Müpa Műsorfüzet - Wiener Kammerensemble (2015. november 24.) by Müpa Budapest

Wiener Kammerensemble 2015. november 24. Bart贸k B茅la Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

24 November 2015 Béla Bartók National Concert Hall

Wiener Kammerensemble Albena Danailova, Andreas Großbauer – violin Tobias Lea – viola Tamás Varga – cello Christoph Wimmer – double bass Thomas Jöbstl – horn Gerald Pachinger – clarinet Richard Galler – bassoon Mozart: Divertimento in D major, K. 205 I. Largo – Allegro II. Menuetto III. Adagio IV. Menuetto V. Finale: Presto Beethoven: String Quartet in B flat major, Op. 18, No. 6 I. Allegro con brio II. Adagio ma non troppo III. Scherzo: Allegro IV. La Malinconia: Adagio – Allegretto quasi Allegro Schubert: Octet in F major, D. 803 I. Adagio – Allegro – Più allegro II. Adagio III. Allegro vivace – Trio – Allegro vivace IV. Andante – variations. Un poco più mosso – Più lento V. Menuetto. Allegretto – Trio – Menuetto – Coda VI. Andante molto – Allegro – Andante molto – Allegro molto The English summary is on page 13.

2015. november 24. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Wiener Kammerensemble Albena Danailova, Andreas Großbauer – hegedű Tobias Lea – brácsa Varga Tamás – cselló Christoph Wimmer – nagybőgő Thomas Jöbstl – kürt Gerald Pachinger – klarinét Richard Galler – fagott Mozart: D-dúr divertimento, K. 205 I. Largo – Allegro II. Menuetto III. Adagio IV. Menuetto V. Finale: Presto Beethoven: B-dúr vonósnégyes, op. 18, No. 6 I. Allegro con brio II. Adagio ma non troppo III. Scherzo: Allegro IV. La Malinconia: Adagio – Allegretto quasi Allegro Schubert: F-dúr-oktett, D. 803 I. Adagio – Allegro – Più allegro II. Adagio III. Allegro vivace – Trio – Allegro vivace IV. Andante – variations. Un poco più mosso – Più lento V. Menuetto. Allegretto – Trio – Menuetto – Coda VI. Andante molto – Allegro – Andante molto – Allegro molto

Bécsből jöttek, mesterségük címere: kamarázás A többnyire a Bécsi Filharmonikusok tagjaiból álló Wiener Kammerensemble egyike a bécsi klasszicista repertoár legautentikusabb tolmácsolóinak. Az 1970-ben alakult kamarazenekar, amelynek neve eredetileg A Bécsi Filharmonikusok Kamaraegyüttese volt, a triótól a nonettig minden felállásban pódiumra lép, repertoárján a kamaramuzsikának a klasszikustól a kortárs zenéig terjedő remekeivel. Specialitása azonban a bécsi klasszikusok, a korai romantika irodalma: a ritkán megszólaló szeptettek és oktettek mellett gyakran játssza például Mozart vonósokra és fúvósokra írt divertimentóit, valamint Johann Strauss korának zenekari műveit. A tizennégy lemezfelvételt jegyző együttes magyar tagjával, a Bécsi Filharmonikusok szólócsellistájaként tizenhét éve az osztrák fővárosban élő Varga Tamással HOLLÓS MÁTÉ beszélgetett a Müpa-beli hangverseny kapcsán. – Mióta működik a kamaraegyüttes, és Te mikor csatlakoztál hozzá? – A zenekar egykori hangversenymestere, Gerhard Hetzel 1970-ben alapította. Amikor ő a ’90-es évek elején balesetben elhunyt, az együttes addigi második hegedűse vette át az irányítást. Én 2000 körül csatlakoztam a muzsikusokhoz. Az összetétel többször változott az idők során, néhány éve a vezető helyén is: ma Albena Danailova, a Bécsi Filharmonikusok koncertmestere az első hegedűsünk. Schubert Oktettjének hangszer-összeállítására épül az együttes: vonósnégyes, nagybőgő, kürt, klarinét és fagott alkotja. A kezdeti időkben még fuvolás is tartozott a csapathoz, ma már nem, viszont szoktunk két kürttel turnézni, hiszen tág a kétkürtös divertimento-repertoár. – Mennyit turnézik évente a Wiener Kammerensemble? – Nem sokat, minthogy a zenekar mellett limitált az erre fordítható időnk. Japánban van kétévente fellépési lehetőségünk. A gazdasági válság is érezteti hatását, amelyet abból is tapasztalunk, hogy korábban rendszeres olasz turnéink leálltak. – Magyarországon most jártok először? – Nem tudom, hogy belépésem előtt megfordult-e itt az együttes, amióta én játszom benne, még nem. – A Wiener Kammerensemle a Bécsi Filharmonikusok tagjaiból áll? – Nagyobbrészt. Noha a Bécsi Filharmonikus Zenekarhoz tartozónak tart minket a köztudat, mindig is voltak közöttünk mások. Így most is két fúvósunk, a klarinétos és a fagottos a Bécsi Szimfonikus Zenekar tagja.

– Hogy viszonyul egymáshoz a két nagy bécsi zenekar? Versengnek a Filharmonikusok és a Szimfonikusok? – Persze, van rivalizálás. A Szimfonikusok néha zokon veszik, hogy egyes fiatal tehetségeik átigazolnak hozzánk, de azért nincs drámai szembenállás. A kamaraegyüttesben játszó két fúvós pedig olyan jó, hogy nem is kerül szóba a hovatartozás. – A Schubert-Oktett összetételt meghatározó hatásán túl van sajátos profilja, repertoárja a Kammerensemble-nak? – Nem igazán. Persze, elsősorban a klasszikus bécsi mestereket várják tőlünk mint a Bécsi Filharmonikusok együttesétől: Mozartot, Beethovent, Schubertet, no meg Johann Strausst… – Csakugyan? Johann Strausst csak átiratban játszhatjátok…

– Igen, magam is készítek átiratokat, s vannak körülöttünk olyan muzsikusok, akik ellátnak átiratokkal, hiszen sok Johann és Joseph Strauss-, valamint Lannermű tartozik a sztenderjeink közé. Előfordul, hogy későbbi zenéket is műsorra tűzünk: a Konzerthausban egyszer Hindemith Oktettjét is megszólaltattuk, mi tehát nyitottak vagyunk a törzsrepertoárunkon túli művek iránt is, de a hangversenyrendezők általában ragaszkodnak a népszerűbb régebbi kompozíciókhoz. – Tágítsuk a képet közvetlen környezetetekre, hátteretekre: a Bécsi Filharmonikusokra! Szokás emlegetni a zenekar hagyományát, sajátos bécsi előadói stílusát. Te ezt miben határoznád meg? Úgy is, mint ami kamarazenélésetekre is kihat? – A Filharmonikusok specialitása a kiterjedt kamarázás. A kamarazenélésben rejlő spontán egymásra reagálás azután termékenyítően hat mindennapi operaházi szolgálatunkra is. Elkövettem azt a hibát, hogy amikor a zenekarhoz kerültem, nem kezdtem jegyezni, ki mindenkivel kamarázom. Pedig az eddigi tizenhét évnyi bécsi praxisom alatt legalább ötven–hatvan kollégával kerültem ilyen kapcsolatba. Ennek során láthatatlan szálak alakulnak ki a zenésztársak között, amelyektől a zenekari együttjáték is olajozottabbá válik. – Az nem fordult elő, hogy egy zenésztárssal nem „ízlett” a kamarázás, nem tudtatok összehangolódni, és közeledés helyett a távolság lett nagyobb? – Előfordult ilyen is. A kamarazenélés intim dolog, ahhoz emberileg is meg kell értenünk egymást. Tradícióinkhoz erősen hozzátartozik a rögtönzés lehetősége. Nem állítjuk be a próbákon, hogy pontosan mi történjék az előadáson, csupán egy „variánst” gyakorlunk be, jól megismerjük a darabot és benne egymás lehetőségeit, hogy aztán a koncert ihletésében alakítsuk ki az aznapi megjelenési formát.

WIENER KAMMERENSEMBLE

– Különleges a zenekarotok: egyszerre szolgálja a bécsi Állami Operaházat és teljesít a koncertpódiumon. – Van más ilyen zenekar is, mi talán csak abban térünk el tőlük, hogy egyenlő intenzitással szerepelünk a két területen: annyi hangversenyünk van, mint más koncertzenekaroknak, miközben estéről estére szolgáltatjuk a zenét az operaházban. Ez olyan, mintha a zenekar tagjainak két állásuk volna. – Amikor hangversenyre készültök, és nappal arra próbáltok, olyankor is játszotok este az operaházban? Ez rendkívül megterhelőnek hangzik. – Igen, így van, de mindenhez hozzá lehet szokni. Mielőtt kimentem Bécsbe, egyszerre voltam a Rádiózenekar és az Operaház szólócsellistája. Mindkét helyen félállásban dolgoztam, egyiket sem akartam otthagyni. Ehhez adódtak még saját fellépéseim: szólóztam zenekarokkal, akkoriban még aktív volt a Forrás Kamarazenei Műhely, amelyben rendszeresen felléptem, s alapító tagja voltam az Orfeo Zenekarnak, velük is igen sokat játszottam. Ez a „soklakiság” komoly szervezőmunkát kívánt, és folyton reménykednem kellett, hogy mindenhová odaérek. Amikor Bécsbe szerződtem, a madárnál is szabadabbnak éreztem magam, hiszen a két ház – még ha külön intézmény is – figyelembe veszi, Varga Tamás Fotó © Wilfried Hedenborg hogy egyazon „emberanyaggal” dolgozik, ezért úgy osztja be a napot, hogy mindenre jut idő. Nem kell kisakkoznom, mikor és hol ebédelek, hiszen hagynak időt a próbák között. A zenekarnak hetente tizennégy–tizenöt szolgálata könnyedén összejön – persze, az egyes tagoknak lehet ennél kevesebb. 149-en vagyunk a zenekarban.

– Látjuk, hogy emellett még jut idő a kamaraegyüttesre, de vajon szólózásra is? – Akiknek megvannak hozzá a kvalitásai, azok szólóznak. Most a hétvégén Drezda közelében volt koncertem, de valamennyi szólócsellista és hangversenymester kollégám is gyakorta fellép önállóan. – Kamarazenészként annyira összeszokottak vagytok, hogy mondjuk Schubert Oktettjét már próbálnotok se kelljen? – Szinte ez a helyzet. Az alaprepertoárt – Mozart-divertimentókat, Beethoven Szeptettjét és efféléket – olyan gyakran játsszuk, s annyira megszoktuk egymást általában is, hogy ez a terület nem komolyabban próbaigényes. – Az itthon-szereplés ad-e neked valamilyen érintettségből fakadó hajtóerőt? – Amióta Bécsbe költöztem, híresztelem Budapesten, hogy nem távolodtam el, szívesen jönnék, fontos lenne itthon játszanom, de kevéssé találok meghallgatásra… Itt tanultam, itt kezdtem koncertezni, van még engem ismerő, fellépéseimre szívesen járó közönségem, de csak akkor jöhetek, ha hívnak, nem kezdek magamnak hangversenyeket szervezni. Természetesen meg kell válogatni az időpontot, mert bécsi teendőim dominálnak a naptárban, de a zenekarokkal, koncertrendezőkkel biztosan találhatnánk alkalmas dátumokat. S kurzust is szívesen tartok, amint ez másutt a világban is előfordul, néha még olyankor is, amikor a zenekar „orchestra in residence” programban néhány napig tartózkodik valahol. Ilyen keretek között Amerikában, Ausztráliában, Japánban is tartottam már kurzusokat. Szívesen megmutatkoznék Magyarországon is, hiszen a mai fiatalok, ha hallottak is rólam, már nem ismernek. – Szinte közhely, hogy ha a világba sokfelé vetődött magyar muzsikusok találkoznak, a neveltetés közössége – régebbi nemzedékekben főként Weiner Leó szelleme – azonnal közös zenei nyelvet teremt, egymáshoz hangolja őket. Efféle hagyományos szellem jellemzi a bécsi zenélést is. Folyamatnak élted meg az itthoniból az osztrák zenei szellemiségbe való átlépést? – Ahogyan a korábbiak számára Weiner volt a meghatározó, én a Rados Ferenc-féle iskolából származom. Újabban gyakran szólózik velünk Leonidasz Kavakosz, aki évekig szintén Radoshoz járt konzultációra, augusztusban pedig egy francia zongoristával koncerteztem, aki ugyancsak megfordult Rados kurzusain. Velük egészen más szinten értjük egymást: Rados bevezetett abba a gondolkodásmódba, amel�lyel megfejthetjük – ami a legfontosabb –, hogy mit akart a zeneszerző. Amikor a Filharmonikusokhoz szerződtem, nem volt új nekem Bécs zenei világa, mivel előtte 1990-től 1996-ig a Bécsi Kamarazenekarban játszottam, eleinte tuttistaként, aztán szólócsellistaként, ahol megtanultam az ottani szellemű Haydn- és Mozart-játékot.

WIENER KAMMERENSEMBLE

A Bécsi Filharmonikus Zenekar pedig formálja új tagjait. A zenekari zsűri a próbajátékon nemcsak technikai mérce szerint választja ki a megfelelő újoncot, hanem azt is hallgatja, a legjobbak közül kinek a zenélése áll legközelebb az együttes tradicionális hangzásához. Akit pedig felvesz, azt megpróbálja minél inkább a maga zenélési módjához formálni – ez volt az én utam is. Ez jelenthet vonókezelést, vibrato-technikát (ez utóbbi okán van kevés esélye hozzánk bekerülnie egy orosz iskolát képviselő művésznek).

Nekem nem jelentett alapvető irányváltást ez az alkalmazkodás, de biztos, hogy alakult a játékom a zenekarban végzett munka során. Ha egy zenekari kollégával ülök le kamarázni, azonnal összeszokottak vagyunk, mert a közös lélegzés, frazeálás eleve magasabb szintről indítja játékunkat, mint egy idegennel. Létezik a zenekarban egy olyan jelenség, amelyet nem tudok megmagyarázni, de amelynek következtében, ha ott ülünk este az Operaházban nyolcvanan, és a karmester rosszul int be, senki sem lép be. Anyagtudás és lélekjelenlét tanulhatatlan egysége ez, amely egylényegű a kamarazenéléssel. Így az énekesekkel is „kamarazenélni” tudunk.

A művekről Miféle esti mulatság lehetett a Mozart-család bécsi barátja, doktor Mesmer kertjében, amelyre a társaság szórakoztatásául olyan Divertimento született, mint Mozart 205. Köchel-jegyzékszámú, a műfajban No. 7 jelzetű darabja! A mű különlegessége, hogy a vonósok csak trióban vesznek részt benne, a basszus szólamát fagott erősít(het)i, noha nem minden tételben. Játszik viszont két kürt, helyenként megidézve „vadászos” idiómáját, másutt csak azt a pasztell sugarat vetítve a zene folyamára, amely Mozart színvilágának oly megnyerő jellegzetessége. A nyitótétel némiképp Haydn formálására utaló lassú bevezetés után szabályos szonátaforma. Lakonikus kódája már az expozíció végén feltűnik, a tétel végén azonban variáltan ismételve mintha még inkább azt mondaná a rafinált témák és átvezető részek után: semmiség, ennyi az egész… Kellemet árasztó Menuetto lép a színre, majd egy dalformában írt lassú tétel. Akárcsak a menüett triója, az Adagio is csak vonósokon szól. Mozart „kispórolja” a kürtöket a második Menuettóban való friss megszólalásuk kedvéért. Érdemes figyelni, amint a tételt nyitó nyolcütemes periódus zárlatában megbúvó díszítő formulából indítja a középrészt. A ¾-es ütemnek továbbra is ugyanarra a negyedére esik a díszített ritmusképlet, mégis kecsesből súlyossá, szinte bumfordivá válik, amint nem lezár, hanem megnyit egy folyamatot. A Finale gyors rondója valamennyi résztvevőnek alkalmat ad az előtérben való megmutatkozásra. Az op. 18-as hat Beethoven-vonósnégyes a komponista első bécsi évtizedében, pontosan 1798 és 1801 között született. A felkérő Lobkowitz herceg volt, akinek a műfaj megteremtőjeként számontartott Haydn is írt vonósnégyest. Mind a hat darab tele van zeneszerzői leleménnyel, a hatodik, az 1801-ben keletkezett B-dúr azonban a leginkább kiegyenlített a kidolgozást és leginkább kimunkált a témák variálást illetően. Ez, a No. 6-os válasz „Haydn-papának”, s ezt rögtön elárulja az első tétel (Allegro con brio), a maga inkább mérsékelten induló, méltóságteljes pontozott ritmusával. A szerző

WIENER KAMMERENSEMBLE

lassú tételei között is egyedülállóan szenvedélyes Adagio formai egyszerűségével, dúr-moll kontrasztjaival hívja fel magára a figyelmet. A Scherzo óriási ritmikai váltás az előző tételek egyértelmű, mintegy kijelentő módban megfogalmazott ritmusképletei után: akár egy cirkuszi trupp bukdácsoló bevonulása után kitörő élénk forgatag. A Scherzo ritmikai találékonysága után a zárótétel harmóniai leleményei kápráztatják el a hallgatót: végig a La Malinconia – Adagio, az Allegretto quasi Allegro, Tempo I., Allegretto, Adagio, Allegretto, Poco adagión át a Prestissimo utolsó ütemekig. Nem Schubert akart Oktettet írni: Rudolf főherceg udvarmestere, Ferdinand Troyer gróf vágyott egy Beethoven Szeptettjének kamarazenei grandiozitásához illő alkotásra. A megrendelő nem passzívan gyönyörködött a műben: maga klarinétozott az 1724-es magánpremieren, amelyet három évvel követett a hivatalos bemutató. Schubert az igényt nem béklyóként értelmezte, hanem szárnyakat kapott tőle. Hattételes, egyórás kompozíciója magában álló apparátusú remek lett. Klarinét, kürt és fagott csatlakozik a vonósötöshöz, amelyben a kvartetthez nagybőgő társul. Nem vitás, kamarazenét hallunk, mégis a mű több pontján érezhetjük, hogy a szimfóniaírásra vágyó Schubert gyakorlatozik. Szabadon kalandozik a hangnemek között, s a lassú tételekben felködlik a „mennyei hosszúság” schuberti „találmánya”, miként a nosztalgikus hang más megnyilvánulásai is. Egy Adagio bevezette Allegro nyitótételt jellegzetes schuberti Adagio követ, majd feszesen ritmizált Allegro vivace tör be zenei színpadunkra. A bécsi klasszikusok közelsége leginkább a negyedik tétel Andante témájában érződik, amelyre – már inkább kora hangján – hat variációt komponál a szerző. Menuetto vezet át a leginkább „szimfonikus” allúziót keltő zárótételhez. Írta: Hollós Máté

CMY

Ezért esik különösen jól, hogy a hallgatóink is szeretik. Köszönjük, hogy 2015 elején már naponta 223 ezren hallgatták 2 Magyarország elsô és egyetlen hírrádióját.

Még több Müpa!

Regisztráljon ingyenes hűségprogramunkba, gyűjtse a pontokat, és élvezze a kedvezményeket!

mupa.hu

Vienna Chamber Ensemble Fot贸漏 Wilfried Hedenborg

Summary The Vienna Chamber Ensemble was founded in 1970 based on the instrumentation for Schubert’s Octet: string quartet, double-bass, horn, clarinet and bassoon, but the ensemble might always add another horn to open up the full divertimenti repertoire. Most of the musicians are also members of the Vienna Philharmonic, although some are also accepted from the Vienna Symphony Orchestra. In addition to treating their audiences worldwide to the works of the Viennese classical repertoire, they are also an authentic source when it comes to works by the Strauss family and Joseph Lanner. The lifeblood of the Vienna Philharmonic is chamber playing, which cellist Tamás Varga, who has played with the ensemble for 17 years, describes as “an intimate matter demanding personal understanding of each other, with the opportunity for improvisation firmly rooted in our traditions. At rehearsals, we never set out precisely what should be played, but only go through a ‘variation’, in which we develop a strong familiarity with the piece and its possibilities so that when later inspired by the actual concert, we can create it in the form that emerges that night”. The Vienna Philharmonic performs its work both in the orchestra pit of the Vienna State Opera and on the concert podium. Like many of the orchestra’s other musicians, Tamás Varga often takes the stage as a soloist, and led master courses in the United States, Australia and Japan while touring abroad. “At the rehearsal hall, the orchestra jury selects suitable recruits not only based on their technical ability, but also listens to how closely the playing of the best musicians matches the traditional sound of the ensemble,” Varga explains. “If I sit down to play chamber music with a colleague from the orchestra, we immediately click, since our synchronised breathing and phrasing mean that we are already playing at a higher level than we would be with a stranger. There is a certain phenomenon at the orchestra that I can’t quite describe, but the effect of it is that if the conductor signals us at the wrong time, nobody enter. This is an unlearnable oneness of skill and presence of mind that is also the essence of chamber playing. This means we can play ‘chamber music’ with the singers too.”

WIENER KAMMERENSEMBLE

Monteverdi: Poppea megkoronázása

Közreműködik: Orfeo Zenekar Vezényel: Vashegyi György Rendező: Geréb Zsófia

2015. november 26., 27. és 29.

Orfeo Zenekar

Jiří Bělohlávek és a Cseh Filharmonikusok

2015. december 5.

Jiří Bělohlávek Fotó © Czech Philharmonic

SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK

Szabados Éva és a Pannon Filharmonikusok

Vezényel: Erdélyi Dániel

2015. december 13. Szabados Éva Fotó © Pawel Karnowski

KARÁCSONYI ORGONAKONCERT

Kovács Róbert és a St. Florianer Sängerknaben

Vezényel: Franz Franberger

2015. december 17.

ÚJÉVI MATINÉKONCERT

Haydn: A teremtés

Oratórium-keresztmetszet Közreműködik: Osztrák–Magyar Haydn Zenekar Moderátor és vezényel: Fischer Ádám

ÚJÉVI HANGVERSENY

Haydn: A teremtés

Közreműködik: Osztrák–Magyar Haydn Zenekar Vezényel: Fischer Ádám

előzetes,

AJÁNLÓ

STRATÉGIAI PARTNEREINK:

STRATÉGIAI MÉDIAPARTNEREINK:

A MÜPA TÁMOGATÓJA AZ EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA.

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A Müpa fotóit Csibi Szilvia, Pető Zsuzsa, Posztós János és Kotschy Gábor készítette. A címlapon: Wiener Kammerensemble Címlapfotó: Wilfried Hedenborg A szerkesztés lezárult: 2015. november 13. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000