Major Kamill | Papírok–rácsok–akkád | Paper–Grid–Akkadian | Műcsarnok Kunsthalle 2020

Papírok–rácsok–akkád Paper–Grid–Akkadian ...ami véletlenszerűnek is tűnik első pillantásra, az is magától ér tetődő rendbe szer veződik: belső kohézióra épülő ovális, vagy téglalap kompozíciót formál. S ami távoli, informális szín-alakzatnak hat, az valójában mind jelzés, az emberi lét valamilyen vonatkozása: régen látott, régen átélt élmény számos szűrőn átszűr t, testetlenné vált motívuma, az érintés, a gesztus vizuális formába öntött lenyomata. …even what appears accidental at first glance is organised into a self-evident order forming an oval or rectangular composition held together by inner cohesion. And what appear to be distant, informal colourformations are signs, indications of an aspect of the human condition: bodiless motifs of experiences seen long ago, encountered long ago, sif ted through many filters, imprints of touches and gestures moulded in visual form.

PASSUTH Krisztina kiáll. kat. Francia Intézet / exh. cat. Institut Français en Hongrie | exh. cat. French Institute, Budapest, 1994

2020 02|26 04|05 MŰCSARNOK#BOX

1

PAPÍROK– RÁCSOK– AKKÁD AKKAD

Kálmán Makláry Fine Arts Galéria jóvoltából / Courtesy of Kálmán Makláry Fine Arts Gallery

Az Iparművészeti Főiskola kétszer utasította el a jelentkezését. Hogy elkerülje a „kmk” (közveszélyes munkakerülő) megbélyegzést, képesítés nélküli iskolaigazgató lett Ófaluban és könyvtáros a püspökségen, majd 1970–72 között a Mezőgazdasági Múzeum grafikusa, ám művészi ambíciót soha fel nem adva rendszeresen rajzolt. Bekapcsolódott a Fiatal Művészek Stúdiójának tevékenységébe, fekete-fehér geometrikus kompozíciókat és Bálint Endre ösztönzésére fotókat felhasználó kollázsokat készített. Az a szellemi közeg, amelyben az Iparterv kiállítások 1968–1969-ben kánonteremtővé válhattak a hazai művészettörténetben,

Major Kamillt sem hagyta érintetlenül. A Lantos körüli pécsi csoport az iparterves művészekkel párhuzamosan arra törekedett, hogy műveikkel csatlakozzanak a kor nemzetközi tendenciáihoz. Major esetében ez a magyar konstruktivista hagyomány és a neoavantgárd informel és hard edge irányzatok ötvözése volt. Ekkori, 1970 körüli munkái dekoratív, nagy homogén színfoltokból álló szimmetrikus kompozíciók, amelyek a magyar pályatársak közül Bak Imre, Fajó János, Keserü Ilona és Nádler István műveivel rokoníthatók.

Cim nélkül / Untitled, 1975

Major Kamill pályaválasztásának első meghatározó mestere pécsi rajztanára, Simon Béla volt, a Művészeti Gimnáziumban érettségizett és a Lantos Ferenc köré szerveződött alkotó csoport tagja lett.

Lantos pedagógiai és emberi kvalitásainak köszönhetően Pécsen az 1960-as évek végétől nagyon sok tehetséges fiatal foglalkozott képzőművészettel. Major a gimnázium 3. osztályába járt, amikor megalapították az Iparművészeti Stúdiót, amely a mai Csontváry Múzeum alagsorában tartotta foglalkozásait és kiállításait. Ebből a körből nőtt ki később a mára legendássá vált Pécsi Műhely (Pinczehelyi Sándor, Halász Károly, Kismányoki Károly, Szíjártó Kálmán, Ficzek Ferenc és társaik).

Major Kamill rendszeresen részt vett a Lantos által szervezett pécsi tárlatokon, és jelentős szerepe volt a Bonyhádi Zománcművészeti Szimpózium 1968-as létrejöttében is. A szimpózium rövid működése alatt az 1920-as évek európai avantgárd művészetének absztrakt vonalát folytatta, a Lantos-tanítványok mellett dolgozott itt többek között Papp Oszkár, Bak Imre, Fajó János, Pauer Gyula.

Gyarmathy Tihamér is vendégeskedett Bonyhádon, akit Major – Bálint Endrével együtt – a mai napig mesterének tart.

2

Sárga Palmyra / Yellow Palmyra, 2013

Palimpszeszt / Palimpseste, 2013

Vörös Palmyra / Red Palmyra, 2013

fotó / photo by SULYOK Miklós

fotó / photo by SULYOK Miklós

fotó / photo by SULYOK Miklós

A szocialista országok szigorú határzárlata fizikai korlátot jelentett a világra kíváncsi, szabad szellemű embereknek. Bár Major Kamill 1956-ban még csak nyolcéves volt, mégis mély nyomokat hagyott benne, hogy annyian távoztak akkor az országból. Ez az emlék, valamint a hetvenes évek elejének szűk kulturális közege arra késztette, hogy körülnézzen Európában. A francia kultúra mindig is vonzotta, így 1972-ben Párizsba ment, ahol akkortájt sok magyar művész élt. Megérkezését követően felvételizett az ottani iparművészeti főiskola, az École Nationale Supérieure des Arts Décoratifs grafika szakára, ahol 1978-ban diplomázott, majd 2014-es nyugdíjba vonulásáig tanított is. Azóta is Franciaországban él és alkot, számos baráti és munkakapcsolat fűzte, és fűzi ma is a franciaországi magyar képzőművészekhez, akik között ott van Hantaï Simon, Reigl Judit, Székely Vera, Molnár Vera, Yvaral (Jean-Pierre Vasarely), Pátkai Ervin, Anna Mark, Lucien Hervé – és még hosszan folytatható lenne a sor, ki mindenkivel dolgozott együtt, segített a szitanyomat technika alkalmazásában, közös kiállításokat szervezett, grafikai mappákat készített. Fontos kapcsolatot jelentett számára a párizsi iparművészeti múzeumot igazgató François Mathey, aki a Pompidou Központ átadása előtti években a legjelentősebb kortárs művészeknek adott bemutatkozási lehetőséget – Major mellett többek között Jean Dubuffet, Arman, Yves Klein, Mark Tobey, George Mathieu, a magyarok közül Székely Vera és Nicolas Schöffer is kiállított nála.

Ebben a közegben, a magyar és francia kultúra találkozásában alakult és teljesedett ki művészete.

A műcsarnoki tárlaton látható rácsos szerkezetű képek sora részben a konstruktivista képszerkesztésben gyökerezik. Az 1975-ös, már a párizsi években festett, pici elmozdulásokkal alko-

tott ismétlődő vonalstruktúrákra stilárisan a hard edge és az op art is hatott, de a börtönnek érzett, 1945 utáni Magyarországról való kiszabadulás is belefogalmazódott a rácsszerkezetű, hálós képek sorozatába. Ahogy átrajzolódott Európa térképe, megnyíltak a határok, úgy változott a rácsok szigorú geometrikus rendje. A modulok szabályos rácsai későbbi képein (Vízözön sorozat) oldottabb, festőibb formában jelennek meg: egymás mögötti hálójuk rétegeket képez, plasztikus lesz, a precíz struktúra megbomlik, a felületen hiányok támadnak, „átjárhatóvá” válik. A Hantaï, Yves Klein, Matisse műveit idéző kék szín felszabadító ereje bizakodást, reményt, pozitív érzeteket, emelkedettséget közvetít, de egyúttal a világunk sérülékenységére is utal – a derűlátás mellett az efölötti aggódás is tetten érhető más, sötétebb színű rácsos képein.

ben, mintha csak egy általunk ismeretlen nyelven írt, olykor csak töredékekben ránk maradt képírásos szöveget „olvasnánk”. A magyar kortársak közül Lakner László, Frey Krisztián, Tót Endre munkáin is fontos vizuális elemként szerepel az írás, akik, akárcsak Major, szintén megküzdöttek az emigrációból fakadó idegenség és integráció nehézségeivel.

Régészeti leletek archaikus tárgyait idézik azok a művek, amelyeken a fatáblára az alapból alig kiemelkedő, idolszerű, egymáshoz nagyon hasonló, de közel sem azonos formákat ragaszt (Ritmus, Ismétlődés). Fűrésszel vágja ki ezeket a kükladikus torzókra emlékeztető motívumokat, egyszer papír-, máskor textilborítást kapnak, vagy a megfestett felület összekarcolt, meggyötört felszíne, a rögzítésre használt szögek és a szabálytalan ritmus A táblaképek jelentős részét teszi ki azon művek nyújtja a szinte monokróm képek festőiségét. sora, amelyekhez az ókori Kelet egyik legismertebb írásos emléke, a Gilgames eposz nyújtotta A műcsarnoki kiállítás legkorábbi műve 1972a szellemi inspirációt. Az ékírásos agyagtáblákon ből való, az utolsó egy 2019-es átdolgozás. Így a fennmaradt történet nemcsak verbális erejével, mintegy 30 kép a pályakezdéstől egészen máig felhanem piktografikus jelekből és szimbólumokból villant néhányat a címben jelzett képtípusokból. álló vizuális rendszerével is máig nagy hatást gya- A művészi oeuvre azonban sokkal gazdagabb enkorol a művészre. Nem igazán festőként, inkább nél. Bízunk abban, hogy az itt bemutatott munszobrászként dolgozik a színezett fa reliefeken. kákkal felkeltjük az érdeklődést egy változatos, Agyag helyett a nehezebben megmunkálható fa- sok szálon futó, gazdag életmű feldolgozásához táblákba vési, fűrésszel alakítja reliefjeit, amelye- és átfogó bemutatásához: a Pére-Lachaise temető ken a formák ritmusa mellett fontos szerep jut inspirálta, megmaradás és mulandóság témáját a fény-árnyék hatásoknak is. A táblák egy része felölelő, fotó alapú sorozatokat, a grafikai albumonokróm, amelyeken a sík és térbeli elemek, a mokat és a Hantaï Simonnal közös munka hatásáfény-árnyék hatások a néző mozgásával válnak ra született, gyűrt, kötözött anyagokból, sokszor vibrálóvá, másokon mindössze két szín jelenik papírból készült absztrakt kompozíciókat, óriási meg. Utóbbiaknál a formák olykor erős kont- vásznakat jó lenne végre együtt is látni. raszttal különülnek el az alaptól, máskor finom átmenettel olvadnak egymásba a kiemelkedő, bemélyedő rétegek. A sorok ugyanúgy vízszintesen MAYER Marianna rétegeződnek egymás alá, ahogy az írott szövega kiállítás kurátora

Major was refused admission to the Academy of Applied Arts twice. In order to avoid being labelled as a ’criminal idler’, he took on the post of unqualified school headmaster in the small village of Ófalu and started working as a librarian at the local episcopate. Between 1970 and 1972 he was a graphic designer at the Agricultural Museum in Budapest but he never gave up his artistic ambitions and pursued drawing throughout these periods. He also took part in the activity of the Studio of Young Artists, where he made black and white geometrical compositions and, encouraged by Endre Bálint, he also created collages using photographs. Major was obviously inspired himself by the fermenting milieu that made the Iparterv exhibitions of 1968–1969 part

of the canon of Hungarian art history. The Pécs group gathered around Lantos and the Iparterv artists both strove to create art with which they could join the international trends of the time.

In Major’s case this manifested in combining the Hungarian Constructivist tradition with the NeoAvantgarde Informel and Hard Edge. His works produced at this time, i.e. around 1970, are decorative, symmetrical compositions made up of large homogenous parches of colour; among his Hungarian contemporaries, they can be likened to those by Imre Bak, János Fajó, Ilona Keserü and István Nádler.

fotó / photo by MAJOR Kamill

The first master who defined Kamill Major’s career choice was Béla Simon, his drawing teacher in Pécs. Major attended the local Secondary School of Arts and joined the group of artists formed around Ferenc Lantos, whose personal and professional qualities as an educator inspired many talented young people in Pécs in the 1960s to turn to fine art. Major was in the third year of his secondary school studies when the Applied Arts Studio was founded and held its workshops and exhibitions in what is now the basement of the Csontváry Museum. The by now legendary Pécs Workshop (Sándor Pinczehelyi, Károly Halász, Károly Kismányoki, Kálmán Szíjártó, Ferenc Ficzek and others) grew out of this circle. Kamill Major regularly displayed his works at the Pécs exhibitions organised by Lantos and played an important role in launching the Enamel Art Symposium in Bonyhád in 1968. During its shortlived history, the symposium continued the abstract trend of the European Avantgarde of the 1920s.

Artists who worked here besides Lantos’s students included Oszkár Papp, Imre Bak, János Fajó and Gyula Pauer. The symposium was also visited by Tihamér Gyarmathy, who Major regards as his master along with Endre Bálint to the present day.

Ismétlések / Repetitions, 2010

kép címe

fotó / photo by MAJOR Kamill

PAPER– GRID– AKKADIAN

Fehér triptichon / White Tryptich, 2008

3

4

The strict border control of the socialist countries imposed a physical constraint upon freespirited people open to the rest of the world. Although Major was only eight years old in 1956, the large number of defectors left a lasting mark in his memory, which, together with the narrow cultural confines of the early 1970s prompted him to explore the European scene. French culture had always appealed to him and so in 1972 he travelled to Paris, where many Hungarian artists were living at the time. After he arrived, he applied for the graphic art programme of the École Nationale Supérieure des Arts Décoratifs, from where he graduated in 1978 and where he taught until his retirement in 2014. He has lived and worked in France ever since with extensive relations – in the past and in the present alike – with the Hungarian fine artists in France both on personal and professional levels, including Simon Hantaï, Judit Reigl, Vera Székely, Vera Molnár, Yvaral (JeanPierre Vasarely), Ervin Pátkai, Anna Mark and Lucien Hervé. He had collaborated in projects not only with these artists but many others, helped them to use the screen printing technique, mounted joint exhibitions and produced graphic art albums with them. An important connection he had was with the director of the Museum of Applied Arts in Paris, François Mathey, who provided a platform for major contemporary artists to exhibit their works in the years prior to the opening of the Centre Pompidou, among them Major, as well as Jean Dubuffet, Arman, Yves Klein, Mark Tobey, George Mathieu, Vera Székely and Nicolas Schöffer.

Major’s art was shaped by and found its fullest expression in the milieu where Hungarian and French cultures met. His pictures with a grid structure displayed at the current show in Műcsarnok are partly rooted in pictorial constructivism. The repetitive line structures constructed with tiny shifts in his paintings produced in 1975 in Paris were stylistically influenced by Hard Edge and Op Art

too, while his urge to break out of what he felt to be the prison of post1945 Hungary also appears in the grid structures and webs seen in these works.

As the map of Europe was redrawn and borders opened up, the geometrical order in Major’s grids also changed. The regular grids of the modules in his later pieces (Flood series) are lent a looser and more painterly form: their superimposed webs form layers, assuming plasticity, while the precise structure opens up in places, creating gaps and ‘transparency’. The liberating power of the blue colour reminiscent of the works of Hantaï, Yves Klein and Matisse conveys confidence, hope, positive sensations and elevation, while alluding to the vulnerability of the world we live in – optimism is melded with concern in Major’s other, darker gridstructured works too.

at times has only survived in fragments. Among Major’s Hungarian contemporaries, script appears as a prominent visual element in the works of László Lakner, Krisztián Frey and Endre Tót.

Similarly to Major, these artists had to come to terms with the difficulties of emigration – foreignness and integration.

Archaic objects of archaeological finds are evoked by those of Major’s works in which barely protruding idollike forms – closely resembling each other but far from being the same – are glued to wooden panels (Rhythm, Repetition). These motifs reminiscent of Cycladic torsos are cut out with a saw and covered either with paper or with textile, while in some cases the scratched and tortured face of the painted surface or nails used for securing and the irregular rhythm lend a painterly The majority of the panel paintings in his oeuvre quality to the virtually monochrome pictures. is constituted by works for which Major drew inspiration from one of the bestknown written texts The earliest work displayed at the current exhibiof the ancient world, the Epic of Gilgamesh. The tion in the Műcsarnok dates from 1972 and the story, which survived on clay tablets inscribed with most recent one is the reworked piece from 2019. cuneiform script, has exerted a great influence on The thirty or so exhibits, therefore, bring to visithe artist not only through its verbal suggestivi- tors examples of each of the picture types referred ty but also through its visual system composed of to in the title from the early years of Major’s career pictographic signs and symbols to this day. When until today. His oeuvre is far more diverse than making his coloured wooden reliefs, Major acts this, however. It is much hoped that the works on not so much as a painter but rather as a sculptor. show here will stir interest in exploring Major’s His reliefs are incised not into clay but into the less multifaceted and rich art as well as its compreheneasily workable material of wood, shaped with a sive presentation in the future: it would be time saw and an important role is assigned both to the to see the artist’s photographbased series inspired rhythm of forms and the light and shade effects. by the PéreLachaise cemetery and addressing the In his monochrome panels the planar and spatial themes of constancy and transience together with elements as well as the light and shade effects his graphic art albums, abstract compositions come vibrantly alive as the viewer moves, while in made of crumpled and tied materials, often paper, works where only two colours are used, the forms produced in joint projects with Simon Hantaï as are starkly contrasted against the base in some well as his monumental canvases. cases and in others the protruding and sunk layers blend into each other through subtle gradation.

The lines are horizontally layered one under the next just like in written texts, creating the imMarianna MAYER pression of an unknown, hieroglyphic script that curator of the exhibition

A nosz ta imát, a lgiát, a szava k z újra m egtalál súlyát, a szav t hagyo a Nostal mányb két, e csodá gia, the latram a varázsb gravity a canti e t ű kkel írt éltó litániát, nela en o graved f words, wor ritmiku kantilé ds, this with m n s á t . agical l admira Franço e b tters in l is MAT to trad e litany, rhyt HEY (kiáll. k hmic p ition d at., Kiscelli

Múzeu

m | ex

h. cat.

Museu

r iscover ed ane ayer, w.

m Kisc

ell, B

udapes t, 1998 Tanári ) pályám legfont első es os zt sem fe abb alakja, F endeiben tö rté l, ra amit a és hozzam m nçois Mathe nt, hogy a fr yf kk an agamm al a Le elhívott telef cia művésze si iparm oriban, a he tve on ti li ű dennel vészeti múze nes évek vé vre des mort on, és kérte, élet egyik ge sc h u fo kiállítá glalkozott, a m (Musée de felé jelente ímű grafikai ogy kerestt mi kap sszerve csolatb s arts décora em meg. M mappámat, zőjéne tudta m at ti k an állt t agát ér artottá a művé fs) igazgatója hey a páriztúlzás k t e , t a n m i sz in a v azt mo ndani, kortárs művé ek az állt a h ettel. Párizs l olt, de miná e hogy m tt s g úzeum zekkel is, aki erében, hog jelentősebb “It hap á y k t r tis pened e az avan in the e figure tgárd f ztelték és sz mekül meg arly ye of the e e r llegvár ars Fre portfol ává tett ették. Nem io Le li nch art scene of my teachin e …. vr , g

Mathe career y was t e des morts, phoned me, that Fr asking which he dire an everyt I m c publish hing co tor of t e to vis çois Mathey e n h , a fore i d t n e Paris iser in m ian Mu around that him and tak Paris, w ected to art. e my g ost sée de He was time, i hich co with co r s a n regard p arts dé ul n ed as t coratif the late seve hic that he temporary ar d be explain h s n e e b ti ti m d u made h e s is muse ts, who love by his specia ost importan t took interes s. d and r t t l um the e g in xhibitio ift for fi espect citadel n n d o MA JO i e r n g d g a of Avan h n c R Kam t-garde im. It is no e ommon grou ill xagger ….” n d ation t o say

egyúts é z s é űv képzőm vészetének ez , l l i m a rK Mű k, Majo cheológus is. , megvalósítás n u s r á t r tKor nyű s, a pológu mzetközi érvé l bocsátotta ú o r t n a l ta és ne kka . Tanára ró gondolato helyet, Párizst e g e y n lé vá zín ban tatásra találta azt a s rű gazdagság y l o f , a r ze va eg levénys ás. Elhi pedig m jára, ő szágot, ahol te aló gondolkod és újabb v or at Francia szet és a róla tően barátok észet és he vé űv él a mű ájának köszön ott, hogy a m ek a nynk én ap tott mu et, társakat k s ezek értelm é ek mester változásainak át t az élet kkanjon. rtist bu a u e b n a fi r is a the omá Major, This is

t. ill eologis y, Kam with r a a h r c r o a p d m is path lee n h t a n n t o o s c i g m olo t hi Our imp anthrop His master se g to be n n ti a i a the o s w . l a found his art lly valid and f e o h e c d n n a nka esse and thi re glob loped, t a r e t v a a e e h d r t her , whe uring ideas nd furt nce in general bundantly. D nd a d e t Fra men nd a rs a ris, and ist integrally a riends, maste the a P , e c a pl ver wf oex met ne urney to disco ut art c ing abo ted work he o j upon a ica ng. his ded nd embarked d their meani sa an partner phoses of life r o -ametam ll it a s a k a m il l-

k ia

ol/ - m a jo r talin a - h a t a s 7-junius-25-t K d a r Ü a R 1 m 0 / -2 m n o a c KESE x io a r t . zeumab a u / b lo g . eleti-m h t t p s : / ti-sirkert-kegy u fiumei-

6

Kiállítás enteriőr, Párizsi Magyar Intézet / Exhibition enterieur, Institut Hongrois de Paris, 2014

A Fejér megyei Perkátán született 1948. február 20-án.

A pécsi Művészeti Gimnáziumban érettségizett, majd részt vett a Lantos Ferenc köré szerveződött alkotókör munkájában. Jelentős szerepe volt a Bonyhádi Zománcművészeti Szimpózium elindításában.

Mesterének Lantos Ferencet, Simon Bélát, Bálint Endrét és Gyarmathy Tihamért tekinti. Két évi budapesti tartózkodás után, 1972ben Franciaországban telepedett le, ahol azóta is alkot. A párizsi École Nationale Supérieure des Arts Décoratifsnak (Nemzeti Iparművészeti Egyetem) diákja, majd a diplomaszerzés után tanára volt, ahonnan 2014-ben művésztanár professzorként ment nyugdíjba.

He was born in Perkata (Fejér county) on 20 February 1948.

He graduated from the Secondary School of Arts in Pécs and took part in the creative group organized by Ferenc Lantos artist. He played an important role in launching the Enamel Art Symposium in Bonyhád. His masters were Ferenc Lantos, Béla Simon, Endre Bálint and Tihamér Gyarmathy. After two years of staying in Budapest he settled in France and has lived there ever since. He was a student at the École Nationale Supérieure des Arts Décoratifs in Paris, then became a teacher after graduation there. In 2014, he retired as an art professor.

EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK | SOLO EXHIBITIONS

2006 Salon de Mai, Párizs 2008 Erdész & Makláry Fine Arts (Hantaï Simon, Anna Mark, Reigl Judit), Budapest 2009, 2010 Galerie L’Art dans le Ruisseau, Conilhac (Franciaország) 2009 Cloître des Billettes,Párizs 2010, 2011, 2012, 2013, 2014, 2018 BRAFA, Brüsszel, Kálmán Makláry Fine Arts 2010, 2012, 2013, 2014 Art Paris, Kálmán Makláry Fine Arts 2013, 2014 London Art Fair, Kálmán Makláry Fine Arts 2013 Art Paris, Kálmán Makláry Fine Arts 2015 Francia Intézet, Budapest 2018 Le Geste fait signe, La Quincaillerie, Barjac, Uzès (Franciaország)

1967 Meszesi Művelődési Ház, Pécs 1971 Fiatal Művészek Klubja, Budapest 1972 Fiatal Művészek Klubja, Budapest 1975 Galerie du Haut Pavé, Párizs 1977 Pryzmat Galéria – Csorba Simonnal és Swierkiéwicz Roberttel, Krakkó (Lengyelország) 1979 Galerie NRA, Párizs 1979 Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris, section Musée des Enfants, Párizs 1979 Junior Galerie, Bécs 1980 Maison de la Culture d’Amiens (Franciaorszàg) 1981 Actuel Art Gallery, Stockholm 1981 Maisons Alfort hangára (Franciaorszàg) 1983 Galerie Municipale E. Manet – Anna Markkal és Székely Verával, Gennevilliers (Franciaország) 1984 Galleri Sankt Olof, Norrköping (Svédország) 1986 Maison des Jeunes de Bardos – Li Jagyonggal (Franciaorszàg) 1987 La Girafe en Feu, Párizs 1993 Galerie La Teinturerie, Párizs 1994 Francia Intézet, Budapest 1994 Európai Igazságügyi Palota, Luxemburg 1996 Galerie L’Atelier, Párizs 1998 Aéroport d’Orly, Párizs 1998 Kiscelli Múzeum, Budapest 2005 Cloître des Billettes, Párizs 2006 Városi Kisgaléria, Pécs 2009 Galerie Crous Beaux Arts, Párizs 2009 Kálmán Makláry Fine Arts, Budapest 2010 Galerie PierreMichel D. , Párizs 2010 Kálmán Makláry Fine Arts, Budapest 2011 Prieuré SaintPierre – Peter Reppel, PontSaintEsprit (Franciaország) 2011 Galerie Samantha Sellem, Párizs 2011 Kálmán Makláry Fine Arts, Budapest 2012 Kálmán Makláry Fine Arts, Budapest 2013 Kálmán Makláry Fine Arts, Budapest 2014 Janus Panonnius Múzeum, Pécs 2014 Galerie La Quincaillerie, Barjac (Franciaország) 2014 Magyar Intézet, Párizs 2014 Biennale Sud Estampes, Lycée Alphonse Daudet, Nîmes (Franciaország) 2017 Kegyeleti Múzeum, Budapest 2018 Magyar Intézet, Brüsszel

PEDAGÓGIAI MUNKÁSSÁGA | PEDAGOGICAL ACTIVITIES 1979 Musée d’ Art Moderne de la Ville de Paris 1990 Pécsi Képzőművészeti Mesteriskola 1994 1996 Pécsi Képzőművészeti Mesteriskola 1979 2014 École Nationale Supérieure des Arts Décoratifs de Paris MŰVEI KÖZGYÜJTEMÉNEKBEN | WORKS IN PUBLIC COLLECTIONS Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris Bibliothèque Nationale, Párizs Centre Georges Pompidou, Párizs Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Herzog August Bibliothek, Wolfenbüttel (Németország) ISELP (Institut Supérieur pour l’Etude du Langage Plastique), Brüsszel Városi Művészeti Múzeum, Győr Janus Panonnius Múzeum, Pécs Budapesti Történeti Múzeum – Fővárosi Képtár, Kiscelli Múzeum, Budapest Patkó Gyűjtemény, Győr Első Magyar Látványtár, Tapolca-Diszel KIADVÁNYOK | PUBLICATIONS Major Kamill, Makláry Galéria 2011, szöveg / text by: Perneczky Géza Fény + Képek Ici Repose, Major Kamill, Földényi F. László és Gislind Nabakowski szövegével, Ráday Könyvesház kiadó, 2006 Curt Asker, Kamill Major: Fent és lent – Le haut et le bas (kat.), BTM Fővárosi Képtár, Budapest 1998, szöveg / text by Mezei Árpád, Nathalie Picard, Otto Hahn Kamill Major: Destruction – Reconstruction 84 – 94 / Destrukció – Rekonstrukció 84 – 94 (kat.), Institut Français en Hongrie, Budapest, 1994, szöveg / text by: Passuth Krisztina

CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK – válogatás | GROUP EXHIBITIONS – selection

GRAFIKAI ALBUMOK | GRAPHIC ALBUMS

1972 1976 Salon des Grands et Jeunes Artistes d’Aujourd’hui Párizs 1979, 1984 Musée des Arts Décoratifs Párizs 1983 Tisztelet a szülőföldnek, Műcsarnok, Budapest 1983 Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris 1988, 1989, 1990, 1991, 1992, 1995 SAGA, Grand Palais, Párizs 1988, 1991 Triennale Mondiale d’Estampes, Chamalières (Franciaország) 1990 Busn, Séoul, Taegn, Masan, Chechy (DélKorea) 1992 Galerie La Teinturerie, Párizs 2002 Hôtel Bessonneau, Angers (Franciaország) 2004 Euro Fries, Párizs,Berlin, Budapest 2005 Francia Intézet, Budapest

Appels –Major Kamill, Székely Vera, Vidovszky László Gilgamesh – Major Kamill Livre des morts – Major Kamill Haute tension, danger de mort – 30 képzőművész és író részvételével / participation with 30 artists and writers Bonjour Francois Mathey – 13 müvész részvételével / participations with 13 artists Ady – kiadó / edited by: Párizsi Magyar Sajtóiroda József Attila – kiadó / edited by: Párizsi Magyar Sajtóiroda Bartók – kiadó / edited by: Párizsi Magyar Sajtóiroda Hármaskönyv – Kamill Major, Vera Székely, Anna Mark Mailart – Kamill Major, Swierkiewicz Róbert

www.kamillmajor.fr

fotó / photo by courtesy of the Institut Hongrois de Paris

Kurátor és szerkesztő | Curator and editor MAYER Marianna Szövegek | Texts KESERÜ Katalin, MAJOR Kamill, François MATHEY, MAYER Marianna, PASSUTH Krisztina, PERNECZKY Géza Szöveggondozás | Copy editing GÖTZ Eszter Angol fordítás | English translation SARKADY-HART Krisztina Grafika | Graphic design PLAVECZ Sára Fotók | Photos HALAS István, MAJOR Kamill, Georg MICHAS, SULYOK Miklós Kiadó | Publisher Műcsarnok Nonprofit Kft, 2020 Nyomdai koordinátor | Printing production coordination SZERDAHELYI Júlia Nyomdai kivitelezés | Printing PÁTRIA NYOMDA ZRT. Külön köszönet | Special thanks Christine JOUARS Együttműködő partner | Cooperative partner Kalman Maklary Fine Arts Felelős kiadó | Publisher responsible SZEGŐ György DLA művészeti igazgató | art director

„Hantai a végén mindig kioldotta azokat a zsinórcsomókat, amelyek tucatjával – néha azonban százszámra – húzták össze párnacsücsökszerű alakzatokká a festmény hátoldalán a vásznat, hiszen csak így, a csomók kioldásával juthatott el újra ahhoz a sík felülethez, ami a kész festmények fizikai terét alkotta. Én viszont úgy éreztem, hogy akkor a legszebbek vagy a legérdekesebbek e képek, amikor még nem történt meg ez a végső, kioldó aktus. Elismerem, hogy talán nem is festményeket láttam bennük, hanem inkább plasztikus formákat, reliefeket. A megcsomózott vászonnak ugyanis koreográfiája volt, olyan lejtése, ami sokatmondó mozdulatokat vagy összerándult alakokat juttatott eszembe, például Michelangelo rabszolgáit – akik szintén bandázsolva vannak, köteleket viselnek. Ezért kezdtem el fényképezni is őket, így, munka közben, abban az állapotban, amikor még nem simultak ki képekké, hanem a háromdimenziós térbe kívánkozva plasztikus torzókat formáltak.”

“In the end, Hantai would always untie those knots of twine that pulled together the canvas on the versos of the paintings by the dozen – at times by the hundred – into forms resembling the corners of pillows, since it was only through untying these knots that he was able to achieve the flat surface that provided the physical space for his completed paintings. I, however, felt that these pictures were the most beautiful or interesting before this final act of untying.

I admit that I did not see them as paintings but rather as plastic forms or reliefs. The knotted canvas had its own choreography, a slant that reminded me of meaningful movements or convulsed figures, like Michelangelo’s slaves, who, wearing ropes, were also bandaged. So I began to photograph them while they were being made, in the state before being smoothed into pictures, when they were sculpturesque torsos yearning into three-dimensional space.”

„Hogy mit nyertem a vele való együttműködésből? A saját munkáimnak egy részében nem nehéz felfedezni azt a hatást, amit Hantai csomózott képei gyakoroltak rám. ….van egy mondata, amelyre majdnem úgy tekintek, mint valami talizmánra, büszke vagyok rá. Egyszer azt mondta nekem, hogy ’maga olyan ember, akivel lehet dolgozni’.”

“What did I gain from our collaboration? If you look at some of my works, you can see the impact Hantai’s knotted pictures made on me. ….He once said something that I treasure like a talisman; I am proud of it. He once said to me: ’You are the kind of person who is easy to work with’.”

MAJOR Kamill Párizs és az ott élő magyar képzőművészek – Major Kamill visszaemlékezéseit közreadja Perneczky Géza, Jelenkor, 2014./5. | Paris and the Hungarian fine artists living there – Kamill Major’s reminiscences were published by Géza Perneczky in Jelenkor [Present Time], 2014/5. http://www.jelenkor.net/archivum/cikk/2952/les-grandes-et-jeunes-parizs-es-az-ott-elo-magyar-kepzomuveszek

borítóképek | cover images részletek a Vízözön című sorozatból | details from the series Flood, 2017

Papírok–rácsok–akkád Paper–Grid–Akkadian

2020 02|26 04|05 MŰCSARNOK#BOX