MŰCSARNOK | 2018. OKTÓBER 11. – NOVEMBER 25.
HALMY
VÁZLAT AZ ÉJSZAKÁBÓL ...Már nem kívánok régi álmaim tájaira utazni, mert most már tudom, hogy a titok itt van egészen közel hozzám! Tudniillik: bennem magamban! s ezt mindenki elmondhatja... Éjszakai szellemi utazásaim során, nagy kanyarulatokkal eljutottam az általunk (aktuálisan) megközelíthető titkok/alaptörvények, alaphelyzetek forrásához: a nukleáris galaxishoz, hol az anyag és az energia transzfigurációjának misztériuma lezajlik. Sajnos e területen különösen ki vagyunk szolgáltatva a féltékeny kutatók, technokraták vegyes értékű információinak, mégis nyilvánvaló lett számomra, hogy a valódi titok nem a sivatagok homokjába, a Himalája gupta-barlangjaiba vagy az arktiszok jégtömbjeibe zárva találhatók, hanem a legközelebbi „anyagi” világ elemi alkotórészeinek spirituális szférájában (erőtereiben), melyről évezredes keleti kultúrák avatott s intuitív elméi már használható képet alkottak, de amit a maga teljes valóságában csak a 20. és 21. század fizikai kutatásai tárhatnak fel, egész eddigi létszemléletünket átalakító teljességében. Az emberiségnek – főleg Európának – több ezer éves tévelygő agyrémektől, ideáktól kell megszabadulnia a kényszerítő tapasztalati ismeretek általánossá válása következtében. A Vízöntő korszak nem tűri a hamis misztifikációt, a hazug, fecsérlő szellemi és materiális „örömöket”; tiltott értékek válnak természetessé, hamis létformák használhatatlanná! Az emberiség végre berendezkedhet a Földön, mint kozmikus otthonában, s tisztult lelkiállapotban várhatja – éber szenvedéllyel kutatva – a Lét feltárulkozásának (mely többek közt az ember lényében zajlik) újabb fokozatait. Az istenség tiszta képe az időben válik számunkra egyre átláthatóbbá, s a teljes kép az idők végezetén válik nyilvánvalóvá, elutasíthatatlanná, s mindeneket átható, egyetlen realitássá. Ez már a Lét teljességének üdvössége, s a kozmikus tortúrák, theomachiák, poklok és mennyek vége. E felismeréseken túl az embernek nem kell tovább spekulálnia, gyűrődnie, s ennek a processziónak (feltételezett) ismeretében visszatérhet földi mindennapjainak körébe, a nagy dimenziók erőitől áthatva, birtokolva a szelíd szabadság erkölcsi erejét, mértékét, biztonságát. Mai világunkban a gondolathoz még eljutni is nehéz, nemhogy átélni, realizálni, de aki teheti, soha el nem évülő, felszabadító, szárnyaló, enthuziasztikus élmény részesévé válik, mely őt a nevetséges, pitiáner, gyötrelmeket szülő tudatlansága béklyói fölé emeli. A kozmikus közösségből vaksága miatt kiszakadt, s emiatt belső bűntudattal küszködő egók megtapasztalhatják az univerzummal, annak spirituális lényegével való közösség, történetiség és működés megrendítő, de felszabadító valóságát. Mindezek tudatában, más szellemi-művészi törekvésekkel párhuzamosan meg kell kísérelni a magyar „nyelvű”, korszerű magyar képzőművészet létrehozását, mely unikum lehet az európai művészeti színképben. Konkrétabban: az úgynevezett hazai képzőművészeti „grand-art” fölényesen öntelt zárt, exkluzív köreibe bevezetni az elemi, autochton magyar népi vizuális-szellemi hagyaték lenyűgöző, rendszerszervező elveit (mondattan) s motívum-szimbólumkincsének (szótan) e grammatikán belüli természetes, szuverén alkalmazását, érvényesítését, ahogyan ezt más művészeti (zenei, költői) műfajok legjobbjai, a modern magyarságnak legtöbbet nyújtó alkotói már évszázada megtették s folyamatosan működtetik.
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.
Naconxipán XIV., 1970 Géniusz, Kecsedi sorozat II., 1968 Hajnali madár, Emberi miliő sorozat I., 1971 Fájdalom titokban, Kecsedi sorozat VI., 1971 Az üveghegyeken túl, Kecsedi sorozat III., 1969 Kék seb, 1971 Visszatekintő, 1968 Napírasszony függőkertje, 1970 Rejtett szimmetriák, 2003
Címlapon: Hasadás, 1967
Kondor (Tenochtitlan), 1970
Csodafiúszarvas, 1969
HALMY Miklós (Erdőbénye, 1931–) festő, szobrász, grafikus 1956-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Hajómérnöki Karán diplomázott. 1959-ben a Kirakatrendező és Dekoratőrképző Szakiskolában, 1965 és 1967 között pedig a párizsi École des Beaux Arts-ban tanult. Szellemi mestereinek Marczell Györgyöt és Hamvas Bélát tartja. A Magyar Festők Társasága és a Szinyei Merse Pál Társaság tagja. Az ötvenes, hatvanas évek fordulóján a hivatalos művészetpolitikai kényszerek ellenében új életre kelt avantgárd mozgalmak résztvevője, a Hamvas Béla köré gyűlt fiatal művészek csoportjának tagjaként önálló utat járó művész lett. Célja, hogy az érzelmektől tudatosan megszabadulva, az intellektuális, filozófiai-metafizikai értékek kifejezésével intuitív és induktív módon egyetemes művészetet teremtsen. A hatvanas évek elején sajátos relief stílust alakított ki, ezzel a módszerrel alkot 1965 óta, kizárólag négyzetes formátumú, szigorú szerkezetű műveket. Felszabadító hatást gyakorolt rá párizsi tartózkodása idején a Musée de l’Homme magyar népművészeti gyűjteményének megismerése. Ez a gazdag anyag ad alapot ahhoz az erkölcsi felismeréshez és erőhöz, amelyet Halmy kifejezni igyekszik egyszerre lokális, magyar kötődésű és egyetemes érvényességű műveivel. A plasztikus rétegekkel felépített kompozíciók ötvözik a festészet és a szobrászat lehetőségeit, kiemelt hangsúlyt adva az abszolút értékként megjelenő fénynek. Alkotói magatartásának egyik jellemzője, hogy nemcsak az ősi, univerzális formakészlet szintetizálására törekszik, de annak megújítására is.
HALMY A MOTÍVUM MŰKÖDÉSE Műcsarnok XII. terem 2018. október 11. – november 25.
Kurátor: SZEMADÁM György Kurátorasszisztens: DEKOVICS Dóra Grafikai terv és kivitelezés: VAJDICS Tamás Fotók: SULYOK Miklós Szöveggondozás: GÖTZ Eszter Nyomda: Pátria Nyomda Zrt. Nyomdai koordinátor: SZERDAHELYI Júlia Külön köszönet: HALMY Kund Kiadó: Műcsarnok Nonprofit Kft., 2018 Felelős kiadó: SZEGŐ György művészeti igazgató
Nyitva: kedd-vasárnap 10-18 óra, csütörtök 12-20 óra www.facebook.com/Mucsarnok www.mucsarnok.hu mucsarnok@mucsarnok.hu instagram/Mucsarnok www.mucsarnok.blog.hu