KLEIN Rudolf fotói | Photograpsh by Rudolf KLEIN | Műcsarnok Kunsthalle 2019

2 0 19. 0 3 . 2 2 . – 0 4 . 2 8 . / 2 2 0 3 – 2 8 0 4 2 0 19

F

O

T

Ó

I

Photographs by Rudolf Klein

MŰC SARNOK#BOX

Az élet házai ¬ Halhatatlan zsidó temetők Houses of Life ¬ Immortal Jewish Cemeteries

Halhatatlan zsidó temetők Immortal Jewish Cemeteries

Klein Rudolf fotóihoz | On the photographs of Rudolf Klein Photography is one of the foundations of Rudolf Klein’s research activity. An unconventional analytical method, which Professor Klein also uses, was introduced in the sixties by two architects: the Austrian-American Bernard Rudofsky and the now 90-year-old American Denise Scott-Brown. While Rudofsky focussed on the ecological context, Scott-Brown examined the special angles of urban architecture through his photographs, but both of them used the method of photo-analysis in their day-to-day work.

Klein also pursues photography to support his comparative approach. He is a passionFrankfurt am Main, Battonstraße

ate photographer. His book1 containing photographs of a high artistic sensitivity that he took during decades of field-work and distinguished by a high scholarly quality provided the starting point for Mihály Medve, the curator of the present exhibition at the Műcsarnok. Klein had a slide-show of his photographs at the Berlin conference of the German section of the International Council on Monuments and Sites (ICOMOS) and after giving a presentation – which I personally hold in high esteem on this subject – he was commissioned by the lord-mayor of Berlin to study the white areas in regard to Central and Eastern European Jewish cemeteries. This enabled the professor to explore locations that he had thus far not been able to but which are integral to a sound scholarly systematisation of the area. Klein’s impressive thesaurus of more than 450 pages

Rudolf Klein: Metropolitan Jewish Cemeteries in Central and Eastern Europe in the 19th and 20th Centuries in Central and Eastern Europe / Comparative Study ICOMOS Nationalkomitee der BRD, Landesdenkmalamt, Berlin, 1. kiadás, 2018 / 1st edition, 2018 1

MOS. The thick tome was not the first one written by the professor on the theme: it was preceded by Witnesses of Emancipation (2016), which, similarly to the new volume, presented a selection of Jewish cemeteries across Central Europe and a systematic selection from Klein’s own photographs, as if a token of an ‘extended’ edition and this year’s exhibition at the Műcsarnok.

Jewish cemeteries and their requisites – the gravestones with their motifs, the texts and their typography, the traditional symbols and even the vegetation – are engaged in a pictorial and verbal dialogue. Klein maintains that they can be interpreted together as a complex, sacred content. Besides synagogues, the cemeteries are also key proofs of the diaspora existence of European Jews before the Holocaust. It was only recently that greater attention was directed at 19th-20th-century Jewish cemeteries in non-Jewish scholarly study, architectural and art history, monument protection and cultural history. In contrast to the partial points of view taken by these areas of research, Klein’s photographs take an interdisciplinary approach to metropolitan Jewish cemeteries.

He does not merely focus on the gravestones but examines cemeteries holistically and even includes external factors such as the urban context, landscaped garden, the social milieu and related issues, like the role of gender, segregation and aspects of religious and economic stratification. In Klein’s understanding, cemeteries function as mirrors reflecting the complex structure and hierarchy of the Jewish diaspora in the context of the afore-listed factors. The photographs displayed at the current exhibition at the Műcsarnok take a look at metropolitan Jewish cemeteries with this overarching approach to understand what they represented in the optimism-filled golden age of Emancipation.

These cemeteries conveyed that reaching equality was a real promise and that, paradoxically, the monuments of oblivion were building blocks for a new identity and future.

The Jewish cemeteries in Pest are fine examples from the turn of the 19th and 20th centuries. The cemetery in Budapest’s Salgótarjáni Street is an important opportunity: for those dedicated to the cause of Jewish cemeteries across the world, saving it would mean far more than an act of monument protection, as this cemetery is virtually bordering with the House of Fates, a Holocaust memorial centre and museum concentrating on the deportations, constructed a few years ago. A new opportunity would arise with the much-awaited opening of the museum: the Israelite cemetery on Salgótarjáni Street could be saved from final decay. There is a link between the two facilities, since in a post-Holocaust world they stand for two interpretations. The first one is that of an ancient site of tribute, a memento offering a symbolic resting place for the victims of the incomprehensible destruction, including those who were never buried, who never had marked graves. The other interpretation breathes with life: it is that of a garden evoking the happy peacetime, the period of fledgling Emancipation, a place where the funerary tradition is celebrated by tombs of artistic, sculptural quality. Indeed, in Jewish culture a cemetery is called ‘the house of life’.

perimeter wall of the cemetery — Holocaust Memorial

SZEGŐ György

convinces the reader that its author fully exploited the opportunity provided by ICO-

Frankfurt am Main, Battonstraße, temetőfal — Holokauszt emlékmű

Klein Rudolf kutatásainak egyik bázisa a fotográfia. E rendhagyó építészeti elemző módszert a hatvanas évektől az osztrák-amerikai Bernard Rudofsky és a most 90 éves amerikai Denise Scott-Brown építészek vezették be. Előbbi az ökológiai gondolatra, utóbbi a városépítészeti kérdések speciális szemszögeire figyelve fényképezett, a fotóanalízist napi munkájuk részeként művelték.

Klein is az összehasonlító elméleti metódust alátámasztva fotografál. Több kötet és tárlat igazolja, hogy képei művészi értékűek. Szenvedélyes fotós. Mostani kiállításához az évtizedes terepmunka nyomán készült, művészi érzékenységű, egyszerre tudományos igényű könyve1 szolgált Medve Mihály kurátor kiindulópontjául. A szerző az ICOMOS német szekciója által szervezett berlini konferencián vetítette fotóit, és miután megtartotta – a témában általam igen nagyra értékelt – előadásainak egyikét, a berlini főpolgármestertől felkérést kapott a közép- és kelet-európai zsidó temetők fehér foltjainak felfedezésére.

A megbízás lehetővé tette Klein Rudolf számára, hogy bejárja az általa addig még fel nem térképezett, a tudományos rendszerezés hitelességéhez nélkülözhetetlen helyszíneket is. A több, mint 450 oldalas, reprezentatív tezauruszban Klein meggyőzően élt az ICOMOS műemléki világszervezet felkínálta lehetőséggel. Ennek a vaskos munkának előzménye is volt: a Witnesses of Emancipation, amely az új kötethez hasonlóan a közép-európai térség zsidó temetőiből válogatott. A 2016-os kiadvány is Klein saját fotóiból összeállított, rendszerbe foglalt munka, ígérete a „bővített” kiadásnak és a mostani műcsarnoki kiállításunknak.

A zsidó temetők és tartozékaik — a sírkövek formakincse, a szövegek és tipográfiájuk, tradicionális szimbólumaik és a sírkerti növényzet — képi és verbális dialógusban vannak. Klein szerint együtt, komplex szakrális tartalomként értelmezhetők. A zsinagógák mellett a temetők a holokauszt előtti európai zsidó diaszpóra-lét szintén lényeges tárgyi bizonyítékai. A nem zsidó tudományos vizsgálódás, az építészet- és műtörténet, a műemlékvédelem, a kultúrtörténet nemrég nyitott a 19-20. századi zsidó temetők felé is. Klein fotói azonban – a kutatás egyelőre parciális nézőpontjai helyett – úttörő interdiszciplinaritással értelmezik a modern nagyváros zsidó temetőit. Nála nem a sírkövek vannak a fókuszban, hanem a temető egésze – sőt, a külső tényezők is.

A városi kontextus, a tájépítészet karakterű kert, a hozzá tartozó társadalmi közeg és az ahhoz kapcsolódó problematikák: a nemek szerepe, a szegregáció, a rétegződés vallási és gazdasági szempontjai. A temető Klein holisztikus látásmódja szerint tükörként működik, a fent felsorolt tényezők a zsidó diaszpóra bonyolult struktúrájával és hierarchiájával együtt tükröződnek benne. A kiállítás képanyaga ezzel az átfogó szemlélettel képes megragadni, mit is jelentettek a nagyvárosi zsidó temetők az emancipáció optimizmussal telített aranykorában. Azt szimbolizálták, hogy az egyenlőségre való törekvés reális ígéret, paradox módon az elmúlás jelei identitást is építettek, jövőt is hordoztak. A pesti zsidó temetők markáns századfordulós példák.

A Salgótarjáni utcai helyszín ma fontos lehetőséget rejt: megmentése a témára érzékeny nemzetközi térben is többet jelent puszta műemlékvédelemnél.

Hiszen e temető szinte határos a pár éve megépült Sorsok Házával, ami holokauszt múzeumként a deportálásra összpontosít. Új lehetőség nyílik a múzeum megnyitására: így a Salgótarjáni utcai zsidó temető is megmenekülhet az enyészettől. Van összefüggés a két objektum között, mert e temetők léte a holokauszt után kétféle értelmezést indukál. Az első maga az ősi kegyeleti hely, a gyakran temetetlenül, jel nélkül elpusztított, felfoghatatlan emberáldozat jelképes sírjait is befogadó mementó. A másik értelmezés élettel teli: a boldog békeidők, az egykor sikeresen induló emancipációt kifejező kert a kegyeleti hagyományt művészi, plasztikai igénnyel műtárggyá emelő síremlékekkel.

A zsidó hagyományban a temető „az élet háza”.

A Salgótarjáni utcai zsidó temető Budapesten The Salgótarjáni Street Jewish Cemetery in Budapest A hagyományos izraelita temetők olyanok, mint a régi krónikák hatalmas lapjai, vagy akár a Szentírás, ahol a síremlékek a földre rótt betűk, az ösvények a fehér háttér, amelyet itt-ott szertartási épületek tarkítanak, hosszú falak kereteznek. A zsidó sírkövek sorai között futó keskeny utak a pergamen tömött sorai közül kivilágló fehérséget, a síremlékek feszes ritmusa a Szentírás szünet nélkül egybeírt szavainak héber betűit idézik, mintha csak azért szorították volna össze őket, hogy helyet takarítsanak meg és még tömörebb szövegek születhessenek.

Traditional Jewish cemeteries are like immense pages of old chronicles or the Scripture, handwritten on the soil with gravestones as letters and lanes as background, dotted with ritual buildings and framed by long walls. The narrow paths between the rows of Jewish matzevot are reminiscent of the white of parchment between compact rows of letters. The strict rhythm of gravestones resembles the sequence of Hebrew letters of the Scripture without space between the words as if pressed together to save material and make the text even more compact.

A zsidók egyenjogúsítása után az izraelita temetők veszítettek szövegközpontúságukból és itt-ott akár túlzott vizualitás jellemezte őket, de mindvégig megtartották olvashatóságukat. A felvilágosodás hozta hatások, a Haskalah (zsidó felvilágosodás), a kereszténység és a liberális kapitalizmus mind nyomon követhetők az ősi, területenként eltérő hagyományos zsidó feliratokban. Kevés temetőben követhető nyomon olyan tisztán a kétféle kommunikáció közötti átmenet, mint a Salgótarjáni utcai sírkertben, a Lajta Béla által készített síremlékek pedig betekintést nyújtanak a zsidó hagyományokhoz való későbbi, részleges visszatérés folyamatába is, melyet a zsidó öntudat 1900-as évekbeli feléledése és a német Friedhofsreform táplált.

After emancipation Jewish cemeteries lost some of their textuality, and occasionally acquired excessive visuality, but retained their readability. The influences of the Enlightenment, the Haskalah (Jewish reform), Christianity, and liberal capitalism are all easily readable in ancient, regionally traditional Jewish messages. Few other cemeteries offer such a vivid image of the transition between these two types of communication, as the one in Budapest, on Salgótarjáni Street. Moreover, the cemetery also provides an insight into the later, partial return to Jewish traditions, exemplified in the graves of Béla Lajta, prompted by the rebirth of Jewish consciousness after 1900 and the German Friedhofsreform.

A csaknem 12800 sírt számláló, öt hektárnyi területen fekvő temetőt 1874-ben hozták létre a Kerepesi úti temető (ma Fiumei úti sírkert) délkeleti sarkának a Salgótarjáni utcai vonalán való lehasításával. A majdnem szabályos téglalap alakú telket hat nagyobb és három kisebb szekcióra osztották: az elsőben található a kapuzat által meghatározott bejárati rész, a szertartási épület, a keresztény temetővel határos temetőfal és a zsidó temető kovácsoltvas kerítése.

A Salgótarjáni utcai zsidó sírkert Európa egyik leggazdagabb tipológiájú izraelita temetője. A legrégebbi sírok még a hagyományos, ún. matzeva típust képviselik, ezt követik a késő 19. századi jellegzetes obeliszkek, majd a különböző síremléktípusok: a sztélék, aediculák, a – jellemzően csonka – oszlopok és a nagyobb léptékű építészeti alkotások. Az 1890es és 1920-as évek között épült sírok nagy stilisztikai változatosságot mutatnak, de főként a szecesszió és a Wiener Werkstätte dominanciájával.

A vezető zsidó személyiségeknek a temetőben található nyughelye (rangos családok tagjai, művészek, rabbik külön-külön sorban) és a középosztálybeli zsidó sírok harmonikus együttest alkotnak. A temető egyedi kapuzatát és a táhara-házzal (ahol a holttestet előkészítik a temetésre) ellátott szertartási épületet Lajta Béla tervezte. A temetőnek a természettel folytatott párbeszéde a sírkert egyik különleges értéke, amelynek köszönhetően az UNESCO világörökségi státuszra való jelölése már folyamatban van.

Az állami tulajdonban lévő temetőt a kommunizmus hatalomra jutása évtizedekig tartó pusztulásra ítélte.

Bár számos sírhelyet restauráltak, az anyagi források hiánya miatt a fokozatos állagromlás jelenleg elkerülhetetlennek tűnik.

The cemetery was established in 1874 by splitting off the south-east tip of the Kerepesi National Cemetery along Salgótarjáni Street, set on an area of five hectares, with some 12,800 burials. Its largely rectangular plot is divided into six major and three smaller sections, of which the first contains the entrance courtyard, defined by the gate building, the ceremonial building, the wall to the adjacent Christian cemetery and a wrought-iron fence to the cemetery proper.

Typologically this cemetery is one of the richest in Europe. 19th century graves are still traditional and of the matzeva type, followed by typical late 19th century obelisks, after which a multiplicity of types took over: steles, aedicules, columns (mainly broken), and large architectural compositions. In stylistic terms, there is a great variety from the 1890s to the 1920s, with an emphasis on Art Nouveau and Wiener Werkstätte.

The cemetery represents a harmonious ensemble of resting places of leading Hungarian Jews (prominent families, artists, rabbis in a separate lane), and the middle classes. It has a unique gate building and an extraordinary ceremonial hall with a tahara house (corps cleaning facility), both designed by architect Béla Lajta. The dialogue with nature represents a special value of this cemetery, which is on the way to being recognized as a candidate to become a UNESCO World Heritage site.

The cemetery is state owned, but neglected for decades ever since the communist takeover. Some graves have been restored recently, and due to restricted funds the general deterioration seems unstoppable.

Images from the Salgotarjáni Street Cemetery

Budapest, fotók a Salgótarjáni utcai temetőről

KLEIN Rudolf

Rudolf KLEIN has been a professor of modern architectural history at Szent István University in Budapest since 2006, formerly at Tel-Aviv University (1996–2006) and at Novi Sad University (1986–1991). He has delivered guest lectures/ courses at Harvard University, Tokyo University of Art, The Technion, technical universities in Berlin, Braunschweig, Budapest, Bratislava, Kyoto, The Bezalel Academy of Arts and design, and Oulu University, among others.

He carries out research on modern architecture, including synagogues, in Central Europe and on the Jewish contribution to secular architecture from early emancipation to the late 20th century movements. He has published twelve books

Pozsonyi ortodox zsidó temető

KLEIN Rudolf

on the subjects of architectural theory and

1955, Szabadka | Subotica (SRB)

a comprehensive book titled Synagogues in

KLEIN Rudolf 2006 óta a budapesti Szent István Egyetem professzora, ahol

first general book on modern Jewish funerary

modern építészetet kutat és oktat. Ezt megelőzően a Tel-avivi Egyetem

art, titled Metropolitan Jewish Cemeteries in

(1996–2006) és az Újvidéki Egyetem (1986–1991) oktatójaként működött.

Central and Eastern Europe, issued by ICOMOS

Vendégprofesszorként számos előadást és kurzust tartott többek között a

Germany. He is presently preparing drafts

Harvard Egyetemen, a Tokiói Művészeti Egyetemen, a Technionon, a berlini,

for a comprehensive volume on synagogue

braunschweigi, budapesti, pozsonyi, kiotói műszaki egyetemeken, illetve a

architecture in the lands of the Habsburg Empire.

Bezalel Művészeti Akadémián és az Oului Egyetemen.

Photography has been an integral part of his

Kutatási területe a közép-európai modern építészet, a zsinagógák építé-

life as a tool for recording architecture and as

szete és a zsidó eszmerendszer világi építészetre gyakorolt hatása a zsidó

an element of self-expression since 1968, when

emancipáció kezdetétől a 20. század elejéig tartó időszakban. Tizenkét épí-

he was given a camera on his 13th birthday. He

tészeti elméleti és építészettörténeti témájú kötete jelent meg. 2017-ben

has exhibited his photographs on more than 60

látott napvilágot fő műve, a Synagogues in Hungary 1782–1918 (Zsinagó-

locations worldwide.

Orthodox Jewish Cemetery in Bratislava

gák Magyarországon). A modern zsidó temetőművészetről írt első átfogó könyv, a Metropolitan Jewish Cemeteries in Central and Eastern Europe [Közép- és Kelet-Európai zsidó temetők] a német ICOMOS gondozásában 2018-ban került kiadásra. Jelenleg a Habsburg Birodalom területének zsinagógaépítészetéről tervezett művén dolgozik.

A fotó 1968 óta – amikor tizenhárom évesen megkapta első fényképezőgépét – az építészeti emlékek megörökítésében és önkifejezési eszközként is központi szerepet tölt be életében. Fényképeit több mint hatvan kiállításon láthatták eddig az érdeklődők világszerte.

AZ ÉLET HÁZAI • HALHATATLAN ZSIDÓ TEMETŐK KLEIN Rudolf fotói HOUSES OF LIFE • IMMORTAL JEWISH CEMETERIES Photographs by Rudolf KLEIN MŰCSARNOK#BOX

2019. 03. 22. – 04. 28. | 22 03 – 28 04 2019

Kurátor • Curator | MEDVE Mihály | Szakértő • Adviser | SZEGŐ György | Kiadványterv • Design | PLAVECZ Sára | Szöveggondozás • Proofreading | GÖTZ Eszter, TOMKA Eszter | Angol fordítás • English translation | KLEIN Rudolf, SARKADY-HART Krisztina | Nyomdai koordinátor • Print production coordination SZERDAHELYI Júlia | A kiállítás kivitelezése • Exhibition realization | STEFFANITS István, SZABÓ Gergely; BÉKI István, BOROS István, DUPAJ Péter, LIPÉCZ Tamás, SZABÓ Árpád, SZAKMÁRY Béla | Műtárgyvédelem • Atrwork protection | FARKAS Emese, KUROVSZKY Zsófia | Kommunikáció és marketing • Communication and marketing | TUZA Norbert; CSÓKA Edina, DETVAY Lili, KŐVÁRI György Márió | Sajtókapcsolatok • Media relations | NASZÁLY György | Biztosítás • Insurance | UNIQA Biztosító Zrt. | Kiadó • Publisher | Műcsarnok Nonprofit Kft., 2019 | Felelős kiadó • Publisher responsible | SZEGŐ György művészeti igazgató / Managing Artistic Director | Nyomdai kivitelezés • Printing | Pauker Nyomda

history. In 2017, he published his main work, Hungary 1781–1918. In 2018, he published the