2 0 1 9 . 01.12 -02.10.
FESTMÉNYEI A HORN GYŰJTEMÉNYBŐL
PAINTINGS FROM THE HORN COLLECTION
Balázs János tárlatával párhuzamosan látogatható FÖLDI Péter festőművész kiállítása, aki gyermekkorától ismert „földijére”, későbbi művésztársára ezekkel a gondolatokkal emlékezik:
In parallel with the exhibition of the art of János Balázs, visitors can view a show displaying paintings by Péter FÖLDI, who knew Balázs since his childhood, later became a fellow artist, and remembers him with the following thoughts:
Hogy miből merítettünk életerőt, hitet a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején? Lemaradtam a somosi buszról, és a főutcán kóvályogva az Állami Áruház üvegablakai mögött – zseniális kirakatrendezői ötlet nyomán – Balázs János képeket találtam. Van Dyck barna-citromsárgával, figurák egy mitikus térben az eleven lélek lüktető jelenlétével, úgyhogy a következő buszt is lekéstem…
After a certain age, people are sustained by their memories and nostalgic resources. So what did we draw life, strength and faith from in the late 1960s and early 70s?
A valódi művészet üzenetét éltem át, szemben a szocreál kor formalistán brutális mechanizmusával. Láthatóvá lett a sérülékenység valósága. Megszólaltatta, megszólította az igazságot.
I missed the bus to Somoskőújfalu and wandering along the main street, I stopped at the glass panes of the State Department Store, displayed behind which – thanks to a creative window-dressing idea – were some paintings by János Balázs with Van Dyck’s brown and yellow ochre and figures in a mythical space throbbing with the presence of the living soul… so I missed the next bus too… I experienced the message of real art, direly opposed to the brutally formalist mechanism of the social realist era. Balázs made vulnerability visible. He addressed the truth and gave it a voice.
Nem volt naiv, bölcs remeteként élt a cigánydombon, a provinciális helyiérdekűség nem érdekelte. Beszélt a gombákkal, festette a fákat, favágókat, lovakat, akik vonszolták a rönköket, benne élt a világ teljességében, belülről, annak szerves részeként, együtt mozdult vele, fölismerései, látomásai ebből eredtek.
He was not a naive person but lived a withdrawn life, like a wise hermit, in the Gypsy colony, away from provincialism and petty interests. He talked with the mushrooms, painted the trees, the woodcutters and the horses hauling the logs; he lived inside the wholeness of creation and moved within it, as its intrinsic part, drawing his realisations and visions from this world.
Volt egy barátom, aki ismerte, és felvitt a cigánydombra, ajtókon kiloccsantott mosogatólevek fröccsenésében vezetett Balázs János lakhelyéhez. Az alacsony plafon alatt, kisszékén ülve festett. A tubust végsőkig kipréselve egy lapos végű ecsettel szedte le a festéket, amit rusztikus faktúraként rakott fel, figyelembe véve a képi egység hangsúlyait. Szóval igazi festő, nem amatőr festegető, akit a helyi szakma nem igazán fogadott el. Tiszta fogalmakat tiszta formai nyelven, pontos gondolati összefüggésrendszerekben tett láthatóvá. Nem spekulatívan, hanem ösztönösen, a spontán intuíciók mámorában, látomásosan, olvasható képi nyelven, a motívumok egymást szülő szervességében.
I had a friend who knew Balázs and he took me to the colony, the so-called
Életvitele igazolta azt a megváltó erőt, amit képei közvetítenek.
’Gypsy hill’, guiding me through splattering washing-up water hurled out through doors, until we reached János Balázs’s abode. He was painting, sitting on his stool under the low ceiling. He squeezed the last drop out of a tube, and using a flat-ended brush removed some paint, which he had applied like a rustic facture, while observing the emphases within the picture. He was a genuine painter, not an amateur, who was not really accepted by the local circle of painters. He was able to make pure notions visible using a pure language of form and accurate conceptual systems, built not on calculation but conceived through instinct, a visionary’s enraptured, spontaneous intuitions, a pictorial idiom that is easy to read and the organic self-generation of motifs. His way of living lent credibility to the power of redemption radiating from his pictures.
©Dornyay Béla Múzeum | Béla Dornyay Museum, Salgótarján
Műcsarnok Kamaraterem | Chamber Hall
Az ember egy életkor után az emlékeiből és nosztalgikus erőforrásaiból él.