DERKO 2021| Műcsarnok Kunsthalle 2021 by Műcsarnok Kunsthalle

ÁMMER GERGŐ BÁNKÚTI GERGŐ BERNÁTH DÁNIEL BRUTÓCZKI CSABA ÉLES LÓRÁNT GERGELY RÉKA GOSZTOLA KITTI GREGÓCZKI RÉKA GULYÁS ANDREA KATALIN JAGICZA PATRÍCIA LINDA KAZI ROLAND KENESEI ZSÓFIA KICSINY MARTHA KINCSES ELŐD GYULA KIS ADRIAN ALEXANDRU LEITNER LEVENTE ISTVÁN MÁRIÁS ISTVÁN AKA HORROR PISTA MELKOVICS TAMÁS RÉVÉSZ ANNA RÓZSA LUCA SÁRA SIPOS BOGLÁRKA SÜVEGES RITA SZABÓ FRANCISKA SZABÓ MENYHÉRT SZILÁGYI PÉTER ANTAL

Az elmúlt évben világunk talán végérvényesen megváltozott. Paradox módon egyetlen bizonyosságunk – a bizonytalanság. Folyamatosan szembesülünk azzal, hogy nem magától értetődő, művészként vagy látogatóként, hogy részt vehetünk kiállításokon, megnyitó eseményeken. A járványügyi korlátozások miatt a tavalyi Derkó tárlatunkat már az online térben való bemutatkozások, rendezvények kísérték. A Műcsarnok jelen helyzetben is – ragaszkodva 125 éves tradíciójához – valamennyi kiállítását, így a DERKÓ 2021-et is hagyományos módon rendezi meg, kiegészítve az online térben való elérési lehetőségekkel. Egyelőre csak bízhatunk benne, hogy a tárlat megnyílhat a nagyközönség számára, és látogatóink a műélvezet hagyományos módján, fizikai közelségben is felfedezhetik a most bemutatkozó 26 Derkovits-ösztöndíjas fiatal alkotásait. A Derkovits Gyula festő- és grafikusművészről elnevezett ösztöndíj – művészkörökben évtizedek óta Derkó – különleges presztízst jelent a fiatal alkotóknak, hiszen ez a művészi pálya során elsőként kapható állami kitüntetés. Az ösztöndíj elsődleges küldetése, hogy segítse a fiatal, pályakezdő művészeket, anyagi támogatást nyújtson a megélhetéshez és biztosítsa az alkotás feltételeit. A Derkó egyfajta belépő, „stage pass” a hivatásos művészvilágba. Az ifjú művészeknek okosan kell használniuk az ösztöndíj időszakát, hogy elhívatásukat megerősítve a későbbiekben is a pályán maradhassanak és kibontakoztathassák tehetségüket. A „derkósokra” felfigyelnek a művészettörténészek, a galériatulajdonosok és a gyűjtők, fókuszba kerülhetnek pályájuk kezdetén, csoportos vagy önálló kiállítási lehetőségekkel.

20 21

A Műcsarnok tárlatán a friss ösztöndíjasok pályaműveit mutatjuk be, lehetőséget kínálva, hogy a művészek egy nagy múltú intézményben kapjanak teret. A DERKÓ 2021 kiállítás megnyitója egyúttal az ösztöndíjat elnyert művészeket köszönti. Az 1955-ben alapított ösztöndíj a 35. életévüket még be nem töltött művészek pályakezdését támogatja. A díjat a fiatal művészek legfeljebb három egymást követő évben nyerhetik el. Évente 26 művész részesülhet az ösztöndíjban, melynek összege havi bruttó 200.000 Ft. A pályázók műveit az Emberi Erőforrások Minisztériuma által felkért független szakmai zsűri bírálja el, sokszor nehéz döntések során. Mind a díjat odaítélő szakemberek, mind az azt elnyerő fiatal alkotók szakmai felelősséget vállalnak a jövőbeli művészpályák kibontakozásában. A bizottságnak ebben az évben közel 170 alkotó közül kellett kiválasztania azokat, akik előtt ígéretes pályát látnak, akiknek merész próbálkozásait, újító ötleteit támogatásra érdemesnek tartják. A pályáztatás és pályázatkezelés feladatait a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. végzi.

Over the last year, our world has changed, maybe definitively. Paradoxically, uncertainty is our only certainty. We must continuously face the fact that we cannot rely on being able to take part in exhibitions or vernissages either as artists or as visitors. Due to the epidemiological restrictions, last year’s Derkó exhibition was already accompanied by presentations and events held in the online space. Kunsthalle Budapest, insisting on its 125- year-old tradition, organizes all its exhibitions, therefore DERKÓ 2021 as well, in the long-established way even in the current situation, although enhanced by online access. For the time being, we can only hope that the exhibition may open also for the general public and our visitors will be able to discover the creations of the 26 young Derkovits grantees being introduced also in the traditional way of enjoying art, namely in physical proximity. The scholarship named after the Hungarian painter and graphic artist Gyula Derkovits, in artistic circles known for decades as the Derkó, wields particular prestige for young creators, being the first state distinction awarded in an artist’s career. The scholarship is primarily meant to support young artists at the beginning of their career, to provide financial help for their everyday living and to ensure the conditions for creative work. The Derkó serves in a way as a “stage pass” to the official artistic world. Young artists must use their scholarship period wisely to reinforce their calling, to keep to their own way and to develop their potential. Art historians, gallerists and collectors keep an eye on the “Derkó beneficiaries” who thereby enjoy more attention at the start of their career and are offered opportunities for solo or group exhibitions. Our exhibition at the Budapest Kunstalle presents the submissions of the latest grantees, giving the artists the opportunity to appear in a renowned institution. The vernissage of the DERKÓ 2021 exhibiton is also an occasion to greet the scholarship beneficiaries. The scholarship was set up in 1955 to help artists under 35 years of age start their careers. The grant may be awarded to young artists for a maximum of three consecutive years. Twenty-six artists a year can benefit from the grant amounting in 2020 to twice the previous sum, now HUF 200 000 gross a month. The submissions are judged by an independent professional jury, appointed by the Ministry of Human Resources, often after difficult deliberations. Both the professionals awarding the grant and the young grantees take professional responsibility in developing their future artistic careers. This year, the jury was invited to select from 170 creators the ones they credited with a promising career and whose bold efforts and innovative ideas they judged worthy of support. The call for submissions and the selection procedure has been managed by the Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. (Hungarian Creative Arts Public Benefit Nonprofit Kft). FAZAKAS Réka

2021. március 2. – április 4. | 2 March – 4 April 2021

VARGA ÁDÁM

Tetőkár | kerámia | 42 x 25 x 14 cm | 2021

Ámmer Gergő

Bánkúti Gergő

Crepuscolo | gipsz, vas, fa | 230 x 195 x 195 cm | 2019-2020

Marcali_1988

Salgótarján_1991

2011–2017 MKE, szobrász szak

2014–2019 MKE, festő szak 2018–2019 University of Granada, Faculty of Fine Arts, Spanyolország 2017 National Academy of Art, Szófia, Bulgária 2011–2014 EKF, képi ábrázolás szak

Az elmúlt időszakot a járvány okozta bezártság és az ebből fakadó bizonytalanságok határozták meg. Nehéz volt az alapanyagok beszerzése, lehetetlenné vált modellekkel együtt dolgoznom. Mindez újfajta, kísérleti munkákra ösztönzött, szobrászi attitűdöm szabadabbá vált. Teret engedtem a bennem felgyülemlett feszültségnek. Újabban így nyitottabb gipsz szobrokat készítek. Alakjaim kitárulkozóbbak, feltártabbak lettek, erősítve a kint és a bent ellentétének, különbözőségeinek élményét.

Legfrissebb tusrajzaimban és kerámia alkotásaimban az ember és szimbólumai közötti kapcsolatokat vizsgálom. Az Emberek fura dolgokat csinálnak című sorozatomban a szereplők hétköznapiak. Valamennyi fura dolgot művel, vagy hagyja, hogy ilyesmi történjen vele. A személyes jellegű műveimnek általában két szereplője van, egy ember és egy nem-emberi lény. Ez utóbbiak ősi szimbólumok, különböző kultúrák jelképei. Új jelentésrétegek rakódnak a letisztult, a tudattalanban mélyen gyökerező képekre, ahogyan azok különösen, furán kerülnek „használatba”. Az ember és szimbólumainak viszonyán túl nagyon érdekel mindennapi tárgyaink és környezetünk szakralizálása, a jelképekre való intuitív rábukkanás lehetősége gyökértelen, elidegenedett világunkban.

2019–2020 PTE Művészeti Kar, szobrász és képzőművész-tanár szak

A táblaképek lehetséges dimenzióinak vizsgálata festészeti munkásságom egyik meghatározó alappillére. Képzőművészként az absztrakció szándékával hozok létre tárgyakat, nem elsősorban műtárgyakat. Ezért a mélység lehetőségét is bevonom alkotói játékom elemei közé. Így a munkák többnézetűvé válnak, nem csupán frontálisan lehet értelmezni azokat. Mountain Mama című képciklusom a monokróm fekete képekből kiindulva apró lépésenként formálódik. Koncepcióm alappillérei az esetleges képalkotói folyamatok. A baltával kettéhasított vakráma lécei az anyag belső törvényszerűségei szerint, a görcsök mentén repednek meg, ez adja a keret konstrukciójának hullámzását és egyediségét. Munkáimat „flow” élményként, prekoncepciók nélkül készítem, így folyamatosan új irányok nyílnak meg előttem.

Kinetikus szobraimban főleg a Descartes-féle koordináta- és a Monge-rendszer kínálta lehetőségekkel foglalkozom. Munkáimban a térbeli forma síkra való leképezése, valamint ennek visszájára fordítása érdekel. Az anya nélkül született madár című installációm a természet, a gép és a szobor közötti analógiából indul ki. A szoborban a természetre utaló jel maga a madár repülése, de a gépre való utalás vizuálisan is megjelenik. A szobor sajátos parafrázisa Francis Picabia Fille née sans mère (Az anya nélkül született leány) című festményének.

Mountain Mama _58_59 | akril, vászon | 2020

2021

Brutkóczki Csaba János

2009–2014 MKE, festő szak

Az anya nélkül született madár | damil, acél, fa installáció | 200 x 100 x 250 cm | 2019

Vásárosnamény_1991

Bernáth Dániel

Debrecen_1990

Éles Lóránt

Gergely Réka

No. 002. | Ironcad | acél, damil | 200 x 60 x 40 cm | 2020

Miskolc_1989

Budapest_1988

2011–2017 PTE Művészeti Kar, szobrász szak

2007–2013 MKE, szobrász szak 2014–2017 PTE Művészeti Kar, szobrász szak, DLA képzés Szobrászati munkámban a keleti és a nyugati, elsősorban a japán és az európai művészeti hagyományok szintézisének lehetőségeit keresem. Az eltérő kultúrákkal való találkozás személyes élményeimből táplálkozik. Emellett inspirációt jelentenek a keleti és a nyugati civilizáció között napjainkban végbemenő kölcsönhatások. Elsősorban az foglalkoztat, hogyan kerülhetnek új összefüggésbe a különböző esztétikai hagyományok meghatározó vonásai. Úgy gondolom, hogy a szobrászati alkotás egy sajátos léttapasztalat megfogalmazása, ami támpontokat nyújthat befogadóik önértelmezéséhez.

2014–2017 MKE, Doktori Iskola 2007–2012 MKE, festő szak 2006–2007 PTE Művészeti Kar, festő szak

2014–2019 PTE Művészeti Kar, festő szak 2017–2019 PTE Művészeti Kar, képzőművész-tanár szak 2016–2017 Accademia Bella Arti di Roma, Olaszország

Művészi gyakorlatomban a képzőművészet és a természettudományok közötti kapcsolatot vizsgálom. Érdeklődve figyelem a művészet érzéki minőségének és társadalmi jelentéseinek összekapcsolását. Úgy gondolom, hogy a szociális és esztétikai vetületek erősen összefüggnek egymással. Ez az álláspont szüntelen önreflexióra késztet, amely alkotásaimban is megjelenik. Munkáim létrehozásakor jelentős tudományos háttérkutatásokat végzek szakemberek bevonásával. Lassan két éve foglalkozom az oszlopszentek tematikájával, így terveim között szerepel egy építészeti tervrajzot idéző grafika megvalósítása, amely a sztiliták oszlopainak magasságát és formai sajátosságait mutatja be.

Munkáimban a délvidéki területeket érintő zsidó holokauszt reprezentációjára, feldolgozására vállalkozom, kortárs művészeti eszközökkel. Videóinstallációimban a hiány, a kiüresedett tér, a személyes tragédiák, illetve a történelmi események különféle szempontjainak vizsgálatával foglalkozom. A kiállításon bemutatott három videóban (Hagyomány, Discont, Zsinagóga/tornaterem) az elhagyott, funkcióját vesztett zentai Kis zsinagóga történetét, a jelenleg benne folyó tevékenységeket mutatom be, szembeállítva az eredeti vallási tradíciókkal. Műveimmel így emléket állítok a holokauszt áldozatainak.

Gregóczki Réka

Kazincbarcika _1991

Hagyomány | két still a videóinstallációból | 15’ 55” | 2017

Székesfehérvár_1986

Gosztola Kitti

Jó fa, jó hely sorozat (2013-2020) Picea abies II. | tus, papír, lucfenyő, plexi | 2013-2020

Mythosis | lakkozott hattyútojás, üvegbúra, akácfa | változó méret | 2020

Munkáimban a természeti jelenségek absztrahált térbeli leképezéseivel és az ipari burkolatok párosításaival foglalkozom. Szobraimban a természet mögött rejlő vizuális esztétikum fogalmazódik meg. Elsősorban a nézők kíváncsiságát szeretném felkelteni, hogy interakcióba lépjenek műveimmel. Munkáim témája az ellentétpárok hangsúlyozása, a külső héj és a belső tartalom kapcsolata közötti feszültség.

Jagicza Patrícia Linda

Gulyás Andrea Katalin

Old skin diptichon | olaj, vászon | 2 db 80 x 60 cm | 2021

Budapest_1986

2012–2016 EKF, vizuális és környezetkultúra szak 2008–2012 EKF, képi ábrázolás, grafika szak

2005–2011 MKE, festő szak 2009 Staatliche Akademie der Bildenden Künste, Stuttgart, Németország, szobrász-performansz, installáció szak

Munkáim a dimenziók misztériumának vizsgálatán, különböző rendszerek kifordításán, valamint az analízis-szintézis kapcsolat kibontásán alapulnak. Festményeken és installációkon keresztül próbálom értelmezi külső és belső valóságainkat. A homok anyagszerűségéből adódó lehetőségekkel foglalkozom, reflektálva a környezetemből érkező impulzusokra, tapasztalásokra. Homokból megjelenített tárgyaimnak eredetileg tartó funkciójuk van. Ezeknek rendeltetésükből fakadóan stabilnak kellene lenniük, ám a megváltozott matéria miatti porózusságból adódóan labilisak, sérülékenyek lesznek, így általános jelentésük megfoghatatlanná válik.

Festményeimet érzékeny, figuratív ábrázolásmód jellemzi. A saját magamhoz való viszonyulásomat fejezem ki bennük. Munkáim az önmegismerés fázisait tükrözik, rejtett tartalomrétegekkel, melyek határozott döntéseim és véletlenszerű kísértetezéseim eredményei. Az önarckép, mint tematika koherensen építkezik festészetemben, olyan hívószavak mellett, mint a megtisztulás, az újjászületés és az átváltozás. Művészeti programom szerves része a klasszikus csendéletek újraértelmezése, illetve a személyes emlékkel átszőtt tárgyak én-képekké alakítása. Alkotói tevékenységem eredője az önvizsgálat, melynek fókuszában újabban tinédzserkorom meghatározó időszaka áll, amikor igazolt játékosként kosárlabdáztam. 2020 óta műveimben új elemeként használom a kosárlabdát is, amit felboncoltam, megnyúztam, és most ezeknek a variációit festem semleges, kék háttér előtt.

2014–2020 MKE, festő szak 2018 Mimar Sinan Fine Art University, Isztambul, Törökország 2011–2014 EKF, képi ábrázolás szak

A korai analóg médiumok fejlődéstörténetével, a képzőművészetben fellelhető kinetikus és optikai művekkel foglalkozom. Kísérletezem a valóságészlelés lehetséges formáival, illetve a tér és az idő természettudományos és metafizikai megközelítéseivel. Mivel az észlelés és a gondolkodás nem szétválasztható folyamatok, ezért felmerül a rajtunk kívül álló dolgok bizonytalanságának lehetősége. A tudományos megfigyelések célja az objektivitás, ám a kérdések és feltételezések állításával manipulálhatjuk a megismerés folyamatát. Kérdés, hogy az így kapott eredmények mennyire befolyásolnak egy tőlünk független valóságot. Mindez a látás és a cselekvés interakcióját, a többszörös perspektíva és az optikai illúzió problémáját teremti meg.

Az elsődleges motivációm mindig önmagam megnyugtatása, a kezem, gondolataim lefoglalása. Szeretnék formát találni mindannak, aminek a mindennapi életben nincs alakja. Valamit létrehozni, pusztán azért, mert mást csinálni lehetetlen. Azzal, hogy tudatosan alkotok, mások számára is elérhetővé teszem a befogadás folyamatát, így már korántsem csak a személyes történetemről szól. Traumák átélése és feldolgozása közben a legmegrázóbb a végtelen egyedüllét és az ehhez kapcsolódó kilátástalanság érzése. Mivel mindezt jól ismerem, legfőbb célom, hogy munkáim azt az üzenetet közvetítsék, hogy senki sincs teljesen egyedül. Szövegeim, hímzéseim és videómunkám arról beszélnek, hogy van, ami elviselhetetlenül fáj, mégis, ha itt akarunk maradni, meg kell találnunk a módját, hogy együtt éljünk vele. Ez pedig, azt hiszem, mindannyiunk közös tapasztalata.

Folyamatos jelen | kinetikus installáció háromcsatornás videóval - fém, latex, motor, videó | változó méret | 2019

Kenesei Zsófia

2015–2017 MOME, Doktori Iskola 2012–2014 MOME, médiadesign szak 2007–2011 SZTE, képi ábrázolás szak

Torkom szakadtából | 32 darab változó méretű hímzés, videóinstalláció (31’ 40”) | 2018-2020

Budapest_1989

Kazi Roland

Kiskunhalas_1987

Kincses Előd Gyula

Operatív tekintet | still a videóinstallációból | 4’10” | 2021 Lépcsőház | grafit, vászon | 130 x 180 cm | 2017

Bristol, Egyesült Királyság_1995

Budapest_1989

2015–2020: MKE, festő szak 2017: Edinburgh College of Art, Edinburgh, Egyesült Királyság, festő szak 2014–2015: Foundation in Arts and Design, Arts University Bournemouth, Egyesült Királyság

2010–2017 PTE Művészeti Kar, szobrász szak

Alkotásaimmal a kollektív múltfeldolgozásra teszek kísérletet. Olyan vizuális és technikai megoldásokkal dolgozom, amelyek egyedi képi világot teremtenek. A kiállításon bemutatott Operatív tekintet című videóinstallációmban alárendelő társadalmi struktúrákat modellezek. Mindez egy olyan világba enged betekintést, amelynek épületeit meztelen vagy elhunyt emberi testek tömegei alkotják. Az elnyomás és a kiszolgáltatottság történelmi korszakait, tragédiáit megidéző képeket térfigyelő-kamerák és videópoloskák felvételein keresztül vehetjük szemügyre. Eközben narrációként egy fiktív jelentést hallhatunk, ami által összefonódik a szocializmus besúgó szakzsargon-használata a modern kor megfigyelő eszközeivel, így a néző egyszerre szembesül a múlttal és a jelennel.

Transzmutáció című sorozatomban a szobrászat eszközeivel fejezem ki művészetem gondolatiságát. Műveimben korhadásnak indult fadarabokat mentek át más alapanyagokba: mészkőbe, márványba, acéltömbbe. A fadarabok pontos mását faragással, gravírozással, fogászati technológiák felhasználásával viszem át más anyagokba. Szemmértékkel készítem a másolatokat, nem használok segédeszközként pontozót. Ez azért fontos, mert akárhány darab is készülne, egyik sem lenne pontosan ugyanolyan, mint a kiindulási darab.

Csíkszereda (Románia)_1990

Kis Adrián Alexandru

Cím nélkül (Durva kocsi) | Polisztirol hab, csemperagasztó, poliurea műgyanta, akril festék, járműipari szövetek, papír, tinta, fa | 2020

Sorozataimban nagyméretű objekteket és installatív kompozíciókat készítek, amelyekben archaikus és high-tech elemek szervesen ötvöződnek. Dunyha című ciklusom szobrai régi lepedőkből, bőrből és különféle textilekből készülnek, amelyek motívumai a steppelésből rajzolódnak ki. Ezek részben japán írásjelek által inspirált formák, geometrikus alakzatok és áramvonalas karosszériák sávjai. A nagyméretű textileket bőr részletek, polisztirolból készült objektek és fém összetevők egészítik ki. A dunyhákban futurisztikus design elemekkel, ipari esztétikával és szintetikus anyagokkal keverednek az organikus formák, a természetes anyagok és az ősi technikák.

2010-2016 MKE, szobrász szak Uretánia egy fiktív, kietlen, sötét hely, melyet kísérletezéseim jellemeznek. Alakjai, ahogyan a Rossz farkas is, hajlamosak az igazság elferdítésére, gyakran megkérdőjelezik környezetük építő tanácsait, hagyományait. Mondhatjuk, hogy „védőálarc nélkül laminálnak”. A tavalyi karanténtapasztalataimat felhasználva 2021-ben minden nap készítek egy maszkot, hogy a változó hangulat-kivetüléseimet arctakarókká alakítsam. Ezzel a folyamattal átlényegítem a világjárvány hasznos, ám utálatos eszközét, visszautalok annak eredeti, magasztosabb jelentésére. A maszk használata, illetve annak lehetetlen szükségszerűsége felveti a megnyilvánulás és a rejtőzködés ambivalens kapcsolatát.

Rossz farkas | akril, gyanta | 195 x 50 x 35 cm | 2018

2012– BA (Honours) in Fine Art, Central Saint Martins College of Art and Design, London, Egyesült Királyság 2009– Foundation Diploma in Art and Design, Central Saint Martins College of Art and Design, London, Egyesült Királyság

Budapest_1990

Taktikai maszk | vörösfenyő, vas, damil | 90 x 95 x 50 cm | 2021

Leitner Levente István

Kicsiny Martha

2021

Transzmutáció XI. | márvány, fa | 42 x 30 x 25 cm | 2020

Blue kit | tömbösített és faragott MDF lemez | 60 elemből felépülő változó méretű kompozíció | 2020

Melkovics Tamás

aka Horror Pista

Máriás István

Sky dancer | mázazott kerámiacsempe, porcelánfesték | 105 x 105 cm | 2021

Sepsiszentgyörgy (Románia)_1984

Székesfehérvár_1987

2005–2012 MKE, festő szak 2010 UAD, Kolozsvár, Románia, festő szak

2006–2012 MKE, szobrász szak 2011 Edinburgh College of Art, University of Edinburgh, Skócia

Azok a technikák foglalkoztatnak, amelyekkel a közép-kelet-európai utazásaim során találkoztam. A csempék mázazása, kiégetése, vagy a mozaikok készítése mára szinte feledésbe merült. A szocializmus hagyatékaként megmaradt kültéri és beltéri mozaikokból, csempékből inspirálódom, és igyekszem újragondolni mindezt a képzőművészetben. Olyan műtárgyakat szeretnék létrehozni, amelyeknek egyszerre van hétköznapi használati funkciójuk, ugyanakkor a dekorativitáson túllépve figurális képzőművészeti alkotásként is megjelennek a belsőépítészetben. A csempék kirakós játékként nem csak a falakon, hanem beépítve is megjelenhetnek. A régi motívumok és az újfajta anyagok lehetőségei újabb és újabb ötleteket inspirálnak. Érdekel a használati és képzőművészeti funkció együttes lehetősége, valamint a kerámia felületek időtállósága.

Művészetemben a klasszikus szobrászati szemléletmódot, illetve az anyaghasználati eljárásokat igyekszem integrálni a legmodernebb technikákkal. Az utóbbi időkben készült, modulokból felépülő, rekomponálható szobraimban az alkotóelemek mesterdarabokként szolgálnak a soron következő munkák megvalósításánál, segítve a komponálás szabadságát. A geometriailag pontos térbeli alakzatok létrehozását háromdimenziós nyomtatási módok használatával sikerült megalkotnom. A metódus elmélyült tanulmányozásával felismertem, hogy ezzel néhány hagyományos eljárások kiváltható, például az öntősablonok vagy a negatívok készítése.

Nagoya, Japán_1992

Budapest_1990

2013–2019 MKE, festő szak

2012–2017 MKE, festő szak 2015 Jan Matejko Képzőművészeti Egyetem, Krakkó, Lengyelország 2011 UAD, Kolozsvár, Románia 2009–2012 EKF, képi ábrázolás szak

Rózsa Luca Sára

Művészeti gondolkozásomat a globális klímaválság apokaliptikus víziója határozza meg. A tömegtermelésből adódó hulladékfelhalmozás, az erdőirtások és az ipari állattenyésztés eredményeképp a 21. század emberének mindez alapvető élményévé vált. Eszképizmus című sorozatomban egyfajta meneküléssel, elvágyódással reagálok minderre. A fogalom azokra utal, akik idegennek érzik magukat a világban, így olyan elfoglaltságokat keresnek, amelyekkel képesek egy új, otthonos helyet teremteni. A festmények figurái egyszerre vannak száműzetésben és édenkerti körülmények között. Az alkotás során egyszerre hozok létre valamiféle szépséget és hátborzongatót, otthonosat és idegent, amiről nem lehet eldönteni, hogy békés-e, vagy baljós.

Thoughts in Paradise | olaj, vászon | 210 x 180 cm | 2020

Révész Anna

Parazita I. | gansai, papír | 31 x 125 cm | 2020

A nyomasztó járvány és a bezártság időszaka felerősítette befelé forduló attitűdömet, valamint a szülőföldem, Japán iránti vágyódásomat. A jövőről való gondolkodás szorongással tölt el, így inkább nosztalgikusan a múltba révedek, és igyekszem megszépíteni az élményeimet. Készülő új munkáimban a japán mitológia egyik alakját saját magamon tükröztetve, maszkos önportré sorozat formájában festem meg, japán technikák és alapanyagok használatával. Festési gyakorlatomban képes vagyok egyes részleteken hónapokon át dolgozni, a legvékonyabb ecsetet használva.

Veronica 04, Fornarina 05 | fametszet, papír | 150 x 200 cm | 2020

Süveges Rita

Sipos Boglárka

Fossil Jetlag / A repülés alkonya diptichon | 150 x 300 cm | 2020-202

Győr_1993

Szolnok_1986

2013–2019 MKE, képgrafika szak 2017–2018 Accademia di Belle Arti, Róma, Olaszország 2016 Universidad di Castilla La Manca, Ciudad Real, Spanyolország

2018 BAK Summer School, Pozsony, Szlovákia 2014–2017 MKE, DLA 2005–2010 MKE, festő és vizuális nevelőtanár szak 2009 Facultat de Bellas Artes de San Carlos, Valencia, Spanyolország 2004–2005 PTE Művészeti Kar, vizuális nevelőtanár szak

Munkáimban a képek szerepével, a festészet médiumával, a sokszorosító grafika jelentésével, illetve a devóciós és szentképek hagyományaival foglalkozom. A Láthatatlan képek című fametszet-sorozatban a vizualitással igyekszem a valóság különböző, elszeparált részeit egy új, egységes képi rendszerben elhelyezni. A sorozat valamennyi elemét egyediségében próbálom megragadni, a fényviszonyok és egyes szituációk pillanatnyiságában. A munka során a fametszet technikáját a különböző elemek, rétegek közti határ végleges elválaszthatóságára, egybemosására alkalmazom. A sorozat képei egyediek, de vannak köztük összetartozók is.

Budapest_1988

Budapest_1992

2015–2018 MKE, Doktori Iskola 2014–2015 BMGE 2008–2012 ELTE BTK, szabadbölcsész, esztétika szak 2006–2011 MKE, festőművész, vizuális nevelő szak

2012–2018 MKE, szobrász szak Munkámban expresszív figurális szoborkísérletekkel foglalkozom. Alkotásaimhoz az antik görög és római szobrokat veszem alapul. A torzó formájából eredő drámaiságot igyekszem feloldani élénk, kék, sárga és rózsaszín színekkel. A tökéletesség torzulása a háromdimenziós szobor képlékenységében, viszonylagosságában jelenik meg. Theatrum mundi című sorozatomban „a földi élet hatalmas színjáték” jelentésével kívánom érzékeltetni, hogy a művészettörténet és az ember témaként való választása örök érvényű.

Szabó Menyhért

Szabó Franciska

Láthatóság – Közmunka sorozatomban médiaképeket dolgozok fel, amelyek a közmunkásokat mutatják be munka közben. Fontosnak tartom, hogy a programban részt vevők láthatóságát dolgozzam fel, azt, hogyan mutatja be őket a sajtó, milyen sztereotipikus mozdulatokkal vagy tipikus környezetben ábrázolja őket. Paradox, hogy a feltűnő neonsárga mellény, melynek célja a figyelemfelkeltés és a balesetvédelem, egyszerre „sematizálja” is az azt viselőket, szinte láthatatlanná téve a társadalmi-gazdasági szempontból marginalizált csoportot. A „láthatóság” cím tehát egy sztereotipizált társadalmi csoport média-reprezentációját mutatja be, miközben a mellényre is utal. A sorozathoz saját fényképeket is használok, hogy ellenpontozzam az arctalan alakok sztereotipizált bemutatását a személyesebb és megközelíthetőbb portré műfaján keresztül.

Láthatóság 11. | porfesték, plextol, kréta, vászon | 145 x 95 cm | 2020

Munkáim gondolatiságát főként az ökológiai katasztrófa és a klímaválság, illetve az erről szóló társadalmi diskurzusok alkotják. Témáimban a táj kiterjesztett értelmezésével foglalkozom, amelyben nagy hangsúlyt szánok az ember tájalakító szerepének. Festményeimben motívumpárokban gondolkodom, amelyek a képen belül feszülő disszonanciát, valamint az ezekből eredő jelentéstöbbletet hordozzák. Az alkotásaimon belüli feszültségeket az eltérő felületek egymásmellettiségével, a tér elemeinek ütköztetésével, valamint a festési módok variálásával érem el. A kettős háttérmotívum mellett egyszerre van jelen az absztrakt és a figurális festési mód, a monokróm és a színes, a gesztusos és a kimért ábrázolásmód.

Theatrum mundi I-III. | gumi, műgyanta | változó méret | 2020

2021

Budapest_1995

2019–2020. MKE, képzőművész-tanár szak 2014–2019 MKE, festő szak

2014 - 2019 MKE, festő szak 2017 Art Academy of Latvia, Riga, Lettország, grafika szak

Csendéleteimen elsősorban természetes anyagokból készült tárgyakat festek. Beállításaim megalkotásakor, illetve képeim készítésekor egyik fő célom a nyugodt hangulat megteremtése. Ezt a légkört visszafogott színvilággal és kiegyenlített komponálással igyekszem létrehozni. Fontosnak tartom, hogy a festményeken szereplő tárgyak és azok színei harmóniában legyenek egymással. Szeretném fenntartani az egyenes és az ívelt, görbe vonalú elemek közötti összhangot, hogy műveim ne statikusságot tükrözzenek.

Alkotói tevékenységem középpontjában elsősorban a termelésnek a művészetben betöltött szerepe áll. E fogalmi rendszeren belül a manuális és a technikai reprodukció dialektikusságát és a transzformáció analóg és digitális fogalmakon keresztüli vizsgálatát helyezem középpontba. Mindezt egy olyan keretrendszerben kezelem, amelyben a festmény, mint médium elsődleges szerephez jut. Egyaránt fontosnak tartom ezek installatív szempontjait és reaktív képességét. Célom, hogy munkáimon keresztül rámutassak azokra az ellentmondásokra, amelyek jelen vannak társadalmunk gépezetében, és közel állnak a kultúripar kritikai megközelítéséhez.

21 2021. március 2. – április 4. 2 March – 4 April 2021

Kurátor / Curator: FAZAKAS Réka Pályázati koordinátor / Coordinator of the application: ROSKÓ Mária Grafikai terv / Graphic design: PLAVECZ Sára Fotók / Photographs: SULYOK Miklós; CSÁKVÁRI Zsigmond, SZIGETI Gábor Csongor, SIMON Zsuzsanna és a kiállító művészek Angol fordítás / English translation: SZALAI Virág Szöveggondozás / Proofreading: GÖTZ Eszter Műtárgyszállítás, -kezelés és installálás / Shipping, exhibition realization: STEFFANITS István, SZABÓ Gergely; BÉKI István, BOROS István, DEÉSY László, DUPAJ Péter, KUROVSZKY Zsófia, LIPÉCZ Tamás, SZABÓ Árpád, SZAKMÁRY Béla, VADÁSZ István Kommunikáció és marketing / Communication and marketing: TUZA Norbert; CSÓKA Edina, DETVAY Lili, KŐVÁRI György Márió Sajtókapcsolatok / Media relations: NASZÁLY György Nyomdai koordinátor / Print production co-ordination: SZERDAHELYI Júlia Nyomdai kivitelezés / Printing: Pauker Nyomdaipari Kft. Kiadó / Publisher: Műcsarnok Nonprofit Kft., 2021 Felelős kiadó / Publisher responsible: SZEGŐ György DLA művészeti igazgató

Rövidítések: BMGE Budapesti Gazdasági és Műszaki Egyetem EKF – Eszterházy Károly Főiskola (ma: Egyetem), Eger ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest METU Metropolitan Egyetem, Budapest MKE – Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest MOME – Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Budapest PPKE – Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Budapest PTE – Pécsi Tudományegyetem UAD – Universitate de Arta si Design (Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem), Kolozsvár, Románia

A borító Jagicza Patrícia: Queen Kong (2021) c. munkája részletének felhasználásával készült.

PNG Portable Network Graphics | installáció | 2021

Varga Ádám

Csavart fűzzel | olaj, vászon | 110x80 cm | 2019

Szilágyi Péter Antal Békéscsaba_1993