2022. MÁRCIUS 13.
RÉGIZENE FESZTIVÁL
LULLY–MOLIÈRE: A KÉNYTELEN HÁZASSÁG mupa.hu
13 March 2022 Béla Bartók National Concert Hall
EARLY MUSIC FESTIVAL LULLY–MOLIÈRE: LE MARIAGE FORCÉ
COMEDY-BALLET IN THREE ACTS, IN ONE PART Featuring: The Beauty / Second Egyptian / Spanish woman: Lucie Edel – mezzo-soprano The Magician / Spanish man: Yannis François – bass Les Malins Plaisirs Theatre Company Sganarelle: Laurent Prévôt / Dorimène / First Egyptian: Marie Loisel Géronimo: Quentin-Maya Boyé /Marphurius / Alcidas: Nicolas Rivals Pancrace / Alcantor: Pierre-Guy Cluzeau Dance Company L’Eventail Dorimène / Juggler / Devil / Spanish woman: Anne-Sophie Ott Jealousy / Equilibrist / Devil / Spanish woman: Clémence Lemarchand The sorrows / M. Loyal / Devil / Dancing master: Artur Zakirov Galant /The bear / Spanish man: Romain Di Fazio The suspicions / Clown / Devil / The photographer: Pierre Guilbault Le Concert Spirituel Olivier Briand – 1st violin and direction, Stéphan Dudermel – violin, Benjamin Lescoat, Géraldine Roux – viola, Nils de Dinechin – cello, Luc Marchal, Margot Humber – oboe, Nicolas André – bassoon, Clément Geoffroy – harpsichord, direction, Bruno Helstroffer – theorbo Stage and artistic direction: Vincent Tavernier / Music direction: Hervé Niquet Choregraphy: Marie-Geneviève Massé / Settings: Claire Niquet Costumes: Erick Plaza-Cochet / Light design: Carlos Perez Stage assistant: Marie-Louise Duthoit / Choregraphy assistant: Olivier Collin Sets and costumes made by and in the workshops of Angers Nantes Opéra and Le Grand T. Coproduction of Les Malins Plaisirs, Le Concert Spirituel, Compagnie de danse L’Eventail, Angers-Nantes Opéra, Le Grand T – Scène nationale de Nantes, l’Atelier Lyrique de Tourcoing, the Operas of Massy, Reims and Grand Avignon, Théâtre Alexandre Dumas de Saint-Germainen-Laye, Centre de Musique Baroque de Versailles, Théâtre Montansier de Versailles, la Barcarolle – Scène conventionnée du Pays de Saint-Omer and the town of Touquet-Paris-Plage The English summary is on page 11. 2
2022. március 13. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
RÉGIZENE FESZTIVÁL LULLY–MOLIÈRE: A KÉNYTELEN HÁZASSÁG
HÁROMFELVONÁSOS COMÉDIE BALLET, EGY RÉSZBEN Közreműködők: Szépség / Második egyiptomi nő / Spanyol nő: Lucie Edel – mezzoszoprán Varázsló / Spanyol férfi: Yannis François – basszus Les Malins Plaisirs Színtársulat Sganarelle: Laurent Prévôt / Dorimène / Első egyiptomi nő: Marie Loisel Géronimo: Quentin-Maya Boyé / Marphurius / Alcidas: Nicolas Rivals Pancrace / Alcantor: Pierre-Guy Cluzeau L’Eventail Tánctársulat Dorimène / Zsonglőr / Ördög / Spanyol nő: Anne-Sophie Ott Féltékenység / Akrobata / Ördög / Spanyol nő: Clémence Lemarchand Bánat / Lojális úr / Ördög / Táncmester: Artur Zakirov Lovag / Medve / Spanyol férfi: Romain Di Fazio Gyanú / Bohóc / Ördög / Fényképész: Pierre Guilbault Le Concert Spirituel Olivier Briand – első hegedű, zenei vezető, Stéphan Dudermel – hegedű, Benjamin Lescoat, Géraldine Roux – brácsa, Nils de Dinechin – cselló, Luc Marchal, Margot Humber – oboa, Nicolas André – fagott, Clément Geoffroy – csembaló, zenei vezető, Bruno Helstroffer – theorba Rendező: Vincent Tavernier / Zenei vezető: Hervé Niquet Koreográfus: Marie-Geneviève Massé / Díszlet: Claire Niquet Jelmez: Erick Plaza-Cochet / Fény: Carlos Perez Rendezőasszisztens: Marie-Louise Duthoit / Asszisztens koreográfus: Olivier Collin A díszletek és a jelmezek az Angers-Nantes-i Opera és a Le Grand T műhelyeiben és megbízásából készültek. A Les Malins Plaisirs Színtársulat, a Le Concert Spirituel zenekar, a L’Eventail Tánctársulat, az Angers-Nantes-i Opera, a Le Grand T – Scène nationale de Nantes, a l’Atelier Lyrique de Tourcoing, a Massy-i, a Reimsi és a Grand Avignon Operaház, a Saint-Germain-en-Laye-i Alexandre Dumas Színház, a Versailles-i Barokk Zenei Központ, a Versailles-i Montansier Színház, a Barcarolle – Scène conventionnée du Pays de Saint-Omer és Touquet-Paris-Plage városának koprodukciója 3
1658 októberében Orléans-i Fülöp herceg új színtársulat felléptetésével igyekezett testvére, XIV. Lajos (1638–1715) kedvében járni, a Napkirály ugyanis országát nemcsak politikai és gazdasági téren virágoztatta föl, de érdeklődéssel fordult a színjátszás művészete felé is. A Louvre gárdatermében rendezett eseményen közreműködő vándorszínész-társulat vezetője nem más volt, mint Jean-Baptiste Poquelin (1622–1673), azaz Molière, aki A szerelmes doktor című komédiájával – szerzőként és a címszerepben nyújtott alakításával egyaránt – elsöprő hatást gyakorolt rangos hallgatóságára: még maga az eleinte tartózkodó uralkodó is megfeledkezett magáról, és karosszékében hátradőlve, könnyeit törölgetve kacagott. Az előadás sikerének volt köszönhető, hogy Molière és társulata beköltözhetett a Bourbon-palotába, jelentős járadékra tett szert, és Őfelsége színtársulataként („Comédiens de Sa Majesté”) nevezhette meg magát – a társulat utódja 1680 óta Comédie-Française néven működik. Ez idő tájt szintén a királyi udvarban élt, és már jelentős hírnevet szerzett magának JeanBaptiste Lully (1632–1687). Az itáliai molnárcsaládból származó Lully 1646-ban hagyta el szülőföldjét, hogy Párizsban Anne-Marie-Louise d’Orléans, a „grande Mademoiselle” házitanítója legyen. Lakhelyéül a Tuileriák palotája szolgált egészen 1652-ig, amikor a francia–spanyol háború idején szerveződő és a központosított királyi hatalom megerősödésével végződő Fronde mozgalomban vállalt szerepe miatt a hercegnő elhagyni kényszerült a fővárost. Lully nem tartott vele, hanem a „grande Mademoiselle” nagybátyja, XIV. Lajos udvarába került. A következő években zenészként és táncosként egyaránt részt vett az udvari mulatságokban. Kiváló érzékről tett tanúságot a pantomimjáték iránt, s ennek következtében hamar elnyerte a nála hat évvel fiatalabb király szimpátiáját, ekkortájt ugyanis fontos szerepet játszott az udvari életben a Lully által mesteri fokon művelt ballet de cour elnevezésű műfaj, mely nemcsak művészi, de politikai propagandacélokat is betöltött. Molière és Lully – ahogyan a kortársak nevezték őket: „a két nagy Baptiste” – kapcsolatának dinamikájáról megoszlanak a vélemények, voltak, akik szerint a fiatal komponista ugródeszkaként használta az akkor már befutott író darabjait, megjelenési lehetőségekre és nagy presztízsre téve szert általuk. Molière úr élete című regényében Mihail Bulgakov meglehetősen sötét színekkel rajzolja meg a zeneszerző alakját, és egyenesen így fogalmaz: „Lully, a középszerű muzsikus […] megszerezte Molière igen sok darabjának szerzői jogát is, mivel bennük az általa szerzett zene is szerepelt.” A kapcsolat azonban e túlzó megállapításnál lényegesen összetettebb és a zenés színház története szempontjából sokkal jelentősebb lehetett. A királyi udvarban a hatalmi pozíciók tekintetében egyértelműen Lullyé volt az elsőbbség, zenei készségével és színházi érzékével önállóan is biztosította megkülönböztetett helyzetét, nem szorult jogtalan előnyökre. Művészi szempontból pedig mindkét szerző sokat tanult a másiktól: Lully zenéje az árnyalt karakterábrázolás irányába fejlődött – mivel nemcsak táncjelenetekhez kellett zenét írnia, hanem párbeszédekhez is –, Molière szövegein pedig érezhetően nyomot hagyott a komponista alkotásainak magával ragadó zeneisége.
4
Molière és Lully 1661-ben az arisztokrata körök jellemző karaktereit kifigurázó Les Fâcheux (A tolakodók) című színmű apropóján került munkakapcsolatba, majd szorosabb együttműködésükből 1664 és 1671 között összesen kilenc könnyed hangvételű, szatirikus színpadi alkotás, úgynevezett comédie ballet született. Ezek közül elsőként, XIV. Lajos kifejezett kívánságára készült el a Le Mariage forcé (A kénytelen házasság). Az uralkodó által megfogalmazott felkérés egy olyan színdarab megírására vonatkozott, melynek célja a királyi udvar szórakoztatása, miközben fellépési lehetőséget kínál az udvartartás tagjainak is. Az ezt szem előtt tartva megformált színdarab első előadására 1664. január 29-én a Louvre-ban került sor, majd a nagy sikerre való tekintettel rövid időn belül többször is megismételték. Az egyik előadáson jelen volt a neves dán matematikus, Christiaan Huygens is, aki bátyjának írt levelében a következőképpen foglalta össze az előadás jellegét: „Múlt vasárnap a Louvre-ban egy kis balettet láttam, melyet az anyakirálynő szalonjában táncoltak; nagyon kellemes kis komédia Molière-től, a címe Le Mariage forcé, benne balett entrée-kkal és különféle zenei szólókkal, melyeket Mademoiselle Hilaire és Signora Anna adott elő. Őfelsége is táncolt, azt hiszem, már hatodjára adják a darabot.” A visszaemlékezésből kitűnik, hogy Huygenst nem lepte meg a darab szerkezete: a színdarab jelenetei között előadott balettjelenetek vagy a balettszámok között lezajló prózai párbeszédek a korszakban ismert megoldást jelenthettek. De mi is ez a különös műfaj, mely a századok során a feledés homályába merült? A szóban forgó műcsoport korabeli francia elnevezése szerint tánccal és zenével díszített tragédia. Többnyire pasztorális jeleneteket vonultat föl, szüzséje sokszor kissé sablonos, a szüzsé és a zene közötti kapcsolat azonban egészen az opera műfajáig mutat előre, mintegy összekötő kapcsot képezve a ballet de cour és a tragédie lyrique között. A másik csoport – melybe A kénytelen házasság is tartozik – újonnan kitalált, eredeti történetre épül. A zene többnyire hangszeres vagy énekelt közjátékok – úgynevezett intermède-ek vagy entrée-k – formájában csendül föl, és szerkezete, valamint a szereplők karakterei alapján az egy évszázaddal később kialakuló opéra comique irányába mutat tovább. A comédie ballet tehát hibrid műfaj, amely két, egymástól lényegében idegen művészeti terület – a prózai színjátszás és a zenével kísért tánc – összeolvadásából alakult ki, aminek következtében létezése szinte törvényszerűen csak átmeneti lehetett. Ugyanakkor az is tény, hogy a zseniális író és a zseniális zeneszerző, Molière és Lully e műfajban királyi szórakoztatásképpen megalkotott munkái messze meghaladták az alkalmi darab színvonalát, és számos jellegzetességükben a francia zenés színház nagy műfajaihoz vezettek tovább. Noha A kénytelen házasság három felvonásra tagolt szüzséje kitalált történet, mégis bírt bizonyos korabeli aktualitással. Philibert, Grammont grófja ugyanis nem sokkal korábban nemkívánatos személynek bizonyult XIV. Lajos udvarában, miután leplezetlen érdeklődést tanúsított a király szeretője, Louise de La Vallière iránt. Philibert-t Angliába száműzték, ahol némi rábeszélést követően megházasodott, és ezek után már nyugodt szívvel térhetett vissza
5
szeretett Franciaországába. Nem csak Philibert magánéletének eseményei tartották azonban lázban ez idő tájt XIV. Lajos udvarát. Éppen A kénytelen házasság nyilvános premierjének napján, 1664. február 15-én került sor a negyvenkét éves Molière és több mint húsz esztendővel fiatalabb felesége, Armande Béjart első gyermekének keresztelőjére: a Louis nevű kisfiú keresztapja maga a Napkirály lett. E megtisztelő gesztussal azokat a kellemetlenkedő pletykákat is el kívánták csendesíteni, melyek Molière házassága körül keringtek – rossz nyelvek szerint ugyanis az író saját törvénytelen lányát vette feleségül, így fiának egyben nagyapja is volt. A kénytelen házasság főhőse, Sganarelle a vérfertőzés gyanúját elkerüli ugyan, mégis sikamlós helyzetbe keveredik. A középkorú agglegény elhatározza, hogy megnősül, kiszemeltje pedig a szép, fiatal, életvidám Dorimène. Sganarelle-en egyre inkább elhatalmasodik az aggodalom: irtózik a felszarvazás gondolatától. Tanácsért fordul barátjához, Geronimóhoz, majd két, a világ dolgaitól elrugaszkodott, fellengzős filozófushoz – egyikőjük Arisztotelész, másikuk Pürrhón híve –, de nyakatekert válaszaikból gyakorlati útmutatást nem sikerül kihámoznia. Ezután találkozik két zenélő-táncoló egyiptomi jövőbelátóval, és az ő véleményüket is kikéri. Tőlük annyit tud meg, hogy felesége nagy hírnevet szerez majd neki, a jóslat pontos jelentéséről azonban nem árulnak el többet az egyiptomiak. Végső kétségbeesésében Sganarelle nem riad vissza egy varázsló és az őt szolgáló ördögök meglátogatásától sem – szó szerint és átvitt értelemben is megjárja a poklot. Az idősödő úr mindeme élmények hatására ráébred házassága lehetetlen voltára, és lemond tervéről, amit azonban a fiatal lány édesapja és testvére személyes sértésként értelmez. Nincs mit tenni, végül sor kerül az esküvőre, és a zárójelenet vidám táncaiban – Dorimène és nagyszámú hódolói önfeledt mulatozásában – Sganarelle mintha már előre megsejtett balsorsát látná előrevetülni. Az 1664-ből fennmaradt livret segítségével rekonstruálható a darab eredeti felépítése, a zeneszámoknak a történetben elfoglalt helye és szerepe, sőt, néhol a fellépők személyére is találunk utalást – innen derül ki többek között az is, hogy az ötödik és a hatodik jelenet két egyiptomi, jövőbelátó zenészének táncos szerepét XIV. Lajos és de Villeroy márki formálta meg. A tíz jelenetből álló színdarabban önálló zeneszámok, zenekíséretes, esetenként énekelt jelenetek és zene nélküli párbeszédek egyaránt helyet kaptak. Sganarelle szerepét az író, Molière alakította, ami a darab zenei megformálásán is nyomot hagyott, a hatodik jelenetben ugyanis a főhős a varázslóval tanácskozik: ő prózában beszél, miközben a varázsló énekelve válaszol, drámai feszültséggel teli légkört teremtve ezzel a rendhagyó megoldással. A háttérben meghúzódó ok viszont kifejezetten gyakorlatias: a főszerepet játszó Molière prózai színész volt, énekesként nem lépett közönség elé. A zeneszámok közül figyelmet érdemel még a C-dúrban fölcsendülő nyitány, a pantomimtáncok – a negyedik entrée-ban például a varázsló és a démonok perdülnek táncra –, a Charivari grotesque című zenekari közjáték, melyben muzsikusként Lully is közreműködött, valamint egy énekhangokra írt Concert espagnol. Ez utóbbi az anyakirálynő előtti tiszteletadásképpen került a darabba, mivel XIV. Lajos anyja, a Habsburg-házhoz tartozó Ausztriai Anna spanyol és portugál infánsnő és főhercegnő is volt. 6
A darab sikere hosszú életűnek bizonyult. Négy évvel később, 1668-ban Molière átdolgozta, egybe sűrítette az eredetileg három felvonást, aminek következtében némiképp módosult a szüzsé, valamint lényegesen csökkent a darabban a zene szerepe. Az ehhez hasonló átdolgozás nemcsak A kénytelen házasság, hanem a többi, szintén Lully közreműködésével készült comédie ballet sorsának is jellemző fordulatává vált, ami legalábbis részben – a komponista opera iránti érdeklődésének intenzívebbé válásával párhuzamosan – hozzájárulhatott ahhoz, hogy a két szerző közötti gyümölcsöző munkakapcsolat végül megszakadt. Az író darabjaihoz a hátralévő években Marc-Antoine Charpentier (1643–1704) szolgáltatta a zenét – 1672 júliusában A kénytelen házasság átdolgozásának párizsi előadásán már az ő új közjátékaival csendült föl a darab. A budapesti előadás egy Molière születésének 400. évfordulója apropóján megrendezett turné állomásaként valósul meg. Az előadás rendezője, Vincent Tavernier tizenöt éves korában ismerkedett meg Molière művészetével, amely már akkor is különlegesen erős hatást gyakorolt rá. Hitvallása, hogy a francia író komédiáinak ma már nem az egyszerű nevettetés a funkciója, hanem a mondanivaló mélyebb megértésére van szükség. Ez magában foglalja a darabok belső logikájának feltárását, a korabeli ikonográfia jellegzetességeinek, valamint az itáliai és francia hagyománynak mélyreható ismeretét, sőt a kitekintést a burleszk tradíciójára, melynek kései leszármazottait az amerikai némafilmekben fedezhetjük föl. Rendkívül nyitott, mégis önmagában teljes, mondhatni modern műfajról van szó, mely folyamatosan keresi a különféle művészeti ágak közötti termékeny kapcsolódási lehetőségeket. A darabon belüli különböző megoldások kölcsönhatásban léteznek, és mindig a teljes kompozíció összefüggéseiben válnak értelmezhetővé. Írta: Ozsvárt Viktória
7
ibi Szilvia, Müpa
Fotó © Benoît Bremer
Fotó © Diego Salamanca
8
A Les Malins Plaisirs társulat 1998-ban jött létre, alapítóigazgatója a rendező Vincent Tavernier. Az együttes és vezetője érdeklődésének középpontjában a középkortól egészen napjainkig terjedő francia színházi zenei repertoár áll, ugyanakkor kiemelt figyelmet fordítanak a barokk korszak színpadi művei, ezen belül is Molière alkotásainak színpadra állítására. 2009-ben hívták életre Molière-ciklusukat, melynek célja a szerző művészetének, és ezen belül is ritkábban játszott alkotásainak szélesebb körű megismertetése: repertoárjukon két farce, két vígjáték és öt comédie ballet szerepel. A montreuillois-i Compagnie Les Malins Plaisirs színtársulatot Hauts-de-France regionális tanácsa, Pas-de-Calais megyei tanácsa, a Montreuillois-i Két Öböl Agglomerációs Közösség, valamint Montreuil-sur-Mer és Le Touquet-Paris-Plage városa támogatja. A La Compagnie de Danse l’Eventail együttesét MarieGeneviève Massé és Bernard Delattre alapította 1985-ben, a francia táncos és tánckutató Francine Lancelot ösztönzése nyomán. Massé 1980-tól Lancelot Ris et Danceries társulatában táncolt, ez az időszak alapozta meg a barokk művészet iránti szenvedélyes érdeklődését. 2000-ben a francia kultuszminisztérium a Chevalier des Arts et des Lettres kitüntetéssel ismerte el munkásságát, 2018 óta a PRODA alapítvány tagja, emellett több egyetemen tanít barokk táncot. A tánctársulat nagyjából húszfős tagsága táncosokból, akrobatákból, bábjátékosokból áll. 2011-ben a Centre National de la Danse-szal együttműködésben jött létre a De la plume à l’image projekt, melynek keretében a 18. századi koreográfiák forrásait tanulmányozva alkalmazott kutatást végeztek. A Compagnie de Danse L’Eventail tánctársulat a francia Kulturális Minisztérium Loire-vidéki kulturális főosztályának engedélye alapján működik, és a Loire-vidék regionális tanácsa, Sarthe megye általános tanácsa, Sablé-sur-Sarthe városa, valamint a Spedidam művészeti jogvédő iroda támogatását élvezi.
A Le Concert Spirituel a 18. században alapított első francia hangversenytársaság után kapta nevét. Saját művészi területük legjobbjai között tartják őket számon, rendszeresen koncerteznek Franciaországban és külföldön – a brüsszeli Palais des Beaux-Arts-tól a londoni Royal Albert Hallon át a Tokiói Operaházig. Repertoárjukon a 18. századi francia zene mellett a barokktól a romantika koráig szerepelnek egyházi alkotások, továbbá törekednek a méltatlanul elfeledett mesterművek újrafelfedezésére is. Fotó © Guy Vivien 2009-ben az ECHO Klassik díját, 2010-ben az Académie Charles Cros „Grand Prix du Disque” díját, 2011-ben és 2017-ben a német hanglemezkritikusok díját nyerték el. Az együttes vezetője, Hervé Niquet széles körű zenei képzettséggel és gazdag gyakorlati tapasztalattal rendelkezik: csembalista, orgonista, zongorista, énekes, zeneszerző, karvezető és karmester egy személyben, aki új művek betanítása során mindig az eredeti források tanulmányozását és a zeneszerző szándékának minél pontosabb rekonstruálását tartja szem előtt. 1985 és 1986 között a William Christie vezette Les Arts Florissants tagja volt, a Le Concert Spirituelt 1987-ben alapította. A Le Concert Spirituel énekegyüttes a Rocamadour Fesztivál rezidens együttese, támogatója a Kulturális Minisztérium (DRAC Île-de-France) és Párizs városa, emellett köszönettel tartozik alapítványi támogatóinak, valamint a Carré des Muses egyéni támogatóinak. 2020-ban elnyerte a Liliane Bettencourt-díjat, és a Bettencourt Schueller Alapítvány, valamint fő mecénása, a Bru Alapítvány támogatását élvezi.
9
Lucie Edel a párizsi Conservatoire-on és az amszterdami művészeti főiskolán végezte tanulmányait, majd a lausanne-i Haute École de Musique ének szakán diplomázott Gary Magby osztályában. A fiatal mezzoszoprán hamarosan a koncertrepertoárnak szentelte ideje legnagyobb részét, elsősorban Mendelssohn műveinek szólistájaként lépett színpadra. Operai alakításai közül a legjelentősebb Parthénis szerepe Jacques Offenbach Szép Helénájában és Titánia Jean-Georges Kastner Les Cris de Paris című művében. Kamarazenészként is rendszeresen fellép, a La Compagnie du Prix de Rome alapító tagja. Yannis François táncművészként kezdte pályáját, a lausanne-i École-Atelier Rudra Béjart-ban tanult, majd a Béjart Ballet tagja lett. Maurice Béjart lett először figyelmes François kiváló hangi adottságaira, az ő biztatására kezdett énektanulmányokba, majd ő is Gary Magby osztályában végzett a lausanne-i konzervatóriumban. Operai repertoárjának fontos szerepei Melisso Händel Alcinájában, Peter Quince Britten operájában, a Szentivánéji álomban, Szása Sosztakovics Moszkva, Cserjomuski című operettjében, valamint a címszerep Mozart Don Giovannijában.
10
SUMMARY Over the course of their collaboration lasting from 1664 to 1671, the “two great Baptistes”, Molière and Lully, produced a total of nine light and satirical works for the stage dubbed comédie ballets, with Le Mariage forcé being written in the first year at the express request of Louis XIV. The monarch asked for a play for the entertainment of the royal court that also afforded opportunities for members of the court to perform in it themselves. Crafted with this aim in mind, the play was first performed at the Louvre on 29 January 1664 and was so successful it was repeated several times soon afterwards. The work relates the peculiar story of the marriage plans of the protagonist, Sganarelle, using the tools of spoken word theatre, music and ballet. With the help of the surviving livret, we can reconstruct the original structure of the piece and find the positions and functions of the musical numbers in the story, and in some places we can find references to the original performers. This is how we know that the dance roles of two Egyptian musicians who can see into the future were portrayed by the Marquis de Villeroy and the king himself. Comédie ballet is a kind of hybrid genre that grew from the merging of two essentially alien art forms – stage acting and dance accompanied by music – which almost automatically dictated that its existence would only be a temporary one. At the same time, it is also true that the works of the brilliant writer Molière and equally brilliant composer Lully, created as royal entertainment in this genre, far surpassed the standard of ad hoc stage plays and, in many respects, led to the great genres of French musical drama. The Budapest performance of Le Mariage forcé is taking place as a stop on a tour organised on the occasion of the 400th anniversary of the birth of Molière. The director of the production, Vincent Tavernier, became acquainted with Molière’s work at the age of 15, and it exerted an inexplicably strong influence on him even then. In 2017, the staging of Molière and Lully’s Les Amants magnifiques saw a closer working relationship develop between Les Malins Plaisirs, led by Vincent Tavernier, the choreographer Marie-Geneviève Massé’s Compagnie de Danse l’Éventail, and the artists of Le Concert Spirituel, led by Hervé Niquet. These groups are also collaborating on the present production, which additionally features in the singing roles two young talents dedicated to 18th-century French music: Lucie Edel and Yannis François.
11
ELŐZETES AJÁNLÓ
2022. március 14.
CHICK COREA: CONCERTO FOR TRIO – PREMIER
JOHN PATITUCCI, DAVE WECKL, SZABÓ DÁNIEL, BEKA GOCHIASHVILI, GADI LEHAVI Chick Corea Fotó © Toshi Sakurai
2022. március 23.
BÁZELI KAMARAZENEKAR Közreműködik: Matthias Goerne – bariton
Matthias Goerne Fotó © Caroline de Bon
2022. március 29.
THOMAS ADÈS ÉS A BÉCSI FILHARMONIKUSOK Közreműködik: Christianne Stotijn – mezzoszoprán, Mark Stone – bariton
Thomas Adès Fotó © Marco Borggreve
2022. április 1.
BARTÓK TAVASZ
JULIA FISCHER (HEGEDŰ) ÉS A RUNDFUNKSINFONIEORCHESTER BERLIN Julia Fischer Fotó © Uwe Arens
Vezényel: Vladimir Jurowski
2022. április 7.
BARTÓK TAVASZ
ANTHONY ROTH CONSTANZO (ÉNEK) ÉS AZ ORFEO ZENEKAR Közreműködik: Kristóf Réka, Pintér Ágnes – szoprán, Purcell Kórus Vezényel: Vashegyi György Anthony Roth Costanzo Fotó © Matthew Placek
2022. április 12.
BARTÓK TAVASZ
EÖTVÖS PÉTER: SLEEPLESS (ÁLMATLANSÁG) – MAGYARORSZÁGI BEMUTATÓ
Közreműködik: Nemzeti Filharmonikus Zenekar Eötvös Péter Fotó © Csibi Szilvia, Müpa
MÜPA × LUMU
KÉT ÉLMÉNY EGY JEGGYEL! Müpa-jeggyel a Ludwig Múzeumba
Érvényes Müpa-jeggyel az előadás napjáig egy tetszőleges alkalommal a Ludwig Múzeumba is ingyenesen ellátogathat.
mupa.hu
Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon. Címlapon: La Compagnie de Danse l’Eventail © Erwan Floch A szerkesztés lezárult: 2022. március 8. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
Stratégiai partnerünk:
A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.
mupa.hu