Müpa Műsorfüzet - Pinchas Zukerman és a Camerata Salzburg (2017. december 8.) by Müpa Budapest

Pinchas Zukerman és a Camerata Salzburg

2017. december 8. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

MÜPA KULTÚR KÜLTÉR

JÉG–ZENE–ÉLMÉNY

Minden tekintetben. Ismét a Müpánál!

A tél és a zene varázsa! Forralt bor, minőségi programok, egy 400 m2-es valódi jégpálya, valamint egy fűtött sátor. Ez a Müpa Kultúr Kültér, ahol könnyűzenei és gyermekműsorok, látványos újcirkusz-előadások és felejthetetlen élmények várják.

mupa.hu

8 December 2017 Béla Bartók National Concert Hall

2017. december 8. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Pinchas Zukerman and Pinchas Zukerman és Camerata Salzburg a Camerata Salzburg Beethoven: Romance in G major, op. 40 Mozart: Violin Concerto in A major, K. 219 I. Allegro aperto II. Adagio III. Rondeau – Tempo di menuetto Schubert: Symphony No. 5 in B-flat major, D. 485 I. Allegro II. Andante con moto III. Menuetto. Allegro molto IV. Allegro vivace

The English summary is on page 11.

Beethoven: G-dúr románc, op. 40 Mozart: A-dúr hegedűverseny, K. 219 I. Allegro aperto II. Adagio III. Rondeau – Tempo di menuetto Schubert: V. (B-dúr) szimfónia, D. 485 I. Allegro II. Andante con moto III. Menuetto. Allegro molto IV. Allegro vivace

„Sosem akartam másoknál jobb lenni” Ha egy kicsit gyorsabban tud futni, a világ ma talán szegényebb lenne egy nagy művésszel. Bár zenei tehetsége korán megmutatkozott, és ötéves korától muzsikált, Pinchas Zukerman egy időben mégis más hivatástól álmodozott. „A hetvenes években teniszező akartam lenni – árulta el egy interjúban. – Olyannyira, hogy a hegedűtokomban teniszütőt hurcoltam magammal, egy régi típusú faütőt, amilyennel Jimmy Connors is játszott. Olyan szerettem volna ugyanis lenni, mint ő. Ha megérkeztem valahová, a repülőtérről egyenesen a teniszklubba mentem. Játszottam néhány órát, csak aztán indultam a próbára. Ugyanez történt másnap a próba után. Gyakorlatilag megállás nélkül teniszeztem.” Végül szerencsére (vagy a sportvilág szerencsétlenségére, ki tudja) mégsem lett teniszsztár Zukermanból, akit még kiskorában fedezett fel Tel-Avivban a híres hegedűművész, Isaac Stern, hanem visszatért a zenéhez. „Azt hiszem, az, hogy nagyon fiatalon játszhattam Isaac Sternnek, fordulópontot jelentett az életemben: Stern megismertetett a klasszikus zene világával, és úgy általában a kultúrával. Igazi inspirációt jelentett számomra, ahogyan utat mutatott nekem és hitt zenei képességeimben.” Így indult a szenvedélyes muzikalitásáról, virtuóz technikájáról és inspiráló személyiségéről ismert művész több mint négy évtizede tartó töretlen pályája. A napjaink egyik legünnepeltebb hegedűsének számító Zukerman többször is járt már Magyarországon. Legutóbb három éve a Budapesti Fesztiválzenekarral játszott Vivalditól Mendelssohnig ívelő programot, illetve ő is vezényelt, ahogyan ezúttal is teszi. A mai, bécsi hangulatú, jól ismert művekből összeállított műsor első darabja, Beethoven opus 40-es G-dúr románca 1803-ban jelent meg nyomtatásban. Bár érdeklődése középpontjában a billentyűs hangszerek álltak, Beethoven képzett hegedűs volt, fiatalkorában pedig brácsán játszott szülővárosa, Bonn operaházában, valamint több helyi kamarazenekarban. A szólóhegedűre és kis zenekarra írt két románc (a G-dúr mellett az F-dúr) azt követően született, hogy a komponista Bécsbe költözött, ahol számos kiváló

hegedűssel ápolt baráti és szakmai kapcsolatot. Mindkét darab rondó formában íródott; a lírai főtéma lendületesebb részekkel váltakozik, miközben a hangsúly elsősorban a kecsességre, a kifejező erőre, a díszítésre és a kidolgozottságra esik. A népszerű Beethoven-mű után Mozart K. 219-es, A-dúr hegedűversenyét hallhatjuk. A darab, amelyet Mozart egy hónappal huszadik születésnapja előtt írt, sok színpadias jellegzetességgel rendelkezik, s ebben a rangrejtett operában természetesen a szólista a főszereplő. A drámai első tételt a szokottnál hosszabb Adagio követi, középpontjában a zeneszerző egyik legszebb, leginkább szívszorító motívumával, majd a befejező tétel azzal a vad, szenvedélyes Rondóval zárul, amelynek híres, „törökös” epizódja a darab legnevezetesebb részletévé vált. Zenetörténészek szerint Mozart hegedűversenyei aligha nevezhetők életműve legmélyebb darabjainak, gáláns bájukban azonban felismerhetjük a lassan felnőtté váló zeneszerzőt, aki formákkal kísérletezik, egyre bátrabb harmóniákat alkalmaz, és mind magabiztosabban alakítja dallamait. A szünet után Schubert V. szimfóniája következik, amelyben Zukerman karmesterként irányítja a zenekart. Mint egy interjújában elmondta, 1972 óta áll a pulpituson, de tíz-tizenöt évébe telt, mire megtanulta komfortosan érezni magát a karmester szerepében. Ma már muzsikusi működése kiterjesztésének tartja a vezénylést, majdnem olyannak, mintha egy nagyobb kamarazenekarban játszana, csak éppen ilyenkor nem vonót tart a kezében, hanem pálcát. Az V. szimfóniát Schubert néhány hónappal „Tragikus” melléknévvel illetett IV. szimfóniája után írta. A művet gyakran jellemzik úgy, mint amelyben a komponista kilép Beethoven árnyékából, s egyben a klasszikus mesterek, Mozart és Haydn előtt tiszteleg. A nyitó Allegro könnyed és dallamos, táncos ritmusú és élénk lüktetésű. Ezt éneklő második tétel követi, majd táncos menüett, amely nem véletlenül idézi Mozart „Nagy” g-moll szimfóniájának világát. A darabot végül vidám és tréfálkozó finálé zárja, számos harmóniai meglepetéssel. Az V. szimfónia szokatlanul optimista és jókedvű gyöngyszeme Schubert életművének, akinek rövidre szabott pályafutását sok betegség, csalódás és szenvedés tette tragikussá.

Két műben is megcsodálhatjuk tehát azt a hangszert, amelyen Zukerman játszik, és amelyet „élete egyik szerelmének” szokott nevezni. Ezt a Dushkin néven ismert hegedűt a Guarneri del Gesùként is emlegetett Bartolomeo Giuseppe Antonio Guarnieri 1742-ben készítette, ugyanabban az évben, amelyben befejezte később Vieuxtemps nevet kapott hegedűjét, amely 2013-ban 18 millió dollárért kelt el. A neves mester műhelyéből kikerült hangszert Zukerman mindig a legmelegebb szavakkal illeti. „1980 óta van velem. 1964-ben találkoztam vele először, és azonnal beleszerettem csodálatos hangjába. Gyönyörű, meleg, nagyszerű olasz tónusú; és mostanra elválaszthatatlan részemmé vált. Egyetlen napot nem tudok elképzelni nélküle, és nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy felfedezhettem. Mindenkinek meg kell találnia azt a hangszert, amelyet lelki társának érezhet!” Zukermannak a különböző korok zenéjének autentikus előadói gyakorlatáról is határozott véleménye van, így arról is, helyes-e barokk darabokban vibratót használni. „Ha valaki járt már templomban, megfigyelhette, hogy ha abban az akusztikus környezetben játszanak az orgonán, vibráció keletkezik. Ha az ember énekel, és nem engedi ki a levegőt, a hang nem fog megszólalni, hiszen a hangszalagok is rezegnek. Akar bárki is úgy hegedülni, mintha fojtogatnák? Nem hiszem. Nem hiszem, hogy Stradivari, Amati vagy bárki más azt akarta volna, hogy a hangszere így szóljon. Ezek a nagy hegedűépítők távolabbra ható és erősebb hangra vágytak. Hangszereiken az olasz piazzákon játszottak, amelyeken a környező épületek visszaverték a hangokat. Ha az ember nem lazítja el a bal kezét, az begörcsöl. A balerinának be kell hajlítania a térdét, amikor ugrik és földet ér. Ugyanez vonatkozik a hegedűs bal kezére. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ha valaki hozzájut egy korabeli vonóhoz, ne játsszon vele Bachot vagy Mozartot. Nekem két korhű vonóm is van, és meg szoktam mutatni a növendékeimnek, hogyan kell használni őket. Néhány éve egy 1775-ből származó vonóval játszottam Mozart első és második hegedűversenyét, és imádtam! Valóban rászoríthattam a húrokra anélkül, hogy a hangzás megtört volna.” Az évek során bebizonyosodott, hogy Zukerman nemcsak nagyszerű művész, hanem lelkes és újító szellemű pedagógus is. A világ több pontján indított el olyan programokat, amelyek fiatal tehetségek, muzsikusok, karmesterek és zeneszerzők támogatását célozzák. A Manhattan School of Music egyik programjában már két évtizede is alkalmazta a távoktatást. „Sosem akartam másoknál jobb lenni. Csak azt akartam, hogy minden áldott nap a képességeim legjavát adhassam. Egyszer

elkéstem egy megbeszélt interjúról, mert be akartam fejezni egy Bach-tételt, amelyet csak úgy magamnak játszottam. Ez vagyok én, zenész, aki a legjobbat akarja adni, amire csak képes, és hozzá akarja segíteni a fiatalokat ahhoz, hogy az általa ismert legjobb úton járjanak. Aki ezt helyesen csinálja, az előtt ötven-hatvan évig tartó karrier áll.” Amikor egyszer azt kérdezték tőle, ki a kedvenc zeneszerzője, Zukerman azt mondta, ha válaszolna a kérdésre, az olyan lenne, mintha egy szülőnek meg kellene mondania, melyik gyerekét szereti jobban. „Évi több mint száz fellépés mellett nehéz lenne rámutatni egy kiemelkedő előadásra – fogalmazott. – Olyan sok élményben volt már részem rengeteg hangversenyteremben, hogy ma már azt élvezem a legjobban, ha együtt játszhatom a tanítványaimmal és a kollégáimmal, mindig abban a reményben, hogy a következő alkalommal még jobbak leszünk. Legyen szó barokk, klasszikus, romantikus vagy kortárs művekről, a darabok mindig új jelentést nyernek, ahogyan az értelmezésük is változik, és ezt nagyon szeretem. Egyszerűen élvezem a nagyszerű zenét. Remélem, az emberek a jövőben is örömüket lelik majd abban, ha a klasszikus repertoár darabjait játszhatják és hallgathatják, miközben folyamatosan új zeneszerzőket és művészeket fedeznek fel.” Más alkalommal azonban mégiscsak megnevezett valakit, akinek a muzsikáját ma este is hallhatjuk. „Csodálom Mozartot, ahogyan Leonardo da Vincit vagy Michelangelót is, mert olyasmit hoztak létre, amire soha senki más nem volt képes.” A klasszikus zene iránti rajongása ellenére Zukerman otthon, kikapcsolódásként már nem hallgat zenét. „Nem teszem, mert a fejemben megállás nélkül, a nap huszonnégy órájában szól a zene. Ha olykor mégis végig kell hallgatnom egy CD-felvételt, magammal viszem az autómba, ahol egyedül lehetek. A kocsimnak tizennyolc hangszórója van, fantasztikusan szólnak, és pontosan arra tudok koncentrálni, amire kell.” Miután életét ennyire betölti a muzsika, nem csoda, hogy akkor is szakmai választ adott, amikor azt kérdezték tőle, mi a legborzalmasabb dolog, amit csak el tud képzelni. „Ha valaki hamisan játszik. Amikor zeneileg rossz előadást hallok, mert a zenészek vagy nem nézik, mi áll a kottában, vagy nem azt játsszák. A középszerűség szerintem méreg, ezért távol tartom magam tőle.” És hogyan szeretne továbbélni a koncertlátogatók szívében? „Azt szeretném, ha úgy emlékeznének rám, mint olyasvalakire, aki szépen és tisztán játszott.” Írta: Mörk Leonóra

PINCHAS ZUKERMAN ÉS A CAMERATA SALZBURG

Fotó © Cheryl Mazak

Pinchas Zukerman 1948-ban született Tel-Avivban, ahová a szülei holokauszt-túlélőként érkeztek Kelet-Európából. Zenei adottságaira elsőként édesapja figyelt fel, az ő irányításával kezdett el négyévesen furulyázni, majd klarinétozni. Hegedűt nyolcévesen vett először a kezébe. Tizennégy évesen Isaac Sternnek köszönhetően került New Yorkba, hogy a neves Juilliard School of Music növendéke legyen. Saját bevallása szerint nem számított mintadiáknak, gyakran megszökött az órákról, hogy inkább csavarogjon. „Sokat tanultam a New York-i utcákon. Szerencsém volt, hogy magamba szívhattam azt a sok tudnivalót, és nem tankönyvekből sajátítottam el. Inkább még több próbára és koncertre elmentem, semmint bent üljek egy teremben” – emlékezett vissza azokra az évekre. Nevét 1963-ban ismerte meg a világ: ekkor, tizenöt évesen adta bemutatkozó hangversenyét. Első lemezfelvételét 1969-ben készítette: Doráti Antal és a Londoni Szimfonikus Zenekar közreműködésével Csajkovszkij, illetve a New York-i Filharmonikusok kíséretével és Leonard Bernstein irányításával Mendelssohn Hegedűversenyét játszotta. Hegedű- és brácsaművészként, karmesterként és kamarazenészként több mint száz zeneművet rögzített hanglemezre. Felvételeiért huszonegy alkalommal jelölték Grammy-díjra, két esetben el is nyerte a rangos elismerést. 2017/18-ban már kilencedik évadát tölti Londonban a Royal Filharmonikus Zenekar első vendégkarmestereként, de továbbra is járja a világ koncerttermeit Dél-Amerikától Oroszországig, Ausztráliától Budapestig. Ottawában él harmadik feleségével, a csellista Amanda Forsyth-tal.

A Camerata Salzburgot 1925-ben alapították a salzburgi Mozarteum tanárai és diákjai. Az ötlet a karmester, zenepedagógus és zenetörténész Bernhard Paumgartnertől, a Salzburgi Ünnepi Játékok társalapítójától és későbbi elnökétől származott. Az együttes, amelynek Mozart-matinéi hamar az Ünnepi Játékok kedvelt eseményeivé váltak, a hagyományos kamarazenekari repertoárra koncentrál. Tagjai egyaránt játszanak karmester, szólista, illetve koncertmester irányításával, valamint kisebb kamarazenei formációkban is. Mozart mellett főként a bécsi klasszikus mesterek, Haydn, Beethoven és Schubert műveit tűzik műsorra. A Salzburgi Ünnepi Játékokon rendszeresen megszólaltatnak szimfonikus darabokat, valamint Mozart-operákat – így alakult ki a kön�nyen felismerhető „salzburgi Mozart-hangzás”. A Camerata Salzburg egyik meghatározó vezetője Végh Sándor volt, akinek irányítása alatt repertoárjuk romantikus (Mendelssohn, Brahms, Dvořák, Csajkovszkij) és 20. századi (Bartók, Stravinsky, Schönberg) szerzők műveivel bővült. A zenekar ugyanebben az időszakban hozta létre saját fesztiválját: Begegnung (Találkozás) címmel 1987 óta lépnek fel koncertsorozatukkal a bécsi Konzerthausban. 2007-ben az együttes művészeti vezetését Leonidasz Kavakosz hegedűművész vette át, aki már Végh Sándor idején is rendszeresen játszott a kamarazenekarral, majd 2011-ben Louis Langrée lett a vezető karmester.

Fotó © Pia Clodi

PINCHAS ZUKERMAN ÉS A CAMERATA SALZBURG

ELSŐ HEGEDŰ Ülési sorrendben Gregory Ahss, koncertmester Yoshiko Hagiwara Stephanie Baubin Gabor Papp György Acs Kana Matsui Risa Schuchter MÁSODIK HEGEDŰ Ülési sorrendben Michaela Girardi Werner Neugebauer Nanni Malm Dagny Wenk-Wolff Izso Bajusz Flora Schilt BRÁCSA Ülési sorrendben Iris Juda Firmian Lermer Agnes Repaszky Claudia Hofert Jutas Javorka CSELLÓ Stefano Guarino Jeremy Findlay Shane Woodborne Dana Micicoi

BŐGŐ Burgi Pichler Christian Junger Martin Hinterholzer FUVOLA Wally Hase OBOA Matthias Bäcker Laura Urbina FAGOTT Marco Lugaresi Christoph Hipper KÜRT Bostjan Lipovsek Josef Sterlinger

SUMMARY

Camerata Salzburg Photo © Pia Clodi

Summary Recognised equally as a violinist, violist, conductor and chamber musician, Pinchas Zukerman was born in Tel Aviv in 1948. His musical gifts were first noticed by his father, and by the age of 14 he was studying at New York’s Julliard School of Music thanks to the backing of renowned violinist Isaac Stern. He gave his first concert at the age of 15. This evening, the audience will get to marvel at his instrument: known as the “Dushkin”, it was crafted by Guarneri del Gesù in 1742. “I have been with my violin since 1980,” said the artist. “It has a warm, lovely, terrific Italian sound and is surely a part of me at this point. Everyone has to find their own instrumental soul mate!” The programme for the evening consists of well-known pieces with a Viennese flavour. The first, Beethoven’s Romance in G major (op. 40) was written in the form of a rondo. The lyrical main theme alternates with faster parts, with the emphasis primarily on gracefulness, expressive power, ornamentation and elaboration. The second piece is Mozart’s Violin Concerto No. 5 in A major, perhaps the most frequently performed work of its type in music history. The third and final piece, Schubert’s Symphony No. 5, is often described as the point when the composer stepped out of Beethoven’s shadow, while also paying tribute to the Classical masters Mozart and Haydn. The orchestra, Camerata Salzburg, was founded in 1925 by professors and students at Salzburg’s Mozarteum. In addition to works by Mozart, they also play the Viennese Classical masters: Haydn, Beethoven and Schubert. One of the key leaders in the ensemble’s history was Sándor Végh, who expanded their repertoire to embrace Romantic (Mendelssohn, Brahms, Dvořák, Tchaikovsky) and 20th century (Bartók, Stravinsky, Schoenberg) composers. During this same period, the orchestra launched its own festival, named Begegnung (“Encounter”), their concert series taking place at the Wiener Konzerthaus since 1987.

Juan Diego Flórez áriaestje

2017. december 11.

Fotó © Kristin Hoebermann

KARÁCSONYI HANGVERSENY

J. S. Bach: Karácsonyi oratórium

Vezényel: Marc Minkowski

2017. december 13.

Marc Minkowski Fotó © Benjamin Chelly

Budafoki Dohnányi Zenekar – A varázslat

Közreműködik: Feledi Project Vezényel: Hollerung Gábor

2017. december 16.

Hollerung Gábor Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

KODÁLY-ÜNNEPI HÉTVÉGE

Kodály 135

Vezényel: Hamar Zsolt

2017. december 17.

Ünnepi operagála

A Visegrádi Csoport magyar elnöksége alkalmából

Közreműködik: Edita Gruberova, Schöck Atala, Ladislav Elgr, Krzysztof Bączyk, a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Peter Valentovič

2017. december 20.

Újévi matinékoncert gyerekeknek Fischer Ádámmal Haydn: A teremtés – részletek

Vezényel: Fischer Ádám

előzetes,

AJÁNLÓ

Budapestre hangolunk

See S ee yyou ou tthere! here!

Stratégiai médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Pinchas Zukerman Címlapfotó: Cheryl Mazak A szerkesztés lezárult: 2017. november 27. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!