Copyright © Fiala Borcsa, 2017 Borítóterv és -illusztráció © Bernát Barbara, Halisten Stúdió, 2017
Haláleset a gáton
Csöndes, békés éjszaka volt, a csillagok fényesen ragyogtak az égen. A szavanna kékeszölden tündöklő fűszálait langyos szellő ringatta, e szárazföldi fűtenger kellős közepén pedig magányos szigetként tornyosult a szürke gránitszikla, melynek tetején, mint mindig, most is a borzas sörényű, sárga oroszlán heverészett mozdulatlanul. Szomorú tekintetét az Esthajnalcsillagra függesztette némán, és időnként fájdalmas sóhajtás szakadt fel belőle. Szívszaggató látvány volt az állatok királyának súlyos bánata. A magas fűben álldogáló Peti úgy, de úgy szerette volna megvigasztalni valahogy, de a lelke mélyén érezte, hogy erre egymagában képtelen lenne. Túlságosan jelentéktelen, túlságosan picike volt ő ahhoz, hogy elmulassza az oroszlán szívét gyötrő hatalmas kínt. „Szegény, szegény búbánatos oroszlán…” – gondolta Peti, szíve csordultig telve részvéttel, 132
mint minden egyes alkalommal, amikor álmában a szafari fűtengerében ébredt. Ám ezúttal, ahogy figyelmesebben nézte e fenséges állatot, valami egészen szokatlant vett észre. Szinte biztos volt benne, hogy korábbi látogatásai alatt nyoma sem volt semmi ilyesminek. Óvatosan előrelépett, nehogy megzavarja a bús képű oroszlánt, és halkan a szikla felé osont, melynek háttérében baljóslatú, sötét árnyak bontakoztak ki. Ahogy közelebb lépett, kezdtek kirajzolódni a gyanús halmok körvonalai, és… Peti iszonyodva torpant meg, lába a földbe gyökerezett. A fél méter magas elefántfűben itt is, ott is fiatal állatok holtteste hevert. Egy tüskés bokor tövében három gazella feküdt, nyakuk természetellenes szögbe facsarodva. Üveges tekintetükben mintha még visszatükröződne rettentő kínok között elszenvedett haláltusájuk, szájuk szélére zöldes hab nyomai száradtak. Nem messze tőlük egy hiéna feküdt, őrült vigyorgásba torzult szájából feketén nyúlt ki a nyelve. Peti szeme egy gnú torz, felpüffedt tetemén, majd néhány zsiráfborjú mozdulatlan, idomtalan alakba csavarodott 133
testén állapodott meg. Te jóságos ég, micsoda pusztítás! Rettenetes látvány volt a temérdek élettelen, eltorzult test, melyeket körbelengett a halál édeskés szaga. Petinek felfordult a gyomra. Még soha nem érezte ennyire egyedül és elveszettnek magát, mint a hullákkal tarkított, néma, bűzös táj közepén. Undorodva megborzongott. Vajon mi történhetett? Ki vagy mi tehette e szörnyűséget ezekkel a szerencsétlenekkel? Annyi biztosan látszott, hogy nem felbőszült ragadozóhorda végzett az állatokkal, hiszen sem vér, sem bármi külsérelmi nyom nem utalt erre. Talán mindet valami irtózatos, gyilkos betegség terítette le a lábáról? Vagy egy meteor pusztította el őket, mint annak idején a dinoszauruszokat? Nem, ez utóbbi biztos nem lehetett, hiszen a holttestek körül lágyan ringatózó fűnek szemmel láthatólag semmi baja nem volt. De akkor mi történhetett, melynek következményeként élettelenül hevertek az állatok, ameddig csak Peti szeme ellátott? De várjunk csak! Hát ott meg mi mozog? A fiú hunyorított, hogy a szürkületben jobban lássa 134
azt a tűzvörös foltot, amin az imént megakadt a szeme. Valami mégiscsak élt e halott és rideg szavanna szívében. Egy lángolóan tűzpiros folt cikázott fürgén a holtestek között, egy aprócska állat szimatolt körbe, sebesen járva, olykor meglapult egy-egy bokor tövében. Egy tűzpiros bundájú róka! Petiből már majdnem felszakadt valami halvány megkönnyebbülésféle az ismerős állatka láttán. Nagyon emlékeztette őt valakire. De kire is, hisz itt van, a tarkóján érzi felkúszni az agyába a képet… Igen, már a nyelve hegyén van a neve… Ekkor hatalmas döndüléssel megremegett a talaj, és hirtelen megbillent a lába alatt a föld, mintha csak egy elvarázsolt kastélyban lenne. A fűtenger szigetekre szakadt, egy majomkenyérfa a közepénél kettéhasadt, az éjszakai táj képe, mint egy kirakós, amit türelmetlen gazdája félresöpört, apró darabokra töredezett, és a darabkák hullani kezdtek lefelé a semmibe. A döglött állatokkal, a hullaszagú táj szilánkjaival, a sötét és magányos szavanna apró darabokra hullott szigeteivel együtt Peti is zuhant, zuhant megállíthatatlanul a mélybe. Teste magatehetetlenül, egyre 135
gyorsabban és gyorsabban közeledett a mágneses erejű, éjfekete semmi felé, amikor…
A …a paplan alatt hatalmasat rándult, ahogy hirtelen felébredt az iménti pokoli lidércnyomásból. Még mindig forgott a gyomra, a szívét jeges kezek markolták, a gondolatai pedig egészen össze voltak zavarodva. Valami rettenetes dolog fog történni, erre mérget vett volna, de a legszörnyűbb az egészben, hogy fogalma sem volt, mi lesz az. Úgy érezte magát, mint akit kikötöztek egy sínre, és messze, a távolban már hallja az egyre közeledő vonat robogó moraját, de képtelen ellene bármit is tenni. Hiába igyekezett elhessegetni e baljós gondolatokat, megnyugtatni magát, hogy ez csak egy buta álom volt, semmi több, egyszerűen nem tudott szabadulni a nyomasztó érzéstől, mely a torkát szorongatta. Rettenetesen aggódott. Végül kótyagos fejjel kicsoszogott a konyhába, hátha egy csésze forró kakaó segít elmulasztani a gyomrába telepedett rossz érzést. Ám 136
hiába kortyolgatott nagyokat a bögréjéből, csak nem lettek vidámabbak a gondolatai. Bárcsak az apukája mihamarabb hazaérne! – sóhajtott egy nagyot. Rettentően magányosnak érezte magát, ahogy ott üldögélt fogvacogva a konyhaszéken, és még a délutánra tervezett kártyázás a fiúkkal és Miriékkel sem tudta jobb kedvre deríteni. Nagyon hiányzott neki most az apja, de hiába, kora estig egészen biztosan a Széltoló Szöszin dolgozik, semmi remény rá, hogy hazajöjjön. Ahogy búsan, kedveszegetten ücsörgött, egyszer csak közeledő motorzúgás hangja ütötte meg a fülét. Bár maga sem mert hinni benne, gyorsan lecsapta a bögréjét, és úgy, ahogy volt, pizsamában, csíkos hálóköntösben, mezítláb kiszaladt a fedélzetre. Micsoda szerencse! Mintha valaki odafent meghallotta volna a szívében égő vágyat: az apja érkezett haza. Peti szó nélkül a nyakába ugrott, és szorosan átölelte. Megkönnyebbülve szívta magába az apukája ismerős, otthonos illatát. Így álltak összefonódva hosszú percekig, míg végül Peti kibontakozott az ölelésből. 137
– Jaj, de örülök, papa, hogy hazajöttél! De mi történt? Csak nem vagy beteg? Vagy… ugye nem rúgtak ki a munkahelyedről? – Elképesztő dolog történt… Igazság szerint még mindig nem tértem teljesen magamhoz… – dadogta az apja kissé üveges tekintettel bambulva maga elé. – Te jó ég! Még ilyet… Eszméletlen. Rettenetes! Fel nem foghatom ésszel… Épp itt? Budapest szívében? Komolyan mondom, el sem hiszem! Ha nem a saját szememmel láttam volna, azt hinném, hazugság az egész. Döbbenet! Hát ez… – De micsoda, mondd már! – Muszáj legurítanom egy sört. Nem is hiszem el! Én még ilyet… Velem ilyesmi… Micsoda világban élünk! Még szerencse, hogy te jól vagy, Petikém, nem is tudod, mennyire aggódtam érted, amíg hazaértem! Hiszen aki ilyet művel, attól ki tudja, milyen gazemberség telik még ki. Most mitévők legyünk? Komolyan mondom… Őrület! Legszívesebben most azonnal felhúznám a vasmacskát, csak el innen, minél messzebb! De hát… Meg ugye… A rendőrség is…
138
Beletelt egy kis időbe, amíg Tamás lecsillapodott annyira, hogy Peti végre ki tudja belőle húzni, mi is történt pontosan. – Komolyan mondom, Petikém! Ha valaki ilyesmit mesél nekem, azt hinném, nagyzol, vagy csak kitalálta az egészet. Tényleg, mintha csak egy krimibe csöppentem volna – mesélte az apja, miközben nagyot kortyolt a kukoricasöréből. – Ahogy reggel ki akartam kötni a Széltolón, látom, hogy a hajó előtti partszakasz körbe van húzva Rendőrség feliratú szalagokkal. A kordonon belül pedig vagy hat fehér kezeslábasba bújtatott zsaru mászkált. Tisztára, mint az amerikai filmekben! Óvatosan lépkedtek, gondolom, azért, nehogy összejárják a nyomokat, vagy véletlenül eltüntessék a bizonyítékokat. És ahogy ott meresztem a szemem, képzeld, egyszer csak megláttam! A homokföveny oldalában egy holttest hevert, arccal lefelé. Egy igazi hulla! Peti nagyot nyelt izgalmában. Ő bezzeg sohasem látott hullát, legalábbis igazit még egyáltalán nem, legfeljebb néha rémálmaiban vagy a tévében. És hát az őszintén szólva nem ugyanaz.
139
Pedig olyan gyönyörűségesen el tudná mesélni a haveroknak, hogy csak na! Gondolatban már el is kezdte színezni a történetet. Végül is mit tudhatják az osztálytársai, hogy ő nem kísérte el a papáját szombat reggel dolgozni…, nem igaz? Nem kell azt nekik tudni! Majd nem köti az orrukra, és kész. Micsoda klassz sztori! Ő lesz hétfőn az osztály sztárja! Muszáj minden aprócska részletet megtudnia. – És mondd csak, papa, hogy nézett ki az a hulla? Fel volt püffedve? Vagy kés állt ki a hátából? Netán a mellkasából vér szivárgott egy golyó ütötte lyukon keresztül? Vagy baltával le volt vágva a feje? – Hát… igazság szerint a hajóról keveset láttam, meg elég nagy volt a nyüzsgés a holttest körül. Mintha sötét ruhája lett volna, meg… talán sötét volt a haja. Peti magában bosszankodott. Az biztos, hogy az apja ritka vacak szemtanú. Micsoda pocsékolás mindez a sorstól! Olyan mázlija van, hogy elé sodor az élet egy pipec kis hullát, tálcán kínálja neki az ég ezt a klassz kis tetemet, erre csak 140
annyit vesz rajta észre, hogy sötét. Úr.Is.Ten! Bezzeg, ha ő lett volna ott! Talán akkor a segítségével a rendőrök mostanra már fel is göngyölítik az ügyet! Lelki szemei előtt megjelent a kép, ahogy a köpcös polgármester a tiszteletére rendezett nagyszabású ünnepségen a mellkasára tűzi a becsületrendet, a bajszos rendőrfőkapitány meg összecsapja a bokáját, tiszteleg, aztán a meghatottságtól könnyes szemmel kezet ráz vele. A kerületi kislánykórus elénekli a „Te vagy a mi hősünk, Bona Peti” kezdetű dalt, nem is dalt, hanem egyenesen ódát, vagy mondjuk himnuszt, minek aprózzuk el, aztán a honvédség katonaszázada díszsortüzet lődöz a levegőbe, az egyik kóristalány az izgalmaktól és az ijedségtől elalél, de Peti akkor udvariasan félretolja a polgármestert, és épp időben odaugrik, hogy elkapja… Álmodozásából az apja hangja szakította ki. – De egyvalamit azért észrevettem, ami roppant furcsa volt. A holttest mellett a homokba volt vésve egy szó. Legalábbis azt hiszem… – merült vissza tűnödve Tamás a gondolataiba. – Egy szó? De milyen szó?! Mondd máááár, ne csigázz! – hörögte Peti türelmetlenül. 141
– Hát, lehet, hogy igaziból nem is egy szó volt… Talán valami rövidítés lehetett? Peti majd felrobbant izgalmában. Komolyan már, miért van az, hogy minden egyes információmorzsát harapófogóval kell kihúzni az apjából?! – COH. Ez a három betű volt a holttest mellé írva. Azt hiszem. – Cé O Há? Vajon mit jelenthet? Cukrot Okádni Halálos? Cili Olyan Hülye? A Céklás Oldalas Hányinger? Vagy mi??? Hú, papa, piszok mázlista vagy, tudod-e? És még mit láttál? Mesélj el mindent részletesen! – Semmi többet nem láttam, mert ekkor viszont engem vett észre az egyik ilyen műanyag kezeslábasba burkolt figura, és olyan iramban szaladt oda hozzám, hogy azt hittem, menten letartóztat. Pöttyet meg is ijedtem, de ő még jobban, mert mint kiderült, az egész környéket lezárták, senkit sem engednek még csak a kordonok közelébe sem. Avval pedig nem számoltak, hogy én a folyó felől közelítem meg a tetthelyet. Úgyhogy gyorsan kikérdeztek, felvették az adataimat, aztán amikor kiderült, hogy nem láttam semmit, 142
hazaküldtek. Még az is lehet, hogy hétfőig ki se nyitjuk az éttermet. Remélem, nem csinál ez a szerencsétlen eset rossz reklámot a Szöszinek… – …és képzeljétek el – mesélte Peti Miriék konyhaasztala mellett trónolva, miközben az ikrek és a kislány kikerekedett szemmel, leesett állal, néma csöndben és egy csipetnyi irigykedéssel vegyes csodálattal hallgatta –, akkor a rendőrfőkapitány odament a papámhoz, és arra kérte, nem is kérte, hanem térden állva könyörgött neki, hogy segítsen majd a nyomozásban. Merthogy mindjárt látta az én apukámon, hogy olyan szeme van, mint a sasnak, vagy a sziú indiánoknak, és nála jobb megfigyelő nincs is az egész földkerekségen. Az én papám pedig, bár rettentően lefoglalja a munkája, azért jószívűen megígérte, hogy titkos ügynökként dolgozni fog ezen a rejtélyes és szövevényes gyilkosságon. Hiszen mégiscsak az ő étterme előtt történt a mészárlás – nyomta meg Peti a hideglelősen izgalmas szót. – Az ő felelőssége is, hogy minél hamarabb felgöngyölítsék az ügyet. Azt is hozzátette, hogy nyitva fogja tartani a szemét, hiszen az elkövető nagy valószínűséggel 143
vissza fog majd térni a tetthelyre, ez tudniillik kriminálpszichológia, és akkor ő készen áll arra, hogy lefülelje. Veréb Morci elalélva sóhajtott. Micsoda hős a Peti papája! – Aztán még hozzátette az én apukám, hogy igenis meg kell védeni a várost és a polgárokat, nem engedhetik meg, hogy mindenféle gyilkosok ólálkodjanak a környéken – folytatta tovább az események hű leírását Peti. – És akkor a rendőrfőkapitány hálától párás szemmel megrázta a papa kezét, és azt mondta, hogy hatalmas megkönnyebbülés számára, hogy egy ilyen remek férfi oldalán küzdhet a bűnözés ellen, és hogy egészen biztos benne, hogy a papám segítségével gyorsan megoldják az ügyet. És a végén még az apukám adatait is felvette, hogy majd a titkos ügynöki megbízatására ezt pontosan rá tudja vezetni. És amikor megkérdezte, hogy kit tisztelhetnek a személyében, akkor az én apukám azt felelte: „A nevem Bona. Tamás Bona” – és ebből a rendőrfőkapitány rögtön tudhatta, hogy nem lesz itt gond egy szál se.
144
www.kolibrikiado.hu www.facebook.com/kolibrikiado Felelős kiadó a Kolibri Kiadó ügyvezető igazgatója Felelős szerkesztő Balázs Eszter Anna Szerkesztő Horváth Annamária Olvasószerkesztő Bardi Erzsébet Műszaki szerkesztő Széplaki Gyöngyi Nyomdai előkészítés Kaposvári Franciska Készült 2017-ben a Palatia Nyomda és Kiadó Kft.-ben Felelős vezető Radek József ügyvezető igazgató ISBN 978-963-437-078-9
Tartalom Elveszve a dzsungelben, talpam alatt izzik a föld
7
Peti öröksége
21
Süteményillatú szerelem és maracujaízű gyász
30
Költöző Verebek
41
Marci és Morci a Vízicsillagra látogat
53
A Kecskés-szigeten
67
Kalandos hétköznapok (csak az az átkozott suli ne lenne…) 85 Rothadó tejszínhab és egyéb gusztustalanságok
92
Bajban a billegetők!
103
Miri csapdába esik
114
Haláleset a gáton
132
Miri Drágica néniről mesél
145
Még több tragikus eset
159 A Kecskés-szigeten mostanában igazán szokatlan és rejtéA Szöszit megszállják a rendőrök 169 lyes dolgok történnek. A nádi billegetők eltűnése, furcsa A fasírtillatú spenót rejtélye nyomok az iszapban, egy holttest a sziget közelében… 178 Lábnyomok a homokban 188 Hogy nem hallottál még a Kecskés-szigetről? Sem Bona Gyilkos sok mindent leleplező sétája 199 Petiről és fantasztikus álomfejtő képességéről? Akkor épp A mézesmáz megreped 212 ideje, hogy megimerd Petit, a Veréb ikreket és Mirit! Pest Zéni a pók hálójában 223 kis szigeteinek a felderítése közben ugyanis egy izgalmas Zéni és Tamásbűntény összeismerkednek 237 és rejtélyes kellős közepébe csöppennek. Mindeközben a szigeten… 252 Fiala Borcsa kalandregényének szereplői briliáns csaMinden jó, ha… 270 patmunkával derítik fel a szövevényes esetet. A kalandos nyomozás közben pedig az is bebizonyosodik, hogy nincs olyan étel, amit ne dobna fel egy kis ketchup.