Müpa Műsorfüzet - A Római Santa Cecilia Akadémia Zenekara (2023. szeptember 27.)

EURÓPAI HIDAK: BUDAPEST–RÓMA

A RÓMAI SANTA CECILIA

AKADÉMIA ZENEKAR A

RESPIGHI: RÓMAI TRIPTICHON

2023. SZEPTEMBER 27.

27 September 2023

Béla Bartók National Concert Hall

BRIDGING EUROPE: BUDAPEST–ROME ORCHESTRA

DELL’ACCADEMIA

NAZIONALE DI SANTA CECILIA

RESPIGHI: ROMAN TRILOGY

Featuring: Alan Zsilka – organ

Cantemus Mixed Choir (choirmaster: Soma Szabó)

Conductor: Iván Fischer

Respighi: Pines of Rome

Liszt: O Roma nobilis

Respighi: Fountains of Rome

Liszt: Dall’alma Roma

2023. szeptember 27.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

EURÓPAI HIDAK: BUDAPEST–RÓMA A RÓMAI SANTA CECILIA AKADÉMIA

ZENEKARA

RESPIGHI: RÓMAI

TRIPTICHON

Közreműködik: Zsilka Alan – orgona

Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)

Vezényel: Fischer Iván

Respighi: Róma fenyői

Liszt: O Roma nobilis

Respighi: Róma kútjai

Liszt: Dall’alma Roma

Respighi: Roman Festivals

Respighi: Római ünnepek

The English summary is on page 11.

EGY BÖLCSŐ A SOK KÖZÜL

Arra a kérdésre, hol ringott az emberi kultúra bölcsője, száz éve még készen állt a magabiztos európai válasz, ma azonban már tudjuk: sokféle kultúra volt és van, tehát bölcső is sokféle tájon ringott. Az azonban nem kétséges, hogy a sok közül az egyik bölcsőt feltétlenül az ókori Rómában kell keresnünk. A hely iránti kivételes megbecsülés abban az időben alakult ki, amikor neve még nemcsak várost: birodalmat is jelölt. Ami a hangok művészetét illeti, Róma már az antikvitás idején is jelentős zeneélettel rendelkezett. Érdeminek számított a város és a muzsika kapcsolata a középkorban is, hiszen a világ Rómát tekintette a katolikus egyház centrumának, és ezekben az évszázadokban fejlődött ki az egyszólamú liturgikus ének, a gregorián, amely I. (Szent) Gergely pápáról (540–604) kapta nevét, noha már sokkal korábban élt és virágzott. Később, a reneszánsz korában olyan zeneszerző dolgozott a város falai között, mint Giovanni Pierluigi da Palestrina, a vokálpolifónia egyik legnagyobb mestere. A barokk Rómában működött Arcangelo Corelli, a concerto grosso atyja, és az ifjú Händel is szellemi fejlődésének fontos időszakát töltötte az Örök Városban.

Mindazonáltal zenei szempontból Róma nem rendelkezett valódi primátussal Itália zenei életében, e téren nem egyszer és nem egy tekintetben megelőzte Velence, Nápoly, Milánó. Ám ami nyüzsgő élet, kultúra és dicsőség Rómának osztályrészül jutott, azt is bízvást irigyelhette a világ számos városa. A hely ihlető erejét mi sem példázza jobban, mint a francia Prix de Rome, amelyet még XIV. Lajos alapított 1663-ban. A Római Díj eleinte ifjú festőknek és szobrászoknak, 1803-tól azonban már pályakezdő zeneszerzőknek is lehetőséget adott arra, hogy háromtól öt évig (!) terjedő időt töltsenek a városban, élményekkel töltekezve és művészetükben fejlődve. Az urbs æterna (Tibullus) presztízse sohasem hanyatlott, annál kevésbé, mivel a 19–20. századra már több nagynevű zenei intézmény működött itt, köztük a világhírű Accademia Nazionale di Santa Cecilia, amelynek 1908-ban alapított zenekara a mai hangverseny vendégegyüttese. Az akadémia falai között tanult zeneszerzést fiatalon Goffredo Petrassi növendékeként négy magyar zeneszerző, Szőllősy András, Durkó Zsolt, Jeney Zoltán és Huszár Lajos is.

KÉTFÉLE RAJONGÁS

A hangversenyen felhangzó művek a Róma iránti lelkesedés művészi dokumentumai. Két szerző kompozíciói, két különböző műfajban: Ottorino Respighi (1879–1936) termését három szimfonikus költemény, az úgynevezett Róma-triptichon képviseli: Róma kútjai, Róma fenyői, Római ünnepek. Köztük szólal meg kontrasztot alkotva és tagoló szerepben Liszt Ferenc (1811–1886) két kórusműve, az O Roma nobilis és a Dall’alma Roma. A kétféle zene nemcsak

hangzásában és az előadó-apparátus terén különbözik egymástól gyökeresen. Jelentősen eltérő a nézőpont is, amelyből a városra tekintenek, ily módon két egymástól alapjaiban különböző szemlélet képviseletére is vállalkozva.

Az egyik filozófia világi, és a hedonizmus jelképét látja Rómában. A várost, amelyben évezredek óta pezseg az élet, virágzik a művészet, és amely pompás épületeivel és utcáinaktereinek soha nem lanyhuló forgatagával a vitalitást, az elpusztíthatatlan energiát, a jelenben is tovább élő múlt folytonosságát példázza. Ez a szemlélet az érzékiségé, amely az illékony örömöt megragadó carpe diem mámorát hirdeti. E gondolkodásmód számára elsőrendű fontosságúak a pillanatnyi élmények, sőt, még az ember alkotta építmények (szökőkutak), a várost övező természet (fenyők) és a város lakóinak sok évszázados szokásai (ünnepek) is mindenekelőtt színárnyalatokban és illatokban bővelkedő, izgalmas impressziókként jelennek meg előtte.

A másik szemlélet szakrális. Ennek számára Róma hangsúlyozottan nem az érzéki élvezetek helyszíne, hanem a szentségé, a tisztaságé és az időtlen állhatatosságé. E gondolkodásmód számára Róma az imádság városa, az anyaszentegyház központja, a hit bástyája, az állandóság jelképe. A világias közelítésmódhoz hasonló lelkesedéssel tekint Rómára, de rajongásának hátterében nem az élet habzsolásásának szándéka, hanem az áhítat áll. A hangverseny műsorának kétféle alkotóeleme, Respighi szimfonikus költeményei és Liszt kórusai részben apparátusuk ellentétével, a bonyolult hangszerelésű zenekari művek színorgiájának és az egyszerű faktúrájú kórusművek visszafogott hangzásának erős kontrasztjával, részben a címekben és a kórusművek szövegében kifejeződő tartalmukkal mindennél hatásosabban érzékeltetik a kétféle gondolkodásmód különbségét – rávilágítva arra, hogy Róma nagysága a város által magába sűrített ellentmondásokban is rejlik.

A KÓRUSMŰVEK ÉS KAPCSOLATAIK

A keresztény Rómát dicsőítő, majd Szent Péterhez és Pálhoz fohászkodó O Roma nobilis latin himnusz feltehetőleg a 10. századból származik: zarándokok énekelték, amikor a városban a két apostol sírjához érkeztek. A háromstrófás ének az első szakaszban a szent várost magasztalja, majd a második versszakot Péter, a harmadikat Pál megszólításának szenteli. Ennek szövegét zenésítette meg Giuseppe Baini olasz egyházi muzsikus (1775–1844), aki 1814-től a Sixtus-kápolna karnagyaként működött. A Rómához mélyen kötődő, idejét élete alkonyán Róma, Budapest és Weimar között megosztó, abbéként a katolikus egyház kötelékébe tartozó Liszt O Roma nobilis (1879) című kórusműve valójában Baini kompozícióján alapul (Baini verziója teljesen különbözik az eredeti egyszólamú középkori himnusz dallamától), azt dolgozza át három változatban: kórusra és orgonára, illetve csak orgonára vagy zongorára, énekhang nélkül, átdolgozásaiban nem említve meg az olasz zeneszerző nevét. A liszti O Roma

nobilis zenéjére az emelkedett hangvétel és a zeneszerző kései egyházi műveit meghatározó, fokozott egyszerűségre törekvő megszólalásmód jellemző. A szólamok megmunkálása az ellenpontot is mellőzi, a kidolgozásban az akkordikusan haladó zenei folyamat népénekeket idéző homofóniája uralkodik.

A hangverseny műsorán felhangzó másik Liszt-kórusmű, a költői képekben gazdag szövegű Dall’alma Roma (1867–68) kapcsán szintén egy, sőt két további kompozícióval való egyezést, illetve hasonlóságot kell említenünk. A földi élet siralomvölgyét a mennyek országa által kínált boldogsággal szembeállító mű, amelynek kezdősora a „kegyes Rómát”, a „legfőbb pásztort” invokálja, valójában a Liszt által 1863-ban IX. Piusnak komponált pápai himnusz átdolgozása kórusra, orgonakísérettel. Aligha véletlen, ha a mű dallama és harmóniamenete ismerősnek tűnik a zenehallgató számára, mivel a kórus zenei anyaga egyezik a Krisztus oratórium Tu es Petrus tételével. A hangvétel, akárcsak az O Roma nobilis esetében, békés és átszellemülten emelkedett, a hangzás tiszta, a dallamvezetés egyszerű. Eltérő a két kórusmű metruma, amely az O Roma nobilis esetében páros (emlékezetünkbe idézve ezzel a zarándokénekek „menetelő” karakterét), a Dall’alma Roma összhatásában azonban meghatározó mozzanat a zene szelíden ringatózó hármas üteme. Akárcsak az O Roma nobilis, a Dall’alma Roma esetében is megfigyelhető, hogy Liszt a kompozíció kidolgozásakor távol tart a zenei folyamattól minden külsőséges hatáselemet, minden díszítést vagy sallangot, ami elterelhetné a lényegről – a vallásos áhítatról – a zenehallgató figyelmét.

NEOKLASSZICIZMUS, IMPRESSZIONIZMUS, HANGSZERELÉS

Ottorino Respighi életművének több jellegzetességét tartja az utókor meghatározó fontosságúnak. Ezek egyike feltétlenül az, hogy a zeneszerző a századforduló és a 20. század elejének „izmusai” közül a neoklasszicizmusnak is képviselője. Ez munkásságának lényeges fejezete, gondoljunk csak Régi dalok és táncok című népszerű szvitjeire. A magyar zenehallgató számára aligha kérdés, hogy Farkas Ferenc tanáraként Respighi lehetett az, aki magyar növendéke gondolkodásmódjában elültette a régi muzsikák modern feldolgozása iránti érdeklődés magvát. Ám ugyanilyen fontos elkötelezettség fűzte Respighit az impresszionizmus

áramlatához is, amelyet hajlamosak vagyunk többnyire francia művészekhez kapcsolni, holott azonos időben Európa más pontjain is hatott az impresszionista művészi szemlélet. Respighi kétségkívül az olasz impresszionizmus legjelentősebb alakja volt, és alkotói termésének e fejezetében érvényesülhetett leginkább adekvát módon a bravúrosan színgazdag hangszerelés hangzó alkímiája iránti vonzalom. Hogy kitől tanulta az instrumentáció titokzatos fortélyait? Minden idők egyik legnagyobb hangszerelőjétől – és egyszersmind minden idők egyik

legnevezetesebb zeneszerzés-pedagógusától –, Nyikolaj Rimszkij-Korszakovtól, nem csoda tehát, hogy ő maga is a zenetörténet egyik legbravúrosabb hangszerelőjévé fejlődött. Hangszerelőművészetének valóságos kincsesbányája a Róma-triptichon három darabja, hiszen ezekben a művekben színeket, fényeket, egymásba átolvadó árnyalatokat, párát, szökőkutak csobogását, fenyvesek suhogását és sok egyéb érzéki élményt lehetett a hangszerelés eszközeivel ábrázolni.

HÁROM SZIMFONIKUS TESTVÉR

Pontos keletkezéstörténeti ismeretek híján azt feltételeznénk, Respighi tudatosan megtervezett sorozat darabjaiként, közvetlenül egymás után írta meg a három római tárgyú szimfonikus költeményt. A valóságban azonban nem volt előre eltervezett folyamat a három mű megalkotása. A Róma kútjait (Fontane di Roma) a harminchét éves zeneszerző írta 1916-ban, a Róma fenyői (Pini di Roma) 1924-ben keletkezett, a Római ünnepeket (Feste Romane) pedig 1928-ban fejezte be, vagyis a három mű genezise tizenkét évet fog át. Az első két darabot Respighi a Santa Cecilia Akadémia Zenekara számára komponálta, és az együttes mutatta be őket Bernardino Molinari vezényletével. A Róma kútjaival kapcsolatban nem hagyhatjuk említetlenül, hogy e mű egyik szellemi elődje éppen a hangverseny másik zeneszerzője, Liszt által komponált zongoradarab, A Villa d’Este szökőkútjai. Respighi műve négy kutat látogat meg, de nem elégszik meg zenei ábrázolásukkal: a Valle Giulia kútját hajnalban, a Triton-kutat reggel, a Trevi-kutat délben, a Villa Medici kútját alkonyatkor festi hangokkal képzeletünk vásznára. Festés, vászon: Respighi Claude Monet híres sorozatképeinek koncepcióját plántálja át zenébe, azoknak a festményeknek az ötletét, amelyek témájukat különböző napszakok fényhatásai közepette más és más tónusban ábrázolják.

A Róma kútjaiban alkalmazott módszert, a mű egyes részeinek konkrét fogalmakkal való társítását és a szimfóniaszerű négytételességet Respighi a második és a harmadik szimfonikus költeményben is megtartja. A Róma fenyői szimfonikus sétájának négy állomása: A Villa Borghese fenyői, Fenyőfák egy katakombánál, A Gianicolo fenyői és A Via Appia fenyői.

A Római ünnepek pedig négy történelmi korszakhoz és négy társadalmi réteghez kapcsolja a négy hangzó tablót: a Római Birodalom világába kalauzol a Circenses, amely a Circus Maximus feletti felhős eget, a vadállatok üvöltését és a mártírok énekét idézi fel, zarándokok menetét vizionálja a Giubilio (Jubileum), a római kastélyok világát festi meg szőlőkoszorúval, vadászattal, lovakkal és szerenáddal a L’Ottobrata (Október ünnepe), míg a finálé, a La Befana (Vízkereszt) hallgatásakor igazi forgatagba csöppenünk a Piazza Navonán, parasztdallal, saltarellóval, kintornával és kikiáltóval.

Közös a három szimfonikus költeményben a különleges ötletekben és hangzáseffektusokban bővelkedő, rendkívül színes hangszerelés igénye is. Respighi egzotikus kiegészítő hang-

szerek egész sokaságát használja: nagy ütőhangszerkészlet, cseleszta, metallofon, angolkürt, basszusklarinét, kereplő, szopránbuccina, csengősor, mandolin. A legkülönlegesebb ötlet: a Róma fenyői harmadik tételében hangfelvételről halljuk a csalogány dalát. A bemutató idején még fonográfot használtak erre a célra, később lemezjátszót, még később digitális hanghordozót. A bravúros hangszerelés titka persze nem csupán és nem egyszerűen egy-egy különleges instrumentum használatában rejlik: a legrafináltabb hangeffektusokat olykor teljesen hagyományos hangszerek szokásostól eltérő kombinációjával éri el a zeneszerző. Az első művet Antonio Guarnieri, a másodikat Bernardino Molinari, a harmadikat Arturo Toscanini vezényelte az ősbemutatón. Az első két esemény Rómában, a harmadik New Yorkban volt.

Írta: Csengery Kristóf

Ó, nemes Róma (O Roma nobilis)

Ó, nemes Róma, ki a világ úrnője vagy, a legkiválóbb minden városok között, vértanúk bíbor vérétől pirosló, szüzek fehér liliomaitól tündöklő, dicsérünk téged mindenek által, áldunk téged, üdvöz légy örökké!

A nemes Rómából (Dall’alma Roma)

A nemes Rómából te, legfőbb pásztor, az egész világnak terjeszted a szeretet törvényét, kinyitod az ég kapuit szent kulcsaiddal, és felfeded számunkra Istent!

E szenvedésektől és haláltól terhes száműzetésben keserűn siratjuk sorsunkat; te velünk jajgatsz és vigasztalsz minket, a Kereszt szép vigaszát nyújtva nekünk.

Uralkodj, Piusz, uralkodj, Piusz, tárd ki az ég kapuit szent kulcsaiddal, vezess el minket Istenhez!

Uralkodj, Piusz, uralkodj, Piusz, tárd ki az ég kapuit szent kulcsaiddal, vezess el minket Istenhez!

Fischer Iván 1951-ben született Budapesten muzsikuscsaládban, Fischer Sándor karmester és Boschán Éva énekesnő gyermekeként. Zongorázni, hegedülni és csellózni szülővárosában tanult, ahol zeneszerzői stúdiumokat is folytatott. Felsőfokú tanulmányait a Bécsi Zeneakadémián, Hans Swarowsky osztályában végezte. 1974-ben Firenzében, 1976-ban Londonban nyert karmesterversenyt. Nemzetközi koncertező karrierje 1975-ben kezdődött. 1979 és 1982 között a newcastle-i Northern Sinfonia Kamarazenekar zeneigazgatója volt, 1983-ban hazájába visszatérve Kocsis Zoltánnal megalapította a Budapesti Fesztiválzenekart, amelyet azóta is vezet. A BFZ élén számtalan nagy sikerű koncertet és operaelőadást vezényelt idehaza és a világ minden táján, nagy elismeréssel fogadott hanglemezfelvételek seregét készítve. Zeneszerzőként és operarendezőként is sikeres, számos új hangversenytípus kezdeményezője.

Zsilka Alan felvidéki származású orgonaművész 2020-ban szerezte meg diplomáját a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Fassang László és Szabó Balázs növendékeként. Részt vett Ton Koopman, Thomas Trotter, David Titterington, Martin Schmeding, Michel Bouvard, Juan de la Rubia, Sietze de Vries, Christoph Bossert, Frederic Blanc, Louis Robilliard, Jan Willem Jansen, Jürgen Essl, Bogányi Gergely és Szathmáry Zsigmond mesterkurzusain. 2014 óta gyakori résztvevője és díjazottja nemzetközi versenyeknek. Eddig Észak-Írországban, Franciaországban, Németországban, a Felvidéken, Erdélyben, Kárpátalján és Magyarországon koncertezett. Egyházzenészként és hangverseny-orgonistaként egyaránt tevékeny.

A római Santa Cecilia Akadémia Zenekara 1908-ban alakult meg. Az együttest azzal a céllal hozták létre, hogy ez lehessen az első zenekar Olaszországban, amely teljes aktivitását a szimfonikus repertoár megszólaltatásának szenteli. Alapításától napjainkig több mint 15000 koncertet adott, és nagy sikerű hanglemezfelvételek sokaságát készítette. A 20. század legnagyobb muzsikusai közül olyan karmesterek (sok esetben egyszersmind zeneszerzők) vezényelték, mint Mahler, Debussy, Richard Strauss, Stravinsky, Sibelius, Hindemith, Toscanini, Klemperer, Celibidache, Furtwängler, de Sabata, Stokowski, Bernstein, Karajan, Carlos Kleiber, Abbado. Első főzeneigazgatója Bernardo Molinari (1912–1944) volt, jelenleg tiszteletbeli karmestere Antonio Pappano, aki 2005 óta vezeti az együttest. Utóda zeneigazgatóként a 2024/25-ös évadtól Daniel Harding lesz, öt évadra szóló kezdő szerződéssel.

A Cantemus Vegyeskar 1998-ban alakult a nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskola egykori diákjaiból. A kórus tagjai korábban a Cantemus Gyermekkarban énekeltek

Szabó Dénes vezetésével. Az együttes számos nemzetközi versenyen (Budapest, Debrecen, Arezzo, Tolosa, Gorizia, Torrevieja, Cantonigros) nyert első díjat vagy ért el dobogós helyezéseket. Szaporodó európai koncertfelkéréseik mellett az utóbbi években a Távol-Keleten is többször felléptek (Hongkong, Kína, Tajvan, Japán). Az a cappella repertoáron kívül oratorikus művekben is szerepelnek, többek közt olyan rangos együttesek, mint a Budapesti Fesztiválzenekar, a Budafoki Dohnányi Zenekar vagy a Liszt Ferenc Kamarazenekar partnereként.

Cantemus Vegyeskar

Fotó © Racskó Tibor

A

RÓMAI SANTA CECILIA AKADÉMIA ZENEKARA

Első vendégkarmester: Jakub Hrůša

Tiszteletbeli karmester: Sir Antonio Pappano

ELSŐ HEGEDŰ

*Carlo Maria Parazzoli, *Andrea Obiso, Ruggiero Sfregola, Marlene Prodigo, Elena La Montagna, Paolo Piomboni, Barbara Castelli, Silvana Dolce, Jalle Feest, Lavinia Morelli, William Chiquito Henao, Soyeon Kim, Simona Cappabianca, Nicola Bossone, Federico Piccotti, Claudio Mansueto, Razvan Negoita, Marco Norzi, Alice Notarangelo

MÁSODIK HEGEDŰ

*Alberto Mina, *David Romano, Ingrid Belli, Rosario Genovese, Leonardo Micucci, Daniele Ciccolini, Andrea Vicari, Cristina Puca, Giovanni Bruno Galvani, Manuela Costi, Brunella Zanti, Svetlana Norkina, Annamaria Salvatori, Ylenia Montaruli, Sofia Bandini

BRÁCSA

*Simone Briatore, Stefano Trevisan, David Bursack, Sara Simoncini, Carla Santini, Fabio Catania, Bálint Ilona, Lorenzo Falconi, Luca Manfredi, Federico Marchetti, Margherita Fanton

CSELLÓ

*Luigi Piovano, Carlo Onori, Diego Romano, Francesco Storino, Bernardino Penazzi, Francesco Di Donna, Matteo Michele Bettinelli, Sara Gentile, Giacomo Menna, Roberto Mansueto, Giuseppe Scaglione

NAGYBŐGŐ

*Antonio Sciancalepore, *Libero Lanzilotta, Anita Mazzantini, Simona Iemmolo, Paolo Cocchi, Nicola Cascelli, Marko Lenza, Francesco D’Innocenzo, Vieri Piazzesi

FUVOLA

*Andrea Oliva, *Adriana Ferreira, Nicola Protani

PICCOLO

Davide Ferrario

OBOA

*Francesco Di Rosa, *Fabien Thouand, Anna Rita Argentieri

ANGOLKÜRT

Maria Irsara

KLARINÉT

*Stefano Novelli, *Alessandro Carbonare, Simone Sirugo

PICCOLO KLARINÉT

Livia Tancioni

BASSZUSKLARINÉT

Giuseppe Gentile

FAGOTT

*Andrea Zucco, Fabio Angeletti, Alessandro Bressan

KONTRAFAGOTT

Alessandro Ghibaudo

KÜRT

*Alessio Allegrini, *Guglielmo Pellarin, Fabio Frapparelli, Mirko Landoni, Alessio Bernardi, Marco Antonicelli, Giuseppe Accardi

TROMBITA

*Andrea Lucchi, *Alfonso Gonzalez Barquin, Ermanno Ottaviani, Remo D’Ippolito, Gabriele Puglisi

BUCCINA

Alessandro Rosi, Giuseppe Rizzo, Jaime Martin Rodriguez, Giacomo Marcocig, Salvatore Carrozzino, Andrea Maccagnan, Vincenzo Odoguardi

HARSONA

*Andrea Conti, *Andrea Maccagnan, Esteban

Mendez, Athos Castellan

TUBA

Gianluca Grosso

ÜSTDOB

*Antonio Catone

ÜTŐHANGSZEREK

Edoardo Albino Giachino, Andrea Santarsiere, Davide Tonetti, Antonio Argantino, Carlo Alberto Chittolina, Andrea Intili, Federico Moscano, Gabriele Genta, Andrea Carattino

ZONGORA

*Roberto Arosio

CSELESZTA

*Andrea Rebaudengo

ORGONA

*Silvio Celghin

MANDOLIN

*Dorina Frati

HÁRFA

*Silvia Podrecca, Anna Astesano

*szólamvezetők (vastag kiemeléssel a ma esti hangverseny szólamvezetői)

SUMMARY

This concert presents works born out of the sense of wonder that the Eternal City instils, building a spiritual bridge between Rome and Budapest, and between Italy and Hungary: the conductor taking the podium before the Italian orchestra this evening is Hungary’s Iván Fischer, joined on stage by his compatriots in the Cantemus Mixed Choir from the city of Nyíregyháza and organist Alan Zsilka, and alongside Ottorino Respighi (1879–1936), the creator of the famous Rome triptych – Fountains of Rome (1916), Pines of Rome (1924), Roman Festivals (1928) – the other composer featured at the concert is Ferenc Liszt (1811–1886), who in his old age divided his time between the trio of cities Rome, Weimar and Budapest, and who, as a Catholic, also felt a deep spiritual connection to the first, the centre of Christianity. By interspersing two choral works by the Hungarian composer – O Roma nobilis (1879) and Dall’alma Roma (1867–68) – between the three symphonic poems, the programme showcases two possible types of feelings and thoughts that the city of Rome might inspire in us. Not only do these two approaches form a powerful contrast (as do the cavalcade of colours in the orchestral works and the simple sound of the choirs), they are also diametrically opposed to each other – which is what makes their pairing so interesting. These particularly colourfully scored symphonic poems proclaim an intoxication of pleasures immersed in the sensual beauty of life, while the religious choral works turn to purity, holiness and eternity with the simplicity of expression that so often characterises Liszt’s late works.

The Roman Orchestra dell’Accademia Nazionale di Santa Cecilia was founded in 1908 with the aim of dedicating itself exclusively to performing the symphonic repertoire. Its first chief music director was Bernardo Molinari (1912–1944). Its current conductor emeritus is Antonio Pappano, who has been leading the orchestra since 2005. He will be succeeded by Daniel Harding as music director from the 2024/25 season, with an initial contract signed for five seasons. Iván Fischer was born in Budapest in 1951. He completed his advanced studies at the University of Music and Performing Arts Vienna under Hans Swarowsky, winning international conducting competitions in Florence in 1974 and London in 1976. Returning to his homeland in 1983, he founded the Budapest Festival Orchestra together with Zoltán Kocsis, and has been leading it ever since, achieving tremendous success all over the world. The Cantemus Mixed Choir was founded in 1998 from former students of the Zoltán Kodály Primary School in Nyíregyháza. The members of the choir had previously sung in the Cantemus Children’s Choir led by Dénes Szabó. Originally hailing from Slovakia, organist Alan Zsilka earned his degree from Budapest’s Liszt Academy in 2020.

2023. szeptember 30.

COSTELLO AND NIEVE IN CONCERT

2023. szeptember 30., október 1. 8-14 éveseknek

OPERAMATINÉ

CSENGERY DÁNIEL: HOLLE ANYÓ

2023. október 4. LIGETI 100 –„A

GIGANTIKUS PROTÉZIS”

FASSANG LÁSZLÓ ORGONAESTJE

Közreműködik: Fassang László – orgona, Hammond-orgona, MIDI-orgona, zongora, Besnyő Dániel, Kiss Patrik – fényfestés

Fassang László

Fotó © Falus Kriszta

Fotó © Mark Seliger

2023. október 5.

BORLAI GERGŐ: DIVIDED

FREEDOM

2023. október 12.

LISZT ÜNNEP

KURTÁG GYÖRGY: FIN DE PARTIE (A JÁTSZMA VÉGE) –

MAGYARORSZÁGI BEMUTATÓ

KONCERTSZERŰ ELŐADÁS

Szereplők: Frode Olsen – Hamm, Haja Zsolt – Clov,  Hilary Summers – Nell, Leonardo Cortellazzi – Nagg

Közreműködik: Danubia Zenekar

Vezényel: Markus Stenz

2023. október 13.

LISZT ÜNNEP

CLAYTON–HAMILTON

JAZZ ORCHESTRA:

JAZZ

POWER & SOUL

FEAT. RADICS GIGI & CURUGA AKIKO

Fotó © Dobos Tamás

Markus Stenz

Fotó © Kaupo Kikkas

Fotó © Luis Loueke

Müpa Budapest Nonprofit Kft.

1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Központi információ:

Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu

Nyitvatartás

Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

A címlapon: Fischer Iván

© Marco Borggreve

A szerkesztés lezárult: 2023. szeptember 18.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnereink: mupa.hu

A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium.