Gáll Viktória Emese: Borsi a hóban

137

GallViktoria_BorsiAhoban_reszlet.indd 137

21/10/16 15:22

GallViktoria_BorsiAhoban_reszlet.indd 139

21/10/16 15:22

36

GallViktoria_BorsiAhoban_reszlet.indd 36

21/10/16 15:16

A születésnap – Vica! Vica! Nyiff-nyüff! – Borsi minden ízében reszketve robogott be a gazdi hálószobájába. – Valami rettenetes történt! Elmondhatatlan! Vaff-vaff! – A kutyus már a habos ágynemű tetején kalimpált.

– Borsószem, mi a baj? – Vica majdnem lepottyant a földre ijedtében, olyan hirtelen riadt föl a nyüszítésre.

– Az előbb keltem én is – kezdte lihegve a tacskó –, és kimentem a konyhába a tálkámhoz inni, ahogy szoktam. Aztán kinéztem a teraszajtón… – Egy pillanatra elhallgatott, mintha attól tartana, hogy Vica majd nem hisz a fülének. – O-da-kint min-den fe-hér. – Borsi érezte, hogy ennél tökéletesebben nem fejezhette volna ki magát.

– Tessék? – dörzsölgette a gazdi álomittasan a szemét.

– Egyszerűen eltűnt az a megmaradt kis sárga füvünk! És a fák ágai sem feketék, barnák, szürkék többé, hanem fe-hé-rek!

– Nahát! Ez csodálatos! – kurjantott Vica.

– Már hogy lenne csodálatos?! – bámult rá Borsi megrökönyödve, sőt egyenesen megbotránkozva.

– Utoljára gyerekkoromban fordult elő, hogy ilyenkor hó esett! – A lány kikászálódott az ágyból, és odalépett az ablakhoz. – Egy hetünk van még karácsonyig, remélem, nem olvad el addigra! – örvendezett.

37

GallViktoria_BorsiAhoban_reszlet.indd 37

21/10/16 15:16

– Hó? Ilyen a hó? – fintorgott a kis tacskó. – Azt hittem, a hó valami nagyszerű dolog. Mondjuk, mint a kolbász vagy a szalonna. – A kölyök megnyalta az orra hegyét.

Vica már serényen öltözködött, nem törődve azzal, hogy mit rángat magára, csak meleg legyen.

– Ami azt illeti, a havat is meg lehet enni… – A gazdi titokban alig várta, hogy láthassa, milyen képet vág majd a kiskutya, amikor kiderül, hogy mi lesz a hóból, ha megkóstolja. – Gyere, menjünk ki, nézzük meg! – Vica felnyalábolta Borsit, és már trappolt is a teraszajtó irányába.

– Biztos, hogy ez jó ötlet? – A kutyus kényeskedve emelgette hol az egyik, hol a másik tappancsát, ahogy Vica letette a fehér, hideg ismeretlenbe.

– Ugyan! Ez porhó! Ez a legtisztább dolog a világon. Nézd, olyan, mintha egy nagy paplan borítana be mindent!

– …igen, eltakarja az illatokat is… – elégedetlenkedett a kölyök, óvatosan körbeszimatolva.

– Majd ha már nem lesz ennyire friss, akkor építhetünk belőle hóembert meg hókunyhót meg… meg… bármit!

Borsi először csak óvatosan, aztán egyre magabiztosabban mendegélt a gazdija után.

– A kiserdőbe megyünk? – érdeklődött már egy kicsit vidámabban.

– Gondoltam, megnézhetnénk, hogy mutat fehér köntösben. – Vica rúgta maga előtt a havat, és közben dudorászott:

38

GallViktoria_BorsiAhoban_reszlet.indd 38

21/10/16 15:16

11

   lá





1. Bár - csak Lá - tod

 

Már

 



ré - gen paj - tás







 







is

Hogy a



csen - dül

Jé - zus

a











 





föl - éb - red - tem most ál - lot - tam





 



fü - lem - be

meg - szü - le - tett



 



vol - na, talp - ra,





an - gyal - nak mon - dá -

ron - gyos









Alföld

   sa,

  

is - tál - ló - ban.

3. Látod pajtás, hogy többen is vagyunk, 2. Odamenni vagyon bátorságom, Jánoskával szépen furulyálunk, Azt remélem, kis Jézust meglátom, Míg a bárányt megfogjátok, addig is mulatunk, Gyere pajtás, induljunk el, te is legyél társunk, Jézuskának, Máriának dicséretet mondunk.

Vélünk van a jó furulyás, a régi bojtárunk.

5. Várakozzál, még egy verset mondok, 4. Állhatatlan, ne csintalankodjál, Azután még egy kicsinyt mulatok, Elég légyen már amit mulattál, Köszönd meg a Jézuskának, véle hogy mulattál, Azután a jászol felé közelebb ballagok, Jézuskának a kedvéért egy szép lejtôt járok.

Add néki az ajándékot, amit vélem hoztál!

– Ez az ének tekerőlanton a legszebb! – lelkendezett Bors.

– A nye-nye-rére gondolsz? Nye-nye-re-re-re! – bohóckodott a gazdi.

– Nye-nye-nnye, nyünyünyűűű! – kontrázott a kutyus viháncolva.

Vica felkapta a nevetgélő tacskólányt széles jókedvében. Bors orrára egy óriási hópihe ereszkedett le.

39

GallViktoria_BorsiAhoban_reszlet.indd 39

21/10/16 15:16

– Nahát! Hogy ez milyen könnyű, és hogy csillog! Sok pici fehér tüskéből van!

– kancsalított a kiskutya.

– Azok a hókristályok. De ne érj hozzá, mert… – Vica azonban már nem fejezhette be a mondatot, mert a tacskó addigra megnyalta az orra hegyét, és a hópehely eltűnt.

– Jaj, hová lett!? – nézelődött a kölyök meglepetten.

– Lenyelted, Borsikám – kacagott a lány.

– Tessék? Az lehetetlen! Igazán észrevettem volna, ha megettem volna valamit – makacskodott a tacskó.

– Akkor próbáld ki újra! – javasolta Vica, és letette a kutyust a földre.

Borsi óvatosan megnyalta a havat.

40

GallViktoria_BorsiAhoban_reszlet.indd 40

21/10/16 15:16

– Hát ez nem is hó, hanem víz! – A kis tacskó megdöbbent.

– Hó ez, hidd el! Télen, ha szerencsénk van, ez hullik eső helyett – magyarázta Vica.

– Ha szerencsénk van? – A tacskólány semmit sem értett.

– Úgy képzeld el – folytatta a gazdi –, hogy te is akkor alszol a legjobban, ha betakarlak. A növényeknek is akkor jó a téli álmuk, ha hó fedi őket. Tudod, régen, amikor az én anyukám még kislány volt, mindig fehér volt a karácsony. Vagyis karácsony táján mindig esett a hó. Sajnos manapság ez már egyre ritkábban fordul elő.

– Tehát idén szerencsénk van! – nyugtázta Borsi a helyzetet. Aztán gondolkodóba esett. – Még mindig nem beszéltük meg, hogy mi is az a karácsony… – A kölyök a nyakát nyújtogatta, és a mancsát emelgette, hogy vegye vissza a karjába a gazdi, aki fel is nyalábolta.

A lány majdnem suttogott: – Egyszer nagyon régen, sok-sok éjszakával ezelőtt született egy kisfiú messze innen, aki megmentette az összes embert a földön. Az ő születésnapját azóta is mindig megünneplik az emberek szerte a világon.

– Akkor az ő születésnapját várjuk? – sürgette a választ a kölyök.

Vica bólintott.

A hóna alatt a kutyusával hazafelé indult. Csendesen lépkedett. Borsi hozzásimult, hallgatta, ahogyan a lány csizmája tompán huppan a hóban. A fák fekete körvonala csipkés mintát rajzolt a fehér tájra.

– Akkor ez jó hír, nem? – szólalt meg hirtelen a kölyök.

41

GallViktoria_BorsiAhoban_reszlet.indd 41

21/10/16 15:16

– De még mennyire! – mosolyodott el a gazdi. – Egy hét múlva itt a karácsony!

De addig sok dolgunk lesz, Borsószem! Még ajándékokat is készítünk, és sütünkfőzünk, hogy a látogatóinkat megkínálhassuk.

– Mi lesz az énekelnivalóval? – aggodalmaskodott Borsi.

– Teszünk róla, hogy elég muzsika is legyen. Kezdhetjük rögtön ezzel itt. – Vica hangosan énekelni kezdett, és közben úgy menetelt a hóban, akár egy győztes sereg kapitánya.

dó

    

12



Nagy - ka - rá - csony

   



Szûz Má - ri - a,

  



éj - sza - ká - ja,

  



é - des - any - ja,

Kiskarácsony, nagykarácsony, Kisült-e már a kalácsom, Ha kisült már, ide véle, Hadd egyem meg melegébe.



  

Krisz - tus Jé - zus

  



Mely gon - do - san

  

Felföld



szü - le - té - se,

  



á - pol - gat - ja.

Kisded Jézus aranyalma, Boldogságos Szûz az anyja, Fogadj minket oltalmadba, Vezess bé szent hajlékodba.

42

GallViktoria_BorsiAhoban_reszlet.indd 42

21/10/16 15:16

www.ringato.hu www.kolibrikiado.hu Felelős kiadó a Kolibri Kiadó ügyvezető igazgatója Felelős szerkesztő Balázs Eszter Anna Szerkesztő Vereckei Andrea Olvasószerkesztő Györke Mária Műszaki szerkesztő Széplaki Gyöngyi Készült 2016-ban a Dürer Nyomdában Felelős vezető Fekete Viktor ISBN 978-615-5591-52-5

136

GallViktoria_BorsiAhoban_reszlet.indd 136

21/10/16 15:25

138

GallViktoria_BorsiAhoban_reszlet.indd 138

21/10/16 15:22