Terebessy L. Föld | L. Earth Terebessy | Műcsarnok Kunsthalle 2020

Táj legyen táj, tengertől tengerig | Let Land Be Land till It Reaches the Sea

Föld kiállításához a Föld Napján Earth-Day Thoughts on L. ”Earth” Terebessy’s Planned Exhibition

1970. április 22-én Denis Hayes amerikai egyetemista kezdeményezésére 20 millió amerikai emelte fel szavát a természetért. Húsz évvel később a természet védelme világmozgalommá vált. Természetesen (?) elsősorban azokon a helyeken, ahol az egyszerűséget és természetközelséget egyre kevésbé tartották fontosnak.

Denis Hayes agilitása, sok millió ember mozgósítására való képessége azért is figyelemre méltó, mert ugyan még éppen tartott a vietnámi háború, de Woodstock után, a Holdra szállás izgalmas élményét követő euforikus hangulatban akár elégedettek is lehettek volna abban a szárnyaló és hosszútávú békét ígérő évben…

Mondhatjuk, hogy a fiatalember földhözragadt volt, valójában azonban egyszerűen csak józan, és a kevesekre jellemző (a jövőre is gondoló) tervezőkészség birtokában sejteni vélte, hogy nincs más lehetőségünk, mint a Teremtőtől kapott tudásunkkal óvni ezt a helyet, a magunk és az utánunk érkezők számára.

Terebessy hasonlított − és talán még ma is hasonlít − a vele nagyjából egyidős Hayesre; az Óperencián innen, kicsit kimértebb lehetőségekkel bíró helyszínen is ugyanakkora jelentőségű, de mindenképpen ugyanarról a tőről fakadó elképzelései voltak és vannak.

Most, 2020 áprilisában egy újabb világméretű esemény részesei lettünk, ezúttal járvány-válságban vagyunk, és még csak nem is tudjuk, hogy a közepén vagy az elején. Úgy néz ki, hogy a kiállítás nem tud megnyílni a tervezett időpontban, április 21-én, a FÖLD NAPJA előestéjén. Ennek ellenére erról a napról, helyesebben az ezt követő, 22-i dátum kapcsán felmerülő dolgokról szeretnék beszélni. Április 22. pontosan 50 éve a Föld Napja. Nyilván több emlékezetes dolog is történt az április 22-i napokon, amelyek között embertelen is akad: az első világháború idején, 1915ben ekkor támadták meg a belgiumi Ypern városát egy olyan vegyi fegyverrel, amely tízezer ember halálát okozta, és amely új, félelmetes korszakot indított a hadviselésben.

(Terebessy L. Föld 2001-ben szerepelt egy kiállításon Ypernben.) De több százezren ünneplik a születésnapjukat aznap, és rengetegen a névnapjukat − ezúttal érdemes említeni, hogy Csilla és Noémi napjáról lesz szó. Közvetve a névválasztásról is.

Terebessy azért vette fel huszonöt évvel ezelőtt a Föld nevet, „hogy még közelebb legyen az anyaföldhöz, amelyből az ihletet és alkotásainak anyagát meríti”. E merítést annak a makacsul őrzött ideának szem előtt tartásával teszi, hogy a Föld egy olyan egységbe ágyazott, amely finoman szólva végtelen, számunkra a mesterségesen vagy képzeletben létrehozott repüléssel is csak infinitezimális mértékben érthető-közelíthető (meg). Illetve teszi ezt annak tudatában, amit a Halotti beszéd mindenki által ismert mondata említ: por és hamu, azaz föld vagyunk – egyes értelmezések szerint isa, azaz lélek is, de mindenképpen: vándorok az öröklétben.

A Csilla és a Noémi keresztnevek ezért kerültek jó helyre – a Föld bolygón a csillagokra, azokon keresztül az Univerzumra, a Teljes Egészre, ezen belül pedig a Föld újra élhetővé tételére, annak már Noé által bizonyított lehetőségére emlékeztetnek. És erre 2020 tavaszán nagy szükségünk van.

Terebessy a földet, a Föld nevet választotta, ezzel felülírva a műveiben időről időre megjelenített elrugaszkodás vágyát is, ami pedig álmaink netovábbja, és úgy döntött, hogy reális alapon nyugvó álmokat vált valóra: a földet és a Földet szeretné eggyé gyúrni, ami célszerűbb terv vagy pszeudo-álom, mint a Földet és az Eget egybeolvasztani, tekintve, hogy az valójában már meg is történt, és ennek megfelelő pillanatokban mi is tanúi lehetünk: láthatjuk a horizonton, földön és vízen ugyanúgy, levegőt sóhajtozva, hol kisebb, hol erősebb, porral – sajnos vagy szerencsére – hatékonyan oltható tüzeket hátra hagyva.

Reischl Szilvia, a kiállítás kurátora 2020. április

Terebessy L. Föld L. Earth Terebessy

Egetlengető Földhinta Sky-Rocking Earth Carousel, 2020 vörösréz, sárgaréz, rozsdamenetes fém copper, brass, stainless steel 51.5 x 23 cm magántulajdon / privately owned fotó / photograph: Belicza László Gábor

Békaperspektíva / Frog Perspective, 1990 (részlet / detail) reprodukció / reproduction bronz magántulajdon / privately owned fotó / photograph: Belicza László Gábor

L. ”Earth” Terebessy

On 22 April 1970, on the initiative of US university student Denis Hayes, 20 million Americans spoke out for the environment. Twenty years later, the efforts to conserve nature had grown into a global movement, albeit mainly in places where simplicity and closeness to nature had been treated as increasingly less important.

Nevertheless, Denis Hayes’s agility and his ability to mobilise millions of people is remarkable, because although the Vietnam War was still in progress at the time, after Woodstock and in the euphoric mood that followed the thrill of the first Moon landing, they might already have been satisfied in that buoyant year with its promise of long-term peace and prosperity...

This young man may have seemed earthbound at the time, but in reality it was his common sense and rare (forward-looking) preparedness which led him to suspect that we have no option but to use our God-given knowledge to conserve this place for ourselves and those who will come after us.

Terebessy had much in common – and perhaps still does – with Hayes, who is about the same age. On this side of the Great Sea, where the opportunities are more modest, he had – and still has – ideas on a similar scale, but certainly along the same lines.

Now, in April 2020, we are in the grip of another global crisis – this time a pandemic – but we still can’t tell whether this is the middle or only the beginning. It seems likely that the exhibition won’t be able to open on the planned date of 21 April, the evening before Earth Day. Nevertheless, I would like to talk about this date or rather the day that follows it, the 22nd April.

This 22 April marks the 50th anniversary of Earth Day. Obviously, memorable events have also taken place on this day in the past, some tragically inhumane: During the First World War, in 1915, the town of Ypres in Belgium was attacked with a chemical weapon that caused the death of ten thousand people and marked the beginning of a terrifying new era in warfare.

(L. Föld Terebessy featured in an exhibition in Ypres in 2001.) But hundreds of thousands of people celebrate their birthday on this day, and many their name day – in Hungary, anyone called Csilla or Noémi. So, indirectly, this date could also be a factor influencing the choice of name that someone gives to their child.

Terebessy adopted the name Föld (Hungarian for Earth) twenty-five years ago, in order to “get even closer to the Mother Earth from whom he draws the inspiration and material for his creations”. He does so while keeping sight of the notable idea that the Earth is embedded in a unit that is, to put it mildly, infinite; and for us can only be understood or approached in an infinitesimal extent, even through artificial or imaginary flight. He is also mindful of the sentiments expressed in the best-known line of the funeral service: Ashes to ashes, dust to dust. We are born of dust; that is, we are earth and (according to some interpretations of the ancient text upon which the Hungarian service is based) spirit, but without a doubt: wanderers in eternity.

The names Csilla and Noémi have found a good place – the first is derived from the Hungarian word for ‘star’ which puts us in mind of the Universe, the Whole, while holders of the name Noémi could remind us Earthlings of her masculine counterpart, Noé (Noah), who helped make the Earth inhabitable again in the biblical past. This is much needed in the spring of 2020.

Terebessy chose the name Earth, and in doing so he also overruled his other desire, reflected in his works from time to time, to escape its pull – the pinnacle of our dreams – and decided to realise dreams that are built on a realistic foundation: He sets out to knead the earth and the Earth together, which is a more sensible plan or pseudo dream than to meld the Earth and Sky in view of the fact that this has already happened; and, at the right moment, we too can be witnesses to this – we can see it happening on the horizon, on land and water alike, with exhalations of air, leaving behind sometimes smaller, sometimes stronger fires that can effectively be extinguished – for better or worse – by dust.

Szilvia Reischl, curator of the exhibition April 2020

2020. รกprilis