2021. JANUÁR 20.
OLIVIER LATRY, A PÁRIZSI NOTRE-DAME ORGONISTÁJA 1
mupa.hu
20 January 2021 Béla Bartók National Concert Hall
OLIVIER LATRY, ORGANIST OF NOTRE-DAME DE PARIS J. S. Bach: Musikalisches Opfer, BWV 1079 – Ricercar a 6 J. S. Bach–Widor: Memento Bach – Marche du Veilleur de nuit Liszt–Guillou: Prelude and Fugue on the Theme B-A-C-H (syncretic version) Barié: Organ Symphony – Intermezzo Vierne: Organ Symphony No. 1 in D minor, Op. 14 – Andante; Final Dupré: Variations sur un Noël, Op. 20 Olivier Latry: Improvisation The English summary is on page 8.
2
2021. január 20. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
OLIVIER LATRY, A PÁRIZSI NOTRE-DAME ORGONISTÁJA J. S. Bach: Musikalisches Opfer, BWV 1079 – Hatszólamú ricercar J. S. Bach–Widor: Memento Bach – Marche du Veilleur de nuit Liszt–Guillou: Prelúdium és fúga a B-A-C-H témára (szinkretikus változat) Barié: Orgonaszimfónia – Intermezzo Vierne: I. (d-moll) orgonaszimfónia, op. 14 – Andante; Final Dupré: Változatok egy karácsonyi dallamra, op. 20 Olivier Latry: Improvizáció
3
2019. április 15-én kigyulladt a párizsi Notre-Dame-székesegyház felállványozott tornya és tetőszerkezete, a tűzvész következtében pedig összeomlott a kúp alakú huszártorony és megsemmisült a tetőzet kétharmada. A katedrális azóta üresen, csendbe és sötétségbe burkolódzva áll, mindössze az orgonapulpitus apró fénye pislákol: az Aristide Cavaillé-Coll által 1868-ban átépített hangszer csodával határos módon sértetlen maradt. Olivier Latry, aki 1985 óta a Notre-Dame címzetes orgonistája, a pusztító tűzvész kitörésekor Ausztriában turnézott a phil Blech Wien együttessel. (A sors fintora, hogy eredetileg a mai hangverseny is az orgonista és a bécsi fúvósegyüttes közös produkciója lett volna, ezt azonban a járvány meghiúsította.) Amikor aznap késő délután visszaérkezett bécsi szállodájába, egyik barátjától rövid szöveges üzenetet kapott, amelyben ennyi állt: „Ég a Notre-Dame.” Sokakhoz hasonlóan nem tudott mást tenni, csak dermedten követni, mi történik tőle ezer kilométerre, abban a templomban, amely huszonhárom éves kora óta meghatározó szerepet tölt be életében. Latry ugyan sokat van távol a francia fővárostól – évente körülbelül 280 éjszakát tölt szállodákban, hiszen hangszerének nagyköveteként a világ legrangosabb helyszínein lép fel, neves karmesterek és vezető zenekarok vendégeként szerepel, tekintélyes kiadóknak készít lemezeket –, de mindeddig, amikor Párizsban volt, ideje nagy részét a Notre-Dame-ban töltötte a székesegyház legendás hangszerén gyakorolva. Erre legközelebb csak a rekonstrukciós munkálatok befejeztével lesz lehetősége: a leégett székesegyház falai és oszlopai rendkívül instabillá váltak, ezért az orgona által okozott Fotó © Deyan Parouchev rezgések komoly veszélyt jelentenének. Latry mégsem maradt munka nélkül: a sikeres, tudatos és kísérletező művész a párizsi katedrálisban betöltött posztja mellett 2012 óta az Orchestre National de Montréal emeritus orgonaművésze, 2017-ben pedig a Dresdner Philharmonie rezidens művésze lett. Számtalan 4
új kompozíciót mutatott be, melyek közül kiemelkedik Kaija Saariaho Maan varjot című, orgonára és zenekarra írt darabja (2014), Michael Gandolfi versenyműve (2015), illetve Benoît Mernier concertója, melyet a brüsszeli BOZAR új orgonájának felavatására írt (2017). Latry a koncertezés mellett a jövő művészeinek képzésével is foglalkozik a párizsi Conservatoire National Supérieurben. Munkásságát világszerte számos elismeréssel díjazták. 2000-ben a Francia Szépművészeti Akadémia Simone et Cino Del Duca Alapítványának kitüntetését kapta meg, 2006-ban a North and Midlands School of Music, 2007-ben pedig a Royal College of Organists „Honoris Causa” ösztöndíját nyerte el. Az American Guild of Organists 2009 áprilisában az év előadójának választotta, 2010-ben a montreali McGill Egyetem tiszteletbeli doktorrá avatta. Hazája orgonaművészetéhez erős szálak kötik, amit diszkográfiája is bizonyít. Olivier Messiaen összes orgonaművét a Deutsche Grammophon számára rögzítette, majd ezzel a repertoárral Párizsban, Londonban és New Yorkban is fellépett. Szintén a német kiadó felkérésére készítette el 2005-ben César Franck-opuszokat felvonultató albumát. A zenekari kíséretes orgonaművek közül Saint-Saëns orgonaversenyét Christoph Eschenbachhal és a Philadelphia Zenekarral játszotta lemezre, mely az Ondine kiadásában jelent meg, 2013-ban pedig a Naïve adta ki Trois Siècles d’Orgue à Notre-Dame de Paris (A párizsi Notre-Dame orgonájának három évszázada) című albumát, amelyre a katedrális korábbi orgonistáinak kompozícióiból válogatott, saját improvizációival egészítve ki őket. 2016-ban a Warner Music számára készített felvételeket a Philharmonie de Paris Rieger orgonáján, amelynek az év elején tartott újbóli felavatására is felkérték. Olivier Latry 2019-ben kötött szerződést a La Dolce Volta kiadóval, első közös produkciójuk a Bach to the Future című album volt. A felvétel fókuszában Bach orgonaművei álltak, amelyeket ezúttal nem a történeti hitelességre törekedve, hanem kortársi olvasatban adott elő, segítségül hívva a Notre-Dame hatalmas orgonájának teljes regiszterarzenálját. A lemez így egyszerre tiszteleg a német komponista munkássága, a 19. századi franciaországi orgonaépítészet, illetve Olivier Latry előadó- és átiratkészítő-művészete előtt. A hangfelvételek 2019 januárjában készültek, egy hónappal később pedig egy nagyszabású promóciós videót is forgattak hozzá. A produkció résztvevői nem sejthették, hogy munkájuknak hamarosan milyen történeti és dokumentációs értéke lesz: Latry lemeze ugyanis az utolsó ismert professzionális felvétel az orgona hangzásáról. A drónokkal, kis és nagy kamerákkal, pazar világítástechnikával készített kisfilm a katedrális ismert és rejtett szépségeit egyaránt rendkívüli részletességgel dokumentálta, így az eredetileg a lemez népszerűsítéséhez készült mozgókép fontos adatokat fog szolgáltatni a templom rekonstrukciós munkálatai során. Olivier Latry ma esti budapesti hangversenye egy ezen az albumon is felcsendülő művel kezdődik. A Hatszólamú ricercar Johann Sebastian Bach (1685–1750) egyik kései kontrapunktikus alkotása, amely manapság leggyakrabban csembalón csendül fel, bár orgonán vagy akár 5
zongorán való megszólaltatása is hasonlóképpen elfogadott. A darab ugyanis nem egy meghatározott hangszerre készült zenemű, inkább elméleti munka. 1747. május 7-én II. Frigyes porosz király személyes kihallgatáson fogadta az idős mestert – a potsdami rezidencián lezajlott találkozóra azért kerülhetett sor, mert Bach fia, Carl Philipp Emanuel akkor már közel egy évtizede az udvar köztiszteletben álló zenésze volt. Az uralkodó a nem sokkal korábban feltalált kalapácszongorát mutatta be a zeneszerzőnek, és arra kérte az improvizációs képességeiről híres Bachot, hogy egy általa kitalált és fuvolán megszólaltatott témára háromszólamú fúgát improvizáljon. Bach ennek eleget is tett, de Frigyes nem érte be ennyivel, és egy hatszólamú fúga rögtönzésére is szerette volna rábírni. Bach erre ott helyben már nem vállalkozott, de felajánlotta, hogy Lipcsébe hazatérve kidolgozza a művet, és elküldi az uralkodónak. Két hónappal a találkozó után Bach kiadott egy sorozatot, amelynek mindegyik darabja a királyi témán alapszik. A sorozat címe Musikalisches Opfer (Zenei felajánlás), alcíme Regis Iussu Cantio Et Reliqua Canonica Arte Resoluta (A király által megadott téma kiegészítésekkel, kánonstílusban megoldva), a benne helyet kapó Hatszólamú ricercar pedig a király által adott feladat megoldása. Charles-Marie Widort (1844–1937) Camille Saint-Saëns és Charles Gounod, illetve az orgonaépítő Aristide Cavaillé-Coll közbenjárásának eredményeképpen huszonhat évesen nevezték ki ideiglenes jelleggel a párizsi Szent Szulpicius-templom orgonistájává. Az „ideiglenesség” 1933 végéig tartott, vagyis Widor 64 éven át maradt a templom kötelékében. Ma este egy Bach előtt tisztelgő sorozatának részlete csendül fel: az 1925-ben bemutatott Memento Bach című ciklus különböző Bach-művek „hangszereléséből”, illetve szabad feldolgozásából áll. A negyedik darab (Marche du Veilleur de nuit – Az éjjeliőr menetelése) a türingiai mester 1731-ben keletkezett, 140. számot viselő, „Wachet auf, ruft uns die Stimme…” kezdősorú kantátájának koráltételét használja fel, amely egy 1599-es lutheránus népéneket értelmez újra. Widor utóda korábbi segédje, a pályáját orgonista csodagyerekként kezdő Marcel Dupré (1886–1971) lett. Dupré egész hátralévő életében megőrizte ezt a pozíciót, így mivel Widor több mint hat évtizedet töltött ott, a Szent Szulpicius-templom orgonistapozíciója egy évszázad alatt mindössze egyszer cserélt gazdát. A jelentős pedagógusi pályát is befutó Dupré művei közül ezúttal egy karácsonyi dalra írt változatot, a Variations sur un Noël című kompozíciót hallgathatjuk meg. Jean Guillou (1930–2019) francia komponista, orgonaművész, zongorista és pedagógus 1963 és 2015 között a párizsi Saint Eustache-templom címzetes orgonistája volt. Széles körben ismertté vált zeneszerzőként, improvizátorként és orgonaépítők tanácsadójaként. Számos kiváló átirattal gyarapította az orgona amúgy sem szűkös repertoárját, például Liszt Ferenc (1811–1886) B-A-C-H témára írt virtuóz Prelúdium és fúgájával. Az „orgonaszimfónia” egy speciális, elsősorban Franciaországban művelt műfaj volt a 19–20. század fordulóján. A kifejezés alatt nem orgonát is alkalmazó zenekari művek értendők, 6
hanem szimfonikus igénnyel írt többtételes orgonadarabok. A kifejezésben a „szimfónia” a „szimfonikus stílusú orgonákra” is utal; az első ilyen hangszert a már említett Aristide Cavaillé-Coll építette. Míg a tiszta és éles hangú barokk és klasszicista orgonákat a kontrapunktikus művek minél precízebb megszólaltatásának igényével tervezték, addig a szimfonikus orgonahangzás fókuszában a melegebb tónus és a hangszínek minél nagyobb gazdagsága állt. Utóbbit a regiszterek számának megsokszorozása, illetve a hangerő egyenletes növelésének-csökkentésének lehetősége teremtette meg. Az orgonaszimfónia műfajának legfontosabb alkotója Widor mellett Louis Vierne (1870–1937) volt, aki Latry korai elődjeként szintén a Notre-Dame-székesegyház orgonistája volt 1900-tól egészen haláláig. A koncerten hat orgonaszonátája közül az 1895-ben keletkezett 1. orgonaszimfónia utolsó két tétele (Andante, Final) csendül fel, a sajnálatosan rövid életű Augustin Barié (1883–1915) Orgonaszimfóniájából pedig az Intermezzo tételt hallgathatjuk meg. A rögtönzés, avagy a „pillanat művészete” évszázadok óta az orgonisták hálás területe – gondoljunk csak vissza a Musikalisches Opfer történetére. Múlt és jelen, tradíció és modernitás szimbiózisaként a mai hangversenyt Olivier Latry improvizációja zárja. Írta: Németh Zsombor
7
SUMMARY On 15 April 2019, the scaffolded tower and roof structure of Notre-Dame de Paris caught fire. The ensuing blaze led to the collapse of the conical spire and the destruction of two-thirds of the roof. The cathedral has stood empty ever since, shrouded in silence and darkness. A single tiny light flickers all alone from the organ pulpit: the instrument rebuilt by Aristide Cavaillé-Coll in 1868 had nearly miraculously survived unscathed. Olivier Latry, who has served as a titular organist at Notre-Dame de Paris since 1985, happened to be touring in Austria with phil Blech Wien when the devastating fire broke out. (As fate would have it, today’s concert was originally planned as a joint production between the organist and the Viennese wind ensemble, except the pandemic made it impossible for this to take place.) When he returned to his hotel room in Vienna late that afternoon, he received a short text message from a friend that read simply, “Notre-Dame is burning.” Like many other people, he could do nothing else but watch in shock what was happening, one thousand kilometres to the west, to the church that had played such a key role in his life since he was 23 years old. While Latry frequently finds himself far away from the French capital – as an ambassador of his instrument, he spends around 280 nights a year in hotels as he appears in the world’s most eminent venues as a guest of renowned conductors and leading orchestras while recording albums with prestigious labels – he had always spent much of the time when he was in Paris in Notre-Dame, practising on the cathedral’s legendary instrument. He will not have the opportunity to do so again until the reconstruction work is complete, about a decade from now. He will have no lack of work until then, however: as a conscious and experimental artist, he is engaged in serious concert and educational activities. In addition to his post in the Parisian cathedral, he has served as the Orchestre National de Montréal’s organist emeritus since 2012 and as a resident artist with the Dresdner Philharmonie since 2017. He is credited with the premières of countless new compositions. He will begin his concert with a late work by Johann Sebastian Bach: Ricercar a 6, which was published as part of Musikalisches Opfer. This will be followed by one work each by Charles-Marie Widor and Ferenc Liszt, both of which reflect the music of Bach. In the second half of the programme, we will hear excerpts from two organ symphonies: one by Louis Vierne, the other by Augustin Barié. In a symbiosis of tradition and modernity, the evening will conclude with Latry’s own improvisation.
8
9
Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu A címlapon: Olivier Latry © Son Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon. A szerkesztés lezárult: 2021. január 15. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
Stratégiai partnerünk:
A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.
mupa.hu