Eλληνισμός 2021/4 by Kornetas

MAGYARORSZÁGI GÖRÖGÖK ORSZÁGOS ÖNKORMÁNYZATA 1054 Budapest, Vécsey u. 5.

Ελληνισμός Έκδοση της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας • Μάιος-Ιούνιος 2021/4

ΔΕΝ ΞΕΧΝΩ… 19 MΑΪΟΥ: ΗΜΕΡΑ ΜΝΗΜΗΣ ΤΗΣ ΓΕΝΟΚΤΟΝΊΑΣ ΤΩΝ ΕΛΛΗΝΩΝ ΤΟΥ ΠΟΝΤΟΥ

Nemzetiségekért Díj átadása

A Miniszterelnökség Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága 2021. június 19-én adta át a díjazottaknak a 2020. évi Nemzetiségekért Díjat. A pandémia miatt a decemberi díjátadó rendezvény elmaradt. Most a Velencei-tó partján, a nemzetiségi ösztöndíjban részesült tanulók táborozásának helyszínén nyújtotta át a díjakat Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár és Tessely Zoltán, a térség és egyben Beloiannisz település országgyűlési képviselője.

Az eseményt megtisztelték jelenlétükkel Sianos Tamás, az Országgyűlés görög nemzetiségi szószólója és Hristodoulou Konstantinos, a Magyarországi Görögök Országos Önkormányzatának elnöke. A 2020. évi Nemzetiségekért Díjat a görög közösségben három honfitársunk megosztott díjazással érdemelte ki. Vlahopulosz Ziszisz, Beloiannisz település volt polgármestere a faluért hosszú éven át végzett munkájáért, valamint a település lakóinak vallásgyakorlásáért tett fáradozásaiért részesült a díjazásban. Díjazott honfitársunk a díjak odaítélési eljárása alatt elhunyt, a díjat felesége, Vlahopuloszné Szabó Magdolna vette át. A jelenlévők egyperces néma főhajtással emlékeztek meg az elhunyt díjazottról. Raptis Ioannis és Vlahosz Haralambosz sokéves áldozatos munkájukért, a görög diaszpóra letelepedésének történetét bemutató és megőrző archívum létrehozásáért és gondozásáért részesültek a díjban. A díjat a helyszínen mindkét díjazott nevében Raptis Ioannis vette át.

(Görög nemzetiségi szószóló honlapja)

Szidiropulosz Archimédesz kapta a Szent István-díjat Szidiropulosz Archimédesz szociológus, a Trianon Kutatóintézet alapító elnöke, a Trianoni Szemle folyóirat alapító főszerkesztője kapta szombaton a Szent István-díjat. Az esztergomi díjátadón az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára azt mondta, a görög származású szociológusnak abban is jelentős szerepe volt, hogy ma már nem tabutéma Trianon. Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) parlamenti államtitkára, rendezvényen elmondta, mind a Trianon Kutatóintézet, mind pedig a Trianoni Szemle folyóirat hozzájárul ahhoz, hogy június 4-én a nemzeti összetartozás napját ünnepelhetjük. Emlékeztetett, hogy a kitüntetett az eddigi tevékenységéért megkapta a Rendületlenül diplomát, a Teleki Pál-érdemérmet, a Honvédelemért cím polgári fokozatát és a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét. Rétvári Bence úgy fogalmazott, ma is sokakat foglalkoztat, hogy mi vezetett a 101 évvel és egy nappal ezelőtt történt trianoni tragédiához. Szidiropulosz Archimédesz tudományos munkája éppen ennek megértésében segít bennünket – fűzte hozzá az államtitkár. Elmondta azt is, a nemzet újraegyesítésében fontos lépés volt a kettős állampolgárság bevezetése, aminek révén több mint egymillióan tudtak újra – közjogi formában – a magyarsághoz csatlakozni. „Minden ország vezetésének tehát elsődleges feladata, hogy mindig megvédje a saját hazáját, s ebben sokat segítenek ezek az iratok, ezek a tanulmányok, ez a feltáró munka” - méltatta az államtitkár a díjazottat. Rétvári Bence kiemelte, száz évvel később is tanulság, hogy békés körülmények között is a nemzeti érdek kell, hogy az első legyen. „Mindig akkor tudtunk előre lépni, akkor tudtuk a saját teljesítményünket megvédeni, ami-

kor magunkban, a magyar emberekben, a saját erőnkben és a saját teljesítményünkben bíztunk” – fogalmazott. A 2021-ben tizenkilencedik alkalommal átadott Szent István-díjat jelképező szobor Melocco Miklós alkotása; a királyt ábrázolja, amint a keresztet mindkét kezével magasba emeli nemzete előtt. A díjazottakat minden évben közvélemény-kutatás és internetes szavazás után választja ki az alapítvány kuratóriuma. A Szent István-díj Alapítványt Bihari Antal, a Körzeti Televízió Esztergom vezetője 2001-ben hozta létre az összmagyarság kulturális életének segítésére, a kulturális örökség védelmére. A díjjal elsőként Orbán Viktor miniszterelnököt tüntették ki, birtokosai között van Nemeskürty István, Makovecz Imre, a Püski házaspár, Tőkés László és Kallós Zoltán is.

(MTI)

ΔΕΝ ΞΕΧΝΩ… 19 MΑΪΟΥ: ΗΜΈΡΑ ΜΝΉΜΗΣ ΤΗΣ ΓΕΝΟΚΤΟΝΊΑΣ ΤΩΝ ΕΛΛΉΝΩΝ ΤΟΥ ΠΌΝΤΟΥ

Την Κυριακή το απόγευμα στις 7 Ιουνίου βρεθήκαμε μετά από πολύ καιρό όλοι μαζί εκ νέου, στον Οίκο του Ελληνισμού για να αποδώσουμε φόρο τιμής στους Έλληνες του Πόντου. Ως γνωστόν η 19η Μαϊου αποτελεί ημέρα μνήμης των θυμάτων της Γενοκτονίας του Ποντιακού Ελληνισμού. Ολόκληρος ο Ελληνισμός όπου γης με το βλέμμα στραμμένο στις σκληρές εκείνες σελίδες της ιστορίας, θρηνεί τους νεκρούς του και προσμένει δικαίωση. Δικαίωση για τις 353.000 ψυχές, άνδρες, γυναίκες, παιδιά, θεματοφύλακες μιας πατρίδας που ακόμη και σήμερα ζει στην μνήμη των απογόνων του. Την εκδήλωση τίμησαν με την παρουσία τους, κατέθεσαν στεφάνια και απεύθυναν χαιρετισμούς ο Έλληνας Πρέσβυς στη Βουδαπέστη κ. Ευθύμιος Παντζόπουλος, ο Θεοφιλέστατος Επίσκοπος Απαμείας κ. Παϊσιος, ο Εκπρόσωπος των Ελλήνων στο Ουγγρικό Κοινοβούλιο κ. Αθανάσιος Σιανός, ο Πρόεδρος της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας κ. Κωνσταντίνος Χριστοδούλου, η Πρόεδρος της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Βουδαπέστης κα Ειρήνη Μποζόνα καθώς επίσης και ο κ.Akopjan Nikogos Πρόεδρος της Αρμενικής Κοινότητας στην Ουγγαρία Στην ομιλία του ο Πρόεδρος της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας κ. Κωνσταντίνος Χριστοδούλου ανέφερε μεταξύ άλλων : «θρηνούμε 353 χιλιάδες ανθρώπινες ψυχές που χάθηκαν άδικα. Μικρά παιδιά, γυναίκες και άνδρες υπήρξαν τα θύματα του τουρκικού επεκτατισμού, μιας βάρβαρης και καταστρεπτικής τουρκικής πολιτικής. Μιας πολιτικής, που είχε ως στόχο να εκτοπίσει το ελληνικό στοιχείο από τα πάτρια εδάφη. Λεηλασίες, πυρπολήσεις ελληνικών χωριών και οικισμών, βασανισμοί και θάνατοι ανθρώπινων ψυχών, αφανισμός και αρπαγή περιουσιών ήταν τα χαρακτηριστικά της βάναυσης και αδίστακτης συμπεριφοράς των Τούρκων να αλλοιώσουν τον εθνολογικό χαρακτήρα των ελληνικών εδαφών. Θα πρέπει να τονίσω ότι η Ελληνική Βουλή τον Φεβρουάριο

του 1994 ψήφισε ομόφωνα την κήρυξη της 19ης Μαϊου ως ημέρα μνήμης για την Γενοκτονία των Ελλήνων του Πόντου. Η αναγνώριση αυτή δικαίωσε ηθικά τον Ποντιακό Ελληνισμό». Ο ίδιος ολοκληρώνοντας την ομιλία του τόνισε :«Όπως όλοι οι απανταχού Έλληνες έτσι και εμείς οι Έλληνες της Ουγ-

γαρίας – είμαστε ιδιαίτερα ευαίσθητοι στο θέμα αυτό αφού πολλοί συμπατριώτες μας κατάγονται από τις περιοχές του Πόντου – στηρίζουμε από κοινού την προσπάθεια που γίνεται παγκοσμίως για την διεθνή αναγνώριση της Γενοκτονίας των Ποντίων αδερφών μας και θα είμαστε συνεχώς δίπλα τους μέχρι την τελική δικαίωση» H κα Καλλιόπη Μπακιρτζή στην εμπεριστατωμένη ομιλία της αναφέρθηκε στην ουσία του ζητήματος πραγματοποιώντας μια αναλυτική ιστορική αναφορά και τονίζοντας μεταξύ άλλων ότι : «Η διεθνής βιβλιογραφία και τα κρατικά αρχεία πολλών χωρών έχουν πλήθος μαρτυριών για τη γενοκτονία που διαπράχθηκε κατά των Ποντίων και παράλληλα κατά των Αρμενίων και των Ασσυρίων, με αποτέλεσμα ορισμένοι ερευνητές να θεωρήσουν τις διώξεις ως τμήματα μιας ενιαίας γενοκτονικής πολιτικής εις βάρος των Ελλήνων ή γενικότερα των Χριστιανών της Μικράς Ασίας. Μιλάμε για την περίοδο 1915-1923 και για τις πράξεις του τουρκικού στρατού και του κινήματος των Νεότουρκων. Οι μέθοδοι που χρησιμοποιήθηκαν ήταν η εκτόπιση, η εξάντληση από έκθεση σε κακουχίες, τα βασανιστήρια, η πείνα και η δίψα, οι πορείες θανάτου στην έρημο και συχνότατα οι εν ψυχρώ δολοφονίες και εκτελέσεις. Οι επιζώντες κατέφυγαν στον Άνω Πόντο (στην πρ.ΕΣΣΔ) και

μετά την Μικρασιατική Καταστροφή το 1922, στην Ελλάδα. Η εκδήλωση στον Οίκο του Ελληνισμού ήταν καλά οργανωμένη και κέρδισε τα ευμενή σχόλια των συμπατριωτών μας, που την παρακολούθησαν από κοντά. Παρουσιαστής της εκδήλωσης ήταν ο δικηγόρος κ.Δημήτρης Τοπουζίδης ο οποίος διεύθυνε με επιτυχία την διαδικασία του προγράμματος πραγματοποιώντας εύστοχες ιστορικές αναφορές. Τα συγκρότηματα «Ελληνισμός» και «Καρυάτιδες« έδωσαν για άλλη μια φορά το παρόν παρουσιάζοντας σημαδιακούς χορούς και τραγούδια από τον Πόντο. Θα ήταν παράληψη αν δεν αναφέραμε ότι στην εκδήλωση χειροκροτήθηκε θερμά από τους παρευρισκομένους ο 82χρονος συμπατριώτης μας κ. Χρήστος Κτενίδης, όταν κατά την διάρκεια του προγράμματος αναφέρθηκε το όνομα του. Ο κ.Χρήστος Κτενίδης είναι εγγονός του Δημάρχου Τραπεζούντας μιας ιστορικής μορφής του Ποντιακού Ελληνισμού Ανδρέας Οικονόμου

Γιαννούλα Στεφανίδου : «Πρωταρχικός μας στόχος, να μάθουν τα παιδιά μας καλά ελληνικά» Με αφορμή την απονομή του βραβείου «Pro Cultura Minoritatum Hungariae» στην Γιαννούλα Στεφανίδου για την υψηλού επιπέδου καλλιτεχνική της δραστηριότητα καθώς και για την περαιτέρω διάδοση της παραδοσιακής μας μουσικής, είχαμε την ευκαιρία να έχουμε μια ευχάριστη συζήτηση μαζί της, εκφράζοντας από κοντά τα πιο θερμά συγχαρητήρια εκ μέρους των αναγνωστών Περιοδικού μας, και όχι μόνο. Αγαπητή Γιαννούλα , καταρχήν συγχαρητήρια για την βράβευσή σου, μας έκανες όλους περήφανους. Τι σημαίνει για σένα η απονομή ενός τόσου σημαντικού Βραβείου ;

Η απονομή ενός τόσο σπουδαίου βραβείου όπως είναι το PRO CULTURA αποτελεί για μένα μια μοναδική τιμή. Να σας πω την αλήθεια ήταν μια μεγάλη έκπληξη, ήταν κάτι που δεν το περίμενα. Με γεμίζει χαρά το γεγονός ότι η Ελληνική Κοινότητα μας, οι Έλληνες της Ουγγαρίας τρέφουν τόσο μεγάλη εκτίμηση για το άτομό μου. Ξέρετε είναι κάτι που το νοιώθω κάθε φορά που ανεβαίνω στο πάλκο για να τραγουδήσω. Είναι κάτι που με συγκινεί ιδιαίτερα. Η μεταδοτικότητα της στιγμής αυτής, της αγάπης του κοινού, είναι αναμφισβήτητα κάτι το μοναδικό. Σέβονται τις προσπάθειες μου αναγνωρίζουν την μουσική μου

παιδεία, με αγαπάνε και συστηματικά με καλούν σε πολλές εκδηλώσεις. Χαίρομαι παρά πολύ για το βραβείο που πήρα. Να σας πω μάλιστα, ότι στην μέχρι τώρα πορεία της καλλιτεχνικής μου καριέρας είναι η πρώτη φορά που μου απονέμεται ένα τόσο μεγάλο κρατικό βραβείο.

Ποίοι ήταν οι πιο καθοριστικοί σταθμοί κατά την διάρκεια της μουσικής σου σταδιοδρομίας ;

Σπουδάζοντας μουσική είχα την ευκαιρία να συνεργαστώ με πολύ καλούς και έμπειρους δασκάλους. Από τις πρώτες μου επιλογές ήταν η τζαζ, και στα μέσα της δεκαετίας του ’70 στο Μουσικό Γυμνάσιο Béla Bartók, καθηγητές μου, μεταξύ άλλων, ήταν ο Vukán György και ο Gonda János. Ήμουν τυχερή έμαθα πολλά από αυτούς. Συμμαθητές μου ήταν ονόματα που καθιερώθηκαν αργότερα στο μετέπειτα δημοφιλές ουγγρικό μουσικό στερέωμα όπως : ο Dés Laszlo, ο Solti János, η Bontovics Katalin, η Postássy Juli, ο Becze Gábor, ο Gőz Laszlo κ.α. Παρ΄όλα αυτά όμως αναγκάστηκα να αλλάξω είδος μουσικής για καθαρά βιοποριστικούς λόγους. Πέρασα λοιπόν στην ελαφρά μουσική με αρκετές συνεργασίες στην τότε Ουγγρική Ραδιοφωνία. Εκπαιδεύτηκα στην μουσική ομάδα «stúdióshowk» ερμηνεύοντας πολλά τραγούδια

ρία. Ήταν θα έλεγα μια αξέχαστη και δημιουργική περίοδος, η χρυσή εποχή του «Made Inn». Το κέντρο του Νίκου Μαργαρίτη στην κεντρική λεωφόρο Άντρασυ περνούσε μεγάλη περίοδο ακμής τότε, όχι μόνο ως χώρος διασκέδασης αλλά και ως ένα σημείο πολιτιστικής αναφοράς τόσο για εμάς τους Έλληνες όσο και για τους φίλους μας τους Ούγγρους, τι να πρωτοθυμηθεί κανείς…

Στη συνέχει απ’ ότι θυμάμαι ανέλαβες πρωτοβουλίες και στο τομέα της Τοπικής Αυτοδιοίκησης ;

Από το 2002 ασχολούμαι εκτός από τις ελληνικές παρουσιάσεις, συναυλίες και τα χορογραφικά προγράμματα με θέματα της εδώ Ελληνικής μας Κοινότητας. Καταρχήν υπήρξα ενεργό μέλος της Ελληνικής Αυτοδιοίκησης της 6ης Περιοχής της Βουδαπέστης και τώρα είμαι μέλος της Ελληνικής Αυτοδιοίκησης στην 13η Περιοχή, οργανώνοντας αρκετές πολιτιστικές και μουσικές εκδηλώσεις. Δυστυχώς λόγω της πανδημίας τον τελευταίο ενάμιση χρόνο μείναμε αρκετά πίσω… ταυτόχρονα διδάσκω μουσική και φωνητική. Αγαπητή Γιαννούλα πιο είναι το μήνυμα που θα ήθελες να στείλεις στους Έλληνες της Ουγγαρίας ;

γνωστών Ούγγρων μουσικοσυνθετών όπως του Fáy András, του Bágya András, και του Neményi Tamás ο τελευταίος μάλιστα έγραψε για μένα μια μεγάλη επιτυχία της εποχής το τραγούδι ¨Κυριακή¨ αρκετά επηρεασμένο από το ελληνικό ρεπερτόριο. Αργότερα κοντά στην δεκαετία του 1990 ασχολήθηκα αποκλειστικά με το ελληνικό τραγούδι και σε όλη αυτή την νέα πορεία είχα την ευκαιρία να συνεργασθώ στη Βουδαπέστη με τον Βασίλη Αγγελίδη, τον Γιώργο Φουλίδη, τον Γιάννη Σοκαλόπουλο κ.α. Το συγκρότημα μας ¨Ζευς¨ για πολλά χρόνια σκορπούσε κέφι και χαρούμενες στιγμές σε όλη την Ουγγα-

Το μήνυμα που θέλω να στείλω έχει να κάνει με τους σημερινούς γονείς και δεν είναι άλλο από το αν επιθυμούν, να βοηθήσουν πραγματικά, τα παιδιά τους να φροντίσουν να τα στείλουν στο οργανωμένο Σχολείο της Ελληνικής Αυτοδιοίκησης Ουγγαρίας. Δεν υπάρχουν άλλα περιθώρια. Τα παιδιά πρέπει να βρεθούν κοντά στις ελληνικές τους ρίζες, να μάθουν την ελληνική γλώσσα, να συμμετάσχουν στα εκπαιδευτικά και πολιτιστικά προγράμματα. Κανείς δεν έχει το δικαίωμα να τους το στερήσει αυτό …Θα ήθελα επίσης να στείλω ένα ακόμη μήνυμα στους μεγαλύτερους σε ηλικία συμπατριώτες μας. Να συμμετέχουν ενεργά και να έρχονται στις πολιτιστικές και μουσικές μας εκδηλώσεις ώστε να βρισκόμαστε πιο συχνά και να έχουμε την ευκαιρία να τα λέμε από κοντά.

Αγαπητή Γιαννούλα ευχαριστούμε πολύ για την συνέντευξη, θερμά συγχαρητήρια για το βραβείο, πάντα με υγεία και χαρά.

Και εγώ σας ευχαριστώ, να είστε καλά.

Ανδρέας Οικονόμου

ΕΠΙΣΗΜΗ ΑΝΑΚΟΙΝΩΣΗ Εκ μέρους της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας με μεγάλη χαρά και περηφάνια ενημερώνω τους αγαπητούς Έλληνες και Ούγγρους φίλους μας, ότι για το έτος 2021 η συμπατριώτισσα μας Γιαννούλα Στεφανίδου έλαβε το βραβείο «Pro Cultura Minoritatum Hungariae». Για την υψηλού επιπέδου καλλιτεχνική της δραστηριότητα καθώς και για την περαιτέρω διάδοση της παραδοσιακής μας μουσικής. Το βραβείο απένειμαν ο Αναπληρωτής Πρωθυπουργός της Ουγγαρίας κ. Zsolt Semjén και ο αρμόδιος Υφυπουργός για θέματα Εκκλησιών και Εθνοτήτων κ. Miklós Soltész. Συγχαρητήρια εκ βάθους καρδίας στην βραβευθείσα Κωνσταντίνος Χριστοδούλου Πρόεδρος Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας

Sportcsarnokkal gazdagodik Beloiannisz

Tessely Zoltán országgyűlési képviselő beszédében elsőként emelte ki, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes segítsége nélkül nem jöhetne létre ez, a település életében kiemelt fontossággal bíró beruházás. – Amikor megkerestük az elképzelés gondolatával, azonnal mellénk állt – utalt Tessely Semjénre. – Egy támogatási szerződés keretében 120 millió forintos állami támogatást kaphatott

Több mint százhúsz millió forintból épül kulturális és sportközpont Beloianniszban, emellett mintegy huszonkét millió forintból újulhat meg az általános iskola udvara. – A beruházás remekül illeszkedik a település 2010 óta tartó felzárkóztatási folyamatába – mondta beszédében Papalexisz Kosztasz, a település polgármestere. – Egyértelműen datálható a komoly fejlődés a településen: egyik oldalról a görög nemzetiségi vonal, az egyházi vonal és az oktatás fejlődése, másrészt a település szükséges fejlesztései is folyamatosan haladnak. A mi településünk életében ez nagyon nagy volumenű fejlesztés. Úgy gondolom, a csillagok nagyon jól álltak, a szándék és az igény is megvolt, így a lehetőségekkel élve jutottunk el oda, hogy bejelenthetjük Beloiannisz életének komoly mérföldkövét. A művelődési házhoz kapcsolódik az épülő sportcsarnok, amelyet a szakemberek fa belső tetőszerkezettel, belső labdavédő burkolatokkal álmodtak meg. Az öltözőket a meglévő gyerekek létszámához – átlagosan osztályonként 12–14 fő – igazodva a művelődési ház hátsó oldalán alakítják ki. Az új épületrész egyaránt kiszolgálja a művelődési ház és az iskola igényeit. A sportközpontban létrejön egy szabvány röplabdapálya, amely alkalmas lesz a keresztirányban felhelyezett kosárlabdapalánkok birtokba vételére is.

a település egy olyan multifunkcionálisnak is mondható létesítményre, amely lehetőséget biztosít az iskolai testnevelésórák megtartására is, egybenyitva a kultúrházzal, kihasználhatóvá téve azokat a tereket, amelyek kiegészítő funkciókkal bírnak. A tervezéskor úgy tűnt, a fent említett pénzösszeg nem tudja teljes egészében fedezni a csarnok felépítését. A település segítségére sietett Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, aki további 50 millió forintos támogatást ajánlott fel. Ebből 28 millió forint az iskola fejlesztését szolgálja, ahol műfüves focipályát alakítanak ki, a maradék összeg pedig a multifunkcionális sportlétesítmény felépítését segíti. – A tornaterem olyan funkciót kap, amely összeköti a művelődési házat, az iskolát és az itt élő emberek mindennapjait. A közösségi élet sok színteréül szolgál. A múlt év végén nyújtott 120 millió forintos támogatás eredményeként az előkészületek megtörténtek, a tervek elkészültek, indulhat a közbeszerzés – részletezte Soltész. – A polgármester hozzátette, eddig nagy probléma volt, hogy a művelődési ház vegyes funkciókat látott el, ezért nem tudták felújítani. Bízik benne, hogy az új szárnnyal lehetőség nyílik arra is, hogy az épületet is elkezdhessék fejleszteni.

Fotó: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

Διοργάνωση επιστημονικού συνεδρίου Επιστημονικό συνέδριο με θέμα «Τραύμα και Κατευνασμός. Το μεγάλο ταξίδι των Ελληνόπουλων στις κοινωνίες της Ανατολικής Ευρώπης», πραγματοποιήθηκε διαδικτυακά την Παρασκευή 11 Ιουνίου 2021 υπό την αιγίδα του Ελληνικού Ινστιτούτου Ουγγαρίας. Το συνέδριο διοργανώθηκε με πρωτοβουλία του κ. Νίκου Φωκά, Καθηγητή Κοινωνιολογίας και με τη συμμετοχή δέκα ιστορικών και κοινωνικών ανθρωπολόγων που ασχολούνται με το θέμα της πολιτικής προσφυγιάς. Τις εργασίες του συνεδρίου, που διεξήχθη στα ελληνικά σε τρία διαφορετικά πάνελ και διήρκησε οκτώ ώρες, χαιρέτισε η κ. Αθηνά Χατζοπούλου, διευθύντρια του Ελληνικού Ινστιτούτου. Το συνέδριο παρακολούθησαν δεκάδες φίλοι από την Ουγγαρία, την Ελλάδα και άλλες χώρες. Ορισμένοι από αυτούς, παιδιά – πρόσφυγες στα τέλη της δεκαετίας του ΄40, είχαν τη δυνατότητα να αναφερθούν στα προσωπικά τους βιώματα, να διατυπώσουν ερωτήματα και παρα-

τηρήσεις για τα αποτελέσματα της έρευνας που παρουσίασαν οι εισηγητές, οι οποίοι είναι γνωστοί για τις έρευνές του στο χώρο του Εμφυλίου Πολέμου και της Πολιτικής Προσφυγιάς. Ορισμένοι από τους εισηγητές θύμισαν τη μακρά πορεία των ερευνών που ξεκίνησαν πριν από μια εικοσαετία, πάλι στην Ουγγαρία. Σημείωσαν ότι παρά την σημαντική πρόοδο που καταγράφηκε στη μελέτη της ελληνικής πολιτικής προσφυγιάς παραμένουν ζητήματα ανεξερεύνητα και γι΄ αυτό δεσμεύτηκαν να επανέλθουν σε ένα νέο συνέδριο. Τέλος, ο κ. Φωκάς προανήγγειλε την έκδοση ενός συλλογικού τόμου στον οποίο θα συμπεριληφθούν οι εισηγήσεις που παρουσιάστηκαν στο συνέδριο του Ιουνίου. Ανδρέας Οικονόμου

Kujumdzisz Kíra: a tehetség megtette első lépéseit Kíra évek óta korosztálya legtehetségesebb klarinétosa, számos országos versenyen végzett már dobogós helyezésen, továbbá a hazai görög kulturális rendezvények állandó résztvevője. Kollátosz Jorgosz klarinétművész – klarinéttanár tanítványát a legkiválóbb fiatal tehetségek közül választották ki és adták meg neki a lehetőséget, hogy a legjobb szakemberek kezei között folytathassa tanulmányait ősztől. Kírát kérdezzük a kezdetekről, hogyan ismerkedett meg a hangszerével és szóba kerül, hogy mik a tervei a következő évekre. – Mikor kezdtél el a zenével foglalkozni és mi volt az első hangszered? – Általános iskola negyedik osztályában, 10 éves voltam mikor komolyabban kezdtem foglalkozni a zenével az iskolai tanulmányaim mellett. Nekem mindig is a fúvós hangszerek tetszettek, azok felé nyitottam elsősorban, így kipróbáltam a furulyát, a fuvolát és később az oboát is. Ezek a hangszerek an�nyira mégsem fogtak meg, így következett a klarinét, aminél az első pillanattól megtaláltam a számításaimat. Így dőlt el, hogy a klarinét alapjait szeretném elsajátítani. Ekkor kezdtem el Kollátosz Jorgosz tanár úr klarinét tanszakára járni, ahol az első órától kezdve pozitív visszajelzéseket kaptam a tehetségemről és fejlődésemről. Immár 5 éve járok Jorgosz tanár úrhoz heti rendszereséggel klarinét órákra, neki köszönhetem a legtöbbet

annak kapcsán, hogy felvételt nyertem a Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium klarinét szakára. – Miért erre a szakgimnáziumra esett a választásod? – Elsősorban azért, mert az évek során kialakult, hogy a klarinétra nem csak hobbiként tekintek már, hanem ezen a zenei úton szeretnék tovább menni az életemben, ezzel szeretnék foglalkozni, így nem volt kérdés, hogy zenei beállítottságú intézménybe jelentkezem középiskolai tanulmányaimra. Azért is a Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium volt az első választásom, mert ez az iskola a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem gyakorló szakgimnáziuma, így középiskolai éveim után itt szeretném folytatni a tanulmányaimat. Több tanárom és Jorgosz tanár úr véleménye is egyezett abban, hogy ez az intézmény a legmagasabb színvonalú és legkomolyabb zeneművészeti szakgimnázium Magyarországon, itt tudnék a legtöbbet fejlődni az évek során, ezért ide jelentkeztem elsősorban. Természetesen más iskolákat is bejelöltem a többi helyen arra az esetre, ha mégsem sikerülne ide a felvételi, de szerencsére úgy alakult, hogy felvételt nyertem, így nem kellett néznem a többi iskolát. – Hogyan sikerült összeegyeztetned az általános iskolát és az ilyen magas szintű zenei tanulmányaidat? – Szerencsére a két dolog nem volt hatással egymásra, így a klarinét miatt nem romlottak a jegyeim az iskolában, úgy gondolom, hogy mindig sikerült összeegyeztetnem a két dolgot. Ahogy fejlődtem a klarinétban, úgy növekedett a ráfordítandó idő is, eleinte még elég volt napi fél óra gyakorlás is a heti 2 órám mellett Jorgosz tanár úrral, de az utóbbi időkben már napi legalább 2 óra gyakorlás kell ahhoz, hogy fejlődésem egyenletes tempóban haladjon. Az iskola mellett még a görög nyelvet is tanulom heti egy alkalommal, arról sem szeretnék megfeledkezni zenei tanulmányaim mellett. – Mik a céljaid a középiskolai éveid alatt, mit szeretnél elérni? – Leginkább azt mondanám, hogy minden nap fejlődni szeretnék abban, amit csinálok, a klarinétban. Úgy érzem, hogy jó alapokkal érkezem a szakgimnáziumba Jorgosz tanár úrnak köszönhetően és hogy a legjobb helyen vagyok, hogy fejlődhessek. Tudom, hogy egy rendkívül magas szintű zenei oktatási intézménybe nyertem felvételt, ahol kiváltság tanulni, arra fogok törekedni, hogy éljek a lehetőséggel és bebizonyítsam, hogy nem véletlenül lettem kiválasztva az ország legtehetségesebb klarinétosai közül. Ezen kívül szeretnék még bebocsájtást nyerni és tagja lenni az iskola zenekarának. A középiskolai évek után, ahogy említettem, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szeretném folytatni tanulmányaimat, melyre nagy esélyem lesz, ha jól teljesítek a következő években. Ezek azok a célok, amik a szemem előtt lebegnek. – Az Ellinismos folyóirat olvasóinak nevében köszönöm az interjút és sikeres folytatást kívánok a karrieredben. – Köszönöm szépen a lehetőséget.

ifj. Klicasz Szpirosz

Βόλτα Εκείνη τη φορά έκαναν όλη τη διαδρομή από τον παλιό δρόμο. Περνούσαν τα χωριά ένα ένα κι ο γέρος τα θυμόταν με τη σειρά. Κάνα δυο τού ξέφυγαν πάντως. Σαν να μην έχει αλλάξει τίποτα, του είπε ο γιος του κόβοντας για να στρίψει στη διασταύρωση. Πριν γεννηθείτε που έφερνα τη μάνα σας με το μηχανάκι ήταν χωματόδρομος, απάντησε αυτός. Τους πήγε κατευθείαν στο σπίτι. Το συρματόπλεγμα που έφραζε την ανηφορίτσα ήταν πεσμένο, δεν χρειαζόταν να το τραβήξουν. Πήρε ο γιος τον πατέρα απ’ το χέρι, το πάτησε να ισιώσει, τον πέρασε εύκολα από πάνω. Η μάνα μπόρεσε μόνη της. Η αυλή καταπράσινη, χορτάρι μισό μέτρο ψηλό. Ο στάβλος με τρύπες στη σκεπή, χωρίς πόρτα, το σπίτι όπως πάντα κλειδωμένο και με τα παντζούρια κλειστά. Στάθηκε απέναντι απ’ την εξώπορτα ο γέρος με τα χέρια του να κρέμονται στα πλευρά, το κοιτούσε. Πιο πίσω η γυναίκα του χάζευε την ξε-

Ο Κώστας Καβανόζης γεννήθηκε στην Κομοτηνή το 1967. Κυκλοφορούν τα βιβλία του “Τζάμπα η παράταση” (διηγήματα, Πατάκης 2020), “Τυχερό” (μυθιστόρημα, Πατάκης 2017, βραχεία λίστα Κρατικού Βραβείου Μυθιστορήματος και Βραβείου Μυθιστορήματος Αναγνώστη), “Το χαρτόκουτο” (μυθιστόρημα, Πατάκης 2015, βραχεία λίστα Βραβείου Μυθιστορήματος Αναγνώστη), “Όλο το φως απ’ τα φεγγάρια” (διηγήματα, Πατάκης, 2011, βραχεία λίστα Κρατικού Βραβείου Διηγήματος και Βραβείου Διηγήματος Διαβάζω), “Του κόσμου ετούτου” (μυθιστόρημα, Κέδρος, 2009) και “Χοιρινό με λάχανο” (νουβέλες, Κέδρος, 2004). Κείμενά του έχουν συμπεριληφθεί σε συλλογικές εκδόσεις, δημοσιεύονται κατά καιρούς σε εφημερίδες, περιοδικά και ηλεκτρονικές σελίδες, έχουν παιχτεί στο θέατρο και έχουν μεταφραστεί στα αγγλικά, τα αλβανικά και τα γαλλικά. Το 2012 τιμήθηκε από το Εθνικό Κέντρο Βιβλίου της Γαλλίας (CNL) με υποτροφία συγγραφής. Είναι μέλος της Εταιρείας Συγγραφέων. Eυχαριστούμε τον κ.Καβανόζη για την συνεργασία με το περιοδικό ¨Ελληνισμός¨ (α.οικ)

ραμένη βυσσινιά. Τον είδε ο γιος να κουνάει δεξιά αριστερά το κεφάλι του. Να σφίγγει γροθιές τις παλάμες του, να τις βάζει στις τσέπες του σακακιού. Να τις βγάζει. Να κάνει δυο βήματα, να κάνει άλλο ένα, να σταματάει μέσα στα χορτάρια. Τον πλησίασε. Εδώ μεγαλώσαμε, του είπε εκείνος χωρίς να γυρίσει να τον κοιτάξει. Απομακρύνθηκε, ο γιος τον άφησε. Μπήκε στον στάβλο, βγήκε. Δεν έπιασε απέξω τους τοίχους, δεν έφερε γύρα το σπίτι όπως τις άλλες φορές. Έκανε ξάφνου μια δρασκελιά, πήρε φουριόζος να κατεβαίνει προς το συρματόπλεγμα. Πρόσεχε, του φώναξε ο γιος. Σταμάτησε. Σήκωσε αβέβαια το ένα πόδι του, το κατέβασε πάλι. Ξαναδοκίμασε, στυλωμένο κάτω στο σύρμα το βλέμμα του, ζυγιασμένο το σώμα του με τα χέρια ανοιχτά, πάτησε καλά, έφερε σίγουρος και το άλλο του πόδι, πέρασε. Μπαμπά, μπράβο, ακούστηκε ο γιος. Δεν μπήκε στο αμάξι, πήγε και στάθηκε στην άκρη πάνω απ’ το ρέμα. Έψαξε να κοιτάξει κατά τον κάμπο, ήταν βάτα μπροστά. Προχώρησε παράλληλα με την πλαγιά, τα βάτα δεν τέλειωναν, μια πασχαλιά ανθισμένη ξεχώριζε παρακεί. Βρήκε λίγο πιο πέρα ένα άνοιγμα, κοίταξε. Ο γιος τον περίμενε ακουμπισμένος στο καπό, η γυναίκα είχε ξανακαθίσει στο πίσω κάθισμα. Ήρθε με ένα μάτσο πασχαλιές στα χέρια. Πήγε, άνοιξε την πόρτα, τις άφησε στα δικά της. Έκατσε πάλι στη θέση του συνοδηγού. Θα με πας μέχρι το σχολείο μου, του είπε, και να φύγουμε. Έκαναν αναστροφή, δεν πειράζει που ξεράθηκε η βυσσινιά, ένα σωρό μικρές έχουν πεταχτεί από κάτω, είπε η γυναίκα του. Γύρισε το πρόσωπό του στο παράθυρο. Στον δρόμο καθώς διέσχιζαν το χωριό, κατέβασε το τζάμι τέρμα. Χαιρετούσε όποιον τους κοιτούσε. Μερικοί αντιχαιρετούσαν σηκώνοντας τα χέρια τους κι άλλοι όχι. Κώστας Καβανόζης Πρώτη δημοσίευση περιοδικό «(δε)κατα», τεύχος 61, άνοιξη 2020

Ευαγγελία Τσαρούχα

Στη μνήμη του Δημήτρη Χατζή (1913- 1981) Φέτος κλείνουν σαράντα χρόνια από το θάνατο του μεγάλου λογοτέχνη Δημήτρη Χατζή, συγγραφέα θαυμάσιων έργων, και επιμελητή εκδόσεων πάνω από είκοσι βιβλίων ελληνικής λογοτεχνίας στην Ουγγαρία. Γείτονας, φίλος και συνεργάτης από το 1962. Ο Δημήτρης Χατζής γεννήθηκε στα Γιάννενα το 1913 και πέθανε στη Σαρωνίδα Αττικής το 1981.Ο πατέρας του ήταν ποιητής και δημοσιογράφος, εκδότης της εφημερίδας” Ήπειρος”, και όταν ξαφνικά πέθανε το1930, ο Δημήτρης Χατζής διέκοψε τις σπουδές του και ανέλαβε την συνέχιση της έκδοσης της εφημερίδας και τη συντήρηση της οικογένειας. Είχε έξι αδέρφια. Το 1935 έγινε μέλος του ΚΚΕ. Το 1936 τον συνέλαβε η αστυνομία του δικτατορικού καθεστώτος του Μεταξά και τον εξόρισε στη Φολέγανδρο. Στον καιρό της γερμανικής κατοχής εντάχτηκε στο ΕΑΜ και συνεργάστηκε με τον αντιστασιακό τύπο, ήταν υπεύθυνος συντάκτης της εφημερίδας “Ελεύθερη Ελλάδα” ως το κλείσιμό της (1947). Το καλοκαίρι του 1947 εξορίστηκε στην Ικαρία. Την άνοιξη του επόμενου έτους εντάχτηκε στο Δημοκρατικό Στρατό της Ελλάδας και δούλεψε ως ανταποκριτής του τύπου. Το καλοκαίρι του1948 το Έκτακτο Στρατοδικείο καταδίκασε σε θάνατο και εκτέλεσε τον αδερφό του Άγγελο. Μετά την ήττα του Δημοκρατικού Στρατού, το Έκτακτο Στρατοδικείο καταδίκασε τον Δημήτρη Χατζή “δις εις θάνατον” για λιποταξία. Μετά τη λήξη του εμφυλίου πολέμου κατέφυγε στη Ρουμανία και από ‘κει ήρθε στη Βουδαπέστη,

όπου σπούδασε βυζαντινή ιστορία και λογοτεχνία στη Φιλοσοφική Σχολή του Πανεπιστημίου της Βουδαπέστης. Με τη βοήθεια του αείμνηστου καθηγητή μας, βυζαντινολόγο Γκιούλα Μόραβτσικ συνέχισε τις σπουδές του και έγραψε τη διδακτορική διατριβή του στο Πανεπιστήμιο Χούμπολντ του Βερολίνου. Επιστρέφοντας στη Βουδαπέστη, από το 1962 δίδασκε ως βοηθός καθηγητού στην Ελληνική Έδρα Αρχαίας Γλώσσας και Λογοτεχνίας. Από τα πρώτα χρόνια ήταν συντάκτης της εφημερίδας “ΛαϊκόςΑγώνας”, και από το 1962 ανέπτυξε ιδιαίτερη δράση στην διάδοση της νεοελληνικής λογοτεχνίας στην Ουγγαρία. Το1 1974 επέστρεψε στην Ελλάδα. Στο ακαδημαϊκό έτος 1975/1976 δίδασκε στο Πανεπιστήμιο Πατρών. Από το 1980 ως το θάνατό του έκδιδε το περιοδικό σύγχρονης παγκόσμιας λογοτεχνίας, το “Πρίσμα”. Το μυθιστόρημά του,”Το διπλό βιβλίο”, ο Χατζής άρχισε να το γράφει εδώ στη Βουδαπέστη. Η πρώτη έκδοσή του έγινε στην Αθήνα το 1976, και η αναθεωρημένη το 1977. Εμείς το μεταφράσαμε στην ουγγρική γλώσσα στα τέλη της δεκαετίας του ‘80, αλλά μόνο τώρα πρόκειται να δημοσιευτεί από το Ελληνικό Ινστιτούτο. Στην τελευταία συλλογή διηγημάτων του Δημήτρη Χατζή, στο “Σπουδές” ( Καστανιώτης, 1976), υπάρχει και το υπέροχο διήγημα με τον τίτλο “Μικρό σχόλιο για την Ιφιγένεια εν Αυλίδι” από το οποίο παρουσιάζουμε μερικά αποσπάσματα στους αναγνώστες του Ελληνισμού.

Δημήτρης Χατζής

θρώπων. Τί μπορεί να τους έφταιξε η Ιφιγένεια, και θέλουν τώρα τον θάνατό της; Δεν είναι εκείνος του Προμηθέα που ορθώθηκε ενάντια στο κράτος τους — είναι ένας θάνατος άδικος, αδικαιολόγητος, πέρα για πέρα παράλογος. Ποτές του αυτός δεν τους πολυπίστεψε. Τώρα πια δεν τους παραδέχεται, τους αρνιέται αυτούς τους θεούς. Η απάρνησή τους θα ’ναι και η βάση της τραγωδίας του αυτής. Κοιτάζει πάρα κάτω, πίσω, τους Έλληνες του μεγάλου μύθου. Μικραίνουν τώρα κι αυτοί. Ο Αγαμέμνων. Ο μέγας πολέμαρχος, ο πρώτος ανάμεσά τους. Παλιοτόμαρο. Δεν πιστεύει σε τίποτα. Φοβάται μονάχα. Φοβάται τον Κάλχα, φοβάται τον αδερφό του και πάνω απ’ όλα φοβάται το πλήθος. Του ζητούν τη θυσία. Γράφει τότε στην Ιφιγένεια νά ’ρθει να τον βρει στο στρατόπεδο, τάχα πως θα την παντρέψει με τον Αχιλλέα. Και, πονηράκιας, Ρωμιός, της στέλνει το δεύτερο μήνυμα, μυστικά, να μην έρθει. Αν έρθει, είναι εντάξει με το παιδί του, δεν το θυσίασε αυτός, οι θεοί το θελήσανε. Αν φτάσει το δεύτερο μήνυμα, πάλι είναι εντάξει και με θεούς και με ανθρώπους — δε φταίει αυτός που δεν ήρθε. Ο Μενέλαος ο αδερφός του, ο άλλος Ατρείδης. Τον κατασκοπεύει κανονικά. Του

Από την απιστία ως την πίστη ΜΙΚΡΟ ΣΧΟΛΙΟ ΓΙΑ ΤΗΝ ΙΦΙΓΈΝΕΙΑ ΕΝ ΑΥΛΙΔΙ (αποσπάσματα) Στο σ. Νίκο Γουλανδρή

I. Η Ιφιγένεια εν Αυλίδι είναι το τελευταίο του δράμα. Του Ευριπίδη. Αυτουνού που τον φάγανε τα σκυλιά — και δικαιότατα βέβαια, τέτοιον αντίχριστον, κακόψυχο και χολεριασμένον άνθρωπο. Σε προχωρημένη ηλικία βρισκότανε γράφοντάς το, κοντά στο τέλος. Έρημος πια, μόνος, εξόριστος ή αυτοεξόριστος, κάπου ψηλά στα μέρη τα βορεινά, τα βαρβαρικά, κοιτάζοντας αποκεί τη μεγάλη του Αθήνα, γνήσιο τέκνο της, να μικραίνει τώρα μέσα στην αρπάγη της παρακμής. Όλα μικραίνουν με τον καιρό. (…) Εκείνοι οι θεοί των Ελλήνων; Οι ολύμπιοι, οι μακάριοι; Αλλοπρόσαλλα κι άμυαλα πλάσματα. Παίζουν με την ανθρώπινη αδυναμία, διασκεδάζουν με τα παθήματα, τα καμώματα των αν-

πιάνει το δεύτερο μήνυμα, τον έχει στο χέρι. Τον φοβερίζει πως θα πάει να το διαβάσει σ’ όλο το στράτευμα. Κάθαρμα. Δεν τον νοιάζουν αυτόν οι θεοί, δεν πονάει το παιδί που το θυσιάζουν, δεν το πολυλογαριάζει το πλήθος αυτός. Τον Οδυσσέα φοβάται μονάχα. (...) Ο Οδυσσέας, η αλεπού, το Σισύφειον σπέρμα. Δεν ησυχάζει και δω. Ξεσηκώνει τον όχλο —πάντοτε αυτός με τον όχλο. Πανούργος, φιλόδοξος, ο μέγας αδίστακτος. Τους μυρίστηκε πως κάπου κολώσαν οι Ατρείδες. Δεν το θυσιάζουνε το κορίτσι; Τους το πήρε το αρχηγιλίκι. Το θυσιάζουν; Δεν γλυτώνουν ποτές απ’ την Κλυταιμνήστρα. Ο Αχιλλέας ύστερα. Ο ήρωας των ηρώων, ο λαμπρός νυμφίος. Ένας τσόγλανος, ένας λεμές — και κρίμα που ο Ευριπίδης δεν τις ήξερε τότε τις λέξεις αυτές. Θα τις εύρισκε να ταιριάζουν. (..) Ορκίζεται να βρεθεί στο βωμό, να ’ναι κρυμμένος εκεί, να ορμήσει αποκεί την τελευταία στιγμή και να το σώσει τ’ αθώο το πλάσμα — τί δεν υπόσχεται ο νταής. Και το σκάει την τελευταία στιγμή, ένας δειλός, τιποτένιος, ανάξιος, που τον τρομάζει το μανιασμένο πλήθος κι αυτόν. (...) Και λευτερώνεται, καταχαίρεται, βολεύεται μέσα του μια χαρά, όταν εκείνη του λέει πως δεν τον χρειάζεται — αυτό το λόγο της περίμενε απ’ την αρχή. (...) Αυτή. Απροστάτευτη, ανυπεράσπιστη μέσα σ’ αυτά τα θηρία. Δεν είναι Αντιγόνη, που εναντιώνεται σε κάποια εξουσία και θανατώνεται απ’ αυτήν, άδικα ή δίκαια, Κλυταιμνήστρα, Ηλέκτρα, Φαίδρα, Μήδεια, Αγαύη, Νεοπτόλεμος που θα σκοτώσουν, θα σκοτωθούν για τη ζωή τη δική τους, για μια ζωή τελοσπάντων, όπως τη νιώθουν, όσο τη νιώθουν όπως τη μπορούν. Αυτή ’ναι το θύμα. Το θύμα μονάχα και τίποτα άλλο. Το αρνί του Θεού, ο αμνός του Κυρίου που θα πουν αργότερα. Απληροφόρητη, ανίδεη, ανυποψίαστη, ανώριμη, άσχετη με κάθε τι άλλο, έξω απ’ αυτή τη μικρή της την ύπαρξη, ανεύθυνη για τη ζωή και το θάνατο, την ευτυχία, τη δυστυχία των άλλων — στολίζεται για το δικό της υμέναιο. Να δοθεί σ’ αυτόν με το κορμάκι της εφηβείας της — ο νους της δεν πάει πέρα απ’ αυτό, δεν έχει να πάει. Και στολίζεται. Το παραπέτασμα σχίζεται κάποια στιγμή. Βλέπει. Δεν είναι για τον υμέναιο που στολίζεται. Ο πατέρας της κατεβάζει τα μάτια, ο Αχιλλέας το σκάει, το πλήθος έξω φωνάζει, ο Κάλχας ετοιμάζει τα σύνεργα της σφαγής. Κανένας δεν είναι δίπλα της. Μια μάνα μονάχα —η αναμάρτητη ακόμα— αδύναμη, ανίσχυρη από τότε που γίνηκε ο κόσμος, να προστατέψει το σπλάχνο της που το σέρνουνε στη σφαγή. Παρακαλάει. Μάταια τα παρακάλια. Κανείς ποτέ κανενός δεν τ’ ακούει, τις προσταγές μονάχα ξέρουν οι ανθρώποι ν’ ακούνε. Έρχεται ο θρήνος. Πουλιά χτυπημένα οι υπέροχοι στίχοι του ανοίγουνε τα φτερά τους και ματωμένα πέφτουν στο χώμα. Μάταιος είναι ολονών μας ο θρήνος — δυστυχισμένο μες στην ανάγκη είναι τ’ ανθρώπινο γένος— εδώ μέσα στο θρήνο το λέει. Η ώρα κοντεύει. Τη βγάζουν. Για το βωμό, το θυσιαστήριο. Την παίρνουν. Την πήρανε. Προχωρούν. Γλυτωμός δεν υπάρχει. Ο Ευριπίδης το ’ξερε πάντα — τώρα που φτάνει στο τέλος, μπορεί κι αυτή να το βλέπει. Τώρα μονάχα —τότε— κι αυτή κι ο καθένας μας. Και τότε — κάτι γίνεται τότε μες στην παρθένα ψυχή της. Η πομπή προχωρεί μέσ’ απ’ το πλήθος που μαίνεται — απαίτησε τη θυσία, περιμένει τώρα το θέαμα. Ναι — κάτι γίνεται μέσα της. Τώρα που ο θρήνος, τα παρακάλια φανήκανε μάταια, όταν ελπίδα δεν έμεινε πια. Να τον πεθάνει, λοιπόν, τον αναπότρεπτο θάνατό της, που τόσο τον θέλουν. Μα να τον πεθάνει αυτή, με τη δική της τη θέληση πια. Για να φυσήξουν οι ούριοι άνεμοι. Να κινηθούνε τα πλοία των Αχαιών. Να πάνε στην Τροία και να νικήσουν, να πάρουν πίσω και την Ελένη. Να τον πεθάνει το θάνατό της —σαν πράξη ζωής— της δικής της.

Και θα περάσει τότε μπροστά τους, μπροστά στους δειλούς αυτούς ήρωες, τους μικρούς βασιλιάδες, τους μάντηδες θεών ανισόρροπων αποφασισμένη γι’ αυτόν τον θάνατο που τον ορίζει πια με τη θέλησή της, στητή, με τα στεφάνια ακόμα του υμέναιου στο κεφάλι της, χωρίς το θρήνο, χωρίς τα μάταια παρακάλια — μη με τραβήξετε απ’ τα μαλλιά στο θυσιαστήριο, τ’ ανασηκώνω μονάχη μου, να πέσει σωστά το μαχαίρι σας. (…) ΙΙ. Τελευταίες μέρες του Δεκέμβρη του ’44. Οι ηγέτες μας είχανε δώσει την εντολή να «εκκενώσουμε» την Αθήνα— συν γυναιξί και τοις τέκνοις, μας είπαν. Κανένας δεν ήξερε τότε γιατί, δεν το ξέρει και τώρα. Ήταν συνέχεια και συνέπεια, το επιστέγασμα των ατέλειωτων παραλογισμών μας. Η αντίσταση συντριβότανε πια στην Ελλάδα μέσα σε κατακλυσμό από ερείπια, διαψεύσεις, θυσίες που φαινόνταν ανώφελες, ανθρώπινα θύματα και τα μεγάλα μας όνειρα που σκορπίζαν. Όλα μικραίνανε, ξαναπαίρνοντας τις ανθρώπινες διαστάσεις τους μέσα στο πλαίσιο της ήττας. [...] Οι μεγάλες διώξεις αρχίσαν σε λίγο, τα δικαστήρια, τα στρατοδικεία, οι θανατικές καταδίκες, σε λίγο αρχίζανε κι οι εκτελέσεις. Και ο νέος εκείνος της Έλσιανης, ο συνοδοιπόρος της υποχώρησης, ήταν από τους πρώτους πρώτους που ντουφεκίστηκαν. Είχε πράγματι γυρίσει στο χωριά του, το ’χε πει και κει πως τέλειωσε μ’ αυτά της αντίστασης και τα όνειρα, θα κοιτάξεις τη δουλειά του — κι απόμεινε κει και την κοίταζε. Με τον τρόπου που γινόντανε τότε τα πράγματα, τον κατηγορήσανε για εγκλήματα φοβερά το Δεκέμβριο — γι’ αυτό τον κατέβασαν στην Αθήνα. Και με τον τρόπο που γινόντανε τότε τα πράγματα γρήγορα-γρήγορα τον στήσαν μπροστά στο απόσπασμα. Και ο άνθρωπος αυτός που τα ’χε αρνηθεί όλα αυτά και που το ’πε και στο δικαστήριο, ορκίστηκε πως δεν έκανε τίποτα, έκλαψε και παρακάλεσε να τον λυπηθούν, έφερε τους χωριανούς του και το βεβαίωσαν, την τελευταία στιγμή της εκτέλεσής του πέρασε πέρα απ’ τον άδικο θάνατο, σήκωσε το χέρι του ν’ αποχαιρετήσει τα σπασμένα μας όνειρα, όρθωσε το κορμί του και ζητωκραύγασε —αυτός— για το ΕΑΜ, την αντίσταση… Τόσο καλά που μπορούσα να ξέρω γι’ αυτόν, ξανάβλεπα εδώ τη μεταπήδηση εκείνη της Ιφιγένειας από την έσχατη απελπισιά στην κατάφαση, από την άδικη θανάτωση στην εθελούσια θυσία. Και σκέφτηκα τότε πως κάπου εδώ μέσα πρέπει να βρίσκεται εκείνος ο κρίκος ο μυστικός που λείπει ή δε λείπει στην τραγωδία. Η εναντίωση στην ανθρώπινη μοίρα είναι ο κρίκος. Και βρίσκεται μέσα στο θύμα και πάει πιο πέρα απ’ αυτό, δένεται με τη ζωή των άλλων, τη συνέχεια της ζωής, την αξία της. Αυτή ’ναι η κατάφαση του Ευριπίδη: Μια τελική κατάφαση που πέρασε όλο το δρόμο της απελπισιάς και της άρνησης, ξαναγυρίζοντας στους ανθρώπους.(…) Όταν κοιτάζεις απ’ την κορφή τη δική του τη ζωή των ανθρώπων, ανάξια τη βλέπεις ολόκληρη. Μπορείς να την αρνηθείς — όλα μικραίνουν, ξεφτίζουν. Αυτός τολμάει και την αρνιέται. Δεν μένει τίποτα. Και μένει. Μια Ιφιγένεια πάντοτε. Αθώα κι ανυποψίαστη, ασήμαντη, αδιάφορη, όσο θα βρίσκεται μέσα στους άλλους. Να την ξεκινάει αυτή με την εθελούσια θυσία της τη νικηφόρα τους εκστρατεία της Τροίας. Και μένει. Εκείνος ο άπραγος νέος της Έλσιανης. Να την δικαιώνει αυτός την τσακισμένη εκστρατεία μας της αντίστασης, εξιλεώνοντας όλους, αυτός στηρίζοντας με κείνο το ύστατο χαίρε, το νικημένο της κόσμο στις σκληρές δοκιμασίες που τον περίμεναν. Σωστά, λοιπόν, πολύ σωστά θυσιασμένοι και κείνη και τούτος σε μια καινούργια πάντοτε Αυλίδα, μιας εκστρατείας αιώνιας.

Caruha Vangelió

Dimitriosz Hadzisz emlékére (1913-1981) Dimitrisz Hadzisz, vagy ahogy baráti körökben ismertük Tákisz, emléktáblája előtt sokszor látom, hogy görög itt tanuló-dolgozó fiatalok állnak és beszélgetnek róla, hiszen az Árpád-hídfői ház ma már központi helyen áll, nem úgy mint a hatvanas években, amikor körülötte nem voltak magas házak, nem járt metró, és a mostani parkoló helyén kávéházi terasz volt, ahol összeültünk Tákisszal, Nikosz Papadimitriuval és sok neves magyar költővel, műfordítóval megbeszélni a fordításra kerülő görög műveket. Több mint húsz műfordítás kötet létrejöttében volt része. Köztük kiemelkedik Az újgörög irodalom kistükre (1971) és A bizánci irodalom kistükre (1974). Dimitriosz Hadzisz, ahogy a magyarul megjelent műveken szerepelt a neve, Jannenában született és az attikai Szaronidában halt meg 1981 júliusában. Az édesapja költő, újságíró volt, az Ipirosz c. újság kiadója. Amikor 1930-ban meghalt, Dimitrisz Hadzisz abbahagyta tanulmányait, és átvette az újság kiadását. Hat testvére volt, s ő biztosította a család megélhetését. 1935-ben tagja lett a GKP-nak. 1936-ban Metaxasz diktatúrája idején Folegandrosz szigetére száműzték. A német megszállás idején Athénben élt, és a Nemzeti Felszabadítási Front tagjaként az illegális ellenállási sajtóban dolgozott (a Szabad Görögország felelős szerkesztője volt 1947-ig). 1947-ben Ikaria szigetére száműzték. 1948 tavaszán belépett a Görög Demokratikus Hadseregbe, és annak sajtótudósítójaként végigjárta a harcmezőket. 1948 nyarán a statáriális bíróság halálra ítélte és ki is végezte öccsét, Angeloszt. A polgárháború után, távollétében, őt is kétszer halálra ítélte a hadbíróság. Dimitrisz Hadzisz először Romániába, onnan Budapestre került, és a LaikoszAgonasz c. újság szerkesztője lett, miközben bizantinológiát tanult Moravcsik Gyula professzornál, akinek a segítségével a berlini Humboldt egyetemen folytathatta tanulmányait. Visszatérve Budapestre Moravcsik professzor tanársegédjeként görög nyelvet tanított az egyetemen és az Egyesületben. 1974-ben hazatelepült

DIMITRIOSZ HADZISZ

A hihetetlenségtől a hitig SZÉLJEGYZETEK EURIPIDÉSZ IPHIGENEIA AULISZBAN Nikosz Gulandrisznak I.

Az Iphigeneia Auliszban az utolsó drámája. Euripidésznek. Az övé, aki a kutyák martaléka lett – és persze nagyon is jogosan, mert olyan istentelen, rosszmájú és züllött ember. Már idősebb korban járt, közel a véghez, amikor írta. Teljes magányban, egyedül, száműzött vagy önkéntes száműzetésben él, valahol fenn az északi területeken, barbár területeken, s onnan nézi a hatalmas Athénjét, ő az igazi gyermeke, miképpen zsugorodik össze most a hanyatlás markorlátján. Az idő múlásával minden összezsugorodik. (….) És a görögök ama istenei? Az olimposzi, boldog istenek? Abszurd és esztelen teremtmények. Játszanak az emberi gyengeséggel, szórakoznak az emberek szenvedésein, viselt dolgain. Mit ártott nekik Iphigeneia, hogy a halálát kívánják most? Ez nem Prométheusz halála, aki a hatalmuk ellen emelte szavát

Görögországba. Az 1975-1976-os tanévben a patraszi egyetemen tanított. 1980-tól halálig felelős kiadója volt a világirodalmi Prizma folyóiratnak. Még Budapesten kezdte írni a Kettős könyv c. regényét, amelynek első kiadása 1976-ban volt Athénben, a második átdolgozott kiadása pedig 1977-ben, amelyből a magyar fordítás is készült a 80-as években. Ezt most, az évfordulón, megjelenteti teljes egészében a Görög Intézet. Az utolsó elbeszélései közé tartozik a Széljegyzetek Euripidész Iphigeneia Auliszban, amelyből részleteket közlünk az Ellinizmosz olvasóinak.

– ez egy igazságtalan halál, indokolatlan, teljes egészében abszurd. Ő sose hitt bennük igazából. Most már nem fogadj el őket, megtagadja ezeket az isteneket. Megtagadásuk lesz ennek a tragédiájának az alapja is. Tovább néz, a nagy mítosz mögötti görögöket nézi. Most ők is összezsugorodnak. Agamemnón. A nagy hadvezér, az első ezek közül. Gazember. Semmibe sem hisz. Csak fél. Fél Kalhasztól, fél az öcsétől, de mindenek felett fél a tömegtől. Követelik tőle az áldozatot. És akkor ír Iphigeneiának, hogy jöjjön hozzá a táborba, mintha Akhilleuszhoz adná feleségül. És, ravasz, görögként, elküld neki egy második titkos üzenetet is, hogy ne jöjjön. Ha mégis eljön, ő rendben van a gyerekével szemben, nem ő áldozta fel, így akartak az istenek. Ha a második üzenet jön be, megint csak rendben lesz istenekkel és emberekkel szemben – nem ő tehet róla, hogy nem jött el. Menelaosz a testvéröccse, a másik Atreidész . Rendszeresen kémkedik utána. Megkaparintja a második üzenetét, így a kezébe tartja őt. Megfélemlíti azzal, hogy felolvassa az egész hadseregnek. Szemét alak. Őt nem érdeklik az istenek, nem fáj neki a gyermek feláldoztatása, nem sokat törődik a néptömeggel. Csak Odüsszeusztól fél. (…)

Odüsszeusz, a ravasz róka, a sziszifuszi fajzat. Itt se nyugszik. Fellazítja a csőcseléket – ő mindig a csőcselékkel van. Agyafúrt, becsvágyó, a nagy gátlástalan. Megszimatolta, hogy az Atreidák valahogy megfeneklettek. Nem fogják feláldozni a kislányt? Odalesz a főparancsnokságuk. Feláldozzák? Soha nem menekülnek Klütaimnésztratól. Aztán ott van Akhilleusz. A hősök hőse, a dicső vőlegény. Egy csibész, egy huligán – kár, hogy Euripidész nem ismerte akkor ezeket a szavakat. Biztosan odaillőnek találta volna őket. (…) Megesküszik, hogy ott lesz az oltárnál, ott fog elrejtőzni, hogy onnan fog utolsó pillanatban kirohanni és megmenti az ártatlan teremtést – mi mindent nem ígér ez a fenegyerek. De az utolsó pillanatban elillan, egy gyáva, semmirekellő, méltatlan, akit őt is megrémíti a feldühödött tömeg. (…) És megkönnyebbül, örvend, nagyon jól elrendezi magában a dolgot, amikor a lány azt mondja neki, hogy nincs szüksége rá – kezdettől fogva erre a kijelentésre várt. (…) És ő, Iphigeneia. Támasz nélkül, védtelen eme vadállatok között. Ő nem Antigoné, aki szembeszáll valamilyen hatalom ellen és ezért halálra ítélik, jogtalanul vagy jogosan, nem Klytaimnésztra, Elektra, Phedra, Médeia, Agavé, Neoptolemosz, akik megölnek valakit, ezért megölik őket is a saját életük miatt, végül is élet életért, úgy, ahogy ők érzik, amíg érzik, ahogy csak tehetik. De Iphigeneia áldozat. Csak áldozat és semmi más. Isten báránya, az Úr báránya, ahogy később mondják majd. Tájékozatlan, mit sem sejtő, teljesen járatlan, éretlen, akinek semmi köze bármihez is, amely kívül esik a kis lététől, vétlen mások életének és halálának, boldogságának, szerencsétlenségének – kiöltözik a saját nászára. Hogy odaadja neki kamasz testét – esze nem lép ezen túl, nincs hová lépnie. És kiöltözik. Egyszer csak a függöny megszakadt. Látja. Nem a nászra öltözik ki. Az apja lesüti szemeit, Akhilleusz meglép, a tömeg kint ordítozik, Kalhasz előkészíti a levágás eszközeit. S ő mellette nincs senki. Csak egy édesanya – a még bűntelen – gyenge, erőtlen ahhoz, amióta a világ világ, hogy megvédje magzatját, akit a mészárszékre visznek. Könyörög. Hiába minden könyörgés. Soha senki, senkinek a könyörgését nem hallgatja meg, csak a parancsokra tudnak hallgatni az emberek. Következik a siratóének. Vergődő madarak a nagyszerű strófái, amelyek kitárják szárnyaik és véresen földre hullanak. Mindnyájunk siratóéneke hiábavaló – az emberi nem, boldogtalan a szükségszerűségben – erről szól a siratóének. Az idő közeledik. Kihozzák. Az oltárhoz viszik, az áldozóhelyhez. Átveszik. Átvették. Előre haladnak. Nincs menekvés. Euripidész mindig is tudta – most, hogy a végére jár, ő is láthatja. De csak most – akkor – ő is és bármelyikünk. És akkor – valami történik akkor a szűz lelkében. A menet haladt a tomboló tömeg között – megkövetelte a feláldozást, most a látványra vár. Igen – valami történik benne. Most, amikor a siratóének, a könyörgések hiábavalónak bizonyultak, amikor már nincs remény. Következzen be tehát az elkerülhetetlen halál, amelyet annyira akarnak. De a bekövetkező halál legyen az ő saját akaratából már. Azért, hogy kedvező szelek fújhassanak. Hogy az akhaiok hajói elinduljanak. Hogy elmenjenek Trójához, és győzzenek, hozzák vissza Helénét is. Következzen be a halála – de mint életcselekedet – az övé. És akkor úgy vonul előttük, eme gyáva hősök, kiskirályok, labilis istenek jósai előtt, hogy kész volt erre a halálra, aki már ő

döntött róla saját akaratából, szálegyenesen, még a fején a menyas�szonyi koszorú, siratóének, hiábavaló könyörgés nélkül – ne húzzatok a hajamnál fogva az oltárhoz, felemelem én magam, és késetek csapjon le rendesen. (…)

II.

1944. december utolsó napjai. Vezetőink azt a parancsot adták, hogy „ürítsünk ki” Athént – asszonyostul és gyermekestül, mondták. Akkor még senki sem tudta, hogy miért, most se tudja. Folytatása és következménye volt, a kimeríthetetlen abszurditásaink betetőzése. Az Ellenállás már összemorzsolódott Görögországban, romok, cáfolatok, érdektelenek tűnő áldozások, emberi áldozatok és nagy szertefoszlott álmaink között. Mind összezsugorodott, újra az emberi mértéküket öltik fel a vereség keretében.

(…) Nemsokára megkezdődtek a nagy üldözések, a bírósági tárgyalások, a hadbíróságok, a halálos ítéletek, s ezt követően megkezdődtek a kivégzések is. És az az elsziani fiatalember, a visszavonulás menetelő társam, az elsők között volt aki golyó általi halálos ítéletet kapott. Mert valóban hazatért falujában, és ott is megmondta, hogy befejezte az ellenállással kapcsolatos dolgokat, és az álmokat, csak a munkájával fog törődni – s ott maradt és ezzel törődött. Ahogy ily módon folytak a dolgok annak idején, rettenetes decemberi bűncselekményekkel vádoltak – ezért Athénbe vitték. És ahogy ily módon folytak a dolgok annak idején, nagyon hamar a kivégző osztag elé állították. És ez az ember, aki mindent megtagadott, s el is mondta a bírósági tárgyaláson, megesküdött, hogy semmit nem tett, sírt és könyörgött, hogy megsajnálják, s odahívta a falubelieket, hogy tanúsítsák ezt, kivégzésének utolsó pillanatában túllépett az igazságtalan halálon, felemelte kezét, hogy elbúcsúzón ös�szetört álmainktól, kiegyenesítette testét és éljenezte – ő – a Nemzeti Felszabadítási Frontot, az Ellenállást… Olyan jól megértettem őt, hogy újra magam előtt láttam Iphigeneia ama átpártolását a végső reménytelenségtől az igenlésre, az igazságtalan megöléstől az önkéntes áldozásra. És akkor arra gondoltam, hogy valahol itt kell lennie annak a titkos kapocsnak, amely hiányzik vagy éppen nem hiányzik a tragédiából. Az emberi sors ellenszegülő kapocs. Az áldozatban rejtőzik, s továbbmegy annál, összefonódik mások életével, az élet folytatásával, az élet értékével. Íme Euripidész igenlése: Egy végső igenlés, amely végigjárta a reménytelenség és a tagadás teljes útját, visszatérve az emberekre. (…) Amikor az ő csúcsáról nézed az emberi életet, teljes egészében méltatlannak találod. Megtagadhatod – minden összezsugorodik, kopik. Ő veszi a bátorságot és megtagadja. Nem marad semmi. És mégis marad. Egy mindenkori Iphigeneia. Ártatlan és gyanútlan, jelentéktelen, közömbös, amíg a többiek között van. Ő az önkéntes áldozásával indítja el a győzedelmes trójai hadjáratot. És mégis marad. Az elsziáni közügyek iránti közömbös fiatalember. Ő szolgáltat igazságot Ellenállásunk szétroppant hadjáratának, kiengesztelve mindenkit, ő, aki azzal a végső üdvözléggyel támasza lett a legyőzött embereknek azokon a várható megpróbáltatásokon. Így van rendben, tehát, nagyon is így van rendben, hogy ez is, az is, feláldozta magát egy mindörökké tartó hadjárat idején, egy mindenkori Auliszban.

Nyári könyvajánló Nincs annál kellemesebb érzés, amikor egy jó könyvvel a kezünkben a szabadban, strandon vagy tengerparton, a napernyő alatt elnyújtózva, nyugalomban olvashatunk. Ezúton ajánlunk mindenki figyelmébe néhányizgalmas olvasmányt a nyárra, melyek megtalálhatók az Országos Idegennyelvű Könyvtár polcain.

Lena Mantα az egyik legolvasottabb kortárs görög írónő, eddig 18 regénye és két elbeszéléskötete jelent meg a Psychogios kiadónál, összesen 8 nyelven. Regényei aktuális társadalmi kérdésekkel is foglalkoznak, melyeket nyíltan és bátran tár az olvasók elé. A Public könyvesboltok ajánlása alapján a Mia sygnomi sto telos (Egy bocsánat a végén) című regény pár éve elnyerte a leginspirálóbb főszereplő díját. A könyv egy nő, Myrtini élettörténete, aki élete során sok fájdalmat, igazságtalanságot, fizikai bántalmazást, mentális erőszakot élt át, csupán azért, mert előnytelen külsővel született. A regény hátterében Görögország története bontakozik ki a katonai diktatúra idejétől az azt követő évekig.

Bourazopoulou Ioanna: O drakos tis Prespas (A Preszpa-tó sárkánya) trilógia, melyből eddig az első két kötetet vehetjük kézbe. A három ország határán fekvő Preszpa-tó hirtelen reflektorfénybe kerül, amikor kiderül, hogy egy sárkány lakja. A szörny a három ország közötti viták központi figurájává válik, a kutatók elméleteket gyártanak és megállapításokat tesznek a téma kapcsán. A trilógia három nézőpontból (Görögország, Észak-Macedónia, Albánia) meséli el a szörny megjelenését tóban. Minden ország másként értelmezi a titokzatos betolakodó szándékait, és kialakítja saját álláspontját. Az első könyv címe: I koilada tis laspis (A sárvölgy), a görög oldalról mutatja be az eseményeket.

Alkyoni Papadaki egyszerű, magával ragadó stílusával könnyen belopja magát a szívünkbe. Új könyve, a Kontra sto kyma (A hullámmal szemben) életrajzi elemekkel teleszőtt könyv, melyből megtudhatjuk, hogy gyerekkorában Krétán, művelt, szerető családban élt. Miután az egész családját 3 éves korában, a polgárháború idején bebörtönözték, a nagymamája nevelte, iskoláztatta. A lírai hangvételű mű megérinti a lelkünket, lecsendesíti a belsőnket.

A második könyv, a Kechrimparenia Erimos (A Borostyán-sivatag) Észak-Macedóniába repít minket, ahol a sárkány kísérteties homokként jelenik meg, amely a tavat járhatatlan sivataggá változtatja. Látnokok és kalandorok, politikusok és bűnözők, filozófusok és kereskedők szőnek összeesküvéseket a fészkében.

Magyarul is olvashatjuk Papadaki egy korábbi művét, melynek címe: A Hold színe. A lírai könyv szintén életrajzi elemekkel átszőtt, a nagymama alakja itt is megjelenik. A művet ellentétek uralják: falu és város, hagyományos és modern, a sors elfogadása és a lázadás, a szorgos munka és a léhaság. Az író többfajta szemszögből láttatja a cselekményt, és az olvasóra bízza, melyikkel kíván azonosulni. Ha egy jó krimit szeretnének olvasni, Eutychia Giannaki: Sto piso kathisma (A hátsó ülésen) című könyvét ajánljuk, mely a skandináv krimikkel bátran versenyre kelhet. A regényben brutálisan meggyilkolnak egy rendezőt a Plaka Színház alagsorában. Haris Kokkinos tisztet és társait felkérik az ügy kivizsgálására, ami a nyilvánosság érdeklődését is felkelti. Hamarosan kiderül, hogy a rendező sötét múltjában kell keresniük a gyilkosság okait. Olvasás közben a rendőrtiszt – a maga hétköznapi problémáival – hamar a kedvenc hősünkké válik. A művet a Public Book Awards a legjobb görög regény díjával jutalmazta. Theodoros Grigoriadis: Zoimethoria (Élethatárok) című regényét nemrég az év legjobb regénye állami díjjal tüntették ki. A regény főhőse Zoi, Thesszalonikiből Orestiadába tart, egy életet hagyva maga után. A fiatal tanárnőnek többször meg kell küzdenie a szabadságáért, a méltóságáért, és eközben a ’80-as évek Görögországának társadalmi és politikai helyzetét is megismerjük.

Sympardis Giorgos ötödik regénye, az Adelﬁa (Testvérek) egyszerű nyelvezettel, de kifogástalan stílusban íródott. A regényben a két testvér két teljesen külön világot képvisel. A történetet a kisebbik testvér szemszögéből ismerhetjük meg, aki képtelen felnőni. A családi viszonyokat, viszályokat, kötődéseket az író úgy mutatja be, hogy szinte a család részének érezzük magunkat. A hátteret az ötvenes, hatvanas évek Görögországa adja. A könyvtárban az író összes regénye megtalálható. Maia Meimaridi: A szmirnai boszorkányok című, magyar nyelvre fordított regénye arról szól, hogyan juthat előbbre egy szegény családból származó görög nő a XIX. századi Szmirnában. A megoldás abban rejlik, hogy jól megy férjhez. A regény Katina történetét meséli el, akinek élete fordulópontja, amikor megismeri Attartot, a török varázslónőt. Ahogy Katina és édesanyja egyre jobban megtanulják alkalmazni a mágiát, Katina Szmirna egyik legbefolyásosabb asszonyává válik. Pancsosz Alexandra

1000. blogbejegyzésén is túl az Egri Görög Önkormányzat Az Egri Görög Önkormányzat változatos programjaival 1998 óta színesíti Eger város és Heves megye kulturális életét. A személyes jelenléttel járó programokon túl 2017 decemberében elindította blogját (Kalimera Eger!), majd 2019 decemberében honlapját (Görögök Egerben) is, melyek nap mint nap változatos, saját készítésű cikkekkel és érdekességekkel szolgálnak Görögországról és a magyarországi görögök életéről. Májusban a Kalimera Eger! blog átlépte az 1000. bejegyzését, ennek nyomán beszélgettünk az Egri Görög Önkormányzat elnökével, dr. Miliosz Kozmasszal. – Mi inspirálta a blog és a honlap megszületését? – A blog és a honlap megszületését ugyanaz inspirálta, mint ami bármely más rendezvényünket is az elmúlt 23 évben: a görög hagyományőrzés, a görög kultúra bemutatása, átörökítése, az igényes ismeretterjesztés és szórakoztatás. Nem mindegy azonban, hogy ezt hogyan tesszük. Amellett, hogy mi mindig ragaszkodunk az eredeti görög hagyományokhoz, az évek múlásával azt is megfigyeltük, hogy az emberek érdeklődése és a világunk is folyamatosan változik. Mi felnőttünk, tanultunk, leéltünk hosszú évtizedeket internet és közösségi média nélkül, a mai fiatalok viszont el sem tudják képzelni az életüket nélkülük. Bármerre nézünk, telefonjaikba zárkózott embereket látunk, így nagyon fontos volt, hogy az Egri Görög Önkormányzat „beköltözzön a telefonokba is”. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy innentől kezdve csak ott vagyunk jelen, éppen ellenkezőleg: mind a blog, mind a honlap megszületése szélesebb perspektívát nyújt számunkra, nemcsak az egri és Eger környéki görög és nem görög származású embereket, hanem a világ bármely részén élő olvasókat meg tudjuk szólítani írásainkkal. Emellett természetesen továbbra is figyelünk arra, hogy – amint a vírushelyzet erre lehetőséget nyújt – személyesen is újra üdvözölhessük egymást az Egri Görög Önkormányzat valamelyik rendezvényén. – Hogyan hatott az utóbbi bő egy év a honlapra és a blogra? – Mindenképpen kedvezően. Ezalatt az idő alatt, míg rendezvényt tartani, sőt kimozdulni is alig lehetett, ez a két fórum, valamint azok közösségi média (vagyis Facebook) platformjai voltak azok, ahol napi szinten kommunikálhattunk a követőinkkel. A blog korábban nem működött napi rendszerességgel, de 2020 tavaszán, ahogy bezárt a világ, a blog és a honlap is napi fejlesztésűvé vált. Számunkra elengedhetetlenül fontos volt, hogy csak azért, mert nem lehet görög rendezvényt tartani, a görög hagyományőrzésben és a görög kultúra továbbörökítésében való szerepünk ne rekedjen meg, hanem ugyanúgy el tudjuk látni ezt a rendkívül szép és hálás feladatot, mint addig, csak más fórumon. – Azoknak, akik még nem ismerik az Egri Görög Önkormányzat blogját és honlapját, mesélnél róluk? – Elsőként 2017 decemberében a blogunk, a Kalimera Eger! indult el. Az volt a

célunk, hogy minden Görögországgal kapcsolatos érdekességről írjunk, legyen az történelem, kultúra, görög hagyományok, gasztronómia, nyelv, zene, stb. Fontosnak tartottuk bemutatni a magyarországi görögök életét is, hogyan, miként élnek, honnan jöttek, merre tartanak. Elkészült az Egri Görög Önkormányzat és külön a Kalimera Eger! Facebook profilja is, ahol nemcsak a cikkek, hanem a különféle érdekességek, közlemények megosztására, kapcsolatfelvételre is alkalom nyílik. A honlap 2019 decemberében indult útjára, és igyekszik egy olyan platform lenni, amely érdekes, szórakoztató és informatív cikkeken keresztül hozza közelebb az olvasókhoz Görögországot és a hazai görögöket. Nagyon sokféle témakörben, napi rendszerességgel készülnek cikkek, amelyek igyekeznek minden korosztályt megszólítani, nemzetiséghez való hovatartozásra tekintet nélkül. A honlapon az érdekességek részben számos témakör található, ezek közül mindenki kiválaszthatja, mi érdekli Görögországgal kapcsolatban, s annak megfelelően tájékozódhat. Megismerheti többek között Görögország tájait, történelmét, csodálatos gasztronómiáját, kulturális értékeit, hagyományait, mitológiáját, arcait. Figyelünk arra is, hogy ne csak fajsúlyos, hanem könnyedebb görög tematikájú cikkekkel, játékokkal, kvízekkel, könyv- és filmajánlókkal és gyerekeknek szóló írásokkal is jelentkezzünk. A blogunk pedig egy inspiratív, informatív örömblog. Természetesen mindkettő okostelefonra is optimalizált. – Sőt, a honlap már online rendezvénynek is helyt adott… – Így van. Az Egri Görög Önkormányzatnál már hosszú évek óta hagyomány a „Görögország – Ahogy én látom” pályázatsorozat keretében különféle témájú rajzpályázatok meghirdetése. Ezek általában a nagy görög rendezvényeinket megelőzően kerülnek kiírásra, s eredményhirdetésük is a görög rendezvényen van, ahol rendszerint kiállítást is készítünk a beérkezett rajzokból. Elmondhatatlan, mennyi örömöt okoztak már számunkra ezek az alkotások! A rajzpályázat témája mindig valamilyen görög néphagyomány, görög népmese vagy mitológiai történet, amelyet Heves megye óvodásai és általános iskolás diákjai eleveníthetnek meg a pályázati felhívásban megadott kritériumok szerint. Ennek legutóbbi része a pandémia miatt 2020 novemberében és decemberében online került meghirdetésre, lebonyolításra, és a kiállítást is online rendeztük meg, a mai napig láthatóak honlapunkon a beérkezett rajzok. – Mi a célja a görög rajzpályázatoknak? – Elsősorban az, hogy olyan gyerekek számára is elvigyük a görög kultúrát, akik azzal nem, vagy nem ilyen mélységben találkoznak az óvodában vagy az iskolában. A görög rendezvényen pedig, ahová a díjátadóra jönnek, megismerhetik a görög zenét, a görög néptáncot, kóstolhatnak tradicionális görög életeket. Azt szoktuk mondani, ablakot nyitunk Görögországra. Számunkra mindennél beszédesebb, hogy a díjátadó után nem rohannak haza a gyerekek, hanem szüleikkel, kísérőikkel együtt maradnak, beállnak táncolni, megkóstolják a gyros-t, a

tzatzikit, bővül a látókörük. Úgy gondolom, hogy nagyon fontosak ezek az impulzusok. Nagyon hálásak vagyunk azoknak a pedagógusoknak, szülőknek, hozzátartozóknak, akik segítenek nekünk mindezt megvalósítani. – Programjaitok azonban nemcsak a gyerekeket célozzák meg… – Természetesen nem, mindenkit igyekszünk megszólítani. Nagyon figyelünk arra, hogy minden korosztály megtalálja a módot a görög kultúrával való megismerkedésre. Ennek érdekében több alkalommal jártunk már idősek otthonában is Egerben, hogy azokhoz, akik egészségügyi állapotuk miatt sajnos már nem tudnak eljönni egy-egy görög rendezvényünkre, mi magunk vigyük el a görög kultúrát. Nekik görög tematikájú előadásokat, görög néptáncbemutatót tartunk, görög érdekességeket mesélünk. Ők is mesélnek, ha van valamilyen görög emlékük. Nagyon meghatóak az ilyen típusú rendezvények. – Milyen kezdeményezésekben vesz még részt az Egri Görög Önkormányzat? – Szívesen emeljük fel a szavunk minden jó cél érdekében. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy 2019-ben egy másik nagyon fontos kezdeményezést karolhatott fel az Egri Görög Önkormányzat. Dr. Miliosz Nikolett révén megismerkedtünk HelleMaximiliannal és a Bodor Tibor Kulturális Egyesülettel, melynek egyik fő célja, hogy vak és gyengénlátó emberek számára könyvekből hangoskönyvet készítsen. Mi ott kerültünk a képbe, hogy görög művek magyar fordításainak elkészítésére kerestek jelentkezőket. Nem volt kérdés, hogy az Egri Görög Önkormányzat ezen kezdeményezés mellé áll, ahol csak lehet, népszerűsíti, és mindent megtesz, hogy tevékeny részese is legyen ennek a programnak. Büszkén mondhatom, hogy azóta több hangoskönyv el is készült. A honlapunk is akadálymentesítettük, így lehetőség van különféle kontrasztok és hátterek megválasztására, a betűméret növelésére, csökkentésére és számos más lehetőségre, a könnyebb olvashatóság érdekében. – Milyen más programjai vannak az Egri Görög Önkormányzatnak? – Az elmúlt 23 év alatt számtalan programunk volt, felsorolni is nehéz. Tartottunk számos nemzeti ünnepeket, görög gasztronómiai estet, tematikus kvízeket, görög hagyományőrző táncházakat, megünnepeltük az egyéb görög ünnepeket, a dodekaimerót, tisztelegtünk a magyar nemzeti ünnepek hősei előtt. Hatalmas öröm, mikor egy-egy más településről érkezett görög közösséget láthatunk vendégül Egerben, s mutathatjuk meg számukra Eger görög és nem görög nevezetességeit.

Több, mint 10 rajzpályázatot, több kiállítást is szerveztünk, s ahogy említettem, az időseket is rendszeresen látogatjuk. Részt veszünk különféle fesztiválokon is: legutóbb két évvel ezelőtt a Kaláka, tavaly pedig a Szederinda Néptánctalálkozón Egerben. Szerepeltünk már több diáknapon, számos alkalommal tartottunk Görögországról előadásokat Eger iskoláiban. Jogi segítséget nyújtunk a nemzetiségi jogok, érdekek érvényesítésében, pályázatok elkészítésében. Együttműködünk Eger valamen�nyi más nemzetiségével, magyarországi görög önkormányzatokkal, civil szervezetekkel és az anyaönkormányzatunkkal is. Rádió- és televízióműsorok, különféle médiumok felkéréseinek teszünk nagy örömmel eleget. Nagyon szívesen támogatjuk a görög kultúrát bemutató kezdeményezéseket, idén a Barokk Fesztivál lesz például ilyen, amelyet a görög múzsáknak szentelnek. Nagyon sok ötletünk van, igyekszünk mindig megújulni, s reméljük, hogy a veszélyhelyzet elmúltával újra visszatérhetünk a normál kerékvágásba. – Mi az Egri Görög Önkormányzat legfőbb hitvallása? – 1998-ban, amikor dr. Pancsosz Jorgosz barátom kezdeményezére létrejött az Egri Görög Önkormányzat, az volt a célunk, hogy az addig görög programokat nélkülözni kényszerülő Egerben is legyen lehetőség görög rendezvények tartására, görög hagyományaink ápolására, átörökítésére. A célunk ma sem kevesebb. Számunkra az első és legfontosabb az autentikus, torzításmentes görög hagyományőrzés, semmihez nem adjuk a nevünket, amely ettől valamilyen okból eltér, vagy a magamutogatásra koncentrál. Minden körülmények között az értékteremtésre törekszünk. Fontos számunkra az igények felmérése is, milyen programok, cikkek, írások népszerűek, melyek kevésbé azok. Úgy gondolom, hogy az asszimiláció miatt különösen fontos a görög származású gyerekekben, fiatal felnőttekben a vágy felkeltése görög gyökereik iránt, hiszen, ha ez nincs meg, amint lehet, abbahagyják a görög iskolát, a görög rendezvények látogatását. Ha viszont saját lelkük, szívük húzza őket Görögország felé, nincs, ami megállíthatná őket, akkor már nem kényszer semmi. S nekünk az a dolgunk, hogy ezért mindent megtegyünk. Nagyon szépen köszönjük Eger városának, a Bethlen Gábor Alapkezelőnek, s mindenkinek, aki valamilyen formában segít bennünket, látogatja rendezvényeinket, készíti, olvassa cikkeinket, hogy részt vállal eme szép feladat megvalósításában. Továbbra is várunk szeretettel mindenkit programjainkon, honlapunkon, blogunkon és valamennyi eseményünkön. Köszönjük a lehetőséget!

Elérhetőségek:

Blog: https://kalimeraeger.blog.hu/, Honlap: https://gorogokegerben.hu/, Facebook: Egri Görög Önkormányzat, Kalimera Eger

Συνέντευξη με την δρ. Χριστίνα Πάρτιτς Κάκουκ, Διευθύντρια του Σχολείου Ελληνικών «Μανώλης Γλέζος» -Λόγω της συνεχιζόμενης πανδημίας κλείνει άλλη μια δύσκολη χρονιά για το «Μανώλης Γλέζος». Πώς αξιολογείς την κατάσταση και τι ήταν αυτό που δυσκόλεψε περισσότερο εσένα και τους συνεργάτες σου στην επίτευξη του έργου σας;

Κλείνουμε μια πραγματικά δύσκολη σχολική χρονιά, που έχει δημιουργήσει μεγάλες προκλήσεις όχι μόνο για εμάς τους εκπαιδευτικούς, αλλά και για τους μαθητές και τους γονείς. Εκτός από τις νέες υποχρεώσεις που έχουμε (π.χ. μέτρηση θερμοκρασίας σώματος, διατήρηση απόστασης, διαγνωστικά τεστ κορωνοϊού για τους εκπαιδευτικούς), η πανδημία επέβαλε κυρίως ψυχικά βάρη σε όλους τους παράγοντες στη διαδικασία διδασκαλίας – μάθησης, και ούτε το σχολείο μας δεν αποτελεί εξαίρεση. Όταν εισήχθη η διαδικτυακή εκπαίδευση τον Νοέμβριο, οι περισσότεροι γονείς των μαθητών που πηγαίνουν στο δημοτικό, αποφάσισαν να μην αφήσουν το παιδί τους να παρακολουθήσει δια ζώσης μαθήματα – να σημειώσω ότι εδώ τα παιδιά έρχονται από διαφορετικές μαθητικές κοινότητες, σε αντίθεση με τα πλήρους απασχόλησης σχολεία, και αυτό αυξάνει τον κίνδυνο της μόλυνσης –, έτσι τα περισσότερα τμήματά μας άλλαξαν σε ψηφιακή διδασκαλία το Νοέμβριο του 2020. Αυτό αποδείχτηκε επίσης σωστή απόφαση όσον αφορά το γεγονός ότι μέχρι στιγμής δεν έχει εμφανιστεί λοίμωξη από κορωνοϊό στο σχολείο μας. Η μετάβαση στην ψηφιακή διδασκαλία δεν δημιούργησε πρόβλημα, καθώς κατά το πρώτο κύμα της επιδημίας την περασμένη άνοιξη, όλοι οι εκπαιδευτικοί μας απέκτησαν αρκετή εμπειρία για την διεξαγωγή διαδικτυακών μαθημάτων. Όπως και πέρσι, κάναμε και φέτος όλα τα μαθήματά μας. Πρέπει να τονίσω, ωστόσο, ότι ο ρυθμός της προόδου ήταν σταθερά πιο αργός στο ψηφιακό πρόγραμμα διδασκαλίας από τη δια ζώσης διδασκαλία στην τάξη. Η μεγαλύτερη πρόκληση ήταν η διατήρηση των κινήτρων των μαθητών μας που «καρφώθηκαν στην οθόνη» για περισσότερο από έξι μήνες. Στον διαδικτυακό χώρο τραυματίστηκε αναπόφευκτα η αίσθηση ότι ανήκουν σε μια κοινότητα, την οποία προσπαθήσαμε να επαναφέρουμε ακόμα στο τέλος της σχολικής χρονιάς, αλλά θα έχουμε να την δουλέψουμε και την επόμενη σχολική χρονιά. -Θα ήθελες να μας πεις μερικά πράγματα για τις πιο σημαντικές διαδικτυακές εκδηλώσεις του σχολείου που έγιναν κατά την διάρκεια της φετινής σχολικής χρονιάς;

Ευτυχώς, το φθινοπωρινό εξάμηνο καταφέραμε να πραγματοποιήσουμε τη γιορτή για το ΟΧΙ ζωντανά στο χώρο του σχολείου, πριν μεταβούμε στο ψηφιακό πρόγραμμα διδασκαλίας. Μετά από αυτό, το πρώτο πρόγραμμά μας ως σχολείο βάσης, στο πλαίσιο του οποίου οι εκπαιδευτικοί του σχολείου μας πραγματοποίησαν εργαστήρια για εκπαιδευτικούς άλλων εθνοτήτων, έγινε πια διαδικτυακά. Στο διαδικτυακό εργαστήρι οι συνάδελφοί μου μύησαν τους συμμετέχοντες στα «μυστήρια» της Ψηφιακής Αφήγησης, που με αυτόν τον τρόπο ήταν πιο δύσκολο γι’ αυτούς. Θα ήταν ευκολότερο αν ήταν ζωντανή η μετεκπαίδευση. Στις αρχές Μαρτίου πραγματοποιήθηκε ο διαδικτυακός διαγωνισμός γλώσσας για τους μαθητές 5ης και 6ης τάξης, που οργανώθηκε πλέον για τρίτη φορά φέτος. Ο αριθμός των

συμμετεχόντων ήταν πολύ υψηλότερος από πριν, φέτος 27 μαθητές μας συμμετείχαν στον διαγωνισμό γλώσσας. Εκτός από τους νικητές του διαγωνισμού, βραβεύτηκαν και οι υπόλοιποι συμμετέχοντες στην τελετή λήξης της σχολικής χρονιάς. Η επόμενη ψηφιακή μας εκδήλωση πραγματοποιήθηκε στο διάστημα 22-26 Μαρτίου, στο πλαίσιο της Ψηφιακής Εβδομάδας, την οποία φέτος συνδέσαμε με τον εορτασμό της 200ης επετείου της Ελληνικής Επανάστασης, αφού φέτος δεν είχαμε την ευκαιρία να πραγματοποιήσουμε τον παραδοσιακό εορτασμό μας λόγω της πανδημίας. Οι εκπαιδευτικοί και οι μαθητές έφτιαξαν ψηφιακούς χάρτες, βιβλία, βίντεο, κόμικς και αφίσες σχετικά με τα γεγονότα, τις τοποθεσίες και τους ήρωες της Ελληνικής Επανάστασης χρησιμοποιώντας μια ποικιλία ψηφιακών εφαρμογών. Όλο το υλικό είναι προσβάσιμο στην ιστοσελίδα και στους συνδέσμους της σελίδας facebook του σχολείου μας. Στο δεύτερο μισό του Μαΐου πραγματοποιήσαμε και φέτος την εσωτερική μέτρηση γλώσσας, σε ψηφιακή μορφή, όπως πέρσι. Φέτος 135 μαθητές μας έγραψαν την εσωτερική μέτρηση ελληνομάθειας. Οι μαθητές μετρήθηκαν σε 5 διαφορετικά επίπεδα γλώσσας (Α1 για παιδιά, Α1, Α2, Β1 και Β2) ανάλογα με την ηλικία τους και τον αριθμό των ετών που πέρασαν στην ελληνική εκπαίδευση. Τα τεστ της ψηφιακής

μέτρησης κατασκευάστηκαν από τους εκπαιδευτικούς μας, τα οποία προσαρμόστηκαν στις κλίμακες του Kοινού Ευρωπαϊκού Πλαισίου Γλωσσών και της Ελληνομάθειας. -Ποια από τα προγράμματα του καλοκαιριού (κατασκηνώσεις, εκπαιδευτικές εκδρομές στην Ελλάδα κ.λ.π), πρόκειται να πραγματοποιηθούν και τι πρέπει να γνωρίζουν οι γονείςγια τις προφυλάξεις που θα ληφθούν εξαιτίας του κορωνοϊού;

Το σχολείο μας κέρδισε δύο φορές 3 εκατομμύρια φιορίνια για κατασκήνωση στην πατρίδα στον διαγωνισμό που ανακοίνωσε η BGA Zrt. Από το ήμισυ του ποσού που κερδίσαμε, θέλαμε να κατασκηνώσουμε τους μαθητές μας ηλικίας 10-14 στην Ελλάδα, και από το άλλο μισό να οργανώσουμε εκπαιδευτική εκδρομή λαογνωσίας επίσης στην Ελλάδα για τους μαθητές άνω των 14. Τελικά την κατασκήνωση για τα μικρά παιδιά δεν μπορούμε να την οργανώσουμε στην Ελλάδα, αφενός γιατίο χώρος κατασκήνωσης, στον οποίο αρχικά θα μπορούσαμε να τους πάρουμε, δεν μπορεί να μας δεχτεί φέτος λόγω της επιδημιολογικής κατάστασης και, αφετέρου μόνο 4 από τους μαθητές μας υπέβαλαν αίτηση για το ταξίδι στην Ελλάδα που προσφέρθηκε ως εναλλακτική λύση στο τέλος του καλοκαιριού. Θα θέλαμε να χρησιμοποιήσουμε το ποσό που κερδίσαμε είτε για μια κατασκήνωση στην Ελλάδα κατά τη διάρκεια των φθινοπωρινών διακοπών, ή για μια κατασκήνωση λαογνωσίας στην Ουγγαρία. Έχω ήδη υποβάλει τη σχετική αίτηση στην BGA Zrt., αλλά δεν έχω λάβει ακόμη απάντηση. Ο αριθμός των μαθητών που μπορούσαν να δηλώσουν συμμετοχή για την κατασκήνωση άνω των14 ετών γρήγορα συμπληρώθηκε, έτσι 23 μαθητές και 3 συνοδοί μπορούν να λάβουν μέρος στο διάστημα 12-20 Ιουλίου στην εκπαιδευτική εκδρομή για την Ήπειρο, όπου θα επισκεφτούν τη Θεσσαλονίκη, το Μέτσοβο, τα Ιωάννινα, το Εθνικό Πάρκο της Πίνδου, το αρχαίο θέατρο της Δωδώνης, το Μνημείο του Ζαλόγγου, την πηγή του Αχέροντα και τέλος την Πάργα. Κατά

τη διάρκεια του ταξιδιού προσαρμοζόμαστε επίσης στους υγειονομικούς κανονισμούς της χώρας προορισμού, και προκειμένου να αποτρέψουμε και να ελέγξουμε πιθανή μόλυνση το συντομότερο δυνατόν, με την προηγούμενη συγκατάθεση των γονέων, θα πραγματοποιούμε τεστ Rapid Ag για κορωνοϊό κάθε λίγες ημέρες κατά τη διάρκεια του ταξιδιού, που παρέχεται από το σχολείο. Εκτός από την παραπάνω κατασκήνωση 20 μαθητές του σχολείου μας συμμετέχουν επίσης στην εκδρομή κανό που διοργανώνει η ΑΕΟΥ, στο διάστημα 28 Ιουνίου – 3 Ιουλίου στο κάτω τμήμα του Tisza, μεταξύ Tiszakécske και Szeged. Η εκδρομή διευθύνεται από τον γυμναστή Χρήστο Παπαβασιλείου, και εκτός αυτού, θα είμαι εγώ η μόνη εκπαιδευτικός από τους συνοδούς της ομάδας. Εκτός από τον αθλητισμό θα παίξει επίσης σημαντικό ρόλο το πολιτιστικό κομμάτι σε αυτό το ταξίδι, θα επισκεφτούμε μεταξύ άλλων τα ελληνικά μνημεία στο Kecskemét και στο Szeged. Όσον αφορά τις προφυλάξεις για την υγεία, θα εφαρμόσουμε τα ίδια προληπτικά μέτρα και σε αυτήν την εκδρομή, τα οποία έχω ήδη περιγράψει σχετικά παραπάνω. -Τι περιμένεις από τη νέα σχολική χρονιά;

Ελπίζω ότι θα μπορούμε να ξεκινήσουμε και να συνεχίσουμε υγιεινά με δια ζώσης διδασκαλία, καθ’ όλη την διάρκεια του επόμενου σχολικού έτος. Θα ήθελα να συνεχιστεί η διδακτική εργασία υψηλού επιπέδου και να οργανωθούν όλα τα εξωσχολικά προγράμματά μας, τα οποία έχουν πλέον γίνει παράδοση. Καθώς επιδρούν σημαντικά στη δημιουργία και την διατήρηση της κοινότητας. -Ευχαριστώ πολύ για την συνέντευξη, καλό καλοκαίρι

Και εγώ σας ευχαριστώ για την συνεργασία, καλό καλοκαίρι. Ανδρέας Οικονόμου

Interjú Kakukné dr. Partics Krisztinával, a Manolisz Glezosz Görög Iskola intézményvezetőjével – A koronavírus okozta járványügyi helyzet miatt ismét egy nehéz tanévet zár a Manolisz Glezosz Görög Iskola. Hogyan értékeled a helyzetet, mi okozta a legnagyobb nehézséget ebben a tanévben Neked és a pedagógus kollégáidnak a nevelő-oktató munka során? – Valóban nehéz tanévet zárunk, amely nagy kihívások elé állított nem csak minket, pedagógusokat, hanem a tanulókat és a szülőket is. A pandémia az új kötelezettségek mellett (pl. testhőmérés, távolságtartás betartatása, folyamatos fertőtlenítés, pedagógus-tesztelés,stb.) elsősorban mentális terheket rótt a tanítási-tanulási folyamat minden szereplőjére, és ez alól a mi iskolánk sem volt kivétel. A novemberi online oktatás bevezetésekor az általános iskolás korú tanulóink szüleinek többsége úgy döntött, hogy nem engedi gyermeke részvételét a jelenléti görög órákon – mondván, hogy itt a gyermekek más tanulóközösségbe járnak, mint a nappali iskolában, és ez növeli a fertőzés veszélyét –, így az osztályaink nagy része 2021 novemberében áttért a digitális munkarendre. Ez abból a szempontból is helyes döntésnek bizonyult, hogy iskolánkon belül mindeddig nem történt koronavírus-átfertőzés. Maga az átállás a digitális munkarendre nem jelentett gondot, hiszen a tavaly tavaszi első járványhullám ideje alatt minden pedagógusunk kellő rutint szerzett az online órák megtartásában. A tavalyihoz hasonlóan idén is minden órát megtartottunk. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a haladás üteme egyöntetűen lassabb volt a digitális munkarendben, mint amilyen az a tantermi oktatással szokott lenni. A legnagyobb nehézséget a több mint féléven át „a monitor elé szegezett” tanulóink motiváltságának fenntartása jelentette. Az online térben óhatatlanul sérült a közösséghez való tartozás érzése is, melynek helyreállításán már a tanév végén elkezdtünk dolgozni és a következő tanévben is lesz még vele feladatunk. – Melyek voltak az idei tanévben az iskolátok legfontosabb online eseményei? – Az őszi félévben szerencsére még pont sikerült az OXI ünnepet iskolai keretek közt, élőben megrendeznünk, mielőtt áttértünk a digitális munkarendre. Ezt követően az első bázisintézményi programunk, amelynek keretében iskolánk pedagógusai műhelymunkát tartottak más nemzetiségi iskolák tanárainak, már online zajlott. A kollégáim az online műhelymunkán a Digitális Történetmesélés rejtelmeibe vezették be a résztvevőket, mely ebben a formában nehezített pálya volt számukra, élőben könnyebb lett volna. Március elején került sor az 5-6. osztályosok online nyelvi versenyére, melyet iskolánk immáron harmadik alkalommal rendezett meg. A résztvevők száma jócskán meghaladta az eddigieket, idén 27 tanulónk vett részt a nyelvi versenyen. A tanévzáró rendezvényünkön a verseny helyezettjei mellett a többiverseny-résztvevő is jutalomban részesült. A következő digitális eseményünk március 22-26. között zajlott, a Digitális Témahét keretében, amelyet idén összekapcsoltunk a görög szabadságharc 200. évfordulójáról való megemlékezéssel, mivel a pandémia miattnem volt lehetőségünk a hagyományos ünnepségünk megrendezésére. A pedagógusok és a tanulók digitális térképeket, könyveket, videókat, képregényeket és plakátokat készítettek a görög szabadságharc eseményeiről, helyszíneiről és hőseiről különféle digitális alkalmazások segítségével. Ezek megtekinthetők az iskola honlapján és Facebook oldalán található linkeken.

Május második felében idén is lebonyolítottuk – a tavalyihoz hasonlóan online formában – a belső nyelvi mérésünket. Idén 135 tanulónk írta meg a belső nyelvi mérést. A tanulók életkoruktól és a görög oktatásban eltöltött éveik számától függően 5 különböző nyelvi szinten mérettetek meg (A1 gyerek, A1, A2, B1 és B2). A digitális mérőeszközöket a pedagógusaink készítették, melyeket a KER és ennek megfelelően az Ellinomatheia skálához igazítottunk. – Milyen nyári iskolai kirándulások, táborok megrendezésére kerül sor? Mit érdemes tudni a szülőknek a járványhelyzet miatti tábori óvintézkedésekről? – Iskolánk kétszer 3millió Ft-ot nyert anyaországi táboroztatásra a BGA Zrt. nemzetiségek számára kiírt pályázatán. Az elnyert összeg egyik feléből a 10-14 éves tanulóinkat szerettük volna Görögországban táboroztatni, a másik feléből pedig a 14 év feletti korosztálynak szervezünk anyaországi népismereti tanulmányi kirándulást. A fiatalabb korosztály táborát végül nem tudjuk Görögországban megrendezni. Egyrészt azért, mert a táborhely, ahová eredetileg vittük volna őket, a járványügyi helyzet miatt idén nem tud fogadni minket, másrészt a szülőknek alternatívaként felkínált nyár végi utazásra mindössze 4 tanulónk jelentkezett. Az elnyert pályázati összeget szeretnénk vagy egy őszi szünetben megrendezendő anyaországi táborra vagy egy hazai népismereti táborra fordítani, az ezzel kapcsolatos kérelmet már benyújtottam a BGA Zrt. felé, de választ még nem kaptam. A 14 év felettiek táborára betelt a létszám, így 23 tanuló és 3 kísérő vehet részt júl. 12. és 20. között az epiruszi tanulmányúton, melynek keretében ellátogatnak Thesszalonikin keresztül Metsovoba és Ioanninába, a Pindosz Nemzeti Parkba, Dodoni ókori színházába, a Zaloggo emlékhelyre, az Acheronta forráshoz és végül Pargába. Az utazás során mi is a célország egészségügyi előírásaihoz alkalmazkodunk, ezen felül pedig megelőzés és az esetleges fertőzés mielőbbi kiszűrése céljából – előzetes szülői beleegyezéssel – néhány naponta a koronavírus kimutatására szolgáló Rapid Ag tesztet végzünk a tábor ideje alatt a résztvevőkön, melyek beszerzéséről az iskola gondoskodik. A fenti táboron kívül iskolánk tanulói közül 20-an részt vesznek az MGOÖ által szervezett kenutúrán is, jún. 28. és júl. 3. között, a Tisza alsó szakaszán, Tiszakécske és Szeged között. A tábort Papavasziliu Hrisztosz testnevelő vezeti, rajta kívül jómagam leszek az egyedüli tanárkísérője a csapatnak. A sportolás mellett hangsúlyos szerep jut ezen a kiránduláson is a kultúrának, felkeressük többek között a kecskeméti és a szegedi görög vonatkozású emlékeket. Az egészségügyi óvintézkedések tekintetében ezen a túrán is úgy járunk el, ahogy azt a fenti tábor kapcsán már vázoltam. – Mit vársz a következő tanévtől? – Azt remélem, hogy egészségben és jelenléti oktatással kezdhetjük és folytathatjuk mindvégig a következő tanévet. Szeretném, ha folytatódhatna a magas szintű oktatómunka, továbbá, ha minden – immáron hagyománnyá vált – tanórán kívüli programunkat megrendezhetnénk. Ezek nagyon fontos közösségépítő és közösségmegtartó hatással bírnak. – Köszönöm az interjút, jó nyaralást. – Én is köszönöm a közreműködést, jó nyarat.

Andreas Oikonomou

Τελετή Λήξης Σχολικής Χρονιάς Μια ακόμα σχολική χρονιά έφτασε στο τέλος της και αν και σίγουρα ήταν μια διαφορετική χρονιά για όλους μας, αυτό δεν μας εμπόδισε από το να οργανώσουμε μια πολύ πετυχημένη εκδήλωση για την ολοκλήρωσή της. Το ραντεβού μας ήταν την Τετάρτη 16 Ιουνίου στον καταπράσινο και δροσερό κήπο του Οίκου του Ελληνισμού. Εκεί, κάτω από τις σκιές των πανύψηλων δέντρων οι μαθητές μας σε ομάδες είχαν τη δυνατότητα να διασκεδάσουν, αλλά και να μάθουν μέσα από δραστηριότητες, που αφορούσαν στους Ολυμπιακούς Αγώνες. Με παιχνίδια, κουίζ, ζωγραφική, χειροτεχνίες, παζλ, που ήταν οργανωμένα σε διάφορους σταθμούς, έμαθαν τόσο για τους αρχαίους όσο και για τους σύγχρονους Ολυμπιακούς Αγώνες, αλλά κυρίως για τις αρχές και τις αξίες που πρεσβεύουν, για το πνεύμα της συναδέλφωσης και συμφιλίωσης των λαών που υπηρετούν, για την ευγενή άμιλλα, που πρέπει να τους χαρακτηρίζει. Στη συνέχεια,με την καθοδήγηση ειδικής ομάδας, όλοι οι μαθητές συμμετείχαν, σε παιχνίδια με σκοινιά στα δέντρα του κήπου, παιχνίδια που απαιτούσαν συνεργασία και ομαδικό πνεύμα. Αφού ολοκληρώθηκαν όλες οι δραστηριότητες, τραγουδήσαμε όλοι μαζί, έγινε η απονομή των βραβείων για τους εκπαιδευτικούς και τους μαθητές που πήραν μέρος σε διαγωνισμούς, καθώς και των ενδεικτικών των μαθητών. Η εκδήλωση ολοκληρώθηκε με το πεντανόστιμο φαγητό που ο κύριος Φίλιππας έφτιαξε για μας σε ένα τεράστιο καζάνι! Ανανεώνουμε, λοιπόν, το ραντεβού μας για την επόμενη σχολική χρονιά και ευχόμαστε να επιστρέψουμε όλοι στο σχολείο υγιείς!

Tanévzáró ünnepség tünk, sokat tanulhattak az ókori és az újkori olimpiai játékokról, de elsősorban az általuk képviselt elvekről és értékekről, az őket szolgáló népek együttműködésének és megbékélésének szelleméről, a nemes versengésről, amelynek jellemeznie kell a játékokat. Ezt követően szakértők közreműködésével minden tanuló részt vett olyan fához rögzített kötelekkel mozgatott játékokban, melyekhez együttműködésre és csapatszellemre volt szükség. Miután minden tevékenység véget ért, mindannyian együtt énekeltünk, majd a versenyeken részt vevő tanulók, illetve a pedagógusok munkájának elismeréseként díjátadás, végül pedig bizonyítványosztás következett. A rendezvény a különösen finom vacsorával ért véget, melyet Philippasz kollégánk készített egy hatalmas üstben. Találkozunk a következő tanévben és reméljük, mindannyian egészségesen térünk vissza az iskolába! Még egy tanév végére értünk, és még ha nagyon másféle volt mindannyiunk számára, ez még nem akadályozott meg abban, hogy egy nagyon sikeres rendezvényt szervezzünk a befejezésére. A találkozónk június 16-án szerdán volt a Görögség Háza üde zöld és hűvös kertjében. Ott, a magas fák árnyékában a csoportokra osztott tanulóinknak lehetőségük nyílt szórakozni, de tanulni is azokon a tevékenységeken keresztül, melyeknek témája az olimpiai játékok voltak. Játékokkal, vetélkedőkkel, festményekkel, kézműves foglalkozásokkal, rejtvényekkel, amelyeket különféle állomásokon szervez-

Boda Imre, a görög gólkirály Boda Imre nevét Voloszban szinte mindenki ismeri. Az MTK-VM-től a ’80-as évek végén szerződtetett középcsatár már az első évben közönségkedvenc lett az újonc csapatnál. Az Olimpiakosz Volou a magyar válogatott labdarúgó 20 góljának köszönhetően – amellyel mellesleg görög gólkirály is lett 1989-ben – bent maradt az első osztályban. A volt futballista még ma is szép emlékekkel gondol vissza a görögországi évekre, s még a nyelvet sem felejtette el. – Hogyan emlékszel vissza a vóloszi kezdetre, nehéz volt? – Amikor kijöttem, az első perctől kezdve tudtam, hogy jó helyre kerültem, az emberek nagyon kedvesen fogadtak, és tetszett a város is. Egészen biztos voltam benne, hogy jól fogom itt érezni magamat a családommal együtt. Ugyan újoncok voltunk, de a csapat jó játékosokból állt, ám azt azért mégsem sejtettem, hogy ennyire jól fogunk szerepelni. – Azt meg gondolom, végképp nem vártad, hogy te leszel abban az évben, az első szezonodban a görög gólkirály. – Dehogy gondoltam; végül 43 mérkőzésen 30 gólt lőttem. A 1988-89-es bajnokságban pedig 20 góllal lettem gólkirály. Érdekesség, hogy mögöttem a második Détári Lajos lett. Ugye a Volosz nem tartozik az öt legnagyobb futballcsapat közé Görögországban, de a szurkolók fanatizmusban felveszik a versenyt bármelyikkel. Mindig fociünnep volt, amikor az AEK, a Panathinaikosz, az Olimpiakosz, a PAOK vagy az Arisz érkezett a városba. Már a jegyárusítás kezdetének másnapján sem lehetett jegyet kapni a meccsre. 15 ezer ember szurkolt a lelátón, eszméletlen hangulatot teremtettek, még most is beleborzongok, ha visszagondolok rá. Ami a gólkirályságot illeti, azért volt az különleges, mert ez egy feljutó, azaz újonccsapathoz kapcsolódik. Senki sem várta, én sem, hogy harminc gólt fogok rúgni rögtön az első évben, s ezzel a bajnokság legeredményesebb futballistája leszek. A célunk a bentmaradás volt, ami sikerült, a többi meg ajándék volt mindenkinek. Egyébként, úgy emlékszem, rajtam kívül egy játékos volt még a görög bajnokságban, aki egy kisebb csapatból lett gólkirály. – A pályán egészen jól megértetted magad a többiekkel. Azon kívül hogy ment a görög nyelv? – Az én időmben még csak két idegenlégiós lehetett egy klubnál. Rajtam kívül egy szerb kapus volt még ott, így akarva, akaratlanul muszáj volt megtanulnom a nyelvet. Úgy gondolom, ez elég gyorsan sikerült, nem csak futballról, hanem egyéb témákról is tudtunk beszélgetni, aminek köszönhetően a játék is jobban ment. – Melyik az a meccs, amelyre szívesen gondolsz vissza még ma is? – Nemrég beszéltem Panajotisz Kermanidisszel, aki szintén Magyarországon játszott az MTK-ban a hetvenes években, majd Szalonikiben futott be nagy karriert. Messenger-en küldött nekem egy újságcikket, ami annak idején nem is olvastam. Pont a PAOK-ot vertük meg otthon 4–1-re. Ezen a meccsen gólt rúgtam és a legmagasabb, 10-es osztályzatot kaptam. Rengeteget dicsértek, így utólag, ahogy olvasom, túlzásokba is bocsátkoztak. Ez egy nagyon érdekes és különleges meccs volt a kinti pályafutásom során, úgy gondolom. – Voloszban istenként szerettek, mégis elmentél tőlük az OFI Krétához. Miért váltottál?

– Igen, 1990 karácsonyán mentem, kétéves szerződést kötöttem velük, de végül csak egy év lett belőle, mert nem ment úgy a játék, ahogy azt vártam. Azt hittem, szakmailag előrelépés lesz az OFI, de nem lett az, így egy év után visszamentem Voloszba. – Nem vágytál valamelyik nagy görög csapatba? Nem hívtak, miután gólkirály lettél? – Az igazság az, hogy amikor Görögországba igazoltam, először az Olimpiakosz Pireusz akart szerződtetni. Megkérdezte az elnök, mennyit kérek. Mondtam egy szemtelenül nagy összeget, legalábbis azt hittem. Mire az elnök azt válaszolta, aki ilyen keveset kér, az nem lehet jó játékos, így nem kellettem. Én közepes futballista voltam, és valószínűleg a pénz is az volt, amit kértem. Nem biztos, hogy az Olimpiakosznál annyit és úgy játszottam volna, ahogyan Voloszban, és az sem tuti biztos, hogy gólkirály lettem volna. Szóval, nem sajnálom, hogy ezt hozta az élet. És bár Voloszban még ma is félistenként kezelnek, nem ez volt a görög kaland legnagyobb hozadéka, hanem az, hogy nagyon sok barátot szereztem. Ez nekem rengeteget számít, többet minden pénznél és góloknál. Mert a pénz vagy megmarad vagy elfolyik, a gólokra meg vagy emlékeznek vagy nem. A legtöbb barátság azonban örök. – Szoktál Görögországba utazni? – Nagyon szép éveket töltöttem Görögországban. Igen, most is gyakran visszajárok, és mindig nagy szeretettel fogadnak. Amikor ott vagyok, felelevenítik a góljaimat, a nagy meccseket, de ami a leginkább érdekes, nem felejtik el kiemelni azt, hogy elsősorban nagyon jó embernek tartanak, és számomra ez sokkal fontosabb a góloknál. – Apropó, gólok: nyolcszor voltál válogatott, és háromszor találtál be az ellenfeleknek. Ez nem olyan rossz arány, majdnem minden második meccsre jutott egy Boda-gól. Milyen élményeid vannak a válogatottból? – A nyolc mérkőzésből hét tétmérkőzés volt és csak egy barátságos. Nagy élmény volt a hollandok elleni első válogatottságom, bár kikaptunk 1–0-ra, de olyan világklasszisok ellen játszhattam, mint Van Basten, Gullit, Rijkaard. – Elégedett vagy a karriereddel? – Abszolút. Talán még többet is kaptam, mint amit reméltem. A pályafutásomat is szépen fejeztem be. Öt szezon után a görög bajnokságból visszatértem Magyarországra és csatlakoztam a BVSC csapatához egy szezonra. Az utolsó meccsemet 1993 októberében játszottam. – Követed a mai futballt? – Igen, persze, nézem. Mindenképpen gyorsabb, taktikusabb, dinamikusabb, abban viszont nem vagyok biztos, hogy szórakoztatóbb is, mint régen volt. – Mit vársz a most zajló Európa-bajnokságtól? – Megjósolhatatlan, ki lesz a győztes, mert öt-hat válogatott simán megnyerheti a tornát, de lehet, hogy egy hetedik lesz a befutó. Persze, lesznek papírforma-eredmények, de a nagyok csatájából bárki győztesként kerülhet ki. Kérdés ugyanakkor, hogy a koronavírus mennyire szól bele a csapatok életébe, valamint, hogy a sztárjátékosok milyen formában lépnek pályára, mennyire motiváltak. A magyaroktól azt várom ebben az elképesztően erős csoportban, hogy emelt fővel jöjjenek le mindig a pályáról. Andreas Oikonomou

Gadzojannisz Dimítrisz (1941-2021) Mély fájdalommal búcsúzunk Gadzojannisz Dimítrisz testvérünktől, barátunktól, hajdani iskolatársaktól, honfitársunktól, aki életének nyolcvanadik évében 2021. június 11-én hunyt el görögországi Halkída városában. Gadzojannisz Dimítrisz, Északnyugat Görögország egy kis falucskájából származik, Zerma faluból, szegény gazdálkodó szülők gyermeke. A polgárháborút követően 1949-ben, két testvérével együtt Magyarországra került. A falu már nem létezik (földcsuszamlás következtében megrongálódott, új helyre telepítették, jelenlegi neve Plájá). – 1949-ben a család a háború elől Albániában menekült. A gyermekeket, – sok más görög gyerekhez hasonlóan szülők nélkül – Magyarországra menekítették, akik gyermekotthonokban kaptak elhelyezést. Az abban az időben kialakított gyermekotthonokban a gyerekek iskoláztatási és szociális szempontjait figyelembe véve, a három testvér csak egy évben került össze egy otthonban. Miután Dimítrisz volt a legidősebb közülük, az ő feladata lett a „család nyilvántartása”. Dimítrisz Fehérvárcsurgóra, majd Balatonalmádiba és végül Budapesten a harmadik kerületi fiúotthonba került. Ő tartotta számon a testvérek tartózkodási gyermekotthonát, majd később a Vöröskereszt által felkutatott Albániából a falujukba visszatelepedett szülőkkel a levelezést. Sok feladata volt bátyámnak, de bírta. Az általános iskolát követően 1957 őszén Sümegre került a Kisfaludy Sándor Gimnáziumba. Ez a település életében fordulópontot jelentett. Itt ismerte meg a Magyar Jenő és Gróf Ida házaspárt, akik felkarolták és nevelőszülei lettek, egyben igazi otthonra is lelt náluk. A nevelőszülei korábban már elhunytak, Isten nyugosztalja őket, de szeretetük Dimi szívében élete végéig élt. Az Ő segítségükkel került érettségi után Pécsre, az Orvostudományi Egyetemre, ahonnan 1971 évben orvosi diplomát, majd a szakvizsga után szülész és nőgyógyász szakorvosi képesítést nyert. Szüleivel, először 1959-ben csak édesapjával, majd 1966-ban az édesanyjával is találkozott. Ezt a hosszú utat a szülők azért tették meg, hogy gyerekeiket „hazacsalogassák”. Akkor már, egy gyerek szempontjából – aki egy fél életen keresztül szülők nélkül nevelkedett – ezeket a találkozásokat érzelmi szempontból leírni képtelenség, és nem várhatja el senki, nincs pátosz, nincs szeretet, nincs vonzalom! Ez természetes folyamat, ezt magam így éltem át, de Dimítrisz bátyám, aki nálam két évvel idősebb volt –, benne egy kis gyermeki ellenállás, egy kis dacból eredő „ellenségeskedés” is fellépett irántuk, anélkül, hogy elemeznénk a sors akaratát. Ebben az időben még mind a három gyerekük pályaválasztás előtt állt. Negyedik testvérünket, aki Albániában született – Thomászt – nem ismerték még, csak 1980 után találkoztak vele először. Mint végzett orvos Sümegen helyezkedett el. Ott is akart letelepedni, ott akart építkezni, de a hatóságok nem adtak neki engedélyt. Dunaújvárosban pedig abban az időben hirdettek orvosi állást, lakással együtt. Így 1973-ban elhagyta szeretett faluját, Sümeget, és odaköltözött Dunaújvárosba. Közel volt Be lojannisz faluhoz, közel voltak honfitársai, és közel volt Volovó-

cisz Vangelisz tanár úr a feleségével együtt, akiket nagyon tisztelt és szeretett. Munkája alapján a környéken itt is megismerték és sokan megszerették. A junta bukását követően (hirtelen elhatározásból) kérvényt nyújtott be a görög követségre a hazatelepülésre. Meg is kapta az engedélyt. Akkor még nem történt meg az államok megegyezése, mely szerint kettős állampolgárságot is felvehetett volna. 1978 decemberében, a hazautazási határidő végső napjáig húzta az időt, mire elhatározta magát az indulásra. A vagont a holmijával, bútoraival, az útra már rég elkészítette. Ezzel életében véget ért egy meghatározott, tanulással, vidámsággal, munkával, szeretett honfitársainkkal megélt szakasza. Majd ez után kezdődött számára életének második száműzetése. Ismét „idegen földön”, ismét támasz nélkül, a nyelv szegényes ismeretével találkozott. Ideiglenesen Athénban telepedett le. A kezdeti időben, egy-két jóakaró támogatásával ideiglenesen ügyeleteket vállalt különböző magánkórházakban, klinikákban. Szembe kellett néznie – talán a legnagyobb problémával –, a görög szakmai nyelv ismeretének hiányával és a diplomájának görögországi elismertetésével. Nagyon nehéz időszakot élt át – amit hála az Úrnak –, a Magyarországon képezett tartalékából pótolva, átvészelte. Egy Magyarországon végzett gyerekorvos – (Panajotisz Lukerisz) – ismertségét és rábeszélését követően, 1973-ban Halkida városába telepedtek át mindketten. Ebben az időben is sokat nélkülözött. Megismerkedett későbbi feleségével – (Mária Manólival) –, aki gyermekorvos szakorvosként dolgozott. Halkida városában mikor már munkájának elismerése után, már a kórházban is kapott állást, kettesben tervezték a jövőt, hitelre lakást vettek, gyermekük született, egy bájos lány, Margaréta. Életük rendeződött, az évek múltak, a gyerekből gyermek fogszakorvos lett, rendelőt rendeztek be neki édesanyja rendelője mellett. És Margarétának is kialakult a párkapcsolata. Dimítrisz testvéremnek 2006-ban, komoly szívműtétje volt. Nem értek az orvostudományhoz, de valami szívburok operációról beszélnek. Attól kezdve kíméletes életet kellett élnie, hiszen orvosi felügyelet mellett élt. A szíve egyre kisebb erővel működött. Fokozatosan gyengült, majd az erő elfogyott. Két dolog motiválta őt: Margaréta gyerekének szakvizsgájának sikere és jövőjének, sorsának, társ kapcsolatának alakulása. Mindkét dolog beteljesedett. 2021. június 11-én reggel felesége hiába ébresztgette. Nem ébredt fel, elaludt örökre. Meghalt! Búcsúztatója Halkidán, 2021. 06. 15-én történt, az ortodox szertartás szerint. Búcsúzik Tőle, felesége, Mária, lánya, Margaréta, három testvére – Panajotisz, Hrísztosz, Thomász –, unokatestvérei, számtalan zermai rokona, feleségének hozzátartozói, sok magyarországi és görögországi barátja, régi iskolatársai. Isten nyugosztaljon, Dimi bátyám!

Ελένη Φουντουκίδου (1929-2021) Η Ελένη Φουντουκίδου του Πολυχρόνη καλης. Ο μελλοντικός της σύζυγος ΣωκράΠολυχρονίδη και της Ελένης Γκουνάδου της Φουντουκίδης στα χρόνια της Κατοχής γεννήθηκε στις 15 Ιουλίου του 1929 στο εντάσσεται επίσης στο Λαϊκό Κίνημα. Το χωριό Αμπελάκια Ορεστιάδας του Νομού 1943 γίνεται μέλος του ΚΚΕ και συνάμα Έβρου σε φτωχή αγροτική οικογένεια. παίρνει μέρος στα ένοπλα τμήματα του Ήταν η μεγαλύτερη από τα πέντε αδέλΕΛΑΣ Βερμίου στο 2ο Τάγμα του 16ου φια. Ο πατέρας της ο Πολυχρόνης από Συντάγματος, με διοικητή τον φοιτητή ιατους πρώτους εντάσσεται στα ένοπλα τρικής <<Κολοκοτρώνη>> τον Κωνσταντίνο τμήματα του ΕΛΑΣ, και λαμβάνει μέρος Κολύντζα και καπετάνιο τον αείμνηστο στο Αλβανικό Μέτωπο. Τα χρόνια της Μαρίνο Μαρινέλλη, επίσης φοιτητή της τριπλής κατοχής η οικογένεια της παίρνει νομικής σχολής Θεσσαλονίκης. Εκεί υπηδραστήρια μέρος στην ΕΑΜική Εθνική ρετούσε ως καπετάνιος διμοιρίας με το Αντίσταση. Η Ελένη – αετόπουλο ακόψευδώνυμο Ηρακλής. Μετά την Βάρκιζα μα – μαζί με άλλες κοπέλες του χωρίου καταδικάζεται, συλλαμβάνεται και βασατης, παίρνει μέρος σε διάφορες βοηθητινίζεται απάνθρωπα από τους τραμπούκές οργανώσεις της Εθνικής Αντίστασης, κους του τρομοκράτη της περιοχής τους, όπως η Επιτροπή Εθνικής Αλληλεγγύης Κωστόπουλο. Το 1946 προσχωρεί στις ή την επιτροπή Τροφοδοσίας Ανταρτών πρώτες ανταρτοομάδες της περιοχής του (ΕΤΑ) αλλά παράλληλα εκτελούν και διάμε το ψευδώνυμο Βοριάς. Το καλοκαίρι φορες επικίνδυνες αποστολές. το 1949 τραυματίζεται βαριά σε μια μάχη << Τα δύσκολα χρόνια της Χιτλερικής και τον πιάνουν αιχμάλωτο. Τον Αύγουστο Κατοχής, η περιοχή μας ήταν καλά ορ- Η Ελένη Φουντουκίδου (δεξιά) του 1949 μετά την υποχώρηση του ΔΣΕ γανωμένη στην αντίσταση, επομένως, με συμμαχήτρια της περνάει στην Αλβανία και από κει φτάνει το Διδυμότειχο ήταν η πρώτη πόλη που στη Λαϊκή Δημοκρατία της Ουγγαρίας. Στα απελευθερώθηκε από τους ναζί καταχρόνια της πολιτικής προσφυγιάς δουλεύκτητές.>> ει ως επαγγελματικό στέλεχος του Κόμματος. Αργότερα γράφει Την μεταβαρκιζιανή περίοδο 12 Φλεβάρη 1945 αρχίζει το το βιβλίο με τίτλο: <<Στο δρόμο της τιμής>> κυνήγι, διωγμοί, ξυλοδαρμοί, εξορίες, ακόμα και εγκλήμαΗ Ελένη μετά την αποθεραπεία της, δουλεύει 9 χρόνια στο τα καταδιωκόμενων αγωνιστών της Εθνικής Αντίστασης, οι Βιοτεχνικό Συνεταιρισμό του Χωριού Μπελογιάννης. Κατόπιν οποίοι θα συσπειρωθούν στις βουνοπλαγιές της περιοχής εργάζεται στο εργοστάσιο Finommechanikai Vállalat ως την τους. Για αυτό ο πατέρας της Ελένης αναγκάζεται να κατατα- συνταξιοδότησή της. Το 1950 παντρεύεται με τον αγωνιστή χθεί σε αυτές τις ανταρτο-ομάδες. Στο μεταξύ η μητέρα της της Εθνικής Αντίστασης και Δημοκρατικού Στρατού Ελλάδας συλλαμβάνεται, κακοποιείται στα κρατητήρια και φυλακίζε- Σωκράτη Φουντουκίδη. Μετακομίζουν στη Ρουμανία όπου ται για έναν χρόνο. γεννιέται το πρώτο τους παιδί, ο Αλιόσα. Γυρίζοντας στην << Το Γενάρη του 1948 κατατάχθηκα στο Δημοκρατικό Ουγγαρία αποκτούν και δεύτερο τέκνο, τον Στέργιο(1955). Στρατό Ελλάδας. Μετά από πολλές περιπέτειες φθάσαμε με Η Ελένη στα τέλη Απριλίου του 2021 αφήνει πίσω της αγαπηάλλες συμμαχήτριές μου στις Πρέσπες. Εκεί στα ΕΜΠΕΔΑ εκ- μένα πρόσωπα, τα αδέλφια της Αποστολιά, και Γιώργο, τον υιό παιδευτήκαμε>>, ομολόγησε η ίδια. της Στέργιο, την κουνιάδα της Θεοδώρα, τα εγγόνια της ΣωκράΗ Ελένη υπηρέτησε στην περιοχή Βιτσίου στο Τάγμα του Στά- τη, Αλέξη, Φαίδρα και Ελένη, τις νύφες της Παναγιώτα και Αμαθη στο Λόχο του Γ. Κονδύλη, στην υποδειγματική διμοιρία του λία, τα δισέγγονα Αθηνά και Γιωργάκη. Τα ανίψια της, τις ανιψιές διοικητή Κώστα Καράτσου. Πήρε μέρος σε αρκετές μάχες. Στις της, πολλούς συντρόφους, Έλληνες και Ούγγρους φίλους. 12 Αυγούστου του 1948 τραυματίζεται βαριά από βλήμα όλμου Ελένη Φουντουκίδου, αιώνια η μνήμη σου. στην αριστερή ωμοπλάτη. Μεταφέρεται στην Αλβανία, και από κει αεροπορικώς φτάνει στη Βουδαπέστη. Στην πρωτεύουσα της Τάκης Χριστοδουλάκης Ουγγαρίας την εγχείρησε ο φημισμένος χειρούργος Πέτρος ΚόκΒουδαπέστη, Απρίλιος 2021

Η Ελένη με τον σύζυγό της Σωκράτη

Οικογενειακή φωτογραφία

Ανακοίνωση του Σχολείου «Μανώλης Γλέζος» Με βαθιά θλίψη μοιραζόμαστε μαζί σας τα νέα του ξαφνικού θανάτου της αγαπητής συναδέλφου μας Αντιγόνης Σάμπο Νάγκι. Η Αντιγόνη ήταν μία από τις πρώτες παιδαγωγούς που στελέχωσαν την ελληνική εκπαίδευση στην Ουγγαρία. Πολύ αγαπητή σε όλους, συνεργάσιμη και ευγενής, δίδαξε πολλά πολλά παιδιά όλα αυτά τα χρόνια. Παράλληλα είχε τη δική της εκπομπή στο ουγγρικό ραδιόφωνο για την ελληνική κοινότητα. Συνέγραψε και επιμελήθηκε ελληνικά βιβλία και δίγλωσσες εκδόσεις στην Ουγγαρία και ήταν από τους πρωτεργάτες της Νεανικής Σκηνής. Τα θερμά μας συλλυπητήρια στην οικογένειά της και ιδιαιτέρως στα τρία παιδιά της, το σύζυγό της, την μητέρα της και την αδερφή της. Εκ της Διευθύνσεως του Σχολείου Βουδαπέστη 22 Ιούνιου 2021

Στην αλήστου μνήμης Αντιγόνη Σαμπό Βαθιά κλαίει η ψυχή Και η μητέρα τη γρικιέται Πελάζει στην όψη της Ο ήλιος της δικαιοσύνης, ο νοητός Αισθάνεται πολύ τη δύναμη που αφήνει Στους πολύ δικούς της Τα καλά ελληνικά Τα δύσκολα Όπως σώζονται πάνω στη γη Με τη πνοή τους να πνέει Ερυθρό ρόδο ανθηρό ως πετούμενο Βαθιά σιγή του πυρός Της αιωνίας γνώσης Νάκης Σκορδίλης Βουδαπέστη, Ιούνιος 2021

ΑΓΙΟΙ ΚΩΝΣΤΑΝΤΙΝΟΣ ΚΑΙ ΕΛΕΝΗ, ΟΙ ΙΣΑΠΟΣΤΟΛΟΙ Στις 19 Μαΐου συμπληρώθηκαν 25 χρόνια από την ημέρα των Εγκαινίων του Ιερού Ναού Αγίων Κωνσταντίνου και Ελένης, στο χωριό Μπελογιάννη, της Ουγγαρίας. Την ακολουθία των Εγκαινίων είχε τελέσει ο Μητροπολίτης Αυστρίας και Έξαρχος Ουγγαρίας κυρός Μιχαήλ. Με την τελετή αυτή δόθηκε στην λατρεία του Αγίου Τριαδικού Θεού ο περίλαμπρος αυτός Ιερός Ναός, ο μοναδικός στο χωριό Μπελογιάννη. Με αφορμή την επέτειο αυτή των 25 χρόνων, ας δούμε με συντομία ποιοι ήταν οι Άγιοι Κωνσταντίνος και Ελένης, στους οποίους είναι αφιερωμένος ο Ναός. Στις 21 Μαΐου η Εκκλησία τιμά την μνήμη των Αγίων Θεοστέπτων Βασιλέων και Ισαποστόλων Κωνσταντίνου και Ελένης. Ως γενέτειρα πόλη του Μεγάλου Κωνσταντίνου αναφέρεται τόσο η Ταρσός της Κιλικίας όσο και το Δρέπανο της Βιθυνίας. Ωστόσο η άποψη που επικρατεί φέρει τον Μέγα Κωνσταντίνο να έχει γεννηθεί στη Ναϊσό της Άνω Μοισίας (σημερινή Νις της Σερβίας). Το ακριβές έτος της γεννήσεώς του δεν είναι γνωστό, θεωρείται όμως ότι γεννήθηκε μεταξύ των ετών 272-288 μ.Χ. Πατέρας του ήταν ο Κωνστάντιος, που λόγω της χλωμότητος του προσώπου του ονομάσθηκε Χλωρός, και ήταν συγγενής του αυτοκράτορα Κλαυδίου. Μητέρα του ήταν η Αγία Ελένη, θυγατέρα ενός πανδοχέως από το Δρέπανο της Βιθυνίας. Το 305 μ.Χ. ο Κωνσταντίνος ευρίσκεται στην αυλή του αυτοκράτορα Διοκλητιανού στη Νικομήδεια με το αξίωμα του χιλίαρχου. Το ίδιο έτος οι δύο Αύγουστοι, Διοκλητιανός και Μαξιμιανός, παραιτούνται από τα αξιώματά τους και αποσύ-

ρονται. Στο ύπατο αξίωμα του Αυγούστου προάγονται ο Κωνστάντιος ο Χλωρός στη Δύση και ο Γαλέριος στην Ανατολή. Ο Κωνστάντιος ο Χλωρός πέθανε στις 25 Ιουλίου 306 μ.Χ. και ο στρατός ανακήρυξε Αύγουστο τον Μέγα Κωνσταντίνο, κάτι όμως που δεν αποδέχθηκε ο Γαλέριος. Μετά από μια σειρά διαφόρων ιστορικών γεγονότων ο Μέγας Κωνσταντίνος συγκρούεται με τον Μαξέντιο, υιό του Μαξιμιανού, ο οποίος πλεονεκτούσε στρατηγικά, επειδή διέθετε τετραπλάσιο στράτευμα και ο στρατός του Κωνσταντίνου ήταν ήδη καταπονημένος. Από την πλευρά του ο Μέγας Κωνσταντίνος είχε κάθε λόγο να αισθάνεται συγκρατημένος. Δεν είχε καμία άλλη επιλογή εκτός από την επίκληση της δυνάμεως του Θεού. Ήθελε να προσευχηθεί, να ζητήσει βοήθεια, αλλά καθώς διηγείται ο ιστορικός Ευσέβιος, δεν ήξερε σε ποιόν Θεό να απευθυνθεί. Τότε έφερε νοερά στη σκέψη του όλους αυτούς που μαζί τους συνδιοικούσε την αυτοκρατορία. Όλοι τους, εκτός από τον πατέρα του, πίστευαν σε πολλούς θεούς και όλοι τους είχαν τραγικό τέλος. Άρχισε, λοιπόν, να προσεύχεται στον Θεό, υψώνοντας το δεξί του χέρι και ικετεύοντάς Τον να του αποκαλυφθεί. Ενώ προσευχόταν, διαγράφεται στον ουρανό μία πρωτόγνωρη θεοσημία. Περί τις μεσημβρινές ώρες του ηλίου, κατά το δειλινό δηλαδή, είδε στον ουρανό το τρόπαιο του Σταυρού, που έγραφε «ἐντούτῳ νίκα». Και ενώ προσπαθούσε να κατανοήσει τη σημασία αυτού του μυστηριακού θεάματος, τον κατέλαβε η νύχτα. Τότε εμφανίζεται ο Κύριος στον ύπνο του μαζί με το σύμβολο του Σταυρού και τον προέτρεψε να κατασκευάσει απομίμηση αυτού και να το χρησιμοποιεί ως φυλακτήριο στους πολέμους. Έχοντας ως σημαία του το Χριστιανικό λάβαρο, αρχίζει να προελαύνει προς την Ρώμη εκμηδενίζοντας κάθε αντίσταση. Όταν φθάνει στη Ρώμη ενδιαφέρεται για τους Χριστιανούς της πόλεως. Όμως το ενδιαφέρον του δεν περιορίζεται μόνο σε αυτούς. Πολύ σύντομα πληροφορείται για την πενιχρή κατάσταση της Εκκλησίας της Αφρικής και ενισχύει από το δημόσιο ταμείο τα έργα διακονίας αυτής. Το Φεβρουάριο του 313 μ.Χ., στο Μεδιόλανο, όπου γίνεται ο γάμος του Λικινίου με την Κωνσταντία, αδελφή του Μεγάλου Κωνσταντίνου, επέρχεται μια ιστορική συμφωνία μεταξύ των δύο ανδρών που καθιερώνει την αρχή της ανεξιθρησκείας. Τα προβλήματα που είχε να αντιμετωπίσει ο Μέγας Κωνσταντίνος ήσαν πολλά. Η αιρετική διδασκαλία του Αρείου, πρεσβυτέρου της Αλεξανδρινής Εκκλησίας, ήλθε να ταράξει την ενότητα της Εκκλησίας. Η διδασκαλία αυτή, που ονομάσθηκε αρειανισμός, κατέλυε ουσιαστικά το δόγμα της Τριαδικότητας του Θεού. Μόλις ο Μέγας Κωνσταντίνος πληροφορήθηκε τα όσα θλιβερά συνέβαιναν στην Αλεξάνδρεια, απέστειλε με τον πνευματικό του σύμβουλο Όσιο, Επίσκοπο Κορδούης της Ισπανίας, επιστολή στον Επίσκοπο Αλεξανδρείας Αλέξανδρο (313 - 328 μ.Χ.) και τον Άρειο. Η προσπάθεια επιλύσεως του θέματος δεν ευδοκίμησε. Έτσι αποφασίσθηκε η σύγκλιση της Α’ Οικουμενικής Συνόδου στη Νίκαια της Βιθυνίας το 325 μ.Χ. Μετά το πέρας των εργασιών της Συνόδου ο αυτοκράτορας ανέλαβε πρωτοβουλίες για την εδραίωση των αποφάσεών της. Απέστειλε εγκύκλιο επιστολή προς την Εκκλησία της Αιγύπτου, Λιβύης, Πενταπόλεως, Αλεξανδρείας, στην οποία γνωστοποιεί τις αποφάσεις της Συνόδου. Ο ίδιος γνωστοποι-

εί προς όλη την επικράτεια της αυτοκρατορίας την καταδίκη του Αρείου και απαγορεύει την απόκτηση και την απόκρυψη των συγγραμμάτων του. Η εντυπωσιακή του όμως ενέργεια είναι η επιστολή του προς τον Άρειο. Επιτιμά τον αιρεσιάρχη και τον καταδικάζει με αυστηρότητα για τις κακοδοξίες του. Η τελευταία περίοδος της ζωής του Μεγάλου Κωνσταντίνου είναι αυτή που τον καταξιώνει στην εκκλησιαστική συνείδηση και τον οδηγεί στο απόγειο της πνευματικής του πορείας. Ο Άγιος, κατά τον Απρίλιο του 337 μ.Χ., αισθάνεται τα πρώτα σοβαρά συμπτώματα κάποιας ασθένειας. Οι πηγές μάς πληροφορούν πως ο Μέγας Κωνσταντίνος κατέφυγε σε ιαματικά λουτρά. Βλέποντας όμως την υγεία του να επιδεινώνεται θεώρησε σκόπιμο να μεταβεί στην πόλη Ελενόπολη της Βιθυνίας, που είχε ονομασθεί έτσι λόγω της Αγίας μητέρας του. Εκεί παρέμεινε στο ναό των Μαρτύρων, όπου ανέπεμπε ικετήριες ευχές και λιτανείες προς τον Θεό. Ο Μέγας Κωνσταντίνος αντιλαμβάνεται πως η επίγεια ζωή του πλησιάζει στο τέλος της. Η μνήμη του θανάτου καλλιεργείται στην καρδιά του και τον οδηγεί στο μυστήριο της μετάνοιας και του βαπτίσματος.

ΕΛΛΗΝΙΣΜΟΣ Έκδοση της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας Εκδότης: Αυτοδιοίκηση Ελλήνων Ουγγαρίας Υπεύθυνος Έκδοσης: Χριστοδούλου Κωνσταντίνος Αρχισυντάκτης: Οικονόμου Ανδρέας Καλλιτεχνική Διεύθυνση: Πήτερ Ολντερ Συντακτική Επιτροπή : Αυγουροπούλου Βούλα, Πάντσιου Αλεξάνδρα, Τσαρουχά Χριστίνα Ρεπορτάζ νεολαίας: Σπύρος Σ. Κλείτσας Διεύθυνση Σύνταξης: 1054 Budapest, Vécsey u. 5. Τηλέφωνα: 06-1-302 7274, 06-1-302 7275 Φαξ: 06-1-302 7277 e-mail: ellinismos@hotmail.com Τυπογραφείο: Pannonia Nyomda Kft. ISSN: 1786-0989 φωτογραφίες : Μαρία Καραγιώργη

Μετά το βάπτισμα ο Άγιος Κωνσταντίνος δεν ξαναφόρεσε τον αυτοκρατορικό χιτώνα, αλλά παρέμεινε ενδεδυμένος με το λευκό ένδυμα του βαπτίσματος, μέχρι την ημέρα της κοιμήσεώς του το 337 μ.Χ. Ήταν η ημέρα εορτασμού της Πεντηκοστής, γράφει ο ιστορικός Ευσέβιος. Αφού οι στρατιωτικοί τοποθέτησαν το σκήνωμα του Αγίου σε χρυσή λάρνακα, το μετέφεραν στην Κωνσταντινούπολη και το εναπέθεσαν σε βάθρο στον βασιλικό οίκο. Το ιερό λείψανό του ενταφιάσθηκε στο ναό των Αγίων Αποστόλων. Δίκαια η ιστορία τον ονόμασε Μέγα και η Εκκλησία Ισαπόστολο. Η Αγία Ελένη Η Αγία Ελένη γεννήθηκε στο Δρέπανο της Βιθυνίας της Μικράς Ασίας περί το 247 μ.Χ. Φαίνεται ότι ήταν ταπεινής καταγωγής. Μεταξύ των ετών 272 - 288 μ.Χ. γέννησε στη Ναϊσό της Μοισίας τον Κωνσταντίνο. Ο Μέγας Κωνσταντίνος τιμούσε ιδιαίτερα τη μητέρα του. Της απένειμε τον τίτλο της αυγούστης, έθεσε τη μορφή της επί νομισμάτων και έδωσε το όνομά της σε μία πόλη της Βιθυνίας. Η Αγία έδειξε την ευσέβειά της με πολλές ευεργεσίες και την ανοικοδόμηση νέων Εκκλησιών στη Ρώμη (Τιμίου Σταυρού), στην Κωνσταντινούπολη (Αγίων Αποστόλων), στη Βηθλεέμ (βασιλική της Γεννήσεως) και επί του Όρους των Ελαιών (βασιλική της Γεθσημανή). Η Αγία Ελένη πήγε το 326 μ.Χ. στην Ιερουσαλήμ, όπου «μὲ μέγαν κόπον καὶ πολλὴν ἔξοδον καὶ φοβερίσματα ηὗρεν τὸν Τίμιον Σταυρὸν καὶ τοὺς ἄλλους δύο σταυροὺς τῶν ληστῶν», όπως γράφει ο Χρονογράφος Λεόντιος Μαχαιράς. Επιστρέφοντας στην Κωνσταντινούπολη, ένα χρόνο μετά την εύρεση του Τιμίου Σταυρού του Κυρίου, η Αγία Ελένη πέρασε και από την Κύπρο. Η Αγία Ελένη κοιμήθηκε με ειρήνη μάλλον το 327 μ.Χ. σε ηλικία ογδόντα ετών. Ο ιστορικός Ευσέβιος γράφει ότι η Αγία προαισθάνθηκε το θάνατό της και με διαθήκη άφησε την περιουσία της στον υιό της και τους εγγονούς της. Όπως ήταν φυσικό ο υιός της μετέφερε το τίμιο λείψανό της στην Κωνσταντινούπολη και την ενταφίασε στο ναό των Αγίων Αποστόλων. Επισκόπου Απαμείας κ. Παϊσίου

ELLINIZMOSZ Az MGOÖ kiadványa Kiadó: az MGOÖ Testülete Felelős kiadó: Hristodoulou Konstantinos Főszerkesztő: Οikonomou Andreas Grafika: www.kornetas.hu Szerkesztőségi bizottság: Avgouropoulou Voula, Pancsosz Alexandra, Tsaroucha Christina Ifjúsági rovat: ifj. Klicasz Szpirosz 1054 Budapest, Vécsey u. 5. Telefon: 06-1-302 7274, 06-1-302 7275 Fax: 06-1-302 7277 e-mail: ellinismos@hotmail.com Nyomda: Pannónia Nyomda Kft. ISSN: 1786-0989 Fotók: Karajorgis Maria

A lap megjelenését támogatta a:

Καλό ταξίδι κα Αρετή

Στις 5 Ιουνίου το απόγευμα πραγματοποιήθηκε στον Οίκο του Ελληνισμού το αποχαιρετιστήριο της συμπατριώτισσας μας Αρετής Σκεύη – Μπακιτζή που ήταν από τα πιο γνωστά και αγαπητά μέλη των Ελλήνων της Ουγγαρίας. Μέχρι το τέλος της ζωής της ήταν ενεργό μέλος του Πολιτιστικού Συλλόγου Ελλήνων Ουγγαρίας και συμμετείχε στα κοινά της Ελληνικής Κοινότητας μας. Υπήρξε μέλος της χορωδίας «Καρυάτιδες» μέχρι το τέλος της ζωής της. Γεννήθηκε στις 15 Απριλίου 1934, στο χωριό Λιά Φιλιατρών Θεσπρωτίας. Παρακολούθησε και τελείωσε τα Θερινά Φροντιστήρια Επιμόρφωσης Εκπαιδευτικών της ΕΒΟΠ και έλαβε ελληνικό πτυχίο δασκάλας. Με το πτυχίο αυτό δίδαξε στους παιδικούς σταθμούς του Balatonlelle και του Fehérvárcsurgó. Το 1960 έλαβε πτυχίο νηπιαγωγού από την Ανώτερη Σχολή Νηπιαγωγών του Kecskemét. Μετά

την αποφοίτησή της εργάστηκε σε ουγγρικό νηπιαγωγείο και στη συνέχεια σε νηπιαγωγείο στην Κοινότητα Ελλήνων του Dohánygyár. Ασχολήθηκε με παιδιά προσχολικής ηλικίας ως τη συνταξιοδότησή της. Παράλληλα με την εργασία της τελείωσε το πρόγραμμα Φιλοσοφίας Νυκτερινού Πανεπιστημίου Μαρξισμού - Λενινισμού και το 1977 το σεμινάριο κατάρτισης ξεναγών. Από τότε αφοσιώθηκε επαγγελματικά στην ξενάγηση. Η Αρετή Μπακιρτζή παντρεύτηκε το Χρήστο Μπακιρτζή, το Μάη του 1951, αγωνιστή στον ελληνοϊταλικό πόλεμο και στη συνέχεια στον ΕΛΑΣ και το ΔΣΕ και απόκτησαν δύο κόρες, την Κυριακή και την Καλλιόπη. Η Αρετή Σκεύη – Μπακιρτζή ήταν μία ξεχωριστή προσωπικότητα του Ελληνισμού της Ουγγαρίας και θα μείνει πάντα στις μνήμες μας με αγάπη και σεβασμό (α.οικ)