17. Moravicai Nyári Táborok

Kamasztábor

Moravicai Nyári Táborok

(15-19 évig)

A zászlót levonták, a tábortűz hamvait elsöpörtük, eljártuk az utolsó tábortáncot, és reggel autók végtelen sora érkezett. Az élménybeszámolókra éhes szülők, rokonok, barátok hazavitték a lakókat és rendezőket egyaránt. Így értek véget a 2010-es Moravicai Nyári Táborok, LESZ Kamasztábora. Ilyenkor mindenki arra kíváncsi, na, milyen volt a tábor? Mesélj már! Mi volt? Gondba ejtve minden résztvevőt. Hogyan is lehet szavakba foglalni azt, ami egy héten át elvarázsolt, ami rabul ejtett? Hasonló gondban vagyok én is, ahogy nézem a monitort, és válogatom a képeket, hogy leírhassam, milyen is volt. De azok részére, akik nem tudják, miről is beszélek, talán azzal kezdeném, hogy mi is volt tulajdonképpen.

A TÖRTÉNET

A kilencvenes évek elején, moravicai (ma már bácskossuthfalvai, de ez kényes téma a helyieknek, ezért én most maradnék a Moravicánál) atalok egy tatai HÍD tábor látogatása után kedvet kaptak, hogy maguk is tábort szervezzenek. Ezzel megszülettek a Moravicai Nyári Táborok. Kezdte a Szólj, síp, szólj!, majd 1995től jött a MIT. A választék később bővült a Játéktáborral, és 2004-ben szervezték meg először a Kamasztábort. Idén a XI. Ügyesség-

és Készségfejlesztő Játéktábor, a XVIII. MIT-tábor és a VII. Kamasztábor szerepelt. A rendezői csapat sokat változott az évek során. Jöttek újak, fejlődtek a régiek. Talán ez az egyik a sok

tényezőből, amiért ilyen sikeresek voltak az elmúlt két évtized táborai. Az idei táborok Besnyi Szabolcs, Méhes Béla és Masic Dejan főszervezésében jöttek létre. Jómagam még általános iskolában, 2000-ben jártam először náluk. Akkor még lakóként érkeztem, és nem tudtam, mi vár rám. Az első dolog, ami megragadott, az a kitörő pozitivitás, amit a táborok keltenek az emberben. A folyton mosolygó és segítőkész csoportvezetők, a tettre kész rendezők, és az a hihetetlenül emelkedett hangulat, amit ez kivált a lakókban. A második meglepetés az oktatás volt. Annak idején csillagászatra mentem, ami ma már a „Nem mindennapi földrajz” altábora a MIT-nek. Mái napig emlékszem azokra a dolgokra, amiket ott tanultam, és hiszem, hogy a táborok nem kis szerepet játszottak abban, hogy olyan lettem, amilyen ma vagyok. Ezért is volt hatalmas élmény számomra 2007-ben visszatérni a táborok területére, akkor már rendezőként. Nem sokat változtak azóta és ugyanakkor rengeteget. A hangulat még mindig elképesztő, az oktatások még mindig izgalmasak. Ugyanakkor már érezni a félszáz táboros történelmet. A rutint, ami kialakult a rendezőkben, és a komoly, átgondolt és tapasztalt szervezést. Az oktatásra már az én időmben se lehetett panasz, azóta pedig csak javult a minőség. Egyre fontosabb szerepet tölt be az élménypedagógia és más korszerű módszerek a szabadidős programokban és az oktatásban egyaránt.

MI ITT A SZÉP?

Tizenként tábor után, melyekben rendező, oktató, programos (szabadidős programok koordinálása) és csoportvezetői szerepekben vettem részt, nem tudok egy olyan alkalmat se mondani, amikor a tábor ne nyújtott volna valami újat. Számomra ez a legszebb benne. Amikor a táskámba pakolok, hogy elinduljak, tudom, mit várok, azt rendszeresen meg is kapom, de ugyanakkor mindig valamilyen új élményt, tapasztalatot hozok magammal haza. Talán ezért is van, hogy a táborok résztvevőinek több mint 80%-a visszatér, a rendezőkről nem is beszélve.

megtalált valamit, amit hazavihet

Ami titeket, olvasókat, leginkább érdekelhet, persze, a Kamasztábor. Mi is történik ott pontosan? Nos, a Kamasztábor nevében a szervezők nagyon ügyesen elrejtettek egy fontos információt, mégpedig, hogy ez a tábor kamaszoknak szól. Az alapelképzelés az, hogy a szervezők olyan tábort csináljanak, amit ez a korosztály (15-19 évig) igényel. Érkezéskor mindenki egy csoportba kerül. Mindenki maga választ, melyik csoportvezetőhöz szeretne kerülni. A hét folyamán ez az egyik csoport, aminek a részesei lehettek.

A NAPOK

Egy tábori nap tipikus formáját két oktatás és két nagyobb szabadidős program határozza meg. Ezen programok (nagyjátékok) során a csoportok különböző ügyességi és készségfejlesztő játékokban mérettethetik meg magukat és szórakozhatnak önfeledten. Ez mellett vannak még egyéb programok, csoportfoglalkozások és fakultatív délutánok is, ahol mindenki maga dönti el, mit is szeretne csinálni az érdekesebbnél érdekesebb programok közül. Itt kézművestől kezdve a lazuló sarokig különböző olyan aktivitásokat és lehetőségeket próbálnak a szervezők nyújtani, amilyenekre máshol nincs lehetőség. Például nem mindennap vetheti magát az ember bele a pocsolyába, hogy önfeledten iszapbirkózhasson. Ugyan a táborokban már megszokott jelenség, mégis, annak, aki először járt itt, nem kis élmény volt a tűzoltóautó sem, a több száz liter vízzel, amit a lakók nyakába zúdított. Meglehetősen új színt hoztak az idén a Bogdán Zoltán által bevezetett kötélpályás gyakorlatok, melyeket mind a három táborban ki lehetett próbálni. Ilyen volt például a ládamászás, a magas “v”, az óriáshinta stb., amelyek nevei talán így papíron nem mondanak sokat, de akik ott voltak, tudják, miről beszélek. Maradjunk csak annyiban, hogy nem semmi érzés 5 méter magas hintán kilőni magad. A hét során a lakóknak alkalmuk volt még portyázni a faluban, és egy egész településen átívelő nyomozásba is fogni, hogy segítsenek a tábor őslakosainak, a LESZ-népnek, akiknek a problémáival foglalkoztak egész héten.

A másik csoportot akkor választjátok, amikor a jelentkezésnél eldöntitek, milyen oktatáson szeretnétek részt venni a tábor során. Persze az oktatásról mindenkinek az iskolapadok, a házi feladat meg a matekórás “hajósüllyesztő” játékok jutnak eszükbe (én legalábbis azt csináltam), de itt szó sincs erről. A táborok egyik célja lehetőséget adni, hogy úgy fejleszthessétek magatokat az általatok választott oktatás során, hogy mindvégig a lehető legjobban érezzétek magatokat. Az évek során sokfajta oktatáson, képzésen lehetett már részt venni. Az idén például lehetett választani foci, informatika, klasszikus tánc és önismeret között. A képzett oktatók igen sokat adtak az idén is a táborok színvonalához.

A LÉNYEG

Összességében az, ami az idén olyanná tette a tábort, amilyen volt, nem más, mint a lakók. Évről évre elképeszt, milyen egyszerű és hálás dolgozni ennyi lelkes és belevaló atallal. Akik évről évre annyi más fesztivál és egyéb nyári alternatív program mellett újra és újra hozzánk jönnek. Minden évben szokásunk megkérdezni a résztvevőket, hogyan érezték magukat, és kipuhatolni, mit élveztek legjobban és mit kéne jövőre másképp csinálni. Egy ilyen értékelés során vetődött fel a kérdés, ki mennyi barátot szerzett a tábor során, amire az idén kaptam az eddigi legjobb választ. A csoportom egy tagja rám nézett, mintha számolna egy darabig, majd kijelentette: “Körülbelül 130-at.”. Egy olyan személytől, akiről tudtam, hogy nehezen beilleszkedő, ez igencsak meglepő volt. Viszont hihetetlen érzés volt tudni, hogy igen, ő megtalált valamit, amit hazavihet a táborból. A naptárra nézve most látom, hogy 346 nap van még a következő táborig, amikor újra „hazatérhetünk”, és találkozhatunk azokkal, akik oly csodássá tették ezt az elmúlt hónapot. És te? Ott leszel?

Tojzán Ákos