Müpa Műsorfüzet - Szabados Éva és a Pannon Filharmonikusok (2015. december 13.) by Müpa Budapest

SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK

Szabados Éva és a Pannon Filharmonikusok 2015. december 13. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

TĂ&#x2013;BB MINT KLASSZIKUS

mediaklikk.hu/bartok

13 December 2015 Béla Bartók National Concert Hall

2015. december 13. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

SYMPHONIC DISCOVERIES SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK Éva Szabados (flute) and Szabados Éva (fuvola) és the Pannon Philharmonic a Pannon Filharmonikusok Featuring: Anamarija Knego – soprano Ivana Srbljan – mezzo-soprano Marko Fortunato – tenor András Palerdi – bass Hungarian National Choir (choirmaster: Mátyás Antal) Conductor: Dániel Erdélyi Reinecke: Flute Concerto in D major, op. 283 1. Allegro molto moderato 2. Lento e mesto 3. Moderato Beethoven: Symphony No. 9 in D minor, op. 125 1. Allegro ma non troppo, un poco maestoso 2. Scherzo: Molto vivace 3. Adagio molto e cantabile 4. Presto – Allegro ma non troppo The English summary is on page 13.

Közreműködik: Anamarija Knego – szoprán Ivana Srbljan – mezzoszoprán Marko Fortunato – tenor Palerdi András – basszus Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás) Vezényel: Erdélyi Dániel Reinecke: D-dúr fuvolaverseny, op. 283 I. Allegro molto moderato II. Lento e mesto III. Moderato Beethoven: IX. (d-moll) szimfónia, op. 125 I. Allegro ma non troppo, un poco maestoso II. Scherzo: Molto vivace III. Adagio molto e cantabile IV. Presto – Allegro ma non troppo

Carl Reinecke

Vannak mesterek, akik örökre háttérben maradnak és legfeljebb tanítványaik révén kerülnek be a zenetörténet nagykönyvébe. Ilyen nagy hatású pedagógus, előadóművész és zeneszerző volt az 1824-ben született és szép kort megért, 1910-ben elhunyt Carl Reinecke is. Fiatalkorában Schumann, Mendelssohn és Liszt megbecsülését élvezhette, utóbbi lányát tanította is Párizsban. Huszonkét esztendősen VIII. Keresztély dán király udvari zongoristája lett, majd pár évet Párizsban töltött, 1851-től pedig a Kölni Konzervatórium tanáraként folytatta munkáját. Időközben elismert muzsikussá vált, így 1860-ban Európa egyik legrangosabb szimfonikus zenekara, a lipcsei Gewandhaus Zenekar élére került zeneigazgatónak, amely poszton több mint három évtizedig állt. Emellett harmincöt esztendeig – 1897-től igazgatóként – zeneszerzést és zongorát oktatott a lipcsei konzervatórium nagy tekintélyű professzoraként. Olyan növendékek jártak hozzá, mint a zeneszerző Edvard Grieg, Leoš Janáček, a Bartók Béla és Kodály Zoltán által is nagyra tartott Frederick Delius, Isaac Albéniz és Max Bruch, a korszakos jelentőségű zeneteoretikussá vált Hugo Riemann, valamint a zseniális karmester, Felix Weingartner. Reinecke volt a legidősebb muzsikus, aki az elsők között rögzítette játékát Welte-Mignon gépzongora-tekercsre a századfordulón, már nyolcvanévesen. Nyugdíjba vonulása után csak a zeneszerzésnek élt, mintegy háromszáz publikált művet hagyott hátra, ezek között található hat opera, három szimfónia, négy zongoraverseny, valamint egy-egy hárfa-, hegedű-, gordonka- és fuvolaverseny. Komponistaként elsősorban zongorazenéje tette ismertté a nevét; stílusa hagyománytisztelő, Schumann és Mendelssohn hatását mutatja A nyolcvannégy éves korában, 1908-ban komponált D-dúr fuvolaversenyt a lipcsei Gewandhaus Zenekar szólófuvolásának, Maximilian Schwedlernek ajánlotta, akinek játéka Brahmst is lenyűgözte. „Más bolygók levegőjét érzem” – énekli a szólista Arnold Schönberg ebben az évben keletkezett, a korábbi évszázadok zenéjét meghatározó hangrendszer kereteit feszegető II. vonósnégyesében, és bizony, ekkor már más szelek fújnak. Schönberg megírta I. kamaraszimfóniáját is, Bartók a Tizennégy bagatellt, Debussy pedig a Képek című zongorasorozatát és az Egy faun délutánja című zenekari tablóját – ezek mindegyike szakított a romantikával, és új irányokat jelölt ki a 20. század zenei stílusai számára.

„A mű az első hangtól kezdve a szépségről szól, igazi ajándék a romantikus fuvolarepertoárban, a közönség számára is könnyen befogadható mű – mondja Szabados Éva, az est szólistája. – A nehézséget a nagy létszámú zenekar jelentheti az előadó számára; nem könnyű feladat az átütő hang, a szólók és a zenekarral közös tuttik közötti egyensúly megtalálása. Amikor először hallottam a darabot, éppen a második tételét játszotta egy osztálytársam: azonnal megragadott ennek a tételnek a szépsége, számomra azóta is ez a mű magja, lényege. Az üstdob szívdobbanást imitáló ritmusa, a kürtök vészjósló akkordjai, a fafúvósok felelgetése, a cselló kantilénája, a fuvola éneklő, fájdalmas szépségű dallama az ember szívéig hatol. A második tétel maga a szép boldogtalanság, vagy ahogyan Hamvas Béla gyönyörűen megfogalmazta: »Mindenki tudja, hogy boldog embernek nincsen irodalma. Nincs festészete, filozófiája, beszéde. Nincs zenéje sem. Ez mind boldogtalanság. Ez a szép boldogtalanság. A boldogtalanság megszépítése, ami az egész művészet.«

Reinecke zenéje a szépség üzenetét közvetíti számomra. Mindegy, mi történik az életben, mindig őriznünk kell magunkban és magunk körül a szépséget. Reinecke is a szépséget éltette, ezen a nyelven szólt, nála a legnagyobb fájdalom is eszményien szép. A darabon belüli polarizációban a második tétel az árnyékos, fájdalmas oldal, ezzel szemben, az első és harmadik tételben ott a lángoló életöröm.” Szabados Éva, mint meséli, már születése előtt kapcsolatba került a fuvolával, még ha közvetett módon is. „Édesanyám énektanára a gimnáziumban fuvolatanárnő is volt. Egy alkalommal behozta a hangszerét az osztályba, és eljátszotta Debussy Syrinx című fuvoladarabját. A mű és a fuvola hangja életre szóló élményt jelentett édesanyám számára, és biztosan nem véletlen, hogy éppen az ő egykori énektanáránál, Kováts Krisztinánál kezdtem tanulni. Ma már, amikor jól ismerem a hangszeremet, tudom, hogy a választással ösztönösen is jó döntést hoztam. A fuvola az egyik legmozgékonyabb és legvirtuózabb fafúvós hangszer, ugyanakkor az egyik legősibb eredetű is. Ellentétben többi fafúvós társával, itt nincs nád, nincs fúvóka, a száj és a befúvó nyílás között semmilyen akadály nincs, mi szabadon mozgunk. Fuvolahang és fuvolahang között azonban nagy különbségek lehetnek: a száj alakja, az izmok, a fogak, a szájüreg alkotja a fuvolás finom mechanizmusát, ehhez jön még a levegővétel, levegővezetés, támasz, testkontroll – ez mind függ az előadó fiziológiai adottságaitól. Amiben viszont közösek vagyunk: a levegővel való közvetlen viszony határoz meg minket, a fuvola a léggel zenél.”

SZABADOS ÉVA ÉS A PANNON FILHARMONIKUSOK

„A zenetörténet szerves része a zenét hallgató tömegek története” – írja Szabolcsi Bence. Érdekes, bár elhanyagolt téma: kiknek íródtak a zeneművek, és ez a körülmény milyen módon formálta azokat? Hiszen Joseph Haydn is másféle szimfóniákat írt az 1790-es években Párizs és London közönségének, a két világváros ünnepelt vendégeként, mint amilyenek korábban az Esterházy-udvarban, a zeneileg művelt hercegnek, másféle zenehallgatási keretek számára készültek. Ludwig van Beethoven (1770–1827) ebben is tovább lép a Haydn által kikövezett úton: a IX. szimfónia képzeletbeli közönsége maga az emberiség. A mű monumentális, de szerzője érezhetően közérthetőségre törekszik. Első tételének főtémája egyszerű hármashangzat-felbontás, a zene tagolása is szinte végig szimmetrikus; hősi, harcos gesztusai a fiatal Beethoven II. József halálára komponált gyászkantátájának azon tételét idézik, amelyben a fanatizmus sötét pokolból feltámadt szörnyét ábrázolja a zeneszerző. A második tétel táncosságával, monoton, ismétlődő ritmusával, lüktetésével hat a hallgató zenei ösztöneire, a harmadik, Adagio molto e cantabile (Nagyon lassan és éneklően) feliratú tételben a dal, az ének – egyelőre szöveg nélkül – jelenik meg a szimfóniában, kifinomult és kifejező hangszeres dallamokon, s ezzel Beethoven még egy lépést tesz a közérthetőség Ludwig van Beethoven irányába: a zene már-már szövegért kiált. A negyedik tételben pedig megszületik a szó. A bevezetőben erőteljes hangszeres énekbeszéd (recitativo) hangzik el a nagybőgőkön és a gordonkákon, ennek megismétlésekor énekes szólistától, szöveggel – megfejtéssel – halljuk ugyanazokat a hangokat. És felcsendül az Örömóda-dallam, ez a fütyülhető, már-már primitív, egyszerűségével talán az emberiség közös eredetére utaló himnusz. Ahogyan Richard Wagner fogalmazott:

„A szöveg az azt éneklő kórussal és szólistákkal együtt láthatólag azért tör utat a [Kilencedik] szimfóniába, hogy a hangszeres zenét beszédszerűen érthetővé tegye, példátlan ujjongás betetőzésében oldva fel a korábbi tételek konfliktusát.” A harmadik és negyedik tétel mint tételpár érdekes előzménye Beethoven 1818-ban papírra vetett terve egy „Adagio cantique” (Énekszerű adagio) tételről, amelyet önállóan vagy fúgába torkolló bevezetéssel írt volna meg; „az énekhang az utolsó tételben, vagy akár már a lassú tételben is megjelenhet” – áll a feljegyzésben.

„A hegedűk száma a fináléban megtízszereződik. Vagy pedig az Adagio valamiképp visszatér a zárótételben, közben fokozatosan belépnek az énekhangok. Az Adagio szövege görög mítosz – Cantique Ecclesiastique [egyházi ének] –, az Allegróban Bacchus ünnepe” – idézi Szabolcsi Bence nagyszerű Beethoven-könyvében. Friedrich Schiller a geselliges Lied (társaságban éneklendő dal) típusba sorolható, versszakok és kórus váltakozásán alapuló költeményét Beethoven szabadon kezelte a megzenésítés során. A Bacchus-témát elvetette, ezért mellőzte a vers bordal jellegű részeit is; a tizennyolcból összesen hat versszakot tartott meg, de ezeket is átrendezte saját költői elképzelései szerint. Már az 1792-es Bécsbe költözése előtti időkben, bonni évei alatt foglalkoztatta a gondolat, hogy megzenésítse a német költő 1785-ben írt, majd 1808-ban átdolgozott An die Freude című ódáját. (Az Örömóda elnevezés az angol Ode to Joy címből származik.) A fent említett József-kantáta párdarabjába, a II. Lipót megkoronázására 1790-ben írt kantáFriedrich Schiller tába is bekerült a költeményből egy rövid szakasz, illetve egy 1798/99-es vázlatkönyvben is található bejegyzés a vers Muss ein lieber Vater wohnen szövegére. Beethoven megvallotta egyik híres tanítványának, a később Lisztet is tanító Carl Czernynek, hogy Schiller verseit nehéz megzenésíteni, mert „egyetlen zenész sem múlhatja felül költészetét”. Az Örömódán kívül mindössze egy verset zenésített meg tőle, a Tell Vilmos című színműből, valamint egy versszakot egy balladából. Tanítványa és titkára, Ferdinand Ries az egyik híres bonni kiadónak írt levelében, 1803-ban említ Beethoventől egy An die Freude-megzenésítést, ennek a dalnak azonban nem maradt nyoma. Ha létezett is, valószínűleg ugyanannak a cenzúrának esett áldozatul, amely erkölcstelenségre hivatkozva Schiller A haramiák című drámáját is betiltotta 1793-ban. (Az An die Freude későbbi, tompított élű változatából már hiányzik a zsarnokság láncaitól való megszabadulás képe, a „koldusok hercegek testvérei lesznek” helyett pedig „testvér lesz minden ember” szerepel.) A német költő csak 1808 után lett igazán népszerű: 1813 és 1825 között a Theater an der Wienben háromszázhúsz alkalommal adták elő színdarabjait, a IX. szimfónia 1824-es befejezése előtt pedig nem kevesebb, mint negyven zenemű készült az An die Freude versre, köztük egy Schubert nevű fiatal zeneszerzőtől is. Robert Schumann egyik írásában azt fejtegeti, hogy szerinte a kilenc Beethovenszimfónia mindegyike a görög művészet egy-egy múzsájának felel meg. Ezt a

SZABADOS ÉVA ÉS A PANNON FILHARMONIKUSOK

gondolatmenetet folytatva elmondható, hogy a IX. szimfónián belül is mind a négy tétel egymástól fényévnyire eső világokat ábrázol. Talán egyetlen másik Beethovenszimfónia tételei sem különböznek ennyire egymástól, még a Hatodik öt tablója vagy a Hetedik négy tánca is mutat hangvételbeli hasonlóságot. A Kilencedik dramaturgiailag az Ötödikre vagy az Eroicára utal vissza, amennyiben az utolsó tétel az előzőek összegzése, a tételek között tematikus kapcsolat is fennáll, illetve ennek is a finálé jelenti a súlypontját. Tökéletesen jellemezte Beethoven stílusát a kor egyik ismert itáliai zenész személyisége, Giuseppe Cambini 1811-ben, az I. és a II. szimfónia meghallgatása után (szavai a IX. szimfónia hangzásvilágára is tökéletesen illenek):

„A zeneszerző Beethoven gyakran furcsa és nyers, gyakran rendkívüli szépségekkel gyönyörködtet. Egyszer magasröptű, mint a sas, másszor különös utakon csúszik-mászik. Miután édes dallammal hatolt a szívbe, barbár akkordok súlyával szakítja azt szét. Olyan, mintha galambokat és krokodilokat nevelne egyszerre.” Beethoven kései stílusa ezt a végletességet fejlesztette tökélyre. A IX. szimfóniában a zene egyszer emelkedett, másszor nyers, egyszer mívesen megformált, másszor közhelyesen egyszerű, az egyik pillanatban himnikus dallamot hallunk, a másikban az Örömóda dallama csendül fel. Jellemző e szélsőséges világok találkozására az a pillanat, amelyben az „és a kerub Isten előtt áll” csúcspont után az Örömóda katonainduló-variációban szólal meg. Az éles kontrasztok mellett a kései stílus műről műre visszatérő eleme a tánc, a fugato (egyetlen, önmagát kergető téma, amely minden szólamban megjelenik, késleltetett indulással), valamint a variáció és a dalszerűség – mind a négy megtalálható a Kilencedikben. Talán egy mű sem befolyásolta annyira a következő korszak zenéjét, mint a IX. szimfónia. Richard Wagner az életét és életművét meghatározó misztériumként tekintett rá, de a grandiózus mű a 19. század zeneszerzőit egyszerre inspiráló és nyomasztó beethoveni örökséget is jelentette: milyen szimfóniát lehet még írni ezek után? Schumann így írt róla: „Én vagyok a vak ember, a strasbourgi katedrális előtt: hallom a harangjait, de nem látom a bejáratát.” Írta: Várkonyi Tamás

Fotó © Pawel Karnowski

Szabados Éva a müncheni Zene- és Színházművészeti Egyetemen tanul, Andrea Lieberknecht növendékeként, 2012 óta a Yehudi Menuhin által létrehozott Live Music Now München ösztöndíjasaként. Tizenhárom évesen játszott először szólistaként zenekarral, számos hazai és nemzetközi versenyen szerepelt nagy sikerrel. 2015-ben meghívást kapott az ARD német közszolgálati televízió nemzetközi zenei versenyére, amely a világ egyik legrangosabb komolyzenei versenye. A 2013-ban Budapesten megrendezett Nemzetközi Fuvolaversenyen a legfiatalabb és legeredményesebb magyar versenyzőként nyerte el a Müpa különdíját: fellépési lehetőséget zenekari kísérettel – ennek köszönhetően lép most fel a Pannon Filharmonikusokkal. Anamarija Knego a zágrábi Zeneakadémián szerzett diplomát. A rijekai Horvát Nemzeti Színház operaelőadásaiban alakított kisebb szerepek után az áttörést Tatjánaalakítása hozta meg számára Csajkovszkij Anyeginjében. Ugyanerre a szerepre a krakkói operaházba is meghívták, ahol a világhírű bariton, Mariusz Kwiecień partnere volt. A 2014/15-ös évadban debütált Micaëlaként a Carmenben és Saludként de Falla A rövid élet című operájában. A Horvát Nemzeti Színházban Kleopátra szerepében lép fel (Händel: Julius Caesar Egyiptomban). Ivana Srbljan zeneelmélet-tanulmányok után Vlatka Oršanić osztályában tanult a zágrábi zeneakadémián. Jelenleg Dennis O’Neill növendéke Cardiffban, a Walesi Nemzetközi Énekakadémián. Több versenyen ért el előkelő helyezést, valamint óriási sikerrel alakította Bizet Carmenjének címszerepét. Rendszeresen fellép horvát zenekarokkal és fesztiválokon. 2010-ben debütált a Horvát Nemzeti Színházban, amelynek ma is magánénekese.

SZABADOS ÉVA ÉS A PANNON FILHARMONIKUSOK

Marko Fortunato operaénekesi és felsőfokú zeneelméleti diplomával rendelkezik. A rijekai Horvát Nemzeti Színházban megformálta többek közt Peter Quint szerepét Britten A csavar fordul egyet című operájában, valamint Taminót és Don Ottaviót (Mozart: A varázsfuvola, illetve Don Giovanni). Ebben az évadban a rijekai operaházban színpadra lép Mantovai hercegként (Verdi: Rigoletto), Sextusként (Händel: Julius Caesar Egyiptomban), Evangélistaként Bach Jánospassiójában, Lenszkijként (Csajkovszkij: Anyegin), valamint újra Don Ottavióként. Palerdi András magyarországi és USA-beli tanulmányai után a bécsi Zeneakadémián diplomázott opera szakon, majd a bécsi Staatsoperben kezdte pályáját. Számos énekversenyt nyert Olaszországban, az Egyesült Államokban és Magyarországon. Olyan rangos operaházakban és koncerttermekben lépett már fel, mint a New York-i Carnegie Hall, a tokiói Suntory Hall és az Auditorium di Milano. Jelenleg a Magyar Állami Operaház állandó vendégénekese. Jelentős szerepei közé tartozik Lőrinc barát (Rómeó és Júlia), Sarastro (A varázsfuvola) és Gurnemanz (Parsifal). Erdélyi Dániel 2013-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, ahol több évig orgonálni is tanult. Olyan mestereknél tökéletesítette tudását mesterkurzusokon, mint Helmuth Rilling, Eötvös Péter és Howard Williams. Jelenleg a Magyar Állami Operaház karigazgatói asszisztense, a Budapesti Műegyetemi Zenekar karmestere és zenei vezetője, valamint okleveles kántorként szolgál Pécsett. Hobbija az olvasás és asztalitenisz mellett a futball, s játékvezetőként is működik.

A Nemzeti Énekkar 1986-ban alakult Pászti Miklós irányításával, karigazgató tisztét negyedszázada tölti be Antal Mátyás. A kórus repertoárja a barokk művektől a kortárs zeneszerzők alkotásaiig, az a cappella kórusművektől a nagy klasszikus oratóriumokon át az operákig terjed. Az énekkar, amelyet vezényelt már többek közt Doráti Antal, Eötvös Péter, Fischer Ádám, Lamberto Gardelli, Kobajasi Kenicsiró és Kocsis Zoltán, olyan jelentős magyarországi bemutatókon működött közre, mint Schönberg Mózes és Áron című operája, Jeney Zoltán Halotti szertartása és Kurtág György A csüggedés és keserűség dalai című kompozíciója. A Pannon Filharmonikusok 1984-ben lett Pécs hivatásos szimfonikus zenekara. Az együttest jelenleg Bogányi Tibor vezeti, elődei Breitner Tamás, Howard Williams, Nicolás Pasquet, Hamar Zsolt és Peskó Zoltán voltak. A zenekar önálló, hazai koncertjei mellett rendszeresen szerepel a legfontosabb magyarországi fesztiválokon, s Fischer Iván meghívására állandó partnere a Budapesti Fesztiválzenekar maratonsorozatának, továbbá egyik alapítója az Armel Operafesztiválnak. Vendégművészei és -karmesterei a nemzetközi zenei élet élvonalából kerülnek ki, a zenekarral dolgozott többek közt Oliver von Dohnányi, Olari Elts, Makszim Vengerov, Krzysztof Penderecki, Leopold Hager, Mischa Maisky és Fazil Say is.

Nemzeti Énekkar

SZABADOS ÉVA ÉS A PANNON FILHARMONIKUSOK

Pannon Philharmonic Orchestra

Summary Each concert in the Symphonic Discoveries series featuring Hungarian symphony orchestras also provides one young Hungarian musician with an opportunity to showcase their skills as a soloist. This evening, the stage belongs to the extraordinary talented flautist Éva Szabados, who studies at the University of Music and Performing Arts Munich on a scholarship from the Live Music Now München programme established by Yehudi Menuhin. Having participated in numerous Hungarian national and international competitions with great success, she received an invitation from German public television network ARD in 2015 to appear in its international classical music competition, generally considered among the world’s most prestigious. As the youngest and most successful Hungarian contestant at the 2013 International Flute Competition held in Budapest, she won Müpa’s special prize: an opportunity to perform accompanied by an orchestra. And so tonight she will be joining the Pannon Philharmonic Orchestra on the stage, where she will play Carl Reinecke’s Flute Concerto in D major, one of the last works from the longlived (1824–1910) German Romantic composer who, despite being born in the same year as Anton Bruckner, remained creative and extremely productive alongside his later contemporaries Schönberg, Bartók and Stravinsky. This will be followed by one of the most grandiose symbols of European culture: Beethoven’s Symphony No. 9, featuring superb vocal soloists and the Hungarian National Choir, one of the country’s leading choruses. The conductor for the evening, Dániel Erdélyi, graduated from the Franz Liszt Academy of Music in 2013. He is currently musical assistant to the chorus director of the Hungarian State Opera and chorus director and musical director of the Budapest Technical University Orchestra, in addition to serving as a cantor in the city of Pécs. Due to major and dynamic artistic restructuring over the past decade, the Pannon Philharmonic is now capable of mounting productions of an extremely high standard. In addition to independently performing concerts around Hungary, it also regularly appears at the country’s top festivals and is among the founders of the Armel Opera Festival. The orchestra has worked with such world-renowned artists as Maxim Vengerov, Krzysztof Penderecki, Mischa Maisky and Fazil Say.

ÉVA SZABADOS ANDTHE PANNON PHILHARMONIC

Gryllus Dániel és barátai Hegyi beszéd / A teljesség felé 2015. december 16.

Gryllus Dániel

ÚJÉVI HANGVERSENY

Haydn: A teremtés

Közreműködik: Osztrák–Magyar Haydn Zenekar Vezényel: Fischer Ádám

2016. január 1. Fischer Ádám és az Osztrák–Magyar Haydn Zenekar Fotó © Bernhard Wolff

Ferruccio Furlanetto dalestje

Zongorán közreműködik: Igor Csetujev

2016. január 12.

Hélène Grimaud és a Bázeli Kamarazenekar

2016. január 17.

ORGONA-PÁRBAJ

Thomas Ospital és Sebastian Kühler-Blessing

2016. január 19.

Mendelssohn– Schumann-maraton

Művészeti vezető: Fischer Iván

előzetes,

AJÁNLÓ

STRATÉGIAI PARTNEREINK:

STRATÉGIAI MÉDIAPARTNEREINK:

A MÜPA TÁMOGATÓJA AZ EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA.

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A Müpa fotóit Csibi Szilvia, Pető Zsuzsa, Posztós János és Kotschy Gábor készítette. A címlapon: Szabados Éva Címlapfotó: Pawel Karnowski A szerkesztés lezárult: 2015. december 1. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000