Bart贸k 135 2016. m谩rcius 25. Bart贸k B茅la Nemzeti Hangversenyterem
mupa.hu
2
25 March 2016 Béla Bartók National Concert Hall
Bartók 135 Featuring: Zoltán Fejérvári – piano István Horváth – tenor Csaba Szegedi – baritone Hungarian Radio Symphony Orchestra and Choir (choirmaster: Zoltán Pad) Conductor: János Kovács Hungarian Sketches, BB 103, Sz 97 1. Evening in Transylvania 2. Bear Dance 3. Melody 4. Slightly Tipsy 5. Swineherd’s Dance Two Pictures, op. 10, BB 59, Sz 46 1. In Full Flower 2. Village Dance Dance Suite, BB 86, Sz 77 1. Moderato 2. Allegro molto 3. Allegro vivace 3. Molto tranquillo 5. Comodo 6. Finale – Allegro
3
15 Hungarian Peasant Songs, BB 79, Sz 71 1–4. Four Old Sorrowful Songs 1. Rubato 2. Andante 3. Poco rubato 4. Andante 5. Scherzo 6. Ballade – Tema con variazioni 7–15. Old Dance Tunes 7. Allegro 8. Allegretto 9. Allegretto 10. L’istesso tempo 11. Assai moderato 12. Allegretto 13. Poco più vivo – Allegretto 14. Allegro 15. Allegro Allegro barbaro, BB 63, Sz 49 Cantata profana, BB 100, Sz 94 1. Molto moderato 2. Andante 3. Moderato The English summary is on page 15.
4
2016. március 25. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Bartók 135 Közreműködik: Horváth István – tenor Szegedi Csaba – bariton Fejérvári Zoltán – zongora a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán) Vezényel: Kovács János Magyar képek, BB 103, Sz 97 1. Este a székelyeknél 2. Medvetánc 3. Melódia 4. Kicsit ázottan 5. Ürögi kanásztánc Két kép, op. 10, BB 59, Sz 46 1. Virágzás 2. A falu tánca Táncszvit, BB 86, Sz 77 I. Moderato II. Allegro molto III. Allegro vivace IV. Molto tranquillo V. Comodo VI. Finale – Allegro
5
Tizenöt magyar parasztdal, BB 79, Sz 71 1–4. Négy régi keserves ének 1. Rubato (Megkötöm lovamat) 2. Andante (Kit virágot rózsám adott) 3. Poco rubato (Aj, meg kell a búzának érni) 4. Andante (Kék nefelejcs ráhajlott a vállamra) 5. Scherzo (Feleségem olyan tiszta) 6. Ballade – Tema con variazioni (Angoli Borbála) 7–15. Régi táncdalok 7. Allegro (Arra gyere, amőrre én) 8. Allegretto (Fölmentem a szilvafára) 9. Allegretto (Erre kakas, erre tyúk) 10. L’istesso tempo (Zöld erdőben a prücsök) 11. Assai moderato (Nem vagy legény, nem vagy) 12. Allegretto (Beteg asszony, fáradt legény) 13. Poco più vivo (Sári lovam, a fakó) – Allegretto 14. Allegro (Ësszegyűltek, ësszegyűltek az izsapi lányok) 15. Allegro Allegro barbaro, BB 63, Sz 49 Cantata profana, BB 100, Sz 94 I. Molto moderato II. Andante III. Moderato
6
Bartók Béla (Nagyszentmiklós, 1881. március 25. – New York, 1945. szeptember 26.) nemcsak a 20. század, de a teljes zenetörténet egyik legnagyobb magyar zeneszerzője, nemzetközi jelentősége a 20. század olyan mestereihez mérhető, mint Stravinsky vagy Schönberg. Széles látókör, európai szellemiség jellemezte; olyan alkotó volt, aki nagy utat tett meg pályakezdésének gondolkodásmódjától és ízlésbeli ideáljaitól érett korának eszményeiig és zeneszemléletéig. Emblematikus alakjává vált a magyar zenének, de általános értelemben a magyarságnak is: azzá tette következetes humanizmusa, jellemének szilárdsága, amely a legnehezebb időkben is megóvta minden elvtelen kompromisszumtól. Zárkózott és nehezen kommunikáló emberként írták le kortársai, tevékenysége azonban ennek ellenére feltűnő nyitottságot és sokoldalúságot mutat. Idejét legalább négy teljes embert megkövetelő hivatás között osztotta meg: alkotó volt, de emellett tudós, pedagógus és előadóművész is. Formátumát mi sem jelzi érzékletesebben, mint az, hogy valamennyi minőségében jelentőset és maradandót hozott létre. Zenéjét joggal állítják párhuzamba Bach, Beethoven, Liszt alkotásaival. Tudósként – a népzene kutatójaként – hatalmas munkát végzett el nemcsak a hazai parasztzene (ez volt a népzenére alkalmazott kedves kifejezése) gyűjtése és rendszerezése terén, de hasonló érdeklődéssel fordult a szlovák, a román, a délszláv, sőt a török és az arab folklór felé is. Hangszeres előadó-művészete – zongorázása – olyan volt, mint jelleme: tiszta, világos körvonalú, tettetéstől és látszatkeltéstől mentes. Nemcsak saját műveinek interpretátoraként számít máig mértékadónak, de becses örökség ama kevés felvétele is, amely más zeneszerzők műveiből készült. A pedagógus Bartók egyrészt saját kiváló zongorista növendékeit látta el útravalóval, másrészt zeneszerzőként fordult a gyermekek felé, olyan sorozatokban (Mikrokozmosz; Gyermekeknek; Negyvennégy duó; gyermekkarok), amelyek a zenei gyermekirodalom felülmúlhatatlan teljesítményei. A két világháború közti úri Magyarország számára Bartók feszélyező jelenség volt, az emigráns Bartókot Magyarország 1940-ben elveszítette, életművét a Rákosikorszak kettészakította, egyik felét megtagadva és tiltva, másikat sematikus
alkotások kötelező alapjává silányítva. A Kádár-korszak pedig megpróbálta a szocialista kultúrpolitika céljai érdekében kisajátítani a zeneszerző alakját és életművét. 1990 óta Bartók zenéje szabadabb légkörben szólal meg Magyarországon. 2016 a zeneszerző születésének 135. évfordulója. Ez egyszersmind az első olyan év, amikor a Bartók-művek – hetven évvel alkotójuk halála után – immár nem jogdíjkötelesek, s ez a változás a jövőben minden bizonnyal ösztönözni fogja az oeuvre mind teljesebb megszólaltatását és a darabok felfedező szellemű megközelítését.
Megemlékező hangversenyünkön Bartók életművének néhány fontos darabja szólal meg: alkotások, amelyekben a hagyományhoz való kapcsolódást éppúgy megtapasztalhatjuk, mint a modernséget, a nyugati zene stílusainak és műfajainak feldolgozását éppúgy, mint a hazai népzene és a környező népek folklórja iránti elkötelezettséget. A Magyar képek (1931) különböző Bartók-zongoraciklusokból kiválasztott tételek új sorozattá rendezése és zenekari hangszerelése. A sorozat egyszerre demonstrálja Bartók zenéjének népzenei ihletését (a tételek túlnyomó része folklórhatást sejtet, de közülük csak egy a tényleges népzenei feldolgozás), az egymáshoz fűzött rövid zsánertételekből álló romantikus ciklusok hagyományának felelevenítését – és azt a gyakorlatias gondolkodást, amely Bartókra máskor is jellemző volt. A zeneszerző olyan jól fogyasztható, tetszetős sorozatot hoz létre (ezúttal már meglévő műveinek tételeiből), amely alkalmas arra, hogy népszerűsítse magát a Bartók-stílust, a kön�nyen emészthetővel egyengetve az életmű nehezebb kompozícióinak útját. Az Este a székelyeknél hangulatos falusi idillje a Tíz könnyű zongoradarab (1908) ötödik számából vált a Magyar képek nyitótételévé. A mű két hangzásbeli pólusát a beszédes fafúvós dallamok (klarinét, oboa, fuvola, piccolo) és a vonós harmóniák alkotják. A Medvetánc szintén a Tíz könnyű zongoradarabból származik (10.), fontos eleme a hangrepetíció és a kanásztánc ritmikája. A Melódia forrása a Négy siratóének (1910) – ez volt az eredeti ciklus második tétele. Hangszerelése szinte impresszionisztikusan színes és lágy. A Kicsit ázottan a Három burleszkből (1908–1910, 2. darab) költözött a Magyar képekbe: rubatója a részeg ember dülöngélésének naturalisztikus ábrázolása, a hangszerelés fúvós színei (főként a klarinétok) is a humor forrásai. A darab egyetlen igazi népdalfeldolgozása (Házasodik a tücsök) a zárótétel, a Gyermekeknek című sorozatból (1908–1909) származó Ürögi kanásztánc, amelynek dallamát Bartók eredetileg egy felső-ireghi furulyástól hallotta, s ezért a hangszerelés is a furulyázás effektusait imitálja.
BARTÓK 135
7
8
Két kép című szimfonikus zenekari művét Bartók 1910-ben, a Négy siratóének után, A kékszakállú herceg vára előtt komponálta. A diptichon első tétele, a Virágzás gazdag, színes hangszerelésének puhán kibomló színeivel egyértelműen jelzi Debussy hatását (bizonyos fordulataiban pedig szinte hangról hangra előlegez meg fordulatokat a későbbi misztérium-operából, mintha annak szimfonikus előtanulmánya volna). A második tétel, az erős kontrasztot hozó A falu tánca a maga nyers hangzásával és súlyos-vaskos ritmikájával, éles hangsúlyaival már népzenei ihletésű tánctétel, amely a 2. vonósnégyes, az I. hegedű-zongora szonáta vagy a Táncszvit világa felé mutat előre. Bartók Pest, Buda és Óbuda egyesítésének fél évszázados jubileumára, a főváros vezetésének felkérése nyomán, egy ünnepi hangversenyre komponálta Táncszvit című művét. 1923. november 19-én zajlott le az ősbemutató, a koncerten Dohnányi Ünnepi nyitánya és Kodály Psalmus Hungaricusa is elhangzott. A Táncszvit „…6 kisebbszabású tánc-szerű tételből áll, melyek közül az egyik, a ritornellnek nevezett – amint a neve is mutatja – többször visszatér. Valamennyi tétel tematikus anyaga parasztzene-imitáció. Mert az egész műnek ez volt a célja: valami ideális elképzelésű parasztzenélést, azt mondhatnám: valami költött parasztzenefélét egymás mellé sorakoztatni, még pedig úgy, hogy a mű egyes részei bizonyos határozott típusokat mutassanak be” – írja Bartók egy 1931-es önelemzésében. Mintaként magyar, román, szlovák, sőt arab népzene is szolgált a komponista számára, de Bartók még azt is bevallja, hogy egyes részletekben ezek „keresztezésétől” sem riadt vissza. Megemlíti például, hogy az I. tétel első témájának dallama egyszerűbb arab népzenére emlékeztet, ritmikája viszont kelet-európai népzenére. Bartók eredetileg szlovák karakterű szakaszt is tervezett a műbe, ettől azonban később eltekintett. A Táncszvit a maga különböző stílusokat rendkívül színesen egybefűző jellegével és a nyersebb szakaszokat tagoló, érzelmes-nosztalgikus ritornell jelenlétével nyilvánvaló közvetítője Bartók egyik fontos gondolatának, melyet 1931-ben Octavian Beu román zenetörténésznek írt levelében így fogalmazott meg: „Az én igazi vezéreszmém azonban, amelynek, amióta csak mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérré-válásának eszméje, a testvérré-válásé minden háborúság és minden viszály ellenére.” A Táncszvitet a közönség már az ősbemutatón kedvezően fogadta, s a mű máig a zeneszerző leggyakrabban előadott kompozíciói közé tartozik.
Egy fontos írásában (A parasztzene hatása az újabb műzenére, 1931) Bartók szisztematikusan sorra veszi a népzene műzenei feldolgozásának lehetséges módjait. Ezek közül a legelső, a legkézenfekvőbb az, amikor „a parasztdallamot minden változtatás nélkül, vagy csak alig variálva, kísérettel látjuk el, esetleg még elő- és utójáték közé foglaljuk.” Ezt a módszert valósítja meg a Tizenöt magyar parasztdal sorozata, amely lassan, több kitérővel formálódott Bartók műhelyében, míg elnyerte azt a formáját, amely 1918-ban a sorozat végső alakja lett. A mű fontos tulajdonsága, hogy az egymáshoz szünet nélkül (attacca) kapcsolódó dallamok, mint Somfai László figyelmeztet rá, egy rejtett, négytételes nagyforma körvonalait mutatják. Eszerint a mű lassú tétellel kezdődik (ez a Négy régi keserves ének), majd scherzóval folytatódik (ez Bartók ténylegesen is Scherzónak nevezi, egyébként pedig a Feleségem olyan tiszta kezdetű népdal feldolgozása), a harmadik helyen ismét lassú tétel áll (ez a súlyos, sötét tónusú, tragikus Angoli Borbála ballada, amelyet Bartók variációs formában dolgoz fel), hogy végül színes, kontrasztgazdag, temperamentumos táncfüzér (Régi táncdalok) zárja a művet. 1933-ban a műnek az Angoli Borbála balladától kezdődő részéből (a 13. tétel kihagyásával) zenekari hangszerelést készített Magyar parasztdalok címmel.
BARTÓK 135
9
10
Sok zeneszerzői életműnek vannak olyan monogramszerű vagy emblematikus rövid darabjai, amelyek szinte túlnőnek az életművön, s önálló életre kelve a nagyközönség tudatában valósággal a zeneszerző jelképévé válnak. Maurice Ravelnek ilyen műve a Pavane egy infánsnő halálára, Samuel Barbernek az Adagio – s a példákat még hosszan lehetne sorolni. Bartók életművében sokáig ezt a funkciót töltötte az 1911-ben keletkezett Allegro barbaro, amely rövidségével, primitív tematikájának csökönyös ismételgetésével, zakatoló ritmusával s mindenekfelett a hangvétel drasztikusan „földközeli” nyerseségével – no meg persze a zongora oly jellemző, ütőhangszerszerű kezelésével – évtizedeken át szinte védjegye volt Bartóknak. Érdemes tudni, hogy mint sok híressé vált elnevezés mögött, ennek hátterében is voltaképpen bírálat, sőt elutasítás rejlik: Bartók 1910. március 12-ei párizsi hangversenyét követően egy újságíró cikkében „ifjú barbár magyarokat” (jeunes barbares hongrois) emlegetett. Ami az Allegro barbaro a zeneszerző pályája elején kicsiben, bizonyos értelemben az a Cantata profana nagyban, a komponista érett korszakában: önmagán túlmutató mű, jelkép, amely sokat magába sűrít a zeneszerző törekvéseiből, sokat megfogalmaz legfontosabb mondandóiból. A műben mint gyújtópontban világok találkoznak: a szakrális és a pogány, az archaikus és a modern. A „világi kantáta” ötletét adó alapélmény ismét a folklór világába kalauzol: Bartók erdélyi népdalgyűjtő útjain megismerkedik a román kolindákkal, ezekkel a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó, de nem a keresztény hagyományt képviselő, hanem a pogány téli napfordulót ünneplő dallamokkal. Fellelkesíti egy szöveg, amely kilenc fiútestvérről szól, akik vadászni indultak és a rengetegben bolyongva szarvasokká váltak. A román szöveget maga fordítja magyarra és formálja saját céljaira librettóvá. A Táncszvit kapcsán már szóltunk a népek testvérré válásának Bartók számára oly fontos eszméjéről. Az 1930-ban befejezett, 1934-ben Londonban, 1936-ban Budapesten bemutatott Cantata profana is ennek hordozója lett volna, a zeneszerző ugyanis eredetileg sorozatban gondolkodva több kantátát tervezett, a román mellett szlovákot és magyart is. Ez nem valósult meg, egy másik fontos bartóki gondolatot azonban tételesen kimond a mű, ráadásul éppen a végkicsengés pillanatában: „csak tiszta forrásból”. Ez a népzenét kutató s azt saját zenéjében feldolgozó Bartók egy másik, sokat idézett eszméje, amely a Cantata profana egyik legfontosabb üzenete.
A tenor- és baritonszólót, vegyes kart és zenekart foglalkoztató Cantata profana ballada és misztérium egyszerre. A mű átváltozásmítoszt beszél el, s zenetörténeti kapcsolódásaiban nemcsak a pogány világhoz, a folklórhoz fűződő meghatározó viszonya fontos, de műzenei összefüggései is nyilvánvalók. A szélesen hömpölygő bevezetőt Bach Máté-passiójának nyitókórusához szokás hasonlítani, s a vadászfúga ellenpontos szerkezete is egyértelműen a nagy barokk előképekre hivatkozik. Ugyanakkor a Cantata profana hallatlanul modern mű is: szúrós, ágas-bogas dallamvilága, szögletes kvartjai, sűrű disszonanciahalmazai a kor zenéjének esztétikáját hirdetik, mindenfajta engedmény nélkül. Ami a mű üzenetét illeti, Kroó György „a modern világra szórt rettenetes átok”-ról beszél, „az erdőket-forrásokat szomjúhozó mérhetetlen vágy”-ról. A mű harmonikus, békés végkicsengése, mint már jeleztük, a „csak tiszta forrásból” eszméje. De még jóval ez előtt megfogalmazódik egy legalább ilyen fontos mondat, az átváltozás misztériumából egyenesen következő kijelentés. Amikor a szarvassá változott fiúk szószólója, a „legnagyobbik szarvas”, „legkedvesebb fiú” azt mondja: „a mi szarvunk ajtón be nem térhet”, a vad, kemény, kegyetlen és titokzatos mű legfőbb igazságát mondja ki. Nincs visszaút. Ez a Cantata profana esszenciális tanúságtétele, és jó okunk lehet azt hinni, hogy egyszersmind a zeneszerző személyes, megszenvedett élettapasztalata is: az ötvenéves Bartóké, a meglett férfié, aki oly fontosnak tartotta művének maga megmunkálta szövegét, hogy mikrofon előtt is elmondta azt, rádiófelvételt készítve róla. Írta: Csengery Kristóf
BARTÓK 135
11
12
Kovács János 1951-ben született Budapesten. Karmesteri diplomáját 1973-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerezte meg. Tanulmányai befejeztével a Magyar Állami Operaházhoz szerződött, amelynek produkcióiban előbb korrepetitorként, majd karmesterként vett részt. A hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján három alkalommal a Bayreuthi Ünnepi Játékokon asszisztens, 1987 és 1990 között az Operaház vezető karmestere. 2001 óta a Budapesti Fotó © Horváth Marcell Filharmóniai Társaság Zenekarának első karmestere. 2003-ban, majd 2006-ban és 2007-ben a Magyar Állami Operaház megbízott fő-zeneigazgatója, 2007 ősze óta első karmestere. A magyar hangversenyélet legtöbbet foglalkoztatott dirigenseinek egyike, rendszeresen fellép külföldön is, 1992-től a Tokiói Filharmonikusok vendégkarmestere, 1998 óta első vendégkarmestere. Horváth István Pécsett született 1980-ban. Tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán, énekművész és tanár szakon, Bukszár Márta növendékeként végezte. Operaénekesi pályafutása a Pécsi Nemzeti Színház operatársulatában kezdődött, de a tenorista fellépett Miskolcon, Szegeden és a Budapesti Tavaszi Fesztiválon is. A Nemzeti Filharmonikusok rendszeres vendégművésze, 2010 óta a Magyar Állami Operaház magánénekese. Szegedi Csaba Sajószentpéteren született 1981-ben. Lelkésznek készült, majd a Miskolci Nemzeti Színház kórusába, onnan a budapesti Bartók Konzervatóriumba, végül a Zeneakadémiára került, ahol Sólyom-Nagy Sándor osztályában tanult. 2008-ban mutatkozott be a Magyar Állami Operaházban, ahol ma magánénekes. Az Opera előadásain számos lírai baritonszerepet alakított.
Fejérvári Zoltán Budapesten született 1986-ban. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Kemenes András és Várjon Dénes növendéke volt, 2006-tól 2008-ig a madridi Escuela Superior de Música Reina Sofía zeneakadémián Dmitrij Baskirov óráit látogatta. A manchesteri James Mottram Nemzetközi Zongoraverseny és a spanyolországi Lleidában megrendezett Ricard Viñes Nemzetközi Zongoraverseny második díjasa. Korosztályának kiemelkedő tehetsége, aki számos fesztiválon vett már részt. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara 1943 októberében mutatkozott be a nyilvánosság előtt. Megalapítása Dohnányi Ernő nevéhez fűződik. 1945 után a zenekart előbb Ferencsik János, majd Polgár Tibor, Somogyi László és Bródy Tamás vezette. Az együttes fejlődését 1964-től 1989-ben bekövetkezett haláláig Lehel György munkássága határozta meg, élén Fotó © Posztós János, Müpa a legutóbbi negyedszázadban olyan muzsikusok váltották egymást, mint Ligeti András, Vásáry Tamás, Fischer Ádám, Steven D’Agostino, Vajda Gergely és Kovács János. Fennállása során a Rádiózenekar számtalan kortárs zeneművet mutatott be, hanglemezek, rádió- és tévéfelvételek sokaságát készítette, és világszerte koncertezett. Az együttes a Budapesti Wagner-napok állandó közreműködője. A Magyar Rádió Énekkara 1950-ben kezdte meg működését, vezetői tisztét 2014 ősze óta Pad Zoltán tölti be. A cappella kompozíciók és oratorikus művek egyaránt szerepelnek a kórus repertoárján, amely a reneszánsz és barokk mesterek alkotásaitól a legújabb kompozíciókig terjed. Az együttesnek hagyományosan fontos feladata a magyar művek és a kortárs zene népszerűsítése. Fennállása alatt a Rádióénekkar számtalan külföldi meghívásnak tett eleget, hanglemezeket, rádió- és televíziófelvételeket készített.
BARTÓK 135
13
14
János Kovács Photo © Gábor Kotschy, Müpa
Summary Béla Bartók (Nagyszentmiklós, 25 March 1881 – New York, 26 September 1945) is not only one of the greatest Hungarian composers of the 20th century, but also in the entire history of music. His international significance is on a par with that of 20th century masters like Stravinsky and Schönberg. He has become an emblematic figure of Hungarian music, but also for the Hungarian people due his steadfast humanism and a strength of character that shielded him from compromising his ideals even in the toughest of times. This year marks the 135th anniversary of the composer’s birth, and a handful of works from Bartók’s oeuvre will be heard at our memorial concert: works that encapsulate his close connection to tradition and dedication to the folk music of Hungary and neighbouring territories, as well as his modernity and willingness to work with the styles and genres of western music. Hungarian Sketches (1931) was a selection of Bartók piano cycles reordered and with new instrumentation. Its movements – Evening in Transylvania; Bear Dance; Melody; Slightly Tipsy; Swineherd’s Dance – are mostly folklore-inspired genre scenes, but only one of them is actually a reworking of folk music. Two Pictures (1910), written for symphony orchestra, represents the phase prior to Bluebeard’s Castle through the impressionistic colour of its first movement (In Full Flower) and the brash, earthy folksiness of the second (Village Dance). Dance Suite (1923), which Bartók was commissioned to write for the 50th anniversary of the unification of Pest, Buda and Óbuda, binds sections imitating the music of various peoples (Hungarian, Romanian, Slovak and Arab) with the help of an emotive and nostalgic ritornello. The piece perfectly illustrates one of Bartók’s defining principles of bringing people together as brothers. The 15 Hungarian Peasant Songs (1918) arranged for piano introduce folk songs almost without modification, doing little more than polishing and placing the folklore gems in a more elegant setting. Allegro barbaro (1911) is one of Bartók’s emblematic works and a prime example of the raw wildness of musical expression and the use of the piano as a percussion instrument. The final piece on the programme, Cantata profana (1930) is a Romanian colinda song arranged for tenor and baritone solo, mixed choir and orchestra. In reworking the tale of the boys who turned into stags, it simultaneously presents the listener with an ancient myth of transformation in a modern style while reflecting on the traditions of Baroque passions and cantatas. All the while, it spreads the message of Bartók’s implacable nature, purity and radical refusal to accept compromise.
BARTÓK 135
15
Szokolay Sándoremlékkoncert
Közreműködik: Nemzeti Filharmonikusok Vezényel: Kocsis Zoltán
2016. március 30.
Szokolay Sándor
BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL
Budapesti Fesztiválzenekar
Közreműködik: Kim Kashkashian Vezényel: David Robertson
2016. április 8.
Kim Kashkashian Fotó © Steve Riskind
BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL
Beethoven és Rachmaninov a Nemzeti Filharmonikusokkal
Vezényel: Kocsis Zoltán
2016. április 12.
Shai Wosner Fotó © Marco Borggreve
BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL
Myung-whun Chung és az Orchestra Filarmonica della Scala
2016. április 14. Myung-whun Chung Fotó © Silvia Lelli
BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL
Staatskapelle Weimar
Vezényel: Martin Haselböck
2016. április 17.
Martin Haselböck Fotó © Meinrad Hofer
Baráti Kristóf, Várdai István és Várjon Dénes
2016. május 10.
Várdai István
előzetes,
AJÁNLÓ
Vigye haza az élményt! Megújult ajándéktárgyaink a Vince Könyvesboltban! mupa.hu
Gyűjtsön új élményeket!
Nyugdíjaskedvezményeinkkel könnyű lesz!
Nyugdíjas-igazolvánnyal rendelkező kedves vendégeink személyenként két darab jegyet igényelhetnek az alább felsorolt előadásokra, korlátozott számban: BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL: 04.10. MOZART: IDOMENEO / 04.12. BEETHOVEN ÉS RACHMANINOV A NEMZETI FILHARMONIKUSOKKAL 04.17. STAATSKAPELLE WEIMAR / 04.22. DUBROVAY LÁSZLÓ: FAUST, AZ ELKÁRHOZOTT 05.10. BARÁTI KRISTÓF, VÁRDAI ISTVÁN ÉS VÁRJON DÉNES / 05.12. RISING STARS: BENJAMIN APPL / REMY VAN KESTEREN / 05.24. RECIRQUEL ÚJCIRKUSZ TÁRSULAT: NON SOLUS / 05.26. PALYA BEA ÉS MAYRA ANDRADE / 05.29. SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK: RÁNKI FÜLÖP ÉS AZ ÓBUDAI DANUBIA ZENEKAR / 06.02. BÁBEL-EST: BALKÁN / 06.26. BUDAPESTI WAGNER-NAPOK – WAGNER: A NÜRNBERGI MESTERDALNOKOK Regisztrálni az 555-3307-es telefonszámon lehet a koncert előtt egy héttel a koncertet megelőző napig, a jegypénztár nyitvatartási idejében. A jegyek ára 1500 Ft/darab.
mupa.hu
Stratégiai partnereink:
Stratégiai médiapartnereink:
A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma
Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A szerkesztés lezárult: 2016. március 18. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
ISO: 9001:2000