„Egy orgonapárbajra nem lehet felkészülni”

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa „EGY ORGONAPÁRBAJRA NEM LEHET FELKÉSZÜLNI”

Budapest és Amszterdam között épül híd szeptemberben az Európai Hidak fesztiválon, így az Orgonapárbaj is ehhez kapcsolódik, ráadásul több szálon. Az egyik: a nagy németalföldi kora barokk mester, Jan Pieterszoon Sweelinck emlékére rendezik meg a „megmérettetést”. A másik: a holland orgonaművész, SIETZE DE VRIES a Müpa orgonakoncertjeit szerkesztő FASSANG LÁSZLÓval méri össze tudását. Az Európai Hidak Orgonapárbaja kapcsán a magyar muzsikust kérdeztük.

Mit érdemes tudni Sweelinck orgonamuzsikájáról? Hol szerepel az ő zenéje az orgonisták repertoárján, és milyen formában valósul meg az improvizatív esten a róla történő megemlékezés?

Sweelinck az amszterdami Oude Kerk (Öregtemplom) orgonistája volt. Nagyon érdekes karriert futott be, melynek csúcsán elérte Amszterdamot a reformáció. Ennek következtében az orgonát lényegében száműzték a szertartásokról. Sweelinck úgy vészelte át a helyzetet, hogy átkerült a város alkalmazásába, így koncertsorozatokat indíthatott el templomában. Ezeken a koncerteken előszeretettel improvizált variációkat ismert dallamokra. A később lekottázott darabok billentyűs életművének fontos részét alkotják. Úgy tudott végig megmaradni a templom orgonistájának, hogy sosem tért át a protestáns hitre, közben mégis a csodájára jártak. Reprezentatív és megbecsült szerepet töltött be, játszott állami küldöttségeknek, „amszterdami Orfeuszként” emlegették. Számos jelentős tanítványa volt, saját házában rendezte be az akkori zeneakadémiát, odajártak növendékei. Ez a stílus meghatározta a későbbi észak-német orgonakultúrát, közvetve Bachra is hatással volt.

Nem pusztán múltidézés lesz a koncerten. Sweelinck példájából kiindulva azt a kérdéskört is körbejárjuk, hogy a mindenkori orgonista hogyan tud új műfajt teremteni, hiszen Sweelincknek is másfajta kapcsolatot kellett kialakítania a közönséggel, olyan témákra alkotta meg improvizációit, amelyek közel álltak hallgatóihoz. Ez a jelenség korunkra alkalmazva és mai nyelvre lefordítva a Müpában és általában az improvizációs koncerteken is fontos szempont. Vagyis ezen az orgonapárbajon nem csak 17. századi stílusú improvizációkat fognak hallani: ez csupán a kiindulás, hogy innen haladjunk a kortárs zene felé.

Az a cél, hogy inspiráljuk egymást, és nem az, hogy bizonyos feladatokban az egyik, míg másokban a másik legyen jobb.

A holland Sietze de Vries többször párbajozott már a Müpában. Hogyan jellemeznéd groningeni kollégádat?

Letisztult személyiség, játékában pedig leginkább az nyűgöz le, hogy úgy érzem, mindenre van ideje. Ez nem azt jelenti, hogy lassú, sőt elképesztő, milyen komplexitást tud improvizációiban megvalósítani. A reneszánsz és barokk kontrapunktikus formákat anyanyelvi szinten ismeri, emellett nagyon jó pedagógusnak is tartom. Nyaranta több növendékem is megfordul nála mesterkurzuson Groningenben, ahol megvett egy üres templomot, melynek templomi részében munkaterülete található több orgonával és más billentyűs hangszerekkel, a többi részén pedig a családjával él. Fantasztikus környezet, melynek néhány kilométeres körzetében rengeteg történelmi orgonát találhatunk a különböző templomokban.

Milyen gazdag a németalföldi orgonarepertoár? Mennyire beszélhetünk sajátosságokról a holland orgonazene területén?

Hollandiában már nagyon korán megjelent a historikus szemlélet, nagyon korán felismerték az értékeiket, és restaurálták a hangszereket ahelyett, hogy átépítették vagy modernizálták volna őket. Ilyen értelemben meglehetősen tradicionális az orgonakultúrájuk. Voltak kiváló szerzők is: meg kell említenünk Anthoni van Noordt nevét vagy éppen Sweelinck német tanítványait: Jacob Praetoriust, valamint Gottfried és Samuel Scheidtet, hiszen a németalföldi repertoár összefügg az észak-német iskolával és repertoárral.

Gyakran inkább műsorvezetője, szervezője vagy az Orgonapárbajoknak. Mennyire szeretsz játékosként, párbajozóként jelen lenni? Hogyan lehet felkészülni egy ilyen „összecsapásra”?

Egy orgonapárbajra nem lehet felkészülni. Legfeljebb mentális felkészülésről beszélhetünk. Számomra az a nagy kihívás, hogy egy ilyen eseményen el kell vonatkoztatni a párbaj vagy a versengés mozzanatától. Fontos, hogy ne akarjak semmit se bizonygatni, vagy fitogtatni azt, amit tudok, és ne féljek attól, amit nem tudok. Teljesen természetes, hogy különböző háttérrel különböző személyiségek játszanak, és ez gazdagítja a palettát. Az a cél, hogy inspiráljuk egymást, és nem az, hogy bizonyos feladatokban az egyik, míg másokban a másik legyen jobb. Vállalnom kell a saját egyéniségemet, azt, amit én szeretek az orgonajátékban. A felkészülés másik része inkább technikai: képességek, készségek fejlesztése, ami mindennapos feladat. Nagy segítség, ha végigjátszom a Sweelinck-köteteket, elemzem a stílust, de olyan tervem is van, hogy elmegyek a Deák téri templomba, hogy gyakoroljak az ott található torvaji orgonán, mely Sweelinck korabeli temperatúrával és ugyanolyan rövid oktávval rendelkezik. De nem akarom ebben legyőzni az ellenfelemet, hiszen ez az ő anyanyelve, inkább talán hozzá tudok tenni az összképhez a közönség számára is izgalmas aspektusokat.

Tóth Endre

2022. szeptember 28.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem EURÓPAI HIDAK: BUDAPEST—AMSZTERDAM

ORGONAPÁRBAJ SWEELINCK EMLÉKÉRE

SIETZE DE VRIES ÉS FASSANG LÁSZLÓ Közreműködik: Fazekas Gergely, Dobszay Péter — műsorvezető