11. Zsóf i a Völgyben

Elmondhatóvá válás

20. Művészetek Völgye

Miért szeretem a kapolcsi fesztivált? Miért voltak elvonási tüneteim, mikor két évig nem szervezték meg a gonosz szervezők a csúnya pénzhiány miatt? S miért volt idén kicsit visszafogottabb, kevesebb programmal, kevesebb látogatóval? S miért éreztem magam mégis csodásan? Elmesélem, kedveseim, csak csüccsenjetek kényelmes fotelkébe, és rakjatok a lemezjátszóba egy Beatleslemezt (amennyiben nincs, megteszi egy rádió is, vagy egy hippi-torony, esetleg a youtube-ról is töltögethettek, bár úgy nehéz lesz az olvasás, hiszen folyamatosan nyomkodnotok kell majd az egeret ). Eddig minden évben úgy kezdtem neki a beszámolónak, hogy jajmilesz. Hogyan

tudom leírni azt a sok csodát, ami a Művészetek Völgyében rám várt, hogyan mondom el az elmondhatatlant anélkül, hogy azt a közhelyet kellene írnom: csak az érti meg igazán, aki ellátogat a völgybe, szavakkal el nem mondható fesztiválról van szó. Idén el tudom mondani…….S most vagy én fejlődök (előre vagy vissza), vagy a völgy (előre vagy vissza). Mindenesetre nem úgy van most, mint volt régen…..

PANGÁS, ÉS PEZSGÉS

Szóval Művészetek Völgye. A 20. jubileumi Völgy július 23. és augusztus 1. között zajlott Kapolcson, Vigántpetenden, Taliándörögdön, Monostorapátiban, Öcsön, Pulán, és Nagyvázsonyban (ahová, Vázsony polgárain kívül, kétlem, hogy bárki is ellátogatna). S mintha az eddigi “nem jubiláris” völgyek valahogy sokkal több programot kínáltak volna. A mostani fesztiválhangulatot egy egészen kicsit a pangás jellemezte. Persze ezt betudhatjuk a rossz időnek, de mi nem akarjuk betudni, hiszen igazi völgylakót ez nem tántoríthat el attól, hogy egy koncertre elmenjen. A választék szegényes volt. Ez már egy picit megfontolandóbb okocska. Kapolcs, a fesztivál központja volt idén az a hely, ahol a legnagyobb mozgást lehetett észlelni, itt megszervezték a régi, jól bevált programokat is, újításokra is sor került ( megjegyzem, kevésre) s a kézművesek is itt árulták portékáikat. A perifáriára szorult Pula, Petend és Dörögd azonban csendes és kihalt volt az esték folyamán. Öcsöt megmentette a világzenei színpad, ahol a népzene, és a world music nagyjait vonultatták fel (Balogh Kálmán és a Gipsy cimbalom band, Besh’o Drom, Szalóki Ági, Nikola Parov stb), Monostorapátiban pedig a populáris zene legpopulárisabb populációjának képviselői pörgették be és fel a völgylakókat. (Irie Ma a, Brains, Péterfy Bori és a Love Band és sokan mások)

ÉTKEZTETÉS

Én, személy szerint - szégyen vagy nem , a zenei program mellett enni és inni járok a különféle fesztiválokra, rendezvényekre, így a Művészetek Völgyébe is (szmájli, szmájli lájk, lájk, tegg kacsasült, hurka, pecsenye). Kielégíthetetlen kürtőskalács-éhségemet egy picit csillapítottam, a dödölle pedig simogatta a szívem tájékát. A kakastöke pörköltet idén is kihagytam, a kemencés lángost azonban képtelen voltam nem megkóstolni, hiszen bővült a választék, s reszelt kolbászos uborkásat is étlapra tűztek. S hogy még véletlenül se maradjak éhen, arról utazócimboráim, az Asztalos és Ra ai nővérek gondoskodtak, hiszen, miután átcsempésztünk a határon egy jó 100 kiló hálózsákba csavart nyers húst ( fő kérdés: vajon észreveszik- e a határőrök ezt az “aprócska” hűtőtáskát, vagy mondjuk azt, hogy ez egy bőrönd), azt mennyeien elkészítve Gyula (mondhat-

„szemezett aznap Lucifer földi másával”

nám hogy bácsi, de félek olvassa az I t, s meg találna haragudni) udvarán tálalták, így a fejedelmi lakomák kifejezést picit kevésnek érzem, hogy elmondjam az ízorgiát, amiben az 5 nap alatt részem volt. Súlyosan meghatározza az életemet a málna- és a bodzaszörp, valamint a iiinom borok, melyekből bubis, bubi nélküli, rózsaszín és piros és vörös, édes és félédes is meglátogatott völgyelésem alatt.

BALKÁN FASHION

A Csipszer- kertben, de mondhatnánk, az egész fesztiválon a balkáni zene dívott. Szerb, román, bolgár, török, görög, makedón ritmusok azok, amelyek az anyaországi halvérű népséget megmozgatják (mondhatnánk: legalább valami). S itt meg is állhatunk homlokot ráncolva, állat dörzsölve, s azt mormogva: Hm…..Érdekes, fölöttébb érdekes…… A Balkán beszőtte Magyarországot. Legalábbis zeneileg biztosan. Ha buliról van szó, nem volt olyan helyszín ahol egy bubamára vagy gyurgyevdán, meszecsina, vagy más Boban Marković-zeneszám el ne hangzott volna. Ha pedig magyar előadók olyan zenét szeretnének muzsikálni, mely táncra készteti a közönség lábát, akkor Besh O Drom lesznek, és balkánit játszanak, esetleg bolgár népdalokat énekelnek, mert azt olyan jól lehet két szólamban is. Megjegyzem, az említett mindig befutó besodró zenekar koncertje Öcsön a kőfejtőben az egyik leggyengébb koncert volt, s időszűke miatt kevesebb mint 45 percet játszottak. (Az időszűke nem a szervezők hibája volt, a zenekar sietett máshova is fellépni. Kell a pénz ugyebár... ínséges időkben mindent elvállal az ember.) Az új énekesnő szégyenletesen falsul énekelt (persze biztos a monitorok és a hangosítás volt az oka), nem próbálták a közönséget felpörgetni, így néhány félig részeg ugrándozott az első sorban, s a kötelező mindig táncoló lánykák is megjelentek a színen.

ÖRMÉNYEKET ÜRMÉNYHÁZÁRA

Az örmény ördög, David Yengibarjan az evangélikus templomban lépett fel. Ő az a tangóharmonikás őrült, kinek szeme játék közben sárgásan világít, a fényben pedig kiderül, hogy kék az, mint a legkékebb hegyikristály... huh. A tangó és az örmény ritmusok váltották egymást, Piazolla dallamai szóltak játékos virtuozitással Yengibarjan ujjai nyomán. A völgy legfajsúlyosabb koncertjét láthatta, aki szemezett aznap Lucifer földi másával. Ez a zenei bűvölet volt a tetőpontja mindennek, akárcsak pár éve. A régi arcokkal összefutni mindig jó... az lett volna most is, ha nem lettek volna éppen valahol máshol. Ez kimaradt.

PALYA-UDVAR

Hogy ne csak elmarasztalóan szóljak kedvenc fesztiválomról, hiszen annyira azért nem volt rossz, sőt, nagyon is jó volt, hiszen a balkáni zenét szeretem, az esőt is szeretem, szólnom kell Palya Bea udvaráról, ahol Bea, a Művészetek Hölgye babzsákban és függőágyakban relaxálóknak énekelt, s neves művészekkel beszélgetett, többek között Szalóki Ágival, Dés Andrással, Hámori Gabriellával, Gryllus Vilmossal. A már-már elképzelhetetlen energiájú énekesnő udvarában az improvizáció köré épültek a programok. A Momentán társulat, a beszélgető délutánok, a Kontakt improvizációs tréningek, az esti közös zenélések mind e köré szerveződtek, a jó hangulatú udvarba jó volt betévedni egy málnaszörpre, s meghallgatni, miről beszél vajon Palya Bea és Dés András. Valahogy a kevés program miatt színházi előadásra nem kívánkoztam, így Öcs és

Kapolcs között ingázva töltöttem azt a pár napot, ami adatott.

VÉGE LETT A KÖZEPÉN Haza kell menni. Dolog van. Zakatolt a fejemben akkor, mikor már éppen kezdett nagyon jó lenni, a napocska is kisütött, s kezdte felszárítani az utakról a megmaradt sarat. Mi kombiba ültünk, s hazagurultunk. A móka, kacagás pedig tovább folytatódott... Nélkülünk. Hát...azért hazaérve még egy jó ideig hiányzott az én kis völgyem...Aztán jött a másik fesztivál, és ott is volt kürtőskalács..... szerdaZsó