Kobajasi Kenicsiró és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
2018. április 27. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
mupa.hu
3
27 April 2018 Béla Bartók National Concert Hall
2018. április 27. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Ken-Ichiro Kobayashi Kobajasi Kenicsiró and the Hungarian Radio és a Magyar Rádió Symphony Orchestra Szimfonikus Zenekara Featuring: István Várdai – cello Conductor: Ken-Ichiro Kobayashi Dvořák: Cello Concerto in B minor, op. 104, B. 191 Dvořák: Symphony No. 8 in G major, op. 88, B. 163 The English summary is on page 9.
Közreműködik: Várdai István – cselló Vezényel: Kobajasi Kenicsiró Dvořák: h-moll gordonkaverseny, op. 104, B. 191 Dvořák: VIII. (G-dúr) szimfónia, op. 88, B. 163
4
„A győztes Kobajasi Kenicsiró istenáldotta művész, aki egyrészt végtelen biztonsággal mozog a zene anyagában, másrészt aszerint alakul át és változik meg, hogy milyen művet, illetve az adott mű melyik részletét vezényli.” 1974 májusában így méltatta a Magyar Televízió I. Nemzetközi Karmesterversenyének első helyezettjét a versengésről beszámoló Pernye András. Az életének legelső európai útján Budapestre érkező, akkor harmincnégy esztendős japán karmester teljesítményével nemcsak a zsűrit és a kritikusokat, de a magyar közönséget is lenyűgözte, s így komoly része és érdeme volt abban, hogy a karmesterverseny és vele a klasszikus zene tévénézők millióinak személyes ügyévé vált, Fotó © Kotschy Gábor, Müpa legalább néhány hétre. Ma már nyilvánvaló és magától értetődő tény, hogy Kobajasi Kenicsiró 1974-es budapesti győzelme egy hosszú távú és gazdag művészi kapcsolat nyitánya volt, mely kapcsolat Ivaki városának szülöttét a magyar szimfonikus zenekarok és egyúttal a magyar koncertlátogatók immár több, egymást követő nemzedékével fűzte össze. „Egy dolog nem fér a fejembe, amit minden alkalommal örömmel tapasztalok: a magyar közönség valamilyen oknál fogva teljesen szívébe fogadott engem. Sokat köszönhetek és nagy hálával tartozom a magyaroknak.” Egy közelmúltbeli interjújában fogalmazott így a régóta „fogadott magyarnak számító” dirigens, akinek hazai elismertségéről díjak és kitüntetések is tanúskodnak: 1986-ban Liszt-emlékéremmel, 1990-ben A Magyar Kultúráért díjjal, 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetéssel jutalmazták, 2010 óta pedig hivatalosan is a Magyar Kultúra követe. A hazájában Kobaken néven becézett, japán és európai zenekarok sorát irányító, hetvennyolc esztendős karmester a magyarországi szimfonikus együttesek közül a Magyar Állami Hangversenyzenekarral, azaz a mai Nemzeti Filharmonikus Zenekarral dolgozott a legtöbbet. A Ferencsik Jánost csodáló (és bevallottan kicsit félő) Kobajasi ugyanis a karmesterversenyt követően segédkarmesteri feladatokat vállalt a zenekarnál, Ferencsik halála után pedig az akkor elbizonytalanodott helyzetű együttes egyik megmentője lett: 1987-től egy évtizeden át irányította a zenekar művészi működését – ezt méltóképpen ismerte el a neki adományozott örökös tiszteletbeli elnök-karnagyi cím.
Kobajasi emellett kisebb-nagyobb rendszerességgel szinte valamennyi magyar szimfonikus zenekart vezényelte, így a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát is, hiszen ezzel az együttessel már a karmesterverseny során munkakapcsolatba került. A döntő után adott villámnyilatkozatában így nyilatkozott: „A magyarok kedves emberek, a Rádiózenekar pedig magas színvonalon játszó együttes, s akitől tanulhat az ember, azzal mindig öröm muzsikálni.” A kölcsönös kedvező benyomás tartós tapasztalattá erősödött az évek során, amelyekben a japán dirigens a Rádiózenekar hangversenyeinek visszatérő vendégévé vált. A Beethoven mellett a romantika és a késő romantika zenei világa, ezen belül kitüntetetten Antonín Dvořák (1841–1904) művészete iránt is kivételes fogékonyságot tanúsító Kobajasi Kenicsiró ma este két közkedvelt és méltán főműnek nevezhető Dvořák-kompozíciót vezényel a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara élén. A h-moll gordonkaverseny talán a csellóversenyek legnépszerűbbike, amelyet több okból is a honvágy, a nosztalgia és a férfibú személyes művészi megnyilatkozásaként szokás értelmezni. Dvořák ugyanis ezt az utolsó versenyművét 1894-ben még Amerikában kezdte komponálni, s így a benne felhangzó szláv melódiák (így a mindjárt az első tétel zenekari bevezetésében, közvetlenül a cselló belépése előtt megszólaló lendületes táncdallam) kézenfekvő módon az utolsó New York-i konzervatóriumi tanévét teljesítő cseh professzor hazavágyódását jelzik. Az első tétel dalszerű melléktémájáról pedig a komponista azt írta a barátainak az egyik hazaküldött levelében, hogy valahányszor eljátssza a zongorán, elérzékenyül tőle. Ráadásul a második, lassú tételben Dvořák korábbi önmagát idézte, Hagyj engem egyedül című dalának melódiájával első szerelmére (és egyúttal sógornőjére), a tőle távol betegeskedő Josefine Kaunitzra gondolva vissza. Az 1895 februárjában immár cseh földön befejezett versenymű harmadik tételében vissza is tér ez az emlékező-emlékeztető és – minthogy Dvořák hazatérve értesült az asszony haláláról – búcsúztató szereppel felruházott dallam. Talán ez a nemesen viselt férfibánat, a csellószólam emelkedettsége és borongása, valamint a mű egészére jellemző energikus kifejezésmód érzékletessége késztette a Dvořákot régóta nagyra becsülő és pártoló Johannes Brahmst arra, hogy a h-moll gordonkaversenyt igazi férfias darabként méltassa. Brahms volt az is, aki mintegy megfeledkezve saját korábbi Kettősversenyéről, így dicsérte Dvořák e művét: „Ha sejtettem volna, hogy lehet ilyen versenyművet írni gordonkára, magam is megpróbálkoztam volna vele!” Dvořák egyébként harminc évvel korábban már hozzálátott egy csellóverseny megkomponálásához, végül azonban a hangszerelés megkezdése előtt félbehagyta a saját maga által sikerületlennek ítélt A-dúr versenyművet. Utóbb sokáig úgy tartotta, hogy a cselló,
KOBAJASI KENICSIRÓ ÉS A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA
5
6
bármennyire remek zenekari hangszer is, egy versenymű szólójára nem igazán alkalmas. Így jószerint önmagát is meglepte azzal az elhatározásával, hogy mégiscsak megír egy csellóversenyt. Ebben a döntésben komoly szerepe volt az őt erre régóta ösztönző virtuóz cseh csellistának, Hanuš Wihannak. Eredetileg ő lett volna a h-moll csellóverseny ősbemutatójának szólistája is, Wihan azonban nem érte be néhány praktikus és a szerző által is elfogadott jó tanáccsal, hanem teljes saját cadenzával kívánta megtoldani Dvořák versenyművét. A komponista ezért inkább másnak adta az ősbemutató lehetőségét: 1896. március 19-én Londonban az angol Leo Stern játszhatta el nyilvánosan elsőként a gordonkaverseny magánszólamát. Idővel aztán Wihan is jobb belátásra tért, s a hamar népszerűvé váló versenymű sikeres előadója lett – 1899. december 20-án Budapesten is eljátszotta, méghozzá a szerző vezényletével. A h-moll gordonkaverseny ma esti szólistája, Várdai István még innen van harmincharmadik születésnapján, de már jó ideje az egyik legkeresettebb és legünnepeltebb csellistának számít itthon és a nagyvilágban egyaránt. 2014-ben Münchenben megnyerte az ARD Nemzetközi Csellóversenyét, ezzel lezárta versenyző korszakát és egyúttal versenygyőzelmei sorozatát. A pécsi születésű, muzsikuscsaládból származó művész napjainkban New Yorktól Tokióig világszerte koncertezik, 2016 decembere óta Stradivaricsellója, egy 1673-as, korábban Jacqueline Du Pré és Lynn Harrell vonója alatt is megszólaló instrumentum társaságában. Mindeközben a magyar komolyzenei Fotó © Pályi Zsófia, Müpa élet egyik főszereplője és fáradhatatlan motorja is: számtalan koncertet ad, Baráti Kristóffal közösen néhány éve ő irányítja a Kaposfest működését, s még a tévés komolyzenei tehetségkutató, a Virtuózok egyik zsűritagjaként is tágítja imponáló tevékenységi körét. A Liszt- és Junior Prima-díjas muzsikus tavaly a Prima Primissima zeneművészeti kategóriájának egyik Prima-díjasa lett. Ha Brahmsnak van Akadémiai nyitánya, Dvořák VIII. (G-dúr) szimfóniáját (op. 88, B. 163) akár akadémiai szimfóniának is nevezhetnénk: az Újvilág után legkedveltebb Dvořákszimfóniát ugyanis szerzője a Ferenc József császár és király nevét viselő prágai cseh
irodalmi és művészeti akadémiának ajánlotta, akadémiai taggá választását hálálva meg. Az 1889 augusztusa és novembere között a komponista rendszeres nyári lakhelyéül szolgáló Vysoká u Příbramě kastélyában megszületett szimfónia érdekes módon szintén összefüggésbe hozható Dvořák első, reménytelen szerelmével: Vysoká u Příbramě ugyanis Josefine férjének, a politikus Wenzel Robert von Kaunitz grófnak a birtoka volt, s a zeneszerző az ő vendégükként tért vissza időről időre ebbe az egyszerre pasztorális hangulatú és előkelő környezetbe. A pályafutásának egyik sikeres és kiegyensúlyozott periódusát reprezentáló G-dúr szimfónia is itt keletkezett tehát, s a mű egyszerre őrzi és idézi Dvořák akkori derűs hangulatát, valamint a természeti környezetet. A szimfónia klasszikus formai hagyományát ezúttal is öntudatosan felvállaló zeneszerző cseh népies motívumok, dallamtöredékek sorát építette be e művébe, amely – anélkül, hogy erre programszerű utalást találnánk – akár Dvořák Pastorale szimfóniájának is tekinthető. A VIII. szimfónia kritikusai, ismertetői és elemzői legalábbis, egymástól többé-kevésbé függetlenül, rendszerint cseh tájakra, természeti képekre, nyári viharra és madárdalra asszociáltak a mű hallatán. A méltóságteljes, ünnepélyes vonulás képzetét ébresztő első tételben, ahogy azt Berlász Melinda írja: „újabb és újabb gondolatok, táncos lüktetésű motívumok követik egymást, és a szimfóniatétel kezdőszakasza [...] jobban hasonlít színpadi felvonuláshoz, mint hangszeres tételhez. Úgy érezzük, hogy Dvořák számára a változás káprázata, a hirtelen felvillanások fontosabbak itt az organikus kifejtésnél”. A középtételek közül a második, meg-megtorpanó Adagio tétel meditatív, bensőségesen merengő hangulatát előbb megszakítja egy idilli táncos szakasz, majd a tétel a pátosz, sőt a himnikus hang magaslatára emelkedik. Az Allegretto grazioso jelzésű harmadik tétel a népszerű mű különlegesen kedvelt részlete a benne megszólaló „szláv keringő” varázsos hangjának köszönhetően. Ez a káprázatos tétel egy-egy pillanatával, ritmusképletével még arra is képes, hogy az előkelő hangvétel sérelme nélkül a cseh népi táncok hangulatát is megidézze. A drámai erejű, harsány trombitafanfárral induló negyedik tétel (Allegro ma non troppo) a folytatásban elmélyült-melankolikus hangvételt, mesterien kidolgozott variációkat és szilaj táncszakaszt egyaránt felvonultat. Az 1890. február 2-án Prágában, a szerző vezényletével bemutatott VIII. szimfónia hamar meghódította Európa koncerttermeit, s különösen népszerűvé vált NagyBritanniában, ahol Dvořák és Hans Richter is előszeretettel dirigálta. Dvořák Angliában – a Stabat Mater mellett – e művének az előadásával hálálta meg a Cambridge-ben kapott egyetemi díszdoktori címet. Írta: László Ferenc
KOBAJASI KENICSIRÓ ÉS A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA
7
8
Fotó © Posztós János, Müpa
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara idén hetvenöt esztendős: Dohnányi Ernő kezdeményezésére 1943-ban alapították. „Életre kelt a rádió egy régi terve és nagy sikerre hivatott újítása” – írták ekkor a Dohnányi által vezényelt első koncertről, s a következő években valóban nagyszerű és hatalmas repertoárú együttessé vált a Rádiózenekar. Koncerten, rádió- és tévéstúdióban és természetesen lemezeken muzsikálva, a szimfonikus alaprepertoárt, kortárs zenét, operát vagy éppen operettet játszva a zenekar hazai és vendégművészek sokaságával dolgozott együtt az évtizedek során. A hangzásért és a játék összefogottságáért pedig olyan karmesterek szavatoltak, mint Lehel György, Vásáry Tamás, az együttest a Budapesti Wagner-napok rezidens zenekarává tevő Fischer Ádám, majd Vajda Gergely és a jelenlegi állandó karmester, Kovács János.
Summary This evening’s program presents two exceptionally popular works by Czech composer Antonín Dvořák (1841–1904) under the direction of 78-year-old Japanese conductor Ken-Ichiro Kobayashi, who has been a favourite of Hungarian audiences ever since he won first prize at the first Hungarian Television International Conductors' Competition in 1974. Kobayashi, who is deeply committed to the canon of Romantic music in general and the works of Dvořák in particular, will join the Hungarian Radio Symphony Orchestra with its expansive repertoire and 75-year history to accompany soloist István Várdai in a performance of Dvořák's Cello Concerto in B minor. Despite his young age, Várdai has long been one of the most sought after and celebrated cellists both in Hungary and around the world. Since December 2016, he has performed on the 1673 Stradivarius cello previously played by Jacqueline Du Pré and Lynn Harrell. Dvořák's Cello Concerto in B minor, composed in 1894 and 1895, is the artistic manifestation of homesickness, nostalgia and the sorrow of man, and is perhaps the most popular cello concerto of all time. The second and third movements of the piece, which the composer began writing in America, indirectly evoke the memory of Dvořák's first love, Josefina Kaunitzova, who had recently passed away. Johannes Brahms described it as a truly masculine piece, characterised by the uplifting, brooding cello and its eloquent, energetic mode of expression. Aside from the immensely popular Symphony from the New World, Dvořák's most popular and often-played symphony is No. 8 in G major, composed between August and November 1889. Grateful for being elected as a member of the academy, the composer dedicated this fundamentally upbeat and pastoral work to the Emperor Franz Joseph Academy for Sciences, Literature and Arts in Prague. Dvořák, who advanced and embraced formal classical traditions of the symphony, also incorporated a series of Czech folk melodies into the piece, meaning that even if no references are found of his intentions, this could be considered Dvořák's pastorale symphony.
SUMMARY
9
Reitze Smits és a Budapest Saxophone Quartet
2018. május 2.
Reitze Smiths Fotó © Annelies van der Vegt
MATINÉKONCERTEK – MŰHELYTITKOK
A honvágy zenéje – Bartók: Concerto
Közreműködik: Budafoki Dohnányi Zenekar Vezényel: Hollerung Gábor
2018. május 6.
Hollerung Gábor Fotó © Csibi Szilvia, Müpa
Piotr Anderszewski és a Skót Kamarazenekar
Koncertmester: Stephanie Gonley
2018. május 22.
Piotr Anderszewski Fotó © Saint Venant
BUDAPESTI WAGNER-NAPOK
Trisztán és Izolda
Rendező: Cesare Lievi Művészeti vezető és vezényel: Fischer Ádám
2018. június 7., 13., 16.
Anja Kampe Fotó © Sasha Vasiljev
BUDAPESTI WAGNER-NAPOK
A bolygó hollandi
Művészeti vezető: Fischer Ádám Rendező: Kovalik Balázs Vezényel: Michael Boder
2018. június 8., 10.
Ric Furman
BUDAPESTI WAGNER-NAPOK
Tannhäuser
Rendező: Matthias Oldag Művészeti vezető és vezényel: Fischer Ádám
2018. június 14., 17.
Sophie Koch Fotó © Vincent Pontet
előzetes,
AJÁNLÓ
Stratégiai médiapartnerünk:
Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma
Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Kobajasi Kenicsiró A szerkesztés lezárult: 2018. április 18. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!