MÜPA HŰSÉ G PROGRAM
MINDIG TÖBBET ADUNK!
Csatlakozzon Ön is, gyűjtsön pontokat, élvezze a kedvezményeket és a pluszélményeket!
KEDVES KÖZÖNSÉG!
Az én Müpa-történetem szorosan kapcsolódik Fassang Lászlóhoz, akivel a párizsi Conservatoire improvizációs osztályának tanárai és a hagyományos orgonapárbaj-koncerteken gyakran egymás partnerei vagyunk. Szép emlékeim között őrzöm azt, ahogy Önök ezt a „párbajt” fogadták. Ez alkalommal saját szerzeményekkel is érkezem. Miért César Franck műveinek társaságában? Mert nagy hatással van rám líraiságának mélysége, és az, ahogy a tekervényes harmóniai fordulatokat a forma stabilitására irányuló törekvéssel elegyíti. Abban például, ahogy Napbárka című szimfonikus költeményemben az orgona a zenekar szerves része, és mintegy szintetizátorként színezi a zenekari hangzás egyes rétegeit, visszaköszön Franck szimfonikus költeménye, Az elátkozott vadász regényes oldala, a maga tematikus szereplőivel. Ugyanez a tükörjáték folytatódik, amikor Franck titokzatos, ugyanakkor érzéki fő műveire improvizálok, egy maibb hangzást is előcsalogatva belőlük. Franck csodálatos rögtönző volt: a magam módján én is megpróbálom a pillanat művészetével kelteni új életre a kottában rögzített zenét. Mindig rendkívül fontos volt számomra, hogy az orgonát más hangszerekkel társítsam. Ezért szeretem különösen Az idő négy arca című orgonaversenyemet. Négy tétele zenetörténeti utazás a középkortól napjaink jazz és repetitív zenéjéig. Azt gondolhatnák, hogy ez a mai világ ugyanolyan távol áll az orgonától, mint az, hogy a zenekar részévé váljék. A Müpa orgonája azonban lehetővé teszi ezt a fúziót. Használjuk ki! Bízom benne, hogy ez mindannyiunk örömére szolgál majd. Szeretettel várom Önöket február 8-án a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermébe!
zeneszerzőGercsó Krisztián
Müpa Magazin A MÜPA INGYENES KIADVÁNYA
Alapító: Müpa Budapest Nonprofit Kft. Káel Csaba vezérigazgató Főszerkesztő: Csengery Kristóf
Szerkesztőség: Papageno Consulting Kft. 1398 Budapest, Pf. 600. E-mail: magazin@papageno.hu
Felelős kiadó: a Papageno Consulting Kft. ügyvezetője
Nyomda: Pátria Nyomda Zrt. HU ISSN 1788-439X
Müpa: 1095 Budapest, Komor Marcell utca 1. Telefon: (+36-1) 555-3000 E-mail: info@mupa.hu
A szerkesztés lezárult: 2022. december 2. Címlap: Mariza Címlapfotó: Miguel Angelo
A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják! www.mupa.hu Stratégiai partnerünk: A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium.
AZ ÚJ ÉVBEN IS FOLYTATÓDIK A MÜPA HANGSZERÉS
KOTTAGYŰJTŐ AKCIÓJA
A Müpa adventi kampánya részeként hangszer- és kottagyűjtő akciót indított, amelynek keretében megkímélt állapotú, kis méretű (kézben szállítható) hangszereket és feleslegessé vált kottákat várnak, hogy azok a partneriskolaprogramjában résztvevő iskolák segítségével a zenetanuló ifjúság és a jövő muzsikusai fejlődését szolgálhassák. A jótékonysági kampány keretében a kottákat a Müpában működő Rózsavölgyi CD- és kottaboltban és a mellette található dobozban, míg a hangszereket az Ethnosound Hangszerboltban vagy a bejáratához kitett ládában lehet elhelyezni. Az intézmény az összegyűjtött kottákat és hangszereket 2023 folyamán juttatja el a partneriskolaprogramjában résztvevő intézményekhez. Amennyiben az adakozó bizonytalan a jótékonysági célra szánt hangszere használhatóságát vagy felújíthatóságát illetően, az Ethnosound Hangszerbolt munkatársai segítenek felmérni annak állapotát. A kottákkal kapcsolatban a Müpa kiemeli, hogy kizárólag eredeti kiadványokat várnak, másolt zenei anyag leadása a jótékonysági kampány keretében szerzői jogi okokból nem lehetséges.
HERBERT BLOMSTEDT 95 ÉVESEN ÚJ MŰVET TANULT
Korunk nemzetközi karmestertársadalmának világszerte nagyra becsült doyenje, a svéd Herbert Blomstedt nemegyszer járt a Müpában, szép élményekkel gazdagítva a magyar közönséget. 2015-ben a Bécsi Filharmonikusok élén vezényelt Beethoven-szimfóniákat nagy sikerrel, két évvel később, 2017-ben 90 évesen — a Lipcsei Gewandhaus Zenekara és Leonidas Kavakos társaságában érkezett, hogy Brahms és Schubert műveit tolmácsolja. A magyar közönség szívébe zárta a karmestert, nagyra értékelve zenélésének mélységét és természetességét. Pár hónapja, immár 95 évesen Blomstedt azzal vonta magára a nemzetközi sajtó figyelmét, hogy egy baleset miatt kórházba került, ám rövidesen felépülve folytatta a hangversenyezést. Ennek kapcsán kapott nyilvánosságot a tény, mely szerint a karmester jelenleg is megállás nélkül koncertezik, hetente mindössze egyetlen pihenőnapot tartva. Munkájával kapcsolatban a legutóbbi hírt a Slipped Disc internetes oldal tette közzé: eszerint a karmester 96. évében járva nemrég olyan művet tanult meg, amelyet eddigi pályafutása során még soha nem vezényelt: a svédek nemzeti zeneszerzője, a romantikus Franz Berwald (1796—1868) 2. szimfóniáját. Berwald zenekari terméséből Blomstedt három másik szimfóniát már számos más alkalommal műsorára tűzött, ezt a kompozíciót azonban novemberben tolmácsolta először: Koppenhágában, a Dán Nemzeti Szimfonikus Zenekar élén. A koncertet követően a karmester Berwald összes szimfóniájából felvételt készít.
A jövő zenéje –a zene jövőjeFotó: J.M. Pietsch Herbert Blomstedt
Két korszak határán
Amikor a magyar zenetudomány egyik megalapozója, Szabolcsi Bence 1947-ben megjelentette generációk számára meghatározó Beethoven-monográfiáját, a könyv címe szűkszavúan csak a zeneszerző családneve volt. Az alcím azonban annál sokatmondóbban máris egy döntő fontosságú mozzanatra utalt, értelmezve a jelenséget, mielőtt az olvasó egyetlen mondatot is megismert volna a mű tartalmából: művész és műalkotás két korszak határán. Valóban: ha csak egyetlen gondolatot emelhetnénk ki Beethoven szerepéből, az alighanem a köztesség lenne. Mozart után, Haydn idős kori műveinek keletkezésével egy időben lépett a zenetörténet
színpadára, korai művei bécsi klasszikusak, de érett és kései alkotásai megsejtetik a romantikus zenei gondolkodás születését. A MÁV Szimfonikus Zenekar januári hangversenye mintha csak ezt a kettősséget kívánná illusztrálni. Kovács János vezényletével először az 1. szimfónia szólal meg — egy igazi bécsi klasszikus mű Mozart és Haydn szellemében —, ezt követően Kolonits Klára egy olyan művet énekel, amelynek műfaja szintén a bécsi klasszikusokat idézi: az Ah, Perfido! című hangversenyáriát. Az 5. szimfónia azonban — kell-e mondani — minden tulajdonságával: indulatával, hangzásával, tematikus koherenciájával a romantika felé mutat.
2023. január 12.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem MÁV S ZIMFONIKUS ZENEKAR BEETHOVEN-EST
Közreműködik: Kolonits Klára — szoprán Vezényel: Kovács János
Egzotikum és szenvedély
Hová menjen, aki 2023 januárjának közepén, a téli hidegben, Budapesten szikrázó napsütésre, hőségre, narancsfákra és ibér temperamentumra vágyik? A Müpába, ahol a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem pódiumán a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara csupa olyan zenét játszik, amelyet Spanyolország egzotikuma, a spanyol zene dallamvilága, ritmikája, a spanyolok délceg tartása, lobbanékony indulatvilága jellemez. Hogy a spanyol kolorit, a spanyol szellem mennyire túlmutat önmagán, s hogy a 19. században és a 20. elején milyen lázba hozta a zene világát, érzékletesen illusztrálja, hogy a koncert öt műsorszámának négy szerzője között csupán egy spanyol akad, a zenék mégis tőről metszett spanyol kolorittal, dallamokkal-ritmusokkal — és persze érzelmekkel! — szólnak hozzánk. Vajda Gergely vezényletével megszólal Raveltől a Spanyol
rapszódia és a Bolero, de Falla két szvitje, melyeket A háromszögletű kalap című balettjének részleteiből állított össze, a műsor középpontjában pedig Kelemen Barnabás hegedűjén Saint-Saëns (a nagy spanyol virtuóz, Pablo de Sarasate számára komponált) Bevezetés és rondo capricciosója, valamint Hubay Carmen-fantáziája csendül fel. Egzotikumban és szenvedélyben bőven lesz részünk.
2023. január 18.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem K EL EMEN BARNABÁS ÉS A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA
Vezényel: Vajda Gergely
A Régi és az Új
Bár mindketten francia zeneszerzők, Ravel és Saint-Saëns két külön világ. Amikor Ravel pályája kezdett kibontakozni, Saint-Saëns már idős komponista volt. Ravel az új zene híveként Debussyért lelkesedett és Stravinskyval barátkozott, Saint-Saëns pedig, aki a régit képviselte, Debussy zenéjét atrocitásnak nevezte, Stravinskyt pedig őrültnek tartotta. Visszatekintve mégis úgy láthatjuk, akadt kettejük gondolkodása számára közös nevező, s ez Liszt iránti lelkesedésük. Ravelre hatott Liszt, a Szökőkút aligha született volna meg A villa d’Este szökőkútjai, a Tzigane a Magyar rapszódiák nélkül. Saint-Saëns pedig Liszt lelkes híve és követője volt (Liszt viszonozta nagyrabecsülését), népszerű 3. szimfóniáját, az Orgonaszimfóniát
a mű befejezése után az éppen akkor meghalt mester emlékének ajánlotta. A hangversenyműsorokban az a szép, hogy képesek összebékíteni olyan alkotókat, akik életükben nemigen ültek volna egy asztal mellé. A Budapesti Fesztiválzenekar februári koncertjének műsorán Ravel és Saint-Saëns osztozik. Először halljuk az újat, aztán a régit: a koncert első felében szólal meg a Lúdanyó meséi-szvit és a Zongoraverseny bal kézre, a másodikban az Orgonaszimfónia. A francia zenét világhírű francia muzsikusok tolmácsolják: a zongoraszólista a magyar közönség régi kedvence, Jean-Efflam Bavouzet, a karmester Louis Langrée
2023. február 10., 11., 12. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
BU D APESTI FESZTIVÁLZENEKAR RAVEL, SAINT-SAËNS
Közreműködik: Jean-Efflam Bavouzet — zongora Vezényel: Louis Langrée
Werther, koncertszerűen
Nagy esemény a magyar zeneéletben, hogy a Nemzeti Filharmonikus Zenekar nak ismét van főzeneigazgatója, Vashegyi György személyében. A kiváló karmestert, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar alapítóját eddig elsősorban a régi zene historikus előadópraxisának képviselőjeként tartotta számon a közönség, ám a rendszeres koncertlátogatók megfigyelhették, hogy bőséggel vezényel romantikus zenét, kortárs bemutatók is fűződnek tevékenységéhez, és hézagpótló, izgalmas koncertszerű operaelőadások sokaságát dirigálta az elmúlt évtizedekben. Izgalmasnak ígérkezik az az este is, amelyen új zenekara élén irányítja a romantikus operairodalom egyik remeke, Massenet Goethe nyomán komponált négyfelvonásosa, a Werther koncertszerű megszólaltatását. A mű a Manon mellett a szerző másik legsikeresebb operája, amelyet Bécsben láthatott-hallhatott először a közönség. A színlapon Véronique Gens , Tassis Christoyannis, Hélène Carpentier , Thomas Dolié , Patrick Bolleire , Artavazd Sargsyan és Laurent Deleuil neve jelzi, hogy élvonalbeli nemzetközi énekesgárdára
számíthatunk — a művészek közül többen Vashegyi György korábbi régizenei produkcióiból is ismerősek lehetnek. A produkcióban a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Énekkara is fellép.
Kecskés M. Júlia
2023. február 22.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem W E RTHER
Charlotte: Véronique Gens
Werther: Tassis Christoyannis
Sophie: Hélène Carpentier
Albert: Thomas Dolié
A tiszttartó: Patrick Bolleire
Schmidt: Artavazd Sargsyan
Johann/Brühlmann: Laurent Deleuil Közreműködik:
Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Énekkara (karigazgatók: Sapszon Borbála és Sapszon Ferenc) Nemzeti Filharmonikus Zenekar Vezényel: Vashegyi György
KLASSZIKUS 2023. január—február
ÚJRATERVEZÉS
Sorsfordító elhatározások, újévi fogadalmak: a téli homályból az új kezdet körvonalai bontakoznak ki. Az elmúlás romjain új élet fakad. Jól ismert, kiszámítható folyamat, amelyben annyira otthonosan mozgunk, hogy már-már elhisszük: az irányítás a mi kezünkben van. De mi történik, ha rá kell döbbennünk, hogy mindez csupán illúzió? Ekkor érkezik el az újratervezés pillanata.
A kiváló munkaerő több évtizedes munkaviszony után elhagyja állását. Hétköznapi közhely? Meglehet. Ám ha helyszínünk a 18. század végi Eszterháza, mindez nyomban érdekes kultúrtörténeti adalékká válik. Joseph Haydn (1732–1809) számára, aki a zenei klasszika csúcsteljesítményeit létrehozó triász legidősebb tagjaként tette le névjegyét a zenetörténet asztalára, 1790-ben jött el az újrakezdés pillanata. Egykori munkaadója, „Pompakedvelő” Esterházy Miklós (1714–1790) herceg halálával csaknem három évtizedes udvari karmesteri megbízatása ért véget. Ezzel új korszak vette kezdetét az akkor ötvennyolc esztendős komponista életében. Két londoni látogatása során nemcsak a nagyközönséggel nyílt alkalma első ízben találkozni, de új művészi perspektívákra is lelt. Georg Friedrich Händel (1685–1759) a londoni zenekedvelők körében addigra már fél évszázada töretlen népszerűségnek örvendő oratóriumai (Eszter, Saul, Izrael Egyiptomban, Messiás, Júdás Makkabeus) valósággal lenyűgözték az idősödő mestert. Az eredmény? Műfajtörténeti újratervezés. Haydn a barokk hagyományok és a bécsi klasszika stílusjegyeinek egyedülálló fúzióját hozta létre, amikor Händel nyomdokain továbbhaladva a kórusközpontú kontrapunktikus gondolkodás jegyében megalkotta két nagyszabású kompozícióját, A teremtés (1798) és Az évszakok (1801) című oratóriumait.
Haydn a barokk hagyományok és a bécsi klasszika stílusjegyeinek egyedülálló fúzióját hozta létre
A Müpa közönsége előtt nem ismeretlen a Gottfried van Swieten (1733–1803) báró szövegkönyvén alapuló két időskori remekmű. Hosszú évekre visszatekintő hagyomány jegyében újév napján ezek egyikével köszöntik a Müpában az új esztendőt. 2023. január elsején Az évszakok 2014 óta nem hallott taktusai csendülnek fel Fischer Ádám karmesteri pálcája alatt. A kiváló dirigens egyike azon keveseknek, akik valóban értik és érzik a bécsi klasszikus mester letisztult zenei stílusának mondanivalóját. S ha Fischer autentikus Haydn-interpretációját olyan kiváló együttesek tolmácsolják, mint a 2015 óta igazgatása alatt álló Düsseldorfi Szimfonikus Zenekar és a Magyar Rádió Énekkara , páratlan zenei élmény vár a koncertlátogatókra. A karmester és az elismert német együttes sokszínű reper-
2023. január—február
toárján ott szerepel Mahler összes szimfóniája (2019-ben Opus Klassik díjat nyert Mahler 3. szimfóniájából készült lemezük), de kiemelt szerepet játszanak koncertjeiken Haydn, Beethoven, Schubert, Brahms, Dvořák és Bartók szimfonikus alkotásai is. A 2014 óta Pad Zoltán karigazgatásával működő, nagy múltú MR Énekkar szintén tapasztalt előadója Haydn kényes kóruspartitúráinak. Az Énekkar és Fischer Ádám közös munkássága sokéves múltra tekint vissza, az együttes a Fischer vezette Budapesti Wagner-napoknak is kezdettől állandó szereplője.
Haydn oratóriumának témaválasztása új fejezetet nyitott a műfaj történetében. Az évszakok elsőként szakított a vallási és mitológiai témavilággal: a James Thomson (1700–1748) művén alapuló librettóban a paraszti életforma és a természet évszakok váltakozásán alapuló szimbiózisa kerül a középpontba. Nem bontakozik ki konkrét cselekmény: a darab gazdag érzelemvilágot közvetítő szereplői egy-egy hétköznapi archetípust jelenítenek meg. Hanne, az érzékeny lelkű ifjú lány karakterét Baráth Emőke szólaltatja meg, akit a budapesti közönség régizenei produkciók sokaságából ismer. A nagy kultúrájú és kiművelt technikájú szoprán, akinek kiemelkedő teljesítményét a Müpa az előző szezonban az évad művésze címmel ismerte el, az elmúlt évtizedben a nemzetközi zeneélet fontos szereplőjévé vált, világsztárokkal koncertezve és készítve hanglemezeket. Színes repertoárt tudhat magáénak a parasztlegényt, Lukast alakító tenor, Uwe Stickert . A népszerű német dalés oratóriuménekest nem először üdvözölheti a budapesti közönség: 2013 júniusában A nürnbergi mesterdalnokok Dávidjaként debütált a Müpa színpadán. Sebestyén Miklós , akit az újévi koncerten Simon gazda basszusszerepében hallhatunk, szintén a 2013-as Wagner-napok Mesterdalnokok-előadásán mutatkozott be a Müpa közönségének. A nemzetközi viszonylatban egyre nagyobb elismertségnek örvendő, sokoldalú basszbariton egyaránt otthonosan mozog a dal, az opera és az oratórium műfajában.
Az évszakok mondanivalójának valódi mélységeit a mű monumentális zárótétele fedi fel. Az epilógusban a mulandóság árnya vetül a természet körforgását különálló képekben ábrázoló zenei tablóra, ám Haydn muzsikája túllép az elmúlás fájdalmán: ez az újrakezdés bátorsága.
Kaskötő Marietta2023. január 1. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem ÚJÉVI HANGVERSENY
JO S EPH HAYDN: AZ ÉVSZAKOK
Közreműködik: Hanne: Baráth Emőke — szoprán Lukas: Uwe Stickert — tenor Simon: Sebestyén Miklós — basszbariton Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán) Düsseldorfi Szimfonikus Zenekar Vezényel: Fischer Ádám
A FÁRADHATATLAN
Kevés olyan karmestert ismer a világ, aki pályafutása során három interpretációtörténeti jelentőségű előadói műhelyt is életre hívott. JOHN ELIOT GARDINER ilyen művész: a Monteverdi Kórus, az ANGOL BAROKK SZÓLISTÁK, valamint A Forradalom és Romantika Zenekara szüntelenül újat kereső, kezdeményező művész-személyiségének termékeny és élettel teli dokumentuma. Az elmúlt fél évszázad historikus előadópraxisának legendás alakja 2023 áprilisában tölti be a nyolcvanat. Ennek örömére — mert az öröm nagyon fontos vonása művészi portréjának — turnéra indul, s a hangversenykörút részeként (Köln, Wolfsburg, Bécs és London után, München előtt) több korábbi nagy sikerű vendégszereplésének színhelyét, a Müpát is újból felkeresi.
Öröm: kétségtelenül ez Gardiner muzsikálásának egyik meghatározó alkotóeleme. A szinte mámorosan élénk karakterek, amelyek valósággal ránk kiáltanak tolmácsolásaiból. De ugyanilyen fontos a varázslatos sokoldalúság, az energia, a zenélés indulatgazdagsága. És a nyitottság, a tudásvágy. Gardiner fiatalon történészhallgató volt Cambridge-ben, de már ott is megvillantotta karmesteri oroszlánkörmeit, mikor huszonegy évesen elvezényelte Monteverdi nagy művét, a Vespro della Beata Verginét. Ez a merész vállalkozás adott életet a máig működő, generációk énekkari ideálképét formáló Monteverdi Kórusnak. 1964-et írtak, amikor a King’s College kápolnájában felcsendült a nagy olasz barokk szerző műve. 1968-ra már zenekara is van a még mindig csak huszonöt éves fiatalembernek. Névválasztásával a hangszeres együttes ugyanúgy Monteverdi előtt hódol, mint a kórus, de 1978-ban, amikor a muzsikusok korhű instrumentumokra váltanak, a név is módosul: innen számíthatjuk a Müpában januárban Gardinerrel együtt ünneplő, s a kórushoz hasonlóan korszakmeghatározó Angol Barokk Szólisták történetét. Ez a történet éppúgy diadalmenet, mint a kórus működése: koncertek világszerte, hanglemezfelvételek regimentje. És ez még mindig nem elég. A kórus és az elsősorban a barokk és a klasszikus repertoárra szakosodott English Baroque Soloists legifjabb testvéreként újabb néhány év elteltével, 1989-ben Gardiner megalapítja A Forradalom és Romantika Zenekarát, amely működésével a 19. századi repertoárt pásztázza, hitet téve amellett, hogy korabeli hangszereken nemcsak Bachot, Händelt, Haydnt, Mozartot, de Schubertet, Schumannt, Brahmsot, Berliozt is érdemes megszólaltatni.
Gardiner sokat emlegetett nyitottságának egyik fő letéteményese hallatlanul sokszínű repertoárja, amelyben olyan zeneszerzőket is megtalálunk, mint Ravel, Kurt Weill, Lehár vagy Britten. Régizenész? Igen, de annyi minden más is! Ha nem így lenne, nem lehetett volna 1983 és 1988 között a kísérletező szellemű Opéra National de Lyon zeneigazgatója. (Néhány évvel később ez az operaház mutatta be Eötvös Péter Három nővérét.) De a gardineri nyitottság abban is megnyilvánul, hogy a karmester — ahogy
Tudós muzsikus — de nem „tudósan” vezényel, hanem tüzesen és játékosan: élettelien.
Harnoncourt, Norrington és sokan mások is tették a historikus táborban — mindig szívesen fordult a modern hangszereken játszó együttesek felé: ezeket éppoly örömmel vezényelte, mint bélhúrokon hegedülő muzsikusait. Végtére is nem a hangszer teszi a régizenészt, hanem a tájékozottság, a felfedezésvágy és a szemlélet. Így aztán pályafutása során Gardiner olyan hagyományos együttesek élén is sűrűn megfordult vendégdirigensként, mint a Berlini Filharmonikusok, a Bostoni vagy a Chicagói Szimfonikusok — és persze a Bécsi Filharmonikusok (a listát hosszan folytathatnánk). 2005 júliusában, az alig pár hónapja megnyílt Müpában is egy ilyen koncerten üdvözölhettük először: akkor a Londoni Szimfonikusok élén vezényelte felvillanyozón Beethoven műveit.
Élete vezérfonala persze Bach. Nem véletlenül készített összkiadás-igényű felvételt a zeneszerző kantátáiból, melyek megjelentetéséhez még saját lemezcéget is alapított (Soli Deo Gloria), és nem véletlenül volt 2014 és 2019 között a Lipcsei Bach Archívum elnöke. Akárcsak hajdan „a Tamás-templom karnagya”, Gardiner is tudós muzsikus — de nem „tudósan” vezényel, hanem tüzesen és játékosan: élettelien. A fiatalabbakkal is mindig szívesen működött együtt. Ennek szép példája, hogy nyolcvan évét és közel hatvanéves pályafutását két nála jóval ifjabb művész társaságában ünnepli: Zsigmondy Dénes hajdani növendéke, a modern zene és azon belül a magyar komponisták iránt is élénken érdeklődő német hegedűs, Isabelle Faust és az utóbbi évek egyik legnagyszerűbb brácsás felfedezettje, a francia Antoine Tamestit közös muzsikálása ihletettnek ígérkezik Gardiner vezényletével Mozart egyik legtökéletesebb alkotásában, az Esz-dúr sinfonia concertantéban. Ezt a művet két másik bécsi klasszikus kompozíció keretezi: egy Haydn- és egy Mozart-szimfónia. Hogy mi hozza közös nevezőre a 84-es számú Esz-dúr szimfóniát, a „párizsi” szimfóniák egyik
2023. január—február
gyöngyszemét és a 425-ös Köchel-jegyzékszámú C-dúr művet, mely a „Linzi” melléknevet viseli? Nem elsősorban az, hogy mindkettő keletkezéstörténete markánsan kapcsolódik egy-egy városhoz, sokkal inkább, hogy mindkettő a zeneszerzők kései stílusának előremutató jegyeit viseli, előkészítve azt a nagy lépést, amelyet majd Haydn lázadó növendéke, Beethoven tesz meg a műfaj területén. A nyolcvanéves Gardiner tehát az örök és megunhatatlan bécsi klasszikusok: Haydn és Mozart derűs életbölcsességével, ám egyszersmind újító szellemüket is megidézve tekint vissza a Müpában hosszú és gazdag pályájának eseménydús évtizedeire.
Csengery Kristóf2023. január 14. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
GAR D INER 80 — JOHN ELIOT GARDINER
ÉS AZ ANGOL BAROKK SZÓLISTÁK
KÖZREMŰKÖDIK: ISABELLE FAUST (HEGEDŰ)
ÉS ANTOINE TAMESTIT (BRÁCSA)
Vezényel: John Eliot Gardiner
PLAYLISTRŐL A MÜPÁBA MÜPA
Kösse össze Müpa- és Spotify-fiókját. Értesüljön elsőként, ha kedvence a Müpába érkezik!
SZENVEDÉS ÉS DICSŐSÉG
Romantikus zongorista-zeneszerzők magukkal ragadó művei csendülnek fel a MISKOLCI SZIMFONIKUS ZENEKAR januári estjén, a magyar kultúra napján. Ahogyan a Felfedezések sorozat koncertjein megszokhattuk, a vezető hazai szimfonikus zenekarok egyike ezúttal is kiemelkedő fiatal muzsikusokat lát vendégül, velük most köthetünk ismeretséget, az első találkozás várakozásával, izgalmával. Szintén a hagyomány része, hogy a műsorban egy ritkán hallható remekmű is megszólal.
A ritkán hallható remekmű Dohnányi Ernő 1909-ben keletkezett fisz-moll szvitje lesz, amelyet Bartók „finom mesterségbeli tudást és csodálatos arányérzéket eláruló” zeneként jellemez egyik írásában. Dohnányi ebben a nagyszerű művében mindvégig megőrzi a rá jellemző eleganciát, varázsos hangszíneket keverve ki a zenekar palettáján; a darab mind a négy tétele egy-egy gyöngyszem. Az elsőben mintha Erkel Hunyadi László-nyitányának egyik motívuma visszhangozna, de igazán különleges a harmadik is, amelyben a zeneszerző a kuruc kor jellegzetes hangszerét, a tárogatót idézi meg modern hangszereken, nosztalgikus hangvétellel.
A műsor első számaként minden idők talán legromantikusabb versenyműve csendül fel: Rachmaninov 2., c-moll zongoraversenye. Dallamai csodálatos karriert futottak be a slágerlisták világában is: Frank Sinatra 1945-ben írt néhány üteméből egy dalt, de még ennél is nagyobb sikert aratott Céline Dion, aki a második tétel egy szakaszát dolgozta fel szívbe markoló balladaként (egy 1975-ös slágert felmelegítve). A százötven éve született és nyolcvan éve elhunyt Szergej Rachmaninov csodakompozícióját az az Anton Gerzenberg szólaltatja meg, aki a 2021-ben megrendezett zürichi Anda Géza Zongoraverseny győzteseként robbant be a nemzetközi zenei életbe, és ebben az évadban ausztriai és németországi koncertturnén adja elő Ligeti György öszszes zongoraetűdjét, a zeneszerző születésének századik évfordulója alkalmából.
A két mű között Liszt Ferenc egyik mitológiai — de a szerző művészi elhivatottságát, messianisztikus küldetéstudatát ismerve
bátran állíthatjuk: önéletrajzi — ihletésű szimfonikus költeménye hangzik el, a Prométheusz. Az eredetileg színműhöz készült nyitány esszenciáját az alkotó így fogalmazta meg a partitúra előszavában: „Szenvedés és dicsőség”. Az est karmestere Liszthez hasonlóan Magyarországról elszármazott, Európát járó muzsikus. Török Levente már eddig is világhírű dirigensek, például Simon Rattle és Teodor Currentzis asszisztenseként, valamint az Ulmi Színház első karmestereként dolgozott, ettől az évadtól kezdve azonban a Mecklenburgi Állami Színház első karmestereként folytatja munkáját.
Várkonyi Tamás
2023. január 22. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem FELFEDEZÉSEK — IFJÚ GÉNIUSZOK, KLASSZIKUS ZENEKAROK AN T ON GERZENBERG ÉS A MISKOLCI SZIMFONIKUS ZENEKAR
Vezényel: Török Levente
ÚJRA JÖN A TENORKIRÁLY
A Müpa közönsége igazán szerencsés, hiszen az elmúlt évek során háromszor is élőben hallhatta JONAS KAUFMANNt. A világhírű német tenor hol szeretett zongorakísérője és egykori tanára, Helmuth Deutsch kíséretében, hol Diana Damrau társaságában érkezett hozzánk, énekelt Lisztdalokat, Hugo Wolfot és bécsi egyveleget. 2023 januárjában újra Budapesten vendégeskedik, áriaestjén a JOCHEN RIEDER vezényelte NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR kíséretében lép fel.
A New York Times a közelmúltban a mai operavilág legkelendőbb férfisztárjának nevezte, teljes joggal. Ha neve megjelenik egy plakáton, a rendezőknek nem kell aggódniuk: a jegyek mind egy szálig elfogynak. Jonas Kaufmann jelenség és fogalom: a legfényesebb csillagok egyike az operaműfaj egén. Fellépéseinek színhelyei a legnagyobb presztízsű színpadok: énekelte Don José szerepét Bizet Carmenjében a londoni Covent Garden falai között, viselte Belmonte jelmezét Mozart Szöktetésében a Salzburgi Ünnepi Játékok előadásán, Robert Lepage (a Müpa Met HD Live-közvetítéseinek közönsége által is látott) izgalmas Walkür-rendezésének Siegmundját pedig a New York-i Metropolitanben alakította. A kritikák magasztalják hangjának alkalmazkodóképességét, sokoldalúsága legendás. Művészi rangjához illenek a karmesterek is, akikkel közös produkcióban szerepel. Énekelt Claudio Abbado vezényletével, fellépett Daniel Barenboimmal, Antonio Pappanóval. És természetesen a vokális partnerek is ebből a súlycsoportból kerülnek ki: Cecilia Bartoli, Thomas Hampson, Bryn Terfel. (Örömünkre valamennyien felléptek már — és nem is egyszer — a Müpában…) Szintén a magyar zenehallgató büszkesége, hogy a Kauffmann-nal együttműködő dirigensek listája kiegészíthető Fischer Ádámmal, az énekeseké a néhai Polgár Lászlóval.
Persze a leghíresebb operaszínpadokig hosszú út vezetett a müncheni gyerekkórustól, ahol a biztosítótársaságnál dolgozó apa és az óvónő anya gyermeke kisfiúkorában énekelt. Bármilyen közhelyes is a mondás, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában, Jonas Kaufmann esetében mindenképpen helytálló: első igazán jelentős szerepeit nem a Bajor Állami Operaházban kapta, hanem Zürichben; családjával évekig ott is élt. Többek között a zürichi operában lehetett részese 2004-ben annak a Nikolaus Harnoncourt vezényelte, legendás Fidelio-előadásnak, amelyből szerencsére DVD-felvétel is készült, így bármikor megnézhetjük. Aki egyszer is hallotta Kaufmannt, amint Florestan szerepében előbújik börtönéből, és fájdalmas jajkiáltással fordul Istenhez, megérti, hogy ezt az áriát ennél tökéletesebben aligha lehet előadni.
A világhírt azután Verdi hozta meg számára: Alfredo a Traviatából, amellyel 2006-ban debütált New Yorkban. A tengerentúlon addig ismeretlen német tenor már az első estén levette lábáról a Met
2023. január—február
hallgatóságát. A viharos ünneplés emlékei szerint váratlanul érte Kaufmannt, az a hitetlenkedő gondolat fogalmazódott meg benne, hogy az üdvrivalgás és a szűnni nem akaró taps talán nem is neki szól. „Tényleg rám gondolnak?” — kérdezte, és ez lett életrajza 2010-ben megjelent első kiadásának német címe is. A könyv átdolgozott változata 2016-ban magyarul is napvilágot látott, ebből ismerhetjük meg legrészletesebben a művész pályáját, emlékeit, élményeit, gondolatait zenéről, hivatásról és a világ dolgairól.
Diadalmenete a nagy áttörés óta zavartalan, a szakma és a közönség egyaránt csodálja szép fényű, tisztán zengő hangját, rendkívüli hangterjedelmét (karrierje kezdetén egyszer még Sarastrót is énekelt a színfalak mögött, amikor pályatársának váratlanul elment a hangja), mélyen átélt színészi alakításait, és repertoárja lenyűgöző változatosságát. Anyanyelvén kívül énekel angolul, franciául, olaszul, Verdit és Wagnert, Puccinit és Massenet-t, Beethovent és Richard Strausst, operát, operettet, dalokat, sőt, tavaly még egy karácsonyi dalokból álló crossover lemezt is kiadott. Az ő hangján egy Luther-korál éppen olyan természetesen szólal meg, mint egy Mariah Carey-sláger.
Repertoárja nemrégiben olyan szereppel bővült, amelyet kevés tenor tud meghódítani: 2022 januárjában a bécsi Staatsoperben állt először színpadra Britten darabja, a Peter Grimes címszerepében. 20. századi zenét más alkalmakkor is énekelt már, elég, ha arra utalunk, hogy 1999-ben Salzburgban Ferruccio Busoni 1924-ben befejezett Doktor Faustjában debütált, vagy arra, hogy nem is oly régen, 2019-ben Erich Wolfgang Korngold 1920-ban bemutatott háromfelvonásos operája, A halott város főszerepét alakította. Legsajátabb területe azonban saját megítélése szerint is a romantikus repertoár és a századforduló: Verdi, Wagner, Puccini dallamai. Szárnyaló hangja, személyiségének érzelemgazdagsága alighanem az ő műveikben bontakozik ki a legteljesebben.
Mörk Leonóra
2023. január 28.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem JO N AS KAUFMANN
Közreműködik: Nemzeti Filharmonikus Zenekar Vezényel: Jochen Rieder
…karrierje kezdetén egyszer még Sarastrót is énekelt a színfalak mögött, amikor pályatársának váratlanul elment a hangja…
Fotó: Gregor Hohenberg, Sony Music Jonas Kaufmann Hollerung GáborKORNGOLD ÉS SHAKESPEARE
A filmzenék világában igazán otthonosan mozgó BUDAFOKI DOHNÁNYI
ZENEKAR „emberére talált” Erich Wolfgang Korngoldban, és kiváló nyersanyagra Sok hűhó semmiért-megzenésítésében. A Mahler, Puccini és Richard Strauss által géniusznak tartott Korngold, akit tizenhárom évesen még Ferenc Józsefnek is bemutattak, nemcsak lenyűgözően tehetséges volt, de mozgalmas pályáját a színházzal való szoros szimbiózis határozta meg.
A brnói születésű komponista huszonhárom éves korában komponált A halott város című operájáért már versengtek a német városok; az 1920-as premier joga végül két győztest is megilletett: Hamburgot és Kölnt. A Strauss-dinasztia zenéje iránti szenvedélyes szeretete íratta meg vele a Bécsi keringők című operettet, amelyet nem más, mint Alfred Hitchcock filmesített meg 1935-ben. A filmmel és természetesen Hollywooddal való, egyre szorosabb kapcsolatát erősítették a történelmi események is — a zsidó származású zeneszerző a harmincas években még gyakran ingázott Bécs és az Egyesült Államok között, 1938 után azonban egészen 1949-ig a tengerentúlon maradt.
Leghíresebb Shakespeare-adaptációja a Mendelssohn-zenét — meglehetősen szabadon — felhasználó Szentivánéji álom volt. Először előfelvételeket készített és a színészek mozgását igazította a témákhoz, aztán a forgatásra időnként beültette a zenekart, hogy játéka révén szorosabb kapcsolat jöjjön létre a képi világ és az aláfestés között. Végül a színészek hanglejtésének ismeretében nyúlt Mendelssohn eredetijéhez, átírva néhány részletet, hogy azok minél jobban alá-
támasszák a megfelelő Shakespeareszöveget. Ez az igényesség különböztette meg aztán a hollywoodi tucattermékektől a sorra sikert arató Korngold-filmeket.
ben régebbi filmzenéinek témái, ötletei jelennek meg. Amikor tehát Hollerung Gábor karmester az első pillanatban meghökkentő, az eredeti zenét más művekből kölcsönzött
…a forgatásra időnként beültette a zenekart, hogy játéka révén szorosabb kapcsolat jöjjön létre a képi világ és az aláfestés között.
„Már hatvanszor néztem meg a filmet — legtöbbször csukott szemmel!” — írta egy rajongója. Tehette, hiszen az aláfestések rengeteg témát használtak, a kíséretek pedig következetesen alkalmazták és variálták a motívumokat. A dialógusok alatt kicsit mélyebb fekvésű zenét írt elő, hogy az aláfestés ne ütközzék a színészek hangjával.
Amerika-szerte ünnepelték Korngold utóromantikus stílusát, a Bécsbe való visszatérésekor előretörő modernizmussal és atonális zenével azonban nem tudott azonosulni. Kedvenc filmes műfajai eltűntek, elindult tehát a koncerttermek felé. Írt hegedűversenyt, szimfóniát, szimfonikus szerenádot, amelyek-
motívumokkal variáló kísérettel kínálja közönségének a Shakespeareművet, a szerző által kijelölt úton haladva teremti meg egy sikeres produkció lehetőségét.
Tóth Anna2023. február 1.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem KOR N GOLD—SHAKESPEARE: SOK HŰHÓ SEMMIÉRT
Közreműködik: Budafoki Dohnányi Zenekar
Beatrice: Rácz Rita
Benedetto: Poroszlay Kristóf Hero: Bach Zsófia
Claudio: Medveczky Balázs
Don Pedro: Szegezdi Róbert
Don Juan: Rétfalvi Tamás
Boracchio: Bánvölgyi Tamás
Lasponya: Gömöri Krisztián
Díszlet- és jelmeztervező: Árva Nóra Rendező: Gábor Sylvie
Szakmai partner: Szegedi Nemzeti Színház Vezényel: Hollerung Gábor
AZ „ACÉLKORSZAK” ZENESZERZŐJE
1953. március 5-én, Moszkvában elhunyt Szergej Prokofjev. És Sztálin. Érthető módon a korabeli sajtó a szovjet diktátor halálától volt hangos, a zeneszerzőről alig esett szó. Szerencsére az utókor sokszorosan kárpótolta Prokofjevet, így hetven évvel később, 2023-ban már az ő évfordulójára emlékezünk, hiszen megkerülhetetlen alakja lett a 20. század zenetörténetének. A Müpa és a FISCHER IVÁN vezette BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR évente ismétlődő közös zeneszerző-maratonján idén Prokofjev muzsikájában merülhetünk el, a hazai zenei előadóművészet legkiválóbb karmestereinek, zenekarainak és szólistáinak produkcióit hallgatva.
Elkényeztetett gyermekként nevelkedett a Donyeck melletti faluban, Szoncivkában, francia és német nevelőnők vették körül, valamint az alkalmazottak gyerekei, akik magázták a kis Szergejt. Édesanyjától kapta első zongoraleckéit négyévesen, nem sokkal később már komponált, először csak saját hangszerére, nyolcévesen pedig operát is. Ez idő tájt megtanult sakkozni, a játék iránti szenvedélye egész életében végigkísérte (egyszer legyőzte a világhírű kubai nagymestert, José Raúl Capablancát is). A Reinhold Glière-től vett órák után a Szentpétervári Konzervatórium növendéke lett, ahol Ljadov, Cserepnyin és RimszkijKorszakov voltak mesterei, akiket Önéletrajzában folyamatosan kritizált. Az osztálytársainál jóval fiatalabb Prokofjev goromba és arrogáns stílusa mindenkinél kiverte a biztosítékot.
A konzervatórium után főképp saját maga által előadott virtuóz és disszonáns zongoradarabjaival vált híressé-hírhedtté, ekkoriban komponált zongoraversenyei közül az elsővel elnyerte a Rubinstein-díjat, a második premierje pedig botrányba fulladt. A zongorát ütőhangszerként használta, és mindent elutasított, amit Chopinnek és Lisztnek köszönhetett az instrumentum.
Külföldi látogatásai után az első világháború alatt a komponálásba temetkezett, az 1917-es októberi forradalom azonban félbeszakította a termékeny esztendőt, melyben több közkedvelt műve, például a D-dúr hegedűverseny és a Klasszikus szimfónia is keletkezett. Prokofjev Japánon át az Egyesült Államokba menekült, ahol elsősorban zongoristaként próbált megélni, a kritikák azonban gyakran fanyalogtak újszerű stílusán, és „bolsevik zongoristaként” jellemezték, zenéjét „hangokba öntött acélnak” nevezve. Chicagóból kapott megrendelést új operára, A három narancs szerelmesére,
mely később egyik legtöbbet játszott dalszínházi műve lett, az amerikai bukás azonban arra késztette a komponistát, hogy tovább lépjen, így 1920-ban Párizsba vezetett útja. Gyagilev kihasználta ezt, és két balettre is felkérte a szerzőt (Acéllépés, A tékozló fiú), aki közben A tüzes angyal című operáján és 3. zongoraversenyén dolgozott, valamint igen sokat koncertezett.
Prokofjevben az „acélkorszak” zeneszerzőjét látták, akit lehetett szeretni, gyűlölni vagy akár kinevetni, de nem lehetett róla nem tudomást venni. Pedig neoklasszicizmusa ma már nem számít hihetetlenül modernnek: zenéje alapvetően végig tonális maradt, klasszikus formákat használt, és szikár témái mellett tudott igen szép dallamokat is komponálni, mindezt sajátos arcéllel.
Néhány rövid hazalátogatás után 1932-ben végleg hazatért. Prokofjevet végre ünnepelték! A szovjetrendszer hidegen hagyta, egyik barátja kérdésére a következőképpen válaszolt: „Minden kormány jó nekem, amelyik hagyja, hogy komponáljak, és előad minden hangjegyet, ami a tollam alól kikerül, még mielőtt megszáradna rajta a tinta.” A harmincas években kiváló művek sorát írta, nem törődve semmiféle megfelelni vágyással: szimfóniái és zongoraversenyei mellett zongoraszonáták, kamarazene és filmzene hagyta el műhelyét, utóbbiak közül említésre méltó a Kizsé hadnagy, a Rettegett Iván és az Alekszandr Nyevszkij (A jégmezők lovagja). De ebben az időszakban komponálta máig legnépszerűbb zenéit is: a Rómeó és Júlia balettet és az ifjúsági hangversenyek talán legtöbbet játszott darabját, a Péter és a farkast.
A háborús évek művei még letisztultabbá, szelídebbé váltak, ezek közé sorolható grandiózus operája, a Háború és béke, az 5. szimfónia, a 2. vonósnégyes, a D-dúr
szonáta fuvolára és zongorára, a „háborús zongoraszonáták” és másik nagy balettje, a Hamupipőke. Ezek már mintha közelebb állnának a szocialista realizmus által megfogalmazott igényekhez, melyek végül Prokofjevet is elérték 1948-ban, amikor a zsdanovi határozat az ő műveit is „formalistának” (azaz a rendszer számára diszszonánsnak, zavarosnak) bélyegezte. Nem volt mit tenni, Prokofjev pályatársaival együtt megköszönte a kioktatást, és megpróbált olyan műveket írni, amelyekért nem érhette vád. Nem csoda, hogy alábbhagyott alkotói kedve. Megírta még A kővirág című balettet, a fiatal Rosztropovicsnak szánt Csellószonátát, valamint a Sinfonia concertantét és a 7. szimfóniát, de krónikus beteg lett, visszavonult a közélettől, és végül hatvanegy éves korában agyvérzés okozta halálát.
Honegger őt tartotta kortársai közül a zene legnagyobb alakjának, a nemrég elhunyt amerikai zenetörténész, Richard Taruskin szerint pedig a 20. század legeredetibb diatonikus melódiáit komponálta. Még szebben nyilatkozott róla minden idők egyik legjelentősebb Prokofjev-előadója, Szvjatoszlav Richter: „Lenyűgözött stílusának rendkívüli világossága és a zene szerkezeti tökéletessége. Soha ehhez hasonlót nem hallottam. A zeneszerző vad merészséggel rombolta le a romantika eszményképeit, és belevitte a zenébe a 20. század romboló lüktetését. [...] Amíg Prokofjev élt, mindig számíthattunk valami csodára. Mintha varázsló lett volna, aki pálcája suhintásával képes mesés kincscsel megajándékozni minket.”
Tóth Endre2023. február 4.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Fesztivál Színház, Üvegterem, Lépcsőterem
PRO K OFJEV-MARATON
KLASSZIKUS 2023. január—február
Kettős portré
Több jelentős alkotó életrajza kezdődik így: orgonista, zeneszerző, tanár. A CONCERTO BUDAPEST két korszak, két zeneszerzői világ rokonságára összpontosító hangversenyén a késő romantikus César Franck és a kortárs francia zene meghatározó alakja, THIERRY ESCAICH művei szólalnak meg.
A közkeletű vélekedés szerint a belga-francia César Franck stílusa mélyen a német hagyományban gyökerezik, de azt talán kevesebben tudják, hogy kortársai éppen tőle remélték a német stílustól független, sajátosan francia új zene megteremtését. Az orgonaművész és zeneszerző Franck Magyarországon ritkán játszott szimfonikus költeményeiben például a programzenei szimfonizmus francia eredetéhez, jelesül a berliozi világhoz való visszanyúlást üdvözölték. A Káli Gábor vezényelte koncerten felhangzó darabjában (Az elátkozott vadász — Le Chasseur maudit) mellékes körülménynek látszott, hogy a zene cselekményes mozzanatai egy jól ismert német balladát követtek, a kortársak számára fontosabbnak tűnt, hogy a túlvilági erőket megjelenítő szimfonikus vízió a Fantasztikus szimfónia zárótételének (Boszorkányszombat) szellemében fogant.
A programzenei elképzelések a sokféle műfajban alkotó, száznál is több művet jegyző Thierry Escaich-től sem állnak távol. Zenéjének meghatározó alkotóelemei az erőteljes gesztusok, a vizuális asszociációkat keltő hangszerelés, a vállaltan illusztratív effektusok és a zenetörténeti korokat idéző, eklektikus nyelv. A versenymű és a programszimfónia összekapcsolására vállalkozó, Az idő négy arca (Quatre visages du temps) című harmadik orgonaversenyének (2017) egyes szakaszaiban például a korai barokktól Vivaldin és romantikus tánczsánereken át a 20. századi folklorizmusig a nyugati zene nagy korszakait idézi meg. A néhány évvel korábban, a Konzerthaus Berlin felkérésre írt La Barque solaire (A napbárka, 2008) című, orgonát és zenekart foglalkoztató darab Olivier Messiaen szelleme
előtt tiszteleg. „Bár mindketten az orgona, az improvizáció és a komponálás szentháromságának szenteltük magunkat, zenei világaink távol állnak egymástól” — nyilatkozta Escaich a mű berlini ősbemutatója előtt. „Ugyanakkor sok tekintetben mégis érzem a közelségét, például a múlt örökségéhez való viszonyunkban. Engem is foglalkoztat a gregorián, az antik metrika, a wagneri vezérmotívum-dramaturgia vagy Debussy és Ravel zenekarkezelése. Szenvedélyesen keresem a zenei kifejezés új lehetőségeit, de tartózkodom a korlátozó avantgárd attitűdöktől.”
A Müpa César Franck–Thierry Escaich-estjén orgonaművészként maga a zeneszerző, Thierry Escaich ül a játszóasztalhoz. A párizsi Conservatoire egykori neveltjét 1996-ban nevezték ki a Saint-Étiennedu-Mont-templom orgonistájává. A Müpában már többször fellépett, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem nemzetközi presztízsnek örvendő hangszerét tehát jól ismeri. A koncert sokszínűségét fokozza, hogy a műsorban a közönség szólóműveket is hallhat. Escaich előadásában megszólal Franck Cantabiléja, valamint E-dúr korálja, egy régi hagyomány folytatásaként pedig improvizáció egészíti ki a műsort, mikor a kettős portré részeként az orgonaművész Hommage à Franck címmel rögtönöz.
Molnár Szabolcs2023. február 8.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem THIE R RY ESCAICH ÉS A CONCERTO BUDAPEST
Vezényel: Káli Gábor
„Szenvedélyesen keresem a zenei kifejezés új lehetőségeit…”
akarom, hogy
„Azt
a hangom beszéljen helyettem.”
GYENGÉD ERŐ
Hangja valószerűtlen magasságokban szárnyal, de ő maga a legkevésbé sincs elszállva magától.
Lehetne akár az új típusú tenorcsillagok mintapéldánya is, csakhogy LAWRENCE BROWNLEE jóval több annál.
Bizonnyal nem ez a legfontosabb vagy különösképpen a legdrámaibb változás a világunkban, ám azért mégis figyelemre méltó, mennyire átalakult mára a tenorsztár fogalma és mindaz, ami eszünkbe juthat e szó hallatán. Így nem csupán Pavarotti hatalmas és ikonikus fehér zsebkendője merült a múltba, de egy sor más, a közhelyességig rögzült jellegzetesség is: a körmérettől a kommunikáción át a repertoár súlypontjaiig. Hiszen pár évtizede még jószerével elképzelhetetlen lett volna, hogy egy tenor Rossini-énekesként, Almaviva gróf megformálásával emelkedjék a csúcsra, majd ott a bel canto szólamok virtuóza gyanánt töltse pályaívének delelő szakaszát.
Márpedig az ötvenesztendős Lawrence Brownlee éppen erre példa, s azt aligha kell külön hangsúlyozni, hogy Ohio szülötte más vonatkozásban is elüt az évszázados tenorklisétől. Ez annál is feleslegesebb lenne, mivel az énekes, akinek muzikális gyermek- és kamaszkorát végigkísérték a gospelek, a popslágerek és a musicalszámok, mindig is a hangjával akart kitűnni. „Azt akarom, hogy a hangom beszéljen helyettem” — fogalmazott egy interjúban, s ez a legfelül egészen a magas F-ig emelkedő tenor, amelyhez ráadásul kikezdhetetlen stílusérzék társul, szó szerint fényesen helytáll Brownlee-ért. A művész a könnyed elegancia és a keresetlen természetesség, a szenvedélyesség, meg — ahogy egy portrécikk címében állt — a gyengéd erő harmonikus elegyét kínálja, s ha mindehhez még pompás humorérzékét is hozzávesszük, már sejthető, hogy Brownlee nem egyszerűen új típusú tenorsztár, hanem eredeti és rokonszenves, összetéveszthetetlen férfibájú személyiség is.
2020-ban a világjárvány megakadályozta, hogy a Müpa közönsége találkozhasson a bel canto-tenoréneklés mesterével, ám azóta egy rövid szabadtéri budapesti koncert mégiscsak módot adott arra, hogy testközelből is rácsodálkozhassunk Brownlee művészetére. Most februárban végre egy teljes áriaesttel kecsegtet az amerikai tenor, aki ráadásul két fiatal, de a reményteli ígéret állapotát immár maga mögött tudó énekessel lép pódiumra. Az orosz Lidia Fridman nemrég a Lucrezia Borgia előadásának teljes értékű beugró címszereplője volt a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, a dél-koreai bariton, Gyungmin Gwon pedig egy 2022-es énekversenyen az első helyezés mellett éppen a Müpa különdíját nyerte el.
László Ferenc2023. február 19.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
LA W RENCE BROWNLEE ÉS VENDÉGEI
BEL CANTO ÁRIAEST
Lawrence Brownlee — tenor
Közreműködik:
Lidia Fridman — szoprán
Gyungmin Gwon — bariton
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Nikolas Nägele
HÁLÁS
HOLDKÓROSOK
Bellini: Azalvajáró
Ritkán játszanak Budapesten Bellini-operát, s ha mégis, úgy azt a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben teszik. A Müpa Home jóvoltából a bel canto szerelmesei most felidézhetik a legutóbbi produkció megejtő emlékét.
1830/31-ben határozottan nagyralátó, sőt valósággal zenetörténeti érdemű évadot tartott a milánói Teatro Carcano. Az akkoriban merészen a Scalával vetélkedő, utóbb, a 20. század jelentős részében azonban moziként üzemelő játszóhely ugyanis a Rossini utáni olasz opera két feltörekvő fiatal maestrójától, Gaetano Donizettitől és Vincenzo Bellinitől is rendelt egy-egy új dalművet. Méghozzá a tehetségeket összemérő párbajnak nem is csupán a látszatát teremtve meg, hiszen új operáját Bellini és Donizetti azonos szövegkönyvíró, a rutinos Felice Romani társaságában készíthette el, s nagyrészt azonosak voltak a két ősbemutató énekes sztárjai is (az élen a korszakos szopránnal, Giuditta Pastával). Így került a közönség elé 1830 legvégén a királynéi tragédiát felidéző Anna Bolena, majd 1831 márciusában Bellini hepiendes opera semiseriája, Az alvajáró, s akárcsak az egykorú publikum, a késő utókor operakedvelője is csupán személyes ízlése alapján hirdethet győztest e két makulátlan remekmű versenyében.
Főleg akkor, ha az operabarát a bel canto rajongója, bódultja, mondhatni holdkórosa, aki elbűvölten egyre csak keresi az újabb és újabb találkozás lehetőségét e stílus mintadarabjaival. 2020 februárjában a Müpában és a pécsi Kodály Központban Az alvajáróval lehetett esti randevúnk, s most ennek emlékét eleveníthetjük fel az internet jóvoltából. A történet (amelynek címszereplője, a szerelemes és hótiszta erényű Amina a szerencsétlen látszat meg a pletykás
rosszakarat szerint nem annyira alva-, mint inkább feslett ágyrajáró) Némedi Csaba rendezésében a svájci faluból egy balettpróbaterembe került át. A kellemesen meghökkentő rendezői ötlet megvalósításához pedig nagyszerű közreműködő művészek akadtak: fent a pódiumon csakúgy, mint lent a zenekari árokban. A Pannon Filharmonikusok at Roberto Frizza vezényelte, aki remek teljesítményével érzékletesen bizonyította, mily botor előítélet lebecsülni a karmester szerepét a bel canto-operák közegében. A címszerep pedig a cseh Zuzana Marková nak jutott: ő már szemre is ideális Aminának tetszett, s az ártatlanul szenvedő szépség poétikus látványához korántsem mellékesen könnyedén szárnyaló, karcsú és jelentős érzelmi kifejezőerővel rendelkező koloratúrszoprán hang is társult.
László Ferenc
2023. január 7.
MÜPA HOME
BEL L INI: AZ ALVAJÁRÓ
Rodolfo gróf: Mirco Palazzi
Amina: Zuzana Marková
Elvino: Konu Kim
Lisa: Zemlényi Eszter
Teresa: Simon Krisztina
Alessio: Dobák Attila
Myrtha, a villik királynője: Kozmér Alexandra Jegyző: Bejan Miklós Máriusz Közreműködik: Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté) Pannon Filharmonikusok Díszlettervező: Szendrényi Éva Jelmeztervező: Zöldy Z Gergely Rendezőasszisztens: Polgár Etelka Rendező: Némedi Csaba
Vezényel: Riccardo Frizza
„Spanyolosabb, mint maguk a spanyolok”
A címben szereplő dicséretet Manuel de Falla fogalmazta meg a Spanyol rapszódiáról, Maurice Ravel művéről. Ennek ismeretében talán inkább „spanyolos” estként gondolhatunk a MÁV SZIMFONIKUSOK 2017. február 23-án nagy sikerrel lezajlott koncertjére, amelyen az azóta elhunyt egykori Swarowsky-tanítvány, a kiváló JESÚS LÓPEZ-COBOS dirigált, a zongoraszólista pedig az akkor még csak huszonnégy éves JUAN PÉREZ FLORISTÁN volt.
A Müpa Home e hangversenyének mottója talán egy de Fallát méltató mondat lehetne, amely olyasmit fogalmaz meg, ami feltűnően rímel a bartóki hitvallásra: „a népi muzsika atmoszféráját teremti újra sajátos moduszok, ritmusok és hangzások tudatos alkalmazása révén”. A 19. században nemcsak a nemzeti romantika identitást kereső törekvései között volt nagy jelentősége a népzenei gyökerek kutatásának. A század vége felé egyre élénkebb érdeklődés övezte az egzotikusnak számító kelet-európai, s hasonlóképpen az Európa nyugati peremvidékén virágzó népzenéket. Az ízig-vérig spanyol de Falla Párizsba ment, hogy ott teremtse meg a maga spanyol dallam- és ritmusvilágban gyökerező, a francia impresszionisták újszerű hangszerelési módszereit alkalmazó stílusát.
A különleges zongoraverseny, az Éjszakák spanyol kertekben szimfonikus impressziók sorozata, amelynek hiteles ibér atmoszféráját megismerve, az andalúziai népzene melankolikus-misztikus világának igézetében határozta el Gyagilev, hogy balettet rendel a komponistától. Az igazi témát azonban A háromszögletű kalap adta. Az 1919-es londoni premierre de Falla külön bevezetőt írt, hogy a közönség megtapsolhassa Picasso előfüggönyeit. A koreográfiát a legendás Leonide Massine készítette, a karmester Ernest Ansermet volt. 1921-ben már hangversenyen is játszották a mű legfontosabb táncait tartalmazó zenekari szvitet. Két eltérő koncertváltozat született, amelyekben közös tételek is vannak: Fandango, Seguidilla, Farruca és Jota
Baszk génállománya ellenére Ravel egyértelműen a francia impresszionisták kulcsfigurája, akinek 1907-es keltezésű Spanyol rapszódiája egy tizenkét évvel korábban komponált Habanera köré rendeződik. Helyet kap benne egy rövid, ám jellegzetes arab tánc, a Malagueña, a művet hangulatos Prélude à la nuit indítja és lendületes Feria rekeszti be.
De mi a helyzet az orosz Nyikolaj Rimszkij-Korszakovval, aki egész életében nem járt még a spanyol határ közelében sem? Egy spanyol dallamokat tartalmazó kiadványból dolgozott és egy „spanyol témákra írt, virtuóz hegedűfantázia-vázlat alapján” komponálta 1887-ben a briliáns Spanyol capricciót. Ő, a mesék, a fantázia szülte történetek és az orosz népzene szerelmese éppen elég gyakorlattal rendelkezett a sajátjaiként kezelt népi motívumok feldolgozása terén ahhoz, hogy egy másik nép zenéjét is be tudja sorolni kifejezőeszközei közé. Így aztán az ő művéről is kijelenthetjük: van olyan spanyolos, mintha spanyol lenne.
Tóth Anna
2023. január 14.
Bartók Béle Nemzeti Hangversenyterem
MÜPA HOME MÁ V SZIMFONIKUS ZENEKAR
Közreműködik: Juan Pérez Floristán — zongora
Vezényel: Jesús López-Cobos
Atom jó buli
A Magyar Atom…blues- és rhythm & bluesklasszikusokat adnak elő kötetlenül, teljes lelkesedéssel és odaadással…
A TÁTRAI TIBOR nevével fémjelzett MAGYAR ATOM 2020. szeptember 22-én sziporkázó, energikus koncertet adott a Müpában, amelyet most az is bepótolhat, aki annak idején nem jutott el az intézménybe, hiszen 2023. január 21-én a virtuális Müpa Home program keretében online is műsorra kerül a buli, amit a Müpa honlapján, Facebook-oldalán és YouTube-csatornáján akár az is követhet, aki másodszor is szeretné átélni az élményt.
A Müpa újra megnyitja virtuális hangversenytermét, a Müpa Home sorozat keretében folytatódnak az ingyenes online közvetítések, melyek között a Magyar Atom produkcióját is élvezhetjük otthonunk kényelmében. Tátrai Tibor zenekara alighanem ebben a környezetben — és tálalásban — is igen felvillanyozóan hat majd.
Merthogy miről is van szó? Az ország egyik igazán kiemelkedő gitárosáról, aki maga a magyar rocktörténet, legalábbis a hazai rock hatvanas évek második fele óta íródó történetét az ő pályáján keresztül is nagyon izgalmasan fel lehet vázolni. Ott vannak a korai beat-gyökerek (Kárpátia, Tűzkerék, Juventus), ott van a hatvanas-hetvenes évek fordulójának progresszív korszaka (Syrius, Mini), a hetvenes évek funkkal is kísérletező rockzenéje (Olympia, Generál, Skorpió), a blues-rock örökség ápolása (Hobo Blues Band, Radics Béla Emlékzenekar), ott a jövőbe néző múltidézés (Tátrai-Török Tandem), a saját nevével fémjelzett sikerzenekar (Tátrai Band) és nem feledkezhetünk meg a kései projektekről (Boom Boom, Latin Duó, Tátrai Trend), amelyek közül a godfater. a legújabb, és a szóban forgó Magyar Atom a legnagyobbat szóló.
Tátrai ugyanis ez esetben Tóth János Rudolf énekes-gitárossal, Solti János dobossal és Zsoldos Tamás basszusgitárossal, azaz a Hobo Blues Band 1994-es felállásának zenészeivel hozott össze örömzenekart, amellyel blues- és rhythm & blues-klasszikusokat adnak elő kötetlenül, teljes lelkesedéssel és odaadással, a közönséget is maximálisan magukkal ragadva. Ahogy korábban, a szóban forgó koncert eredeti ajánlójában is megjegyeztük: „bár a Müpa egy kulturális atomerőmű, és sok magyar atom lépett már színpadára, a Magyar Atom még csak atomjaiban zenélt ott: zenekarként együtt először 2020-ban játszottak az intézményben.”
A spontán és természetes zenélés ezen az estén is megvalósult, ami persze egyet jelent azzal, hogy az eredetileg Jimi Hendrix munkássága előtt tisztelgő formáció (borzongató belegondolni: a legendás gitáros-énekes, ha élne, túl lenne a nyolcvanon) a műfaji, azaz blues- és bluesrock-sztenderdeket nagyon is ihletetten játszotta. Tiszta zenélés, elemi erő, hatalmas energia-felszabadítás a színpadon és a nézőtéren is, láncreakcióban.
Dömötör Endre2023. január 21.
MÜPA HOME MA G YAR ATOM
Tátrai Tibor — gitár
Tóth János Rudolf — ének, gitár Solti János — dob Zsoldos Tamás — basszusgitár
…a koncertnek bizonyára lesznek olyan percei, amikor láb nem marad mozdulatlanul.
László AttilaHANGOK TERVEZŐ MESTERE
Építésznek indult, de a tervezőasztalt hamar a gitárra cserélte. A 70 éves LÁSZLÓ ATTILA a magyar zenei élet díjakkal elismert személyisége, aki fél évszázados pályája során a jazzben és a popzenében egyaránt kiemelkedőt alkotott.
Hogy mi a groove? Magyarra nehezen lefordítható, a zenészek körében ezért eredeti formájában meghonosodott, főképp a fúziós zenében használt angol (amerikai) kifejezés, amely a kíséretben folyamatosan ismétlődő ritmussémát, ritmikai mintát jelöl. Hogy még bonyolultabb legyen a képlet, László Attila a Time to Groove szóösszetételt választotta életműkoncertjének címéül. A lendületes előadásra utaló kifejezést profán népies fordulattal talán úgy magyaríthatnánk: csapjunk a lovak közé!
Elnevezés ide vagy oda, a Fesztivál Színház közönsége aligha fog unatkozni, sőt, a koncertnek bizonyára lesznek olyan percei, amikor láb nem marad mozdulatlanul. A jazz és a pop műfajában egyaránt otthonos, komponistaként is jeleskedő László Attila zenéjének hangsúlyos eleme a ritmus, de a szerző különleges érzékkel komponál fülnek kedves, igényes vonalvezetésű dallamokat is, amit az este vendégeként fellépő népszerű énekes, Charlie számára írt dalai is bizonyítanak.
A sokoldalú muzsikus önálló életútja a Bartók Konzervatórium Jazztanszakának elvégzése után a fúziós zenét játszó Kaszakő együttesben kezdődött 1975-ben. Újabb állomásként tíz évvel később Lakatos Antal szaxofonossal közösen alapította meg a Things együttest, amelyet 1992-ben az immár saját nevével jegyzett László Attila Band követett. Keresett gitárosként több formációnak — Shabu Shabu, Gitártrió — is tagja volt, együttműködése a nemzetközileg jegyzett Oláh Kálmán zongoristával három évtizedre nyúlik vissza. Az évek során tucatnyi lemeze jelent meg; legfrissebb, 2022-es CD-jén új zenekara, a fúvósokkal kiegészített László Attila Fusion Circus hallható.
László Attila nemcsak előadóként és zeneszerzőként, hanem közéleti tevékenységgel is szerepet vállalt a hazai jazzéletben: 1999 és 2005 között háromszor is a Magyar Jazz Szövetség elnökének választották. Alkotó- és előadóművészi munkásságát a szakma Szabó Gábor- és Artisjus-díjjal, a kulturális kormányzat Liszt Ferenc-díjjal és az Érdemes Művész címmel ismerte el. 1987 óta tanít, jelenleg egyetemi docens, a Zeneakadémia big bandjének vezetője.
A 70. életévét köszöntő est afféle „best of” összeállításnak ígérkezik, vagyis az életmű javából válogat. A közreműködők névsora pazar, a színpadon két zongorista, két szaxofonos, három dobos és három énekes váltja egymást. Mindennek tengelyében a gitár és mestere, László Attila áll, aki sokszínű zenei világba hívja kalandozni a közönséget.
Turi Gábor2023. január 11. Fesztivál Színház JAZZMŰHELY
LÁ S ZLÓ ATTILA 70 —
TIME TO GROOVE!
László Attila — gitár Oláh Kálmán, Oláh Tzumo Árpád — zongora, billentyűs hangszerek Lattmann Béla — basszusgitár Borlai Gergő, Szendőfi Péter, Zombori Attila — dob Pecze Balázs — trombita Soso Lakatos Sándor — szaxofon Csapó Krisztián — harsona
Közreműködik: Charlie, Szőke Nikoletta, Veres Mónika — ének Tony Lakatos — szaxofon
TRENDKÖVETÉS ÉS RENDHAGYÁS
A JAZZ SHOWCASE-EN
Jelentős mértékű fiatalításról árulkodik a Jazz Showcase január végi műsora. Persze ez nem a tehetségbörze koncertjeire vonatkozik — azokon mindig is a fiatalok produkciói vonultak fel —, hanem az esti nagykoncertekre, amelyeken az elektronika, a hiphop és a funk olyan, már befutott magyar előadói adják meg az alaphangot, akikre komolyan odafigyelnek külföldön is.
Barabás Lőrinc ama kevés muzsikus közül való, akiket néhány hang alapján fel lehet ismerni. Akár a Random Szerdában jammel, akár Miles Davis jazzrock hagyományát értelmezi újra, mint utolsó megjelent albumán, vagy szimfonikus zenekarra hangszerelt, filmzenére emlékeztető szerzeményekkel jelentkezik, bármilyen zenei környezetben halljuk, trombitájának hangja és a feeling rá vall. 2007-es első szerzői lemezén már lefektette annak a hangzásideálnak az alapjait, amelyet ma is követ.
Gyakori munkamódszere az őt érő impulzusok folytonos átalakítása zenévé. Jellemzően nem a következő albumát készíti, mondta egy interjúban, inkább minduntalan vissza-visszatér a szerzői-produceri műhelybe, ahol egyszerre dolgozik új ötletein és régi elképzelésein. Ironikus, liftzenére utaló címmel (Elevator Dance Music) megjelent albuma (2015) óta a szóló live act műfajában is jelentős sikereket ért el. A Jazz Showcase-re Niklas Paschburg ot hívta vendégnek, aki nálunk tavaly mutatkozott be: akkor dolgozott először a magyar trombitással. Paschburg azóta az Echoes of Hungary című videósorozatban való szereplésre is felkérést kapott. A német elektronikus zene új nagy sztárja, az eredetileg zongorista Paschburg és a nála valamivel idősebb Barabás több szempontból is rokonítható alkotók, ezért természetes, hogy a szóló műsorrészek után közösen is muzsikálnak majd.
A második esti koncert főszereplője Csapó Krisztián harsonás, aki igencsak sokoldalú muzsikussá fejlődött 2007-ben befejezett zeneakadémiai stúdiumai óta. Mint annyi fiatal zenészt, őt is a tanulóévekben megvalósult utazások indították el röppályáján.
Esetében ehhez még hozzájárultak az Angliában végzett mesterfokú tanulmányok, no meg azok a szakmai fogások, amelyeket színházi és stúdiómunkák során sajátított el külföldön. Már több mint kilencven országban zenélt. Itthon különböző stílusokban vezető zenekarok foglalkoztatják, a Budapest Ragtime Bandtől a BJC (Budapest Jazz Club) Big Banden és az Irie Maffián át Charlie együtteséig.
Jelképesnek is tekinthető hazaérkezését KRIZ néven létrehozott projektjével ünnepelte meg. The Journey Home című albumuk 2022-ben jelent meg, parádés névsort alkotó közreműködőkkel. Közülük Pecze Balázs és Soso Lakatos Sándor fúvós szólistákat, vagy a Jazz Showcase-koncerteken nagy sikert aratott Tálas Áron billentyűst érdemes megemlíteni. A KRIZ hamar felkerült a nemzetközi listákra, benne a zenekarvezető szerzőként és énekesként is szerepel.
Csapó vendége szintén billentyűs: a kolumbiai születésű, de már amerikai sztárnak számító, és még mindig csak huszonhat éves Jesús Javier Molina Tizenévesként még otthon, a templomban szaxofonozott, de hamar váltott. A zongorához az vonzotta, hogy akkordokkal többet tud elmondani, mint a szaxofonnal. Húszévesen teljes ösztöndíjat nyert a Berklee-re, ahol azóta már óraadó lett, ami nem csoda, hiszen a latin jazz mellett számtalan egyéb stílusban is virtuóz és magával ragadó a játéka. Közreműködött Eric Marienthal, John Patitucci, Randy Brecker és Mike Stern produkcióiban, saját latin jazzszextettje pedig az év végén turnézott Európában.
A harmadik Showcase-koncert párosítása teljesen egyedülálló: az ízig-vérig mai klubzenekar, a Jazzbois nevű hiphoptrió meghívta a megzenésített vers műfajának doyenjét, az ötvenhárom éve töretlenül sikeres Kaláká t. A Jazzbois 2017-ben még a Jazz Showcase versenymezőnyében szerepelt, amikor a trió dobosa, Czirják Tamás részesült a fődíjban, de egy másik zenekarral, a Ludányi Tamás vezette együttessel. A Jazzbois úgy indult, hogy Czirják és az együttesben billentyűkön játszó, szintén a jazztanszéken végzett Molnár Bencze sokat jártak együtt jamekre. Játszottak egy időben bebopot is, de fokozatosan átálltak a hiphopra. Amikor pedig Sági Viktor már nemcsak alkalmi, hanem állandó partnerük lett, akkor alakult meg a trió, amelynek felállása azóta is változatlan. A Blunt Shelter Recordsnál kiadott két lemezük jelentős nemzetközi sikert hozott számukra, a Spotify fájlmegosztón pedig százezres lett a hallgatottságuk, miután egy kaliforniai MC, Kid Abstract rappelt egyik instrumentális számukra.
Bár a műfaj lényegéhez tartozik, hogy a Jazzboist a legtöbben streaming formájában hallgatják, ez a zenekar az élő jelenlétre is legalább olyan nagy hangsúlyt helyez. A Müpába is vendégszólistával jönnek, aki szinte külső tagnak nevezhető: Kosztolánszki Dominik szaxofonossal, azaz Dombeatsszel. A Kaláka zenei nyitottsága persze nem ezen a koncerten fog kiderülni, hiszen ők mindig is műfajok felett álltak, és a klasszikustól a világzenén át a jazzig és popig rengeteg stílusból merítettek, bőgősük, Becze Gábor pedig gyakran vendégeskedett jazzegyüttesek vagy szólisták hívásának eleget téve. Hogy közös produkciójuk milyen irányt vesz, az valószínűleg csak a mindkét zenekar által tisztelt és magas szinten művelt rögtönzés hevében fog kiderülni.
Zipernovszky KornélBONTAKOZÓ TEHETSÉGEK
A Jazz Showcase délutáni programjaiban több olyan előadó is helyet kapott, akit már itt is megismerhetett a közönség, vagy más fórumokon díjazták teljesítményüket. Egri János Jr. , a híres Trio Midnight bőgősének zongorista fia például énekesként már szerepelt a tehetségbörzén nyolc évvel ezelőtt, sőt zongoristaként is hallhattuk más fiatal szólisták együtteseiben, de Johnology elnevezésű triójával most fog bemutatkozni. Elismerései között ott van a Magyar Jazz Szövetség által gondozott, Az év fiatal jazz zenésze cím, amelyet 2021-ben érdemelt ki. Ugyanezt a díjat nyerte el korábban Varga Balázs gitáros, aki a Müpa Zeneműpályázatán is díjat nyert, és most szintén saját együttesével rukkol elő. 2022-ben Sárközi Diná t választották Az év fiatal zenészének, és említésre méltó, hogy ezt az énekesnő még a konzervatóriumi jazz tanszak hallgatójaként érdemelte ki.
Ahogyan Dina is érdeklődik a magyar nyelvű szövegek iránt, éppúgy nyitott a költészeti együttműködésekre az eredetileg Csíkból indult Ineffable zenekar. Hasonlóan dinamikus és rendkívül egységes, de az Ineffable lel ellentétben inkább a jazztörténeti hagyományokból indul ki a Symbiosis 5 zenekar. Tavaly megnyerték a spanyolországi Getxo jazzversenyének döntőjét, és vele rögtön egy sereg fesztiválmeghívást. Kifejezetten a standard repertoár autentikus megszólaltatására alakult tavaly az a kvartett, amelyet Nagy Noémi énekesnő vezet, aki a stílus kiválóságaival, Gyárfás Istvánnal és Szalóky Balázzsal szerzett rutint.
2023. január 27. Átrium
JAZZ SHOWCASE JAZZ-TE H ETSÉGBÖRZE — NAGY NOÉMI QUARTET
Nagy Noémi — ének Horváth Balázs — zongora Jónás Géza — bőgő Jónás Fülöp — dob
2023. január 27. Átrium
JAZZ SHOWCASE JAZZ-TE H ETSÉGBÖRZE — TRIO JOHNOLOGY
Egri János Jr. — zongora
Jónás Géza — bőgő Fazekas Tamás — dob
2023. január 27.
Fesztivál Színház
JAZZ SHOWCASE BA R ABÁS LŐRINC & NIKLAS PASCHBURG
Barabás Lőrinc — trombita, zongora, elektronika Niklas Paschburg — harmonika, zongora, ütőhangszerek, elektronika
2023. január 28. Átrium
JAZZ SHOWCASE JAZZ-TE H ETSÉGBÖRZE — SYMBIOSIS 5
Kapolcsi-Szabó Levente — zongora Drippey Máté — szaxofon Virág Benedek — gitár Gyányi Tamás — bőgő Majsai Roland — dob
2023. január 28. Átrium
JAZZ SHOWCASE JAZZ-TE H ETSÉGBÖRZE — INEFFABLE
Az Ineffable
Regián Réka-Kata — fuvola, ének Pál Zsigmond — zongora, billentyűs hangszerek Szereceán Tihamér — basszusgitár, basszusszintetizátor Szereceán Osszián — dob
2023. január 29. Átrium
JAZZ SHOWCASE JAZZ-TE H ETSÉGBÖRZE — SÁRKÖZI DINA QUINTET
Sárközi Dina — ének, gitár Golarits Márton — billentyűk, vokál Horváth Botond — gitár Ambrus András — basszusgitár, vokál Horváth Máté — dob, vokál
2023. január 29. Átrium
JAZZ SHOWCASE JAZZ-TE H ETSÉGBÖRZE — VARGA BALÁZS / EXPRESSION
Varga Balázs — gitár
Horváth Béla — zongora, billentyűs hangszerek Bundzik Lénárd — vibrafon Dani Norbert — bőgő, basszusgitár Fábry Adonisz — dob Danyi Diána — vokál
2023. január 28.
Fesztivál Színház
JAZZ SHOWCASE K R IZ & JESÚS MOLINA
Csapó Krisztián — harsona Pecze Balázs — trombita Soso Lakatos Sándor — szaxofon Tálas Áron — zongora, Fender Rhodes Mike Gotthard — gitár Gudics Martin — basszusgitár Gudics Marcell — dob
Vendég: Jesús Molina — zongora, billentyűs hangszerek
2023. január 29. Fesztivál Színház JAZZ SHOWCASE JAZZ B OIS FEAT. KALÁKA
Molnár Bencze — billentyűs hangszerek Sági Viktor — gitár, basszusgitár Czirják Tamás — dob Közreműködik: Kosztolánszki Dominik „Dombeats” — szaxofon, fuvola Vendég: Kaláka együttes: Gryllus Vilmos — gitár, ének, Gryllus Dániel — furulyák, citera, ének, Becze Gábor — nagybőgő, Radványi Balázs — gitár, mandolin
AMÁLIA RODRIGUES MÉLTÓ ÖRÖKÖSE
A portugál fado, ez a melankolikus, keserédes, lélekhez szóló zenei műfaj örök és megunhatatlan. Bár specifikusan egy adott néphez kapcsolódik, hatása egyetemes. Mint minden ilyen nagy műfajnak, ennek is megvan a királya, királynője: a negyvenes évektől aktív és az ezredfordulóig korona nélkül is uralkodó Amália Rodrigues. De megvannak azok a követői is, akik az ő nyomában hasonlóan naggyá tudtak válni. Közülük egyértelműen a WOMEX életműdíjjal kitüntetett Mariza a legjelentősebb mai fado-sztár, aki most egy Amália előtt tisztelgő műsorral érkezik a Müpa színpadára.
A fado az örök elvágyódás zenéje, a megfoghatatlan iránti sóvárgás lélekbalzsamozó zenei kivetülése, amiben benne rejlik az is, hogy ismerjük, korábban már megéltük a vágyott boldogság érzését. Amália Rodrigues olyan a fado világában, mint Aretha Franklin volt a soulnak, Bob Marley a reggae-nek, vagy Cesária Évora a mornának — egy műfaj meghatározó, a világ
Az utolsó példa, Cesária Évora már csak azért is jó párhuzam, mert a Zöld-foki szigetekről származó, általa képviselt zenei világ sok hasonlóságot mutat a portugálok fadójával, aminek Rodrigues 1999-ben bekövetkezett halála idején már volt egy világ viszonylatban is jelentős újhulláma Dulce Pontessel, Mísiával, a Madredeusszal, vagy éppen Marizával. Ő egy Rodrigues előtt
Túlzás nélkül állíthatjuk, világszerte a fado új nagykövete lett, aki a tradicionális fadót is lenyűgözően énekli, de képes volt a műfajt megújítani, felfrissíteni, mai zenei környezetben is hatásosan, hitelesen megszólaltatni. 2014-ben az addigi legfiatalabb előadóként kapta meg a rangos világzenei elismerést, a WOMEX életműdíját. Mariza mindig is gondozta, repertoárján tartotta Rodrigues életművét, egy teljes lemezt azonban csak 2020-ban, pályafutása huszadik évfordulóján szentelt neki. Most ezzel a Canta Amália című albummal láthatjuk viszont a Müpa színpadán. Tíz emblematikus Amália-dal, tíz klasszikus mű előadása, amely Rodrigues születésének századik évfordulójára jelent meg, de a számok ebben az esetben nem sokat jelentenek. Ezek a dalok így is, úgy is legyőzik az időt: halhatatlanok.
szemében emblematikus sztárja, aki egyesít magában mindent, amit az adott kifejezésmódról gondolunk — akkor is, ha mindnek megvannak a további, akár hasonlóan jelentős, de mindenképpen hasonlóan kiváló előadói.
tisztelgő tévéműsorban tűnt fel. Nem is feltűnt: valósággal berobbant a köztudatba, hiszen 2001-ben már százezer példányban kelt el bemutatkozó nagylemeze, egy évvel később pedig már ő énekelte a portugál himnuszt a válogatott világbajnoki nyitómeccsén.
2023. január 17.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem MA R IZA
Mariza — ének
Luís Guerreiro — portugál gitár
Bese János
Carlos (Phelipe) Ferreira — akusztikus gitár
Adriano Alves (Dinga) — basszusgitár
João Freitas — ütőhangszerek
João Frade — harmonika
A DOLGOK ÁLLÁSA A HAZAI NÉPZENÉBEN
A Müpa 2008 óta minden évben megrendezte A népzene ünnepe — a táncháztól a világzenéig című gáláját, amely gyermekeknek szóló műsorral, táncházakkal és koncertekkel járja körbe a dolgok állását a hazai folkzenei színtéren. Alapos keresztmetszet arról, mennyire sokrétű és élő zenei hagyományt ápol a sorozat.
A 2023-as minifesztivál Páll Éva gyermekkoncertjével kezdődik, a Míves Mesterségek című műsorban népdalok, mondókák, mesék segítségével idézi fel zenekarával a régi mesterségeket a gyermekek számára. Feltűnnek takácsok, szabók, cipészek, csizmadiák, fazekasok, kovácsok, molnárok és más mesterségek képviselői.
ismert zenészeiből, akiket régi keletű barátságuk mellett a magyarpalatkai zene szeretete köt össze.
A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben este fél nyolctól két részben, egyfajta showcase formájában váltják egymást a fellépők. Mindenkire nagyjából húsz perc
…szédítő utazást tehetünk meg, amelynek során a délszláv zenei világtól a cigányzenén át az erdélyi hangulatokig jutunk, az etnojazzre pedig folkrock felel majd…
A kétszer hatvan perces esti gálaműsort — amelynek a Vujicsics zenekarból ismert Eredics Gábor a házigazdája — két táncház fogja közre. Előbb a délutáni cigány táncházban a Khamoro és Farkas Zsolt táncoltat, az estet záró magyar táncházban pedig a Budapest Mezőség Band és Kalász Máté a házigazda. A Khamoro együttes célja a magyarországi és közép-európai autentikus cigány kultúra gyűjtése, megőrzése, áthagyományozása, színpadra állítása, a Budapest Mezőség Band pedig már több mint tíz éve kifejezetten táncházakon muzsikáló együttesként jött létre más formációk
jut, így egyrészt garantált a sűrű este, másrészt viszont szédítő utazást tehetünk, amelynek során a délszláv zenei világtól a cigányzenén át az erdélyi hangulatokig jutunk, az etnojazzre pedig folkrock felel majd. Básits Branka első saját lemezanyagáról Szigetcsép szerb népzenei örökségét villantja fel, Tímár Sára viszont már negyedik saját nevén jegyzett albumát, az Ének a határtalanról című, örökkévalóságot kutató anyagot mutatja meg. Az első részt a magyar etnojazz egyik legnagyobb formátumú fúvósa, Borbély Mihály és zenekara zárja: a Polygon trió eddig megjelent két albumát
a közönség és a kritika is lelkesen fogadta, most ismert számaik mellett legújabb zenei kísérleteikből adnak ízelítőt.
A második részben a friss lemezt bemutató MORDÁI idézi meg a hetvenes évek progresszív hazai folkzenéjét úgy, hogy az első album óta átalakult felállás még több jazzes elemet épített be emelkedett dalaikba.
A 2020-ban alakult Magyar Banda a hazai népzenei mozgalom elismert fiatal muzsikusaiból áll, a népzenében manapság kevés figyelmet kapó variálókészségre és az önismétlés elkerülésére alapozzák zenéjüket. A koncertműsort a Kanizsa Csillagai zárja, várhatóan a rájuk jellemző lehengerlő és ellenállhatatlan cigányzenei műsorral, ami után még muszáj lesz egy kicsit tovább ropni az estzáró táncházban.
Bese János2023. február 5.
Előcsarnok, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
A NÉP Z ENE ÜNNEPE —
A TÁNCHÁZTÓL A
Közreműködik: Básits Branka Tímár Sára és zenekara
Borbély Mihály Polygon MORDÁI
Magyar Banda Kanizsa Csillagai
Házigazda: Eredics Gábor
VILÁGZENÉIG
ÁTSZŰRT TRADICIONÁLIS KULTÚRA
GORAN BREGOVIĆ balkáni mixtúráját az is ismeri, aki még a nevét sem hallotta az egykori Jugoszlávia legnépszerűbb zenekara, a Bijelo Dugme gitáros-dalszerzőjének, hiszen zenéi és dalai között, amelyeket Emir Kusturica világszerte népszerű filmjeihez
A cigányok ideje, Arizonai álmodozók, Underground — komponált, bizony akadnak nagy slágerek: Ederlezi, Mesecina, Kalasnjikov. Ezúttal termésének legjavából hallhatunk ízelítőt, ráadásul a BUDAFOKI DOHNÁNYI ZENEKAR kíséretében.
Mit köszönhetünk Bregovićnak? Mi, magyarok például a bajai Forum együttest, amely a hercegovinai szerb és horvát felmenőkkel is rendelkező, szarajevói születésű zeneszerző híres jugoszláv zenekara, a Bijelo Dugme közvetítésével jutott el a brit újhullámos ska stílusig — és ezzel a magyar popzene egyik izgalmas kislemezéig a nyolcvanas évek elején. De ennél természetesen sokkal több dologért is hálásak lehetünk neki, hiszen különböző pop- és rockzenei műfajokon lazán átszörföző zenekarának megszűnése után Kusturica filmjeit tette jobbá szerzeményeivel, amelyekben összevegyített mindent, ami a keze ügyébe került.
Amerikai filmes munkája (az Arizonai álmodozók dalai) Iggy Poppal és Johnny Deppel is összehozta, a Toxikus botrány filmzenéje Scott Walkerrel, a Margó királyné egyik betétdala Ofra Hazával (és Oscarjelölésig is repítette), az Underground egyik szerzeménye pedig Cesária Évorával közös.
Egyébként is számos együttműködésre épülő albumot adott ki (például Sezen Aksuval, George Dalarasszal vagy Kayah-val) a balkáni zenéktől a cigányzenén át a görög dalhagyományig többféle stílusban, és Goran Bregovic’ & his Wedding and Funeral Band nevű együttesével is jegyez néhány emlékezetes kiadványt, amelyek dalai sokszor akkor is filmes hatásúak, ha történetesen nem is filmzenék. Szerteágazó életmű tehát az övé, kínál bőven válogatnivalót, és Bregović ki is mazsolázta, amit eddigi termése legjavának tart, hogy legújabb műsorában saját zenekara mellett a Hollerung Gábor vezényelte Budafoki Dohnányi Zenekarral kiegészülve, szimfonikus hangszerelésekkel hallhassuk legnépszerűbb dalait ezen a magyarországi bemutatón.
Bese JánosElsősorban a zenekara magját alkotó cigány rezesbandákat, a balkán megannyi zenei árnyalatát, bolgár énekesnőket, szimfonikus zenekart, dobgépet, szintetizátort, popot, rockot. Bregović mindig átszűr magán egy jó adag tradicionális kultúrát, és a végeredmény mindig szerethető — hol megejtő, hol vérpezsdítő — muzsika.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem THE B EST OF GORAN BREGOVIĆ
GORAN BREGOVIĆ & HIS WEDDING AND FUNERAL BAND
Közreműködik:
Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Hollerung Gábor
EGYRE INTENZÍVEBB KÖZÖS MUNKA
…miközben a műsorok tudósítottak a közös alkotás folyamatáról, egyúttal formálták, dokumentálták is annak alakulását.
Fotó: Fotó: Bátori „Jim” Gábor 2023. január 24., 25. Fesztivál Színház BE C K@GRECSÓ: HOZTUNK
Amikor két művész egymásra talál, abból vagy egyszeri projekt, vagy kedvező esetben hosszabb távú munkakapcsolat alakul ki. Ha az utóbbi valósul meg, akkor is lehetnek fokozatok a közös munka intenzitásában. A 30Y frontembere, BECK ZOLI, valamint az egyik legnépszerűbb magyar író, GRECSÓ KRISZTIÁN közös sorozatából, a Hoztunk valamit magunkból című időutazós, zenés irodalmi pódiumestből most kifejlődött nagylemez ezt a váltást jelzi. Az est pedig az említett album bemutatója lesz.
Beck Zoli és Grecsó Krisztián jó tíz éve zenél együtt színpadon. Kezdetben a Rájátszás zenés-irodalmi sorozatban lettek egymás párjai, ennek nyomán barátai, majd egyre inkább szerzőtársai is. Beck Zoli a 30Y-nal az ország egyik legnépszerűbb popzenei előadója, Grecsó Krisztián viszont egy másik művészeti ág jeles képviselője, így a dalszerzésben, színpadi éneklésben neki kellett nagyobb lépéseket tennie, ám az egymást inspiráló művekből végül közös dalok születtek, néhány éve pedig mindkettejük törekvései abba az irányba kezdtek mutatni, hogy mindebből egy közös est is kikerekedjen.
Mivel „a zenész, aki — elég sokszor — felolvas, és az író, akinél — elég sokszor — van egy gitár” nagyon jó párost alkot, a Hoztunk valamit magunkból című műsor első és eredetileg egyetlennek tervezett pécsi előadásából egyre több lett, és miközben a műsorok tudósítottak a közös alkotás folyamatáról, egyúttal formálták, dokumentálták is annak alakulását. A világjárvány miatti lezárások — azaz másfél év — után ketten együtt álltak először színpadra, együtt vedlették le a rájuk rakódott civil énjüket és növesztettek újra előadói szárnyakat. Úgy, hogy saját szövegeik egymásra ható ereje mellett a magyar költészet folytonosságával is párbeszédre keltek.
Mostanra pedig mindebből kinőtt egy — vinylen is megjelenő — nagylemez. Egy olyan album, amely élőben ezen a januári estén hallható először. A „sok együttlét, utazás, hosszú éjszakák és hirtelen érkező reggelek” inspirációja egy mindenestül közösen írt, szinte tematikus lemezzé állt össze. A dalok hangját, stílusát, erejét a sok munkával, kísérletezve, érlelve felvett anyag adja, amit az előadók Ligeti György producerrel rögzítettek a pécsi ZAJZAJZAJ stúdióban.
A koncerten a lemez anyaga szólal meg. Annak a közönségnek is nagyrészt új műsor lesz ez, amelynek tagjai már láttak-hallottak Hoztunk valamit magunkból-estet. Vagyis ezt mindenkinek, aki rokonszenvezik ezzel a két jóemberrel, látnia kell. És ki ne rokonszenvezne velük?
Dömötör EndreVALAMIT MAGUNKBÓL LEMEZBEMUTATÓ KONCERT
Beck Zoltán — ének, gitár, zongora, billentyűs hangszerek Grecsó Krisztián — ének, gitár
KÖNNYŰ 2023. január—február
Az elemek nála a legtermészetesebb közeget jelentik…
ERDŐBŐL FOLYÓBA
KOLLÁR-KLEMENCZ LÁSZLÓ a magyar popzene egyik nagy kívülállója, aki dalaival mégis belülre, hol a rengetegbe, hol egy folyó sodrásába tud kerülni. KAMARAZENEKARával közös ötödik, legújabb nagylemezét mutatja be ezen az estén, A folyó című anyag a természetben mélyre hatoló munka zenei leképezése, modern, klasszikus és népzenei elemekkel is dolgozó zenekari megszólalással.
Kollár-Klemencz László a nyolcvanas évek végén a Boann zenekar frontembereként kezdte zenei pályáját, megszólalásukat ma artrockosnak hívnánk. Majd az abból az amerikai David Bornsteinnel alakult Andersennel már nemzetközi ismertségig jutott, hiszen alternatív rockdalaikat, klipjeiket a Music TV is játszotta. Itthon a szélesebb közönség a Zene a nyulaknak projekttel ismerte meg KollárKlemencz Lászlót, A kis tehén című dallal és lemezzel (és rajzfilmfigurával), amely hamar átfolyt a Kistehén Tánczenekarba, amely aztán valóban országos slágereket jegyzett (Szájber gyerek, Virágok a réten, Szerelmes vagyok minden nőbe), és a 2006-os Szerelmes vagyok minden nőbe című lemez idején jelentős nemzetközi érdeklődést is generált — magam egy holland fesztiválon ugráltam dalaikra a több ezer fős közönség társaságában.
A zenekar később is megőrizte remek jellegzetességeit, de Kollár-Klemencz László a Kistehén népszerűsége csúcsán, 2008-ban jelentette meg első olyan lemezét (Ember a fán), amely már egyértelműen személyes világát prezentálta. A lemezcímekkel (Legesleges — 2014, Rengeteg — 2016, Ég az erdő — 2020, A folyó — 2023) is természetközelséget hirdető anyagok a mára Kollár-Klemencz Kamarazenekarrá formálódott felállással intimebb, kamarahangszerelésű zeneiséget fejlesztettek ki albumról-albumra, s ebben a klasszikus és modern kamarazene mellett népzenei ihletettség és folkos dalszerző-előadó-hagyományok is találkoznak.
Nem csoda, hiszen Kollár-Klemencz alkotásaiban, ideértve írói munkásságát is (eddig két novelláskötete és egy regénye jelent meg), a tudatos munkálkodás és az ösztönös játékosság keveredik. Az elemek nála a legtermészetesebb közeget jelentik: a föld, a rengeteg mélyén eredő folyó, a mindenben jelen lévő víz vagy a tűz, az égő erdő mind naturális, jelenvaló, ám dalaiban éppen annyira megidézi a természetfelettit is. És a kettősségek játéka is folytatható: amennyire hordozzák dalai a magyar kultúra hatását, annyira határok nélküliek. Amennyire érett lett zenekara a klasszikus megszólalásokra, annyira modern is, de ahogyan a szerző mindig új utakat keres, ugyanúgy a szilárd állandóság is jellemzi. Öröm és fájdalom kéz a kézben jár nála, dalai mindennaposak és ünnepiek, de mindig szeretettel teliek.
Dömötör Endre2023. február 24., 25. Fesztivál Színház
KOLLÁR-KLEMENCZ
LEMEZBEMUTATÓ KONCERT
K AMARAZENEKAR: A FOLYÓ
Kollár-Klemencz Kamarazenekar: Kollár-Klemencz László — ének, gitár Mákó Kató — ének, ütőhangszerek Valkó Béla — cselló ifj. Csoóri Sándor — brácsa Vajdovich Árpád — bőgő, vokál Csernovszky Márk — zongora, vokál Bordás Zoltán — ütőhangszerek
„A KIMONDOTT MÖGÖTT A KIMONDHATATLANT”
SZVOREN EDINA tizenkét évvel ezelőtti indulása a magyar irodalom posztmodernen túli korszakára esik, arra az időre, amikor végleg kimerült a nyolcvanas évek szédületes hullámokat vető, epikus áradása. Bizony talanság jellemzi ezt az időszakot: az addigi esztétikai gondolkodás elveszti kereteit. A kritikai észjárások elbizonytalanodnak, visszarendeződési fordulat kezdődik. Úgy tűnik ekkor, hogy a kezdeményező ambíciók elapadtak, az írók visszanyúlnak a jól bevált, olykor akár a modernitást megelőző eszközökhöz; a realizmus nem új értelmet nyer, hanem mintegy biztonsági tartalékként ismét bevethető a történetekre vágyó közönség megnyerésére.
Szvoren azonban teljesen más, szuverén utat választ. 2010-ben megjelent Pertu című novelláskötete feltűnő bemutatkozás; minden egyes szövegén érződik, hogy nem kezdő munkákról van szó, hanem alaposan, a molekulákig desztillált prózapárlatokról.
Ahogyan egyetlen író, ő sincs egyedül. A hagyomány különböző rétegeibe nyúló gyökerei Kafkáig, Borgesig, Plathig, Örkényig, Hajnóczyig, Carverig, Cortazárig, Bruno Schulzig nyúlnak. Ha írói facebook-profiljában az ismerősök arcképcsarnokát meg kellene szerkeszteni, abból a fentiek nem hiányozhatnának. Ha pedig a Szvoren-próza tradícióárnyalatainak még mélyebb rétegeit kutatjuk, akkor — és persze Kafka nyomában — Buber Haszid történeteiig is eljuthatunk.
Köteteinek háttere sosem változik, az elbeszélések a kimondott mögött a kimondhatatlant, a megragadhatatlant hozzák minduntalan játékba, és Szvoren attól sem tágít, hogy anyagválasztásai jelen idejűek.
A distinkciót azonban érdemes nyomatékosítani, hiszen ezzel a Szvoren-novellák eredetisége még erőteljesebb hangsúlyt kap. Az úgymond kortárs matéria, amelyből dolgozik, mondataiban átlényegül, úgy válik könnyűvé, hogy mentesül a földhözkötöttségtől, ám eközben légies terhekkel lesz súlyosabb. Szvoren írói észjárása — jobb híján ez, ami a begyakorolt fogalmi nyelven állítható — a parabolákra jellemző kis áramkörökben otthonos. Pontosan tudja azt, ami nem tudható. A nemtudás azonban semmiféle homályos irányba nem lendül el, megmarad a szikár, jóllehet, fölöttébb poétikus, egyszerre asszociatív és egyidejűleg adatoló prózajellegnél.
„Semmi nincs készen a fejben, a mondat konkrét alakjától függően változik minden. Az én fejemben ugyanis, azt hiszem, nincsen a szövegtestről leválasztható tartalom. Én nem akarok mondani semmit. Az más kérdés, hogy óhatatlanul fogok mondani valamit, ez kikerülhetetlen.” (Szvoren Edina)
Jánossy Lajos
SOKOLDALÚAN Művészetről
2023. január 16.
Üvegterem
LITERÁRIUM — KORTÁRS ÍRÓK A MÜPÁBAN
SZ V OREN EDINA-EST
Közreműködik: Török-Illyés Orsolya — színművész Razvaljajeva Anasztázia — hárfa Műsorvezető-házigazda: Jánossy Lajos Rendező: Balog József
A LEGŐSIBB TUDÁSBÓL ÉPÍTKEZŐ, ÖSZTÖNÖS KÖLTŐ ÓRIÁS
„Házunk szélső ház, a falutól kissé távol… Távoli körben dombok, erdők, hegyek. Nyugaton a Ság és Kemenesalja, keleten a Somló és a Bakony. Tíz esztendeig futkostam itt, utánozva embert, állatot, madarat. […] Fészket raktam az öreg fákra, kőtojásokat költögettem. Egyik fáról a másikra a koronán egyetlen ágacska irgalmával is átlendültem. Éltem a félvad életet, nehezen törtem be az iskolában. A fegyelmet tán azért tűrtem, mert nagy volt bennem a kíváncsiság” — olvashatjuk Nagy László Életem című önéletírásában, amelyben nemcsak gyerekkorának természetközeli pillanatait idézi fel, hanem költészetének ősi motívumokból ihletet merítő gyökereihez is közelebb kerülhetünk. „Talán az utolsó nagy tehetségű magyar költő, aki még benne él a múlt paraszti hagyományvilágában, a kultusz és a mitológia szintjén ismeri meg a népi szokásvilágot” — írja róla monográfusa, Tüskés Tibor.
Született művész volt. Fiatalon a képzőművészet érdekelte: grafikus, majd rajz szakon folytatta tanulmányait az Iparművészeti, később a Képzőművészeti Főiskolán, és csak évekkel később döntött úgy, hogy inkább a költészet felé fordul. Választását családja fenntartásokkal kezelte. Édesanyja úgy tartotta, költőnek nem kell tanulni, az csak egyszerűen lesz az ember. Ebben igaza is volt, hiszen Nagy László is igazi, ösztönös költő volt, költészetének formavilágára és hangjára is jellemző egyfajta nyers darabosság. Erősen táplálkozott a magyar vidék, a paraszti kultúra vallásos és babonákkal átszőtt hagyományaiból. Bár nem lett képzőművész, a képzőművészet mindvégig összekapcsolódik munkáival, alkotótársai között sok festő, grafikus, filmes volt.
A 20. századi magyar költészet megkerülhetetlen alakja: nyakasöntudatos személyisége, megalkuvást nem ismerő életútja példaként állt nemzedéke, pályatársai előtt — összetéveszthetetlen hangja máig ható. Életművének darabjai erősen kötődnek a megélt valósághoz, életeseményekhez, de jelképrendszere a paraszti kultúra mitológiájában gyökerezik — e kettő kapcsolódik össze keresetlenül egyszerű és mégis többszörösen rétegzett verseiben.
Édesanyja úgy tartotta, költőnek nem kell tanulni, az csak egyszerűen lesz az ember.
A Vers-estek a Müpában sorozatának februári műsora Zalán Tibor szerkesztésében, a Nemzeti Színház művészei és Darvas Ferenc közreműködésével eleveníti fel Nagy László alakját és költészetét — megismerhetjük egy nehézségekkel megterhelt életpálya állomásait, a versekben megjelenő, minden fájdalmon átszűrődő természet- és életszeretet erejét, a magyarság, a kultúra és az ország iránt érzett felelősség és elhivatottság mozgatórugóit.
Szekeres Dóra2023. február 6. Üvegterem
VERS-ESTEK A MÜPÁBAN N A GY
LÁSZLÓ
Közreműködők: a Nemzeti Színház művészei Darvas Ferenc — zongora A műsor összeállítója: Zalán Tibor Rendező: Rubold Ödön
KÖVESSEN MINKET ONLINE IS! KÖZÖ
LÉKET KAPOTT
A VILÁG
Nem valószínű, hogy bárki is binge watching azaz sorozatdaráló üzemmódban egyvégtében nézné végig Fellini mind a huszonhárom filmjét — a harmad- és negyedfilmeket is beleértve –, noha ez a két teljes nap hihetetlenül izgalmas lenne. Federico Fellini elvarázsolt világában ugyanis benne foglaltatnak az 1950 és 1990 közötti négy kalandos évtized változásai. A Müpa Filmklub Fellini-sorozata ennek alig a felét mutatja be. Mazsolázgatás — ennek minden előnyével és hátrányával. Vannak, akik kicsipkedik a mazsolát. Vagy azért, mert az édesebb, vagy azért, mert utálják azokat a kis aszott barna izéket a tésztában. Csakhogy a Fellini-életmű maga a mazsolás kalács.
Ahogy változott a világ, változtak Fellini női és az értük rajongó, általuk beteljesedni vágyó férfiak is. Az édes élet (1960) Marcellója nem hasonlít Casanovára (1976), és Snàporaz, A nők városa (1980) főhőse sem mutat sok közösséget a Ginger és Fred (1986) Pippójával, aki hajdanán pompásan utánozta Fred Astaire-t, noha mindkét utóbbi film főszerepét ugyanaz a Marcello Mastroianni alakítja. Bocs, Marcello egy kicsit megöregedett. Fellini is. A világ is más lett. Meg aztán az álomnők és az álombéli nők is megváltoztak. Másként szólt egykor Gelsomina trombitája… Naná, hogy másként szólt, hiszen Fellini korai filmjeiben még a varieté, a cirkusz, a mozi, a mutatványosok és bohócok jelentik a közönség által közösen megélt attrakciót. Aztán az idő előrehaladtával a közös élmény áttevődik a televízióra. És ennek az új világnak az attrakciói azok az óriások, törpék, torzszülöttek, akik egykor még Fellini mozis világának furcsa, de a maguk módján természetes lakói voltak. A nők városa még régimódi Fellini-film, ahol az álmok, az emlékek és a valóság átjárkálnak egymásba. A következő filmjeiben viszont már egyre jobban foglalkoztatja a kérdés, hogy van-e még válaszfal a valóság és a fikció között. Az És a hajó megy (1983) hajója látszólag az időn és a történelmen kívül navigál. 1914-ben vagyunk. Ez rendben is lenne. Miért is zavarná ez a hajó kegyeletteljes útra induló utasait? Aztán beszivárog a történelem. A Nagy Háború. És léket üt a hajón. A világon. A film kezdetén a némafilmes híradóimitáció narrátora honnan is tudhatna erről? Miért akarna bárki is tudni erről? Miért is kellene a díszletek világára ráereszteni a pusztító valóságot?
De, tessék mondani, hol találom a valóságot? Fellini roppant kritikus a tömegmédiát illetően. Kései filmjeiben állandóan visszatér a gondolat, hogy a világról való tudásunk forrása a televíziós showműsor. A Doktor Antonio megkísértése (1962) elején van egy mókás képsor. Kispapok, apácák, vízisíelők, divatfotózás — és filmforgatás. A forgatáson talán Sámsont és Delilát van szerencsénk látni, ahol is Sámson egy láthatólag kelléksziklát hajít ellenségeire, aztán könnyedén felkapja a nőt, és rohan… Hogy a szépségesen telt nőszemélyt végre le tudja tenni. Poén. Egyben pedig vallomás: ez nem a valóság. A valóságban a kőtömbök súlyosabbak. A művésznő súlya stimmel. Az egyik illúzió-fikció, a másik a valóság. A Ginger és Fred televíziós katyvasza viszont csinált valóság, amelyben egymással versengenek a csalók és a csalások. Az Interjú (1987) pedig igen gonosz. Fellinitől eddig sem volt idegen, hogy eljátsszon a valóságba benyomuló fikció gondolatával. Vagy fordítva? A Róma (1972) jellegzetesen ilyesfajta játék volt. Az Interjú még ennél is szemtelenebb, hiszen főhőse nem más, mint maga Fellini, akivel egy japán forgatócsoport készít interjút. Tele van öniróniával. Fellini felvonultatja saját közhelyeit, hiszen maga a vonulás is a rendező egyik kedves közhelye. És közben felvetődik a kérdés: mi a büdös francot érthetnek a japánok ebből a számukra kulturálisan végtelenül távoli világból? Mi marad Felliniből, ha kiragadod a maga teréből, korából és kultúrájából? Talán a szupersztár? Vagy olyasfajta attrakcióvá válik maga is, mint az általa bemutatott óriások és törpék, a show-ba becibált sokcsecsűek, csodalátók és csodatévők? Zavarba ejtően vallomásos film.
Négy évtized alatt Fellini többször is filmnyelvet váltott. Az ördög tudja, miként volt képes arra, hogy megőrizze azokat a fordulatait, látványait, hatásait, amelyek akár egyetlen képben is azonosíthatóvá teszik a szerzőt. Fellini hosszú vonulása ez. A neorealizmusból indul, átlép az új hullámok korába, hogy aztán a hatvanas évek gondolatai után először társadalom-, majd önkritikussá váljon, elgondolkodva azon, merre is halad a világ. De megmarad Fellininek, aki terjengős filozofálgatás helyett újra meg újra a porondra rendeli cirkuszi truppját. Az már más kérdés, hogy mi, nézők gyermeki örömmel, várakozással, izgulva, fanyalogva, nevetve, értetlenül vagy szorongva szemléljük a fűrészporon zajló eseményeket. Mert a világ velünk is megtörtént. És éppen most is történik.
Réz András
2023. január 16., 30., február 13., 27. Előadóterem
FEDERICO FELLINI ELVARÁZSOLT VILÁGA A NŐK V ÁROSA, ÉS A HAJÓ MEGY, GINGER ÉS FRED, INTERJÚ
Házigazda: Réz András
MÜPA FILMKLUB 2023. január—február
De, tessék, mondani, hol találom a valóságot?
ÉS MOST VALAMI
EGÉSZEN MÁS
Szeretjük a szokásokat, kedveljük, mert érteni véljük azt, ami ismerős. Olykor mégsem árt kicsit kimozdulni a komfortzónánkból, és más szemmel nézni a minket körülvevő világra. A téli családi és ifjúsági programok erre adnak lehetőséget.
222 évvel a bemutatója után is figyelmet érdemel és feltűnést kelt Haydn oratóriuma, Az évszakok, amelynek újévi, gyerekeknek szóló keresztmetszete először csendül fel a Müpában. Az előadás persze nem csupán attól lesz érdekes, hogy ez az alkotás a Haydn-életmű egyik záróköve: a Düsseldorfi Szimfonikus Zenekart és a Magyar Rádió Énekkará t, meg a ragyogó szólistákat, Rácz Ritá t, Megyesi Zoltán t és Sebestyén Miklós t vezénylő Fischer Ádám a tőle megszokott közvetlenséggel és humorral oszt meg adalékokat az ifjú közönséggel a nagynevű szerzőről és művéről.
Van miről beszélni, kezdve azzal, hogy Az évszakok az oratórium műfaján belül szokatlan módon nem (közvetlenül) vallásos tematikával él. Az év egymást szabályos rend szerint váltó szakaszai persze ugyanarról a nagy körforgásról beszélnek, amely a világ rendjét irányítja: természet és ember kapcsolatának szezonális változásai mögött sejteni az első mozgatót. A műben a biblikusmitológiai háttér helyett a közös, hétköznapi tapasztalat kerül fókuszba. A négy fő rész a négy évszakot képezi le, és bár a figyelmes hallgatóban körvonalazódik egy narratíva egy vidéki család egy évéről, Az évszakok valójában versek, lírai impressziók, szabadon szárnyaló gondolatok gyűjteménye.
A tavasz az ébredés, a magvetés időszaka, a kórus pedig az Urat dicsőíti nagy munkájáért. Nyáron korán kel a földműves. A felforrósodott nappali levegőt lehűti a semmiből érkező vihar, majd harangszó búcsúztatja a napot. Ősszel a szerelmeseknek végre jut idejük egymással is foglalkozni, de ez a megfelelő pillanat a vadászatra is. Télen mindent puhán befed a hó: a basszus arról énekel, hogy az egyes évszakok az emberi élet egyes állomásainak felelnek meg — és ezzel nem is lehet vitatkozni.
Megrendítően rövid élet adatott a magyar irodalom egyik legizgalmasabb alakjának, az alig huszonhat évesen a segesvári csatában nyom nélkül eltűnt Petőfi Sándornak, akiről érettségi tétel, néhány tankönyvoldal meg persze országszerte számos jól-rosszul sikerült emlékmű és szobor jut először eszünkbe. Pedig ez csak a jéghegy csúcsa: a Literárium Junior januárban induló ötrészes, a költő születésének kétszázadik évfordulóját új perspektívából ünneplő sorozatának házigazdája Szálinger Balázs költő, író, aki az ismeretlen Petőfiről beszél fiatal közönségének.
A lexikonok unalmas adathalmaza helyett az egyes alkalmakon az ember és az alkotó merőben szokatlan arcéle bontakozik ki. Mert Szálinger hittel vallja, hogy a valódi Petőfi szerepe és jelentősége korántsem merül ki a Nemzeti dal lelkesítő soraiban vagy a Szeptember végén rezignált szépségében. Petőfi Sándor ugyanis a kor legnagyobb sztárja lehetett volna a kamaszok között, aki örök fiatalként a lehető legpontosabban értette, milyen gondok nyomasztják és milyen örömök vidítják a tízes–húszas éveiket taposók életét.
Rendhagyó irodalomóra a műfajmegjelölés, az eseményen jelen lévő kamaszok pedig Szálinger Balázs társaságában és értő idegenvezetésével valóban kivételes találkozásra készülhetnek. Az életmű kötelező olvasmányként rendre előkerülő darabjai is szóba kerülnek, támogatva-segítve az iskolai felkészülést, de a valódi hangsúly egy eddig kevesek által látott Petőfi-mozaik minél teljesebb, közös kirakásán lesz.
A Hangulat Junior népszerű sorozatának januári és februári epizódjai szintén a különböző generációk izgalmas együttműködéséről szólnak. A színpadon és a nézőtéren ugyanis egyaránt fiatalok ülnek: a Zeneakadémia Rendkívüli Tehetségek Képzőjének ifjú muzsikusai őket jól ismerő vezetőik, Eckhardt Gábor és Fülei Balázs zongoraművészek mentorálásával és moderálásával mutatják meg kortársaiknak, mi mindent tudnak már.
Eckhardt Gábor elárulja, hogy a cél minden alkalommal az, hogy minél emberközelibb és szerethetőbb műsorral rukkoljanak elő: valamivel, ami a közönség és a játszók számára, pusztán életkoruknál fogva is egyformán izgalmas. Az Ütem az ütőn — avagy mit kezdjünk a ritmussal fantázianevű, általa vezetett eseményen így aztán a ritmus sokfélesége áll a középpontban. Konyhai eszközöktől a testdobolásig minden előkerül itt, hiszen a ritmus a klasszikusoktól a hétköznapokig mindenütt kéznél van, csak rá kell találni.
Fülei Balázs a 19—20. századi komolyzenéből választott egy-egy művet arra a két alkalomra, amikor ő lesz a házigazda. A hangbűvész mutatványai keretében Poulenc kései, 1962-ben klarinétra és zongorára komponált Szonátáját elemzi és adja elő ifjú zenésztársaival. Az Üzenet hangokba borítékolva című esemény pedig Dvořák nyolcvan évvel korábban íródott f-moll triójának részleteiben mélyed el.
Jászay Tamás
Balázs
2023. január 1. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem ÚJÉVI KONCERT FIATALOKNAK HAY D N: AZ ÉVSZAKOK — RÉSZLETEK
Közreműködik: Hanna: Rácz Rita — szoprán Lukács: Megyesi Zoltán — tenor Simon: Sebestyén Miklós — basszus Düsseldorfi Szimfonikus Zenekar a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán) Vezényel: Fischer Ádám
2023. január 19., február 23. Zászlótér
LITERÁRIUM JUNIOR AZ IS M ERETLEN PETŐFI I–II. Közreműködik: Szálinger Balázs költő
2023. január 24. Üvegterem
HANGULAT JUNIOR A HANG B ŰVÉSZ MUTATVÁNYAI
Közreműködik: Zsupos József — klarinét Muhari Eszter — zongora Moderátor: Fülei Balázs
2023. február 7. Üvegterem HANGULAT JUNIOR ÜTE M AZ ÜTŐN — AVAGY MIT KEZDJÜNK A RITMUSSAL ZENETÖRTÉNETI KORSZAKOKON ÁTÍVELŐ IZGALMAS, VÉRPEZSDÍTŐ ZENÉK ÜTŐHANGSZEREKRE ÉS ZONGORÁRA Moderátor: Eckhardt Gábor
2023. február 21. Üvegterem
HANGULAT JUNIOR ÜZENET H ANGOKBA BORÍTÉKOLVA
Közreműködik: Balogh Ádám — zongora Kiss Lucia — cselló Kóbor Éva — hegedű Moderátor: Fülei Balázs
MIT REJTENEK AZ ELÍZIUMI MEZŐK?
Száztíz éve, 1913. április 2-án nyitott meg a Théâtre des Champs-Élysées, mely nevét természetesen a közelében futó Champs-Élysées sugárútról kapta. Építésére Gabriel Astruc újságés színműíró, színházi impresszárió (Fjodor Saljapin, Arthur Rubinstein, Wanda Landowska — és Mata Hari — ügynöke) adott megbízást, a terveket Auguste és Gustave Perret készítette. A vasbeton épület szakított a szecesszió organikus, hullámzó-kígyózó motívumaival, és szögletes formáival, egyenes vonalaival az art deco építészet legelső példája lett Párizsban.
A formabontó épület nem mindennapi nyitóprogrammal mutatkozott be. Az első, ünnepi hangversenyen a korszak legismertebb francia zeneszerzői közül öten — Debussy (Egy faun délutánja), Dukas (A bűvészinas), Fauré (Vénusz születése), d’Indy (Wallenstein tábora) és Saint-Saëns (Phaéton; A líra és a hárfa) — saját műveiket vezényelték, másnap pedig Berlioz operája, a Benvenuto Cellini került színre Anna Pavlova táncbetétjével, a karmester Felix Weingartner volt. Szintén Weingartner dirigálta azt a Beethoven-sorozatot, melyen a zongoraművész Alfred Cortot és Louis Diémer, valamint a szoprán Lilli Lehmann lépett fel. Willem Mengelberg vezetésével májusban két hangversenyt adott az Amszterdami Concertgebouw Zenekara, Beethoven 9. szimfóniáját, illetve Fauré Pénélope című operáját játszották, melynek feledhető minőségű és szinte észrevétlenül maradt monte-carlói ősbemutatója után valójában ez volt a — hatalmas nemzetközi érdeklődést és sikert hozó — világpremierje.
Erős kezdés, mondhatnánk — és akkor még nem említettük a Gyagilev-féle Orosz Balett előadásait. A társulat már az ötödik szezonjánál járt, de ez volt az első, amely az új helyszínen zajlott: A tűzmadár és Rimszkij-Korszakov Seherezádéja után Debussy Játékok című „tánckölteményének” bemutatója sokak felháborodását váltotta ki (hogy lehet műalkotás témája egy teniszparti?), de mindez semmi volt ahhoz a zenetörténeti jelentőségű botrányhoz képest, amely A tavaszi áldozat május 29-i premierjén tört ki. 1913 novemberére Astruc csődbe ment, a következő szezon a Covent Garden és a Bostoni Opera vendégprodukcióiból állt. Az I. világháború idején a színház zárva tartott, 1922-ben pedig egy dúsgazdag amerikai üzletember, Harold F. McCormick felesége, Ganna Walska lengyel operaénekesnő vásárolta meg. Az épület tulajdonosa 1970 óta a kétszáz éves múltra visszatekintő Caisse des Dépôts, mely a színház működésének legnagyobb támogatója is: a kiadások több mint felét finanszírozza (további egyharmadot a jegybevételek, 15 százalékot pedig más támogatók hozzájárulásai jelentenek).
A Théâtre des Champs-Élysées évente három-négy operabemutatót tart, és mivel az 1900 fő befogadására képes nagyterem színpada és zenekari árka a nézőtér méretéhez képest meglepően kicsi, a repertoáron számos barokk vagy kamaradarabot találhatunk,
VAN 2023. január—február
de leleményes elrendezéssel nagyobb zenekart foglalkoztató produkciók is megvalósulnak. Az évtizedek során mindvégig változatosság és nyitottság, a legkiválóbb alkotók és előadók meghívása jellemezte az intézmény műsorpolitikáját, és nincs ez másként a 2022/2023-as évadban sem. Gluck Orfeusz és Euridikéje Robert Carsen rendezésében és Thomas Hengelbrock zenei irányításával, Jakub Józef Orliński és Regula Mühlemann főszereplésével, míg Offenbach La Périchole című opera buffája Marc Minkowski és Laurent Pelly együttműködésének köszönhetően volt látható ősszel. Poulenc harmadik, ma is égetően aktuális operája, a Teiresziasz keblei Stravinsky Csalogányával egy estén kerül színre, a rendező Olivier Py, a karmester François-Xavier Roth lesz, a szólisták között Sabine Devieilhe, Cyrille Dubois vagy Chantal Santon-Jeffery nevét is felfedezhetjük. Az évad végére egy biztos siker, Puccini Bohéméletének előadásai kerültek a Francia Nemzeti Zenekar és az utóbbi évek egyik nagy felfedezettje, a szamoai tenor, Pene Pati közreműködésével, a produkciót Lorenzo Viotti vezényli.
Imponáló a koncertszerű opera-előadások listája is — Händel: Ariodante, Massenet: Heródiás, Delibes: Lakmé, Lully: Thésée, Mozart: Così fan tutte, Charpentier: Médée, Bellini: A puritánok, Donizetti: Az ezred lánya; hogy csak néhányat soroljunk fel a tizenhétből (!) —, de emellett számtalan koncertélményben is része lehet a Théâtre des Champs-Élysées látogatóinak: az intézmény az otthona a Francia Nemzeti Zenekarnak és az 1881-ben alapított Orchestre Lamoureux-nek, és a Francia Rádió Filharmonikus Zenekara, valamint a Champs-Élysées Zenekar is itt adja hangversenyei nagy részét. Szoros együttműködést alakítottak ki a Bécsi Filharmonikusokkal, de a többi jelentős művészeti központhoz hasonlóan itt is egymásnak adják a kilincset a világ legkiválóbb együttesei, karmesterei és szólistái. Az izgalmasabbnál izgalmasabb programokon kívül még egy valódi kincset találhatunk, ha átböngésszük a Théâtre des Champs-Élysées honlapját: a rendkívül gazdag archívum segítségével elmerülhetünk több mint száz év történetében, megtalálhatjuk az épület tervrajzait az 1910-es évekből, számos kiadványt a színház múltjáról, valamint 1700 plakátot és 8500 műsorfüzetet (végiglapozható formában) legendás előadókról és produkciókról 1920-tól napjainkig — az elíziumi mezők bősége vár ránk.
Magyarszéky DóraOcsovay Damján
zongoraművész, énekes, zeneszerző
Bangó Adrienne jazzénekesnő
Számomra a klasszikus zene nagyon sokat jelent, mivel kisgyerekként ezzel kezdtem a zenével való ismerkedést. Bár ma már a jazzt érzem inkább magaménak, a klasszikus zene mindig az életem része marad. Rachmaninov kedvenc zeneszerzőim közé tartozik: az ő c-moll zongoraversenyét kivételes német zongoraművész, Anton Gerzenberg szólaltatja meg a Miskolci Szimfonikus Zenekar kíséretével. Török Levente vezényel, aki 2021 júniusában a valenciai Llíriában megnyerte az I. Nemzetközi Karmesterversenyt. Megszólal még az este folyamán Dohnányi Ernő fisz-moll szvitje is, a zeneszerző berlini éveiből. Kevéssé ismert mű, amely felfedezésszámba megy. Akárcsak a fiatal, de máris nagyon sikeres szólista és karmester. Biztosan ott leszek ezen a koncerten!
2023. január 22.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem FELFEDEZÉSEK — IFJÚ GÉNIUSZOK, KLASSZIKUS ZENEKAROK AN T ON GERZENBERG ÉS A MISKOLCI SZIMFONIKUS ZENEKAR 2023. február 1. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem KOR N GOLD—SHAKESPEARE: SOK HŰHÓ SEMMIÉRT
Amint megláttam a Müpa programjai között Korngold nevét, egyértelművé vált számomra, hogy a Hollerung Gábor vezényelte Budafoki Dohnányi Zenekar koncertje biztosan olyan előadás lesz, amelyen érdemes ott lennem. Erich Wolfgang Korngold nevével néhány évvel ezelőtt találkoztam egy vonószenekarra írt darabja kapcsán. A mű nagyon kifejező motívumaihoz rendkívül erős hangulat és atmoszféra társult. Mély nyomot hagyott bennem, igazi „lélekzene” volt. Szerintem egy filmhez vagy színpadi műhöz írt zenei körítés akkor hat legjobban az emberre, ha vizuális inger nélkül is ugyanazokat az érzelmeket váltja ki belőlünk, amelyeket a vásznon vagy a színpadon lejátszódó történések kíséreteként. Sajnos a filmek, színdarabok zeneszerzőiről általában kevés szó esik. Ez az este tökéletes alkalom arra, hogy bepillantást nyerhessünk egy „kulcsember” életművébe.
Tárkány-Kovács Bálint Ocsovay Damján
BAKOS BETTINA
énekesnő
Örömmel tölt el, hogy A népzene ünnepe keretei olyan tágak, hogy beleférnek a népzene és a világzene különböző színfoltjai. Kedves számomra, hogy Tímár Sára és zenekara által a programban helyet kaptak Weöres Sándor megzenésített versei is, hiszen ez azt jelenti, hogy akik a népzene hagyományát tisztelve nőttek fel, szabadon alkotnak és a saját elképzeléseik szerint át dolgozzák fel mindazt, ami befolyásolta zenei világukat. Aki erre a programra ellátogat, nemcsak tehetséges fiatal előadókat hallhat, hanem a magyar népzene és világzene legmeghatározóbb egyéniségeit is, amilyen például Borbély Mihály . Nagyon érdekel, hogy a MORDÁI a Müpában hogyan repít vissza minket a hetvenesnyolcvanas évek füstös hangulatú, de mégis újszerű, élő hangulatába. Ez az este szórakozásra és elmélyült zenehallgatásra is lehetőséget ad, amivel mindenképpen élni fogok.
2023. február 5. Előcsarnok, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem A NÉP Z ENE ÜNNEPE — A TÁNCHÁZTÓL A VILÁGZENÉIG
Fotó: Sinco
„MINDEN TÉRBEN KÖNNYEN ÉS ÖNAZONOSAN MOZGOK”
BECK ZOLTÁN napjaink hazai popzenéjének egyik legismertebb dalszerző-énekese, a 30Y frontembere, emellett a Pécsi Tudományegyetem oktatója. Mintha egész élete a határátlépésekről szólna: irodalom, tudomány, zene szorosan és változatosan kapcsolódik nála.
Gyerekkorában magyartanár vagy rocksztár akart lenni?
Egyik sem: nem fogalmaztam meg, hogy valami akarnék lenni. A nagymamám azt mondta, hogy mivel szépen beszélek, legyek pap, aminél ő nagyobb dicsőséget nem tudott elképzelni. Édesanyám inspirációja révén érdekelt a képzőművészet, majd tízéves korom körül megvehettem az első gitáromat. Azóta írok dalokat: valahogy eleve nem mások zenéje izgatott.
Aztán lett egy magyar szakos diplomája. Az irodalmat is zenészként vizsgálta?
A dalszövegeimnek erős az irodalmi tapadása, végtére is emberi történeteket írok. Ez általában is igaz a magyar zenei térre: az írott irodalom ott van, ott visszhangzik a dalokban.
2010-ben védte meg disszertációját. Roma irodalommal foglalkozni határsértő volt akkor?
A romológia vagy még inkább a Roma Studies önálló diskurzustérként máig
2023. január—február
emancipációs problémákkal küzd. Ezzel együtt, mondjuk, rákérdezni arra, hogy létezik-e etnikus természetű irodalmi kánon, és ha igen, akkor milyen módon létezik, milyen stratégiák mentén lehet róla gondolkodni, mindenhogyan valamiféle szubverzív természetű dolog. Kanonikusnak tűnő, megszokott elbeszéléseket mozdítunk ki, így aztán már maga a rákérdezés is határsértés.
Az egyetemen a 30Y sztárjaként vagy szigorú oktatóként tekintenek önre?
Az előbb fejeztem be az előadásomat, és az épület előtt beszélgettem a hallgatókkal, közben odaszaladt egy lány papírral és tollal, persze a kötelező szelfi is megvolt, aztán beszélgettünk tovább. Szóval nem kell se álcáznom magam, se hivalkodnom azzal, ki vagyok, minden térben könynyen és önazonosan mozgok, az aktuális szerepeim természetesen választódnak el vagy érnek össze.
Pécsen létrehozta a Zenélő Egyetemet, miközben a popzene és az akadémiai szféra a köztudatban távol áll egymástól. Egyszerű volt a ZEN alapgondolata: a popzene mint társadalmi fenomén mindenütt jelen van az életünkben a hajviselettől az öltözködésig, mégis úgy hisszük, nincs vele értelmezői feladatunk. Az is lehet, hogy popzenészként volt bennem rejtett megbántottság is, hogy ez a zene valami leértékelt ifjúsági kultúra, amit illik egy idő után kinőni. Elkezdtünk a hallgatókkal és oktatókkal egy most már több mint tíz éve futó programot, elméleti és gyakorlati kurzusokat kínálunk az összes egyetemi karunk számára.
Az irodalommal sokrétű a kapcsolata, a tanítás-kutatás mellett a Libri-díj zsűritagságától a kortárs irodalom jeleseivel közös előadóestekig. Grecsó Krisztiánnal lemezbemutató koncertje lesz a Müpában: mit hoznak magukból? Valójában mi magunk leszünk és vagyunk a határsértés. Mindketten folyamatosan próbálunk ellépni az elvárásokkal teli tekintet elől: Krisztián dalokat ír, én prózát olvasok, olyan hangszereket szólaltatunk meg, amelyeknek nem vagyunk professzionális művelői. Ettől ez lehetne szimpla dilettantizmus is, ha nem arról szólna az előadásunk, ami alkotói értelemben összeér bennünk: olyasmit pakolunk az estbe, amit egyikünk se tudna a másik nélkül, és ezért a valamiért érdemes kockáztatni mindent.
Jászay TamásBE C K@GRECSÓ: HOZTUNK VALAMIT MAGUNKBÓL LEMEZBEMUTATÓ KONCERT Beck Zoltán — ének, gitár, zongora, billentyűs hangszerek Grecsó Krisztián — ének, gitár
„…popzenészként volt bennem rejtett megbántottság is, hogy ez a zene valami leértékelt ifjúsági kultúra, amit illik egy idő után kinőni.”
MÜPA × LU M
KÉT ÉLMÉNY EGY JEGGYEL!
Müpa jeggyel a Ludwig
MúzeumbaÉrvényes Müpa-jeggyel az előadás napjáig egy tetszőleges alkalommal a Ludwig Múzeumba is ingyenesen ellátogathat.