Müpa Magazin 2024/25 évad 1. szám

Kelemen Barnabás és Snétberger Ferenc

Kedves Olvasó!

Az ősz küszöbén állva a nyár harsány zöldjei már borostyánszínűvé szelidültek. A természet, a gyümölcsök és a virágok a teljes pompa után immár a zavartalan pihenésre készülnek. Ám a klasszikus zene világában ez az időszak nem a véget, hanem a kezdetet jelenti. Amikor a levelek lehullanak, és a levegő is hűvösebb, a koncerttermek felébrednek, színpadaik megtelnek várakozással. Az ősz a mi reneszánszunk!

A repertoár egyre csak bővül, a felfrissült közönség kipihenten és lelkesen tér vissza. A zenekarok és az operaházak megkezdik új, ambiciózus

évadukat: minden egyes előadás olyan, mint egy zsenge hajtás a kulturális tájon. Beköszönt az új kompozíciók, az ősbemutatók ideje, a hangok megújult erővel zengenek fel, az időtlen remekművek pedig friss értelmezésekkel gazdagodnak.

Egy új évadba lépve még hordozzuk magunkban a nyár melegét, annak energiájával és érzelmeivel töltjük meg előadásainkat. Az ősz ölelésében a klasszikus zenei világ újra megtalálja igazi tavaszát, ünnepeljük hát együtt!

Elīna Garanča

Elīna Garanča

Fotó: Sarah Katharina

Müpa Magazin

A MÜPA INGYENES KIADVÁNYA

Alapító:

Müpa Budapest Nonprofit Kft. Káel Csaba vezérigazgató

Főszerkesztő:

Libor Anita

Kiadványmenedzser: Hetényi Dóra

Szerkesztőség:

Papageno Consulting Kft. 1398 Budapest, Pf. 600

E-mail: magazin@papageno.hu

Felelős kiadó:

A Papageno Consulting Kft. ügyvezetője

A lapszám szerzői:

Csabai Máté, Darida Benedek, Esze Dóra, Ficsor Benedek, Frauenhoffer György, Gáti Katalin Teodóra, Jászay Tamás, Kondor Kata, Makrai Sonja, Marossy Kriszta, Mihályi Dávid, Nagy István, Seres Gerda, Orosz Anna Ida

Nyomda: Pátria Nyomda Zrt.

HU ISSN 1788-439X

Müpa

1095 Budapest, Komor Marcell utca 1. Telefon: (+36-1) 555-3000

E-mail: info@mupa.hu

A szerkesztés lezárult: 2024. augusztus 12.

A címlapon: Kelemen Barnabás és Snétberger Ferenc

Címlapfotó: Csibi Szilvia / Müpa

A programok rendezői a szereplő-, műsorés árváltoztatás jogát fenntartják!

www.mupa.hu

A Müpa stratégiai partnerei:

A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium

3 Nyitány

6 Horizont

82 Hullámhossz

MÜPA CSAK EGY VAN

14 Müpa Betekintő:

Fesztivál Szinház

16 A Müpa számokban

17 Müpa Percek

18 Müpa Kitekintő: Bozar

20 Müpa Hős: Tóth Attila

30 Üdvözöljük a színfalak mögött Bemutatkozik a Stúdió

37 Egyetemi nap

76 Egy Müpa-program születése

8 „Fogunk mi még együtt játszani!”

Interjú Kelemen Barnabással és Snétberger Ferenccel

23 A jól temperált zongora és az utolsó mohikán

24 Egymásra nézve:

Mélyebbre vinni az embereket

Páros interjú Zórával és Szűcs Krisztiánnal

34 Elmélyülni csak csendben lehet

Interjú Freund Tamással, az MTA elnökével

38 Zenei átjáróház

Európai Hidak

42 „Próbálok nem díva lenni”

Interjú Kálmán Péter operaénekessel

46 Égen a csillag

Rising Stars

JEGYZET

48 Csabai Máté: Évadok váltakozása

80 Darida Benedek: A Cápák büdösek, Bernstein örök

ÉLET+MŰVÉSZET

50 Véres tündérmesék és evilági Tündérországok 110 éves a magyar animáció

54 Menő lett a vers

58 Egy nap Tarján Zsófival, a Honeybeast frontemberével

64 Szaffi és Botsinkay Jónás egymásbakeveredése

66 Faust és Peer Gynt: az „örök ember” bolyongásai

70 Táncos anyanyelvünk, a néptánc

74 Félelmetes és gyönyörűséges érzések között Új Recirquel-darab a Müpában

A legfontosabb zenei felvételek

közt a BFZ Beethoven-lemeze

Fisher Iván

Fotó: Nagy Attila / Müpa

A Budapesti Fesztiválzenekar legújabb lemezén Beethoven harmadik, „Eroica” szimfóniája és a Coriolan-nyitány hallható, a felvétel 2023 augusztusában készült a Rumbach zsinagógában. A kritikusok a finomkezű vezénylést és a klasszikus interpretációt dicsérik, a közönség pedig az Apple Music felületén a szimfónia első tételét egy hónap alatt több mint kilencvenezerszer játszotta le, így be is válogatták a hónap 10 legfontosabb klasszikus zenei felvétele közé.

Nocorruption Laptoptáska

Fotó:

El-Hassan Róza, 2009

Szeptember 6-án nyílik a Ludwig Múzeum új kiállítása

A kortárs képzőművészetben az utóbbi másfél évtizedben egyre több hagyományos kézművestechnikával készült mű jelent meg. A Ludwig Múzeum új tárlata, a Fordított tárgyak egymással párhuzamosan mutat be képzőművészeti, néprajzi és iparművészeti kontextusban keletkezett tárgyakat. A Ludwig Múzeum kiállításai Müpa-jeggyel egy tetszőleges alkalommal, legkésőbb az előadás napjáig ingyenesen látogathatók!

Kurtág György kapta a rangos Wolf-díjat

Fotó: Posztós János / Müpa

A százezer dollárral járó Wolf-díjat évente ítélik oda a matematika, az orvostudomány, a fizika, a mezőgazdaság és a művészet területén – idén a zeneművészeti elismerést a 98 éves Kurtág György kapta. Az indoklás szerint Kurtág „igazi zenész és ragyogó ember. Az emberi lét egzisztenciális kérdéseivel foglalkozó zenéje olyan alapvető érzelmeket állít középpontba, mint a szerelem, a bánat, a félelem, a szorongás, a kétségbeesés, valamint a harmónia és a megbékélés utáni vágy.” A díjat korábban olyan művészek kapták meg, mint Fischer Ádám, Paul McCartney, Olga Neuwirth, Murray Perahia, Jessye Norman, Simon Rattle, Plácido Domingo, Claudio Abbado.

„Fogunk mi még együtt játszani!”

Seres Gerda

Kelemen Barnabás hegedűművész és Snétberger Ferenc gitárművész idén az évad művészei a Müpában. Egyikük Rolla János játékán nőtt fel, másikuk édesapja zenekarának éjszakai örömzenéléseit őrzi meghatározó élményként. Mindkettejük pályájának sarokköve a tanítás és a kamarazenélés: a django, a jazz és a klasszikus zene pedig nem is áll egymástól olyan távol.

és Snétberger Ferenc

Kelemen Barnabás

Közös koncertetek nem lesz az évadban: izgalmas lehetőségeket kínálna a hegedű-gitár összeállítás?

Kelemen Barnabás: Feltétlenül! Paganini írt ilyen műveket. Maga is virtuóz gitáros volt, komoly gitárgyűjteménnyel rendelkezett. Sőt, magánjellegű összejöveteleken, partikon sokkal szívesebben nyúlt a gitárhoz, mint a hegedűhöz.

Snétberger Ferenc: A darabjait hallva biztos, hogy jól gitározott. Django Reinhardt zenéje is elképzelhetetlen hegedű nélkül. Éppen hétvégén fogok játszani Augsburgban a róla elnevezett fesztiválon, egy csomó hegedűssel.

K. B.: A Müpa fotózásán rögtön kiderült számunkra, hogy sok a közös nevező.

S. F.: Fogunk mi még együtt játszani!

Közös vonás, hogy a zene szeretetét és a muzsika iránti elkötelezettséget otthonról hoztátok, és ti is továbbadtátok a gyermekeiteknek. Hogyan határozta meg a választásotokat ez a családi háttér?

S. F.: Zenészcsaládban nőttem föl, édesapám fiatalkorában hárfázott, trombitán játszott, majd gitározott, univerzális ember volt. Autodidakta módon tanult meg zenélni. Az ő nagyszülei – csak a nevem miatt térek ki erre – Ausztriából jöttek, mutatványosok voltak, tehát a hangszeres játékot valamilyen szinten ők is elsajátították. A gitározás alapjait az édesapámtól tanultam, és még később is nagyon sok mindent. Jazzgitáron játszottunk. Édesapámék a zenekarral esténként egy vendéglátóhelyen léptek fel, és mikor hazajöttek, kedvükre muzsikáltak tovább. Egészen kisgyerek voltam, de ezeket a jam sessionöket soha nem fogom elfelejteni, hihetetlenül élveztem, szívtam magamba minden percüket.

K. B.: Ezt a történetet hallva édesanyám és a testvére élménye jut eszembe, amikor a nagyapám, Pertis Pali cigányprímás otthon próbált a bandájával. Bár soha nem találkoztam vele, ez számomra is meghatározó családi emlék. A szüleimtől is sokat kaptam, hiszen ők a Liszt Ferenc Kamarazenekar tagjai voltak. Rolla János játéka már gyerekként magával ragadott. Kétéves koromtól bejártam a próbákra, háromévesen pedig már a koncerteket is hallhattam. A főpróbákon állandó helyem volt: jobb oldal, negyedik sor, hetes szék, mert onnan láttam Jancsi bácsit a legjobban. Hatalmas áldás, hogy negyven évvel később azon a hegedűn játszhatok, amelyen

akkor ő muzsikált. Ez egy 18. századi Guarneri mesterhangszer, elképesztő csoda.

S. F.: A nagykoncertekre mindig két gitárt viszek, de több hangszerem van. Mindegyik kézzel készült.

A gitároknál

ez másképpen van, elöregszenek. 30-40 év után már kritikus

az állapotuk. Amin most játszom, már 25-30 éves, de nagyon vigyázok rá.

Barnabás, téged – ahogyan a legtöbb kamasz fiút – nem kísértett meg a gitár? Néhány akkorddal már remekül lehet csajozni is.

K. B.: Az a pár akkord talán nekem is megy. De sajnos ennél tovább soha nem jutottam, pedig örömmel elmélyülnék benne.

A gyerekeitek is zenélnek.

S. F.: A fiam zongorával kezdte, aztán dob lett a vége, de gitározni is tud. Rettentő büszke vagyok rá. Nemrég volt egy koncertjük a Müpában, és a zenész ismerőseim közül többen felhívtak, hogy milyen jól játszik. Az unokámnak nagyon jó füle van. Remélem, egyszer ő is rákap a zenélés ízére.

K. B.: Nálunk a négy gyerekből három aktívan zenél. Hanna lányunk énekel, gitározik, színésznek tanul Glasgow-ban. Gazsi éppen nemrég kapott Junior Prima díjat, és a londoni Yehudi Menuhin School ösztöndíjasa. A hatéves Olga is hegedül, legutóbb az édesanyjával (Kokas Katalin hegedűművész – a szerk ) két Bartók-duót játszottak közösen.

Az is közös pont, hogy mindkettőtök életében fontos a tehetségek felkutatása, tanítása. Hogyan vált ez a pályátok meghatározó részévé?

K. B.: A Fesztivál Akadémia ötlete több mint húsz éve merült fel bennünk. Később a Zeneakadémia keresett meg minket azzal, hogy jó lenne, ha nyáron is élettel telne meg az intézmény. Mivel mi kezdettől fogva tanításban, mesterkurzusokban gondolkodtunk, az elképzelésünk tökéletesen illett a hely szelleméhez. A járvány

pedig ráébresztett bennünket arra, hogy a tehetségeket már az alapfokú oktatásban segíteni kell kibontakozni. A legmagasabb szakmai színvonalat igyekszünk elvinni a legkisebb intézményekbe is, és ennek hatása egy-két év elteltével érezhető. Ez most a missziónk. A fesztivál ideje alatt júliusban – a világhírű vendégművészekkel közösen – összesen ezerszáz órát adunk.

S. F.: Nálunk, a Snétberger Zenei Tehetség Központban többnyire hátrányos helyzetű gyerekek tanulnak. Sokan olyan családból érkeznek, ahonnan komoly zenei kultúrát hoznak. Ezek a 12-17 éves diákok évente kilenc hetet töltenek intenzíven velünk. Sokat játszunk közösen. A négyhetes nyári tábor első napjaiban csak zenélünk, utána kezdünk csak a kottával foglalkozni. A klasszikus zene mellett jazzt is oktatunk. Ezek fantasztikusan tehetséges fiatalok, akik a kollégiumban a zenélés mellett sok mást is megtanulnak, barátságokat kötnek. A legtöbb diákot fel is veszik utána a konziba, a Zeneakadémiára vagy valamelyik külföldi egyetemre. Már tizennégy éve működünk. Szeretném, ha egyszer Barnabás is jönne hozzánk mesterkurzust tartani.

K. B.: Mi is hívtuk Ferit egy-két éve, csak aztán valami közbejött. De ami késik, nem múlik.

Ma már a kutatások is egyértelműen bizonyítják, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatásában rendkívül fontos szerepet játszik a zene.

K. B.: A Müpa számomra azért is különleges, mert már a tervezésébe is bekapcsolódtunk, egyeztettünk Zoboki Gábor építésszel, Kocsis Zoltánnal és Russell Johnson akusztikai tervezővel. Megható volt, hogy a hivatalos nyitókoncertet megelőző első nyilvános hangversenyen egy Mozart-rondóban csendült fel az első szólóhang a teremben, és azt én játszhattam. Azóta több mint hatvan koncertem volt a Müpában.

Ferenc említette a kamarazenélést. Barnabás, ti éppen egy kamarazenei koncertet adtok majd novemberben.

K. B.: A kamarázás mindig meghatározó volt számomra. A koncerten Katival, Perényi Miklóssal és Shai Wosner zongoraművésszel közösen lépünk fel. Bár Shai Izraelben született, a szülei felvidéki magyarok, jelenleg New Yorkban él, sokat játszottunk már együtt. Perényi Miklóssal pedig mindig öröm együtt zenélni. Játszunk duót, triót, kvartettet, Mozart- és Beethoven-műveket, valamint egy Brahms-zongoranégyest.

Október végén ősbemutatóra kerül sor: Ferenc, te egy concertót komponáltál gitárra és zenekarra Movements címmel.

S. F.: Ez egy háromtételes mű, nagyon izgalmas. Én inkább jazz-zenész vagyok, bár a konziban klasszikus gitárral kezdtem. Ez a háromtételes darab – jóllehet húsz-harminc fős zenekarral dolgozik – nagy szabadságot hagy a zenészeknek az improvizációra. Szüts Apor hangszereli, és őt is arra kértem, hogy erre ügyeljen. Decemberben pedig a triómmal lépünk fel. Velük már régóta játszom, lemezünk is jelent meg az ECM-nél, mindig fantasztikus együtt zenélni.

SNÉTBERGER FERENC: MOVEMENTS

Concerto gitárra és zenekarra – ősbemutató 2024. október 28.

KELEMEN BARNABÁS KAMARAKONCERTJE 2024. november 12.

Ha a nehéz sorsú családok gyermekei zenét tanulnak, az iskolai eredményeik folyamatosan javulnak a humán és a reál tárgyakban is. Emiatt is nagyon komolyan kell vennünk ezt a küldetést.

A Müpa mennyire otthonos számotokra?

S. F.: Fantasztikus hely, a jazzben és a klasszikus zenében is. Nagyon jó az akusztika, élmény itt játszani.

SNÉTBERGER TRIO

Vendég: Matthieu Michel 2024. december 17.

HÉJA DOMONKOS,

KELEMEN BARNABÁS

ÉS A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS

ZENEKARA 2025. január 22.

Fotók: Csibi Szilvia / Müpa

Fesztivál Színház

A lényeg a színfalak mögött rejlik

Kondor Kata

A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem kistestvérének gondolhatnánk, pedig a Müpa Fesztivál Színháza mind felépítésében, mind funkciójában eltér tőle, az eredetileg táncelőadások számára tervezett terem képes tökéletes színházi élményt nyújtani, miközben a zene sem szorul benne háttérbe.

Egy igazi színház: Mivel a Fesztivál Színház eredetileg táncelőadások, illetve nem komolyzenei produkciók számára épült, képesnek kell lennie komplex színházi funkciókat betölteni. A színpad a 459 fős nézőtérhez képest hatalmas: maga az alapszínpad is 385 m2, ami bővítéssel 485 m2-re, oldalszínpadokkal együtt akár 831 m2-re is megnőhet. A felette elterülő zsinórpadlás járószintje 24 méter magasan van, tehát olyan, mintha egy lakóház nyolcadik emeletén sétálnánk át. Összehasonlításképpen: a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem alapszínpada 200 m2, bővítményekkel együtt is csak 310 m2

A különböző produkciók igényeinek megfelelően a nézőtérből elvett vagy épp hozzátoldott blokkokkal itt is lehetőség van változtatni a színpad méretén. Bár a Fesztivál Színházban viszonylag ritka az olyan produkció, amely zenekari árkot igényel, az első széksorok elsüllyesztésével ez az igény is kielégíthető, de sokszor kameráknak is tud helyet biztosítani egy-egy előadás felvételekor.

Hely a zenének: A Fesztivál Színházban is rendeznek koncerteket, leginkább jazz és világzene, néha kamaraformációk kapnak itt helyet (az operarajongók pedig alighanem a Metropolitan-közvetítések miatt járnak ide szívesen). Ennek megfelelően az akusztika megtervezése is komoly feladatot jelentett, különböző fafajták gondoskodnak a tökéletes hangzásról. A falak borítása dió-, a székek és a padló cseresznye-, a színpad pedig fenyőfából készült. Ambrus Sándor erdélyi fafaragónak a felületeket finoman tagoló domborművei is az akusztikát szolgálják, megtörik ugyanis a visszhangot, és a Fesztivál Színházban is találhatók zengőkamrák, akárcsak a Hangversenyteremben. Ám ahogy a terem számos kulcsfontosságú, a színfalak mögött és a takarásban elhelyezkedő része, ezek is rejtve maradnak a közönség szeme elől, de az élményhez így is hozzá tudnak járulni.

Fotók: Réthey-Prikkel Tamás / Müpa

Angélique Kidjo első magyarországi fellépését álló ováció fogadta!

DeeDee Bridgewater hat évtizede van a pályán, júniusi koncertjén volt mit mesélnie a Müpa közönségének is.

Palya Bea különleges koncertsorozatával, a Selymeimmel újabb inspiráló női előadót invitált a Müpába: Dafne Kritharas görög, szefárd zsidó, bosnyák, örmény és török dalokkal érkezett.

Az egyik legnagyobb hatású török világzenei előadó, Omar Faruk Tekbilek a legnemesebb közel-keleti zenei hagyományokat keltette életre a Müpa színpadán.

Láng Dorottya éppen a Wagner-napok előtt törte el a lábát, így kerekesszékből énekelte végig Az istenek alkonyában Waltraute szerepét.

Fotók: 1. Nagy Attila / Müpa, 2., 4., 5. Csibi Szilvia / Müpa, 3. Posztós János / Müpa

Bozar: ahol a művészet mindenek felett áll

Kondor Kata

A Müpa kulturális intézmény, de több is annál: különleges érték Budapest építészetében, valamint egy előkelő klub, az Európai Koncerttermek Szövetségének tagja. Ismerkedjünk meg egy újabb klubtárssal, az Európai Hidak apropóján a brüsszeli Bozarral.

Fotó: Poppr

Brüsszel emblematikus hangversenyterme nem puszta koncerthelyszín, az építtetők célja egy olyan művészeti komplexum létrehozása volt, ahol nemcsak elférnek egymás mellett a különböző műfajok – így kaptak helyet benne kiállítóterek és más, multifunkcionális helyiségek –, hanem párbeszédbe is léphetnek egymással. Az Európai Unió soros elnökségének keretében nagy sikerrel mutatkozott be a Müpa és a Tiszta forrás című produkció.

A név: Ha valaki nem tud franciául, modern betűszónak tűnhet, ám a BOZAR igen hagyományos kifejezésre utal. Az épület eredeti neve Palais des Beaux-Arts, tehát a szépművészetek palotájaként hivatkozhatunk rá. A rövid változat a beaux-arts fonetikus átirata, így jól mutatja, hogy régi és új találkozásának vagyunk tanúi: a klasszikus művészet kincsei a modern korral lépnek párbeszédbe.

Henry Le Boeuf koncertterem 1.

Küldetés: A mai Bozar fontos társadalmi feladatot is vállal. Az intézmény bemutatkozó oldala szerint élő testként gondolnak magukra, amelyben szabadon cirkulálhatnak és léphetnek interakcióba a különböző művészeti ágak. Már az évadnyitó hetüket is ennek a témának szentelik, irodalmi szöveg kel életre a virtuális valóságban, Bartók Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című műve kapcsán pedig a hangversenyterem keltette térélményt gondolja újra egy építészpáros. Így az emberi közösségek is rugalmasabbak, nyitottabbak lesznek a változásokra, és könnyebben tudnak alkalmazkodni a modern kor kihívásaihoz. A művészet ugyanis képes megváltoztatni a világot.

Fotók: 1. Mikaël Falke, 2. Marin Driguez, 3. Gaëtan Nadin

Történet: 1913-ban I. Albert belga király és felesége, Erzsébet királyné kezdeményezte Brüsszel polgármesterénél egy, a zenének és a képzőművészetnek szentelt „templom” építését a városban. A tervek elkészítésével az addigra szecessziós stílusú alkotásaival hírnevet szerzett építészt, Victor Hortát bízták meg, aki új művében a geometrikusabb art déco jegyeire épített. Az I. világháború azonban megakasztotta a folyamatot, a belga parlament nem biztosított elég forrást az építkezéshez, így magánadományokra, köztük a neves művészetpártoló, Henry Le Bœuf támogatására volt szükség, hogy az épület elkészülhessen – az ő nevét viseli ma a Bozar koncertterme a végül 1928-ban átadott komplexumban.

Mindig bütykölök valamit

Arcok a kulisszák mögül: Tóth Attila

Mihályi Dávid

A Müpa negyedik emeletén mindig történik valami. Próbálnak a táncpróbateremben, podcastot vesznek fel a hangstúdióban vagy koncertet rögzítenek a vezérlőben. Itt van a főmérnökség irodája is: Tóth Attila, a Müpa műszaki menedzsere fogad a műhelyben, ahol a falakon lévő polcok tele vannak műszerekkel, szerszámokkal, alkatrészekkel. Attila hét éve erősíti a főmérnökség csapatát, kollégáival nap mint nap azon dolgoznak, hogy a Müpa vezető kulturális intézmény lehessen.

Fotók: Csibi Szilvia / Müpa

Sok mindennek a zökkenőmentes műszaki lebonyolításáért feleltek, például azért is, hogy a koncertek a lehető legjobban szóljanak, akár a koncertteremben, akár otthonról követve. Mit tartasz a munkád legizgalmasabb részének?

Talán azt, hogy a műszaki háttér, amit a Müpa részére biztosítunk, valóban naprakész legyen, és világszínvonalú minőséget hozzon. Minden, a produkciókhoz kapcsolódó műszaki tartalmú részlethez közünk van, ezeket folyamatosan nyomon kell követnünk, hogy az előadások és a közvetítések műszakilag kifogástalanul, meghibásodásokat kizáró háttértámogatással, biztonságosan üzemeljenek. Emellett az előadásokon túl felmerülő, napi munkálatok számára is biztosítanunk kell a műszaki hátteret, ebbe beletartozik a színpadgépészet, a világítástechnika, az akusztika, a hangés videóstúdiók, az IT-szekció, a Müpa saját hangszerparkja, valamint mindezek fejlesztése is. Meglehetősen színes a paletta, így nem is nagyon szoktunk unatkozni.

Ezek szerint ha egy új hangosítópult vagy zongora érkezik, akkor annak a beüzemelését is nektek kell intézni?

A hangosítópultok esetében, ha a hangosító kollégák igényt tartanak rá, akkor természetesen igen. Zongora, hárfa vagy hasonló húros, analóg hangszerek esetében hangolásra, intonálásra lehet szükség. Az ilyen jellegű munkákhoz külön szakemberek, mesterek állnak rendelkezésünkre,

akikkel együttműködésben történik a hangszerek hangolása, rendszeres karbantartása vagy szükség szerinti javítása.

És milyenek a müpás mindennapok?

Nem mondanám, hogy monotonitás jellemezné őket. Az irodában többnyire megrendeléseket és szerződéseket kezelek. A Müpa hangszereinek karbantartási, felújítási munkálatai is rajtam keresztül történnek, de a konyhatechnológiai projektek is hozzám tartoznak. Az adminisztratív feladatokon felül gyakran akadnak ad hoc tennivalók is, például olyan műszaki tartalmú operatív feladatok, amiket a házon belül magunk is el tudunk végezni. Ilyen például a házban használt tévék, monitorok, információs panelek vagy hangtechnika installálása, kisebb-nagyobb javítások, vagy például egyedi kábelek legyártása a hangmérnökök részére, de időnként egy-egy meghibásodott erősítő, diavetítő vagy hasonló eszköz ambuláns jellegű gyógyítására is szükség van.

Mi volt az eddigi legnagyobb kihívás számodra? Már a kezdetek kezdetén mélyvízbe kerültem: meg kellett ismernem a munkaköröm gyakorlati részleteit, de halmozódó feladatok is megoldásra vártak. A rutinosabb időszakokból is vannak emlékezetes esetek. Az egyik ilyen egy angliai csembalókészítő mester által gyártott hangszer megrendelése volt a Müpa számára.

Erre az egyedi csembalóra több mint egy évet kellett várnunk, majd amikor a hangszer végre elindult a szigetországból, fennakadt az angliai vámon.

Még izgalmasabbá tette a helyzetet, hogy mindezt sürgősen, a hajnali órákban kellett megoldanunk egy magyar vámügynökségen és a határon rostokoló szállítón keresztül, folyamatosan közvetítve a felek között. Ugyanez a procedúra a magyar vámterületeken folytatódott, itt még a hangszer lefoglalása is felmerült, de végül a csembaló szerencsésen és időben megérkezett! A másik eset tavaly december 28-án történt, amikor felmerült a Müpa cimbalmának karbantartása. Ez azért vált emlékezetessé, mert a partnerünkkel egyéves szerződésünk volt, ami azt jelentette, hogy nem több mint egy munkanapunk maradt. Végül másnapra sikerült is lebonyolítani az ügyet, a megrendelés indításától a teljesítésig bezárólag. Ehhez kellett egy kis csoda, és persze egy rendkívül profi csapat. Mindenki segíteni akart.

Hogyan lesz valakiből műszaki menedzser? Mi motivált, amikor e mellett a szakma mellett döntöttél? Mindig is precíz ember voltam, már gyerekként is szerettem a rendet, a rendszerezést, és törekedtem a tökéletességre. A legóimat is állandóan fejlesztettem, továbbgondoltam, később pedig a hangrendszerem tökéletesítése vált a szenvedélyemmé. Azóta is mindig bütykölök valamit, és amit csak lehet, saját kezűleg oldok, illetve javítok meg. Csak így lehet valami olyan, amilyennek valójában szeretném. Ez a munkavégzésemre is jellemző, legalábbis ebben a szellemben dolgozom. Ennek volt egyenes következménye, hogy elvégeztem a hangmester-hangtechnikus képzést, majd summa cum laude minősítéssel megszereztem a műszaki menedzser diplomámat is.

Mi volt az első élményed a Müpával kapcsolatban?

Ha jól emlékszem, akkor a 2007-es Dee Dee Bridgewater- és Yonderboi-koncertek. A mai napig káprázatos, felejthetetlen élmények maradtak számomra. De lehetőségem volt vendégként stúdiólátogatáson is részt venni, ami teljesen elvarázsolt. Akkor ellenállhatatlan vágy ébredt bennem, hogy egyszer én is egy ilyen atmoszférában dolgozhassak.

És végül sikerült! Hogyan lettél a Müpa műszaki menedzsere?

Régi vágyam volt, hogy valamilyen formában része legyek a Müpa csapatának. Sokáig nagyon vonzott a hangmérnöki terület, de oda akkoriban nem kerestek erősítést. A jelenlegi pozícióm is testhezálló volt, hiszen jól tudom hasznosítani a logisztikusként és projektmenedzserként szerzett tapasztalataimat. A korai stúdiólátogatásoknak és a műszaki jellegű beszélgetéseknek köszönhetően már nem volt teljesen idegen számomra a főmérnökség fogalma sem, sőt – habár még nem tudtam –, ekkor már megismerhettem néhány jelenlegi kollégámat is. Amikor a pozíció megüresedett, a főmérnökség csapata elsősorban egy általuk ismert, elhivatott, illetve megfelelő képzettséggel, gyakorlattal rendelkező jelöltet keresett. Szerencsémre fennakadtam ezen a szűrőn. Ezután jött a többkörös interjúztatás, ami során minden tőlem telhetőt igyekeztem megtenni, hogy teljesülhessen az álmom. Boldogan gondolok vissza erre az időszakra, de azért rettentően izgultam, mert a kiválasztás hetekig húzódott. Az eredményért pedig a mai napig hálás vagyok!

A jól temperált zongora és az utolsó mohikán

Darida Benedek

Kezdő zenebarátként otthon mindig teljes albumokat hallgattam, elejétől a végéig. Másként nem is volt ez elképzelhető kiskamasz koromban, a lemezjátszót, az orsós és a kazettás magnót nem arra találták ki, hogy ugrabugráljon az ember az egyes tételek/számok között.

Aztán az ezredforduló környékén egy chicagói fejlesztésű fájlcserélő programnak köszönhetően sok más kispénzű zenebolondhoz hasonlóan lemezboltok helyett az internetről kezdtem beszerezni a hallgatnivalókat, ekkor már darabokban. Mindennek szerzői jogi vonatkozásait borítsa most jótékony homály, enyhítő körülményként viszont felhozom, hogy a streamingszolgáltatóknak, amelyekre időközben áttértem, fizetek, mint a katonatiszt (ezt számlákkal is tudom igazolni).

Utolsó mohikánként azonban ma is szobám tartozéka egy hagyományos adathordozók lejátszására alkalmas készülék. Eredetileg házimozinak készült, de erre a célra sosem használtam, CD-hallgatásra annál inkább. Méretes hangfalak, még méretesebb mélynyomó, a hangképét először megszoktam, aztán kifejezetten megszerettem. A strandpapucsát nem vihetné annak a hifitoronynak, amit apám még a nyolcvanas években állított

össze komoly szakértelemmel (és anyám szerint kisebb vagyonért), de hát tele az élet kompromisszummal.

Arra azért még tökéletes az alkalmatosság, hogy lejátssza azt a legfeljebb száz CD-t, amihez ilyen-olyan okokból ragaszkodom. Főleg komolyzenei anyagokat, szigorúan elejétől a végéig hallgatásra, mert meggyőződésem, hogy például a Wohltemperiertes Klavier nak (Christiane Jaccottet előadásában, Vienna Master sorozat) másképp nekifogni nincs értelme. De ugyanez a helyzet Miles Davis Trilogy jának korongjaival (Tutu, Amandla, Doo Bop; Warner Bros. Records).

Házimozim viszont alig huszonéves létére már a végelgyengülés stádiumába került, nemrég lenyelt egy kölcsönkapott korongot, egyik kedvenc kortárs jazzistám legutóbbi albumát. A CD azóta is ott pihen, mint Jónás a cet gyomrában, a készülék javítására szakembert találnom nem sikerült, az új lejátszók ára a használt kisautókéval vetekszik, nincsen remény, nincsen remény.

Tényleg, nincs valakinek eladó CD-lejátszója épelméjű áron?

Fotó: Unsplash

„Mélyebbre

vinni az embereket”

Nagy István

Különböző generációkhoz tartoznak, eltérő zenei műfajokban alkotnak, az viszont közös bennük, hogy angolul és magyarul is énekelnek. Szűcs Krisztiánnal és Urbányi Zórával beszélgettünk, ráadásul az élet pont úgy hozta, hogy az interjúra Krisztián születésnapján került sor.

Urbányi Zóra

Krisztián, hogyan zajlott annak idején a dalszerzés folyamata a Heaven Street Sevenben, és men ynyiben változott a metódusod szólóelőadóként?

Szűcs Krisztián: Sokat prüntyögök otthon a gitáron vagy a zongorán. Kitalálom a melódiát, a harmóniákat. Sokszor meg is hangszerelem a szerzeményt, a Heaven Street Seven története során a dalok nagy része az én otthoni molyolásaimból alakult ki. Ma már jobban ki tudom dolgozni az ötleteimet, ugyanarra a szövegre írok három különböző dallamot, és aztán nem tudom eldönteni, melyik a jó. A szólólemezem egy érdekes helyzetben született. A covid közepén jártunk, megvoltak már a demóim, de nem lehetett próbálni. Felhívtam Ligeti Gyurit, ő készített hozzájuk komolyabb hangszerelést. Ezután elmentem Pécsre, és ott két-három nap alatt összeraktuk az egészet. Sok dalszerzői módszerrel találkoztam már, mert rengeteg különböző projektben vettem részt. Ha a Budapest Bárnak viszek egy ötletet, ők teljesen máshogy nyúlnak hozzá, ez pedig érdekes, pozitív feszültséget tud okozni. A Neo megint más történet, egy elektronikus tánczenei együttes, ahol én csak a melódiát meg az énektémát szolgáltattam.

Zóra, te milyen dalszerzői metódusokat követsz? Urbányi Zóra: Mindig arra jutok, hogy az alkotás táplál mindent, amit csinálok, az alkotást pedig nekem kell táplálnom azzal, ahogy élek. Akkor jön belül a zene, ha teret adok neki, ha meg tudok állni, és van haladás, miközben megállhatok. Nekem a szöveg és a dallam általában egyszerre jön.

Kevés tapasztalatom van abban, hogy hogyan lehet teljessé varázsolni egy szerzeményt.

A hangszerelés, a hangzás kialakítása nehéz feladat. Én zongorán kísérem magam, és előfordul, hogy egyedül hangszerelem a dalaimat. Most úgy gondolom, hogy örök keresési folyamat lesz, hogy mindig a megfelelő producertársat és zenészeket találjam meg.Tegnap is írogattam egy dalt, és közben arra gondoltam, hogy de jó lenne, ha átküldhetném valakinek, akivel hajnali háromig együtt dolgozhatnánk rajta. Neked a zene és a dallam jön előbb, vagy a szöveg?

Sz. K.: Alapvetően a zenéből indulok ki, de mivel már jó tíz éve csinálok versfeldolgozásokat, a másik variáció is egyre gyakrabban fordul elő. Olyan is van, hogy rájövök, egy szöveg mégsem passzol az adott zenei ötlethez.

U. Z.: Amikor nem tudsz dönteni egy ilyen kérdésben, akkor magadra hagyatkozol, vagy bevonsz egy külső felet?

Sz. K.: Általában rájövök, hogy melyik a jó. Ha valami tényleg jó, az úgyis kialakul szinte magától. Ha utólag sokat kell pepecselni vele, akkor valószínűleg az ötlettel van baj.

Dalszerzői szempontból van olyan zenész, akire nagyon felnéztek?

Sz. K.: Akit kiemelnék, az Burt Bacharach. Nem tudott énekelni, úgyhogy fogalmam sincs, hogyan találta ki azokat a zseniális énektémákat. Ha meghallod valahol az egyik szerzeményét, azonnal megmondod, hogy ezt ő írta, szinte egyik dalának sincs refrénje. Vagy ha van is, nem az viszi a dalt.

U. Z.: Benjamin Clementine jutott eszembe, meg Fiona Apple. Mindketten zseniális zongoristák is, és számomra nagyon izgalmas, ahogy kísérik magukat a hangszeren. Elképesztően komplex és dinamikus az előadásmódjuk. A hangjuk és az indulataik nagyon kifejezőek. A dalaik nagy része szerintem nem működik háttérzeneként.

Sz. K.: Néhány zene nagyon jól működik odafigyelős és háttérzeneként is.

Gimnazistaként például rengetegszer aludtam el Suzanne Vega-lemezekre, akit amúgy imádok.

Krisztián, a müpás koncertednek ez a címe: Honnan jön a dal? Milyen jellegű fellépésre készülsz?

Sz. K.: Még alakul a program. Az előadás fő témája az lesz, hogy mi mindenből születhet dal. Nem feltétlenül zeneileg, inkább szövegileg. Arra biztosan ki fogok térni, hogy a HS7-es szövegekben milyen budapesti helyszínek tűnnek fel. Fogok sztorizni a krézi srácról: a mai napig megvan az a kazetta, amire tizenhét éves koromban felvettem a dallamát. Az eredeti verzió refrénje teljesen más volt. Korábban felkértek egy könyv megírására, a dalaim történetéről szól, abból is fogok felolvasni. Van egy szólódalom, a Lángos, és arról tervezek egy igazságtesztet. Bizonyos sorai igazak, bizonyos sorai fiktívek, és a nézőknek ki kell találniuk, hogy melyik igaz, melyik hamis.

Zóra, a te müpás koncertednek mi lesz a koncepciója?

U. Z.: Azt szeretném, ha november 8-án valami olyan történne, amitől 9-én mindenki, aki ott volt velem a Müpában, kicsit máshogy ébredne. Ez nálam egy érzés és az alap megközelítésem minden koncerthez: kicsit mást szeretnék adni, és mélyebbre vinni az embereket; nagyrészt abból a pillanatból merítve, amiben olyankor közösen benne vagyunk. A Müpa hatalmas megtiszteltetés és fontos találkozás lesz.

Azt hiszem, ennek a helynek van egy olyan üzenete, hogy az ember már megérkezve jön, így felteszem magamnak a kérdést, hogy nekem mi a megérkezés.

Ezzel a koncerttel sokat fogok álmodni, és engedem, hogy megszülessen bennem az egésznek az íve, hatása, tartalma.

Krisztián, neked az élő zene vagy az alkotás a fontosabb?

Sz. K.: A zenekarral azt igyekeztünk élőben előadni, ami és ahogy a lemezen van. Most a szólóprodukciómban egyedül én gitározom, és ettől először egy kicsit megijedtem. Szerencsére működik a dolog. A HS7-ben elég sokára alakult ki, hogy egy adott dalban csak énekeltem a színpadon, és nem gitároztam. Közhely, de koncerten a kevesebb néha több. Imádom, amikor stúdióban dolgozunk, vagy amikor otthon molyolgatok, és persze a koncerteket is. De teljesen más volt, amikor a Neo-koncerteken kántáltam az elektronikus alapokra, meg az is, amikor a Budapest Bárban egy hegedűre énekelek. Ezek nagyon szerteágazó koncertélmények.

Mind a ketten énekeltek magyarul és angolul is. Krisztián, mennyire volt nehéz az átállás, amikor a kilencvenes évek végén áttértél a magyar szövegekre?

Sz. K.: Nem volt nehéz. Már csak azért sem, mert tizenhat éves koromban költő voltam, mint mindenki más. Írtam én akkor is magyar nyelvű ver-

seket, dalszövegeket. A Babyface nevű gimnáziumi együttesemben is magyar nyelvű dalaink voltak. Aztán a kilencvenes évek első felében elindult a britpop-őrület, imádtuk az angol indiezene karokat, és az tűnt természetesnek, hogy angolul írjunk szöveget. A második HS7-lemez után kipróbáltam újra a magyar dalszövegírást, és elkezdett működni a dolog. Hamar beláttuk, hogy nekünk innen nem fog összejönni a nemzetközi áttörés, ezért utólag talán kicsit furcsa is, hogy miért erőltettük annyira az angolt.

Zóra, neked angolul vagy magyarul jönnek kön ynyebben a szövegek?

U. Z.: Nagyon szeretnék többet írni magyarul. Itthon én is inkább a magyar nyelv használatára törekszem, mert ezzel tudom jobban, mélyebben megszólítani az embereket. Viszont nekem a szövegírás határozottan könnyebben megy angolul; talán azért is, mert sokszor improvizációkból születnek a dalaim. A magyar az anyanyelvem, és bár Amerikában születtem, pár hónapos koromban visszaköltöztünk Magyarországra, és csak tizenhat évesen mentem vissza az USA-ba. Az angol nyelv tágabb spektrumot nyit meg nekem, a magyarral viszont ki tudok fejezni olyan dolgokat, amiket az angollal nem. Vannak olyan dallamok, amik egyértelműen csak magyarul működnek.

Krisztián, tavalyelőtt jött ki a szólóalbumod, és azóta megjelentettél még három kislemezt. Úgy tűnik, pezsegnek az alkotói energiáid. Tervezel újabb lemezt?

Sz. K.: Pezsegnek, igen. Mostanában Moldvai Márkkal dolgozom, akivel annak idején a Neóban voltam. Van egy csomó dalötlet, csak az a helyzet, hogy mindenki családapa. 15-20 éve sima ügy volt ledumálni heti 2-3 próbát, ma egy rémálom bármit is összehozni. Az album jelenleg Ikrek munkacímen fut.

Zóra, tőled eddig kislemezeket hallhattunk. Tervezel majd kiadni albumot is?

U. Z.: Keresem az utat, és közben formálódik az album. A Müpa-koncert címe Beautiful Confusion, ami egyben az egyik kiadatlan dalom címe, és a jelenlegi alkotói korszakomat is talán ez jellemzi a legjobban. Ezt az időszakot inkább egy állomásnak érzem, ahol egyfelől sok minden formálódik a zenémben, másfelől a kísérletezés izgalmas nekem és a közönségnek is. Azt érzem, bármerre indulhatok. Ez ijesztő, de közben gyönyörű is, ezt az állapotot nevezem most beautiful confusionnek.

SZŰCS KRISZTIÁN –HONNAN JÖN A DAL?

ZENÉS SIT DOWN TRAGEDY

2024. szeptember 29.

ZÓRA – BEAUTIFUL CONFUSION 2024. november 8.

Fotók: Nagy Attila / Müpa

Üdvözöljük a színfalak mögött!

Frauenhoffer György

Koncert közben teljesen láthatatlan a munkájuk, mégis estéről estére ezrekhez juttatják el a tökéletes színpadi élményt. Hogy kik ők, és hogyan dolgoznak, arról a Müpa produkciós igazgatója, Korentsy Endre mesélt.

Fotó: Posztós János / Müpa

Ha egy kvízpartin feltennék a kérdés, hogy hány koncertterem található a Müpában, legtöbben azt válaszolnák: kettő. Haladók hozzátennék, hogy a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem és a Fesztivál Színház. A választ az épület tervrajzai alapján helyesnek is ítélhetnénk, mégsem lenne teljesen igazunk.

Létezik házon belül egy olyan helyszín, amely ezrek befogadására képes, amelyben mindig tökéletes az akusztikai élmény, és ahonnan mindig jól láthatjuk a színpadot. Ez a koncertterem ráadásul még csak nem is titkos – csak épp digitális.

A Müpa streamelt koncertjeiért is felelős stúdió egyidős az épülettel,

vagyis már 2005-ben egyértelmű volt, hogy

az előadások archiválása és legmagasabb szintű feldolgozása rendszeres

feladata lesz az intézménynek.

Csak viszonyításképp álljon itt, hogy a YouTube is épp 2005-ben indult világhódító útjára.

„Már a kezdetek kezdetén az volt a cél, hogy egyfajta kulturális nemzeti kincset gyűjtsünk – meséli Korentsy Endre, a Müpa produkciós igazgatója, aki egyben a stúdió vezetője is. – Mindenki tisztában volt azzal, hogy a Müpa az egész régióban meghatározó intézmény lesz, és olyan minőségű kulturális produkciók fognak itt születni, amelyeket mindenképp meg kell őriznünk az utókor számára. Később aztán ebből az igényből nőtte ki magát az a sokféle formátum és felhasználási mód, amit ma is ismerünk.”

Legegyszerűbben úgy érthetjük meg, hogy milyen feladatokat lát el a stúdió a Müpa életé -

ben, ha elképzeljük, hogy holnaptól nincs stúdió. Ebben az esetben búcsút inthetnénk az ingyenes Müpa Home Live streamelt koncerteknek, a televízióban futó MüpArt sorozatnak, YouTubevideóknak, rádióműsoroknak, számtalan archív felvételnek, valamint a stúdió falai között rögzített, saját gyártású podcastnak, a Bebopnak. Legkésőbb a lezárások óta mindannyiunk életének részévé váltak az online előadások és koncertek.

A Müpa kínálatában azonban már korábban, a 2010-es évek elején is találhattunk webcastokat, az idők során pedig nemcsak a műfaj elfogadottsága, hanem a rendelkezésre álló kép- és hangtechnika is robbanásszerűen javult. Mindez

Korentsy Endre

Fotó: Szabó Gábor (We Love Budapest)

önmagában azonban még mindig kevés lenne ahhoz, hogy egy online közvetítés élvezhető legyen az otthonunk kényelméből.

„Sokan azt gondolják, hogy kiteszünk pár kamerát és mikrofont, és már készen is van a felvétel. Ez természetesen nem igaz – árulta el Korentsy Endre. – Minden felvételnek megvan a saját rendezője, aki a partitúra alapján hangról hangra kidolgozza a közvetítés forgatókönyvét, pontosan tudja, mikor kell a ritmusszekciót mutatni, mikor a vonósokat, mikor a szólista ujjait.

Ehhez pedig az is kell, hogy olyan megvilágítást használjunk, ami a zenész és a néző számára is előnyös, a kameráknak pedig olyan pozíciókban kell lenniük, ahonnan rálátnak a színpadi eseményekre, de közben nem akadályozzák a nézőtéren ülők élményét. Minden felvétel mögött komplex csapatmunka áll, aminek a művészek ugyanúgy részesei, mint a hangmérnökök, a kameramanok vagy a közvetítésben közreműködő IT-csapat tagjai.”

És hogy vajon eljön-e valaha az a pillanat, amikor egy közvetítés azonos értékűvé válik egy élő előadással? Az igazgató szerint ez még akkor

sem fog bekövetkezni, ha ugyanilyen rohamos tempóban fejlődik tovább a technika.

„Egy szeretettel megcsinált vasárnapi ebéd és egy fine dining étterem tud egyenrangú lenni? – teszi fel a kérdést. – Mindkettő finom, mind a kettőtől jóllakunk, de a két élmény teljesen más. Ugyanez igaz a streamelt és az élő koncertélményekre. Én abban a furcsa és szerencsés helyzetben vagyok, hogy a koncerteket szervező csapatot is vezetem, és a stúdiót is. Két gyerekem van, ha így nézzük. Mindkettőt egyformán szeretem, mindkettő másban erős, és sosem fogom őket összetéveszteni.”

A Müpa Stúdió számokban

Az első webcast időpontja: 2010. december 23. A felvétel elkészítésében dolgozók létszáma: 20-25 fő

Évi rádióadások száma (élő és felvétel): 80 darab

Évi koncertfelvételek száma: 120-150 darab

Évi élő közvetítések száma a Müpa Home Live-on: 51 darab

A felvételek elkészítésén dolgozó csapat:

* rendező

* rendezőasszisztens

* vezető operatőr

* kameramanok

* képmérnök

* hangmérnök

* zenei rendező

* stúdiótechnikus

* gyártásvezető

* szerkesztő

* kreatív producer

Elmélyülni csak csendben lehet

Seres Gerda

A katartikus művészeti élmények dopamint szabadítanak fel, és ez egy mindannyiunk számára hozzáférhető, egészséges örömszerzési mód, amelynek következménye belső világunk gazdagodása is. A Magyar Tudományos Akadémia elnökével, Freund Tamás neurobiológussal a művészet agyi hatásairól beszélgettünk.

Azt szokta mondani, hogy a mindennapos katarzis fontos belső világunk gazdagításához. Mit ért katarzis alatt?

A katartikus élménynek vannak jellegzetes élettani jelei: pár pillanatra felgyorsul a szívritmus, a bőrben a simaizmok összehúzódnak (ettől fordulhat elő, hogy az ember libabőrös lesz), a légzés hirtelen sokkal mélyebbé válik, és ami a legfontosabb: bizonyították, hogy az agy öröm- és kielégültségérzés-központjában egy dopamin nevű ingerületátvivő anyag szabadul fel, amelytől örömérzetet, jutalmazottságot tapasztalunk meg. Valószínűleg ez az, amiért keressük a katarzist. A dopamin felszabadulásának vannak hagyományos funkciói, az evolúció során nem véletlenül alakult ki ez az agyi központ. Minden fajfenntartáshoz szükséges tevékenységnél – evés, ivás, szexuális aktivitás – dopamin szabadul fel.

Ha nem okoznának különösebb örömérzetet, az ember nem hajszolná ezeket a tevékenységeket, és kihalna a faj. Értelmes lényként azonban nem csak a fajfenntartás motivál minket, így ha valaki keményen megdolgozik a sikerért, például megvéd egy doktori disszertációt, legyőzi a vetélytársát teniszben, az is dopamint szabadít fel. A tudatmódosító szerek is ezen az alapon működnek, és sajnos az ember rájött, hogy lényegesen egyszerűbb elszívni egy füves cigarettát, mint megvédeni egy doktori disszertációt.

Rossz hír, hogy a kóros internethasználat is dopamint szabadít fel és – a kábítószerhez hasonlóan – függőséget okoz.

A jó hír ellenben, hogy a katartikus művészeti élményeknek – például a zenének, a képzőművészeti alkotásokban való gyönyör ködésnek – is hasonló a hatásuk, és ez egy mindannyiunk számára hozzáférhető, egészséges örömszerzési mód, amelynek következménye belső világunk gazdagodása is.

Milyen előnyökkel jár a belső világ gazdagodása?

Ez egy tudományosan körülírható kifejezés? Az agykutatók meghatározásában a belső világ az érzelmeink, motivációink, a mindezeket meghatározó több ezer éves kulturális örökségünk együttese, kiegészülve általános élettani állapotunkkal. Ennek a belső világnak az impulzusait már jól ismert idegpályák szállítják, amelyek eljutnak az agykéregbe, ahol a tanulási és memóriafolyamatok

zajlanak. Ezekben az agykérgi régiókban kapcsolódik össze a külső környezeti információ a belső világból származó impulzusokkal. Minél intenzívebb a belső világunkból érkező impulzus, annál tartósabban raktározzuk el és könnyebben hívjuk elő a külső környezetből származó információt. Az agyunk közel végtelen tárolókapacitással rendelkezik, de a kreatív gondolkodóképesség szempontjából a kulcskérdés az előhívhatóság, azaz hogyan tudjuk úgy elraktározni az információt, hogy később könynyedén hozzáférhető, megszólítható legyen. Ehhez segítenek hozzá a belső világ által az információcsomagokra ragasztott „kapaszkodók”. A katartikus élmények és a belső világ gazdagítása persze nemcsak a kreativitásunkat fokozza, hanem az életet is örömtelivé, boldogabbá teszi.

Gyerekkorban az agy fogékonyabb ezekre a hatásokra?

Gyermekkorban sokkal nagyobb változásokat lehet elérni az agy huzalozottságában.

Ha valaki kisgyerekként kezd el hangszeres zenét tanulni, akkor a két agyfélteke közti kapcsolatok bizonyítottan sokkal gazdagabbá válnak.

A két féltekét összekötő fehérállomány, a kérgestest vastagsága megmutatja, milyen sok idegnyúlvány megy át egyik oldalról a másikra, és ez a kérgestest vastagabb azokban a gyerekekben, akik fiatal korukban kezdtek el hangszeres zenét tanulni. Így nőhet az asszociációs képességük, ezzel párhuzamosan pedig a különböző érzékszervi ingerekre adott reakcióidejük is lerövidül. Felnőttkorban is meg tudunk szerezni különböző speciális képességeket, csak már nem ilyen drámai a hatás. Az a régió viszont, amelyet alig használunk, elkezd zsugorodni.

Internetfüggőknél kimutatták, hogy az az agykéregterület, amely az érzelmi kontextust adja az elraktározott emlékképhez, egyre kisebbé

válik. Mert mit csinál az internetező? Kezdetben valamilyen céllal ül le a gép elé, ám idővel elkalandozik a figyelme, egyik hivatkozásról a másikra lép – azaz szörfözik a neten –, egy óra múlva már nem is tudja, miért ült oda. Közben elveszik a motiváció és az érzelmi viszonyulás, ez a kettő pedig alapvető lenne ahhoz, hogy a belső világ „ráüsse a maga pecsétjét” a megszerzett információcsomagra. Ha nincs ilyen kapaszkodó, akkor ez a tudatos gondolkodás számára hozzáférhetetlen, haszontalan információ marad. Aki rendszeresen keresgél céltalanul a neten, annak az agya hozzászokik ahhoz, hogy nem helyezi érzelmi kontextusba az új ismereteket. Ez pedig lelki elsivárosodással fenyeget, amelynek már megvan a jól ismert agyi szerkezeti megfelelője: zsugorodik az orbitofrontális agykéreg.

Az Ön hétköznapjainak része a muzsika: klarinétozik és kórusban énekel. Hasonló élmény otthon egyedül fújni a hangszert, mint közösségben énekelni?

A közösség megsokszorozza az örömérzetet. Az együtténeklésnek egészen különös hatása van, egymást inspiráljuk. A hangszeres kamaramuzsikálás is rendszeres katartikus élményt biztosít.

A katarzis valamilyen elmélyülést, önátadást kíván. Ebben az ingergazdag környezetben hogyan lehet ezt megteremteni?

A külső ingerek: a televízió, a rádió, az internet, a háttérzene, mind igyekeznek párhuzamosan megragadni a figyelmünket, miközben nekünk arra kell törekednünk, hogy ez ne sikerüljön. Ebben az iszonyatos információáradatban csak úgy lehet túlélni, ha megtanulunk szelektálni. Elmélyülni csak csendben lehet, vagy egy adott művészeti alkotás élvezetére koncentrálva.

A kulisszák mögött egy új világ nyílik

Többek között Vecsei H. Miklós és Simon Márton közreműködésével, egyedi programokon, exkluzív házbejárásokon és különleges előadásokon keresztül nem mindennapi képet kaphatnak a Müpáról a Z-generáció tagjai az Egyetemi Napon.

Hogyan lehet azt a rengeteg tudást, tapasztalatot, élményt átadni a jövő generációjának, amely az elmúlt 20 évben felhalmozódott a Müpában? Már a legkisebbek is bekapcsolódhatnak a programokba, de az általános iskolások és a gimnazisták is rendszeres látogatói a szervezett előadásoknak. A fiatal felnőttek megszólítása mégis az egyik legnagyobb kihívása az intézménynek, ennek egyik eszköze az október 2-i Egyetemi Nap – vázolta a koncepciót Kosztolánczy Gábor vezérigazgató-helyettes. „ Szeretnénk, hogy ez a generáció is ellátogasson hozzánk, fontos, hogy láthassák a csak nálunk megvalósuló, egyedülálló programokat, és átéljék az előadások nyújtotta közösségi élményt.”

A Müpa szeretné érteni és figyelembe venni a fiatalok szempontjait, ezért a hallgatói fórumokon keresztül is folyamatosan tartják a kapcsolatot, pont azért, hogy a diákok által megfogalmazott kérések és igények célba érjenek. „ Azt keressük, hogy a Müpa önazonosságának megtartása mellett hogyan tudjuk határainkat úgy tágítani, hogy érdekes és kifejezetten nekik készülő programokat tudjunk nyújtani.”

A produkciók és a professzionális működés bemutatása mellett a Müpa mint munkahely is fókuszba kerül. A jelenleg 210 fős stáb nagyjából egyharmada már az indulás óta a csapat tagja, de

folyamatosan érkeznek az új arcok is. „ Az egyik közvetlen munkatársam például tavaly még az Egyetemi Nap látogatója volt, így amikor megkeresett, emlékeztem rá. Nagyon fontos számunkra, hogy olyan fiatalok tudását is felhasználjuk, akik ezt a generációt képviselik.”

Az Egyetemi Nap legértékesebb része tehát az interakció, ahol a diákok testközelből ismerhetik meg a ház működését, felmehetnek a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem és a Fesztivál Színház színpadára, felfedezhetik a backstage titkait, és belenézhetnek próbákba is. Az Egyetemi Nap vendége lesz többek között Vecsei H. Miklós és Simon Márton is, ők is kalauzolják majd a fiatalokat. „Lássák meg, milyen sokszínű és innovatív műhelymunka folyik a színfalak mögött. Legyen közük, kapcsolódásuk az épülethez, így amikor legközelebb jönnek, már nem idegenként fognak belépni. Ezen az ingyenes napon az egyetemistáké az épület, velük telik majd meg a ház, ami nekünk, itt dolgozóknak is nagyon felemelő. Fontos, hogy tudják, ide nem csak nyakkendőben lehet jönni. Persze abban is, ha ahhoz van kedvük!”

Fotó:

Posztós János / Müpa

Zenei átjáróház

Jászay Tamás

Ha egy műveltségi vetélkedőn Brüsszel nevezetességeiről faggatnak minket, jó eséllyel az Atomiumot, a Manneken Pist, a Grand Place-t, esetleg az Európai Unió intézményeit említjük. Legalább ilyen sokforrású a belga főváros zenei élete is.

Fotó: Francois Genon / Unsplash

Van-e, lehet-e saját zenei kultúrája egy városnak? Különösen elgondolkodtató a felvetés a Flandria és Vallónia közé ékelt Brüsszel esetében, ami ország az országban. Sőt, ha perspektívát váltunk, akkor nem is egy ország, de az egész kontinens fővárosa ez. Az Európai Hidak változatos programsorozata idén Brüsszelre összpontosít, mi pedig azt kutatjuk, hogy a kisebb és nagyobb világok metszéspontjában fekvő város mit kínált és kínál a zene szerelmeseinek.

Ahhoz, hogy Brüsszel és a zene viszonyát megértsük, induljunk ki bátran a kozmopolita, multikulturális, vibráló nagyváros képéből! A város szinte zenei átjáróház, amihez hozzájárul az is, hogy két hivatalos nyelve van, a francia és a holland. Meg persze az, hogy az Európából meg máshonnan idecsábított zenészek egymásnak adják a kilincset: Belgium két nagy tartománya zeneileg (is) homogénebb, mint Brüsszel. A város meghatározó, nagy kulturális intézmények otthona, gondoljunk a La Monnaie/De Munt Operaházra vagy a Bozar rezidens együttesére, a Belga Nemzeti Zenekarra.

lásd a Brussels Jazz Weekendet, a világzenére fókuszáló Couleur Cafét vagy az elektronikus zene híveit parkettre hívó Brussels Electronic Marathont. A zenei helyszínek változatosak: a hatalmas arénáktól az intim hangulatú klubokig terjed a paletta. Szolid pénzügyi támogatás segíti a gazdag zenei életet: a város kulturális vérkeringését önkormányzati és uniós források egyaránt támogatják.

Brüsszelben a kifinomultabb ízlésűek is megtalálhatják a kedvencüket: a komolyzene ínyenc szakértőinek eszébe juthat Henri Vieuxtemps, a belgák Paganinije, vagy egy másik legendás hegedűművész, Eugène Ysaÿe neve. A jazzrajongók felfedezhetnek olyan emblematikus klubokat, mint a TMV vagy a SJC, de a 2016-ban meghalt, zenészként több mint hatvan (!) aktív évet töltő Toots Thielemans szájharmonikás is megkerülhetetlen jelenség volt a városban.

A könnyebb műfajok kedvelői sem csalódnak, ha Brüsszelbe és környékére merészkednek.

A 2025-ben harmincéves Hooverphonic az alternatív, az elektronikus zene, az elektropop és a rock határvidékén mozog. A belga fővárosban született egy igazi világsztár is: Stromae-t két éve a Szigeten köszönthettük – az Alors on danse vagy a Formidable a partik örökzöldjei közé tartoznak. A progresszív és experimentális zene

Gaïsha

A Brussels Jazz Orchestra és Bert Joris

Fotó: Marco Mertens

területére pillantva a dEUS Antwerpenben alakult, Brüsszelhez erősen kötődik. A bandára az elmúlt évtizedekben hatott a folk, a punk, a jazz és a progresszív rock is.

Az Európai Hidak szeptember közepén ebből a sokszínűségből ad keresztmetszetet. Csak néhány csúcspont a programból: sztárvendégekkel érkezik a big band műfajának legismertebb belga képviselője, a Brussels Jazz Orchestra, de jön Selah Sue, a reggae-t, soult és funkot vegyítő brüsszeli díva is. Az afrikai vokális technikát európai polifóniával ötvözi Zap Mama, vagyis Marie Daulne, aki lányával, a világzene emelkedő csillagával, K.Ziával közösen lép fel a Müpában. Gaïsha az R&B, a hiphop és a soul kevercséből állítja elő saját stílusát, a dEUS-tagok által alapított TaxiWars pedig jazz és rock fúziójában gondolkodik.

Nem feledkezhetünk el az Európai Unió Ifjúsági

Zenekaráról sem, amely bár nem Brüsszelben működik, 1976-os alapítása óta a kontinentális béke és harmónia szimbóluma, hiszen soknemzetiségű tagsága az országok és kultúrák közötti párbeszédet támogatja. Partnerük a Müpában a Fischer Iván vezette Budapesti Fesztiválzenekar lesz.

EURÓPAI HIDAK: BUDAPEST–BRÜSSZEL

BRUSSELS JAZZ ORCHESTRA & PHILIP CATHERINE, BERT JORIS, DAVID LINX 2024. szeptember 16.

SELAH SUE 2024. szeptember 18.

A BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR

ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ

IFJÚSÁGI ZENEKARÁNAK KÖZÖS ESTJE

2024. szeptember 20., 21., 22.

ZAP MAMA X K.ZIA

2024. szeptember 20.

GAÏSHA

2024. szeptember 21.

TAXIWARS

2024. szeptember 22.

Selah

Sue

Fotó: Mathieu Zazzo

TaxiWars

MEGJELENT AZ ÚJ

ROADSTER

ROADSTER MAGAZIN

Keresd a Libriben, a jobb újságárusoknál, és a Bortársaság üzleteiben!

UTAZÁS / INSPIRÁCIÓ / KALAND

„Próbálok nem díva lenni”

Esze Dóra

Világéletében színpadra készült, szívesen lett volna színész is, de már egészen fiatalon úgy érezte, ahhoz, hogy a világon bárhol, bármikor megmutathassa magát, a zene univerzalitása a legszebb, leggyorsabb űrhajó. 2025 májusában Kálmán Péter Bartolo szerepét énekli A sevillai borbély ban a New York-i Metropolitan Operában, az előadást élőben közvetíti majd a Müpa.

Fotó: Bognár

Dorina

Kálmán Péter

Biztos forrásból tudom, hogy már kamaszkorában megígérte a környezetének, színpadra fog lépni mind a négy csúcsoperaházban. A bécsi Staatsoper pipa, a milánói Scala tavaly hívta, csak épp a Hamupipőké ben énekelt Párizsban, a londoni Covent Gardenben augusztusban várja a Figaro házassága. Jövőre teljesül a negyedik álom, májusban debütál a Metben. Milyen érzés?

Mi tagadás, pompás, főleg, hogy nem kellett előénekelnem, azt nagyon nem szeretek. Amit én tudok a színpadon, az nem megmutatható egy casting során. Már futó rendezésbe kapcsolódom be, egész kicsit bánom, hogy kosztümös, konvencionális, de ennél fontosabb, hogy

nagyon szeretem a Sevillaiban Bartolo szerepét, a hangfekvését, az áriát, az együtteseket, a borotválós jelenetet. Szemben a Figaro házasságával, jó sok az énekelnivaló benne. Aztán az év végén még visszamegyek Az ezred lányára. Azt is nagyon várom.

Mivel az tulajdonképpen szerepverseny volt, ennek keretében debütáltam mint Papageno. Idén volt a harmincötödik érettségi találkozónk. Nagyon nevettek az osztálytársaim, hogy én már gimiben megmondtam.

Mi volt idáig a legnehezebb a pályáján?

Amikor valamiért nem teljesen az enyém a szerep. Amikor színpadon állhatok, akkor vagyok elememben. De amikor úgy érzem, nem passzol a hang vagy a karakter, az nem komfortos. Nemrég Alfiót énekeltem egy monacói Parasztbecsületben. Hát nem lettünk barátok.

Hogyhogy mégis elvállalta?

Két világhírű énekes partnere lehettem volna, csak sajnos mindketten lemondták, én meg benne maradtam. Végül persze ennyivel is gazdagabb a repertoárom. De ott vannak az igazán nehéz szerepek, például a két Wagner, amelyhez eddig szerencsém volt, Klingsor és Alberich. Utóbbi bizonyos szempontból életem csúcspontja volt. Abba az előadásba a Müpában szívem-lelkem beletettem, teljesen belefeledkeztem.

Természetesen a buffó szerepeket szeretem a legjobban, de azért nem mondanám, hogy az a fachom. Tulajdonképpen fachom nincs is, azt hiszem.

Zürichben kezdett el dolgozni Cecilia Bartolival, ami önmagában egyfajta pályacsúcspont, főként mert azóta rendszerré vált. Mit gondol, miért ragaszkodik önhöz Bartoli?

Nézőként járt már a Metben?

Csak egyszer, tizenkilenc éves koromban, amikor New Yorkban tanultam.

Ha jól tudom, néhai csodálatos basszusunk, Polgár

László hallotta meg a hangját.

Igen, családi barátunk volt, ő vitt el Pauk Anni nénihez, aztán nyertem egy ösztöndíjat, és Carelli Gábor tanítványa lettem New Yorkban. Már Mircea Breazu volt a mesterem, amikor a kategóriámban megnyertem a II. Nemzetközi Mozart Énekversenyt.

Talán mert könnyű dolga van velem. Próbálok nem díva lenni. Megbízhat bennem, tudja, mire számíthat, és tényleg azt hozom. A próbafolyamat alatt világraszóló botránynak kell történnie ahhoz, hogy bennem elszakadjon a cérna.

Híresen könnyedén kapcsolódik a közönséggel.

Mindig szívesen kommunikálok a nézőtérrel, de azért ez elsősorban szerep- és rendezőfüggő. Sosem akarok rájuk telepedni, hagyom, hogy jöjjenek velem. Bizonyos rendezők milliméterre megszabják, mit tehetek. Mások pedig hagyják, hogy használjam a saját színeimet.

Mikor érkezett el az a pont, amikor hátra tudott dőlni?

Soha nem vagyok teljesen elégedett önmagammal, még abban is variálok, ami olajozottan megy. Nemrég Rigában énekeltem Dulcamarát a Szerelmi bájitalban. A rendező hagyott szárnyalni és kibontakozni, én pedig minden este átrakosgattam magamnak a dolgokat, hogy a hangomból a legtöbbet hozzam ki.

Tegyük azért hozzá, egy buffónak a világhír relatív. Alessandro Corbelli ma talán a legjobb ebben a fachban, mégis csak a vájt fülű operaszerelmesek ismerik a nevét. Ezen a pályán igazán világhírű csak tenor vagy szoprán lehet. Vagy ha mellé még szépségkirálynő is.

Ha viszont úgy vesszük, hogy a Covent Gardenben fellépni világhír, akkor mondhatjuk, hogy sikerült, igen. A saját technikámat körülbelül tíz éve szeretem.

Egyébként melyik volt az az egyetlen előadás tizenkilenc éves korában, a Metropolitanben?

A sevillai borbély. Tulajdonképpen akkor is ígéretet tettem magamnak. Egy szép napon visszamegyek, de akkor már a színpadra, és megcsinálom.

METROPOLITAN-OPERAKÖZVETÍTÉS A MÜPÁBAN

ROSSINI: A SEVILLAI BORBÉLY 2025. május 31.

Sào

Soulez

Larivière

Fotó: Clara Evens

Égen a csillag

Csabai Máté

Nem elég jól játszani, jónak is kell látszani: ha megkérdezünk egy klasszikus hangszerművészt, hogy mi jelenti a legnagyobb nehézséget egy karrier kezdetén, biztosan a fellépések gyakoriságát és respektjét említi.

Még inkább így van ez az utóbbi években, amikor a lemezfelvételek súlya csökkent, de a koncertlátogatók éhsége az újdonságra nem. Az utazó szólisták élete magányos élet, várostól városig, hoteltől hotelig tart, s ha nem érkezik el időben az áttörés, a legtehetségesebbek is könnyen kiéghetnek. A klasszikus zenére rendkívül fogékony Kelet-Ázsia is lehet célpont, jó ugródeszka az amerikai kontinens is – ám azok számára, akik a legnagyobbak közé törekednek, nem marad más, mint Európa nagy koncerttermeit bevenni.

A válogatós bécsi, berlini, párizsi, londoni közönség kegyeit keresni azonban sokkal nehezebb kenyér, de nagyobb dicsőség is: sok utazással sokat kell koncertezni.

Az európai koncerttermek „szuperligája”, az ECHO (European Concert Hall Organisation) laza konföderációja azért jött létre 1991-ben, hogy a repertoár frissítése és az intézményszervezői praktikák megosztása mellett fiatal tehetségek

befutását is segítse. A Müpa egy klubhoz tartozik a londoni Barbican Centre-rel, a bécsi Musikvereinnal és az amszterdami Concertgebouw-val (az ECHO jelenleg 22 tagot számlál), fogadhat és küldhet is pályájuk elején álló művészeket.

A Rising Stars majdnem két évtizedes történetében olyan muzsikusokat is találunk, akik mára szupersztárok lettek: jó egy évtizede már, hogy Patricia Kopatchinskaja, Khatia Buniatishvili és Igor Levit részt vett a programban, később Benjamin Appl, Nora Fischer és Diana Tishchenko járta végig az ECHO-tagok színpadait – csupa ismerős név a Müpa közönsége számára is.

A magyarok közül Banda Ádámból (2012/13), Balázs Jánosból (2013/14) és Pálfalvi Tamásból (2017/18) vált „feltörekvő csillag”. S itt muszáj eldicsekedni azzal, hogy az elmúlt évadban hosszú évek után ismét bekerült a Müpa jelöltje is a programba:

Carlos Ferreira

Fotó: Jaime Machado

Pusker Júlia

Fotó:

Csibi Szilvia / Müpa

Pusker Júlia hegedűművész, aki 17 koncertteremben, többek között a Luxemburgi Filharmónia, a hamburgi Elbphilharmonie és a bécsi Konzerthaus közönsége előtt mutatkozott be.

Azon művészek számára, akik részt vehetnek a Rising Stars programban, az ECHO ennél is többet nyújt: tanácsadók és szakemberek segítenek nekik rátalálni az önazonos színpadi karakterre és a közönséggel való megfelelő kommunikációs formákra, de minden feltörekvő lehetőséget kap arra is, hogy együtt dolgozzon egy kortárs zeneszerzővel egy új kompozíción.

A klasszikus zene nemcsak stílust, műfajt jelent, hanem erős intézményrendszert és a zeneművek elfogadott kánonját is: akár a járt utat is felkínálja azoknak a muzsikusoknak, akik Mozart vagy Csajkovszkij jól ismert versenyműveit vagy Haydn kamarazenéjét kívánják játszani. De úgy tűnik, a 21. században ennél többre van szükség. Erről tanúskodik Sean Shibe, aki a spanyol mellett elektromos gitáron is játszik, és mélyreható felfedezéseket tesz az avantgárd zene reper-

toárjában is, vagy a páratlan energiájú Signum Szaxofonkvartett, amely ugyanazzal a megállíthatatlan lendülettel játszik Bachot, Philip Glasst vagy akár Chick Corea-darabok átdolgozásait.

Egy fiatal szólistának elsősorban az a feladata, hogy három-ötszáz év – gyakran uniformizáltnak, érinthetetlennek tűnő – zenéjében megtalálja azt az önmagát, amely a közönség rajongásával is találkozni fog.

Ismerkedjen meg a Rising Stars fellépőivel a Müpa Magazin zenei válogatásában, keressék a Spotify-on!

Stars 2024. november 8-10.

Quatuor Agate

Fotó: Kaupo Kikkas

Évadok váltakozása

A vörös lazac minden ősszel ezer kilométeres útra indul, hogy az óceánból felússzon egy folyóba. A költözőmadarak egy része „obligát” vonuló, a vérükben van, hogy a tél közeledtével melegebb éghajlatot keressenek. Decemberben a nyugati világban a gyerekek a Télapót vagy a Jézuskát várják, és bár nekünk, akik a rohanó kapitalizmusban éljük mindennapjainkat, ez nem adatik meg, de a téli estéken azért érezzük, hogy jobb lenne korábban lefeküdni. Az évszakok ciklikus változása egykor sokkal inkább meghatározta az életet, csak a modern korban vált egyenlővé a tél a nyárral, az éj a nappallal: az internetnek, a 0–24 kisboltnak, a villanyfénynek nem számít, milyen hónap és hány óra van. A pszichológia csak az elmúlt években kezdte kutatni az évszakok és a lelkiállapot összefüggéseit. Bezzeg a költők! „A bölcsesség / nehéz aranymezébe öltözöm, / s minden szavam mosolygás és közöny” – írta Kosztolányi az őszről.

Azt nem tudjuk, pontosan hogyan alakult ki a színházi és koncertévadok rendje, hogy szeptembertől júniusig koncert- és előadótermekben töltjük estéinket. Az ókori görögöknél egy-két hetes fesztiválok idejére, vetéskor, aratáskor, háborús győzelem után nyitott meg a színház. A romantikus olasz opera fénykorának idején már szokványos volt, hogy egy opera egy szezonra készült, nem érte meg a második évadot, hiszen – ahogy most

a mozis blockbusterek esetében – a következő évben új közönségkedvenc érkezett. Az évadok Itáliában ma is december elején kezdődnek.

A vallással is összefüggött a koncertszezon: Csajkovszkij 1873-as cikkében nagyböjti koncertszezonról értekezett – apró érdekesség, hogy az orosz közönség figyelmébe ajánlotta az idősebb pályatársat, Hector Berliozt. A hangversenytermi kultúrájukra oly büszke britek már egyértelműen évadokban gondolkodtak, valószínűleg ide vezethető vissza, hogy az ősztől tavaszig tartó időszakon túl a nyári évadot máig elkülönítik. Már a 19. században hosszú kolumnákban értékelték az elmúló szezont, számba vették a bemutatókat, az újdonságokat és a sztárokat, s reménykedtek, hogy a következő is nemes örömöket tartogat.

Biztos más is érzi a bőségnek azt a zavarát, amit a zsúfolt koncertnaptár látványa okoz: ez már a betakarítás, hiszen a vetést elvégezték a szorgos szervezők, impresszáriók. Nekünk semmi más dolgunk, mint hangversenyre menni – nem csak jó ízlésünk fitogtatása végett.

Csabai Máté

Fotók: Réthey-Prikkel Tamás / Müpa

Véres tündérmesék és evilági Tündérországok

Orosz Anna Ida

A magyar animációs film kiemelkedő darabjait vetíti a Müpa 2024–25-ös évadának filmklubja. Az Állatfarm komor hangvételű parabolájától és a Lúdas Matyi komikus tanmeséjétől a János vitéz és a Fehérlófia fantasztikus távlatain át a Habfürdő pszichedéliájával a véres tündérmeséktől jutunk el az evilági Tündérországig.

Halász János: Állatfarm

Fotó: Halas & Batchelor Collection

Jankovics Marcell:

János vitéz

Az első egész estét betöltő magyar animációs mozifilm 1973-ban készült. Ám a Jankovics Marcell rendezte János vitéz nemcsak emiatt emlékezetes darabja a magyar mozgókép történetének: a Cserhalmi György hangján megszólaló, rajzfilmikonná vált címszereplő „road movie”-ja a klasszikus irodalmi adaptációk közül is kiemelkedik.

A János vitézt gyakorta nevezik a magyar Sárga tengeralattjárónak.

A Londonban készített és 1968-ban bemutatott Sárga tengeralattjáró (Yellow Submarine) a magyar animációs filmtörténet más vonatkozásai miatt is ide kívánkozik. Azt a felnőtteknek szóló klasszikus rajzfilmes világot újítja meg, melyet addig a magyar származású rajzfilmrendező, John Halas (Halász János) első egész estés brit filmje, az Állatfarm (Animal Farm) fémjelzett. Az 1954-es George Orwell-adaptáció Magyarországról elszármazott direktorának nevével az első magyar animációsfilm-stúdió 1932-es megalapításánál találkozhatunk Macskássy Gyula és Kassowitz Félix neve mellett. Halász Angliában ennek a reklámfilmekre szakosodott stúdiónak, a Coloritonnak a leányvállalatát szerette volna elindítani 1936-ban, és ekkor ismerkedett meg későbbi feleségével, a vállalkozás rajzolói álláshirdetésére érkező Joy Batchelorral, akivel végül önálló stúdiót alapított.

Tény, hogy Jankovicsékat láthatóan inspirálta az animációs mozifilmek addig megszokott, a Disney Stúdió által bejáratott műfaji és formai keretein túllépő, szigetországi rajzos Beatlesmusical, amely 1970-ben jutott el a hazai mozikba. Ugyanakkor a Petőfi Sándor verses meséjét adaptáló egész estés magyar rajzfilm az 1960–70-es évek hippiéráját sajátosan a magyar folklór ra hangolta, legföljebb Delhusa Gjon dalbetétei utalnak direktebben a popszámok füzérére épülő brit mozira.

Az 1940-ben elsősorban kormányzati megrendelésre készülő információs rajzfilmek gyártásának céljából életre hívott londoni Halas & Batchelor stúdió legnagyobb volumenű vállalkozása volt Orwell Állatfarmjának megfilmesítése, az első egész estés brit mozi.

A nagy ívű produkció a kulturális hidegháború terméke, és ma már nem titok, hogy elkészültét a CIA, az amerikai titkoszszolgálat finanszírozta.

tolva John Halas és Joy Batchelor közös rajzfilmje első ránézésre klasszikus mesefilm, mely a szélesebb közönséget célozza meg. Ennek jegyében a Disney-mesékre jellemző realista látványalkotás jegyében született, állatszereplői a meserajzfilmek megszokott alakjai, ugyanakkor az Orwell társadalmi-politikai üzenetét hangsúlyozó véres jelenetek révén nem kimondottan „családi film”, pláne nem gyerekmese.

A megbízó kérése volt, hogy Orwell második világháború idején írt, a sztálini önkényuralom allegóriájának szánt szatirikus kisregénye éjsötét végét a filmben forradalmian optimistára hangolják. Így a rajzfilmbéli állatok a sorsukba való letargikus beletörődés helyett fellázadnak az elzavart gazda helyébe lépő, egyenlők közt egyenlőbb disznók uralma ellen. Ugyan Orwell művének műfaja kulcsregény, azaz a cselekmény és az egyes szereplők pontosan beazonosíthatók konkrét történelmi eseményekkel és személyekkel, alcímében Tündérmesének titulálja magát. Ezt az ironikus felhangú alcímet nem meghazud-

Az Állatfarm sokkolóan véres tündérmeséje után húsz évvel a János vitéz cselekménye szó szerint a Tündérvilágban csúcsosodik ki, melynek formai irányát – a realizmustól jócskán eltávolodva – a népi szecesszió stílusjegyei jelölték ki. Következő filmjében, az 1981-ben bemutatott Fehérlófiában Jankovics magasabb volumenre kapcsol az ornamentikus formák, illetve a mítoszok és népmesék rajzfilmre ültetésében. Míg a János vitéz kalandmeséjében evilági és túlvilági helyszínek és figurák sora vonul fel, addig a Fehérlófia egy jóval elvontabb regiszterben játszódik: szereplői kozmikus-természeti archetípusokat jelenítenek meg (napszakokat, évszakokat, történelmi korszakokat), melyek a film álomszerű, avantgárd megoldásaiban öltenek testet.

Dargay Attila: Lúdas Matyi

Kovásznai György: Habfürdő

Ugyanakkor az Állatfarm által kijelölt útvonalon jár a magyar rajzfilmgyártás második nagyprodukciója, a Lúdas Matyi, ha azt vesszük, hogy a tanmesei történet, melyben a nép egyszerű gyermeke, Lúdas Matyi móresre tanítja az embereken élősködő, zsarnoki Döbrögi uraságot, jól illett a regnáló hatalom osztályharcos ideológiájába. Ám Dargayékat láthatóan nem a címszereplő által képviselt társadalmi üzenet hangsúlyozása érdekelte, sokkal inkább a mellékszerepekben föltűnő komikus figurák egyéni, karikatúraszerű ábrázolása, legyen szó az ügybuzgó ispánról, a féleszű hajdúkról vagy Matyi fineszes libájáról.

A fantasztikus mesefilmek vagy a különféle hangoltságú tanmesék mellett egy harmadik utat képvisel Kovásznai György 1980-ban bemutatott Habfürdő című filmje. Jelenkori történetével, könnyűzenei dalaival, extravagáns karakteranimációjával a Zenés trükkfilm szívdobbanásra alcímet viselő rajzfilm-musical szintén a már emlegetett korszakalkotó Sárga tengeralattjáró köpönyegéből bújt ki.

Ám Kovásznai filmje a Beatles-rajzfilmhez képest tovább radikalizálja a jelenkori valóság beemelését, amikor civilekkel készített riportokkal lazítja fel az 1970-es évek végén Budapest belvárosában játszódó szerelmiháromszögtörténet fikciós szövetét.

MÜPA FILMKLUB

110 ÉVES A MAGYAR ANIMÁCIÓ

JOHN HALAS: ÁLLATFARM 2024. szeptember 30.

JANKOVICS MARCELL: JÁNOS VITÉZ 2024. október 14.

DARGAY ATTILA: LÚDAS MATYI 2024. október 28.

KOVÁSZNAI GYÖRGY: HABFÜRDŐ 2024. november 11.

JANKOVICS MARCELL: FEHÉRLÓFIA 2024. november 25.

Menő lett a vers

Ficsor Benedek

Fotó: Tombor Zoltán

Kitárt szárnyú pillangó az udvari ajtó mellett, fekete, a fehér kövön, vagy három hete ott van.

Ez majdnem 17 szótag.

Simon Márton Polaroidok című kötetének nyitó verse egy banális képben fedezi fel a poézist, és aztán gyorsan közli is velünk, hogy amit olvasunk, az bizony költészet. Méghozzá roncsolt költészet: a haikura játszik rá, csakhogy míg a japán eredetű versforma szigorúan 17 szótag, Simon verziója több mint kétszer annyi. És ezzel a kis „hibával” máris tétje lesz a szövegnek, a banalitástól így jutunk el néhány szótagon belül a költészet mibenlétének kérdéséhez. Amit meglepően sokan feltehettek maguknak – még ha csak tudat alatt is –, mert a 2013-ban megjelent Polaroidok óriási sikert aratott, olyan könyvespolcokra is felkerült, amelyek addig talán nem is láttak verseskötetet. A siker pedig túlmutatott az egyszeri szenzáción: a líra váratlanul nagy közönséget szólított meg, kilépett a szigorúan irodalmi térből, és az elmúlt évtizedben olyan jelzőket vett magára, amelyek addig idegenek voltak tőle: sikk lett, és szexi.

Mielőtt legyintenénk a múló hóbortra, a népszerűség nem a sekély mélység (és a mély sekélység) diagnózisa. A költészet jóval direktebben reagál a mindennapokra: (Kosztolányit követve) a búvárok nem szomorú sarat hoznak fel nekünk a habokból, hanem úszógumiról tekintenek le a fényes vizek varázsába, és a látványt azonnal magukkal viszik a partra. A vers (köz)beszéddé vált.

Kellett ehhez persze a slam poetry hódítása is, ami hangzóvá tette a lírát, (nem is annyira) óvatosan elmosva a határokat a magas irodalom, a könnyűzene és a performansz között. A közvetlenség felszabadítja a közönséget, amely az élőbeszédből rendre visszatalál a szöveghez. Csakhogy ez a szöveg – a befogadók elvárásai miatt – már nem marad meg a papíron, elevenségét a poézisen túli tényezők (is) biztosítják.

Nem csak a slam poetry jelezte ugyanakkor az (irodalmi) szövegek iránti növekvő igényt, a könnyűzenében is – újra – hangsúlyossá váltak a költészeti hatások. Az alternatív zenei szubkultúra örökségét újraértelmezve a zenekarok és előadók rendre kizökkentik a hétköznapi nyelvet – Beton.Hofi mondatközpontú gegjeitől a Carson Coma generációs kapaszkodókat nyújtó humoráig. A poétikus közeg új igényeket szült, és a dalszerzés hamarosan tesz (még) egy lépést a „magas művészetek” irányába: ősszel dalköltőképzés indul az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. A négy féléves szakirányú képzést diplomások számára hirdetik meg, a cél, hogy a dalköltészet – a zenei és irodalmi életben meghatározó értékeket teremtő és közvetítő magas művészeti műfaj – méltó helyet kapjon a szcénában.

„Számos olyan műfajt sorolnak a könnyűzenéhez, amelyeknek valójában alig van közük egymáshoz.

De vajon hogyan mérhetnénk össze Bereményi

Géza és Cseh Tamás dalait a diszkóslágerekkel?

Felbecsülhetetlen irodalmi potenciál rejlik a dalszerzésben, de a zenei közeg miatt ez sokszor nem tudatosul – mondja Kollár-Klemencz László író, zenész, a dalköltőképzés ötletgazdája. – Jól jellemezték a helyzetet a Bob Dylan irodalmi Nobel-díjára adott szélsőséges reakciók. Nem lehet kérdés, hogy Dylan előadói életműve

Erdős Virág közérzeti lírájától Turi Tímea magánérzeti költészetén át Borsik Miklós az elsuhanó biciklis futárok impresszióiból épített lételméleti munkáiig, Závada Péter nyelvfilozófiai misztikumától Krusovszky Dénes finomra hangolt, tartózkodó lírai énjén át Tóth Krisztina az emberi létezés határait átlépő (bálna)dalaiig megannyi külön világ, mégis közös bennük a megváltozott olvasói tekintetre való reflexió. Ez a költészet tisztában van a saját súlyával. Ami persze a poézis gravitációs terétől függően hol ólomnehéz, hol pehelykönnyű, de a tömegük egyaránt állandó. És ezt már a közönség is érzi.

Kollár-Klemencz

László

Fotó: Csibi Szilvia / Müpa

érdemessé teszi őt az elismerésre, a dalszerzés és az irodalom közötti távolság miatt sokan mégsem tudtak mit kezdeni a dologgal: hogyan kaphat egy könnyűzenész Nobel-díjat? Szerencsére a világ egyre érzékenyebbé válik, így előbb-utóbb rendeződik a kérdés, és az irodalmi érték felismerésének köszönhetően elválik egymástól a szórakoztatóipari termék és a szerzői dal.”

A képzést azoknak indítják, akik a dalokon keresztül szeretnének foglalkozni az irodalmi szöveggel, mindezt felsőoktatási keretek között.

A jelentkezők számára biztosítják a megfelelő filozófiai, esztétikai és történeti alapot: a négy szemeszter során erre építhetik fel saját dalköltészetüket. „Az elmúlt évtizedekben a jazz és a népzene is bekerült a felsőoktatásba, ezzel egyszersmind a magas művészetek közé emelkedett, hasonlóban bízom a dalszerzéssel kapcsolatban is. Olyan egyetemet akartam keresni a képzéshez, amely a lehető legmagasabb szakmai színvonalat biztosítja az irodalomoktatás terén, és az ELTE Bölcsészettudományi Kara garanciát jelent a minőségre. Megkerestem az intézményt, amelynek vezetése nyitott volt az ötletemre, de a tervezéstől a megvalósításig így is eltelt több mint másfél év.”

„A nulláról kellett felépítenünk egy olyan képzést, amely eddig nem létezett Magyarországon” – avat be a részletekbe az ötletgazda. A tervek szerint a képzés során végigveszik majd a dalkölté-

szet gazdag történelmét: az ókori görögöktől a középkori bárdok művészetén át érkeznek meg Viszockijhoz, Bob Dylanhez és Bereményi Gézához. Ezt a hatalmas anyagot strukturálni kell, tantervvé formálni, ami időigényes feladat.

„Költészetre mindig szüksége lesz az embernek, a megzenésített versek sikere is azt mutatja, hogy nagy igény van a valódi irodalmi értékekre” – hangsúlyozza Kollár-Klemencz László. Hozzáteszi: a mások mellett Beck Zoltánnal, Szűcs Krisztiánnal, Grecsó Krisztiánnal és Háy Jánossal közösen indított Rájátszás is ebből a felismerésből született, ma pedig már számos költő lép fel zenészekkel, és aratnak hatalmas sikereket együtt.

„A fiatal generációk szövegvágya nagyon erős, azonnal felismerik és megértik az irodalmat. A költészet számukra is alapszükséglet.”

LITERÁRIUM – KORTÁRS ÍRÓK A MÜPÁBAN

A MENNYBE VITT LEÁNY

Kollár-Klemencz László balladaestje 2024. szeptember 26.

BALLA ZSÓFIA-EST 2024. október 29.

SIMON MÁRTON-EST 2024. november 28.

„Úgy tűnik, a magányhoz is hűséges vagyok”

Egy nap Tarján Zsófival

Marossy Kriszta

Tarján Zsófi a Honeybeast frontembere, de énekelt az Anna And The Barbiesban és hörgött évekig trash metalt is. Ha az előző mondat alapján kéne őt elképzelnünk, egészen biztosan nem egy végtelenül tudatos, szorgalmas, tisztaság- és egészségközpontú, visszafogott, a magányt és a csendet szerető embert látnánk magunk előtt. Pedig Zsófi extrovertáltsága valóban csak a színpadi énjére terjed ki, egyébként imád elvonultan, a város zajától messze élni, a saját maga ura lenni, és a csendben maximum csak az a napi kétmillió gondolat zavarhatja meg, amelyek Forma–1-es autókként cikáznak az agyában. A vele eltöltött nap során teljesen megfejteni ugyan nem tudtuk őt, de talán egy kicsivel közelebb kerülhettünk valódi személyiségéhez.

Fotók: Mari Ornella / Müpa

Amikor kérdeztem, hogy milyen egy átlagos napod, csak annyit mondtál, unalmas. Ez hogy lehet? Úgy, hogy unalmas. De nagyon!

Hát akkor köszönöm az interjút, Zsófi… Rendben, megpróbálom máshogy megközelíteni azt, hogy nekem rettentő nagy szükségem van nyugalomra, napi rutinra és tervezésre, csak akkor működöm rendesen az élet más területein. De a napi rutin nem csak annyit tesz, hogy felkelek, kávézok, fogat mosok, ennél sokkal több apró finomságból adódik össze. Először is a legnagyobb bajom, hogy itt van a fejemben az agyam, ami ezerrel kezd pörögni, ahogy kinyitom a szemem. Éppen ezért nem telhet el reggel anélkül, hogy csak üljek, nézzek ki a fejemből, és hagyjam, hogy ezek a gondolatok cikázzanak, és valahogy lassan lenyugodjanak.

Olyan érzésem van, mintha folyamatosan álmodnék, ébren ez egy kicsit visszás állapot.

Mit gondolsz, mi lehet ennek az oka?

Talán ADHD-s vagyok, de egyelőre elég nekem, hogy huszonhét év után utánamentem az inzulinrezisztenciámnak, és legalább azt rendbetettem. Ezt majd kiderítem máskor. Viszont van, hogy emiatt direkt hamarabb kelek fel, ha mennem kell valahova időre, csak hogy az agyam, a testem és a lelkem valahogy elkezdjenek együttműködni, felkészüljenek a napra.

Ezért is költöztél messze a várostól, az erdő mellé?

Pontosan. Nem azért, hogy legyen egy hely, ahol nézek ki a fejemből, sokkal inkább azért, mert nekem túl sok a nagyvilág, és túl sok a vele járó zaj is, ami még nagyobb pörgést meg zavart okoz bennem. Ha a zavar miatt nem tudom végigvinni a rutinomat, akkor egész nap ideges leszek, kizökkenek, nem találom a helyem.

Ez azt jelenti, hogy mindig előre el van tervezve a napod?

Nem csak a napom, akár egy évre előre is tudok tervezni. De maradjunk csak egy napnál: a reggeli menetrendhez már az is hozzátartozik, hogy előző este szeretek mindent elrendezni, elmosogatni, hogy ne zavarjon meg semmi a szokásosnál jobban. Aztán jön még a higiénia és a rend is, ami nagyon fontos számomra, és félve mondom, de mindehhez még nagyon hűséges típus is vagyok, például harminc éve ugyanazt a fogkrémet használom…

Nem állítom, hogy nem zavarsz össze egy kicsit. Egyre kevésbé látom azt a Zsófit, aki éveken át trash metalt hörög, vagy aki a színpadon teljes magabiztossággal van jelen.

Talán pont ezek kellenek ahhoz, hogy ott át tudjak változni: stabil alapok, na meg a mágikus színpad, ami átformál, ahol minden átváltozik bennem

Erre még visszatérünk később, de azt áruld el, hogy a fogkrémen túl még mihez vagy hűséges?

Néha azt érzem, a tizenöt éve tartó magányomhoz is hűséges lettem.

Nem akarsz senkit beengedi már az életedbe társként?

Szelidítsük a magány szót egyedülállóra, mert annak legalább több színezete van, és tudok vele azonosulni. De igen, be tudnék engedni az életembe valakit, aki hasonlít hozzám, hasonlóan „őrült”, de mégis más. A lényeg, hogy ő is ragaszkodjon magához, és ne leszívjuk, hanem töltsük egymást, hagyjunk teret a másiknak, kapjunk levegőt, miközben mégis adunk egymásnak. Eddig mindenki mellett úgy éreztem idővel, hogy megfulladok, elárasztja a másik valósága az enyémet, miközben nem nyitott az enyémre, és elsorvadok lelkileg. Összességében nem biztos, hogy olyan kapcsolatot szeretnék, amiben együtt is élünk, hanem amikor vágyunk egymás társaságára, akkor együtt vagyunk. A lényeg, hogy mindenkinek maradjon tere és szabadsága. Ilyen értelemben tényleg ragaszkodom a magányomhoz, ha ezt lehet így nevezni.

Ez is eléggé racionálisan hangzik…

Idővel kénytelen voltam beismerni, hogy a szerelem csak egy dolog, ráadásul olyan, ami hosszú távon alaposan tönkre is tehet, ha elfogyok benne. Nem sajnálom a tanulópénzt, és azt sem, hogy eljutottam idáig, szóval nem kell azt gondolni, hogy szegény Zsófi milyen rég egyedül van, mert nem ez a lényeg.

Térjünk vissza a napjaid struktúrájára. Mit csinálsz, amikor elcsendesedik a reggeli agycikázás?

Reggeli után elkészülök, és elindulok a napi teendőimet intézni. Most például egy ruhapróbára fogok menni, mert a nagyobb koncertekre mindig varratok új fellépőruhákat. Ebben Hornyák Istvánhoz vagyok hűséges, ő tökéletesen érti, hogy mit akarok.

A müpás koncertre is készülsz valami újjal?

Hű, a Müpa, jézusom! Hogyne, nagyon is készülök rá minden szempontból. Nem csak ruhával, lelkileg is.

Nagyon sokat jelent a hely szellemisége, meg hogy azokon a deszkákon fogok állni, ahol már meganynyi idolom, úgyhogy inkább a ruhára is egyfajta műtárgyként szeretnék gondolni.

korszak más, és a lemezeink ezeknek a lenyomatai. A Honeybeast a második családom, és ugyan Bencsik Kovács Zoltán írja a dalokat, de valahogy azonos a ritmusunk, és Zoli képes az én hangomon is hitelesen írni. Megterveztem a lemezborítót is, úgyhogy már „csak” tele kell zenélnünk.

Sűrűek a napok, de csak van valami, ami kikapcsol.

Ha nem ruhapróba van, akkor hogyan telik tovább a napod?

Az életem kilencvenöt százalékban a melóról szól: Szegeden próbálunk egy-egy heteket, szerencsére az utóbbi időben sokat, készítjük az új lemezt, és úgy tűnik, hogy most egy vidámabb jön. Minden

Itt az erdő, a sétálás, de relaxáló az is, ha leülök a zongora elé bénázni, mert ugye én hangszertulajdonos vagyok, nem zenész… De még hosszú a sor, hiszen örök társam a rajzolás, a festés, de videómegosztókon hosszabb videókat is szeretek nézni, meg podcastokat hallgatni. Főleg az orvostudomány érdekel, amíg el nem kezdek pánikolni, akkor abbahagyom. Egyébként gyerekként vagy művész, vagy sebész akartam lenni, de rettegtem attól, hogy mi lesz, ha a beteg menni akar, miközben mindent megteszek érte, és akkor ott hal meg a műtőasztalon. Ezt az én lelkem nem tudná elviselni, nem tudna hozzászokni sem.

Itt az idő, hogy elmondd, a magányos és szenzitív lélek hogyan tud kétségek nélkül működni esténként a színpadon. Összefér a kettő?

Talán amiatt, hogy kicsi korom óta színpad közelében vagyok, nagyon máshogy élem meg a nyilvánosságot.

Ki tudom terjeszteni a szárnyaimat, teljes szívből tudom élvezni a jelenlétet, miközben ezer dologra, mozgásra, zenére, szövegre, közönségre is koncentráltan figyelek.

Ezek szerint elkezdtél szövegeket is írni?

Hosszú kihagyás és elvonultság után újra elkezdtél koncertekre, bulikba járni. Ez hogy jött?

Mostanában már jól esett nyitni, autóval járok, nem iszom, és élvezem ezeket a helyzeteket. Ott sem zavar a tömeg, és az egyik Random Trip-koncerten be is dobtak improvizálni, ami nagyon jó volt. Igazából persze sejtettem, hogy ez lesz, és valamenynyire készültem is szöveggel, de az improvizálás azért akkor is más. Nagy élmény volt!

Mostanában többször azon kapom magam, hogy eszembe jutnak szövegek, szövegfoszlányok, és írogatom őket. Ez persze nem jelenti azt, hogy szeretnék én a Honeybeast szövegírója lenni, de talán egy-két számot, dallamfoszlányt, bármit jegyezni fogok. Vagy nem. Meglátjuk. Minden szépen alakul, és megyünk előre vállvetve.

HONEYBEAST – CINEMA TRIP

Zenés utazás 3D-ben 2024. november 28.

Szaffi és Botsinkay Jónás egymásbakeveredése

Makrai Sonja

Noha Jókai Mórra a magyar romantikus próza legnagyobb alakjaként tekintünk, van olyan írása, amely más műfaj(ok)ban vált igazán sikeressé. A Szaffi zenés előadása egyesíti Jókait, Strausst és Dargayt.

Saját korában, szinte az irodalmi alkotás megjelenésével egy időben ifj. Johann Strauss operettdallamai tették világhírűvé A cigánybáró t, egy évszázaddal később pedig már animációként éledt újjá Botsinkay Jónás és Szaffi szerelme. Dargay Attila Nepp Józseffel és Romhányi Józseffel közösen készített, 1985-ben bemutatott filmje valódi sikertörténet lett, csak a premiert követő időkben közel egymillióan látták, de a videómegosztók nézettségi adatait látva a komikus karaktereiről és humoros párbeszédeiről híres mesének a mai napig komoly rajongótábora van.

Toronykőy Attila Oberfrank Péter karmesterrel és a Sinfonietta Erudita csapatával már számos gyerekeknek szóló darabot – Bruschino úr, avagy a jégkorszaki szakik, Pomádé király új ruhája, A varázsfuvola – vitt színre a Müpában, most pedig a Szaffi ból készített zenés előadásukat újítják fel. Adaptációjukban Jókai története, Strauss dallamai és a Dargay-féle animáció látványvilága keveredik egymással. „Az operett sok tekintetben eltér az eredeti műtől, mi azonban épp Jókai írásához nyúltunk vissza, hasonlóan a rajzfilm készítőihez. Nem szerettük volna direkt módon megváltoztatni, de megpróbáltuk belecsempészni Strauss zenéjét.

Ez a történet olyan univerzális értékekre

hívja fel a figyelmet, mint a becsület, az igazságért, a szerelemért való küzdés és az önazonosság fontossága”

– mondta Toronykőy Attila.

Bár a mai gyerekek is jól ismerik a Pannónia Filmstúdió égisze alatt megszületett kultikus mesét, vizualitása mégis túl statikusnak hathat számukra, a rendező szerint azonban a színpadon megelevenedő alakokkal már sokkal könnyebben tudnak azonosulni. „A Fesztivál Színház nyújtotta lehetőségek, a digitális technológia és a vetített

háttér segít valósághűen megjeleníteni azt a környezetet, amelyben a történet játszódik. A filmet idéző vizuális trükkökkel próbára szeretnénk tenni a gyerekek szemét: például a mi álnok Feuerstein lovagunk vörös parókával takart kopasz fejéből is ki lehet engedni a gőzt, ha épp mérges.”

OPERAMATINÉ

SZAFFI

Jókai Mór A cigánybáró című regénye nyomán 2024. december 14–15.

6-12 éveseknek

Fotók: Posztós János / Müpa

Pécsi Balett:

Faust, az elkárhozott

Fotó:

Hrotkó Bálint / Müpa

Az „örök ember” bolyongásai

Makrai Sonja

A Faust és a Peer Gynt – a világirodalom két monumentális alkotása, amelyek jó és rossz örök küzdelmét, a bűn és az erény közötti különbséget állítják középpontba. Míg a Győri Balett előadása a 19. századi drámairodalom egyik legösszetettebb alakja, Peer Gynt életútnyi utazását, addig a Pécsi Balett koreográfiája Goethe remekművének első és második részét viszi színpadra.

Goethe monumentális alkotásában az idős és kiábrándult Faust professzor boldogságot és tudást hajszolva szerződést köt az ördöggel, Mephistophelesszel, aki a lelkéért cserébe fiatalságot és földi örömöket ígér. A műnek számos történeti előzménye ismert: a Faust-mondakört Johann Spiess 1587-ben megjelent Dr. Faustus János, neves varázsló és fekete mágus című népkönyve indította el világirodalmi útjára, ennek francia, majd angol fordításai nyomán írta meg Christopher Marlowe a Doktor Faustus tragikus históriájá t. Goethét már fiatalon foglalkoztatta a téma, kétrészes művének teljes kiadására azonban csak halála után került sor. Később is készültek irodalmi Faust-feldolgozások, egészen Thomas Mannig, majd több filmes adaptáció is született, mint például Friedrich Wilhelm Murnau 1926-os némafilmje vagy Jan Švankmajer cseh szürrealista művész humoros-keserű szatírája, a Faust-lecke

Márton László József Attila-díjas író, drámaíró és műfordító szerint – aki Goethe főművének első és második részét is átültette magyarra – a Faust rendkívül szabálytalan alkotás, keletkezése ugyanis végigköveti Goethe egész életét. Húszéves korában fogott hozzá, és sokszori megszakítással késő öregségéig dolgozott rajta.

„ Nyilván nem ugyanaz volt a hatalmas szellemmé lett aggastyán, mint az ifjú, aki belefogott a műbe, de hosszú élete során a világ is rengeteget változott körülötte, ez pedig a Faust koncepciójának alakulásán is tetten érhető – mondja Márton László. – A felvilágosodáson túl az ördög történeti képződménnyé válik, tehát nemcsak a szerző, de szereplői is öregednek. Goethénél Faust megmenekül, nem jut a pokolra, de az üdvözülés sem jön el számára.

Lelke olyanná lesz, mint egy frottírtörülköző, amit kitesznek száradni a napra.”

„ Nem volt éppen sok az, amire építhettem, de annál szabadabban bánhattam az anyaggal, a magam szükséglete szerint ” – írta Henrik Ibsen az útkeresésről és az elszalasztott lehetőségekről szóló Peer Gynt befejezése után egyik levelében. Ibsen művének fordítója, Kúnos László szerint a norvég drámaíró alkotásának műfaji meghatározása lehetne akár modern népmese verses

Pécsi Balett: Faust, az elkárhozott

Győri Balett: Peer Gynt

Fotó: Nagy Attila / Müpa

drámában elbeszélve. Peer a mesehősökhöz hasonlóan járja végig az útját – a gyerekkortól az öregkorig –, és találja szemben magát feladatokkal, akadályokkal, ellenfelekkel. „ Esendőségében ugyanakkor modern mesehős is, mert a helyzetei, dilemmái nagyon is maiak, mint ahogy a megoldásai is. A nehézségeket nem legyőzi, hanem kikerüli, kicselezi, átszínezi, letagadja.

Nem őszinte, hanem hazug, nem becsületes, hanem becstelen, ebben egyetlen mentsége, hogy mindezt tudja magáról, és örök harcban áll tulajdon lelkiismeretével.

és a tudattalan tartalmak és álmok közötti határt. „ Ibsen a 20. század elején nem véletlenül lett többek között Freud és Joyce kedves drámaírója: a Peer Gynt külső színtereinek változatosságát csak a mű igazi színtere, a lélek, az »én« színpadának tágassága, dramatizált konfliktusainak bősége múlja felül.”

A Peer Gynt önmagát értelmező mű is, hőse folyamatosan reflektál tulajdon tetteire. Kúnos László szerint egyes motívumai, jelenetei, szereplői számtalan értelmezési lehetőséget kínálnak, ezért mutatják be újra és újra napjainkban is. „ A legismertebb feldolgozások, mint Edvard Grieg hangversenyszvitje, Harald Sæverud kísérőzenéje, a filmek, hangjátékok, tévéjátékok, balettek, bábelőadások szinte mind arról tanúskodnak, hogy a mű minden műfajban »él«, mindegyik talál benne valamit, amiről úgy gondolja, a saját eszköztára formanyelvével új módon tudja megszólaltatni.”

PÉCSI BALETT: FAUST, AZ ELKÁRHOZOTT

Egyszóval: modern ember. Más szóval: az »örök« ember mai változata” – mutat rá Kúnos László.

A műfordító szerint a mese műfajának legnagyobb hatása éppen az a szabadság volt, amelynek segítségével a szerző könnyedén átléphette a valóság és a képzelet, a tudatos gondolkodás

Táncdráma két részben 2024. szeptember 24–25.

GYŐRI BALETT: PEER GYNT 2024. október 25–26. 2024. december 20–21.

PÉLDÁK, SORSOK, TITKOK, VALLOMÁSOK

Mélyinterjúk a kulturális élet meghatározó személyiségeivel az M5 műsorán

Táncos anyanyelvünk, a néptánc

Jászay Tamás

Egy kitüntetés, amit munkával ünnepelt a díjazott: a Müpában „ Az évad együttese” megtisztelő címet a Magyar Nemzeti Táncegyüttes viselte az elmúlt szezonban. Összefoglalás és kitekintés, avagy hogyan néz vissza a különleges évadra a művészeti vezető?

Magyar Nemzeti Táncegyüttes

Fotó: Csibi Szilvia / Müpa

Magyar

Nemzeti

Táncegyüttes:

Éljen Petőfi!

Fotó:

Posztós János / Müpa

Ideje van az összegzésnek, több értelemben is: Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas táncművész, koreográfus, a nemzet művésze éppen tíz éve a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti vezetője. „A Kárpát-medence és a környező országok népi kultúrája, a zene és a tánc anyanyelvi szinten beszélése – ez a mi megkülönböztető jegyünk.

Mindazt, amit Martin György és munkatársai az ötvenes évektől folyamatosan gyűjtöttek, mi a sajátunkként gondozzuk, s művészi gondolatainkat megfogalmazva színpadra adaptáljuk” – feleli, amikor a csapat sikereinek titkáról kérdezem.

„Említhetném Kodályt és Bartókot is: mióta ők a magyar népzene helyét ilyen magasra pozicionálták, a magyar néptánc kutatása és tudományos feldolgozása is nemzetközi jelentőségűvé vált.

A táncházmozgalom, úgy is, mint a világörökség része, nagyban hozzájárult a színpadi néptáncművészetben elért sikereinkhez.” Mindez a gyakorlatban persze a színpadon valósul meg, nem is akárhogyan: az MNTE társulata az ország

legnagyobb létszámú profi néptáncegyüttese, amely hangsúlyosan jelen van olyan reprezentatív helyszíneken, mint a Müpa, a budapesti Nemzeti Színház vagy a Nemzeti Táncszínház, de a Déryné Program keretében a legkisebb falvakban is felbukkan, ugyanúgy, mint a legnagyobb szabadtéri színpadokon.

A koreográfus nagy várakozással néz az őszi szezon elé, amikor a Müpában újra láthatóak lesznek sikerdarabjaik: „Rendkívül megtisztelőnek tartom, hogy Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója a Magyar Nemzeti Táncegyüttest kérte fel a 2023/24-es évad együttesének. Mindhárom ide készült bemutatónk telt házzal ment, és bízom benne, hogy még sokáig menni is fog.”

Azt kérem, idézzük fel röviden az elmúlt évad Müpához köthető előadásait. „Mindhárom darab forgatókönyvírója és társrendezője az együttes szakmai vezetője, állandó alkotótársam, a nemrég Kossuth-díjjal kitüntetett Zs. Vincze Zsuzsa volt.

Magyar Nemzeti

Táncegyüttes:

Végvárak, vitézek

Fotó:

Kállai-Tóth Anett

Az évadot a kétszáz éve született zsenivel kezdtük: az Éljen Petőfi!-ben a költő életének eseményeit új műfajunk, a táncszínjáték formájában barangoltuk be. Fontosnak éreztük az ifjúság megszólítását, csakúgy, mint a Végvárak, vitézek című táncszínjátékunkban, amelynek más jellegű, mégis szintén irodalmi kiindulópontja van: Fekete István ifjúsági regénye, A koppányi aga testamentuma A romantikus, régi történetet egy mai, »színház a színházban« keretjátékba helyeztük, melynek révén a néptánc mellett a modern, kortárs tánc is megjelenik a színpadon.”

Úgy sejtem, a Farsangvasárnap különösen fontos Zsuráfszky Zoltán számára, és nem is tévedek: „Az, hogy a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet izzó karneváli hangulattal töltöttük meg, óriási dolog! Konc király és Cibere vajda csatáján keresztül valódi néptáncos „országjárást” vittünk véghez, ráadásul Csokonaitól Heltai Gáspárig sok irodalmi forrást felhasználtunk a nagyszabású előadáshoz. Talán nagyképűnek hangzik, mégis

úgy gondolom, hogy amit mi a magyar népi kultúra népszerűsítése során nyújtunk, az látványban, hangzásban, érzelmi töltetben felveszi a versenyt a világ színpadaival. Aki nem hiszi, járjon utánunk: várjuk szeretettel műsorainkon!”

MAGYAR NEMZETI TÁNCEGYÜTTES: ÉLJEN PETŐFI!

Táncszínjáték Petőfi Sándor életéről 2024. november 16., 17.

MAGYAR NEMZETI TÁNCEGYÜTTES: VÉGVÁRAK, VITÉZEK

Kalandos táncszínjáték Fekete István A koppányi aga testamentuma című regényének ihletésére 2024. november 30., december 1.

9 éves kortól

„Félelmetes és gyönyörűséges érzések között”

Gáti Katalin Teodóra

Recirquel: Paradisum

Fotó: Hirling Bálint

Mitikus előadással bővül a Recirquel repertoárja. A Liszt Ünnepen bemutatkozó Paradisum teremtményei a körülöttük lüktető természeti erőkből

bontakoznak ki, hogy a megtisztulás, születés, ébredés és rítus jelenetein

át elérjék az anima mundit, a „világ szellemét”. Vági Bence művészeti vezető a cirque dance formanyelvével ismét új utakra viszi a publikumot; a fény és a zene finom varázslataival az előadás az ember lelkéhez szól.

„Valóban mítoszszerű a megfogalmazás, de nagyon is aktuális, valós kérdéseket feszegetünk az új produkcióban is. Nem az ember hétköznapi problémáira reflektálunk, hanem sokkal nagyobb ívű, holisztikus kérdések foglalkoztatnak” – meséli a Recirquel művészeti vezetője, majd hozzáteszi,

a Paradisum azt feszegeti, hogy képesek lennénk-e harmóniában együtt élni a bolygóval ahelyett, hogy elpusztítjuk.

mítosz, amelyet sokféleképpen lehet interpretálni. Ennek elérésében összeszokott, fantasztikus csapat dolgozik velem. Horváth Zita, Illés Renátó és Zsíros Gábor társkoreográfussként, Szirtes Edina Mókus zeneszerzőként, Lenzsér Attila fénytervezőként, Kasza Emese pedig a teljes látvány kialakításában társtervezőként működik együtt velem. Ők alkotják a kreatív gárdát, és akkor még nem beszéltem a menedzsmentről. Hihetetlen érzékenységgel illesztik a legjobb helyekre a darabot felépítő mozaikokat. Minden egyes fénycsíkot végiggondolunk, hogy az adott szimbólumrendszeren belül mit jelenthet. Van, akinek absztrakt végeredmény születik, mások precízen dekódolják a dramaturgiát, így pontosan azt a sztorit viszik magukkal, amit kitaláltunk.”

A Paradisum az emberiség újjászületésének tiszta, egyszersmind baljós, a jövőbe aggodalommal tekintő reménye. A produkció a megtisztulás és újjászületés folyamatán visz keresztül, miközben azt kutatja, elkerülhető-e az összeomlás. „Évmilliók során nagyon sokféle életforma létezett a földön, azután elmúlt, majd újraszületett, és indult elölről a körforgás. Az emberiségnek is ez a sorsa. Megvan az esélye, hogy egy nagy méretű pusztulást is túléljen, de nem tudni, képes lesz-e ebből levonni a tanulságot. A bolygó történetét nézve az látszik, hogy teljes fajok pusztultak ki, mégis megmaradt a kontinuitás. A dinoszauruszokból például a ma is velünk élő madarak lettek.” Vági Bence azt reméli, hogy az embernek is van esélye az átalakulásra, az univerzum csodáinak újraértékelésére. „A létezés gondolata egyszerre szép és kétségbeejtő. Művészként ennek a megélése félelmetes és gyönyörűséges érzések között mozog.”

A művészeti vezető – mint mondja – nem a saját gondolatait szeretné átültetni az emberek szívébe, mindig az a célja, hogy meghagyja számukra az értelmezés szabadságát. „Mint egy

Vági Bence különleges, finom technikával dolgozza újra darabjaiban a bemutatott mozgáselemeket. „Az IMA-hoz hasonlóan a Paradisumban sem tudjuk, hogy cirkusz vagy tánc-e, amit látunk, hiszen a cirque danse kifejezésmódja, eszközrendszere folyamatosan fejlődik, és egyre jobban letisztul” – foglalja össze az új, „paradicsomi” mozgásvilág minőségét. Különleges lengőrúd ejti ámulatba a nagyérdeműt, majd törzsi táncrítusba csöppenünk, a Recirquel-előadásokban már látott karikaszóló után létrazsonglőr- és kézenállószám következik. A Paradisum eszközhasználat szempontjából szintén új dimenzióba invitál.

A Paradisum minden jelenete mögött egy történet rejlik, amely elmeséli, melyik karakter hogyan keresi a saját paradicsomi világát, ahogyan halad, összekapcsolódik társaival, majd elszakad tőlük, hogy újra eggyé váljanak. „A modern tánc és a cirkuszművészet ötvözetéből kiforrott cirque danse újabb lehetőségeit kutattuk a kreatív munka során, olyan éteri mozgásnyelvet alakítva ki, amely szavak nélkül fejezi ki az emberiség aggodalmait” – fogalmazta meg Vági Bence.

RECIRQUEL: PARADISUM 2024. október 10–31.

Egy Müpa-program születése

Benjamin Clementine 2023-ban európai turnéja keretében lépett fel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, mégis teljesen egyedi produkciót láthatott a közönség, a világsztárt ugyanis magyar vonósok kísérték az este során. Hogyan jön létre egy ilyen különleges program, hány ember összehangolt munkájára van szükség ahhoz, hogy egyszeri és megismételhetetlen élmények szülessenek?

Fotó: Valuska Gábor

Benjamin Clementine

Lépjünk egyet hátra, és keressük meg a kiindulópontot. A Müpa 2005 óta a minőségi kultúra legmagasabb szintű képviselője Magyarországon és Közép-Európában, a műsortervezés során mindig arra törekszik, hogy minden műfajban a legjobbakat mutassa be. A Müpa vezérigazgatója, Káel Csaba felel a programokért művészeti vezetőként, munkáját műfajokhoz tartozó szerkesztők segítik. Ő maga is így kezdte: operáért felelős szerkesztő és művészeti tanácsadó volt a Müpa első igazgatója, Kiss Imre mellett.

Egy Müpa-évadban a legszínesebb produkciók váltják egymást a legkülönbözőbb műfajokban, ebben a sűrű szövésű programhálóban csomópontok, fesztiválok és sorozatok segítik az eligazodást. Ilyen sorozat a könnyedebb műfajokat bemutató JazzTime és a pályakezdőket célzó Jazz Showcase, a Budapesti Fesztiválzenekarral közösen szervezett Európai Hidak és a Maraton, az Európai Koncerttermek Szövetségével (ECHO) rendezett Rising Stars. A Régizene Fesztivál, a Wagner-napok és a könnyűzenét prezentáló Hey, June! elmaradhatatlan részei egy Müpa-évadnak. A két nagyszabású városi fesztivál, a Liszt Ünnep és a Bartók Tavasz otthona a Müpa, de számos partnerintézmény és különleges helyszín is csatlakozik Budapest-, illetve alkalmanként országszerte.

A belföldi programszervezést egészíti ki az a határokon kívül végzett munka, amikor például az Európai Unió soros elnökségéhez vagy a magyar–török kulturális évadhoz kapcsolódó programokat szervezve mutatnak be Müpa-produkciókat külföldön is. A nemzetközi szervezetek felől érkező impulzusok is fontos szerepet játszanak az évad tervezésében, a már említett ECHO mellett az Európai Fesztiválszövetséggel és az International Artist Managers’ Associationnel (IAMA) is szorosan együtt dolgoznak. Hangsúlyos még az olyan nem európai koncerttermekkel való közös munka, mint az ománi Királyi Operaház, a bahreini Nemzeti Színház, a katari Amfiteátrum, a pekingi NCPA vagy a sanghaji operaház, a Grand Theatre.

Ehhez a stabil, egyre erősödő vázhoz kapcsolódik Gaál Judit vezető művészeti titkáron és Szomolányi Janinán, a fesztiválok operatív igazgatóján keresztül az adott év produkciós kínálata: a művészeti vezető, a gazdasági és a marketingigazgató jóváhagyása után kezdődik meg a program szervezése a produkciós menedzserek bevonásával.

3.

Nem elhanyagolható szempont a szerkesztés során, hogy azokat a fellépőket, akik Magyarországon először a Müpában léptek fel, időről időre újra meghívják. A Müpa elkötelezetten dolgozik azon, hogy az ide érkező nemzetközi sztárok olyan egyedi műsort adjanak, amely csak itt látható. Ennek keretében igyekeznek nemzetközi színvonalú magyar előadókat helyzetbe hozni: szólisták és zenekarok mellé ajánlani őket együttműködésre. A magyar közreműködőkre a szerkesztők tesznek javaslatot: ezek nem mindig egyértelmű párosítások, de mindig különleges élmények születnek belőlük. A barokkot és a popzenét összeházasító Benjamin Clementine mellé magyar vonósok kerültek: Várallyay Petra és Csárics Elvira hegedült, Szűcs Boglárka brácsázott, Zétényi Tamás pedig csellózott a koncerten.

A kreatív döntések után nem marad más hátra, mint a koncert gyakorlati megszervezése: a szerkesztő keresi meg a fellépőt, kijelölik a koncert napját és egyeztetik a fellépő igényeit. Ez alapján készül az a produkciós adatlap, amely az egész nap és nagyon sok további megbeszélés kiindulási pontja lesz. Ezt követi a praktikus információkról szóló operatív egyeztetés: mikor és mivel érkeznek és távoznak, a koncert napja milyen menetrend szerint zajlik majd. A kapott technikai rider alapján indul a színpad és a technika megrendelése, a hospitality rider alapján rendelik a cateringet, a mosást, a vasalást, a sminket és a fodrászt. Tisztázni kell azt is, hogy a produkció engedélyezi-e a felvételt, ekkor a Müpa Stúdió is csatlakozik a munkához: a színpadkép alapján kijelölik a kamerahelyeket – sajnos erre Benjamin Clementine esetében nem volt lehetőség.

Ekkor, a sok-sok háttérmunka után végre a közönség is értesülhet a programról: a grafikai tervezés és a szövegezés után felkerül a leírás a honlapra, megindul a jegyértékesítés, valamint az esemény hírének minél szélesebb közönséghez való eljutását biztosító sajtó- és PR-munka. Közben a magyar közreműködővel is zajlik a szerződéskötés, a próbanap és a koncertnap egyeztetése: Benjamin Clementine kottát és turnévideót küldött, így a magyar fellépők előre be tudták gyakorolni a közös produkciót.

A koncert napja valójában a koncert előtti napon kezdődik: az előző esti bontás után tették fel a színpadra ebben az esetben a zongorát, hogy a hangoló már reggel 6-kor munkához láthasson.

A Müpa, illetve az előadó stábja ilyenkor közösen dolgozik a színpadon, a hangon, a fényen, hangosított koncert esetén a fekete körfüggönyt is bekötik a díszítők, ha pedig felvétel is készül, a Stúdió beépíti az ahhoz szükséges kamerákat.

A zenészek és az énekesek érkezése után kerül sor a hangbeállásra, a sajtó munkatársai ebből az időkeretből lecsípve tudtak találkozni egy-egy interjúra Benjamin Clementine-nal. És ezután jött el az a kegyelmi pillanat, amikor minden készen állt arra, hogy egy semmihez sem hasonlító élményben legyen része a Müpa közönségének: elkezdődött a koncert.

A Cápák büdösek, Bernstein örök

Fotó:

A West Side Story t 1957 késő nyarán állították színpadra, elébb Washingtonban, majd Philadelphiában, ugyanezen év kora őszén pedig a Broadwayn. A zenés-táncos darab filmváltozata négy évvel később született meg Robert Wise és Jerome Robbins rendezésében, a főszerepeket Natalie Wood és Richard Beymer alakította. A hidegháborús viszonyokhoz képest innentől tényleg csak szemvillanásnyi idő, röpke tizenkét év telt el, amíg az egyébként tíz Oscar-díjjal jutalmazott alkotás keresztülcsusszant az aczéli kultúrpolitika útvesztőin, és itthon is forgalmazni kezdték. Hogy milyen megfontolásból, az megfejtésre váró rejtély.

Ennél is nagyobb talány azonban, legalábbis számomra, hogy miként cselezte ki a film az otthoni szelíd, de rendkívül következetes cenzúrát. Filmeket nővéreim és én csakis úgy nézhettünk, ha azokat szüleink előzetesen megtekintették, és úgy ítélték meg, hogy az adott alkotás nem hat kedvezőtlenül zsenge erkölcseinkre. (A két, akkoriban létező csatorna műsorfolyamának jelentős része ismétlésekből állt, így ez nem volt bonyolult feladat.)

Ehhez képest a West Side Story ! Fiatalok rendetlenkednek, mit sem hallgatva a szülői szóra. Meg csókolóznak! Verekednek! Telefirkálják a falat azzal, hogy a rivális banda, a Cápák büdösek! Szerelem, halál, bosszú, anarchia – mint egyébként a világirodalom szinte összes jelentős alkotásában. Meg persze csipetnyi giccs és pátosz, amivel a legnagyobbak is éltek, például az alkotás forgatókönyvéért vastagon felelős William Shakespeare és az ő Rómeó és Júliája.

Az ősbemutatótól 67 évnyi és bő 8000 kilométernyi (légvonalban mért) távolságban most újra megszólalnak a darab zenéjét szerző Leonard Bernstein dalai. Nyugodtan kijelenthetjük, a Maestro a jelek szerint nagyobb karéjt szelt magának az örökkévalóságból, mint amennyi a legtöbb földi halandónak kijut.

Darida

Benedek

JAZZTIME

BERNSTEIN – JAZZ SIDE STORY SYMPHONIC SZŐKE NIKOLETTA, GÁJER BÁLINT & A DANUBIA ZENEKAR 2024. szeptember 1.

Gájer Bálint és Szőke Nikoletta

Kotschy Gábor / Müpa

EURÓPAI HIDAK: BUDAPEST–BRÜSSZEL

ZAP MAMA X K.ZIA 2024. szeptember 20.

SZILÁGYI ZSÓFIA

irodalomtörténész

SENA DAGADU énekesnő

A kongói-belga származású Marie Daulne, azaz Zap Mama az egyik kedvenc előadóm. Annyira, hogy az esküvőmön is Zap Mamára vonultam be. Elvarázsol az éneke, a dallamai, a zenei világa. Mély mondanivalója van, olyan finoman tálalva, hogy biztosan feltöltődve jönnek el a koncertről!

Majdnem egyidős vagyok a Vujicsics együttessel: a gyerekkoromba visz vissza, ha őket hallgatom. Néprajzos édesapa mellett nőttem fel, de az 1970–80-as években nemcsak nálunk szólt a lemezjátszóról népzene, nemcsak mi jártunk táncháztalálkozókra, hallgattunk parasztzenei alapokra épült feldolgozásokat. A délszláv zenét játszó Vujicsics együttes zenéjéből akkor is, most is a szabadság, a tenger, a nyár levegője árad. Jubileumi koncertjükön térben is, időben is utazni lehet majd velük, ebben biztos vagyok.

BELLINI: A KALÓZ

Címszerepben: Paolo Fanale 2024. november 6.

VUJICSICS 50

„Kitekintés” – motivikus zene a 21. században 2024. október 29.

VASHEGYI GYÖRGY

a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója

Vincenzo Bellini bel canto operáját az 1840-es években tűzte műsorára a Nemzeti Színház, azóta nem hangzott el Magyarországon. Árulás, kétségbeesés és őrület egyesül a darabban, amelyhez olyan énekesi bravúrtechnika szükséges, ami felér egy vokális akrobatikával. Kolonits Klára Kossuth-díjas drámai koloratúrszoprán mellett a nemzetközileg elismert olasz tenor Paolo Fanale énekel, karmester Dinyés Dániel lesz.

Fotó: Egyed Péter

Fotó: Csibi Szilvia / Müpa

Fotó: Sandro Scalia