Müpa Műsorfüzet - Régizene Fesztivál (2016. március 2–6.) by Müpa Budapest

RÉGIZENE

Fesztivál 2016. március 2–6.

mupa.hu

2–6 March 2016

Early Music Festival 2 March 2016 / 6 pm Glass Hall

Gallant Frenchmen Budapest Strings

2 March 2016 / 7.30 pm Béla Bartók National Concert Hall

Le Poème Harmonique, Capella Cracoviensis Choir

6.30 pm: Prelude – János Mácsai introduces the works (in Hungarian) 3 March 2016 / 7.30 pm Béla Bartók National Concert Hall

Capella Savaria

6.30 pm: Prelude – János Mácsai introduces the works (in Hungarian) 4 March 2016 / 6 pm Glass Hall

Mélange Baroque 4 March 2016 / 7.30 pm Festival Theatre

Duetti d’amore – Baroque aria evening

6.30 pm: Prelude – Presentation by Emőke Baráth and János Mácsai (in Hungarian) The English summary is on page 40.

5 March 2016 / 3.30 pm Glass Hall MÜPA ACADEMY

What is “early music”?

János Mácsai talks to György Vashegyi (Hungarian-language programme) 5 March 2016 / 5 pm Glass Hall MÜPA ACADEMY

Mondonville and French Baroque Opera

Lecture by Benoît Dratwicki (English-language programme) 6 March 2016 / 6 pm Béla Bartók National Concert Hall

Mondonville: Isbé

6 March 2016 / 6 pm and 9 pm Glass Hall

French Dance House 6 March 2016 / 7 pm Festival Theatre

Márta Sebestyén: Nightingale – Rossignol

2016. március 2–6.

Régizene Fesztivál 2016. március 2. / 18.00 Üvegterem

Gáláns franciák

Mi is az a „régizene”?

Budapesti Vonósok

Mácsai János beszélget Vashegyi Györggyel

2016. március 2. / 19.30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Le Poème Harmonique, Capella Cracoviensis Kórus

MÜPA AKADÉMIA

2016. március 3. / 19.30 10 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Capella Savaria

Mondonville: Isbé 14

Mélange Baroque

Duetti d’amore – barokk áriaest

Benoît Dratwicki előadása (angol nyelven, magyar tolmácsolással) 2016. március 6. / 18.00 22 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

18.30: Prelúdium – Mácsai János műismertető előadása (magyar nyelven)

2016. március 4. / 19.30 Fesztivál Színház

2016. március 5. / 17.00 Üvegterem

Mondonville és a francia barokk opera

18.30: Prelúdium – Mácsai János műismertető előadása (magyar nyelven)

2016. március 4. / 18.00 Üvegterem

2016. március 5. / 15.30 Üvegterem MÜPA AKADÉMIA

2016. március 6. / 18.00 és 21.00 Üvegterem

2016. március 6. / 19.00 Fesztivál Színház

Francia táncház 18

18.30: Prelúdium – Baráth Emőke és Mácsai János előadása (magyar nyelven)

Sebestyén Márta: Csalogány – Rossignol Az előadók 31

2016. március 2. / 18.00 Üvegterem

Gáláns franciák

A Budapesti Vonósok hangversenye Művészeti vezető: Botvay Károly, koncertmester: Pilz János Közreműködik: Pusker Júlia – hegedű Rameau: A gáláns indiák – részletek Leclair: a-moll hegedűverseny, op. 7, No. 5 Gossec: B-dúr szimfónia, op. 6, No. 6 Haydn: B-dúr („A királyné”) szimfónia, Hob. I:85

Jean-Philippe Rameau

„Gálánsnak lenni általában véve annyit tesz, mint keresni az örömszerzés lehetőségét.” (Voltaire) A francia galant, valamint az olasz galante (gáláns) szó széles körben elterjedt a 18. század folyamán a zenei életben, ráadásul nem csak a francia és az olasz zenében. A franciák esetében ez nagyjából egybeesett XV. „Hőnszeretett” Lajos uralkodásával és a felvilágosodás korával, zenéjükben pedig mindenképp az egyszerűségre törekvést jelentette mind a bonyolult díszítésrendszer, mind a dallamok és a szerkesztésmód tekintetében. Könnyed kíséret, egyszerű periódusokban megírt dallamok, a fúgák és egyéb bonyolultabb műfajok és formák kerülése jellemzi ezeket a műveket. Jean-Philippe Rameau (1683–1764) címében is gáláns operája, A gáláns Indiák (Les Indes galantes, 1735) talán az egyik legismertebb ilyen zenemű, amely a Lully által életre hívott tragédie lyrique vagy tragédie en musique komoly operai műfaja helyett a könnyedebb hangvételű opéra-ballet-k közé sorolható. A prológus után négy felvonás négy külön szerelmi történetet mesél el, mind valamilyen egzotikus környezetben játszódik. A gáláns Indiák ötlete egyébként valós eseményhez köthető: 1725-ben Párizsba látogatott egy indián törzsfőnök, Agapit Chicagou és kísérete, akik az Olasz Színházban bemutatót is tartottak saját táncaikból. Rameau először egy billentyűs rondót írt az élmény hatására Les Sauvages (Vadak) címmel, majd tíz évvel később készült el opéra-ballet-ja. 1736 és 1761 között több mint 185 előadást ért meg a darab a Királyi Zeneakadémián (a Párizsi Opera korábbi neve),

de utána 179 évig nem került újra műsorra. Rameau szvitet is készített az operában hallható ismert dallamokból, ebből hallunk ma is részleteket. Az idősebb Jean-Marie Leclairt (1697–1764) a francia hegedűiskola megteremtőjének tekintik. Műveinek többsége hegedűszonáta vagy hegedűverseny, de komponált operát is, a Scylla et Glaucus című tragédie en musique-et. Nem sokkal második válása után vett egy kis házat Párizs nem éppen legbiztonságosabb környékén, ahol 1764-ben halálra késelve találtak rá. A gyilkosság okára és elkövetőjére nem derült fény, de egyes feltételezések szerint volt felesége vagy unokaöccse lehetett a tettes. 1737-es op. 7-es sorozata hat hegedűversenyt tartalmaz, ezek közül az ötödik hangzik el ma. François-Joseph Gossecet (1734–1829) leginkább egy kis Gavotte-járól ismerjük, amely azon kívül, hogy Walt Disney és a Warner Brothers is felhasználta animációs filmekben, nálunk a Mazsola és Tádé zenéjeként terjedt el. Gossec gyerekként Antwerpenbe került kórusénekesként, majd Párizsban Rameau utódja lett egy magánzenekarnál. Szimfóniákat, operákat, egyházi műveket (köztük egy Requiemet), rengeteg kamarazenét írt, sokat tett a párizsi zenei életért. Megalapította a Concert des Amateurst és az École Royal de Chant-t, valamint újjászervezte a Concert Spirituelt. Saját és kortársai műveit is vezényelte, többek között Haydn szimfóniáit. Néhány kísérlete a romantikát előzte meg, hiszen grandiózus Te Deumját 1200 fős kórusra és 300 tagú zenekarra képzelte el, többkórusos technikával kísérletezett, többek között külső kórussal, és írt néhány megalomán művet a francia forradalom tiszteletére. 1762-ben komponált op. 6-os sorozatának hat szimfóniája közül a hatodik, B-dúr hangnemű szólal meg. Gossec nagymértékben hozzájárult Joseph Haydn (1732–1809) műveinek franciaországi népszerűsítéséhez. Haydnt 1784-ben a Concert de la Loge Olympique nevű zenei társulás felkérte hat szimfónia megírására. Ennek a megrendelésnek 1785-86 folyamán eleget is tett: a hat művet ma Párizsi szimfóniák néven emlegetjük (No. 82–87). Annyira népszerűek lettek, hogy Haydn egyrészt további rendeléseket is kapott Párizsból, másrészt neve alatt rendre felbukkantak olyan Franciaországban publikált művek, amelyeknek nem is ő volt a szerzője, csak így eladhatóbbá váltak. A 85. (B-dúr) szimfónia Marie Antoinette kedvence lett, így még a 18. században hozzákapcsolódott a La Reine (A királyné) ragadványnév. Az első tételben megelevenedik a Sturm und Drang hatása, hiszen korábbi műve, a 45. (fisz-moll, „Búcsú”) szimfónia hangjait idézi a mester, a második tétel pedig variációsorozat egy régi francia népi dallamra, a La gentille et jeune Lisette kezdetűre. Tóth Endre

RÉGIZENE FESZTIVÁL

2016. március 2. / 19.30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Le Poème Harmonique, Capella Cracoviensis Kórus

capella cracoviensis

Közreműködik: Amel Brahim-Djelloul – szoprán Claire Lefilliâtre – szoprán Marcel Beekman – kontratenor Jeffrey Thompson – tenor Benoît Arnould – basszus Vezényel: Vincent Dumestre Lully: A királyi lovasság fanfárja De Lalande: Villers-cotterêts-i caprice – részletek Charpentier: Te Deum, H. 146 I. Prélude: Marche en rondeau II.Te deum laudamus III. Te aeternum patrem IV. Pleni sunt caeli et terra V. Te per orbem terrarum VI. Tu devicto mortis aculeo VII. Te ergo quaesumus VIII. Aeterna fac cum sanctis tuis IX. Dignare, domine X. In te domine speravi

Lully: Te Deum, LWV 55 I. Symphonie – Te deum laudamus II. Patrem immensae majestatis III. Tu ad dexteram dei sedes IV. Salvum fac populum tuum V. Dignare domine VI. In te domine speravi

A koncertet 18.30 órai kezdettel, Prelúdium címmel Mácsai János műismertető előadása előzi meg, amelyen a koncertre jeggyel rendelkezők vehetnek részt.

A Te Deum cím és műfajmegjelölés egy keresztény liturgikus ének első verssorának rövidítése: Te Deum laudamus – Téged, Isten, dicsérünk –, így hangzik a teljes első sor. Ambroziánus himnusznak is nevezik, arra utalva, hogy ez és számos más, a katolikus liturgia hagyományában fontos szerepet játszó ének egy jelentős egyházatya, Szent Ambrus (339–397) milánói püspök működéséhez kapcsolható. Maga a himnusz minden bizonnyal nem személy szerint Ambrus szerzeménye: az angol kutatók egy másik püspök, Ambrus kortársa, Remesianai Nicetas (335–414) munkájának tulajdonítják, ahogyan számos más himnuszt is. A Te Deum a liturgia horarum vagy officium divinum fontos részévé vált, és az évezredek során előbb a gregorián dallamkincsben hagyományozódott az utókorra, majd a többszólamú európai zene történetének későbbi korszakaiban számos nagy zeneszerző komponált rá terjedelmes többszólamú alkotást, köztük Tallis, Byrd, Haydn, Mozart, Berlioz, Bruckner, Dvořák, a 20. század alkotói közül pedig többek közt Kodály, Britten és Pärt. A mai hangversenyen két barokk szerző Te Deumát hallhatjuk: Marc-Antoine Charpentier (1643–1704) és Jean-Baptiste Lully (1632–1687) egy időben – a francia barokk középső szakaszában – és egy helyen éltek és alkottak: mindkettejük működésének Párizs volt a középpontja. Kapcsolatba is hozhatók egymással: amikor Molière összekülönbözött és szakított a színdarabjaihoz zenét komponáló Lullyvel, Charpentier-t kérte fel ugyanerre a feladatra. Mindketten nagy sikereket arattak, mindketten koruk francia zeneéletének fontos alakjai. Itália is mindkettejük életében szerepet játszik:

Le Poème Harmonique Fotó © Guy Vivien

RÉGIZENE FESZTIVÁL

a firenzei születésű Lully olasz volt, de már tizennégy évesen Párizsba került, ahol franciává lett, a francia Charpentier viszont 1667 és 1669 között Rómában tanult Carissiminél. Kettejük közül Lully volt a sikeresebb és befolyásosabb: XIV. Lajos kegyence, előbb tagja, majd vezetője a Les Vingt-Quatre Violons du Rois, más néven a Grande Bande királyi együttesének. Sok mindent elért és sok mindent megtehetett, a király sokáig még nyíltan vállalt homoszexualitását és kicsapongó életmódját is elnézte. A két Te Deum egymáshoz közeli időpontban keletkezett, és mindkettő híres, sőt joggal mondhatjuk, nevezetes mű. Az egyiket saját kora és egy tragikus baleset avatta nevezetessé, a másikat az utókor és az elektronikus tömegkommunikáció. Lully esetében végzetes szerepet játszik a Te Deum: ez a mű tett pontot nemcsak zeneszerzői pályafutása, de élete végére is. Az eredetileg 1677-ben komponált művet 1687-ben Lully átdolgozta, mivel a darabot nagyszabású hangversenyen készültek előadni, annak örömére, hogy a király felgyógyult egy csaknem halálos kimenetelű foghúzás szövődményeiből. Maga Lully vezényelt – a kor szokásai szerint nem a mai, kifinomult mozdulatokra is alkalmas, rövid karmesteri pálcával, hanem egy ormótlan bottal. Egy rossz mozdulat felsértette lábát, a seb elfertőződött, még a sérült lábujj amputációjának szükségessége is felmerült, ennek azonban a zeneszerző ellenállt – így aztán az ötvenöt éves Lully belehalt az üszkösödés gyötrelmeibe. Charpentier Te Deumának keletkezési évét nem tudjuk ilyen pontosan, annyi azonban bizonyos, hogy a mű az 1688 és 1698 közötti évtized során született, az idő tájt, amikor a zeneszerző a jezsuiták párizsi Szent Lajos-templomának volt zeneigazgatója. Charpentier hat Te Deumot írt, melyek közül csak négy maradt fenn. A ma is hallható, híres D-dúr darabot 1953-ban találták meg: ennek Prélude tétele, a Marche en rondeau egy évvel később az EBU (European Broadcasting Union) szignálzenéjévé vált. Több mint hatvanévi használat során olyan világszerte nézett műsorok élén hallhatta a közönség, mint az Eurovíziós Dalfesztivál vagy a Játék Határok Nélkül – ez magyarázza, hogy Charpentier Te Deuma, egy korábban évszázadokon át kallódó mű kezdetének hallatán ma sok százmillió ember kapja fel a fejét: „ismerem!” A nagy zenetörténeti karriert befutott liturgikus szövegek közül a Te Deum – a Stabat Materrel vagy a Requiemmel ellentétben – nem vagy csak utalásszerűen tartalmaz bűnre, vezeklésre, fájdalomra, félelemre utaló részleteket: tartalma egyrészt Isten dicsőítése, másrészt Isten cselekedeteinek felsorolása és a hozzá való bizalomteli fohászkodás. Így – akárcsak egy másik népszerű liturgikus szöveg, a Magnificat esetében – a zeneszerzőknek lehetőségük nyílik arra, hogy Te Deumaikban vidám-energikus zenét komponáljanak.

Ezt teszi Charpentier és Lully is: a közönség a műsor harmadik számában szembesülhet azzal a délceg hangzáspompával, amelyet Charpentier Te Deumának bevezető tételében a timpani szenvedélyes játéka, a harsány fúvósok hangjának fénye és a teljes együttes szinte tánczenére utalóan ujjongó megszólalása idéz elő. A tánczenéből ismerős ringatózó vagy épp szökellő metrumok és ritmusok később is mindkét műben újra és újra visszaköszönnek. A Charpentier-mű első basszusszólója az az alkalom, amelynek kapcsán érdemes felhívni a hallgató figyelmét arra a teljes koncerten tapasztalható különleges élményre, amelyet a latin szöveg franciás ejtése kínál (Te Deum laudámüsz…). Mind Charpentier, mind Lully művét sok telt hangzású részlet, sok ünnepélyes hangvételű, diadalmasan zengő kórusszakasz és az énekesek szólamainak remek lehetőségeket rejtő virtuóz kidolgozása jellemzi. Mindkét zeneszerző érzékelhetően a kitörő öröm, sőt tegyük hozzá: a hangvételében nagyon is világias ujjongás ábrázolásának lehetőségét fedezte fel a Te Deum szövegének megzenésítésében. Ezért is tapasztalhatjuk, hogy a két kompozíciót nemcsak a lelkesedést és ünneplést sugalló hangvételű részletek sokasága jellemzi (természetesen mindkét műnek vannak lassú, lírai szakaszai is, de nem ezek a meghatározók), hanem az áhítatos felszín alól minduntalan kiütköző érzékiség is: érzéki ritmusok, érzéki hangsúlyok, érzékien kikevert hangszínek. Isten dicsérete mindkét alkotónak alkalmat adott arra, hogy az egyházi zenében felszabadultan kiéljék világi hajlamaikat. A hangverseny két fő műsorszáma a két Te Deum, bevezetőként azonban az est élén két rövidebb kompozíció hangzik fel, melyeknek jellemzése álljon függelékként az ismertető végén. Lully darabja, A királyi lovasság fanfárja (Fanfare pour le carrousel du roy) vérpezsdítően vidám zene, mely olyan lehengerlő energiát sugároz magából, hogy – ahogy mondani szokás – a halott is feltámad tőle (sőt mindjárt táncra is perdül…). Harsány fúvós-ütős színvilág jellemzi, négy fő zenei eszköze pedig a hangrepetíció, a szinte kizárólag hármashangzat-felbontásos dallamosság, a pattogós ritmika és – mindenekfelett – a sok-sok szórakoztató ekhóhatás. A másik bevezető darab, Michel-Richard de Lalande (1657–1726) műve, tehát a Lullyt és Charpentier-t követő francia zeneszerző-korosztályokat képviseli. Ha a Villers-cotterêts-i caprice (Villers-Cotterêts település Párizstól nyolcvan kilométerre északkeletre, itt született id. Alexandre Dumas) zenéjét igyekszünk jellemezni, azt mondhatjuk, előkelő gesztusvilágú, büszke tartást kifejező, pompőz francia tánczene ez, mely maga a kecsesség, báj, életkedv. Ha effajta muzsikát hallunk, világossá válhat számunkra, milyen sokféle hatást fogadott be Bach zenekari zenéje – többek közt az ehhez hasonló művekét is, melyeknek visszhangja hallható szvitjeinek tételeiben. Csengery Kristóf

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Capella Savaria Fotó © Garas Kálmán

2016. március 3. / 19.30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Capella Savaria

Koncertmester: Kalló Zsolt J. S. Bach: Brandenburgi versenyek, BWV 1046–1051 A koncertet 18.30 órai kezdettel, Prelúdium címmel Mácsai János műismertető előadása előzi meg, amelyen a koncertre jeggyel rendelkezők vehetnek részt.

Johann Sebastian Bach (1685–1750) életútját hagyományosan a zeneszerző különböző szolgálati helyei szerint osztják fel a zenetörténészek. Ennek megfelelően beszélünk életrajzában Arnstadt (1703–1707), Mühlhausen (1707–1708), Weimar (1708–1717), Köthen (1717–1723) és végül Lipcse (1723–1750) időszakáról. (Az Arnstadtot megelőző helyszíneken – Eisenach, Ohrdruf, Lüneburg és Weimar – Bach még gyermekkorát, illetve tanulóéveit töltötte). A zenetudomány részletesen felderítette, melyik helyszín körülményeit mi jellemezte, s hogy ezek a körülmények milyen befolyást gyakoroltak az életmű alakulására. Mert azt tisztán kell látnunk, hogy Bach nem volt „független” és „szabad” zeneszerző, mint Händel Londonban, Mozart vagy Beethoven Bécsben: mindig és mindenütt alkalmazott volt, és alkalmazottként mindig és mindenütt alá kellett vetnie magát a munkaadói által előírt követelményeknek. Azt kellett komponálnia, olyan műfajban és olyan apparátusra, amit az őt foglalkoztató uralkodó, templom vagy városi tanács éppen megkívánt. Szabad mozgástere persze mégiscsak adódott, ha korlátozott mértékben is. Az életrajzírók Köthent az említett szempontrendszeren belül az életmű egyik legkedvezőbb és legtermékenyebb szakaszának tartják. Itt Bach udvari karmesterként Anhalt-Köthen hercege, Leopold (1694–1728) alkalmazásában állt. A főúr, ahogyan egy korabeli muzsikus, Johann Adam Hiller jellemezte, „a muzsika nagyszerű értője és pártfogója volt; ő maga is hegedült, nem is rosszul, és szép basszus hangon énekelt”. Míg Lipcsét elsősorban az egyházi zene nagy korszakának tekinthetjük Bach életében, a kitűnő körülményeket kínáló, harmonikus kötheni korszakot hagyományosan a hangszeres életmű gyarapodása szempontjából véli igen fontosnak a Bachkutatás. „Biztosak lehetünk abban – írja az utóbbi évtizedek egyik meghatározó Bach-monográfiájának szerzője, Christoph Wolff –, hogy Bachnak azok a hangszeres művei, melyeknek ma ismert elsődleges forrásai biztonsággal datálhatók a kötheni korszakra – például a Brandenburgi versenyek, a Francia szvitek, a Wohltemperiertes Klavier, a hegedűszonáták és -partiták, valamint a gordonkaszvitek (még ha némelyikük korábban keletkezett is) – mind különféle udvari eseményeken hangzottak el.” (Széky János fordítása) A Brandenburgi versenyek ajánlása Christian Ludwig brandenburgi őrgrófnak (1677–1734) szól. A cirkalmas francia szöveg hangsúlyozza, hogy a művek „számos különféle hangszerre” lettek fogalmazva, hogy a szerző az őrgróf „legalázatosabb és legengedelmesebb szolgája”, de azt sem rejti véka alá, hogy ez az alázatos szolga valaki másnak az alkalmazásában áll (maitre de chapelle de S. A. S prince regnant d’Anhalt-Coethen). Ez utóbbi körülmény az, amely miatt a zenetudomány azt feltételezi, hogy bár a hat kompozíció sorozatának összeállítása a kötheni időszakra esik,

RÉGIZENE FESZTIVÁL

maguk a művek nem Köthenben keletkeztek, hanem már korábban. Bachot ugyanis kötheni szerződése kötelezte arra, hogy munkaadójának engedélyét kérje, ha egy másik uralkodónak szeretné ajánlani valamely művét. „Nehéz elképzelni, hogy Bach olyan munkákat adott volna át a brandenburgi őrgrófnak, amelyeket eredetileg az anhalt-kötheni hercegnek írt – főleg, ha ez utóbbi szerette ezeket az alkotásokat, és a saját tulajdonának tekintette őket. Feltételezhetjük tehát, hogy Bach a tilalom alá eső kötheni korpuszon kívülről választotta ki legjobb versenyműveit, amelyek beleillettek ebbe a rendkívüli gyűjteménybe” – írja említett könyvében Christoph Wolff. Bach legtöbb nagy kompendiumának (Das wohltemperierte Klavier; Die Kunst der Fuge; Musikalisches Opfer) van valamilyen rejtett, sőt néha le is írt mögöttes gondolata: olyan alkotói állítás, amelyet a zeneszerző a művel demonstrálni kíván. Így van ez a Brandenburgi versenyek esetében is. A műfaj, amelyet Bach itt birtokba vesz, az olasz concerto grosso, amely német földön akkoriban újdonságnak számított. Bach e műfaj elsajátítását mutatja fel diadalmasan e kompozíciókban: nem pusztán a szólóhangszerek csoportja (concertino) és a zenekar (ripieno) játékának váltakozására épülő forma magabiztos kezelését valósítja meg, hanem „a zenekari hangszerek elképzelhető legszélesebb választékát alkalmazza.

Capella Savaria Bach Fotó © Sebastian Johann Garas Kálmán

A cím nem is sejteti, hogy a merész kombinációk milyen fokú újító kedvről tanúskodnak, hiszen Bach itt fehér foltot térképez fel.” (Christoph Wolff) A Brandenburgi versenyekben nemcsak a tematikus invenció páratlanul gazdag, nemcsak a szerkesztésmódok és tételkarakterek sokfélesége lebilincselő, de a színek változatossága is pazar. Az első versenymű szólistacsoportja két kürtöt, három oboát, fagottot és egy különleges hangszert, violino piccolót tartalmaz, a másodiké trombitát, furulyát, oboát és hegedűt (ahogy a fuvolásokat a h-moll szvit, a trombitásokat ez a mű kárpótolja azért, mert Bach nem írt hangszerükre „igazi” szóló-versenyművet). A harmadik concerto tisztán vonós letét (persze csembalóval), a negyedikben hegedű és két furulya játssza a szólókat, az ötödik fuvola, hegedű és csembaló hármasára számít (lehengerlő virtuozitású, megkomponált csembalócadenzával a nyitótételben). A hatodik Brandenburgi verseny pedig talán a legeredetibb: olyan vonós együttest foglalkoztat, amelyből hiányzik a legmagasabb fekvésű vonós hangszer, a hegedű, csak mélyebb színű vonós társai játszanak, s ők is tudatosan választott régimódi összeállításban: két viola da braccio, két viola da gamba, egy cselló és continuo. Sűrített, mély tónusú, hallatlanul tömör és ugyanakkor gazdag belső mozgásokkal tagolt vonóshangzás. Efféle ötlethez a zenetörténetben legközelebb Brahms folyamodik 1859-ben, a hegedűket szintén mellőző A-dúr szerenádban. Csengery Kristóf

RÉGIZENE FESZTIVÁL

2016. március 4. / 18.00 Üvegterem

Mélange Baroque Közreműködők: Czentnár Zsuzsanna – barokk hegedű Radics Kornél – barokk fuvola Jánosházi Péter – barokk cselló Borsányi Márton – csembaló

Guillemain: Sonates en quatuor, No. 1 Allegro moderato, Aria Boismortier: Sonata No. 4 Gavotta–Allegro–Gavotta Guillemain: Sonates en quatuor, No. 1 Aria da capo, Allegro ma non presto Philidor: Suite No. 3 Ouverture, Symphonie tendre, Allemande, Air Hotteterre: Suite No. 2 Lentement – Vivement Philidor: Suite No. 3 Ouverture D’Anglebert: Prélude Dandrieu: Sonata No. 2 Largo – Vivace, Allegro Francœur: Sonata No. 10 Allegro, Allegro Dandrieu: Sonata No. 2 Adagio, Presto

Vegyünk egy nagy csészét, készítsünk egy adag espressót, majd adjunk hozzá ugyanannyi felgőzölt tejet, a tetejére pedig tejhabot, mindezt szépen egymásra helyezett rétegekben. Máris kész a mélange, amelyet nálunk még mézzel is megbolondítanak, de eredetileg – akár hisszük, akár nem – bécsi kávékülönlegességről beszélünk, és nem franciáról. Viszont a francia eredetű szó annyit tesz: keverék. Persze, ha nem tetszik a kávés hasonlat, gondolhatunk a kőzettanra is, hiszen az orogenezis – azaz a hegységképző tektonikai folyamatok – során létrejött, nagyméretű, kevert kőzetzónákat is mélangeBorsányi Márton nak nevezzük. És mivel a barokk zene is ércnél maradandóbb, a korban pedig virágzott a kávékultúra, nem is annyira eretnek dolog ilyen irányok felől közelíteni a mai hangversenyhez, amelyen szintén keveredéseket, keverékeket találunk majd, mintha nem lennénk tisztában a művek összefüggő, szent és sérthetetlen jellegével. Pedig dehogynem, csak be kell vezetnünk egy újabb fogalmat. A potpourri szó eredetileg korhadó fazekat jelent, és egy olyan edényre utal, amelybe már a 17. századi franciák egészen kora tavasztól különféle virágokat, növényeket gyűjtöttek össze, hogy azok megpuhuljanak és illatot árasszanak magukból. Ezt – a rothadást megállítandó – durva tengeri sóval, majd később további fűszerekkel bolondították, és további rétegeket adtak hozzá. A szó hamarosan bekerült a zenei terminológiába is, és olyan zeneművekre alkalmazták, amelyekben korábban már létező, ismert vagy ismeretlen dallamokat kevertek össze. A 18. század folyamán Franciaországban alkalmazták tematikus kapcsolatban álló dalok gyűjteményére is, amelyeket gyakran színre is vittek. Ezután kezdték el haszCzentnár Zsuzsa Fotó © Yamato Hasumi

RÉGIZENE FESZTIVÁL

nálni hangszeres gyűjteményekre. Ilyen volt Christophe Ballard francia kiadó 1711-es kiadványa, vagy később a Potpourry français, ami eredetileg egymással eredetileg össze nem kötött táncdarabok gyűjteménye a Bouïn kiadó gondozásában. Később operaparafrázisokra, fantáziákra, medleykre is alkalmazták, és leggyakrabban könnyedebb hangvételű zenék füzérét jelentette. Talán a legérzékletesebben Arnold Schönberg definiálta a műfajt: „Ha a zene megfagyott építészet, akkor a potpourri megfagyott kávézóasztali pletyka. [...]. A potpourri a körték közé almát vegyítés művészete.” Ennek olasz Jánosházi Péter megfelelője a pasticcio (eredetileg rakott, Fotó © Bencze László sült húsos tészta) avagy pastiche, ami főképp az opera műfajában ismert: egy opera több szerző különböző tételeiből áll össze. A műfaj tulajdonképpen még ma is létezik, hiszen 2011-ben a Metropolitan Operában mutatták be Jeremy Sams The Enchanted Island (Az elvarázsolt sziget) című darabját, amelyet a szerző különböző barokk mesterek műveiből, többek közt Händel, Vivaldi és Rameau tételeiből állított össze. Továbbá meg kell említenünk, hogy ez a műfaj is előfordult tisztán hangszeres zene esetében is. A mai műsor is ezt a szerkesztési elvet követi, hiszen néhány nagyobb formátumú mű tételei közé kerülnek be mintegy új rétegként, keretbe foglalva más szerzők műveinek rövidebb tételei. Nem véletlen, hogy az olasz változatról, a pasticcióról is szót ejtünk, hiszen az itáliai hatás egyre nagyobb lett XV. Lajos idejére, bár már XIV. Lajos uralkodása alatt is megfigyelhető az itáliai kultúra népszerűsége, hiszen XIV. Lajos nevelője a főminiszter Jules Mazarin (Richelieu bíboros utódja), maga is olasz származású lévén, a művészetre nevelésen belül nagy hangsúlyt fektetett az olasz operákra, és gyakran hívatott itáliai muzsikusokat az udvarba. Ettől függetlenül a francia barokk operának jelentősebb hátteret biztosított az udvari balett és a klasszikus francia tragédia. XIV. Lajos leginkább a zenéért és a táncért rajongott, külön akadémiákat alapított e két művészeti ágnak, továbbá ő maga is táncolt az udvari előadásokban.

Noha a királyi család zenemestere, Jean-Baptiste Lully szintén olasz származású volt, tulajdonképpen ő teremtette meg a francia barokk stílust minden eleganciájával, táncos karakterével, valamint a díszítések szigorúan előírt, sokszínű kavalkádjával. XV. Lajos uralkodása már a felvilágosodás korára esik, így a Napkirály korabeli pompa lassanként alábbhagy a művészetekben is, és egyre inkább az egyszerűség, a könnyűség kerül a helyébe. Ez már a rokokó kora, az úgynevezett gáláns stílusé, amelybe beszűrődik az itáliai, sőt helyenként a német hatás is, ami gyakran a zeneszerzők iskoláira vezethető vissza. Radics Kornél Louis-Gabriel Guillemain (1705–1770) hegedűFotó © Berecz Valter tanulmányait Torinóban tökéletesítette Giovanni Battista Somisszal, Jacques-Martin Hotteterre (1674–1763) Rómában képezte magát, Jean-François Dandrieu (c. 1682–1738) pedig olyan természetességgel nyúl az ellenponthoz, mint a német barokk nagyjai. Az itáliai hatás abban is megnyilvánul, hogy a viola da gamba mellett és lassan helyette egy észak-itáliai hangszer,a cselló hódít magának teret – a mai koncerten is ezt a hangszert hallhatjuk, nem az elődjét. Tóth Endre

RÉGIZENE FESZTIVÁL

2016. március 4. / 19.30 Fesztivál Színház

Duetti d’amore – barokk áriaest Közreműködők: Baráth Emőke – szoprán Valer Barna-Sabadus – kontratenor Il Pomo d’Oro Orchestra Vezényel: Maxim Emelyanychev Cesti: L’Argia – Sinfonia és Előjáték Sartorio: Orfeo – Sinfonia és Cara e amabile catena – duett Ziani: Sonata à 5, op. 7, No. 17 Sartorio: Orfeo – È morta Euridice; Orfeo, tu dormi Falconieri: Sonata L’ Eroica Cavalli: Pompeo Magno – Or va’, misera Giulia / Mia vita; Mio bene Rossi: Sì o no, dissi al mio core Clari: Cantando un dì sedea Laurinda al fonte – duett Motta: Concerto à 5 (F-dúr), op. 1, No. 3 Porpora: Se fedel, cor mio, tu sei – duett az Orti esperidi c. szerenádból Albinoni: Sonata à 5 (G-dúr), op. 2, No. 1 De Majo: Ipermestra – Ah se di te mi privi – duett A koncertet 18.30 órai kezdettel, Prelúdium címmel Baráth Emőke és Mácsai János előadása előzi meg a barokk énektechnikáról. Az előadáson a koncertre jeggyel rendelkezők vehetnek részt.

A barokk a zenetörténet hallatlanul gazdag korszaka, termése ennek megfelelően sokoldalú: tartalmaz egyházzenei műveket, hangszeres concertókat, szonátákat, szviteket, világi és egyházi kantátákat, apró karakterdarabokat – hosszan sorolhatnánk a sokféle műfajt, amelyeknek keretein belül a zeneszerzők megfogalmazhatták Baráth Emőke gondolataikat. A leginkább körülFotó © Raffay Zsófia rajongott, sőt olykor valóságos hisztéria által övezett műfaj azonban kétségkívül az opera volt, s ennek megfelelően a barokk kor zenei előadói közül mindenkiénél nagyobb népszerűségre tettek szert az énekesek. Az ő működésükben, az ő elképesztő fellépti díjaikban, legendákkal körülvett személyükben, szeszélyeikben, viszálykodásaikban, nem egyszer szélsőséges „egyszer fenn, egyszer lenn” életútjaikban ismerhetjük fel a 20. századi sztárkultusz előzményét. Női és férfi énekes sztárokat egyaránt ismert a barokk operairodalom, a 17. és 18. század. Legendás énekesnő volt a mezzoszoprán Faustina Bordoni, a zeneszerző Johann Adolph Hasse felesége, és vele szinte évre egyidős szoprán vetélytársa, Francesca Cuzzoni – kettejük versengése nevezetes fejezet a kor vokális előadóművészetének történetében. És persze ott voltak a barokk korszak körülrajongott férfiénekesei, a kasztráltak: a kor szokásaihoz tartozott és népszerűségüket mutatta, hogy valamennyiüknek volt teljes polgári nevük, de legtöbbjüket nem ezen a néven, hanem egy rövid ragadványnéven tartotta számon és emlegette a világ. A két legnagyobb Farinelli (Carlo Broschi) és Senesino (Francesco Bernardi), de rajtuk kívül is sokan voltak még e művészcsoport tagjai: például Siface (Giovanni Francesco Grossi), Caffarelli (Gaetano Majorano) és Ghizziello (Gioacchino Conti) – hogy csak a három leghíresebbet említsük a Farinelli és Senesino után következők sorából. Természetesen más hangfajok is voltak, hiszen a zeneszerzők akkoriban is írtak tenorra, baritonra és basszusra, de sokatmondó, hogy az igazán jelentős tenorszerepek még sokáig ritkák, az a tenorkultusz pedig, amely ma uralkodik, csak a 18. század végén kezd csírázni, hogy a 19. században bontakozzék ki. A mai hangverseny két énekese, a szoprán Baráth Emőke és a kontratenor Valer Barna-Sabadus, valamint a historikus Il Pomo d’Oro Orchestra Maxim Emelyanychev

RÉGIZENE FESZTIVÁL

vezényletével ebből a repertoárból elevenít fel áriákat és szonátákat. A műsor tizenkét száma tíz szerzőtől származik, s a közönségnek feltűnhet, hogy a komponisták legtöbbje – legfeljebb Albinoni és Cavalli kivételével – nem széles körben ismert név. A manapság a hanglemezcégek által is egyre inkább felfedezett 17–18. századi operai repertoár fontos és egykor ünnepelt szerzői ők. Jellemző módon néhányan közülük nemcsak zeneszerzők, hanem énekesek is: ilyen Antonio Cesti (1623–1669), aki tenorista volt. Két legfontosabb műve a mai koncert együttesének is nevét kölcsönző Il Pomo d’Oro és az Valer Barna-Sabadus Orontea. A hangversenyünkön megszólaló Fotó © Ross L’Argiát 1655-ben, Innsbruckban mutatták be. Cesti kompozíciói szoros összefüggésben álltak énekesi karrierjével, s ez a mai műsor egy másik zeneszerzőjéről, a 18. századot képviselő Nicola Antonio Porporáról (1686–1768), a kor legjelentősebb énektanáráról, Farinelli és Caffarelli mesteréről is elmondható. Az olyan zeneszerzők műveit hallgatva, mint Cesti vagy Porpora, érzékeljük, hogy ők valóban pontosan tudták, hogyan kell hatásos koloratúrákat vagy éppen ideális fekvésű, széles ívű legato-dallamokat írni úgy, hogy azokkal az énekes a lehető legnagyobb sikert arathassa – hiszen ők maguk is előadói voltak ennek a repertoárnak. Antonio Sartorio (1630–1680) a velencei operajátszás egyik legsikeresebb mestere volt az 1660/70-es években, két legismertebb műve a L’Adelaide és az Orfeo, amelyből koncertünkön is hallhatók részletek. Csonkán maradt utolsó művét, a La Florát az est egy másik zeneszerzője, Marc Antonio Ziani (1653–1715) fejezte be. Andrea Falconieri (1585–1656), a koncerten felcsendülő Sonata L’Eroica szerzője nápolyi születésű lantművész volt. Francesco Cavalli (1602–1676) a mai műsor egyik olyan szerzője, akit talán nem kell bemutatni: Monteverdi tanítványa hallatlanul termékeny és rendkívül sikeres operaszerző volt, a 17. század közepén a velencei operajátszás egyik meghatározó alakja, műveinek többségét e város színházaiban mutatták be.

Az elsősorban kamarakantátáiról híres Luigi Rossi (1597–1653) a nápolyi királyságbeli Torremaggioréban született; két operája közül az Il palazzo incantatót Rómában, az Orfeót Párizsban ismerhette meg a közönség. A pisai születésű Givanni Carlo Maria Clari (1677–1754) kivétel a mai este zeneszerzői között: ő ugyanis csak egyetlen operát komponált, és munkásságát elsősorban vokális duettjei és triói jellemzik – nem véletlen, hogy koncertünkön is egy duettel szerepel. Akárcsak Clari, a pármai születésű Artemio Motta (1661–?) is arról a műfajról ismert leginkább, amely itt és most képviseli őt – esetében ez az ötszólamú concerto. Tomaso Albinonit (1671–1751) Cavallihoz hasonlóan nem kell bemutatnunk, annyit azonban érdemes megjegyezni róla, hogy míg manapság elsősorban concertóit és szonátáit hallgatja a közönség, saját korában inkább rendkívül termékeny és sikeres operaszerzőként tartották számon. A Haydnnal egy időben született, nála azonban jóval rövidebb életű Gianfrancesco de Majo (1732–1770) több mint húsz opera, valamint számos egyházi mű – oratóriumok, kantáták, misék – szerzője, a nápolyi királyi udvar csembalistája, valamint ugyanott a királyi kápolna orgonistája volt, de sikereket aratott Bécsben, Mannheimban, Madridban is, tanulmányait pedig részben a nagy tekintélyű Padre Martininél végezte. Csengery Kristóf

Il Pomo d’Oro Orchestra Fotó © Julien Mignot

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Vashegyi György Fotó © Nagy Attila, Müpa

2016. március 6. / 18.00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Mondonville: Isbé

Koncertszerű operaelőadás Isbé: Katherine Watson Coridon: Reinoud Van Mechelen Adamas: Thomas Dolié A Kéj / Charite: Chantal Santon-Jeffery Iphis / 3. hamadriád: Alain Buet A Divat / Cephise: Blandine Folio-Peres Ámor / Egy pásztor / Clymėne / Egy nimfa: Rachel Redmond Tircis / 1. hamadriád / Erdőisten: Artavazd Sargsyan 2. hamadriád: Komáromi Márton Közreműködők: Purcell Kórus, Orfeo Zenekar Vezényel: Vashegyi György Együttműködő partner: Versailles-i Barokk Zenei Központ, Orfeo Zenei Alapítvány. Támogató: Francia Intézet

Jean-Joseph Cassanéa de Mondonville (1711–1772), noha korának egyik kiemelkedő francia barokk zeneszerzője volt, a Lully, Couperin és Rameau nevével fémjelzett időszak ma már kevésbé ismert komponistája. Párizsban először virtuóz hegedűjátékosként szerzett magának hírnevet, zeneszerzőként pedig éppen hegedűszonátái hozták meg számára a sikert. 1738-ban Lille-ben lett első hegedűs, itt adták elő első motettáit is. A következő évtől a párizsi királyi zenekarban játszott, 1744-ben pedig a Királyi kápolna alkarnagyává nevezték ki. Motettái és hangszeres darabjai is népszerűek voltak, megszervezte a Concert Spirituel zenei társaságot, amelynek át is vette vezetését. Ezzel, valamint a műfajban elsőként francia nyelvű szövegre komponált oratóriumaival az egyházzene szervezésében vállalt jelentős szerepet. Rameau vetélytársa volt, de stílusa teljesen eltért az övétől, hiszen a francia barokk nyelvezetét az itáliai stílussal ötvözte, ugyanis nagy hatással volt rá Vivaldi művészete. 1742-ben írta Isbé című operáját a francia hadsereg néhai dandárparancsnoka és a Szent Lajos lovagja cím birtokosa, Henri-François de La Rivière márki librettójára. Mondonville ellenfelei megpróbálták megbuktatni a darabot, amelyet „száraznak, íztelennek, sótlannak” mondtak. A kritikusok vagy a szövegkönyvet tartották mesterkéltnek, vagy a zenét minősítették avantgárdnak. A francia újságíró és színikritikus, Antoine Léris szerint „volt bizonyos sikere, a szöveget és a muzsikát ócsárló ellenséges megnyilvánulások dacára is”. A Mercure de France folyóirat kritikusa eufemisztikusan azt közölte a darabról, hogy „nem minden elégedettség nélkül” fogadta. A partitúra hiányosan maradt az utókorra, és még azon belül is rekonstruálni kellett a kórusszólamokat. A bemutató helyszíne a párizsi Királyi Zeneakadémia volt, ahol Mondonville későbbi operáit is játszották. Az Isbé volt az a darab, amelyet a királyi udvarban is előadtak 1742-ben. XV. Lajos korában igen népszerű volt a heroikus pásztorjáték műfaja, de Mondonville darabjának csekély sikerében közrejátszhatott az is, hogy Destouches 1697-ben komponált, Issé című műve volt az egyik első és hamar híressé vált pásztorjáték, ráadásul nem sokkal az Isbé bemutatása előtt műsorra tűzték. Az egyik kritikus történetesen az itáliai hatást vetette Mondonville szemére: „Ön Corelli, Haendel és Vivaldi művein kívül soha máséit nem tanulmányozta. Rosszabb mintát nem is követhetett volna pásztorjátéka komponálásához, hiszen a pásztorjátékhoz egyszerű, könnyed, gyengéd és gördülékeny muzsika kívánkozik! [...] Az Ön műve szonátának való, nem operának. Capricciók, fúgák, ismétlődő arpeggiók, triók, négyesek...

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Katherine Watson Fotó © Yegor Murayenko

egyszóval: csinnadratta!” A zenét nehéznek, összetettnek tartották – nota bene, Rameau muzsikáját nem különben –, sőt „akadémikusnak” is bélyegezték. Saját korában Mondonville inkább motettáiról volt híres, operaszerzőként nem igazán ismerték el. Az Isbé tulajdonképpen magán viseli a francia opera, a Lully nevéhez köthető tragédie lyrique, avagy tragédie en musique műfajának jellegzetességeit. Témája mitológiai, még ha nem is tragikus a végkifejlet, öt felvonásból áll, ráadásul itt a korábbi művekre jellemző allegorikus prológussal, továbbá a forma is hasonló: áriák és dialógusok váltják egymást (utóbbiak főleg recitativók formájában), a felvonásokat pedig divertissiment-ok zárják, amelyekben a kórus és a balett kerül előtérbe. Lully, Destouches és Campra hatása is felfedezhető, kidolgozottságban és stílusban nem marad el a kor olyan jeles szerzői mögött, mint amilyen Mouret vagy Boismortier volt. Főképp a hangszeres részek tanúskodnak eredetiségről, a zenekar virtuóz kezeléséről, amelyhez minden bizonnyal sokat ad, hogy a szerző maga is kiváló hegedűs volt. Áriái, recitativói legtöbbjét kifejezetten az adott énekesek számára, tudásásuk, erősségük figyelembevételével komponálta meg, a táncosok számára pedig színes, sokféle ritmussal tarkított baletteket komponált. A dél-francia származású Mondonville teljes hitelességgel idézi fel művében a pásztorok életét, új köntösbe helyezve a népi dallamvilágot.

A cselekmény Prológus A párizsi Tuileriák kertjét látjuk, ahol Kéj sajnálja, hogy Ámor már nem irányítja a szíveket. A két istenség nem nézi jó szemmel Divat és múló örömei sikerét. Divat furcsa, ízlést sértő fúga hangjai mellett jelenik meg, mire az őt nem szívelő Kéj és Ámor elhagyja a színpadot. Udvaroncai körében Divat önnön dicsőségét ünnepli. I. felvonás Ámor erdejében Isbé pásztorlány titokban szerelmes Coridon pásztorlegénybe, de szerelmi bánattól való félelme miatt ezt nem vallja be. Coridon azonban nem titkolja érzéseit. Iphis, a druida főpap Adamas bizalmasa díszvendége volt az ünnepségnek, amely során a leggyengédebb pásztorokat a szerelem díjával tüntetik ki: a díjat Isbé és Coridon kapja. II. felvonás A színhely egy szent erdő égig érő tölgyfákkal, az erdő mélyén Adamas palotájával. Adamas halálosan szerelmes Isbébe, akit Iphis Coridonnal együtt színe elé vezet, hogy gratulálhasson nekik a díjhoz. Coridon úgy érzi, egyoldalúan szereti Isbét, aki leplezi valódi érzéseit. Távozásuk után Adamas az erdő isteneit kérdezi, mire számíthat a pásztorlánytól. A három hamadriád által bevezetett Erdőisten jóslatában elsöprő győzelemet ígér, így feléled a remény Adamas szívében, aki meg akarja kérni Isbé kezét. III. felvonás Egy ünnepélyesen feldíszített helyen Isbé Ámor segítségéért esedezik, miután rájön Adamas érzéseire. Coridon hidegséggel vádolja Isbét. Charite megpróbálja kihasználni a helyzetet, hogy elbűvölje a pásztort; ódát zeng a csalfa szerelemről. Adamas saját ünnepségén megvallja érzelmeit Isbének, aki időt kér. IV. felvonás A helyszín virágos rét, Céphise házával. Isbé elutasítja a gazdagságot, nem akar Adamasszal frigyre lépni, és végre bevallja Coridonnak, hogy őt szereti. A pásztor szerelmét az őt megillető trónra akarja ültetni, ezen Isbé megsértődik, de Coridon magára hagyja. Céphise a boldogtalan pásztorlány segítségére siet, és felajánlja neki csodatévő művészetét. Isbé a nimfák bemutatója ellenére sem akarja elfogadni a segítséget: nem szeretné szerelme tisztaságát és őszinteségét beszennyezni. V. felvonás Tölgyfák szegélyezte út vezet Jupiter-Thamaris templomához. Iphis közli Isbével: jön Adamas, hogy hűséget esküdjenek. Isbé megijed, és rászánja magát, hogy nyilvánosan megvallja Coridon iránt érzett szerelmét. Adamas áldozati szertartását mennydörgés szakítja félbe, az áldozati állat vére pedig nem folyik. Coridon cserébe saját életét akarja kioltani, azonban Isbé kitépi kezéből a kardot. Végre szerelmet vallanak egymásnak. Adamast először hatalmába keríti a féltékenység, ám végül felülkerekedik benne a józan belátás, lemond Isbéről, és összeadja a szerelmeseket. Tóth Endre

RÉGIZENE FESZTIVÁL

2016. március 6. / 18.00 és 21.00 Üvegterem

Francia táncház Közreműködik: Les Alouettes együttes Szabó Dániel – furulyák, bombarde Martin de Corte – gombos harmonika Gyarmati Gábor – gitár, dob Clive Liddiard, Bálint Károly – tekerő Táncmesterek: Bojtor Mária, Yves-André Gomez

Les Alouettes együttes

Táncmesterek segítségével, a különböző francia régiók hagyományos zenéjére tanít tradicionális táncokat a 2014-ben megalakult Les Alouettes együttes. Bretagne, Provence, Auvergne, Limousin táncaival a rondeau, a bourrée, az avant deux, a rigaudon és sok más régi társastánc lépéseit sajátíthatják el az érdeklődők az idén a francia zenét fókuszába állító Régizene Fesztivál zárónapján. (A belépés díjtalan.)

2016. március 6. / 19.00 Fesztivál Színház

Sebestyén Márta: Csalogány – Rossignol Közreműködik: Miquèu Montanaro – fúvós hangszerek, dobok Baltazar Montanaro – hegedű Andrejszki Judit – csembaló, ének Gombai Tamás – hegedű Istvánfi Balázs – duda Németh András – tekerő Szabó Zsolt, Lachegyi Anna – viola da gamba Molnár Andrea – furulyák Csörsz Rumen István – koboz, furulyák Company Canario Historikus Táncegyüttes

Sebestyén Márta a népzene, Andrejszki Judit pedig a régizene emblematikus alakja. Műsoruk izgalmas utazás a francia–magyar zenei kapcsolatokban, korszakokon átívelve, népzenei és műzenei párhuzamokkal, s a színpadon megelevenedő tánccal. Régi barát, zenészkolléga a műsor külföldi vendége: az occitán kultúrából érkező Miquéu Montanaro, és fia, Baltazar. Provence ízeit hozzák el, gazdag hagyományaikból merítve, remek világzenei fűszerezéssel. Az improvizáció lételemük, meglepetésekre tehát számíthatunk. Számukra nem újdonság a magyar művészekkel való együttműködés, sok évtizedes múltra nyúlik vissza: dolgoztak már együtt Sebestyén Mártával, Kobzos Kiss Tamással, vagy például a Téka és a Vujicsics együttessel is. Örömteli ez a lehetőség az újabb közös zenélésre! Az est többi meghívott vendégművésze is boldogan lubickol ebben a „zenei élményfürdőben”, de hívhatjuk akár borkóstolónak is, amelyen remek francia és magyar borok kerülnek a pohárba – képletesen, à votre santé! Sebestyén Márta, Andrejszki Judit és az est többi szereplője is fontosnak tartja, hogy a hallgató számára ne elvont zeneként jelenjenek meg régi korok, korszakok darabjai, hanem eleven valóságként, amelyet a népzenei tapasztalat erősít, megfoghatóbbá tesz. Örömzene a javából. „Próbáljuk közel hozni a mai közönséghez, napjainkban is élvezhető formában, személyes kommentárokkal, közvetlen stílusban” – mondja a rendhagyó, improvizációkat is ígérő műsorról a Kossuth-díjas Sebestyén Márta.

Andrejszki Judit és Sebestyén Márta Fotó © Perger László

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Az előadók ANDREJSZKI Judit A magyar régizenei élet emblematikus alakja. Orgonaszakon végzett, a barokk éneklés technikáját Marcin Bornus-Szczycinski lengyel kontratenornál sajátította el. Csembalistája, alapító tagja a Musica Profana együttesnek. Nagy hangsúlyt fektet a magyar régizene bemutatására és megismertetésére. 2010 óta vezet nemzetközi és hazai barokk énekkurzusokat. Benoît ARNOULD A francia basszust 2007-ben az előadóművészek jogaival foglalkozó Adami Társaság „Az év felfedezettjévé” választotta klasszikus dal kategóriában. Szólistapályáját Svájcban kezdte, egy-egy Charpentier- és Lully-darabban, majd Bach és Händel passióiban, valamint Fauré- és Mozart-művekben is sikereket aratott. Hangfelvételein kortárs kompozíciók is szerepelnek. BARÁTH Emőke 2007-ben a Zeneakadémián kezdte meg énektanulmányait, melyeket a Luigi Cherubini Konzervatóriumon folytatott. 2009-ben Karlovy Varyban, 2011-ben Innsbruckban vett részt nemzetközi versenyen: előbb a harmadik helyen végzett, majd első díjat és közönségdíjat nyert. A Magyar Állami Operaházban 2012-ben mutatkozott be a Figaro házassága Barbarinájaként. Opera-és oratóriumprodukciók rendszeres közreműködője itthon és külföldön. 2011-ben Junior Prima-díjat kapott. Valer BARNA-SABADUS Az Aradon, zenészcsaládban született kontratenor Németországban él. Tizenhét éves korában a müncheni Zene- és Előadó-művészeti Egyetemen kezdte énekesi tanulmányait. Ismertsége gyorsan nő, az elmúlt két évben fél tucatnál több lemeze jelent meg. Jelentős elismerést szerzett számára Leonardo Vinci Artaserse című operájának Semira szerepe, a Diego Fasolis által vezényelt előadásról DVD is készült.

Marcel BEEKMAN A holland tenor a barokktól napjainkig terjedő évszázadok zenéjéből építette fel repertoárját. Fellépett már a Berlini Filharmonikusokkal, a Les Arts Florissants-nal és a kölni Musica Antiquával is. Főszereplésével a 2008-as Holland Fesztivál kiemelkedő eseménye volt Calliope Tsoupaki Lukács-passiójának ősbemutatója. Rendszeresen fellép a Salzburgi Ünnepi Játékokon és a Bregenzi Fesztiválon. BORSÁNYI Márton A fiatal csembalóművész Budapesten és Szegeden, majd Lipcsében, a Felix Mendelssohn-Bartholdy Főiskolán tanult. Jelenleg a bázeli Schola Cantorum Basiliensis hallgatója generálbasszus és együttesvezetés szakon. Szólókoncerteket ad, valamint régizenei együttesek tagjaként hangversenyezik Európa-szerte. Amel BRAHIM-DJELLOUL A berber származású szoprán hegedűsnek készült, énekelni Algírban kezdett, majd Párizsban folytatta tanulmányait. 2002-ben Purcell Dido és Aeneasában debütált, s bár egyéb szerepeket is vállal, a barokk opera tekinthető szakterületének. A legnagyobb karmesterekkel, mások mellett René Jacobsszal és William Christie-vel dolgozik együtt. Budapesti Vonósok A világ élvonalbeli együttesei közé tartozó, Bartók–Pásztory-díjas kamarazenekar nemzetközi fesztiválok gyakori vendége, és rendszeresen koncertezik a bel- és külföldi zenei élet rangos művészeivel. Az együttes új ötletekkel igyekszik megnyerni a közönséget, és fiatal, tehetséges előadókat, zeneszerzőket is felkarol. Alain BUET A francia basszus neves karmesterek, mások mellett William Christie irányításával kezdte szólókarrierjét. Fellépett Európa számos nagyvárosában, köztük az amszterdami Concertgebouw-ban is. Jean-Claude Malgoire vezényletével több Händeloperában énekelt, valamint szerepelt a Figaro házasságában, a Gianni Schicchiben és Charpentier Dávid és Jonatánjában is.

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Capella Cracoviensis Kórus A Krakkó városa által támogatott Capella Cracoviensis társulat, Semper in altum mottójához híven, historikus előadói gyakorlatot folytat, és rendszeresen együttműködik a műfaj legrangosabb szereplőivel. 1970-ben létrehozott kórusának felkészültsége Gesualdótól napjainkig terjedő repertoár kiépítését tette lehetővé. Capella Savaria A Magyarországon a leghosszabb ideje működő korabeli hangszereken játszó kamarazenekart Németh Pál alapította 1981-ben Szombathelyen. Az együttes újító törekvései nagy feltűnést keltettek a zenei életben. Céljául a barokk és a klasszikus zene korhű előadását tűzte ki, hangszerei 18. századi mesterek eredeti munkái, vagy azok másolatai. Több mint hetvenöt hanglemezük közül öt elnyerte „Az év hanglemeze” díjat. Company Canario Historikus Táncegyüttes Az Aranyos Ágota művészeti vezetésével működő együttes, hazánkban egyedüliként, közel nyolcszáz év tánckultúráját idézi meg műsoraiban. Az előadások bepillantást nyújtanak az európai reneszánsz, a barokk és a romantika világába, és bemutatják a magyar tánckultúra kevésbé ismert kincseit is. CZENTNÁR Zsuzsanna Zenei tanulmányait Budapesten, Debrecenben, valamint Kölnben végezte, ahol 2012-ben Richard Gwilt professzor osztályában barokkhegedűdiplomát szerzett. A kölni Exquisite Noyse reneszánsz együttes és a l’arte del mondo kamarazenekar tagjaként világhírű szólistákkal is együtt dolgozott. CSÖRSZ RUMEN István A Musica Historica együttes alapító tagja és művészeti vezetője. Több hangszeren játszik, mesterei Lányi György, Kobzos Kis Tamás és Czidra László voltak. Az MTA Irodalomtudományi Intézetében a régi magyar énekelt költészettel foglalkozik. Több régizenei együttessel koncertezik.

Thomas DOLIÉ A bariton 2008-ban a Victoires de la musique elnevezésű versenyen elnyerte „Az év legjobb dalművésze” címet, azóta naptára tele van opera- és koncertfelkérésekkel. Lully, Mozart, Rossini, Puccini, Fauré, Ravel darabjai egyaránt szerepelnek repertoárján, de számos kortárs művet is énekel. Vincent DUMESTRE A francia lantművész és karmester tanulmányai befejezése után neves historikus együtteseknél szerzett tapasztalatokat ebben az előadói praxisban. Miután megalapította a Le Poème Harmonique együttest, figyelme először az olasz barokkra irányult, később, tudományos kutatásai eredményeképpen a kor francia zenéjével kezdett foglalkozni. Maxim EMELYANYCHEV A fiatal orosz karmester a Nyizsnyij Novgorod-i konzervatóriumban zongorázni és vezényelni tanult. 2006-tól Gennagyij Rozsgyesztvenszkij növendéke volt Moszkvában, valamint historikus billentyűjátékkal is foglalkozott Marija Uszpenszkaja irányításával. Számos versenyen nyert díjakat, több zenekarral is folyamatosan együtt dolgozik. Blandine FOLIO-PERES Érdeklődése a fuvola és zeneelmélet mesterszak elvégzése után fordult az éneklés felé, tanulmányait Párizsban és Berlinben végezte. Mozart, Bizet, Puccini, Ravel műveinek előadásai mellett elkötelezetten vesz részt barokk operaprodukciókban. GOMBAI Tamás A Zeneakadémia népi hegedű tanszakán végzett. Számos zenekar egykori és jelenlegi tagja (Békés Banda, Új Stílus, Honvéd Együttes, Állami Népi Együttes, Hegedős Együttes, Fonó Zenekar). Színházi produkciók zeneszerzője és zenei rendezője. Az általa alapított Gombai Zenekar Magyarország egyik legautentikusabban játszó népzenei együttese. ISTVÁNFI Balázs Közel húsz éve játszik dudán, a Zeneakadémián Juhász Zoltán növendéke volt. Számos lemezfelvételen működött közre, és három önálló albuma is megjelent (Szól a duda, Toronyalja, Idő nélkül). Repertoárján a hagyományos dudamuzsika mellett saját kompozíciók is megtalálhatók.

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Il Pomo d’Oro Orchestra A 2012-ben alakult együttes Antonio Cesti operájának címét viseli nevében. Feladatául elsősorban a barokk operák bemutatását tűzte ki, de számos más, különféle hangszer-összeállítású művet is rendszeresen műsorra tűz. JÁNOSHÁZI Péter Budapesten diplomázott csellistaként, mesterképzésen a Schola Cantorum Basiliensisben vett részt. 2011-ben megnyerte a Kolozsváron rendezett La Stravaganza Nemzetközi Barokk Kamarazenei Versenyt. Szakterülete a barokk cselló és az ahhoz tartozó régizene-repertoár. Európa-szerte koncertezik régizenei együttesekkel. KOMÁROMI Márton A fiatal tenor a Szent Efrém Férfikar tagja, de kisebb szólószerepek alakítójaként különböző koncerthelyszíneken is rendszeresen fellép. LACHEGYI Anna Ötévesen kezdett csellózni, a debreceni egyetemen Rohmann Ditta osztályában diplomázott. Viola da gambát Szászvárosi Sándornál tanult. Számos kurzuson vett részt, tanult Jordi Savallnál, Urbanetz Kristófnál és Vashegyi Györgynél. Saját együttese az Ariadné Consort. A Hágai Királyi Akadémia viola da gamba szakos hallgatója. Le Poème Harmonique A Le Poème Harmonique a Roueni Opera rezidens együttese, próbáit a párizsi Singer-Polignac Alapítvány teszi lehetővé. Fenntartói: Normandia megye, Francia Kulturális Minisztérium, Rouen városa. Ifjúsági koncertekkel kapcsolatos tevékenységét a FEJ (Total Foundation), a Safran és a Lubrizol France támogatja. Claire LEFILLIÂTRE A francia szoprán specialitása a barokk repertoár. Énektanulmányai során részt vett deklamáció- és gesztika-kurzusokon, valamint zenetörténettel, film- és színházművészettel is foglalkozott. 1999-ben állandó fellépőként csatlakozott a Le Poème Harmonique-hoz. Neve jól cseng a nagy európai dalszínházakban és fesztiválokon, hangfelvételeivel rangos díjakat nyert.

MOLNÁR Andrea Felsőfokú tanulmányait blockflöte, illetve klasszikus furulya szakon Amszterdamban és Debrecenben végezte. Rendszeresen továbbképzi magát különböző kurzusokon, több együttesben közreműködik, gyakran koncertezik. Baltazar MONTANARO Miquèu Montanaro és magyar anya fia. Gyakran koncertezik édesapjával, duójuk egyszersmind a régi és az új zene párbeszéde is. Együtt gondolkodnak, együtt mozognak: az apa zeneszerzőként, a fiú improvizatőrként vesz részt a produkciókban. Miquèu MONTANARO Az etnikai ihletésű szabadzenélés európai vándora. Zenei világa nem ismer határokat, gyökerei a provence-i muzsikához kötik, de otthonosan mozog Kelet-Európa zenei hagyományában is. Egyik fő műve, a Vents d’Est (Keleti szél) a dél-európai és az észak-afrikai népek folkzenéjét ötvözi a közép-európai népek folkzenéjével, azokat változatos jazzelemekkel színesítve. NÉMETH András A Zeneakadémia hallgatójaként hamarosan a világon elsőként végzi el a tekerőlant mesterképzést. Kezdetben Szerényi Béla volt mestere, az egyetemen pedig Sebő Ferenc növendéke. Számos lemezfelvételen és koncerten működött közre Magyarországon és szerte a világon. 2012-ben Junior Prima-díjjal ismerték el. Orfeo Zenekar Vashegyi György alapította 1991-ben, nevét Monteverdi Orfeójának első teljes magyarországi előadása után vette fel. Működése során számos hazai ősbemutatót abszolvált, az Esterházy-kastélyban impozáns Haydn-szimfóniaciklust szólaltatott meg, a Purcell Kórussal pedig számtalan oratórium és opera előadásán vett részt. Purcell Kórus Vashegyi György alapította 1990-ben. Törzsrepertoárját a Gesualdótól Mozartig terjedő korszak művei alkotják, de későbbi kompozíciókat is megszólaltat. A kórus szorosan együttműködik az Orfeo Zenekarral, vele közösen lépett fel az elmúlt évtizedek számtalan oratorikus és operaprodukciójában.

RÉGIZENE FESZTIVÁL

PUSKER Júlia A számos versenygyőzelemmel rendelkező hegedűművész testvérével, a szintén hegedűs Ágnessel együtt építi zenei karrierjét. Pusker Júlia jelenleg a londoni Royal Academy of Music növendéke, Pauk György osztályában, emellett rendszeresen koncertezik vezető magyar szimfonikus zenekarokkal. RADICS Kornél Győrben diplomázott, majd a rangos Schola Cantorum Basiliensisben tanult tovább barokk fuvola szakon. Svájcban él. Régizenei koncertek közreműködőjeként a különböző stíluskorszakok műveit hiteles tolmácsolásban, korhű hangszereken szólaltatja meg, a barokk fuvola mellett reneszánsz, klasszikus és romantikus fuvolán is. Rachel REDMOND A glasgow-i szoprán a Skót Királyi Zene- és Drámaakadémia elvégzése után a Le Jardin des Voix (a Les Arts Florissants „ifjúsági tagozata”) tagja lett, és e minőségében kezdett koncertezni William Christie irányításával. Repertoárján oratorikus művek és barokk operák szerepelnek. Chantal SANTON-JEFFERY Napjaink egyik legkeresettebb francia szopránja. Romantikus, kortárs, Mozartés Wagner-műveket egyaránt énekel. Az évek során egyre közelebb került a barokkhoz, különösen annak francia ágához. Első hangfelvételén Purcell- és Charpentier-áriákat szólalt meg. Artavazd SARGSYAN Mozarttól Richard Straussig számos szerepet alakított már, és több oratóriumban is énekelte a tenorszólamot. A La Péniche Opera csoporthoz csatlakozott, Gluck L’ivrogne corrigé című operájában szerepelt az amszterdami Barokk Opera előadásában. A párizsi Opéra Bastille operastúdiójának tagja. SEBESTYÉN Márta Kossuth-, Liszt- és Prima Primissima-díjas énekes, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, az UNESCO „Művész a békéért” kitüntető címének egyedüli magyar birtokosa. A Bartók és Kodály által gyűjtött népdalhagyományt kelti életre autentikus módon, hazánk valódi kulturális nagykövete, aki művészetével a világ bármely részén megbabonázza közönségét. Énekelt az Angol beteg című, több Oscar-díjjal jutalmazott filmben, valamint a Deep Forest Grammy-díjas világzenei albumán is.

SZABÓ Zsolt A Musica Profana együttese vezetője, a 16–17. századi magyar zenét kutatva jelentette meg az együttes ötödik lemezét, Kájoni kódex címmel. Viola da gamba-játékát nemzetközi szaktekintélyek kurzusain tökéletesítette. A historikus táncok mesterével, Széll Ritával közösen indította el az első magyarországi reneszánsz táncházat. Jeffrey THOMPSON Amerikai tanulmányai befejezése után a tenor megnyerte a belgiumi Chant Baroque de Chimay Nemzetközi Versenyt, amelynek zsűrielnöke William Christie volt. Ezután részt vehetett a Les Arts Florissants több projektjében. Händel-, Charpentierés Grétry-felvételei sikert arattak a lemezpiacon. Reinoud VAN MECHELEN Gyerekkórusban énekelt, majd a Brüsszeli Királyi Konzervatóriumban szerzett diplomát. Rendszeresen együtt dolgozik a Nicolas Achten vezette Scherzi Musicali együttessel, gyakran énekel szólót a Les Arts Florissants koncertjein, William Christie, illetve Jonathan Cohen vezényletével. VASHEGYI György A karmester és kórusvezető a magyarországi historikus régizene-játék és -oktatás meghatározó alakja. 1990-ben megalapította a Purcell Kórust, 1991-ben az Orfeo Zenekart, e két együttes élén számtalan jelentős opera- és oratóriumprodukciót (köztük magyarországi bemutatók sokaságát) hozva létre. Együtteseivel hazai és nemzetközi fesztiválokon lép fel, lemezei között világpremier-felvételeket is találunk. Megalapította és vezeti a Zeneakadémia régizenei tanszékét. Katherine WATSON 2012-ben Glyndebourne-ben elnyerte William Christie díját Purcell A tündérkirálynő című szemioperájában nyújtott alakításáért. Azóta is számos Christie-produkcióban kap kulcsszerepet. Minden nagy Bach-oratórium szoprán szólamát énekelte már, és a nagy barokk operák világában is otthonosan mozog.

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Summary Müpa Budapest’s second Early Music Festival focuses on French Baroque music, with some vocal music from Italy, and some by Bach too. Concerts ranging, in terms of the required configuration of musicians, from chamber works to the oratorio, and even the illustrative opera, will find a home in Müpa Budapest’s concert halls. The event will conclude with a world music concert that finds a common home for both folk and early music. “Generally speaking, being gallant means finding opportunities to please others,” Voltaire once said. The French word galant and the Italian galante became widespread in the 18th century musical life, and not just in French and Italian music. The works to be played at the concert entitled Gallant Frenchmen on the first day of the festival are characterised by their use for light accompaniment, melodies written using simple periods, and an avoidance of fugues and other complex genres and forms. The two Te Deums written by Charpentier and Lully are not typical only for the multitude of passages suggesting exaltation and celebration, but also for the emotions conflicting at every turn beneath the reverential surface. Praising God gave both artists an opportunity to freely gratify their secular inclinations in ecclesiastical music. One of oddities out at this festival placing French music in the spotlight is the concert by Capella Savaria, at which all six of J. S. Bach’s Brandenburg Concertos will be played. In these pieces, Bach “employs the widest imaginable selection of orchestral instruments. The title does not even reveal the degree to which the daring combinations attest to an innovative spirit, since Bach creates a blank space with it,” writes Christoph Wolff, writer of one of the definitive monographs on Bach from recent decades. When we use the word “mélange”, a term familiar from coffee houses, in a musical context, we are speaking of a potpourri, perhaps defined most vividly by Arnold Schoenberg: “If music is frozen architecture, then the potpourri is frozen coffee table gossip […]. Potpourri is the art of adding apples to pears.” Its Italian equivalent, pasticcio or pastiche, is a term known foremost in the genre of opera: an opera that is composed of portions from different composers. The programme for the Mélange Baroque concert follows this structural principal: movements from a few large-scale works are interspersed with, like a new framing layer, shorter movements from works by other composers.

As far as Italy goes, the most idolised genre of the era and one often surrounded by genuine hysteria, was opera. Accordingly, the music performers of the Baroque period who acquired more popularity than anyone else were the singers. The two singers at the Duetti d’amore – Baroque Aria Recital, Emőke Baráth and Valer Barna-Sabadus, as well as the Il Pomo d’Oro Orchestra, will be singing and playing arias and sonatas from this repertoire. Mondonville wrote his opera Isbé in 1742. He composed most of the work’s arias and recitatives expressly for the given singers, taking their skill and power into consideration as he did so, and chequered the ballets with colourful and varied rhythms. Mondonville, who was from the south of France, evokes pastoral life in his work with complete authenticity, placing its world of folk melodies in a new context. The semi-staged opera performance was made possible by the Orfeo Foundationand Centre de Musique Baroque de Versailles. The festival closes with Márta Sebestyén’s programme Nightingale – Rossignol, in which a superb collection of musicians illustrates the little known links between French and Hungarian music. The starting point are the folk ballads making up the most ancient layer of Hungarian folk music, a number of which were Walloon in origin and made it to Hungary via the French. “These lively stories can best be portrayed using the means of folk music,” says the principal performer for the evening, “And not just the means of French (Provençal or Occitan) folk music, but rather of Hungarian folk music, as the numerous points of contact between French and Hungarian history, and the common past of the two cultures, is worth noting.”

EARLY MUSIC FESTIVAL

HÚSVÉTI HANGVERSENY

Händel: Brockes-passió

Vezényel: Howard Arman

2016. március 23.

Bartók 135

Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Kovács János

2016. március 25.

SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK

Szokolay Sándor-emlékkoncert

Közreműködik: Nemzeti Filharmonikusok Vezényel: Kocsis Zoltán

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Mozart: Idomeneo

Vezényel: Vashegyi György

2016. április 10.

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Beethoven és Rachmaninov a Nemzeti Filharmonikusokkal

Vezényel: Kocsis Zoltán

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Myung-whun Chung és az Orchestra Filarmonica della Scala

előzetes,

AJÁNLÓ

Vigye haza az élményt! Megújult ajándéktárgyaink a Vince Könyvesboltban! mupa.hu

Még több Müpa! Regisztráljon ingyenes hűségprogramunkba, gyűjtse a pontokat, és élvezze a kedvezményeket!

mupa.hu

Stratégiai partnereink:

Stratégiai médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A szerkesztés lezárult: 2016. február 25. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000