Müpa Műsorfüzet - Mendelssohn-Schumann-maraton (2016. január 31.) by Müpa Budapest

Mendelssohn–Schum aton Mendelssohn Schumann-maraton endelssohn–Schuman nn-maraton Mendelss ndelssohn–Schumann aton Mendelssohn–S hn–Schumann-marat umann-maraton Men araton Mendelssohn–S n-maraton Mendelsso 2016. január 31. Művészeti vezető: Fischer Iván

sohn–Schumann-mara Mendelssohn–Schuma umann-maraton Mend mupa.hu

2 31 January 2016 Béla Bartók National Concert Hall, Festival Theatre, Glas Hall, Lecture Hall

Mendelssohn–Schumann Marathon Artistic director: Iván Fischer

A joint production by the Budapest Festival Orchestra and Müpa Budapest The essence of romanticism is perhaps best captured by the words of painter Caspar David Friedrich: “The artist’s feeling is his law.” What a revolutionary thought this proved to be after generations had been instructed to study the rules of good taste! In this new age, restless souls stretched boundaries and delved ever deeper into the layers of their souls. Schumann and Mendelssohn, the two giants of the period, also explored the secrets of the psyche. One found dark demons, the other fairies and elves. Tonight, let us immerse ourselves in the dark forests and fairy tale lands of German romanticism. Iván Fischer CONCERTS 10.30 am Mendelssohn: String Symphony in B minor Mendelssohn: Violin Concerto in D minor 11.30 am Schumann piano works 12.30 pm Schumann: Introduction and Allegro Schumann: Piano Concerto in A minor 2 pm Mendelssohn–Yampolski: Rondo Capriccioso Schumann: Piano Quartet in E-flat major 3 pm Mendelssohn: Die Hebriden – overture Schumann: Symphony No. 4 in D minor 4 pm Schumann: Märchenerzählungen Mendelssohn: Octet 5 pm Mendelssohn: Symphony No. 3 in A minor (“The Scottish”) 6 pm Mendelssohn: Songs without Words, Rondo capriccioso, Andante and Allegro assai vivace 7 pm Schumann: Symphony No. 2 in C major 8 pm Schumann: Five Songs, Liederkreis 9 pm Mendelssohn: A Midsummer Night’s Dream The English summary is on page 29.

3 2016. január 31. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Fesztivál Színház, Üvegterem, Előadóterem

Mendelssohn–Schumann-maraton Művészeti vezető: Fischer Iván

A Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa közös produkciója Talán Caspar David Friedrich festőművész szavai fejezik ki legjobban a romantika lényegét: „A művész érzése maga a törvény.” Micsoda forradalom volt ez az után, hogy generációk tanulgatták a jó ízlés szabályait! Az új korszakban nyugtalan lelkek feszegették a határokat és ástak le lelkük egyre mélyebb rétegeibe. Schumann és Mendelssohn, a korszak két nagy óriása is a lélek titkait feszegette. Egyikük sötét démonokat, másikuk tündéreket és manókat talált ott. Merüljünk el a német romantika sötét erdőiben és mesevilágában! Fischer Iván KONCERTEK 10.30 11.30 12.30 14.00 15.00 16.00 17.00 18.00 19.00 20.00 21.00

Mendelssohn: h-moll vonósszimfónia 4 Mendelssohn: d-moll hegedűverseny Schumann-zongoraművek 6 Schumann: Bevezetés és Allegro 8 Schumann: a-moll zongoraverseny Mendelssohn–Yampolski: Rondo Capriccioso 11 Schumann: Esz-dúr zongoranégyes Mendelssohn: Hebridák-nyitány 12 Schumann: IV. (d-moll) szimfónia Schumann: Märchenerzählungen 14 Mendelssohn: Oktett Mendelssohn: III. (a-moll, „Skót”) szimfónia 16 Mendelssohn: Dalok szöveg nélkül, Rondo capriccioso, 18 Andante és Allegro assai vivace Schumann: II. (C-dúr) szimfónia 21 Schumann: Öt dal, Liederkreis 22 Mendelssohn: Szentivánéji álom 24

INGYENES KONCERTEK VETÍTÉSEK, KIÁLLÍTÁS

26 27

10.30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Mendelssohn: h-moll vonósszimfónia, No. 10 Mendelssohn: d-moll hegedűverseny Baráti Kristóf – hegedű Liszt Ferenc Kamarazenekar Művészeti vezető: Rolla János Koncertmester: Tfirst Péter

Felix Mendelssohn-Bartholdy

Még ötven éve sincs, hogy Felix Mendelssohn-Bartholdy tizenkét gyermekkori vonósszimfóniája nyilvánosságra került: ezek a zseniális zsengék egészen 1972-ig kiadatlanok voltak, és koncerten is csak az utóbbi négy évtizedben kezdtek elhangzani. Amióta megismertük ezeket a műveket, sokkal jobban értjük, hogyan jutott el Mendelssohn tizenhat éves korára a Vonósoktett, egy évvel később pedig a Szentivánéji álom-nyitány magaslataira. A tizenkét szimfónia közül a h-moll vonósszimfónia (1823) az egyetlen, amely mindössze egy tételből áll, egy Allegróból, amelyet Adagio bevezetés előz meg. Ötszólamú, kétbrácsás faktúrája nemigen jellemző a zenekari irodalomra, és leginkább Mozart vonósötöseire emlékeztet. A szimfónia sötét, drámai hangja az 1770-es és ’80-as évek Sturm und Drangját idézi vissza; de nem könnyű megmondani, hol végződik a Sturm und Drang-hatás és hol kezdődik Mendelssohn saját egyénisége. Nem egy energikus skála- és hármashangzatmotívum már az Oktettet előlegzi. A bevezetés

végén megjelenő párhuzamos akkordmenetben, amely az Allegróban is megismétlődik, feltétlenül egy új, személyes hang szólal meg. Igen szokatlan megoldás, hogy a visszatérésben a brácsák játsszák a témát, míg a hegedűk szünetelnek. Mindent összevéve, csodálatra méltó a kamaszfiú érettsége és magabiztossága: a tizennégy éves Mendelssohn nemcsak mindent tudott, ami megtanulható, de már arra is képes volt, hogy egyéni módon alkalmazza a megszerzett tudást. A d-moll hegedűversenynek (1822) szintén a 20. század közepéig kellett várnia az újrafelfedezésre. A zeneszerző örökösei csak 1951-ben váltak meg a kézirattól, melyet Yehudi Menuhin mutatott be és adott közre. Zongoratanulmányai mellett Mendelssohn hegedűórákat is vett egy bizonyos Eduard Reitztől, és az ő számára írta a d-moll versenyművet tizenhárom éves korában. Zeneszerzéstanára, Carl Zelter révén már jól ismerte Bach versenyműveit (mégpedig nemcsak Johann Sebastian, hanem Carl Philipp Emanuel Bach kompozícióit is); ezeknek a hatása érezhető a fiatal Felix munkájában, amely formai tekintetben közelebb áll a barokk versenymű ritornellóihoz, mint Haydn és Mozart klasszikus szonátaformájához. A fiatal komponista bizonyos megoldásokat közvetlenül J. S. Bachtól vett át, mint például az olyan pillanatokat, amelyekben a szólista virtuóz figurációkkal veszi körül a zenekar által játszott témát. Ugyanakkor a hegedűverseny tele van eredeti gondolatokkal. A lassú tétel és a finálé közötti megszakítás nélküli átmenet olyan gesztus, amely később is vissza-visszatér Mendelssohnnál. A fiatal zeneszerző itt is megkomponálta a cadenzát ahelyett, hogy a szólistára bízta volna, ugyanúgy, amint huszonkét évvel később tette a nagy e-moll hegedűversenyben. Ez a cadenza megdöbbentő hirtelenséggel szakítja félbe a finálé táncos lejtésű témáját. Az ilyen pillanatokban mutatkozik meg legtisztább formájában a tizenhárom éves zeneszerző szuverén egyénisége.

MENDELSSOHN–SCHUMANN-MARATON

11.30 Fesztivál Színház

Schumann-zongoraművek

Schumann–Liszt: Widmung Schumann: Geistervariationen, WoO 24 fisz-moll szonáta, op. 11 – I. tétel Fantasiestücke, op. 12/1, 2 (Des Abends, Aufschwung) Toccata, op. 7 A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem növendékei: Boros Tekla, Balogh Ádám, Vörös Elma Dóra, Kovács Gergely, Váradi László Felkészítő tanárok: Dráfi Kálmán, Eckhardt Gábor, Farkas Gábor, Gulyás István, Nádor György, Némethy Attila Robert Schumann pályájának első évtizedében kizárólag szóló zongoraműveket komponált. Itt fejlesztette ki egyéni stílusát, mely számos, rövid karakterdarabokból álló ciklusban találta meg legjellegzetesebb kifejezését. Ezeket műsorunkban az op. 12-es Fantasiestücke (1837) két darabja képviseli. Schumann azonban már korán vállalkozott ambiciózusabb feladatokra is: az op. 7-es Toccata (1836) egyike a kor legnehezebb virtuóz zongoraműveinek. Ugyanakkor a klasszikus szonáta beethoveni örökségét is továbbvitte, és egyesítette saját romantikus képzeletvilágával: a fisz-moll szonátában (1835) a Karnevál főszereplői, a szenvedélyes Florestan és az érzelmes Eusebius (mindketten Schumann alteregói) határozzák meg a zenei folyamatokat. Az első tételben Schumann és későbbi felesége, Clara Wieck közötti titkos kapcsolatokat fedeztek fel az elemzők: a nyitó téma Clarától származik, aki tizenévesen írt egy darabot Kísértetbalett címmel, amelyben viszont Robert Schumann egy máig kiadatlan fandango-táncára történik utalás. A kísértetek teljesen más formában jelennek meg Schumann legutolsó kompozíciójában, amelyet közvetlenül öngyilkossági kísérlete előtt írt 1854-ben. Ez a Geistervariationen (Szellemvariációk) néven ismert (valójában mindmáig kevéssé ismert) darab egy olyan témára épül, amelyet a már nagybeteg Schumann állítása szerint a szellemek diktáltak neki, bár a téma már egy évvel előbb megjelent a Hegedűverseny lassú tételében. Brahms, Schumann hagyatékának őrzője, csak a témát adta

közre variációk nélkül (ő maga is komponált variációkat a Schumann-témára); Schumann öt variációja csak 1939-ben került nyilvánosságra. Schumann és Liszt ismerték és kölcsönösen nagyra becsülték egymást. Schumann C-dúr fantáziáját ajánlotta Lisztnek, aki a h-moll szonáta dedikációjával viszonozta a tiszteletadást. Emellett Liszt számos Schumann-műből készített zongoraátiratot; Schumann egyik leghíresebb dalának, az 1840-ben írott Widmungnak (Ajánlás) az átirata 1848-ban keletkezett.

Robert Schumann

MENDELSSOHN–SCHUMANN-MARATON

12.30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Schumann: Bevezetés és Allegro, op. 134 Schumann: a-moll zongoraverseny, op. 54 Fejérvári Zoltán – zongora Budapesti Vonósok Művészeti vezető: Botvay Károly, koncertmester: Pilz János Vezényel: Kovács János

Clara Schumann

Schumann egész pályáját végigkísérik a (megvalósított, vagy legalábbis tervezett) zongorás-zenekari kompozíciók. 1828. december 16-án a tizennyolc éves zeneszerző ezt jegyezte fel naplójában: „Dolgozom az Esz-dúr zongoraversenyen.” Akkoriban Schumann a híres Friedrich Wiecknél (jövendőbeli apósánál) tanult zongorázni Lipcsében, és előadóművészi pályára készült. Az Eszdúr versenymű további sorsa ismeretlen, de másfél évvel később Schumann újra versenyművön dolgozik, ezúttal F-dúrban. Ennek a befejezetlenül maradt darabnak már fennmaradt a kézirata. Sok kortársához hasonlóan Schumann is saját használatára akart zongoraversenyt komponálni, de ez az álma meghiúsult: 1831-ben jobb kezének középső ujja olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy soha többé nem tudott fellépni. Ily módon a versenyműírásnak sem volt értelme, egészen addig, amíg a zeneszerző el nem jegyezte magát Clara Wieckkel, a század egyik legnagyobb zongoraművészével. Még ugyanabban az évben felvázolt egy d-moll koncertet, amely azonban szintén

töredék maradt. 1841-ben végre megírta az a-moll fantáziát, amelyből később a Zongoraverseny első tétele lett. Az egytételes versenymű (Konzertstück) divatos műfaj volt akkoriban, sok korabeli zongoraművész-zeneszerző ezt részesítette előnyben a háromtételes koncerttel szemben. Schumann arra törekedett, hogy a szólóhangszer és a zenekar között tökéletes egyensúlyt teremtsen, szemben sok kortársával, aki a zenekart meglehetősen alárendelt szerepbe szorította vissza. Clara eljátszotta a fantáziát a lipcsei Gewandhaus Zenekara egyik próbáján, 1841. augusztus 13-án, nem egészen egy héttel első gyermeke születése előtt. A mű azonban nyilvános előadáson nem hangzott el, és asztalfiókba került. Schumann 1845-ben vette elő újra, hogy két új tétellel egészítse ki: így jött létre első és egyetlen háromtételes zongoraversenye, az a-moll zongoraverseny (1841–45). Az első tételen világosan látszik, hogy eredetileg különálló műnek készült. Szabályos szonátaformája ellenére úgy hat, mintha egy teljes háromtételes versenymű volna kicsiben. A kidolgozási rész első felében lassú tempó és új ütembeosztás jelenik meg, mintha egy miniatűr lassú tételt hallanánk; a kidolgozás vége (a cadenza után) gyors tempóban és ismét új ütembeosztásban szól; ez volna a miniatűr finálé. A második tétel, egy F-dúr intermezzo, rövidre fogott A–B–A forma, amelyben az A téma különböző rövid motívumokat sző egybe, míg a B egyetlen nagy ívű dallamból áll. Néhány ütemes átvezetéssel egyenesen a zárótétel vidám főtémájához érünk. Ez az élénk és játékos szonátarondó ugyanakkor meglepően gazdag harmóniai és ritmikai szempontból. Az a-moll zongoraverseny után Schumann még két Konzertstücköt komponált zongorára és zenekarra: egyet G-dúrban (op. 92, 1849) és egyet d-moll/D-dúrban (op. 134, 1853). Az utóbbi mű, melyet a zeneszerző a fiatal Brahmsnak ajánlott, poétikus bevezetővel indul, ahol a pizzicato (pengetett húrokon játszó) vonóskar folytat párbeszédet a rapszodikusan csapongó zongoraszólammal. A bravúros Allegro szakasz terjedelmes cadenzát foglal magában. A sok érdekes harmóniai és hangszerelési megoldás közül ki kell emelni a cadenza után megszólaló trombita– harsona duót, amely a végső csúcspontot készíti elő.

MENDELSSOHN–SCHUMANN-MARATON

Kelemen Barnabás Fotó © Emmer László

14.00 Fesztivál Színház

Mendelssohn–Yampolsky: Rondo capriccioso hegedűre és zongorára Schumann: Esz-dúr zongoranégyes, op. 47 Kelemen Barnabás – hegedű Kokas Katalin – brácsa Fenyő László – cselló José Gallardo – zongora Mendelssohn briliáns zongoraműve, az op. 14-es Rondo capriccioso, melyet a 18 órakor kezdődő koncerten eredeti formájában is hallani fogunk, ezúttal Victor Yampolsky hegedűátiratában szólal meg. Yampolsky, aki egykor David Ojsztrah tanítványa volt a moszkvai zeneakadémián, évtizedek óta Amerikában él, ahol hegedűművészként, karmesterként és tanárként egyaránt jelentős karriert futott be. Schumann kamarazene-évének (1842) egyik kimagasló alkotása az Esz-dúr zongoranégyes, melyben a kamarazenei forma bensőséges költői mondanivaló kifejezőeszközévé válik. Egy rövid, várakozással teli Sostenuto bevezetés után azonnal egy rendkívül intenzív Allegro ma non troppo következik, de a Sostenuto a tétel közepén váratlanul visszatér, mint valami romantikus álom, amely félbeszakítja a rohanó eseménysort. A tétel végén még egyszer felidéződik ez az álom-pillanat, hogy kissé késleltesse a befejezést. A második tétel (Scherzo) mintha Mendelssohn előtt tisztelegne könnyed hangvételével. A két trió közül az első kantábilis dallamával, a második titokzatos akkordmenetével tűnik ki. Az ellenállhatatlan Scherzo-téma szokatlan módon a triókon belül is megjelenik. A harmadik tétel (Andante cantabile) csellótémája egyike Schumann legszebb dallamainak. A himnikus második téma után visszatér az első, ornamentális kísérőfigurákkal kiegészítve. Míg a csellista a mély C-húrt a még mélyebb B-re hangolja, a brácsa és a hegedű veszi át a melódiát. A cselló B orgonapontjának nagy szerep jut a tétel vége felé: fölötte új dallam bontakozik ki, amely eleinte kissé habozni látszik, de hamarosan ebből sarjad ki a zárótétel kontrapunktikusan kidolgozott főtémája. A Vivace finálé, mely a zenei karaktereknek és érzelmeknek egész skáláját futja be, ennek a főtémának a diadalmas visszatérésével zárul.

MENDELSSOHN–SCHUMANN-MARATON

15.00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Mendelssohn: Hebridák–nyitány, op. 26 Schumann: IV. (d-moll) szimfónia, op. 120 MÁV Szimfonikus Zenekar Vezényel: Csaba Péter

Csaba Péter

A turizmus (az a gondolat, hogy csak úgy élvezetből ellátogassunk egy másik országba, üzleti, hivatásbeli vagy katonai indítékok nélkül) a 18. század előtt alig volt ismert. Amikor a húszéves Mendelssohn, irodalmi élményei hatására barátja, Carl Klingemann társaságában felkerekedett, hogy bejárja Skócia vadregényes tájait, csak kíváncsiságból szánta rá magát az útra (bár az ott szerzett benyomásoknak „hivatásos” jelentőségük is lett, amikor új kompozíciókban csapódtak le). Mendelssohn és Klingemann meglátogatta Walter Scottot, a híres írót, hegyet mászott, falusi fogadókban aludt, és megküzdött az időjárás viszontagságaival. Élményeiről Felix részletes levelekben számolt be családjának. 1829. augusztus 7-én a két barát a Hebridák szigetcsoportjához tartozó Staffán meglátogatta a Fingal-barlangot, ezt a tíz méter széles és húsz méter magas nyílást, amelyet csónakkal lehetett megközelíteni. Mendelssohnnak még ott eszébe jutott a Hebridák-nyitány kezdő dallama, amelyet rögvest papírra is vetett. Magát a darabot Skóciából visszatérve, Walesben dolgozta ki egy ismerőse birtokán vendégeskedve, de a végleges forma csak fokozatosan, négy különböző verzió leírása után alakult ki. Eközben a mű címe is többször változott: az első fogalmazványban még Ouvertüre zur einsamen Insel (Nyitány a magányos szigethez) volt a tervezett cím; a későbbi verziók között szerepelt az Ossian in Fingalshöhle (Osszián a Fingalbarlangban) és a Die Fingalshöhle (A Fingal-barlang).

Nővérének, Fannynak írott levelében Mendelssohn így fogalmazta meg a mű által felvetett alapvető kérdést: „A kidolgozási résznek ellenpont szaga van, nem pedig bálnazsír, sirály és sózott hal szaga, pedig éppen fordítva kellene lennie”. Mendelssohn nem akarta túlságosan felhívni a figyelmet az ellenpontra, de teljesen lemondani sem volt hajlandó róla. Az eredmény olyan szonátaforma, amelyben a fő szakaszok (expozíció, kidolgozás, visszatérés) mind könnyen felismerhetőek, de a részletek szintjén rengeteg a szokatlan megoldás. A főtéma például egyetlen ütemből álló motívum, amely üres kvintjével azonnal érzékelteti az egzotikus északi tájat. A motívum különböző hangnemekben csendül fel, miközben az alig kendőzött, tiltott kvintpárhuzamok egész sorát halljuk. A melléktéma először a basszusregiszterben hangzik el (cselló, fagott), és csak később veszik át a hegedűk. A művet záró coda talán a legjobb példa Mendelssohn „álcázott” ellenpontjára, mert figyelmünket főként egy hatalmas fokozás köti le, amelynek végén a főtéma egyetlen klarinéton szólal meg utoljára. Miután Schumann bécsi látogatása során felfedezte Schubert „Nagy” C-dúr szimfóniáját, a kéziratot átadta Mendelssohnnak, aki a Gewandhaus Zenekara élén bemutatta a művet. Az előadás után Schumann így írt menyasszonyának, Clarának: „Leghőbb vágyam, hogy a feleségem légy, és hogy én is ilyen szimfóniákat írhassak”. A két vágy között szoros kapcsolat volt: Clara ösztönzése kellett ahhoz, hogy Schumann, megannyi zongoramű és dal után, végre rászánja magát, hogy zenekarra komponáljon. A házasságkötést követő évben, 1841-ben megszületett Schumann I. („Tavaszi”) szimfóniája, a Nyitány, Scherzo és Finálé, az a-moll fantázia (a későbbi Zongoraverseny első tétele), valamint a később IV.-ként ismert d-moll szimfónia első változata. Ez utóbbit egyetlen előadás után visszavonta a szerző; a mű csak egy évtizeddel később, 1851-ben nyerte el végleges alakját. A IV. szimfónia szerkezetére jellemző, hogy négy tétele megszakítás nélkül követi egymást (ebben Mendelssohn Skót szimfóniájának hatására is gyanakodhatunk), és hogy a mű lassú bevezetésében megszólaló motívum az egész szimfónia során vissza-visszatér, tematikus egységbe foglalva a darabot. A szenvedélyes nyitótételt lírai Romanze követi, melyben a főtéma egyik variációját, akkoriban szokatlan módon, szólóhegedűre bízta a zeneszerző. Az erőteljes Scherzo és a halkabb, visszafogott triószakasz után következik a szimfónia legmeglepőbb pillanata: a Scherzo végső visszatérése helyett váratlanul drámai feszültségekkel terhes lassú zene szólal meg, baljós vonóstremolókkal és üstdobpergéssel, kissé Beethoven V. szimfóniájára emlékeztetve, ahol a Scherzo és a finálé közti átmenetet hasonló izgatott várakozás jellemzi. Maga a finálé, amely az első tétel záró szakaszának dallamát eleveníti fel, az összes feszültséget örömteli, felszabadult dúr-zenében oldja fel.

MENDELSSOHN–SCHUMANN-MARATON

16.00 Fesztivál Színház

Schumann: Märchenerzählungen, op. 132 Mendelssohn: Oktett, op. 20 A Budapesti Fesztiválzenekar muzsikusai: Eckhardt Violetta, Bujtor Balázs, Pilz János, Berentés Zsuzsanna – hegedű, Gálfi Csaba, Sipos Gábor – brácsa, Sovány Rita, Mahdi Kousay – cselló, Ács Ákos – klarinét, Palojtay János – zongora Schumann kései triója, a Märchenerzählungen (Mese-elbeszélések) 1853-ból, Schumann utolsó valóban produktív évéből származik. A négy tétel négy képzeletbeli mesét mond el; a váltakozó karakterek rendre érzelmes, katonás, álmodozó és energikus történeteket sugallnak. Az utolsó tétel végén visszatér az első tétel egyik témája: Schumann gyakran foglalta ciklikus műveit ilyenfajta motivikus egységbe. Mendelssohn vonósoktettje ugyanabban az évben keletkezett, mint Beethoven op. 130-as vonósnégyese, mely eredetileg a Nagy fúgával végződött. Az ötvenöt éves Beethoven pályája végéhez közeledett, míg a tizenhat éves Mendelssohn csak most indult. Hosszasan lehetne vitatkozni azon, melyikük a „klasszikus” és melyikük a „romantikus”, melyikük „modern” és melyikük „konzervatív.” Mendelssohn sohasem próbálta szétfeszíteni a klasszikus formákat úgy, amint azt Beethoven tette kései műveiben: ő „belülről” újította meg a formákat, sohasem tapasztalt fiatalos energiával telítve azokat. A vonósoktettel voltaképpen új műfajt teremtett: a nyolc vonós egyszerre tekinthető nagy kamaraegyüttesnek és kis zenekarnak. Mendelssohn kéziratában ezt olvassuk: „Ezt az Oktettet zenekari stílusban kell játszani. A piano és forte dinamikákat pontosan be kell tartani, és erősebben kell hangsúlyozni, mint más effajta művekben.” „Más effajta művek” azonban valójában nem is léteztek. Igaz, hogy Louis Spohrnak voltak vonósoktettjei, de ezeket kettős vonósnégyeseknek kell felfogni, amelyekben két kvartett folytat párbeszédet egymással. Mendelssohn ezzel szemben egyetlen egységként kezeli az együttest, s erre korábban nem volt példa. Az oktett nyitótémája némiképpen Haydn op. 76-os B-dúr vonósnégyese, a „Napfelkelte” kezdetére emlékeztet. Ám ha Haydn főtémája a napfelkelte, Mendelssohné valóságos napkitörés, és a folytatás mindenképpen méltó ehhez a kivételes indításhoz. A szerző mind a négy tételben ehhez hasonló módon tágítja ki a klasszikus gesztusokat.

A második tétel, mely tele van romantikus érzésekkel, a halk noktürnhangulattól meglepően erős kitörésekig jut el. A harmadik tétel az egyik legkorábbi példa a Mendelssohnnál később oly gyakori „tündér-scherzóra”, bár formai tekintetben nem is Scherzo, hanem szonátaforma. A szüntelen rohanásban még egy triónyi pihenőt sem engedélyezett magának a fiatal zeneszerző. Az utolsó tétel fúgája Mendelssohn barokk zenei tanulmányairól tanúskodik; félreismerhetetlen az idézet Händel Messiásának Halleluja-kórusából. Mindamellett a tétel bővelkedik könnyed, játékos pillanatokban is, és akadnak olyan váratlan harmóniaváltások, amelyeknek hallatán nemcsak Händel, de még talán Beethoven is elcsodálkozott volna.

Palojtay János

MENDELSSOHN–SCHUMANN-MARATON

17.00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Mendelssohn: III. (a-moll, „Skót”) szimfónia, op. 56 Pannon Filharmonikusok Vezényel: Vass András Olaszországi tartózkodása alatt (1830/31) Mendelssohn egyszerre két szimfónián kezdett dolgozni. Az egyik legfrissebb élményeinek volt hivatott hangot adni, a másikban az előző évi skóciai utazásra gondolt vissza. Ez Rómában nem bizonyult könnyű feladatnak, így nem csoda, ha az A-dúr („Olasz”) szimfónia készült el előbb, és a „Skót” csak egy évtized múltán, 1842-ben nyerte el végleges formáját. Skócia hatása évekig érezhető volt Mendelssohn zenéjében, a mai műsorban korábban már szerepelt Hebridák-nyitányon kívül az op. 28-as Zongorafantázia, valamint számos dal és népdalfeldolgozás is tanúskodik erről. Ezekben a művekben feltűnő a mély regiszterek és „sötét” moll hangnemek gyakori használata, valamint az időnkénti pentatónia. Mindez nagymértékben különbözik az „Olasz” szimfónia „napfényesebb” hangzásvilágától. Annál meglepőbb, hogy Schumann összetévesz-

Pannon Filharmonikusok

tette a kettőt, és a „Skót” szimfónia 1842-es bemutatóján azt hitte, az „Olasz” szimfóniát hallja. E mulatságos melléfogás ellenére Schumann igen fontos megfigyeléseket tett barátja művéről. Kritikájában többek közt méltatta a négy tétel szünet nélküli egymásutánját, mely valószínűleg hatott a ma korábban szintén elhangzott IV. szimfónia hasonló felépítésére. Mendelssohn művének nyitótémáját a zeneszerző leveleinek tanúsága szerint Holyrood, Stuart Mária palotája ihlette. A téma a tétel végén, egy izgatott Allegro szakasz után, ismét visszatér. A második tétel pentaton melódiája skót dudadallamokra emlékeztet, és még a jellegzetes skót éles ritmust is megtaláljuk benne, annak ellenére, hogy Mendelssohn úti leveleiben eléggé lekezelően nyilatkozott a skót népzenéről. (Lehetséges, hogy 1842-re valamelyest megenyhült e tekintetben.) A harmadik tétel két témája közül az egyik nagy ívű dallamával, a másik ritmikus indulójellegével tűnik ki. A zárótételt Mendelssohn a partitúra előszavában Allegro guerrieróként, „harcos Allegróként” említi; a „harc” élénk kontrapunktikus textúrája egyfajta győzelmi himnuszba torkollik, amely méltóságteljes hangon csendíti ki a szimfóniát.

MENDELSSOHN–SCHUMANN-MARATON

18.00 Fesztivál Színház

Mendelssohn: Dalok szöveg nélkül

E-dúr, op. 19, No 1; a-moll, op. 19, No. 2; A-dúr, op. 19, No. 3; g-moll, op. 19, No. 6; E-dúr, op. 30, No. 3; fisz-moll, op. 30, No. 6; g-moll, op. 53, No. 3; a-moll, op. 62. No. 5 Rondo capriccioso, op. 14 Andante és Allegro assai vivace négy kézre, op. 92 Várjon Dénes, Simon Izabella – zongora Mendelssohn zongoraművei közül kétségtelenül a Lieder ohne Worte (Dalok szöveg nélkül) a legismertebbek. Életében hat kötetet publikált ilyen címen, kötetenként hat „dallal”, ehhez járul még két posztumusz kiadvány további kétszer hat kompozícióval, valamint egyetlen magában álló tétel. Az összesen negyvenkilenc szöveg nélküli dalból hallunk most nyolcat, kezdve az első gyűjtemény (op. 19, 1832) négy darabjával. A „dal” megjelölést itt egészen komolyan kell venni: mindegyik szám olyan melódián alapul, amelyet könnyűszerrel el lehetne képzelni vokális előadásban is. A sorban a negyediknek (op. 19, No. 6) programatikus címe is van: ez a híres „Velencei gondoladal”. Ez után az 1835-ben megjelent op. 30-as ciklusból hallunk két darabot: egy bensőséges lírai tételt és egy újabb „Velencei gondoladalt”. A két későbbi dal közül a g-moll (op. 53, No. 3, 1844) szenvedélyes és magával ragadó zene, míg az a-moll (op. 62, no. 5, 1845) ismét gondoladal, de tüzesebb és érzelmileg komplexebb, mint a megelőzők. Az op. 14-es Rondo capriccioso végleges formáját Delphine Schauroth, egy rendkívül tehetséges fiatal zongoraművésznő ihlette, akinek Mendelssohn egy ideig hevesen udvarolt. A huszonegy éves zeneszerző az ő kedvéért tért vissza egy két évvel korábbi, Etűdnek nevezett zongoradarabjához, amelynek témáját most sokkal fejlettebb formában dolgozta fel. A sziporkázó és technikailag rendkívül igényes rondót szerelmi vallomásnak is beillő Andante tétel vezeti be.

Egy évtizeddel később Mendelssohn újra visszatért ehhez a műtípushoz, ezúttal négykezes formában. Az alkalmat egy koncert szolgáltatta, amelyen a zeneszerző Clara Schumann-nal közösen lépett fel Lipcsében. Az első kiadás, mely négy évvel Mendelssohn halála után jelent meg, ismeretlen okokból elhagyta az Andantét, csak az Allegrót közölte. A mű eredeti formájában 1994-ben vált hozzáférhetővé.

Várjon Dénes

MENDELSSOHN–SCHUMANN-MARATON

Kocsis Zoltán Fotó © Kenéz László

19.00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Schumann: II. (C-dúr) szimfónia, op. 61 Nemzeti Filharmonikusok Vezényel: Kocsis Zoltán Schumann 1845 decemberében fogott bele a C-dúr szimfóniába, és a következő év őszén fejezte be. A bemutatót Mendelssohn vezényelte a lipcsei Gewandhaus Zenekara élén 1846. november 5-én. A szimfónia Schumann életének egy rendkívül nehéz időszakában keletkezett, amikor súlyos depresszióval küzdött, de – amint a mű egy méltatója kiemelte – az egészség és az élni akarás úrrá lesz a szenvedés fölött. A két, egymással ellentétben álló erő rögtön a szimfónia elején megmutatkozik: a rézfúvók „fényes” fanfárja a vonósok „sötét” kromatikájával párosul. Az első tétel e kétféle anyag különböző átalakításaiból épül fel. Végül a fanfár győz, de a rá következő Scherzo tétel minden fürgesége ellenére nyugtalan és bizonytalan hatást kelt. A két trió-középrész valamelyest lazítja a hangulatot. Ez után halljuk Schumann egyik legszebb lassú tételét. Az Adagio espressivo egyes motívumai Bachra utalnak, de igen személyes megnyilvánulásokat is hallunk, rendkívül érzékeny hangszerelésben. A főtémát, melyet először a vonósok mutatnak be, hamarosan átveszi a fagott és az oboa. A visszatérésben a tempó még lassabb lesz, és a záróakkordok fölött a Molto adagio tempómegjelölés jelenik meg. A zárótétel különös metamorfózison megy át: élénk és derűs indulás után mintha holtpontra jutna a zene, amely három ünnepélyes c-moll akkord után hirtelen megáll, majd visszatér a lassú tétel melankóliájához. A válságra egy új dallam hoz megoldást, mely nem mástól, mint Beethoventől származik: a Távoli kedveshez-dalciklus egyik témáját halljuk, amely Robert és Clara Schumann számára különösen nagy jelentőséggel bírt. (Ugyanez a téma korábban felbukkant már Schumann op. 17-es C-dúr zongorafantáziájában is.) Schumann nagyszabású fejlesztésnek veti alá ezt a témát, és ebből bontakoztatja ki a szimfónia diadalmas befejezését.

MENDELSSOHN–SCHUMANN-MARATON

20.00 Fesztivál Színház

Schumann: Öt dal, op. 40 Schumann: Liederkreis, op. 39 Anna Lucia Richter – szoprán Michael Gees – zongora Schumannra egész életében óriási hatással volt a költészet, a zenetörténet nagyjai között feltétlenül egyike volt a legolvasottabbaknak. Intenzív irodalmi érdeklődése több mint kétszáz dalban talált kifejezést, melyeknek a fele egyetlen év, 1840 (a híres Liederjahr) termése. Az év során Schumann személyesen találkozott Lipcsében Hans Christian Andersennel, a híres dán íróval, ennek a találkozásnak az eredménye az op. 40-es öt dal, melyből négy készült Andersen-versekre. A versek német fordítója Adelbert von Chamisso volt, akit Schumann rajongói mint a Frauenliebe und -leben (Asszonyszerelem, asszonysors) című dalciklus költőjét ismernek. Az Andersen-versek mindegyikében egy pozitív alaphelyzet fordul tragikusra: szerelem, mely nem teljesül be, bölcsődal, amelyből halálos fenyegetés lesz, barát, akit a katonának parancsra le kell lőnie, szerető, aki kénytelen hegedülni a lagzin, miközben a szerelme máshoz megy férjhez... Schumann zenéje rendkívüli érzékenységgel reagál mindezekre a fordulatokra. A ciklus ötödik dala nem Andersentől való: eredetileg görög népdal volt, melyet ugyancsak Chamisso fordított németre. Vidám és gondtalan hangja a sok tragikum után jóleső lazításként hat a ciklus végén. A tizenkét dalból álló op. 39-es Liederkreis (Dalciklus) Joseph von Eichendorffnak, a német romantika egyik vezető egyéniségének verseire készült. Eichendorff egyik fő ihletője a természet és kiváltképpen a sűrű erdők voltak. Az erdő jelképezhette a szépséget, a nyugalmat vagy a magányt, de olykor titkokat és veszélyeket is rejthetett. Hangulatilag tehát rendkívül széles skálán mozognak a dalok. Az In der Ferne (A távolban) mély szomorúságát az Intermezzo meghitt líraisága követi. A Waldesgespräch (Erdei párbeszéd) kísérteties találkozás a vándor és a rejtélyes Loreley között. A Die Stille (Csönd) a nyugodt boldogságot énekli meg, míg a Die Mondnacht (Holdas éj), Schumann egyik legismertebb dala, különleges harmóniáival és tág fekvésű dallamával hat. A Schöne Fremde (Szép idegen) elragadtatott látomására megmerevedett, sötét kép, a félelmetes Auf einer Burg (Egy várfokon) válaszol.

A nyolcadik dalnak, akárcsak az elsőnek, In der Ferne a címe; a hős újra egyedül vándorol, meghalt szerelmére emlékezve, bár a hangulat ezúttal nem annyira tragikus, inkább beletörődő. A lemondó Wehmut (Bánat) után a Zwielicht (Félhomály) igazi sokk: a hamis barát leleplezését komplex harmóniák és nyugtalanul kanyargó dallamvonalak érzékeltetik; a dal váratlanul, rövid és fenyegető recitativóval ér véget. A vidám vadászjelenet az Im Walde (Az erdőben) című dalban az ellenkezőjébe fordul, de az utolsó dal, a Frühlingsnacht (Tavaszi éj) happy enddel végződik: „ő a tiéd!” Hogy milyen különleges jelentőséggel bírtak ezek a szavak Schumann számára 1840-ben, azt az életrajzi adatok ismeretében aligha kell külön kiemelnünk.

MENDELSSOHN–SCHUMANN-MARATON

Anna Lucia Richter Fotó © Jessy Lee

21.00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Mendelssohn: Szentivánéji álom Nyitány és kísérőzene, op. 21 és op. 61

Budapesti Fesztiválzenekar Vezényel: Fischer Iván Közreműködik: Anna Lucia Richter, Nora Fischer – ének, Pro Musica Leánykar (karvezető: Szabó Dénes), a Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves zenés színész osztálya (osztályvezető: Novák Eszter, Selmeczi György) A romantikus zeneszerzők Berlioztól Verdiig mind a magukénak érezték Shakespeare-t, akinél a szenvedélyes szerelemtől a tündérmesékig, távoli helyszínektől a történelem homályáig mindent megtaláltak. Mendelssohn gyerekkorától kezdve nagy Shakespearerajongó volt. Már nagyapja, Moses Mendelssohn is fordított Shakespeare-t; nagynénje, Dorothea házassága révén pedig August Wilhelm Schlegellel, a jelentős Shakespeare-fordítóval került rokonságba a fiatal Felix. Különösen közel állt hozzá a Szentivánéji álom, melyről nővére, Fanny, elmondta, hogy a Mendelssohn-gyerekek valósággal „azon nőttek fel”. A tizenhét éves Mendelssohn így magától értődő otthonossággal mozgott Oberon és Titánia tündérvilágában, s a színdarab által ihletett nyitány színpompás hangszerelésű négy kezdőakkordjával azonnal varázslatos hangulatot teremtett. Fischer Iván Fotó © Marco Borggreve

A folytatás mozgékony zenéje Puckot és a színdarab többi természetfölötti szereplőjét jeleníti meg. A második téma Carl Maria von Webernek állít emléket, aki maga is írt egy Oberon-operát (bár nem Shakespeare nyomán), és aki éppen a nyitány keletkezési évében, 1826-ban hunyt el negyenévesen. A harmadik téma Zubolyt, a mesterember-színészt idézi, akinek hirtelen szamárfeje nőtt, ám ennek ellenére belészeret Titánia, a tündérkirálynő. (A zenében jól kivehető a szamár iázása.) A három téma, mintha csak három színész volna, valóságos komédiát játszik el együtt, melynek végén a második téma teljesen átszellemülten szólal meg, csodálatos költőiséggel csendítve ki a nyitányt. Teltek-múltak az évek; a csodagyerek Mendelssohnból Európa egyik vezető muzsikusa lett. 1840-ben meghívást kapott IV. Frigyes Vilmos porosz királytól, hogy az udvari színház számára kísérőzenéket írjon, többek közt éppen a Szentivánéji álomhoz is. A produkció bemutatója 1843. október 14-én volt Potsdamban. Mendelssohn összesen tizenkét új tételt komponált serdülőkori nyitánya mellé, ezek közül néhány kórust és énekes szólistákat is igényelt, vagy pedig a „melodráma” műfaját követte, melyben a drámai deklamációt hangszeres zene kísérte. Csodálatra méltó, milyen könnyedén vette fel Mendelssohn a tizenhat évvel korábban elejtett fonalat, zökkenőmentesen térve vissza a nyitány zenei világához. A kísérőzene legemlékezetesebb pillanatai közé tartozik a rendkívül népszerűvé vált Scherzo, noktürn és nászinduló, mely utóbbi nélkül ma is szinte alig képzelhető el esküvő. Írta: Laki Péter

MENDELSSOHN–SCHUMANN-MARATON

INGYENES KONCERTEK Üvegterem

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatóinak hangversenyei 11.30

Schumann: Szimfonikus etűdök, op. 13 Katona Kristóf – zongora

Schumann: Adagio és allegro, op. 90

Dolfin Balázs – gordonka, Balogh Ádám – zongora 14.00

Schumann: Bunte Blätter (Színes lapok), op. 99 – részletek Puskás Máté – zongora

Mendelssohn: d-moll trió, op. 49

Korossy-Kahyll Csongor – hegedű, Devich Gergely – gordonka, Balogh Ádám – zongora 16.00

Schumann: Kinderszenen (Gyermekjelenetek) – részletek Mendelssohn: D-dúr szonáta gordonkára és zongorára, op. 58 Baksa Krisztina – gordonka, Takáts Márton – zongora 18.00

Schumann: Märchenbilder (Meseképek), op. 113 Bor Péter – brácsa, Forró Fruzsina – zongora

Schumann: g-moll szonáta, op. 22 Hotzi Panni – zongora 20.00

A XIV. Országos Zeneiskolai Zongoraverseny finalistáinak koncertje

VETÍTÉSEK Előadóterem 13.30

Schumann: Genoveva

A Zürichi Opera előadása Juliane Banse, Shawn Mathey, Martin Gantner, Cornelia Kallisch, Alfred Muff – ének Vezényel: Nikolaus Harnoncourt Rendező: Martin Kušej 16.00

Schumann: Liederkreis, op. 24 17.00

Schumann: Dichterliebe (A költő szerelme), op. 48 Dietrich Fischer-Dieskau – ének, Hartmut Höll – zongora 18.00, 19.00

Homage to Schumann I., II.

Daniel Harding és a Staatskapelle Dresden hangversenye a drezdai Frauenkirchéből 20.00

Mendelssohn: D-dúr szextett, op. 110 Mendelssohn: I. (g-moll) zongoraverseny, op. 25

Yuja Wang – zongora, Kirill Troussov – hegedű, David Aaron Carpenter – brácsa, Sol Gabetta – cselló, Leigh Mesh – nagybőgő, a Verbier-i Fesztivál Zenekara Vezényel: Kurt Masur

KIÁLLÍTÁS Üvegterem

Válogatás a lipcsei Mendelssohn-ház anyagából

MENDELSSOHN–SCHUMANN-MARATON

Summary This year’s marathon is devoted to the two friends, Robert Schumann and Felix Mendelssohn, two of the leading figures of German Romanticism in music, both of whom died at a tragically young age. Mendelssohn was a child prodigy who, at the age of thirteen and fourteen, composed music that was not only supremely accomplished from a technical point of view but also showed great originality and a personal style. The string symphony and the early violin concerto that open the marathon show the emergence of that style. By the age of seventeen, Mendelssohn had completed his Octet for Strings and the Midsummer Night’s Dream overture, in which he stands before us in full artistic maturity. He went on to enjoy a spectacular career as a composer, pianist and conductor, particularly admired in England, where he was received by a young Queen Victoria. His death from a stroke at 38 robbed the world of an artist who was at the height of his creative powers. At today’s marathon, we shall hear one of his great symphonies, the “Scottish,” the incidental music to Midsummer Night’s Dream, as well as a sampling of his piano music, including eight of the popular Songs Without Words. Schumann was more of a late bloomer, but by the time he was in his mid-twenties, he, too, was the author of several collections of piano music which defined the era. Following his marriage to Clara Wieck, the great pianist, in 1840, Schumann gradually conquered other musical genres and went through a year of songs (1840), a year of orchestral works (1841) and a year of chamber music (1842). By the time of his fortieth birthday, he had reached an artistic synthesis that, with hindsight, we often call his “late style”. Struggling with mental problems most of his life, he attempted suicide in 1854 and was subsequently brought to an asylum where he died at the age of 46. In the course of the day, we will hear two of the symphonies, two works for piano and orchestra, an hour of songs, and several of his beloved piano and chamber works.

MENDELSSOHN–SCHUMANN MARATHON

Budapesti Fesztiválzenekar Zeneigazgató: Fischer Iván Ügyvezető igazgató: Stefan Englert Ügyvezetőigazgató-helyettes: Erdődy Orsolya Fejlesztési igazgató: Gáspár Máté Gazdasági vezető: Maglódi Györgyné Könyvelés: Szalai Lászlóné Operatív menedzser: Magyarszéky Dóra Operatív asszisztens: Szani Szolongo Turnémenedzser: Pócs Bence Turnéasszisztens: Wolf Ivett PR-menedzser: Tossenberger Adél Marketing munkatárs: Tooth Gabriella Kapcsolatfejlesztés: Bukvai Beáta Közönségkapcsolatok: Bagi Orsolya Titkársági és ifjúságiprogram-koordinátor: Balogh Adrienn Titkársági asszisztens: Aranyosné Boros Angyalka Zenekari titkár: Kelemen Éva Technikai vezető: Zentai Róbert Technikai munkatárs: Kathi Sándor, Siba István Tanácsadók: Deák Zsuzsanna (támogatói klub), Inga Petersen (a zeneigazgató személyi titkára), Váradi Júlia (PR, kommunikáció)

Budapesti Fesztiválzenekar Alapítvány Elnök: Simor András Kurátorok: Boros István, Granasztói György, Heal Edina, Marschall Miklós, Konstantin Schimert, Tamiko Soros, Strohmayer János, Szecskay András, Tóth Sylvia, Varga Zoltán, Hubertus von Wulffen, Zwack Izabella A felügyelőbizottság tagjai: László Csaba (elnök), Jalsovszky Pál, Juvancz Beáta, Terták Ádám A Budapesti Fesztiválzenekar Egyesület elnöke: Bánffy Eszter

összejátszunk

Fischer iván Budapesti Fesztiválzenekar BFz.hu/osszeallakep

Emberi Erőforrások Minisztériuma

A BFZ Támogatói Klubjának tagjai a 2015/2016-os évadban Kiemelt Platina fokozat Soros, Tamiko Platina fokozat Benko, Stephen és Radka · Flüh, John és Caroline · Simor András · Toth, Sylvia · von Falkenhausen, Jutta · von Wulffen, Hubertus Gyémánt fokozat Balássy M. László és Petra · Bojár Gábor és Zanker Zsuzsanna dr. · Bernhard Hulla · Markovich György dr. és Sátai Anikó dr. Arany Mecénás fokozat Bencsik László és dr. Kis Bernadett · Bottka Erzsébet dr. és Feldmájer Péter dr. ‫ · אברהמ אליעזר יצחק בן‬Juhász Zoltán hangszerész mester · Kabcenell, Nicholas és Gudor Orsolya · Mosonyi György és Mosonyi Ágnes · Varga Júlia · Zsámboki Gabriella dr. Ezüst Mecénás fokozat Bíró Ágnes · Bognár Péter Vaya Travel Kft. · Farago, John és Martin, Jeanne · Gala Tours Kft. · Jalsovszky Ügyvédi Iroda · Kálmán, Szilasi, Sárközy és Társai Ügyvédi Iroda · Kirkby, David · Kirkby, Ruth · Marschall Miklós dr. · Mécs Endre és Andrea · Meinczinger-Krug Zsuzsanna és Krug Armin · Nyitrai István · Rosta Ildikó dr. és Ferjentsik Miklós dr. · Roszkopf Nyina · SBGK Ügyvédi Iroda / Szamosi Katalin dr. · Steiner László és Zsuzsa · Rényi Andrea és Straub Elek· Szecskay Ügyvédi Iroda · Thompson, David és Petra · Vámos György dr.

Patrónus fokozat Arriba Taqueria · Bakró-Nagy Marianne · Balázs Árpád és Dénes Andrea · BernabeiReynolds, Loreta · Boros István · Bőcs Ferenc és Sárdy Ágnes · Brasher, Richard és Deák Zsuzsanna · Bródy Péter dr. és Ildikó · Csépe Valéria dr. és Molnár Imre · Csík Gabriella dr. és Hudecz Ferenc dr. · Dornbach Alajos dr. és Zachár Zsófia · Dulin László és Dulin Bence · Faber Holland–Magyar Kereskedelmi Kft. · Felkai Tamás · Fráter Loránd dr. · Fuzesi, Nancy és Stephen · Göncz Kinga és Benedek László · Gyarmati György dr. és Kuti Katalin · György Pál és Simon Ágnes dr. · Győri Zsuzsanna dr. és Garai Ferenc · Hanák Gábor és Tatai Ágnes · Hancz László és Mester Éva · Havass Miklós · Homonnay Géza · Horváth Ágnes dr. · Huebner, Charles és Suzanne · Kalmár György · Kelemenné dr. Visky Katalin · Kertész Gabriella dr. · Király Júlia · Királyfalvi György dr. · Komáromy Péter és Pollák Katalin dr. · Kökény Mihály dr. és Stiller Mária · Marker Kft. · Molnár Gábor dr. · Németvölgyi Ágnes · Nyárádiné dr. Szabady Judit · Péter József · Pre-Tax Kft. · Professional Orvosi Kft. · Sárváry Mariann · Sólyom Éva dr. · Somfai Éva dr., Somfai és Társai Iparjogi Kft.· Surányi Sándor és Sándorné · Szántó Csaba és Szántó-Kapornay Emőke · Szauer Péter · Székely Zoltán és Leposa Csilla · Tóth Gábor és felesége · Török Zoltán · Varsányi Pál és Katalin · Zoltán István és Ágnes Arany fokozat B. Nagy András · Bálint Andrásné dr. · Bánáti Mária · Beghetto Oreste Paoloné · Berger Györgyné · Bittner Péter · Burger Balogh Ingeborg és Balogh Tibor · Csernay László dr. · Csillag György dr. és Keszthelyi Alexandra dr. · Drexler Miklós és Lengyel Gabriella · Eisler Péter dr. · Gálné Győrfi Gabriella Anna és Gál György · Hall, Karl Philip · Horváthné Szakonyi Mirella · Kertész Viktor és Terézia · Kis Balázs · Kocsány János · Lock, Richard és Julia · Matskási István dr. · Mika János dr.· Nagy Károly dr. · Pálfia Judit dr. · Pallag Tibor és Karner Anikó · Palotai János és Soltész Anikó dr. · Salgó Judit· Sápi Lajosné · Sápi Hedvig · Seres Béla · Sessler István és Judit · Soltész + Soltész Kft. · Szabó Gábor dr. · Szabóné dr. Szomor Erika · Szelényi Iván · Szever Zsuzsanna dr. és Dalos Mihály · Szigeti Ágnes ·Szilágyi Béláné, Szilágyi Éva és Horváth Péter · Szivós Péter · Szűcs András · Tanos Zsuzsa · Varga Péter · Wetzker, Konrad

MENDELSSOHN–SCHUMANN-MARATON

Ezüst fokozat Abonyi Iván dr. és felesége · ÁGA Consulting Tanácsadó és Szolgáltató Bt. · Ágostházi László és felesége · Alföldi István · Ambrus Ágnes dr. · Bacher Gusztáv · Bánffy Eszter dr. · Barczikay László · Barkóczi Jolán · Barta Istvánné · Batta Mária és Madar Gyula · Bende Zoltán · Benedek Andor · Berényi Gábor és Pető Katalin dr. · Bertalan Éva dr. · Böszörményi Katalin dr. · Csanádi Judit és Gyabronka József · Doleschall György és Szabó Katalin · Dögei Anna · Feldmájer Lea és Kocsis Tamás · Félegyházi Pál · Feuer István és Feuer Mária · Földényi Éva és Korda Péter · Gabriel Szilvia dr. és Kalmár Lajos dr. · Galambos Éva dr. · Gálosi György és Júlianna · Garai Péterné · Geoffrey, Thomas · Gerő Zsuzsa és Ágnes · Géta Center Kft. · Gordon Pál · Görgényi Judit és Dénes Miklós · Gosztákné Plank Mária és Madaras Olga · Greiner Ákos · Gyulai András · Halmos Judit és Magyar Mihály · Hámori Ferenc és Ács Éva · Hardy, Thomas G. · Hargitai Tibor és Ilona · Harkányi Mária · Hegyes Erzsébet dr. és Szolnoki Gábor · Holéci József · Hollay György · Hornung Hajnalka és János · Horváth Anna · Horváth László · Ihász Márta és Spollár József · Jáger Gyula · Jáger Zsuzsanna · Kabódi Ferenc · Kabódi Mátyás · Kádi Anna és Sziráczky Zoltán Kenesei Gáborné · Kertész Zsuzsanna · Keviczky László · Kis Ádám · Klauber András dr. és Szigeti Éva dr. · Komlósi Júlia és Zsolt · Kőszegi László · Kreiss Gábor és Hartai Gabriella · Lantos István dr. · Lastofka Péter és Patkós Katalin · László János dr. és Péley Bernadette · Lövenberg Gábor és Radó Júlianna dr. · Márton János · Mezei Katalin · Mitsányi Zoltán és Juvancz Beáta · Müller György és Bárd Anna · Nagy László · Nagy Mária Éva · Nagy Péter dr. és Varga Ildikó dr. · Németh Erzsébet · Németh György · Paksy László dr. · Pappné Radics Edit dr. · Páris György és felesége · Patyánik Mihály dr. · Pék Istvánné · Pelle Gáborné · Pernesz Péterné · Petrucz György · Prágai Éva · Radinkó Erzsébet dr. · Révai Péter és Maya · Rimanóczy Zoltán és Csala Éva · Rónai Tiborné · Rudas Jánosné · Simó Judit és Bokor László · Sitkei Éva dr. · Sívó Róbert · Somogyi Éva és Horváth László · Spohn Ferenc · Stenczer Noémi és Vámos Tibor dr. · Szabó Klára · Szentesi Péter dr. · Szent-Martoni Mária · Tárnok Gyöngyi · Thomas, Geoffrey · Thurzó Sándor dr. és Turcsányi Rozália · Torma Kálmán és Halász Anna · Tóth Katalin · Tóth Mihály és felesége · Tóth Tamásné özv. ·Törő Andrásné dr. · Váradi János · Váradi Mónika dr. és Varjú Gabriella · Varga Ildikó dr. · Várkonyi Vera · Varsányi Gyula · Végh Józsefné · Vígh János · Vörös Imre

Bronz fokozat Ábrahám Zoltán · Albáné Feldmájer Lívia · Alföldy Zoltán és Szász Erika · Almási József dr. · Almási Józsefné · Amoser Erika dr. · Apáthy István · Arany Andrea · Árvay Jánosné · Balázs Gabriella · Balázsné Szücs Judit · Bánki Ervinné · Bánki Iván · Baranyi Éva dr. Barna István dr., Szabó Zsuzsanna és Barna Rebeka Eszter · Barsi Gusztáv dr · Benkő Judit dr· Bérczi Gábor · Béres Károlyné · Biksz Péter · Birman Erzsébet és Tóti Magda · Bodor Aranka és Liliom Károly · Bodor József · Bogdány Éva · Bognár Béla · Bonta János és Nemes Katalin · Borissza József és felesége · Bölöni Eszter és Felsmann Balázs · Brunner Boglárka · Budaházy Miklósné · Bumberák József dr. · Búzás Józsefné · Buzás Viktória · Chabada Kinga · Cocron János · Csepregi Terézia · Cseszkó Magda · Csillag Beáta · Csurgó Ottóné dr. · Dalmy Dénes · Danziger Éva dr. · Deák János · Doubravszky Sándorné · Duba Jenő dr. és felesége · Dvorák Lajos · Egri István · Elsner Miklós dr. · Faragóné Ható Katalin · Farkas Gábor · Fazekas László · Fábián András · Fehéregyházi Zsuzsa · Feldmájer Györgyi és Benedek Zsolt · Feldmájer Benjámin · ‫ · פלדמיר בנימין‬Feldmájer Ágnes és Sándor · Félix László · Fendler Judit · Fenyő Péter dr. · Földesi Erzsébet és Fendler Kornél · Francsicsné dr. Czinege Erzsébet · Fülöp Annamária · Füredi Gábor · Gadzsokova Kraszimira · Gál Mátyásné · Gál Nóra dr. · Galambos Imréné · Gallasz József és Edit · Gecse Jolán · Gecsey Dezsőné · Gerő Judit és Reich Tamás · Gidáli Júlia dr. · Görög Tamásné · Grósz György dr. · Guti Péter · Gyarmati Béla és felesége · Hajdu András dr. · Halász Péterné · Halbrohr Pál · Hámori Rudolf dr. · Havas Ágnes · Havas István dr. · Hazai Judit és László · Hetényi Ágnes és Bender Györgyné dr. · Hlavács Éva dr. és Bölcsföldi István · Hollós János · Horváth István dr. · Horváth Jánosné dr. · Horváth Lajos · Horváth László · Horváth Sándor · Horváth Vilmos és Kőszegi Anna · Hőnig Gábor · Jáki János és Jáki Marika · Jakob Károly · Jankó Katalin és Béla · Jeney Sarolta · Jórend Judit dr. és Herczeg Ferenc · Kapronczai Gabriella · Kardos István · Kádár Lászlóné · Kádár Zsuzsanna dr. Káldor Mária · Kalivoda Imre · Kálmán Istvánné dr. · Kárpáti András · Kecskés Lajos · Kelemen Antal · Kerékgyártó Kálmán · Kerényi Gyula · Keve Károly · Kirsch Bertalanné · Kiss Andrea · Kiss Mariann dr. és Szamarasz Theodorakisz · Kitainik, Leonid · Klinga Ágnes · Kocsis György · Komlósné Hlatky Katalin · Kónya Albert és Sárközi Alice · Kónya Katalin dr. · Koós Ágnes · Korda János · dr. Korodi Mihály és Magyar Zsuzsanna · Kósa Jánosné dr. · Kovács Katalin · Kovács Péter dr. · Kovács Viktorné · Krausz András · Kriston József dr. · Kutas Magdolna · Láner Judit · Láng Béla · Lantos Bálint dr. · Lantos Zsolt dr. · László Júlia · Lehel E. Katalin · Lellei György dr. · Lissák Kálmán és Lissákné Kovács Éva · Loránd Ferenc · Loránd Gábor ·

MENDELSSOHN–SCHUMANN-MARATON

Lovas Jánosné dr. · Maár Judit dr. és Krokovay Zsolt dr. · Magyar Iván dr. és Fadgyas Ildikó dr. · Magyar Sylvia · Major György · Marosffy László dr. · Mátay Lászlóné · Máté András · Matos Lászlóné dr. · Meitner Tamás · Meleghegyi Józsefné · Merényi Gábor · Mészáros Sándorné · Mituszova Mila dr. · Molnár Gábor dr. · Molnár Gáborné · Monoki Klára · Nagy Ákos és Papp Izabella · Nagy Anna · Nagy Boldizsár · Nagy Ervinné dr. · Nagy Gábor · Nagy Gyuláné · Nagy István · Nagy Judit és Kis Róbert Gábor · Nagy Margit és Lantos György · Nagy Pál · Németh Zsófia · Németujvári Lászlóné · Pálné Kutasi Éva és Banász Andrásné · Palotai Valéria · Pankotai Csaba · Pankotainé Lux Margit · Pap Ágnes · Papp Szabolcs · Pártos Oszkár dr. · Pável Iván dr. és Pável Ivánné · Piller Tibor · Pongó Judit · Prepeliczay Istvánné · Rácz Zsuzsanna · Radnóti István dr. · Radó Andrásné · Radó János dr. · Réti Józsefné · Rimanóczy Kálmán és Szomor Márta · Rónyai Imre · Rózsa Beáta dr. · Rózsa Gyula · Sáfár Judit és Kocsis Sándor · Sáfár László · Sárdi Gyula · Sáska Géza · Segesváry Gábor és felesége · Sikóné dr. Horváth Ágnes · Soltész András · Szabó Márta · Szabó Piroska dr. és Oláh Ruben dr. · Szántó Gabriella · Szegvári Mária dr. · Székely József dr. · Szemenyei Klára dr. · Szemler Mihály · Szepesi András · Sziráki Edit · Szőke András és Helga · Szőke Mariann · Szőnyi Péterné dr. · Theatrum Mundi Színházi és Irodalmi Ügynökség · Thuróczy Györgyné dr. ·Török Ilona · Turi Mária dr. · Ujvári Tibor és Erika · Valis Éva Márta · Varga Márta · Várnai Magdolna és Kajtár István dr. · Vas Ferenc · Vass Gabriella · Végh Anna · Vida Edit · Volenszky Paula · Wéber László és Arányi Zsuzsanna dr. · Zahorán Pál és Komáromi Éva · Zilahi Nóra · Zelczerné Déri Erzsébet

Élmények első kézből!

Olvassa műsorfüzeteinket digitálisan, akár már egy héttel az előadás előtt, otthonról, kényelmesen.

mupa.hu/multimedia/musorfuzet

Budapesti Fesztiválzenekar

Vezényel: Fischer Iván Weber, Brahms, Prokofjev

2016. február 5., 6., 8.

Budapesti Fesztiválzenekar

Vezényel: Takács-Nagy Gábor Sosztakovics, Prokofjev, Csajkovszkij

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Le Poème Harmonique, Capella Cracoviensis Choir

Vezényel: Vincent Dumestre

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Mondonville: Isbé

Vezényel: Vashegyi György

2016. március 6.

Vashegyi György, Purcell Kórus, Orfeo Zenekar

Budapesti Fesztiválzenekar

Vezényel: Fischer Iván Mahler: III. (d-moll) szimfónia

HÚSVÉTI HANGVERSENY

Händel: Brockes-passió

Vezényel: Howard Arman

előzetes,

AJÁNLÓ

Stratégiai Partnereink:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Stratégiai Médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A Müpa fotóit Csibi Szilvia, Nagy Attila, Pető Zsuzsa, Pályi Zsófia, Posztós János és Kotschy Gábor készítette. A szerkesztés lezárult: 2016. január 22. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000