Format: C életérzés

Format C: DIY

and then go home happy!

Fesztivál. Nagyon tág fogalom mert sokat változott az idők során a jelentése. Ha a popkultúrában gondolkodok, illetve, mondjuk, a 20. századi fesztivál-történetben, akkor Woodstock lehet az első olyan nagyobb zenei-i úsági fesztiválminta, ami világszerte megváltoztatta a fesztiválok célközönségét, stílusát, dimenzióit, és még sok mást. A fesztiválok eredetileg helyi rendezvények, melyek egy tájegység, vagy kisebb helység egy-egy jellegzetességét ünneplik meghatározott, évente ismétlődő időben. A tematika és az ünneplés az, ami lényeges ebben a közel sem precíz de nícióban. Az változott

ugyanis, hogy mit és hogyan ünnepelünk. Illetve, hogy már ünnepelünk-e egyáltalán valamit, vagy csak okokat találunk arra, hogy megszabaduljunk a problémáinktól, tétlen szabadidőnktől, pénzünktől és jónéhány agysejtünktől.

Ebből a listából főleg a pénztől nem szeretünk megszabadulni, pláne, ha nincsen. Viszont alapvető feltétele annak, hogy agysejteket semmisítsünk meg, mindezt zenétől, lehetőleg élőzenétől, és sok hasonló érdeklődésű arctól, barátoktól nyüzsgő helyen.

Esténként helyi zenész atalok adnak hangulatot a helynek mikrofonnal, lemezjátszókkal, akusztikus hangszerekkel, vagy ezek kombinációjával. Mások digitális vizualizációs technikákkal kísérik a talpalávalót, a nem-performerek pedig táncolnak, nappali műhelymunkájukat fejezik, vagy a Palicsitó partján ’nevetődiszkóznak’. Idén, hétvégére sikerült külföldi dj-ket is a program részévé tenni, így ilyenkor a tábor valódi hétvégi bulivá alakult – a „formattáló” kiscsalád ünnepi vendégekkel bővült, ünnepeltek reggelig, majd nappal újra nagycsaládi életet éltek a következő estéig.

Tehát, a mai anyagias multinacionális megacorp.-os világunkban is lehet az ember elégedett a minimummal, ha a cél a béke, a harmónia és a jó hangulat. Minimális anyagi befektetéssel, de annál több szellemi, idő- és energiabefektetéssel is lehet hasznosan eltölteni 10 napot, látszólagos semmittevéssel, de valójában tanulással. Az egyén, néha talán nem is tudatosan, közösségi értékeket tanul, és ezenkívül kézművességet, kreativitást, szervezést, önkívületet és önmegtartóztatást, emberismeretet, önismeretet, fáradtságot és kitartást, és valami olyasmit, amit az angolok selfinitiative-nek hívnak és kb. saját kezdeményezést jelent.

Mivel több tényező határozza meg egy újkori i úsági fesztivál milyenségét, az ízlések, preferenciák változóak. Ezt jól ki is használják azok, akik rájöttek, vannak, akik tudnak sok pénzt költeni szórakozásra, és ha már vannak ilyenek, akkor miért ne az ő preferenciáikat elégítsék ki. Ez okozza azt a sok ellenszenvet, amit a pénztelenek éreznek a nagy, neves fesztiválok iránt. Mindenki szeretne ott lenni, de nem lehet, így lelküket nyugtatva arról zsörtölődnek, hogy mennyire elrontották ezeket a szuper fesztiválokat a nagy szponzorok, a sok reklám és a drága sör, drága kaja stb. (Akik pedig zsörtölődnek, s mégis ott találom őket egyegy ilyen megafesztiválon, azok gondolkodjanak el egy kicsit azon, mit is akarnak. Mindenkinek igaza van, kivéve a képmutatóknak.) Viszont ha nincs sok pénzünk, és valójában csak kikapcsolódni szeretnénk többnapos, atalos, hangos zenés, egész napos, szabadtéri, nappal nyugodt, éjjel nyüzsgő körülmények közt, nem kell messzire menni. Csak meg kell szervezni. Magunknak.

Ezt tette egy atal szabadkai csapat, akik hivatalosan a Youth and Ecolife szervezet alapítói és tagjai. Szerveztek egy fesztivált Palicson, Format C: Fesztivál néven. Ez első körben egy 7 napos kreatív tábor volt az erdőben, mely az évek során, ha nem is nőtt nagyot, de átköltözött a Horgász klubba, nyilvánosabb, befogadóbb és szervezettebb lett. Ami nem változott, az a kreatív műhelyek megléte, a művészetek és helyi művészek támogatása, valamint az ingyenes részvétel. Azoknak a bizonyos zsörtölődő, pénztelen, szerbiai ataloknak ez nagyon imponál, de a többieknek is.

Habár, természetesen nincs olyan, hogy ingyenes fesztivál. Mindenki tudja, hogy még egy vasárnapi rostélyozás is pénzbe kerül, amit valahogy meg kell oldani, és a költségeket/munkát elosztani egymás közt. Jó szervezéssel ez is megoldható. A Format C: Fesztivált szervező csapat ebből indult ki. Ha van sok atal, akik többnyire ismerik is egymást, mindenki tud valamit csinálni, mindenki tud segíteni egy vasárnapi rostályozásnál is, miért ne tudna ez működni mondjuk egy hétig, nagyobb méretekben, több emberrel, vendégekkel, nyitott kapukkal?

Az alapok a következők: civil tömörülés, volontőrök, anyagi háttér (amit sok háttérmunkával, pályázással, szervezéssel lehet megoldani), művészet, környezetvédelem, szórakozás. Ez egy működő modell, amennyiben valóban mindenki kiveszi belőle a részét. Így nem pénzzel zet az ember, hanem közvetlenül, munkával. Kihagyjuk azt az 5 lépcsőfokot, ami a munka-pénz-jegy-munka-pénz úton a felhasználótól a munka elvégzőjéhez juttatja a pénzt. Megoldjuk egyedül.

Ez a háttér. Ami ebből a háttérszervezésből, önzetlenségből és céltudatosságből kisül, az egy sátortábor, ahol mindenki vigyáz a rendre, mindenki akkor kel és fekszik, amikor az neki jólesik, ha felébred, van biztosítva tisztálkodó hely, konyha, a háttérszervezésből jut reggeli is, majd, ha úgy érzi, életre kész, akkor csatlakozhat az általa választott kis műhelyhez. Lehet nemezelni, követ faragni, szitanyomást tapasztalni, rajzolni, szobrászkodni, illetve tanulni és tanítani bármit, amihez van eszköz, és van valaki, aki ért hozzá. Mindenki mindenkit tanít, mindenki mindenkitől tanul, és békében éldegélnek egy kis kommunaszerű 10 napos mikrovilágban. A művészkedésen kívül este lehet csatlakozni a bográcsfőzéshez, ételkiosztáshoz; nappal lehet takarítani, zenét hallgatni, olvasni, aludni.

Valljuk be, lusták vagyunk és gyávák. Nehezen hisszük el magunknak, hogy képesek vagyunk megvalósítani valamit, amit kitaláltunk, illetve, hogy arra szükség is van. Pedig a saját kezdeményezés fontos alapja a jól működő társadalomnak. El kell hinnünk, igenis számít, hogy én éppen megtettem valamit vagy sem. Azt, hogy ne csak nyavalyogjunk, hogy ez nincs meg az kell, hanem valósítsuk meg, ha már más nem teszi meg helyettünk. És ha egyedül nem megy, találjuk meg azokat, akik hasonló vágyakkal ülnek otthon, és mozgósítsuk őket. A végén mindig megéri. AralC