137
GallViktoria_BorsiAhoban_reszlet.indd 137
21/10/16 15:22
GallViktoria_BorsiAhoban_reszlet.indd 139
21/10/16 15:22
36
GallViktoria_BorsiAhoban_reszlet.indd 36
21/10/16 15:16
A születésnap – Vica! Vica! Nyiff-nyüff! – Borsi minden ízében reszketve robogott be a gazdi hálószobájába. – Valami rettenetes történt! Elmondhatatlan! Vaff-vaff! – A kutyus már a habos ágynemű tetején kalimpált. – Borsószem, mi a baj? – Vica majdnem lepottyant a földre ijedtében, olyan hirtelen riadt föl a nyüszítésre. – Az előbb keltem én is – kezdte lihegve a tacskó –, és kimentem a konyhába a tálkámhoz inni, ahogy szoktam. Aztán kinéztem a teraszajtón… – Egy pillanatra elhallgatott, mintha attól tartana, hogy Vica majd nem hisz a fülének. – O-da-kint min-den fe-hér. – Borsi érezte, hogy ennél tökéletesebben nem fejezhette volna ki magát. – Tessék? – dörzsölgette a gazdi álomittasan a szemét. – Egyszerűen eltűnt az a megmaradt kis sárga füvünk! És a fák ágai sem feketék, barnák, szürkék többé, hanem fe-hé-rek! – Nahát! Ez csodálatos! – kurjantott Vica. – Már hogy lenne csodálatos?! – bámult rá Borsi megrökönyödve, sőt egyenesen megbotránkozva. – Utoljára gyerekkoromban fordult elő, hogy ilyenkor hó esett! – A lány kikászálódott az ágyból, és odalépett az ablakhoz. – Egy hetünk van még karácsonyig, remélem, nem olvad el addigra! – örvendezett.
37
GallViktoria_BorsiAhoban_reszlet.indd 37
21/10/16 15:16
– Hó? Ilyen a hó? – fintorgott a kis tacskó. – Azt hittem, a hó valami nagyszerű dolog. Mondjuk, mint a kolbász vagy a szalonna. – A kölyök megnyalta az orra hegyét. Vica már serényen öltözködött, nem törődve azzal, hogy mit rángat magára, csak meleg legyen. – Ami azt illeti, a havat is meg lehet enni… – A gazdi titokban alig várta, hogy láthassa, milyen képet vág majd a kiskutya, amikor kiderül, hogy mi lesz a hóból, ha megkóstolja. – Gyere, menjünk ki, nézzük meg! – Vica felnyalábolta Borsit, és már trappolt is a teraszajtó irányába. – Biztos, hogy ez jó ötlet? – A kutyus kényeskedve emelgette hol az egyik, hol a másik tappancsát, ahogy Vica letette a fehér, hideg ismeretlenbe. – Ugyan! Ez porhó! Ez a legtisztább dolog a világon. Nézd, olyan, mintha egy nagy paplan borítana be mindent! – …igen, eltakarja az illatokat is… – elégedetlenkedett a kölyök, óvatosan körbeszimatolva. – Majd ha már nem lesz ennyire friss, akkor építhetünk belőle hóembert meg hókunyhót meg… meg… bármit! Borsi először csak óvatosan, aztán egyre magabiztosabban mendegélt a gazdija után. – A kiserdőbe megyünk? – érdeklődött már egy kicsit vidámabban. – Gondoltam, megnézhetnénk, hogy mutat fehér köntösben. – Vica rúgta maga előtt a havat, és közben dudorászott:
38
GallViktoria_BorsiAhoban_reszlet.indd 38
21/10/16 15:16
11
lá
1. Bár - csak Lá - tod
Már
ré - gen paj - tás
is
Hogy a
csen - dül
Jé - zus
a
föl - éb - red - tem most ál - lot - tam
fü - lem - be
meg - szü - le - tett
vol - na, talp - ra,
an - gyal - nak mon - dá -
ron - gyos
Alföld
sa,
is - tál - ló - ban.
3. Látod pajtás, hogy többen is vagyunk, 2. Odamenni vagyon bátorságom, Jánoskával szépen furulyálunk, Azt remélem, kis Jézust meglátom, Míg a bárányt megfogjátok, addig is mulatunk, Gyere pajtás, induljunk el, te is legyél társunk, Jézuskának, Máriának dicséretet mondunk. Vélünk van a jó furulyás, a régi bojtárunk. 5. Várakozzál, még egy verset mondok, 4. Állhatatlan, ne csintalankodjál, Azután még egy kicsinyt mulatok, Elég légyen már amit mulattál, Köszönd meg a Jézuskának, véle hogy mulattál, Azután a jászol felé közelebb ballagok, Jézuskának a kedvéért egy szép lejtôt járok. Add néki az ajándékot, amit vélem hoztál!
– Ez az ének tekerőlanton a legszebb! – lelkendezett Bors. – A nye-nye-rére gondolsz? Nye-nye-re-re-re! – bohóckodott a gazdi. – Nye-nye-nnye, nyünyünyűűű! – kontrázott a kutyus viháncolva. Vica felkapta a nevetgélő tacskólányt széles jókedvében. Bors orrára egy óriási hópihe ereszkedett le.
39
GallViktoria_BorsiAhoban_reszlet.indd 39
21/10/16 15:16
– Nahát! Hogy ez milyen könnyű, és hogy csillog! Sok pici fehér tüskéből van! – kancsalított a kiskutya. – Azok a hókristályok. De ne érj hozzá, mert… – Vica azonban már nem fejezhette be a mondatot, mert a tacskó addigra megnyalta az orra hegyét, és a hópehely eltűnt. – Jaj, hová lett!? – nézelődött a kölyök meglepetten. – Lenyelted, Borsikám – kacagott a lány. – Tessék? Az lehetetlen! Igazán észrevettem volna, ha megettem volna valamit – makacskodott a tacskó. – Akkor próbáld ki újra! – javasolta Vica, és letette a kutyust a földre. Borsi óvatosan megnyalta a havat.
40
GallViktoria_BorsiAhoban_reszlet.indd 40
21/10/16 15:16
– Hát ez nem is hó, hanem víz! – A kis tacskó megdöbbent. – Hó ez, hidd el! Télen, ha szerencsénk van, ez hullik eső helyett – magyarázta Vica. – Ha szerencsénk van? – A tacskólány semmit sem értett. – Úgy képzeld el – folytatta a gazdi –, hogy te is akkor alszol a legjobban, ha betakarlak. A növényeknek is akkor jó a téli álmuk, ha hó fedi őket. Tudod, régen, amikor az én anyukám még kislány volt, mindig fehér volt a karácsony. Vagyis karácsony táján mindig esett a hó. Sajnos manapság ez már egyre ritkábban fordul elő. – Tehát idén szerencsénk van! – nyugtázta Borsi a helyzetet. Aztán gondolkodóba esett. – Még mindig nem beszéltük meg, hogy mi is az a karácsony… – A kölyök a nyakát nyújtogatta, és a mancsát emelgette, hogy vegye vissza a karjába a gazdi, aki fel is nyalábolta. A lány majdnem suttogott: – Egyszer nagyon régen, sok-sok éjszakával ezelőtt született egy kisfiú messze innen, aki megmentette az összes embert a földön. Az ő születésnapját azóta is mindig megünneplik az emberek szerte a világon. – Akkor az ő születésnapját várjuk? – sürgette a választ a kölyök. Vica bólintott. A hóna alatt a kutyusával hazafelé indult. Csendesen lépkedett. Borsi hozzásimult, hallgatta, ahogyan a lány csizmája tompán huppan a hóban. A fák fekete körvonala csipkés mintát rajzolt a fehér tájra. – Akkor ez jó hír, nem? – szólalt meg hirtelen a kölyök.
41
GallViktoria_BorsiAhoban_reszlet.indd 41
21/10/16 15:16
– De még mennyire! – mosolyodott el a gazdi. – Egy hét múlva itt a karácsony! De addig sok dolgunk lesz, Borsószem! Még ajándékokat is készítünk, és sütünkfőzünk, hogy a látogatóinkat megkínálhassuk. – Mi lesz az énekelnivalóval? – aggodalmaskodott Borsi. – Teszünk róla, hogy elég muzsika is legyen. Kezdhetjük rögtön ezzel itt. – Vica hangosan énekelni kezdett, és közben úgy menetelt a hóban, akár egy győztes sereg kapitánya.
dó
12
Nagy - ka - rá - csony
Szûz Má - ri - a,
éj - sza - ká - ja,
é - des - any - ja,
Kiskarácsony, nagykarácsony, Kisült-e már a kalácsom, Ha kisült már, ide véle, Hadd egyem meg melegébe.
Krisz - tus Jé - zus
Mely gon - do - san
Felföld
szü - le - té - se,
á - pol - gat - ja.
Kisded Jézus aranyalma, Boldogságos Szûz az anyja, Fogadj minket oltalmadba, Vezess bé szent hajlékodba.
42
GallViktoria_BorsiAhoban_reszlet.indd 42
21/10/16 15:16
www.ringato.hu www.kolibrikiado.hu Felelős kiadó a Kolibri Kiadó ügyvezető igazgatója Felelős szerkesztő Balázs Eszter Anna Szerkesztő Vereckei Andrea Olvasószerkesztő Györke Mária Műszaki szerkesztő Széplaki Gyöngyi Készült 2016-ban a Dürer Nyomdában Felelős vezető Fekete Viktor ISBN 978-615-5591-52-5
136
GallViktoria_BorsiAhoban_reszlet.indd 136
21/10/16 15:25
138
GallViktoria_BorsiAhoban_reszlet.indd 138
21/10/16 15:22