Anja Harteros 谩riaestje 2015. okt贸ber 29. Bart贸k B茅la Nemzeti Hangversenyterem
mupa.hu
TĂ–BB MINT KLASSZIKUS
mediaklikk.hu/bartok
29 October 2015 Béla Bartók National Concert Hall
2015. október 29. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Anja Harteros Aria Recital Anja Harteros áriaestje Featuring: Pannon Philharmonic Conductor: Ivan Repušić
Közreműködik: Pannon Filharmonikusok Vezényel: Ivan Repušić
Mozart: The Marriage of Figaro Overture Porgi, amor, qualche ristoro Verdi: La Traviata – Prelude to Act 3 Verdi: Otello – Ave Maria Verdi: Nabucco – Overture Verdi: Il Trovatore – Tacea la notte
Mozart: Figaro házassága Nyitány Porgi, amor, qualche ristoro Verdi: Traviata – Előjáték a III. felvonáshoz Verdi: Otello – Ave Maria Verdi: Nabucco – Nyitány Verdi: A trubadúr – Tacea la notte
Verdi: Aida – Ritorna vincitor Puccini: Manon Lescaut – Intermezzo in Act 3 Cilea: Adriana Lecouvreur – Poveri fiori Verdi: La Forza del Destino Overture Pace, pace mio Dio!
Verdi: Aida – Ritorna vincitor Puccini: Manon Lescaut – Intermezzo a III. felvonásból Cilea: Adriana Lecouvreur – Poveri fiori Verdi: A végzet hatalma Nyitány Pace, pace mio Dio!
ANJA HARTEROS ÁRIAESTJE
3
4
Anja Harteros Fot贸 漏 Marco Borggreve
Törékeny Madonna óriási hanggal Anja Harteros művészetének méltatására a kritikusok nem találnak kellőképpen meleg és elismerő szavakat: a Traviata Violettájaként régóta nem hallhatott nála kiemelkedőbbet a közönség, Elzaként a Lohengrinben székükhöz szegezte a nézőket, Donna Anna szerepében maga volt a tökéletesség, a Figaro házassága Grófnéját pedig mértékadónak nevezték. Az idén negyvenhárom éves német énekesnő 1999-ben megnyerte a cardiffi Singer of the World versenyt, s azóta a karrierje mind magasabbra ível. Ma este szerencsére Mozartot is hallunk tőle, a salzburgi mester volt ugyanis az a zeneszerző, aki meghatározta pályakezdését, és aki mindmáig kulcsszerepet tölt be repertoárjában. Könnyedebb szerepekkel kezdte, Zerlinával a Don Giovanniból, Serviliával a Titusz kegyelméből, majd hangja fejlődésével átváltott súlyosabb feladatokra, például Donna Annán és a Grófnén kívül Fiordiligire a Così fan tuttéból.
Kékesszürke szemével, hosszú, sötét hajával és finom vonásaival olyan, akár egy preraffaelita Madonna. Anja Harterosnak azonban csak a külseje törékeny, a hangja meleg, csengő, telt és erős, emellett pedig megvan az a képessége, hogy minden általa megformált figurát önálló életre tud kelteni. Generációja egyik legjelentősebb szopránjának tartják, aki egyformán otthon érzi magát Mozart, Wagner, Richard Strauss és Verdi, sőt még Händel operáiban is. „Első operaszerepemet még gimnazistaként kaptam Zerlinaként a Don Giovanni koncertszerű előadásán – idézte fel a kezdeteket egy zenei témájú honlap kérdésére. – Ez tizenhárom éves koromban történt, még az előtt, hogy megkezdtem volna zenei tanulmányaimat. Nem profi előadás volt, csak a magunk mulatságára dolgoztunk a darabbal. Profiként huszonhárom évesen mutatkoztam be: a Titusz kegyelmében Serviliával. Ezt követte Juliska Humperdinck meseoperájából, a Jancsi és Juliskából, majd Freimann báróné Lortzing A vadorzó című operájából. Úgy gondolom, Mozart jó alapot adhat. Ha megfelelően el tudom énekelni a Grófnét, az azt jelenti számomra, hogy a hangom képes arra a színességre, technikai tisztaságra és precizitásra, amely annyira bonyolult feladattá teszi Mozart előadását. Nála a hangzásnak olyan pontosnak kell lennie, mintha az énekhang is egy gyönyörűen szóló hangszer lenne.”
ANJA HARTEROS ÁRIAESTJE
5
6
Anja Harteros a világ legjelentősebb operaházaiban vendégszerepelt már a milánói Scalától a New York-i Metropolitanig, San Diegótól Londonig, bár sokan panaszkodnak, hogy ha biztosan hallani szeretnék őt, akkor Németországba vagy Ausztriába kell utazniuk. A leggyakrabban valóban a Bajor Állami Operaházban látható: a Münchenben töltött tizenöt év alatt majd’ százötven alkalommal lépett már ott színpadra. Kezdetben kisebb feladatokat kapott, például Freiát A Rajna kincsében, de már nagyon hamar megtalálták a főszerepek is. Több müncheni produkciót egyenesen rá szabtak, lehetőleg Jonas Kaufmann-nal összehozva a szopránt: a sztártenorral ugyanis mind művészi teljesítményükkel, mind megjelenésükkel elismerten tökéletes párt alkotnak a színpadon. Először egy frankfurti Così fan tuttéban találkoztak, majd közös Wagner- és Verdi-produkciók sora következett: Münchenben a Lohengrin, A trubadúr és A végzet hatalma, 2013-ban a Salzburgi Ünnepi Játékokon a Don Carlos, idén Wolfgang Amadeus Mozart tavasszal pedig a római Accademia di Santa Cecilia koncerttermében az Aida. „Ha magam mellett tudhatom Anja Harterost, aki technikailag mindent képes megoldani, akkor megkockáztathatom, hogy a Don Carlos duettjeinek csodálatos piano részeit olyan halkan és meghitten énekeljem, amennyire csak lehetséges – nyilatkozta közös munkájukról egy kettős interjúban Jonas Kaufmann. – Ha olyan partnerem van, aki ugyanannyira élvezi ezeket az apró finomságokat, mint én, akkor ez rendkívüli jelenség, és ezt a közönség is megérzi. Amikor az ember a teste legmélyebb régióiból énekel, technikailag és érzelmileg egyaránt, akkor a szellem, a lélek és a test olyan szinten kapcsolódik össze, hogy az egyébként csak az intenzív erotikus élményekből lehet ismerős. Éppen ezért az énekléshez valóban szükséges egy adag exhibicionizmus, mert hasonló élményekben egy párnak alapvetően kettesben van része, nem milliónyi néző előtt.”
Anja Harteros így kommentálta kollégája szavait: „A magas színvonalú éneklés valóban erotikus, és nem csak a szerelmi kettősökben. Jonas rendkívül erotikus típus, s ez csodálatosan működik két ember között a színpadon. Az is nagyszerű, ha a másik csak kicsit is megérzi, mi játszódik le bennem. Egy New York-i Don Giovanni alkalmával René Pape azt mondta nekem: olyan szexi hangod van! Azért emlékszem erre, mert nagyon jó érzés volt ezt hallani. Annál zavaróbb, amikor a próba során az ember elérkezik a feszültségnek egy bizonyos szintjére, olyan pillanatokhoz, amelyekben szinte szikrázik a levegő, és akkor a rendező egyszer csak közbeszól: lépj egy kicsit balra! Ennél kiábrándítóbb dolgot el sem tudok képzelni.” Aki már látta Anja Harterost élőben, meggyőződhetett arról, milyen természetességgel mozog a színpadon. Egyszer fel is tették neki a kérdést, hogy azon művészek közé tartozik-e, akik küzdenek a szerep megformálásával, vagy ő inkább az ösztöneire, a belső hangjára hallgat. „A kettő szerintem nem zárja ki egymást – válaszolta. – Az ösztöneimre hallgatok, miközben küzdök a szereppel a próbák idején és otthon is, amíg megtanulom a darabot. Gyakran gondolom azt, hogy nem, ez a szerep nem nekem való, vissza kell adnom. Aztán egyszer csak megtörténik, hogy miközben egy bizonyos hangot szeretnék megszólaltatni, hirtelen felismerem a figura azon jellemvonását, amely döntő mértékben utat mutat az értelmezéshez.” A Puccini-hősnők közül elsőként Mimit formálta meg a Bohéméletből. „Mimi nagyszerűsége abban a szerénységben rejlik, amellyel elviseli a szenvedést, a szerelmet, a magányt, a kétségbeesést, amely a végén lehetővé teszi, hogy nyugodtan haljon meg” – nyilatkozta a szerepről. Ezt követte az Angelica nővér, majd a Manon Lescaut címszerepe. „Meg akartam várni, amíg a hangom belenő ezekbe a szerepekbe – magyarázta, miért várt évekig ezekkel a feladatokkal. – Nem jó túlságosan fiatalon vállalkozni rájuk, mert az megviseli az ember hangját. Sok énekes hajlamos alábecsülni azt az erőfeszítést, amely Puccini előadásához szükséges. Pedig az ő zenéje a nagy érzelmekre épít, operáit az énekesnek nagyon jó technikával kell énekelnie.”
ANJA HARTEROS ÁRIAESTJE
7
Giacomo Puccini
8
Giuseppe Verdi
A budapesti közönségnek tehát szerencséje van, hogy változatos programot hallhat Anja Harterostól, mert az utóbbi időben valóban inkább Verdi-szerepeket vállal, illetve dalesteket ad. Nem két-három szerepre specializálódik, hogy azokkal járja a világot, hanem különböző szerzőktől különböző stílusú operákat énekel, és szívesen mozdul ki a komfortzónájából. Ezzel a múlt nagy énekeseihez hasonlít, akik karrierjük során számtalan változatos szerepben álltak operaszínpadra. „Azt hiszem, ez a hang minőségétől függ – nyilatkozta ennek kapcsán. – Ha valakinek a hangja igazán a német repertoárhoz illik, akkor a művész ott marad Németországban, és nem fog olasz darabokkal próbálkozni. Ha viszont a hangja az olasz operákban szól a legszebben, akkor az illető nyilvánvalóan az olasz színházakban lép majd fel. Meglátásom szerint kétféle hang létezik: az egyik, amelyet úgy neveznék, hogy »fekete-fehér«, a másik pedig a »kevert«. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, a jellegük egyszerűen adottság. A »kevert hang« tulajdonosa jóval szélesebb repertoárt tud énekelni, például német és olasz muzsikát, vagy preklasszikus és modern zenét egyaránt.”
„Az én adottságaim lehetőséget kínálnak arra, hogy több hangfajban is énekelhessek, és ennek nagy hasznát veszem: amikor Verdit énekelek, a Mozartszerepekben szerzett tudásomat próbálom kamatoztatni, amikor pedig Wagnert, akkor a Verdi-operákban gyűjtött tapasztalataimra támaszkodom. Ez csodálatos és nagyon izgalmas érzés!” A Verdi-szerepek közül hallhattuk már a Traviatában Violettaként, a Simon Boccanegrában Ameliaként, az Otellóban Desdemonaként. „Számomra Desdemona egyáltalán nem az az ostoba és naiv nő, akinek általában hiszik, sokkal inkább erős, mégis gyengéd teremtés” – fogalmazott a Verdi-hősnőről, akinek egyik áriáját ma este is előadja. Az olasz mester operái közül ezen kívül színpadra lépett már
A trubadúrban és A végzet hatalmában Leonóraként, a Don Carlosban Erzsébetként, illetve ez utóbbi darabban, még a pályája kezdetén, egy nyúlfarknyi szerepben a Mennyei hangként is. Ez volt élete első találkozása Verdivel. „Első évemet töltöttem Münchenben, amikor közölték velem, hogy másnap lesz a Don Carlos főpróbája, és én fogom énekelni a Mennyei hang szerepét – idézte fel az esetet egy interjúban. – Mondtam, persze, természetesen, de nem ismerem azt az operát. Mire a rendező megnyugtatott: ne aggódj, csak egyetlen frázisról van szó, ma megtanulod, holnap kijössz a színpadra, és én majd intek, amikor te következel. Igen, válaszoltam, csak az a gond, hogy én a színpadon leszek, miközben a Mennyei hang általában a színfalak mögött énekel, és a karmester inti be. Én viszont a kórus tagjai között álltam, iszonyatosan meleg fekete ruhában, és miközben az autodafé témája újra és újra felhangzott, minden egyes alkalommal azt hittem, hogy na, most kell belépnem. Csak vártam, vártam, a rendező viszont elfelejtett szólni nekem! Az egyik kórustag lökött oldalba: figyelj, te jössz! Én pedig énekelni kezdtem. Nem a megfelelő pillanatban léptem be, a próba után mégis odajött hozzám az intendáns, és azt mondta: tiéd a szerep, te fogsz énekelni a premieren! Nagyon vicces volt.” Színpadon Anja Harterosnak csak ritkán adódik lehetősége arra, hogy megmutassa humoros oldalát, hiszen a legtöbb Verdi-szerepében melankolikus, tragikus sorsú hősnőket jelenít meg. Ugyanakkor egyelőre visszautasította azokat az egyébként sűrűn érkező felkéréseket, amelyek bel canto szerepekre szóltak, nem vállalta például Bellini Normáját vagy Donizettitől a Boleyn Anna címszerepét. „Az embert egy bizonyos irányba viszik a hangi adottságai, bár az Idomeneo Elektráját azért nem nevezném mélabúsnak, és a Figaro Grófnéjának is van humora – válaszolta arra a kérdésre, hogy nem szeretne-e a változatosság kedvéért komikaként bemutatkozni. – Én azonban nagy örömömet lelem ezekben a melankolikus feladatokban. Korábban olykor előfordult, hogy kissé üresnek éreztem magam, miközben ott álltam a színpadon, és az volt a feladatom, hogy bálvány legyek. Ám az ilyen szerepeket is meg lehet tölteni tartalommal, a zene ehhez kiváló segítséget nyújt. Egyébként valóban szeretek viccelődni, de a humoros feladatok még előttem állnak. Ami a bel canto szerepeket illeti, úgy gondolom, túlságosan nagy befektetést igényelnének. Borzasztó sokat kellene dolgoznom a hangomon, hogy megfeleljen ezeknek a kihívásoknak, ennek a speciális stílusnak. A Verdi-szerepek egyszerűen jobban illenek a hangomhoz. A Norma? Nem is tudom, talán majd egyszer, valamikor.”
ANJA HARTEROS ÁRIAESTJE
9
10
Anja Harteros közismerten nem vállal sok fellépést, egy szezonban legföljebb harmincöt-negyven előadást, különben egyszerűen elszaladna mellette az élet. Ahogyan Várady Júlia, a híres operaénekesnő mondta egyszer: minden művésznek el kell döntenie a pályája elején, mit szeretne: énekelni vagy élni. „Az a benyomásom, hogy manapság mind több énekes inkább azt választja, hogy énekelni is, és élni is – fogalmazott Harteros a felvetésre válaszolva. – Számomra a mindent eldöntő kérdés a minőség. Nem hiszem, hogy egy szoprán lazán áttáncolhatja az éjszakát, és utána szuper módon tud énekelni. Az ilyen meséket csak a marketingesek találják ki. Az embernek a magánéletében is kissé visszafogottnak kell lennie, hogy a művészete ne szenvedjen csorbát. Egyébként amikor énekelek, például a Verdi-szerepek annyira valóságosnak érződnek, hogy a személyes életemet is rendkívüli módon gazdagítják. A színpadon előhívott érzelmekben van valami megnyugtató, ugyanis nem kell őket magánszemélyként átélnem.” Írta: Mörk Leonóra
Ivan Repušić 1978-ban született, s Zágrábban folytatott zenei tanulmányai után 2002-ben a spliti Horvát Nemzeti Színházban kezdett dolgozni, ahol 2010 és 2013 között vezető karmesterként és operaigazgatóként jelentős olasz operarepertoárt épített ki. 2011-ben debütált a berlini Deutsche Operben, a Bohémélet karmestereként. A sikeres bemutatkozást a következő években számos ugyancsak sikeres produkció dirigálása követte. Közben más rangos német operaházakban (Hannoveri és Hamburgi Állami Operaház, drezdai Semperoper, berlini Komische Oper), valamint Németország határain kívül is rendszeresen szerepelt, többek közt a bécsi Musikvereinban, a prágai Smetanateremben és a parmai Verdi Fesztiválon. Az elismert operakarmester figyelemre méltó szimfonikus repertoárral is rendelkezik, s 2016 nyarától a Hannoveri Állami Színház fő-zeneigazgatója lesz. A Pannon Filharmonikusok 2011-ben ünnepelte fennállásának kétszázadik évfordulóját. A zenekar ma Magyarország egyik meghatározó művészeti együttese, amely egyedi koncertprogrammal és széles körű, minden korosztályt kielégítő műsorstruktúrával rendelkezik. Rendszeres meghívottja rangos fesztiváloknak, s többek közt olyan jeles karmesterekkel és vendégművészekkel dolgozott, mint Oliver von Dohnányi, Makszim Vengerov, Krzysztof Penderecki, Fazil Say, Hadady László és Roby Lakatos. Turnéi során az együttes bemutatkozott Európa és Észak-Amerika neves koncerttermeiben és fesztiváljain. A Bartók–Pásztory- és Artisjus-díjas zenekar 2011 őszétől Bogányi Tibor vezető karmesterrel és Vass András állandó karmesterrel dolgozik, állandó vendégkarmestere Kocsis Zoltán.
ANJA HARTEROS ÁRIAESTJE
11
Anja Harteros Photo Š Marco Borggreve
Summary Anja Harteros has appeared as a guest star at the world’s leading opera houses, from La Scala in Milan to the New York Metropolitan, and from San Diego to London, although she performs most frequently at the Bayerische Staatsoper in Munich. The German soprano, 43 years old this year, won the Cardiff Singer of the World competition in 1999, since when her career has spiralled ever upwards. Harteros is regarded as one of the most significant sopranos of her generation. She feels equally at home in the operas of Mozart, Wagner, Richard Strauss and Verdi, and even Handel. Thanks to her diverse repertoire, she is compared to great singers of the past who, rather than touring the world in one or two roles, were happy to sing pieces by different composers in a variety of styles. ”My voice has given me the chance of singing in many Fachs [vocal classes], and I try to use my knowledge of Mozart when I sing Verdi or my experience from singing Verdi operas when I sing Wagner,” says Harteros. Of the Verdi roles, she has been heard as Violetta in La Traviata, as Amelia in Simon Boccanegra, as Desdemona in Otello, as Leonora in both Il Trovatore and La forza del destino, and as Elisabetta in Don Carlos, while her most memorable Wagnerian roles have been Elisabeth in Tannhäuser and Elsa in Lohengrin. Known for taking on no more than 35-40 appearances each season, Harteros brings arias from Verdi, Puccini and Cilea to Budapest, and we will also hear music from the most defining composer of her career, Mozart. “I think Mozart can be a kind of base,” she explained in one interview. “If I am able to sing the Contessa really well, then that shows me my voice can work with colours, instrumental clarity and precision; that is the difficulty of Mozart.” For Harteros, it is also important that she does not live merely for the opera stage: “For me the decisive issue is quality. I don’t believe a soprano can loosely dance the night away and be able to sing brilliantly afterwards. Stories like that are only dreamt up by marketing men. You have to be a little restrained in your private life to be sure your art doesn’t suffer.”
ANJA HARTEROS ARIA RECITAL
13
14
MINDENSZENTEK
Dvořák: Requiem
Vezényel: Tomáš Netopil
2015. november 1.
Tomáš Netopil Fotó © Marco Borggreve
Fassang László és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Madaras Gergely
2015. november 5. Fassang László
SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK
Tomasz Daroch és a Kodály Filharmonikusok Debrecen
Vezényel: Kovács László
2015. november 15. Tomasz Daroch Fotó © Andrzej Heldwein
Budafoki Dohnányi Zenekar
Az örökkévalóság pillanatai – Femina ex machina
Vezényel: Hollerung Gábor
2015. november 21. Hollerung Gábor
Wiener Kammerensemble
2015. november 24.
Fotó © Wilfried Hedenborg
Monteverdi: Poppea megkoronázása
Közreműködik: Orfeo Zenekar Vezényel: Vashegyi György Rendező: Geréb Zsófia
2015. november 26., 27., 29. Orfeo Zenekar
előzetes,
AJÁNLÓ
STRATÉGIAI PARTNEREINK:
STRATÉGIAI MÉDIAPARTNEREINK:
A MÜPA TÁMOGATÓJA AZ EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA.
Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A Müpa fotóit Csibi Szilvia, Pető Zsuzsa, Posztós János és Kotschy Gábor készítette. A címlapon: Anja Harteros Címlapfotó: Marco Borggreve A szerkesztés lezárult: 2015. október 26. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
ISO: 9001:2000