M A G YA R F O T Ó S O K É S F I L M E S E K F É N Y K É P E I
SZEGŐ György, a Műcsarnok művészeti igazgatója, a kiállítás kurátora
Művészportrék és filmes fotográfiák az idő görbületében A budapesti Műcsarnok kiállítása a kolozsvári Bánffy Palotában
LUGOSI LUGO LÁSZLÓ LOVAS ILONA képzőművész, 1995 körül; Lugosi Lugo László örököse
A fotográfia találmánya több mint 180 éves, a filmezést a Lumière fívérek 127 éve szabadalmaztatták. Akármelyik masina kameráján át exponálunk, forgatunk is, a processzus nem ezzel a mozzanattal kezdődik. Számos kiemelkedő alkotó vallotta: hétköznapi pillantásaiban azon kapja magát: öntudatlanul is komponál. Hogy a képekben gondolkodás mi minden előzménnyel bírhat, felmérhetetlen rejtély. A kolozsvári Művészek a kamera fókuszában című kiállítás mögött a Műcsarnok 125. jubileumi évében, 2021-ben megrendezett Kik vagyunk | Fotográfiák képzőművészekről valamint a Képekben gondolkodnak | Filmesek fotói című tárlatai állnak. E kiállítások sikeresen válaszoltak igennel a koncepcióban felvetett kérdésre: vajon letapogatható-e a magyar művészettörténet portréfotókból, filmesek fotóiból? A megközelítés és a létrejött kiállítás nem csupán izgalmas vizuál-antropológiai eredmény, de bízom benne, tudom, hogy egyszerre érzéki élményt is ad.
Kik vagyunk – Művészportrék Az eredetileg a budapesti Műcsarnokban Kik vagyunk címmel megvalósított művészportré-kiállítás címe a 20. század elejének leghíresebb magyar költőjét, Ady Endrét idézte meg. Ő írta 1915-ben a fotóművész Székely Aladár írókat és művészeket bemutató fotóalbumába a következőket: „Szeretem, hogy ez az album megjelenik, s örülök, hogy a Székely Aladáré, aki íme elmondja innen esetleges és hiábavaló pózainkon keresztül is – hogy kik vagyunk.” A Kik vagyunk című kiállítás kihívása annak bemutatása volt, hogy hogyan változott a művészportré Székely Aladár óta. Az egyénhez kötődő emlékezés az emberlét emlékezet-feledés függvénye, amit Susan Sontag így dekódolt:
FÁBIÁN ÉVI DROZDIK ORSOLYA képzőművész, performer, 2012
2/
KIK VAGYUNK KIÁLLÍTÁS ENTERIŐR FOTÓI Műcsarnok, 2021; fotó: Nyirkos Zsófia
LUGOSI LUGO LÁSZLÓ GELLÉR B. ISTVÁN szobrász, grafikus, 2003 körül; Lugosi Lugo László örököse
„Talán a fénykép a legtitokzatosabb mindazon tárgyak közül, melyekből összeáll és szövevénnyé sűrűsödik az a környezet, amelyet modernnek látunk. Minden fénykép egy-egy rabul ejtett élmény, s a fénykép eszményi fegyver a bírni vágyással teli tudat számára.” Ez a képi sűrűsödés együtt lehet akár egy ország kultúrtörténetének vagy egy művészeti intézmény múltjának és jelenének tükre is. A portréról az „ember egyéniségének tükröződéseként” írt tanulmányában Bárdos Artúr is. Maga a tükör ősidőktől titokzatos hatalommal bíró eszköz. A görög mitológia a víz tükrözésképességét csodálta, az etruszkok magát a bronztükröt emelték rituális tárggyá. A sírokba, a halott mellé tett tükreik a jóslás képességét, a jövőt jelképezték, a menyegző, a születés, a halál hírét hordozták. A British Múzeum egyik etruszk tükrén Hinthial alakját meg is nevezték – a név etruszk jelentése pedig egyaránt volt árnyék és lélek. A népi babonákban a halál és a tükör kiemelten összekapcsolt páros maradt a következő évezredekben is. Kerényi Károly az etruszkok és az ókor többi orphikus rituáléját úgy rekonstruálta – beleértve abba a tükör szerepét is –, hogy beavatottak eljátszották Dionüszosz feldarabolását, míg közben
a halált a kezükben tartott tükörrel tartották távol. Ahogyan a még gyermek isten is ezt tette a vízbe pillantva: azaz, önfeledés kivédésére használta. A fotó-portré és az önfeledést hárító tükör kapcsolata nem igényel további magyarázatot. A tárlat lényege a „fotóművész szemével” körülírt világkép és „a modell művészetének” viszonya. Ott van-e a fotón az alkotó pályaképe, emberi karaktere és az egész, mindkettejük által megélt korszak? Képes-e a fotó feltárni az arc titkát: az alkotó személyiségét? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Bán András kurátor által 2021-ben összeállított, s most általam újraformált anyag.
KIK VAGYUNK KIÁLLÍTÁS ENTERIŐR FOTÓI Műcsarnok, 2021; fotó: Nyirkos Zsófia
Bevezetőmet a filmművészetet itt képviselő filmes fotósok művészi igényű képanyagának kurátora, Gelencsér Gábor filmtörténész gondolatai követik. Így zárásként egy jeles magyar származású filmes, Jean Badal világhírű operatőrnek a társművészetekről szóló vallomását idézem:
„… a rendezőnek kell tudni fotografálni, az operatőrnek rendezni, vágni … És nem csak azt. Én táncolni is tanultam négy évig! És milyen jó hasznát vettem később, amikor Nurejevvel, Béjart-ral, Roland Petit-vel forgattam!”
VATTAY ELEMÉR SCHÖFFER MIKLÓS képzőművész, 1980 körül; Vatai Kinga gyűjteménye, Budapest
3/
VATTAY ELEMÉR KASSÁK LAJOS író, költő, műfordító, képzőművész, 1964; Vatai Kinga gyűjteménye, Budapest ERDÉLYI LAJOS BRASSAÏ (eredeti nevén Halász Gyula), fotó- és filmművész, festő, író, 1969 TÓTH ISTVÁN BALÁZS JÁNOS festő és költő, 1970-es évek; Kertész Csaba – Home Galéria, Budapest CZIMBAL GYULA HALÁSZ ANDRÁS festőművész, 2017:01:07, 12:13:05
4/
SULYOK MIKLÓS BACHMAN GÁBOR építész, látványtervező, designer, 1995 SARKANTYU ILLÉS MOLNÁR VERA médiaművész, 2003 SZILÁGYI LENKE SZIRTES JÁNOS médiatervező, festő, performer, egyetemi tanár, 1990 PÁCSER ATTILA VETŐ JÁNOS, GALÁNTAI GYÖRGY 1983. 03. 17.
5/
DÉRI MIKLÓS FELUGOSSY LÁSZLÓ költő, zenész, performer, képzőművész, 2016 körül FÁBIÁN ÉVI RABÓCZKY JUDIT szobrász, 2020 CSONTÓ LAJOS EFZÁMBÓ ISTVÁN zenész, képzőművész és Csontó Lajos grafikusművész (Azonosítási kísérletek), 2002/2022
6/
Gelencsér Gábor filmesztéta, a kiállítás társkurátora
Képekben gondolkodnak – Filmesek fotói „Hogy ilyen képi látásmódunk, képi gondolkodásunk lett, abból is következik, hogy akkoriban az emberek másféleképpen néztek a filmre, és főleg másféleképpen néztünk rá mi. Tehát valóban képekben gondolkodtunk, és képekben akartunk mindent megfogalmazni.”
SZIRTES ANDRÁS Nanette – the cherokee, 2008
Sára Sándor (1933–2019) 2007-ben egy olyan korszakot idézett fel, amióta még inkább másképp nézünk a filmre, hiszen az újhullámok korához képest megváltozott a filmművészet kulturális kontextusa, átalakult a képalkotás technikai folyamata. Egyvalami azonban nem változott: a filmesek közül ma is a legtöbben képekben gondolkodnak. A kiállításon filmesek fotóit láthatjuk, s nem filmfotókat, arra keresve a választ, vajon felismerhető-e a fényképei alapján egy-egy filmes alkotónak a mozikból vagy a tévé képernyőjéről ismerős stílusa, avagy ellenkezőleg, teljesen új oldaláról mutatkozik meg?
* A film születésekor a fotós vagy filmes dilemmája még nem létezett, hiszen jellemző módon fényképészekből lettek az első filmesek. A filmművészet első, húszas évekbeli avantgárd forradalmából kimaradt a magyar film, a másodikból azonban szerencsére nem.
Amíg a húszas évek jelentős művei külföldön készültek, addig a hatvanas, hetvenes években jelentős neoavantgárd (film)művészet bontakozott ki Magyarországon. A fotózás több alkotó esetében is fontos tevékenységnek számított. Az itt kiállító filmesek közül többen is kapcsolódnak munkásságuk egy bizonyos részével a neoavantgárdhoz, így Dobos Gábor (1947), Jelenczki István (1956) és Szirtes András (1951). A modernista újhullám sokat köszönhetett a szakmát Illés György tanítványaiként elsajátító magyar operatőri iskolának. Nagy rendező–operatőr párosok jöttek létre: szoros együttműködés alakult ki Gaál István (1933–2007), Kósa Ferenc (1937–2018) és Sára Sándor között a hatvanas évektől. Utóbbiak művészi közösségét talán az is megteremtette, hogy valamennyien fotóztak. Ebben a képzés sajátossága, nevezetesen fogyatékossága is szerepet játszott, ám ezúttal jótékony hatásút. Az operatőrként végző Sára több interjúban is felidézte, mi terelte őket a Főiskolán a fotózás felé: „Akkoriban a Főiskola nagyon szegény volt, az első évben nem is láttunk felvevőgépet. Szerintem előnyünkre vált, hogy csak fényképeztünk; rászoktatott minket a pontos-
JELENCZKI ISTVÁN Jel, 2003
SÁRA SÁNDOR (balra) és KÓSA FERENC fotói (jobbra) a Műcsarnok kiállításán
7/
GAÁL ISTVÁN olaszországi fotói a Műcsarnok kiállításán
ságra. Az első félévben és az év végén egy-egy fotóetűddel kellett vizsgáznunk, így rá voltunk kényszerítve arra, hogy képekben és eseménysorozatban gondolkodjunk.” Nem véletlen, hogy a fotózás első egész estés játékfilmrendezésében, az önéletrajzi motívumokat tartalmazó Feldobott kőben (1968) is felbukkan. Felejthetetlen jelenet, s egyúttal a „filmesek fotóinak” megkapó allegóriája, ahogy a történet végén az alteregó főhős fényképeit hatalmas befőttesüvegben úszva viszi a filmművészetis felvételijére, mivel nem volt alkalma a nagyításokat megszárítani. Ahogyan az állóképek megmozdulnak, lebegnek, elhajlanak a folyadékban, eltorzulnak az üveg falán keresztül, az a mozgó(fény)kép mibenlétének páratlan szépségű megfogalmazása. FLIEGAUF BENCE Kő, 2019
DOBOS TAMÁS Echo, 2021
8/
Gaál István esete a fotózással a kortárs anyag tanúsága szerint szintén iskolát teremtett. Ő ugyanis a budapesti főiskola elvégzése után két évet tölthetett el a római filmiskolán, ahova aztán tanárként is visszatért. Ekkor kezdett el módszeresen fényképezni, ami aztán végigkísérte életét. Gaál számára Róma, az antik kultúra, a gazdag művészettörténeti hagyomány elsősorban azért lett fontos, mert megtanította komponálni, vagy legalábbis felerősítette benne a zenei-vizuális kompozíciós rend iránti érzékenységét. A római fotók tele vannak ritmussal, lüktetéssel, ábrázoljanak akár absztrakt lépcsővonalakat, vagy a város jellegzetes alakjait, helyszíneit. Gaál kapcsán eszünkbe juthat még egy, a fényképezést a filmezéstől elválasztó körülmény: a fotózás egyszemélyes, magányos tevékenység, míg a filmkészítés, különösen a játékfilmek
esetében, nagy technikai apparátust mozgósító kollektív munka. Ha egy filmes fotózik, talán a művészi alkotásnak ezt a meghittebb, szemlélődőbb módját is keresi. Ezt fedezhetjük fel Fliegauf Bence (1974) vagy Szabó Gábor (1950) meditatívabb fotóin is. A triász harmadik tagjának, Kósa Ferencnek korai filmjei még összefüggésbe hozhatók a fényképeivel, ám ahogy kitágult az alkotó számára a világ, úgy önállósodtak a felvételei, s öltöttek egyre gondolatibb, kozmikusabb formát. * A néhány éve elhunyt, jó félévszázados alkotói múltat, s így a fényképezést maguk mögött tudó klasszikus alkotók kapcsolatot teremtenek a kortársakkal: főleg az idősebb nemzedék tagjain érződik egy-egy korábbi filmes „képnyoma”, a fotózást és filmezést tekintve egyaránt hasonló hozzáállásból fakadó eredményeik összecsendülése. Rendkívül gazdag a konkrét és elvont köztes terének dinamikája: van, akinél a konkrét motívumhoz társul groteszk jelentés, mint Dobos Gábor bizarr biciklis sorozatán vagy Láng Orsolya (1987) képein; van, akinél szellemi, spirituális tartalommal telítődik, mint Fliegauf Bence, Herbai Máté (1975), Szabó Gábor vagy Can Togay (1955) felvételein; van, aki a koncept arthoz közelít fényképeivel, mint Klöpfler Tibor (1953) egyik képpárja; s akad, aki szinte felismerhetetlenné transzformálja a kiinduló, konkrét motívumot, mint kalligrafikus munkáin Dobos Tamás (1973). Valamennyi filmes valamennyi fotója megérdemelné a részletesebb elemzést, erre azonban e szűkös keretek között nincs lehetőség. Beszéljenek magukért a képek!
KARDOS SÁNDOR Amália nagynéném, 1970-es évek MATKÓCSIK ANDRÁS Márta, 1972 MEDVIGY GÁBOR Városliget, 1978 KLÖPFLER TIBOR Kölyök, 1978
9/
MOLDOVÁNYI FERENC Quincy, 2019 HERBAI MÁTÉ Szálloda Tokióban, 2019 FILLENZ ÁDÁM Amszterdam16, 2015 CAN TOGAY Az elmúlt nyarak múzeumából 2., 2015
10 /
DOBOS GÁBOR Cím nélkül, 1970-es évek SZABÓ GÁBOR Bejövő, 2009 DOBOS TAMÁS Csempeminta, 2021 LÁNG ORSOLYA Torzó, 2018
11 /
MŰVÉSZEK A KAMERA FÓKUSZÁBAN MAGYAR FOTÓSOK ÉS FILMESEK FÉNYKÉPEI
2022. május 16. – június 5. Kurátor: SZEGŐ György Társkurátor: GELENCSÉR Gábor Kurátorasszisztens: DEKOVICS Dóra, MAYER Marianna Kiállításszervezés: MEDVE Mihály Kiállításépítés: IAKOB Attila, Manuil MARCU, Costel RUSU, Ioan SOCACIU Grafika: CSONTÓ Lajos Román fordítás: INTERLEX Communications Kft. Fotó: a kiállító művészek és jogutódaik, HUNGART © 2022 Enteriőrfotók: NYIRKOS Zsófia Nyomda: PAUKER Nyomda, Budapest Kölcsönzők: a művek szerzői; ERDÉLYI Anna & Tamara SEGAL, KÓSA Bálint, KERTÉSZ Csaba – Home Galéria, SZOMJAS György örökösei, VATAI Kinga, Budapest; Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján; Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét; Néprajzi Múzeum, Budapest A Művészek a kamera fókuszában című tárlat a Műcsarnok két 2021-ben megvalósult kiállítására épül: Kik vagyunk | Fotográfiák képzőművészekről (kurátor: BÁN András) illetve a Képekben gondolkodnak | Filmesek fotói (kurátor: GELENCSÉR Gábor). Kiadó: Magyar Művészeti Akadémia, 2022 Felelős kiadó: VASHEGYI György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke © Magyar Művészeti Akadémia; Műcsarnok Nonprofit Kft.; a szövegek és a fotók szerzői