Müpa Műsorfüzet - Harriet Krijgh / Quatuor Zaïde (2016. január 21.) by Müpa Budapest

RISING STARS

Harriet Krijgh / Quatuor Zaïde 2016. január 21. Fesztivál Színház

mupa.hu

Lajkó Félix hegedűművész

Szeretek itt lenni!

#szeretekittlenni

mupa.hu

21 January 2016 Festival Theatre

2016. január 21. Fesztivál Színház

Harriet Krijgh / Quatuor Zaïde Harriet Krijgh / Quatuor Zaïde Harriet Krijgh – cello Featuring: Magda Amara – piano C. Franck: Sonata for Cello and Piano in A major 1. Allegretto ben moderato 2. Allegro 3. Recitativo – Fantasia 3. Allegretto poco mosso Beethoven: Seven Variations on the Theme of „Bei Männern, welche Liebe fühlen” from Mozart’s The Magic Flute, WoO 46

Harriet Krijgh – cselló Közreműködik: Magda Amara – zongora C. Franck: A-dúr szonáta csellóra és zongorára I. Allegretto ben moderato II. Allegro III. Recitativo – Fantasia IV. Allegretto poco mosso Beethoven: Hét variáció Mozart Varázsfuvolájának „Bei Männern, welche Liebe fühlen” című témájára, WoO 46

Quatuor Zaïde Charlotte Juillard, Leslie Boulin Raulet – violin, Sarah Chenaf – viola, Juliette Salmona – cello Haydn: String Quartet in B-flat major, op. 50, No. 1, Hob. III:44 1. Allegro 2. Adagio non lento 3. Menuetto: Poco allegretto 4. Finale: Vivace Bartók: String Quartet No. 5, BB 110 1. Allegro 2. Adagio 3. Scherzo. Alla bulgarese 4. Finale. Allegro vivace

Quatuor Zaïde Charlotte Juillard, Leslie Boulin Raulet – hegedű, Sarah Chenaf – brácsa, Juliette Salmona – cselló Haydn: B-dúr vonósnégyes, op. 50, No. 1, Hob. III:44 I. Allegro II. Adagio non lento III. Menuetto: Poco allegretto IV. Finale: Vivace Bartók: V. vonósnégyes, Sz. 102, BB. 110 I. Allegro II. Adagio III. Scherzo. Alla bulgarese IV. Finale. Allegro vivace

The English summary is on page 11.

Az Európai Hangversenytermek Szervezete (ECHO) 1995-ben elindított Rising Stars sorozatának keretében a szervezetet alkotó koncerttermek évente újabb és újabb ifjú tehetséges muzsikusokat, együtteseket delegálnak európai hangversenyturnéra, akikkel néhány éve a Müpa közönsége is megismerkedhet. Harriet Krijgh, a fiatal holland csellista nagy megtiszteltetésként élte meg a lehetőséget, hogy a Wiener Konzerthaus és a Musikverein Wien jelölésének köszönhetően beválasztották a Rising Stars sorozatba. „Ezt a sorozatot jól ismerik Ausztriában, és a beválasztott muzsikusok közül jelölésük óta sokan csodás karriert futottak be. Ezen a turnén Magda Amarával lépek pódiumra, aki nagyszerű zongorista, kiváló muzsikus, és akivel már számos koncertet adtunk közösen, továbbá rögzítettünk két lemezt is, egyet Brahms cselló–zongora szonátáival, egyet Harriet Krijgh Fotó © Nancy Horowitz pedig Rachmaninov műveivel” – mesélte az ifjú gordonkaművész, aki 1991-ben született Hollandiában, de 2004 óta Bécsben él, ahol Lilia Schulz-Bayrova és Jontscho Bayrov lettek mesterei. 2013 óta a Rosztropovics által alapított Kronberg Akadémián Frans Helmerson növendéke. Első helyezést ért el a hollandiai Krisztina Hercegnő Versenyen és a bécsi Fidelio Versenyen, a 2012-es Amsterdam Cello Biennálén pedig az első díj mellett a közönségdíjat is megkapta. Európa számos jelentős hangversenytermében fellépett már, többek közt a bécsi Musikvereinban és az amszterdami Concertgebouw-ban, és olyan zenekarok szólistája lehetett, mint a Deutsches Symphonie-Orchester Berlin és az NDR Sinfonieorchester Hamburg. Számos más fesztivál mellett a kismartoni Haydn Fesztivál gyakori vendége. Az előző évadban a Bécsi Rádió Szimfonikus Zenekarával, a Bambergi Szimfonikusokkal és Jonathan Nott-tal, valamint a Kammerakademie Potsdammal debütált, továbbá a Rheingau Musik Festival, a Moritzburg Festival és a Mozartfest Würzburg vendége volt.

„Nagyon várom a budapesti koncertet, hiszen ez lesz magyarországi bemutatkozásom, és sok híres magyar zenészt ismerek. Ráadásul a Müpa igen rangos koncerthelyszín, ahol az embernek életében legalább egyszer meg kell fordulnia. Remélem, hogy a magyar közönségnek tetszeni fog a játékunk, és ismét jöhetünk majd. Bár rövid műsort játszom, szerintem igen színes programról van szó, tele különböző hangulatokkal.” Claude Debussy állítólag ki nem állhatta, hogy tanára, César Franck (1822–1890) mindig csak azt hajtogatta leckéje fölé hajolva, hogy „Modulez! Modulez!”, akkor is, ha a más szemléletű növendéknek semmi kedve nem volt állandóan csak egyik hangnemből a másikba modulálni. Franck műveit hallgatva a vájt fülűek ezt az állandó modulálást könnyen felismerhetik. A-dúr szonátája jó esélyekkel pályázhatna a valaha írt legnépszerűbb hegedű–zongora szonáta címre. Eredetileg erre a két hangszerre íródott, csak később születtek változatok csellóra, fuvolára, vagy épp szaxofonra, esetleg tubára. A darabot Franck 1886-ban nászajándék gyanánt írta a virtuóz belga hegedűs, Eugène Ysaÿe számára, s tulajdonképpen ő tette világhírűvé: a mű élete hátralévő negyven évében végig repertoárja részét képezte. Jules Delsart csellista 1887-ben hallotta a szonátát, amelynek César Franck szépsége rabul ejtette, és el akarta játszani saját hangszerén. Hű átiratot készített belőle a szerző beleegyezésével, és az átültetés során a zongoraszólamba egyáltalán nem nyúlt bele, de a hegedűszólamon sem kellett túl sokat változtatnia, hogy alkalmas legyen a cselló számára. Az egész szonáta, amelyre Vincent d’Indy „igaz zenei emlékműként” hivatkozott, mintapéldája a motivikus sűrítésnek: a négy tételben egyfajta fixa ideaként vonulnak végig közös témafejek, motívumok, csak épp mindig másképp, és természetesen rengeteg modulációval. Az első tétel szinte a második lassú bevezetőként hat: szenvedélyes, mozgalmas tételt hallhatunk. A harmadik tétel fantáziaszerű recitativo, jellegében improvizatív, rapszodikus. A záró rondóban a téma imitációs, talán Franck egyik legfülbemászóbb dallama.

HARRIET KRIJGH / QUATUOR ZAÏDE

Ludwig van Beethoven (1770–1827) először 1787-ben járt Bécsben, Miksa Ferenc kölni választófejedelem támogatásával, és talán először, illetve utoljára találkozott itt Mozarttal. A találkozásról csupán az anekdota szintjén maradt ránk adat, amely szerint Mozart állítólag ezt mondta a fiatal Beethovenről: „Tartsátok rajta a szemeteket, mert egy napon ad majd valamit a világnak, amiről beszélni fognak”. Annyi biztos, hogy a választófejedelem, aki Bécsből származott, szerette Mozart zenéjét, így elképzelhető, hogy segített a találkozó létrehozásában. Beethoven a bonni operaházban már találkozott Mozart Ludwig van Beethoven operáival, mind az udvari zenekar muzsikusaként, mind a közönség tagjaként. Kifejezetten csodálta műveiben a szöveg és a zene kapcsolatát, így nem véletlen, hogy főképp operáiból vett témát néhány saját variációsorozatához, melyek közül kettőt csellóra és zongorára írt A varázsfuvola egy-egy részletéből. Az egyik az op. 66-os Tizenkét variáció az Ein Mädchen oder Weibchen kezdetű Papageno-áriára 1796 tájékáról, a másik pedig az 1801-ben, egy bécsi Varázsfuvola-előadás után komponált Hét variáció Pamina és Papageno híres, Bei Männern, welche Liebe fühlen kezdetű duettjére. A feldolgozás maga is duettszerű párbeszédet mutat a zongora és a cselló között, adogatják egymásnak a dallamot, gyakran ellenpontozva egészítik ki egymást. Bár a variálás módjai sok esetben kontrasztálnak változatonként, a mű alapkaraktere lírai, de előadása briliáns technikát, nagyfokú virtuozitást igényel. A Quatuor Zaïde francia vonósnégyest a Philharmonie de Paris nevezte be a Rising Stars sorozatba. A kvartett 2009-ben alakult, s már a következő évben nemzetközi versenyt nyert Hollandiában. Ezt egy bordeaux-i nemzetközi sajtódíj követte, nem sokkal később pedig egy harmadik díj a kanadai Banffben. 2011-ben a Pekingi Nemzetközi Zenei Verseny első díjasai, 2012-ben a bécsi Joseph Haydn Kamarazenei Verseny győztesei lettek. Működésük első három évében olyan rangos helyszíneken adhattak koncertet, mint a londoni Wigmore Hall, a berlini Filharmónia, az amszterdami Concertgebouw, a bécsi Musikverein, a párizsi Théâtre des Champs-Élysées és a Beijing Performing Arts Center, s olyan fesztiválokra kaptak meghívást, mint a bonni Beethovenfest, az Aldeburgh Festival vagy a Festspiele MecklenburgVorpommern. Turnéztak már Európa számos országában, valamint Kínában,

HARRIET KRIJGH / QUATUOR ZAÏDE

Quatuor Zaïde Fotó © Neda Navaee

és olyan kamarapartnerekkel léptek fel, mint Julian Steckel, Alexandre Tharaud és Eric Le Sage. Első lemezüket 2014-ben rögzítették NoMad Music címmel (a szójátékot nomád zeneként vagy nem őrült zeneként is érthetjük), amelyen Janáček és Martinů műveit játsszák.

A klasszikus repertoáron kívül számos 20. századi és kortárs darabot is műsorukra tűznek, így Xenakist, Wolfgang Rihmet és Jonathan Harvey kompozícióit, utóbbival volt szerencséjük együtt is dolgozni. Mentoraik között tudhatják a neves német-osztrák kamarazene-professzort, Hatto Beyerlét, valamint Johannes Meisslt az Artis Quartettből. Joseph Haydn (1732–1809) op. 50-es hat kvartettjét 1787-ben írta, és II. Frigyes Vilmos porosz királynak ajánlotta, a sorozat innen kapta a „Porosz kvartettek” ragadványnevet. A sorozat valamennyi vonósnégyese a hagyományos gyors– lassú–menüett–gyors tételrendet követi. Haydn nem éppen elegáns üzleti érzékéről tanúskodik, hogy a sorozatot szinte egy időben adta el az Artaria és az angliai Forster kiadóknak, ráadásul mindketten úgy tudták, ők a kizárólagos forgalmazók. A sorozatra jellemző, hogy kvartettjei és azok tételei többnyire kevés témából építkeznek, a szerző gyakran egy témából alakítja ki a művek valamennyi szerkezeti egységét. A B-dúr kvartett nyitótétele hagyományos szonátaformában készült,

Joseph Haydn

amelyet strófikus második tétel követ, kvázi téma és variációkként. 1793-ban Gabriele von Baumberg a főtéma dallamára verset írt, amely egy Rohrauban, Haydn szülővárosában felállított emlékmű felirata lett. A triós menüett az előző két tételből használ fel zenei anyagot, a finálé pedig monotematikusnak mondható, szonátaformában, de rondószerű karakterrel. „Haydn zseniális zenéje közel áll hozzánk, és nagyon megérint bennünket. Tele van élettel és humorral. Amikor játsszuk, állandóan megnevettet minket, és egy tonna energiát ad – vallja Leslie Boulin Raulet, a kvartett második hegedűse. – Haydn zenéje ma is határozottan modernnek hangzik: minden egyes hang meglepő és innovatív. Jó példa erre az op. 50, No. 1-es B-dúr vonósnégyes legeleje: a cselló egyedül kezdi meg kísérőszólamát, mintha nem akarna várni a többiekre, akik csak két ütemmel később kezdik a játékot, szinte bizonytalanul halkan, hezitálva a szünetekkel, egészen addig, amíg mindenki bele nem egyezik a közös folytatásba, és be nem fejezik együtt az első vicces mondatot. Ez a szinte komolytalan és váratlan kezdés Haydn tollából tipikusnak mondható, és az egész kvartett tele van ilyen humorral: minden pillanatban úgy érezhetjük, Haydn jelen van a művében, és játszik a közönséggel. Ez azonban csak az egyik oka annak, hogy művészetét annyira közel érezzük magunkhoz. A másik Haydn zenei nyelve, amely olyan, mint a beszédünk: zenéje csupa retorika. A kottában felismerhetők a szavak és a mondatok, a felkiáltóés kérdőjelek, ezer meg ezer különböző helyzet és érzelem, vagyis minden, amire szükségünk van egy jó történet elmeséléséhez. Haydn műveit nagy élvezettel játsszuk, mivel valóságos jutalomjáték: teret ad nekünk, hogy úgy fejezzük ki a zenéjét, ahogyan mi értjük és gondoljuk. Ajándék számunkra ez a muzsika.” Bartók Béla (1881–1945) a kortárs kamarazenét anyagilag is támogató amerikai zongorista és mecénás, Elizabeth Sprague Coolidge megrendelésére 1934-ben írta V. vonósnégyesét. A művet 1935-ben a Kolisch Kvartett mutatta be Washingtonban, az 1936-ban lezajlott magyarországi premieren pedig a Waldbauer-Kerpely Vonósnégyes adta elő Bartók egyik leggyakrabban játszott kvartettjét. A Quatuor Zaïde nevében Leslie Boulin Raulet a következőket mondta Bartókhoz, illetve ehhez a művéhez fűződő viszonyukról és magáról a darabról: „Bartók zenéjében

van valami, ami lenyűgöz bennünket: egyrészt a legtisztább és a legközvetlenebb módon kifejező, ami minden bizonnyal a kelet-európai népzenéből, Bartók zenéjének legkülönlegesebb forrásából eredeztethető, másrészt szerkezete briliánsan átgondolt. Vagyis egyszerre a legegyszerűbb és legkomplexebb, valamint a legnaivabb és a legkifinomultabb zene. Az V. vonósnégyes a kvartett-repertoár Mount Everestje, erőteljes mű, amely egyaránt kihívás előadónak és hallgatónak. A struktúra hídformát mutat, amely szerint az első és az ötödik, valamint a második és a negyedik tétel összetartozik mint ugyanannak az ötletnek két verziója. A nyitó motívum, amely a fő összekötő elem az első és az ötödik tétel között, olyan, mintha nagyon régi időkből szólna, unisono, s ez kicsit a gregoriánra emlékeztet minket, csak sokkal gyorsabb és izgatottabb. Szinte mániákus módon tér vissza ez a motívum, mintha egyre sürgetőbben akarna valamit kérdezni. Az ötödik tételben, amely olyan, mint egy őrült, kontrapunktikus tánc, újból megjelenik ez a motívum, de ezúttal harmonizálva, kiszínezve, mintegy megtalálva identitását. A második és a negyedik tétel az éjszaka zenéjét idézi, noktürnök álmok és lidércnyomások között. Amikor először hallottuk ezeket a tételeket, nem hittük el, hogy vonós hangszerek játszanak ilyen hangokat. Bartók igazi forradalmár volt a vonósnégyes-hangzás megújításában, a maga hihetetlenül kreatív effektusaival. A hangszerek közötti elosztás eredményezte textúra hatalmas tér érzetét kelti, nagyon lágy dinamikákkal, halk hangzásokkal, mintha a zene a távolból szólna. A negyedik tétel egy pontján minden káoszszerűen összeomlik. A kvartett szíve a harmadik tétel, a Scherzo, amely egy jókedvű, bolgár ritmusú tánc, középpontban egy hallucinálás-szerű trióval. Számunkra, klas�szikus zenészek számára ez nagyon szokatlan ritmus, hiszen nem hagyományos a 4+2+3. Szinte lidércnyomás összejátszani, de ha megvan, annál nagyobb öröm!” Fontos még megemlíteni, hogy az első tétel szonátaformájú, koncentrált szerkesztés és jellegzetes arcélű témák jellemzik, emlékezetes továbbá a kidolgozási rész ellenpontozó szakasza. A fináléban szinte sokkoló a két szokatlan rövid epizód, amelyek közül az egyik szalonzenei hangvételű tánczenét idéz, a másik pedig a kintorna hangján szól, hasonlóan idegenül, mint Schönberg II. kvartettjében az O du lieber Augustin, mintegy a kispolgári ízlést és szórakozási formákat parodizálva. Írta: Tóth Endre

HARRIET KRIJGH / QUATUOR ZAÏDE

Summary The European Concert Hall Organisation’s Rising Stars series continues in the 2015/16 season, with participating institutions giving talented young soloists and chamber music ensembles the chance to perform on a tour of leading European concert halls, including Müpa Budapest. The young Dutch cellist Harriet Krijgh was nominated to join the Rising Stars series by the Wiener Konzerthaus and Musikverein Wien. “On this tour,” the young artist said, “I’ll be taking the podium alongside Magda Amara, a wonderful pianist and an excellent musician with whom I’ve already played a number of concerts and even recorded two albums, one of Brahms’s cello sonatas and the other of works by Rachmaninoff.” Born in the Netherlands in 1991 but living in Vienna since 2003, Krijgh has studied under Frans Helmerson at the Kronberg Academy founded by Mstislav Rostropovich since 2013. After taking first place at both the Princess Christina Concours in the Netherlands and the Fidelio Competition in Vienna, she went on to win both first prize and the audience prize at the Amsterdam Cello Biennial in 2012. She has already played at a number of major European concert halls, including Vienna’s Musikverein and Amsterdam’s Concertgebouw. Her programme will feature César Franck’s famous Sonata in A major arranged for cello by Jules Delsart, as well as the variations Ludwig van Beethoven wrote in 1801 on the theme of the duet Bei Männern, welche Liebe fühlen from Mozart’s The Magic Flute. The French string quartet Quatuor Zaïde was nominated by the Philharmonie de Paris. The group formed in 2009, and a year later had already won an international competition in the Netherlands. This was followed by an international press award in Bourdeaux and a third prize in Banff, Canada. They went on to take first prize at the Beijing International Music Competition in 2011 and win the Joseph Haydn Chamber Music Competition in Vienna in 2012. In their first three years, they performed at London’s Wigmore Hall, the Philharmonie Berlin, Amsterdam’s Concertgebouw, Vienna’s Musikverein, the Théâtre des Champs-Élysées in Paris and the Beijing Performing Arts Center, while also receiving invitations to Bonn’s Beethovenfest, the Aldeburgh Festival and Festspiele Mecklenburg-Vorpommern. Tonight, they play the first of Joseph Haydn’s “Prussian” string quartets, this one written in B-flat major, as well as Béla Bartók’s famous String Quartet No. 5, which the ensemble considers to be the “Mount Everest” of the string quartet repertoire.

HARRIET KRIJGH / QUATUOR ZAÏDE

Kurtág György 90

2016. február 20.

Kurtág György Fotó © Huszti István

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Le Poème Harmonique, Capella Cracoviensis Choir

Vezényel: Vincent Dumestre

2016. március 2. Le Poème Harmonique Fotó © Guy Vivien

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Mondonville: Isbé

Vezényel: Vashegyi György

2016. március 6. Vashegyi György, Purcell Kórus, Orfeo Zenekar

RISING STARS

Cathy Krier Trio Catch

SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK

Szokolay Sándor-emlékkoncert

Közreműködik: Nemzeti Filharmonikusok Vezényel: Kocsis Zoltán

RISING STARS

Benjamin Appl Remy van Kesteren

előzetes,

AJÁNLÓ

Vigye haza az élményt! Megújult ajándéktárgyaink a Vince Könyvesboltban! mupa.hu

Élmények első kézből!

Olvassa műsorfüzeteinket digitálisan, akár már egy héttel az előadás előtt, otthonról, kényelmesen.

mupa.hu/multimedia/musorfuzet

Stratégiai Partnereink:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Stratégiai Médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A Müpa fotóit Csibi Szilvia, Nagy Attila, Pető Zsuzsa, Pályi Zsófia, Posztós János és Kotschy Gábor készítette. A szerkesztés lezárult: 2016. január 11. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000