Nem verseny ez

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

BARÁTI KRISTÓF és VÁRJON DÉNES csupa versenyművet játszik: eljön az este, amikor a CONCERTO BUDAPEST egész koncertje concertál.

A bevett kifejezések és nyelvi fordulatok természetes sorsa az, hogy idővel menthetetlenül elszürkíti őket a túlságosan is magától értetődővé váló tömeges használat. Egy ponton túl, ötven, száz vagy kétszáz esztendő múltán már nem csodálkozunk rá többé a megfogalmazások hajdani eredetiségére, láttató erejére, találóan pontos vagy éppenséggel meglepően pontatlan jellegére. Hajszálra ez — és közelebbről ez utóbbi — a helyzet a hangverseny és a versenymű szavainkkal. Szinte már fel sem tűnik számunkra ugyanis, hogy ezekben a reformkori szóalkotásokban, Helmeczy („ki a szókat elmetszi”) Mihály teremtményeiben ott szerepel a „verseny”, méghozzá jó szándékú és végérvényesen meggyökeresedett félrefordítás révén. Hiszen ahogyan az már a Czuczor—Fogarasiféle nagyszótárban is ott olvasható a hangverseny szó kifejtő magyarázatánál:

„Az olasz concerto, (és az ezután alakult francia concert), éppen nem jelent versenyt (azaz vetélkedést, mint a latin concertare), hanem inkább hangegyezést, összhangzást, (harmóniát), zenészeti eléadást, mit e szó első gyártója hihetőleg nem tudott; azonban e szó már annyira el van terjedve, hogy kiirtása bajosan fogna sikerülni, s tárgyilag véve [...] tűrhetőnek is látszik.”

EZ

…az együttműködés, a partnerekre figyelő érzékenység a legszemélyesebb tulajdonságuk.

A hangversenyen versenyművet előadó muzsikusok tehát olyan vetélkedést folytatnak, amelynek célja a harmónia. Mégiscsak ellentmondás ez, de csupán addig, amíg nem olyanok concertálnak a pódiumon, mint Baráti Kristóf vagy Várjon Dénes. Ők ketten február 23-án a Concerto Budapest együttesével teremtenek majd összhangot és hangegyezést, méghozzá két klasszikus és egy romantikus versenymű megszólaltatása révén. Mozart 1775-ös G-dúr hegedűversenyének és 1786-os c-moll zongoraversenyének, valamint a csodakamasz Mendelssohn mindössze tizennégy esztendősen komponált, 1823-as d-moll kettősversenyének szólistái tehát olyan művészek lesznek, akik számos egyéb előadói erényük mellett különösképpen arról ismertek, hogy az együttműködés, a partnerekre figyelő érzékenység a legszemélyesebb tulajdonságuk. A korántsem teljességgel megalapozatlan zenei-zenekritikusi közhely az ilyesmit a kamaramuzsikusi alapkövetelmények és érdemek legfontosabbika gyanánt szokta méltatni. Ám hogy a figyelmes zenei párbeszéd készsége a koncertélet és a repertoár más szegleteiben is alapvető fontosságú és felfedeztető erejű erény, azt Baráti Kristóf és Várjon Dénes minden hangversenyén megtapasztalhatja a közönség. László Ferenc

2021. február 23.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

BARÁTI KRISTÓF ÉS VÁRJON DÉNES

Baráti Kristóf — hegedű Várjon Dénes — zongora Közreműködik: Concerto Budapest

Fotó: Posztós János, Müpa

Náray Erika

Szerepálmok helyett közélet

Náray Erika keresve sem találhatott volna megfelelőbb beszélgetőpartnert a Jazzrajongók sorozat számára Fullajtár Andreánál! A Jászai- és ötszörös Vastaps-díjas színésznő, a Színház- és Filmművészeti Egyetem osztályvezető tanára, Zsámbéki Gábor egykori növendéke, aki már főiskolás korában szerepeket kapott a Katona József Színházban, ahol azóta is dolgozik, köztudottan szókimondó jellem, életszemlélete és ízlése mellett határozottan érvel. Azt egyelőre nem tudjuk róla, hogy zenei kérdésekben mennyire állandók vagy változók az értékpreferenciái.

Annyi bizonyos, hogy a színésznő hisz a mai művészek számára nélkülözhetetlen közéleti szerepvállalásban, mivel úgy látja, életünk mind több és több szelete kerül válsághelyzetbe. Nyilatkozatai, sőt bizonyos szerepei (például Csalog Zsolt Csendet akarok című monodrámájában) arról tanúskodnak, hogy a mai magyar színésztársadalom szociálisan egyik legérzékenyebb tagja. Erős hatást gyakorolt rá nagymamája példája, aki üldözöttként a második világháború legsötétebb napjaiban naplót vezetett, melynek erősen cenzúrázott és rövidített változata nyomtatásban is megjelent (Tíz hónap Babilon). A vészkorszak emléke a színésznő Mácsai Pállal közösen szerkesztett és előadott Nem tudhatom című műsorában tér vissza. A produkció Radnóti írásain kívül Gyarmati Fanni nemrég megjelent naplójából válogat szövegeket. A színházi előadást Dés László és Dés András zenéje kíséri. Ezzel máris érzékeltettünk valamit a színésznő és a jazz kapcsolatából.

2021. január 14.

Üvegterem JAZZRAJONGÓK

NÁRAY ERIKA VENDÉGE: FULLAJTÁR ANDREA

Nagyágyúk

Az elmúlt években több kiváló hangszeres tudású fiatal magyar jazzmuzsikus települt át az óceán túloldalára. Egyikük Borlai Gergő dobos, akit napjainkban már nemcsak itthon, de Kaliforniában és a nemzetközi jazzéletben is jól ismernek, különösen annak fúziós szegmensében. A dobos fenomén titka a virtuóz játék, a hajszálpontos időérzék és a kiszámíthatatlan, mégis mindig strukturáltnak ható szólók. De hogy ne mindig csak őt figyelje mindenki a színpadon, társakul is virtuóz hangszereseket választ maga mellé. Kommunikációjuk legalább annyira lehengerlő, mint a szólóik.

Borlai több magyar és nemzetközi csapat tagja. Mostani koncertt jén hazai és külföldi barátai egyaránt szót kapnak. A Divided 3 — nagyágyúk találkozási pontja. A dobos mellett szerepel benne a vietnámi/francia Nguyên Lê gitáros, korunk egyik legkeresettebb jazzmuzsikusa és Hadrien Féraud basszusgitáros, aki korábban többek között Chick Corea zenekarában bűvészkedett. Talán csak Jaco Pastorius tudná pontosan elmagyarázni, mi történik a hangszeren, amikor Féraud a kezébe veszi. Anna Rakita orosz hegedűművész is nyilván jelentősen színesíti majd az együttes hangzását.

A magyar zenészek közül az ütős Födő Sándor, Borlai régi művésztársa, valamint a Random Tripet, illetve az Ocho Machót erősítő Szebényi Dániel billentyűs szolgálja majd az est sikerét. Ladányi Andrea táncművész közreműködésének bizonyosan szintén része lesz abban, ha mindig emlékezni fogunk erre az előadásra.

2021. január 17.

Fesztivál Színház JAZZMŰHELY

BORLAI GERGŐ: DIVIDED 3

Borlai Gergő — dob Közreműködik: Nguyên Lê — gitár Hadrien Féraud — basszusgitár Anna Rakita — hegedű Szebényi Dániel — billentyűs hangszerek Födő Sándor — ütőhangszerek Ladányi Andrea — tánc

Borlai Gergő

Családi

hagyomány

Fotó: Brunecker Éva

ifj. Csoóri Sándor „Sündi”

Rövid időn belül másodszor fordul elő, hogy Náray Erika egy nép- és világzenészt lát vendégül Jazzrajongók című beszélgetős műsorában. Szalóki Ági után most ifj. Csoóri Sándor „Sündi” mesél majd pályájáról és zenehallgatási szokásairól.

A muzsikus alighanem az anyatejjel szívta magába a népzene iránti érdeklődést. A fiatalember zámolyi református parasztcsaládban született nagyapja verseiben, esszéiben és szociográfiáiban egyaránt megtalálhatta a népköltészettel, valamint a nemzeti önismerettel foglalkozó tematikát. Apja pedig, a Kossuth- és Liszt-díjas dalszerző és hangszeres művész, a Muzsikás együttes egyik alapítója bizonyára zenepedagógusi tapasztalatait is sikerrel használta fel „Sündi” szellemi nevelésében.

Az eredmény önmagáért beszél: az unoka zenekara, a Buda Folk Band napjaink egyik legnépszerűbb magyar népzenei együttese, melynek több lemeze feljutott a több mint ötven szakember szavazataiból összeállított World Music Charts Europe világzenei sikerlistára. Nem egy kiadványukat, így a Szegeletet, melyen kalotaszegi muzsika csendül fel, a Fonó gondozta. „Sündi” a „városi hagyományőrző népzenét”, vagy divatos szóval élve crossover zenét játszó zenekar egyik oszlopos tagja: kontrás, tamburás és énekes egy személyben. Ő volt az együttes egyik alapítója is. Aki azonban szívesebben hallgatná apát és fiát együtt muzsikálni, már ezt is megteheti: nemrég készült el a Csoóri család közös albuma, melyen a multiinstrumentalista édesapa kontrás fiával, valamint másik gyermekével, Csoóri Bendegúz bőgőssel játszik együtt — természetesen széki kamarazenét. Máté J. György

2021. február 18.

Üvegterem JAZZRAJONGÓK

NÁRAY ERIKA VENDÉGE: IFJ. CSOÓRI SÁNDOR „SÜNDI”

Fotó: Posztós János, Müpa