3 minute read
Szállj, gondolat – rinocéroszszárnyon
SZÁLLJ, GONDOLAT
– RINOCÉROSZSZÁRNYON
Különös teremtmény néz ránk a Konzerthaus Dortmund logójáról: egy szárnyas orrszarvú. Első látásra meglepő választásnak tűnhet ez a tagbaszakadt behemót, ám a rinocérosznak kitűnő a hallása, s ha még szárnyakat is kap, a múzsák énekétől megittasulva könnyedén emelkedik az égbe — ideális megtestesítője hát egy olyan intézménynek, amely művészeit és közönségét is új szellemi magaslatok meghódítására szeretné inspirálni.
A Konzerthaus Dortmund története bontással kezdődött: a Brückstrassén álló, 1922ben megnyitott, de az 1990es évek végén már nem működő Universum filmpalota és egy vele szomszédos áruház adta át helyét a leendő hangversenyteremnek. Az építkezés — a Schröder SchulteLadbeck építésziroda tervei alapján — 2000ben kezdődött, októberben elhelyezték az alapkövet, melyben néhány szimbolikus tárgy kapott helyet: egy szerencsepénz, melyet Ulrich Andrea Vogt, a Dortmundi Opera egykori tenorja, a Konzerthaus alapítóigazgatója talált a Berlini Filharmónia épületében, amikor először odalátogatott, Matthias Pintscher zeneszerző egy kézirata, aznapi újságok, egy karmesteri pálca, Beethoven Fideliójának partitúrája, a Biblia egy példánya és persze egy szárnyas orrszarvú. A tökéletes akusztika megteremtése természetesen kiemelt szempont volt, a tervezés és az építkezés teljes folyamata akusztikai szakemberek bevonásával zajlott. Ám míg például a bécsi Konzerthausban puttók és atlaszok gondoskodnak a hang megfelelő elnyelésérőlvisszaveréséről, Dortmund klasszikus cipősdoboz formájú termében hullámos, fehér gipszelemek és az erkélysoron végigfutó frízek biztosítják az ideálisnak tartott, két másodperces visszhangot. Az előcsarnok külső falai üvegből készültek, így a ház természetesen integrálódik a városi térbe, a járókelők tekintete pedig akadály nélkül jut át az átlátszó felületen, a tervezők reményei szerint megszüntetve a „magaskultúrával” szembeni félelmet, távolságtartást. Mint kagyló a vízben, úgy lebeg a koncertterem belső, sötétebb tömbje az előcsarnok üvegfalú, barátságos terében. Már a 2002es megnyitást követően, az Aufbruchként emlegetett első három évben is a világ vezető zenekarai, karmesterei, szólistái látogattak el az új hangversenyterembe, s a művészeti vezetés egy figyelemre méltó vállalással, A nibelung gyűrűje félig szcenírozott előadásával tette le névjegyét. A Konzerthaus Dortmund azóta a programok egyre szélesebb skáláját kínálja, de mindegyik mögött egységes dramaturgiai koncepció, a ma már fogalommá vált „Dortmunder Dramaturgie” áll.
A Müpához hasonlóan a Konzerthausnak is mindig van kiemelt művésze, de a cím nem egy, hanem három évadra illeti meg a választott előadót. A litván Mirga GražinytėTyla, a Birminghami Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója most tölti harmadik évét, és miután az első kettőben a dortmundi közönség zenekari és kóruskarmesterként, valamint énekesként is többször találkozhatott vele, idén novemberben operadirigensként is láthatja Janáček meseoperája, A ravasz rókácska koncertszerű előadásán. Búcsúszezonjának középpontjában az általa is nagyra becsült, ám még mindig nem elég széles körben ismert lengyel szerző, Mieczysław Weinberg művei állnak, de sor kerül egy olyan koncertre is, amelyen a közönség tagjai együtt énekelnek majd a színpadon állókkal.
Minden évben másmás művész kap felkérést egy olyan fesztivál létrehozására, amelyen hozzá legközelebb álló művésztársaival játszhatja el az általa válogatott műveket. Szergej Babajan és Philippe Jaroussky után a 2021/2022es évadban hat estén át Schiff András mutatja meg szólistaként, kamarazenészként és együttesvezetőként, illetve egy általa mentorált fiatal zongoristáknak tartott nyilvános mesterkurzus, valamint egy bevezető beszélgetés keretében muzsikusszemélyisége különböző oldalait. A szintén minden évben visszatérő, Zeitinsel elnevezésű, néhány napos program a 20. és 21. század zenéjét helyezi fókuszba, hogy az időnek ezeken a kisebb szigetein mód legyen nyugodt körülmények között elmélyedni valami újban, megismerkedni annak többféle vonatkozásával. A most induló szezonban a cseh komponista, Ondřej Adámek utazik öt napra az idő szigetére, hogy azoknak, akik követik őt, keresztmetszetet adjon eddigi életművéből, és koncerteken, workshopokon, beszélgetéseken keresztül betekintést nyújtson saját zeneszerzői műhelyébe. Eddig felfedezetlen területekre vezet a Neuland sorozat is, amelynek keretében kísérletező kedvű művészek mind az öt érzékünket célba veszik — rögtön a szezon elején például a katalán színházi társulat, a La Fura dels Baus multimédiaelőadásában lesz láthatóhallhatóérzékelhető Beethoven „Pastorale” szimfóniája.
A Konzerthaus Dortmund nem feledkezik meg a muzsikusok új generációiról sem: a kiemelt művészekhez hasonlóan az „ifjú vadaknak” (Junge Wilde) is három évad áll rendelkezésükre, hogy számot adjanak művészi kvalitásaikról és sokoldalúságukról, és új nézőpontokkal gazdagítsák a klasszikus zene közönségének világát. A hatodik hároméves időszak épp most kezdődik: hét fiatal muzsikus eredeti programjai hívnak mindenkit izgalmas kalandokra, megható személyes utazásokra — a szárnyas orrszarvú hátán. Magyarszéky Dóra
