Liszt Ünnep Műsorfüzet - Michael Volle áriakoncertje / Wagner Társaság 150 (2022. október 10.)

OKTÓBER 10. | 19.30

Liszt: Prométheusz • Prometheus

Wagner: Tannhäuser – Blick’ ich umher in diesem edlen Kreise (Wolfram elbeszélése, 2. felvonás • Wolfram’s Narration from Act 2)

Wagner: Az istenek alkonya • Götterdämmerung – Höre mit Sinn, was ich dir sage! (Waltraute elbeszélése, 1. felvonás • Waltraute’s Narration from Act 1)

Wagner: A walkür • Die Walküre – Leb wohl, du kühnes, herrliches Kind! (Wotan búcsúja és Tűzvarázs, 3. felvonás • Wotan’s Farewell and Magic Fire Music from Act 3) szünet • interval

Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok – nyitány • Die Meistersinger von Nürnberg – overture Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok • Die Meistersinger von Nürnberg – Was duftet doch der Flieder (Bodzamonológ • Elderflower Monologue)

Wagner: A Rajna kincse • Das Rheingold – Weiche, Wotan, weiche! (Erda áriája • Erda’s Aria)

Wagner: A bolygó hollandi – nyitány • Der fliegende Holländer – overture Wagner: A bolygó hollandi • Der fliegende Holländer – Die Frist ist um (a Hollandi monológja, 1. felvonás • The Dutchman’s Monologue from Act 1)

Közreműködik • Featuring: SCHÖCK Atala – mezzoszoprán • mezzo-soprano, Michael VOLLE – bariton • baritone, a Magyar Állami Operaház Zenekara • Hungarian State Opera Orchestra Vezényel • Conductor: Pinchas STEINBERG

Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Müpa Budapest – Béla Bartók National Concert Hall

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Egy rendkívül jelentős eseményen lehetek itt Önökkel, hiszen a világ egyik legelső Wagner-egylete alapításának 150. évfordulóját ünnepeljük. Ez az időpont ráadásul éppen egy évvel előzi meg lenyűgöző városuk, Budapest megszületését. Csodálatos kor lehetett, amikor a Közmunkák Tanácsának köszönhetően megépült a város első sugárútja – a mai And rássy út –, olyan középületekkel, melyek csúcspontját az operavilág számá ra az Önök egyedülálló Királyi Operaházának megépülése jelentette. A Pesti Wagner Egylet titkára gróf nagyapponyi Apponyi Albert, elnöke pedig egyik legjobb barátja, Mihalovich Ödön zeneszerző volt, akinek többek között a Zeneakadémia munkájának európai színvonalra emelését köszönheti a magyar zenetörténet. A pesti társaság megalakításának ka talizátora azonban Richter János lehetett – Wagner személyes jó barátja, műveinek lelkes terjesztője –, s ő volt, aki nyomdakészre másolta a Mester dalnokok partitúráját is. Ezt a zseniális karmestert mégis minden Wagnerrajongó úgy ismeri, mint a Ring 1876-os bayreuthi premierjének karmeste rét, aki által a tetralógia elindulhatott hódító útjára. Emlékezzünk ezekre a „talentvoll” személyiségekre, akiknek a magyaror szági Wagner-kultuszt köszönhetjük, és fogadják üdvözletemet a Magyar Bayreuth Wagner zenéjével kellőképpen átitatott falai között!

Rainer Fineske a Nemzetközi Richard Wagner Társaság elnöke

Dear Ladies and Gentlemen,

I am here with you on a very special occasion, as we celebrate the 150th an niversary of the founding of one of the world’s first Wagner Societies. The date preceded by just one year the birth of your amazing city, Budapest. It must have been a wonderful time when the Council of Public Works built the city’s first boulevard, Andrássy Road, with public buildings such as the unique Royal Opera House, in which these efforts culminated for the world of opera. The secretary of the Pest Wagner Society was Albert Apponyi, Count of Nagyappony, while its president was one of his best friends, the composer Ödön Mihalovich, to whom Hungarian music history is indebted for intro ducing European standards to work at the Academy of Music. However, the catalyst for the formation of the Pest Society was probably János (Hans) Richter, a personal friend of Wagner’s and an enthusiastic promulgator of his works, who created a print-ready copy of the score of the Master-Singers. This brilliant conductor is known to all Wagner enthusiasts as the conductor of the 1876 Bayreuth premiere of the Ring, who made it possible for the tetral ogy to conquer the world. Let us remember these talentvoll persons, to whom we owe the cult of Wagner in Hungary, and allow me to welcome you amidst the walls of the Hungarian Bayreuth, which are duly imbued with Wagner’s music.

Rainer Fineske

President of the International Richard Wagner Society

Liszt Ferenc: Prométheusz

Liszt az 1850-es weimari Herder-ünnepségekhez kapcsolódott, amikor a költő egyik drámájához, A láncaitól megszabadított Prométheuszhoz komponált több kórustételt és egy nyitányt. Ez utóbbit később szimfo nikus költeményeinek sorába illesztette. Liszt a görög mitológia lázadó titánját műve előszavában úgy jellemezte, mint „a bátorság, szenvedés, kitartás és megváltás, az ember számára megközelíthető legmagasabb hivatás elérésére való merész törekvés” szimbóluma. Mint a szimfonikus költemények legtöbbjének, a Prométheusz dramaturgiájának is alapvo nulata a szenvedés és a megdicsőülés – Malheur et Gloire! –, amire maga Liszt hívja fel a figyelmet. A darab programja „villámló kifejezést” igényel, „zenei karaktere a kétségbeesés hangja, mely végül, a büszke, dacos kitar tás eredményeként, győzelemmé válik”.

Richard Wagner: Tannhäuser – Blick’ ich umher in diesem edlen Kreise (Wolfram elbeszélése, 2. felvonás)

Az 1845-ben Drezdában bemutatott opera hőse az érzéki és az eszményi szerelem között őrlődik. Férfiként nem tud választani a Vénusz jelképezte, ösztönvilágban gyökerező testiség és az Erzsébet által képviselt lelkiség között. Költőként ugyanakkor szenvedéllyel tesz hitet az igazság mellett: nem hiszi el Vénusznak, hogy a testi szerelemben üdvözülhetünk, a szűzi szerelemről éneklő dalnokok között pedig nem tudja letagadni, hogy az érzéki mámor valódibb minden költői metaforánál. Bizonyos értelemben Tannhäuser ellenpólusa Wolfram, aki férfiúi és költői magatartásában is ragaszkodik a tradicionális értékekhez, vonzódásait, rajongásait rejtve tartja. Versenydalában imádata tárgyát egy távoli csillaghoz hasonlítja.

Richard Wagner: Az istenek alkonya – Höre mit Sinn, was ich dir sage! (Waltraute elbeszélése, 1. felvonás)

A Ring-ciklus negyedik része a sors fonalát gombolyító nornák, illetve a naiv hős (Siegfried) és a bukott, kitaszított walkür (Brünnhilde) boldog szerelmi kapcsolatának képével indul. Siegfried újabb hőstettek véghez vitelére indul, nem is sejtve, hogy milyen csapdát állítottak neki. A világ az istenektől elhagyva, az emberi vágyaknak és önzésnek kiszolgáltatva működik. Brünnhilde testvére, Waltraute a mindenségtől elforduló Wotan alakját idézi meg, egy olyan isten képét festve, aki nemcsak tudomásul ve szi hatalma elvesztését, de a végső pusztulást önmaga is sietteti. Waltrau te arra kéri testvérét, hogy a minden baj forrásává váló gyűrűt adja vissza jogos tulajdonosainak, a rajnai sellőknek: „Kérlek, húgom, rimánkodom, szüntesd meg a végtelen gyászt és váltsd meg az égnek urát!”

Richard Wagner: A walkür – Leb wohl, du kühnes, herrliches Kind! (Wotan búcsúja és Tűzvarázs) Siegmund és Sieglinde vérfertőző násza isteni büntetést von maga után. A megszégyenített férjnek, Hundingnak párbajban kell elégtételt vennie, az erkölcsi elveknek megfelelő végkimenetelről pedig a főisten, Wotan kénytelen gondoskodni. Egyik lányát, Brünnhildét küldi a párbaj helyszíné re, ám a lány – átérezve Siegmund és Sieglinde szerelmének természetét – ellenszegül az atyai akaratnak. Wotan kegyetlen büntetést szab ki a wal kürre: megfosztja isteni halhatatlanságától, apaként elfordul tőle, álomba szenderíti, melyből egy ismeretlen férfi vágyának kiszolgáltatva, halandó ként fog felébredni. Az opera harmadik felvonásának egészen rendkívüli fináléja nemcsak e hallatlanul összetett drámai képletet fordítja át zenébe, hanem előrevetíti a cselekmény folytatását is.

Richard Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok – nyitány; Was duftet doch der Flieder (Bodzamonológ)

Richard Wagner vígoperája 1861 és 1867 között készült, bemutatója 1868ban Münchenben volt. A premier átütő sikert aratott, a zeneszerzőt több ször is a színpadra hívták előadás közben, hogy fogadja a közönség lelkes tapsát. A különböző irodalmi előzményekre támaszkodó szövegkönyvet maga Wagner írta. A téma még az 1840-es években, a Tannhäuser kompo nálásakor merült fel. Ugyanúgy, mint a lovagköltőről szóló drámában, itt is egy dalnokverseny áll az események fókuszában, ám itt nem hivatásos költők, hanem derék polgáremberek, Nürnberg szorgalmas iparosai állnak „csatasorba”. Az operát 1883-ban mutatták be Budapesten, a Nemzeti Színházban. Fodor Géza szerint „a legnémetebb opera, egy abnormálisan sokáig széttagolt ország kisvárosi céhes, kisiparos, hivatalnok polgárságá nak gyökerességét, derekasságát, meghitt kisvilágát, a szó legnemesebb értelmében: kultúráját koncentrálja és örökíti meg – azt, ami a német ségben talán a legjobb és legszebb”. Az opera nyitánya Wagner legterje delmesebb zenekari bevezetője, szerkezetében felismerhető a klasszikus szonátaelv. A tétel két ellentétes zenei gondolat váltakozására épül, a fé nyes, pompás mesterdalnok-témakörre, valamint – mintegy mellékté maként – egy édes, vágyódó szerelmi motívumra. A Bodzamonológban a darab egyik főszereplője, Hans Sachs a költészetről elmélkedik: vajon szabályokból vagy spontán gondolatokból születik az igazán jó vers? Meg lehet-e mérni a mérhetetlent?

Richard Wagner: A Rajna kincse – Weiche, Wotan, weiche! (Erda áriája)

Wotan a nibelungoktól rabolt kincsekkel szeretné kifizetni a Walhallát fel építő óriások bérét, ám a gyűrűtől képtelen megválni. Ekkor emelkedik fel a mélyből egy titokzatos szellemalak, Erda, a földanya. „Mindaz, ami van, véges! Az istenek alkonya eljön, és ez a gyűrű rejti a vészt!”

Richard Wagner: A bolygó hollandi – nyitány; Die Frist ist um (a Hollandi monológja, 1. felvonás)

A bolygó hollandi döntő változást hozott Wagner operaszerzői pályá ján. Ekkoriban, 1841–43-ban fogalmazódott meg benne világosan, hogy stílusának megújítása már nem képzelhető el az operaműfaj radikális átalakítása nélkül. Amikor Párizsban elkészült a darab első változatával – az egyetlen, megszakítás nélküli felvonásban bonyolított cselekmény hősei ekkor még Skóciában és nem Norvégiában keresték a boldogsá got és a megváltást –, úgy vélte, szerencsésebb lenne a frissen elkészült darabot nem operának, hanem drámai balladának nevezni. „Emlékszem, hogy még mielőtt az opera tulajdonképpeni megkomponálásához fogtam volna, szövegileg és zeneileg is kidolgoztam Senta második felvonásbeli balladáját. E darabba öntudatlanul belerejtettem az opera egész zenéjé nek csíráját; a balladában a dráma egészének sűrített képe jelent meg lelki szemeim előtt.” A nyitányban ugyanezt a drámai-zenei sűrítést hallhatjuk, értelemszerűen még tematikusan is kapcsolódik a központi balladához, ugyanakkor a ballada strofikus felépítésével szemben Wagner itt a klasszi kus szonátaelv szerint építkezik. Az opera címszereplője, az örök bolyon gásra kárhoztatott hajóskapitány az első felvonásban lép színre és egyben partra is. Ironikus, hogy amikor majd találkozik Dalanddal, a norvég hajós semmit sem sejt arról, hogy maga a partra lépés mennyire ritka alkalom a hollandi életében: „Lejárt az idő, ismét eltelt hét esztendő!”

Schöck Atala

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen német nyelv és irodalomból szerzett diplomát, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola magán ének szakán tanult. 1998-ban első lett a Simándy József Énekverse nyen, 2000-ben pedig a Magyar Rádió énekversenyén végzett a har madik helyen. Néhány évig a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt, azóta vendégszerepel a Magyar Állami Operaházban, a Frankfurti Operában, a drezdai Semperoperben, valamint olyan színházakban, mint a brüsz szeli Théâtre de la Monnaie, a Theater an der Wien, a sevillai Teatro de la Maestranza, a párizsi Opéra Bastille, a torinói Teatro Regio, a bolognai Teatro Comunale, a palermói Teatro Massimo, a brnói Janáček Színház és a prágai Nemzeti Színház. 2004 és 2007 között a Bayreuthi Ünnepi Játékok szólistája volt, 2006 óta rendszeres fellépője a Budapesti Wagner-napoknak. Meghatározó szereplője a magyar és külföldi koncert életnek, munkásságát 2017-ben Liszt Ferenc-díjjal ismerték el.

Michael Volle

Michael Volle korunk egyik legkeresettebb baritonja, olyan opera házakban lépett már fel, mint a New York-i Metropolitan, a müncheni és bécsi Staatsoper, a milánói Teatro alla Scala vagy a londoni Royal Opera House. Különösen szoros kapcsolatban áll a berlini Staatsoper Unter den Lindennel, ahol a közelmúltban Puccini- és Verdi-művek (A Nyugat lánya, Falstaff) főszerepeiben állt színpadra. Michael Volle elsőrangú Wagner-énekes, Wotan és Hans Sachs alakjának megformáló jaként jeles fesztiválokon, operaházakban és koncerttermekben varázsol ta el a közönséget. A közelmúltban debütált Muszorgszkij Borisz Godu novjában. Koncerténekesként olyan világhírű karmesterekkel dolgozott, mint Daniel Barenboim, Zubin Mehta, Christian Thielemann, Antonio Pappano, Mariss Jansons, Franz Welser-Möst vagy Simon Rattle.

Pinchas Steinberg

Az izraeli származású karmester a nemzetközi opera- és koncertrepertoár legigényesebb és legnehezebben interpretálható műveinek egyik kiemel kedő tolmácsolója. Dirigensként 1974-ben lépett először a nagyközönség elé, azóta olyan jelentős zenekarokat vezényelt, mint a Berlini vagy az Iz raeli Filharmonikusok, a Bostoni Szimfonikusok, az Orchestre National de France, a Londoni Szimfonikus Zenekar, a Cleveland Orchestra vagy a Budapesti Fesztiválzenekar, és visszatérő vendégként lépett pulpitusra a legnevesebb operaházakban, többek közt a londoni Covent Gardenben, a bécsi Staatsoperben és a milánói Scalában. Hét éven át volt a Bécsi Rádiószimfonikusok főzeneigazgatója. 2012-ben óriási sikerrel vezényelte Bécsben Giordano művét, az Andrea Chénier-t, majd Helsinkiben Wagner Parsifalját, Rómában pedig Puccini klasszikusát, a Pillangókisasszonyt, ezután München, Berlin, Sydney, Amsterdam, Madrid és San Francisco zenei színpadai várták. A Magyar Állami Operaházban zenekari hangverse nyek mellett opera-előadásokat is vezényel.

A Magyar Állami Operaház Zenekara

A nagyhírű együttes a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának örök ségét ápolja. Története 1853-ban kezdődött, amikor Erkel Ferenc kezde ményezésére a Nemzeti Színház zenekara koncertzenekarként is aktív sze repet vállalt a magyar zenei életben. A Filharmóniai Társaság tevékenységét számos zenetörténeti jelentőségű esemény fémjelzi, és olyan egyéniségek gazdagították tradícióját, mint Liszt Ferenc, Goldmark Károly, Johannes Brahms, Antonín Dvořák, Gustav Mahler, Pietro Mascagni, Richard Strauss, Maurice Ravel, Dohnányi Ernő, Ottorino Respighi, Bartók Béla, Igor Stravinsky, Kodály Zoltán, Weiner Leó, Kadosa Pál, Petrovics Emil, Szokolay Sándor vagy Kurtág György.

Ferenc Liszt: Prometheus

Liszt’s contribution to the 1850 Weimar celebrations of Herder was a group of choruses and an overture for Prometheus Unbound, the play by the poet. He later added the overture to his symphonic poems as Prometheus. In the pref ace, he described the rebellious titan of Greek mythology as a symbol of “courage, suffering, fortitude and redemption, the bold striving to achieve the loftiest mission accessible to man.” As in most of the symphonic poems, the dramaturgy of Prometheus is based on suffering and glory – Malheur et Gloire! – as Liszt himself was quick to point out. The programme of the piece requires a “flashing expression,” whose “musical character is the sound of de spair which turns, through bold and defiant persistence, into triumph.”

Richard Wagner: Tannhäuser – Blick’ ich umher in diesem edlen Kreise (Wolfram’s Narration from Act 2)

The hero of the opera, first performed in Dresden in 1845, is torn between sensual and ideal love. As a man, he cannot choose between instinctive car nality, represented by Venus, and spirituality, whose embodiment is Elizabeth. As a poet, however, he passionately insists on the truth: he does not believe Venus that we can find salvation in physical love; and among the minstrels who sing about virginal love, he cannot deny that sensual ecstasy is more real than any poetic metaphor. In a sense, Tannhäuser is the antithesis of Wolfram, who adheres to traditional values in his conduct as a man and as a poet. He keeps his attractions and admirations hidden. In his song for the tournament, he likens the subject of his devotion to a distant star.

Richard Wagner: Götterdämmerung – Höre mit Sinn, was ich dir sage! (Waltraute’s Narration from Act 1)

The fourth part of the Ring cycle opens with a scene in which the Norns weave the rope of fate. Next, the naive hero (Siegfried) and the fallen, outcast Valkyrie (Brünnhilde) avow their love. Siegfried sets out to perform more heroic deeds, unaware of the trap he has been set. Deserted by the gods, the world is at the mercy of human desires and selfishness. Waltraute, Brünnhil de’s sister, recounts the resignation of Wotan, describing a god who not only acknowledges the loss of his power but he himself hastens the final destruc tion of the world. Waltraute begs her sister to return the Ring, which has be come the source of all the troubles, to its rightful owners, the Rhinemaidens: “Now, o sister, to thee I pray: what thou canst do, that dare to fulfil; end all the grief of the gods!”

Richard Wagner: Die Walküre – Leb wohl, du kühnes, herrliches Kind! (Wotan’s Farewell and Magic Fire Music from Act 3)

Siegmund and Sieglinde’s incest provokes divine punishment. The humiliated husband, Hunding, must avenge himself in a duel, and Wotan, the king of the gods, is forced to ensure an outcome that befits moral principles. He sends one of his daughters, Brünnhilde, to the site of the duel. But the girl, sympathizing with the nature of Siegmund and Sieglinde’s love, defies her father’s will. Wotan inflicts a cruel punishment on the Valkyrie: he strips her of her divine immortal ity, disowns her as her father, and puts her to sleep, from which she will awake as a mortal, at the mercy of the desires of an unknown man. The extraordinary finale of the opera’s third act not only translates this immensely complex dra matic formula into music, but also foreshadows the development of the plot.

Richard Wagner: Die Meistersinger von Nürnberg – overture; Was duftet doch der Flieder (Elderflower Monologue)

Richard Wagner wrote his comic opera between 1861 and 1867, and it had its premiere in Munich in 1868, to resounding success. The composer was called on stage several times during the performance to acknowledge the enthusias tic applause of the audience. The libretto, which draws on various literary sources, was written by Wagner himself, who had chanced on the theme in the 1840s, while composing Tannhäuser. As in the drama about the knight poet, the focus is again on a minstrels’ tournament. The contestants, however, are not professional poets, but goodly laymen, the hard-working guildsmen of Nuremberg. The piece had its Hungarian premiere in 1883, at the National Theatre. Géza Fodor thinks this is “the most German opera, which condenses and hands down the rootedness, honesty and intimate microcosm of the citi zens, guildsmen and officials of a small town in a country that was divided for abnormally long – its culture, in the noblest sense of the word, all that is the best and most beautiful in being German.” Wagner wrote his longest overture for this opera. It has the structure of a classical sonata, and it is based on the alternation of two contrasting musical ideas, a bright, sumptuous theme of the master-singers and a sweet, yearning love motif, which functions as a sec ondary theme. In the Elderflower Monologue, one of the main characters, Hans Sachs, reflects on poetry: does a really good poem spring from rules or spontaneous thoughts? Can you measure the unmeasurable?

Richard Wagner: Das Rheingold – Weiche, Wotan, weiche! (Erda’s Aria)

Wotan wants to settle his debt to the giants who built Valhalla with treasures taken from the Nibelungs. As he finds it impossible to part with the Ring, Erda, the earth goddess appears to warn him. “All that e’er was endeth! A darksome day dawns for your godhood: be counselled, give up the ring!”

Richard Wagner: Der fliegende Holländer – overture; Die Frist ist um (The Dutchman’s Monologue from Act 1)

The Flying Dutchman brought a decisive change in Wagner’s operatic career. It was at this time, in 1841–43, that it became clear to him he could not possibly renew his style without a radical transformation of the genre itself of opera. When he finished the first version of the piece in Paris – with the heroes of the story, told in a single, uninterrupted act, seeking happiness and redemption in Scotland, rather than Norway – he thought it would be more appropriate to call the newly completed piece a “dramatic ballad,” and not an opera. “I re member that before I proceeded to write Der fliegende Hollander at all, I first sketched Senta’s second-act Ballad, composing both the text and the melody; in this piece I unwittingly planted the thematic seed of all the music in the opera: it was the poetically condensed image of the whole drama, as it was in my mind’s eye.” The overture is marked by the same compactness of drama and music, and obviously has thematic links to the central ballad, but while the ballad has a strophic structure, Wagner here follows the classical sonata principle. The title character of the opera, the captain who is doomed to eter nal wandering, appears in the first act as he disembarks his ship. It is ironic that when he meets Daland, the Norwegian sailor has no idea how rare the landing itself is in the Dutchman’s life: “The time is up, and to Eternity’s tomb consign’d another seven years!”

Atala Schöck

She graduated from the Pázmány Péter Catholic University with a degree in German language and literature, before joining the singing programme of the Liszt Academy. In 1998 she finished first at the Simándy József Singing Com petition, and third at the Hungarian Radio Singing Competition in 2000. For a few years she was with the company of the Szeged National Theatre, and since then she is a guest performer at the Hungarian State Opera, the Frank furt Opera, the Semperoper in Dresden, and theatres like the Théâtre de la Monnaie in Brussels, the Theater an der Wien, the Teatro de la Maestranza Sevilla, the Opéra Bastille Paris, the Teatro Regio Torino, the Teatro Comu nale di Bologna, the Teatro Massimo di Palermo, the Janaček Theatre in Brno and the National Theatre in Prague. Between 2004–2007 she was featured as a soloist at the Bayreuth Festival, and has regularly performed at the Buda pest Wagner Days since 2006. A distinguished presence in the Hungarian and international concert scene since 1996, her work has been acknowledged with the Liszt Prize in 2017.

Photo: Carsten Sander

Michael Volle

Michael Volle is one of the most sought-after baritone singers of our time, who has performed in such opera houses as the Metropolitan Opera in New York, the Staatsoper in Munich and Vienna, the Teatro alla Scala in Milan and the Royal Opera House in London. He is particularly closely associated with the Staatsoper Unter den Linden in Berlin, where he has recently appeared in the leading roles of works by Puccini (La fanciulla del West) and Verdi (Falstaff). Michael Volle is a first-rate Wagner singer, who has enchanted au diences at major festivals, opera houses and concert halls in the roles of Wotan and Hans Sachs. He recently made his debut in Mussorgsky’s Boris Godunov. As a concert singer, he has worked with such world-famous conduc tors as Daniel Barenboim, Zubin Mehta, Christian Thielemann, Antonio Pappano, Mariss Jansons, Franz Welser-Möst and Simon Rattle.

Pinchas Steinberg

The Israeli-born conductor is an outstanding interpreter of some of the most demanding and challenging works in the international opera and concert reper toire. He made his conducting debut in Berlin in 1974, since then, he has conducted such major orchestras as the Berlin Philharmonic, the London Symphony Orchestra, the Israel Philharmonic, the Orchestre National de France, the Boston Symphony Orchestra, the Cleveland Orchestra, the Budapest Festival Orchestra, among many others, and has been a recurring guest artist at the most prestigious opera houses, including the Royal Opera House in London, the Vienna State Opera and La Scala in Milan. He was Music Director of the Vienna Radio Symphony Orchestra for seven years. In 2012, he conducted Giordano’s Andrea Chénier in Vienna with resounding success, and went on to present Wagner’s Parsifal in Helsinki and Puccini’s classic, Madama Butterfly in Rome. The opera houses of Munich, Berlin, Sydney, Amsterdam, Madrid, and San Francisco followed. He conducts both concerts and operas at the Hungarian State Opera.

Hungarian State Opera Orchestra

The Hungarian State Opera Orchestra preserves the heritage of the Buda pest Philharmonic Orchestra. The history of the famous ensemble began in 1853, when, on the initiative of Ferenc Erkel, the orchestra of the National Theatre took an active role in Hungarian musical life as a concert orchestra. The Philharmonic Orchestra’s activities are marked by many events of music history and its tradition has been enriched by such personalities as Ferenc Liszt, Károly Goldmark, Johannes Brahms, Antonín Dvořák, Gustav Mahler, Pietro Mascagni, Richard Strauss, Maurice Ravel, Ernő Dohnányi, Ottorino Respighi, Béla Bartók, Igor Stravinsky, Zoltán Kodály, Leó Weiner, Pál Kadosa, Emil Petrovics, Sándor Szokolay and György Kurtág.

HUNGARIAN STATE OPERA ORCHESTRA

Photo: László Emmer

A Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál ingyenes kiadványa

Kiadja: Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Nyomdai kivitelezés: Pátria Nyomda Zrt.

A címlapon: Michael Volle Címlapfotó: Gisela Schenker

Szerkesztő: Molnár Szabolcs

A szervezők a szereplő- és műsorváltoztatás jogát fenntartják.

E-mail: info@lisztunnep.hu Telefon: +36 1 555 3000

lisztunnep.hu