3 minute read
Egy száztíz éves fiatal
A Wiener Konzerthaust keveseknek kell bemutatni: a pesti Vígszínházat és Operettszínházat, valamint a Szegedi Nemzeti Színházat is jegyző Ferdinand Fellner és Hermann Helmer által tervezett elegáns épület magyar zenerajongók generációinak is személyes ismerőse lehet. A falak mögött azonban sokkal több rejlik, mint egy megnyugtatóan otthonos, nosztalgikus világ. A Konzerthaus nem történelmet őrző templomként tekint magára, hanem annak a művészetnek kíván teret biztosítani, amely minden egyes próbán és koncerten újra akarja definiálni önmagát.
„A legmagasabb rendű muzsika megszólaltatásának helye, különböző művészeti törekvések találkozópontja, a Zene és a bécsiek otthona” — e gondolat jegyében nyílt meg 1913. október 19-én a Wiener Konzerthaus. Az ünnepi koncerten jelen volt az akkor már 65 éve uralkodó I. Ferenc József császár, Beethoven 9. szimfóniája előtt pedig egy kortárs szerző, Richard Strauss nagyzenekarra és orgonára komponált Ünnepi prelúdiuma hangzott el. Hagyomány és modernitás kettősége azóta is kiemelt szerepet játszik az intézmény életében, a tradíciók őrzése és az újítás öröme alkotja művészi identitásának két fő tartóoszlopát. Ahogy telt az idő, úgy módosult, bővült a rendezvények köre, tükrözve a kulturális és társadalmi élet változásait. A két világháború közötti időszak több területre is kiterjedő válságai nyomán jó néhány, akkor úttörőnek számító rendezvénytípus honosodott meg, a klasszikus repertoáron kívül a ’20-as, ’30-as években számos ősbemutatónak, jazz- és könnyűzenei koncertnek, népszerű írók felolvasásainak, modern táncprodukcióknak, szimpóziumoknak, konferenciáknak adott otthont a ház akkori három terme, de még spiritualista előadásokra, vívó- és bokszbajnokságokra is sor került.
Az 1938 és 1945 közötti sötét években a náci hatalommal együttműködő vezetés önmagát fosztotta meg legfontosabb értékeitől. Bár (drasztikusan korlátozott repertoárral) továbbra is rendeztek klasszikus zenei koncerteket, a nagyterem leginkább a Kraft durch Freude állami szabadidős szervezet könnyűzenét, kabarét és művészi betétszámokat vegyítő szórakoztató programjainak biztosított helyszínt, azzal a céllal, hogy elvonják a figyelmet a háború borzalmairól.
1945 után a Konzerthaus fontos szerepet játszott Ausztria zenei életének megújításában, vezető helyet vívott ki magának a kortárs művek bemutatása terén, és Bécs egyik legkedveltebb jazzhelyszínévé is vált. A kortárs zene, a jazz és — az utóbbi évtizedekben — a régizene kiemelkedő helyet foglal el a Konzerthaus programjában.
Az épület szellős terei, barátságos atmoszférája újdonságot jelentett Bécs hagyományos zenei életében, és azonnal belopta magát a látogatók szívébe. Előcsarnokát és lépcsőit úgy tervezték, hogy egyszerre négyezer ember szabad mozgását biztosítsák, három, egy szinten elhelyezkedő, de akusztikailag egymástól teljesen elválasztott terme pedig különböző programok egyidejű megrendezését tette lehetővé. Ma már mindez természetes számunkra, felépítésekor azonban a Konzerthaus a Monarchia egyik legmodernebb épületének számított. Az 1998—2001-es felújításkor a meglévő három terem egy negyedikkel egészült ki, és az építészeti örökség megőrzése mellett a házat a legfejlettebb technikával szerelték fel.
Az intézményt a kezdetek óta egy nonprofit szervezet, a Wiener Konzerthausgesellschaft működteti. Napjainkban a költségek alig több mint tíz százalékát fedezik közpénzből, bevételeik nagy része támogatóktól, szponzoroktól, intézményi partnerektől és a jegybevételből származik. Működésük jellegzetessége, hogy szinte minden eseményüket bérletsorozatokba rendezve kínálják, a 2021/2022-es évadban összesen 83 bérletet állítottak össze a legkülönbözőbb műfajú programokból. Emblematikus fesztiváljaik, az idén 34. kiadásánál tartó kortárs zenei seregszemle, a Wien Modern, valamint a harmincéves múltra visszatekintő régizenei ünnep, a Resonanzen mellett 2014-ben új vállalkozásba is fogtak: azóta a Gemischter Satz nemcsak egy borspecialitás, hanem egy rendhagyó fesztivál neve is. Ahogy a többféle szőlőfajta közös szüreteléséből és feldolgozásából különleges borfajta jön létre, úgy születnek különböző művészeti ágak házasításából szemet, fület és ínyt gyönyörködtető programok a háromnapos májusi rendezvényen.
A Konzerthaus immár több mint százéves múltját gazdag archívum őrzi, mely nyitva áll a látogatók előtt, akik olyan zenetörténeti jelentőségű emlékeket tanulmányozhatnak, mint Richard vagy ifj. Johann Strauss, Dvořák, Bruckner, Wolf, Nono, Ligeti, Cerha, Stockhausen levelei, dedikált partitúrák, kéziratok, műsorfüzetek, poszterek, kritikák, fotók vagy hangfelvételek, de a tárgyak között ott van a kendő is, mellyel Simon Rattle törölte meg a homlokát Stockhausen Gruppen című művének emlékezetes előadása után, vagy annak a bikakoponyának egy darabja, melyet Jorge López Elfelejtett ősök árnyai című kompozíciójának ősbemutatóján törtek szét. Az archívum szabadon kereshető online változatában pedig megtalálható mind az ötvenhétezer produkció, melyet a Wiener Konzerthausgesellschaft vagy partnerei szerveztek 1913 óta, és amelyek során tizenötezer alkotó nyolcvanezer művét negyvenhétezer előadó szólaltatta meg.
Magyarszéky Dóra
