Händel: Nagy Sándor ünnepe
2015. március 28. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
mupa.hu
Müpa Rádió
Müpa Rádió Élmény minden pillanatban. Hallgassa a Müpa Easy és Müpa Symphony csatornákat a mupa.hu-n!
mupa.hu
28 March 2015 Béla Bartók National Concert Hall
2015. március 28. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Händel: Händel: Alexander’s Feast Nagy Sándor ünnepe A joint production of the Lithuanian National Opera and Ballet Theatre and the Palace of Arts, semi-staged performance Featuring: Eleanor Dennis – soprano, Lucia Duchoňová – alt, Eric Stoklossa – tenor, Tadas Girininkas – bass, Purcell Choir, Orfeo Orchestra (artistic director: György Vashegyi), Dancers of Venekei Művek, with Rita Boborik-Šliagere, Eglė Grėbliauskaitė, Meda Jonaitytė, Eglė Špokaitė, Julija Ulvydienė, Tamás Herzog, Krisztián Nagy, Zsolt Matus Conductor: Rolf Beck John Dryden’s text translated by: Péter Fábri Dramaturg: Judit Oláh-Fenyvesi Set: Éva Szendrényi Costums: Juozas Statkevičius 3D animation: László Zsolt Bordos Rehearsal director: Sylvie Gabor Director: Csaba Káel The English summary is on page 15.
A Litván Nemzeti Opera és Balettszínház és a Művészetek Palotája közös produkciója, félig szcenírozott előadás Közreműködik: Eleanor Dennis – szoprán, Lucia Duchoňová – alt, Eric Stoklossa – tenor, Tadas Girininkas – basszus, Purcell Kórus, Orfeo Zenekar (művészeti vezető: Vashegyi György), a Venekei Művek táncosai, valamint Rita Boborik-Šliagere, Eglė Grėbliauskaitė, Meda Jonaitytė, Eglė Špokaitė, Julija Ulvydienė, Herzog Tamás, Nagy Krisztián, Matus Zsolt Vezényel: Rolf Beck John Dryden szövegét fordította: Fábri Péter Dramaturg: Oláh-Fenyvesi Judit Díszlet: Szendrényi Éva Jelmez: Juozas Statkevičius 3D animáció: Bordos László Zsolt Játékmester: Sylvie Gabor Rendező: Káel Csaba
Händel: Nagy Sándor ünnepe
3
A Vauxhall Gardens London egyik legnépszerűbb parkja volt a 17. század második felétől, ahová a városlakók jó időben felfrissülni, vacsorázni jártak, és a szerény belépődíj ellenében még zenés szórakozásban is részük lehetett. Az „élménykert”, melyet a korabeli angolok pleasure gardenként emlegettek, különösen felkapott lett, amikor irányítását 1732-ben egy élelmes vállalkozó, Jonathan Tyers vette át: itt mulatott akkoriban a londoni polgárság és az arisztokrácia egyaránt. Tyers ötlete volt többek közt az is, hogy felállítsa a kertben az egyre nagyobb hírnévnek örvendő zeneszerző, Georg Friedrich Händel (1685–1759) egész alakos márványszobrát is. Louis François Roubiliac – Akkoriban sem volt gyakori, hogy még élő művészről szobrot Händel, 1738 mintázzanak, ráadásul Louis François Roubiliac 1738-as alkotása meglehetősen szokatlannak hathatott: a komponista otthoni ruhában, kigombolt ingben, papucsából félig kibújva, paróka nélkül, félrecsúszott sapkában látható. Alakjának egyedül az kölcsönöz némi ünnepélyességet, hogy – mintegy Apollóként – díszes lírát penget, a megszólaló dallamot pedig puttószerű kisfiú jegyzi le egy viola da gamba hátára fektetett kottapapírra. Az újszerű, fesztelen hangulatú ábrázolás sikert aratott: a szobrász Roubiliac, aki Händel személyes ismerőse volt, ezzel az alkotásával egy csapásra ismertté vált (és bő két évtizeddel később ő faragta ki a zeneszerző síremlékét is a Westminsterapátságban).
A Victoria & Albert Múzeumban található Händel-szobor zenetörténetileg érdekes részlete – és ez köti össze ma esti koncertünk műsorával –, hogy a komponista bal könyökével saját partitúráira támaszkodik. Nem véletlen, hogy a négy vastag kötet között megtaláljuk a Nagy Sándor ünnepét (HWV 75) is, hiszen a mű két évvel korábbi, 1736-os bemutatója Londonban nagy tetszést váltott ki: az első előadást a Covent Gardenben ezerháromszázan hallották. A hangversenyen két már hírneves szoprán, Anna Maria Strada és Cecilia Young mellett Händel felfedezettje, az alig húszéves John Beard énekelt, valamint egy Erard nevű basszus (akinek keresztneve nem maradt ránk). A siker nagyságát az is jelzi, hogy a mű teljes partitúráját igen hamar, már 1738-ban ki is nyomtatta John Walsh londoni zeneműkiadója. Händel a máskor szokásosnál
Händel: Nagy Sándor ünnepe
5
Vauxhall Gardens
jóval magasabb tiszteletdíjat tehetett zsebre, és a nagyszámú megrendelő között találjuk a királyi család nem kevesebb, mint hét tagját is. A kotta díszes címlapján a komponista portréja is helyet kapott (a németalföldi Jacob Houbraken metszete), alatta pedig a darab egyik jelenete látható (Hubert-François Gravelot munkája). Händel angliai pályafutásának alakulásához is minden bizonnyal hozzájárult a Nagy Sándor ünnepének kedvező fogadtatása: a zeneszerzőt többek közt ez is arra ösztönözhette, hogy az olasz operák helyett egyre inkább az angol nyelvű oratóriumok komponálása felé forduljon. A későbbi években – a biztos siker reményében – többször felújította a darabot: 1755-ig összesen még huszonöt alkalommal került műsorra. Különböző londoni helyszínek mellett 1742-ben a szerző magával vitte Dublinba is, ahol ugyanabban a koncertsorozatban szólalt meg, mint a Messiás bemutatója. Erre az alkalomra Händel egyébként az eredetileg kétrészes darabot háromrészessé bővítette, de néhány másik esetben is, például 1739-ben és 1751-ben, a művet az adott körülményekhez és énekesekhez igazítva változtatott a partitúrán. Művészetének ismerői Händel halála után is legnépszerűbb darabjai között tartották számon a Nagy Sándor ünnepét: a régizenéért lelkesedő báró, Gottfried van Swieten az 1780-as években Bécsben Mozartot kérte fel, hogy Händel oratóriumai közül néhányat dolgozzon át oly módon, hogy azok az akkori zenészek számára előadhatók, a közönség számára pedig befogadhatók legyenek. Ekkor készült el
négy Händel-mű – a Messiás, az Óda Szent Cecília napjára, az Acis és Galatea, valamint a Nagy Sándor ünnepe – Mozart-féle verziója, amelyek igazi zenetörténeti ínyencségnek számítanak. A darab története Kr. e. 330-ban játszódik Perszepoliszban, nem sokkal az után, hogy Nagy Sándor elfoglalta a perzsák városát. A makedón király, oldalán szeretőjével, Thaïsszal, lakomát ad, melyen kedvelt muzsikusa, Timotheus szórakoztatja. A zene hatására az uralkodót különböző hangulatok fogják el: amikor Timotheus isteninek nevezi, büszkeség vesz rajta erőt, amikor a zenész Bacchusról énekel, Nagy Sándor az ivást és a katonaéletet dicsőíti, majd egyre őrültebb, ittasabb állapotba kerül. Ezután, amikor ellenfele, Dáriusz király halála kerül szóba, gyász és szomorúság keríti hatalmába, a szerelem megéneklésekor pedig sóhajtozva szeretője keblére omlik. Végül, Joshua Reynolds – Thaïs, 1781 a bosszú említésekor, feltámad Nagy Sándor pusztító ereje, fáklyákat ragad, és felgyújtja Perszepoliszt. Ennek előzménye, hogy a perzsák százötven évvel korábban, Kr. e. 480-ban, Athén elfoglalásakor lerombolták a várost. A legenda szerint nem csak a zene bírta rá a királyt honfitársai megbosszulására: görög szeretője, Thaïs is szerepet játszott ebben (a librettóban csupán annyi olvasható, hogy Thaïs „ment elöl” a város felgyújtásakor), de történelmileg csak Athén leégése tény, a szándékos gyújtogatás nem.
A darab az erős végkifejlet, a város felégetése ellenére sem sorolható Händel drámai oratóriumai közé: az óda fő célja tulajdonképpen a zene hatalmának allegorikus illusztrációja, amint ez az alcímben is megfogalmazódik: Alexander’s Feast, or the Power of Musick. Hagyományos értelemben vett, valódi cselekményről nem is beszélhetünk, hiszen a librettó végig egyes szám harmadik személyben beszél a szereplőkről, akik között valódi interakció sincs. Voltaképp az igazi főszereplő maga a Zene, amely hatással van mindenkire, még a leghatalmasabb emberekre is. (Ily módon a történet az Orfeusz-monda közeli rokona.) Az allegorikus, természetfeletti karaktert erősíti, hogy a perszepoliszi történet végén, az utolsó tételekben megjelenik Szent Cecília is. Ez a szál a korabeli angol
közönséghez is közel hozta a művet: Händel Angliájában a korai kereszténység római mártírnője kultikus figura volt, akinek tiszteletére rendszeresen tartottak megemlékezéseket, sokszor ünnepnapjához, november 22-éhez kapcsolódva. 1739ben például ezen a napon Händel két ilyen témájú kompozíciója szólalt meg egy koncerten: az Óda Szent Cecília napjára, párba állítva a Nagy Sándor ünnepével. Mindkét mű – a korban szintén nagy tisztelettel övezett – John Dryden (1631–1700) szövegén alapul. Az 1697-ben íródott Dryden-műből Händel barátja és csodálója, Newburgh Hamilton készített librettót a Nagy Sándor ünnepéhez, hűségesen követve az eredetit. Mint terjedelmes előszavában fogalmaz: „Elhatározott szándékom volt, hogy ne engedélyezzek semmiféle indokolatlan szabadságot magamnak ezzel a költeménnyel kapcsolatban, amely oly régóta büszkesége nemzetünknek, és amelyhez senki nem adhat hozzá vagy vehet el belőle anélkül, hogy ártana neki. Éppen ezért arra szorítkoztam, hogy áriákra, recitativókra és kórusokra bontsam, általában olyan szentnek tekintve a szavakat, hogy a legkevésbé se sértsem meg azt a rendet, amelyben eredetileg elhelyezkedtek.” Dryden szövege – témájából adódóan – szinte kínálja magát a megzenésítésre: már keletkezése évében komponált rá egy zeneművet Jeremiah Clarke (1674–1707), de az a partitúra sajnos elveszett. Händel természetesen nem mulasztja el az óda számos zenére, hangra utaló szavát és kifejezését megjeleníteni a darabban. Emellett minden alkalmat kihasznál, hogy az amúgy mindenekelőtt lírai szöveg drámaibb fordulatait, élénk képeit plasztikusan, közvetlenül átélhetően fejezze ki zenéjében. Különösen gazdag a mű hangszerelése: az ittasan mulatozó katonák tételében kürtöket és oboákat hallunk, a bosszú harcias zenéje természetesen a trombitáké, az elesett görög hősök szellemét megjelenítő részben különleges hangszínt ad az énekest kísérő brácsa és fagott, Szent Cecília megjelenésekor pedig földöntúli, egyben archaikus hangzást teremt a két blockflöte. Oratóriumai előadásakor, körülbelül 1733-től, Händel szokásává és védjegyévé vált, hogy a részek között orgonaversenyeket adott elő, részben improvizálva. A Nagy Sándor ünnepe – valószínűleg zenei témája és rövidebb terjedelme miatt is – eredetileg három concertót is tartalmazott, melyek közül az egyik, egy C-dúr concerto grosso, szokás szerint a két rész között hangzott el. Hatásos lehetett, amikor egy másik, a hárfára, lyrichordra és lantra írott B-dúr concerto az első részben a tenor következő szavai után csendült fel: „Timotheus, magas székén, / a zengő kórus közepén / szárnyas ujjakkal nyúlt a lanthoz: / csengő hangok szállnak magasba, / ébresztve égi örömöt.” A harmadik hangszeres mű pedig egy orgonaverseny volt,
Händel: Nagy Sándor ünnepe
7
Modell - Eglė Grėbliauskaitė-Tursienė Fotó © Martynas Aleksa, Litván Nemzeti Opera és Balettszínhaz
és a darab végén, Szent Cecília megjelenésekor adták elő, a szent saját hangszerére és szokásos attribútumára, az orgonára utalva. Ma esti előadásunkon, a második rész kezdőszámaként a C-dúr concerto grosso első tétele hangzik el. A Vilniusi Fesztiválon 2014 júniusában tartották a Nagy Sándor ünnepe színpadi bemutatóját, Káel Csaba rendezésében. A vállalkozás tulajdonképpen a fesztivál barokk sorozatába illeszkedik: korábban J. S. Bach János-passióját is színpadra vitték, a világhírű amerikai művész, Robert Wilson rendezésében. A Händel-mű óriási népszerűségnek örvend a litván fővárosban: az előadást az idei szezonban repertoárdarabként játssza a színház. Most ezt a produkciót hozzák el Budapestre, ahol a Müpa adottságaihoz igazítva, vagyis félig szcenírozott változatban látható. Az előadás zenei vezetője mindkét helyszínen Rolf Beck, Budapesten két magyar együttes, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar működik közre. Káel Csaba szerint különleges kihívást jelentett, hogy ennek az alapvetően lírai alkotásnak feltárulhasson a színpadi vetülete. A közönség részéről is más megközelítést kíván az előadás, mint egy cselekménnyel teli dráma, de a darab költőisége, mélysége, melyet Händel zenéje újabb dimenzióval gazdagít, mégis megrendítő erejű.
Rendezőként Káel Csaba a darab által felvetett, ma is aktuális, erkölcsi, filozófiai kérdésekre koncentrált. Ezek közül is leginkább a hatalom, valamint az ember hatalomhoz való viszonyának témája foglalkoztatta, mely több szinten is megjelenik a műben. A kérdéskör talán a legerősebben a férfi–nő viszonyban merül fel: miként lehetséges, hogy Nagy Sándort, egy hatalma teljében lévő férfit, szeretője ráveszi a bosszúra, vagyis Perszepolisz felégetésére? Ahhoz, hogy ez a színpadon megfoghatóvá, láthatóvá válhasson, Káel 21. századi keretet adott a játéknak: Nagy Sándort egy orosz milliárdos személyesíti meg, aki szeretőjének bankettet ad, és azon egy haute-couture divatbemutatót rendeznek. Ebben a kontextusban főszereplővé válnak a litván divatguru, Juozas Statkevičius által tervezett, pazar jelmezek, melyek – nyilvánvaló modernségük mellett – plasztikusan illeszkednek a darab történetéhez is, hiszen az ókori perzsa látványvilág inspirálta őket. Írta: Scholz Anna
Händel: Nagy Sándor ünnepe
9
Fotó © Christina Raphaelle
Eleanor Dennis a Royal College of Music diplomájának megszerzése után első kiugró sikereit a Rodelinda címszereplőjeként és a Riccardo Primo Constanzájaként aratta a Londoni Händel Fesztiválon, ahol később Telemann Orpheus című operájának koncertszerű előadásában is fellépett. A The Rival Queens című produkcióban Händel, Hasse és Porpora áriáit énekelte. Repertoárja későbbi korok (Beethoven, Richard Strauss, Britten, Elgar) darabjait is magában foglalja. Dolgozott többek közt a BBC Filharmonikusokkal, a Royal Filharmonikus Zenekarral, valamint az Angol Nemzeti Opera, a Classical Opera és az Early Opera társulatával, s olyan neves karmesterekkel, mint Ilan Volkov, Vladimir Jurowski és Daniel Harding.
Lucia Duchoňová, a pályája elején járó szlovák mezzoszoprán műkedvelő kórusénekesként szeretett bele a muzsikálásba és felvételizett a pozsonyi zeneakadémiára. Repertoárjának tekintélyes részét a régizene teszi ki; oratóriuménekesként bemutatkozott már a Göttingeni Händel Fesztiválon, a szentpétervári Fehér Éjszakák Fesztiválon, valamint a Schleswig-holsteini Zenei Fesztiválon. A daléneklés is különleges örömet nyújt számára: dalestjein szívesen állít össze szokatlan kombinációjú műsort, például Dvořák, Berlioz, Britten vagy éppen Samuel Barber kompozíciói közül válogatva.
Eric Stoklossa Drezdában született, és a nagynevű fiúkórus, a Kreuzchor tagjaként szerezte meg zenei képzésének alapjait. Felsőfokú tanulmányai és operai debütálása is szülővárosához kötődik: 2006-ban szerzett diplomát a Carl Maria von Weber Konzervatóriumban, és Csajkovszkij Anyeginjében Lenszkijként lépett először színpadra. Első átütő, nemzetközi sikerét 2007ben érte el, amikor Bécsben Pierre Boulez vezényletével Janáček A holtak házából című darabjában Aljeját formálta meg. Azóta fellépett több Mozart-darabban mint Belmonte, Ferrando és Don Ottavio, de énekelte Rimszkij-Korszakov és Gottfried von Einem operáinak tenorszerepeit, s Haydn, Händel, Bach és Johann Adolf Hasse műveiben is szerepet kapott. Fotó © Julius Gunzel
Tadas Girininkas csupán hat éve szerezte meg diplomáját a vilniusi zeneakadémián, de máris komoly repertoárt tudhat magáénak. Az elmúlt években leginkább szülőhazájában, Litvániában hódította meg az operaszínpadokat: énekelte például Escamillót a Carmenből, Sparafucilét a Rigolettóból, Don Alfonsót a Così fan tuttéből, Johannt a Wertherből, Raimondót a Lammermoori Luciából, valamint Verdi Attilájának címszerepét. Sikerét mutatja többek között az is, hogy 2013-ban Litvániában „Az év operaénekesének” választották. Fotó © Martynas Aleksa
Rolf Beck családja ellenkezése miatt nem választhatta a zenei pályát, így először jogot tanult, majd munkája mellett folytatott zenei stúdiumok után lett a Bambergi Szimfonikusok menedzsere. Itt rögtön megalapította a zenekarhoz tartozó kórust, melynek azóta is vezetője. 1999ben a nagyhírű zenei fesztivál intendánsa lett Schleswig-Holsteinban, ahol kórusakadémiát hozott létre, amely a fiatal énekesek képzésének világszerte ismert műhelyévé vált. A fesztivál vezetésétől 2013-ban vis�szavonult, de – amint egy interjúban fogalmazott – fel sem merül benne, hogy nyugdíjba vonuljon: energiáit a vezénylésbe fekteti. Karmesterként repertoárjának gerincét a nagy oratóriumok és egyházi kórusdarabok teszik ki, de elkötelezett tolmácsolója a kortárs zeneműveknek is. Pályája során számos lemezt készített, melyek közül különösen nagy elismerést váltott ki Bach Karácsonyi oratóriumának, Händel Júdás Makkabeusának, valamint a Nagy Sándor ünnepének felvétele.
Fotó © Wagner Csapó József
A Purcell Kórust és az Orfeo Zenekart Vashegyi György, a magyarországi historikus régizene-játék és -oktatás meghatározó alajka hozta létre 1990/91-ben. A két együttes tagjai azóta Magyarország kiemelkedő régizene-specialistáivá váltak: repertoárjuk gerincét a Gesualdótól Mozartig terjedő periódus zenéje alkotja, de későbbi kompozíciókat is megszólaltatnak. A zenekar koncertmestere Paulik László, s munkájában néhány éve – szintén koncertmesterként – a világhírű barokkhegedű-virtuóz, Simon Standage is részt vesz. Az együtteseket az utóbbi években olyan nemzetközi hírű karmesterek is vezényelték, mint például Helmuth Rilling, René Jacobs és Philippe Herreweghe.
Händel: Nagy Sándor ünnepe
11
Káel Csaba a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végezte tanulmányait. Több dokumentum-, rövid játékfilm, tévésorozat és közel háromszáz reklámfilm rendezője. Operarendezőként 1999-ben debütált Mozart Così fan tutte című művének szabadtéri előadásával. Első rendezése a Magyar Állami Operaházban Haydn L’infedeltà delusa című operája volt 2000-ben. 2002-ben készült el Bánk bán című operafilmje, amelyet az Oscar-díjas operatőrrel, Zsigmond Vilmossal forgatott. Operaszínpadon olyan művészekkel dolgozott már együtt, mint Marton Éva, Rost Andrea, Miklósa Erika, Jevgenyij Nyesztyerenko, Leo Nucci és José Cura. A kezdetektől a Művészetek Palotája művészeti tanácsadója, 2011-től vezérigazgatója.
Szendrényi Éva az elmúlt húsz évben díszlettervezőként Magyarország szinte minden szegletében megfordult. Díszletei láthatók voltak többek közt Debrecenben (Verdi: Simon Boccanegra), Szolnokon (Shakespeare: Vízkereszt), Veszprémben (Hair), Győrben (Erkel: Hunyadi László) és Szegeden (Boito: Mefistofele, Rossini: Sevillai borbély és Orly grófja, Puccini: Triptichon, Verdi: Otello). Számos munkája készült közösen Kovalik Balázs rendezővel, közülük a Magyar Állami Operaházban Puccini Turandotja látható. Ugyanott tekinthető meg díszleteivel Wagner A bolygó hollandi című műve, Vivaldi Farnace című operájának bemutatója pedig 2015 júniusában lesz.
Juozas Statkevičius a nemzetközi divatvilág litván sztárja: új kollekcióinak bemutatóit évről évre hatalmas érdeklődés övezi, és nemrég saját parfümkreációját is piacra dobta. Divattervezői munkája mellett több mint két évtizede vesz részt jelmeztervezőként színházi produkciók létrehozásában: prózai darabokhoz és balettekhez, operákhoz és musicalekhez is tervezett egyedi stílusú ruhákat, elsősorban Litvániában, de a világ számos más országában is. Mások mellett olyan operák elevenedtek meg az általa megálmodott jelmezekben, mint Verdi Álarcosbálja, Gounod Faustja, Puccinitől a Manon Lescaut, Mozarttól pedig A varázsfuvola és a Così fan tutte.
Fotó © Paulius Gasiūnas
Bordos László Zsolt a Képzőművészeti Egyetemen festőművésznek készült, de másodéves korában megismerkedett a 3D animációval, ami olyan erős hatással volt rá, hogy azóta is azzal foglalkozik. Kezdetben kisebb elektronikus fesztiválokon szerepelt mint VJ, majd egyre nagyobb projektek találták meg. Később ő készítette az első nagy felbontású, nagy méretű 3D animációkat Magyarországon, különböző külső és belső helyszíneken. A nemzetközi hírnevet az hozta meg számára, hogy a dubaji Pálma-sziget hivatalos megnyitóján háromszáz méteres vetítést mutatott be.
Fotó © Hatlaczki Balázs
Händel: Nagy Sándor ünnepe
13
Bacchus – Eligijus Butkus Fotó © Martynas Aleksa, Litván Nemzeti Opera és Balettszínhaz
Summary Premièred in London in 1736, Alexander’s Feast brought enormous success to its composer George Frideric Handel (1685–1759). The composer himself valued the work highly, having it performed on 25 more occasions during his lifetime. The story is set in Persepolis in 330 BC, not long after Alexander the Great has captured the Persian city. The Macedonian king, with his lover Thaïs at his side, holds a banquet at which his favourite musician Timotheus entertains. The music arouses various moods in the ruler: when Timotheus calls him divine, he is overcome with pride; when the musician sings of Bacchus, Alexander extols drinking and the soldier’s life. When the death of King Darius is recalled, he is gripped by mourning and sorrow, and when Timotheus sings of love, he melts into the arms of his lover. Finally, at the mention of vengeance, he seizes torches and sets Persepolis ablaze in revenge for the capture and sacking of Athens by the Persians in 480 BC. Legend has it that it was not the music alone that incited the king to avenge his countrymen, but that his Greek lover Thaïs also played a part. Despite its powerful denouement, the piece does not count among Händel’s dramatic oratorios, as the main aim of this musical ode was actually to provide an allegorical illustration of the power of music. This is reinforced by the appearance in the final movements at the end of the story of Saint Cecilia, who enjoyed a cult status in Handel’s England. The libretto is adapted from John Dryden’s ode from 1697, which Newburgh Hamilton divided into arias, recitatives and choruses. This performance of Alexander’s Feast is a joint production of the Palace of Arts and the Lithuanian National Opera and Ballet Theatre, and premièred in June 2014 at the Vilnius Festival. This evening the production comes to Budapest, where it can be enjoyed in a semi-staged version adapted to the features of the Palace of Arts. According to director Csaba Káel, projecting this fundamentally lyrical work on stage represented an unusual challenge. Although the performance demands a different approach from the audience than for a dramatic work full of action, the poetry and depth of the piece is no less powerful. Káel has provided a 21st century framework for the story, in which Alexander the Great is embodied in the figure of a Russian billionaire who throws a banquet for his lover featuring an haute couture fashion show.
Händel: Alexander’s Feast
15
BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL
DanteXperience
Közreműködik: MÁV Szimfonikus Zenekar Vezényel: Vittorio Bresciani
2015. április 24.
BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL
Teatro di San Carlo
Verdi: Luisa Miller
Koncertszerű előadás Vezényel: Daniele Rustioni
2015. április 26.
Elena Mosuc Fotó © Suzanne Schwiertz
SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK
Várdai István és a Kodály Filharmonikusok Debrecen
Vezényel: Somogyi-Tóth Dániel
2015. május 3. Várdai István
Budafoki Dohnányi Zenekar
A szerelem arcai – A magasztos
Vezényel: Hollerung Gábor
2015. május 10. Hollerung Gábor
Ránki Dezső zongoraestje
2015. május 19.
Rising Stars
Matosinhos String Quartet Signum Saxophone Quartet
2015. május 21.
Signum Saxophone Quartet Photo © Nadine Targiel
előzetes,
AJÁNLÓ
Kiadta a Müpa Nonprofit Kft.
stratégiai partnereink:
stratégiai médiapartnereink:
A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.
Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Fúriák - Julija Maslinskaja-Ulvydienė, Meda Jonaitytė, Renata Mikailionytė, Nagy Sándor - Tadas Girininkas Címlapfotó: Martynas Aleksa, Litván Nemzeti Opera és Balettszínház Tervezés: Hammer Advertising Kft. A Müpa fotóit Csibi Szilvia,Pető Zsuzsa, Posztós János és Kotschy Gábor készítette. A szerkesztés lezárult: 2015. március 20. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
ISO: 9001:2000