2022. MÁRCIUS 2.
RÉGIZENE FESZTIVÁL
BARÁTH EMŐKE ÉS AZ ENSEMBLE ARTASERSE: KETTŐSSÉG
VEZÉNYEL: PHILIPPE JAROUSSKY mupa.hu
2 March 2022 Béla Bartók National Concert Hall
EARLY MUSIC FESTIVAL
EMŐKE BARÁTH AND ENSEMBLE ARTASERSE: DUALITY PHILIPPE JAROUSSKY, CONDUCTING
Handel: Radamisto – overture, HWV 12 Handel: Giulio Cesare in Egitto – “L’aura che spira” (Sesto’s aria from Act 2), HWV 17 Handel: Radamisto – “Ombra cara” (Radamisto’s aria from Act 2), HWV 12 Handel: Concerto grosso in D minor, Op. 3, No. 5, HWV 316 – 1. Largo; 2. Fuga – Allegro; 3. Adagio; 4. Allegro, ma non troppo; 5. Allegro Handel: Radamisto – “Qual nave smarrita” (Radamisto’s aria from Act 3), HWV 12 Handel: Deidamia – “Ai Greci questa spada” (Achille’s aria from Act 3), HWV 42 Handel: Rodelinda – “Io t’abbraccio” (Rodelinda and Bertarido’s duet), HWV 19 Handel: Concerto grosso in B minor, Op. 6, No. 12, HWV 330 – 1. Largo Handel: Alcina – “Ah! Ruggiero crudel!... Ombre pallide” (Alcina’s recitative and aria from Act 2), HWV 34 Handel: Concerto grosso in B-flat major, Op. 3, No. 2, HWV 313 – 1. Vivace; 2. Largo Handel: Giulio Cesare in Egitto – “Se pietà di me non senti” (Cleopatra’s aria from Act 2), HWV 17 Handel: Concerto grosso in A minor, Op. 6, No. 4, HWV 322 – 1. Larghetto affettuoso Handel: Lotario – “Scherza in mar la navicella” (Adelaide’s aria from Act 1), HWV 26 Handel: Giulio Cesare in Egitto – “Caro! Bella! Più amabile beltà” (Cesare and Cleopatra’s duet from Act 3), HWV 17 Ensemble Artaserse receives support of Gisèle Tissier–Grandpierre Foundation from the French Institute. The English summary is on page 10. 2
2022. március 2. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
RÉGIZENE FESZTIVÁL
BARÁTH EMŐKE ÉS AZ ENSEMBLE ARTASERSE: KETTŐSSÉG VEZÉNYEL: PHILIPPE JAROUSSKY
Händel: Radamisto – nyitány, HWV 12 Händel: Giulio Cesare in Egitto – „L’aura che spira” (Sesto áriája, II. felvonás), HWV 17 Händel: Radamisto – „Ombra cara” (Radamisto áriája, II. felvonás), HWV 12 Händel: d-moll concerto grosso, op. 3, No. 5, HWV 316 – I. Largo; II. Fuga – Allegro; III. Adagio; IV. Allegro, ma non troppo; V. Allegro Händel: Radamisto – „Qual nave smarrita” (Radamisto áriája, III. felvonás), HWV 12 Händel: Deidamia – „Ai Greci questa spada” (Achille áriája, III. felvonás), HWV 42 Händel: Rodelinda – „Io t’abbraccio” (Rodelinda és Bertarido duettje), HWV 19 Händel: h-moll concerto grosso, op. 6, No. 12, HWV 330 – I. Largo Händel: Alcina – „Ah! Ruggiero crudel!... Ombre pallide” (Alcina recitativója és áriája, II. felvonás), HWV 34 Händel: B-dúr concerto grosso, op. 3, No. 2, HWV 313 – I. Vivace; II. Largo Händel: Giulio Cesare in Egitto – „Se pietà di me non senti” (Cleopatra áriája, II. felvonás), HWV 17 Händel: a-moll concerto grosso, op. 6, No. 4, HWV 322 – I. Larghetto affettuoso Händel: Lotario – „Scherza in mar la navicella” (Adelaide áriája, I. felvonás), HWV 26 Händel: Giulio Cesare in Egitto – „Caro! Bella! Più amabile beltà” (Cesare és Cleopatra duettje, III. felvonás), HWV 17 Az Ensemble Artaserse a párizsi Francia Intézeten belül működő Gisèle Tissier-Grandpierre Alapítvány támogatásában részesül.
3
Georg Friedrich Händel (1685–1759) operáiról írt monumentális, kétkötetes monográfiájában Winton Dean a zeneszerző angliai operaszerzői működését (1711–1741) hat korszakra osztotta fel, ezzel is érzékeltetve, hogy a három évtizedet felölelő időszak milyen sokféle kihívás elé állította Händelt és vele együtt az Itáliából importált zenés színházat. Baráth Emőke és a Philippe Jaroussky irányításával közreműködő Ensemble Artaserse koncertjén a Radamisto, a Rodelinda és a Julius Caesar Egyiptomban képviseli a második operai korszakot (1719–1726, a Royal Academy időszaka), a Lotario a negyediket (1729–1734, a második Akadémia), az Alcina az ötödiket (1734–1737, Covent Garden), a szerző utolsó műve, a Deidamia pedig a hatodikat (1738–1741). Mint a korszak legtöbb operájában, ezekben a művekben is neves kasztrált énekesek alakították a kulcsfontosságú férfiszerepeket, az énekesnők pedig a nadrágszerepektől a drámai hősnőkig, tragikákig sokféle színpadi karakterben tűnhettek fel. Händel számos operájában léptetett színpadra énekesnőket fiatal férfiak megformálójaként, illetve kedvelte az olyan librettókat, melyekben a hősnő férfiként, azaz álruhában igyekszik elérni célját. Händelalbumának kísérőfüzetében Baráth Emőke így fogalmazott: „Ha az elmúlt évszázadokban egy nő úgy döntött, férfiruhát ölt, annak jó oka volt: hogy tanulhasson, mint Margaret Ann Bulkley (1789–1865), az első brit női orvos; hogy dolgozhasson, mint Dorothy Lawrence (1896–1964), aki az első világháborúban tudósított az angol frontról; vagy hogy a hazájáért harcoljon, mint Szent Johanna (1412–1431). George Sand (1804–1876) a női egyenjogúságért küzdött férfiruhában. Mindannyian a társadalmi normákkal szemben léptek fel, és mindig hatalmas volt a kockázat is: el kellett viselniük a társadalom megvetését, és volt közülük, aki az életével fizetett. A 17. századtól kezdve a színház volt az a hely, ahol egy nő „legálisan” viselhetett férfiruhát. Férfiak is jelenítettek meg női karaktereket, ezek azonban inkább komikus hatást keltettek, míg az énekesnőknek törekedniük kellett a férfikarakterek hiteles megjelenítésére. Ezek az alkalmak kiváló lehetőséget nyújtottak arra, hogy kigúnyolják a férfiakat, kritizálják a nők társadalmi helyzetét, de nemritkán erotikus felhangja is volt az előadásnak, gondoljunk csak Cherubino szerepére a Figaro házasságából, vagy Octavianra A rózsalovagból. A 21. század közönségének a nadrágszerepet játszó énekesnő már nem jelent szenzációt, az előadóművész számára azonban mindig érdekes és egyben szórakoztató kihívás marad, amely egyben eszköz a női lélek kettősségének kifejezésére is. Ez az a kettősség, amelyben az érzékenység egyesül az erővel, és amelynek köszönhetően a történelem mindennapi hősnői helyt tudtak állni mind a férfiak által uralt világban, mind az operaszínpadon.” A Radamisto első előadására 1720 áprilisában került sor, a nézőtéren jelen volt I. György király és fia, a walesi herceg. A darab igen szép sikert aratott, ebben a sorozatban tíz előadást élt meg. A címszerepben Margherita Durastanti lépett fel, az olasz énekesnő Händel egyik leghűségesebb művészpartnere volt. Már az év legvégén újra műsorra tűzték az operát, az alaposan átalakított változatban Radamistót Senesino (Francesco Bernardi), a korszak egyik kasztrált sztárénekese alakította, Durastanti pedig átvette Radamisto felesége, Zenobia szerepét. 4
A művet Händel még két további alkalommal is felújította, mindig kisebb-nagyobb változtatásokat hajtva végre a zenén. John Mainwaring (1724–1807), a zeneszerző legelső életrajzának szerzője így írt: „Ha hihetünk azoknak, akik ma élnek és jelen voltak azon az előadáson, a darab csaknem olyan fergeteges tapsot kapott, amilyet az Agrippina váltott ki: a tömeg és a lárma a velencei operaházban aligha érhetett fel a londonival. A hölgyek ily ragyogó és divatos gyülekezetében (ezt kiváló ízlésüknek kell betudnunk) még csak árnyéka sem maradt formaságoknak vagy ünnepélyességnek, a látszatát sem őrizték meg a rendnek, a szabályozottságnak, a pallérozottságnak vagy az illendőségnek. Sokan, akik erővel és nemükhöz-rangjukhoz nem illő zabolátlansággal küszködték be magukat a terembe, a túlságos melegtől és szűkösségtől el is ájultak. Több urat el kellett utasítani, hiába ajánlottak kétségbeesésükben negyven shillinget is egy helyért az erkélyen, miután a földszintre vagy a páholyokba már nem kaptak.” A szövegkönyv szerzője egy i. sz. 1. századi, Tacitus által leírt történetet dolgoz fel. Tiridate, Örményország királya – odaadó hitvese, Polissena mélységes bánatára – beleszeret Zenobiába, Radamisto feleségébe. Radamisto a trákiai Farasmane király fia és Polissena testvére (azaz Tiridate sógora). A háborúskodásba torkolló, szövevényes szerelmi történet – Tiridate egyik szövetségese, Tigrane szerelmes Polissenába; Fraate, az örmény király testvérének szíve pedig egykoron szintén Zenobiáért dobogott – egy adott pontján Zenobia és Radamisto egy föld alatti járaton keresztül próbál kimenekülni egy ostromlott városból. Amikor helyzetük kilátástalannak látszik, Zenobia arra kéri férjét, ölje meg, ezzel akadályozva meg, hogy élve kerüljön az ellenség kezére. Radamisto ezt képtelen megtenni, így Zenobia egy folyóba veti magát. A nőt Fraate kimenti, ám Radamisto úgy tudja, hitvese meghalt. Ekkor énekli mélységesen szomorú f-moll siratóját (Ombra cara), mely nemcsak az opera, hanem Händel operai életművének is legkiemelkedőbb tételei közé tartozik. A Qual nave smarrita a darab harmadik felvonásában hangzik el: egy kudarccal végződő álruhás akció után Radamisto és Zenobia is Tiridate fogságába kerül, a halálos ítélet végrehajtását várva vesznek búcsút egymástól. (Az opera végül boldog véget ér.) A Giulio Cesare in Egitto a zeneszerző egyik legnagyobb operai sikere volt. 1724-ben mutatták be, a címszerepet Senesino, Kleopátrát Francesca Cuzzoni, Cornelia és Pompeius fia, Sextus nadrágszerepét Durastanti alakította. A darab Egyiptomban játszódik, Julius Caesar riválisát, Pompeiust követve érkezik az országba. Pompeius felesége, Cornelia könyörög neki, hogy kímélje meg férje életét, Caesar hajlana is rá, amikor az egyiptomi fáraó, Ptolemaiosz „diplomáciai ajándék” gyanánt elküldi számára a nála oltalmat kereső Pompeius levágott fejét. Sextus és Cornelia bosszút esküszik. A fáraó testvére, Kleopátra Caesar támogatását kéri tervéhez: meg szeretné fosztani testvérét a tróntól, hogy egyedül uralkodhasson Egyiptom népén. Caesar beleszeret a gyönyörű nőbe, és biztosítja támogatásáról. Sextus második felvonás végén énekelt áriáját (L’aura che spira) a kétségbeesés és az újonnan fellángoló bosszúvágy kettős érzése fűti. 5
Ugyancsak az opera második felvonásában hangzik el Kleopátra áriája (Se pietà di me non senti). Caesart immár ő sem pusztán politikai szövetségesének tekinti, gyengéd érzelmek fakadnak benne a római iránt. Amikor a férfi szorongatott helyzetbe kerül, az istenekhez fohászkodik áldásért. Kettőjük duettje (Caro! Bella!) a harmadik felvonás végén hangzik el, amikor Caesar és Kleopátra diadalmasan bevonul Alexandriába. A császár Egyiptom királynőjeként üdvözli szíve hölgyét, majd szerelmet vallanak egymásnak. A Deidamia mindössze három előadást élt meg szerzője életében, hiába a könnyed, szellemes hangvétel, a közönség elpártolt Händel operáitól. A darab egyik főszereplője a majdani trójai hős, az ifjú Akhilleusz (a nadrágszerepet egy bizonyos Miss Edwards alakította). Mivel egy jóslat szerint Akhilleusz a Trója elleni háborúban leli majd halálát, anyja Szkürosz szigetén rejti el, ahol lánynak öltöztetve nevelkedik Lükomédész király gyermeke, Deidamia mellett. A hercegnő rájön az ifjú hős titkára, de nem árulja el, mivel egymásba szeretnek. A szigetre érkezik Odüsszeusz, hogy felkutassa az ifjú hőst, akire nagy szükség lesz majd a háborúban. Akhilleusz akkor leplezi le magát önkéntelenül, amikor egy kiélezett helyzetben egy ifjú hölgytől meglepő módon azonnal egy kardhoz nyúl (Ai Greci questa spada). A Rodelinda Händel életében ugyanúgy nagy népszerűségnek örvendett, mint a 20–21. században, operai életművének másodvirágzásakor. A darabot 1725 februárjában mutatták be, és tizennégy előadást tartottak belőle. Az opera története a 7. századi Lombardiában, Milánóban játszódik. A város trónját Grimoaldo, Benevento hercege bitorolja, a jogos örökös Bertarido lenne, aki – feleségét, Rodelindát és gyermekét hátrahagyva – kénytelen ellenfele elől Pannoniába menekülni. Álruhában tér vissza, az otthoniak úgy tudják, hogy már nem is él. Grimoaldo azzal is szeretné megerősíteni pozícióját, hogy feleségül veszi a megözvegyült Rodelindát (bár van már jegyese: Eduige, Bertarido húga…). A szövevényes, ám szokatlanul koherens történet erőteljes drámai helyzeteket teremt, melyeket Händel messzemenően ki is aknáz. Figurái összetettek és hitelesek, a konfliktusok valódi izzással telítődnek, az egymásra találó szerelmesek záróduettje pedig (Io t’abbraccio) az előzmények fényében különösen megindító. A barokk operák 20–21. századi felfedezésének egyik legnagyobb nyertese kétségtelenül az 1735-ben bemutatott Alcina: a párkapcsolati bonyodalmakban bővelkedő darab a mai színházi gyakorlatban sokféle megközelítésre ad lehetőséget. Az opera címszereplője egy szigeten uralkodó varázslónő, mágikus hatása és praktikái elől egyetlen férfi sem menekülhet, így Ruggiero lovag sem – a megbűvölt férfi korábbi életéről megfeledkezve lesz Alcina feltétlen hódolója. A szigetre érkezik Ruggiero egykori párja, a magát férfinek álcázó Bradamante, illetve Melisso, Ruggiero volt mestere, ők vállalkoznak a varázslat megtörésére és a megtévedt lovag kiszabadítására. Amikor Alcina tudomást szerez Ruggiero hűtlenségéről és távozási szándékáról, megidézi az őt korábban mindig megsegítő szellemeket (Ah, Ruggiero crudel!… Ombre pallide), ám úgy tűnik, varázsereje múlóban van. Bár az 1729-ben bemutatott Lotario nem aratott sikert, tíz előadást azért megélt. A későbbiekben Händel nem vállalkozott felújítására, egyes részleteit inkább más műveiben dolgozta 6
fel újra. A darab cselekménye a 10. századi Itáliában játszódik, II. Lothár király özvegye, Adelaide egy kisvárosban keres menedéket. Férje gyilkosa, Berengario ostromot indít a város ellen, és arra kényszeríti a nőt, hogy feleségül menjen fiához, Idelbertóhoz. Közben hír érkezik, hogy a város felé tart a német király, Lotario (Ottó), tőle várják a trónbitorló lefegyverzését. Adelaide házasságot ígér neki, ha helyreállítja a békét. Az első felvonás végén énekelt áriája (Scherza in mar la navicella) az opera egyik legizgalmasabb zenei pillanata. A hangversenyen az áriák között Händel concertóiból hangoznak el részletek. Az 1734-ben megjelent, hat concerto grossóból álló gyűjteményt (op. 3) a zeneszerző műveinek kiadója, John Walsh állította össze, feltételezhető, hogy Händel csak utólag értesült a vállalkozásról. A következő, immár tizenkét kompozícióból álló sorozat (op. 6, 1739) kialakításában viszont már részt vett, a kiadói feladatokat továbbra is Walsh vállalta. Az igen változatos ciklus legfontosabb mintái Corelli koncertjei voltak. Írta: Molnár Szabolcs
7
Fotó ©
Fotó © Csibi Szilvia, Müpa
Az évad művésze, Baráth Emőke Liszt Ferenc-díjas énekművész már zeneakadémista korában felhívta magára a nemzetközi zenei világ figyelmét. Több versenyen szerepelt sikerrel, és már pályája elején dolgozni kezdett Alan Curtisszel. 2013-ban debütált az aix-en-provence-i fesztiválon, majd olyan művészekkel dolgozott együtt, mint Marc Minkowski, William Christie, Emmanuelle Haïm, Diego Fasolis, Fischer Ádám, Jonathan Cohen vagy Ottavio Dantone. Világszerte a legrangosabb operaházak és fesztiválok – többek között a Carnegie Hall, a Musikverein, a barcelonai Palau de la Música, a tokiói Suntory Hall, a Sala São Paulo, a Glyndebourne-i Fesztivál, a Boston Early Music Festival, a Verbier-i Fesztivál, a Théâtre des Champs-Elysées és a Theater an der Wien – szólistája volt. Számos lemezfelvételen működött közre, melyek közül kiemelkedik Philippe Jarousskyval közös műsora, a La storia di Orfeo, mely lelkes fogadtatásban részesült.
A világhírű kontratenor, Philippe Jaroussky korunk egyik legjelentősebb énekese. Széles repertoárja a korai barokktól (Monteverdi, Cavalli, Rossi) Händel és Vivaldi virtuóz műveiig terjed, de olyan szerzők kompozícióinak felfedezéséből is kiveszi részét, mint Caldara, Porpora, Steffani, Telemann vagy Johann Christian Bach. Jerôme Ducros zongoraművész partnereként a romantikus francia dalrepertoárban is kipróbálta magát, az utóbbi években pedig a kortárs zene is foglalkoztatja – 2016-ban mutatta be Kaija Saariaho Only the Sound Remains című, kifejezetten az ő hangjára írt operáját az amszterdami Holland Nemzeti Operában. Karmesterként 2021-ben debütált az Ensemble Artaserse élén, Scarlatti oratóriumát, az Il primo omicidio című művet dirigálta. 8
Fotó © Edouard Brane
Fotó © Amandine Lauriol
Néhány kiváló, elsőrangú régizenei együttesekben dolgozó muzsikus 2002-ben úgy döntött, saját formációt hoz létre. Az Ensemble Artaserse alapítói – Christine Plubeau (viola da gamba), Claire Antonini (theorba), Yoko Nakamura (csembaló és orgona) és Philippe Jaroussky (kontratenor) – a párizsi Théâtre du Palais-Royalban mutatkoztak be, a koncert anyaga lemezen is megjelent, és azonnal rangos elismerésekben részesült. Az Ensemble Artaserse repertoárján meghatározó szerepet játszanak Antonio Vivaldi, Georg Friedrich Händel, Claudio Monteverdi és Francesco Cavalli kompozíciói, s olyan koncerttermekben lépnek fel, mint a párizsi Auditorium du Louvre, a Théâtre du Chatelet, a versailles-i kastély vagy a Bordeaux-i Opera. Az utóbbi években Baráth Emőkén kívül partnereik között találhatjuk Andreas Schollt, Nathalie Stutzmannt vagy Cecilia Bartolit is. Első lemezüket több újabb is követte, ezeken Vivaldi és Cavalli művei hallhatók, Händel-albumuk pedig Philippe Jaroussky közreműködésével készült. Az Ensemble Artaserse tagjai: Tami Troman, Juliette Roumailhac, Katia Krasutskaya, Paula Waisman – 1. hegedű Guillaume Humbrecht, Koji Yoda, Alexandrine Caravassilis, Mario Konaka – 2. hegedű Marco Massera, Joel Oechslin – brácsa Ruth Verona, Jérôme Huille – cselló Roberto Fernandez de Larrinoa – bőgő Michele Pasotti – theorba Yoko Nakamura – csembaló Gabriel Pidoux, Sidonie Millot – oboa François Charruyer – fagott 9
SUMMARY In his monumental two-volume monograph on Handel’s operas, Winton Dean divided the composer’s work as an English opera composer (between 1711 and 1741) into six periods, illustrating the multitude of different challenges this period spanning a full three decades presented for Handel and, not incidentally, this form of musical theatre that had been imported from Italy as well. Representing the second phase (1719–1726) in this concert by Emőke Baráth and the Ensemble Artaserse, performing under the baton of Philippe Jaroussky, will be Radamisto, Rodelinda and Giulio Cesare in Egitto, while Lotario will encapsulate the fourth (1729–1734), Alcina the fifth (1734–1737), and the composer’s final opera, Deidamia, the sixth (1738–1741). Like with most operas of the era, key male roles were sung by castrati in these works as well, and the female singers got the chance to take the stage as a wide variety of characters, ranging from so-called trousers roles to dramatic heroines. In many of his operas, Handel had women portray young men, and he was particularly fond of librettos in which the heroine endeavoured to achieve her objective while disguised as a man. In the booklet accompanying her Handel album, Baráth wrote, “In the past centuries, if a woman decided to don men’s attire, she often had good reason to do so: either to pursue an education – as with Margaret Ann Bulkley, who was the first British female doctor; or to be able to perform her job, as with Dorothy Lawrence, who was a reporter on the battlefield in the First World War; or to fight for her country, like Joan of Arc; or for women’s equality, as with George Sand. In each case, they were fighting against social norms and conventions while shouldering an enormous risk that might even have cost them their lives, but at the very least earned them society’s scorn. From the 17th century, the theatre was the only place where women could ‘legally’ dress as a man. These stage appearances opened excellent opportunities to examine masculinity and the social status of women, all the while adding erotic undertones to the performance – such as with Cherubino from Le nozze di Figaro or Octavian from Der Rosenkavalier. For the 21st century audience, women in “travesty” roles are not sensational anymore – but for the performer it remains a very engaging and amusing challenge offering a means to express the duality of the female soul. Thanks to this duality – combining sensitivity with strength – the heroines of everyday life were able to succeed both in a world where the odds were stacked against them and on the theatrical stage.” According to the world-famous countertenor Philippe Jaroussky, now increasingly active as a conductor, the richness of Handel’s operas is quite unparalleled. “Any singer can find arias that best suit his or her voice and personality,” he says.
10
11
ELŐZETES AJÁNLÓ
2022. március 9.
RÉGIZENE FESZTIVÁL
CHERUBINI: LES ABENCÉRAGES
KONCERTSZERŰ ELŐADÁS Szereplők: Anaïs Constans, Edgaras Montvidas, Thomas Dolié, Artavazd Sargsyan, Philippe-Nicolas Martin, Tomislav Lavoie, Douglas Williams, Najbauer Lóránt, Kalafszky Adriána Közreműködik: Purcell Kórus, Orfeo Zenekar Vezényel: Vashegyi György
Douglas Williams Fotó © Juan Camilo Roa
2022. március 10.
FELFEDEZÉSEK
SAVARIA SZIMFONIKUS ZENEKAR Közreműködik: Luis Aracama – cselló, Vida Monika Ruth – zongora Vezényel: Thomas Kornél Vida Monika Ruth
2022. március 13.
RÉGIZENE FESZTIVÁL
LULLY-MOLIÈRE: A KÉNYTELEN HÁZASSÁG SZCENÍROZOTT ELŐADÁS
Hervé Niquet Fotó © Eric Manas
Közreműködik: Lucie Edel – mezzoszoprán, Yannis François – basszus, Les Malins Plaisirs Színtársulat, L’Eventail Tánctársulat, Le Concert Spirituel Művészeti vezető: Marie-Geneviève Massé / Koncertmester: Olivier Briand Vezényel: Hervé Niquet /Rendező: Vincent Tavernier
2022. március 22.
RÉGIZENE FESZTIVÁL
JOYCE DIDONATO: ÉDEN IL POMO D’ORO Fény: John Torres Vezényel: Zefira Valova Rendező: Marie Lambert Joyce DiDonato Fotó © Sergi Jasanada
2022. március 23.
BÁZELI KAMARAZENEKAR Közreműködik: Matthias Goerne – bariton
Matthias Goerne Fotó © Caroline de Bon
2022. március 29.
THOMAS ADÈS ÉS A BÉCSI FILHARMONIKUSOK Közreműködik: Christianne Stotijn – mezzoszoprán, Mark Stone – bariton
Thomas Adès Fotó © Marco Borggreve
MÜPA × LUMU
KÉT ÉLMÉNY EGY JEGGYEL! Müpa-jeggyel a Ludwig Múzeumba
Érvényes Müpa-jeggyel az előadás napjáig egy tetszőleges alkalommal a Ludwig Múzeumba is ingyenesen ellátogathat.
mupa.hu
MÜPA HŰSÉGPROGRAM
MINDIG TÖBBET ADUNK!
Csatlakozzon Ön is, gyűjtsön pontokat, élvezze a kedvezményeket és a pluszélményeket!
mupa.hu
Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon. Címlapon: Baráth Emőke és Philippe Jaroussky @ Edouard Brane A szerkesztés lezárult: 2022. február 24. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
Stratégiai partnerünk:
A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.
mupa.hu