VIL ÁGA
2016 augusztusában Totth Benedek új fordításában jelent meg Roald Dahl Matilda című regénye. A Kolibri Kiadó Roald Dahl-sorozatának második kötete különleges történet egy lányról, aki rendkívüli képességeinek segítségével száll szembe a szörnyű felnőttekkel.
Itt az alkalom, hogy megismerd
világát!
Fordította Németh Luca Anna • Szerkesztette Vereckei Andrea Felelős kiadó a Kolibri Kiadó ügyvezető igazgatója • Kolibri Kiadó 1066 Budapest, Nyugati tér 1. www.kolibrikiado.hu • www.facebook.com/kolibrikiado • Instagram: @kolibri.kiado
Mozart
Roald Dahlt lenyűgözte, hogy a híres 18. századi zeneszerző, Wolfgang Amadeus Mozart már ötéves korában saját műveket komponált. Ez a tény arra is ráébresztette, hogy a felnőttek igen gyakran alábecsülik a gyerekek képességeit. Megalkotta hát Matilda, a zseniális kislány alakját, aki hároméves korában magától tanult meg olvasni.
TUDJ MEG TÖBBET Matildáról!
Sz e m é t k e d
ők
Dahl ki nem állhatta a szemétkedőket. Így, miután megtudta, hogy egyik kislányát, Lucyt és annak barátnőit rendszeresen piszkálja az iskolabuszon egy Lizzy nevű lány, kieszelt egy tervet. Írt egy versikét, és arra kérte Lucyt, tanítsa meg mindenkinek – Lizzyt kivéve. Meg is tanulták a rigmust, és amikor a rosszindulatú kislány legközelebb megint kipécézett magának valakit, rázendítettek: Ez a Lizzy tökre zizi. De miért nem bír magával? Csinálja itt a fesztivált, Biztos baj van az agyával.* Totth Benedek fordítása
*
A buszon ülők nevettek és tapsoltak, csak Lizzy nem. Az eset után a kislány többet nem csúfolta Lucyékat. Roald Dahl regényeiben a szemétkedők mindig megkapják méltó büntetésüket – gondoljunk csak arra, hogy jártak a gonosz nagynénik a James és az óriásbarackban, az emberevő óriások A barátságos óriásban, vagy mi történt Dorong igazgatónővel a Matildában.
Roald Dahl neve azonban többet jelent a fantasztikus történeteknél… Tudtad, hogy a Dahl-regények után járó szerzői jogdíj 10%-a* az író által alapított jótékonysági szervezetek munkáját segíti? Roald Dahlt csodás történetei és versei tették világhírűvé, azt azonban már kevesebben tudják róla, hogy rengeteget tett azért, hogy a súlyos betegséggel küzdő gyerekek életét jobbá tegye. Ma Roald Dahl Csodálatos Gyereksegély Alapítványa támogatja a legkülönbözőbb betegségekben szenvedő és leginkább rászoruló kicsiket. Az alapítvány hitvallása, hogy minden gyerek élhet csodálatosabb életet, függetlenül attól, mennyire beteg, vagy milyen rövid élet adatott neki. Szeretnéd tudni, te hogyan segíthetsz másokon? Látogass el a www.roalddahl.com weboldalra! Ha felkeresed Angliában a buckinghamshire-i Great Missen dent, ahol Dahl a családjával élt, a Roald Dahl Múzeum és Történetközpontban megismerheted az író kalandos életét, és azt is megtudhatod, hogyan váltak ezek a kalandok Dahl mesevilágának részévé. A múzeum egyben jótékonysági intézmény is, amelynek célja, hogy olvasásra és írásra ösztönözzön, és fejlessze a kreativitást. Itt nem lehet unatkozni: a három érdekességekkel teli kiállítóterem számos szórakozási lehetőséget kínál, sőt még Roald Dahl írókunyhójába is beleshetünk! A kiállítás elsősorban a 6–12 éves korosztálynak szól, és egész évben várja a látogatókat és iskolás csoportokat. Minderről még többet megtudhatsz, ha felkeresed a www.roalddahl.com weboldalt. A Roald Dahl Csodálatos Gyereksegély Alapítványa az Egyesült Királyságban bejegyzett jótékonysági szervezet (no. 1137409). A Roald Dahl Múzeum és Történetközpont az Egyesült Királyságban bejegyzett jótékonysági szervezet (no. 1085853). A Roald Dahl Jótékonysági Alapítvány az Egyesült Királyságban bejegyzett jótékonysági szervezet (no. 1119330), amely Roald Dahl Csodálatos Gyereksegély Alapítványa és a Roald Dahl Múzeum és Történetközpont munkáját támogatja. * A szerzői jogdíjak, valamint jogdíjbevételek mínusz harmadik fél jutalékai.
tippjei a jövő íróinak „A nap bármely pillanatában beugorhat egy ötlet, amelyből történet születhet, ha azonban nem jegyzem le magamnak azonnal, rögtön el is illan. Ilyenkor tehát gyorsan szerzek egy ceruzát, egy tollat, egy zsírkrétát, egy rúzst – bármit, amivel írni lehet –, és lefirkantok néhány szót, amelyek később emlékeztetnek az ötletre. Aztán, amint lehet, elvonulok az írókunyhómba, és egy régi, piros iskolai füzetben részletesen kidolgozom az egész elképzelést.”
Hogy miért is gyűjtöm az ötleteket? Mert cselekményt, bizony, nem is olyan könnyű kitalálni. Hónapról hónapra egyre nehezebb igazán jó történetekre bukkanni. Márpedig egy jó történet erős cselekménnyel indul, amely a történet előrehaladtával csak még nagyobb lendületet vesz, és mindvégig fenntartja az olvasó figyelmét. Írás közben a leginkább az aggaszt, nehogy untassam az olvasóimat, ezért aztán olyan helyzeteket igyekszem teremteni, amelyek az olvasót arra késztetik, hogy:
1
nevessen (vagy még inkább hangosan hahotázzon)
2
tövig rágja a körmét
3
lenyűgözve figyeljen
4
FESZÜLT és IZGATOTT legyen, és azt mondja: „Olvass tovább! Kérlek, olvass tovább! Ne hagyd abba!”
Minden jó regényhez kellenek végtelenül szörnyű, undok szereplők – ezek mindig nagyon szórakoztatóak – és persze néhány szeretni való, kedves figura. Minden könyvben vagy történetben kell lennie valakinek, akit szívből utálhatunk. Minél aljasabb és visszataszítóbb az illető, annál viccesebb végignézni, ahogy végül leszámolnak vele.
Kicsoda
Q u e n t i n b l a k e
„A legjobb gyerekkönyv-illusztrátor a világon!” (Roald Dahl) Roald Dahl és Quentin Blake párosa a szavak és az illusztrációk tökéletes összhangját teremtette meg. Mielőtt azonban 1976-ban elkezdték a közös munkát, Dahl számos különböző rajzolóval dolgozott. Az első Dahl-regény, amelyet Blake illusztrált, az 1978-ban megjelent The Enormous Crocodile (A hatalmas krokodil) volt. Ettől kezdve egészen Dahl haláláig együtt dolgoztak, utolsó gyerekkönyve kivételével Roald Dahl összes művét Quentin Blake rajzaival adták ki.
Eleinte Blake kicsit aggódott, milyen lesz a közös munka egy olyan híres íróval, mint Roald Dahl, de mire A barátságos óriás elkészült, szoros barátság alakult ki köztük. Az, hogy mi lesz a következő történet, amelyen együtt dolgoznak majd, az illusztrátor számára csak akkor derült ki, amikor kézhez kapta a kéziratot. „Ezen jól fogsz szórakozni” vagy „ezzel nem lesz könnyű dolgod” – fűzte hozzá olykor Dahl. Blake először csak vázlatokat vitt magával Dahlhoz, hogy kiderüljön, mit szól hozzájuk az író. Dahl imádta illusztrációkkal telepakolni a könyveit – A barátságos óriáshoz például Blake kétszer annyi képet készített, mint amennyire eredetileg felkérték.
Quentin Blake kedvenc Roald Dahlre génye A barátságos óriás. Amikor hozzáfogott a történet illusztrálásához, nem igazán tudta, hogyan is nézzen ki a HABÓ lábbelije. Roald fogta magát, és postán elküldte az egyik régi szandálját Blake-nek – ő pedig annak mását rajzolta a HABÓ lábára.
Quentin Blake 1932. december 16-án született. Tizenhat éves volt, amikor először jelent meg rajza. Roald Dahl művei mellett – mint hogy ő maga is írt – saját könyveit is illusztrálta. Emellett több mint húsz évig tanított a londoni Királyi Művészeti Akadémián, 1999ben pedig ő volt az első, aki megkapta a Children’s Laureate elnevezésű díjat, amelyet azóta kétévente ítélnek oda egy-egy olyan gyerekkönyv-illusztrátornak vagy -írónak, aki kimagaslót alkotott a maga területén. Hat évvel később ismét díjazták gyerekirodalmi munkásságáért, 2013-ban pedig az angol királynő lovaggá ütötte. A teljes neve tehát Sir Quentin Blake, bár továbbra is mindenki egyszerűen csak Quentinnek szólítja.
Quentin honlapján, a quentinblake.com-on még többet megtudhatsz az illusztrátorról.
kalandjai Roald tizenhat évesen úgy döntött, egyedül vág neki egy franciaországi utazásnak. Átkelt a La Manche-csatornán Dover és Calais között, 24 fonttal a zsebében – ez, akkor, 1933-ban sok pénznek számított. Mivel szerette volna látni a Földközi-tengert, először is vonatra szállt, és Párizsba ment, onnan pedig Marseilles-be, ahonnan a tengerpart mentén vezető úton, busszal jutott el Monte Carlóba. Végül egy St. Jean Cap Ferrat nevű településen kötött ki, ahol tíz napot töltött. Felfedezte a környéket, és minthogy egyedül volt, azt csinálhatott, amit csak akart. Itt ízlelte meg először az igazi szabadság ízét – és ezzel együtt azt is, milyen érzés felnőttnek lenni. Hazafelé ugyanezen az útvonalon utazott, ám, mire Doverbe ért, már semmi pénze nem maradt. Szerencséjére egy utastársa kifizette az útiköltségeit, Roald pedig sosem felejtette el az idegen kedvességét és nagylelkűségét.
Tizenhét évesen egy brit ifjúsági szervezethez csatlakozva a kanadai Új-Funlandba utazott. Harminc másik fiú társaságában, hatalmas hátizsákkal a hátán három hétig gyalogolt a kietlen vidéken. Olyan nehéz volt a zsák, hogy reggelente, induláskor meg kellett kérnie valakit, hogy segítsen megemelni, és a hátára venni. A fiúk az út során pemmikánon – szárított vadhúsból, zsírból és bogyós növényekből álló, préselt étel – és lencsén éltek, sőt annyira éhesek voltak, hogy a főzött zuzmóra és rénzuzmóra is ráfanyalodtak. Az utazás végül igazi, hamisítatlan kalandnak bizonyult, amelyről Roald azzal az érzéssel tért haza, hogy bármire képes!
családja Roald Dahl norvég édesapját, Haraldot tizennégy évesen szörnyű baleset érte, amelynek következtében elveszítette a bal karját – ám ez nem akadályozta meg abban, hogy egyedül kösse be a cipőfűzőjét, fél kézzel. Harald Dahl fiatal korában költözött Cardiffba, ahol sikeres vállalkozásba fogott, hajóbérleti szerződések közvetítésével kezdett foglalkozni. Roald édesanyja, Sofie, szintén norvég volt. Haralddal 1911-ben házasodtak össze, és öt gyermekük született: Astri, Alfhild, Roald, Else és Asta. Roald volt a család egyetlen fiúgyermeke.
Astrit tragikusan korán elvesztették: a kislány hétéves volt, amikor meghalt vakbélgyulladásban, két hónappal később pedig követte a családfő is, akinek szíve megszakadt a lánya halála felett érzett fájdalmában. Roald ekkor mindössze hároméves volt, így nem igazán ismerte édesapját.
Apja korábbi házasságából Roaldnak volt két jóval idősebb féltestvére is, egy bátyja, Louis, és egy nővére, Ellen. Roald édesanyja és a hat gyerek minden évben együtt nyaralt Norvégiában.
Roald és testvérei között igen szoros volt a kapcsolat, nővérével, a családban Alfnak becézett Alfhilddel különösen közel álltak egymáshoz. Idősebbik húga, Else, csakúgy, mint Roald, utálta az iskolát. Olyannyira, hogy amikor édesanyjuk egy svájci bentlakásos iskolába küldte, Else inkább megette a vonatjegyét, hogy leszállítsák a szerelvényről, és hazaküldjék. Roald kisebbik húga, Asta a második világháború idején csatlakozott a brit Királyi Légierőhöz, és léghajókon repülte be Angliát. Háborús szolgálataiért később a norvég király kitüntette.
Roald Dahlnak ugyancsak öt gyermeke született: Olivia, Tessa, Theo, Ophelia és Lucy. A sors különös kegyetlensége folytán legidősebb gyermeke, Olivia, éppúgy hétéves volt, mint Astri, amikor kanyaróban meghalt.