A Zeneakadémia hallgatóinak koncertje Concert by Students of the Liszt Academy
MÁJUS 9. | 19.30
Zeneakadémia – Nagyterem Liszt Academy – Grand Hall
Bartók: Allegro barbaro, Sz. 49, BB 63 Bartók: 2. rapszódia • Rhapsody No. 2, Sz. 89, BB 96 I. Moderato II. Allegro moderato Bartók: 2. elégia • Elegy No. 2, Sz. 41, BB 4 Kodály: Duó hegedűre és csellóra • Duo for Violin and Cello, op. 7 I. Allegro serioso, non troppo II. Adagio III. Maestoso e largamente, ma non troppo lento – Presto Bartók: Tizenöt magyar parasztdal • Fifteen Hungarian Peasant Songs, Sz. 71, BB 79 1. Rubato (Megkötöm lovamat • I Tie My Horse) 2. Andante (Kit virágot rózsám adott • The Flower I Got from My Rose) 3. Poco rubato (Aj, meg kell a búzának érni • [Ay, the Wheat has to Ripen) 4. Andante (Kék nefelejcs ráhajlott a vállamra • Forget-me-not on My Shoulder) 5. Scherzo (Feleségem olyan tiszta • My Wife is So Clean) 6. Ballada (tema con variazioni) (Angoli Borbála) 7. Allegro (Arra gyere, amőrre én • Come My Way) 8. Allegretto (Fölmentem a szilvafára • I Climbed the Plum Tree) 9. Allegretto (Erre kakas, erre tyúk • This Way Cock, This Way Hen) 10. L’istesso tempo (Zöld erdőben a prücsök • Cricket in the Green Forest) 11. Assai moderato (Nem vagy legény • You’re not a Lad) 12. Allegretto (Beteg asszony, fáradt legény • Ill Woman, Tired Lad) 13. Poco più vivo (Sári lovam a fakó • My Bay Dun Horse) 14. Allegro (Ësszegyűltek, ësszegyűltek az izsapi lányok • The Girls of Izsap Have Gathered) 15. Allegro (Dudanóta • Pipe Tune) Bartók: 3. vonósnégyes • String Quartet No. 3, Sz. 85, BB 93 I. Prima parte: Moderato II. Seconda parte: Allegro III. Ricapitulazione della prima parte: Moderato IV. Coda: Allegro molto
1
Közreműködik • Featuring: SCHWARTZ Zoltán [2], KOROSSY-KHAYLL Csongor [4] – hegedű • violin, DEVICH Gergely [4] – cselló • cello, KOCSIS Krisztián [2], KOVÁCS Gergely [1, 3, 5] – zongora • piano, Korossy Vonósnégyes • Korossy Quartet [6] A vonósnégyes tagjai • The members of the string quartet: KOROSSY-KHAYLL Csongor, TÓTH Kristóf – hegedű • violin, OSZTROSITS Éva – brácsa • viola, DEVICH Gergely – cselló • cello For the English version, see page 5
A koncert a Bartók Tavasz keretében a Zeneakadémiával közös programként, a Müpa szervezésében valósul meg. • This concert of the Bartók Spring is presented by Müpa Budapest as a joint event with Liszt Academy.
2
Bartók Béla: Allegro barbaro, Sz. 49, BB 63 Az 1911-ben készült Allegro barbaro a Bartók-stílus és a korszak egyik emblematikus darabjává vált. A mű jellegzetes hangütése a későbbi nagy Bartók-művekben is vissza-visszatér. Kodály Zoltán úgy emlékezett, hogy Bartók a kompozíció címe gyanánt csak Allegróra gondolt, és csak később fűzte hozzá, hogy barbaro, mintegy válaszul egy francia zenekritikusnak, aki az 1910-es párizsi „Festival hongrois” alkalmával a magyar szerzőket „fiatal magyar barbárok”-ként (jeunes barbares hongrois) emlegette. A kompozíció lendületét, haragját, harciasságát minden bizonnyal fűtötte operája, A kékszakállú herceg vára elutasítása is. Bartók Béla: 2. rapszódia, Sz. 89, BB 96 Bartók 1928-ban, a 4. vonósnégyes befejezése után két hegedűzongora rapszódiát komponált. E művek – a műfaj 18–19. században megszilárdult formáját tovább éltetve – kéttételesek. A 2. rapszódia Lassújának dallamait a zeneszerző Maros-Tordában hallotta, a Friss zenei anyagát szatmári, temesi és rutén gyűjtésből válogatta: a zenei formát (összesen kilenc, különböző dallamot felhasználva) Bartók kifejezetten mívesen alakította ki, és elkészítette a darab zenekari változatát is. Az eredeti hegedű-zongora kompozíciót Székely Zoltán és Fried Géza mutatta be Amszterdamban 1929. november 26-án. Bartók Béla: 2. elégia, Sz. 41, BB 4 Bartók egyik legszemélyesebb kompozíciója az a tételpár, mely Két elégia címmel jelent meg. A második darab (Molto adagio, rubato) 1909 decemberében keletkezett. E kompozíció része annak az 1907–1908ban kibontakozó termésnek, melyben újraformálódó világképének vívódásait, ellentmondásait és feszültséget oldja fel és fogalmazza meg zenében. Erre a darabra is áll, amit Kodály az ebben az időszakban keletkezett 1. vonósnégyesről írt: „Belső dráma jelenik meg benne, olyan ember visszatérése az életbe, aki a nemlét határáig jutott.”
3
Kodály Zoltán: Duó hegedűre és csellóra, op. 7 A Duót 1914-ben komponálta Kodály (1882–1967), 1918-ban mutatta be Kerpely Jenő és Waldbauer Imre. Waldbauer a következő szavakkal jellemezte a kompozíciót: „Kodálynál a két hangszer viszonyának alapja a tökéletes egyenjogúság, egyikük tökéletes kiegészítője a másiknak, és benne minden egyetlen alapelv érvényesítésére szolgál: eszményi hangszín és forma létrehozása olyan együttesben, amely két kontrasztáló, de mindazonáltal párhuzamos elemből áll. Ebben a műben alighanem határozottabban szólal meg Kodály heroikus hangja, mint bármelyik más kamarazenei alkotásában.” Bartók Béla: Tizenöt magyar parasztdal, Sz. 71, BB 79 „A 15 magyar parasztdal Bartóknak azt a korszakát és törekvését mutatja be, amikor a népdalfüzért egyúttal hagyományos, többtételes műzenei alkotássá szerkesztette” – írja Ujfalussy József. A Tizenöt magyar parasztdal ekként egy négytételes ciklussá szerveződött, melynek utolsó tétele a Régi magyar táncok. A feldolgozott dalok egy része az ipolysági dudagyűjtésből ered. Bartók Béla: 3. vonósnégyes, Sz. 85, BB 93 Az 1927-ben komponált 3. vonósnégyes különösen szikár „új, szoros és ellenállhatatlan formája”, melyet a korabeli értő kritika nagy lelkesedéssel fogadott, sok szállal kapcsolódik a szerző korábbi kompozícióihoz. A mű visszatekintő jellege ellenére (vagy éppen általa) Bartók bravúros, egyedi és egyszeri formát alkotott. A lassú tételben Bartók jellegzetes éjszakai természetzenéinek egyik legszebb példájával találkozunk. A művet a komponista elküldte a philadelphiai Musical Fund Society pályázatára, és Alfredo Casellával együtt – komolyabb pénzdíjjal járó – megosztott első díjat nyert. Ahogy Kroó György fogalmazott, a kompozíció nyelvezete „nem egyszerű, hiszen a harmóniai és hangnemi érdességekhez a motívumszövésnek egészen ritka, szinte geometrikus koncentrációja társul, és a mű hangzás szempontjából is hihetetlenül differenciált. Mégis igaza volt Tóth Aladárnak, amikor úgy érezte, hogy ez a zene szinte belecsúszik az ember fülébe.”
4
Béla Bartók: Allegro barbaro, Sz. 49, BB 63 Allegro barbaro was written in 1911, and is now considered an emblematic piece of Bartók’s style and its period. Its distinctive tone was to return in Bartók’s subsequent great works. According to Zoltán Kodály, the original title Bartók had in mind was simply Allegro, adding “barbaro” only later, as a rejoinder, as it were, to a French critic who called the performers of the 1910 Paris “Festival hongrois” the “young Hungarian barbarians” (jeunes barbares hongrois). The verve, anger and belligerence of the composition was no doubt also fuelled by the recent rejection of his opera, Bluebeard’s Castle. Béla Bartók: Rhapsody No. 2, Sz. 89, BB 96 In 1928, having completed the String Quartet No. 4, Bartók composed two violin-piano rhapsodies. These pieces have two movements, sustaining the form that came to be defined in the 18th and 19th centuries. The composer first heard the melodies of the second rhapsody’s Slow movement in Maros-Torda County, and the material of the Fast movement includes a selection of themes collected in Szatmár and Temes Counties, as well as a Ruthenian dance. Using nine different melodies, Bartók created a fine form, and even made an orchestral edition ver sion. The original piece for violin and piano was premiered by Zoltán Székely and Géza Fried, on 26 November, 1929, in Amsterdam. Béla Bartók: Elegy No. 2, Sz. 41, BB 4 The Two Elegies, which comprises two movements, is one of Bartók’s most personal compositions. The second piece (Molto adagio, rubato) was written in December 1909. This composition is part of the output of 1907–1908, which released, and found musical expression for, the struggles, conflicts and tensions that marked the genesis of his new worldview. Kodály’s words about the first string quartet, another work from this period, hold true for this piece as well: “It discloses an inner drama, the return to life of a man who has reached the limits of non-being.”
5
Zoltán Kodály: Duo for Violin and Cello, Op. 7 Kodály (1882–1967) composed the Duo in 1914, and it was presented by Jenő Kerpely and Imre Waldbauer in 1918. “In Kodály,” wrote Waldbauer, “the relationship of the two instruments is based on complete equality, one perfectly complementing the other, and in it everything serves the same principle: to create an ideal timbre and form in an ensemble that comprises two contrasting, yet parallel, elements. Kodály’s heroic tone is probably more assertive here than in any other of his chamber music pieces.” Béla Bartók: Fifteen Hungarian Peasant Songs, Sz. 71, BB 79 “Fifteen Hungarian Peasant Songs is illustrative of a period and ambition in Bartók’s career when he turned a series of folk songs into a traditional, multi-movement piece of art music,” wrote József Ujfalussy. Accordingly, the fifteen Hungarian peasant songs were arranged in a four-movement cycle, with Old Hungarian Dances as the last movement. Some of the arranged songs were pipe tunes Bartók collected in the Ipolyság. Béla Bartók: String Quartet No. 3, Sz. 85, BB 93 Much appreciated by the discerning critics of the time, the “new, tight and irresistible form” of String Quartet No. 3, which Bartók composed in 1927, is linked in multiple ways to his previous works. Despite (or perhaps thanks to) the retrospective nature of the piece, Bartók created a bravura, original and distinct form. The slow movement includes one of the most beautiful examples of Bartók evoking nature at night. The composer submitted the piece to the competition of the Philadelphia Musical Fund Society, and ended up sharing the first prize, and the considerable prize money, with Alfredo Casella. The language of the composition, says György Kroó, “is not simple, because the interesting harmonic and tonal solutions are coupled with a motivic texture that is very unique, almost geometric in its concentration. The sound of the work is also very diversified. Yet Aladár Tóth was right when saying this music almost slips inside your ear.”
6
A címlapon: Korossy Vonósnégyes Címlapfotó: Szűcs Ágnes
PARTNER: