Müpa Magazin 2016/2017 évad 4. szám

I n g y e n e s i d ő s z a k i k i a d v á n y • X I I . é v f o l y a m , 2 . s z á m , 2 0 1 7. m á r c i u s – á p r i l i s

MAGAZIN

müpa

ÉLET • STÍLUS • MŰVÉSZET

www.mupa.hu

közel 40 helyszín

www.btf.hu

több mint 100 program

#ittahelyed

KEDVES

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Közönségünk!

Káel Csaba

2017 összművészeti fesztiváljainak sorát Európában idén is a Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitja meg. Tavaly bebizonyosodott számunkra, hogy az áprilisi pezsgő, tavaszi hangulatot árasztó Budapest nyitottabb és frissebb a kultúra ünnepére, így a fesztivál ismét április elején kezdődik, ugyanakkor tovább, bő három hétig tart. A hosszabb időtartamot a programba illeszthető események mennyisége indokolta. Négy éve, amikor elkezdtük újragondolni a fesztivált, úgy döntöttünk, hogy tematizáljuk a programokat, és Liszt Ferencet állítottuk a középpontba.

Azt szerettük volna, hogy a 19. század legjelentősebb magyar zeneszerzőjének állandó ünnepe legyen, amelynek rangját évről évre a legkiválóbb hazai és külföldi előadók biztosítják. Az állandó mellett vannak aktuális fókuszpontjaink is: idén az egyik ilyen a százötven évvel ezelőtti Kiegyezés, amelynek Magyarország történelmi aranykorainak egyikét köszönheti, és számos gyümölcsét élvezheti ma is. Liszthez való kapcsolódása miatt is fontos számunkra ez a történelmi évforduló: a Ferenc József magyar királlyá koronázására írt Koronázási misével áll színpadra az Osztrák– Magyar Haydn Filharmónia és a Bécsi Állami Opera kórusa. De Liszthez kötődik a fesztivál másik pillére is: bár csak közvetve, de Liszt tanítványának tekinthető Kodály Zoltán, akire 2017-ben születésének 135. és halálának 50. évfordulója alkalmából emlékezünk. A fesztivál záró előadása legnépszerűbb színpadi műve, a Háry János bemutatója lesz, amelynek külön érdekessége, hogy az előadást Kodály keresztfia, Palló Imre fogja vezényelni. Külföldi sztárok sorát köszönthetjük, az ismét Budapesten vendégszereplő John Malkovichtól Gyenyisz Macujeven át René Jacobsig, de a fesztivál idején mutatjuk be Goran Bregovic Szarajevó történelme által ihletett oratóriumát is. A fesztivál egyéb helyszínein olyan neves társulatokat látunk vendégül, mint a Komische Oper Berlin művészei, vagy a Maribori Szlovén Nemzeti Színház Balettegyüttese. Az események között évről évre több koprodukciót és rendhagyó interpretációt látni, és az ünnep most is az egész városban zajlik. A térképekről jól ismert piros irányjelző nyilacskák – a fesztivál jelképei – közel negyven helyszínre, több mint száz eseményre invitálják Önöket, azt üzenve: #ittahelyed.

Remélem, sokan gondolják majd március 31. és április 23. között: itt a helyem! Várjuk Önöket mind a negyven helyszínen – köztük a Müpában is!

Káel Csaba a Müpa vezérigazgatója, a fesztivál Operatív Testületének elnöke

2017. március–április nyitány

Chantal Santon-Jeffery

Nyitány Tartalom Horizont

Alan Gilbert

03 MŰVÉSZBEJÁRÓ 04 Tenor – klasszikus értelemben 06

John McLaughlin

Fagyos angyalok 22

MÜPAMOZI

24

ÚJCIRKUSZ

28

CSALÁDI ÉS IFJÚSÁGI PROGRAMOK

JAZZ KLASSZIKUS

Barokk – in floribus 08 phil Blech Wien – rézhangszerek parádéja 14 Vigyázz, kész, zene! 16 Amerikából jönnek 18 FOLYAMATOS MÚLT

Élő hagyomány

„Jazznek nevezem, nagybetűvel” Filmsztárok mint jazzrajongók VILÁGZENE

Örök elvágyódás LITERÁRIUM

24

Fotó: Andrea Palmucci

18

Fotó: David Finlayson

8

30

38

Ha Bogusławski filmeket forgatott volna…

40 Ajánlott gyógymód Matiné – nem csak fiataloknak

42 44

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

20 Leporolt klasszikusaink 34 A sokszínűség jegyében 46 Being John Malkovich 50 Játék határok nélkül 36

I M P R E S S Z U M

Müpa Magazin A MÜPA INGYENES KIADVÁNYA

Alapító: Müpa Budapest Nonprofit Kft. Káel Csaba vezérigazgató Főszerkesztő: Csengery Kristóf

46

Fotó: Carlos Ramos

Fotó: Evgeny Evtukhov

30

Szerkesztőség: Papageno Consulting Kft. 1061 Budapest, Paulay Ede u. 50.

E-mail: szerkesztoseg@papageno.hu Felelős kiadó: a Papageno Consulting Kft. ügyvezetője Nyomda: Pátria Nyomda Zrt. Megjelenik 18 000 példányban HU ISSN 1788-439X Müpa: 1095 Budapest, Komor Marcell utca 1.

Telefon: (+36-1) 555-3000 E-mail: info@mupa.hu A szerkesztés lezárult: 2017. február 3.

Mariza

A címlapon: John Malkovich Címlapfotó: Lola Jodlbauer A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Gyenyisz Macujev

Balkán beat és kodályi Tánckánon 52 Snarky Puppy: függetlenség, szabadság, kreativitás 54 Fával, húrokkal, szívvel, örömmel 55 Hol van hát a duende? 56 Klasszikus újdonságok 58

MÉLYVÍZ, CSAK ÚSZÓKNAK

Szemelvények zenekritikákból

www.mupa.hu

62 Stratégiai partnereink:

HULLÁMHOSSZ

Csaba László • Maróth Miklós • Hámori József 64

Stratégiai médiapartnereink:

HATÁRSÉRTŐK

Csak free jazzt nem

66

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

KULISSZA

Kortársak és klasszikusok

Emberi Erőforrások Minisztériuma

60

TÖBB EZREN A Müpa gazdag programkínálattal készült a téli ünnepekre 2016/17 fordulóján. A szabadtéri eseményközpont a korábbihoz képest megnövelt alapterületen várta a valódi jégen siklás, az újcirkusz és a családi programok iránt érdeklődőket. A január végéig nyitva tartó jégpályát – ahol Müpa-bögrében lehetett forró csokit és fűszeres almaitalt kapni – mintegy hat és félezren próbálták ki. A látogatók kívül-belül körbejárhatták a Hello Wood tizenegy méter magas, világító dobozelemekből álló karácsonyfa-installációját. A különleges gépezetek és a mechanikus hangszerek kedvelői közül több mint félezren hozták működésbe a Müpa Átriumában a világ legnagyobb interaktív zenedobozát, a Hangjátékot, melyen december folyamán karácsonyi dallamponyvákat lehetett megszólaltatni. A tervezők munkájának köszönhetően a legkisebbek számára is lehetővé vált az óriáshangszer megszólaltatása.

Müpa Kultúr Kültér

Fotó: Posztós János, Müpa

A KULTÚR KÜLTÉR PROGRAMJAIN

A HITÚJÍTÁS 500. ÉVFORDULÓJÁRA Január 6-án, ünnepélyes keretek között tartották a protestáns hitújítás 500. évfordulóját ünneplő Reformáció Emlékév magyarországi eseményeinek megnyitóját a Müpában. A Reformáció Emlékbizottság által szervezett állami eseményen fellépett mások mellett a Nemzeti Fil­harmo­ nikusok Medveczky Ádám vezényletével, a dr. Kamp Salamon vezette Budapesti Vonósok, valamint Arany János karnagy irányításával egyesítette erejét a Baptisták Központi Énekkara, a Debreceni Református Kollégium Kántusa, a Lutheránia Énekkar és a Psalterium Hungaricum Kórus. Orgonán közreműködött Fassang László, Pálúr János és Tóka Ágoston. Az emlékév Müpa-programjai közül kiemelkedik Bellini utolsó operája, A puritánok félig szcenírozott előadása, amely május 21-én látható a Nemzeti Hangversenyteremben, a főbb szerepekben Jessica Pratt, Francesco Demuro, Bretz Gábor és Sebestyén Miklós közreműködésével.

Fotó: Michael Pöhn

Medveczky Ádám és a Nemzeti Filharmonikusok

Fotó: Bartos Gyula, EMMI

EMLÉKEZTEK A MÜPÁBAN

FISCHER ÁDÁM A BÉCSI STAATSOPER TISZTELETBELI TAGJA A Budapesti Wagner-napok karmestere, a Müpával az újévi Haydn-hangversenyeken is rendszeresen együttműködő Fischer Ádám nemrég jelentős elismerésben részesült. Az osztrák fővároshoz pályája kezdetétől sok szállal kapcsolódó muzsikust, aki a bécsi Zeneakadémián 1968 és 1971 között a legendás karmester-pedagógus, Hans Swarowsky tanítványa volt, s a bécsi Állami Operaházban az 1973/74-es évadban lépett fel először, január 26-án, egy Don Giovanni-előadást követő rövid ceremónia keretében a Staatsoper tiszteletbeli tagjává avatták. Fischer Ádám, akit 2015-ben a bécsi Musikverein is tiszteletbeli tagjai közé választott, eddig mintegy háromszáz alkalommal lépett fel a Staatsoper produkcióiban.

Az operaház korábbi tiszteletbeli tagjai között találjuk Plácido Domingót, José Carrerast és Neil Schicoffot is.

06

horizont 2017. március–április

Fischer Ádám

Müpa élmény gombnyomásra

Kövessen minket közösségi csatornáinkon is:

mupa.hu 7

2017. március–április Kocsis Zoltán 1952–2016

08

Simone Kermes klasszikus 2017. március–április

BAROKK

– in floribus

Fotó: Sandra Ludewig

Február végén kezdődött, márciusban folytatódik a Müpa immár harmadízben megrendezésre kerülő Régizene Fesztiválja, mely az első tavaszi hónapban a virágzó barokkból kínál ízelítőt – színek és szenvedélyek, találkozások és felfedezések jegyében.

BAROKK AZ EGÉSZ ÉLET Minden bizonnyal Shakespeare kijelentése – Színház az egész világ – jutott a lipcsei születésű szopránfenomén, SIMONE KERMES eszébe, amikor a barokk zene iránti elkötelezettségéről nyilatkozott. Meggyőződése, hogy a klasszika felé utat nyitó, lendületes, energikus stílus sohasem lehet unalmas.

Hiszen Vivaldi, Hasse (és a többiek, például a március 1-jei koncerten is szereplő Gasparini, Albinoni, Giacomelli, Zavateri, Vinci és Sellitto) pontosan tudták: megrendelőik nagyhatalmak arisztokratái, akiknek udvarában a kor legkiválóbb szólistái énekelnek – ebben a világban csak a legmagasabb minőség elfogadható.

Simone Kermes Vihar című válogatása valójában nem más, mint a barokk virágkorának összefoglalása – persze csupa szenvedélyes mű tükrében. A CAPPELLA GABETTA közreműködésével fellépő Kermes – aki 2014 novemberében, a Müpa Barokk dívák párviadala című koncertjén már megmutatta temperamentumát – egy alkalommal azt mondta: „egy bel canto hangverseny után fontos döntést hoztam. Meg akartam mutatni, nem csak Rossinit, Wagnert, Strausst tudok énekelni! Úgy éreztem, vissza kell térnem az eredetihez, ráadásként előadtam tehát egy bensőséges barokk áriát.

Az én személyiségemnek a barokk jelenti minden zene kezdetét, a maga abszolút tisztaságában.”

A stílus bensőségessége iránti affinitására utalnak a művészetét értékelő kritikák is. „Pergolesi és Porpora mutatta meg az énekesnő igazi tehetségét, amikor bámulatos messa di vocéjával egyetlen hangon érkezett a semmiből, erősített, majd ismét visszavonult, mindezt díszítésekkel a legmagasabb fekvésben, végtelennek tűnő levegővel, csodálatos legatókkal.” A bravúráriákat a műkorcsolyázók piruettekkel és szédületes ugrásokkal tűzdelt kűrjeihez hasonlító Kermes „otthona a nagy kasztráltak sürgés-forgásának helyet adó barokk operaszínpadon van. Ám ő igazi csapatjátékos: ezért képes egy-egy áriában igazi dialógusra a szóló­ hegedűssel. Ugyanakkor nem csupán hang­ akrobata. Elképesztő lírai adottságai vannak, mesterien játszik a hangszínekkel, az pedig egészen különleges, amikor halkan énekel – hangját ilyenkor is kristálytisztán lehet hallani, akár a nézőtér leghátsó soraiban.”

2017. március–április klasszikus

09

STILE ANTICO E CONCERTATO 1610-ben, a Gonzaga hercegek mantovai udvarában töltött idejének kezdetén Vesperások címmel Monteverdi jelentős egyházzenei gyűjteményt publikált, majd három évtizeden át elsősorban a világi műfajokra (kötetekbe rendezett madrigálokra és operákra) összpontosított. 1640-ben, a Szent Márk-székesegyház karnagyaként eltöltött harmadik évtizedében, annak is a vége felé állította össze „morális és lelki énekek”-ből különböző hangszeres és vokális együttesekre írt világi és egyházi darabjainak sorozatát, amely a Selva morale e spirituale (Erkölcs és áhítat erdeje) címet kapta és 1641-ben, nyomtatott szólamanyagokkal jelent meg Velencében. A kiadványt, amely egyben a hetvennégy éves mester egyházzenei végrendeleteként is értelmezhető, Eleonora Gonzagának ajánlotta Monteverdi.

Dominust, Confitebor Dominit, Laudate Dominumot) többféle módon is. És ott sorakoznak még Mária-énekek, két teljes Magnificat és három Salve Regina is, különböző tónusokban és hangszerelésben.

A gyűjtemény első három darabja erkölcsi üzenetet közvetítő, olasz nyelvű madrigál Petrarca és Grillo verseire. Ezt négyszólamú a cappella mise követi (basso continuóval), amely alapvetően régi stílusú (a reneszánsz polifónia szabályait követő), ám a hétszólamú Gloria tétel az új, a barokkra jellemző stile concertato, azaz az egymással versengő hangszer- és vokális szólamcsoportok elve szerint készült. Monteverdi a sorozat legterjedelmesebb részében zsoltárokat zenésített meg, a legismertebbeket (például a Dixit

A Bach Consort Wien koncertmestere a kiváló hegedűszólista és kamaramuzsikus AGNES STADLER, alapítója és karmestere a Buenos Aires-i születésű, olasz-lengyel gyökerekkel rendelkező RUBÉN DUBROVSKY, akinek munkásságát a már említett bemutatókon kívül több Händel-, Vivaldi- és Monteverdi-bemutató is fémjelzi. Ő fedezte fel a modern operaszínpad számára Alessandro Scarlatti Marco Attilio Regolo és Fux Cristo nell’orto című alkotásait is.

Fotó: Julia Wesely

A hangverseny műsora ebből a leginkább jellegzetes és sokszínű fejezetből válogat. A vokális tételeket Biagio Marini Per ogni sorte di strumento musicale című gyűjteményének darabjaival váltogatja a művet március 2-án megszólaltató BACH CONSORT WIEN. Ausztria legjelentősebb, 1999-ben alapított, barokk zenére szakosodott együttese Porpora Polifemo című operájának osztrák bemutatójával hívta fel magára a nemzetközi zeneélet figyelmét. Következett Händel Orlandója és Rinaldója, majd egy nagy sikerű moszkvai vendégszereplés a Bolsojban és Mozart Titusának historikus bécsi előadása.

Bach Consort Wien

10

klasszikus 2017. március–április

Fotó: Nagy Attila, Müpa Vashegyi György

RAMEAU – ÚJRA FELFEDEZVE 1748/49-ben írta a kortársak által magas, vékony testalkatúnak, azaz hórihorgasnak tartott, gyenge látású és csendes szavú Jean-Philippe Rameau hősi pásztor­ játékát, a Naïs című drámai művet. A bemutató 1749. április 22-én volt a párizsi Operában. Az ének- és táncszámokból álló darab a zeneszerző legtermékenyebb színpadi-komponista periódusából való. Éppen egyik utolsó tragikus operáján, a Zoroastrén dolgozott, amikor felkérték, írjon művet a második aacheni béke­ szerző­dés tiszteletére. Azonnal megkereste kedvenc szövegkönyvíróját, Louis de Cahusacot, aki egy, a háborúról szóló allegorikus prológussal kezdte a darabot.

A történet, amely Neptunus és a szép hangú Naïs nimfa kapcsolatát beszéli el, nagyszerű látványelemek és egyéb speciális effektusok sokasága után Neptunus víz alatti palotájában ér véget. A partitúra igen gazdag színes közjátékokban, táncbetétekben.

A Müpa és a Versailles-i Barokk Zenei Központ együttműködésében megvalósuló produkció művészeti vezetője a francia barokk zene iránt hosszú ideje elkötelezett VASHEGYI GYÖRGY, aki a műfajban immár számos tapasztalattal rendelkező, e repertoárban teljes otthonossággal mozgó két együttesét, a PURCELL KÓRUSt és az ORFEO ZENEKARt vezényli a március 4-i hangversenyen. A kivétel nélkül külföldi énekesekből verbuvált szólistagárda tagjainak személyében olyan kiváló művészeket láthatunk és hallhatunk viszont, akik a karmester és együttesei korábbi francia barokk produkcióiban már fölényesen bizonyították rátermettségüket és stílusismeretüket a Müpa közönsége előtt.

Tóth Anna

2017

03 01

2017

03 02

2017

03 04

RÉGIZENE FESZTIVÁL SIMONE KERMES: VIHAR KÖZREMŰKÖDIK: CAPPELLA GABETTA MŰVÉSZETI VEZETŐ: ANDRÉS GABETTA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM RÉGIZENE FESZTIVÁL BACH CONSORT WIEN KÖZREMŰKÖDIK: HANNA HERFURTNER, SOETKIN ELBERS – SZOPRÁN, OSCAR VERHAAR, TERRY WEY – KONTRATENOR, MARKUS MIESENBERGER, JAN PETRYKA – TENOR, JOEL FREDERIKSEN, ULI STABER – BASSZUS VEZÉNYEL:RUBÉN DUBROVSKY FESZTIVÁL SZÍNHÁZ RÉGIZENE FESZTIVÁL RAMEAU: NAÏS – KONCERTSZERŰ ELŐADÁS KÖZREMŰKÖDIK: CHANTAL SANTON-JEFFERY, DANIELA SKORKA, REINOUD VAN MECHELEN, MANUEL NUÑEZ CAMELINO, FLORIAN SEMPEY, THOMAS DOLIÉ, PHILIPPE-NICOLAS MARTIN PURCELL KÓRUS ORFEO ZENEKAR VEZÉNYEL: VASHEGYI GYÖRGY BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2017. március–április klasszikus

11

Megalkuvás nélkül

Fotó: Fejér Gábor

Beethoven 9. szimfóniája (op. 125): egy mű, amely minden szempontból rendhagyó. Szerzője már majdnem teljesen süketen írta a kései alkotást, amelyet három évvel halála előtt, 1824-ben fejezett be. Ez a szimfónia nem ismer megalkuvást: terjedelme túlszárnyalja a műfajban született minden korábbi kompozícióét, a mindaddig szokatlan módon szöveges finálé pedig, amely négy szólistát és kórust is alkalmaz, szintén formabontó, a romantikáig,

sőt a 19. és 20. század fordulóján született Mahler-szimfóniákig előremutató megoldás. De a mű gesztusrendszere sem ismer megalkuvást: kozmikus születészene a nyitótétel, démoni erejű a scherzo, a humánum apoteózisa, minden idők egyik legnemesebb Adagiója a lassú tétel. És a Schiller ódáját hangokba foglaló finálé sem ismer kompromisszumot: az Öröm ünneplésében az eksztázisig jut el. KELLER ANDRÁS és a CONCERTO BUDAPEST együttese a NEMZETI ÉNEKKARral és kiváló szólistákkal (SZABÓKI TÜNDE – szoprán, SCHÖCK ATALA – alt, MEGYESI ZOLTÁN – tenor, BAKONYI MARCELL – basszbariton) szövetkezve ezt a megalkuvást nem ismerő zenét egy megalkuvást nem ismerő muzsikus emlékére szólaltatja meg: a 9. szimfónia ezúttal a 2016 novem­be­ré­ben elhunyt Kocsis Zoltán alakja előtt tiszteleg. Másféleképpen – a hangszeres játék aspektusából – idézi fel a nagy zenész alakját az első részben felcsendülő Mozart-kompozíció, az A-dúr zongoraverseny (K. 488), ÉRDI TAMÁS szólójával.

2017

03 08

CONCERTO BUDAPEST KÖZREMŰKÖDIK: SZABÓKI TÜNDE – SZOPRÁN, SCHÖCK ATALA – ALT, MEGYESI ZOLTÁN – TENOR, BAKONYI MARCELL – BASSZBARITON, ÉRDI TAMÁS – ZONGORA A NEMZETI ÉNEKKAR (KARIGAZGATÓ: SOMOS CSABA) VEZÉNYEL: KELLER ANDRÁS BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Keller András

Román rapszódia, angol versenymű, finn szimfónia A PANNON FILHARMONIKUSOK márciusi hangversenyének műsora csupa 20. századi műből áll. A húszéves George Enescu 1901-ben, Párizsban írta 1. román rapszódiáját, amely legkedveltebb darabjává vált, olyannyira, hogy a zeneszerző egy idő után meg is elégelte e népszerűséget, úgy érezvén, a román folklórtémákat feldolgozó alkotás sikere elvonja a figyelmet életműve többi részétől.

Jean Sibelius szintén 1901-ben kezdett dolgozni 2. szimfóniáján, amelyet egy évvel később fejezett be. Ez esetben is kimagasló népszerűségű zenével van dolgunk: a különleges szépségű, nagy dallambőségű, diadalmas befejezésű opus a Finlandia és az 5. szimfónia mellett Sibelius legünnepeltebb kompozíciója, melyről sokan úgy hitték, az orosz elnyomás ellen küzdő finnek függetlenségi harcát énekli meg. A két század eleji darab között az egykori Csajkovszkij-versenygyőztes AKIKO SUWANAI harmincas évekbeli angol zenét tolmácsol. William Walton (1902–1983) Hegedűversenye (1939) nagy igényességgel kidolgo-

12

klasszikus 2017. március–április

Akiko Suwanai

zott, kifinomult kompozíció, melyet szerzője Jasha Heifetz megren­ delésének eleget téve írt meg. Walton, akit későbbi évtizedei­ben konzervatív szerzőként tartottak számon, ebben az alkotásában még fiatal évtizedeinek modernebb hangján szólal meg. A koncert kiváló észt karmestere, OLARI ELTS korábban is nagy sikerrel vezényelte a Pannon Filharmonikusokat.

2017

03 10

PANNON FILHARMONIKUSOK RAPSZÓDIA ÉS AKIKO KÖZREMŰKÖDIK: AKIKO SUWANAI – HEGEDŰ VEZÉNYEL: OLARI ELTS BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Zene és körforgás Életöröm és búcsú

1829 és 1831 között Mendelssohn nagy európai körutat tett, s ennek gyümölcse egyebek közt (a Hebridák-nyitány és a Skót-szimfónia mellett) az Olasz szimfónia is. „A legvidámabb dolog lesz, amit valaha is írtam, különösen az utolsó tétel” – így számol be a zeneszerző a mű formálódásáról szeretett nővérének, Fannynak. És valóban: az Olasz szimfónia maga a derű, az energia, az életigenlés, test és lélek kicsattanó egészsége színes és temperamentumos zenében elbeszélve. Ez a mű talán még soha nem szólalt meg egy estén Mahler Dal a Földről címet viselő szimfóniájával. Miért nem? Mert a két darab olyannyira ellentmond egymás életszemléletének. Ha elfogadjuk, hogy egy alkotás mindig világábrázolás, akkor az Olasz szimfónia a boldogságot énekli meg, a Dal a Földről pedig – amely csak címében szimfónia, valójában hattételes dalciklus alt és tenor hangra, valamint zenekarra, Hans Bethge Die chinesische Flöte (A kínai fuvola) című kötetének verseire – a fájdalmas, rezignált búcsút. Nem csoda, hiszen Mahler kegyetlen sorscsapásokat követően, nem sokkal halála előtt, betegen komponálta, s különleges érzékenységével nyilvánvalóan sejtette is a vég közeledtét. FISCHER IVÁN és a BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR koncertjén a kiváló német dalénekes, GERHILD ROMBERGER és a Budapesti Wagner Napokról jól ismert amerikai tenor, ROBERT DEAN SMITH énekli Mahler fájdalmas szépségű dalait.

2017

03 16 17 19

BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR KÖZREMŰKÖDIK: GERHILD ROMBERGER – ALT, ROBERT DEAN SMITH – TENOR VEZÉNYEL: FISCHER IVÁN BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Hollerung Gábor

2017

03 18

ÉVSZAKOK KERINGŐJE KÖZREMŰKÖDIK: ROBY LAKATOS – HEGEDŰ DUNA TÁNCEGYÜTTES (KOREOGRÁFUS: JUHÁSZ ZSOLT) BUDAPESTI AKADÉMIAI KÓRUSTÁRSASÁG (KARIGAZGATÓ: TŐRI CSABA) BUDAFOKI DOHNÁNYI ZENEKAR VEZÉNYEL: HOLLERUNG GÁBOR BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2017. március–április klasszikus

13

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Fotó: Christine Schneider

Gerhild Romberger

A nagy filozófiai és esztétikai rendszerek mindig is úgy tartották: a zene a maga szigorú és logikus konstrukciójával része és kifejezője a kozmikus rendnek. Így nem csoda, ha a zeneszerzők a muzsikát kezdettől alkalmasnak vélték arra, hogy természeti jelenségeket ábrázoljon, köztük az évszakok körforgását, és persze a tavasszal, nyáron, ősszel és télen minket körülvevő világ színes csodáit: hegyek és völgyek szépségét, napkeltét és éjszakát. A BUDAFOKI DOHNÁNYI ZENEKAR most olyan koncerttel várja közönségét, amely rendkívüli változatosságban kínálja az évszak- és természetábrázoló műveket, ezek sokféleségével ékesszólóan bizonyítva, hogy a zene effajta illusztratív törekvése nem korhoz kötött, hanem örök. HOLLERUNG GÁBOR vezényletével, ROBY LAKATOS, a DUNA TÁNCEGYÜTTES és a BUDAPESTI AKADÉMIAI KÓRUSTÁRSASÁG közreműködésével a programban részletek hangoznak el Vivaldi A négy évszak című hegedűverseny-sorozatából, Haydn Évszakok című oratóriumából, Grofé Grand Canyon szvitjéből, de hallhatunk Piazzollát (Négy évszak Buenos Airesben), Berliozt (Római karnevál-nyitány), felcsendül Smetanától Az eladott menyasszonyból A komédiások tánca – sőt olyan különlegességekből is bekerült egy-egy részlet a műsorba, mint a svéd Hugo Alfvén Szentivánéji virrasztása vagy Mendelssohn ritkán hallható kantátája, Az első Walpurgis-éj.

Kecskés M. Júlia

phil Blech Wien – rézhangszerek parádéja

phil Blech Wien

Vicces, de legalábbis ironikus nevet választott magának a rangos zenekarokban játszó muzsikusok alkotta együttes. A Blech, azaz bádog, pléh, fém szó – lássuk be – nem hangzik valami kifinomultan. (Amúgy tegyük hozzá: németül – tetszik, nem tetszik – rézfúvós hangszer = Blechblasinstrument.)

Ellenben azok a hangszerek, amelyek a PHIL BLECH WIEN budapesti koncertjén megszólalnak, hangszernek alkalmas minőségi anyagból, rézből – sőt jó néhány esetben minden bizonnyal nemesfémet is tartalmazó ötvözetekből – készültek. Trombiták, harsonák, kürtök, üstdobok és cintányérok fényes és erőteljes hangja tölti be a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet. Nem szokatlan jelenség ez: a közelmúltban fiatal magyar jazztrombitások játszottak a Fesztivál Színházban, nyaranta pedig a publikum szent áhítattal várja a Budapesti Wagner-napok operaest­jein felzengő fanfárokat.

Mégis unikális koncertre számítunk, mert ebben az összeállításban ritkán állnak pódium­ra az együttes tagjai, hiszen napi

14

klasszikus 2017. március–április

munkájuk a Bécsi Állami Operaház, illetve a Bécsi Filharmonikusok társulatában, a Volksoper előadásain, az Osztrák Rádió Zenekarában, a Klagenfurti Színház zenekarában, illetve a Tonkünstler-Orchesterben erősen leköti őket, egyetemi-főiskolai pedagógiai tevékenységük nemkülönben. Így lemezfelvételt is ritkán készítenek, első albumuk több mint hároméves, ezen gondosan válogatott repertoárjuk törzsanyaga: Verdi- és Wagner-átiratok, Bruckner, Mahler, Mascagni, Mendelssohn, Mozart és Rodrigo művei szerepelnek. Karácsonyi CD-jük, amelyen a nagy múltú Wiener Sängerknaben működött közre, 2015 végén jelent meg.

A csilingelő gyermekhangokat káprázatos finomsággal kísérik a markáns, rusztikus

rézfúvós hangszerek, ezzel is bizonyítva, hogy a zenészek játékát nem csupán az erő jellemzi, legalább annyira fontos a stílusértelmezés biztonsága.

A bécsi hangszerkészítés fejlődése is nyomon követhető hangversenyükön, a változások hatása az alkotókra szintén tükröződik a phil Blech Wien munkásságában. A bécsi kürtök, trombiták mellett olyan timpani – üstdob – kerül a pódiumra, amely a neves mester, a csehországi születésű Hans Schnellar (1865–1945) fejlesztése: ez a hangszer az, amelyet Mahler és Richard Strauss oly nagyra becsült. Utóbbi e hangszer megismerése után módosította egy helyen a Sinfonia Domestica ütős szólamát. A Schnellar-

Trombiták, harsonák, kürtök, üstdobok és cinek fényes és erőteljes hangja tölti be a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet.

A phil Blech budapesti műsora Händeltől Verdin át Wagnerig a repertoár változatosságát mutatja, és igazi örömzenére hívja a hallgatókat.

Albert Mária

Szíjártó Kálmán: Art gesztusok III., 1974, fotó

örökséget gondosan ápolja a phil Blech vezetője, Anton Mittermayr, aki nemcsak a kamaraegyüttest, de az üstdobkészítő céget is személyesen vezeti. A manufaktúrában minden munkát kézzel végeznek, a rézüstre természetes anyagokat feszítenek, például báránybőrt, pergament – így historikus hangzás is előállítható. Nemcsak a kényes ízlésű osztrák zene­karok, hanem brit együttesek is vevőkörükbe tartoznak.

PÁRHUZAMOS AVANTGÁRD Pécsi Műhely 1968 – 80

2017

03 12

PHIL BLECH WIEN HELMUT FUCHS, DANIEL NEUMANN, FLORIAN PICHLER, THOMAS FLEISSNER, SVEN BARNKOTH – TROMBITA, RAPHAEL STÖFFELMAYR, REINHARD ZMÖLLING, MARCUS SCHMIDINGER – BÉCSI KÜRT, MICHAEL BUCHANAN, CHRISTIAN EISENHUT – HARSONA, CHRISTIAN POITINGER – BASSZUSHARSONA, CHRISTOPHER GIGLER – TUBA, BENJAMIN SCHMIDINGER – TIMPANI, PETER DULLNIG – ÜTŐHANGSZEREK, ANTON MITTERMAYR – ZENEI VEZETŐ BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2017. 04. 14

06. 26.

A Budapesti Tavaszi Fesztivállal közös program.

2017. március–április klasszikus 15 A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum a Müpa koncertjegyeivel egy tetszőleges alkalommal – az előadás napjáig – ingyenesen látogatható!

VIGYÁZZ, KÉSZ, ZENE!

A FASSANG LÁSZLÓ orgonaművész által megálmodott sorozat régi hagyományokat elevenít fel, hiszen már Scarlatti és Händel, valamint Mozart és Clementi is összemérte tudását annak idején, de párbajozott Beethoven is, és majdnem párbajozott Bach, de – az anekdota szerint – vetélytársa, Marchand kereket oldott az esemény előtt.

A Müpa sorozata egyedülálló a világon, és az említett régi hagyományokat eleveníti fel, hiszen kivételes képességű, az improvizációban világhírt szerzett orgonisták mérik össze tudásukat, rátermettségüket. A sorozat szerkesztője, Fassang László korábban a következőképpen nyilatkozott a párbajokról: „Természetesen nem a versengés az elsődleges cél, hanem a játék, egymás inspirálása, a közönség megnyerése. Az eddigi párbajok tapasztalatai megmutatták, hogy ugyanaz a hangszer a különböző zenei személyiségek keze alatt teljesen egyéni hangon tud megszólalni.”

Fotó: R. Kucavik

A közönség tulajdonképpen a szó legnemesebb értelmében vett szórakoztató show-műsoron vehet részt, amelyen az orgona egy emelvényen helyezkedik el, a két párbajozó két külön páholyban foglal helyet a színpad jobb és bal oldalán, a szünet után pedig helyet cserélnek. Ahogyan egy hagyományos párbajnál, úgy itt is vannak

Karol Mossakowski

A PÁRBAJ SZÓ HALLATÁN TALÁN PUSKIN ANYEGINJE JUT AZ EMBER ESZÉBE ELŐSZÖR, DE LEGALÁBBIS MINDENKÉPPEN VALAMILYEN VÉRRE MENŐ ÖSSZECSAPÁS, AMELYHEZ KARD VAGY PISZTOLY KELL, MEG NÉHÁNY SEGÉD. SZERENCSÉRE NEM KELL SZÜKSÉG­ SZERŰEN MINDEN PÁRBAJNAK HALÁLLAL VAGY SÉRÜLÉSSEL VÉGZŐDNIE, AHOGYAN A MÜPA ORGONA-PÁRBAJ SOROZATA IS INKÁBB EGY IZGALMAS SZELLEMI-MŰVÉSZI KIHÍVÁSRA, UTAZÁSRA REPÍTI MAGÁVAL A HALLGATÓT MINDEN ALKALOMMAL. 16

klasszikus 2017. március–április

A FASSANG LÁSZLÓ ORGONAMŰVÉSZ ÁLTAL MEGÁLMODOTT SOROZAT RÉGI HAGYOMÁNYOKAT ELEVENÍT FEL… segédek, akik a szinkrontolmácsoláson kívül egyéb feladatokban is közreműködnek. Az izgalmak fokozása érdekében a sorrendet és a témákat dobókockával sorsolják, a művészeknek úgy is kell improvizálniuk, hogy közben stopperóra méri az időt, máskor hangfelvételről bejátszott témákat kell azonnal folytatniuk.

A március 22-i Orgona-párbaj két fiatal főszereplője a német MARTIN STURM és a lengyel KAROL MOSSAKOWSKI lesz. Az előbbi a híres professzor, Christoph Bossert tanítványa Würzburgban, a szaksajtó leginkább „lélegzetelállító improvizációit” tartja számon. Sturm 2013-ban meg-

Martin Sturm

nyerte a St. Albans-i Nemzetközi Improvizáció Verseny első díját, 2016-ban pedig a haarlemi verseny közönség­ díjasa lett. Számos fesztiválon és jelentős koncertteremben, templomban megfordult már, az improvizá­ ción kívül pedig közel állnak hozzá a barokk és a kortárs művek, továbbá van egy saját jazz-együttese is. Karol Mossakowski muzsikus családban született, így már háromévesen elkezdett orgonálni és zongorázni édesapja irányításával. A párizsi Conservatoire-on Olivier Latry és Michel Bouvard tanítványaként kezdte meg orgonatanulmányait, 2014 óta pedig Thierry Escaich és Fassang László osztályában tanul improvizációt.

Számos verseny díjazottja: a 2013-as Prágai Tavasz nemzetközi versenyének győztese, 2016-ban pedig improvizáció kategóriában első díjat nyert Chartresban. Elmondhatja tehát, hogy már vannak tapasz­ talatai olyan helyzetekben, amelyek hasonlítanak a párbajozáshoz.

Az Orgona-párbajnak ismét két műsorvezetője lesz: Fassang László a bennfentes orgonista, azaz a szakmai kommentátor, őt faggatja majd véleményéről Tompos Kátya Jászai Mari-díjas színművésznő, akinek jelenléte Fassang szavaival élve „hidat képez a laikus közönség és az orgonista szereplők között. Egyben üzenetet is hordoz: az orgona bárki számára megközelíthető, megismerhető, megszerethető.”

Tóth Endre 2017

03 22

ORGONA-PÁRBAJ – MARTIN STURM (NÉMETORSZÁG) ÉS KAROL MOSSAKOWSKI (LENGYELORSZÁG) KÖZREMŰKÖDIK: TOMPOS KÁTYA, FASSANG LÁSZLÓ – MŰSORVEZETŐ BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2017. március–április klasszikus

17

Fotó: Chris Lee

Alan Gilbert

Amerikából jönnek

175 éves fennállása során mindössze hét budapesti koncertet adott a New York-i Filharmonikusok együttese.

Nyolcadik fellépésükre március 28-án kerül majd sor, ám ezt a koncertet akkor is bűn lenne kihagynunk, ha gyakori vendég lenne nálunk Alan Gilbert és zenekara.

Éppen egyidősek a Bécsi Filharmonikusokkal, hiszen a New York-i születésű zenekarvezető, Ureli Corelli Hill és muzsikustársai éppúgy 1842-ben adták legelső közös koncertjüket, mint a császárvárosban Otto Nicolai és kollégái. Az Újvilág első számú szimfonikus együtteséről azonban sokáig vajmi keveset tudott Európa, a kontinens, amelyet lakói sokáig a (zenei) világ közepének tekinthettek. Majdnem kilencven évnek kellett eltelnie, amíg a csodált és rettegett maestro, Arturo Toscanini 1930-ban fölvezényelte a NEW YORK-I FILHARMONIKUSOKat a De Grasse óceánjáró fedélzetére, hogy elinduljanak első európai turnéjukra.

Akkor, 1930 májusában rögtön eljutottak Magyarországra is, és a Városi Színházban,

18

klasszikus 2017. március–április

…Kodály zenéje 1927-ben, Bartóké pedig 1919-ben hangzott fel először előadásukban.

vagyis a mai Erkelben nagy sikerrel adtak elő egy Rossini-nyitányt, egy Beethovenszimfóniát, Debussytől A tengert, Wagner­ től Izolda szerelmi halálát, valamint Kodály Zoltán Nyári estéjét (Nyári éj cím alatt).

Merthogy a New York-iak már akkor is játszottak magyar és – nem mellesleg! – kortárs zenét: Kodály zenéje 1927-ben, Bartóké pedig 1919-ben hangzott fel először előadásukban. 1943 januárjában azután maga Bartók is fellépett a New York-i Filharmonikusok koncertjén: Reiner Frigyes vezényletével, Pásztory Ditta társaságában, a Versenymű két zongorára és zenekarra amerikai bemutatóján a Carnegie Hallban.

Mint cseppben a tenger, a fenti mozzanatokban a New York-i Filharmonikusok története és művészi profilja is felismerhető.

A távolság ellenére is erős kötődés az európai zenéhez, kortárs művek úttörő megszólaltatása és elkötelezett népszerűsítése, valamint a zenetörténet óriásai: nagy zeneszerzők és legendás karmesterek állandó jelenléte a zenekar életében – ez a három ismertetőjegy mindmáig jól jellemzi a New York-i Filharmonikusokat. Gustav Mahler és Pierre Boulez, Dimitri Mitropoulos és Zubin Mehta, Széll György és Leopold

ALAN GILBERT nem csupán jó másfél évszázada az első New York-i születésű zeneigazgató a Filharmonikusok élén, de mondhatni a zenekar édes gyermeke, hiszen hajdan mindkét szülője az együttes vonóskarában játszott. Negyvenkét éves volt, amikor 2009-ben átvette Lorin Maazeltől a zenekar vezetését, s működése azóta markáns programot jelez, melyben a kortárs és amerikai zenének, valamint földrajzi értelemben is új irányoknak jut a korábbiaknál is hangsúlyosabb szerep. Így aztán a vietnami főváros, Hanoi és Abu Dzabi is fölkerült a New York-iak turnétérképére, s az együttes mellett létrehozták a rezidens zeneszerző pozícióját.

Gilbert személyes stílusában és karrierfelfogásában is újat hozott, hiszen vezénylése és médiajelenléte egyaránt visszafogottnak ítélhető, s művészi energiáit az elmúlt évtized során, ha nem is kizárólag, de túlnyomórészt a New York-i Filharmonikusoknak szentelte.

A 2016–17-es szezont követően majd kiderül, hogyan alakul a jövőben Gilbert pályafutása és a Filharmonikusok művészi arcéle, hiszen a holland Jaap van Zweden személyében már meg is van az együttes következő zeneigazgatója.

Stokowski, no meg természetesen Leonard Bernstein neve igazán érzékletessé teheti számunkra a zenekar históriai és művészi rangját, amely újra csak a bécsiekéhez, meg tán még a Berlini Filharmonikusokéhoz mérhető.

Leonard Bernstein korszakos zenekarvezetői működése, s azon belül is különösképpen a műsorvezetőként is különleges teljesítményt nyújtó karmester-zeneszerző kommunikátori zsenialitása pedig még úgy is jelenvalóvá tette a magyar s a többi, vasfüggöny mögé zárt nemzeti közönség számára az együttes friss szellemű működését, hogy hozzánk például 1930-at követően csak 1985-ben jutottak el újra a New York-i Filharmonikusok, akkor már Zubin Mehta keze alatt muzsikálva.

1985 óta európai turnéik során öt-tíz évente eljönnek Budapestre is, s így felléptek már a Müpában legutóbbi három zeneigazgatójuk, vagyis Kurt Masur, Lorin Maazel és ALAN GILBERT vezénylése alatt egyaránt. Legutóbb hat éve játszottak nekünk, s akkor újra rácsodálkozhattunk a New York-i Filharmonikusok kiérlelt hangzására, termékeny és éppenséggel felszabadító erejű játékfegyelmére, s nem mellesleg a vezető karnagyukkal kialakított tökéletes összhangra is. Most már­cius­ban újra Gilbert vezetésével érkeznek el körünkbe, hogy az együttes és egyszersmind New York zenetörténetének két „idegen” óriásától: a Filharmonikusokat élete utolsó éveiben, 1909 és 1911 között irányító Gustav Mahlertől és a New Yorkban elhunyt Bartók Bélától játsszanak. A kiváló német szoprán, Christina Landshamer közreműködésével Mahler 4. szimfóniáját meg a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára immár rég klasszikus bartóki remekét ígéri a program, amely jó előre az idei koncertévad egyik csúcspontjának sejthető. Merthogy a New York-i Filharmonikusokban egyszerűen nem szokás csalódni. Amerikából jönnek, mesterségük címere pedig: cs. m. Úgymint: csodálatosan muzsikálnak.

László Ferenc

2017

03 28

ALAN GILBERT ÉS A NEW YORK-I FILHARMONIKUSOK KÖZREMŰKÖDIK: CHRISTINA LANDSHAMER – SZOPRÁN VEZÉNYEL: ALAN GILBERT BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2017. március–április klasszikus

19

Fotó: Matthias Knoch

ÉLŐ hagyomány

A lipcsei Tamás-templom Fiúkórusa

A lipcsei Tamás-templom, a hozzá tartozó fiúkórus és iskola között szoros a kapcsolat, akárcsak Bach idejében. Akkoriban még rágcsálók futkostak a lépcsőkön, és diákok zajongásától volt hangos a kollégium, míg a szomszédos szobában dolgozó zeneszerző mennyei kantátáit körmölte. Mára azonban valódi oktatási központ épült itt ki, a professzionális előadóművészi munkát biztosító körülményekkel, sokoldalú tanári gárdával. A hagyomány megköt vagy inspirál? Mi teszi vonzóvá a kórust a fiatalok körében? Milyen struktúrában működik?

Többek között ilyen és hasonló kérdésekre válaszolt Gotthold Schwarz, a lipcsei Tamás-templom Fiúkórusának vezetője.

20

folyamatos múlt 2017. március–április

Hogyan van jelen a hagyomány a kórus életében?

A Tamás-templom kórusának története több mint nyolcszáz éve kezdődött, 1212-ben alapították, és sokféle történelmi időszakot élt túl. Johann Sebastian Bach 1723-tól haláláig, 1750-ig vezette.

A bentlakásos iskolában az időse bb diákok ma is segítik a fiatalabbakat, sőt valamennyire felelősek is értük; korosztálytól függően mindenkinek más a feladata, de együtt tanulnak és együtt játszanak, életüket áthatja a tradíció. A kórusénekesek mindennap reggel kilenc és este hat óra között próbálnak, közismereti és zenei órákra járnak, hetente új műsort tanulnak be a Tamás-templom pénteki és szombati istentiszteleteire. A nehézségek is hagyományozódnak, ugyanezekkel küzdött Bach is: mi is hatalmas mennyiségű előadóművészi feladatot látunk el, minket is állandóan szorít az idő, az énekeseket nehéz gondosan megválogatni, és ugyanúgy okozhatnak megbetegedések hirtelen orvosolandó váratlan helyzeteket, a fiúk hangjának változásairól nem is beszélve.

Hogyan próbál megfelelni az intézmény a mai elvárásoknak?

Ma már olyan a környezet, olyanok a munkakörülmények, hogy minden a professzionális képzést, a professzionális előadó-művészetet szolgálja. A bentlakásos Tamás-iskola köré az utóbbi években felépült a Forum Thomanum campus, amely magában foglal zenei-nyelvi profilú óvodát, illet­ve hamarosan megnyílik az általános iskola is, valamint a „zenei találkozóhelyként” is funkcionáló Luthertemplom.

hogy ne nehezedjen túl nagy nyomás a gyerekekre, az előadás­ számokat maximáltuk, és vannak pihenő időszakok is. Ön 2016 júniusában vette át a kórus vezetését. Milyen kihívás egy ilyen nagy múltú együttes élén állni, és milyen célokat tűzött ki maga elé?

Fantasztikus lehetőség nagy tradícióra építeni, de a tradíció sosem lehet öncélú, meg kell tölteni élettel. Az én zenei megközelítésmódomban a retorika áll a középpontban; hogy a nyelven, a szövegen alapuló, élő zenei élmény szülessen. Ami azonban még ennél is fontosabb cél: az éneklés mindig örömöt szerezzen az énekeseknek, és ne jelentsen túlzott terhet. A következő években szeretnék a Bach előtti időkre fókuszálni, az Alt-Bachische Archiv – a Bach által is ismert és játszott repertoár – darabjaira, Schein, Schütz műveire, vagy az 1620 körül megjelent Florilegium portense csodálatos gyűjteményére, amelynek nagy motettáiból Bach szintén rendelt saját lipcsei kórusa számára.

Hogyan változott a kórus profilja a Bach utáni időkben?

A Tamás-templom kórusa mindig is kivette a részét Lipcse zenei életéből. A Bach utáni századokban olyan kiváló zenészek vezették, mint Johann Adam Hiller, Christian Theodor Weinlig, Moritz Hauptmann, Karl Straube, Günther Ramin és Kurt Thomas. Ezen időszakok vívmánya az énekes képzés magas szintre emelése és más képzési területek kiépítése. Az előadói stílusok természetesen változtak, az én működésem a historikus előadásmód hagyományába illeszkedik. Bach után a repertoár kiszélesedett, felölelve a romantikát, de a kortárs zene is hozzátartozott – hozzáteszem, ma is jelen van, de a műsor-összeállításokból ez kevéssé érezhető. A kórus profilját ma is meghatározza a kapcsolata a Tamás-templommal, de míg Bach Lipcse mind a négy templomának zenei életéért felelős volt, addig a fiúkórus ma kizárólag a Tamás-templomban énekel. Mindegyik kántornak sikerült megóvnia a kórust az állami befolyástól, a nemzetiszocialista és a kommunista érában egyaránt. Ez mindig kötéltánc volt, de a folyamatos művészi függetlenségért a mai napig hálásak vagyunk.

Várkonyi Tamás

„…a tradíció sosem lehet öncélú, meg kell tölteni élettel.”

Milyen elképzelésen alapul a Tamás-iskola oktatási modellje?

A Tamás-templom fiúkórustagjainak ugyanazokat a tárgyakat kell tanulniuk és ugyan­azokat a vizsgákat kell letenniük, mint bármilyen más gimnazistának Németországban. Általában kilenc-tíz éves korukban lépnek be a kórusba, noha vezetünk előkészítő osztályokat is. Minden évben körülbelül tíz új énekest veszünk fel, az azonban, hogy valaki a Tamás-templom kórusának tagja, még nem jelenti, hogy hivatásos zenész lesz belőle, a diákoknak csak kis része választja ezt az utat, innen a legkülönfélébb pályákra mennek tovább.

Mennyire vonzó ma a németországi fiatalok körében ez a fajta iskola?

Nem hiszem, hogy fiúkórusban énekelni ma különösebben trendinek számítana, de sok gyerek számára ma is különleges megtiszteltetés e kórus tagjának lenni. A közös zenélés, a rendszeres koncertezés a Tamás-templomban, az utazások, a bentlakásos iskola mozgalmassága, a nagy közösség, a kiváló zenei képzés – azt hiszem, ezek teszik vonzóvá ezt a helyet. Ugyanakkor figyelünk arra,

2017

03 14

A LIPCSEI TAMÁS-TEMPLOM FIÚKÓRUSA KÖZREMŰKÖDIK: ULLRICH BÖHME – A TAMÁS-TEMPLOM ORGONISTÁJA VEZÉNYEL: GOTTHOLD SCHWARZ – A TAMÁS-TEMPLOM KÁNTORA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2017. március–április folyamatos múlt

21

Tenor – klasszikus értelemben Klasszikus pályaív, klasszikus repertoár, klasszikus szépségű hang: a magyarországi debütálására készülő Marcelo Álvarez a legklasszikusabb értelemben vett tenor.

Olyan művész, aki szerényen viseli a tenorság előnyeit, hátrányait pedig kedélyes öniróniával figurázza ki.

„A fiatalember szívből énekel” – hangzott a karrierindító megjegyzés valamikor a kilencvenes évek elején a Buenos Aires-i Teatro Colón egyik meghallgatását követően. Számtalan énekeséletrajzban olvashatjuk e szófordulatot, ám a MARCELO ÁLVAREZnek szóló dicséretnek különös súlyt ad, hogy az a 20. század egyik legnagyobb énekese, Giuseppe Di Stefano szájából hangzott el. Vajon mivel válthatta ki az olasz legenda őszinte csodálatát egy egyszerű argentin közgazdász, aki saját bevallása szerint pár évvel korábban még azt sem tudta, mi fán terem az opera?

A córdobai születésű Álvarez tizenhét éves koráig zeneiskolában tanult (La Escuela de Niños Cantores de Córdoba), ám karrierje innentől kezdve korántsem folytatódott olyan egyenesen, mint azt a kezdés sejtetné. Közgazdaságtant tanult, családi vállalkozásukban dolgozott, a zenével pedig csak afféle öröménekesként maradt meg a kapcsolata: népszerű előadók hangját utánozta, kiváltva ezzel barátai, olykor pedig egy-egy „vendéglátóipari egység” közönségének csodálatát is – utóbbiak nemritkán egy-egy itallal honorálták szolgálatait. Mindez 1992-ig tartott, ekkor azonban felesége felvetette: mi lenne, ha az opera műfajával is megpróbálkozna?

22

művészbejáró 2017. március–április

Karriert harmincévesen a nulláról felépíteni – az opera mai világában nem mondható éppen gyakorinak. Első énektanára azonban már néhány alkalom után nagy karriert jósolt Álvareznek, aki ezek után lelkesen tette meg alkalomról alkalomra a tizenkét órás utat Córdobából Buenos Airesbe, ahol csakhamar előéneklésre is vállalkozott, mégpedig a kontinens első számú zenei intézményének számító Teatro Colónban – sikertelenül. Az újabb és újabb próbálkozások rendre kudarccal végződtek, arra azonban mégis jók voltak, hogy Di Stefano felfigyeljen a fiatalemberre, és azt tanácsolja neki: menjen Olaszországba. A család mindenét pénzzé téve kezdett új életet Európában, 1995-ben.

Itt aztán viharos gyorsasággal szegődött a siker az argentin művész nyomába. A színpadon alig egy évvel korábban Almaviva grófként debütált Álvarez csakhamar a velencei Teatro La Fenicében is bemutatkozhatott, méghozzá parádés szerepben: Elvinót énekelte Bellini Alvajárójában. A következő években elsősorban két szerep, a Rigoletto mantuai hercege és a Traviata Germont Alfrédja határozta meg karrierjét, melyekkel egyre-másra hódította meg a nagy európai színpadokat – nemegyszer beugrással. Többször helyette-

sítette például az ekkor már idős Alfredo Kraust, ami jelentősen megnövelte a média iránta tanúsított érdeklődését.

1998-ban debütált a New York-i Metropolitan Opera színpadán, megint csak Alfrédként. A rádióközvetítés jóvoltából a magyar hallgatók is tanúi lehettek a kiemelkedő művészi teljesítménynek és az elementáris sikernek – annak, hogy szerep és művész ritka szerencsés találkozásaként Álvarez valóban a fiatal, naivan rajongó fiút tudta megformálni.

NÉLKÜLE NINCS MET 1998-as debütálása óta Marcelo Álvarez a Metropolitan Opera egyik maghatározó művésze; nélküle jóformán lehetetlen megtervezni és lebonyolítani egy évadot. A 2016/2017-es évad közepéig csaknem 140 előadáson lépett már fel a New York-i közönség előtt, s repertoárjának legfontosabb szerepei mellett olyan különleges feladatokra is vállalkozott, mint A rózsalovag Olasz énekese. A Müpa közönsége eddig négy HD-közvetítésben láthatta őt: 2009-ben a már említett Toscá ban, Luc Bondy rendezésében; 2011-ben A trubadúrban; 2012-ben Az álarcosbál ban; végül 2015-ben a Parasztbecsület–Bajazzók párosban.

Marcelo Álvarez

Karriert harmincévesen a nulláról felépíteni – az opera mai világában nem mondható éppen gyakorinak.

A lírai, majd spinto szerepkörrel befutott művész az utóbbi időben egyre-másra hódítja meg a zeneirodalom legnagyobb hőstenor szólamait – legutóbb a Turandot Kalafjaként mutatkozott be.

Klasszikus tenorpályaív tehát az övé, s mint ilyen, meg is kapja a klasszikus kritikusi megjegyzéseket – a leggyakrabban azt, hogy művészetében a kétségkívül kifogástalan éneklés háttérbe szorítja a színészi alakítás fontosságát. Ám hogy ez men�nyire nem így van, azt minden alkalommal bizonyítja, amikor valóban jó rendező keze alatt dolgozhat: Andrei Şerban bécsi Wertherében nemcsak vokális produkciója, de játéka is megrendítő volt, Luc Bondy emlékezetes Met-beli Toscájában pedig saját tenormanírjait parodizálta kiválóan, új művészi minőséget adva az esetleges gyengeségeknek is.

A budapesti közönség hosszú ideje várja, hogy személyesen is megismerhesse az opera mellett az argentin tangó előadásában is jeleskedő, végtelenül szerény művészt. Áprilisi koncertje ily módon az évad egyik nagy eseményének ígérkezik.

Boka Gábor

2017

04 28

MARCELO ÁLVAREZ ÁRIAESTJE BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2017. március–április művészbejáró

23

„JAZZNEK NEVEZEM, nagybetűvel

Amióta 1969-ben fiatal brit gitárosként Amerikába költözött, miután meghívást kapott Tony Williamstől, majd Miles Davistől, John McLaughlint a jazz-rock fúzió kulcsfigurájaként emlegetik. Új felállásban érkező 4th Dimension együttese ebbe az összefüggésbe is beleillik, de ő – mint elmondta – tágabban látja ezeket a kérdéseket.

Mi az idestova tíz éve alapított 4th Dimension zenekar szerepe az Ön pályáján? Mondhatjuk-e, hogy ez vált az utóbbi években koncertjei első számú együttesévé?

Igen, ezzel egyet tudok érteni. Régebben rendszeresen, néhány évenként indultam turnéra a Shakti zenekarral, de azóta, hogy U. Shrinivast, a zenekar mandolinosát 2014-ben elvesztettük, az együttes még nem tudta feldolgozni a veszteséget, így nem is léptünk fel 2013 vége óta.

24

jazz 2017. március–április

A 4th Dimension repertoárjára felvett olyan számokat is, amelyeket eredetileg a Mahavishnu, és ha nem tévedek, olyanokat is, amelyeket eredetileg a Shakti rögzített lemezre. Ez afelé mutat, hogy az anyag mintha művészi tevékenységének szintézisévé, összefoglalásává kezdene válni.

A szintézis folyamata állandó. Minden együttesben, amelyet alakítottam, bekövetkezik. Például a Shaktiban, mi-

Fotó: Andrea Palmucci

John McLaughlin

közben a megfelelő rága keretei között maradtam, én a jazz harmóniai részét játszottam, aminek persze eredetileg semmi keresnivalója nem lenne az indiai zenében. A latin-amerikai zene is hatással van rám, immár vagy negyvenöt éve, és természetesen a jazz jelenléte is nyilvánvaló volt, amikor a Three Guitarsszal Paco (de Lucia) és Al (Di Meola – a szerk.) társaságában léptünk fel. Tehát ez a folyamat mindmáig tart, és nem is számítok rá, hogy egy­hamar véget érne. Ehhez már legfeljebb csak azt tehetem hozzá, hogy sohasem volt és ma sem igaz, hogy én „fúziós” zenét akartam volna létrehozni, hiszen a fejemben a zene már eleve „fuzionált” jellegű. Úgy éreztem, hogy mintha a 4D az utóbbi években, különösen a jelenlegi felállásban ritmikusabban szólalna meg, mint a korábbi összeállításokban, például abban, amelyik Magyarországon is járt jó néhány éve.

Ez lehetséges. Az új dobos, Ranjit Barot belépése mindenesetre fordulópont volt az én életemben és a zenekaréban egy­ aránt. Mint tudja, legalább negyvenöt éve dolgozom indiai muzsikusokkal, és tanulmányoztam mind az észak-indiai, mind a dél-indiai zenekultúrát. Részéve vált a zenei palettámnak. Ezzel összefüggésben Ranjit csatlakozása erősebb kapcsot hozott létre ezekhez a kultúrákhoz, és mivel a ritmusok olyan kifinomult, magas szinten jelennek meg az indiai zenében, talán emiatt érezheti így.

Tavaly nyáron Montrealban adott koncertjük felvételét hallgatva úgy éreztem, hogy bár a ritmus talán erőteljesebb komponense a zenének, mint korábban, ugyanakkor a visszafogottság ünnepélyét, az apró részletek jelentőségének megnövekedését lehetett megfigyelni.

Tudatosan indultak ebbe a visszafogott, ugyanakkor mégis nagyon erőteljes irányba?

A zenét, amit játszunk, én Jazznek nevezem, nagybetűvel. Biztosan sokan vitatják ezt, de ez a zenénk elvi alapja. Ez a zene a felszabadulás és a szabadság útja, és vannak pillanatok, amikor átéljük a felszabadulást akár egyénileg, akár csoportosan, olykor pedig egyszerre külön-külön és együtt. Miközben ez azt jelenti, hogy átadjuk magunkat a zenének

„…a jazz az egyetlen olyan zene, amely az egyéni és a kollektív szabadságot is lehetővé teszi az improvizáció spontaneitásán keresztül.” és a ritmusnak, nem jelentheti, hogy saját vágyainkat éljük ki – annak semmi köze sem lenne a zene teremtéséhez.

Ahhoz, hogy integrálódjunk a zenei folyamatba, ami olyan nagy örömöt adhat, egyfajta tudattalan józanságra kell törekedni, ennek döntő jelentősége van minden társas művészeti tevékenységben.

Ez a „józanság” csak akkor élhető át, ha az ember már nagy tapasztalattal rendelkezik, bár az is előfordul, hogy nagy tehetségű fiatal muzsikusok is képesek rá, mint például a néhai U. Shrinivas, akit az előbb említettem.

Milyen szereposztás szerint működik a 4D zenekar, milyen szerepe van a dramaturgiában az egyes tagoknak? Ők a tág értelemben felfogott énem kiterjesztései, ahogy én is része vagyok az ő magasabb énjüknek. Az igazi mélységet csak akkor érhetjük el, ha ennek a valóságnak a tudata megjelenik minden zenekari tag gondolkodásában. Amikor együtt játszunk, ez a tudat a lényeg.

Bár persze azt is mondhatnám, hogy ez a tudat a mindennapi életnek is kritikus eleme. Ahogy egyre több időt töltünk együtt a zenekarban, egyre jobban megismerjük egymást. Olyan dolgokban támogatjuk egymást, amelyekről tudjuk, hogy egyfajta tudatossághoz vagy éberséghez vezetnek, amelyben a szellem megjelenik. Amikor ez a szellem érezhető, azt a muzsikusok rögtön észreveszik, és pillanatokon belül a közönség is.

Mi a legutóbbi sorlemeze, a Black Light (Fekete fény) ellentmondásos címének magyarázata?

Az élet tele van paradoxonokkal. Élet– halál, igen–nem… hogyan lehetséges, hogy a belső hallásomban olyan zenét hallok, amelyet még sohasem hallottam a „fizikai valóság”-ban? Hogyan lehetséges, hogy képeket látok az elmémben, miközben egyáltalán nincs fény? Ezeket a kérdéseket senki sem tudja megválaszolni. De hát van „fény”. Ebben a fekete fényben bármit meg lehet teremteni.

Tavaly megint nagy sikerrel szerepeltek együtt Carlos Santanával. Mostanában tervez hasonló közös produkciókat?

Jelenleg nem tervezzük Carlos-szal, hogy újabb közös koncerteket adjunk, de ha megélünk még egynéhány évet, még az is lehet, hogy újra sor kerül rá. Már említettem, hogy a Shaktival mi történt, úgyhogy azt lehet mondani, hogy az az együttes most takaréklángon van.

A világ számtalan táján lépett fel, sok helyen élt is már. Tavaly, a Nemzetközi Jazznap Fehér házi ünnepségén mondott beszédében amellett érvelt, hogy a jazz az egyetlen igazi globális zene.

Elmondaná, miért gondolja így?

Talán annyiban kellene pontosítanom, hogy a jazz az egyetlen olyan zene, amely az egyéni és a kollektív szabadságot is lehetővé teszi az improvizáció spontanei­ tásán keresztül. Természetesen a nyugati klasszikus zene sok különböző kultúrából integrált embereket, és ez kisebb mértékben a keleti klasszikus zenével is így történt. A kijelentésemben nem tértem ki arra, hogy a pop- vagy rockzenét lehetne az igazán globális műfajnak tartani, de ha akár csak felületesen elemezzük is a rockot és a popot, ki fog derülni, hogy nagyon erősen strukturált zene, amely csak nagyon kis szabadságot enged a muzsikusoknak. A jazz a legigényesebb műfaj az összes közül. A jazzmuzsikusnak meg kell tanulnia a harmóniákat, ismernie kell a ritmusokat, és teljesen uralnia kell a hangszerét.

Ehhez hosszú évek odaadó munkájára van szükség.

Zipernovszky Kornél

2017

03 03

JOHN MCLAUGHLIN & THE 4TH DIMENSION KÖZREMŰKÖDIK: JOHN MCLAUGHLIN – GITÁR, GARY HUSBAND – BILLENTYŰS HANGSZEREK, DOB, ÉTIENNE MBAPPÉ – BASSZUSGITÁR, RANJIT BAROT – DOB BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2017. március–április jazz

25

A zene megbonthatatlan egysége

Márkus Tibor Equinox Septet

A hatvanadik születésnapját ünneplő, Erkel Ferenc-díjas MÁRKUS TIBOR a magyar jazzélet sokoldalú személyisége. Zongoraművész, zeneszerző, tanár, jazzelméleti könyvek szerzője, a zenei közélet aktív szereplője: nyolc éven át volt a Magyar Jazz Szövetség elnöke. Alkotói filozófiájának középpontjában a zene megbonthatatlan egységébe vetett hite áll, ami felülírja a műfajok hierarchiáját. Ennek jegyében született meg 2007-ben Bábszínház című,jazz-, rock- és klasszikus zenekarokra komponált concerto grossója, illet­ve az öt éve a Müpában bemutatott komplex műsora. A hasonló szellemben fogant Equinoxymphonic című szerzői est vissza- és előretekintés műveinek nagyzenekarra hangszerelt, performance-szerű bemutatásával. A gondos dramaturgiai munkával megtervezett műsorban a jazz és a klasszikus zene élvonalbeli művészeinek tolmácsolásában Márkus két évtizede működő Equinox együttesének CD-ken korábban megjelent és friss szerzeményei újfajta hangszerelésben, fúvós- és vonóskarral kiegészítve hangzanak el.

A közreműködők között olyan nevek találhatók, mint Kovács Linda és Eszes Viktória (ének), Elek István, Jász András és Zana Zoltán (szaxofon), Juhász Endre (oboa), Csuhaj Barna Tibor (bőgő), Jeszenszky György (dob), az Anima Musicae kamarazenekar, illetve Maharani Pathi (tánc).

2017

03 04

26

JAZZMŰHELY MÁRKUS TIBOR – EQUINOXYMPHONIC FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

jazz 2017. március–április

A nyitottság jegyében KÉZDY LUCA jó évtizede, egyre hangsúlyosabban

van jelen a magyar improvizatív zenei életben.

Hangszere a klasszikus zenében alapvető fontosságú hegedű, ő azonban a stiláris sokszínűség mellett jegyezte el magát. Zenéje sokféle hatást olvaszt magába, játékában meghatározó szerepet kap az improvizáció. Pályakezdéséhez nagy lökést adott a Magyar Rádió 2006-os jazzhegedűversenyén elért döntős helyezése és közönségdíja. Férjével, Szesztay Dávid basszus­ gitáros-zeneszerzővel akkor alapították meg a Santa Diver triót, amely a kortárs zenei élet új szellemű, izgalmas együttesévé nőtte ki magát. Luca neve más formációkkal is összekapcsolódott, játszott a Free Style Chamber Orchestrával, a Nigun együttessel, Grencsó Istvánnal, Borbély Mihállyal, Lantos Zoltánnal, fellépett számtalan hazai és külföldi fesztiválon.

Szerzői estjének két pillére a Santa Diver trió és a Szendőfi Péter ütőhangszeres művésszel alkotott Sequence duó a magyar jazzélet hozzá hasonlóan egyéni zenei világot képviselő alakjainak közreműködésével, mint Gotthárd Mihály gitáros és Tóth Evelin énekes. A meglepetéseket tartogató koncert külföldi vendégművésze a nemzetközi jazzéletben magasan jegyzett, Olaszországból érkező Stefano Di Battista szaxofonos.

Turi Gábor

2017 Kézdy Luca

03 29

JAZZMŰHELY KÉZDY LUCA: DEEP DIVING FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2017. március–április jazz

27

Ónodi Eszter

A Müpa Bohém Éttermében tavasszal folytatódó estekre két filmsztárt hívott meg a házigazda, Náray Erika, hogy a sikerről, pályájukról és persze a zenéről beszélgessen velük.

A két színésznő, KOVÁCS PATRÍCIA és ÓNODI ESZTER külön-külön szerepelnek majd a Jazzrajongók címmel tavaly év végén indult zenés pódiumbeszélgetések sorozatában, de Náray Erika mindkettejüket faggatni fogja arról, hogyan tudtak a magyar játékfilmtermés számszerű csökkenése idején továbbra is jelen maradni a filmvásznon, sőt még a tévéképernyőn is feltűnni. Míg Ónodi Eszter már főiskolásként elkezdett játszani a Katonában, és azóta is sokat foglalkoztatott tagja a színháznak, Kovács Patrícia az utóbbi években inkább csak szerepekre szerződött, legutóbb például a Centrál Színház házassági vígjátékába. A legendás Máté-osztályba járt, Sas Tamás és más rendezők népszerű filmjeiben pedig óriási ismertségre tett szert, miközben Egerben, majd évekig a Vígben is láthattuk színpadon. A vállalkozó szellemű színésznő egy bank reklámjában is szerepet vállalt, és igent mondott egy tévés tehetségkutató zsűrijébe szóló meghívásra is.

Mint egy lapinterjúban elmondta, Barbra Streisand emlékezetes filmje, a Yentl öntörvényű főszereplőjét tekinti ideáljának – Náray biztosan meg fogja tőle tudakolni, hogy rajongója-e Streisandnak, az énekesnőnek is.

Filmsztárok MINT JAZZRAJONGÓK KOVÁCS PATRÍCIA, MAJD ÓNODI ESZTER NÁRAY ERIKA KLUBJÁBAN 28

jazz 2017. március–április

Kovács Patríciához hasonlóan, aki férjével együtt aktív egy mozgássérülteket segítő alapítványban, Ónodi Eszter is kiáll közéleti-társadalmi ügyekért. A Zsámbéki-osztályba járt a főiskolán, és bár azóta változatos szerepekkel van jelen a Katona nagy- és kamaraszínpadán, eközben filmográfiája fantasztikus karrierről tanúskodik.

Itthoni és külföldi fesztiválokon egyaránt számos díjat nyert: először 2000-ben a Glamour című filmért kapta meg a Fimszemle fődíját, legutóbb pedig az Aglaja című filmben nyújtott alakításáért a monte-carlói Televíziós Fesztivál Arany Nimfa díját nyerte el. Az intenzív munka közepette arra is ügyel, hogy véletlenül se szokjon meg bizonyos sztereotip eszközöket, így amikor egy-egy szerepkörre egymás után több hasonló felkérést is kap, inkább igyekszik váltani. Az a körülmény, mely szerint töri a fejét egy nagylemeznyi zenei anyag felvételén, amelyben elsősorban jazzmuzsikusokra támaszkodna, Nárayt különösen kíváncsivá tette.

Ki fogja tehát faggatni a zenéhez való viszonyáról, hiszen Ónodi már gyerekkorában tanult zongorázni is. Náray nemcsak műsorvezető ezeken az esteken, hanem énekel is jó néhány számot Berdisz Tamás dobos triójával, amelyben Juhász Attila zongorista és Frey György basszusgitáros a két további tag. Mindez azonban nem koncertszerű, formális előadás keretében zajlik majd, hanem az improvizatív műfajnak megfelelően rögtönözve – és ha a vendégnek kedve támad, vele együtt is énekelve, zenélve.

Zipernovszky Kornél

Fotó: Emmer László

Kovács Patrícia

2017

03 23

2017

04 27

JAZZRAJONGÓK NÁRAY ERIKA VENDÉGE: KOVÁCS PATRÍCIA SZÍNÉSZNŐ BOHÉM ÉTTEREM JAZZRAJONGÓK NÁRAY ERIKA VENDÉGE: ÓNODI ESZTER SZÍNÉSZNŐ BOHÉM ÉTTEREM

2017. március–április jazz

29

ÖRÖK TOUMANI & SIDIKI DIABATÉ; MARIZA

Malinak kitüntetett szerepe van Afrika zenéjében, közel ezer évre visszanyúló gyökerei révén.

A 13. században alapított Mali birodalom az egység és a gazdagság szimbóluma lett, és dicső emlékeit azóta is gyakran idézik meg a történetmondók és zenészek, vagyis a dzselik. Nincs még egy afrikai ország, amely annyi csillagot tűzött volna a világzene égboltjára, mint Mali – legyen elég csak Salif Keitát, Ali Farka Tourét, Habib Koitét, Rokia Traorét, Bassekou Kouyatét, a Tinariwent vagy Toumani Diabatét említeni, aki az egyik legősibb mali hangszer, a kora (vagyis az afrikai lant) mestere.

Toumani Diabaté 1965-ben született Bamakóban. Apját, Sidiki Diabatét „a kora királya” címmel tüntették ki az 1977-es Black Arts Fesztiválon, mivel erőteljesen improvizatív előadásmódjával új fejezetet nyitott a kora használatában. Az Ensemble National Instrumental tagjaként azonban nem maradt ideje a fiával foglalkozni, így Toumani ötéves korától magára utalva sajátította el a hangszer fogásait.

Egy mali hangszeres számára a legbiztosabb érvényesülést az jelentette, ha egy népszerű énekes kíséretébe állhatott. Toumani előbb Kandia Kouyate, majd Ousmane Sacko zenekarában játszott, így jutott el 1986-ban Londonba, ahol egyetlen délutánon felvette első lemezét, a Kairát. A világon ez volt az első szóló kora­ album. Aztán más fronton tört utat: 1988-ban és 1993-ban a spanyol Ketama együttessel készített lemezeket (Songhai, Songhai 2), a flamenco és a kora fúziójával. Ám közben a tradíciót sem hagyta másra: 1995-ös Djelika albuma három archaikus mali hangszerre – a korára, a balafonra és a ngonira – épült, a négy évvel későbbi New Ancient Strings címűt pedig az ugyancsak korás Ballaké Sissokóval vette fel, édesapjuk 1970-es Ancient Strings című duója nyomán.

A 2004-es Boulevard De L’Independance albumot Symmetric Orchestra nevű társulatával rögzítette, egyensúlyt teremtve a hagyomány és a modernség, az akusztikus és az elektronikus hangszerek, illetve az egykori Manding Birodalom zenei stílusai között. Ezzel a produkciójával járt először hazánkban, 2006-ban.

Legújabb dobását, a

Toumani & Sidiki Diabaté

30

világzene 2017. március–április

Toumani & Sidiki című albumot, Sidiki nevű fiával készítette kettesben; ezzel érkeznek a Fesztivál Színházba március 20-án. Hogy ifjabb Sidiki is mestere a korának, az természetes ebben a családban.

De Sidiki zenei élményei inkább a bamakói ifjúsági kultúrához, a hiphophoz kötődnek; valójában alig játszottak együtt korábban. A Toumani & Sidiki című albumon tradicionális mali és gambiai

dallamokra improvizáltak, az azokhoz méltó elragadtatással, és persze azzal a tűzzel, amely az elmúlt években átjárta Mali társadalmát. Csupán egyetlen saját szerzemény hallható rajta, a Lampedusa, mely annak a háromszáz afrikai menekültnek állít emléket, aki 2013-ban a Földközitengerbe fulladt. Ez a megrendítő darab azóta sem veszített az aktualitásából – vegytiszta katarzist ígér.

…a kis Mariza előbb tanult meg fadót énekelni, mint olvasni. a pop és a jazz izgatta, de a „sors” mást rendelt számára (bár később e „kitérők” is komoly szerepet kaptak művészetében).

Mariza

Afrikától és a bevándorlóktól a portugálok nemzeti zenéje, a fado is elválaszthatatlan.

A 19. század első felében Lisszabon afrikai és brazil bevándorlókban gazdag Alfama negyedében alakult ki e műfaj, afféle kávéházi muzsikaként. A szótár szerint „sors” a jelentése, ami pedig a „rokonságát” illeti, az a görög rembetiko, az argentin tangó és a zöld-foki morna között keresendő. Kitűnő kapocs köti össze őket: a mindent átható melankólia, az örökös elvágyódás.

Fotó: Carlos Ramos

Mariza a „fado-istennő”, Amália Rodrigues 1999-ben bekövetkezett halála után, az emlékére rendezett tévéműsorban tűnt fel.

Még lemeze sem volt, de már elnyerte „a fado hangja” díjat a portugál rádiótól.

Debütáló albuma, a 2001-es Fado em Mim százötvenezer példányban kelt el, noha addig a négy-ötezres eladási mutatók is komoly sikert jelentettek a műfajban. A 2003-as Fado Curvo című lemezéért a BBC 3 rádiótól „A világzene legjobb európai művésze” díjat kapta, a 2006-os Concerto em Lisboát pedig Grammy-díjra jelölték. A 2008-as Terra jazzes és flamencós kikacsintásaival tűnt ki, de a 2010-es Fado Tradicionalon megint a gyökereibe kapaszkodott. Utoljára 2015-ben Mundo címmel jelentkezett album­ mal, végigkalauzolva hallgatóit zenei birodal­ mán, Portugáliától Argentínán át a Zöldfoki-szigetekig.

Ahogy a mornában és a fadóban mondják: a „sodade”.

Az elmúlt tizenöt évben Mariza meghódította a világ legrangosabb koncerttermeit, és több mint egymillió albuma kelt el. Rendkívüli hangjával és lenyűgöző előadásmódjával a fado legfényesebb csillaga lett, aki életművéért méltán nyerte el 2014-ben a legrangosabb világzenei vásár, a WOMEX Művészi Díját. A Müpában 2013 decemberé­ ben járt utoljára, és a legkevesebb, amit mondhatunk róla, az, hogy az ujja köré csavarta a közönséget…

Március 26-án is ott a helyünk…

Marton László Távolodó

Abban a kis lisszaboni vendéglőben, amelyet Mariza mozambiki édesanyja és portugál édesapja vezetett, mindennapos vendégek voltak a város „fadistái”, így a kis Mariza előbb tanult meg fadót énekelni, mint olvasni.

Kamasz­korában persze inkább a soul,

2017

03 20

2017

03 26

TOUMANI & SIDIKI DIABATÉ FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

MARIZA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2017. március–április világzene

31

Fotó: Kalmár Mádhava

Műfajok találkozása

Kováts Kriszta

2017

03 24

32

KOVÁTS KRISZTA: ARANY-ÓRA ARANY JÁNOS BALLADÁI A CAPPELLA ALKOTÓK: SZIRTES EDINA MÓKUS, SZÖRÉNYI LEVENTE – ZENE KÖZREMŰKÖDIK: KOVÁTS KRISZTA – ÉNEK, RENDEZÉS, SZIRTES EDINA MÓKUS – ÉNEK, HEGEDŰ, FOOL MOON ÉNEKEGYÜTTES – ÉNEK, FARKAS GÁBOR GÁBRIEL – ÉNEK, RAJZ, VIDEÓ, KEÖNCH LÁSZLÓ FARKAS, JAMMAL – BEATBOX FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

könnyű 2017. március–április

KOVÁTS KRISZTA Jászai Mari-díjas színésznő-

énekesnő-rendező a Rock Színház alapító tagjaként került igazán a zene közelébe, első pop-rockos szólólemeze 1986-ban jelent meg Ringlispil címmel, majd rengeteg szerep és rendezés közben jött sorban a többi a 2008-as Arany-óra című különleges albumig. Ezen a lemezen Arany János balladái (Hídavatás, Tetemrehívás, A walesi bárdok stb.) csak énekhanggal, azaz a cappella, több szólamban szólalnak meg. Az anyag élő bemutatója a Müpában volt, a produkció több műfajt ötvözött: koncertet és színházat, képzőművészetet, videót és irodalmat.

Ez az est kerül most ismét színpadra, Arany János születésének bicentenáriuma alkalmából. A zenét Szörényi Levente Vörös Rébékfeldolgozása mellett SZIRTES EDINA MÓKUS komponálta, aki ezúttal, azonkívül, hogy énekel, hegedűn is kísér. Rajta kívül Kováts Krisztához csatlakozik még a FOOL MOON énekegyüttes, KEÖNCH LÁSZLÓ FARKAS, valamint JAMMAL, aki beatboxszal színesíti a megszólalást. FARKAS GÁBOR GÁBRIEL pedig szintén énekel, és a háttérvetítés rajzait készíti helyben. Az ezekből generált videó képezi majd a műsor speciális látványvilágát. „A korábbi előadáshoz képest mindenképpen újdonságot jelent Mókus aktív jelenléte, de szintén új elem lesz például az, hogy vele és Jammallal improvizálni is fogunk az est folyamán” – mesélte a rendező-főszereplő Kováts Kriszta a kétszáz éve született Arany János előtt tisztelgő produkcióról.

Ritka alkalom

Esti Kornél

Az ESTI KORNÉL jó tíz éve, 2006-ban indult Mezőtúrról gimnáziu­ mi zenekarként – az akkor még öttagú formáció az irodalomórák mellékhatásaként Kosztolányi Dezső alteregójától kölcsönözte nevét. Az alterock/artrock együttes tagjai a Radiohead, az Arctic Monkeys és a Kispál és a Borz hatására kezdtek zenélni, és dalaikkal gyorsan országos ismertségre tettek szert. Az első két album után némileg átalakult formában folytatták, egyre érettebb és izgalmasabb kiadványokkal (Ne félj – 2014, Éjszaka van – 2016). A zenekar mára generációja egyik legnépszerűbb, legerősebb szextettje lett, amely élőben is nagyon magabiztos.

E téren azonban a Müpa-koncert számukra is új kihívás lesz, hiszen a legutóbbi lemezeikre jellemző, kísérletező szemléletet folytatva erre az estére teljesen átvedlenek dalaik. Lázár Domokos gitáros-vokalista szerint maguk is igen különleges élményként várják a fellépést: „Ritka alkalom az életünkben egy ilyen koncert, hiszen jóval több lesz ez az amúgy sem túl gyakori akusztikus estjeinknél. Teljesen áthangszereljük az összes dalt, ami olyan irányok­ ba is elvezethet, hogy bizonyos számokban például kamarakórus működik majd közre, vagy egy kamarazenekarral, zongorával komolyzenei hangszerelést is kap néhány szerzemény.”

Dömötör Endre

2017

03 30

MR AKUSZTIK A MÜPÁBÓL ESTI KORNÉL FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2017. március–április könnyű

33

Leporolt

A közkedvelt Literárium és Literárium Extra mellett decemberben új irodalmi sorozatot indított a Müpa.

Az évadonként négy alkalommal jelentkező Vers-estek a Müpában a Katona József Színházzal, az Örkény Színházzal, a Nemzeti Színházzal, valamint a Színház- és Filmmű­vészeti Egyetemmel együttműködve klasszikus magyar költők életművét mutatja be a színházak ve­ze­tő színészeinek tolmácsolásában.

34

literárium 2017. március–április

Parti Nagy Lajos

Fotó: Nagy Attila, Müpa

klasszikusaink

A műsort minden alkalommal egy, a klasszikus költőhöz kötődő, a Literá­rium színpadán már önálló esttel bemutatkozott, jelentős kortárs lírikus állítja össze; az est az ő válogatásá­ban értelmezi újra a magyar irodalomtörténet legrangosabb alkotóinak műveit. Az előadást a partnerszínház rendezője rendezi az Üvegte­rem színpadán, s állandó zenei közre­mű­­ködőként DARVAS FERENC kíséri zongorán. Az első két telt házas est sikere – a sorozat nyitóelőadásán Kemény István válogatásában, Mácsai Pál és Csuja Imre tolmácsolásában hangzottak el Ady Endre versei, a januári esten pedig a Nemzeti Színház művészei adtak ízelítőt Arany János hatalmas életművéből a műsort összeállító Kukorelly Endre szempontjai szerint – csattanós választ adott azokra a fennen hangoztatott kétkedő teóriákra, melyek szerint a vers az olvasási szokások megváltozásával „kiment a divatból”, nincs rá kereslet, igény és idő. A hatalmas érdeklődés és a jelenlévők érzékeny figyelme ennek ellenkezőjét bizonyította be: azt, hogy megfelelő „tálalás” esetén a költészet akkor is magával tudja ragadni az embert, ha esti kikapcsolódásként kétségkívül viszonylag ritkán nyúl a könyvespolcra egy Berzsenyi-, Csokonai-, Szabó Lőrinc- vagy épp Kosztolányi-kötetért.

Pedig érdemes. A 2017. március 16-án esedékes Kosztolányi-est alkotói stábja éppen erről kísérli meg meggyőzni az arra fogékonyakat. A műsort összeállító PARTI NAGY LAJOSt – a legjobb kortárs magyar költők egyikét – a Kosztolányi-hagyomány egyik legautentikusabb örököseként, folytatójaként, újraértelmezőjeként tartja számon az irodalmi közvélemény. A Kosztolányi Dezső kevésbé ismert arcát is felmutató válogatása pedig aligha kerülhetett volna jobb kezekbe FULLAJTÁR ANDREÁénál és RAJKAI ZOLTÁNénál: a Katona József Színházzal való együttműködésben, SZÉKELY KRISZTA rendezésében megvalósuló est garantáltan magával ragadja majd a versbarátokat. Hisz még a Kosztolányitól alkatilag ízig-vérig idegen Ady Endre sem tudja elleplezni elismerését, bárhogyan próbálja is vitriolos megfogalmazások mögé rejteni a nagyrabecsülés szavait: „Ha Kosztolányi Dezsőt neuraszténiás anyánk, az Élet, valóban szeretné, inkább Perzsiában szülte volna meg. Hazafias, magyar olvasóm, ne fortyanj föl hirtelenkedve, de ez a Kosztolányi: poéta. Irán sivatagján pedig jobb sorsa van a tetőtől-talpig költőnek, mint a magyar Alföldön, Teheránban, mint Budapesten. (…) A szerelme is halálos álom s fogadok bármi pénzbe, hogy hús-vér asszony nincs egyetlen szerelmes verse mögött sem. Ha olcsó emberrel volna dolgunk, majdnem ráfoghatnók, hogy az eggyel-több ciklus kedvéért írt szerelmes verseket is.

Pedig dehogy így van: Kosztolányi rendkívül gyönge, finom, vibráló, hallucináló lélek. Nincs tárgy, helyzet, legenda, ötlet, kigondolás, érzés, sőt elszólás, amely egy vers erejéig, ha éppen ceruza van a kezében, meg ne hassa. (…) Bántásnak ne vegye se ő, se más: ő olyan költő, akire egyenesen az irodalomnak van szüksége. Emberi dokumentumokat nem kínál ő, mert nem kínálhat. Valami félelmetesen új egyéniségnek gyilkos tolakodásával vagy tiltakozásával sem keseríti ő el a jámbor lelkeket. Ő művész, ő költő, ő író, nem tudom, hogy mindenkivel meg tudom-e magam értetni: ő irodalmi író. Bevallom, hogy az én számból nem éppen dicséret ez ma, amikor egyre biztosabban kezdem gyűlölni az irodalmat.

Szerencse, hogy a társadalmak dinamikája sikeresen dacol világ végéig az olyan zöld, anarchista urak véleményével, amilyen én vagyok. Az irodalom mégis csak irodalom lesz, míg ember és kultúra lesz. És mégis mindig csak annak lesz igaza, aki nem taszítja el magától a kézenfekvőt és hasznosat. Arról azután mi anarchisták magunk között civakodhatunk, hogy szabad-e az életet, mely cselekvést jelent, betűs álmodozásokra elfecsérelni? Én a magam részéről tisztában vagyok vele például, hogy leghaszontalanabb az életemben: az írás. De ha erősebb volnék testben s több pénzem volna, bizony nem is írnék.”

A márciusi előadás remek alkalmat kínál arra, hogy egyszerre szembesítsük Kosztolányi Dezső költészetét Ady elismerően kritikus soraival, s önnön megfakult versemlékeinkkel. Tanulságos, élménydús este lesz.

Keresztury Tibor

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: HALOTTI BESZÉD Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.

Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.

De nincs már.

Akár a föld.

Jaj, összedőlt a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.

Ilyen az ember. Egyedüli példány.

Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló, kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz, mely a kimondhatatlan ködbe vész kővé meredve, mint egy ereklye, s rá ékírással van karcolva ritka, egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.

Mindenki tudta és hirdette: ő volt.

Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt, s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja, mint vízbe süllyedt templomok harangja a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég: „Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”, vagy bort ivott és boldogan meredt a kezében égő, olcsó cigaretta füstjére, és futott, telefonált, és szőtte álmát, mint színes fonált: a homlokán feltündökölt a jegy, hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem.

Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.

Szegény a forgandó tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse. Édes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében.

Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt…”, majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt, s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt…” Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt-néma szobra.

Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.

2017

03 16

VERS-ESTEK A MÜPÁBAN KOSZTOLÁNYI DEZSŐ KÖZREMŰKÖDIK: FULLAJTÁR ANDREA, RAJKAI ZOLTÁN – SZÍNMŰVÉSZ, DARVAS FERENC – ZENEI KÖZREMŰKÖDŐ ALKOTÓK: SZÉKELY KRISZTA – RENDEZŐ KERESZTURY TIBOR – SOROZATSZERKESZTŐ PARTI NAGY LAJOS – A MŰSOR ÖSSZEÁLLÍTÓJA ÜVEGTEREM

2017. március–április

literárium

35

Játék

Cserna-Szabó András

36

literárium 2017. március–április

A magyar irodalomban általában minden gyanús, ami humoros " vagy szórakoztató, ennek ellenére szerintem humor nélkül nem megy. Nekem olvasóként minden kiesik a kezemből, amiben egy cseppnyi humor sincs. Persze ez a humor rengetegfajta lehet, a kafkaitól a rejtőiig", nyilatkozta Cserna-Szabó András, amikor legutóbbi regényéről, a Sömmi ről kérdezték. Portréját, ha mégoly nagy vonalakban, egyben nagyvonalúan megrajzolni próbáljuk, a fenti mondatokat mintegy annak mottójául választhatjuk.

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

határok nélkül

Cserna-Szabó András a hetvenes évek végén megalapozott, úgynevezett új magyar irodalmi hagyomány természetes leszármazottja és ugyanakkor a kilencvenes években más irányokat kereső, bátran tapogatózó kortárs próza jeles alakja.

Miközben tisztában van a tradíció kiemelkedő életműveivel, vállát, alkotói kedvét, áradó fantáziáját kevésbé nyomja azok terhe. A műfajok és a műformák között szabadabban, mit több, könnye­débben közlekedik, mint pályatársai. Kevésbé hisz az asztalt beszakító remekművek folytonos időszerűségében, a magyar irodalmat jellemző klasszikus elvárásokban.

A szövegeken belül a játékos, ötletszerű húzásoktól nem riad vissza, épp ellenkezőleg, azokra hangsúlyos dramaturgiai elemekként támaszkodik. „A zabolátlanság inkább a fantasztikum és a realitás időnként énszerintem is minden rendszert nélkülöző váratlan váltogatásában, keverésében, vegyítésében jelentkezik, amiben ugyanakkor nagyon sok a szellemes és tehetségről árulkodó vonás, de valóban nem mindenhol tudtam megfejteni, és nem tudtam mindenhol átérezni a dolog jogosultságát.” Cserna első kötetéről, a Fél négyről, Angyalosi Gergely így foglalta össze benyomásait. Cserna tehetségének körvonalai már a kezdeteknél tapinthatók. Az első kötetben megcsillannak a későbbi,

hangütéssel újraalkotó mondatösszefüggések területe, hanem képes az aktuális kultúra legkülönfélébb eszköztárait desztillálni.

Ha a következő, legutóbbi írói állomásra futunk ki, elidőzve a Rózsa Sándor korát megidéző Sömmi című regénynél, szembeszökő, hogy Cserna másképp építi meg műveinek pályáját, mint ahogy az a hagyományban elfogadott. Voltaképpen állandó kitérők mutatják az utat. És akkor még nem méltattuk két nagyszerű munkáját, a Darida Benedekkel együtt írt Nagy macskajajkönyvét és a Fehér Bélával közösen szerzett Ede a levesben című rendhagyó szakácskönyvét. A portrérajzoló már hibát vétett, hiszen épp abban marasztalható el, amire Cserna oly érzékeny: skatulyáz és címkéz. Holott mindkét könyv remek, ízig-vérig irodalom, próza.

Az első a másnaposság összes árnyalatát, válfaját, a duhaj éjszakák minden lehetséges kimenetelét vizsgálja komoly poétikus figyelemmel. És nem fukarkodik a fellelhető gyógyírok lajstromozásában sem. A Nagy macskajajkönyvet hallatlan szellemesség és praktikus tanácsok jellemzik, a világ legváltozatosabb égtájaira kalauzolja az olvasót, a szeszek, a mámorok vadregényes tájaira, ahonnan, másnap legalábbis úgy

…A SZESZEK, A MÁMOROK VADREGÉNYES TÁJAIRA, AHONNAN, MÁSNAP LEGALÁBBIS ÚGY TŰNIK, NINCS VISSZATÉRÉS… egyre érettebben kimunkált lehetőségek. Amelyek között feltétlenül megemlítendő a mesélőkedv, az anekdotikus elbeszélés újbóli kiaknázására mutató szándék, a populárisnak, hovatovább ponyvának minősített epikus formák iránti kíváncsiság, a detektívregényekben rejlő cselekményesség inspiráló ereje és a gasztrotörténeti vonzalom. A Mikszáthtól és Tömörkénytől ihletett, a táplálkozási szokásokban, az ételek elkészítésének módjában komoly ábrázolástechnikai és metaforaképző esélyeket látó tekintet. „A szereplők közül aki a sikert, a mutatványt (a mérhető boldogság ismérveit) választja, annak előbb-utóbb bezár a puszibolt. Aki azonban az értelem és egyetemesség mellett foglal állást, még ha el is bukik a végén, örökre nyitva marad számára az ajtó. A bukás tehát elkerülhetetlen, nem mindegy azonban, hogyan bukunk el. Lehetünk akár boldogok is,” írja Babiczky Tibor a Puszibolt című könyvről. Végkövetkeztetései visszafejthetőek; Cserna, minden légies látszat mellett, nem mond le a világban rendet és értelmet teremtő metafizikai rend keretigényéről.

A Szíved helyén épül már a Halálcsillag jellegzetes prózai képlete annak a poétikának, amelyről e cikkben már általánosságban szó volt, vagyis a műfajhatárok átjárhatóságát megnyitó írói szemléletről. A könyv címe ezt a látóhatárt előlegezi meg, a Star Warsból vett idézetparafrázis éppen arra utal, hogy az irodalom nem feltétlenül az élet tényeit magasztos

tűnik, nincs visszatérés, aztán meg kiderül, hogy van, persze hogy van, ám a siker kínkeservvel kiküzdött. A messzire vetődött, vakmerő delikvensnek fizetnie kell mohó vágyaiért.

Az Ede a levesben az ételek köré szőtt delikát anekdotamontázs, történeti társasutazás, és persze receptek hasznos láncolata. Olyaténképpen funkcionális irodalom, amely után megnyalhatjuk a tíz ujjunkat.

Cserna-Szabó Andrást ekképp bátran nevezhetjük a magyar próza minden lében a megfelelő kanállal kavargató maszekjának, vagy másképpen, a sokféle magasságok légtornászának.

Jánossy Lajos

2017

03 20

LITERÁRIUM – KORTÁRS ÍRÓK A MÜPÁBAN CSERNA-SZABÓ ANDRÁS-EST KÖZREMŰKÖDIK: JÁNOSSY LAJOS – MŰSORVEZETŐ-HÁZIGAZDA VÍG MIHÁLY, TANKÓ ERIKA, MÉSZÁROS MÁTÉ ALKOTÓK: KERESZTURY TIBOR – SOROZATSZERKESZTŐ BALOG JÓZSEF – RENDEZŐ ÜVEGTEREM

2017. március–április

literárium

37

38

literárium 2017. március–április

Fagyos angyalok

CSERNA-SZABÓ ANDRÁS

(Tárca a tárcáról)

A tárca egy hírlapirodalmi műfaj, mely nevét (állítólag) arról kapta, hogy egy tárcányi (értsd: cigarettatárcányi) területen el kell(ett) férnie az újságban. Véletlenül van a kezem ügyében egy régi cigarettatárca, hát lemérem: 18 × 8 cm. Na, akkor kb. ekkora lehetett egy régi hírlapi tárca is! (A magyar tárca fénykorában a cigaretták rövidebbek voltak, mert ún. „talpas” cigit szívtak, füstszűrő nélkülit, egy mai cigaretta már nem férne bele ebbe a régi méretű cigarettatárcába.)

A tárca egy kentaur vagy egy öszvér (mindenesetre hibrid). A tárca egy műfaj az irodalom és a hírlapírás határmezsgyéjén. Egyszerű lenne, ha azt mondanánk: ha jó a tárca: irodalom, ha rossz: hírlapírás. De sajnos nem ilyen egyszerű az ügy. A jó tárca jó irodalom és jó hírlapírás. Egyszerű lenne, ha azt mondanánk: a jó tárcának a témája hírlapos, anyaga irodalmi. De sajnos nem ilyen egyszerű az ügy. A jó tárcának akármi lehet a témája. Egyszerű lenne, ha azt mondanánk: a jó tárcát író írja, a rossz tárcát újságíró. De sajnos nem ilyen egyszerű az ügy. A jó tárcához jó író kell, aki mellesleg (vagy nem mellesleg) jó újságíró is. Sok nagy író nem tud tárcát írni, hiányzik belőle a zsurnaliszta vér. Sok jó újságíró nem tud tárcát írni, hiányzik belőle a literatúrai véna.

A tárca abból a szempontból is vegyes műfaj, hogy félig halott, félig él. (A tárcát semmiképpen se tévesszük össze a szellemesen, okosan, szépen megírt politikai publicisztikával, mert a kettő nem azonos.) A magyar tárca fénykora (természetesen) egybeesik a magyar sajtó és a magyar irodalom fénykorával. Tárcához lap kell, sok lap kell, és irodalom kell, nagy irodalom kell.

A lapok egyre-másra szűnnek meg, de a tárcák már hamarabb kihaltak belőlük. Néhány utolsó mohikán ugyan még tud (vagy tudott) tárcát írni: például Szív Ernő vagy Bächer Iván.

A tárca kihalása számomra érthetetlen folyamat. Amikor az internetes sajtó hírközlő gyorsaságával a nyomtatott már régen nem tud versenyezni, azt gondolnánk, eljött a szubjektív, az irodalmi, az olvasmány (vagyis a tárca) ideje. Hogy az ember a neten hamar befalja a híreket, a nyomtatott sajtót pedig kiviszi a mellékhelyiségbe, és lassan, komótosan (mint Leopold Bloom az Ulyssesben: „tojószékén lovagolva szétnyitotta az újságját”) végigolvassa a lapot. Nem a hírek miatt, hanem az elemzések, vélemények, tárcaságok miatt.

De nem, a tárca szép lassan kihal(t). Pedig gyönyört adott az olvasónak, és kenyeret az írónak.

Ha igaz, hogy a novella a sűrítés művészete, akkor a tárca még inkább az. A jó tárcába mindennek bele kell férnie, ugyanannak a mindennek, ami egy jó regényben vagy egy novellában jelen van: Ádámtól Jánosig, alfától ómegáig, Gizikétől a gőzekéig, mindennek.

Ha például szörnyű tél van, rettentő mínuszok, jeges utcák, depresszív sötétség, és az írónak még ráadásul a háta is sajog, akkor bizony ennek a télnek kell nekifutni tárcailag. Egy téma kell ugyanis legelébb, mégpedig egy olyan, mely összeköti az írót az olvasóval. Közös öröm vagy közös bánat. Hisz az olvasó is fázik, az olvasó is fél, hogy elcsúszik a jeges járdán, az olvasó is sajnálja az utcán halálra fagyó hajléktalanokat, az olvasónak is fáj a háta (vagy ha nem a háta, hát a térde vagy a feje, de valamije bizonyosan), és amikor megpillantja a lapban a „jó tollú” szerző tárcacímét: „Fagyos angyalok”, akkor azt mondja, ezt most elolvasom, mert kíváncsi vagyok, mit hoz ki ez a „jó tollú” szerző ebből a borzalmas télből, a jeges járdákból, a fagyott koldusokból.

Az olvasó egyszerre vár valami „aktuálisat”: valami hírlapit, valami köznapit, valamit, amit ő is lát az utcán, a boltban, a munka­helyén, az ablakból; és egyszerre vár valami emelkedettet is, valami „poten­ ciálisat”: valami nem-köznapit, valami művészit, „szép­irodalmit”, valamit, amit ő nem lát, mert ezt csak az író látja, mert neki másmilyen szeme van.

Mondjuk az író lát két fehér ruhás lányt a Ferenciek terének sarkán, akik gőzölgő rumos teát kortyolnak, és közben kedélyesen trécselnek. Lábuknál két hajléktalan fekszik, és a mínusz tíz fokban sem fagynak meg. A két őrangyal vigyáz rájuk, nem engedi őket megfagyni. A két hófehér szárnyú őrangyal párbeszédét is hallja az író.

A szőke azt mondja a barnának: „Konfitiellel történt a múlt héten.

A facebookon látta, hogy a Keletinél, Rosensteinnél kelkáposztás, parmezános, tojásos pacal van a heti menüben. Olyat még sose evett. Nem tudott ellenállni. Elment. Csak egy órácskára, pacalt enni. Na, akkor fagyott meg a klosárja. Itt szemben, ni. A tag nyitott, jégvirágos szájjal feküdt a földön, mire Konfitiel visszajött.”

Mire a barna: „Most majd mehet a Legfelsőbb Bíróság elé. Nem irigylem. Micsoda angyalok vannak! Egy pacal miatt…”

Micsoda angyalok vannak – sóhajt az olvasó –, egy pacal miatt… És el is határozza, hogy (ha addig alábbhagy a térdfájása) a hétvégén megkóstolja a Rosenstein új pacalját.

2017

03 20

LITERÁRIUM – KORTÁRS ÍRÓK A MÜPÁBAN CSERNA-SZABÓ ANDRÁS-EST KÖZREMŰKÖDIK: JÁNOSSY LAJOS – MŰSORVEZETŐ-HÁZIGAZDA VÍG MIHÁLY, TANKÓ ERIKA, MÉSZÁROS MÁTÉ ALKOTÓK: KERESZTURY TIBOR – SOROZATSZERKESZTŐ BALOG JÓZSEF – RENDEZŐ ÜVEGTEREM

2017. március–április

literárium

39

HA BOGUSŁAWSKI

Védőszínek

A lengyel filmnek, akárcsak annyi más nemzet filmművészetének, sok korszakát ismerjük. A Védőszínek éppen egy új korszak kezdetének egyik meghatározó filmje, amelyet a filmtörténet – a sorozat egészének címével – „a morális nyugtalanság” mozijaként ismer.

A Gierek-korszak viszonylagos nyugalma a végéhez közeledik, a tár-

40

müpamozi 2017. március–április

sadalmi feszültségek ismét növekednek, Lengyelországról lévén szó, egyáltalán nem mellékesen a krakkói érseket, Karol Wojtyłát pápává választják. Valaminek az előszele egyre érezhetőbb a levegőben. A film címe a kamuflázs néven is ismert természeti jelenségre utal, amikor a növények és állatok úgy rejtőzködnek, hogy színüket váltva próbálnak beolvadni a környezetükbe. Emberek is teszik ezt bizonyos helyzetekben – ha nem is éppen a színükkel.

Például egy egyetemi nyelvésztáborban, ahol két oktató (Pjotr Garlicki és Zbigniew Zapasiewicz) ütközteti nézeteit. Kettejük szellemi csörtéjében egyikük az úgynevezett racionalitást, a körülKihallgatás

Fotó: Photo 12 / Alamy Stock Photo

…akkor most alighanem ő is szerepelne ebben a cikkben. De Wojciech Bogusławski (1757–1829) nem forgatott filmeket: ő az osztrákok és oroszok által felosztott Lengyelország színész- és rendezőlegendája volt az oroszok uralta Varsóban, a 18. és 19. század fordulóján. Nem mellékesen pedig Spiró György Az Ikszek című regényének főszereplője. De miért is említem őt? Spiró regénye meghatározó élménye volt ifjúságomnak: a könyv az akkortájt (1981-ben) zajló események mellett egy egész generációt ösztönzött arra, hogy intenzív érdeklődéssel kezdje figyelni, mi is történik Varsóban. Különös öröm tehát számomra, hogy folytatódik a Müpamozi Jerzy Kawalerowicz A fáraó (1965) és Andrzej Wajda Minden eladó (1968) című alkotásaival februárban megkezdett lengyel sorozata, amely – ahogy annak idején Spiró regénye – arra ösztönöz bennünket, hogy újra átgondoljuk, mi is történt Lengyelországban egy sok konfliktussal és erkölcsi dilemmával terhes korszak idején. Erre adnak választ a márciusi és áprilisi vetítések, Krzysztof Zanussi Védőszínek (1977), Ryszard Bugajski Kihallgatás (1982/1989), Krzysztof Kieślowski Véletlen (1982/1987) és ismét Krzysztof Zanussi Persona non grata (2005) című filmjeivel.

Fotó: Photo 12 / Alamy Stock Photo

filmeket forgatott volna…

Bugajski filmje már túllép a morális nyugtalanság mozijának korszakán. A szükségállapot bevezetésével másik filmes időszámítás kezdődik, még ha ennek nincs is konkrét elnevezése. Nem is véletlen a két évszám: a film ugyan 1982-ben készült el, de csak 1989-ben mutatták be. Már a címe – Kihallgatás – sem hagy sok kétséget afelől, miről szól a történet. Az ötvenes évek legelején, a sztálinizmus kelet-európai tombolásának csúcspontján Antonia Dziwisz (Krystyna Janda), a léha kis színésznő egy átmulatott éjszaka befejezéseképpen egy nagy fekete autóban találja magát. Mindig is távol állt tőle, hogy politikával foglalkozzék, vagy legalábbis azzal, amit akkoriban politikának hívtak, de jól tudjuk, hogy ez nem jelentett akadályt, bárki bármiért a kihallgatószobában találhatta magát, méghozzá igen gyorsan. Dziwiszt Olcha őrnagy perében kívánták tanúként fölhasználni, mivel korábban intim viszonyba keveredett vele. De vallomását úgy próbálták kicsikarni, hogy először

Fotó: Everett Collection Inc / Alamy Stock Photo

ményekhez való alkalmazkodást, más szóval a rejtőzködő megalkuvást, másikuk pedig az elvekhez, eszmékhez való minden körülmények közötti ragaszkodást, az erkölcsi értékek melletti mindenkori kiállást képviseli…

Véletlen

Persona non grata

Fotó: Everett Collection Inc / Alamy Stock Photo

…BÁRKI BÁRMIÉRT A KIHALLGATÓSZOBÁBAN TALÁLHATTA MAGÁT, MÉGHOZZÁ IGEN GYORSAN.

lelkileg igyekeztek megtörni őt, nem fizikailag. Márpedig ez az addig léha színésznőt a várt eredménnyel ellentétben különleges lelkierővel vértezte fel… Alakításáért Krystyna Janda Cannes-ban elnyerte a legjobb női főszereplőnek járó díjat.

Mi lett volna, ha? Nem hiszem, hogy akadna ember, aki e megválaszolhatatlan kérdést még ne tette volna fel magában. Kieślowski is feltette, de ő választ is megpróbált találni a kérdésére. A Véletlen hőse, a poznańi születésű, fiatal Witek Dlugosz (Bogusław Linda) úgy gondolja, kipróbálja szerencséjét a fővárosban, ezért kimegy a főpályaudvarra. Eléri a vonatot? Nem éri el? Kieślowski a maga egyedi történetmesélési technikájával mindegyik lehetőséget bemutatja: mi történik, ha eléri, és mi, ha nem? A film három alter-

natívát vonultat fel. Az egyikben Witekből pártfunkcionárius lesz, a másikban szamizdatokat terjesztő ellenálló, a harmadikban pedig nem foglalkozik a közélettel, csupán a szakmai előrelépésével és a családjával törődik. De azért ne gondoljuk, hogy e lehetőségek bármelyikéről Kieślowski azt gondolta, hogy csupán a véletlenen múlnak, magán az emberen nem… (Ebben az esetben sem véletlen, hogy a film után két évszám szerepel.)

Wiktor Leszczyński (Zbigniew Zapasiewicz) lengyel nagykövet Uruguayban. Amikor szeretett felesége, Helena meghal, temetésére hazautazik Varsóba, ahol találkozik régi barátjával, az orosz Oleggel (Nyikita Mihalkov), akiből időközben külügyminiszter-helyettes lett. Mindeközben Uruguay katonai helikoptereket készül vásárolni, és az üzletben – mások mellett – a lengyelek és az oroszok is érdekeltek… A Persona non grata újabb árnyalat a Müpamozi lengyel sorozatának műfaji színskáláján: ilyen egy vérbeli, rendszerváltás utáni politikai pszichothriller.

Mesés Péter A sorozat a Lengyel Intézet Budapest együttműködésével valósul meg.

2017

03 13 03 27 04 10 04 24

MÜPAMOZI MORÁLIS NYUGTALANSÁG – A LENGYEL FILM FÉL ÉVSZÁZADA HÁZIGAZDA: RÉZ ANDRÁS A FILMEK LENGYEN NYELVEN, MAGYAR FELIRATTAL LÁTHATÓK KRZYSZTOF ZANUSSI: VÉDŐSZÍNEK RYSZARD BUGAJSKI: KIHALLGATÁS KRZYSZTOF KIEŚLOWSKI: VÉLETLEN KRZYSZTOF ZANUSSI: PERSONA NON GRATA ELŐADÓTEREM

2017. március–április müpamozi

41

AJÁNLOTT

Per te.

42

újcirkusz 2017. március–április

Jól tudjuk, hogy a művészet képes a legnagyobb csodákra. Ahogy azt is, hogy vannak olyan sebek, amelyeket nem gyógyíthat be, legfeljebb enyhítheti a fájdalmat. A Compagnie Finzi Pasca legutóbbi bemutatójának, a Per te. (Neked.) című újcirkuszelőadásnak ez a kiindulópontja.

Fotó: Viviana Cangialosi

GYÓGYMÓD

…A TRAGÉDIÁT, A VESZTESÉGET ÁTFORMÁLJÁK ÚGY, HOGY NÉZŐIKNEK (ÉS PERSZE ÖNMAGUKNAK IS) REMÉNYT ADJANAK. A Müpa újcirkusz-sorozatának hűséges látogatói számára a svájci székhelyű világjáró társulatot, a COMPAGNIA FINZI PASCÁt ma már nem kell bemutatni. Két és fél éven belül negyedszer lépnek márciusban a Fesztivál Színház színpadára a csapat tagjai. Ezúttal a társulatvezető és névadó DANIELE FINZI PASCA összetéveszthetetlen, vizionárius stílusának legutóbbi, tragikus apropóból született, megrendítően szépséges darabját hozzák el a közönségnek Budapestre, egy – a várakozások szerint – hosszú világ körüli turné egyik legelső állomásaként.

Csak emlékeztetőül az előzményekről: aki látta, nem felejti a La Verità szürreális igaz­ ság­keresését Salvador Dalí óriásvászna tövében, ahogy a Csehov-novellák és -naplók ihlette Donka is maradéktalanul meggyőzött minket arról, hogy az előző század­ fordulós orosz világ az újcirkusz speciális eszköztárán keresztül is tud beszélni a mi életünkről. A sikerhez kellett Finzi Pasca sejtelmes álomképekből, valószerűtlen figurák­ból, gazdagon burjánzó színekből és formákból, meg persze lélegzetelállító trükkökből kikevert egyedi esztétikája is.

Hogy a szerző-rendező nem kizárólag nagyformában tud gondolkodni, azt az Icaro című, évtizedek óta játszott egyszemélyes showja mutatta meg.

Személyes, egyesek szerint talán zavarba ejtőn személyes húrokat pendít meg a 2016ban készült Per te, vagyis Neked. „Akadnak művészek, akik az alkotó folyamat során véletlenül bukkannak őket érdeklő témákra, de vannak olyanok, akiknek a kreativitás valósággal a csontjaikban, a vérükben van, és az ember úgy érzi, minden művészi döntésük autentikus és személyes. Egy olyan alkotó számára, amilyen Finzi Pasca, a művészet nem megélhetés, hanem életforma” – írta egy svájci magazin a társulatvezetőt bemutató portréjában tavaly nyáron.

Ezeket a mondatokat igazolja az is, hogy felesége és állandó alkotótársa, a Compagnia Finzi Pasca egyik társalapítója és társrendezője, Julie Hamelin Finzi halála után hét héttel már zajlottak az új előadás próbái Luganóban. A csapat tagjai és vezetője számára egyaránt felfoghatatlan esemény megértésére az egyetlen lehetséges utat választották – az alkotást.

A miértre Finzi Pasca szavai adnak meggyőző választ: „Az álomvilág kiiktatja a lehetetlent. Az életben, a való világban, ha megváltoztatod a valóságot, akár csak csekély mértékben is, lehetőség nyílik arra, hogy valami varázslatos dolog szülessen.” A hónapokon át tartó próbafolyamatban a legnagyobb kihívást azt jelentette, hogy a tragédiát, a veszteséget átformálják úgy, hogy nézőiknek (és persze önmaguknak is) reményt adjanak. A rendező olyan harcosokhoz hasonlította csapata tagjait, akik fegyver nélkül indulnak a csatába. „Olyan érzés ez, mintha kar, láb vagy szem nélkül kellene dolgoznunk… Nap nap után felmászom egy hegyre, hogy megpróbáljak beszélni Julieval, hogy tanácsot adjon, melyik a jó irány.”

A Per te. főszereplője a halott kedves.

A visszaemlékezés mégsem válik magánügyek elősorolásává, csupán néhány fotó idézi fel a mindig mosolygós és üde, bájos jelenséget. Finzi Pasca és alkotótársai elkerülték az ilyenkor leselkedő legnagyobb veszélyt: előadásuk nem komor árnyakkal terhes számadás a halálról, hanem – ahogy az egyik első, igen lelkes kritika fogalma2017

03 16 17 18 19

zott – valóságos himnusz az élethez. Egy másik újságcikk szerzője azt írta, hogy bár sosem találkozott személyesen a rendezővel, mégis azt érzi, hogy ismeri, és pontosan érti, miről beszél.

A cirkuszművészek olyan alapvető érzéseket jelenítenek meg lírai mutatványaikban, mint például a szeretet, a gyengédség, a barátság vagy a szerelem. Mindezt a témából következően egy „színház a színházban” játékkal keretezik, aminek révén a varázslat valóban a szemünk előtt születik meg.

A Per te. gondolati origója az a tétel, mely szerint mindannyiunknakszükségünk van egy belső kertre, ahol meghúzódhatunk baj esetén, ahová meghívhatjuk azokat, akiket szeretünk, és ahol pihenőt nyújthatunk olyanoknak, akik eltévedtek.

A titkos kert a biztonság, az álmok és a vágyak terepe, olyan, a barbár külvilágtól elzárt terület, ahol csupa olyasmi történik az emberrel, amire nem lehet felkészülni.

Láthatatlan gépek keltenek színpadi életre természeti jelenségeket: hatalmas, színes fátylak engedelmeskednek a szeszélyes széllökéseknek, majd hirtelen az óceán fenekén találjuk magunkat. Falevelek csapódnak az arcunkba, aztán a mindent megtisztító eső hullik, miközben a magasból egy piros kerti padról ketten figyelik, ahogy a fantázia, az álom, a múlt képei kézzelfogható valósággá változnak. Mert ők már pontosan tudják, hogy a Per te. neked és rólad szól, kedves olvasó.

Jászay Tamás

PER TE. (NEKED.) COMPAGNIA FINZI PASCA PRODUKCIÓJA A PRODUKCIÓ TÁMOGATÓI: LAC (LUGANO ARTA E CULTURA), RSI (RADIOTELEVISIONE SVIZZERA), OSI (ORCHESTRA DELLA SVIZZERA ITALIANA), TEATRO DONIZETTI, GUADALAJARA UDG, CORNERCARD, FIDINAM, GRAND HOTEL VILLA CASTAGNOLA, CAFFÈ CHICCO D’ORO, HELSINN – INTERNATIONAL PARTNER, CITY OF LUGANO, CANTONE TICINO, PRO HELVETIA, CLAYPAKY – OFFICIAL LIGHTING SUPPLIER, SINTETICA – RESEARCH PARTNER SZEREPLŐK: ALLEGRA SPERNANZONI, ANDRÉE-ANNE GINGRAS-ROY, BEATRIZ SAYAD, DAVID MENES, ERIKA BETTIN, EVELYNE LAFOREST, FÉLIX SALAS, FRANCESCO LANCIOTTI, JENS LECLERC, MARCO PAOLETTI, MOIRA ALBERTALLI, NICOLÒ BAGGIO, ROLANDO TARQUINI, STÉPHANE GENTILINI ALKOTÓK: DANIELE FINZI PASCA – SZERZŐ, RENDEZŐ, TÁRS-FÉNYTERVEZŐ, TÁRSKOREOGRÁFUS, MARIA BONZANIGO – ZENE, TÁRSKOREOGRÁFUS, HANGZÁSTERV, HUGO GARGIULO – DÍSZLET, KELLÉK, GIOVANNA BUZZI – JELMEZ, ALEXIS BOWLES – TÁRS-FÉNYTERVEZŐ, LÁTVÁNYTERV, ROBERTO VITALINI – VIDEOTERV, DANIEL WURTZEL – LÉGSZOBORTERV, FABIO LECCE – TÁRS-HANGZÁSTERVEZŐ, HANGTECHNIKUS, ALLEGRA SPERNANZONI – RENDEZŐASSZISZTENS, SZÍNPADMESTER, GENEVIÈVE DUPÉRÉ – RENDEZŐASSZISZTENS, A TURNÉ MŰVÉSZETI VEZETŐJE, CHIQUI BARBÉR – SMINKMESTER, FODRÁSZ, ANTONIO VERGAMINI – PRODUKCIÓS TANÁCSADÓ A TURNÉ MŰSZAKI STÁBJA: ALLEGRA SPERNANZONI – SZÍNPADMESTER, ANDREA CARUSO SATURNINO – TURNÉVEZETŐ, JULIEN DE LA SABLONNIÈRE – MŰSZAKI VEZETŐ, FŐVILÁGOSÍTÓ, JENS LECLERC – VEZETŐ DÍSZLETÉPÍTŐ, NICOLÒ BAGGIO – VEZETŐ BERENDEZŐ, VIDEÓ, ALESSANDRO NAPOLI, FABIO LECCE – HANGOSÍTÁSI VEZETŐ FESZTIVÁL SZÍNHÁZ 2017. március–április újcirkusz

43

MATINÉ –

NEM CSAK FIATALOKNAK

ANNAK ELLENÉRE VONZOTT MINDIG IS A TÁNC, HOGY MEGLEHETŐSEN ÜGYETLEN VOLTAM. PERSZE HOGY LETAPOSTAM A PARTNER LÁBÁT, ÉS A KOREOGRÁFIÁT IS ÉN MEMORIZÁLTAM UTOLSÓKÉNT. MANAPSÁG SE NAGYON FOGOM FEL, HOGY TULAJDONKÉPPEN MI IS TÖRTÉNIK A TÁNCSZÍNPADON. EGYSZERŰEN NEM FOGOM FEL ÉSSZEL. VAGY HADD FOGALMAZZAK ÍGY: NEM ÉSSZEL FOGOM FEL. KIZÁRÓLAG AZ ÉRZELMEK VEZETNEK. ÉS AZ FELSZABADÍTÓAN JÓ ÉRZÉS.

Régen úgy képzeltem, hogy a táncos táncosnak születik. Már táncos a bölcsőben. Aztán táncóvodába, majd tánciskolába jár. Később táncmunkahelye lesz, ahol nyolc óra tánc után még táncol újabb nyolc órát, pusztán kedvtelésből. Aztán álmában is táncol egy kicsit. Tánccal szólítja meg az univerzumot.

Mi lesz abból az első pillantásra pusztán izgő-mozgó, lekötözhetetlen csibésznek tűnő gyerekből, aki mindig tánccal próbálja meg kifejezni magát? Valahogy úgy, mint a társakat tánccal informáló méhek. Mert valahogy úgy képzelem el JURONICS TAMÁSt, a táncost, a koreográfust, a rendezőt és társulatvezetőt, mint aki fáradhatatlan nektárgyűjtőként a tánc nyelvén beszél a környező univerzumról. Ha szenvedélye a tánc – ahogy a márciusi matinékoncert címe is állítja –, miféle szenvedély ez?

Amikor először hallgattam meg elejétől végéig Richard Strauss Zarathustra alakjának szentelt szimfonikus költeményét, feltűnt, hogy a grandiózus kezdetnél mennyivel érdekesebb és titokzatosabb az a részlet, a Táncdal, melyben egy szólóhegedű a monstre zenekar fölé emelkedve érzékelteti, hogy lehetséges – ahogy Nietzsche mondja – szembeszállni a nehézkedés szellemével.

Azt hiszem, sejtem, miért is nézi oly meghatottan Zarathustra a fiatal lányok táncát.

44

családi és ifjúsági programok 2017. március–április

Fotó: Tarnavölgyi Zoltán

Juronics Tamás

Képzeljünk el egy fiatal, ambiciózus zeneszerzőt – kortársunkat –, aki egy napon azzal az ötlettel áll elő, hogy megzenésíti Richard Wagner egyik szövegkönyvét, mely egy ikerpárról szól: a sors furcsa szeszélyének kiszolgáltatva végzetes szerelembe esnek.

Ugyanez a komponista egy másik alkalommal lelkesen lobogtatná Balázs Béla drámai költeményét a kéjgyilkosnak ismert Kékszakállú hercegről, hogy ő bizony ezt a szöveget fogja operának megírni.

Ugye – mondván, hogy a kiválasztott szövegeket (librettókat) már olyan jól megzenésítették – lebeszélnénk fiatalemberünket ezekről a terveiről? Ne tegye ki magát olyan összehasonlításnak, melyből csakis vesztesen kerülhet ki.

Operaszerző barátunk háromszáz éve minden további nélkül zenésített volna meg olyan szövegkönyvet, melyet őelőtte számos komponista dolgozott már fel. Sőt! A 18. századi operaüzemben jellemzően olyan librettókból születtek az operák, melyek már számtalan feldolgozásban bizonyították, hogy remek színpadi szituációkat kínálnak fel a színészénekesek számára. A velencei Apostolo Zeno (1669–1750) például harminchat operának alkalmas drámai szöveget írt, köztük nem egy olyat, melyet aztán Gasparinitől Vivaldiig, Porporától Jommelliig a legkülönbözőbb zeneszerzői feldolgozásokban állítottak színpadra. E korszak „librettókirálya” azonban nem ő, hanem a hosszú életű Pietro Metastasio (1698–1782)

volt, aki 1723 és 1771 között 28 szövegkönyvet írt. A Metastasiodrámák a barokk színház közkincsének számítottak. A különböző megzenésítések elképzelhetetlenül magas száma – közel ezer operáról van szó! – olyan gyakorlatról árulkodik, mely a mai színházi, operai szemlélettel szöges ellentétben áll. Ma ugyanazt az operát egy-egy új beálló kedvéért ugyanabban a rendezésben is szívesen megnézzük. Az operarajongók, az igazi ínyencek jelentékeny csapata pedig minden évben képes megnézni egy Traviatát, ha azt újszerűnek, érdekesnek vélt rendezésben adják elő. Úgy tűnik tehát, hogy elődeink valóban a zenei újdonságok miatt jártak az operába. Hiszen nemcsak a darabok sztoriját ismerték, valószínű, hogy az áriaversek rímei is a könyökükön jöttek már ki. A zene volt az – az énekes sztárokon kívül –, mely évadról évadra újdonsággal és izgalommal szolgált.

A korai évszázadokban mi tartotta mozgásban ezt a műfajt?

Miként létezett ebben a felpörgetett, túlfűtött operagépezetben a zeneszerző és az énekes? Milyen játékstílusok és műfajok születtek ekkoriban? És két évszázad elteltével miért vált e hatalmas repertoár mégis a feledés martalékává? És miként lett az utóbbi évtizedekben ismét izgalmas? Miért tűnik manapság oly modernnek a barokk színház? Ezekre az önmagukban is érdekfeszítő kérdésekre igyekszik még érdekfeszítőbb szakmai válaszokat adni a zenés színházat – komponistaként és rendezőként is – közelről ismerő SELMECZI GYÖRGY. Úrhatnám polgárok és úrhatnám szolgálók, irány a színpad!

Müpa Rádió

Élmény minden pillanatban.

Hallgassa a Müpa Easy és Müpa Symphony csatornákat a mupa.hu-n vagy okostelefonon!

Az április végi matinékoncert főszereplője a hegedű lesz. HÁMORI MÁTÉ karmester ifjú hegedűsök közreműködésével igyekszik megfejteni a titkot, hogy a szimfonikus zenekar legtörékenyebbnek tűnő tagja miként tud versenyre kelni a hatalmas együttessel. Vajon Dávid és Góliát harcáról van szó, vagy éppen ellenkezőleg: a legapróbb részletekig kidolgozott, finomhangolású együttműködésről?

Molnár Szabolcs

2017

03 26

2017

04 03

2017

04 30

SZENVEDÉLYEM: A TÁNC – JURONICS TAMÁS MATINÉKONCERTEK KÖZREMŰKÖDIK: SZEGEDI KORTÁRS BALETT SZEGEDI SZIMFONIKUS ZENEKAR MOHÁCSI SZILVIA – BESZÉLGETŐTÁRS ALKOTÓ: GÁBOR SYLVIE – RENDEZŐ VEZÉNYEL: GYÜDI SÁNDOR BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM A ZENÉS SZÍNPAD VILÁGA II. – ÚRHATNÁM POLGÁR, ÚRHATNÁM SZOLGÁLÓ MUSICONSTAGE, ISKOLÁSKONCERTEK ALKOTÓ: SELMECZI GYÖRGY – SOROZATSZERKESZTŐ ÉS JÁTÉKMESTER KÖZREMŰKÖDŐK: A SZÍNHÁZ- ÉS FILMMŰVÉSZETI EGYETEM SZÍNHÁZRENDEZŐ SZAKOS HALLGATÓI (OSZTÁLYVEZETŐ TANÁR: ASCHER TAMÁS), A SOROZAT ELŐADÁSAIT SZÍNPADRA ÁLLÍTJÁK: A SZÍNHÁZ- ÉS FILMMŰVÉSZETI EGYETEM ZENÉS SZÍNÉSZ OSZTÁLYÁNAK NÖVENDÉKEI (OSZTÁLYVEZETŐ TANÁR: NOVÁK ESZTER, SELMECZI GYÖRGY) FESZTIVÁL SZÍNHÁZ HEGEDŰ ÉS VERSENY MATINÉKONCERTEK KÖZREMŰKÖDIK: ÓBUDAI DANUBIA ZENEKAR GERLITS RÉKA – MODERÁTOR N. N., DÓSA CSENGE, TÓTH KRISTÓF, KELEMEN GÁSPÁR, GERTLER TEO – HEGEDŰ VEZÉNYEL: HÁMORI MÁTÉ BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

mupa.hu

46

klasszikus 2017. március–április

Fotó: Evgeny Evtukhov

Gyenyisz Macujev

A sokszínűség jegyében Akárcsak az elmúlt években, a Budapesti Tavaszi Fesztivál idén is sokféle helyszínen kínál seregnyi programot. A Müpa kiváltsága, hogy ezek sorában is a legizgalmasabb

eseményeknek adhat otthont. Fontos a kínálat sokfélesége: az érdeklődő talál a listán világhírű zongoraművészt, Bach-passiót, Liszt-misét és Kodály-daljátékot, fellép a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem falai között nemzetközi hírű kamarazenekar sztárkarmesterrel – és akad az idei BTF eseményei között olyan produkció is, amely amellett, hogy ünnepelt amerikai filmsztárt szólít a Müpa pódiumára, az intézmény összművészeti törekvéseihez is szervesen illeszkedik.

Just Call Me God – Szólíts Istennek. Ez a címet viseli JOHN MALKOVICH produkciója, amelyet április 4-én láthat a Müpa közönsége. A legendás amerikai filmszínész immár 2008 óta hoz létre komplex zenés színházi produkciókat két osztrák művésztársa, az író-rendező Michael Sturminger és a Magyarországon is számos alkalommal vendégszerepelt orgonaművész–karmester–zeneszerző, MARTIN HASELBÖCK társaságában. A Casanova alakját körüljáró Giacomovariációk és a 2012-es Budapesti Tavaszi Feszti­válon a magyar közönség által is lelkesen fogadott (egy sorozatgyilkost középpontba állító) Pokoli vígjáték után az újabb dráma a diktátor alakját mutatja be és elemzi (az alcím is erre utal: A diktátor utolsó beszéde). Nem a történelem valamely meghatározott diktátora a téma, hanem a Diktátor maga – s vele az önkényuralom természetrajza. A különleges zenés színházi produkció (amelynek prózai részében Sophie von Kessel színésznő is közreműködik) olyan játék, amelynek szerves része a zene, s amelynek előadásában Malkovich társaként Haselböck személyesen is közreműködik, akárcsak az elektronikáért felelős FRANZ DANKSAGMÜLLER. Akik csak egyet is láttak Malkovich rendkívül sikeres pályájának nevezetes filmjei (Veszedelmes viszonyok; Oltalmazó ég; Célkeresztben; A John Malkovich-menet; Con Air – A fegyencjárat) közül, tudják, hogy a horvát apától és skót-angolfrancia-német anyától származó, de már Amerikában született,

kétszer is Oscar-díjra jelölt, 63 éves színész lélektanilag minuciózusan árnyalt, elemző alakításokat nyújt. Az azonban talán kevésbé közismert, hogy szenvedélye a színház, amelynek filmsztárként is rendszeresen hódol. Sturmingerrel és Haselböckkel közös produkciói bejárták Európát; a Just Call Me God Hamburg, London és Amszterdam után érkezik Buda­pestre. A produkció létrehozásában az Európai Hangversenytermek Szervezete (ECHO – European Concert Hall Organiza­tion) tagjaként a Müpa produceri szerepet is vállalt.

Egyetlen nappal Malkovich után GYENYISZ MACUJEV játékát hallhatja a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem közönsége. A negyvenegy éves, szibériai születésű muzsikust aligha túlzás igazi fesztiválzongoristának nevezni, hiszen jelenléte mindig izgalom és ünnep, amelyre sokan várnak, s amely felforrósítja a levegőt. Sokáig azt hittük, Macujev afféle „gladiátora” hangszerének, hiszen Budapestre éveken át különleges nehézségű versenyművek előadójaként érkezett, s ezekből is rendszerint többet szólaltatott meg egy-egy estén. Úgy tűnt, állóképessége és virtuozitása szinte határtalan. Aztán amikor egy alkalommal – szintén a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben – szólóestet adott, elámulhattunk, hogy ez a korábban elsősorban bravúrjairól és rendkívüli teherbíró

2017. március–április klasszikus

47

képességéről ismert művész milyen kifinomult és érzékeny tud lenni, milyen sokoldalú és árnyalt a játéka. Kifinomultságát és érzékenységét most is lesz alkalma megmutatni, hiszen műsorának első részében Beethoven kései, filozofikus Asz-dúr szonátáját (op.

110) szólaltatja meg, majd Schumann monumentális Szimfonikus etűdjei (op. 13) kerülnek sorra. A szünet utáni műsorrész pedig az oroszoké (Csajkovszkij Meditáció­ja, Rachmaninov etűdjei és prelűdjei mellett szintén Rachmaninovtól a ritkán hallható b-moll szonáta szólal meg), mert kár volna tagadni, az orosz 19–20. század repertoárja Macujev egyik legsajátabb területe.

A fesztivál hagyományosan hangsúlyos szerepet szán Liszt Ferenc életművének, ebben az évben pedig a Kiegyezés 150. évfordulóját is ünnepeljük. E két körülmény együtt nyílegyenesen mutat a Koronázási mise megszólaltatása felé, hiszen Lisztnek ezt a kompozícióját 1867-ben, a Mátyás-templomban, Ferenc József és felesége, Erzsébet magyar királyi párrá való koronázása alkalmából mutatták be. Zenetörténeti olvasmányainkból ismerjük a bemutató előzményeit: tudjuk, hogy a szokások szerint a koronázási misét a bécsi udvari zenekar karnagyának kellett volna írnia, s az előadóknak – szólistáknak, énekkarnak, zenekarnak – is mind a bécsi udvart kellett volna képviselniük. Liszt azonban, aki tudott a Kiegyezés előkészületeiről, barátja, Augusz Antal báró közbenjárását kérte, s ez eredményesnek bizonyult. Furcsa szépséghibája volt az eseménynek, hogy magát Lisztet nem hívták meg, így csak a közönség soraiban hallgathatta meg műve előadását. Mikor a ceremónia végét meg sem várva hazatért, az uralkodó párra várakozó nép sorfala egész úton éljenezte. A Budapesti Tavaszi Fesztivál előadásának jelképes gesztusa, hogy a mű zenekara az OSZTRÁK–MAGYAR HAYDN FILHARMÓNIA. A szólisták magyarok, a kórus azonban Bécset képviseli: a BÉCSI ÁLLAMI OPERA KÓRUSA.. A produkció irányítója a Jorma Panula nevével fémjelzett, világhírű finn karmester­iskola egyik kiváló neveltje, MIKKO FRANCK. A hangverseny első részében Liszt Esz-dúr zongoraversenyét hallhatja a közönség, Bogányi Gergely közreműködésével.

Osztrák–Magyar Haydn Philharmonie

48

klasszikus 2017. március–április

Fotó: Nancy Horowitz

Április 15-én, nagyszombaton az alkalomhoz illő művet hallhat a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem közönsége: Johann Sebastian Bach Máté-passióját. A mű hangszeres és vokális alapját két kiváló berlini együttes adja: a RIAS KAMMERCHOR és az utóbbi évtizedek egyik kiváló kamarazenekara, az 1982-ben még KeletBerlinben alapított „AKAMUS”, teljes nevén AKADEMIE FÜR ALTE MUSIK BERLIN. A hetvenéves RENÉ JACOBS különleges ívű pályafutását ismerve minden okunk megvan azt feltételezni, hogy a vokalitás iránti fokozott érzékenységgel megformált előadást hallhatunk majd, hiszen a belga karmester maga is énekesként kezdte pályafutását, s csak később fordult a vezénylés felé. Rajta is ragadt – joggal –, hogy „az énekesek karmestere”, és azt is észrevette a kritika, hogy különleges figyelmet szentel a recitativók kidolgozásának.

Ami az utóbbiakat illeti, a legtöbb recitativót, mint tudjuk, az evangélista énekli a Máté-passióban, s ennek megszemélyesítője ezúttal szintén különleges hátterű muzsikus: az a JULIAN PRÉGARDIEN (1984), aki muzsikusdinasztiában – Christoph Prégardien fiaként – nevelkedve szívta magába a barokk éneklés kultúráját és mindazt az érzékenységet, amely az evangélista szólamának megformálásához nélkülözhetetlen.

Hányféle arca van a zenetörténetben Bécsnek! És milyen sokféle művet illettek az évszázadok során a szimfónia műfajmegjelöléssel! A Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar tagjaiból 1997-ben alakult MAHLER CHAMBER ORCHESTRA hangversenyének programja mintha csak ezekhez a költői felkiáltásokhoz kívánna illusztrációkat mellékelni – művek és előadások formájában. Ráadásul elegáns keretes

szerkezetben. A keret Schubert halhatatlan zenéje – ám ezúttal nem a sokszor játszott Befejezetlent és a „nagy C-dúrnak” is nevezett 9. szimfóniát halljuk, hanem a „kis C-dúrnak” becézett Hatodik­ kal kezdődik, és a Harmadikkal fejeződik be a koncert. S hogy mit keretez ezúttal Schubert klasszika és romantika határán keletkezett zenéje? Az úgynevezett „második bécsi iskola”, Arnold Schönberg és köre műveit. Ez is két szimfónia – de milyen két mű… Schönberg op. 9-es 1. kamaraszimfóniája (1906) a modernizmus egyik úttörő alkotása, a darab elején megszólaló nevezetes, felfelé ívelő kvarttorony pedig zenetörténeti jelentőségű tankönyvpélda. Egytételes kompozíció, de öt részből áll – úgyhogy ez a szimfóniamodell igencsak más, mint a klasszikus-romantikus korszak öröksége. Hasonlóképpen Webern op. 21-es Szimfóniája (1928), amely viszont – a változatosság kedvéért – kéttételes, és mindössze tíz percig tart: a végletes sűrítés mintaképe, mint Webern műveinek legtöbbje.

A koncert karmestere, Daniele Gatti korunk egyik legvirtuózabb, legszuggesztívebb dirigense – művészete már korábban is nagy sikert aratott a Müpa falai között.

2017 nemcsak a Kiegyezés jubileuma, de Kodály Zoltán halálának fél évszázados évfordulójáról is ebben az esztendőben emlékezünk meg. A Müpában, ahol annyi formabontón újszerű zenés színpadi produkció került már közönség elé, mi más szólalhatna meg az évforduló tiszteletére, mint a kodályi oeuvre emblematikus alkotása, a zeneszerző magyarságképének egyszerre lírai és heroikus, de szelíd öniróniát sem nélkülöző foglalata, a Háry János. A DOBÁK ATTILA és BALGA GABRIELLA főszereplésével megvalósuló produkció

rendezője az az ANGER FERENC, aki annak idején Kocsis Zoltán alkotótársaként szolgálta eredeti koncepciójával egy Richard Straussmű, A hallgatag asszony életbölcsességének és fergeteges humorának érvényesülését. Életbölcsesség és fergeteges humor a Háryban is van – válthatjuk várakozásra az emléket. A Budapesti Tavaszi Fesztivál záró eseményeként megszólaló Háry János előadógárdája egy olyan érzékeny rímet is kínál, amilyent már a Koronázási mise vagy a Máté-passió előadóinak megválasztása esetében is meg­ figyelhettünk: az előadás karmestere az az ifjabb PALLÓ IMRE, akinek édesapja, a nagy bariton, dr. Palló Imre – ahogy a Háry-figurát személyére szabó Kodály nevezte: „a magyar népdalok mesterdalnoka” – az 1926-os ősbemutató címszereplőjeként írta be nevét a mű interpretációtörténetébe.

Csengery Kristóf

2017

04 04

2017

04 05

2017

04 08

2017

04 15

2017

04 17

2017

Daniele Gatti

Fotó:Pablo Faccinetto

04 23

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL JUST CALL ME GOD A DIKTÁTOR UTOLSÓ BESZÉDE KÖZREMŰKÖDIK: JOHN MALKOVICH, SOPHIE VON KESSEL – PRÓZA, MARTIN HASELBÖCK – ORGONA, FRANZ DANKSAGMÜLLER – ELEKTRONIKA ALKOTÓ: MICHAEL STURMINGER – ÍRÓ, RENDEZŐ BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

március 31 – április 23.

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL GYENYISZ MACUJEV ZONGORAKONCERTJE BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL LISZT: KORONÁZÁSI MISE KÖZREMŰKÖDIK: BOGÁNYI GERGELY – ZONGORA KOLONITS KLÁRA, ULBRICH ANDREA , NYÁRI ZOLTÁN, CSER KRISZTIÁN – ÉNEK OSZTRÁK–MAGYAR HAYDN FILHARMÓNIA, A BÉCSI ÁLLAMI OPERA KÓRUSA (KARIGAZGATÓ: THOMAS LANG), NEMZETI ÉNEKKAR (KARIGAZGATÓ: SOMOS CSABA) VEZÉNYEL: MIKKO FRANCK BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL RENÉ JACOBS ÉS AZ AKADEMIE FÜR ALTE MUSIK KÖZREMŰKÖDŐK: SUNHAE IM, FABIENNE WEISS, BENNO SCHACHTNER, KRISTINA HAMMARSTRÖM, JULIAN PRÉGARDIEN, MINSUB HONG, JOHANNES WEISSER, JONATHAN DE LA PAZ ZAENS – ÉNEK, RIAS KAMMERCHOR BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL DANIELE GATTI ÉS A MAHLER CHAMBER ORCHESTRA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL KODÁLY: HÁRY JÁNOS SZEREPLŐK: DOBÁK ATTILA – HÁRY JÁNOS, BALGA GABRIELLA – ÖRZSE, HAUMANN PÉTER – NAPÓLEON, A DUNA MŰVÉSZEGYÜTTES TÁNCOSAI, KOREOGRÁFUS: JUHÁSZ ZSOLT A MAGYAR RÁDIÓ ZENEI EGYÜTTESEI (KARIGAZGATÓ: PAD ZOLTÁN, MATOS LÁSZLÓ) DÍSZLET: SZENDRÉNYI ÉVA JELMEZ: ZÖLDY Z GERGELY ALKOTÓ: ANGER FERENC – RENDEZŐ VEZÉNYEL: PALLÓ IMRE BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2017. március–április klasszikus

49

Being John

Fotó: Lalo Jodlbauer

Malkovich 50

klasszikus 2017. március–április John Malkovich

Egy színész, akinek már a származása is olyan sokféle, mint amilyen ő maga. Amerikában született, de apai ágon horvát, anyain skót, angol, francia és német felmenőkre tekint vissza. Nevét filmek tették világhírűvé, de igazi szerelme a színház. Ezt az európai közönség is kezdi megtanulni, hiszen hosszú ideje láthatók az öreg kontinensen újabb és újabb színházi produkciói. Kicsoda valójában John Malkovich (1953), a Just Call Me God (Szólíts Istennek) című előadás főszereplője?

A vele készült interjúk szerint nem úgy viselkedik, mint egy vérbeli filmsztár. Nem hisztérikus, nem keresi az olyan helyzeteket, amelyekben körülrajongják. Inkább nyugodt, békés, töprengő. Gyerekkorában nem készült színésznek. „A szüleim sem terelgettek egyáltalán ebbe az irányba, ők azt szerették volna, ha ranger leszek valahol Montanában, egy nemzeti parkban.” De aztán minden másképpen alakult. Főiskolás színházi élmények, egy barátnő, aki színjátszó körbe járt – és persze Johnnak el kellett őt kísérnie a próbákra. Aki pedig odavaló, arra felfigyelnek, és ott ragad. A Chicagóból New Yorkba is eljutott, legendás Steppenwolf társulattól már egyenes az út a filmsikerek felé. Vagy mégsem? „Sokszor elképzeltem a szituációt, mit fogok csinálni és mondani, ha jön az első ajánlat Hollywoodból. »Te, nem akarsz egy kis pénzt keresni?« Mire én azt válaszolom: »Először látnom kell a forgatókönyvet.«” Jellemző gondolkodásmód, amely aztán kissé le is lassította Malkovich számára a beérkezés folyamatát.

Huszonöt éves kora óta filmez, de az első jelentős szerepekre közel egy évtizedig kellett várnia. Közhely, hogy a Veszedelmes viszonyok (1988) tette igazi sztárrá. Az is közhely, hogy egyénisége vonzza a gátlástalan, gonosz figurákat, sőt a pszichopatákat is – de ez alighanem tévedés. Ha figyelmesebben végigtekintünk pályafutásán, belátható, hogy a „rossz ember” archetípusa csupán egy szín a palettán. Az igazság sokkal inkább az, hogy Malkovich mindenevő és mindentudó színész – olyan, aki elképesztően sokféle figurát képes hitelesen megjeleníteni. Nem önmagát játssza. „John Malkovich nem olyan téma, amely engem igazán érdekelne” – mondja, s ez különösen figyelemreméltó pályája egyik nevezetes filmje, a félig-meddig róla (is) szóló A John Malkovich-menet (Being John Malkovich) fényé­ ben. „Egy egész generáció kultuszfigurájává vált annak köszönhe­ tően, hogy látszólag erőfeszítés nélkül lényegül át sci-fi-hősből sorozatgyilkossá, divattervezőből egy fotográfus modelljévé” – olvassuk egy róla szóló jellemzésben. Nemegyszer hangoztatta, hogy leginkább olyan figurákat szeret eljátszani, akikre egyáltalán nem hasonlít.

Mi teszi ilyen rugalmassá? Alighanem az elemző hajlama. Gondolkodó színész. Rendezőben is az effélét kedveli. „Okossággal és intelligenciával le lehet venni a lábamról, de ha valaki csak annyit mond, hogy nézzek mérgesebben, arra nem tudok mást válaszolni, mint: »persze, jól van«.” Szeret alaposan dolgozni. Nem örül annak, hogy a filmkészítés során kevés a próbalehetőség, és annak sem, hogy a színészeket a forgatás megfosztja a folyamatszerűség élményétől. A mai filmipart egészében kaotikusnak tartja. A színházi munka áttekinthetőbb, tervezhetőbb, ott lehet korrigálni – a következő előadáson, sőt néha már a következő jelenetben. Intellektuális hajlama magyarázza, hogy a rendezés is foglalkoztatja – de az is inkább színházban, mint filmen. Amikor megkérdezték tőle, hat-e színészi munkájára az, amikor rendez, és működik-e ez fordítva is, azt válaszolta: „Remélem, a saját színészi játékom segít felismernem, milyen idegesítőek tudnak lenni a színészek, a rendezői tevékenységem pedig segít belátnom, milyen elviselhetetlenek olykor a rendezők.”

„Egy egész generáció kultuszfigurájává vált…”

Nevezetes mozikban játszott, kétszer jelölték Oscarra, díjak sokaságát nyerte el, mégsem csinál nagy ügyet a karrierjéből. „Nem úgy tekintek magamra, mint egy hírességre – inkább úgy, mint egy üres papírlapra.” Nyitott, kíváncsi, színes és sokoldalú. Talán ezért is élt olyan sokáig Európában. Ma is van otthona a kontinensen.

Folyékonyan beszél franciául és spanyolul. Sok filmsztárral ellentétben őt nem kerítette hatalmába az üresség, nem veszítette el kapcsolatát a való élet örömeivel. Máig sok minden foglalkoztatja, a színházon és a filmen kívül is. Főz, varr (!), kedvét leli a virágkötészetben, aktívan foglalkozik borászattal. Amikor Provence-ban időz, feleségével ennek a szenvedélynek hódol: „Rosét készítünk, cabernet sauvignont, pinot noirt, az utóbbit talán egy kicsit túl gyakran kóstolgatom – de mindez sok fáradsággal is jár.” Palackozva árusítják munkájuk eredményét, főleg a kaliforniai, az orosz és a lengyel piacon. Ne feledkezzünk meg egy másik időtöltéséről sem: ruhákat tervez (választékos ízlését saját öltözködése is tükrözi), férfidivatcéget működtet, melynek árukészletét Olaszország­ ban gyártják. Amikor egy angol lap újságírója azt firtatja, mit is gondoljunk erről a sokféle tevékenységről, egyszerűen válaszol: „Minden, amit teszek, az önkifejezés egy formája.” Ugyanebben az interjúban így elmélkedik: „Valójában nincs tehetségem semmihez. De ha mégis van, akkor ez az a képesség, hogy bármit teszek, azt száz százalékosan teszem. Ahol vagyok, ott jelen vagyok – és amikor Moszkvában vagyok, nem akarok New Orleansban lenni.”

Kecskés M. Júlia

2017

04 04

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL JUST CALL ME GOD A DIKTÁTOR UTOLSÓ BESZÉDE KÖZREMŰKÖDIK: JOHN MALKOVICH, SOPHIE VON KESSEL – PRÓZA, MARTIN HASELBÖCK – ORGONA, FRANZ DANKSAGMÜLLER – ELEKTRONIKA ALKOTÓ: MICHAEL STURMINGER – ÍRÓ, RENDEZŐ BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

március 31 – április 23.

2017. március–április klasszikus

51

Balkán

beat

és kodályi Tánckánon

A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretén belül a Müpában két etnikus gyökerű, de ízig-vérig mai produkcióval találkozhat a hazai közönség: április 2-án a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a balkáni zene egyik legismertebb kép­ viselője, Goran Bregovic mutatja be zenekarával frissen megjelent nagylemezének (Three Letters from Sarajevo) anyagát, míg április 21-én a Fesztivál Színházban a Magyar Állami Népi Együttes premierjén Hommage à Kodály Zoltán – Tánckánon címmel a világhírű zeneszerző kompozícióira, illetve az általa gyűjtött népdalokra készített, de a mai világra reflektáló koreográfiát láthatnak az érdeklődők.

52

világzene 2017. március–április

Goran Bregovic

A Szarajevóban született, félig szerb, félig horvát GORAN BREGOVICra (1950) a nemzetközi közvélemény Emir Kusturica Cigányok ideje című 1988-as filmje kapcsán figyelt fel. Zeneszerzőként ő jegyezte a bosnyák, szerb és szlovén cigányok társadalmi korlátokat nem ismerő, meseszerű világában játszódó történet zenéjét, melyben egyaránt visszaköszöntek a cigány esküvők, a katolikus és ortodox siratók, valamint a muszlim könyörgők dallamai. Bregovic ekkoriban (és az ezt megelőző másfél évtizedben) az egyik legnépszerűbb jugoszláv rockegyüttes, a Bijelo Dugme gitárosa és vezetője volt, a Cigányok ideje átütő nemzetközi sikerének hatására azonban a kilencvenes évektől a filmek és az etnikus zenék felé fordult. És míg korábban nyugati zenét adott el a jugoszláv fiataloknak, ettől kezdve a balkáni muzsikát népszerű­ sítette világszerte. „Fiatalkoromban úgy véltem, a zenémet nyugati köntösbe kell bújtatnom, amely így sokkalta érdekesebbnek tűnt a keleti blokk fiataljai számára. A Bijelo Dugme idején olyan muzsikusokkal játszottam, akik másoltak és imitáltak. Ma olyanokkal dolgozom együtt, akik természetes módon játsszák a saját zenéjüket” – magyarázta nemrég ugyanezt a maga szemszögéből Goran Bregovic, akit amúgy sokan bíráltak azért, mert sok esetben pusztán lejegyezte, formába öntötte és levédette az itt-ott hallott népies dallamokat.

Azt viszont senki sem vitatja, hogy a balkáni zene nemzetközi megismertetésében elévülhetetlenek az érdemei.

Ráadásul a több mint húsz éve Párizsban élő zeneszerző muzsikusként is aktív maradt, és zenekarával (GORAN BREGOVIC WEDDING AND FUNERAL ORCHESTRA) időről időre világ körüli turnéra indul. Ezúttal frissen megjelent albuma, a Three Letters from Sarajevo (Három levél Szarajevóból) anyagát mutatja be, melyen hamisítatlan Bregovicmuzsika hallható: sodró lendületű balkáni rézfúvós cigány­zene esküvői és temetési dalokkal, mindezeket klasszikus zenei ízekkel gazdagítva (a koncerten közreműködik a BUDAFOKI DOHNÁNYI ZENEKAR). Az, hogy sokan Szarajevót „a Balkán Jeruzsálemének” is nevezik, nemcsak a vallások egymásmellettiségére utal, hanem arra a gyűlölködésre is, amelyet e vallások eszméivel visszaélve némelyek szítanak. Goran Bregovic új művében a nyugati, a keleti és a klezmer hagyomány szerint megszólaltatott szólóhangszer, a hegedű szimbolikus módon egyesíti a három vallást, amely „Szarajevó legnagyobb kincse és átka egyszerre”. A dalok hangszerelését négy tehetséges szerbiai muzsikus, Aleksandar Sedlar, Isidora Zebeljan, Ninoslav Ademovic és Ognjan Radivojevic végezte.

Ugyancsak a népzenei hagyományokból táplálkozik a MAGYAR ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES új bemutatója, az Hommage à Kodály Zoltán – Tánckánon. Az emberi kapcsolatokat lírai-asszociatív képekben megragadó, egy képzeletbeli faluközösség hétköznapi életének apró mozzanataiból kibontakozó történet zenei keretét Kodály Zoltán kompozíciói, illetve a világhírű zeneszerző által gyűjtött népdalok alkotják. Az est során olyan ismert és népszerű művekből hangzanak el részletek, mint a Háry János, a Galántai táncok, a Páva-variációk, a Mátrai

képek és a Kállai kettős. Miközben Kodály néhány ritkán hallható zongora­darabja is felcsendül, illetve Bartók Béla és a méltatlanul keveset játszott Lajtha László népzenei alapú műveiből is idéznek a zenészek. „Miként az előadás címe sugallja, nem egy szavakban könnyen leírható történetet mesélünk el, hanem a zene az, ami vezeti a tánckomponálást – fogalmazta meg magazinunk érdeklődésére Mihályi Gábor rendező-koreográfus.

– A vezérlő elv egy nagy ívű zenei gondolat, amelyben a közösségi népzene a maga természetességében kapcsolódik az individuális kodályi életműhöz, a paraszti éneklés az operai hangvételhez, a zongora a népi hangszerekhez.

Az egymásba fonódó jelenetek az élet sorsfordító pillanatait villantják fel a nézők előtt, felmutatva mindazt, ami a ma embere számára a hagyományból itt és most, ebben a lüktető metropoliszban a művészet erejével talán még elérhető és azonosulásra alkalmas.”

Az Hommage à Kodály Zoltán – Tánckánon tehát nem hagyományos néptáncműsor, hanem kortárs táncszínházi előadás, amely a zene, a mozdulat és a vizualitás együttese révén kíván a nézők érzékszerveire hatni. Egyes jeleneteiben a hagyományra hivatkozik, mintegy visszatekint rá, de mindezt csak azért teszi, hogy a következő jelenetben azt a mai ember számára is értelmezhetővé és átélhetővé tegye. A produkció zenei szövetét a Magyar Állami Népi Együttes zenekarának sokszínű zenei világáról híres vezetője, PÁL ISTVÁN SZALONNA határozza meg. Az előadás további érdekessége, hogy benne nem profi kórus szerepel, hanem maga a tánckar énekel – nemritkán több szólamban.

Jávorszky Béla Szilárd 2017

04 02

2017

04 21 22

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL GORAN BREGOVIC: THREE LETTERS FROM SARAJEVO GORAN BREGOVIC WEDDING AND FUNERAL ORCHESTRA KÖZREMŰKÖDIK: GORAN BREGOVIC – ÉNEK, GITÁR, BILLENTYŰS HANGSZEREK, MILENA WILKE, SEMIH ÇELIKEL, GERSHON LEIZERSON – HEGEDŰ, BUDAFOKI DOHNÁNYI ZENEKAR LUDMILA RADKOVA-TRAIKOVA, DANIELA RADKOVA-ALEKSANDROVA, DEJAN PESIĆ, MILAN PANIĆ, RANKO JOVIĆ, ALEKSANDAR NOVAKOVIĆ, DUSAN LJUBINKOVIC, SINIŠA DUTINA – ÉNEK GORAN BREGOVIC WEDDING AND FUNERAL ORCHESTRA: MUHAREM REDZEPI – ÉNEK, GOC (TRADICIONÁLIS DOB), BOKAN STANKOVIĆ – FUVOLA, TROMBITA, DRAGIĆ VELIČKOVIĆ – TROMBITA, STOJAN DIMOV – KLARINÉT, SZAXOFON, ALEKSANDAR RAJKOVIĆ, MILOŠ MIHAJLOVIĆ – HARSONA ALKOTÓ: NEMANJA TRAJKOVIĆ – HANG VEZÉNYEL: HOLLERUNG GÁBOR BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL HOMMAGE À KODÁLY ZOLTÁN – BEMUTATÓ A MAGYAR ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES ELŐADÁSA KÖZREMŰKÖDIK: A MAGYAR ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES TÁNCKARA ÉS ZENEKARA ALKOTÓK: PÁL ISTVÁN SZALONNA – ZENE, MOLNÁR ZSUZSA – DÍSZLET, SZŰCS EDIT – JELMEZ, SOÓS ANDREA – ANIMÁCIÓ, KOCSIS ENIKŐ, FITOS DEZSŐ, ORZA CALIN – KOREOGRÁFUSOK, MIHÁLYI GÁBOR – RENDEZŐ-KOREOGRÁFUS FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2017. március–április világzene

53

Snarky Puppy

Snarky Puppy: függetlenség, szabadság, kreativitás Egyetemi társulásból egy évtized alatt népszerű, világszerte koncertező együttessé nőtte ki magát az amerikai zenei élet izgalmas csapata.

Jazz? Nem. Fúzió? Nem. Funky? Nem. Rhythm and blues? Nem. Soul? Nem. Pop? Nem. Egyik sem, és mindegyik: vérbeli amerikai zene, lenyomata és ötvözete mindannak, ami az Újvilág populáris zenei kultúrájában az évtizedek során kitermelődött. A SNARKY PUPPY az ismeretlenségből indulva kemény és elhivatott munkával a zene létrehozásának új modelljét valósította meg, amely a kifejezés szabadságát korlátozó üzleti szempontokkal az öntevékenységet és az alkotói függetlenséget állítja szembe.

lezettségek nélküli kimunkálására. Az alapozás meghozta gyümölcsét, egy ponton fordult a kocka, egyre nagyobb termekben léphettek fel, koncertjeik híre folyamatosan bővítette rajongóik önszerveződő táborát. 2006-tól szinte évenként jelentek meg CD-ik saját, Ground Up nevű kiadójuk

március 31

– április 23.

A beköszöntő sikerben része van a csapat anyagi alapjait megteremtő, a zeneipar kötöttségeitől független alternatív létezési formának és az azt övező nimbusznak, de még inkább a stiláris sokszínűségnek, a közérthető fogalmazásmódnak, a muzsikusok játékából sugárzó ritmikai energiáknak és a zenélés önfeledt szeretetének. A mintegy kéttucatnyi muzsikusból álló, a koncerteken tizenkét–tizennégy taggal fellépő alkotóközösség igazi hajtóereje az egyéniségek és ízlések sokfélesége, ami folyamatos inspiráció a tagok számára. A Snarky Puppy fúvósokat, elektromos gitárokat, szintetizátorokat és ütőhangszereket felvonultató, precízen meghangszerelt, az improvizációknak is tág teret adó, a dalformát és a ritmust előtérbe állító zenéje a 21. század hangja: magával ragadó, felszabadító hatású muzsika.

Turi Gábor

…a zene létrehozásának új modelljét valósította meg…

Pedig szinte reménytelenül kezdődött. Michael League basszusgitáros-zeneszerző éveken át minden létező ügynökségnek és lemezkiadónak elküldte az Észak-Texasi Egyetemre járó barátaiból szervezett együttes felvételeit, de senki sem mutatott érdeklődést irántuk. A 2004-ben alakult csapat hosszú időn át ingyen koncertezett és turnézott csekély figyelmet keltve, mégsem gondolták, hogy fel kellene adniuk. Utólag ez a megpróbáltatásokkal teli időszak is hasznosnak bizonyult, mert lehetőséget teremtett saját zenei koncepció­juk elköte-

54

jazz 2017. március–április

gondozásában, mígnem felértek a csúcsra: a Family Dinner, Volume One lemezükön felhangzó Something című dal Lala Hathaway énekével Grammy-díjat kapott a rhythm and blues kategóriában, a Down Beat szaklap olvasói pedig 2015-ben az év jazzegyüttesének választották a Snarky Puppyt.

2016-ban a legjobb kortárs hangszeres album kategóriában egy második Grammyt kaptak. Azt is érdemes tudnunk róluk, hogy nagyon fontos számukra a tanítás.

2017

04 20

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL SNARKY PUPPY BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Fával, húrokkal, szívvel, örömmel JAMIE WINCHESTER sok más mellett Tátrai Tiborral közös zenekarokban (a Magyar Atommal és a Boom-Boommal), HRUTKA RÓBERT pedig sok

más mellett saját Pénz nevű együttesében és a Bon Bonnal zenélt, amikor 2001-ben írtak együtt egy reklámdalt, amely annyira felkapott lett, hogy közös formációnak kellett születnie belőle. A Jamie Winchester & Hrutka Róbert duó története itt kezdődött, aztán sebesen haladt tovább a siker útján. A szóban forgó It’s Your Life című dalt még abban az évben követte az azonos című nagylemez és a popot, rockot, soult, akusztikus zenét keresztező formáció hamar a legnépszerűbb hazai együttesek közé sorolt be, főleg, mert élőben is érezni lehetett a párosban rejlő energiát. A 2003-as Last One Out… (Please Close The Door) című második album után született meg bennük egy akusztikus, különleges koncert ötlete, amelyből kinőtt a nagyszabású Wood & Strings című este.

Winchesterék alap kísérőzenekara – és soksok díszlet – mellett a színpadra fért a Mendelssohn Kamarazenekar is, amelyet Wolf Péter vezényelt, a repertoárba pedig feldolgozások kerültek, olyan brit gitárpopelőadóktól, mint a Supergrass, a Coldplay vagy a U2. A koncertről dupla lemez, DVD készült, és még évekkel később is ismétlést kellett belőle tartani a Müpában. A zenekar még 2005-ben adott ki egy nagylemezt (Hole), 2007-ben pedig egy EP-t (The Trouble You’re In), aztán a berozsdásodás helyett inkább feloszlott 2008-ban. A kettéválás után Jamie Winchester az angol nyelvű dalokat tartalmazó 2009-es The Cracks Are Showing, a reklám- és filmzeneszerzőként is igen aktív Hrutka Róbert pedig szintén 2009-ben a magyar nyelvű dalokat tartalmazó Szabadság – Vírus című szólólemezzel jelentkezett. Most azonban kilenc év után ismét összeállnak, hogy újra eljátsszák a nagy sikerű koncertprogramot. „Nem tervezünk nagy újításokat, a CD-n is meg­ jelent műsort szeretnénk feleleveníteni, hiszen olyan produkcióról van szó, amelyet egyrészt nagyon ritkán, másrészt már nagyon régen lehetett utoljára látni. A zenekar sem változik, ezúttal is a Mendelssohn Kamarazenekarral lépünk fel, Wolf Péter vezényel” – meséli Jamie Winchester, aki persze a helyszínt is igen kedveli. „Nagyon otthonos nekem a Müpában játszani, imádom, Európa egyik legszebb koncertterme. Csak nagyon jó élményeim fűződnek hozzá, mind a Robival közös koncertek, mind a szólóban tartott fellépéseim mindig remekül sikerültek.” Az akusztikus megszólalású, szimfonikus kísérettel elővezetett dalok mindig kuriózumot jelentettek a rajongók számára, a csalódás kizárt ebben a visszatérésben.

Dömötör Endre

Hrutka Róbert & Jamie Winchester

2017

04 11

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL JAMIE WINCHESTER & HRUTKA RÓBERT – WOOD & STRINGS KÖZREMŰKÖDIK: JAMIE WINCHESTER – ÉNEK, GITÁR, HRUTKA RÓBERT – GITÁR, VOKÁL, KOTTLER ÁKOS – DOBOK, GALAMBOS ZOLTÁN – BILLENTYŰS HANGSZEREK, GIRET GÁBOR – BASSZUSGITÁR, DELY DOMONKOS – VOKÁL, ÜTŐHANGSZEREK MENDELSSOHN KAMARAZENEKAR VEZÉNYEL: WOLF PÉTER BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

március 31 – április 23.

2017. március–április könnyű

55

HOL VAN HÁT A DUENDE? A társulatvezető 2004-ben bekövetkezett halála után annak legjelentősebb munkáit máig repertoáron tartó Antonio Gades Company a világhírű spanyol koreográfus trilógiájának (Vérnász, Carmen, Bűvös szerelem) Magyarországon még soha nem játszott záró fejezetét hozza el Fuego (Tűz) címmel a Budapesti Tavaszi Fesztiválra.

1970 májusának utolsó napjaiban egy „kis spanyol együttes” bemutatkozására került sor a budapesti Operaházban. A „kis” jelző nem lekicsinylő szándékkal hagyta el az eseményről tudósító korabeli kritikus tollát, hanem annak érzékeltetéséül, hogy az akkor még Magyarországon jószerével ismeretlen, tizenhét tagú spanyol tánctársulat fellépése olyan kirobbanó sikert aratott, amilyet – megbízható források szerint – a patinás Andrássy úti épület még nem látott.

Az együttes vezetőjét, koreográfusát és szólistáját, az Alicantéhoz közeli Elda városából származó, akkor harmincnégy éves, fess fiatalembert, aki kezdetben revüszínházban táncolt, és már kiskamaszként szerződtette a híres flamenco táncos, Pilar Lopez, Antonio Gadesnek hívták.

Az operaházi publikumot a spanyol-cigány eredetű flamenco perzselő, démoni erejével, „táncpótló bájmosolyok helyett a tiszta tánc rendkívüli intenzitásával” (Maácz László), valamint előadásmódjuk kirobbanó temperamentumával, eleganciájával egy csapásra megbabonázó társulat híre – a szájhagyomány és a lelkes kritikák nyomán – futótűzként terjedt. Ennek következtében 1975-ig, Gades egyik legismertebb koreográfiája, a Vérnász ismételt budapesti vendégszerepléséig egy kivételével évente tiszteletüket tették a hazai táncszerető közönség előtt. Harmadik magyarországi fellépéssorozatukra a nagy érdeklődés miatt már nem is az Operaházban, hanem a jóval nagyobb befogadóképességű Erkel Színházban került sor, négy estén át. Budapest a hetvenes években Gades lábai előtt hevert.

56

tánc 2017. március–április

Fuego

…új, korszerű színpadi nyelvként tálalta a hagyományt…

De vajon mi tette az Andalúziában a „királyok műfajának” tartott flamencót és a délspanyolországi dalok, zenék, táncok hagyományát (újra)feldolgozó Antonio Gades társulatát egyedülállóvá és ezáltal világhírűvé más, tucatszám látható spanyol folklóregyütteshez képest? A választ legpontosabban talán Fuchs Lívia kritikus fogalmazta meg már egy jóval későbbi, 1981-ben, a Budai Parkszínpadon lezajlott fellépésük kapcsán. Részint, hogy Gades „mindig a személyiségén átszűrve”, és új, korszerű színpadi nyelvként tálalta a hagyományt, részint, hogy „nem egyszerűen megmutatott egy-egy tánctípust, hanem emberi magatartásokat, hangulatokat, végletes érzelmeket és történéseket fogalmazott meg a tánc nyelvén” . Sőt nemcsak történéseket, hanem történeteket is, tehetjük hozzá, melyek, mint a már említett Vérnász, elsősorban Carlos Saura nyolcvanas évekbeli filmadaptációi révén váltak közismertté. Gades és kicsiny társulata táncában ott volt a duende, a flamencót jellemző démoniság és robbanásközeli állapot – az a duende, amelynek Federico García Lorca, a mártírhalált halt spanyol költő és drámaíró még külön tanulmányt is szentelt A duende – Játék és elmélet címmel: „A duende erő, nem pedig cselekvés; harc, és nem gondolkodás. ... a duende belülről jön föl, a talpból.”

Egy társulat életében mindig vízválasztó, hogy alapítója, vezetője, első számú koreográfusa halálával mi történik az örökséggel, szellemiségének megőrzésével.

Az Antonio Gades Company 2011-es vendégszereplése után – akkor a Carmen szerepelt műsoron –, idén az 1989-ben készült Fuego (Tűz) kapcsán erről is újra fogalmat alkothatunk. És hát mi másról is szólhatna a Manuel de Falla balettzenéjére, a Bűvös szerelemre készült Fuego, mint az örök talányról, férfi és nő románcáról; persze nem hollywoodi tündérmeseként, hanem balladai misztikummal körülvéve és tálalva: perzselő érzésekkel és hideg számítással, epekedéssel és megcsalattatással, és a nyomában járó sötét végzettel, melyben az elhalt férj szelleme éjjelente még kísérteties táncra is elragadja másba bolondult, valamikori hitvesét.

Králl Csaba

2017

Fotó: Javier del Real

04 05 06

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL FUEGO (TŰZ) AZ ANTONIO GADES COMPANY ELŐADÁSA SZEREPLŐK: MARÍA JOSÉ LÓPEZ / ESMERALDA MANZANAS – CANDELA MIGUEL LARA / JACOB GUERRERO – CARMELO MIGUEL ÁNGEL ROJAS – JOSÉ ÁNGELA NÚÑEZ – LUCÍA KÖZREMŰKÖDIK: MARÍA NADAL, MAYTE CHICO, SILVIA VIDAL, ANA DEL REY, VIRGINIA GUIÑALES, LUISA SERRANO, CAROLINA POZUELO, RAQUEL ORTEGA, JAIRO RODRÍGUEZ, ELÍAS MORALES, PEPE VENTO, ÁLVARO MADRID, DANI TORRES – TÁNC, ANGELA NUÑEZ „LA BRONCE”, JUAÑARES, PALACÍN, GABRIEL CORTÉS, ENRIQUE PANTOJA – ÉNEK, ANTONIO SOLERA, CAMARÓN DE PITITA – GITÁR ALKOTÓK: ANTONIO GADES – KOREOGRÁFUS, RENDEZŐ STELLA ARAUZO – MŰVÉSZETI VEZETŐ FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

március 31 – április 23.

2017. március–április tánc

57

Klasszikus új

onságo

A Budapesti Tavaszi Fesztivál programjában két különleges, korokat és műfajokat bátran elegyítő újcirkuszi előadás kap helyet. Az ausztrál Circát Sosztakovics vonósnégyesei ihlették meg, a magyar Recirquel várva várt új bemutatójában pedig kétszemélyes időutazás tanúi lehetünk.

Minden okunk megvan bízni abban, hogy a brisbane-i székhelyű CIRCA a Trafó és a Sziget Fesztivál mindig teltházas fellépései után áprilisban a Fesztivál Színházat is diadalmasan veszi majd be. Nem elbizakodottság ezt előre borítékolni, hiszen Opus című nagy sikerű 2013-as darabjuk 2016-ban újragondolt, koncentráltabb, letisztultabb változatával, az Opus 2-vel érkeznek. A zenei asszociációt keltő címadás nem véletlen, hiszen a társulatvezető Yaron Lifschitz darabját az egyik legnagyobb 20. századi zeneszerző, Dmitrij Sosztakovics muzsikája ihlette.

A zenében jártas olvasó persze már sorolja is Sosztakovics ide vonatkozó, „cirkuszias” hangulatú műveit, mint amilyen a mindenki által ismert 2. keringő vagy a Moszkva, Cserjomuski című operett galoppja. A Circa azonban most is meglep, hiszen a zeneszerző vonósnégyesei nemigen illenek ebbe a sorba: ha valami, akkor éppen a szerzőre amúgy gyakran jellemző jazzes-cirkuszi hangulat hiányzik belőlük, helyette sötét, melankolikus, sokszor drámai hatású zenék ezek.

A vonósnégyeseket az előadásban a lyoni Quatuor Debussy élőben játssza. A New Yorktól Tokióig koncertező, az elmúlt évtizedekben két tucatnál is több CD-t megjelentető kamaraegyüttes a világ nagy hangversenytermeinek visszatérő vendége.

Komoly­zenészeknél szokatlannak tűnhet, mégsem ez az első kirándulásuk a koncertpódiumon túlra: néhány éve egy hip-hop tánctársulat előadásán léptek fel, majd jött az együttműködés a Circával. Nem pusztán díszek az Opus 2 színpadán, hiszen a zenészek és akrobaták közötti elképesztő harmónia a néző szeme láttára születik meg.

Az egyik meghatározó jelenetben a cirkusz­ művészek fekete kendőkkel kötik be a továbbjátszó muzsikusok szemét. A zenészek körül mintha emberi testekké változnának a kottafejek…

58

újcirkusz 2017. március–április

Ha meg kellene jelölni az Opus 2 témáját, akkor az éppen a mindenre képes emberi test lenne. Csalódik, aki hajmeresztő mutatványokat vagy életveszélyes attrakciókat vár az előadástól: a hét akrobata költői, intim, lírai, ironikus és megindító jelenetekkel készül. A személyes hangulatú nyitány után gyors és éles váltások következnek, az artisták ízelítőt adnak a Circa védjegyévé vált, a test teljesítőképességének határát feltérképező számokból, ám jut hely a mérnöki pontossággal megtervezett trükköknek is.

Az előadást a minimalista megközelítés, a határozott szándék, az emberi test szépségének, fájdalmának, küzdelmének megmutatása irányítja. A kritikusok szerint a rendező nem egyszerűen egy cirkuszi előadást készített Sosztakovics zenéjére, hanem képekké alakította a zenét, ezáltal segítve a nézőt a zene struktúrájának megértésében. Az Opus 2 a tragikus és a komikus hangulatok, a történelem menete és a szív parancsa, az egyén és a csoport választási lehetőségei közötti vonzásokat és választásokat veszi számba – aki pedig kicsit is ismeri Sosztakovics életútját, joggal fedezi fel a párhuzamokat…

A legismertebb hazai újcirkusz-csapat, a VÁGI BENCE vezette RECIRQUEL ÚJ­CIRKUSZ TÁRSULAT az év eleji franciaor­szági és izraeli fellépések után új bemutatóval készül a Budapesti Tavaszi Fesztiválra. A két fiú történetére összpontosító, lírai szépségű Non Solus után újra kétszemélyes, intim hangulatú produkció várja a nézőket.

A Vági Bence és Neil Fisher által közösen színre vitt keserédes történet, az Adieu! főszereplője Oszkár és Viola, vagyis a csapat két kiváló bohóca: Pintér Áron és Lakatos Leonetta. A köztudatban a bohócok alakjához szinte kizárólag a nevettetés kapcsolódik, ám ezt a képet a Recirquel már A Meztelen Bohóc című előadásában árnyalta.

Most tovább mennek: két ember személyes sorsának elmesélésébe szövik bele az újcirkusz eszköztárát.

Viola és Oszkár varázslatos világában minden, még az idő alakulása is a feje tetejére áll: a közös élet utolsó napjai és a szerelem születésének pillanata egyetlen belső utazás az emlékek kavalkádjában. A valamikor az ötvenes évek Budapestjén induló érzelmes történet átkalauzolja a nézőt a házaspár együtt töltött évtizedein: a világháború sötét napjait is felvillantva eljutunk az 1910-es évekig. S miközben közös életük pillanatait leltározzuk, a két szereplő és különleges környezetük is folyamatosan átalakul.

A szokatlan történések helyszíne az évek alatt tárgyakkal és emlékekkel megtelő tágas lakás, ahol minden nagyon ismerős és mégis, talán semmi nem az, aminek látszik… Vigyázat, itt fokozottan igaz a nézőnek szóló figyelmeztetés: otthon senki se próbálja ki, amit a színpadon lát! Különösen azért, mert hagyományos cirkuszi rekvizitumokat nem látunk a lakás formájú manézsban: a csillár és a szekrény, a kanapé meg a fotel a gyakorlott kezek között új, szokatlan arcát mutatja meg. A Recirquel újra segít felismerni, hogy cirkusz az egész világ.

Jászay Tamás 2017

04 09 10

2017

04 18 19

OPUS 2 YARON LIFSCHITZ, A CIRCA ENSEMBLE ÉS A DEBUSSY QUARTET ELŐADÁSA DEBUSSY QUARTET: CHRISTOPHE COLLETTE, MARC VIEILLEFON – HEGEDŰ, VINCENT DEPRECQ – BRÁCSA, CÉDRIC CONCHON – CSELLÓ, ALKOTÓK: CHRISTOPHE GERMANIQUE – HANG, LIBBY MCDONNELL – JELMEZ, YARON LIFSCHITZ, JASON ORGAN – DÍSZLET, YARON LIFSCHITZ – RENDEZŐ FESZTIVÁL SZÍNHÁZ ADIEU! – BEMUTATÓ A RECIRQUEL ÚJCIRKUSZ TÁRSULAT ELŐADÁSA FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Circa, Opus 2

2017. március–április újcirkusz

59

Fotó: Justin Nicholas

…két ember személyes sorsának elmesélésébe szövik bele az újcirkusz eszköztárát.

Keresztury Tibor

Hogyan kerültél a Müpába, és mi pontosan a feladatod irodalmi szerkesztőként? Mikor dőlt el, hogy az intézményben a zene, a színház és a tánc mellett irodalmi programoknak is helyük lesz?

2011 őszén kért fel Káel Csaba irodalmi programok szervezésére a Müpa profilbővítésének részeként – gondolom, azon kapcsolati tőkém és tapasztalataim alapján, melyeket az irodalmi életben addigi pályám során felhalmoztam. Egy ilyen megtisztelő lehetőségre és szakmai kihívásra nem lehet nemet mondani, azt hiszem – főleg így, hogy maximálisan szabad kezet kaptam a koncepció kidolgozását és megvalósítását illetően.

Szerinted mi kell ahhoz, hogy egy kortárs írókat bemutató programsorozat sikeressé váljon? Mik voltak számodra a legemlékezetesebb pillanatok az utóbbi öt évben?

Kreativitás, invenció, empátia, s a dolgukat értő, megbízható kollégák. Mindnyájunknak lehetnek emlékei olyan irodalmi estekről, ahol a diszkréten ásítozó közönség erejét megfeszítve küzd az ébren

FONTOSABB DÍJAI: Móricz Zsigmond-ösztöndíj, 1989 Soros Alapítvány ösztöndíja, 1992 Debrecen Kultúrájáért Alapítvány ösztöndíja, 1994 Nemzeti Kulturális Alap alkotói támogatás, 1995 Greve-díj, 1996 MAOE Pro Literatura-díj, 2000 Déry-díj, 2004 Pulitzer-emlékdíj (Alkotóközösség-kategória), 2005 József Attila-díj, 2006 Europäische Sternschnuppe, 2007 Nemzeti Kulturális Alap alkotói támogatás, 2011 Alföld-díj, 2011 Füst Milán-díj, 2015

60

kulissza 2017. március–április

Keresztury Tibor író, publicista, kritikus, irodalomszervező. Húsz éven át szerkesztette az Alföld című irodalmi folyóiratot, tíz éven át a Pulitzer-díjas Litera.hu főszerkesztője volt.

Közben öt évig kulturális diplomataként, nagykövetségi tanácsosként, a stuttgarti Magyar Intézet igazgatójaként a magyar kultúra értékeinek németországi megismertetésén dolgozott.

Tíz könyve és mintegy háromszáz publikációja látott napvilágot; 2012-ben védte meg Petri György és a századvég magyar költészete című doktori disszertációját. 2011 óta a Müpa irodalmi programjainak felelőse.

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

A ház irodalmi profilját neked kellett kialakítanod.

Nehéz volt alkalmazkodni az újfajta környezethez és a közönség elvárásaihoz?

Számos irodalmi estet, rendezvényt, programsorozatot szerveztem már korábban is, de ez a feladat volumené­ ben minden előzőt meghaladott. Egyrészt – ahogy mondod – a Müpa irodalmi arculatának kialakítása már az indulásnál távlatos elképzeléseket, hosszú távra szóló stratégiát feltételezett, miközben 2012 januárjában Térey János és Harcsa Veronika estjével máris a mély vízbe kellett ugranom. Másrészt soha nem dolgoztam még ilyen jó körülmények között: profi szakmai stáb, kivételes technikai feltételek, biztos anyagi háttér. Egy nagy, olajozottan működő gépezet, kulturális nagyüzem „alkatrésze” lettem, ahogy betettem a lábam a kapun. Úgyhogy az újfajta környezethez egyáltalán nem volt nehéz alkalmazkodni, a közönség pedig a legelső esttől kezdve „vette az adást”, megszerette a Literárium címmel elindult, ma már a hatvan-valahányadik felvonásánál tartó sorozatot.

KORTÁRSAK és

klasszikusok

maradásért – nos, itt evvel szemben kiváló rendezők (Novák Eszter, Balog József) által színpadra állított, felkészült műsorvezetők (Veiszer Alinda, Jánossy Lajos) által moderált, neves színészeket és zenészeket foglalkoztató, színházi előadás értékű estekről van szó a legkiválóbb kortárs írók főszereplésével – Nádas Pétertől Bodor Ádámon, Dragomán Györgyön, Spiró Györgyön, Parti Nagy Lajoson, Oravecz Imrén át Kányádi Sándorig. A legemlékezetesebb pillanatok számomra talán a nyolcvanadik születésnapját a Müpában ünneplő Csukás Istvánhoz, Krasznahorkai Lászlóhoz, Tolnai Ottóhoz vagy a tavaly emlékműsorral is elbúcsúztatott Esterházy Péterhez köthetők.

Decemberben egy új sorozat is indult Vers-estek a Müpában címmel, amelyet szintén te szerkesztesz. Miért érezted úgy, hogy a kortárs írók mellett a régi magyar költőkkel is foglalkozni kéne?

Tapasztalataim szerint az emberek többsége az érettségit követően a legritkább esetben nyúl a könyvespolcra egy Berzsenyi-, Ady- vagy Pilinszky-kötetért. A Katona József, az Örkény és a Nemzeti Színházzal, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel együttműködésben megvalósuló versestek a magyar lírai hagyomány klasszikus életműveit kívánják leporolni, rámutatva ezek időtálló érvényességére. A sorozat koncepciójának fontos eleme, hogy minden alkalommal egy neves kortárs költő válogatja össze az est anyagát; az ő olvasatában, értelmezésében (s a partnerszínházak neves művészeinek interpretációjában) tárul föl a klasszikus oeuvre, s az est kezdetekor el is mondja, miért érzi aktuálisnak, a mai kor emberét is megszólító erejűnek Arany János, Kosztolányi, Szabó Lőrinc, vagy akár Petri György költészetét.

A Müpában végzett szerkesztői munkád mellett a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének igazgatója vagy. Közben sorra jelennek meg a könyveid, legutóbb a Temetés az Ebihalban című kötet, valamint Petri György-monográfiád bővített kiadása látott napvilágot. Első drámádat, A te országodat a Forte társulat mutatta be tavaly Horváth Csaba rendezésében. A következő évre milyen terveid vannak?

Ha a kifürkészhetetlen sors és a körülmények másként nem rendelik, a fentebb említett darab szakmai és közönségsikere okán kapott újabb színházi felkérésnek szeretnék eleget tenni, s felvenni félkész regény évekkel ezelőtt letett fonalát.

Forgách Kinga

MEGJELENT KÖNYVEI: Félterpeszben Arcképek az újabb magyar irodalomból Magvető–JAK, 1991 Szövegkijáratok Széphalom, 1992 Petri György Kalligram, 1998 Reményfutam. Keleti kilátások Magyar Narancs, 2000 Kételyek kora Tanulmányok a kortárs magyar irodalomról Magvető, 2002 A vaddisznó rokona Publicisztikai írások Új Palatinus Könyvesház, 2002 Bejárat a semmibe Magvető, 2003 A készlet erejéig Magvető, 2012 Temetés az Ebihalban Magvető, 2015 Petri György Második, bővített kiadás Magvető, 2015

2017. március–április kulissza

61

SZEMELVÉNYEK ZENEKRITIKÁKBÓL (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2016. december 3.

Közreműködött Cecilia Bartoli – mezzoszoprán; Pier Luigi Fabretti – oboa; Jean-Marc Goujon – fuvola; Les Musiciens du Prince – Monaco, hangversenymester: Ada Pesch)

Fotó: Kotschy Gábor, Müpa

Cecilia Bartoli: Händel-hősnők […] a melankolikusabb áriák voltak az este legtündöklőbb pontjai. Ezek világítják be hosszú évekig a szürke estéit mindazoknak, akik jelen lehetettek ezen a kivételes eseményen.

Cecilia Bartoli Legelsősorban is Händel még olaszországi működése alatt született oratóriumának (Il Trionfo del Tempo...) részlete, a legszebb Händel-áriák egyike, a Lascia la spina (ami később a Rinaldóba is, más szöveggel átkerült). Az ária belső feszültségét, a hihetetlen erőt, ami sugárzott belőle, a szinte már furán lassú tempónak köszönhette. Ennek az elnyújtott alapdallamnak olyan reménykedve lehetett várni a visszatértét, akár egy megejtő, minden traumán átsegítő pillanatét. […]

FIDELIO, 2016. 12. 09.

Kolozsi László Benjamin Clementine

Benjamin Clementine

Fotó: Kotschy Gábor, Müpa

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2016. december 12.

Közreműködött Benjamin Clementine – ének; Mariya Tkachyk, Lesia Zarubaiko – hegedű; Valentyna Pryshlyak – brácsa; Barbara Le Liepvre – cselló; Artem Kamenkov –nagybőgő) […] Clementine-nál ma aligha találkozhatunk furább, misztikusabb, többjellemű művésszel a koncertpódiumokon, de úgy tűnik, hogy mindez egy irányba mutat. […] A professzionálissá alakult produkció rákényszerítette, hogy próbáljon valahogy a konvenciókba beilleszkedni, motyogva azt is kimondta (aztán rögtön el is felejtette), hogy „köszönöm” meg „Budapest”, de végig ott volt a maga által vállalt hányatott életsorsból adódó, a dalokban is megénekelt kiszolgáltatottság. Érezni, hogy számára a zene, a dal, az éneklés az első számú közlésforma; a farkasként kiüvöltött fájdalmasan érzelmes, de egy pillanatig sem elcsöppenő balladák egy önazonos, belső vívódásokkal és hatalmas tehetséggel terhelt fiatalember portréját festik meg. […] ÉLET ÉS IRODALOM, 2016. 12. 21.

Végső Zoltán

Brahms-maraton […] Rados Ferenc koncertje […] elsősorban az időkezelés fantasztikusan egyszerű, magától értetődő precizitásával nyújtott rendkívüli élményt a közönségnek.

Az op. 76-os Nyolc zongoradarab capriccióit és intermezzóit, valamint a fiatalkori, Schumann-albumlapra készült változatokat (op. 9) felvonultató program nélkülözte ugyan a forrongó energiákat és erőteljes súlypontokat, a legendás művésztanár játékának könnyed és keresetlen mozgékonyságából, pillanatonként új meglepetéseket tartogató hangszínskálájának kimeríthetetlenségéből, motivikus formálásának tökéletes kontrolljából azonban egy rendkívül személyes, ugyanakkor kevéssé érzelmes szépségű Brahms-portré bontakozott ki. […] ÉLET ÉS IRODALOM, 2017. JANUÁR 27.

Rákai Zsuzsanna

62

mélyvíz, csak úszóknak 2017. március–április

Rados Ferenc

Fotó: Posztós János, Müpa

(Fesztivál Színház, 2017. január 22.

Közreműködött: Rados Ferenc – zongora )

SZEMELVÉNYEK AZ INTERNETEN MEGJELENT ÍRÁSOKBÓL Európai Hidak 2016: Franciaország – Párizsi impressziók

Ning Feng

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2016. szeptember 23., Közreműködött: Ning Feng – hegedű, Budapesti Fesztiválzenekar, vezényelt Fischer Iván) […] Azt a lenyűgöző érzékenységet, amellyel Fischer Iván Debussy partitúráját tolmácsolta, azokban a selymesen lágy pillanatokban is tetten érhettük, amelyekkel a kicsendülő darab beleolvadt a versenyművet nyitó hegedű szólójába. Az első tétel során Dutilleux áttetsző zenekari szövete – finom, mégis határozott formálással – frekvenciák forgatagában, féktelen finálé formájában csúcsosodott ki. Feng kiválóan kamatoztatta sokhúrú varázs­ erejét a szerző által papírra vetett szélsebes effektusokban és lírikus ívekben. A darab lenyűgöző hangszerelése – amelyből kiemelkedett a xilofon, a hárfa, a staccato akkordokat szordínóval megszólaltató rézfúvósok, négy gordonka, a tuttiban hallható pizzicatók – úgy fonódott körénk, mint egy mesebeli földből kinőtt csodafa százfelé burjánzó ágai. […]

Fotó: Felix Broede

BACHTRACK 2016. 09. 25.

Alexandra Ivanoff

Ránki Dezső

A Nemzeti Filharmonikusok évadnyitó hangversenye (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2016. szeptember 25., közreműködött: Ránki Dezső – zongora, vezényelt Kocsis Zoltán)

Művészet és építészet képekben Fotó: Pályi Zsófia, Müpa

[…] a főtéma indításakor a meleg és sokszínű árnyalatokkal, a tagolás rubatójával Ránki annyira mesterien bánt, hogy elakadt a lélegzet. Egyáltalán, gyakorlatilag a teljes mű folyamán az volt a gondolatom, hogy ki-kiragadnak egy-egy részletet, és mintegy odamutatják a másiknak: nézd! Ránki valóban ezerszínű billentéssel hatolt ennek a zenének a legmélyére, érdemes volt összehasonlítani a közismert főtéma visszatérésének pillanatát a mű kezdetével, a csellókkal való párbeszéddel, vagy a zárótéma rafinált ritmikájának egészen hetyke hangsúlyaival. A Religioso lassú tétel zongoraszólama, a nagy korál fájdalma, magánya és a természethangok zizegésének kontrasztja továbbvitte a párbeszédet és egyre merészebb, szabadabban megformált árnyalatokat csalt ki a két páratlan művész a zenekarból, illetve a zongorából.

Keresse a Librinél, vagy a Vince Könyvesboltban a Müpában.

FIDELIO, 2016. 10. 01.

Kutasy Zsolt

mupa.hu 63

2017. március–április a müpa a weben

CSABA LÁSZLÓ

Fotó: Nagy Attila, Müpa

közgazdász, egyetemi tanár

Csaba László

A német–olasz tengelyen felnőtt magyar zenebarátok számára ma is kihívás a jellegzetesen más hangütésű francia zene befogadása. Rameau muzsikája bizonytalan világunkban a jól szerkesztettség, a biztonság és az elegancia megfelelője.

Egyedi hangszerelése különleges lehetőségeket rejt az előadók számára. Vashegyi György az Orfeo Zenekarral és a Purcell Kórussal hosszú idő óta a világszínvonalat képviseli, ami a koprodukciós előadás munkamegosztásában kézzelfogható. Ők – a mű szellemét és az előadói hagyományt tisztelve – maximálisan kiaknázzák a virtuozitás lehetőségeit.

2017

03 04

RÉGIZENE FESZTIVÁL RAMEAU: NAÏS – KONCERTSZERŰ ELŐADÁS KÖZREMŰKÖDIK: CHANTAL SANTON, DANIELA SKORKA, REINOUD VAN MECHELEN, MANUEL NUÑEZ CAMELINO, FLORIAN SEMPEY, THOMAS DOLIÉ, PHILIPPE-NICOLAS MARTIN PURCELL KÓRUS ORFEO ZENEKAR VEZÉNYEL: VASHEGYI GYÖRGY BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

MARÓTH MIKLÓS orientalista, egyetemi tanár Az én személyes ízlésemnek leginkább a klasszikus zene felel meg. Most mégis Mariza fado-estjére hívom fel a figyelmet. A fado a latin fatum (végzet, sors) szóból származik, és tartalmát tekintve megfelel az alapjában tragikus, szomorú portugál életérzésnek, bár kétségtelenül vannak vidám fado-dalok is. A műfaj korábbi matróz- és kocsmadalokból alakult ki, és két nagy irányzata van: a lisszaboni és a coimbrai. Mielőtt alaposabban megismertem volna, nem gondoltam, hogy szeretni fogom ezt a zenét.

Első portugáliai utamon lelkes coimbrai egyetemi hallgatók adtak külföldi tudósoknak házi fado-hangversenyt, amely sajnos igazolta előzetes várakozásomat, úgyhogy alig vártam az esemény végét… Második utamon viszont hivatásos énekeseket hallhattam, és meglepett, milyen méltósággal, átéléssel és megrázó erővel adják elő dalaikat.

Jelentős esztétikai élvezetet nyújtottak, így azóta is lelkes híve maradtam a fadónak.

Mariza a nagy énekes generációt követő fiatalok egyik legjobbja. Az egzotikus élmények iránt fogékonyak élvezetet találhatnak estjében.

2017

03 26

MARIZA BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Hámori József

Maróth Miklós

HÁMORI JÓZSEF akadémikus, egyetemi tanár Amikor első New York-i utamon, még a hatvanas években, először hallottam élőben a New York-i Filharmonikusokat, elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy ilyen fantasztikus zenekar valaha is Budapesten koncertezzék. Azóta nagyot fordult a világ, és mióta a Müpa megnyitotta kapuit, idehaza is rendszeresen élvezhetjük a világ legjobb együtteseit. A New York-i Filharmonikusok játékát rengeteg lemezről ismerheti a magyar közönség, de az élő koncert varázsát semmi sem pótolhatja. Külön öröm számomra, hogy márciusi koncertjükön kedvenc zeneszerzőm, Bartók egyik műve is szerepel.

Ezen az esten elhangzik ezenkívül Mahler 4. szimfóniája, amelynek interpretációjában igazán otthonosan mozog a zenekar, hiszen a múlt század egyik legnagyobb Mahlerszakértője, Leonard Bernstein rögzítette velük a zeneszerző műveit. A New York-i Filharmonikusok koncertje tehát kihagyhatatlan élménynek ígérkezik.

2017

03 28

64

hullámhossz 2017. március–április

ALAN GILBERT ÉS A NEW YORK-I FILHARMONIKUSOK KÖZREMŰKÖDIK: CHRISTINA LANDSHAMER – SZOPRÁN VEZÉNYEL: ALAN GILBERT BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

operaénekes

Molnár Levente

Adok neked három kulcsot.

Látni fogsz, de sohse kérdezz.

Akármit látsz, sohse kérdezz!

Bérlet-elővásárlás

Mester Viktória

Bérlettel rendelkező nézőink részére

Bérletváltás

operaénekes

március 16–20.

ErkEl színház

Új bérleteseink részére

március 21–24.

ErkEl színház

március 27. – Június 30.

opEraház

ElsőSorban1 17 20

www.opera.hu www.facebook.com/Operahaz

8

2017. március–április

horizont

65

Jamie Winchester

Észak-Írországban született, aztán szüleivel átköltöztek Írországba, majd a család Ausztriá­ba, Bécsbe került. Jamie Winchester 1988-ban települt át Budapestre, ahol élete eddigi legnagyobb részét töltötte, ám 2012-ben visszarepült Írországba, és azóta egy Gorey nevű tengerparti kisvárosban él.

A karrierjét Magyarországon kiteljesítő dal­szerző-énekes zenészként még inkább határsértő: folkot rockkal keresztezett a Baba Yagában, session-muzsikusként, producerként egyaránt dolgozott popénekesek és alterock­ zenészek mellett, a Magyar Atomban és a BoomBoomban bluest játszott, Hrutka Róberttel közös párosuk pedig popot, rockot, soult mixelt, de szólóban is könnyedén vált akusztikusból elektromosba.

CSAK FREE JAZZT NEM

Mit jelentenek számodra az országhatárok, a fizikai határok?

Konkrétan semmit. Rugalmas embernek tartom magam, és bárhol, ahol jó nekem, március 31 magam. Ha éppen otthon tudom –érezni április 23. olyan céljaim vannak, amelyek egy adott helyhez kötnek, akkor legyen az a világ bármely pontja, feltalálom magam, otthon fogom érezni magam. Nem számít, hány határon kell átkelni hozzá, azok semmit nem jelentenek. Életem leghosszabb részét Magyarországon töltöttem, itt éltem egyhuzamban a legtovább, ez nyilván nagyon sokat jelent. Bár nem ide születtem, de eddigi életem több mint felét itt töltöttem, tehát nagyon kötődöm az országhoz. Ám a rajzolt, földrajzi határokban nem igazán hiszek, azok ember által kreált dolgok.

Zeneileg különösen elmondható rólad, hogy nyugodt szívvel kelsz át határokon.

Ugyanúgy állok ehhez a kérdéshez is, mint a földrajzi határokhoz. Az emberek sokszor megpróbálják a zenéket különböző kategó­ riákba, skatulyákba, fiókokba tenni, de én ezekkel nem szeretek foglalkozni. Eleve abszolút mindenevő vagyok a zenében. A raptől a jazzen át a technóig bármit hallgatok és szeretni tudok, ha van benne olyan elem, ami megérint, ami a lelkemhez szól. Előadóként ugyanez igaz rám. Ha egy adott stílusú dalhoz valamit hozzá tudok adni, akkor nem baj, ha az a valami a tankönyv szerint nem

66

határsértők 2017. március–április

„Ha éppen olyan céljaim vannak, amelyek egy adott helyhez kötnek, akkor legyen az a világ bármely pontja, feltalálom magam, otthon fogom érezni magam.” passzol hozzá. Ha én úgy érzem, hogy ettől a végeredmény működik és értékes, akkor jól tudom érezni magam benne.

Van olyan stílus, amelyhez azért mégsem nyúlnál?

Pusztán csak tiszteletből a free jazzt meghagynám a hozzáértőknek. (nevet) 2012-ben visszaköltöztél Magyarországról szülőhazádba, Írországba. Írsz mostanában dalokat?

Nem. És nem is tudom, hogy van-e erre hosszabb válaszom. A dalszerzés számomra soha nem volt programszerű: vagy volt ihletem, vagy nem. Soha nem erőltettem, vagy ki akart jönni belőlem, vagy nem. És most egyszerűen nincs semmi, ami ki akarna jönni. Talán azt sem tudom, hogy kihez szólna

a dal, és pontosan még azt sem találtam meg magamban, hogy mit gondoljak erről az átalakuló világról. A magyarországi nyüzsgés után kifejezetten jólesik az írországi nyugalmas életem, de persze bármi lehet­séges, nem zárkózom el semmi elől.

Dömötör Endre

2017

04 11

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL JAMIE WINCHESTER & HRUTKA RÓBERT – WOOD & STRINGS KÖZREMŰKÖDIK: JAMIE WINCHESTER – ÉNEK, GITÁR, HRUTKA RÓBERT – GITÁR, VOKÁL, KOTTLER ÁKOS – DOBOK, GALAMBOS ZOLTÁN – BILLENTYŰS HANGSZEREK, GIRET GÁBOR – BASSZUSGITÁR, DELY DOMONKOS – VOKÁL, ÜTŐHANGSZEREK MENDELSSOHN KAMARAZENEKAR VEZÉNYEL: WOLF PÉTER BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Csatlakozzon ingyenes hűségprogramunkhoz, gyűjtse a pontokat és élvezze a kedvezményeket!

mupa.hu/husegprogram 67 2017. március–április határsértők

Vigye haza az élményt!

Megújult ajándéktárgyaink a Vince Könyvesboltban! mupa.hu