Müpa Műsorfüzet - Orgona10 (2016. május 21–22.) by Müpa Budapest

Orgona10 2016. május 21–22. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Fesztivál Színház, Előcsarnok, Üvegterem, Előadóterem

mupa.hu

21–22 May 2016 Béla Bartók National Concert Hall, Festival Theatre, Foyer, Glass Hall, Auditorium

2016. május 21–22. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Fesztivál Színház, Előcsarnok, Üvegterem, Előadóterem

Organ10 Orgona10 21 May / 7.30 pm Organ Stories No. 6 21 May / 11.00 pm Frank Zappa Project 22 May / 10 am–7 pm Free programmes for all ages

Május 21. / 19.30 Orgona-sztorik VI.

Május 21. / 23.00 Frank Zappa-projekt

Május 22. / 10.00–19.00 Ingyenes programok korhatár nélkül

22 May / 11 am The Queen’s Dream

Május 22. / 11.00 A királynő álma

22 May / 3 pm Bach to Bach

Május 22. / 15.00 Bachtól Bachig

22 May / 4.30 pm Hommage à Gárdonyi – three generations

Május 22. / 16.30 Hommage à Gárdonyi – három generáció

22 May / 6 pm Liszt, Kodály, Bartók – masterful transcription

Május 22. / 18.00 Liszt, Kodály, Bartók – mesteri átiratok

Május 22. / 20.00 Ünnepi finálé: a Notre-Dame orgonistái

22 May / 8 pm Festival Finale: organists by the Notre Dame de Paris The English summary is on page 24. Classical music Jazz • World music • Popular music Family and youth programmes

Komolyzene Jazz • Világzene • Könnyűzene Családi és ifjúsági programok

Tíz év egy ember életében nagy idő, egy orgonáéban – szerencsés esetben – nem. Bízom benne, hogy a Müpa orgonájának századik születésnapját is olyan lelkesedéssel fogják ünnepelni, ahogy mi most a tizediket. A kétnapos „Orgona10” fesztivál nemcsak az elmúlt gazdag évtizedre tekint vissza, hanem a hangszer születését megelőző időszakra is. A Müpa orgonakoncertjeinek szerkesztőjeként megadatott számomra, hogy e különleges orgona sorsát a fogantatástól kezdve követhettem és alakíthattam, de abban, hogy a hangszer – Magyarország legértékesebb és leghallgatottabb orgonája – ilyen népszerűségre tehetett szert az elmúlt tíz év során, rengeteg ember és intézmény játszott meghatározó szerepet. Szeretnék e helyütt köszönetet mondani nekik: mindenekelőtt Baróti Istvánnak, egykori tanáromnak, aki részt vett az orgona építésében, s megalkotta a hangszer diszpozícióját, de a tizedik évfordulót sajnos már nem érhette meg; az Orgelbau Mühleisennek és a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúrának, amelyek valóra váltották, amit megálmodtunk; a Müpa teljes csapatának, akik mindvégig királynői bánásmódban részesítették a hangszerek királynőjét, s teljes odaadással támogatták minden ötletünket; orgonista kollégáimnak és barátaimnak, akiktől személyesen is rengeteget tanultam, s akik nélkül ez a hangszer nem tölthetné be a hozzá méltó szerepet a hazai koncertéletben. És természetesen köszönöm – köszönjük – az elmúlt tíz évet a közönségnek, Önöknek, hiszen értő hallgatóság nélkül az orgona nem volna több egy fémből és fából összerakott, rettenetesen bonyolult masinánál. Remélem, hogy a kétnapos születésnapi ünnepségsorozat révén mindenki újabb oldaláról ismeri meg ezt a csodálatos hangszert, amelynek felfedezése még korántsem ért véget. Ezzel a jó hírrel kívánok jó szórakozást a fesztiválhoz, sok-sok orgonával töltött órát a következő évtizedekben, a Müpa királynőjének pedig boldog tizedik születésnapot! Fassang László

2016. május 21. / 19.30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

ORGONA-SZTORIK VI. Fassang László és Mácsai Pál Sweelinck: Kromatikus fantázia, SwWV 258 Buxtehude: d-moll toccata, BuxWV 155 J. S. Bach: d-moll toccata és fúga, BWV 565 Franck: Prelúdium, fúga és variáció Vierne: II. szimfónia – Scherzo Liszt: E-dúr legenda Alain: Litániák Messiaen: Joie et Clarté des Corps Glorieux Pásztor Árpád–Góth Sándor: Keserű szerelem – némafilm improvizatív orgonakísérettel

Jan Pieterszoon Sweelinck

Négy évszázad orgonazenéjéből válogatta össze Mácsai Pál és Fassang László az Orgona-sztorik hatodik estjének műsorát. A művek többségükben a két nagy orgonistanemzet repertoárjából származnak: az első három darab a német barokkot, további kompozíciók pedig a 19–20. század francia orgonazenéjét képviselik. Német barokkot említettünk, jóllehet a nyitó darab szerzője, Jan Pieterszoon Sweelinck (1562–1621) holland volt, több mint negyven éven át töltötte be az amszterdami Oude Kerk (Régi templom) orgonistaállását. Az „amszterdami Orfeusz”, ahogyan Sweelincket nevezték, meghatározó szerepet játszott a német orgonahagyományban, mivel messze földről érkeztek hozzá tanítványok: az 1600-as évek elején szinte valamennyi fontos német orgonista a növendéke volt. Dietrich Buxtehude (1637–1707) ugyan nem tanulhatott nála – ehhez túl későn született –, szellemi értelemben mégis unokájának tekinthető, s a láncolat folytatódik tovább, amennyiben Johann Sebastian Bach (1685–1750)

bizonyíthatóan tanult Buxtehudétól, ha nem is növendékként. Johann Nikolaus Forkel mondja el a történetet 1802-es Bach-életrajzában, hogyan indult az ifjú Bach 1706 februárjában Arnstadtból Lübeckbe, s négyhetesre tervezett útját aztán miként bővítette az arnstadti városi tanács legnagyobb bosszúságára több hónapossá, s hogy milyen csodálattal hallgatta Buxtehude játékát, aki miatt utazását eltervezte és meghosszabbította. A három barokk művet a hangnem és a szerkesztésmód is összekapcsolja, mindhárom d-mollban szólal meg, s mindhárom szabadon keveri a fantáziajellegű és a kötöttebb, fúgaszerű szakaszokat. A koncert francia részében ugyancsak a generációk egymásba kapcsolódása lesz az érdekes (no meg a szerzőkről szóló különleges sztorik). Ugyanis César Franck (1822–1890) volt az, aki a párizsi Conservatoire tanáraként felfedezte Louis Vierne-t (1870–1937), Vierne pedig később a párizsi Notre-Dame-katedrális orgonistájaként, illetve a Conservatoire tanáraként nagy hatást gyakorolt a következő nemzedékre. Köztük a rendkívül fiatalon elhunyt, páratlan fantáziájú Jehan Alainre (1911–1940) – Alain apja orgonista és orgonaépítő volt, s Vierne-növendék –, valamint a 20. század talán legjelentősebb orgonaéletművét létrehozó Olivier Messiaenra (1908–1992). A francia darabok különböző műfajokat képviselnek: a gyönyörű harmóniákban gazdag, eredetileg harmóniumra és zongorára komponált, később szólóorgonára és szólózongorára is átírt, 1873-as Franck-mű (Prelúdium, fúga és variáció, op. 18) tisztelgés a barokk hagyomány előtt. Vierne 1903-as II. szimfóniája az első jelentős darab, melyet szerzője a Notre-Dame orgonájára írt, figyelembe véve a katedrális különleges akusztikai jellegzetességeit, és az egyedülálló orgonában rejlő lehetőségeket. Alain műve egy megrázóan intenzív könyörgés zenei képe, s nagyszerűen demonstrálja a szerző összetéveszthetetlen stílusát, amely a gregorián hagyományt ötvözi afrikai és indiai motívumokkal, dialógust folytat a klasszikus hagyománnyal, és ritmikájában megidézi a jazzt is. Messiaen kompozíciója ugyancsak különböző stíluselemekből építkezik: „A dicsőséges testek öröme és ragyogása” című tétel a Les Corps glorieux (Dicsőséges testek) című, 1939-es ciklus hatodik tétele. A koncert végén hallható (és látható) szám egy 1912-es magyar némafilm, amelyhez Fassang László rögtönöz kíséretet. Az orgonakíséretes vetítés általános gyakorlat volt a némafilmes korszakban, amelyben a Keserű szerelem című nyolcperces film, az első magyar mozgóképek egyike keletkezett. A cím a Hunyadi János keserűvízre utal, amely fontos szerepet játszik a szórakoztató (és a kor színészi stílusának megfelelően erősen túljátszott) cselekményben.

ORGONA10

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Fassang László a budapesti Zeneakadémián és a párizsi Conservatoire-on végezte tanulmányait. Versenygyőzelmei közül kiemelkedik a Calgaryban elnyert improvizációs aranymedál, valamint a chartres-i interpretációs nagydíj és közönségdíj. A spanyolországi San Sebastian zeneművészeti főiskoláján improvizációt tanított, majd a budapesti Zeneakadémia orgonatanára lett, a párizsi Conservatoire-on pedig billentyűs improvizációt tanít. Világszerte koncertezik, lemezei jelentek meg Magyarországon, Japánban, Franciaországban és Németországban. A Müpa orgona-koncertsorozatának művészeti vezetője. Tevékenységét Liszt-, Prima- és Gramofon-díjjal, valamint Érdemes művész címmel ismerték el. Mácsai Pál előbb színművészként, majd rendezőként szerzett diplomát a Színművészeti Főiskolán. A Nemzeti Színház és a Madách Színház tagja volt, majd évekig szabadúszóként tevékenykedett. 2001-ben a Madách Kamara Színház művészeti vezetője lett, a teátrum önállósodása és átnevezése óta pedig az Örkény István Színház igazgatója. Számos színházi és filmszerepben vált népszerűvé, saját lemeze is megjelent, rendezéseit a szakma és a közönség elismerése övezi. A Müpában évek óta közreműködik az „Orgona-sztorik” előadásain: a hangszerhez kapcsolódó történeteket oszt meg a közönséggel. Kossuth- és Jászai-díjas.

2016. május 21. / 23.00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Frank Zappa-projekt Yves Rechsteiner – orgona Fred Maurin – elektromos gitár Henri-Charles Caget – ütőhangszerek

Ha vannak beskatulyázhatatlan alakjai a 20. századi zene történetének, akkor Frank Zappa (1940–1993) minden bizonnyal közéjük tartozik. Rövid életében hosszú utat járt be. Gimnáziumi zenekarok gitárosaként és dobosaként indult, majd B-kategóriás filmekhez írt kísérőzenét (emiatt hagyta abba tanulmányait), huszonnégy évesen megalapította legendássá vált zenekarát, a Mothers of Inventiont, amelynek ő volt

ORGONA10

a gravitációs középpontja, s körülötte, mint valamiféle bolygó körül, a legkülönfélébb zenészek keringtek, többek közt a billentyűs George Duke és a hegedűs Jean-Luc Ponty. A zenekar első albuma (Freak Out, 1966) azonnal elhelyezte Zappát a politikai-kulturális erőtérben: a kapitalista Amerikát éppoly kegyetlenül figurázta ki, mint a hippi ellenkultúrát, s negyedik lemezük, az 1968-as We’re Only in It for the Money az éppen csúcson lévő Beatlest sem kímélte. Az évente átlagosan két lemezt kiadó Zappa teljes diszkográfiája közel nyolcvan tételből áll, de felvételeinél sokkal fontosabbak voltak koncertjei. Rengeteget turnézott, gondosan megtervezett fellépéseihez gyakran használt különös kellékeket, az olykor igencsak nagyszámú zenekar irányítására pedig kézjelek egyéni rendszerét alakította ki, s ennek köszönhetően a stílust, a ritmust és a tempót is képes volt egyetlen villanás megváltoztatni. 1970-ben részt vett egy Zubin Mehta által szervezett kortárs zenei fesztiválon a rockegyüttesre és szimfonikus zenekarra komponált 200 Motel című album anyagával. Zappa zenéje eklektikus, szabadon nyúl a legkülönfélébb stílusokhoz az ötveneshatvanas évek populáris műfajaitól – blues, rock and roll, doo-wop, ryhthm and blues – a hollywoodi filmek és a tévéreklámok zenéiig, s mindezeket objet trouvéként használja. S ne feledjük a 20. századi művészi zene számára fontos alakjait sem, hiszen Varèse, Stravinsky, Ives vagy Stockhausen zenéje éppúgy beépült Zappa gondolkodásmódjába, mint a populáris műfajok. Zenéjének többrétegű textúrája, a montázstechnika alkalmazása és a váratlan stílusváltások éppúgy hasonlíthatók a brechti elidegenítés technikájához, mint a világgal való szembesítés dadaista programjához. Zappa számára rendkívül fontos volt, hogy bár a populáris kultúrában dolgozott, művészete mégis elérje az autonómiának azt a fokát, amelyet elsősorban a nyugat-európai klasszikus zene jelentős műveihez kapcsolunk. A nyolcvanas évek elejétől Zappát a művészi zene világa is kezdte komoly zeneszerzőként kezelni: koncertet adott és kétlemezes albumot készített a Londoni Szimfonikus Zenekarral és Kent Naganóval (Vol. 1, 1983; Vol. 2, 1987), majd 1984-ben a Pierre Boulez vezényelte Ensemble Intercontemporain adott ki egy lemezt a műveivel (Perfect Stranger). Ugyanebben az évben jelent meg Zappa talán legbizarrabb albuma, amelyen a Mozart-kortárs névrokon, a csellista Francesco Zappa (1763–1788) darabjainak szintetizátorra átírt változatait játssza. Élete utolsó éveiben házi stúdiójában dolgozott szintetizátorra írt darabokon és régi számainak, illetve terveinek újragondolásán. Utolsó nyilvános megjelenésére 1992-ben került sor Frankfurtban, amikor az Ensemble Modern – az általa leginkább kedvelt kortárs zenei együttes – a műveit játszotta.

Zappa nem elsősorban rocktörténeti szerepe miatt jelentős, sokkal inkább azért, mert úgy volt képes az amerikai populáris kultúrát a zenéjébe olvasztani, hogy közben kritikai távolságot is tartott tőle, s képes volt társadalomkritikai kérdéseket zenévé formálni. Zenei anyaga mindig kiszámítottan másodkézből való, eldobható és az örökkévalóság helyett a pillanatot célozza. De az anyag megközelítése nála mindig kritikus, ironikus és játékosan önreflexív. Ezúttal három kivételes muzsikus feldolgozásában lesznek hallhatók a legismertebb Zappa-számok. Három kivételesen kreatív muzsikus alkotja tehát újra a 20. század egyik legkülönösebb zenészének világát. Henri Charles Caget ütőhangszerest a zenei időutazás nagymesterének tartják. Széles reperoárja a középkori zenétől a barokkon át a kortárs zenéig terjed. Improvizációiról is híres, különböző együttesek tagjaként más művészeti ágakkal (színház, tánc, festészet, videoművészet) párbeszédet folytató produkciókban is részt vesz. Yves Rechsteiner svájci csembaló- és orgonaművészt huszonhat éves korában nevezték ki a lyoni Conservatoire tanárának. Basso continuót tanít, és ma már ő vezeti a keleti zenék fakultását. Több nemzetközi versenyen nyert rangos díjakat, s 2014 óta a Festival Toulouse-les-Orgues művészeti igazgatói posztját is betölti. Fred Maurin jazzgitáros Jimi Hendrix, a King Crimson és Frank Zappa zenéjén nevelkedett. Zeneszerzőként és zenekarvezetőként egyaránt aktív, több sikeres együttes (Ping Machine, Amalgammes, Tred Anor, Free, Flow &Fly, SioLM) tagjaként világszerte koncertezik.

ORGONA10

2016. május 22. Előcsarnok, Üvegterem, Előadóterem

Ingyenes programok korhatár nélkül 10.00–13.00 Cifra Palota az orgona jegyében 10.00 OrgonaExpedíció gyermekeknek 10.00–13.00 és 16.00–19.00 Nyitott orgonaműhely, orgonasípkészítés – a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra bemutatója Az Üvegterem nyitott orgonaműhellyé változik, ahol az orgonaépítés rejtelmeibe tekinthetnek bele az érdeklődők. A Müpa orgonáját megalkotó, több évtizedes tevékenységével nemzetközi szakmai hírnevet szerzett orgonaépítő cég munkatársainak bemutatóján megismerhetik, milyen szerszámok használatával épül fel egy orgona, mely munkafolyamatok követik egymást, és mi minden kell ahhoz, hogy a hangszer megszólaljon. A résztvevők kreatív foglalkozás keretében bekapcsolódhatnak az orgonasípok készítésébe is. A program felnőttek és gyermekek számára egyaránt tartogat érdekességeket. 11.00–15.00 Best of orgonakoncertek – vetítés 14.00–19.00 Orgonalecke zeneakadémistáktól az orgonapozitívon és az orgonaszimulátoron Az Előcsarnokban az első emeleten, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem közelében található orgonaszimulátor mellett az ott elhelyezett orgonapozitívot is ki lehet próbálni, sőt a Zeneakadémia növendékeitől rövid orgonaleckéket is vehetnek az érdeklődők. 10.00–22.00 Az orgona első tíz éve – kiállítás

Fotó © Nagy Attila, Müpa

2016. május 22. / 11.00 Fesztivál Színház

A királynő álma Interaktív mesejáték

Írta: Mészöly Ágnes Dramaturg: Dobák Lívia Zenei vezető: Pallagi Ákos Díszlet, jelmez: Michac Gábor Asszisztens: Tóth-Gábor Anna Szerkesztő: Fassang László Rendező: Király Attila Előadja: HOPPart Társulat Orgona, a hangszerek királynője, születésnapos: Gyöngy Zsuzsi Regiszter, összhangkobold, az Orgona tanítómestere: Nagyhegyesi Zoltán Orgonista, az Orgona barátja / Egérkirály, jelenleg ország (és otthon) nélkül: Dénes Viktor Emmi néni, mindent tudó takarító / Egérkirálynő: Lapis Erika Kis Szekund és Nagy Szekund, disszonanciamanók: Herczeg Tamás, Bercsényi Péter Álomutazásra hívjuk azokat a gyerekeket és felnőtteket, akik szívesen megismerkednének a hangszerek királynőjével. A történet főszereplője, az Orgona nemcsak hangjával, de összetett szerkezetével, precíz működésével és letisztult formáival is ámulatba ejt kicsit és nagyot egyaránt. A zenés előadás során sok közismert dallam átirata csendül fel, a nézők-hallgatók pedig az irodalom, a számítógépes szimuláció és az orgona legavatottabb ismerője, az Orgonista segítségével bepillanthatnak e monumentális hangszer titkaiba, csodálatosan gazdag világába.

ORGONA10

2016. május 22. / 15.00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Bachtól Bachig Elekes Zsuzsa, Pétery Dóra – orgona Johann Sebastian Bach: G-dúr fantázia (Pièce d’orgue), BWV 572 Très vitement – Gravement – Lentement Dies sind die heil’gen zehn Gebot, BWV 678 Passacaglia, BWV 582 Komm, Gott, Schöpfer, heiliger Geist, BWV 667 d-moll concerto Vivaldi nyomán, BWV 596 Bevezetés – Fúga – Largo – Finálé Wenn wir in höchsten Nöten sein, BWV 668a e-moll prelúdium és fúga, BWV 548 Tükörfúga (Fuga a 2 Clav.) A fúga művészetéből, BWV 1080 A Bach halála után négy évvel, 1754-ben publikált Nekrológban, amelyben az elhunyt fia, Carl Philipp Emanuel Bach és egyik legközelebbi tanítványa, Johann Friedrich Agricola először foglalta össze a Lipcse zeneigazgatói posztját huszonhét éven át betöltő zeneszerző életét, a következőket olvashatjuk: „Mindaddig, amíg csupán azt tudják felhozni velünk szemben, hogy elképzelhető nála jobb orgonisták és klavírjátékosok létezése, nem vádolhat minket senki túlzott merészséggel, amikor kijelentjük, hogy Bachunk volt minden idők legjobb orgonistája és klavírjátékosa.” Bár nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ennek az állításnak az igazságát eldöntsük, Bach fennmaradt orgonaéletműve – amelyből a koncert reprezentatív áttekintést nyújt – azt sugallja, hogy a Nekrológ szerzői bizony nem tévedtek. Valamennyi létező orgonaműfajban a legmagasabb mércét állította fel, s néhány műve Johann Sebastian Bach

az elmúlt évszázadok játéktechnikai fejlődése ellenére máig a legkomolyabb kihívás az orgonisták számára. Az orgona volt az a hangszer, amely pályája minden fázisában meghatározó szerepet játszott, s nemcsak orgonistaként, hanem orgonaszakértőként is ismert volt. 1717 után hivatalos beosztásának (1717-től Köthenben udvari karnagy, 1723-tól a lipcsei Tamás-templom kántora és a város zeneigazgatója) nem volt közvetlenül köze a hangszerhez, 1717-ig azonban minden állása kötődött hozzá, s persze élete végéig írt rá műveket. Elekes Zsuzsa és Pétery Dóra hangversenyének műsorából a korai időszakot képviseli a francia stílusú Pièce d’orgue, amely 1710 körül keletkezett, s valójában háromrészes, nagyszabású szabad fantázia. Szintén francia vonatkozású, s ugyanebben az időben született a c-moll Passacaglia, amely a francia zeneszerző, André Raison egyik témáját használja a monumentális variációsorozat alapjául. Hasonlóképpen fiatalkori mű, csak éppen itáliai hatásról tanúskodik, a Vivaldi op. 3, No. 11-es d-moll kéthegedűs versenyművéből készített átirat, amelyet Bach az új olasz stílusért rajongó weimari hercegnek készített 1714 tájékán. Nem lenne teljes a kép Bach orgonaműveiről, ha nem szerepelne a műsorban egy prelúdium és fúga tételpár. Az e-moll darab a műfaj egyik legnagyobb szabású képviselője, szinte biztos, hogy Lipcsében keletkezett. Mivel a fúgatémában a hangközök tölcsérszerűen tágulnak, a tételt gyakran nevezik „tölcsérfúgának”. A koncerten elhangzó valamennyi további kompozíció kései mű: a három nagy korálelőjáték – a lutheránus gyülekezeti éneket felvezető, annak dallamát gazdagon kidolgozó orgonamű – 1730 után született, s közülük a BWV 668a jegyzékszámú (Wenn wir in höchsten Nöten sein) feltételezhetően az utolsó befejezett Bach-darab, amelyet A fúga művészete függelékeként közöltek Bach halála után, s a legenda szerint halálos ágyán diktálta a látását akkorra már elvesztett zeneszerző.

ORGONA10

Elekes Zsuzsa Liszt- és Bach-díjas orgonaművész Lehotka Gábornál és Gergely Ferencnél tanult, majd Hannes Kästner professzornál, a lipcsei Tamás-templom orgonistájánál, valamint Marie-Claire Alain, Jean Guillou, Johannes Ernst Köhler és Luigi Tagliavini kurzusain képezte tovább magát. 1978-ban a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Orgonaversenyen második, 1979-ben a Prágai Tavasz nemzetközi orgonaversenyén harmadik helyezett lett, 1980-ban megnyerte a lipcsei Bach Versenyt. Hazai és külföldi rádió-, illetve tévéfelvételei mellett mintegy húsz hanglemezés CD-felvétele készült magyar, német, holland és japán kiadóknál. 1980 óta a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola orgonatanára, emellett nemzetközi versenyek zsűrijében vesz részt és nemzetközi kurzusokon tanít. Pétery Dóra a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Szathmáry Lilla növendéke volt. A Zeneakadémián az orgona szakot Ruppert István és Pálúr János irányításával végezte, és zenetudományi tanulmányokat is folytatott. A Soros Alapítvány támogatásával régi billentyűs zenét, orgonát és klavikordot tanult Finnországban, Spányi Miklós osztályában. Európa-szerte látogatott kurzusokat. Rendszeresen koncertezik szólistaként és kamarazenészként orgonán, csembalón és klavikordon. Repertoárja a reneszánsztól napjaink zenéjéig terjed. Szívesen dolgozik együtt zeneszerzőkkel, kísérleti, kreatív zenés produkciókban is részt vesz. Több rádiófelvételt is készített a magyar és a svéd rádiónak.

2016. május 22. / 16.30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Hommage à Gárdonyi – három generáció Gárdonyi Zsolt, Gárdonyi Dániel – orgona Cantabile Regensburg Kórus Vezényel: Matthias Beckert Gárdonyi Zoltán: Prelúdium – „Erős vár a mi Istenünk” Szívemnek kősziklája (a 73. zsoltár 26. versére) – kórusmű vegyeskarra Szeptember végén (Petőfi Sándor versére) – kórusmű vegyeskarra Gárdonyi Zsolt: Hálaadó ének – vegyeskarra és orgonára Valse triste (Weöres Sándor versére) – kórusmű vegyeskarra Der Mond ist aufgegangen – ősbemutató Meditáció – „Úr Isten, te tarts meg minket” Gárdonyi Zoltán: Partita – „Veni Creator Spiritus” Gárdonyi Zsolt: Hommage à F. Liszt Hommage à M. Reger EGATOP – Hommage à Erroll Garner + Art Tatum + Oscar Peterson A zene világában régen hagyomány volt, s ma is előfordul, hogy a mesterség apáról fiúra száll. Erre tanúság a koncert, amelynek műsorán két szerző, apa és fiú művei hallhatók két orgonista, a fiú és az unoka előadásában, s hozzájuk csatlakozik a Matthias Beckert vezette Cantabile Regensburg Kórus. Az apa, Gárdonyi Zoltán (1906–1986) rendkívül művelt családból származott, édesapja neves történész volt, a Fővárosi Levéltár igazgatója, édesanyja zongoristaként végzett a Zeneakadémián a Liszt-tanítvány Thomán István növendékeként, Bartók osztálytársaként. Gárdonyi korkedvezménnyel érettségizett, s már tizenhét évesen bekerült Kodály zeneszerzésosztályába a Zeneakadémiára. Néhány évvel később Berlinbe ment, ahol zenetudományt és etnomuzikológiát tanult, illetve zeneszerzést Paul Hindemithnél. Huszonöt évesen védte meg Liszt zenéjéről szóló, német nyelvű doktori értekezését.

ORGONA10

Ezt követően tíz évig a Soproni Evangélikus Tanítóképző Intézet, illetve az ottani teológiai fakultás zenetanáraként és a Soproni Zeneegyesület karnagyaként működött, s az általa vezényelt szimfonikus zenekari hangversenyeken olyan előadók is felléptek, mint Fischer Annie és Zathureczky Ede. 1941-től tanított a Zeneakadémián zeneelméleti és zenetörténeti tárgyakat, s megszűntetéséig ő vezette a protestáns egyházzenei tanszakot. A kommunista hatalomátvétel után már csak melléktárgyakat oktathatott, végül családjával emigrált, s 1972-től Németországban élt. Gárdonyi Zoltán Több száz kompozíciót tartalmazó, rendkívül széles műfaji palettán mozgó zeneszerzői életművéből ezúttal kodályi szellemben fogant kórustételeket, illetve orgonaműveket hallhatunk, utóbbiak között megszólal utolsó műve, az 1985-ben komponált, és fiának, Zsoltnak ajánlott Prelúdium, amelyet az „Erős vár a mi Istenünk” kezdetű Luther-korálra írt, valamint legnagyobb szabású orgonaműve, az 1958-as variációsorozat, melynek témája a „Veni Creator Spiritus” kezdetű középkori himnusz dallama. Gárdonyi Zsolt sorsát nemcsak a családi hagyomány határozta meg, hanem az is, hogy 1946-ban éppen március 21-én, Johann Sebastian Bach születésnapján jött világra. A koncerten ősbemutatóként hangzik el a Der Mond is aufgegangen című, népszerű 18. századi esti éneket feldolgozó, nyolcszólamú kórusmű, míg a vegyeskarra és orgonára írott Hálaadó ének – amely egy 16. századi, magyar énekeskönyvekben is megtalálható dallamon alapul – 1982-es, és néhány nappal a szerző fia, Dániel születése után született. Liszt emléke előtt tiszteleg a három Liszt-motívumhoz szabad kommentárokat fűző Hommage à F. Liszt, az Hommage à M. Reger ugyanakkor inkább technikájában és dramaturgiájában idézi meg a múlt századforduló talán legjelentősebb orgonista-zeneszerzőjét, Max Regert. A koncertet záró szám Gárdonyi Zsolt rendkívül széles zenei műveltségének adja újabb bizonyságát: az EGATOP mozaikszó Erroll Garner, Art Tatum és Oscar Peterson, vagyis a 20. század három legnagyobb hatású jazz-zongoristájának nevét rejti. Az ő stílusukat idézi meg a szerző, jelezve a hallgatóságnak, hogy a klasszikus koncerttermi orgona is tökéletesen alkalmas terep a jazz műfaja számára.

Gárdonyi Zsolt a budapesti Zeneakadémián végzett orgona és zeneszerzés szakon, s 1968 óta Németországban él, ahol három és fél évtizeden át a Würzburgi Zeneművészeti Főiskola professzoraként működött, 2011-es nyugdíjazásáig. Sokrétű tevékenységét hanglemez- és rádiófelvételek, zeneelméleti tanulGárdonyi Dániel és Gárdonyi Zsolt mányok, könyvek és európai, illetve amerikai főiskolákon tartott mesterkurzusai, vendégelőadásai is dokumentálják. 2000-ben a Debreceni Református Hittudományi Egyetem díszdoktori címével, 2011-ben pedig a Magyar Köztársaság Elnökének Érdemérmével tüntették ki. Gárdonyi Dániel főiskolai tanulmányait Bayreuthban és Stuttgartban végezte, majd a stuttgarti Stiftskirche zeneigazgatójának asszisztense lett. 2011 és 2015 között a hesseni Frankenbergben főállású orgonista és karigazgató volt. 2016 óta szabadfoglalkozású muzsikusként működik Németországban. Belföldi és külföldi orgonahangversenyei mellett a Schlüchterni Kántorképző Intézet tanára. Műsoraiban súlyt helyez nagyapja, Gárdonyi Zoltán és édesapja, Gárdonyi Zsolt műveinek tolmácsolására. A Cantabile Regensburg Kórus repertoárja a reneszánsztól korunk zenéjéig terjed. Az énekkar rangos versenyeken aratott győzelmet, és neves fesztiválokra kap rendszeresen meghívást. Az együttest 2002 óta vezető Matthias Beckert a würzburgi és a hannoveri zeneművészeti főiskolán karvezetést tanít, valamint a krakkói zeneművészeti főiskola vendégprofesszora. Élénk munkakapcsolatban áll olyan zeneszerzőkkel, mint Krzysztof Penderecki, Wolfram Buchenberg, Gárdonyi Zsolt, Heinz Werner Zimmermann, Alwin Michael Schronen, Graham Lack és Josef Lammerz. Munkásságát több kitüntetéssel ismerték el.

ORGONA10

2016. május 22. / 18.00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Liszt, Kodály, Bartók – mesteri átiratok Szabó Balázs, Szathmáry Zsigmond – orgona Bartók–Szabó Balázs: A csodálatos mandarin – szvit, op. 19, Sz 73, BB 82 Kodály–Szathmáry Zsigmond: Marosszéki táncok Szathmáry Zsigmond: Mors et vita – magyarországi bemutató Liszt–Szathmáry Zsigmond: Les Préludes Zenekari művekből orgonaátiratot készíteni a barokk óta bevett gyakorlat, hiszen a hangszerek királynője a maga ezernyi hangszínével nagyszerű lehetőséget kínál arra, hogy egyetlen kézben összpontosuljon egy teljes zenekari partitúra anyaga. Pontosabban: két kézben és két lábban, vagy miként ezen a koncerten látjuk, akár négy kézben és négy lábban. Szabó Balázs jegyzi a műsorban elhangzó első átiratot, amely Bartók A csodálatos mandarin című pantomimjának zenekari szvit változatát helyezi át orgonára. Bartók progresszív, középső korszakának talán legkomplexebb partitúrájáról lévén szó, maga az átirat is valódi szellemi erőmutatvány, a darab eljátszása pedig még inkább az. A művet Lengyel Menyhért története nyomán írta Bartók 1918–1919-ben (az eredeti cselekményt Gyagilev Orosz balettjének szánta az író). Az 1926-os kölni bemutató jelentős botrányt kavart, s az első előadás után többet nem is játszották a városban, arra hivatkozva, hogy a rablótanyán játszódó, gyilkossággal és érzéki csábítással teli történet, mely a testi szerelmet megváltásként értelmezi, morálisan nem elfogadható. Kodály Marosszéki táncai Szathmáry Zsigmond átiratában szólalnak meg. A mű megírását minden bizonnyal már 1923-ban tervezte Kodály, amikor Bartókkal és Dohnányival együtt felkérték, hogy Pest, Buda és Óbuda egyesítésének ötvenedik évfordulója alkalmából komponáljon zenekari művet. Akkor – hírét véve annak, hogy Bartók hasonló jellegű darabon, a Táncszviten gondolkozik – megváltoztatta tervét, néhány évvel később azonban megírta a művet, amelyet zongoradarab formájában 1927-ben mutattak be, s a későbbiekben Bartók is gyakran játszotta koncerten. Az eredetileg hangszeres népzenei dallamokat feldolgozó, rondó és varációs formát ötvöző darab tökéletesen otthon érzi magát az orgonán. Ahogy Szathmáry Zsigmond

fogalmaz: „Ezeket a marosszéki nép lelkéből áradó, az egész nép szívéhez szóló csodálatos melódiákat az orgona mint »fúvós hangszer«, éneklő karakterével és a népi furulyák hangjának hű imitálásával kitűnően vissza tudja adni. A Müpa orgonája amúgy is minden tekintetben egyedülálló: modern játéktechnikai megoldásokra, a különleges színek különleges stílusokban való megvalósítására egyaránt tökéletes instrumentum.” A koncerten elhangzó harmadik átirat valódi különlegesség: Szathmáry Zsigmond két orgonistára – vagyis négy kézre és négy lábra – készítette el Liszt talán legnépszerűbb szimfonikus költeménye, a Les Préludes átiratát. A darab zenéje egy 1844-es kórusmű-ciklushoz írott zenekari nyitányon alapul, ám 1856-os publikáláskor Liszt egy Lamartine-költemény címét kölcsönözte a műnek, amelyhez a filozofikus vers afféle tartalmi összefoglalóként is felfogható programot mellékel. E szerint a darab – amely a tématranszformációs technika segítségével egyetlen motivikus sejtből építi fel a tételben felbukkanó összes témát – az élet teljességét járja be, szerelem, vihar, természet, küzdés és győzelem egyaránt megjelenik benne. Liszt művéhez szorosan kapcsolódik Szathmáry Zsigmond saját darabja is, a 2015-ben komponált Mors et vita (halál és élet), amely egy 11. századi egyházi éneket választ zenei anyaga alapjául, s amely a Liszt által is felvetett kérdést, élet és halál összefonódását és egymáshoz fűződő viszonyát keresztény szemszögből boncolgatja. Szabó Balázs a budapesti Zeneakadémián kapta meg orgonaművészi diplomáját, majd Würzburgban, Trossingenben és Rómában tanult. Würzburgban egyházzenei diplomát, Rómában pedig a Vatikán védnöksége alatt álló „OrganExpert” nemzetközi orgonaszakértői végzettséget szerzett. PhD tanulmányait Hollandiában folytatta. Organológusként szakterülete a német barokk, a 19. és a korai 20. század orgonaépítészete. Több hazai és nemzetközi orgonarestaurálási,

ORGONA10

rekonstrukciós projekt vezető szakértője. Díjai közül kiemelkedik a Chartres-i Orgonaverseny második díja (2014). 2011 óta tanít a Zeneakadémián, 2013-tól pedig a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában. Junior Prima-díjas. Szathmáry Zsigmond tanulmányait a budapesti Zeneakadémián, majd Bécsben és Frankfurtban folytatta. 1960-ban első díjat nyert a budapesti Nemzetközi Orgonaversenyen. Az 1970-es évek óta Németországban él. Dolgozott Hamburgban, Brémában és Lübecken, 1978 óta pedig a freiburgi zeneművészeti főiskola professzora. Előadói és tanári kvalitásait megismerte már Japán és Dél-Korea is, és rendszeresen tart mesterkurzusokat a hollandiai Haarlemi Nyári Orgonaakadémián. A kortárs zeneirodalom megszólaltatása mellett Bach és Liszt kompozícióinak is elismert tolmácsolója. Sokat hangszerel és komponál, darabjait merész kísérletező kedv jellemzi, szívesen használ elektroakusztikus eszközöket is.

2016. május 22. / 20.00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Ünnepi finálé: a Notre-Dame orgonistái Olivier Latry és Philippe Lefebvre koncertje Közreműködik: Cantabile Regensburg Kórus Vezényel: Matthias Beckert Marchand: Grand dialogue Praetorius: Salve Regina alternatim orgona-improvizációval Duruflé: Prelúdium, Adagio és variációk a Veni creator himnuszra Franck: a-moll korál Duruflé: Négy motetta vegyeskarra alternatim orgona-improvizációval Thierry Escaich: Cinq versets sur Victimae Paschali Laudes Improvizáció A legendás párizsi Notre-Dame nem kevésbé legendás hangszerének története a 15. század elejéig nyúlik vissza: 1403. október 25-én avatták fel a katedrális első orgonáját, amelyet a következő évszázadokban többször bővítettek és átépítettek, így az 1600-as évek végére már kétezer síppal és négy manuállal rendelkezett. 1730-ban aztán lebontották a régi orgonát, és újat emeltek a helyére, de tizenkét eredeti síp megmaradt – ezek még ma is működnek. Az újjáépített orgona a forradalomig üzemelt, az új politikai rendnek azonban a hangszerek terén sem volt szüksége „királynőre”, s bár szerencsére ezt a királynőt nem végezték ki, a használat hiánya megtette hatását. A politikai restauráció hangszerrestaurációt is hozott magával, ez a felújítás azonban eltörpül azok mellett az újdonságok mellett, amelyeket a 19. század nagyhírű orgonaépítője, Aristide Cavaillé-Coll épített a hangszerbe: mai formáját gyakorlatilag ekkor, az 1860-as években nyerte el a Notre-Dame orgonája. A jelenleg 7800 sípot – köztük kilencszáz történelmi sípot – tartalmazó, 109 regiszteres, ötmanuálos hangszert csupán kis mértékben kellett a 20. század Aristide Cavaillé-Coll

ORGONA10

folyamán átépíteni. A kor kívánalmainak megfelelően persze be kellett vezetni az elektronikát (1924-ben), majd a kilencvenes években teljes körű modernizációra is szükség volt: az óriás-hangszert végleg össze kellett házasítani a számítógéppel. Nemcsak a hangszer rendelkezik rendkívül gazdag történettel, de a Notre-Dame-ban működött orgonisták tradíciója is: a 17. századtól kezdve töretlen francia orgonistahagyomány mindmáig él, s a Notre-Dame orgonistái mindig is főszereplői voltak e hallatlanul gazdag történetnek. 1985-től Philippe Lefebvre és Olivier Latry tölti be ezt a tisztet, s tavaly vette át a harmadik orgonista feladatkörét Jean-Pierre Leguaytől Vincent Dubois. A Müpa orgonájának tizedik születésnapja alkalmából rendezett, kétnapos koncertsorozat zárásaként tehát a legjelentősebb testvérhangszer két „gazdája” köszönti az ünnepeltet, s ajándékképpen négyszáz év orgonazenéjét hozzák magukkal. Olivier Latry a párizsi Conservatoire professzora. Mestere Gaston Litaize volt a Saint-Maur-i Akadémián, majd zeneszerzést tanult Párizsban. Huszonhárom évesen kapta a felkérést, hogy a párizsi Notre-Dame-székesegyház címzetes orgonistája legyen. A tanítás és az egyházi szolgálat mellett sikeres előadóművészi pályát is magáénak mondhat: öt kontinens számos országában, elsősorban az első turnéja színhelyéül is szolgáló Egyesült Államokban adott emlékezetes hangversenyeket. Nem specializálódott egyetlen korszakra sem, de különös előszeretettel játssza Olivier Messiaen orgonaműveit, ezek mindegyikét CD-re is rögzítette.

Philippe Lefebvre Marq-en-Barœulben kezdett orgonálni. Tizenhat éves volt, amikor Pierre Cochereau ajánlására felvették a lille-i konzervatóriumba. A párizsi Conservatoire-on orgona-, improvizáció- és zeneszerzés-tanulmányokat folytatott. Tizenkilenc évesen adta első koncertjét a párizsi Notre-Dame-székesegyházban, amelynek 1995-ben címzetes orgonistájává nevezték ki. Ma ő a katedrális zenei életének irányítója: felel a kórusiskola próbáiért, a hivatásos énekesek képzéséért, valamint minden egyéb zenei tevékenységért. 1980 és 1993 között a lille-i konzervatórium igazgatója volt, 2002 óta a párizsi Conservatoire orgonaimprovizáció-professzora. A Cantabile Regensburg Kórusról a 16.30 órai koncertnél olvashatnak. A műismertetőket írta: Fazekas Gergely

ORGONA10

Summary The most widely heard and most valuable organ in Hungary – organ of Müpa is turning ten years old. The two-day festival organised for the occasion simultaneously looks back at the past decade (and the period before its construction) and looks to the future, since in addition to classical organ recitals, the Organ10 festival will also include programmes that place the “queen of the instruments” in a somewhat less traditional role. The organ will be the main character in an interactive fairy-tale programme for children, in which they’ll not only learn from backstage about the exciting birthday preparations underway on the eve of the birthday, they’ll also witness an extraordinary battle of music elves. Another programme will feature the works of Frank Zappa (1940-1993), one of the most unique musicians and composers of the 20th century, being played on the organ, and in an adaptation by three musicians, no less: two professors from the Lyon Conservatoire – percussionist Henri-Charles Caget and organist Yves Rechsteiner, known for his work in early music – and Fred Maurin, who is equally active as a jazz guitarist, composer, and band leader. At the sixth instalment of the highly successful Organ Stories series, it won’t be just the organ – played by László Fassang, editor of Müpa Budapest’s organ concerts – that will be heard: stories narrated by actor Pál Mácsai will truly bring it to life. In addition to German Baroque organ works, the programme will feature French pieces from the 19th and 20th centuries. The “Organ10” festival’s traditional organ concerts will show different sides of the instruments. Zsuzsa Elekes and Dóra Pétery are choosing organ works by Johann Sebastian Bach – the Bible of the classical organ literature – ranging from youthful pieces to his final creations, thereby giving an illustrative picture of the oeuvre of the greatest organist of all times. The Hommage à Gárdonyi concert represents a tradition built up across three generations, with music by father and son played by the son and grandson. The father is Zoltán Gárdonyi (1906–1986), former professor of music theory at Budapest’s Ferenc Liszt Academy of Music, the son is Zsolt Gárdonyi, retired professor of music theory at the Hochschule für Musik Würzburg, while the grandson is organist Dániel Gárdonyi.

Organists Balázs Szabó, representing the younger generation, and Germanybased Zsigmond Szathmáry will be performing a concert of, with one exception, transcriptions, including one representative work by each Liszt, Kodály and Bartók. Creating organ arrangements from orchestral works has been an established practice since the Baroque period, since with its thousands of tones, the organ offers a wonderful opportunity to concentrate an entire orchestral score into a single pair of hands. Or more precisely, two hands and two feet, which can also sometimes be four hands and four feet, as we’ll see at this concert, since Zsigmond Szathmáry’s transcription of Liszt’s Les Préludes employs two organists. The festival’s finale features two star organists: Olivier Latry and Philippe Lefebvre, who have selected from 400 years of organ music. Since both are organists at Notre Dame de Paris, they will be relaying birthday wishes to the ten-year-old from an instrument whose history goes back more than 600 years.

Fotó © Nagy Attila, Müpa

SUMMARY

SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK

Ránki Fülöp és az Óbudai Danubia Zenekar

Vezényel: Hámori Máté

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK

Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok

Vezényel: Fischer Ádám

Prunyi Ilona kamaraestje

Közreműködik: Kelemen Kvartett, Solti Kamarazenekar

2016. október 1.

MATINÉKONCERTEK – Szenvedélyek

Szenvedélyem: az orgona – Fassang László

Helmuth Rilling és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

2016. november 1.

METSZÉSPONTOK

Fassang László, Szirtes Edina Mókus, Szokolay Dongó Balázs

2016. november 9. Szirtes Edina Mókus

előzetes,

AJÁNLÓ

Művészet és építészet képekben Keresse a Librinél, vagy a Vince Könyvesboltban a Müpában.

mupa.hu

Vigye haza az élményt! Megújult ajándéktárgyaink a Vince Könyvesboltban! mupa.hu

Fassang László orgonaművész

Szeretek itt lenni! #szeretekittlenni

mupa.hu

Stratégiai partnereink:

Stratégiai médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A szerkesztés lezárult: 2016. május 13. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000