CHRIS MOULD illusztrรกciรณival
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Matt Haig: The Girl Who Saved Christmas Copyright © Matt Haig, 2016 Illustrations © Chris Mould, 2016 Copyright licensed by Canongate Books Ltd. arranged with Andrew Nurnberg Associates International Limited Hungarian translation © Magyari Andrea, 2017
A reménymérő
arácsony apó sietősen sétált át a műhelyen. Körötte koboldok serénykedtek. – Ez itt a feneketlen puttony? – kérdezte egy alacsony, duci kis kobold, és a zsákra mutatott. – Igen, Rolló, ez az. – Nem tűnik valami nagynak. – Nem is nagy. Hanem feneketlen. Az egész világ belefér, ha úgy akarom. Ekkor megremegett alattuk a föld. A koboldok szeme tágra nyílt a félelemtől és a csodálkozástól. A falovacskák a földre borultak. A játék hintók ide-oda gurultak a padlón. Rolló megbotlott, és a fenekére huppant, ahogy száz meg száz labda ezerfelé gurult. Még szerencse, hogy jó nagy, párnás feneke volt! – Hát ez meg mi volt? – kiáltotta a kövér kis kobold. – Én félek! – közölte Kacagány. Bella egyszerűen elsírta magát.
60
– Ugyan, barátaim! – fordult a koboldokhoz Karácsony apó. – Hiszen ez csak egy jelentéktelen kis földmozgás. Félelemre semmi ok. Ilyenkor, karácsonykor még a Föld is izgatott. Mindenki végezze szépen tovább a dolgát! Hosszú nap és éjszaka áll előttünk! Ezzel vállára vetette a feneketlen puttonyt, és a kéményen keresztül felment vele a torony tetejébe, a játékkészítő műhely központi irodájába. Ahogy kilépett a kandallóból, és belépett az irodába, meglátta a bölcs, öreg Topó apót, aki épp hosszú, fehér bajszát simogatta elgondolkodva. – Minden rendben, Topó apó? – kérdezte Karácsony apó. – Azt nem mondhatnám, barátom. Nem érezted az imént a földrengést? Azt hittem, összeomlik a torony! 61
– Éreztem egy kis földmozgást, igen. De nem hiszem, hogy komoly lenne. Biztos csak az okozta, hogy ilyenkor a csoda ott remeg a levegőben. – Hm. Hát, ami azt illeti – mondta Topó apó –, csak meg kell nézned a reménymérőt. Máskor ilyenkor már vakítóan ragyog. Egy kis, kerek üvegbúrára mutatott, amelyet egy cölöpre állítva helyeztek el a helyiség közepén. A reménymérő általában halványzöld, lila és kékes fényben játszott. A fényeket maga Karácsony apó szállította ide, egyenesen az északi fényből merítette, Finnország egéről. Mivel a fényt a reményből származó csoda és a koboldok, emberek és egyéb teremtmények jósága táplálta, szentesténként már szinte vakító fénnyel izzott. De ma este, amikor Karácsony apó a mérőre pillantott, csak halványan pislákoló zöldes fényt látott. – Biztos vagyok benne, hogy nincs miért aggódnunk – mondta. – Hiszen még világít. A nap folyamán majd egyre erősebb lesz a fénye, meglátod. Fel a fejjel, Topó apó! Hiszen még mindig jönnek a levelek! Ebben a pillanatban Szikra anyó esett be lihegve az irodába. A levélválogatóban dolgozott, és jellemző volt rá, hogy egyfolytában mosolygott, most azonban szörnyen rémültnek látszott.
64
– Valami gond van! A levelek nem jutnak el hozzánk. Most beszéltem az egyik kézbesítőnkkel. Azt mondja, a küldemények elakadnak a hegy lábánál! Karácsony apó nem veszítette el a nyugalmát. – Csigavér! A levelek elakadtak ugyan, és elég halványan pislákol a reménymérő, de ettől még a karácsony… Ekkor azonban egy távolról jövő, ám annál hangosabb robajlás szakította félbe. Irtózatos recsegés hallatszott, aztán üvöltés, vagy inkább mindkettő egyszerre. Karácsony apó az ablakhoz lépett, ahonnan azt látta, hogy a Hétkanyar utca szinte a földdel válik egyenlővé. A házak összeomlottak, vagy egyszerűen elnyelte őket a föld. A koboldok halálra rémülve szaladgáltak a szakadékokkal szabdalt utcában. Karácsony apónak még a lélegzete is elakadt. Egy pillanattal később már Szikra anyó és Topó apó is ott termett mellette. Topó apó előhúzta a zsebéből a távcsövét. Belenézett, és egy fejvesztve menekülő családot látott. – Jaj, nekem! Bohó! Himihumi! Mimóka! Bohó Topó apó ük-ük-ük-ükunokája volt, és az öreg kobold őt szerette a világon a legjobban. De nem csak a Hétkanyar utcában volt baj. A Nagyösvény házai is összedőltek. A Csokoládébankot elnyelte
65
a föld, a dolgozók az utolsó pillanatban tudtak kimenekülni. Az egykori bank helyén, a téglatörmelék között épp egy nagy, fekete lobonc bukkant felszínre, aztán szép lassan, egy szemölcsös homlok. Amilyen csak a trolloknak van. Még fel sem ocsúdtak, amikor észrevették, hogy egy szikla repül feléjük. A dombok mögül jött, és – ó, ne! – egyenesen az ablak felé száguldott, ahol álltak. A következő pillanatban óriási csörömpölés rázta meg az irodát. Karácsony apó oldalra vetődött, és villámgyorsan magával rántotta Szikra anyót is. A szikla pont mellettük ért földet. Karácsony apó ugyan sokkal nagyobb és sokkal súlyosabb volt, mint szegény Szikra anyó, de a kobold még így is szerencsésebbnek mondhatta magát, hogy beszorult Karácsony apó alá, mintha eltalálja az óriási kődarab. Apó gyorsan felpattant, és az irányítópulthoz sietett, majd megnyomott egy piros gombot, amelyen egy apró betűs felirat állt: RENDKÍVÜL nagy veszély esetére. A torony tetejében lévő harang ekkor őrült hintázásba fogott. BIMBAMBIMBAMBIMBAMBIMBAMBIMBAMBIMBAM…
66
Karácsony apó csak ekkor látta, hogy a reménymérő ezer darabra törve fekszik a padlón. Az utolsó halványzöld fény még egy pillanatra felizzott, aztán abban a szempillantásban ki is hunyt.
www.kolibrikiado.hu www.facebook.com/kolibrikiado Felelős kiadó a Kolibri Kiadó ügyvezető igazgatója Felelős szerkesztő Vereckei Andrea Szerkesztő Rácz I. Péter Olvasószerkesztő Bardi Erzsébet A borítót Chris Mould illusztrációja és Rafaela Romaya tervei alapján készítette Váradi Zsolt Illusztrációk magyarítása Baksa Gáspár Műszaki szerkesztő Széplaki Gyöngyi Nyomdai előkészítés Kaposvári Franciska Készült 2017-ben a Gyomai Kner Nyomda Zrt.-ben Felelős vezető Balla László, az igazgatóság elnöke ISBN 978-615-5591-56-3
Ahol A fiú, akit Karácsonynak hívnak véget ért, ott kezdődik ez a könyv. Szenteste van, ám minden a lehető legrosszabbul alakul. Ádáz úr dologházba zárja Ameliát, a remény fénye egyre halványabban pislákol, Karácsony apó pedig tudja, hogy meg kell találnia a kislányt, különben veszélybe kerül az ünnep csodája. A nehéznek ígérkező küldetésben azonban nem marad magára: nemcsak a koboldok, a rénszarvasok, hanem maga az angol királynő, sőt egy macskakedvelő, Charles Dickens nevű férfi és egy önzetlen, tiszta szívű konyhásasszony is a segítségére siet, hogy meg tudja menteni Ameliát. Csakhogy mindeközben Koboldfalván a feje tetejére áll a világ. A meseglimpik ármányt szőnek, felbujtják a trollokat, Bohó pedig mit sem sejtve a vesztébe rohan…