SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK
A Cantemus Vegyeskar és a MÁV Szimfonikus Zenekar 2016. január 21. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
mupa.hu
Vigye haza az élményt! Megújult ajándéktárgyaink a Vince Könyvesboltban! mupa.hu
3
21 January 2016 Béla Bartók National Concert Hall
2016. január 21. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
SYMPHONIC DISCOVERIES SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK Cantemus Mixed Choir and A Cantemus Vegyeskar és a MÁV Symphony Orchestra MÁV Szimfonikus Zenekar Featuring: Anna Ihring – soprano Ferenc Kristofori – tenor Alexandru Aghenie – baritone Choirmaster: Soma Szabó Conductor: Péter Csaba Mahler: Symphony No. 10 – Adagio Orff: Carmina Burana The English summary is on page 13.
Közreműködők: Ihring Anna – szoprán Kristofori Ferenc – tenor Alexandru Aghenie – bariton Karigazgató: Szabó Soma Vezényel: Csaba Péter Mahler: X. szimfónia – Adagio Orff: Carmina Burana
4
A kilencedik átka – Gustav Mahlerrel kezdődik a babona története, amely szerint az a zeneszerző, aki befejezi kilencedik szimfóniáját, a halált hívja magára. A hiedelem Beethoven esetén alapul, aki tizedik szimfóniáját már csak vázlatokban tudta hátrahagyni. Mahler megpróbált túljárni a nagy kaszás eszén, ám sorsát neki sem sikerült elkerülnie. A VIII. szimfónia utáni művét nem kilencedik szimfóniának nevezte, hanem a Dal a Földről címet adta neki, és csak ezt követően látott hozzá a kilencedik komponálásához, amely valójában már tizedik szimfóniája volt a sorban. Vagyis csak annak készült, mert Mahlernek is a kilencedik lett utolsó befejezett szimfóniája. A X. szimfóniát különleges lelki körülmények között kezdte írni. Alkotóereje teljében volt ugyan, magánélete viszont romokban hevert, miután fény derült arra, hogy felesége, Alma megcsalja Walter Gropius építésszel, ráadásul a zeneszerző ekkor már szívbetegségéről is tudott. Sigmund Freudnál kereste lelki sebei Gustav Mahler gyógyításának lehetőségét, s nemes gesztusként feleségének ajánlotta bemutatás előtt álló, monumentális VIII. szimfóniáját. Feldúlt kedélyállapotára jellemző, hogy az ekkor, 1910 nyarán felvázolt X. szimfónia kéziratát elkeseredett megjegyzésekkel tarkította. Az utolsó tétel tervéhez például ezt a mondatot írta a kottapapírra: „Érted élni! Érted meghalni!”, az utolsó zenei frázishoz pedig felesége becenevét, felkiáltójellel: „Almschi!” Mahler élete utolsó nyarán, 1910. július 6. és 17. között dolgozott a végül torzóban maradt szimfónián. A vázlatokat azonban soha többet nem vette elő, annyira lefoglalták a VIII. szimfónia bemutatójának előkészületei. A Tizedikből csupán a nyitótétel készült el, a többek szerint életrajzi ihletésű, különleges hangvételű Adagio. Különleges, mert alaphangulata nosztalgikus, zenei nyelvezete azonban előremutató, némely helyen az atonalitást súroló. (Mahler barátja és tisztelője, a következő generációhoz tartozó Arnold Schönberg 1909-ben írta meg első atonális, vagyis hangnemhez nem kapcsolható, a kromatikus skála mind a tizenkét hangját szabadon és egyenrangúként használó műveit.) A tételt nyitó, kíséret nélküli, magányos brácsadallam többször visszatér, illetve oldódik gyönyörűen meghangszerelt, bársonyosan puha harsonaakkordokkal kísért hegedűmelódiába. A zene azonban többször hirtelen szatirikussá válik, gúnyosan nevető, harsány trillákkal, éles hangszínekkel.
A tételnek talán legmodernebb vonása a csúcsponton megszólaló „rettenetes” akkord: a skála kilenc hangját egyszerre megszólaltató hangzat 1910-ben igazán fülsértőnek számított, de még ma is rendkívül disszonánsan hat. Érdekesség, hogy ez az akkord akkor került a tételbe, amikor a zárótétel vázlatain dolgozott a zeneszerző (a szimfóniát öttételesre tervezte, középpontban egy rövid terjedelmű, Purgatorio feliratú tétellel). Az akkord után hegedűkön, majd trombitán hosszan hangzó A hanggal talán felesége keresztnevét kódolta a kottába Mahler, de egy másik, nemrég napvilágot látott feltételezés szerint arra a versre utal, amelyet Sigmund Freuddal való találkozása után írt Almának, és amelynek első versszaka e sorokkal végződik: Zusammen floss zu einem einzigen Akkord / Mein zagend Denken und mein brausend Fühlen (Bizonytalan gondolataim és tomboló érzéseim egyetlen akkordba áramlanak). „Több évtizede hallgatom, tanulmányozom a zenéjét – mondja Csaba Péter karmester. – Mahler rendelkezik azzal a vonással, amely a legfontosabb egy zeneszerzőnél: egyéni hangja van. Foglalkoztatja az élet szépsége, a szenvedés, a túlvilági élet; már-már túlcsorduló boldogság, illetve tragédia, keserűség – ez a két hangulat határozza meg alkotásait. Ebben a tételben is többször találkozhatunk e két hangulat közti éles váltással. A X. szimfónia Adagiója egyfajta végrendelet, mert minden benne van, amit Mahler a világról, az életről gondolt. Korábbi műveire a lendületesség jellemző, ebben pedig inkább a letisztultság, a magasságokba jutás, a mély kifejezés az uralkodó.” Izgalmas kéziratra bukkant egy bizonyos Johann Christoph von Aretin könyvtáros a Münchentől hatvan kilométerrel dél-nyugatra fekvő Benediktbeuern apátságban 1803-ban, miután a Német-római Császárság nemzetgyűlése megszavazta az egyházi javak szekularizációját. Az értékes gyűjtemény a középkori irodalom rendkívül fontos forrása, a vágánsköltészet egyik leggazdagabb lelőhelye. Összesen több mint kétszázötven, középkori latin, középfelnémet, ófrancia, provanszál, latin–francia, latin–német keveréknyelvű, nemegyszer kétértelmű, szatirikus szöveget tartalmaz, verseket és párbeszédes jeleneteket egyaránt, elsősorban a 11., a 12., valamint a 13. századból, szerzetesek és egyetemi vándordiákok, úgynevezett goliárdok tollából. „Megtalálhatók bennük a középkor hol gyengéd, hol a trágárságig vaskos, hol lírikus, hol humoros népies költészetének legjellegzetesebb képviselői” – olvashatjuk Várnai Péter remek munkájában, az Oratóriumok könyvében. A versek költői a Clairvaux-i Szent Bernát (1090/91–1153) által szorgalmazott keresztes hadjáratok
A CANTEMUS VEGYESKAR ÉS A MÁV SZIMFONIKUS ZENEKAR
5
6
ellenzője, Pierre Abélard (1079–1142) hívei, akik szövegeikben más vonatkozásban is gyakran bírálták az egyház kebelén belül tapasztalt visszásságokat, s nem restellték az asztal és az ágy világi örömeit dicsőíteni. A kézirat tartalma a kutatók szerint azonban nem Bajorországból, hanem valószínűleg Dél-Stájerországból származik, ahol szintén a német nyelv bajor dialektusát beszélték. Ezt látszanak igazolni a szövegek itáliai jellegzetességei is. Az 1803-as felfedezés után ugyan jelentek meg szemelvények a kéziratból, de az első gyűjteményes kiadásra több mint négy évtizedet kellett várni.
1847-ben Johann Andreas Schmeller filológus, nyelvész, a modern német dialektuskutatás megalapítója gondozta, tematikusan tagolva a szövegeket, és tőle származik az apátság rövidített nevéből származó latin cím: Carmina Burana, vagyis Beuerni énekek. Az első kritikai összkiadás 1930-ban látott napvilágot, ebbe már témák szerint csoportosítva kerültek be a szövegek: 55 gúnyvers az erkölcsről, 131 szerelmes dal, 40 bordal, illetve ének a szerencsejátékról, továbbá két hosszabb színpadi mű. Némelyik szöveghez dallam is tartozott, de a kornak megfelelően kezdetleges kottaírással rögzítve, vagyis vonalrendszer nélkül, a motívumoknak csak az irányát jelölve, így ma már megfejthetetlen, hogyan hangozhattak ezek az énekek. A 20. századi zenepedagógia terén is maradandót alkotó Carl Orff (1895–1982) 1934-ben találkozott a gyűjtemény Schmeller-féle kiadásával, amelyből az akkor még joghallgató klasszikarajongó, Michel Hofmann (a würzburgi városi levéltár későbbi igazgatója) segített kiválasztania huszonnégy verset, valamint azokat szövegkönyvvé szerkeszteni. A nagyszabású kórustablókból és kisebb szólótételekből felépülő szcenikus kantátát – ezt az összefüggő cselekmény nélküli, de színpadi jelenetekből álló oratóriumot – 1936-ban fejezte be a Bajorországban született zeneszerző. Archaizáló, latin nyelvű alcímet adott neki: Cantiones profanæ cantoribus et choris cantandæ comitantibus instrumentis atque imaginibus magicis (Profán dalok énekesekre és énekkarra, hangszerek és mágikus képek kíséretében); a zenét, eredeti elképzelése szerint pantomimszerű színpadi játék egészíti ki. Ennek megfelelően a művet szcenírozott formában mutatták be a Frankfurti Operában (ma: Alte Oper) 1937-ben, a kortárs zenében járatos osztrák Bertil Wetzelsberger vezényletével, a nagy múltú, ma is működő frankfurti Cäcilien-Chor közreműködésével, a svájci Oskar Wälterlin rendezésében, Ludwig Sievert jelmezeivel és díszleteivel.
Nem sokkal a nagy sikerű premier után a zeneszerző így írt kiadójának: „Minden, amit eddig komponáltam, és amit eddig – sajnos – megjelentettél, megsemmisíthető.” Később Orff még két hasonló jellegű kantátát írt, a Catulli Carminát és Trionfo di Afroditét, a három nagyszabású kompozíciót pedig zenei triptichonná rendezve Trionfi címmel látta el. Orff rajongott a középkori színházért, a reneszánsz és barokk zenért, érdeklődött az afrikai zene, a modern tánc iránt, a nagy hatású Dorothee Güntherrel zeneés mozgásművészeti iskolát alapított Münchenben, és tanítványaival kidolgozta a ritmushangszerek használatán alapuló Orff-Schulwerk nevű pedagógiai módszert. Két vélemény alakult ki róla, egyik sem nyert kizárólagos bizonyítást: az egyik szerint a náci Németország épphogy megtűrt, sőt áldozattá vált zeneszerzője volt, akit a rezsim többek közt azért nem kedvelt, mert művei összeurópai világnézetet tükröztek; a másik szerint Orff kiszolgálta a hitleri rendszert, annak haszonélvezője volt.
A Carmina Burana sikerének titka minden bizonnyal a természetes, már-már gyerekdalszerűen primitív dallamokban keresendő, amelyek olykor szándékosan archaizálnak, a kézirat születésének idején virágzott gregorián énekek világát megidézve. A mű ostinato ritmikára épül, azaz egy bizonyos ritmusképlet mágikusan sokszor ismétlődik, már-már eksztatikusan lüktetve. Az egyszerű dallamokat egyszerű harmóniák kísérik, a tételek formája rendszerint strófikus, ismétlésen alapuló, azonos vagy kissé variált egységek egymásutánja. A zene hangnemileg is rendkívül egyszerű, a középkor hangkészletét használja, és tudomást sem vesz a 19. századi romantika nyelvezetéről. Hiányzik belőle a polifónia is, tehát a zenei anyag legtöbbször könnyedén osztható dallamra és kíséretre. Az Orff-stílus emblematikus példája az a tétel, amely keretezi a három szakaszba sorolt (I. Tavasszal, a zöldben, II. A kocsmában, III. Szerelmes udvarlás) huszonhárom tételt: az O, Fortuna kezdetű szakaszban tizenhárom partitúraoldalon keresztül szól ugyanaz a basszus hang. Ez a kerettétel más szempontból is izgalmas. A Schmellerféle kiadás első verse, amely mellett az eredeti kódex gyönyörű Fortuna-sorskerék ábrázolása látható, nem Istenhez, hanem Fortunához, a világ császárnőjéhez mondott fohász, aki az illusztrációban olvasható sorok szerint mindig is uralkodott, most is uralkodik, és uralkodni is fog, még sincs birodalma. A szerencse forgandó, a mű is „visszaforog”, visszajut ehhez a tételhez.
A CANTEMUS VEGYESKAR ÉS A MÁV SZIMFONIKUS ZENEKAR
7
8
A Carmina Burana zenés színpadi alkotás, a wagneri összművészet jegyében: zene, mozgás, szöveg egymás mellett él, illetve kölcsönösen kiegészíti egymást. Éppen ezen alkotóelemek egyszerű volta teszi lehetővé, hogy egyenrangúként érvényesüljön szöveg, zene és tánc. A mű nem veszít értékéből, ha a mozgás elmarad, ezért is válhatott a koncerttermek törzsrepertoárjának részévé. A hangszerelés színessége is a változatosságot szolgálja. A zeneszerző kisgyermek korától különös érzékenységet mutatott a hangszerek színei iránt: hatévesen házi bábszínház-előadáshoz komponált zenéje zongorára, hegedűre, citerára, harangjátékra és konyhai sütőre íródott. Ha a Carmina Buranát az európai zenetörténeti hagyományba szeretnénk beilleszteni, Stravinskyt is meg kell említenünk, akinek ütőhangszeres technikákat előtérbe helyező, vad zenéi minden bizonnyal nagy mértékben hatottak Orffra – rossz nyelvek szerint azok egyfajta leegyszerűsített változatát írta meg a Carmina Buranában. Izgalmas lenne párhuzamba állítani a kantátát az orosz zeneszerző Oedipus Rex című operaoratóriumával, Tavaszi áldozat című balettjével, vagy a zongorákra, ütőhangszerekre, kórusra és énekes szólistákra írt Menyegzővel. (A Carmina Buranának is készült átirata ugyanerre az előadó-apparátusra.) „Orff műve már jó ideje szerepel a Cantemus Vegyeskar repertoárján – mondja Szabó Soma karnagy. – Népszerűsége hamar elengedhetetlenné tette, hogy megtanuljuk, és azóta több zenekarral is előadtuk. Legérdekesebb megszólalása talán ahhoz a belgiumi fesztiválhoz kötődik, amelyen a közönség szinte be sem fért az előadásra, olyan sok kórus énekelte együtt. Igaz, a Carmina Burana több olyan részt tartalmaz, amely igényli a monumentalitást, azonban találunk benne bensőséges pillanatokat is. Népszerűsége talán sokszínűségében rejlik: rengeteg karaktert kell az énekkarnak megvalósítania. A nyitótétel könyörtelen lüktetésétől a bölcsődal líraiságán vagy a kocsmajelenet bumfordi kiabálásain át a Blanzifor et Helena jelenet katarzisáig sokféle hangszín megvalósítása szükséges.” Írta: Várkonyi Tamás
Csaba Péter hegedűsként és karmesterként is bejárta a világot, 1983 óta a franciaországi Lyonban él. Több fesztivál és zenekar művészeti vezetője, a lyoni zeneművészeti főiskola professzora, rendszeresen vezet mesterkurzusokat is. Számos kortárs zeneszerző ajánlott számára kompozíciót, többek közt Alfred Schnittke, Henri Dutilleux, Szofija Gubajdulina és Kurtág György. Olyan legendás művészekkel lépett pódiumra, mint Pierre Fournier, Natalja Gutman, DmitriJ Baskirov, Truls Mørk, Oleg Kagan, Christian Zimmermann, Pierre-Laurent Aimard, Tabea Zimmermann, James Galway, Kocsis Zoltán, Perényi Miklós és Ránki Dezső. Csaba Péter a 2012/13-as évad óta a MÁV Szimfonikus Zenekar vezető karmestere és művészeti vezetője. Ihring Anna a budapesti Zeneakadémia opera tanszakos hallgatója, mestere Kertesi Ingrid. 2013-ban a Nemzetközi Simándy József Énekversenyen harmadik helyezett lett, a Szegedi Kortárs Zenei Versenyen kiemelt nívódíjat kapott, a Liszt Ferenc Dalversenyen pedig második helyen végzett. Mesterkurzusokon olyan művészeknél képezte tovább magát, mint Iván Ildikó, Hamari Júlia, Vashegyi György, Gabriele Lechner és Jevgenyij Nyesztyerenko. Fiatal kora ellenére repertoárján nyolc opera szoprán szerepe található meg. A varázsfuvola Éj királynőjét többször alakította színpadon, s fellépett Goldmark Károly, Donizetti és Pergolesi operáiban is. Kristofori Ferenc a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában végzett orgona és magánének szakon, majd Budapesten folytatta magánének tanulmányait. A tehetséges fiatal tenor 2011 óta a Zeneakadémia klasszikus ének, illetve opera tanszakán készül az operaénekesi pályára. Több országos énekversenyen vett részt eredményesen, bel- és külföldön egyaránt fellépett. Első önálló szerepe Monostatos volt A varázsfuvolában, de repertoárján más Mozart-operák is megtalálhatók, ahogyan Rossini, Verdi, Puccini és Humperdinck színpadi műveinek tenor szerepei is.
A CANTEMUS VEGYESKAR ÉS A MÁV SZIMFONIKUS ZENEKAR
9
10
Alexandru Aghenie a sepsiszentgyörgyi zenei szakközépiskola után a brassói zeneakadémián folytatta tanulmányait, majd Bukarestben szerezte meg diplomáját. 2012-ben olasz városokban rendezett Verdi- és Donizettiprodukciókban lépett színpadra, többek közt Stradellában, Magentában, Comóban és Ravennában. 2012-ben és 2013-ban Silvio szerepét énekelte Leoncavallo Bajazzók című operájában, valamint Puccini Gianni Schicchijének címszerepét a Brassói Operában. Számos énekversenyen nyert díjat (Piatra Neamț, Bukarest, Manfredonia), az I. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny győzteseként kapott felkérésnek köszönhetően lép fel ma a Müpában a MÁV Szimfonikus Zenekar szólistájaként. A Cantemus Vegyeskar tagjainak többsége egykor a nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskolában tanult Szabó Dénes karnagy irányításával. Az együttes 1998-as megalakulása óta számos nemzetközi versenygyőzelmet aratott (Budapest, Gorizia, Tolosa), valamint rangos fesztiválokon, európai és ázsiai koncertturnékon vett részt. Repertoárján az a cappella irodalom több stílusa megtalálható, a reneszánsztól napjaink zenéjéig éppúgy, mint az oratorikus művek széles skálája. A Nemzeti Együttes kategóriába sorolt kórust megalapításától Szabó Soma vezeti.
A MÁV Szimfonikus Zenekar koncertjeit évente több mint ötvenezren látogatják: saját szervezésű bérleti előadásain kívül átlagosan száz–százhúsz hangversenyt ad bel- és külföldön, s rendszeres közreműködője rangos fesztiváloknak. Az 1945-ben alapított együttest vezető karmesterein kívül olyan nagyságok vezényelték az elmúlt évtizedekben, mint Ferencsik János, Lamberto Gardelli, Franco Ferrara, Franz Konwitschny, Hans Swarowsky, Carlo Zecchi, Herbert Blomstedt, James Levine és Kurt Masur. Fellépett a zenekarral Kiri Te Kanawa, Roberto Alagna, Ruggiero Ricci, Lazar Berman, David Geringas, Ruha István, Miklósa Erika, Rost Andrea, Alexander Markov, Menahem Pressler és Helen Donath. A MÁV Szimfonikusok történetének emlékezetes mozzanata, hogy a legendás Három tenor-produkciókban is közreműködtek.
Fotó © Rózsa Zsuzsanna
A CANTEMUS VEGYESKAR ÉS A MÁV SZIMFONIKUS ZENEKAR
11
Summary With a distinguished history that goes back to 1945 and a large core audience, the MÁV Symphony Orchestra plays an extraordinarily active role in the Hungarian music scene. Tonight, it will be pairing two unique works. Gustav Mahler’s ultimately unfinished Symphony No. 10 was begun at a turbulent time for the composer. Although he was still at the height of his creative powers, Mahler’s personal life had been ruined by his wife Alma’s affair with the architect Walter Gropius, as well as the discovery of his own heart condition. The monumental Adagio, full of sharp contrasts in mood and nostalgic in tone, yet avant-garde in its musical language, „was written on the theme of the duality between barely contained joy and great bitterness. It was a sort of last will and testament that included everything Mahler thought about the world and about life,” says Péter Csaba, the conductor for the evening. Csaba, who has lived in Lyon since 1983 and has led the MÁV Symphony Orchestra as artistic director and chief conductor since the 2012/13 season, has also travelled the world as a violinist, taking the podium with such legends as Pierre Fournier, Natalia Gutman, Dmitry Bashkirov, Truls Mørk and Christian Zimmermann. Mahler’s masterpiece will be followed by one of the greatest hits of the concert repertoire: Carl Orff’s Carmina Burana, a thrilling reading of poems found in a medieval manuscript and written written in praise of worldly vanities. Its catchy melodies produce a 20th-century vision of the middle ages though lively rhythms and a uniquely archaic sound. Playing a leading role in this performance will be the Cantemus Mixed Choir, which comes to Müpa Budapest from the city of Nyíregyháza in eastern Hungary, one of the most successful breeding grounds for Hungarian chorus culture. In addition to the youthful choir, young soloists of equally outstanding talent will also be featured, including Alexandru Aghenie, who took first place at the 2014 Éva Marton International Singing Competition. Anna Ihring and Ferenc Kristofori, the soprano and tenor soloists respectively, are currently pursuing advanced studies at Budapest’s Franz Liszt Academy of Music.
CANTEMUS MIXED CHOIR AND MÁV SYMPHONY ORCHESTRA
13
Nagy kínai újév
A Kínai Nemzeti Opera Kínai Tradicionális Zenekara és Táncdráma-színháza
2016. február 4.
RÉGIZENE FESZTIVÁL
Le Poème Harmonique, Capella Cracoviensis Choir
Vezényel: Vincent Dumestre
2016. március 2. Le Poème Harmonique Fotó © Guy Vivien
Capella Savaria
J. S. Bach: Brandenburgi versenyek
2016. március 3.
Fotó © Garas Kálmán
RÉGIZENE FESZTIVÁL
Mondonville: Isbé
Vezényel: Vashegyi György
2016. március 6. Vashegyi György, Purcell Kórus, Orfeo Zenekar
HÚSVÉTI HANGVERSENY
Händel: Brockes-passió
Vezényel: Howard Arman
2016. március 23.
A Magyar Rádió Énekkara
SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK
Szokolay Sándor-emlékkoncert
Közreműködik: Nemzeti Filharmonikusok Vezényel: Kocsis Zoltán
2016. március 30. Kocsis Zoltán Fotó © Kenéz László
előzetes,
AJÁNLÓ
Stratégiai Partnereink:
Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Stratégiai Médiapartnereink:
A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma
Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A Müpa fotóit Csibi Szilvia, Nagy Attila, Pető Zsuzsa, Pályi Zsófia, Posztós János és Kotschy Gábor készítette. A címlapon: Cantemus Vegyeskar A szerkesztés lezárult: 2016. január 11. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
ISO: 9001:2000