„Halmy Miklós a maga útját járja. Csodákat sejt; ismeretlen egyszerű létezőket. A formákat szerinte sem a véletlen szülte, folytonos metamorfózisuk közben törvényszerűek, éppen mert tartalmak edényei. Nem tiltó vagy parancsoló, hanem létező törvény után kutat. Az ilyen törvény sokfelé van elrejtve, ott lappang a távoli múlt üzeneteiben, jelen van megmásultan a népi kultúra archaikus tapasztalatai, jelei között, - és mivel nem semmiből lettünk, bennünk, mai emberekben félig ismerős ritmusokat pendít. A megismerés igénye sem véletlen, hiszen a jövő ajtaja kulcsokra vágyik.” – Solymár István, művészettörténész
