3 minute read

Légy üdvözölve közöttünk

Ahogy arról a Müpa Magazin már korábban hírt adott, márciusban újabb taggal bővült az Európai Koncerttermek Szervezete (European Concert Hall Organisation). A Müpát már 2011 óta sorai közt tudó ECHO az aktív együttműködéshez és tudásátadáshoz biztosít fórumot, tagjai rendszeresen találkoznak és közös projekteket hoznak létre — ehhez a hálózathoz csatlakozott most huszonharmadikként az Auditorium de Lyon.

Persze nem új intézményről van szó: az oszloplábakon álló betonhajó 1975-ben horgonyzott le Lyon Part-Dieu kerületének egyik terén, hogy kényelmes otthont biztosítson a Salle Rameau-t 1908 óta használó, de azt egyre inkább kinövő Lyoni Nemzeti Zenekar számára. „Az Auditorium felavatása hatalmas fejlődést fog hozni Lyon zenei életébe” — nyilatkozta Serge Baudo, a zenekar akkori vezető karmestere, és természetesen nem tévedett. Nagy befogadóképességű, kifejezetten zenei előadások helyszínéül szolgáló terem nem épült addig Franciaországban, így az Auditorium egyedülálló lehetőségeket biztosított a programok tekintetében. Az itt rendezett koncertek kétharmadát ma is a zenekar adja, turnéin pedig a város jó hírét viszi szerte Franciaországba és a világba, erősítve a gazdasági, turisztikai és diplomáciai kapcsolatokat.

Az épület 1993 és 2002 között akusztikai és esztétikai átalakításon is átesett, ez azonban nem jelentett sokéves szünetet az intézmény tevékenységében — a munkákat nyaranta végezték, hogy ne kelljen hosszabb időre ellehetetleníteni a zenekar működését (nem

szólva arról, hogy így az anyagi terhek is egy egész évtizedre oszlottak szét). A színpad a 2100 fős hangversenyterem legyezőszerűen szétterülő, római színházakat idéző nézőterének minden pontjáról kényelmesen belátható, a tökéletes akusztikai élményt a gondos kialakítás és a megfelelően kiválasztott anyagok, felületek biztosítják. Az Auditorium de Lyon 2012-ben felkerült a legjelentősebb 20. századi francia épületek kulturális örökségi listájára, és az Európai Örökség Napok keretében minden szeptemberben ingyenes kulisszatúrákon lehet bepillantani a színfalak mögé.

Kamarateremként az utóbbi években a Lyoni Nemzeti Zenekar korábbi próbahelyisége, a Salle Proton funkcionál, a kisebb koncerteken kívül itt tartják az Auditorium tematikus hétvégéinek rendhagyó előadásait is. A ’70-es évek építészetének egyik jellegzetes jegyét magán viselő, székesegyház-mennyezetű terem arról a Robert Proton de La Chapelle-ről kapta nevét, aki íróként, újságíróként, muzsikusként, zeneszerzőként és politikusként meghatározó alakja volt a város kulturális életének, és a koncertterem megépítésében is jelentős szerepet játszott. 2019-ben nyílt meg a kerület központjában az Auditoriumhoz tartozó Espace découverte, ahol az Atelier sonores („Hangműhely”) programjai keretében gyerekek tanulhatnak-zenélhetnek közösen több mint százhúsz húros, fúvós és ütőhangszeren, iskolaidőben és a szünetekben egyaránt.

AZ AUDITORIUM DE LYON 2012-BEN FELKERÜLT A LEGJELENTŐSEBB 20. SZÁZADI FRANCIA ÉPÜLETEK KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGI LISTÁJÁRA…

Az Auditorium nagytermének dísze a kalandos sorsú orgona, mely eredeti formájában Aristide Cavaillé-Coll, a 19. század legelismertebb francia orgonaépítőjének műhelyéből került ki, és az 1878-as párizsi világkiállításra készült a Trocadéro-palota számára. Ez volt az első koncertterembe szánt, nagy méretű (82 regiszteres, 6500 sípos) orgona — és Párizson kívül ma is az egyetlen — Franciaországban. Charles-Marie Widor 6. orgonaszimfóniájának ősbemutatójával avatták fel a világkiállítás idején, de az elmúlt több mint száznegyven év alatt e hangszer volt a főszereplő Maurice Duruflé és Gabriel Fauré Requiemjének, Francis Poulenc Orgonaversenyének, César Franck, Marcel Dupré, Olivier Messiaen, Jehan Alain, Kaija Saariaho, Édith Canat de Chizy, Thierry Escaich vagy Philippe Hersant jelentős műveinek premierjén is. A helyszín azonban idővel — kétszer is — megváltozott: 1939-ben a Chaillot-palotában, 1977-ben pedig az Auditorium de Lyon nagytermében építették újjá a hangszert, először Victor Gonzalez, másodszor utóda, Georges Danion vezetésével. Utolsó felújítására 2013-ban került sor, ekkor Michel Gaillard adta vissza régi fényét a hangszernek, mely ma Bachtól és Couperintől kezdve a romantikus repertoáron át a kortársakig bármely stílus darabjainak előadására alkalmas.

Az Auditorium honlapján Aline Sam-Giao, az intézmény igazgatónője régen és ma is érvényes szavai fogadják a látogatót. „A zene nélkülözhetetlen egy emberközpontú társadalom felépítéséhez. Felszabadítja a képzeletet, bővíti az érzelmek és érzések skáláját, és feltárja előttünk, hogy mik is vagyunk valójában. Azt a részünket érinti meg, amely mélyen emberi. Összehoz minket, mert a zenét együtt játsszuk-hallgatjuk másokkal. Hiszünk a zene erejében, ezért igyekszünk minél több kezdeményezést útjára indítani és nyitottan fordulni mások felé. Szeretnénk mindenkinek lehetőséget adni arra, hogy megtapasztalhassa, a zene képes ajtókat nyitni, átalakítani bennünket, megváltoztatni a körülöttünk lévő világot és azt, ahogyan ezt a világot látjuk.” Legyetek üdvözölve közöttünk! Magyarszéky Dóra

This article is from: