Hoffman István: Jogi ismeretek (műszaki felsőfokú szk)

Hoffman István

Jogi ismeretek (jegyzet a műszaki felsőfokú szakképzésben résztvevő hallgatók részére, 2., átdolgozott és javított kiadás)

Tatabánya – Budapest 2011. január

1

Tartalomjegyzék I.

rész: Jogelméleti alapismeretek.......................................................................................... 2 1. A jog, mint társadalmi jelenség fogalma, a jogrendszer kialakulása, kapcsolata az állammal. A jog funkciója. A jog kapcsolata a gazdasággal és a társadalommal .................. 2 2. A jogforrás fogalma. A jogképződés és a jogalkotás. A jogszabályok rendszere.

Speciális jogforrások. ........................................................................................................... 10 II. rész: Magánjogi alapismeretek......................................................................................... 19 3. A magánjog fogalma. A polgári jog főbb alapelvei. A Polgári törvénykönyv. A személyi jog alapelvei .......................................................................................................... 19 4. Dologi jog..................................................................................................................... 35 5. A kötelmi jog fogalma, jellemzése. A kötelem keletkeztető tények ............................ 45 6. A szerződés érvénytelensége, formai követelményei, biztosítékai. A szerződés módosítása, megszüntetése................................................................................................... 68 7. A szerződés módosítása, megszüntetése. A szerződés teljesítése, a teljesítés helye, ideje, módja .......................................................................................................................... 87 8. A szerződésszegés és jogkövetkezményei ................................................................. 103 9. A polgári jogi szerződésen kívül okozott károkért való felelősség jellemzői, speciális felelősségi alakzatok .......................................................................................................... 121 10.

A szerződések csoportosítása, átruházási kötelmek ............................................... 133 11.

A fuvarozás, a szállítmányozás és a letét. A banki szerződések és a helytállásra irányuló kötelmek............................................................................................................... 167 II. rész: Társasági jog és cégjog ............................................................................................. 186 12.

A társasági törvény általános rendelkezései. A gazdasági társaságok alapítása .... 186 13.

A közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság................................................................................................................. 218 III. rész: Egyéb gazdasági szakjogi alapismeretek................................................................. 250 14.

Munkajogi alapismeretek ....................................................................................... 250 15.

A közigazgatás gazdasággal kapcsolatos fontosabb feladatai és az iparjogvédelmi jog alapjai ........................................................................................................................... 261

2

I.

rész: Jogelméleti alapismeretek1

A jogelméleti alapismeretek keretében mutatom be a jognak, mint társadalmi alrendszernek az egyéb alrendszerekkel (különös tekintettel a gazdasággal) összefüggő viszonyát, a jog és az állam kapcsolatát, a jogi alapfogalmakat, a különböző jogrendszerek főbb jellemzőit és azok tagozódását.

1.

A jog, mint társadalmi jelenség fogalma, a jogrendszer kialakulása, kapcsolata az állammal. A jog funkciója. A jog kapcsolata a gazdasággal és a társadalommal E fejezet alapvető célja, hogy röviden körülírja, mi is a jog, így a hallgató egyéb társadalomtudományi tanulmányai során elsajátított ismeretekre is építve el tudja helyezni ezt a sajátlagos társadalmi jelenséget. A jog fogalmának körülírását követően a fejezet áttekinti a jog funkcióját, valamint röviden bemutatja a gazdasággal és a társadalommal való kapcsolatát is.

a) A jog, mint társadalmi jelenség fogalma, a jogrendszer kialakulása, kapcsolata az állammal.

A jog, mint társadalmi jelenség megértéséhez tisztában kell lennünk, hogy mind a magyar nyelvben, mind más, idegen nyelveken is a jog szó többértelmű: egyszerre több jelentéstartalommal bír. Így a jog egyszerre jelenti az egyén úgynevezett alanyi jogait (azaz az egyes egyént megillető jogok összességét), valamint a tételes jogi szabályok rendszerét, az úgynevezett tárgyi jogot. Mindemellett a köznyelvben gyakran a „jogos”, „jogszerű” kifejezés egyben az „igazságosat” is jelenti.

A jog, mint kifejezés többértelműsége nemcsak a jogtudományban jelenik meg, hanem a mindennapi életben is. Az egyik jelentés, az alanyi jog a „jogom van” kifejezéssel írható le (pl. „jogom van munkát vállalni”, „jogom van részt venni az oktatásban”, „jogom van a munkaviszonyt felmondani”). A másik jelentés a tárgyi jog a jogszabályok összességét jelenti, azaz a Magyar Közlönyben és az Európai Unió Hivatalos Lapjában megjelenő szövegeket, amelyeket a jogászok többsége elektronikus adatbázisokból (pl. CompLex DVD-Jogtár, a Magyar Közlönykiadó Hivatalos DVD Jogszabálygyűjteménye) ismer meg.

Ennek a többértelműségnek az az alapja, hogy a jog összetett jelenség, amelynek legalább három eleme van: 1. a jogi előírások vagy jogszabályok (a tételes jog), 2. a hatósági, bírósági döntések, 3. az előírások megvalósulása társadalom tagjai magatartásában.

Gyakorlati példával megvilágítva e három elemet: egy társasház alá mélygarázst építettek, amelynek aszfaltozása nem felelt meg a tételes jogi szabályokban meghatározott követelményeknek. Ezért a vásárlók bírósági eljárást (pert) kezdeményeztek. A bíróság a tételes jogi szabályok alapján megállapította a jogszabályi feltételeknek meg nem felelő teljesítést, ezért ítéletében (döntésében) kötelezte, hogy az előírásoknak megfelelő

1

E rész megírása során jelentős mértékben támaszkodtam Szilágyi Péter tanszékvezető egyetemi tanár (ELTE ÁJK Jog- és állambölcseleti Tanszék) Jogi alaptan (Budapest, Orisis Kiadó, 1998.) című tankönyvére, valamint Bíró György és Lenkovics Barnabás egyetemi tanárok Általános tanok (Miskolc, Novotni Kiadó, 1999.) című jegyzetére.

3 burkolatot helyezzen el a garázsban). Ezt a döntést azonban az építtető nem teljesítette önként, arra csak a bírósági végrehajtást követően került sor.

A fenti három rétegen túl a jog összetettségét még az is mutatja, hogy időben változó jelenség, hiszen mind a jogszabályok, mind az ahhoz kapcsolódó bírósági, hatósági gyakorlat változhat (a jogszabály módosulhat, a bíróság felülvizsgálhatja álláspontját). Ezt a jelenséget nevezzük a jog történetiségének. Ráadásul a jog nem egységes a világban: az egyes nemzeti jogrendszerek is jelentősen különböznek egymástól.

Amennyiben a jog egy összetett jelenség, kérdéses, hogy egyáltalán meghatározható-e a fogalma. A jogtudománynak erre a kérdésre egyértelműen igen a válasza, ugyanis a jog összetettségét okozó tényezők külön-külön jól megragadhatók, s így az összetett jelenség is meghatározható. Ez a meghatározás azonban – éppen a fenti összetettségre figyelemmel – nem képzelhető el egy egyszerű bővített mondatként, inkább egy körülíró jellegű definícióról van szó.

A jog fogalmának meghatározása során abból kell kiindulnunk, hogy a jog egy sajátos társadalmi norma. A társadalmi normák „olyan magatartás-előírások, amelyek a lehetséges magatartások közül előírják a helyeset és követendőt, az előírás be nem tartása esetére hátrányos következményt helyeznek kilátásba, és azt általában meg is valósítják.”2 A társadalmi normák egyidősek az emberi társadalommal, hiszen normák nélkül társadalomról sem beszélhetünk. E normák jelentik az emberi magatartás-befolyásolások legfontosabb eszközeit.

A társadalmi normák legfőbb jellemzőit az alábbiak szerint foglalhatjuk össze: 1. A társadalmi normák nyelvi eszközökkel megfogalmazott magatartásmintát, kötelezést írnak elő.

2. A társadalmi normák kötelező jellegéhez kapcsolódik érvényességük, azaz előírásaik meghatározott körben kötelezőek, azokat be kell tartani.

3. A társadalmi normákra jellemző az ismételtség, azaz a bennük megfogalmazott követelmény nem egyszeri viselkedésre irányul, hanem a hasonló helyzetek minden esetére.

4. Ebből következik a társadalmi normák általánossága, vagyis ez a kötelező erő a társadalom tagjainak meghatározott körére (vagy egészére) kiterjedő általános érvényessége.

5. A társadalmi norma be nem tartásához valamilyen szankció, azaz hátrányos következmény is kapcsolódik, ily módon biztosítva a norma érvényességét.

6. A szankció érvényesüléséhez kényszer is kapcsolódik.

7. A társadalmi norma feltételes szerkezetű, azaz előírásai a „ha – akkor” formulát alkalmazzák.

8. A normában előírt jogkövetkezmény a normát követő közösség reakciója révén valósul meg.

9. A 8. pontban megjelölt következményből fakad az, hogy a társadalmi norma egyfajta normatív elvárást fejez ki: azaz előfordulhat olyan eset, amikor közösségi reakció hiányában nem érvényesül a norma, azonban a norma ezen „csalódás” ellenére is érvényben marad.

10. Az előző pontból következik az, hogy ha egy társadalmi norma egyáltalán nem érvényesül, akkor az elveszíti a norma jellegét. Bár teljes mértékben soha nem érvényesülnek, ugyanis minden társadalmi norma esetében vannak normasértők, de legalább tendenciajelleggel érvényesülniük kell.

2

Ld. Szilágyi 1998: 204-205.

4 11. A társadalmi normák jellemzően kölcsönösek és gyakran értékelést fejeznek ki.

Szilágyi Péter3 szerint a fenti elemek alapján a társadalmi normáknak három nélkülözhetetlen mozzanatuk van: 1. magatartásmintát fogalmaznak meg, 2. ezt a mintát normatívan minősítik (tilos, megengedett, kötelező), 3. a normasértés esetén hátrányos következményt ír elő, amelyet kényszerrel érvényesít.

A társadalmi normák közé sorolhatjuk a jogot, a vallási és az erkölcsi normákat. A jog funkciójáról és fogalmáról a későbbiekben részletesen szólok, de tekintsük át a fenti fogalmat és jellemzést az erkölcs példáján.

Az erkölcs is magatartásmintákat határoz meg, hiszen egyértelműen rögzíti, hogy az adott erkölcsi (etikai) normarendszert követő társadalom mely személyeket és milyen magatartásokat tekint erkölcsösnek. Ezeket a magatartásmintákat nyelvi eszközökkel – szóban, hagyományok útján vagy esetleg írásban, etikai szerzők művein keresztül – rögzít.

A fenti erkölcsi rendszert valló társadalmakban ezt kötelezőnek tekintik, s megfogalmazásait általános jelleggel érvényesítik. Ezen elemekre a példa: „hazudni erkölcstelen”. Ez a tétel nyelvi eszközzel megfogalmazott magatartásminta, hiszen kiemeli, hogy a hazugságot helytelennek tekinti. A fenti erkölcsi rendszert követő társadalmakban általában nem hazudnak, így ez érvényesül. Mivel a tétel nem azt mondja ki, hogy „Petinek nem szabad hazudnia a szüleinek”, hanem általában mondja ki, hogy a hazugság erkölcstelen, ezért e szabály általános.

Az erkölcsi normák megszegéséhez szankció is kötődik: a közösség rosszallása, súlyos esetben a közösség elutasítása, kiközösítés is. Az erkölcsi tétel „ha – akkor” jellegű, hiszen rögzíti, hogy a szankcióra abban az esetben kerül sor, ha valaki a közösség tiltása ellenére tesz valamit, vagy a közösség elvárása ellenére nem tesz valamit (pl. ha nem segít a bajba jutotton, miközben a közösség ezt várná el tőle).

Az erkölcsi előírások érvényesülését a közösség a reakcióival biztosítja: azaz a jogsértés szankciója a közösség rosszallásával valósul meg. A közösség rosszallása ellenére sem követi mindenki az erkölcsi példát, mindig vannak normasértő személyek. Azonban ha egy erkölcsi tétel legalább tendenciaszerűen nem érvényesül, akkor az nem tekinthető fennálló, érvényes normának. Például 40-50 éve még egyértelműen erkölcstelen volt, ha egy fiú vagy egy lány az utcán a barátjával vagy barátnőjével csókolózott. Mára ezt már nem tekinti a társadalom döntő többsége erkölcstelennek, így nem is találkozik a rosszallásával.

Mivel a jog is társadalmi norma, ezért a fenti jellemzők a joggal kapcsolatban is kiemelhetők. A társadalmi norma általános jellemzését alapul véve a jog sajátosságaira figyelemmel adható meg a jog fogalma.

Szilágyi Péter definícióját alapul véve a jog fogalmát az alábbiak szerint határozhatjuk meg: 1. A jog olyan magatartási szabályok és az azokhoz kapcsolódó magatartás-előírások összessége, 2. amelyek keletkezése az állami szervekhez kötődik, azokat az állami bocsátja ki vagy szankcionálja, vagyis a már kialakult magatartásszabályok megsértéséhez államilag kényszerintézkedéseket, hátrányokat fűz, vagy pedig valamely nem állami normaalkotó eljárást (például népszavazás) jogalkotásként ismer el,

3

Ld.: Szilágyi 1998: 209.

5 3. amelyek az előzőekből következően az adott társadalomban általánosan kötelezőek, vagyis azokat általános érvényesség jellemzi; 4. amelyek érvényesülését az állami szervek végső soron kényszerrel ténylegesen biztosítják, tehát azok az emberek magatartásában, valamint a jogalkalmazó szervek, mindenekelőtt a bíróságok és a közigazgatási hatóságok gyakorlatában többnyire, statisztikai átlagként meg is valósulnak.

A társadalmi normákkal összevetve a jog megkülönböztető jellemzői 1. az állam által alkotottság, 2. az állam általi érvényesítés, 3. az adott társadalom egészére kötelező jelleg.

A jog állami jellegét Hans Kelsen, a XX. század nagy osztrák jogelmélettel foglalkozó tudósa is kiemelte, amikor azt mondta, hogy az „állam olyan, mint Midász király, amihez hozzáér, joggá változik”. Az állam polgárainak magatartását elsősorban a jogon keresztül befolyásolja, hiszen minden kötelező magatartási szabály, amit alkot csak és kizárólag jog lehet. Azonban jogot csak és kizárólag az állam alkothat. A joghoz tematikájában, jellemzőiben hasonló egyéb normák – például egy részvénytársaság vagy akár egy egyesület szervezeti és működési szabályzata – nem tekinthetőek jognak, hiszen azokat nem az állam alkotta, s nem is érvényesülnek a társadalom egészében.

A fentiekre tekintettel nem beszélhetünk jogról addig, amíg nem létezik állam. Így az állammá nem szerveződött afrikai törzsek normarendszerei inkább erkölcsi, mintsem jogi szabályoknak tekinthetőek, amit érvényesítési mechanizmusok is alátámaszt (az állammá nem szerveződött társadalmakban a normarendszer érvényesítését végül is a közösség szolgálta: a normarendszer szabályait megszegő személyeket a közösség kiközösítette). A jogrendszer kialakulásában így meghatározó volt az állam kialakulása: a társadalomtól elkülönült államszervezet kialakulásával a jogi normák érvényesítéséért és végrehajtásáért nem az egész társadalom, hanem az állam szervei váltak felelőssé.

A jog állami jellegének másik oldala az állam (szervei) által akár fizikai erőszak igénybevételével történő kikényszerítés. A jogszabályok végrehajtása mögött végső soron ugyanis az állam áll, amely a modern korban a fizikai erőszak jogszerű alkalmazásának monopóliumával rendelkezik, s amely ezt a monopóliumát végső soron alkalmazza is.

A fizikai erőszak jogszerű alkalmazásának monopóliuma azt jelenti, hogy a modern társadalmakban fizikai erőszakot csak az állam szervei, illetve az állam által meghatározott körben és esetekben az általa feljogosított személyek alkalmazhatják. Az állam által feljogosított, nem állami személy például a jogos védelem helyzetében levő sértett, akit egy külön jogszabály, a Büntető törvénykönyv jogosít fel a jogtalan támadásnak akár fizikai erőszak alkalmazásával történő elhárítására. Amennyiben állami feljogosítás nélkül alkalmaz valaki jogai érvényesítése érdekében erőszakot, az a mai magyar jogrendszerben bűncselekménynek minősül (önbíráskodásnak vagy akár zsarolásnak).

A jog abban is különbözik a többi társadalmi normától, hogy az az egész társadalom tekintetében érvényesül. Míg a vallási normákat csak az adott vallás hívei követik – akik a mai, vallásszabadságon alapuló társadalomban jellemzően nem az egész társadalmat fogják át – addig a jog szabályait minden, az adott társadalomban élő személynek követnie kell.

Ez az általános érvényesség azonban nem jelenti azt, hogy minden norma minden jogalanyt egyformán kötelez. Egyes jogszabályok címzettjei pontosan meghatározott személyek, e jogszabályok csak az ő tekintetükben alkalmazandók. Az általános érvényesség azt jelenti, hogy a jogot, mint társadalmi normarendszert minden állampolgárnak alkalmaznia kell, lelkiismereti okokra hivatkozva nem lehet megtagadni a jog általános szabályainak követését.

6 A jog általános érvényességéhez kapcsolódik a jog tényleges érvényesülése. Ténylegesen, társadalmi hatásában ugyanis nem jog az a norma, amelyik mint csak a könyvekben leírt szöveg létezik. Ezért valamely jogrend tényleges érvényesülését az a tény dönti el, hogy az emberek cselekvésükben ehhez a rendhez igazodnak.

A jog tényleges érvényesülésére jó példa Magyarország a z 1848/49-es szabadságharcot követően. A neoabszolutizmus ideje alatti passzív ellenállás miatt a Habsburgok által bevezetett osztrák jog csak korlátozottan érvényesült a magyar társadalomban. Ezt az osztrák adminisztráció is felismerte, amikor a politikai kiegyezés előtt már 1860/61-ben elismerte a magyar jog érvényességét, megkötve az úgynevezett „jogi kiegyezést”.

A jog fogalmával kapcsolatban a fentieken túl még azt is hozzá kell tenni, hogy a jogot rögzített fórumrendszer és formalizált eljárás jellemzi. A modern jogrendszerek kialakulásával ez a rögzített szervezeti rendszer és eljárás oly mértékben differenciálódott, hogy alkalmazásukhoz sajátosan képzett specialistákra, jogászokra van szükség.

A fentiekben áttekintettük a jog fogalmát, megismertük, hogy a jog miben hasonlít és miben különbözik az egyéb társadalmi normáktól (erkölcs, vallási normák). A következőkben áttekintjük, hogy melyek ennek a sajátos társadalmi jelenségnek a legfontosabb funkciói.

b) A jog funkciói4 A modern magyar jogelmélet a jog funkcióit öt csoportba sorolta. Ez a csoportosítás elvont (absztrakt), a történelmi körülményektől függetlenített, általános jellegű. A fentiek alapján a jog funkcióit a következők szerint határozhatjuk meg: 1. A jog társadalmi funkciója. A jog legfontosabb funkciójának azt tekinthetjük, hogy a rendezett szabályok létével biztosítja a társadalom tagjainak anyagi védelmét, magánéletének védelmét, valamint rögzíti a mindennapi együttélés legfontosabb szabályainak alapját. Így a jog a társadalmi normarendszerek „csontvázaként” alapvető szerepet játszik a társadalom kohéziójában, összetartásában.

A jog ugyanis a társadalom egészére kötelező normarendszer, így mivel mindenkire kötelező, ezért a magatartásszabályok „legkisebb közös többszörösének” tekinthető. A mindennapi együttélés szabályait természetesen nemcsak, sőt nagyobb részben nem a jog, hanem az egyéb társadalmi normák rendezik: de a jog az a társadalmi norma, amely lerakja az együttélés alapjait. Éppen ezért egy létező jogrendszer nélküli társadalom hosszú távon nem képzelhető el: a különböző normarendszerek egymás mellettisége és egymással való vetélkedése végső soron a társadalom szétzilálódásához vezet.

2. A jog nevelő-ideológiai funkciója. Mivel a jog fogalmának alapvető eleme, hogy a jog szabályait a társadalom többsége elfogadja, ezért a jog által közvetített magatartásminták példaként és nevelő erőként is hatnak a társadalom tagjaira.

Egy példával megvilágítva: a kettős házasság a jog által tiltott cselekmény. Amennyiben a jog érvényesül, s a társadalom tagjai elfogadják, akkor ez az érvényesülő jogszabály arra ösztönzi az állampolgárokat, hogy csak egy személlyel kössenek házasságot. Végső soron ezen nevelő funkció eredményeként a kettős házasság jelenléte minimálisra csökkenthető, vagy akár el is tüntethető.

4

A jog funkciónak felvázolásához Samu Mihály professor emeritus (ELTE ÁJK Jog- és Állambölcseleti Tanszék) csoportosítását vettem alapul.

7 3. A jog hatalmi funkciója. Ez a funkció szorosan kapcsolódik a jog társadalmi funkciójához. A jog ugyanis a társadalmi integráló hatását akkor fejtheti ki hatékonyan, ha érvényesítéséhez megfelelő, hatalmi eszközök állnak rendelkezésre: azaz ha szabályait az állam szervei akár kényszerrel is érvényesíthetik. A modern jogállamokban a kényszer és az érvényesítés kereteit is jogszabályok határozzák meg, így a jog érvényesítéséhez szükséges hatalmi eszközöket is maga a jog határozza meg.

A bűncselekmények üldözéséért – így a legsúlyosabb jogsértésekkel szembeni fellépésekért – a mai magyar államban elsősorban a rendőrség felelős. A rendőrség ezen munkája során azonban nem rendelkezik korlátlan hatalommal. A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény pontosan meghatározza a rendőrség által alkalmazható kényszerítő eszközök körét és alkalmazásuk szabályait.

4. A jog normatív (szabályozó) funkciója. A jog, mint társadalmi norma, az emberi magatartások befolyásolását, a társadalmi viszonyok alakítását szabályok megalkotásán keresztül végzi el. A jog normatív funkciója azt fejezi ki, hogy ez egy koherens, összefüggő, rendezett szabályrendszer.

5. A jog önépítő, önfejlesztő, önszabályozó funkciója. Ez a funkció szorosan kapcsolódik az előzőekben bemutatotthoz: ugyanis a jog megalkotásának a szabályait is a jog szabályozza, azaz a jogalkotás menete is jogszabályokban pontosan rögzített (ld. e tekintetben a jog hatalmi funkcióját, amely alapján a jog határozza meg az állami hatalmi rendszer kereteit, így a jogalkotásra feljogosított szervek működésére vonatkozó normákat is), ezért a jog a saját rendszerét önmaga építi fel, s önmaga szabályozza a rendszer működésének ellenőrzését is. Ezen funkció érvényesülése nélkülözhetetlen a jogállam, az igazságos és adekvát jogi szabályozás kialakításának működéséhez.

c) A jog kapcsolata a gazdasággal és a társadalommal Az előzőekben áttekintettük a jog fogalmát és a jog funkcióit. A fenti fogalmi keretek között határozhatjuk meg a jog gazdasággal és társadalommal fennálló kapcsolatának kereteit.

A fenti kapcsolat megértéséhez a társadalom – Niklas Luhmann német szociológus által kidolgozott – rendszerszemléletű megközelítését indokolt alapul venni. Ezen elmélet a társadalomra komplex rendszerként tekint, amelynek működését egymástól kölcsönösen függő és egymást kölcsönösen befolyásoló alrendszerek határozzák meg. Ilyen társadalmi alrendszer például a jog, a gazdaság, a politika, a tudomány, az erkölcs stb. Luhmann megközelítése szerint mindegyik alrendszernek sajátos gondolkodásmódja van, amely Luhmann szerint leírható egy úgynevezett bináris kóddal. Így a gazdaság bináris kódja a gazdaságos – gazdaságtalan kettőssége, a jogé a jogos – jogtalan, a politikáé a kormányon lenni – ellenzékben maradni, a tudományé a tudományosan igazolt – tudományosan nem igazolt.

Ezt a megközelítést alapul véve mind a jog, mind a gazdaság önálló társadalmi alrendszerek, amelyek relatíve függetlenek egymástól, azonban működésüket kölcsönösen befolyásolják és meghatározzák.

Ez a kölcsönös meghatározás rendkívül szembetűnő az egyének, a vállalkozások egymáshoz kapcsolódásában. Az árutermelés, a szolgáltatások előállítása, a kereskedelem, mint tevékenység egyértelműen gazdasági jellegű, azonban ezen kapcsolatok külső megjelenési formáit a jog határozza meg: ezen életviszonyokban a gazdaság tekinthető a tartalomnak, a jog a formának.

A gazdaság és a jog kapcsolata azonban nemcsak egyirányú: nemcsak a gazdaság határozza meg a tartalmi elemei révén a jog szerkezetét, fejlődését, hanem a jog is hatással

8 van a gazdaságra. Elég, ha a jogi szabályok révén beiktatott úgynevezett adminisztratív költségekre gondolunk – azaz hogy bizonyos jogi előírások számszerűsíthető, az üzleti életben aktív szerepet jelentő költségtényezőként jelennek meg – hanem a jog által szabályozott állami tevékenységek is jelentősen módosíthatják a gazdaság működését.

Jó példa erre az úgynevezett standolás intézménye. A standolás azt jelenti, hogy meghatározott időközönként az alkoholt árusító szolgáltatóknak – az adózás alapjának számítása érdekében – pontosan meg kell határozniuk, hogy az egyes szeszes italokból mekkora mennyiséggel rendelkeznek. Mivel ez a mérési művelet időigényes, amelyet a fizetett alkalmazottaknak a munkaidejükben kell elvégezni, ezért minél gyakoribb a standolás kötelezettsége, annál nagyobb költségek merülnek fel. A hetvenes-nyolcvanas évek jog- és gazdaságtudománya kiemelt figyelmet fordított a jogi szabályozás gazdasági költségeinek felmérésére, s ekkor dolgozták a jogi szabályozás költségszámításának elméletét.

A gazdaság és a jog kapcsolata során alkalmazható rendszerszemléletű modellt a társadalom és a jog kapcsolatának bemutatásához is. A jogot a társadalom egyik alrendszerének tekinthetjük.

A jog funkcióinak ismertetése során megismertük a jog társadalmi és nevelő-ideológiai funkcióját. Ezen funkciók alapján a jog legfontosabb feladata a társadalom kohéziójának biztosítása azzal, hogy szabályrendszerével egyrészt rögzíti a társadalmi együttélés kereteit, másrészt azzal, hogy a jogon belül rögzített értékek közvetítésével befolyásolja az embereket a társadalom rendszerébe történő beilleszkedés folyamatában.

A jog így a társadalmi kohézió biztosításának egyik legfontosabb eszköze. Mindezek alapján a jognak szorosan illeszkednie kell a társadalomhoz. Bár értéktételezéseivel, nevelőideológiai funkcióival maga is befolyásolhatja a társadalmi folyamatokat, azonban a jog, mint szabályrendszer csak akkor érvényesülhet, ha a társadalom igényeihez, működéséhez illeszkedik. Így a társadalom felépítése, szerkezete alapvetően meghatározza a jog felépítését. A jog viszont integrációs, társadalmi kohéziójával aktívan hozzájárul a társadalom működéséhez, s nevelő-ideológiai funkciója révén bizonyos keretek között befolyásolhatja a társadalom fejlődését.

A jog társadalomalakító szerepe korlátozott. A XX. század elején Eugen Ehrlich jogszociológus az akkori Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Bukovinában (a tartomány jelenleg Délnyugat-Ukrajna és Észak-Románia területén fekszik) megfigyelte, hogy az osztrák tartományokban kötelező érvényű osztrák Általános polgári törvénykönyv (ABGB) az archaikus, patriarchális társadalommal rendelkező vidéki, falusias területeken gyakorlatilag nem érvényesül. Így a társadalmi helyzet kizárta a korszak egyik legmodernebb szabályozásának érvényesülését, az nem volt „élő”, hanem csak a „(törvény)könyvekben létező” jog.

A jog fogalmának, társadalmi funkciójának, valamint a gazdasággal való kapcsolatának áttekintése után a következőkben a jogrendszer általános jellemzőit vizsgálom meg.

Ellenőrző kérdések 1. Miért összetett jelenség a jog? Melyek az összetett jelenség legfontosabb tartalmi elemei?

9 2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

Mit jelent az, hogy a jog egy sajátos társadalmi norma?

Melyek a társadalmi normák közös jellemzői?

Miként írhatjuk körül a jog fogalmát?

Mit jelent az, hogy a jog állami jellegű?

Melyek a jog funkció? Ismertesd a funkciók jellemzőit!

Mutassa be a jog és a gazdaság egymáshoz fűződő kapcsolatát!

Mutassa be a jog és a társadalom egymáshoz fűződő kapcsolatát!

10

2.

A jogforrás fogalma. A jogképződés és a jogalkotás. A jogszabályok rendszere. Speciális jogforrások.

A jog a jogforrásokon keresztül ismerhető meg, ezért külön figyelmet kell fordítani a jogforrás fogalmára, valamint a jogforrások keletkezésére, a jogalkotás folyamatára, valamint a jogszabályok rendszerére.

a) A jogforrás fogalma A jogforrás fogalma a különböző jogszabályoknak a jogrendszerben elfoglalt sajátos helyét, szerepét fejezi ki. Ez egyrészt a jogi normák sajátos keletkezésmódjának a következménye, másrészt pedig a kötelező erőnek és a hiteles szöveg megismerhetőségének a kérdése. Ezen meghatározások alapján a megkülönböztethetjük a materiális (anyagi) és a formális (alaki), valamint a belső és a külső jogforrást.

A jogforrás materiális (anyagi) fogalmán azokat a jelenségeket értik, amelyek a jog tartalmára utalnak, amelyekből a jog tartalma származik.

A jogforrás fogalmának formális (alaki) meghatározása viszont azokat a tényezőket és jelenségeket érinti, amelyekből a jog kötelező ereje és érvényessége, vagyis a jogi forma, a jogi jelleg fakad.

A belső jogforrás azt a tényezőt jelenti, amelytől a jog származik, amely a jogalkotás tartalmával bír – azaz a jogalkotót. A külső jogforrás pedig azt a megnyilvánulási formát (jogszabály, bíró alkotta jog stb.) jelöli, amelyben a jog megjelenik.

A jogforrás belső és külső fogalma tulajdonképpen a jogforrás formális fogalmának részletezése. A következőkben a jogforrás fogalma alatt a fenti, formális alapú megközelítést értjük.

b) A jogképződés és a jogalkotás A jogképződésnek alapvetően két módját különböztetjük meg, a jogalkalmazói jogképződést és a jogalkotást.

1. A jogalkalmazói jogképződés A jog kialakulása tekintetében történetileg a jogalkalmazói jogképződés jelent meg elsőként. Középiskolai tanulmányainkra utalva láthatjuk, hogy az írott, jogalkotás útján keletkezett jogot létrejöttét jelentősen megelőzte a jogalkalmazói jogképződés révén keletkezett jog. Így a közel-keleti folyóvölgyi társadalmak közül elsőként rendszerezett, írott jogi szabályrendszerként a Kr. e. XIX. századból maradt fenn Hammurabbi törvénykönyve, míg a görög világban elsőként a Kr. e. VII. századból Drákón törvénykönyvét, a római időszakból pedig a Kr. e. V. századból a XII táblás törvényt emelhetjük ki. Mindhárom esetben az államiság már nagy múltra tekintett vissza az írott jog megalkotását megelőzően.

A jogalkalmazói jogképződés azt a folyamatot jelöli, amikor a jogalkalmazó szervek (pl. bíróságok) tevékenysége során, ahhoz kapcsolódva jogi normák jönnek létre. Moór Gyula szerint ebben az esetben az a döntő, hogy nem jogalkotásra irányuló cselekedetek révén jön létre a jog.

Sokan a szokásjogot a jogalkalmazói jog szinonimájaként az írott joggal szokták szembeállítani. A szokásjog fogalma azonban kétféleképpen értelmezhető, egyfelől úgy, hogy egy korábban létező, nem jogi jellegű szokás (pl. erkölcsi norma) válik joggá, azaz a szokásból lesz a jog, másrészt pedig akként, hogy valamely norma a jogalkalmazó szervek szokása, tevékenysége szokásossá válása révén válik joggá.

11 A fenti kettősséget az alábbiak szerint szemléltethetjük. Az egyik eset a telekhatáron átnyúló fáról lehullott gyümölcs kérdése. A társadalomban szokássá vált, hogy lehetővé kellett tenni, hogy a lehulló gyümölcsöt a fa tulajdonosa a szomszéd telkéről összeszedhesse. Ha ezzel nem élt, akkor a lehullott gyümölcs tulajdonosa a szomszéd ingatlan tulajdonosa lett. Ez a szokás meggyökeresedett és a bíróságok alkalmazták.

(Később persze a fenti szabály bekerült az írott jogba is). A másik esetre jó példa a különös kegyetlenség fogalmának értelmezése. A Büntető törvénykönyv ugyanis nem határozza meg a „különös kegyetlenség” fogalmát. A bíróságok – így a Legfelsőbb Bíróság – ezt a fogalmat akként értelmezte, hogy különös kegyetlenség az az erőszakos cselekedet, amely a cél eléréséhez szükségesnél (pl. emberölés esetén a sértett halála) jóval nagyobb mértékű testi vagy lelki fájdalmat okoz. Ezt a megközelítést a bíróságok következetesen alkalmazták, így gyakorlatilag az joggá vált.

A szokásjog fogalmával szinonim fogalomként használták a bírói jog fogalmát. Ez azonban nem pontos, mivel szokásjog nemcsak a bíróságok, hanem más jogalkalmazók (pl. az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal) gyakorlatában is keletkezhet.

Mindezekre tekintettel a szokásjog keletkezéséhez kapcsolódóan kiemelhetjük, hogy a szokásjog (jogalkalmazói jog) kialakulásával új magatartásszabály jön létre, amely általánosan érvényes és az állami szervek által kikényszeríthető. Ha ezen feltételek nem teljesülnek, nem beszélhetünk jogalkalmazói jogképződésről.

A következő jelentős kérdés, hogy miként viszonyul egymáshoz a jogalkotás és a jogalkalmazói jogképződés egymáshoz való viszonya. E körben logikailag három típus lehetséges.

Az első esetben a jogalkalmazói jogképződés megengedett. Ebben az esetben a jogalkotó hivatalosan is elismeri a jogalkalmazói jogképződés során keletkezett szabályokat. E modellen belül is több csoport különíthető el.

Az angolszász jogcsalád jogrendszereiben a bírói jogalkotás általános jelleggel megengedett, azaz minden jogterületen alkotható bírói jog. Más modellekben, így a svájci polgári jogban a bírói jogalkotás csak kivételesen, hézagpótló jelleggel lehetséges, azaz a bíró alkotta jog csak a törvényi, illetve a korábbi szokásjogi szabályozás hiányában keletkezhet.

A második modellben a jogalkotó tilalmazza a jogalkalmazói jogképződést. Ebben az esetben a törvényhozó rugalmas szabályokkal igyekszik elejét venni annak, hogy a jogalkalmazók gyakorlati tevékenységük során jogi normákat alkossanak, azonban ez a legtöbb esetben nem vezet eredményre, így a harmadik modell érvényesül.

A harmadik modell pedig a tilalom ellenére történő tűrés. A fenti modellt alkalmazó államok elvileg tagadják, hogy a bírói vagy jogalkalmazói gyakorlatban jogi normák keletkezhetnek, azonban ezek létét tudomásul veszik. E körbe sorolható Magyarország is, ahol a jogforrásokat felsoroló jogalkotási törvény nem szól a Legfelsőbb Bíróság jogforrásként funkcionáló döntéseiről, azonban az Alkotmánybíróság gyakorlatában ezek egy részét – a bíróságok által kötelezően alkalmazandó jogegységi határozatokat, valamint az ezekkel azonos hatályú, korábban kiadott irányelveket és kollégiumi állásfoglalásokat – jogszabálynak tekinti, s lehetségesnek tartja azok alkotmányossági szemléletű felülbírálatát.

A jogalkalmazói jog jellemzőit az alábbiak szerint foglalhatjuk össze: •

a jogalkalmazó az eléje került egyedi eset eldöntésének folyamatában alkotja a jogi normát;

•

a jogalkalmazó a megtörtént eset után utólag alkotja meg a szabályt, amely a későbbi, hasonló esetekben is alkalmazható lesz;

12 •

a jogalkalmazói jog induktív módon keletkezik, azaz az egyedi esetből vonnak le általános érvényű következtetéseket;

•

kötelező erejének általánossága sok esetben hosszabb folyamat eredményeként alakul ki;

•

a politikai törekvések, társadalompolitikai megfontolások érvényre juttatása csak korlátozottan és rendkívül nehézkesen lehetséges;

•

rendkívül hajlékony, a változásokhoz gyorsan igazodik;

•

kevésbé rögzített és bizonytalanabb, mint az írott, jogalkotás során képződött jog;

ehhez kapcsolódóan kevésbé áttekinthető, sok esetben jogtudományi munkák összefoglalásaiból (pl. Werbőczy Hármaskönyve) ismerhetőek meg.

A jogalkalmazói jogon belül az alábbi csoportokat különböztethetjük meg: a) jogalkalmazói gyakorlatban kialakult jogi normák (bírósági, közigazgatási gyakorlatban kialakult tételek), b) joggyakorlat által jogként elfogadott jogszabálytervezetek: ebben az esetben valamely jogszabály tervezetét a jogalkotó nem fogadja el, azonban a bíróságok és a jogalkalmazók jogként kezelik (pl.: az 1928-as – az Országgyűlés felsőháza által jóvá nem hagyott – Magánjogi törvényjavaslat, amelyet ezt követően a bíróságok törvényként alkalmaztak); c) precedensek: valamely – jellemzően felső szintű bíróság – egyedi döntése, amelynek az adott ügyre vonatkozó megállapítását általános jelleggel alkalmazzák.

2. A jogalkotás A jogalkotás a kifejezetten jogalkotó hatáskörrel felruházott állami szerveknek a tudatosan, kimondottan és kizárólagosan közvetlenül, általános és absztrakt magatartásszabályok formájában megfogalmazódó jogi normák létrehozására irányuló tevékenysége. (Szilágyi Péter) A fentiek alapján a jogalkotás során keletkezett, ún. „írott jog” következő fő vonásait emelhetjük ki – Szilágyi Péter és Peschka Vilmos nyomán: •

•

a jogalkotás szándékolt, (érték)választásokat tartalmaz;

akaratlagos

folyamat,

amely

lehetséges

elképzelt

szándékos

•

a jogalkotói jog a jövőben előforduló megfogalmazott jogi normákat tartalmaz;

•

a jogalkotói jog deduktív jellegű, azaz általános jellegű tételeket fogalmaz meg, amelyből az egyedire lehet következtetni;

•

a jogalkotói jog elvontan és általánosan megfogalmazott jogi normákból áll, nem pedig esetek leírásaiból, és az ahhoz kapcsolódó következtetésekből;

•

a jogalkotói jog kötelező ereje nem az elismerésből, hanem magából az alkotás akarati aktusából fakad;

•

a jogalkotói jog közvetlenebbül képes a politikai akarat közvetítésére;

•

stabilabb, de egyben merevebb rendszer, mint a jogalkalmazói jog;

•

a jogalkotói jog rendezett és nyelvileg szabatosan meghatározott és rögzített formában jön létre;

esetekre

• a jogalkotói jog a laikusok számára is áttekinthető és könnyebben megismerhető.

A jogalkotás két fajtáját különböztethetjük meg, a törvényhozást és a rendeletalkotást.

13 A törvényhozás a legfelső állami népképviseleti szerv, azaz a parlamentek kimondottan jogalkotásra irányuló tevékenységét jelenti. A törvényhozás főbb jellemzőit az alábbiak szerint foglalhatjuk össze: •

a törvényhozás a rendeletalkotáshoz képest nagyobb mértékben támaszkodik az elmélet eredményeire és koncepcionálisan is megalapozottabb;

•

a modern törvényhozó testületek a rendeletalkotásnál nagyobb figyelmet fordítanak a társadalmi mozgásokra, a szabályozási szükséglet felismerésére;

•

figyelemmel a törvényhozó testületek politikai jellegére, a törvényhozás politikai jellegű jogképződési mód;

•

a fentiekre figyelemmel időigényes jogalkotási forma;

•

a törvényhozás tárgyát a legjelentősebb és legállandóbb társadalmi viszonyok képezik, az alkotmányok általában rögzítik a törvényalkotás tárgyköreit;

•

a törvényhozás nyilvános viták keretei között zajlik;

•

a törvényhozás – a törvényhozó testület közvetlen választása miatt – erősebb legitimitással rendelkezik, mint a rendeletalkotás;

a törvényhozás eljárása írott jogi szabályokban és a parlamenti szokásjog részéről pontosan szabályozott.

Rendeletalkotás minden olyan jogalkotás, amelyik nem törvényhozás. A rendeletalkotás három fő alfaját különbözethetjük meg: 1. kormányzati rendeletek, amelyeket az általános hatáskörű kormányzati szervek (kormány, államfő, államtanács stb.) alkotnak; 2. ágazati rendeletek, amelyeket az államigazgatás egy-egy ágazatát irányító miniszterek, kivételesen más főhatóságok (pl. a Magyar Nemzeti Bank) ad ki; 3. önkormányzati rendeletek vagy helyi rendeletek, amelyek területi hatálya csak és kizárólag a rendeletet megalkotó helyi önkormányzat illetékességi területére terjed ki.

A rendeletalkotás sajátosságait az alábbiak szerint foglalhatjuk össze: •

•

kevéssé képesek a nagy társadalmi összefüggések megjelenítésére, mint a törvények;

•

a törvényekhez képest a politikai kapcsolat kevésbé közvetlen;

•

a rendeletalkotás a rendeletalkotó szervek sajátos, helyi és részérdekei jelentősen befolyásolják;

•

a rendeletalkotás esetén a nyilvánosság korlátozottabb (ma Magyarországon a kormány- és miniszteri rendeletek esetén csak az egyeztetésre megküldött tervezeteket kell az Interneten közzétenni);

• kevésbé időigényes, mint a törvényhozás.

Mindezek mellett a rendeletalkotás nélkülözhetetlen a modern társadalmakban, ugyanis illúziónak bizonyult az az elképzelés, hogy valamennyi életviszonyt törvényi szinten rendezzen a jogalkotó. Mindezek mellett is ki kell emelni, hogy a törvényhozás és a rendeletalkotás jelentőségének aránya egy demokratikus társadalomban a törvényhozás túlsúlya felé, míg egy diktatórikus társadalomban a rendeletalkotás irányába tolódik el.

c) A jogforrások fajai A jogforrások két főbb csoportra oszthatók: megkülönböztethetünk egyrészt rendes jogforrásokat, másrészt rendkívüli jogforrásokat. Rendes jogforrások azon jogszabályok, amelyeket a jogalkotásra különleges, rendkívüli feltételek hiányában is feljogosított szervek alkotnak jogilag rögzített hatáskörükben. Rendkívüli jogforrások azon jogszabályok,

14 amelyeket az alkotmányos rendelkezések keretei között ugyan, de rendkívüli körülményekre tekintettel vagy éppen emiatt létrehozott sajátos szerv (például a hadiállapot idején létesített Honvédelmi Tanács) vagy jogalkotásra egyébként fel nem jogosított szerv (például a köztársasági elnök) vagy jogalkotásra egyébként feljogosított szerv (például a Kormány) kibővített, rendkívüli hatáskörében hoz meg.

A következőkben – a jogforrási hierarchiára tekintettel – áttekintem az egyes rendes és rendkívüli jogforrásokat. A fenti, jogalkotói jogforrások elemzését követően bemutatom a magyar jogban megtalálható jogalkalmazói jogforrásokat.

1. Jogszabályok A jogszabályok azon jogalkotói jogforrások, amelyek az állampolgárok tekintetében jogokat és kötelezettségeket határozhatnak meg. a) Alkotmány A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény törvényi formában jelenik meg. Az Alkotmány, mint hazánk alaptörvénye kiemelkedő szerepet játszik a magyar jogrendszerben. Az Alkotmány határozza meg a Magyar Köztársaság működésének legfontosabb elveit, az egyes államhatalmi szervek feladatait, az állampolgárok alapvető jogait és kötelezettségeit.

Az Alkotmány elfogadására speciális szabályok vonatkoznak: az Alkotmányt, illetve az Alkotmányt módosító törvényeket a képviselők kétharmadának szavazatával fogadja el az Országgyűlés.

Az Alkotmánnyal, mint alaptörvény áll a jogforrási hierarchia csúcsán: egyetlen jogszabály sem sértheti meg az Alkotmány rendelkezéseit. A jogszabályok Alkotmánnyal való összhangját az Alkotmánybíróság ellenőrzi, amely az alkotmányellenes jogszabályokat, illetve jogszabályi rendelkezéseket megsemmisítheti. b) Törvények Az Alkotmányt követően a jogforrási hierarchia következő lépcsőjén a törvények állnak.

A törvényeket az Országgyűlés fogadja el, s a köztársasági elnök aláírását követően hirdetik ki (a köztársasági elnök egy törvénnyel kapcsolatban egy alkalommal ún. politikai vétót emelhet – megfontolásra visszaküldheti a törvényt az Országgyűlésnek – , illetve egy alkalommal ún. alkotmányossági vétót emelhet – a törvényt alkotmányossági kontroll céljából megküldheti az Alkotmánybíróságnak).

A nemzeti alkotmányok általában meghatározzák, hogy melyek az ún. kizárólagos törvényalkotási tárgyak, azaz azon szabályozási tárgykörök, amelyek kizárólag törvényi szinten rendezhetőek. A kizárólagos törvényalkotási tárgyak meghatározhatóak taxatív (kimerítő) felsorolással, példálózó felsorolással, illetve generálklauzulával, azaz általános keretszabállyal.

A magyar Alkotmány a harmadik modellt választotta: az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdése szerint törvényben kell szabályozni az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat, azonban a törvényalkotónak van egy alkotmányos korlátja is: törvény az alapvető jog lényeges tartalmát nem korlátozhatja.

A törvények között kiemelkedő szerepet töltenek be a jelenlevő országgyűlési képviselők kétharmadának egyetértésével (minősített többséggel) elfogadott törvények, amelyeket a köznyelv ún. „kétharmados törvénynek” nevez. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az egyszerű többséggel elfogadott törvények nem lehetnek ellentétesek a minősített többséggel elfogadott törvényekkel, amelyek így a jogforrási hierarchia magasabb szintjére kerültek.

15 Szintén kiemelt helye van a jogforrási hierarchiában a nemzetközi szerződéseket kihirdető törvényeknek, ugyanis az Alkotmány vonatkozó rendelkezéseire – 7. § (2) bekezdés – figyelemmel ezen jogszabályok a törvényi szint és az Alkotmány között helyezkednek el. c) Kormányrendelet A Kormány az Alkotmány rendelkezései alapján az Alkotmányban meghatározott feladatkörében önállóan, külön törvényi felhatalmazás nélkül, alkotmányos felhatalmazás alapján (eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet), illetve törvény felhatalmazása alapján (felhatalmazás alapján kiadott kormányrendelet) alkothat rendeletet. A kormányrendelet – figyelemmel a jogforrási hierarchiára – nem lehet ellentétes törvénnyel.

Az eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet tartalmazhat felhatalmazást miniszteri rendelet kiadására, azonban a felhatalmazás alapján kiadott kormányrendelet nem, mivel a magyar jogban érvényesül a szubdelegáció tilalma, azaz jogalkotásra adott felhatalmazás nem adható tovább.

Az eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet másik korlátja az, hogy nem vonhat el törvényalkotási hatáskört, azaz alapvető jogot nem korlátozhat.

A felhatalmazás alapján kiadott kormányrendelet szintén nem lehet ellentétes törvénnyel, s nem lépheti a felhatalmazás kereteit.

Azaz, ha egy törvény a Kormánynak a szociális pénzbeli ellátások eljárási szabályainak megalkotására ad felhatalmazást, akkor a Kormány ebben a rendeletben nem szabályozhatja például az ügyleti kamat kérdését a hitelviszonyokban. d) Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete Hazánk uniós csatlakozására figyelemmel a monetáris politika keretében a Magyar Nemzeti Bank elnöke a közösségi szabályozásra figyelemmel rendeletalkotási felhatalmazást kapott. (Így például a jegybanki alapkamatot, a pénzérméket, bankjegyeket MNB elnöki rendeletben határozzák meg.) Az MNB elnökének rendelete rendes jogforrás, s a jogforrási hierarchiában a kormányrendelettel egy szinten helyezkedik el. e) Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) elnökének rendelete Az Alkotmány 2010-es módosítása során a pénzügyi rendszer stabilitásának biztosítása érdekében a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete alkotmányos jogállású közigazgatási szervvé vált. Ezzel összefüggésben az Alkotmány és a jogalkotási törvény a PSZÁF elnökének – a hatáskörébe tartozó, törvényben meghatározott ügyekben – rendeletalkotási jogosítványokat biztosított. A PSZÁF elnökének rendelete a jogforrási hierarchiában az MNB elnökének rendeletével azonos szinten helyezkedik el. f) Miniszteri rendelet A miniszter – törvény vagy (eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott) kormányrendelet felhatalmazása alapján – rendeletet ad ki. Azaz: míg a Kormány rendelkezik eredeti jogalkotó hatáskörrel, addig a miniszter nem. A jogforrási hierarchiára és a Kormány irányítói jogkörére figyelemmel a miniszteri rendelet nem lehet ellentétes törvénnyel, kormányrendelettel, valamint a Kormány határozatával (ami nem jogszabály, hanem csak állami irányítás egyéb jogi eszköze). g) Önkormányzati rendelet Az Alkotmány felhatalmazása alapján az önkormányzat a feladatkörébe tartozó – magasabb szintű jogszabályban nem szabályozott – tárgykörökben rendeletet alkothat (eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott önkormányzati rendelet). Önkormányzati rendelet alkotására

16 felhatalmazást adhat törvény is – kormányrendelet nem, mivel a Kormány nem irányítja az önkormányzatokat.

Az önkormányzati rendelet területi hatálya csak az azt elfogadó és kihirdető önkormányzat illetékességi területére terjed ki. Mivel a mai magyar jogrendszerben a megyei és a települési (fővárosi, fővárosi kerületi, megyei jogú városi, városi, nagyközségi, községi) önkormányzatok között nincs alá-fölérendeltségi viszony, ezért ezen önkormányzatok rendeletei is azonos szinten helyezkednek el a jogforrási hierarchiában.

2. Közjogi szervezetszabályozó eszközök Az közjogi szervezetszabályozó eszközök olyan jogi normák, amelyek az egyes állampolgárok tekintetében nem határoznak meg jogokat és kötelezettségeket, csak a normát kiadó szerv irányítása vagy felügyelete alatt álló szervekre nézve határoznak meg feladatokat vagy kötelezettségeket, továbbá a jogalkalmazáshoz kapcsolódó tájékoztatást, háttérinformációkat biztosítanak, valamint a jogalkalmazáshoz szükséges adatokat szolgáltatnak. a) Normatív határozat Határozatot testületi szervek adhatnak ki, azaz az Országgyűlés, a Kormány, az önkormányzatok képviselő-testülete (közgyűlése), a testületi központi államigazgatási szerv és az Alkotmányban megjelölt más testületi szerv normatív határozatban határozhatja meg az általuk irányított szervek feladatait. b) Normatív utasítás Utasítást egyszemélyi irányítású szervek vezetői adnak ki. A miniszterelnök, a központi államigazgatási szerv vezetője, a nemzetbiztonsági szolgálat vezetője és az Alkotmányban megjelölt egyszemélyi vagy egyszemélyi vezetés alatt álló szerv vezetője a vezetése, irányítása vagy a felügyelete alá tartozó szervek tevékenységét, működését és szervezetét szabályozó, a szerv állományába tartozó személyekre nézve kötelező normatív utasítást adhat ki.

3. Jogalkalmazói jogforrások Mint a fejezetben már jeleztem, a magyar jog elvileg nem teszi lehetővé a jogalkalmazói jogalkotást, azonban tudomásul veszi annak létét. A következőkben a jogalkalmazói jogalkotás körébe tartozó normákat tekintjük át röviden. a) Alkotmánybírósági határozat A hatályos alkotmány, valamint az alkotmánybírósági törvény szerint a jogszabályok alkotmányosságát, valamint a hazai és a nemzetközi jog összhangját az Alkotmánybíróság vizsgálja.

A fenti tevékenysége körében az Alkotmánybíróság határozataiban megállapítja a jogszabály alkotmányosságát vagy alkotmányellenességét. Ezek a határozatok így elvileg egyedi döntések, hiszen egy aktuális jogszabály keretében tartalmaz döntést. A fenti határozatok ellen az Alkotmánybíróságról szóló törvény alapján jogorvoslatnak nincs helye, s a határozatnak mind a rendelkező része, mind az indokolása mindenkire nézve kötelező.

A fenti szabályozásra figyelemmel az Alkotmánybíróság határozatai egy speciális jogalkalmazói jognak tekinthetőek, hiszen az egyes határozatok mindenkire nézve kötelező indokolásaiban olyan kérdésekben foglal állást, amelyek jogalkotás tárgyát képezhetik.

Az Alkotmánybíróság több határozatában az Alkotmány rövid, csak deklaratív célú rendelkezéseit töltötte meg tartalommal. Például a jogállamiság elvét az Alkotmánybíróság több határozatában értelmezte, ezzel egyfajta „láthatatlan alkotmányt” (Sólyom László) alkotott a hatályos rendelkezések elveit részletesen kibontva, értelmezve, olykor továbbfejlesztve.

17 b) Jogegységi határozatok Az Alkotmány, illetőleg a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény alapján a Legfelsőbb Bíróság a joggyakorlat egységesítése érdekében valamennyi bíróságra nézve kötelező erejű jogegységi határozatot adhat ki. A bírósági szervezeti törvény szerint a jogegységi határozatokkal azonos hatályúak a korábbi legfelsőbb bírósági elvi döntések, irányelvek, kollégiumi állásfoglalások addig, amíg ezekkel ellentétes tartalmú jogegységi határozat nem születik.

Bár a jogalkotásról szóló törvény ezeket a döntéseket nem sorolja fel a jogszabályok között, azonban egyértelműen a jogalkalmazói jogalkotás precedens jellegű normáit figyelhetjük meg. Bár elvileg ezen döntések csak a bíróságokat és nem az állampolgárokat kötelezik, de ha egy jogvitában a bíróságnak kötelező ezen normákat alkalmaznia, akkor egyértelmű, hogy végső soron ezek a döntések az állampolgárok jogait és kötelezettségeit meghatározzák.

A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság (AB) több határozatában kimondta, hogy ezen normák jogszabályok, így alkotmányosságukat az AB felülvizsgálhatja. c) Közigazgatási jogalkalmazói jog A közigazgatási jogalkalmazók jogalkotása elvileg teljes mértékben tiltott Magyarországon. Egy korábbi alkotmánybírósági határozat egyértelműen kimondta, hogy minisztériumi, főhatósági körlevelekben, tájékoztatókban, iránymutatásokban nem lehetséges jogszabályi szabályozási körbe tartozó kérdéseket rendezni.

Azonban a rendkívül gyorsan változó, túlzottan absztrakt, sok esetben ellentmondásos szabályozás bizonyos jogágakban magával hozta a közigazgatási jogalkalmazói jog kialakulását. Ilyen körülmények a magyar jogban elsősorban az adójog terén jelentek meg, ahol a gyakran változó, olykor inkoherens, ám a gazdasági változásokhoz nehezen igazodó jogszabályokhoz kapcsolódóan, azokat kiegészítve, fejlesztve, olykor lerontva tulajdonképpen egy szokásjoghoz hasonlító szabályrendszer körvonalazódik az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH), valamint jogutódja, a 2011. január 1-jével megalakult Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) hivatalos lapjában, az Adó és Ellenőrzési Értesítőben (AEÉ) közzétett adózási kérdésekkel kapcsolatban. A kérdésekre adott válaszok gyakorlatilag egyfajta szokásjogi normaként működnek, hiszen azokat a NAV szinte úgy alkalmazza, mintha jogszabályi rendelkezések lennének.

A jogforrások rendszerének áttekintését követően az egyes jogi normák elemzésére, szerkezetének és felépítésére fordítok figyelmet.

Ellenőrző kérdések: 1. Mi a jogforrás fogalma?

2. Mutassa be a jogalkalmazói jogképződés fontosabb jellemzőit!

3. Mutassa be a jogalkotás általános jellemzőit!

4. Mutassa be törvényalkotás főbb jellemzőit!

5. Mutassa be a rendeletalkotás főbb jellemzőit!

6. Mutassa be a jogforrások fajait!

7. Mutassa be az Alkotmány és a törvények főbb jellemzőit!

8. Mutassa be a kormányrendelet, MNB elnöki rendelet, miniszteri rendelet és az önkormányzati rendelet főbb jellemzőit!

18 9. Mutassa be az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek jellemzőit!

10. Mutassa be az alkotmánybírósági határozatok főbb jellemzőit!

11. Mutassa be a bírósági és a közigazgatási jogalkalmazói jogforrások főbb jellemzőit!

19

II. rész: Magánjogi alapismeretek A magánjogi ismeretek körében a személyek, a személyi jog, a tulajdonjog, a magánjogi felelősség kérdéseinek bemutatása kerül a középpontba.

3.

A magánjog fogalma. A polgári jog főbb alapelvei. A Polgári törvénykönyv. A személyi jog alapelvei5

A magánjogi alapismeretek rész első fejezetében a magánjog fogalmának meghatározása mellett bemutatom a magánjog legfontosabb alapelveit, s szót ejtek a Polgári törvénykönyvről, mint a magánjog kódexéről.

a) A magánjog fogalma. A magánjog és a közjog elhatárolása Az I. részben már jeleztem, hogy a kontinentális jogcsaládba tartozó jogrendszerek jogágakra tagozódnak, amelyek között alapvető a magánjog és a közjog elhatárolása. Azt is jeleztem, hogy a két nagy jogági csoport között a választóvonalat a magánérdek és a közérdek jelenti. A következő táblázatban a magánjog és a közjog elhatárolásának legfontosabb ismeérveit vázolom fel (támaszkodva Bíró György és Lenkovics Barnabás megállapításaira).

Magánjog a személyeket biztosítása

megillető

mellérendeltségi jogviszonyok

Közjog alanyi

(horizontális)

jogok a közhatalom kiépítésének, fenntartásának, gyakorlásának szabályozása jellegű alá-fölérendeltségi (vertikális) jellegű jogviszonyok (a közhatalmi szerveket többletjogosítványok és előjogok illetik meg)

felek egyenjogúsága

közhatalmi szervek többletjogai

a jogviszonyok az akarati autonómia a jogviszonyok sok esetben a kötelezettek alapján jönnek létre akaratára tekintet nélkül létrejönnek a felek között jellemzően érdekellentét áll a közérdek egységessége fenn, amelyet a jog megkísérel kiegyenlíteni érdekazonosság áll fenn

miatt

elvileg

főszabályszerűen csak közvetett kényszer gyakori a közvetlen kényszer alkalmazása jelenik meg a jogviszonyokban inkább az eshetőlegesség a jogviszonyokat a szervezettség jellemzi érvényesül tipikus a jogosító (attributív) szabályozás

főleg kötelező vagy tiltó jellegű szabályozás

A fentiekre tekintettel a magánjog az autonóm cselekvés, a civil társadalmi önmozgás, önszerveződés jogága, a közjog pedig a hagyományos alanyi megközelítésben az állami, közhatalmi, összességében társadalomszervező funkciók ellátására hivatott.

A fenti elhatárolás azonban viszonylagos. Az I. részben már szóltam bizonyos, a magánjogi és a közjogi szabályozás keresztútjain fekvő ún. komplex jogterületekről, ahol e 5

Jelen fejezet megírásakor jelentős mértékben támaszkodtam Bíró György és Lenkovics Barnabás egyetemi tanárok Általános tanok (Miskolc, Novotni Kiadó, 1999.) című jegyzetére.

20 két logika egyszerre érvényesül (pl. fogyasztóvédelem, környezetvédelem, építésügy, ingatlanjog).

A magánjog körébe tartozó jogágakat az I. rész 2. fejezetében már részletesen bemutattam.

b) A polgári jog főbb alapelvei A polgári jog normarendszere a törvény által garantálja az ember számára az önrendelkezés szabadságát, benne személyisége kibontakoztatását, önmegvalósítását és ehhez tartozóan a vagyonával való szabad rendelkezést mind élők között, mind halál esetére.

A polgári jog fenti jellemzőire figyelemmel a jogterületnek sajátos alapelvei alakultak ki, amelyeket a következők szerint foglalhatunk össze.

1. Autonóm mozgástér védelmének elve A hatályos Ptk. 2. §-ának (1) bekezdése szerint „A törvény védi a személyek vagyoni és személyhez fűződő jogait, továbbá törvényes érdekeit.”

A fenti tétel rögzíti a magánjogi alanyi jogok (az alanyi jog fogalmát illetően ld. az I. részt), valamint az alanyi jogként nem nevesített jogos magatartásokat, magánérdekérvényesítési lehetőségeket is (törvényes érdekeket).

Ha a konkrét alanyi jog sérelmet szenved, akkor az igény állapotába kerül, a jogosultnak jogi védelemre van igénye, vagyis az alanyi jog szükség esetén kényszer segítségével is érvényesül. A polgári jogban a mozgástér védelmét az állam biztosítja, főszabály szerint bírói út biztosításával, valamint az ezen alapuló, állami kényszerrel megtámogatott végrehajthatóság igénybevételének lehetősége által. A Ptk. a következők szerint foglalja ezt össze [Ptk. 7. § (1) bek.]: „A törvényben biztosított jogok védelme az állam minden szervének kötelessége. Érvényesítésük – ha törvény másként nem rendelkezik – bírósági útra tartozik.”

Az akaratautonómia érvényesülése érdekében az állam, bizonyos feltételek fennállta esetén a feleknek jogukban áll választottbírósághoz fordulni.

2. Az ésszerűség elve A fenti elv alapján a polgári jog intézményrendszere társadalom ésszerű berendezésére, a társadalmi viszonyok, az emberi életviszonyok ésszerű elrendezésére törekszik. Ezen elv alapján fenntartással kell kezelni minden olyan jogértelmezést vagy jogmagyarázatot, amely a józan észnek, az ésszerűségnek ellentmond.

3. Az igazságosság elve Az igazságosság ugyan etikai kategória, ám az a jog, amely nem törekszik valamely közösségben kialakult erkölcsi követelmény érvényesítésére, nem lesz maradandó. Az igazságosság elvéből vezethető le a méltányosság érvényesülésének lehetősége, amikor az általános norma és a konkrét eset között kialakuló esetleges „szakadék” áthidalását teszi lehetővé. A magyar polgári jogban a jogszabályok általában kifejezetten felhívják a figyelmet a méltányosság alkalmazásának lehetőségére (pl. a kártérítés összegének megállapításakor lehetővé teszi, hogy a kártérítés a bíró méltányosságból alacsonyabb összegben állapítsa meg). A méltányosság alkalmazására csak az eset összes körülményeinek figyelembevételével kerülhet sor.

4. A jogbiztonság elve A magánjog szférájában elengedhetetlen, hogy következetes, viszonylagosan állandó, ésszerűen felépített rend érvényesüljön. A fentiekre tekintettel a jogbiztonság elve megköveteli, hogy a jogszabályok kiszámíthatóak, áttekinthetőek, de mindenekelőtt megismerhetőek legyenek.

21 5. A jogfejlesztő értelmezés elve A jogfejlesztő értelmezés elve alapján a társadalmi renddel való összhang az állandó jellegű normák körében úgy biztosítható, ha a jogalkalmazó a számára még nyitva álló mozgástérben (azaz soha nem a törvény ellenében) hoz olyan döntéseket, amely helytálló értelmezés a későbbiekben visszatükröződik az esetleges új normák pontos szövegében. A jogfejlesztő jogértelmezés célja, hogy a hatályos jog – értelmezés útján – lépést tartson a gazdasági-társadalmi fejlődéssel.

A fenti elvre jó példaként szolgálhat a Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntése, amelyben rögzítette, hogy a cselekvőképesség korlátozásához önmagában nem elegendő, ha valaki súlyos szellemi vagy értelmi fogyatkozásban szenved, és ez által belátási képessége korlátozott, hanem az is kell, hogy ez a korlátozás az illető személy társadalmi viszonyaira is kihasson. A fenti alapelv bekerült az új Ptk. javaslatba is, így az esetlegesen megjelenő új normával összhangban áll a bírói gyakorlat.

6. A jóhiszeműség és tisztesség elve A Polgári törvénykönyv 4. §-ának (1) bekezdése alapján „a polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően… kötelesek eljárni”.

A jóhiszeműséget a mai polgári jogban alapvetően szubjektív, tudati állapotnak tekintik.

Jóhiszemű az, aki nem tud, s kellő körültekintés tanúsítása mellett sem kellene tudnia a látszattal ellentétes valóságról. Rosszhiszemű ezzel szemben az, aki tud, vagy kellő körültekintés tanúsítása mellett tudnia kellene a látszattal ellentétes jogi helyzetről.

A tisztesség követelménye az erkölcsiség általános, a személy tudatától független követelményét emeli törvényi rangra, azaz nem elegendő a magatartások formális jogszerűsége, azoknak tartalmilag (materiálisan) is jogszerűnek, a jó erkölcsnek megfelelőnek kell lennie. A polgári jog szempontjából erkölcsös az a magatartás, amelyet az adott társadalom, vagy nagyobb közösség a hatalmi helyzettől függetlenül helyesnek és követendőnek tart.

A fenti elvre példaként az ún. Tocsik-ügyet hozhatjuk fel, amikor is egyprivatizációs szerződésben történő közreműködés fejében Tocsik Márta ügyvédnőt jelentős összegű sikerdíj illette meg. Ez a szerződés a formai jogi követelményeknek teljes mértékben megfelelt, azonban a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a formális jogszerűség mellett nem felet meg a tisztesség követelményével körülírt materiális jogszerűségnek, ezért a fenti szerződéseket érvénytelennek minősítette.

7. A rendeltetésszerű joggyakorlás elve A Ptk. 2. §-ának (2) bekezdése rögzíti, hogy „[a] törvény biztosítja a személyeknek az őket megillető jogok gyakorlását, e jogok társadalmi rendeltetésének megfelelően.”

A fenti alapelv alapján az egyes ember szabadsága nem terjedhet ki mások szabadságának korlátozására, így az alanyi jogokat csak céljuknak megfelelően, rendeltetésével összhangban lehet csak gyakorolni. A jogok rendeltetésszerű gyakorlásának követelménye során a jogalkalmazók a történeti és rendszertani elemzés módszerét is felhasználják az adott jogok társadalmi rendeltetésének megállapításához.

A fenti elvről már korábban is volt szó. Így ha valaki rendelkezik egy kertes ház tulajdonával, akkor széles körű jogosultságok illetik meg, ám ezeket nem gyakorolhatja társadalmi rendeltetésükkel ellentétesen. Azaz: nem tarthat például éjszakába nyúló,

22 jelentős zajterhelést okozó házibulikat, amelyek lehetetlenné tenné a szomszédok éjszakai pihenését.

8. A joggal való visszaélés tilalma A joggal való visszaélés tilalmának elve szorosan kapcsolódik a rendeltetésszerű joggyakorlás elvéhez, annak „másik oldalát” jelenti, mint negatív tartalmú parancs.

A Ptk. 5. §-ának (1) bekezdése a joggal való visszaélés tilalmát az alábbiak szerint fogalmazza meg: „5. § (1) A törvény tiltja a joggal való visszaélést.

(2) Joggal való visszaélésnek minősül a joggyakorlása, ha az a társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen, ha a nemzetgazdaság megkárosítására, a személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne.”

Joggal való visszaélés esetén tehát a látszat szerint egy jogosultság gyakorlásáról, jogos magatartásról van szó, valójában a szabad mozgástér átlépéséről, a célzat miatt jogellenes, ezért tiltott magatartásról van szó.

A Ptk. szerint a joggal való visszaélés jellemzőit az alábbiak szerint foglalhatjuk össze: •

a joggal való visszaélés kiindulása mindig valamely (elvileg bármely) alanyi jog gyakorlása, amely a konkrét személy saját szempontjából jogosnak tűnhet (joglátszat);

•

a jogosult magatartása azonban sérti a joggyakorlás magasabb rendű, általános elveit, ezért jogellenességbe fordul át;

•

a joggal való visszaélés a jogos és a jogellenes magatartások közötti határterületet alkotja;

•

a joggyakorlás joggal való visszaéléssé minősítése független a joggyakorló jóvagy rosszhiszeműségétől, vagyis független attól, hogy szándékában volt-e kárt okozni vagy sem, terheli-e gondatlanság vagy sem, érdekében állott-e joggyakorlás vagy saját érdek nélkül cselekedett;

a joggal való visszaélés megállapításához elegendő az is, ha védett érdeket veszélyeztet.

A joggal való visszaélés külön nevesített esete az a magatartás, ha valaki egy jogszabály által külön megkívánt nyilatkozatot nem tesz meg, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért.

A Ptk. 5. §-ának (3) bekezdése szerint „… a bíróság a fél jognyilatkozatát ítéletével pótolhatja, feltéve, ha az érdeksérelem másképp nem hárítható el. A jognyilatkozat pótlására különösen akkor kerülhet sor, ha a jognyilatkozat megtételét indokolatlan előny juttatásától tették függővé”.

Ilyen esetre csak akkor kerülhet sor, ha a jogszabály által megkívánt jognyilatkozat pótlásáról van szó, egyéb, szabadon tehető jognyilatkozat adására (pl. házasságkötés, szerződéskötésre, végrendelkezésre) főszabály szerint senkit nem lehet kötelezni, az ilyen jognyilatkozatot bírói ítélettel sem lehet pótolni.

A jognyilatkozat ítélettel történő pótlására azonban csak akkor kerülhet sor, ha az érdeksérelem másképp nem hárítható el. Ha van más lehetőség, akkor azt kell alkalmazni, az ítélettel történő pótlás csak végső soron kerülhet szóba.

9. Az együttműködés elve •

23 A Ptk. 4. §-ának (1) bekezdése szerint „[a] polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek… kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni.”

Az együttműködés elve a polgári jogi jogviszonyokban tevőleges magatartást is elvár a felektől egymás érdekeinek kölcsönös előmozdítása céljából.

A Ptk. a fenti általános megfogalmazáson túl a későbbiekben számos jogviszonyban külön is nevesít az együttműködés körébe tartozó egyes (rész)kötelezettségeket, ezzel közvetlen kötelezettséggé téve őket.

Ilyen, az együttműködés elvének részét képező részkötelezettség például a tájékoztatási, adatközlési, értesítési, válaszadási, figyelmeztetési stb. kötelezettség, amelyeket a Ptk. több ponton előír.

10. Az elvárható magatartás elve A Ptk. 4. §-ának (4) bekezdése szerint „[h]a e törvény szigorúbb követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az adott helyzetben általában elvárható”.

A fenti elv szerint a megkövetelt mérték egy adott jogviszonyban az emberek többsége által tanúsított, „tipikus magatartás”. Akinek a magatartása e mértéket nem éri el, azaz nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, annak a magatartása jogilag felróhatónak minősül, amely általában felelősséget von maga után.

Az elvárhatóság alapelvi szintű követelményével összefüggésben azt is kimondja a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdése, hogy „[s]aját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat.” Így a jogszabály kizárja annak lehetőségét, hogy valaki saját felróható magatartása (pl. mulasztása, szerződésszegése, késedelem) alapján magának előnyt kovácsoljon.

Vannak olyan esetek is, amikor a felek egyike sem tanúsított elvárható magatartást, vagyis kölcsönösen felróhatóan jártak el egymással szemben. Ilyenkor érvényesül a Ptk. 4. §-a (4) bekezdésének másik szabálya: „Aki maga sem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, a másik fél felróható magatartására hivatkozhat.” Ebben az esetben a jogkövetkezmények a felróhatóságok foka (összemérése és aránya) szerint alakulnak.

Az alapelvek áttekintése után a következőkben a Ptk. rendszerét, felépítését és a jogrendszerben való elhelyezkedését vizsgáljuk meg.

c) A Polgári törvénykönyv (1959. évi IV. törvény) A Polgári törvénykönyv (Ptk.) a magánjog legfontosabb jogágának, a polgári jognak a szabályait egy egységes törvényben (kódexben) összefoglaló szabályrendszere. A Ptk. 1. §ának (1) bekezdése a fentieket a következőképpen foglalja össze: „Ez a törvény az állampolgárok, valamint az állami, önkormányzati, gazdasági és társadalmi szervezetek, továbbá más személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza. Az e viszonyokat szabályozó más jogszabályokat – ha eltérően nem rendelkeznek – e törvénnyel összhangban, e törvény rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni.”

A fentiekre figyelemmel a Ptk. elvei és alapvető szabályai nemcsak a polgári jog,hanem más, magánjogi jogágak („e viszonyokat szabályozó más jogszabályok) esetében is érvényesülnek, ha az adott jogág szabályai másként nem rendelkeznek. Így a Ptk. szabályainak és elveinek ismerete feltétlenül szükséges az egyéb magánjogi szabályok elsajátításához is.

A hatályos Ptk. a keletkezésekor 685. §-t tartalmazott (jelenlegi állapotában nagyjából ugyanennyit), öt fő részből és egy tárórészből áll, s 59 fejezetre tagolódik.

24 Az első rész a Bevezető rendelkezések címet viseli, s meghatározza a törvény kódexjellegét, a törvény célját, valamint az egész törvényre irányadó alapelveket.

A második rész, „A személyek” anyagát négy címre tagolva tárgyalja, az ember – 1998. jaunár 1-jéig az állam – a jogi személy, valamint a személyiségvédelem témakörében.

A harmadik rész „A tulajdonjog” címet viseli, és három címre tagolódik. Az I. cím a tulajdonjog, amely foglalkozik annak tárgyával, tartalmával, a szerzésmódokkal, a közös tulajdon szabályaival, a tulajdonvédelemmel és a részjogosítványok közül a használat jogával és a rendelkezési jog korlátaival. A Ptk. 1959-es megalkotására fogalommal még külön címben szerepelnek a köztulajdonra vonatkozó szabályok. A III. címben a birtokkal és a birtokvédelemmel kapcsolatos rendelkezések kaptak helyet.

A negyedik, legterjedelmesebb rész a „Kötelmi jog”, amelyet ugyancsak három címbe sorolt a jogalkotó. Az I. cím a szerződések közös szabályait, a II. cím a kártérítési felelősséget és a jogalap nélküli gazdagodást, a III. cím az egyes szerződéstípusokat tárgyalja.

Az ötödik rész, az „Öröklési jog” öt címre oszlik, mint általános szabályok, törvényes öröklés, végintézkedésen alapuló öröklés, kötelesrész és az öröklés jogi hatásai.

Hatodik részként a „Záró rendelkezések” a hatályba lépés mellett értelmező rendelkezéseket tartalmaz.

A hatályos Ptk. a jogtudomány és a joggyakorlat szerint nem fedi le a teljes polgári jog anyagát, ugyanis hiányzik belőle a családjog és a kereskedelmi jog egy jelentős része.

Egy másik tagolási rendszer a pandektarendszer, amely a polgári jogot öt fő részre osztja: az első az általános rész, amely a polgári jog alapelvein és alapfogalmain kívül magában foglalja a személyi és családi jog anyagát is. A második részt a dologi jog jelenti, ahol nemcsak a tulajdonjogot, hanem az ún. korlátolt (idegen dolgon fennálló) dologi jogokat is magában foglalja.

A Ptk. a kötelmi jog és az öröklési jog tekintetében követi leginkább a pandektarendszer tudományos megközelítését, bár a kötelmi jogon belül a szerződéstípusok tárgyalása meglehetősen eshetőleges sorrendben történik.

d) Az ember, mint jogalany A polgári jogviszonyok alanyainak vizsgálata során elsőként a jogalany fogalmát kell meghatározni. Jogalany alatt a következőkben azon személyeket (természetes és jogi), valamint a jogszabályok alapján jogalanyisággal rendelkezőn egyéb szervezeteket értem, amelyek alanyi jogokkal rendelkezhetnek.

Az embert, mint jogalanyt a polgári jog természetes személyként jelöli meg. A természetes személy – az államhoz hasonlóan – elsődleges jogalany, azaz személyiségének elismeréséhez nem kell külön állami elismerő tevékenység (aktus).

1. Jogképesség A jogképesség a jogalanyok azon képessége, hogy jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezhetnek.

A Ptk. 8. §-ának (1) bekezdése szerint minden ember jogképes,jogképességük általános, egyenlő és feltétlen. Általános, azaz valamennyi emberre kiterjed a jogképesség, nincs olyan ember, aki ne rendelkezne ezzel.

A jogképesség általánossága viszonylag új fejlemény a jogrendszerekben: a XIX. századig ugyanis széles körben volt elterjedt a rabszolgaság intézménye. A rabszolgák pedig nem minősültek személynek, hiszen jogokkal és kötelezettségekkel – így jogképességgel – nem rendelkeztek. Mára már több, a rabszolgaság intézményét tiltó nemzetközi egyezmény

25 született, illetve a rabszolgaság tilalma bekerült a nemzetközi közjog alapvető elvei közé, azaz a fenti intézmény ellentétes a nemzetközi joggal is.

Egyenlő, ugyanis a Ptk. 8. §-ának (2) bekezdése alapján a jogképesség életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozásra tekintet nélkül egyenlő. Ez azt jelenti, hogy valamennyi ember azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik.

A jogképesség egyenlősége a magyar jogban is viszonylag új fejlemény: az a jobbágyfelszabadításhoz kapcsolódik, azaz a jogképesség egyenlősége hazánkban 1848ban (illetve a zsidó emancipációval 1867-ben) valósult meg. 1848-ig ugyanis föld tulajdonjogával (az ún. birtokképességgel) csak magyar nemes rendelkezhetett, valamint a polgár a városának a területén, a jobbágyok a föld tulajdonjogával nem, csak a jobbágytelek tartós használatának jogával rendelkezhettek.

Feltételen, ugyanis a Ptk. 8. §-ának (3) bekezdése alapján a jogképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis.

A jogképesség kezdete az élve születés. Azonban a jogképesség az embert, ha élve születik, már a fogamzás időpontjától megilleti. A Ptk. egy megdönthető vélelmet állít fel (vélelem: olyan valószínű tény, amelyet bizonyítás nélkül igaznak fogad el a jog; létezik ún. megdönthető vélelem, amikor a vélelem valótlanságát az érdekelt fél bebizonyíthatja, s megdönthetetlen, amikor a fenti ellenbizonyításra nincs lehetőség): eszerint a fogamzás időpontja a születéstől számított háromszázadik nap, azonban lehet bizonyítani, hogy a tényleges fogantatásra később vagy korábban került sor. A fenti szabályozás felállítására az ún. utószülöttek (posztumusz) helyzetének rendezése miatt volt szükség. Az utószülött ugyanis pl. örökölhet. Így a méhmagzatot – feltételesen – felruházták a jogképességgel, azonban nem minősül személynek. Amennyiben a méhmagzat és a szülő érdekei ütköznak, abban az esetben a Ptk. lehetővé teheti, hogy a bíróság a méhmagzat részére gondnokot rendeljen ki.

Az, hogy a méhmagzat nem minősül személynek abban is megnyilvánul, hogy a természetes személyt életétől nem lehet megfosztani, azonban a magyar jogi – szigorú korlátok között – lehetővé teszi a művi terhesség megszakítást (abortusz).

A természetes személy jogképessége a halállal ér véget. A halálla kapcsolatban a jog jelenleg úgy foglal állást, hogy halálnak az élő szervezet életfunkcióinak végleges és visszafordíthatatlan megszűnése minősül, azaz az ún. klinikai halál, amely esetén még van lehetőség az újjáélesztésre, nem minősül halálnak. A halál tényének igazolására az ún. halotti anyakönyvbe történő bejegyzés szolgál. A bejegyzést az anyakönyvvezető a halál tényét megállapító orvos által kiállított ún. halotti bizonyítvány alapján végzi el.

Előfordulhatnak olyan esetek, amikor fogalmilag kizárt, hogy egy orvos a halotti bizonyítványt kiállíthassa. Ezen esetek közül van olyan, amikor a halál ténye biztos, azonban a holttest megvizsgálására nincs mód – például ha egy repülőgép az óceán felett felrobban, de a holttestet nem sikerül előkeríteni. Ebben az esetben a halál tényének bírói megállapítására kerül sor. Ha a természetes személy huzamos időn (a magyar jogban 5 éven) keresztül nem ad életjelet, akkor sor kerülhet az adott személy eltűntté nyilvánítására, amely bizonyos társadalombiztosítási juttatásokra, pl. özvegyi nyugdíjra teremt jogosultságot, illetve holttá nyilvánítására, amely alapján a holttá nyilvánított személy jogilag halottnak minősül. Mivel az eltűntté nyilvánítás esetén a halál nagyon valószínű, de nem bizonyos, ezért a jog szabályokat dolgozott ki arra az esetre, ha „előkerül” a jogalany. Ebben az esetben vagyoni jogait

26 (tulajdonjoga, szerződései stb.) helyreállítják, de ha korábbi házastársa új házasságot kötött, akkor az új házasság érvényes.

A holttá nyilvánítottak „előkerülésére” jellemzően a II. világháborút követően került sor.

Több, hosszú időre (akár 10 évre) fogságba került személyt – mivel nem adott magáról semmilyen életjelt – holttá nyilvánítottak, de 1955-ös hazatérésük után ezt a határozatot hatályon kívül kellett helyezni.

2. Cselekvőképesség A cselekvőképesség valakinek az a képessége, hogy saját cselekedeteivel magának vagy másoknak jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat. („Maga köthet szerződést, tehet jognyilatkozatot.”) A fentiek alapján látható, hogy cselekvőképességgel kizárólag természetes személy rendelkezhet.

A cselekvőképesség a Ptk. szerint feltétlen, ugyanis a Ptk. 12. §-ának (3) bekezdése szerint a cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó szerződés semmis.

A cselekvőképesség azonban –ellentétben a jogképességgel – nem általános és egyenlő. A Ptk. lehetővé teszi, hogy életkor, valamint szellemi és értelmi fogyatkozás, szenvedélybetegség, valamint pszichiátriai betegségek meghatározott köre esetén fellépő csökkent vagy hiányzó belátási képesség esetén a cselekvőképességet korlátozzák vagy kizárják. a) Teljes cselekvőképesség A Ptk. 12. §-ának (1) bekezdése szerint „[c]selekvőképes mindenki, akinek cselekvőképességét a törvény nem zárja ki vagy nem korlátozza.”

A Ptk. a következő személyek cselekvőképességét zárja ki: •

14. életévüket be nem töltött kiskorúak;

• azon nagykorúak, akiknek cselekvőképességét a bíróság ítéletével kizárta.

A Ptk. a következő személyek cselekvőképességét korlátozza: •

14. életévüket betöltött, de 18. életévüket még be nem töltött kiskorúak,

azon nagykorúak, akik cselekvőképességét meghatározott ügycsoportok tekintetében vagy általános jelleggel a bíróság korlátozta. b) Cselekvőképtelenek A fentiek szerint a 14. életévüket be nem töltött kiskorúak cselekvőképességét a Ptk. kizárja. Így ezen személyek jognyilatkozatai semmisek, nevükben csak a törvényes képviselő (szülő, illetve gyám) vállalhat kötelezettséget, kivéve a mindennapi életben tömegesen előforduló, csekély jelentőségű szerződések.

•

Azaz egy kiskorú főszabály szerint nem köthet szerződést. A mindennapi életben tömegesen előforduló, csekély jelentőségű szerződésekkel kapcsolatban a bírósági gyakorlat következetes: általában e körbe vonja a csekély összegű élelmiszerek vásárlását, valamint a tömegközlekedési jegyek vásárlását. A bírói gyakorlat szerint a „csekély jelentőségű” szerződés értékhatára kb. 4-5 000 forint.

A Ptk. szerint cselekvőképtelen az a nagykorú, akit a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett. A Ptk. 15. §-ának (4) bekezdése alapján a „cselekvőképességet kizáró gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek ügyei viteléhez szükséges belátási képessége – pszichés állapota vagy szellemi fogyatkozása miatt – tartósan teljes mértékben hiányzik.” A Ptk. hatályos szövege alapján a cselekvőképtelenséget kizáró

27 gondnokság elrendelésének a feltétele, hogy a személy belátási képessége tartósan teljes mértékben hiányozzon. A belátási képesség csökkenésének alapja a nagykorú személy pszichés állapota (pl. elmebetegsége), illetve szellemi fogyatkozása (pl. veleszületett pszichoszociális fogyatékossága) lehet. A belátási képesség a Ptk. bírói gyakorlata szerint összetett fogalom: egy orvosi és egy társadalmi oldalt is magában foglal. A Legfelsőbb Bíróság egyik közzétett eseti döntése szerint nem állapítható meg a belátási képesség tartós teljes mértékű hiánya akkor, ha a személy pszichés állapota alapján megállapítható lehetne a belátási képesség hiánya, de az adott személy a fenti pszichés állapot ellenére megfelelően képes gondoskodni a jogügyletei megfelelőségéről.

A bíróság ítéletében a nagykorú személy cselekvőképességét véglegesen, a további felülvizsgálat kizárásával zárhatja ki, vagy rendelkezhet arról, hogy a cselekvőképesség kizárást meghatározott időszakonként (legfeljebb ötévente) felülvizsgálják.

A cselekvőképtelen nagykorúak jognyilatkozatai szintén semmisek, nevükben és helyettük a gondnokuk, mint törvényes képviselőjük jár el, azonban ők is megköthetik a mindennapi életben tömegesen előforduló, csekély jelentőségű jogügyleteket.

A Ptk. szerint bírósági gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen az a személy, akinek a jogügylet megkötésekor hiányzott a belátási képessége. Ennek okai különbözők lehetnek, pl. egy balesetet követő (átmeneti) kómás állapot vagy esetlegesen akut etanol mérgezés miatti cselekvőképtelen állapot. c) Korlátozottan cselekvőképesek A 14. életévüket betöltött (de még 18. életévüket be nem töltött) kiskorúak a Ptk. szerint korlátozottan cselekvőképesek, kivéve, ha a bíróság belátási képességük tartós teljes mértékű hiánya miatt nem rendelte el cselekvőképességük kizárását. A korlátozottan cselekvőképes személyek jognyilatkozatai – a törvényben meghatározott kivételekkel – csak a törvényes képviselő (szülő, gyám) beleegyezésével és egyetértésével érvényesek.

A korlátozottan cselekvőképes kiskorú a törvényes képviselő beleegyezése nélkül is megteheti az alábbi jognyilatkozatokat: jognyilatkozatok

(pl.

személyhez

fűződő

jogok

•

törvényben meghatározott érvényesítése);

•

mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezéséhez szükséges kisebb jelentőségű szerződések (a bírói gyakorlat szerint ebbe a körbe tartozik egy olcsóbb mobiltelefon megvásárlása, azonban egy 1990-es években közzétett eseti döntés szerint a személyi számítógép megvásárlása nem);

•

munkával szerzett keresményével annak erejéig rendelkezhet (így a diákmunka során szerzett keresményével szabadon rendelkezik, azonban a családjogi törvény alapján a háztartás költségeihez köteles hozzájárulni);

• kizárólag előnyt jelentő szerződések megkötése.

Egyes, törvényben és törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott szerződései azonban csak a gyámhatóság jóváhagyásával érvényesek (pl. kiskorú ingatlanával történő rendelkezés).

A korlátozottan cselekvőképes kiskorúak szerződéseinek harmadik csoportját képezik azon szerződések, amelyek még gyámhatósági jóváhagyással sem érvényesek (pl. egyoldalú kötelezettségvállalás, ajándékozás, idegen kötelezettségért ellenérték nélküli kötelezettségvállalás, jogról való ellenérték nélküli lemondás – kivéve, ha saját keresményével rendelkezik).

28 Korlátozottan cselekvőképes az a nagykorú személy, akit a bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyezett. A Ptk. 14. §-ának (4) bekezdése szerint „[c]selekvőképességet korlátozó gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége a pszichés állapota, szellemi fogyatkozása vagy szenvedélybetegsége miatt – általános jelleggel, illetve egyes ügycsoportok vonatkozásában – tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent.” A Ptk. 14. §-ának (5) bekezdése szerint, „[h]a a belátási képesség korlátozottsága csak részleges, a gondnokolt minden olyan ügyben önállóan érvényes jognyilatkozatot tehet, amely ügycsoport tekintetében a bíróság a cselekvőképességet korlátozó ítéletben a gondnokolt cselekvőképességét nem korlátozza.”

A fentiekre tekintettel a cselekvőképesség korlátozására sor kerülhet általános jelleggel, illetve meghatározott ügycsoportok tekintetében. Ha a cselekvőképességet csak meghatározott ügycsoportok tekintetében korlátozta a bíróság, akkor a többi ügycsoport tekintetében a gondnokság alatt álló személy cselekvőképesnek minősül, a választójogot kivéve, ugyanis azon jogát már egy ügycsoportban történő korlátozás esetén is elveszti az állampolgár.

A cselekvőképesség korlátozás elrendelésének oka a nagykorú személy belátási képességének tartósan vagy időszakonként visszatérően történő nagymértékű csökkenése, amelyet pszichés állapota, szellemi fogyatkozása vagy szenvedélybetegsége (alkohol, kábítószer, de játékfüggőség – pl. ún. „gépezés” is – megalapozhat).

A cselekvőképesség korlátozását a bíróság nem rendelheti el véglegesen, azt kötelező legfeljebb ötévente felülvizsgálni.

e) A jogi személyek 1998. április 1-jéig a Ptk. külön címben szabályozta az államra, mint elsődleges jogi személyre vonatkozó szabályokat. A hatályos Ptk. azonban magánjogi szempontból az államot is jogi személynek tekinti.

A jogi személyek körét törvény határozza meg – a Polgári törvénykönyv és egyéb külön törvények. Jogi személyek például az állam, a helyi önkormányzat, a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságok, költségvetési szerv, szövetkezet, alapítvány, egyesület, alapítvány. Az I. részben már jeleztem, hogy a jogi személy jogképessége az emberéhez hasonló, de a kizárólag az emberre jellemző jogviszonyok alanya nem lehet (nem köthet házasságot, nem gyakorolhat szülői felügyeleti jogot, nem fogadhat örökbe stb.).

A jogi személyek ismérveit az alábbiak szerint vázolhatjuk fel: •

A jogi személyek törvényben meghatározott, társadalmilag elismert célra alakulnak.

Tiltott célokra jogi személy nem alakulhat.

Így például bűncselekmények rendszeres és üzletszerű elkövetésére nem alakítható jogi személy (azaz nem jöhet létre pl. a Maffia Leánykereskedelmi Kft.), sőt, a büntetőjogban a különböző bűnszövetségekben és bűnszervezetekben részt vevő személyeket súlyosabban rendelik büntetni.

•

Állami elismertség: a jogi személyek csak és kizárólag állam szervei által történő nyilvántartásba vétellel nyerik el személyiségüket. Így a gazdasági társaságok és a szövetkezetek csak akkor jönnek létre, mint jogi személyek, ha őket a megyei bíróság, mint cégbíróság nyilvántartásba veszi. Az alapítványok, társadalmi szervezetek nyilvántartását a megyei bíróság vezeti, míg a költségvetési szervekét egy közigazgatási szerv, a Magyar Államkincstár.

29 A nyilvántartásba vételig az adott szervezet, mint személy nem létezik, így egy gazdasági társaság a cégbíróság bejegyző végzésének jogerőre emelkedéséig csak korlátozott jogalanyisággal rendelkező előtársaságként működhet.

•

Állandó szervezet: a jogi személyeknek egy létesítő okiratukban, illetőleg szervezeti szabályzatukban meghatározott állandó szervezettel kell rendelkezniük, amely gondoskodik a jogi személyek képviseletéről.

A tagoktól, a létrehozótól elkülönült vagyon és önálló vagyoni felelősség, azaz a jogi személy vagyonilag teljes mértékben elkülönül az őt létrehozó jogalanytól (jogalanyoktól), a létrehozók csak törvényben meghatározott esetekben tartoznak felelősséggel a jogi személy kötelezettségvállalásaiért.

A jogi személyt jogszabály (pl. a helyi önkormányzatokat a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény) vagy létesítő okirat hozza létre. A Ptk. előírásai szerint a jogi személy létesítő okiratának mindenképpen tartalmaznia kell a jogi személy: •

• nevét, • tevékenységét (tevékenységi körét, célját), • székhelyét, • képviselőjét.

A különböző jogi személyeket szabályozó egyéb törvények a létesítő okiratok tekintetében egyéb feltételeket is meghatározhatnak, azonban a fenti elemeknek mindenképpen szerepelnie kell a létesítő okiratban.

A jogi személy a nyilvántartásból való törléssel szűnik meg. A nyilvántartásból való törlés okait, eseteit, eljárását a külön törvények az egyes típusok tekintetében eltérő módon szabályozzák. Így például egy gazdasági társaság megszűnhet a gazdasági társaság jogutóddal történő megszüntetésével, valamint jogutód nélküli megszűnése esetén végelszámolással, felszámolással (fizetésképtelenség esetén) vagy a nyilvántartásból törléssel (ún. „fantomcégek” esetén).

A jogi személyek Ptk.-ban nevesített fajtái a következők: •

állami vállalat (a Ptk.-ban még szerepel, a szocialista időszak meghatározó gazdálkodó szervezete, ma már gyakorlatilag nem működik ilyen szervezet az 1990-es évek átalakulási törvényeire tekintettel);

•

költségvetési szerv (az állami, önkormányzati, köztestületi költségvetésből gazdálkodó közhatalmi, közszolgáltató szervek formája, jellemzője, hogy a kártérítési, megtérítési, kártalanítási felelőssége az éves költségvetés mértékén túlmenően is terheli);

•

szövetkezet (személy- és vagyonegyesítő jogi személy, működését külön törvény szabályozza);

•

jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságok (közös vállalat, korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaságok – részletesen a Gazdasági jog c, stúdium keretei között tekintjük át ezen szervezeteket);

•

egyesület (önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkező szervezet, amely az alapszabályban meghatározott célra alakul, nyilvántartott tagsággal rendelkezik, és céljának elérése érdekében szervezi tagjai

30 tevékenységét), köztestület (önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkező szervezet, amelynek létrehozását törvény rendeli el; a köztestület tagságához és a tagjai által végzett tevékenységhez kapcsolódó közfeladatot lát el), sportági szakszövetség; •

alapítvány (tartós, közérdekű célra létrehozott, jogi személyiséggel rendelkező szervezet); közalapítványok (2006. július 1. óta nem lehetséges új közalapítvány létrehozása, addig az Országgyűlés, a Kormány és a helyi önkormányzatok hozhattak létre ilyen szervezeteket valamely közfeladat ellátására);

•

egyesülés.

f) Személyhez fűződő jogok, személyiségvédelem A Ptk. általános jelleggel védi az emberek és más személyek személyiségét. A személyiség fogalma a természetes személyek tekintetében alakult ki, s beleértették az ember testi és szellemi működését, amely elválaszthatatlan egységet alkotott.

A személyiség magánjogi védelme több ponton kapcsolódik az Alkotmányban garantált egyes alapjogokhoz (pl. magánlakás védelme), a polgári jogi szabályok több esetben az alkotmányos rendelkezések érvényesülését garantálják.

A fentiekre tekintettel a Ptk. a következőképpen fogalmazza meg a személyiség védelmét szolgáló általános szabályt: „75. § (1) A személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak. (2) A személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó szabályokat a jogi személyekre is alkalmazni kell, kivéve ha a védelem jellegénél fogva - csak a magánszemélyeket illetheti meg. (3) A személyhez fűződő jogokat nem sérti az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult, feltéve, hogy a hozzájárulás megadása társadalmi érdeket nem sért vagy veszélyeztet. A személyhez fűződő jogokat egyébként korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis.”

A Ptk. fenti szabálya a személyiségi jogokat általános jelleggel rendeli védeni, a bírói gyakorlat a személyiség teljességére figyelemmel viszonylag szabadon határozhatja meg az általános keretek között a védendő jogok körét, mivel a sérelmek tételes felsorolására nincs lehetőség. A Ptk. 76. §-a példálózó jelleggel rögzíti a leggyakoribb jogsértések körét: „76. § A személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése.”

A Ptk. 76. §-a a következő súlyosabb jogsértéseket emeli ki: •

egyenlő bánásmód követelményének megsértése (hátrányos megkülönböztetés tilalma – az egyenlő bánásmód követelményéről külön törvény, a 2003. évi CXXV. törvény rendelkezik);

•

lelkiismereti szabadság sérelme,

•

személyes szabadság jogellenes korlátozása,

•

testi épség, egészség megsértése,

• becsület és emberi méltóság megsértése.

A fenti körön túl a Ptk. külön nevesít a személyiségi jog részét képező részjogosultságokat.

1. Névviseléshez való jog A Ptk. rögzíti a névviseléshez való jogot. Lehetővé teszi, hogy tudományos, művészeti, vagy egyéb közszerepléssel járó tevékenységet felvett névvel folytassanak, amely felvett

31 nevet szintén védelem illet meg. A jogi személyek névviselésével kapcsolatban rögzíti azt az elvet, hogy a névnek különböznie kell a hasonló tevékenységet végző és azonos területen működő, korábban nyilvántartásba vett jogi személy nevétől.

A névviselés sérelmével kapcsolatban csak példálózó felsorolást ad azzal, hogy „[a] névviselési jog sérelmét jelenti különösen, ha valaki jogtalanul más nevét használja, vagy jogtalanul máséhoz hasonló nevet használ. A tudományos, irodalmi vagy művészi tevékenységet folytató – ha neve összetéveszthető a már korábban is hasonló tevékenységet folytató személy nevével – az érintett személy kérelmére saját nevét is csak megkülönböztető toldással vagy elhagyással használhatja e tevékenység gyakorlása során.”

A megkülönbözető toldatra az alábbi esetet hozhatom fel példaként: a XX. század második felében a modern népi és urbánus irodalommal foglalkozó egyik legjelentősebb irodalomtörténészt Nagy Péternek hívták. Az 1970-es években kezdte meg ezen a kutatási területen egy azonos nevű irodalomtörténész, aki a névazonosságra figyelemmel az „Sz.” toldatot illesztette nevébe, így Nagy Sz. Péter néven publikálta tudományos munkáit.

2. Jóhírnév védelme A Ptk. szerint a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is. A jóhírnév számos módon sérülhet, a Ptk. ezen esetekből példálózó felsorolással kiemeli, hogy „[a] jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel.”

3. A képmáshoz, hanghoz való jog védelme A Ptk. rögzíti, hogy „[a] személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés. Képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához – a nyilvános közszereplés kivételével – az érintett személy hozzájárulása szükséges.” A fenti elv alól kivételt képez, ha „[a]z eltűnt, valamint a súlyos bűncselekmény miatt büntető eljárás alatt álló személyről készült képmást (hangfelvételt) nyomós közérdekből vagy méltánylást érdemlő magánérdekből a hatóság engedélyével szabad felhasználni.”

A kérdéshez kapcsolódó bírói gyakorlat a közszereplés körét értelmezte részletesen.

Rögzítette, hogy nem sérti a képmáshoz való jogot, ha egy tömegrendezvényről vágóképeket készítenek, s azon felvillan az adott személy képmása, azonban a fenti jog megsértését jelenti, ha ráközelítéssel egy adott személy arcvonásait kiemelik.

A konkrét esetben az egyik budapesti metróvonal megnyitásáról közöltek képeket, azonban az operatőr ráközelített egy grimaszoló férfira, akinek a képét a Magyar Televízió egyik szórakoztató műsorában külön felhasználták. A bíróság megállapította az adott esetben a képmáshoz való jog megsértését.

4. Levéltitok, magántitok, üzleti titok védelme A polgári jog védi a levéltitkot, magántitkot, üzleti titkot. A Ptk. meghatározása szerint „[ü]zleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása a jogosult – ide nem értve a magyar államot – jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette.” Az üzleti titok védelme azonban nem korlátlan: a közpénzek hatékony felhasználásának védelme érdekében az állami, önkormányzati, valamint európai közösségi költségvetésből származó források kezelésével, hasznosításával stb. kapcsolatos adat nem minősül üzleti titoknak. Ez a kivételes szabály

32 azonban nem eredményezheti a fenti megoldást alkalmazó szerződő partner üzleti érdekeinek aránytalan sérelmét. Az államháztartásról szóló törvény ehhez kapcsolódóan rögzíti, hogy az állami, önkormányzati szervek a törvényben meghatározott értékhatárt meghaladó szerződéseiket kötelesek nyilvánosságra hozni.

5. Magánlakáshoz való jog védelme A Ptk. védi a természetes személy magánlakáshoz, valamint jogi személy céljaira szolgáló helyiséghez fűződő jogot. A következetes bírói gyakorlat szerint ez a jog minden, lakás céljául szolgáló helyiségre (így pl. sátorra, lakókocsira stb.) is kiterjed.

6. Adatvédelemhez való jog A Ptk. szerint „[a] számítógéppel vagy más módon történő adatkezelés és adatfeldolgozás a személyhez fűződő jogokat nem sértheti. A nyilvántartott adatokról tájékoztatást – az érintett személyen kívül – csak az arra jogosult szervnek vagy személynek lehet adni. Ha a nyilvántartásban szereplő valamely tény vagy adat nem felel meg a valóságnak, az érintett személy a valótlan tény vagy adat helyesbítését külön jogszabályban meghatározott módon követelheti.”

A Ptk. a nevesített és az általános szabállyal védett személyiség jogok védelme körében egy differenciált rendszert épített ki, amelyeket a következők szerint tekinthetünk át.

1. Általános személyiségvédelmi eszközök A Ptk. szerint a személyhez fűződő jogok megsértése esetén az alábbi védelmi eszközöket igényelheti az, akit ezen jogában megsértettek: •

követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását (ebben az esetben a bíróság csak megállapítja a jogsértő magatartás tényét, de egyéb szankciót nem alkalmaz);

•

követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől (ebben az esetben a bíróság elrendeli a jogsértő magatartás abbahagyását, pl. elrendeli a jogsértést tartalmazó sajtótermék árusításának beszüntetését);

•

követelheti, hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak (az elégtétel leggyakoribb formája az ún. nyilvános bocsánatkérés, amikor is az elégtételre kötelezett saját költségén köteles gondoskodni a bocsánatkérésről);

•

követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő részéről vagy költségén, továbbá a jogsértéssel előállott dolog megsemmisítését, illetőleg jogsértő mivoltától megfosztását;

• kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint.

A Ptk. hatályos szabálya szerint, ha a kártérítés címén megítélhető összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával, a bíróság a jogsértőre közérdekű célra fordítható bírságot is kiszabhat.

Ezen jogokat – főszabály szerint – csak személyesen lehet érvényesíteni. A korlátozottan cselekvőképes személy a személyhez fűződő jogai védelmében – törvényes képviselőjének beleegyezése nélkül – maga is felléphet. A cselekvőképtelen személyhez fűződő jogok védelmében törvényes képviselője, az ismeretlen helyen távollevő személyhez fűződő jogok védelmében pedig hozzátartozója vagy gondnoka léphet fel. Meghalt személy emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó, továbbá az a személy, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített. Ha a meghalt személy (megszűnt jogi személy) jó hírnevét

33 sértő magatartás közérdekbe ütközik, a személyhez fűződő jog érvényesítésére az ügyész is jogosult.

2. Speciális személyiségvédelmi eszköz: a sajtóhelyreigazítás A személyiségi jogsértések gyakran írott vagy elektronikus sajtótermék útján, azok felhasználásával valósulnak meg. Ezért a Ptk. külön szabályozza, hogy ilyen esetekben miként kérheti sérelme megszüntetését az érintett személy. Így ha valakiről napilap, folyóirat (időszaki lap), rádió, televízió vagy – figyelemmel a Ptk. 1959-es elfogadására – filmhíradó valótlan tényt közöl vagy híresztel, illetőleg való tényeket hamis színben tüntet fel – a törvényben biztosított, előbb felsorolt egyéb igényeken kívül – követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállítása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetőleg melyek a való tények (helyreigazítás). A helyreigazítást napilap esetében az erre irányuló igény kézhezvételét követő nyolc napon belül, folyóirat, illetőleg filmhíradó esetében a legközelebbi számban azonos módon, rádió, illetőleg televízió esetében pedig – ugyancsak nyolc napon belül – a sérelmes közléssel azonos napszakban kell közölni. A helyreigazítás benyújtására rendelkezésre álló határidőket a polgári peres eljárást szabályozó Polgári perrendtartás határozza meg. Így a sajtóhelyreigazítást az érintett személynek a közlemény megjelenését követő harminc napon belül kell kérnie a sajtótól (a harminc napos határidő a Legfelsőbb Bíróság értelmezése szerint ún. anyagi jogi határidő, azaz a helyreigazítás kérésének harminc napon belül meg kell érkeznie a sajtóhoz). A kérelem megérkezését követő naptól indul a sajtónak a helyreigazítás közlésére biztosított nyolc napos határideje. Ha ezen időszak alatt nem jelent meg a helyreigazítás, illetve a sajtó a helyreigazítás közlését megtagadta, abban az esetben a helyreigazítást kérő félnek tizenöt napos – anyagi jogi – határidőn belül kell kezdeményeznie a bíróságnál a sajtóhelyreigazítási per megindítását.

A Ptk. a személyiségvédelem körében tartalmazza a szellemi alkotáshoz fűződő jogok alapvető szabályait, amely azonban a Gazdasági jog stúdiumának anyagát képezi, így azt ott fogom áttekinteni.

Ellenőrző kérdések: 1. Határozza meg a magánjog fogalmát! Hasonlítsa össze a közjog és a magánjog fő ismérveit!

2. Sorolja fel a polgári jog főbb alapelveit! Jellemezze az autonóm mozgástér védelmének és az ésszerű jogalkalmazásnak az elvét!

3. Jellemezze az igazságosság és a jogbiztonság elvét!!

4. Jellemezze jogfejlesztő jogértelmezés, valamint a jóhiszeműség és tisztesség elvét!

5. Jellemezze a rendeltetésszerű joggyakorlás és joggal való visszaélés tilalmának az elvét!

6. Jellemezze az együttműködés és az elvárható magatartás elvét!

7. Mutassa be a Ptk. kódexjellegét és törvényi rendszerét!

8. Jellemezze a pandektarendszert! Határozza meg a jogképesség fogalmát! Jellemezze a jogképességet!

9. Határozza meg a jogképesség kezdetét és végét!

10. Határozza meg a cselekvőképesség fogalmát! Jellemezze a teljes cselekvőképességet!

11. Mutassa be a cselekvőképtelen személyek körét és jogi helyzetüket!

12. Mutassa be a korlátozott cselekvőképességgel személyek körét és jogi helyzetüket!

34 13. Határozza meg a jogi személyek legfőbb ismérveit!

14. Mutassa be, miként keletkezik és szűnik meg a jogi személyek személyisége!

15. Mutassa be a jogi személyek Ptk.-ban felsorolt típusait!

16. Jellemezze a személyhez fűződő jogok védelmét! Mutassa be az általános védelmi tényállások körét!

17. Ismertesse a névviseléshez való joggal, a jóhírnév védelmével, valamint a képmáshoz és hangfelvételhez való joggal kapcsolatos fontosabb szabályokat!

18. Ismertesse a levéltitok, magántitok, üzleti titok védelmével, a magánlakás védelmével, valamint az adatvédelemmel kapcsolatos fontosabb polgári jogi szabályokat!

19. Mutassa be az általános személyiségvédelmi eszközöket!

20. Mutassa be a sajtóhelyreigazítást!

35

4.

Dologi jog

A magánjogban az abszolút szerkezetű jogviszonyok másik fontos területe a dologi jog, amelyet a jogtudományban a vagyoni jellegű jogviszonyok statikájának tekintik, hiszen ez a jogterület szabályozza a saját és az idegen dolgokon fennálló alanyi jogok terjedelmét.

a) A tulajdonjog fogalma A Ptk. 94. §-ának (1) bekezdése szerint”[m]inden birtokba vehető dolog tulajdonjog tárgya lehet.”

A tulajdonjogot a magánjog tudomány a legtágabb, legteljesebb alanyi magánjognak tekinti. A tulajdonjog abszolút szerkezetű alanyi magánjog, mindenkivel szemben védelemben részesül a tulajdonos. A tulajdonos joggyakorlásának határa a törvényben pontosan megfogalmazott: a római jogtudományban kialakult meghatározás szerint a tulajdonos a saját dolgában megteheti mindazt, amivel nem zavar másokat, illetve amit jogszabály nem tilt.

A tulajdonhoz való jog alkotmányos védelemben részesül. Az alkotmányos védelem azonban nem azt jelenti, hogy nem lehet senkinek a tulajdonát képező dolgot elvonni (azaz az alkotmányos tulajdonvédelem nem állagvédelem), hanem azt, hogy a tulajdont csak kivételesen, közérdekből, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet elvonni (értékvédelem). Így egy autópálya építése során az állam elvonhatja a kisajátítás eszközével az autópálya nyomvonalán fekvő ingatlanok tulajdonát, azonban a kisajátítási eljárás befejezésekor és az ingatlan elvonásáról rendelkező határozat közigazgatási jogerőre emelkedésekor az államnak kártalanítást kell fizetnie.

b) A dolog fogalma, dologosztályozás A Ptk. már idézett 94. §-ának (1) bekezdése szerint minden birtokba vehető dolog tulajdon tárgya lehet. A fenti szűkszavú fogalmat a jogtudomány széles körben értelmezte.

Figyelemmel a birtoklás c) 1. pontban kifejtett fogalmára, a dolog főszabály szerint testi tárgy. A dolog, mint testi tárgy fogalmát maga a Ptk. 94. §-ának (2) bekezdése is kiterjeszti, amikor rögzíti, hogy „[h]a a törvény kivételt nem tesz, a tulajdonjog szabályait megfelelően alkalmazni kell a pénzre és az értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre.” Így a dolog fogalma alá tartozik a pénz és az értékpapír, amely jelenleg nagyobb részben mint számlapénz és mint dematerializált értékpapír jellemzően elektornikus adatsor formájában jelenik meg, továbbá dolognak minősül a dolog módjára hasznosítható természeti erő. Ezen fogalom alá elsősorban az elektronos áram vonható, hiszen a földgáz egy légnemű halmazállapotú testi tárgy, addig az elektromos energia tulajdonképpen az elektronok áramlása.

Dologosztályozások Mivel a tulajdonjog tárgya rendkívül sokszínű lehet, ezért a magánjog tudományában már a római jogi korszaktól kezdve elkezdték a dolgokat különböző szempontok szerint csoportosítani. A következőkben a legfontosabb dologosztályozási kategóriák körét tekintem át. a) Forgalomképes dolog – forgalomképtelen dolog Főszabály szerint a dolgok forgalomképesek, azaz birtoklásuk, használatuk, hasznaik szedése vagy tulajdonjoguk a tulajdonos által másra átruházható.

36 A polgári jog, valamint egyes külön törvények azonban a dolgok bizonyos körét forgalomképtelennek minősítették. Így a Ptk. 173. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a kizárólag az állam tulajdonában álló dolgok, illetve a (külön) törvényben meghatározott más dolgok forgalomképtelenek, amelyek elidegenítése (és megterhelése) a (2) bekezdés szabályai alapján semmis. Kizárólag az állam tulajdonában állnak 1. a föld méhének kincsei, 2. a felszín alatti vizek, a felszín alatti vizek természetes víztartó képződményei, a folyóvizek és természetes tavak, valamint ezek medre, 3. a folyóvíz elhagyott medre és a folyóvízben újonnan keletkezett sziget, 4. az országos közutak, az országos törzshálózati vasúti pályák, a nemzetközi kereskedelmi repülőtér, továbbá az ország területe feletti légtér, 5. a távközlésre felhasználható frekvenciák, 6. a hírközlő hálózatok működéséhez, hírközlési szolgáltatások nyújtásához, illetőleg hírközlő hálózatok és szolgáltatások együttműködéséhez szükséges azonosítók és ezek tartományai. Külön törvényben meghatározott forgalomképtelen dolog például a helyi önkormányzatok tulajdonában levő közterület (pl. utca, tér stb.), közművek (pl. ivóvíz-hálózat) és azok műtárgyai, amelyeket a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) minősített forgalomképtelenné. Szintén az Ötv. vezetett be egy külön dologosztályozási kategóriát, a korlátozottan forgalomképes dolgok körét az önkormányzat tulajdonában álló közintézmények tekintetében. A korlátozottan forgalomképes dolgok tekintetében terhelési tilalom áll fenn. Így a Ptk. 172. §-a alapján egy autópálya csak és kizárólag a Magyar Állam tulajdonában állhat. Bizonyos gazdasági társaságok azonban széles, a tulajdonhoz közelíti rendelkezési jogokat szerezhetnek az állami és az önkormányzati forgalomképtelen dolgok tekintetében a k o n c e s s z i ó jogintézménye révén. b) Osztható dolog – oszthatatlan dolog A fenti csoportosítás aszerint tesz különbséget a dolgok között, hogy azok a dolog egészének sérelme nélkül több elemre bonthatók-e (osztható dolgok) vagy sem (oszthatatlan dolgok). c) Helyettesíthető dolog – helyettesíthetetlen dolog A helyettesíthető dolgokkal kapcsolatban a magánjogtudomány azt emeli ki, hogy szám, mérték és mennyiség (kivételesen minőség) alapján határozzák meg őket, nem egyedi jellemző alapján.

A helyettesíthető dolgok közül példaként a búzát szokták kiemelni, amelyet mennyiség és esetleg minőség alapján határoznak meg, s a búza kereskedelme során a mennyiség és a minőség egyezése esetén lényegtelen, hogy pontosan mely búzaszemek vannak a zsákban.

A helyettesíthetetlen dolgok körébe azon testi tárgyakat soroljuk, amelyek egyedi jellemzőkkel rendelkeznek, s amelyek más hasonló dologgal nem helyettesíthetőek.

A helyettesíthetetlen dolgok tekintetében jellemzően egy-egy értékes műalkotást szoktak példának felhozni. Így a Mona Lisa és a róla készült másolat egymással nem helyettesíthető. d) Alkotórész A Ptk. szerint a tulajdonjog kiterjed mindarra, ami az adott dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetőleg az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne (alkotórész). Ilyen alkotórész például egy személygépkocsi kereke, amelynek az autótól való elválasztása esetén a dolog használhatóság számottevően csökkenne.

37 e) Tartozék A Ptk. azt is rögzíti, hogy tulajdonjog kétség esetében kiterjed arra is, ami nem alkotórész ugyan, de a dolog rendeltetésszerű használatához vagy épségben tartásához rendszerint szükséges, vagy azt elősegíti (tartozék). Ilyen tartozék például a személygépkocsihoz tartozó izzókészlet, amely a dolog épségben tartásához szükséges. Figyelemmel a Ptk. már fent hivatkozott 172. §-ára e körben mondja ki a Ptk., hogy a föld tulajdonjoga a föld méhének kincseire és a természeti erőforrásokra nem terjed ki, ugyanis azok kizárólagos állami tulajdonban állnak. f) Az épület tulajdonjoga A Ptk. kimondja, hogy főszabály szerint az épület tulajdonjoga a földtulajdonost illeti meg (aedificium solo cedit elve). Azonban az építkezőt illeti meg az épület tulajdonjoga, ha törvény vagy a földtulajdonossal kötött írásbeli megállapodás így rendelkezik, azaz ha egy szerződés alapján az épület és a föld tulajdona egymástól elválik. Ebben az esetben a földtulajdonost az épületre, az épület tulajdonosát pedig a földre elővásárlási jog illeti meg.

c)

A tulajdonjog tartalma, a tulajdonost megillető jogosultságok

A tulajdonjog tartalmát jelentő jogosultságokat a római jogtudomány óta a magánjog tudománya három főbb csoportba sorolja: 1. birtoklás, 2. használat, hasznok szedése, 3. rendelkezés. A következőkben ezen jogosultságok körét tekintjük át.

1. Birtoklás A Ptk. 98. §-a szerint a tulajdonost megilleti a birtoklás joga. A tulajdon és a birtok fogalmának – a feudális földtulajdon időszakában a birtok és a tulajdon összefonódása miatt – elhatárolása a laikusok számára nagyon nehézkes, hiszen a köznyelvben a birtok kifejezés alatt jellemzően mezőgazdasági célú ingatlant szoktak érteni.

A birtok az a tény állapot, amelynél fogva valaki a fizikai értelemben vett hatalmában tart egy dolgot. Azaz főszabály szerint birtokolni csak testi tárgyat lehet, hiszen csak az tartható valakinek a fizikai értelemben vett hatalmában. Ez a fogalom azonban már a római jog időszakában is jelentősen kiszélesedett, amikor is elismerték a birtok fennállását bizonyos jogok (pl. idegen dologbeli jogok tekintetében) (jogbirtok).

A tulajdonnal összevetve – Brósz Róbert nyomán – úgy jellemezhetjük a birtokot, hogy míg a tulajdon(jog) alapján valami az e n y é m , addig a birtoklás azt jelenti, hogy egy dolog n á l a m v a n.

A fentiek alapján a birtoklás a tulajdon egyik részjogosítványa, azaz a tulajdonost megilleti a dolog birtoklása iránti jog, de gyakran előfordul, hogy egy dolgot nem a tulajdonosa, hanem más személy birtokol.

A következőkben a birtok jellemzőit tekintjük át a főbb birtokosztályozási kategóriákon keresztül. a) Jogos birtok – jogellenes birtok Jogos birtokról akkor beszélünk, ha a birtokos jogszerűen tartja fizikai értelemben vett hatalmában a dolgot. Így például jogszerű birtokos a dolog tulajdonosa, bérlője, letét esetén a letéteményes.

Jogellenes birtokról van szó, ha a birtokos semmilyen jogalappal nem rendelkezik a dolog birtoklása tekintetében. Így például jogellenes birtokos a tolvaj, akinek kifejezetten jogellenes módon került a hatalmába a dolog. b) Jóhiszemű birtokos – rosszhiszemű birtokos

38 E körben utalok a jó- és a rosszhiszeműség 7. fejezetben felvázolt fogalmára. Jóhiszemű birtokról beszélünk akkor, ha a birtokos nem tudja és kellő körültekintés mellett sem tudhatja, hogy a dolog birtoklására nincs jogalapja. Rosszhiszemű birtok esetében a birtokos tudja, vagy kellő körültekintés mellett kellene, hogy nincs a dolog birtoklásához jogosultsága.

Mivel a jogellenes és jogszerű birtok objektív, a birtokos tudatállapotától független megkülönböztetés, a jóhiszemű és rosszhiszemű birtok pedig szubjektív, a birtokos tudatállapotától függő kategória, ezért előfordulhat, hogy a jogellenes birtokos jóhiszemű, a jogos birtokos rosszhiszemű és fordítva.

Egy példával megvilágítva: ha egy színházi előadás befejeztével a ruhatáros a sajátomhoz megszólalásig hasonlító, de nem a saját kabátomat adja ki, aminek a mérete is megegyezik, s azt hazaviszem, akkor én jóhiszemű, de jogellenes birtokos vagyok, hiszen nem tudtam, hogy a kabát nem az enyém, de éppen amiatt, hogy a kabát nem áll a tulajdonomban, vagy egyéb, a birtoklást lehetővé tevő jogviszonyomban, ezért a birtoklásom jogellenes. c) Saját birtok – használati birtok Amennyiben a birtoklásra tulajdonjogviszony alapján kerül sor, vagy a birtoklás célja a később [d) pont] kifejtendő elbirtoklással történő tulajdonszerzés céljából történik, saját birtokról beszélünk, míg abban az esetben, ha a birtoklásra valamilyen, a dolog birtoklására feljogosító, ám elbirtoklását kizáró jogviszony (pl. bérleti jogviszony) alapján kerül sor, használati birtokról beszélünk.

Figyelemmel arra, hogy a birtokos a legtöbb esetben a tulajdonos, vagy a tulajdonos által a dolog birtoklására feljogosított személy, ezért a jog védi a dolog fizikai értelemben vett uralom alatt tartását, a birtoklást (birtokvédelem). A birtokvédelemről a hatályos magyar jogszabályok szerint egyszerűbb esetekben a települési önkormányzatok (fővárosban a fővárosi kerületek) önkormányzatainak jegyzői, míg összetettebb esetekben a bíróságok gondoskodnak. A Ptk. a birtokvédelem körében részletesen rendezi a költségek viselésének, valamint a hasznok szedésének a szabályait, amely részben attól függ, hogy a birtokos jóvagy rosszhiszemű volt-e.

A birtokhoz kapcsolódó jogok, így a birtokvédelem, valamint saját birtok esetén az elbirtokláshoz való jog jelentik a birtokjogokat.

2. Használat, hasznok szedése A tulajdonos jogosult a dolog használatára, valamint hasznainak szedésére is. Használat alatt a dolog igénybevételét értjük. A Ptk. az ingatlanok esetén pontosan meghatározza a használat kereteit az úgynevezett szomszédjogokkal. A szomszédjogok körébe tartozik 1. a földtámasz biztosításának joga, 2. a telekhatáron átnyúló ágról lehulló gyümölcsök összegyűjtésének joga, 3. közérdekű munkálatok elvégzéséhez, áthajló ágak, gyökerek levágásának, elkóborolt állat befogásának joga, 4. sövény, mezsgye közös használatának joga, 5. határvonalon álló fa, bokor közös használata, 6. tilosban talál állat visszatartásának joga, 7. szükséghelyzet elhárításának joga.

A dolog hasznainak szedése dologból jövedelem, bevétel stb. szerzését jelenti. Így például pénz tulajdona esetén a kamat szedését, termőföld esetén a termények megszerzését, lakás bérbeadása esetén a bérleti díjjal való rendelkezést jelenti.

3. Rendelkezési jog A tulajdonos a rendelkezési jog alapján jogosult •

a dolog birtokát, használatát, hasznainak szedését átengedni;

39 •

dolgot biztosítékul adni vagy más módon megterhelni (pl. zálog, jelzálog alapítása);

•

dolog tulajdonjogát másra átruházza (pl. adásvétel, csere, ajándékozás), vagy, hogy

• azzal felhagyjon (azonban az ingatlan tulajdonával nem lehet felhagyni).

4. A tulajdonjog védelme A tulajdoni igények a Ptk. alapján nem évülnek el. A Ptk. rögzíti, hogy a tulajdonos a birtokvédelem szabályai szerint önhatalommal is kizárhat vagy elháríthat minden olyan jogellenes beavatkozást vagy behatást, amely tulajdonjogának gyakorlását akadályozza, korlátozza vagy lehetetlenné teszi, valamint hogy követelheti a jogellenes beavatkozás vagy behatás megszüntetését, ha pedig a dolog a birtokából kikerült, követelheti a visszaadását. Az ingatlanok esetében további szabályokat rögzít arra az esetre nézve, ha az ingatlantulajdonos a tulajdonjogot ingatlan-nyilvántartáson kívül szerezte, ugyanis ekkor igényt tarthat arra, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartás feltüntesse.

d) A tulajdon megszerzése A Ptk. a tulajdon megszerzése körében különbséget tesz az ingó és ingatlan dolgok megszerzése, valamint az eredeti és a származékos szerzésmódok között.

Eredeti tulajdonszerzési módról beszélünk, akkor ha a dolgot megszerző tulajdonos tulajdonjoga más, esetleges korábbi tulajdonosoktól független, származékos szerzésmódról pedig akkor, ha a korábbi tulajdonos tulajdonjogán alapuló.

1. a) Ingó dolgok tulajdonjogát az alábbi eredeti szerzésmódokkal lehet megszerezni: •

hatósági határozat vagy árverés;

•

elbirtoklás (ingó dolgok esetén elbirtoklással lehet megszerezni a dolog tulajdonát, ha valaki a dolgot – akár jó- akár rosszhiszeműen – tíz éven át szakadatlanul birtokolja; nem birtokolhatja el azonban a dolgot az, aki a dolgot bűncselekménnyel, valamint erőszakkal, vagy alattomos úton szerezte meg);

•

gazdátlan javak elsajátítása;

találás (ennek speciális szabályai vannak, ugyanis a talált dolgot egy külön jogszabály esetén a hatósághoz kell leadni, s ha három hónapon belül nem jelentkeznek a talált dologért, akkor szerzi meg a találó a dolog tulajdonát).

1. b) Ingó dolgok tulajdonának megszerzése származékos szerzésmóddal: A származékos szerzésmódok esetében főszabály szerint érvényesül az ún. nemo plus iuris elve, amely alapján senki sem ruházhat át több jogot, mint amellyel rendelkezett.

•

•

átruházás (az átruházásra csak a tulajdonos jogosult, a nem tulajdonostól való szerzésre a Ptk. külön szabályokat állapít meg azzal, hogy kereskedelmi forgalomban eladott dolgon a jóhiszemű vevő akkor is tulajdonjogot szerez, ha az átruházó nem volt tulajdonos; az átruházáshoz az átruházásra irányuló szerződésen, illetve egyéb jogcímen felül még a dolog átadása is szükséges);

•

termékek, termények és szaporulat elsajátítása;

•

vadak és halak tulajdonjogának megszerzése;

•

feldolgozás és egyesítés;

•

öröklés;

40 házastárs, élettárs, közös háztartásban élő részesedése a közös vagyonból (a házasság fennállása esetén megszerzett ingó és ingatlan dolgok tekintetében a külön törvény alapján – ha a házastársak által megkötött szerződés másként nem rendelkezik – a házastársak azonos arányban szereznek közös tulajdont; élettársak, közös háztartásban élő hozzátartozók a szerzés arányában szereznek tulajdont, ám a háztartásban végzett munkát is figyelembe kell venni a szerzés során.

2. a) Ingatlan tulajdonjogának megszerzése eredeti szerzésmóddal: •

•

hatósági határozat, árverés,

•

elbirtoklás (ingatlan esetében az elbirtoklási idő 15 év);

kisajátítás (az állam általi, azonnali, feltétlen és teljes kártalanítással történő tulajdon megszerzés).

2. b) Ingatlan tulajdonának megszerzése származékos szerzésmóddal: •

•

átruházás (az erre irányul szerződésen, jogcímen felül ingatlan esetében az átruházáshoz a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése is szükséges);

•

ráépítés;

•

öröklés;

•

házastárs, élettárs, közös háztartásban élő részesedése a közös vagyonból (a házasság fennállása esetén megszerzett ingó és ingatlan dolgok tekintetében a külön törvény alapján – ha a házastársak által megkötött szerződés másként nem rendelkezik – a házastársak azonos arányban szereznek közös tulajdont; élettársak, közös háztartásban élő hozzátartozók a szerzés arányában szereznek tulajdont, ám a háztartásban végzett munkát is figyelembe kell venni a szerzés során.

e)

Az ingatlan-nyilvántartás

Az ingatlanok tulajdonjogának megszerzésével kapcsolatban kell szólni az ingatlannyilvántartásról. A Ptk. rögzíti, hogy „[a]z ingatlan-nyilvántartás – ha jogszabály kivételt nem tesz – a tulajdonjog és más jogosultságok fennállását hitelesen tanúsítja.” Az ingatlannyilvántartást a megyei és körzeti földhivatalok vezetik.

Az ingatlan-nyilvántartás működését meghatározó fontosabb elvek áttekintése szükséges ahhoz, hogy megértsük, milyen szerepet tölt be a fenti regiszter az ingatlanok forgalma tekintetében.

A bejegyzés elve alapján az ingatlannal kapcsolatban alábbi jogokat a nyilvántartásba való bejegyzés keletkezteti: •

átruházáson (adásvétel, csere, ajándékozás) alapuló tulajdonjog;

•

szerződésen alapuló vagyonkezelői jog;

•

földhasználati jog (ha az ingatlan tulajdonosától eltérő személy az épület tulajdonosa);

•

haszonélvezeti jog és a használat joga;

•

telki szolgalmi jog (átjárás, vízelvezetés stb.);

• jelzálogjog (önálló zálogjog).

A nyilvánosság elve alapján az ingatlan-nyilvántartásban szereplő tulajdoni lapokat bárki megtekintheti, azokról az alábbi másolatokat igényelheti (a szerződések táránál eltérő a szabály – ott igazolni kell a betekintésre jogosultságot):

41 •

teljes másolat (valamennyi bejegyzést szó szerint);

•

szemle (fennálló bejegyzéseket szó szerint);

• részleges másolat (megtekinteni kívánt bejegyzéseket).

A közhitelesség elve alapján ellenkező bizonyításig azt kell tulajdonosnak tekinteni, aki az ingatlan-nyilvántartásban tulajdonosként szerepel (azaz: vita esetén főszabály szerint a nyilvántartásban szereplő tulajdoni jogosultsága erősebb).

A bizalom elve szerint tulajdonos lehet az, aki az ingatlan-nyilvántartás adataiban jóhiszeműen bízva szerez tulajdonjogot.

A kérelemhez kötöttség elve alapján az ingatlan-nyilvántartásba adatokat csak erre irányuló kérelem esetén jegyez be a földhivatal.

A rangsor elve szerint egy-egy bejegyzés ranghelyét a kérelem földhivatal általi iktatásának időpontja határozza meg.

Az okirati elv alapján az ingatlan-nyilvántartásba csak meghatározott kellékeknek megfelelő okirat alapján jegyez be a jogosultságokat a hatóság, így 1. közokirat (bírósági ítélet, hatósági határozat, közjegyzői okirat), valamint 2. ügyvéd, jogtanácsos, közjegyző által ellenjegyzett okirat alapján, azaz a Ptk. alapján ha egy ingatlan adásvételi szerződést írásban kötnek meg, az érvényes lesz, de csak akkor vezeti át a tulajdonváltozást az ingatlannyilvántartásban a hatóság (azaz akkor válhat tulajdonossá a vevő), ha az a fenti formai kellékeknek megfelel.

f) A közös tulajdon A Ptk. szerint a tulajdonjog ugyanazon a dolgon meghatározott hányadok szerint több személyt is megillethet. Ha a tulajdonosok tulajdoni arányai tekintetében kétség merül fel, akkor a tulajdonos társak tulajdoni hányada egyenlő.

A közös tulajdon alapján a tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára; e jogot azonban az egyik tulajdonostárs sem gyakorolhatja a többiek jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeinek sérelmére. A birtoklás, a használat, a hasznosítás, valamint a rendes gazdálkodás körét meg nem haladó kiadások kérdésében a tulajdonostársak – ha a törvény (azaz a Ptk., amikor meghatározza az egyhangú döntéssel elfogadandó ügyek körét) másként nem rendelkezik – szótöbbséggel határoznak; minden tulajdonostársnak tulajdoni hányada arányában van szavazati joga.

A dolog hasznai a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk arányában illetik meg; ilyen arányban terhelik őket a dolog fenntartásával járó és a dologgal kapcsolatos egyéb kiadások, a közös tulajdoni viszonyból eredő kötelezettségek, és ugyanilyen arányban viselik a dologban beállott kárt is. A fenti szabályok kereti között a Ptk. meghatározza a költségek viselésének, hasznok szedésének és a dolog birtoklásának, valamint az arról való rendelkezés rendjét.

E körben jelzem, hogy mivel több döntéshez valamennyi tulajdonostárs egyetértése szükséges, ezért jellemzően a közös tulajdonnal kapcsolatos jogvitákban kerül elő a jognyilatkozat pótlása bírói ítélettel, hiszen a dolog felújítását „blokkoló” tulajdonostárs ellenállásának megszüntetésére ez az egyetlen jogszerű megoldás.

A közös tulajdon sokszor vitákkal terhes, ezért a Ptk. szabályozza a közös tulajdon megszüntetésére irányuló eljárást. A Ptk. szerint amennyiben a dolog osztható, lehetséges a dolog tulajdonának a tulajdoni hányadok arányában történő megosztása. Amennyiben erre nincs lehetőség a közös tulajdon megszüntethető úgy is, hogy a dolog tulajdonát az egyik tulajdonostárs kapja meg, de köteles megtéríteni a dolog eszmei hányadainak vételárát a korábbi társtulajdonosoknak. Az is lehetséges, hogy az egyik tulajdonostárs csak használati és birtoklási jogokat kap, s a többi tulajdonostársak részére a használat ellenértékének megfelelő

42 díjat kell fizetnie (azaz ez úgy fogható fel, mintha bérelné a tulajdonostársak tulajdoni hányadait). A közös tulajdon megszüntetésére árverési értékesítéssel is sor kerülhet, amikor is a tulajdonostársak a dolog vételárából részesednek tulajdoni hányadaik alapján.

A közös tulajdon speciális esete a lakások társasháztulajdona, amelyet egy külön törvény részletesen szabályoz.

g)

Idegen dologbeli jogok (használati jogok)

Idegen dologbeli jogokról abban az esetben beszélünk, ha valakit egy, a tulajdonáéban nem álló dolgon illet meg a tulajdonjog valamely részjogosítványát (használat, hasznok szedése, birtoklás) jelentő valamely jogosultság. A következőkben az egyes fontosabb idegen dologbeli jogokat tekintjük át.

1. Földhasználat A földhasználati jogról már szóltam az aedificium solo cedit elvével kapcsolatban, amikor jeleztem, hogy földhasználati jog esetén az építmény és a föld tulajdonjoga elválhat. A Ptk. szerint, ha az épület tulajdonjogát az építkező szerzi meg, akkor az épület tulajdonosát az épület fennállásáig a földre (földrészletre) használati jog illeti meg. A fenti, megállapodáson vagy bírósági határozaton alapuló földhasználati jogánál fogva az épület tulajdonosa jogosult a föld (földrészlet) használatára és hasznai szedésére, valamint köteles viselni az ennek fenntartásával járó terheket. Amennyiben az épület tulajdonjogának örökléssel vagy átruházással történő megszerzésére kerül sor, abban az esetben az épület új tulajdonosát a földhasználati jog változatlan feltételekkel illeti meg.

2. A haszonélvezet és a használat joga Haszonélvezeti jogánál fogva a jogosult a más személy tulajdonában álló dolgot birtokában tarthatja, használhatja és hasznait szedheti. A fenti jog fennállása alatt a tulajdonos a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének jogát csak annyiban gyakorolhatja, amennyiben a haszonélvező e jogokkal nem él, azaz ebben az esetben a tulajdonos fenti jogosultságai tulajdonképpen kiürülnek, a tulajdonos csak a puszta tulajdonnal rendelkezik.

A bírói gyakorlatban, valamint az adóhatóság (illetékekkel kapcsolatos) joggyakorlatában a haszonélvezettel terhelt ingatlan esetében a tulajdonos tulajdonának értékét az ingatlan forgalmi értékének a felében állapítják meg.

A haszonélvezeti jog a dolog tulajdonosának személyében beállott változásra tekintet nélkül fennmarad, azonban ez a jog korlátozott időre és legfeljebb a jogosult élete végéig állhat fenn.

Haszonélvezet keletkezhet szerződéssel, amelyet az ingatlan-nyilvántarási ismeretek körében jelzettek szerint az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni, valamint haszonélvezet létrejöhet jogszabálynál, bírósági vagy hatósági rendelkezésnél fogva is. Ebben az esetben is be kell jegyezni az ingatlan-nyilvántartásba; ha ez elmarad, a haszonélvezet a dolognak csak rosszhiszemű vagy olyan megszerzőjével szemben érvényesíthető, aki a dologért ellenszolgáltatást nem adott.

Például törvény erejénél fogva keletkezik az elhunyt házastársának haszonélvezeti joga az elhunyt személy örökrésze tekintetében. Így az állagörökösök csak a dolgok tulajdonát kapják meg, azok birtoklására, használatára, hasznainak szedésére a törvényi haszonélvezet megszűnéséig nem jogosultak.

A Ptk. rögzíti, hogy a haszonélvező jogának gyakorlásában a rendes gazdálkodás szabályai szerint köteles eljárni, viseli a dolog fenntartásával járó terheket a rendkívüli

43 javítások és helyreállítások kivételével; terhelik azok a kötelezettségek, amelyek a dolog használatával kapcsolatosak, és köteles viselni a dologhoz fűződő közterheket. A haszonélvező e jogát nem ruházhatja át, de annak gyakorlását átengedheti. Ellenérték fejében a haszonélvezeti jog gyakorlását csak akkor lehet átengedni, ha a tulajdonos – azonos feltételek mellett – a dolog használatára nem tart igényt, azaz a tulajdonosnak előhasználati jogai vannak.

A haszonélvezeti jog további szabályait a Ptk. részletesen meghatározza. E körben fontosnak tartom kiemelni, hogy ha a dolog egészben vagy jelentős részben elpusztul, a tulajdonos nem köteles azt helyreállítani. Amennyiben a tulajdonos a dolgot helyreállítja, a haszonélvezeti jog feléled, de a tulajdonos kérheti a helyreállításra fordított összeghez mért korlátozását. Ha a tulajdonos a dolgot nem állítja helyre, a haszonélvezet megszűnik; ha azonban a haszonélvezet tárgya helyébe más dolog lép, a haszonélvezet erre terjed ki. Ha a dolog helyébe pénzösszeg lépett, a haszonélvező az összegnek a dolog helyreállítására vagy pótlására fordítását is követelheti.

A Ptk. azt is kimondja, hogy a kamatozó követelés vagy más hasznot hajtó jog haszonélvezetére a dolgok haszonélvezetének szabályait kell megfelelően alkalmazni.

Haszonélvezettel terhelt jogot a haszonélvezetre kiterjedő hatállyal csak a haszonélvező hozzájárulásával lehet szerződéssel megszüntetni vagy a haszonélvező hátrányára megváltoztatni.

A használat jogánál fogva a jogosult a dolgot a saját, valamint együttélő családtagjai szükségleteit meg nem haladó mértékben használhatja és hasznait szedheti. A használat jogának gyakorlása másnak nem engedhető át. A használat jogára egyebekben a haszonélvezet szabályait kell alkalmazni.

3. Telki szolgalom Telki szolgalom alapján valamely ingatlan (uralkodó telek) mindenkori birtokosa más ingatlanát (szolgáló telek) meghatározott terjedelemben használhatja, vagy követelheti, hogy a szolgalommal terhelt ingatlan birtokosa a jogosultságából egyébként folyó valamely magatartástól tartózkodjék.

Egy példával megvilágítva: telki szolgalom áll fenn akkor, ha egy telek nem rendelkezik közvetlen kapcsolattal a közúthoz. Ebben az esetben a telek tulajdonosa a átjárhat a másik, a közúthoz kapcsolódó telken, így azt „meghatározott terjedelemben használhatja”, illetve követelheti, hogy tartózkodjon a másik telek birtokosa az átjárását gátló magatartásoktól.

A fentiekre figyelemmel telki szolgalmat átjárás, vízellátás és vízelvezetés, pince létesítése, vezetékoszlopok elhelyezése, épület megtámasztása céljára vagy a jogosult számára előnyös más hasonló célra lehet alapítani. A Ptk. kimondja, hogy amennyiben valamely ingatlan nincs összekötve megfelelő közúttal, a szomszédok kötelesek tűrni, hogy a jogosult földjeiken átjárjon, ezzel egy törvényi átjárási szolgalmat nevesít.

A telki szolgalom létesítésére az ingatlan haszonélvezetének alapítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, azonban lehetőség van arra, hogy a szolgalmat elbirtoklással szerezze meg az ingatlan birtokosa, ha a másik ingatlan használata ellen annak birtokosa tíz éven át nem tiltakozott. Szívességből vagy visszavonásig engedett jog gyakorlása nem vezet elbirtoklásra. A telki szolgalom – szemben a haszonélvezettel és a földhasználattal – önállóan forgalom tárgya nem lehet, azaz a telki szolgalom adásvétele nem lehetséges.

A szolgalom megszűnik, ha a jogosult azt tíz éven át nem gyakorolta – bár ez módjában állt –, vagy eltűrte, hogy gyakorlásában akadályozzák.

44 4. Használati jog A Ptk. szerint ingatlanra közérdekből a külön jogszabályban feljogosított szervek javára – államigazgatási szerv határozatával – szolgalmat vagy más használati jogot lehet alapítani. A használati jog alapításáért kártalanítás jár. A használati jog alapításának eseteit, továbbá a kártalanítás szabályait a kisajátításra vonatkozó szabályokhoz hasonló rendelkezésekkel külön jogszabályok állapítják meg.

Például a villamos energiáról szóló törvény alapján a szolgáltató vezetéket helyezhet el más tulajdonában álló ingatlanon egy önálló hatósági eljárásban hozott határozat alapján. Ebben az esetben is teljes, azonnali és feltétlen kártalanítás illeti meg az érintett ingatlan tulajdonosát.

A dologi jog legalapvetőbb ismereteinek áttekintését követően röviden megvizsgálom a magánjogi jogérvényesítés modelljét.

Ellenőrző kérdések: 1. Határozza meg tulajdonjog fogalmát! Mutassa be a tulajdonjog alkotmányos védelmét!

2. Határozza meg a dolog fogalmát! Mutassa be a forgalomképtelen és forgalomképes dolgok jellemzőit!

3. Ismertesse az egyéb dologosztályozási kategóriák fontosabb jellemzőit!

4. Határozza meg a birtok fogalmát! Vesse össze a birtok és a tulajdon fogalmát!

5. Mutassa be a birtok osztályozásának kategóriáit!

6. Mutassa be a használatot, a hasznok szedését, a rendelkezési jogot!

7. Mutassa be a tulajdon védelmét!

8. Mutassa be az ingó dolgok megszerzésére szolgáló eredeti és származékos szerzésmódokat!

9. Mutassa be az ingatlan dolgok megszerzésére szolgáló eredeti és származékos szerzésmódokat!

10. Ismertesse az ingatlan-nyilvántartásra vonatkozó alapvető ismereteket!

11. Jellemezze a közös tulajdont és mutassa be a közös tulajdonra vonatkozó szabályozás főbb jellemzőit!

12. Jellemezze a haszonélvezet és a használat jogát!

13. Jellemezze a földhasználati jogot, a telki szolgalmat, valamint a használati jogot!

45

5. A kötelmi jog fogalma, jellemzése. A kötelem keletkeztető tények a) A kötelem helye a polgári jog rendszerében A mellérendelt jogalanyok jogviszonyait szabályozó magánjogi jogág, a polgári jog két fő területe a személyi jog és a vagyonjog.

A vagyonjog a magánjognak azokat a normáit tartalmazza, amelyek az embernek, a jogi személyeknek és a jogi személyiséggel nem rendelkező jogalanyoknak a jogi uralom alá vethető javak tekintetében betölthető érdekállását szabályozza.

A vagyonjogon belül megkülönböztethetjük a dologi jogot, amely a vagyonjog statikájának tekinthető, azaz a jogalanyoknak a javak feletti uralmát a maga állandóságában szemléli. A dologi jog funkciója, hogy a jogalany teljes körű (lád a tulajdonjogot), illetve korlátozott (lásd az idegen dologbeli jogokat) uralmi helyzetét minden más jogalanytól származó támadással szemben megvédje.

Míg a dologi jog a vagyonjog statikája, addig a kötelmi jog a vagyonjog dinamikája, azaz a változás, a vagyonmozgás, a javak forgalmának joga. Ez a vagyonmozgás lehet a felek akaratával egyező, ez esetben áruviszonyokról beszélhetünk. Előállhat azonban olyan helyzet is, hogy az egyik fél a vagyonmozgást bizonyára nem kívánja (például károkozás esetén a károsult), s az is lehet, hogy a kötelmi jogviszony egyike sem törekszik a mégis előálló eredményre (például a jogalap nélküli gazdagodás esetén).

A vagyonjog két fő ága, a dologi jog és a kötelmi jog nem különül el élesen egymástól.

Hiszen a tulajdonjog, mint a legfontosabb dologi jog gyakran éppen a forgalom célját szolgálja azzal, hogy biztosítja a dolog értékesítéséhez szükséges védelmet. Gyakran a kötelmi jogosultságokat a későbbiekben kifejtendő dologi hatással bíróbiztosíték, a zálogjog biztosítja.

A dologi igény a fentiek szerint abszolút, míg a kötelmi igény relatív szerkezetű jogviszonyt keletkeztet.

A vagyoni viszonyok jogi normáit, vagyis az uralom alatt álló dolgok érdekállásának a dologi jog és a kötelmi jog együtt biztosítja.

Míg a dologi jog •

abszolút szerkezetű jogviszonyokban

•

a jogosulttal szemben álló,

•

meghatározatlan jogalanyok

•

negatív tartalmú magatartásának

•

kógens jellegű normákkal való előírásával

•

a javak elsajátításának a rendjét, azaz

• az állandóságot szabályozza, addig a kötelmi jog főszabályszerűen, azaz szinte minden elemében bizonyos kivételeket elismerve •

relatív szerkezetű

•

mellérendelt jogviszonyban álló jogalanyok

•

kölcsönös és egyértelmű követelései és tartozásai egységének

46 •

pozitív tartalmú és

•

diszpozitív jellegű szabályanyaga,

•

amely a dologi jogviszonyok szándékolt megváltoztatását, vagy a jogosult által nem kívánt változatásának reparációját (dinamika),

•

a kötelezettet terhelő vagyoni felelősség alapján

•

igényként biztosítja.

b) A kötelem fogalmi elemei, szerkezete A kötelem két vagy több személy közötti mellérendelt jogviszony, amelynél fogva kikényszeríthető kötelezettség keletkezik valamely szolgáltatás teljesítésére, ugyanakkor jogosultság a szolgáltatás követelésére.

A kötelem fogalmának fenti meghatározását követően indokolt részletesen áttekinteni e definíció elemeit.

1. Relatív szerkezet (szerkezeti elemek) A kötelmi jogviszonyban mindig meghatározott személyek kerülnek egymással kapcsolatba.

Ez még akkor is igaz, ha a termékfelelősségről szóló 1993. évi X. törvényben meghatározott felelősségről van szó, ahol a közvetlen szerződéses kapcsolatban nem álló gyártó és a nem tőle, hanem a kereskedelmi lánc végén álló kiskereskedőtől vásárló (azaz a szerződéses kapcsolat a vásárló és a kiskereskedő között áll fenn) termékhiba folytán kerülnek olyan kötelmi helyzetbe, ami a kárt okozó hiba nélkül (közvetlen szerződéses) jogviszony hiányában nem jött volna létre.

A relatív jogviszonyban az egyik fél jogai a másik fél kötelezettségeit jelentik, és fordítva, mert a kötelemben a jogok és a kötelezettségek egysége, kölcsönhatása valósul meg. Ezek a relatív jogviszonyok általában az abszolút szerkezetű jogviszony szándékolt megváltoztatásával és a felek konszenzusával keletkeznek, azonban az akarati állapottól független jogsértéssel is létrejöhetnek.

A kártérítési felelősségről a későbbiekben szólok részletesen. A hatályos Ptk. alapján a felelősség megállapítására nemcsak szándékos károkozás esetén kerülhet sor, hanem akkor is, ha valaki nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A veszélyes üzemek tekintetében még ennél is szigorúbb a felelősségi szabály.

Hagyományos relatív szerkezetről akkor beszélünk, ha a jogviszony kétszemélyes, és az alanyok egymással jogosulti-kötelezetti viszonyban állnak.

Például hagyományos relatív szerkezetű jogviszony egy adásvételi szerződés, ahol egymással szemben, mellérendelten két személy áll, a jogosult a vevő, a kötelezett pedig az eladó.

A gazdasági fejlődés eredményeképpen a szándékolt vagyonmozgások, vagyis a szerződések körében egyre gyakrabban alakulnak ki a hagyományos relatív szerkezettől eltérő szerkezetű jogviszonyok, Így például a hagyományos jogosulti-kötelezetti szerkezet nem egy, hanem több, egymásra épülő szerződésen keresztül valósul meg, vagy bizonyos esetekben nem két-, hanem három- vagy többpólusú jogviszonyok alakulnak ki.

47 Az egymásra épülő szerződésekre jó példa a harmadik személy javára kötött szerződés, ahol végső soron a külön szerződésben megjelölt harmadik személlyel, mint jogosulttal kerül kapcsolatba az eredeti szerződés kötelezettje. A többpólusú szerződésekre az egyik leggyakoribb példa a bizományi szerződés, ahol a megbízó, a bizományos és a vevő között alakul ki egy hárompólusú jogviszony.

A kötelmi jogi jogviszonyokban a relatív szerkezet szerepének csökkenését több tényező támasztja alá. Így mára már lehetővé vált, hogy bizonyos szerződések esetén a kötelmi jogviszonyon kívül álló, jogszabályban meghatározott szervezetek közérdekű keresetet indítsanak, s ezzel szerződéses jogviszony fennállta nélkül magánjogi vitát indítsanak. Így a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény, valamint a fogyasztók védelméről szóló 1997. évi CLV. törvény alapján a fogyasztók érdekvédelmét ellátó szervezet pert indíthat polgári jogi igények érvényesítése érdekében.

Hasonlóképpen az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény alapján a hátrányos helyzetűek jogvédelmét, valamint az emberi és állampolgári jogok védelmét célul kitűző társadalmi szervezetek és alapítványok az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt személyiségi jogi pert és munkaügyi pert indíthatnak.

A kötelem hagyományos relatív szerkezetének erodálódását jelzi a már korábban említett, az 1993. évi X. törvényben szabályozott termékfelelősség intézménye, amikor is a termék hibája által okozott károkért a károsulttal szemben a termék előállítója, importőre vagy forgalmazója köteles helytállni, függetlenül attól, hogy a károsulttal nem áll szerződéses jogviszonyban, valamint, hogy a károkozás felróható-e neki. Így amennyiben egy például egy music center rossz összeszerelése során létrejött érintkezési hiba miatt egy lakásban tűz üt ki, s a törvényben meghatározott értékhatár feletti (500 euró) kár keletkezik a lakásban levő más dologban, akkor a music center gyártója – ha a készüléket külföldről hozták be Magyarországra, akkor az importőre – köteles a lakás különböző dolgaiban meghatározott kárt megtéríteni. Látható, hogy ebben az esetben a gyártó semmilyen jogviszonyban nem állt közvetlenül a vásárlóval, hiszen a vásárló a terméket egy kiskereskedőtől vásárolta, azaz vele állt szerződéses jogviszonyban.

Szintén a hagyományos relatív szerkezet szerepének csökkenését támasztják alá az úgynevezett speciális tárgyú szerződések, amelyek bár relatív szerkezetűek, azonban nem két, hanem többpólusúak, azaz a jogok és a kötelezettségek nem két, hanem több jogalany között oszlanak meg.

Ilyen szerződésnek tekinthető például a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvényben meghatározott társasági szerződés, amelyben gyakran kettőnél több személy hoz létre gazdasági társaságot. A Ptk.-ban nevesített szerződések közül ilyen, speciális tárgyú szerződésnek tekinthetjük a fuvarozási szerződést, ahol a fuvarozó a feladó által neki átadott küldeményt díjazás ellenében köteles a rendeltetés helyére továbbítani és a címzettnek kiszolgáltatni. A Ptk.-ban nem nevesített szerződések közül ilyen például a pénzügyi lízing, amelynek esetében a lízingbeadó megveszi a lízingbevevő javára, de a saját tulajdonjogának fenntartásával a lízingbevevő által használatban veendő dolgot (például egy személygépkocsit) úgy, hogy a dolog eladójával szembeni szavatossági jogosultságait a lízingbe vevőre engedményezi.

48 A kötelem szerkezeti elemei között szólhatunk a kötelem alanyáról, közvetlen és közvetett tárgyáról, valamint a tartalomról.

A kötelem alanyai természetes és egyéb jogalanyok lehetnek, beleértve a jogi személyeket, illetve a jogi személyiséggel nem rendelkező jogalanyokat. A kötelem közvetett tárgya valamely hagyományos vagy rendhagyó dolog, a közvetlen tárgya pedig valamely szolgáltatás. A kötelem tartalma az a joghatás, hogy a kötelezett teljesítési kényszerűségben van mindaddig, amíg a jogosult vele szemben követeléssel élhet. A kötelem tartalma tehát a teljesítési kényszer és a kielégítésének mikéntjét jelenti.

2. Mellérendelt jogalanyok A relatív szerkezetű kötelmi jogviszonyok alanyai egymással mellérendelt viszonyban állnak. A mellérendeltség elsősorban a szerződések körében érvényesül azáltal, hogy a szerződések alanyai – jogilag mindenképpen – egyenjogúak, és többnyire kölcsönös jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek egymás irányában, továbbá a kötelmet általában saját konszenzusok hozta létre.

A mellérendeltség azonban nem zárja ki, hogy az egyik fél csak jogosított, a másik fél pedig csak kötelezett legyen.

Ehhez hasonló helyzet áll elő az ingyenes szerződéseknél (például az ajándékozás), valamint az egyszemélyes, dologi alapú kötelmeknél (pl. birtokvédelem esetében a zavarás beszüntetésére kötelezés). A kárkötelmekben a kártérítésre kötelezett károkozóval szemben a károsult lesz a megtérítési igény jogosultja, a jogalap nélküli gazdagodás esetében pedig az alaptalan gazdagodót terheli főszabályszerűen a visszatérítés kötelezettsége.

3. A követelés és a tartozás egysége A kötelem tárgya az a szolgáltatás, amelyet a jogosult a kötelezettől követelhet, illetve – más oldalról – amellyel a kötelezett a jogosulttal szemben tartozik. Ugyanarról a szolgáltatásról van tehát szó, amely az egyik fél (jogosult) szemszögéből követelés, a másik félnél (kötelezett) pedig tartozásnak minősül.

Miként azt már korábban jeleztem, a kötelem tartalma azt határozza meg, hogy a kötelemtől szabadulás érdekében hogyan kell kifejteni a kötelezettségként megjelenő magatartást.

Ez a megállapítás igaz a visszterhes szerződésekre is azzal, hogy itt a felek kölcsönösen tartoznak egymásnak, és a kölcsönös tartozás kölcsönös igényt is képez.

Erre jó példa az adásvételi szerződés, ahol az eladó köteles a vevőre a dolog tulajdonjogát átruházni, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni. Itt a jogosultság és a kötelezettség is kölcsönös, s megfeleltethető egymásnak: a vevőnek vételárat kell fizetnie (kötelezettség), ám ezért követelheti, hogy a dolog tulajdonjogát az eladó ruházza át rá (jogosultság). Az eladónak így egy dolog tulajdonjogát kell a vevőre átruháznia (kötelezettség), ám ezért a vételár megfizetését követelheti (jogosultság).

A szerződések körében a visszterhesség elve elviseli az alkusávban az értékmozgást, sőt kivételképpen az ingyenes jogügyleteknek sincs jogi akadálya, azonban a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti nem szándékolt eltéréseket a jog az érvénytelenség eszközével szankcionálja.

Az egyenértékűség nem feltétlenül érvényesülő kötelmi szabály. Nem érvényesül az ingyenes jogügyletek (például ajándékozás) esetében, és sajátságosan érvényesül az ún. szerencseelemet tartalmazó szerződések (például a tartási szerződés) és a tisztán

49 szerencseszerződések esetében. A vagyoni helyreállítást igénylő kötelmekben az egyenértékűség elve annyiban érvényesül, hogy a teljes kártérítés a főszabály.

A kötelem több meghatározott kötelezettséget foglal magába. A kötelem jellegét a főkötelezettség adja meg, amelyből közvetlenül jut kifejezésre a jogosultnak a kötelemmel szolgált érdeke. A főkötelezettség mellett álló mellékkötelezettségek arra irányulnak, hogy a jogosultnak a kötelemben rejlő érdeke minél teljesebben megvalósuljon.

Például az adásvételi szerződésnél a főkötelezettség a dolog tulajdonjogának átruházása és a vételár szolgáltatása, míg mellékkötelezettség például az együttműködési és számlaadási kötelezettség.

A kötelezettségekkel kapcsolatban ki kell emelni, hogy egy-egy részkötelezettség teljesítése önmagában nem szünteti meg a kötelmet.

4. Pozitív tartalom A kötelem normái főként pozitív tartalmúak, amely alatt elsősorban a dare (adni), facere (tenni), praestare (helytállni) jellegű szolgáltatások értendők. Szemben a dologi joggal, ahol a non facere (nem tenni, tűrni) jellegű szolgáltatások meghatározóak (elég, ha a tulajdonjogviszony abszolút szerkezetére gondolunk), a kötelmi jogban csak kevés kötelezettség esetében jelenik meg a tűrés előírása.

Ilyen non facere (tűrési) kötelezettség keletkezik például a bérlet esetében, amikor a bérbeadó tartózkodni köteles a saját tulajdonában álló dolog használatától.

5. Diszpozitív szabályozási jelleg Az egész jogrendszerben, de a magánjogon belül is különösen a kötelmi jogot, a szerződési szabadság elvéből következően pedig elsősorban a szerződések jogát jellemzi a diszpozitív jellegű szabályozás, vagyis, hogy a jog csak a felek eltérő megállapodása hiányában ad iránymutató normát. Ez a diszpozitivitás azonban nem jellemzi azokat a kötelmi helyzeteket, amelyekben az igényérvényesítő jogosult és a szolgáltatásra kötelezett érdekhelyzete minden tekintetben ellentétes, így például a károsult és a károkozó viszonylatát.

6. A dinamika, mint a kötelem jellemzője A kötelmi jogviszonyok két fő csoportjából az egyikbe azok a helyzetek tartoznak, amikor a vagyonmozgás a jogviszony alanyainak kölcsönös, akaratlagos magatartása útján megy végbe. Ezek az úgynevezett árucsereviszonyok. A másik csoportba azok a kötelmi helyzetek tartoznak, ahol a mozgás abban áll, hogy a jogellenesen megbomlott, felborult vagyoni érdekhelyzetet helyreállítsák (reparáció). Ebben áll a kötelmi jogviszonyok dinamikája.

7. A kötelezettet terhelő vagyoni felelősség A kötelezett tartozásáért az általa vállalt, illetve a törvény által meghatározott okból helytállni tartozik. A helytállás biztosítéka a kötelezett egész vagyona, a kötelezett vagyonával felel a kötelem teljesítéséért. A fenti helytállási kötelezettség mellett a kötelmi jog ismeri az úgynevezett mögöttes felelősség fogalmát, így például a kezes felelős az adós tartozásáért, vagy a betéti társaság beltagja a betéti társaság vagyonát meghaladó tartozásaiért.

Ez a felelősség is teljes, azonban csak akkor áll be, ha az eredeti adós nem teljesít.

8. Az igényhelyzet A fentiek szerint a kötelezett a vagyonával felel a kötelem teljesítéséért, így a követelés és tartozás egységét megjelenítő kötelmi helyzet kikényszeríthető alanyi jogot, azaz igényt biztosít a jogosult javára, a kötelezett pedig ennek megfelelően tartozik helytállni. Ha a

50 kötelezett nem teljesít önként, akkor a kötelem teljesítését végső soron a jogosult az állam szerveinek segítségével (végrehajtási eljárás) kényszerítheti ki a kötelezettől.

A dologi és kötelmi igényeket összevetve megállapíthatjuk, hogy a dologi igény erősebb, mint a kötelmi igény. A kötelmi igény ugyanis a vagyoni helytállásra szorít, amelyet az állami beavatkozás többé-kevésbé kikényszeríthet, azonban a kötelezettnél meglevő fedezet hiányában az igénynek nem lehet érvényt szerezni. Azaz: a dologi igényre egyszerűen az „enyém”, míg a kötelmi igényre a „megillet” kifejezést használhatjuk. A dologi igény annyiban is erősebb a kötelmi igénynél, hogy a dologi igények nem évülnek el, azok csak az elbirtoklás esetén szűnhetnek meg, addig a kötelmi igények esetében elévülésnek helye van.

A kötelmi igények fedezet hiányában nem érvényesíthetőek. Azaz, ha valaki 20 millió forint kölcsönt vett fel, de a kölcsönt felélte, s csak összesen 5 millió forint vagyonnal rendelkezik, akkor bármennyire is jogosan követeli a jogosult igényének kielégítését, annak csak a kötelezettnél meglévő fedezet – jelen esetben 5 millió forint – értékében tud érvényt szerezni.

A kötelmi jognak éppen ezért központi kérdése, hogy milyen jogi eszközökkel tudja biztosítani a kötelem teljesítését. Ezek lehetnek olyan eszközök, amelyek a kötelem elnehezülésével (például jogvesztés kikötésével, vagy a részletfizetési kedvezmény megvonásával) serkentik a kötelezettet önkéntes és jogszerű teljesítésre, míg mások a kötelezett teljesítőkészségét, mások pedig a teljesítőképességét növelik meg.

c) Az egyes kötelem keletkeztető tényállások A jogtudomány álláspontja szerint kötelmet keletkeztető, kötelmi jogviszonyt létrehozó jogi ténynek tekinthető a 1. szerződés, 2. az egyoldalú jogügylet, 3. a közhatalmi aktusok, 4. a jogellenes (kivételesen a jogszerű) károkozás, 5. a jogalap nélküli gazdagodás, 6. egyéb, az előző csoportokba nem sorolható, törvényben meghatározott, kötelmet keletkeztető tényállások. Ezek a tényállások egyenrangúak, de társadalmi jelentőségüket illetően eltérőek.

A legjelentősebb kötelmek a szerződések, valamint a jogellenes károkozások. Mindezekre figyelemmel a következőkben az egyes kötelmet keletkeztető tényállásokat tekintem át.

1. Szerződés A szerződés két vagy több fél joghatás kiváltását célzó, arra alkalmas egybehangzó jognyilatkozata. Ez tehát előremutató, tudatos, akaratlagos magatartáson alapuló, célzott joghatásra irányuló tényállás, amelyhez nem elegendő egy személy működése, ténykedése.

Azaz: szerződést egy ember nem köthet. Például ha valaki egy adott vételárért szeretne egy jó állapotú, használt gépkocsit megvenni, ám tulajdonosa ezt az árat nem fogadja el és amúgy sem akarja a gépkocsiját eladni, kizárólag egy személy akarat-elhatározásával, ténykedésével a szerződés nem jön létre.

2. Egyoldalú jogügylet Az egyoldalú jogügyletben egy jogalany nyilatkozata is elegendő a joghatás kiváltására. Az egyoldalú jognyilatkozat jellemzően olyan ingyenes jogügylet, amellyel a nyilatkozó saját vagyona terhére vállal valamilyen kötelezettséget. Kivételesen azonban olyan egyoldalú jognyilatkozatok is előfordulhatnak, amelyek hatalmasságként nem a nyilatkozatot tevő jogalanyra nézve keletkeztetnek kötelezettséget, hanem ellenkezőleg egy másik fél helyzetét nehezítik valamely kötelezettség reá rovásával, vagy valamely őt illető jog elvesztésével.

51 Ilyen hatalmasság például a vételi jog (opció) kikötése esetén annak érvényesítése: azaz a vételi jog jogosultja egyoldalú jognyilatkozatával létrehozhatja a szerződést. Az előző példát alapul véve: ha a használt gépjárművet megvenni szándékozó személy előzőleg vételi jogot (opciót) szerzett a gépjármű tekintetében, akkor egyoldalú nyilatkozatával függetlenül a gépjármű tulajdonosának akaratától – létrehozhatja az adásvételi szerződést.

3. Jogellenes károkozás A jogellenes károkozás esetén a jog előírja, hogy aki másnak jogellenesen (jogszabályba ütköző módon) vagyoni vagy személyi hátrányt okoz, azt főszabály szerint felróható magatartás esetében – kivételesen, törvényben meghatározott módon felróhatóság hiányában is – köteles teljes mértékben a kárt a károsultnak megtéríteni.

Bizonyos esetekben, kivételesen jogszerű cselekmény is járhat kompenzációs (kártalanítási) kötelezettséggel. Ilyen eset például a kisajátítás, amikor az állam jogszerűen vonja el a magánszemély tulajdonát, de köteles kártalanítást fizetni, vagy a vállalkozási szerződés esetén a megrendelő objektív elállása. Ha a károkozás valamely jogellenes cselekmény elhárítására szolgál, a fenyegetéssel arányban álló cselekményért nem kell helytállni (jogos védelem), azaz nem jön létre kötelmi helyzet.

4. Jogalap nélküli gazdagodás A jogalap nélküli gazdagodás az indokolatlan vagyoni értékmozgások helyreállításának szabályait tartalmazza. Ezek az elszámolási jellegű kötelmek reparatív jellegűek, s viszonylag gyakran előfordulnak.

Ilyen jogalap nélküli gazdagodás az, ha egy megbízó tévesen, egy másik személy bankszámlájára utalja a megbízottat megillető megbízási díjat. A jogalap nélküli gazdagodás szabályai rögzítik, hogy miként, milyen költségelszámolás mellett kell ezt a jogalap nélküli gazdagodást megtéríteni.

5. Közhatalmi cselekmények (aktusok) Az állam (ide értve természetesen a helyi önkormányzatokat is) közhatalmi jogcselekményei kötelmi helyzetet egyrészt közvetlenül keletkeztetnek (elsősorban jogszabályok megalkotásával), másrészt a közvetlen jogviszony-keletkeztető hatás sem elhanyagolható elsősorban a hatósági határozatok körében.

Ilyen közhatalmi aktus például a már említett kisajátítás, amikor is egy hatósági határozattal elvonják a jogalany tulajdonát, ám a tulajdon elvonása alapján teljes kártalanításban részesül az, akitől a tulajdon tárgyát elvonták.

6. Egyéb, az előző csoportokba nem sorolható, törvényben meghatározott, kötelmet keletkeztető tényállások Az egyéb kategória mindazon, a Ptk. több pontján megjelenő kötelmi jellegű jogviszonyokat is keletkeztető tényállásokat magában foglalja, amelyeknek a kötelmet keletkeztető joghatáson kívül más közös jellemzőjük nem volt fellelhető. Ilyenek például az öröklési jogban előálló kötelmi helyzetek, például a hozzátartozó kötelesrész iránti igénye, a kötelmi hagyomány, vagy a közérdekű meghagyás.

d) A szerződés fogalma, elemei

52 A magánjogi szerződés fogalmát leginkább akarati viszonyként határozható meg. Erre figyelemmel a szerződés két vagy több személy egybehangzó akaratnyilatkozata, amely joghatást vált ki.

A kötelem fogalmával összevetve kiemelhetjük, hogy a kötelemhez képest a szerződés többlet tényállási eleme az előremutató kötelmi helyzetet keletkeztető konszenzus, a célzott joghatás kiváltására alkalmas egybehangzó jognyilatkozat.

A szerződés fogalmának meghatározására figyelemmel a szerződés elemei a szerződés alanyai, a konszenzus, a szerződés gazdasági és jogi tartalma és a szerződés tárgya, a szolgáltatás. A következőkben ezeket az elemeket tekintjük át.

1. A szerződés alanyai A szerződés két- vagy többoldalú jogügylet, ennélfogva legalább két alanya mindig van.

A római jogban gyökerező, korábbi klasszikus szerződési modell eleve csak a kétoldalú szerződéseket ismerte, ma már az 1. fejezetben bemutatott relatív szerkezet lazulásának eredményeképpen egyre gyakoribb a többalanyú szerződés.

A szerződés kialakulásának alapfeltétele az autonóm jogalanyok létrejötte, a tulajdonosok egymástól való szétválása. Ezeknek az alanyoknak jogi értelemben szabadoknak, egyenjogúaknak és mellérendelteknek kell lenniük a szerződés létrejöttekor, és csak az akaratnyilatkozattal vállalt önkéntes kötelezettség adhat bizonyos uralmi helyzetet a jogviszony jogosultjának a kötelezettel szemben.

Az alanyok ugyanakkor gazdasági értelemben csak optimális helyzetben mellérendeltek és egyenrangúak. Valamely szükséglet kielégítése iránti igény a jogviszony alanyát gazdasági értelemben „belekényszeríti”, hogy bizonyos kötelezettségeket vállalva jusson hozzá ahhoz a dologhoz, értékhez, egyéb szolgáltatáshoz, amely számára a szerződéskötés nélkül hiányozna és jogszerűen nem lenne megszerezhető. Így például egy gázfűtésű lakásban a lakó ahhoz, hogy télen fűthessen, szerződést kell, hogy kössön. Ráadásul a földgáz tekintetében viszonylag kevés vállalkozás tudja a szükséges energiahordozót biztosítani. Így bár a gázfogyasztó és a szolgáltató jogilag egyenrangúak és egyenjogúak, azonban a szolgáltató ily módon, gazdasági értelemben erőfölényben van a fogyasztóval szemben. A jogalkotó a fogyasztó védelmét szolgáló egyéb szabályok megalkotásával pórbálja előmozdítani a fenti és az ahhoz hasonló szerződésben a felek egyenrangúságát.

A szerződések egybehangzó akaratnyilatkozatot igényelnek, amelyre a kifejtésére belátási képességgel rendelkező természetes személyek képesek. Ez a tény azonban a szerződések megkötéséből nem zárja ki a megfelelő belátási képességgel nem rendelkező természetes személyeket – hiszen a Ptk. személyi jogi szabályai megengedik, hogy a cselekvőképtelen és a korlátozottan cselekvőképes személyek is bizonyos szerződéseket megköthessenek – valamint a művi úton létrehozott jogalanyokat, a jogi személyeket és a jogi személyiséggel nem rendelkező jogalanyokat sem. A fenti jogalanyok esetén a törvényes, illetve a szervezeti képviselő tesz a jogalanyt kötelező, illetve azt jogosító jognyilatkozatot. Emellett a nem személyhez tapadó akaratnyilatkozatok esetében bármely szerződő fél igénybe vehet ügyleti képviselőt, akit a meghatalmazás jogosít fel a jognyilatkozatok megtételére, illetve elfogadására.

A szerződésnek főszabályként bárki alanya lehet. Az Alkotmány szerződési szabadságra vonatkozó szabályaira, valamint azok alkotmánybírósági gyakorlatára is figyelemmel csökken azon jogszabályi rendelkezések száma, amelyek egyes szerződések megkötésének

53 lehetőségéből bizonyos jogalanyokat kizárnak, vagy a jogkövetkezményeket illetően a jogalanyok között különbséget tesznek.

A szerződések alanyait feleknek nevezzük akkor, ha a szerződési pozíció sajátosságát nem akarjuk külön kiemelni. Eltérő az elnevezés, ha a szerződő fél szerződésen belüli pozíciójának specifikus jellegét kívánjuk megjelölni. E téren - a római jogi hagyományokra is figyelemmel – a legáltalánosabb a hitelező – adós vagy a jogosult – kötelezett elnevezések használata.

Visszterhes szerződések esetén további problémát jelent, hogy az egyes alanyok egyszerre jogosultak és kötelezettek is, ezért az egyes szerződéstípusokban a meghatározott levők speciális elnevezést kapnak, így például az adásvételnél eladó – vevő, a megbízásnál megbízó – megbízott, a vállalkozási szerződésnél megrendelő – vállalkozó.

A szerződés az akaratnyilatkozat oldaláról vizsgálva mindig aktív kötelmi helyzet, mert alanyai akaratlagos magatartással befolyásolják a létező jogi helyzetet.

A szerződések körében főszabály, hogy az akaratnyilatkozat tétele a forgalomképesség, az árucsereviszony okából nem személyhez kötött, vagyis képviseletet tűr.

2. A konszenzus A szerződések sajátosságát, az akaratnyilatkozatok egybehangzóságának kérdésével kapcsolatban annyit kell rögzítenünk, hogy az egyik fél által alkalmas módon, azaz szóban, ráutaló magatartással, vagy írásban tett, joghatás kiváltását célzó akaratnyilatkozatot a másik (többi) félnek teljes mértékben el kell fogadnia ahhoz, hogy szerződésről beszélhessünk. Ha az egyik akaratnyilatkozatra (amelyet ajánlatnak nevezünk) az adott válasz nem elutasító ugyan, de nem is a teljes egyetértést fejezi ki, mert attól tartalmában eltér, akkor ezt a válasznyilatkozatot új ajánlatnak kell minősíteni. Mindaddig, amíg a felek között a teljes egyetértés nem áll be, addig közöttük konszenzus hiányában disszenzus van, tehát nem jön létre a szerződés, azaz nem áll be a célzott joghatás.

3. A szerződés gazdasági tartalma A szerződő felek jogi hatás kiváltását célzó akaratnyilatkozatát a szükségletek kielégítésére irányuló érdekek motiválják. A jogi szempontból mellérendelt, egyenrangú és autonóm alanyok akaratnyilatkozatát azonban a már rendelkezésre álló anyagi eszközök nyilvánvalóan behatárolják, azaz a szerződések többségénél jelen van az ún. gazdasági kényszer. A gazdasági kényszer azt jelenti, hogy jogi szempontból a szerződési akarat többnyire illúzió, az alanyok mozgásterét leszűkíti, hogy az árutermelés és a csere adott rendjében a létező szükséglet kielégítése érdekében bizonyos szerződések megkötése elől nem lehet kitérni.

A szerződésben a felek által egymásnak felkínált szolgáltatások cserélnek gazdát (árucsere). A szerződésekben az árucsere elvének tükröződése a visszterhesség, amely alapján társadalmi léptékekben és az egyes konkrét szerződésekben a jogrend által diszpozitívan előírt kívánalom, hogy egy adott szolgáltatással vele egyenértékű ellenszolgáltatás álljon szemben.

4. A szerződés jogi tartalma A szerződés jogi tartalma, hogy a felek által kölcsönösen megállapított szolgáltatással szemben megfelelő ellenszolgáltatás álljon. Azaz a szolgáltatás a szerződés tárgyaként arra vonatkozik, hogy az adós mit köteles teljesíteni, addig a szolgáltatás, mint a szerződés tartalma arról rendelkezik, hogy az adósnak miképpen kell cselekednie ahhoz, hogy ne akárhogy, hanem szerződésszerűen teljesítsen, és ha ennek a követelménynek nem tesz eleget, akkor ennek milyen jogi konzekvenciái lesznek vagy lehetnek számára.

5. A szerződés tárgya: a szolgáltatás

54 A szolgáltatás a fentiek szerint kettős értékelést kaphat, így nemcsak az a tárgyalandó, hogy „mit”, hanem az előbb kifejtett „hogyan” is a szolgáltatást, mint magatartást vizsgálja. Így tehát a szerződés tartalmának a lényegét a szolgáltatás adja.

A szolgáltatás, mint minden kötelmi jogviszony tárgya a jogosult érdekét hivatott kielégíteni.

A szolgáltatás, mint a szerződés tárgya a jogosult szerződéssel meghatározott érdekét elégíti ki.

A szolgáltatás ezen értelemben az a magatartás, amelyet a kötelezett a szerződés alapján tanúsítani köteles.

A szolgáltatás az a magatartás, amelyet a kötelem jogosultja a kötelezettől követelhet, a másik oldalról nézve pedig amit a kötelezett a jogosulttal szemben tanúsítani köteles.

A következőkben elsőként a szolgáltatást, mint magatartást tekintjük át, majd a szolgáltatásokat a szolgáltatott dolgok alapján csoportosítjuk.

5. a) A szolgáltatás, mint magatartás 5. aa) Fő- és mellékszolgáltatás Vannak olyan szolgáltatások, amelyek teljesítése érdekében jön létre a szerződés, amelyekben a szerződés rendeltetése voltaképpen megvalósul, és vannak olyan, amelyek ezek velejárói, megerősítői. Ezen alapul a főszolgáltatások és mellékszolgáltatások megkülönbözetése, ami megfelel a főkötelezettségek és mellékkötelezettségek megkülönböztetésének. Így például egy épület felújítására irányuló vállalkozási szerződésben főszolgáltatás magának az épület felújításának az elvégzése, mellékszolgáltatás pedig a vállalkozó azon kötelezettsége, hogy a felújítás során fordítson figyelmet a felújítással nem érintett épületrészek épségére.

A mellékszolgáltatásoktól meg szokták különböztetni a kísérő-kötelezettségek teljesítésében álló szolgáltatásokat, amelyek nem az adott szerződéstípushoz tartoznak, hanem a polgári jog általános magatartási szabályainak megtartására vonatkoznak az adott szerződés körében. A kísérő kötelezettségeket a törvény az egyes szerződésfajtáknál nem említi, legfeljebb külön szankciót fűz megszegésükhöz. Így például az együttélés szabályainak betartása a lakásbérlet esetén is ilyen, külön nem nevesített kísérő kötelezettség. A fenti szabály be nem tartása esetén ugyanis a lakásbérleti jogviszonyt felmondhatja a bérbeadó.

5. ab) Tevőleges és nemleges szolgáltatás A szolgáltatás a szolgáltatást nyújtó személy aktivitása alapján lehet tevőleges (pozitív) és nemleges (negatív). A tevőleges szolgáltatás fajai a következőek: a) dare (adni) jellegű, azaz aa) dolog vagy ab) más jogosultság adása más részére, amely lehet végleges (például az adásvétel esetén) vagy ideiglenes (pl. a bérlet esetén).

Az adni szolgáltatások körébe tartozik valamely jog, valamint a pénz átruházása is. b) A tevőleges szolgáltatások más fajtája a facere szolgáltatás, azaz tevékenység kifejtése más részére. Ezek körében a kötelezettnek vagy valamilyen eredményt kell megvalósítania

55 (pl. a vállalkozási szerződésben – eredménykötelmek), vagy csupán a legnagyobb gondossággal törekednie kell valamely eredmény létrehozására (pl. a megbízási szerződésnél – gondossági kötelmek). c) Az aktív szolgáltatások önálló, harmadik csoportját jelentik a praestare jellegű, azaz helytállási főkötelezettséget jelentő szolgáltatások. Ekkor a kötelezett szolgáltatása abban áll, hogy bizonyos körülmények bekövetkezte esetére vagyonával eleve készenlétben van meghatározott teljesítésre.

Ilyen praestare szolgáltatás például a biztosítási szerződés, ahol a biztosító vállalja, hogy valamely biztosítási esemény (például casco biztosítás esetén az autóban bekövetkezett kár)bekövetkezése esetén saját vagyonából megtéríti a felmerült kárt.

A nem tevőleges szolgáltatás irányulhat a) valamitől való tartózkodásra, amit a kötelezett megtehetne, ha erre őt a kötelem nem kötelezné, vagy b) valaminek az eltűrésére, amit a kötelem nem lett volna köteles eltűrni.

5. ac) Egyszeri, tartós és időszakonként visszatérő szolgáltatás A szolgáltatás lehet a) egyszeri, amikor a szolgáltatás egyetlen meghatározott aktusból áll; b) tartós (huzamos), amikor a szolgáltatás nyújtása hosszabb időn át tart; c) időszakonként visszatérő, mint például a bérlő bérletfizetési kötelezettsége.

A tartós szolgáltatások az egyszeriektől joghatásaikat tekintve annyiban különböznek, hogy ha a teljesítésüket már megkezdték, akkor a szerződés felbontása vagy érvénytelensége esetén a z eredeti állapot helyreállítása fizikailag lehetetlen, és a szerződést sem lehet a keletkezésére visszamenő hatállyal megszüntetni, sem úgy tekinteni , mintha a szerződést meg sem kötötték volna (azaz a szolgáltatás irreverzibilis).

5. ad) Osztható és oszthatatlan szolgáltatás A szolgáltatás, mint dolog lehet osztható vagy oszthatatlan. A dolog oszthatatlan akkor, ha az fizikailag nem, vagy csak a dolog értékcsökkenésével járó jelentős sérelmével osztható külön is használható részekre.

A szerződés oszthatóságát vagy oszthatatlanságát a jogosult szerződéskötéskor fennálló és a másik fél által is elismert szerződési érdeke fogja meghatározni, azaz a szolgáltatás oszthatósága tisztán jogkérdés. Így például a pénzszolgáltatás teljesítése mindig osztható: azaz szabadon részekre tagolható, hogy mikor, milyen részletekben fizeti ki például a vevő a személygépkocsi vételárát.

Az oszthatóság kérdésének elsősorban a jogkövetkezmények mértéke szempontjából van jelentősége: nem mindegy ugyanis, hogy a szerződésszegés jogkövetkezménye az egész szerződésre, vagy annak csak egy részére áll be.

5. ae) Személyhez kötött és forgalmi jellegű szolgáltatás A szolgáltatás lehet személyhez kötött és forgalmi jellegű. Főszabály szerint a szerződések forgalmi jellegűek, azaz különös és egyetemes jogutódlás tárgyai lehetnek.

Egy példa a forgalmi jellegű szolgáltatásokra. Ha egy cipőbolt tulajdonosa boltjában 500 pár Tisza sportcipőt kíván eladni, s ezért megrendeli ezt a cipőt, akkor részéről teljesen

56 mindegy, hogy az 500, megfelelő minőségű és méretű cipőt a Tisza Cipő Kft. vagy egy nagykereskedő szállítja le neki.

A személyhez kötött szolgáltatások esetében arról van szó, hogy a kötelezett csak egy meghatározott jogosultnak teljesíthet (pl. eltartásra irányuló szerződések esetén csak az eltartottnak nyújtható a szolgáltatás), vagy a kötelezett nem ruházhatja át a szerződés teljesítését másra (pl. egy előadóművészi teljesítmény nyújtására irányuló szerződésben nem mindegy, hogy a koncertet a Metallica vagy a Betli Duó adja elő), továbbá arra is lehet példa, hogy a felek között fennálló bizalmi viszonyra figyelemmel mind a jogosult, mind a kötelezett személye pontosan meghatározott (pl. bizonyos megbízási szerződéseknél).

5. af) Ingyenes és visszterhes szolgáltatások A polgári jogban a visszterhes szerződés a rendszerinti eset. Visszterhességről azonban csak akkor beszélhetünk, ha a szolgáltatások áruviszonyban vannak, azaz ha a szolgáltatással valódi ellenszolgáltatás áll szemben.

A legtöbb, Ptk.-ban nevesített szerződésfajta visszterhes. Azonban vannak olyan szerződésfajták (pl. megbízás, letét, kölcsön), amelynek van visszterhes és ingyenes változata, illetve egyes szerződéseknek kizárólag ingyenes formájuk van (pl. haszonkölcsön).

Az ingyenes szerződések körében a Ptk. bizonyos speciális szabályokat határoz meg, így például az ajándékozás esetén lehetővé teszi az ajándék visszakövetelését a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén.

5. ag) Feltételtől és időhatározástól függő szolgáltatás A szolgáltatás nyújtásának kötelezettségét feltételtől vagy időhatározástól lehet függővé tenni.

A feltétel a Ptk. szerint olyan bizonytalan jövőbeli esemény, amelytől a szerződés hatályának beálltát vagy megszűnését tették függővé.

Az időhatározás pedig olyan időpont megjelölését jelenti, amelynek beálltakor a szerződés hatályba lép vagy hatályát veszti.

A feltétel ismérvei a következők: - A feltétel esemény, amely lehet tudatos tevékenységtől független (pl. „esős időjárás esetén”), vagy akarati tevékenységtől függő (pl. a „X. Y. távollétének idejére”). Nem beszélünk azonban feltételről, ha valamelyik fél nyilatkozatától függ a szerződés megszűnése.

- A feltétel jövőben beálló esemény. Nem feltétel tehát az, ha a felek a szerződés hatályát egy a szerződéskötéskor már meglevő, de a felek által nem ismert körülménytől teszik függővé.

- A feltétel objektíve bizonytalan esemény. Elegendő azonban, hogy ha csak a bekövetkezés időpontja bizonytalan. (Pl. „amikor X. meggyógyul.”) Az is feltételnek tekinthető, ha időpontot határoznak meg, de annak bekövetkezése bizonytalan (pl. ha „X. betölti nyolcvanötödik életévét).

A feltételnek a Ptk. szerint érthetőnek, egyértelműnek, jogszerűnek és lehetségesnek kell lennie. Az ezen szempontokkal ellentétes feltétel semmis, azonban ez a semmisség nem a szerződés egészére, hanem csak a feltételre terjed ki.

A feltétel jogi hatását tekintve lehet halasztó és bontó feltétel. A halasztó feltétel olyan esemény, amelytől a szerződés hatályának a beállta függ (pl. „a szerződés életbe lép, ha X. megszerezte BA diplomáját”). A bontó feltétel viszont olyan esemény, amelynek bekövetkeztével a szerződés hatálya megszűnik (pl. „X. Kft. megszünteti az ösztöndíj kifizetését, ha Y. hallgatói jogviszonya megszűnik).

57 A halasztó feltétellel kötött szerződés már a szerződéskötéstől kezdve érvényes, ám egyelőre függő jogi helyzet jön létre, azaz a szerződés csak akkor válik hatályossá, ha a halasztó feltétel teljesül.

A bontó feltétellel kötött szerződés viszont a szerződéskötéssel beáll, de a léte bizonytalan: ha feltétel bekövetkezik, a szerződés hatálya megszűnik.

A polgári jog a feltétel bekövetkezésével összefüggésben kimondja, hogy a feltétel bekövetkezésére vagy meghiúsulására nem alapíthat jogot az, aki azt felróhatóan maga idézte elő. Így a felróhatóan keletkezett halasztó feltételnek az a következménye, hogy a feltételt be nem következettnek kell tekinteni. Bontó feltétel esetén pont fordítva: a felróhatóan előidézett bontó feltétel (pl. ha a hallgató jogviszonyának megszűnését felróhatóan a kft. idézte elő) esetében a szerződés hatásai fennmaradnak, míg a felróhatóan meghiúsított bontó feltétel következménye az, hogy a szerződés hatálya megszűnik.

A Ptk. rögzíti, hogy a feltételre vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell arra az esetre is, ha a felek a szerződés hatályának beálltát vagy megszűntét valamely időponthoz kötötték.

Az időhatározás ismérvei a következők: - Meghatározott időpont megjelölése. Az időpontot nem kell feltétlenül dátumszerűen megjelölni, elegendő, ha a szerződés értelmezése alapján egyértelműen megállapítható az időpont.

- Az időpontnak jövőbelinek kell lennie.

- Az időpontnak biztosan bekövetkezőnek kell lennie, mely a fő különbség a feltétel és az időhatározás között.

A feltételhez hasonlóan az időhatározás kétféle lehet: kezdő és végződési határidő. A kezdő határidő a szerződés joghatásának a beálltára vezet, a végződési határidő bekövetkezése pedig megszünteti a szerződés hatályát. Az időhatározásra feltétel szabályait kell megfelelően alkalmazni, így az ott leírtak e körben is alkalmazandók.

5. b) A szolgáltatások csoportosítása a szolgáltatott dolog jellege szerint 5. ba) Egyedi, fajlagos és zártfajú szolgáltatás Egyedi a szolgáltatás, ha a tárgyát a felek úgy határozták meg, hogy a többi, esetleg hasonló dologtól is megkülönböztetve konkrétan megjelölték a dolgokat, amelyekkel teljesíteni kell.

Fajlagos a szolgáltatás, ha a szolgáltatás tárgyát fajta és mennyiség szerint határozták meg. A mennyiség meghatározása lehetséges szám, súly, mérték szerint, de fajlagos szolgáltatásról beszélünk akkor is, ha csak egy dolog lesz a szerződés tárgya, de ezt a tárgyat nem jelölik ki egyedileg.

Zártfajú a szolgáltatás, ha annak meghatározása a fajtán belül valamilyen korlátozást vagy szűkítést tartalmaz. A szolgáltatás zártfajúvá tétele történhet minőségi, földrajzi, választék vagy személyi megkötéssel. A szolgáltatás zártfajú meghatározásának akkor van gyakorlati jelentősége, ha a meghatározás következtében a zárt fajba tartozó egyedek száma oly mértékben korlátozódik, hogy a teljesítés fizikailag lehetetlenné válhat.

Egy példa a fenti megkülönböztetésekre. Egyedi szolgáltatásról van szó, ha a szerződés tárgya az LAA-001 forgalmi rendszámú Toyota Corolla 1,6 Luna típusú személygépkocsi, ugyanis ebben az esetben a szolgáltatás tárgyát képező dolog egyedileg megállapítható.

Fajlagos a szolgáltatás akkor, ha a szerződésben az szerepel, hogy egy darab Toyota márkájú személygépkocsi jelenti a szerződés tárgyát, zártfajú pedig akkor, ha azt rögzíti a szerződés, hogy 1 darab, 2008. gyártási évű, Toyota Corolla személygépkocsi.

58 6. bb) Vagylagos szolgáltatás Ha a felek két vagy több szolgáltatást úgy jelöltek meg, hogy ezek közül valamelyik fél vagy harmadik személy meghatározhatja, hogy melyik legyen a teljesítendő szolgáltatás, akkor a szolgáltatás vagylagos (obligatio alternativa).

A választás joga bármelyik felet és harmadik személyt megillet. Ha az adott esetre sem a szerződésben, sem a törvényben nincs rendelkezés, a választás joga a kötelezettet illeti meg.

Ettől a felek a szerződésben eltérhetnek (azaz a szabály diszpozitív).

Amennyiben a szerződésben az szerepel, hogy az eladó vagy egy új Toyota Corolla személygépkocsit, vagy egy 6 éves Lexus személygépkocsit köteles a vevőnek átadni, akkor vagylagos szolgáltatásról beszélünk. Ha a szerződés nem köti ki, hogy ki választhat, akkor a választás joga az eladót illeti.

Ha az arra feljogosított fél élt a választás jogával, a szerződés a kiválasztott szolgáltatásra koncentrálódik, mintha eredetileg is csak ez a kiválasztott szolgáltatás lett volna a szerződés tárgya.

6. bc) Vagylagos felhatalmazottság A vagylagos szolgáltatáshoz hasonló az az eset, amikor eredetileg csupán egy szolgáltatásra irányul a szerződés, ezt azonban utóbb valamely fél választása szerint egy másik, ugyancsak eredetileg megállapított járulékos szolgáltatással felváltottak. Ez a vagylagos felhatalmazottság (facultas alternativa).

A polgári törvénykönyv külön is nevesít ilyen eseteket, például ilyen facultas alternativa a bánatpénz, amelynek megfizetésével a kötelezett az eredeti szolgáltatás teljesítése alól szabadul, ha ennek alkalmazását kikötötte.

e) A szerződés létrehozása 1. A szerződés létrejöttének mechanizmusa 1. a) Az ajánlat A szerződéses kötelem alapja az akarategység. Ha tehát a szerződésnek több alanya van, annyi egybehangzó akaratnyilatkozat szükséges a konszenzushoz, ahány alany szerepel az ügyletben.

A típuseset a kétalanyú szerződés: az egyik fél ajánlatot tesz, a másik pedig azt elfogadja. Miután csak akkor beszélhetünk szerződésről, ha az akaratnyilatkozatok között nincs tartalmi eltérés, a szerződés létrejöttének folyamata a következő: Amennyiben a fél akaratnyilatkozata közvetlenül szerződéskötésre irányul, méghozzá oly módon, hogy az ezzel egybecsengő nyilatkozat kölcsönös kötelezettségeket keletkeztet, akkor ajánlatról beszélünk. Ha viszont egy leendő szerződés előkészítésére alkalmas olyan nyilatkozatról van szó, amely önmagában még nem tartalmaz minden információt, feltételt és kötelezettséget, amelynek elfogadása esetén létrejönne a kétoldalú jogügylet, akkor ez a nyilatkozat felhívás ajánlattételre. Így például ha egy gépkocsi kereskedésben a kereskedő átadja a gépkocsi adásvételi szerződésének megkötéséhez kapcsolódó feltételeket, az ajánlatnak minősül. De ha ugyanez a kereskedés a helyi napilapban hirdetést tesz közzé, hogy akciós áron árusít gépkocsikat, s ebben csak a gépkocsi típusát és az akciós árat teszi közzé, az felhívás ajánlattételre.

59 Tág értelemben mindkettő ajánlat, de szerződésre vezető szűk értelemben csak az előbbi.

Vagyis már az első nyilatkozat is ajánlat, azonban a jogi relevanciával mindig a szerződéskötést megelőzően tett utolsó előtti nyilatkozat minősül ajánlatnak.

1. b) Az ajánlati kötöttség Az ajánlat – amely a szerződéshez kapcsolódóan lehet írásbeli, szóbeli nyilatkozat vagy ráutaló magatartás – megtételével létrejön egy függő jogi helyzet, amely az ajánlattevőt köti.

Ez az ajánlati kötöttség, amely azt jelenti, hogy a nyilatkozattevő egy bizonyos ideig köteles „tartani a szavát”, azaz az esetleges elfogadó nyilatkozatra nem válaszolhatja azt, hogy időközben meggondolta magát, és a megtett ajánlattól már elállott. Az ajánlati kötöttségnél különös jelentősége van azoknál a jogügyleteknél, ahol a szerződés létrejöttének folyamata sem egy aktussal történik, akár az ügylet nagy jelentősége és bonyolultsága, akár pl. fizikai távolság okából.

Az ajánlati kötöttséget a szerződés biztonsága, a jognyilatkozatok tételétől megkívánt komolysága indokolja, azonban ez a kötöttség nem állhat fenn időtlen időkig. Az ajánlattevő rendelkezési joga csak meghatározott ideig lehet leszűkítve.

A Ptk. az ajánlati kötöttséggel kapcsolatban rögzíti, hogy aki szerződés kötésére ajánlatot tesz, ajánlatához kötve marad, kivéve, ha kötöttségét az ajánlat megtételekor kizárta. Az ajánlattevő kötöttségének idejét meghatározhatja. Ennek hiányában jelenlevők között vagy telefonon tett ajánlat esetében az ajánlati kötöttség megszűnik, ha a másik az ajánlatot nyomban el nem fogadja. Távollevőnek tett ajánlat esetében az ajánlati kötöttség annak az időnek elteltével szűnik meg, amelyen belül az ajánlattevő – tekintettel az ajánlatban megjelölt szolgáltatás jellegére és az ajánlat elküldésének módjára – a válasz megérkezését rendes körülmények között várhatta. Jogszabály az ajánlati kötöttség idejét eltérően is szabályozhatja.

Mint látható, az ajánlati kötöttség kérdését is főként diszpozitív szabályok rendezik. A kógencia lehetőségét a Ptk. ugyan fenntartja, azonban az e körben létező egyéb jogszabályok száma a piacgazdaság alakulásával párhuzamosan csökken, és inkább csak a nyilvánosságra hozandó ajánlatok (privatizáció, koncesszió) körében él tovább. A diszpozitivitásba az is belefér, hogy az ajánlattevő expressis verbis nyilatkozattal kizárhatja az ajánlat kötöttségét, vagy megjelölje annak maximális időtartamát.

Ennek hiányában az ajánlati kötöttség szabályai a következők szerint alakulnak.

1. c) Az ajánlati kötöttség kezdete és vége Az ajánlati kötöttség kezdetével és végével kapcsolatban a Ptk. kimondja, hogy a jelenlevők között (és ide értendő a telefonon, internet alapú hírközlő rendszereken – pl.

Skype) tett ajánlathoz kötöttség megszűnik, ha az ajánlatot nyomban el nem fogadják el.

A távollevőknek tett ajánlathoz való kötöttség vonatkozásában jelentősége van a kezdő és a végső időpontnak.

A Ptk. így rögzíti, hogy a szerződési nyilatkozat, ha azt szóban vagy szóbeli üzenettel tették, a másik fél tudomásszerzésével válik hatályossá; az írásban (ide értve a távirati úton) közölt nyilatkozat hatályosságához pedig az szükséges, hogy az a másik félhez megérkezzék. Így az ajánlati kötöttség akkor kezdődik, amikor az ajánlat a címzettel szemben hatályossá válik. Ha múló eszközzel tették, akkor a tudomásra jutás, ha maradandó eszközzel, akkor pedig a megérkezés a hatályossá válás időpontja. A Ptk. szerint a még hatályossá nem vált nyilatkozatot vissza lehet vonni. A visszavonó nyilatkozatnak legkésőbb a visszavont nyilatkozattal egy időben kell a másik félhez érkeznie, illetőleg tudomására jutnia. Ha mindkét fél gazdálkodó szervezet, az ellenszolgáltatást (vételár, díj) vállaló fél a nyilatkozatát a szerződés létrejöttéig visszavonhatja, a másik fél költségeit azonban meg kell térítenie.

60 Ennélfogva nem hatályos az az ajánlat, amellyel egy időben megérkezik a visszavonó közlés is. Az egyidejűséghez például azonos postai kézbesítés kell, de az egymást követő telefaxok esetében már nem beszélhetünk egyidejűségről. Az ajánlat hatályát az sem érinti, ha az ajánlattevő még a kézbesítés előtt meghal, forgalmi jellegű (nem személyéhez kötött) szolgáltatások esetén a kötöttség a jogutódot terheli. Gazdálkodó szervezetek közötti viszonylatban azonban a megrendelő a nyilatkozatát visszavonni is jogosult az elfogadásig, attól függetlenül, hogy egyébként ajánlati kötöttség terheli.

Az ajánlati kötöttség megszűnik, ha – külön időköz megjelölése hiányában – az elvárható gyorsasággal nem érkezik válasz. Ezt a köznyelv „postafordultának” nevezi. Levél esetében ez az időköz a bírói gyakorlat szerint vélelmezetten kézbesítésenként két nap belföldi viszonylatban. Telefax esetén azonban ez az időköz már csak a vonalhoz jutás lehetőségével lehet valószínűsíthető, amely a mai technika mellett percekben vélelmezhető.

Ha az elfogadás ezen technikai időközt meghaladó időpontban érkezik meg az ajánlattevőhöz, az ajánlattevő már nem köteles állni az ajánlatában vállalt kötelezettséget.

Ki kell emelni, közömbös, hogy az elfogadás elkésettsége milyen okra vezethető vissza.

Ha tehát ennek oka az elfogadó fél döntést halogató magatartása, belső kézbesítési hanyagsága, vagy akár közreműködőjének (pl. posta) mulasztása, aq következmény egy és ugyanaz: a forgalomban résztvevő alanyok biztonsága érdekében az ajánlattevő mentesülni fog kötöttsége alól. Vagyis a válaszadás időbeli megfelelősége felróhatóságtól független, objektív alapú ténykérdés.

Az azonban mindemellett egyértelmű, hogy az elfogadó nyilatkozatot tevő felet sem lehet bizonytalanságban tartani a tekintetben, hogy nyilatkozatával létrejött-e a szerződés vagy sem.

Ezzel kapcsolatban a Ptk. rögzíti, hogy az időben elküldött, de késve érkezett elfogadó nyilatkozatra vonatkozóan az ajánlattevő nyilatkozni köteles a szerződés elutasításáról, ezen nyilatkozat hiányában a szerződés létrejön.

Az ajánlati kötöttség megszűnésével tehát az önként vállalt lekötöttség (féloldalas kötelmi helyzet) megszűnik, és az ajánlattevő visszanyeri teljes, a rendelkezési jogban jelentkező cselekvési szabadságát.

1. d) Az eltérő tartalmú elfogadó nyilatkozat új ajánlatnak minősül Az ajánlat elfogadásáról akkor beszélünk, ha azzal az elfogadó nyilatkozat teljes tartalmi azonosulást jelent. Ha az ajánlatra adott válasz elutasító, akkor disszenzus van, így a szerződés nem jön létre. Ha az ajánlatra adott válasz nem elutasító ugyan, de tartalmában eltér az ajánlattól, a szerződés ugyan nem jön létre, de nem is zárult le a szerződéskötés folyamata.

Az eredeti ajánlat hatályát veszti, az eltérő tartalmú válasz pedig új ajánlatnak minősül, amelyhez a másik fél (a válaszadó) részéről kötődik ajánlati kötöttség. Így ha egy használt autó adásvétele során az eladó jelzi, hogy a 3 éves Toyota Corolla gépkocsiját 3 millió forintért kívánja eladni, s a vevő erre azt válaszolja, hogy ő 2,8 milliót hajlandó adni érte, akkor a szerződés nem jön létre, azonban a vevő 2,8 millió forintos javaslata ajánlatnak minősül, így ahhoz kötve van. Tehát ha az eladó azt mondja, rendben, annyiért eladom, akkor a vevő nem mondhatja, hogy meggondolta magát, s csak 2,5 millió forintot adna érte, a szerződés létrejött 2,8 millió forintos vételárral.

1. e) A szerződés létrejövetele Ha az ajánlat és az elfogadó nyilatkozat egybecseng, a szerződés létrejön. A feleknek a szerződés lényeges elemeiben kell akarategységre jutniuk. Lényeges elem mindaz, amit a jogszabály vagy a felek mellőzhetetlennek tekintenek.

61 Lényeges elemek a jogszabály alapján – értelemszerűen – a szerződés tárgyának, a főszolgáltatásnak és az ellenszolgáltatásnak a meghatározása, beleértve a szolgáltatás közvetett tárgyának mennyiségi és minőségi meghatározását, és nyilvánvalóan azt is meg kell határozni, hogy az egyébként főszabályszerűen egyidejűleg esedékes szolgáltatások a jogosultakat mikor illetik meg. A konszenzus követelményéből, valamint a szerződési szabadságból is következően minden olyan kérdés lényegesnek tekintendő, amelyet a felek tárgyalásaik során azzá nyilvánítanak.

A szerződés csak akkor jön létre, ha a felek minden lényeges elemben megegyeztek.

A megegyezés történhet egybehangzó akaratnyilatkozatokkal (szóban, írásban, ráutaló magatartással), de történhet úgy is, hogy a jogszabály által rendezett kérdésekről a felek nem szólnak. Itt kell szólni arról, hogy - figyelemmel a Jogi ismeretek c. tárgy során megismertekre – ha a jogszabály egyes elemeket kógens tartalommal rendez, attól a felek egyező akarattal sem térhetnek el. Ha ezt megteszik, annak jogkövetkezménye az érvénytelenség. Ha a jogszabály diszpozitív tartalommal szabályoz lényeges szerződési elemeket, akkor az adott kérdést a jogszabálynak megfelelően kell rendezettnek tekinteni, amennyiben a felek ettől közös akarattal nem tértek el. Így ha egy megbízási szerződésben nem ismétlik meg a szerződéstípussal kapcsolatban a Ptk.-ban rögzített diszpozitív szabályokat, akkor a szerződés létrejön, méghozzá olyan tartalommal, hogy a nem rögzített kérdésekben a Ptk. megfelelő szabályait kell alkalmazni. Ha a felek a Ptk. kötelezően alkalmazandó szabályaitól eltérnek, akkor a szerződés semmis.

Ki kell emelni, hogy a hallgatás önmagában nem beleegyezés, többlettényállási elem (ráutaló magatartás) hiányában nem vezet konszenzusra.

1. f) A rejtett disszenzus A jogviták jelentős részét az okozza, hogy a felek között nincs valóságos akarategység, ugyanakkor abban a hiszemben vannak, hogy közöttük szerződés áll fenn. Ez az ún. rejtett disszenzus problémaköre, amikor az ajánlat és az elfogadás minden lényeges elemet illetően látszólag fennáll, de annak tartalmát a felek eltérően értelmezik. Előfordulási eseteik, ha például valamelyik fél akaratának kialakulása, kifejezése, illetve a másik fél nyilatkozatának értelmezése során tévedett.

2. A szerződés létrejöttének speciális módozatai Az ügyletek tömegesen előforduló, tipikus jellemzői, az egyes ügyletek speciális jellege, vagy a kár a közpénzek felhasználásának védelme érdekében a nyilvánosság fokozott követelménye kikényszerítette, hogy a szerződés kialakításának a módja a klasszikus alkuhoz képest módosuljon. A következőkben az ilyen, speciális jellegű szerződéseket tekintjük át.

2. a) Reálaktus Ebben az esetben a szerződés szóban vagy írásban kifejezett akaratnyilatkozatok nélkül jön létre, ugyanis mindkét fél ráutaló magatartása egyértelmű tényeivel fejti ki a joghatás kiváltására irányuló szándékát. Előfordulása a mindennapi, gyors lebonyolítást igénylő, kisértékű ügyletek köre (pl. automata benzinkút, jegyautomata, önkiszolgáló bolt, parkolóóra, kávéautomata stb.)

Ha a Főiskola épületében található kávéautomatákra gondolunk, akkor a reálaktus teljesen egyértelmű. Ahhoz ugyanis, hogy az automatából megkapjuk a kávét nem kell sem írásbeli, sem szóbeli nyilatkozatot tenni, elegendő, ha a megfelelő összegű pénzérmét bedobjuk, majd az automata kívánt terméket jelölő gombjának megnyomásával a szerződést megkötöttük, s ennek alapján megkapjuk a kávét.

62 2. b) Széleskörű nyilvános ajánlat elfogadásával létrejövő szerződés A fenti módon létrejövő szerződések specialitása, hogy a korrekt tájékoztatást kógens – jellemzően a közjog körébe tartozó – jogszabályok írják elő. A tájékoztatásnak nyilvánosnak, teljes körűnek, hitelesnek és friss adatokat tartalmazónak kell lennie. Ilyen módon jön létre az értékpapírok elsődleges kibocsátása (pl.: részvény, kötvény, illetve befektetési jegy jegyzése). A kibocsátott tájékoztatót a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete előzetes ellenőrzésnek veti alá, ennek hiányában az ügylet eleve érvénytelen. Az állami felügyelet utólagosan is ellenőrzi a megfelelő tájékoztatást, s a jogszabályok be nem tartása esetén súlyos bírságokat szabhat ki.

2. c) Versenytárgyalás A versenytárgyalás specialitása, hogy a kiíró nyilvánosan tesz ajánlatot vagy felhívást, mert a szerződéskötést kezdeményező fél számára közömbös , hogy kivel fog ügyletet kötni, de nyilvánvalóan azzal kíván, aki a szükségleteit a lehető legmagasabb szinten elégíti ki a lehető legalacsonyabb áron.

A versenytárgyalás útján való (általában nyilvános) ügyletkötés alapulhat jogszabályon vagy a kiíró szabad akaratán. A megrendelői típusú versenytárgyalások esetében - tehát amikor a kiíró megrendelői pozícióban van – ilyen kötelező versenytárgyalást ír elő többek között a koncessziós törvény és a közjogi személyekre, valamint a köztulajdonban álló gazdasági társaságokra nézve a közbeszerzésekről szóló törvény. Az állami vagyon értékesítésére és a felszámolások körében történő vagyonértékesítésekre szintén kógens jogszabályi rendelkezés teszi kötelezővé a nyilvános értékesítést.

2. ca) Árverés Az árverés esetében az ajánlattevő széles körben meghirdetett feltételes ajánlata indítja a szerződéskötési folyamatot. Az ajánlattevő kijelenti, hogy azzal köti meg a szerződést, aki a számára legkedvezőbb nyilatkozatot adja, vagyis az új ajánlatot tevő személyeket versenyezteti azzal az előzetes kötelezettségvállalással, hogy az általa megadott határérték (kikiáltási ár, vagy a kikiáltási ár meghatározott százaléka) feletti legjobb ajánlatot ő maga köteles elfogadni. (A határérték alatti ajánlat esetén az árverés eredménytelen.) Ebből az is következik, hogy az árverés a versenytárgyalás értékesítő jellegű formájának is tekinthető, és a szerződés összes lényeges elemét az árverési ajánlatnak tartalmaznia kell.

2. cb) A pályázat (tender) A pályázat annyiban tér el az árverési jellegű versenytárgyalásoktól, hogy mind értékesítési, mind megrendelői jellegű lehet. Az elérendő cél meghatározása konkrét ugyan, de a hozzá vezető feltételrendszer kidolgozását a kiíró a pályázóra bízza, az értékelési szempontok összetett, többváltozós feltételrendszertől (pl. határidő, minőség, ár, jótállás, bankgarancia, kötbér stb.) függenek. A pályázat esetén a kiíró nem minősül ajánlattevőnek, és ennélfogva nincs is kitéve annak, hogy bármelyik pályázó ajánlatát köteles legyen elfogadni.

2. d) Általános szerződési (ászf) feltétel útján létrejövő (ún. diktált) szerződés 2. da) Az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződés fogalma és minősítése A magyar polgári jog szabályai szerint általános szerződési feltételnek minősül az a szerződési feltétel, amelyet az egyik fél több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatároz, és amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltak meg.

Az általános szerződési feltétel mellett a Ptk. különös védelemben részesíti a fogyasztói szerződés alanyait is. A Ptk. szerint fogyasztói szerződés az a szerződés, amely fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki (amely) a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége

63 körében köti. A Polgári törvénykönyv jótállásra és kellékszavatosságra vonatkozó szabályai alkalmazásában az a szerződés minősül fogyasztói szerződésnek, amelynek tárgya ingó dolog, kivéve a villamos energiát, a - tartályban, palackban vagy egyéb módon korlátozott mennyiségben vagy meghatározott űrtartalommal ki nem szerelt - vizet és gázt, továbbá a végrehajtási eljárás vagy más hatósági intézkedés folytán eladott dolgot, valamint az olyan árverésen eladott használt dolgot, amelyen a fogyasztó személyesen részt vehet (fogyasztási cikk).

Az általános szerződési feltételekkel kötött szerződéseket a fentiekre figyelemmel a magyar polgári jogban diktált vagy blankettaszerződés néven nevezik. Ezen szerződéseknek az a jellemzőjük, hogy tömegesen előforduló ügyletekben az egyik fél egy szerződési mintát, blankettát határoz meg, s ettől a blankettától főszabály szerint a felek a szerződési alku során nem vagy csak erős korlátok között tudnak eltérni.

A fogyasztási szerződés esetében a polgári jog speciális védelmi szabályaira azért van szükség, mivel ezen esetekben a fogyasztó és a vele szemben álló fél között gazdasági szempontból nincs egyensúly, jellemzően a fogyasztó kiszolgáltatott gazdasági helyzetben van.

Az általános szerződési feltételekkel kapcsolatban a szerződési feltételt meghatározó féllel szemben álló másik fél védelme érdekében a polgári jog számos korlátozást tartalmaz, ezért különösen fontos annak a megállapítása, hogy mi minősül ilyen feltételnek. A másik fél védelméhez igazodóan a Ptk. kimondja, hogy az általános szerződési feltételt használó felet terheli annak bizonyítása, hogy a szerződési feltételt a felek egyedileg megtárgyalták. Ezt a szabályt kell megfelelően alkalmazni abban az esetben is, ha a felek között vitás, hogy a fogyasztói szerződésben a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott szerződési feltételt a felek egyedileg megtárgyalták-e. Azonban a Ptk. azt is rögzíti, hogy az általános szerződési feltételnek minősítés szempontjából közömbös a szerződési feltételek terjedelme, formája, rögzítésének módja, és az a körülmény, hogy a feltételek a szerződési okiratba szerkesztve vagy attól elválasztva jelennek meg.

A Ptk. az általános szerződési feltétellel kapcsolatban rögzíti, hogy az csak akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és ha azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta.

Azaz: az általános szerződési feltételnek minősülő bankszámlaszerződéshez kötődő banki hirdetmény csak akkor válik a bankszámlaszerződés részévé, ha a bank azt nyilvánosságra hozta, vagy lehetővé tette, hogy a szerződő fél azt teljes terjedelmében elolvashassa, s a másik fél azt kifejezetten (pl. a szerződésben elismeri, hogy a hirdetményt elolvasta, és az abban foglaltakat elfogadja) vagy ráutaló magatartással elfogadja.

A másik fél védelme érdekében külön tájékoztatni kell arról az általános szerződési feltételről, amely a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltér. Ilyen feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél – a külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követően – kifejezetten elfogadta.

A Ptk. a hagyományos alkufolyamat eredményeképpen létrejövő szerződési feltételeket előnyben részesíti az általános szerződési feltételekkel szemben, ami abban is kifejeződik, hogy ha az általános szerződési feltétel és a szerződés más feltétele egymástól eltér, az utóbbi válik a szerződés részévé. Amennyiben azonban az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződés tartalma a fenti szabály alkalmazásával nem állapítható meg egyértelműen, főszabály szerint a feltétel meghatározójával szerződő fél, illetve a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni.

64 2. db) Az általános szerződési feltétel minősítése A Ptk. külön szabályokat tartalmaz a tisztességtelen általános szerződési feltételekkel összefüggésben. Így tisztességtelennek minősíti az általános szerződési feltételt, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételt, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg. A feltétel tisztességtelen voltának megállapításakor azonban vizsgálni kell a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, amely a szerződés megkötésére vezetett, továbbá a kikötött szolgáltatás természetét, az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel vagy más szerződésekkel való kapcsolatát. A fenti szabályhoz kapcsolódó kiegészítő és segítő rendelkezés az, amely szerint külön jogszabály – így például a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény, valamint a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény – meghatározhatja azokat a feltételeket, amelyek a fogyasztói szerződésben tisztességtelennek minősülnek, vagy amelyeket az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni. A Ptk. rögzíti, hogy nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg.

Az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető.

A tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések alapvetően csak a főszolgáltatások tekintetében alkalmazhatók. A Ptk. azonban kizárja ezen szabályok alkalmazását a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre, ha azok egyébként világosak és érthetőek.

2. dc) Az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződés megtámadhatósága A Ptk. rögzíti, hogy az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötést a sérelmet szenvedett fél megtámadhatja. Fogyasztói szerződések esetében a Ptk. még szigorúbb szabályt határoz meg. Ebben az esetben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis, azaz külön megtámadási nyilatkozat hiányában is érvénytelen. Erre a semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.

A Ptk. arra is lehetőséget biztosít, hogy az általános szerződési feltételként a fogyasztói szerződés részévé váló tisztességtelen kikötés érvénytelenségének megállapítását a külön jogszabályban meghatározott szervezet is kérheti a bíróságtól. A Polgári Törvénykönyv módosításáról és egységes szövegéről szóló 1977. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1978. évi 2. törvényerejű rendelet (Ptké. II.) alapján ilyen szervezet o az ügyész, o a miniszter (pl. a fogyasztóvédelemért felelős szociális és munkaügyi miniszter), az országos hatáskörű szerv (pl. a Gazdasági Versenyhivatal), továbbá központi hivatal (pl. Nemzeti Fogyasztóvédelmi Felügyelőség) vezetője, o a jegyző és a főjegyző, o a gazdasági, szakmai kamara, érdek-képviseleti szervezet, o fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet, valamint o az Európai Gazdasági Térség bármely tagállamának joga alapján létrejött azon minősített szervezet – az általa védett fogyasztói érdekek védelme körében –, amely a fogyasztók védelme céljából a jogsértéstől eltiltó határozatokról szóló 98/27/EK

65 európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének (3) bekezdése alapján az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett jegyzéken szerepel, feltéve, hogy az általános szerződési feltétel alkalmazója, nyilvánosságra hozója, illetve alkalmazásra ajánlója a Magyar Köztársaság területén fejti ki tevékenységét.

Amennyiben a feltételt megtámadják, a bíróság ítéletében a tisztességtelen kikötés érvénytelenségét a kikötés alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal megállapítja.

Az előbbiekben felsorolt szervezetek nemcsak egyedi jogviták esetében léphetnek fel, hanem kérhetik az olyan általános szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítását, amelyet fogyasztókkal történő szerződéskötések céljából határoztak meg és tettek nyilvánosan megismerhetővé, akkor is, ha az érintett feltétel még nem került alkalmazásra. Amennyiben bíróság megállapítja a sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségét, azt alkalmazása esetére (a jövőre nézve) – a kikötés nyilvánosságra hozójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal – érvénytelenné nyilvánítja. A tisztességtelen szerződési feltétel alkalmazója köteles a fogyasztó igényét az ítélet alapján kielégíteni. A bíróság ítéletében továbbá eltiltja a tisztességtelen általános szerződési feltétel nyilvánosságra hozóját a feltétel alkalmazásától. Ez a per az ellen is megindítható, aki a fogyasztókkal történő szerződéskötések céljából meghatározott és megismerhetővé tett tisztességtelen általános szerződési feltétel alkalmazását nyilvánosan ajánlja. A bíróság, ha megállapítja a sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségét, azt – alkalmazása esetére – érvénytelenné nyilvánítja, és eltilt az alkalmazásra ajánlástól.

2. e) Az előszerződés A felek megállapodhatnak abban, hogy későbbi időpontban egymással szerződést kötnek (előszerződés). Az előszerződést a szerződésre előírt alakban kell megkötni.

Az előszerződés jogkövetkezménye az önként vállalt kölcsönös szerződéskötési kötelezettség: a felek az előszerződés alapján egymással kötelesek lesznek szerződést kötni.

Ez a kötelezettség kétoldalú, tehát bármelyik fél igényelheti az előszerződés alapján a szerződés megkötését.

Az előszerződés esetében különös jelentősége van a körülmények változására vonatkozó szabály (clausula rebus sic stantibus) alkalmazásának. A Ptk. ezzel kapcsolatban rögzíti, hogy a szerződés megkötését bármelyik fél megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy az előszerződés létrejötte után beállott körülmény folytán a szerződés teljesítésére nem képes, illetőleg a szerződés megkötése nemzetgazdasági érdeket sértene, vagy ha e körülmény alapján a szerződés megkötése után elállásnak vagy felmondásnak lenne helye.

Ilyen körülmény lehet például, hogy ha a felek egy társasház felépítéséhez szükséges ingatlan adásvételére előszerződést kötnek, azonban az előszerződés megkötését követően a helyi önkormányzat rendeletében az érintett ingatlanra ötéves időtartamra építési tilalmat rendel el, így lehetetlenné válik az adott ingatlanon társasház felépítése. Ebben az esetben a vevő az előszerződés alapján kötendő szerződés megkötését megtagadhatja.

f) A szerződési jogkövetkezmények A létrejött szerződés alapján a felek kölcsönösen követelhetik a másik fél szolgáltatásának szerződésszerű teljesítését, és annak felróható elmaradása esetén kártérítési igényt is támaszthatnak.

A jogkövetkezmények között eltérés van a tekintetben, hogy milyen fázisban, milyen akaratnyilatkozatokhoz, illetve milyen mulasztáshoz kapcsolódnak.

1. A felhíváshoz fűződő jogkövetkezmény

66 A felhívás megelőzi az ajánlatot, s nem azonos azzal, így azt az ajánlati kötöttségi jogkövetkezmények sem terhelik. Az ajánlattételre való felhívást így főszabály szerint jogkövetkezmény nélkül vissza lehet vonni, azonban az ilyen visszavonás az alaptalan biztatás körében jogkövetkezménnyel járhat, utaló magatartás megállapítását alapozhatja meg.

2. Az ajánlati kötöttség megszegése Ha valaki ajánlatát korábban megszegi, mint ahogy a másik fél elfogadná, a felróható magatartás alapján ahhoz a Ptk. szerinti kártérítési jogkövetkezmény kapcsolódik. Erre akkor nyílik lehetőség, ha a szerződés létrehozása, amelyre az ajánlat vonatkozott harmadik, jóhiszemű és ellenérték fejében jogszerző fél magatartása miatt lehetetlenné vált. Amennyiben a harmadik személy nem ilyen, akkor az ún. actio Pauliana alapján nyújtandó jogvédelem alkalmazható.

Az ajánlati kötöttség miatti kártérítési igény teljes körű (pozitív intresse), azaz az elmaradt hasznot is magában foglalja.

3. Az ajánlat visszavonása A korábbiakban már jeleztem, hogy a Ptk. hatályos szabályai szerint a gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogügyleteiben az ellenszolgáltatást vállaló fél a nyilatkozatát egészen a szerződés létrejöttéig – azaz az ajánlati kötöttség fennállta alatt is – visszavonhatja, s ebben az esetben nem teljes kártérítést, hanem csak a másik fél felmerült költségeit (negatív interesse) köteles megtéríteni.

4. Culpa in contrahendo A culpa in contrahendo a felek együttműködési kötelezettségére alapozó, a szerződés helyes megkötéséért való helytállást előíró jogkövetkezmény, amely az e körben felróhatóan eljáró felet teljes kártérítésre (pozitív interesse) kötelezi.

5. Actio Pauliana A fedezetelvonó ügyletekre a római jogban kialakult jogvédelem nem kártérítéssel, hanem a relatív (az érintett felek közötti) hatálytalanság eszközét alkalmazza. Arra a személyre nézve, aki a szerződés létrejöttével és teljesítésével fedezetet veszítene, nem hatályos az ügylet.

Például ha a használt Toyota Corolla gépkocsi adásvételére létrejött szerződés megkötését követően az eladó – még a gépkocsi átadását megelőzően – elajándékozná az autót a fiának, akkor a vevő az actio Pauliana alapján követelheti, hogy a gépkocsit adják ki neki, mivel ez az ajándékozási szerződés az ő tekintetében nem hatályos, hiszen a megkötött szerződése fedezetét vonná el.

A szerződés megkötésének áttekintését követően a következőkben a szerződések érvényességével, formai követelményeivel, biztosítékaival, valamint a szerződések módosításával és megszüntetésével kapcsolatos ismereteket tekintjük át.

Ellenőrző kérdések 1. Jellemezze a vagyonjogot, mint a polgári jog jogterületét!

2. Mutassa be a kötelmi jog helyét a jogrendszerben!

3. Határozza meg a kötelmi jog fogalmát!

4. Mutassa be a kötelem relatív szerkezetét!

5. Mutassa be a kötelem jellemzői közül a mellérendelt jogalanyokat, a követelés és a tartozás egységét!

67 6. Mutassa be a kötelem jellemzői közül a pozitív tartalmat, a diszpozitív szabályozási jelleget, valamint a dinamikát!

7. Mutassa be a kötelem jellemzői közül a kötelezettet terhelő vagyoni felelősséget és az igényhelyzetet!

8. Jellemezze a szerződést és az egyoldalú jogügyletet, mint kötelmet keletkeztető tényt!

9. Jellemezze a jogellenes (kivételesen jogszerű) károkozást és a jogalap nélküli gazdagodást, mint kötelmet keletkeztető tényt!

10. Jellemezze a közhatalmi aktusokat és az egyéb kötelmet keletkeztető tényállásokat, mint kötelmet keletkeztető tényeket!

11. Határozza meg a szerződés fogalmát!

12. Mutassa be szerződés alanyait!

13. Mutassa be a konszenzust, a szerződés gazdasági és jogi tartalmát!

14. Mutassa be fő- és mellékszolgáltatásokat!

15. Mutassa be a tevőleges és a nemleges szolgáltatásokat!

16. Mutassa be az egyszeri, tartós és időnként visszatérő szolgáltatást!

17. Mutassa be az osztható és oszthatatlan szolgáltatást!

18. Mutassa be személyhez kötött és forgalmi jellegű szolgáltatást!

19. Mutassa be az ingyenes és visszterhes szolgáltatást!

20. Jellemezze a feltételt és az időhatározást!

21. Mutassa be az egyedi, fajlagos és zártfajú szolgáltatásokat!

22. Jellemezze a vagylagos szolgáltatást és a vagylagos felhatalmazottságot!

23. Jellemezze az ajánlatot!

24. Jellemezze az ajánlati kötöttségét! Mutassa be az ajánlati kötöttség kezdetét és végét!

Mutassa be a tartalmában eltérő ajánlat jogi hatásait!

25. Mutassa be a szerződés létrejövetelét és a rejtett disszenzust!

26. Jellemezze a reálaktust és a széles körű nyilvános ajánlat elfogadásával létrejövő szerződést!

27. Jellemezze a versenytárgyalást!

28. Határozza meg az általános szerződési feltétel és a fogyasztási szerződés fogalmát!

29. Mutassa be az általános szerződési feltétel minősítését, valamint az általános szerződési feltétel és a fogyasztási szerződés megtámadhatóságát és semmisségét!

30. Mutassa be az előszerződést és a szerződési jogkövetkezményeket!

68

6. A szerződés érvénytelensége, formai követelményei, biztosítékai. A szerződés módosítása, megszüntetése A szerződés fogalmának, létrejöttének bemutatását követően a következőkben felvázolom a szerződés érvénytelenségével, hatálytalanságával, továbbá a szerződés biztosítékaival, módosításával és megszüntetésével kapcsolatos alapvető ismereteket.

h) A szerződés érvénytelensége és hatálytalansága 1. Nem létező, érvénytelen, hatálytalan szerződések a) A szerződési akarat hiánya (disszenzus) A Ptk. hatályos szabályai szerint a szerződés a felek szerződési akaratának – azaz a lényeges, illetve a felek bármelyike által lényegesnek minősített kérdésekben történő megállapodásának – kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. Ez az akaratnyilatkozat a szerződés központi eleme, így amennyiben hiányos, vagy teljességgel hiányzik, azaz a felek között nincs konszenzus (disszenzus áll fenn), abban az esetben a szerződés létre sem jött. Ebben az esetben nem létező szerződésről beszélünk b) Az érvénytelenség Amennyiben a szerződés valamely, a törvényben meghatározott oknál fogva nem alkalmas a kívánt joghatás kiváltására, érvénytelen szerződésről beszélünk. Ebben az esetben a szerződés a felek akaratából létrejött ugyan, de a szerződési akaratban, a szerződési nyilatkozatban vagy a célzott joghatásban fellelhető olyan hibában szenved, amely rendellenes helyzet miatta polgári jog sajátos szankciót alkalmaz: a szerződést nem fogadja el érvényesnek és főszabály szerint a szerződéskötés előtti állapotot állítja helyre.

Az érvénytelenség okának a szerződéskötéskor kell fennállnia, a később beállott szerződési hiba (fogyatékosság) a szerződés érvényességére nincs kihatással. c) A hatálytalanság A nem létező és az érvénytelen szereződéstől meg kell különböztetnünk a hatálytalan szerződést. A hatálytalanság ugyanis feltételez a felek között egy érvényes szerződést, amely bár alkalmas a kívánt joghatások kiváltására, de valamely okból ezek mégsem állnak be. Így a szerződés nem érvényesülhet, nem fejtheti ki hatásait.

Ilyen ok lehet például a már az előbbiekben ismertetett függesztő vagy bontó feltétel fennállása, amelyek révén az érvényes szerződés nem lép hatályba a feltétel bekövetkeztéig (függesztő feltétel) vagy az érvényes szerződés hatályát veszti (bontó feltétel).

A magyar polgári jog ismeri a relatív hatálytalanságot, amikor az egyébként érvényes szerződés meghatározott személyek viszonylatában nem minősül hatályosnak.

A relatív semmisség iskolapéldája az ún. actio Pauliana, amely a magyar Ptk. 203. §-ában jelenik meg. Eszerint a fedezetelvonó szerződés (azaz azon szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták) az érintett harmadik személlyel szemben hatálytalan, ha a másik fél (a jogszerző) rosszhiszemű volt, vagy reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott. Azaz: ha valaki, azért, hogy egy tartozás során ne vonják végrehajtás alá a személygépkocsiját, azt pl. a fiának ajándékozza, abban az esetben a hitelező megtámadhatja ezt az ajándékozási szerződést,

69 mivel ez az ő irányában nem hatályos, így kérheti, hogy igényét a gépkocsi értékéből kielégíthessék.

2. Az érvénytelenség megjelenési formái: a semmisség és a megtámadhatóság Az érvénytelenségnek a magyar jog – a többi más kontinentális joghoz hasonlóan – két formáját különbözteti meg: az abszolút értékű semmisséget és a relatív jellegű megtámadhatóságot.

A semmis szerződés érvénytelenségére – ha a törvény kivételt nem tesz – bárki határidő nélkül hivatkozhat, így az érvénytelenség megállapításához nincs szükség külön eljárásra, azaz a semmis szerződés ipso iure érvénytelen, s ezt a bíróság köteles hivatalból (ex officio) figyelembe venni.

A megtámadhatóság ezzel szemben az érvénytelenség feltételes formája, azaz ekkor egy olyan függő jogi helyzet áll elő, amelyben a szerződés, a jogügylet csak a sikeres megtámadás következtében válik (ám ebben az esetben visszaható hatállyal) érvénytelenné. A jog ebben az esetben – az eljárás indításának előírásával – végső soron a jogosult személyre bízza, hogy élni kíván-e megtámadási jogával vagy sem.

3. Az érvénytelenségi okok rendszere Azokat az okokat, amelyek érvénytelenségre vezetnek, érvénytelenségi okoknak nevezzük. Ezeket a szerződési akaratban, a szerződési nyilatkozatban, továbbá a célzott joghatásban lelhetjük fel.

A polgári jogban főszabály szerint a részleges érvénytelenség érvényesül, azaz a Ptk. 239. §-a kimondja, hogy jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az egész szerződés csak akkor dől meg, ha a felek az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg.

Azaz, ha például egy természetes személlyel (azaz nem gazdálkodó szervezettel) kötött megbízási szerződés esetében a szerződés azt rögzíti – jogszabályba ütköző módon – hogy a magánszemélynek kell megfizetnie valamennyi közterhet (a munkáltatói társadalombiztosítási járulékokat is), az nem jár az egész megbízási szerződés érvénytelenségével, hanem csak az érintett rész érvénytelenségével: tehát a megbízási szerződés érvényes, azonban e jogszabálysértő kikötés nem érvényesül. a) A megtámadhatóság és a megtámadás A megtámadhatóság az érvénytelenség relatív (feltételes) formája, amely függő jogi helyzetet teremt: az ilyen okból érvénytelen szerződés mindaddig érvényes, amíg azt sikeresen meg nem támadják, azaz a szerződés a megtámadás folytán utólag, megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelenné válik. Amennyiben azonban a megtámadásra nyitva álló határidő megtámadás nélkül telik el, a szerződés érvényessége a továbbiakban nem vitatható.

Megtámadásra jogosult a sérelmet szenvedett fél, valamint az, akinek a megtámadáshoz érdeke fűződik. Az előbbiekben jeleztem, hogy a szerződés megtámadására a magyar polgári jog anyagi jogi jellegű, de elévülési természetű egy éves határidőt határoz meg. Azaz: a szerződés megtámadását a megtámadási határidő megnyíltától számított egy éven belül, írásban kell a másik féllel közölni, majd a közlés eredménytelensége esetén az igényt haladéktalanul bíróság előtt érvényesíteni. A megtámadásra így az elévülés nyugvásának és megszakadásának szabályait megfelelően alkalmazni kell. A megtámadás így mindig egy egyoldalú, címzett jognyilatkozat, amelyben a jogosult kifejezi azon kívánságát, hogy a szerződéshez ne fűződjék joghatás, az érvénytelenné váljék.

70 A megtámadási határidő megkezdődik 1. a tévedés, megtévesztés felismerésekor, 2. jogellenes fenyegetés esetében a kényszerhelyzet megszűntekor, 3. a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága vagy tisztességtelen szerződési feltétel [209/A. § (1) bekezdés, 301/A. § (4) bekezdés] esetén a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor - részletekben történő teljesítésnél az első teljesítéskor -, illetve, ha ő a teljesítéskor kényszerhelyzetben volt, ennek megszűntekor. b) Megtámadási okok a Ptk. rendszerében A. Az akaratban fellelhető megtámadási okok 1. A tévedés A Ptk. szerint „[a]ki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, a szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette.”

A fentiek szerint a tévedésben levő fél által kötött szerződés a törvényi tényállásban foglalt konjunktív feltételek együttes fennállása esetén megtámadható.

A megtámadás sikerességéhez így az szükséges, hogy a tévedés lényeges legyen. Az, hogy mely körülmény tekinthető lényegesnek, mindig az adott, konkrét eset függvényében dönthető el csak egyértelműen.

Az irányadó bírói gyakorlat szerint a szerződési nyilatkozat csak olyan, a szerződés megkötésekor is fennálló ok miatt lehet tévedés miatt megtámadni, mely tévedés a közfelfogás szerint, illetve a felek nyilatkozataiból, vagy a szerződéskötést kísérő egyéb körülményeiből felismerhetően lényegesnek tekinthető.

A megtámadás sikerességéhez ezen túl még arra is szükség van, hogy a tévedést a másik fél okozza, vagy azt felismerhesse. Nem feltétel a tudatos tévedésbe ejtés, mivel az nem tévedésnek, hanem egy másik megtámadhatósági oknak, a megtévesztésnek minősül. Így például ha az eladó- akár feledékenységből is – nem tájékoztatja a vevőt az áru vagy a szolgáltatás valamely lényeges tulajdonságáról, az megalapozhatja a tévedés miatti megtámadást.

A tévedés fennállhat a szerződés alanyában, tárgyában, tartalmában, indokában. A szerződés alanyában való tévedés ritkán fordul elő, s ez általában jogi szempontból közömbös is. Ez alól kivételt képeznek a szoros kapcsolaton alapuló, bizalmi jellegű szerződések, mint például az orvosi megbízási jogviszony, ahol általában meghatározott orvossal kíván a fél szerződést kötni.

Szintén ritka a szerződés tárgyában történő tévedés, azonban ez szinte minden esetben lényegesnek minősül.

A szerződés tárgyában történő tévedés például az, ha egy használtautó kereskedőnél a kereskedő nem azt a használt autót kívánja átadni a félnek, amelyet az meg kívánt volna venni.

A leggyakoribb tévedési eset a szerződés tartalmában, azon is belül a szolgáltatás minőségében való tévedés.

Az előző használt autós példánál maradva: ha az eladó szerint az autónak semmilyen hibája nincsen, de rövid használat után kiderül, hogy a differenciálmű nem megfelelően működik, s javítani kell, az ilyen, a szerződés tartalmában megnyilvánuló tévedés lehet.

71 Ha az indokban való lényeges tévedés a szerződéskötésre döntő hatással volt, az ilyen tévedés is a sérelmet szenvedő fél megtámadási jogát megalapozhatja.

Egy konkrét esetben a Legfelsőbb Bíróság megállapította az ingatlan adásvételi szerződés érvénytelenségét azért, mert a vevő felismerhette, hogy az eladó azért adja olcsóbban az ingatlant, mert bízott a vevő arra irányuló ígéretében, hogy lakáshoz fogja őt segíteni.

A Ptk. sajátos szabályokat tartalmaz a jogi tévedés esetére, amikor kimondja, hogy „[j]ogi kérdésben való tévedés címén a szerződési nyilatkozatot akkor lehet megtámadni, ha a tévedés lényeges volt, és munkakörében eljáró jogi szakértő a feleknek együttesen adott a jogszabályok tartalmára nézve nyilvánvalóan téves tájékoztatást.” Alapvető elv ugyanis, hogy a jog (jogszabály) nem tudása senkit sem mentesít a következmények alól, azonban egy speciális esetben mégis hivatkozhat a fél a jogban való tévedésre. Ennek a feltételei: 1. a jogszabály tartalmában való, 2. lényeges tévedés, 3. a munkakörében eljáró, 4. jogi szakértő (ügyvéd, közjegyző, jogtanácsos), 5. a felek együttes jelenlétében adott, 6. nyilvánvalóan téves felvilágosítása miatt kerül sor a tévedésre.

Azaz, ha egy ingatlan adásvételi szerződés megkötése során a felek együttes jelenlétében a szerződést ellenjegyző ügyvéd azt a tájékoztatást adja, hogy az adásvétel megszünteti az ingatlanon fennálló haszonélvezeti jogot, s emiatt a vevő magasabb vételárat ad, abban az esetben hivatkozhat tévedésre.

A Ptk. a tévedéshez kapcsolódóan szól a közös téves feltevésről: „[h]a a felek a szerződéskötéskor ugyanabban a téves feltevésben voltak, a szerződést bármelyikük megtámadhatja.”

2. Megtévesztés, jogellenes fenyegetés A Ptk. szerint „[a]kit a másik fél megtévesztéssel vagy jogellenes fenyegetéssel vett rá a szerződés megkötésére, a szerződési nyilatkozatot megtámadhatja. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a megtévesztés vagy fenyegetés harmadik személy részéről történt, és erről a másik fél tudott vagy tudnia kellett.”

A megtévesztés tudatos, szándékos tévedésbe ejtés, illetve tévedésben tartás. Így például megtévesztésnek minősül az, ha az utcai árus azt mondja egy tudottan sárgaréz gyűrűről, hogy az aranyból készült. Ebben az esetben ugyanis az árus pontosan tudja, hogy valótlanságot állít, s ezzel tévedésbe ejti a másik felet. Szintén megtévesztésnek minősül az, ha a vevő nézegeti az árus gyűrűjét, s megkérdezi, hogy mennyiért adja ezt a szép aranygyűrűt, s az árus erre a kérdésre nem jelzi, hogy ez nem aranyból, hanem sárgarézből van. Ebben az esetben ugyanis az árus a vevőt tévedésben tartotta.

A fenyegetés személyi vagy vagyoni jogellenes hátrány kilátásba helyezése abból a célból, hogy ezáltal a szerződő felet nyilatkozat tételében befolyásolják. A fenyegetés irányulhat a szerződő fél ellen, de akár hozzátartozói ellen is, a lényeg az, hogy az adott szerződő fél az adott hozzátartozóval olyan szoros kapcsolatban álljon, hogy az őt fenyegető hátrány alkalmas legyen a szerződési akaratának a befolyásolására. Így fenyegetésről beszélünk, ha egy ingatlan adásvételi szerződés megkötése során a vevő mellett több, kisportolt alkatú személy áll, s a vevő jelzi, hogyha az eladó nem hajlandó azon az áron eladni az ingatlant, amin ő meg szeretné venni, abban az esetben, a mellette álló személyt nem tudja visszatartani attól, hogy ne bántalmazza az eladót.

72 A fenyegetés akkor is megtámadási ok, ha valakit önmagában jogszerű magatartással fenyegetnek.

Erre a tipikus példa az, ha valakit azzal kényszerítenek egy szerződés megkötésére, hogy ennek elmaradása esetén feljelentik őt az általa valóban elkövetett bűncselekmény miatt.

3. Ingyenes szerződések megtámadása tévedés, megtévesztés, fenyegetés címén A Ptk. a tévedés, megtévesztés, fenyegetés esetén az ingyenes szerződések tekintetében sajátos szabályt állapít meg: „[i]ngyenes szerződés esetében tévedés, megtévesztés vagy fenyegetés címén a szerződést akkor is meg lehet támadni, ha e körülményeket a másik fél nem ismerhette fel.”

B. A célzott joghatás hibájában rejlő megtámadási okok 1. Az objektív értékaránytalanság A Ptk. kimondja, „[h]a a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja.”

A fentiekre figyelemmel a megtámadási ok konjunktív feltételei a következők: 1. az értékaránytalanságnak már a szerződés megkötésekor kell fennállnia, 2. az értékkülönbségnek feltűnően nagynak kell lennie, 3. egyik felet sem vezette az ajándékozás szándéka.

Azaz, ha a szerződés megkötését követően válik egy áru jóval olcsóbbá, akkor nem lehet megtámadni a szerződést feltűnően nagy értékaránytalanságra hivatkozva, hiszen az értékaránytalanság nem állt fenn ebben az esetben a szerződés megkötésekor.

A feltűnően nagy értékaránytalansággal kapcsolatban a bírói gyakorlat a 20%-ot el nem érő értékkülönbség esetében egyáltalán nem, míg a 40-50%-ot meghaladó értékkülönbség esetén minden esetben megállapítja a szerződés érvénytelenségét.

2. Tisztességtelen általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel Azokat a szerződési feltételeket, amelyeket az alkalmazója egyoldalúan dolgozott ki, és amelyek kialakításába a másik félnek nincs érdemi beleszólása, általános szerződési feltételnek nevezzük.

Az általános szerződési feltételhez kapcsolódóan kell szólni a fogyasztói szerződésről: ez az a szerződés, amely fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki (amely) a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti; a törvény jótállásra és kellékszavatosságra vonatkozó szabályai alkalmazásában az a szerződés minősül fogyasztói szerződésnek, amelynek tárgya ingó dolog, kivéve a villamos energiát, a – tartályban, palackban vagy egyéb módon korlátozott mennyiségben vagy meghatározott űrtartalommal ki nem szerelt – vizet és gázt, továbbá a végrehajtási eljárás vagy más hatósági intézkedés folytán eladott dolgot, valamint az olyan árverésen eladott használt dolgot, amelyen a fogyasztó személyesen részt vehet (fogyasztási cikk). A Ptk. szerint fogyasztó a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból szerződést kötő személy.

Azaz amennyiben fogyasztó köt olyan szerződést, amelyben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel szerepel, pl. a szerződés hivatkozik a szolgáltató üzletszabályzatának alkalmazására, abban az esetben fogyasztói szerződésről beszélünk. Ha a fenti szerződéses jogviszonyban egy gazdasági és szakmai tevékenységi körén belül eljáró személy vesz részt, azaz pl. egy cukrász köt szerződést a gázszolgáltatóval a sütőinek földgázzal való ellátására, abban az esetben általános szerződési feltételről van szó.

73 A Ptk. a tisztességtelen általános szerződési feltételekhez és a fogyasztói szerződések egyedileg meg nem tárgyalt feltételeihez speciális megtámadási szabályokat fűz. Ezen szabályok a Ptk. magánjogi jellegű fogyasztóvédelmi jellegű szabályai, azaz olyan rendelkezések, amelyek a „gyengébb”, kiszolgáltatottabb felet védik.

A Ptk. szerint tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg. A fenti, generálklauzula jellegű megfogalmazás értelmezése érdekében a törvény rögzíti, hogy a feltétel tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kell a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, amely a szerződés megkötésére vezetett, továbbá a kikötött szolgáltatás természetét, az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel vagy más szerződésekkel való kapcsolatát. Az általános szabályokon túl külön jogszabály – azaz a Ptk. értelmező rendelkezéseire figyelemmel törvény vagy kormányrendelet – meghatározhatja azokat a feltételeket, amelyek a fogyasztói szerződésben tisztességtelennek minősülnek, vagy amelyeket az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni.

Ilyen külön jogszabály például az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzéséről szóló 20/1999. (II. 5.) Korm. rendelet, amely egy speciális fogyasztói szerződés, a jellemzően üdülőingatlanok időben megosztott használati jogának (az ún. „timeshare” szerződések) speciális szabályait tartalmazza, s amely rögzíti, hogy a szerződéssel összefüggésben milyen tájékoztatási kötelezettség áll fenn, s egyben számos kötelező szerződési feltételt is meghatároz, amelyek mellőzése megalapozza a szerződés érvénytelenségét.

A törvény kimondja, hogy az általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető, egyébként a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre, ha azok egyébként világosak és érthetőek. A Ptk. kimondja azt is, hogy nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg.

A fenti szabályok megszegésének szankciójaként a Ptk. kimondja, hogy az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötést a sérelmet szenvedett fél megtámadhatja.

A fogyasztói szerződésekben szigorúbb szankciót határoz meg akkor a Ptk. azzal, hogy a fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis. A semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni, azaz ez a semmisség relatív. A szoros tartalmi összefüggés miatt azonban e körben szólok a fogyasztói szerződések egyedileg meg nem tárgyalt, tisztességtelen feltételeiről is.

A Ptk. e körben megengedi az ún. közérdekű kereset (actio popularis) alkalmazását azzal, hogy az általános szerződési feltételként a fogyasztói szerződés részévé váló tisztességtelen kikötés érvénytelenségének megállapítását a külön jogszabályban meghatározott szervezet is kérheti a bíróságtól. A bíróság a tisztességtelen kikötés érvénytelenségét a kikötés alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal

74 megállapítja. Ez a külön jogszabályban meghatározott szervezet kérheti továbbá az olyan általános szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítását, amelyet fogyasztókkal történő szerződéskötések céljából határoztak meg és tettek nyilvánosan megismerhetővé, akkor is, ha az érintett feltétel még nem került alkalmazásra. Amennyiben a bíróság megállapítja a sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségét, azt alkalmazása esetére (a jövőre nézve) - a kikötés nyilvánosságra hozójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal - érvénytelenné nyilvánítja. A tisztességtelen szerződési feltétel alkalmazója köteles a fogyasztó igényét az ítélet alapján kielégíteni. A bíróság ítéletében továbbá eltiltja a tisztességtelen általános szerződési feltétel nyilvánosságra hozóját a feltétel alkalmazásától. Ez a per per az ellen is megindítható, aki a fogyasztókkal történő szerződéskötések céljából meghatározott és megismerhetővé tett tisztességtelen általános szerződési feltétel alkalmazását nyilvánosan ajánlja. A bíróság, ha megállapítja a sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségét, azt - alkalmazása esetére - érvénytelenné nyilvánítja, és eltilt az alkalmazásra ajánlástól.

A külön jogszabály, amely meghatározza az eljárás megindítására jogosult szervezeteket, az a Polgári Törvénykönyv módosításáról és egységes szövegéről szóló 1977. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1978. évi 2. törvényerejű rendelet, amelynek 5. §-a szerint fogyasztói szerződés megkötésénél alkalmazott vagy e célból nyilvánosan megismerhetővé tett általános szerződési feltétel érvénytelenségének, illetve tisztességtelenségének megállapítását, valamint a tisztességtelen általános szerződési feltétel alkalmazásától és alkalmazásra ajánlásától való eltiltást kérheti a bíróságtól 1. az ügyész, 2. a miniszter, az országos hatáskörű szerv, továbbá központi hivatal (azaz a fogyasztóvédelmi állami hatóságok, így a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság stb.) vezetője (a fogyasztóvédelmi szervekkel kapcsolatban ld. a 14. fejezetet), 3. a jegyző és a főjegyző, 4. a gazdasági, szakmai kamara, érdek-képviseleti szervezet, 5. fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet, valamint 6. az Európai Gazdasági Térség bármely tagállamának joga alapján létrejött azon minősített szervezet - az általa védett fogyasztói érdekek védelme körében -, amely a fogyasztók védelme céljából a jogsértéstől eltiltó határozatokról szóló 98/27/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének (3) bekezdése alapján az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett jegyzéken szerepel, feltéve, hogy az általános szerződési feltétel alkalmazója, nyilvánosságra hozója, illetve alkalmazásra ajánlója a Magyar Köztársaság területén fejti ki tevékenységét.

Azaz: ha például a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság azt észleli, hogy egy szolgáltató fogyasztó szerződésének egyedileg meg nem tárgyalt feltétele tisztességtelen, abban az esetben a bíróságtól kérheti, hogy valamennyi fogyasztó tekintetében állapítsa meg annak érvénytelenségét. c) A semmisség és a relatív semmisség A semmisség az érvénytelenség abszolút megjelenési formája. A semmis szerződést nem kell külön megtámadni, hogy érvénytelenné váljék, hanem magában véve (ipso iure) érvénytelen, érvénytelensége a szerződő felek akaratától független. A semmis szerződés ex tunc, azaz megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal érvénytelen, s ilyenkor főszabályként az eredeti állapotot kell helyreállítani (in integrum restitutio), azaz a felek között olyan helyzetet kell teremteni, mintha a semmis szerződést meg sem kötötték volna.

A semmisség megállapításához külön eljárás nem szükséges, s arra bárki, határidő nélkül hivatkozhat. Mindezekre figyelemmel a bíróság a semmiség tényét hivatalból, külön bizonyítási indítvány nélkül köteles figyelembe venni.

75 Azaz: ha a szerződés jogszabályba ütközés miatt semmis, abban az esetben ha a keresetében a fél nem hivatkozott a semmisségre, a bíróság a kereseti kérelemhez kötöttség elvét túllépve hivatalból, külön indítvány nélkül köteles figyelembe venni ennek a tényét.

A polgári jog két esetben ismeri az úgynevezett relatív semmisség intézményét. A relatív semmisség azt jelenti, hogy egy szerződés semmisségére csak a védett személyi kör érdekében lehet hivatkozni, azaz ha a semmis szerződés a védett személyi kör számára kedvező szabályokat tartalmaz, a semmisségre a másik fél nem hivatkozhat annak érdekében, hogy mentesüljön a számára kedvezőtlen kötelezettség alól.

Ez a két eset a korlátozott cselekvőképességen, cselekvőképtelenségen, valamint a fogyasztói szerződés egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen feltétele esetében merül fel: mindkét esetben csak a cselekvőképtelen (korlátozottan cselekvőképes) személy, valamint a fogyasztó érdekében hivatkozhatnak a szerződés semmisségére. d) Semmisségi okok A. Az akarat hibái 1. A cselekvőképesség hiánya és korlátozottsága A Ptk. kevés kivétellel semmisségre vezető akarathibának tekinti a cselekvőképtelenséget: az ilyen személy jognyilatkozata főszabály szerint semmis. A korlátozottan cselekvőképes személyek jognyilatkozatainak érvényességéhez főszabály szerint a törvényes képviselő beleegyezésére van szükség, a beleegyezés nélkül a jognyilatkozat semmis.

Mindkét esetben a főszabály alóli kivételek körét a Jogi ismeretek c. stúdium keretében tekintettük át.

2. Színlelt szerződés A Ptk. szerint a színlelt szerződés semmis. A színlelt szerződés célja csaknem mindig valamely harmadik személy jogainak, törvényes érdekeinek kijátszása: ilyenkor ugyanis a felek akaratnyilatkozata a kívülállók szempontjából megfelel egy szerződés alaki és látszólag tartalmi feltételeinek is, ám a felek vagy egyáltalán nem kívánnak szerződést kötni, vagy a külvilág felé e szerződéssel másik szerződésüket (valódi szándékukat) leplezik.

A fentiek szerint színlelt a szereződés, ha nem akarnak a felek szerződést kötni, ám formailag mégis létrehoznak egy ilyen megállapodást.

Erre jó példa, ha valaki azért, hogy hitelezői elől elvonja a tartozás fedezetét, vagyontárgyait közeli hozzátartozóinak elajándékozza vagy eladja. Ebben az esetben az adós egyáltalán nem akar megválni vagyontárgyaitól, azokat azért ruházza át, hogy a hitelező tartozása fejében ne vehesse el tőle.

A színlelt szerződések másik esetköre az, ha a felek valóban szerződést akarnak kötni, ám a megkötött szerződés nem a valódi akaratukat fejezi ki. Ezt a helyzetet Pólay Elemér szegedi római jogász professzor az „akarnak, de takarnak” kifejezéssel jelölte.

Ilyen színlelt szerződésre példa, ha a felek a kedvezőbb munkáltatói közteherviselés érdekében munkaviszony létesítésére irányuló szerződésüket megbízási vagy vállalkozási szerződésként tüntetik fel.

Ebben az esetben a Ptk. szerint a színlelt szerződés semmis, s a jogviszonyt a leplezett szerződés alapján kell megítélni.

3. A fizikai kényszer

76 Míg a fenyegetés és a fizikai behatással nem járó kényszer csak megtámadási ok, azonban ha valamely fél fizikai kényszert alkalmaz, abban az esetben a szerződés semmis.

A megtámadási okoknál jelzett esetre utalva: ha a kisportolt testalkatú személy fizikailag bántalmazza az eladót, abban az esetben a szerződés semmis, azaz az esetleg meginduló perben a bíróságnak hivatalból kell figyelembe vennie a bántalmazás tényét.

B. A szerződési nyilatkozat hibái 1. A megszabott alakszerűség hiánya A hatályos Ptk. főszabály szerint a szerződések megkötéséhez nem kíván külön alakszerűségi feltételeket, egyes jognyilatkozatok tekintetében – így például ingatlan adásvételi szerződés megkötése, kezesség vállalása, elővásárlási, visszavásárlási és vételi jog alapítása stb. –esetében írásbeli formát követel meg, más jognyilatkozatokhoz – pl. társasházi alapító okirat létesítése, házastárs részére adott általános meghatalmazás – minősített formát (ügyvédi ellenjegyzést és/vagy közokirati formát) igényel.

A jogszabály által megkívánt alakszerűség megsértésével létrejött szerződés semmis. Így ha a felek nem foglalják írásba ingatlan adásvételére irányuló szerződésüket, az a szerződés semmis, azaz úgy kell tekinteni,mintha létre sem jött volna.

Kivételesen azonban lehetőség nyílik az írásbeli forma megsértésével létrejött érvénytelenség orvoslására. Így például a mezőgazdasági termékértékesítési szerződést írásban kell megkötni. Ha azonban bármelyik fél a szerződésből származó kötelezettségét teljesítette, azzal az érvénytelenséget orvosolták.

A szerződések megkötésével kapcsolatban a közjog hatálya alatt álló egyes személyek tekintetében a közjogi szabályok többletkövetelményeket határoznak meg. Így például a költségvetési szervek kötelezettséget csak írásban vállalhatnak, s a kötelezettségvállalás érvényességéhez a kötelezettségvállaló (vagy az annak felhatalmazása alapján eljáró személy) aláírásán túl a gazdasági vezető (vagy az annak felhatalmazása alapján eljáró személy) aláírása is szükséges. Más esetekben a költségvetési szervek, valamint az állami és önkormányzati többségi tulajdonú gazdálkodó szervek bizonyos összeg feletti beszerzéseihez külön eljárás, közbeszerzési eljárás lefolytatása szükséges.

A magyar bírói gyakorlat szerint – bár ezek a szabályok törvényben, illetve kormányrendeltben szerepelnek – ezen rendelkezések megszegése nem jelenti a mögöttes polgári jogi szerződés érvénytelenségét, a fenti szabályok megszegése csak a kötelezettségét megszegő köztisztviselő (vagy gazdasági társaság esetén vezető állású munkavállaló) személyes felelősségét alapozza meg.

2. Az álképviselet Ha valaki más nevében tesz jognyilatkozatot, úgy, hogy arra egyáltalán nem volt jogosultsága, vagy képviseleti jogkörét terjedelemben vagy időben túllépi (álképviselet), a nyilatkozat mindkét esetben semmis lesz, tehát azt a személyt, akinek nevében eljárt, nem jogosítja és nem kötelezi.

C. A célzott joghatás hibájában rejlő semmisség 1. A tilos szerződések A Ptk. szerint az a rendelkezés, amely jogszabály rendelkezésébe ütközik, semmis. A polgári jogban csak kivételes a kógens, kötelező tartalmú szabály, éppen ezért az ilyen szabályokba ütköző rendelkezéseket a polgári jog nem tolerálja, azokat semmissé nyilvánítja. Értelemszerűen azon jogszabályi rendelkezések esetén, amelyek megengedik a tőlük való

77 eltérést, ilyen ok nem merülhet fel. Ezek a szabályok csak kógens magánjogi – és a magánjogi jogviszonyokban kógensen alkalmazandó közjogi – rendelkezések körét ölelik fel. Így például ha egy magánszeméllyel úgy köt megbízási szerződést egy harmadik személy, hogy a megbízási díj magában foglalja a foglalkoztatásra irányuló jogviszony munkáltatói terheit (munkáltatói társadalombiztosítási járulék), az a kikötés semmis, hiszen ezeket a közjogi szabályok szerint a megbízónak kell viselnie.

2. Jogszabály megkerülésével kötött szerződés A Ptk. szerint semmis az a szerződés, amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek. E körben nehéz a színlelt szerződéstől való elhatárolás kérdése, ugyanis a jogszabály megkerülésével kötött szerződés gyakran egy másik szerződés formáját ölti, s ebben az esetben már színlelt szerződésről beszélünk.

3. Jóerkölcsbe ütköző szerződés A Ptk. szerint a nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütköző szerződés semmis. A jóerkölcs fogalmát a Ptk. nem határozza meg, az a társadalom – és az azt képviselő bíróság – mindenkori belátásán múlik.

A mai bírói gyakorlatban egyértelműen jóerkölcsbe ütköző szerződésnek tekintik a bűncselekmények, szabálysértések elkövetésére irányuló megállapodásokat. Érdekes, hogy a Legfelsőbb Bíróság jóerkölcsbe ütközőnek nyilvánított egy olyan szerződést, amelynek során a megbízott nyilvánvalóan nem végzett érdemi tevékenységet, mégis jelentős sikerdíjra tett szert.

4. Uzsorás szerződés A Ptk. szerint „[h]a a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki, a szerződés semmis (uzsorás szerződés).”

A fentiekből is látható, hogy az uzsorás szerződés abban különbözik az objektív értékaránytalanság tényállásától, hogy itt a feltűnően aránytalan előnyhöz egy szubjektív elem is járul, ugyanis uzsoráról csak akkor beszélünk, ha az uzsorás 1. a szerződő partnere hátrányos helyzetét, valamint 2. az általa kikötött előny aránytalanságát felismerve, 3. s ezt kihasználva köti meg a másik féllel a szerződést.

5. Lehetetlen szerződés A Ptk. szerint „[a] lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés semmis”. A lehetetlen szerződések körében megkülönböztetjük a fizikailag lehetetlen szolgáltatások körét (ilyen például az, ha valaki azt vállalja szerződésében, hogy zöldre festi az égboltot), valamint a jogi lehetetlenség körét, amikor arról van szó, hogy a szerződés szerinti szolgáltatás jogszabályi tilalomba ütközik.

3. Az érvénytelenség jogkövetkezményei A Ptk. főszabályként rögzíti, hogy érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani (in integrum restitutio).

Bizonyos esetekben – például egy tartós, munkavégzéssel járó jogviszony során (megbízási szerződés) – a szerződéskötés előtt fennállt helyzetet nem lehet visszaállítani, ugyanis a felek részéről olyan szolgáltatásra is sor került, amelyet nem lehet meg nem történtté tenni. A Ptk. szerint amennyiben a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet

78 visszaállítani, a szerződés érvénytelensége ellenére a bíróság azt a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja. Így például ha a felek jogszabályi tilalom ellenére kötöttek meg egy megbízási szerződést, s ennek érvénytelenségét a bíróság később megállapította, a bíróság nem tudja helyreállítani a szerződéskötés előtti helyzetet, hiszen a megbízott elvégzett egy tevékenységet, amit nem lehet meg nem történtté tenni. Éppen ezért a bíró a szerződést a határozathozatalig terjedő időszakra – hatálytalansága ellenére – érvényesnek nyilvánítja.

A Ptk. arról is szól, hogy az érvénytelen szerződést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka – különösen uzsorás szerződés, a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága esetén az aránytalan előny kiküszöbölésével – megszüntethető. Ezekben az esetekben rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről.

Egy példával szemléltetve: az uzsorás szerződés során a pénzkölcsönre az uzsorás heti 10%-os kamatot kötött ki. Ezt a szerződést a bíróság előtt az adós megtámadja. Ebben az esetben a bíróság dönthet úgy, hogy a szerződést érvényessé nyilvánítja, de nem heti 10, hanem pl. évi 12%-os kamattal.

A fenti szabályokon túl uzsorás szerződés esetén a bíróság egészben vagy részben elengedheti a visszatérítést, ha az a sérelmet szenvedő felet részletfizetés engedélyezése esetén is súlyos helyzetbe hozná; a sérelmet okozó fél viszont a kapott szolgáltatásból az aránytalan előnynek megfelelő részt a sérelmet szenvedő félnek köteles visszatéríteni.

Ez azt jelenti, hogy ha az adós már kifizette a kölcsönt, utólag kérheti az uzsorás szerződés esetén az aránytalan kamat visszafizetését.

A fenti szabályokat kiegészítve a hatályos Ptk. lehetővé teszi, hogy a bíróság az ügyész indítványára az állam javára ítélheti meg azt a szolgáltatást, amely a tiltott, a jóerkölcsbe ütköző szerződést kötő, a megtévesztő vagy jogtalanul fenyegető, továbbá az egyébként csalárd módon eljáró félnek járna vissza. Uzsorás szerződés esetén a sérelmet okozó félnek visszajáró szolgáltatást az állam javára meg kell ítélni. Az államnak járó juttatásokat rendszerint pénzben kell megítélni.

Az érvénytelen szerződésekért való felelősséggel kapcsolatban a Ptk. úgy rendelkezik, hogy az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítása esetén a szerződő felek a szerződésszegésért úgy felelnek, mintha a szerződés kezdettől fogva érvényes lett volna. Aki érvénytelen szerződés fennálltában jóhiszeműen bízott, a felektől a szerződés megkötéséből eredő kárának megtérítését követelheti; ha azonban az érvénytelenség az egyik fél magatartására vezethető vissza, a bíróság a másik fél marasztalását mellőzi. Ha a felek valamelyike a harmadik személlyel szemben rosszhiszemű volt, teljes kártérítéssel tartozik akkor is, ha az érvénytelenség nem az ő magatartására vezethető vissza. Ezt a kártérítést a bíróság a szerződés teljes vagy részleges hatályban tartása útján is nyújthatja.

A Ptk. a szerződési jogban főszabály szerint a részleges érvénytelenség szabályát alkalmazza, azaz a szerződés részbeni érvénytelensége esetén az egész szerződés csak akkor dől meg, ha a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. A Polgári törvénykönyv kimondja, hogy jogszabály – azaz törvény vagy kormányrendelet – ettől eltérően rendelkezhet. Speciális szabályt fogalmaz meg a fogyasztói szerződésekkel

79 kapcsolatban, amikor is kimondja, hogy e szerződés részbeni érvénytelenség esetén csak akkor dől meg, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem teljesíthető.

i) A szerződés biztosítékai A szerződés legfőbb célja az adóst terhelő szolgáltatás megvalósítása. A felek magában a szerződésben vagy a szerződéshez kapcsolódó járulékos ügyletben alkalmazhatnak olyan eszközöket, melyek a teljesítést elősegítik, arra ösztönöznek, vagy éppen a teljesítés elmaradása esetén a jogosult javára biztosítékot, fedezetet jelentenek.

A biztosítékok körében egyrészt beszélhetünk a szerződést megerősítő mellékkötelezettségekről, melyek különféle – elsősorban anyagi – hátrányok kilátásba helyezésével igyekeznek a kötelezettet a szerződésszerű teljesítésre rászorítani, ezáltal teljesítési készségét fokozni, másrészt a jogosult igazolt követeléseinek kielégítését megkönnyítő, a teljesítési képességet erősítő biztosítékokról. Közös tulajdonságuk, hogy a szerződés létszakaszaihoz való kötődés szempontjából a teljesítéshez, illetve a szerződésszegéshez kapcsolódnak.

1. A teljesítési készség fokozását szolgáló biztosítékok A teljesítési készség fokozását szolgáló szerződéses mellékkötelezettségek a jogosult pozíciójának megerősítését szolgálják arra az esetre, ha a kötelezettben nincs teljesítése hajlandóság. Ezek az eszközök a kötelezett teljesítési készségét fokozzák azzal, hogy nemteljesítés, vagy nem szerződésszerű teljesítés esetén elnehezítik a helyzetét.

Ilyen mellékkötelezettségek lehetnek a foglaló, a kötbér és a jogvesztés kikötése. a) A foglaló A foglaló olyan pénzösszeg vagy más dolog, amely a szerződés megkötésekor, a szerződéskötés jeléül átadásra kerül.

A foglalókénti megítélés elengedhetetlen kelléke, hogy a szerződés megkötésekor átadásra kerüljön a foglaló tárgya. Azonban a szerződés megkötésekor átadott pénzösszeget vagy más dolgot csak akkor lehet foglalónak tekinteni, ha ez a rendeltetése a szerződésből kétségtelenül kitűnik, azaz a szerződésben pontosan meg kell jelölni, hogy a szerződéskor átadott összeg foglalónak tekintendő.

A foglaló abban különbözik az előlegtől, hogy ha az ügylet nem megy teljesedésbe, akkor az előleg mindig visszajár, míg foglaló esetében ha a meghiúsulás a foglalót adó félnek volt felróható, akkor a foglaló elvész, ha pedig a foglalót kapó félnek volt felróható, úgy a kapott foglaló kétszeresét kell visszafizetnie, így ő is elveszít „egy foglalónyi összeget”.

A foglaló funkciója szerint elsősorban a szerződésnek valamely fél hibájából való meghiúsulása ellen szolgál biztosítékul, a felek késedelme vagy hibás teljesítése ellen nem nyújt védelmet.

A foglalót szerződésszerű teljesítés esetén a vételárba be kell számítani. Ha azonban a foglaló beszámításra nem alkalmas, vagy a szerződés olyan okból szűnik meg, amely egyik félnek sem, illetőleg mindkettőnek felróható, úgy a foglaló visszajár.

A foglaló egyfajta kárátalány jelleget is hordoz magában, ugyanis ha a foglalót megtartó (vagy kétszeresen visszakapó) félnek a teljesítés meghiúsulásából fakadó kára a foglaló értékénél kisebb, a foglaló akkor is jár. Kirívó esetekben a bíróság a túlzott mértékű foglalót mérsékelheti, ha ez a szerződési értékhez viszonyítva túl magas. Ha azonban a jogosult felmerült kára nagyobb, akkor a foglalót meghaladó mértékben a kártérítés szabályai szerint érvényesítheti kárigényét.

A foglaló járulékos jellegét az is igazolja, hogy a foglalót az alapügylet érvénytelensége esetén vissza kell adni.

80 b) A kötbér A kötbér a szerződés – kötelezettnek felróható – nem teljesítése vagy nem szerződésszerű teljesítése esetére, írásban kikötött pénzösszeg.

A kötbér – általában a szerződés főszolgáltatása értékének %-os arányában, vagy egy pontosan meghatározott módon – meghatározott pénzösszeg.

A kötbér nem a szerződés megkötésekor kerül átadásra, hanem a feltétel bekövetkeztekor kerül kifizetésre. Kötbért kiköthetnek a felek a szerződés meghiúsulása, a szolgáltatás késedelmes illetve hibás teljesítése esetére. A kötbért kötelező érvényesíteni, ha a szerződésben kikötött ellenszolgáltatás teljesítése részben vagy egészben az állami költségvetésből történik.

A kötbér a felróhatóan szerződésszegő magatartáshoz kapcsolódik, azaz nem objektív jogkövetkezmény, hanem egyértelműen a felróhatósághoz kötött: ha a kötelezett igazolja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, akkor mentesül a kötbér megfizetése alól. A kötbér funkciója, hogy a kötelezettet a szerződésszerű teljesítésre ösztönözze. A kötbér nem bánatpénz. A kötelezettnek a kötbér megfizetésével nem áll jogában megváltani a teljesítést.

A kötbér a foglalóhoz hasonlóan rendhagyó (minimál) kárátalány természetű, mely a jogosult szempontjából előnyös, hiszen ha a kötbérrel megelégszik, nem kell bizonyítania a bekövetkezett kárát, sőt a kötbér akkor is jár, ha a kára fel sem merült, vagy a kötbérnél kevesebb. Természetesen a jogosultnak lehetősége van a kötbérét meghaladó kár és a szerződésszegésből fakadó egyéb jogok érvényesítésére.

Hasonlóan a foglalóhoz, a bíróság a túlzott, a szerződési érdekekkel összhangban nem álló kötbér összegét mérsékelheti.

A kötbér járulékos jellegű, osztja a főkötelezettség sorsát. c) A jogvesztés kikötése A felek írásban megállapodhatnak abban, hogy a szerződésszegésért felelős fél elveszít valamely jogot vagy kedvezményt, amely őt a szerződés alapján megilletné. A jogvesztés kikötésének leggyakoribb esete, ha a felek részletfizetésben állapodtak meg, s valamely részlet késedelmes teljesítése a részletfizetéshez való jog elvesztésével jár, azaz haladéktalanul, egy összegben meg kell téríteni az ellenszolgáltatás hátralevő részét. A Ptk. e körben is rögzíti, hogy ha a jogvesztés a kötelezettet túlságosan sújtaná, a bíróság a joghátrányt mérsékelheti.

2. A teljesítési képesség biztosítékai A teljesítési képesség biztosítékai – szemben a teljesítési készség fokozását szolgáló biztosítékokkal – a teljesítés fedezetére lekötött vagyonértékek. Esetükben nem érvényesül a kárátalány jelleg, a biztosítékok kizárólag a jogosult igazolt követeléseinek kielégítésére alkalmasak, azaz a fedezetelvonás ellen igyekeznek a jogosultnak biztosítékot nyújtani.

Ezek a biztosítékok lehetnek dologi, illetve személyi (személyhez kötött vagyoni jellegű) biztosítékok. Dologi biztosíték az óvadék, a különféle zálogjogok, és az engedményezés.

Személyi jellegű biztosíték a bankgarancia és a kezesség. a) Az óvadék Az óvadék pénz, takarékbetétkönyv vagy értékpapír átadása a jogosultnak valamely jogviszonyból fakadó követelése biztosítása végett. A Ptk. szerint ha valamely kötelezettség biztosítására óvadékot nyújtanak, a jogosult a szerződés nemteljesítése vagy nem szerződésszerű teljesítése esetén követelését az óvadékösszegből közvetlenül kielégítheti.

81 Az óvadék nem kárátalány természetű, azaz a jogosult köteles követelésének (kárának) nagyságát bizonyítani. Az óvadék általában átkerül a jogosult birtokába, aki viszont nem használhatja és nem rendelkezhet vele.

Az óvadék járulékos jellegű, azaz sorsa osztja a főkötelem sorsát, így ha a szerződés megszűnik, az óvadék visszajár. Egy kivételt azonban e körben felvázolhatunk: az elévült követelés is biztosítható óvadékkal. b) Zálogjogok Zálogjog alapján a jogosult a pénzben meghatározott vagy meghatározható követelésének biztosítására szolgáló zálogtárgyból – törvény eltérő rendelkezése hiányában – más követeléseket megelőző sorrendben kielégítést kereshet, ha a kötelezett nem teljesít. A zálogjog járulékos jellegű, amit az is jelez, hogy bírósági úton nem érvényesíthető követelés zálogjoggal biztosítása semmis.

A Ptk. szerint zálogjogot szerződés, jogszabály vagy bírósági határozat és – ha jogszabály így rendelkezik – hatósági döntés alapján keletkezhet. A zálogszerződést írásban kell megkötni. Egyes zálogtárgyak meghatározott módon történő elzálogosításához jogszabály további alakszerűségi követelményeket fűzhet.

A zálogtárgyból való kielégítés – ha jogszabály (elsősorban a bírósági végrehajtásról szóló törvény) kivételt nem tesz – bírósági határozat alapján végrehajtás útján történik. Semmis a kielégítési jog megnyílta előtt létrejött az a megállapodás, amely szerint a jogosult a kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetén megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát (lex commissoria tilalma). A kielégítési jogot – a törvény eltérően nem rendelkezik – a zálogtárgyra az elzálogosítás után szerzett jogok nem érintik. Ha ugyanazt a zálogtárgyat több zálogjog terheli, törvény eltérő rendelkezésének hiányában a kielégítés joga a jogosultakat zálogjoguk keletkezésének sorrendjében (rangsor) illeti meg (rangsor elve). Ha a zálogjog több dolgot terhel, a jogosult határozhatja meg a kielégítési jog érvényesítésének sorrendjét.

Az értékesítés azonban csak annyi zálogtárgyra terjedhet ki, amennyi a kielégítéshez szükséges. A Ptk. arra is lehetőséget biztosít, hogy a felek – a legalacsonyabb eladási ár, illetve ennek számítási módja és a zálogjogosult kielégítési jogának megnyíltától számított határidő meghatározásával – írásban a kielégítési jog megnyílta előtt is megállapodhatnak a zálogtárgy közös értékesítésében. A felek megállapodhatnak a zálogtárgy egyszerűsített végrehajtási értékesítésében is. A zálogtárgy értékesítésére vagy az erre irányuló megbízás kiadására feljogosított e joga alapján – a zálogtárgy tulajdonosa helyett és nevében eljárva – jogosult a zálogtárgy tulajdonjogának átruházására. Ha a zálogtárgy nincs a birtokában, az értékesítés céljából annak kiadását kérheti. A zálogtárgy értékesítése előtt a kötelezettet értesíteni kell az értékesítés módjáról, helyéről és idejéről. A zálogtárgy értékesítésének bevétele a jogosultat illeti meg, de köteles a kötelezettel elszámolni, és a követelését, annak járulékait, valamint az értékesítéssel kapcsolatos költségeket meghaladó bevételt kiadni.

Semmis a zálogjog megszűnése előtt kötött az a megállapodás, amely a jogosultat az elszámolási kötelezettség alól mentesíti.

Azaz ha a zálogjog tárgyának értékesítéséből származó bevétel meghaladta a jogosult követelésének az ahhoz kapcsolódó járulékokkal, valamint az értékesítés költségeivel növelt összegét, akkor a fennmaradó összeget a kötelezettnek ki kell adni. Így ha egy 500 000 Ft összegű, 1 évre évi 20%-os kamattal felvett kölcsönt egy 1 000 000 Ft értékű gyémántköves platinagyűrű biztosított zálogtárgyként, s a kölcsönt a kötelezett nem fizette meg, s a jogosult a zálogtárgyat 1 000 000 Ft összegben érvényesítette úgy, hogy az árverés költsége 50 000 Ft volt, akkor a kötelezettnek a jogosult köteles 350 000 Ft-ot megfizetni, hiszen: 1 000 000 Ft bevétel – 500 000 Ft követelés – 100 000 Ft kamat (20%) – 50 000 Ft árverési költség = 350 000 Ft fennmaradó összeg.

82 Ha a zálogtárgy tulajdonosa, valamint a követelés kötelezettje (személyes kötelezett) különböző személy és a jogosult a zálogtárgyból kielégítést kapott, a zálogjog megszűnik, a követelés pedig egyéb biztosítékaival együtt a kielégítés erejéig a tulajdonosra száll át. Ha a jogosultat egyébként nem a személyes kötelezett elégíti ki, a zálogjog a követelés, illetőleg a kielégítés alapján keletkező megtérítési igény erejéig a kielégítő személyre száll át. Ez a személy követelheti a zálogtárgy átadását, illetőleg a zálogjognak javára való bejegyzéséhez szükséges nyilatkozat kiadását. Szintén a zálogjog járulékos jellegét támasztja alá az is, hogy a zálogjog megszűnik, ha a követelés megszűnik, vagy a zálogjog átruházása nélkül átszáll, kivéve, ha a törvény rendelkezése értelmében a zálogjog a megtérítési követelés biztosítására fennmarad. Megszűnik a zálogjog abban az esetben is, ha a zálogjogosult a zálogtárgy tulajdonjogát; vagy a zálogtárgy tulajdonosa a zálogjoggal biztosított követelést megszerzi, a zálogjog azonban – ha a követelést megszerző tulajdonos nem személyes kötelezett – a rangsorban hátrább álló zálogjogosultak irányában fennmarad. A zálogjog megszűnik, ha törvény a végrehajtási vagy más eljárás körében így rendelkezik.

A zálogjog megszűnik akkor is, ha a zálogtárgy elpusztul. Ha a zálogtárgy elpusztulásáért vagy értékcsökkenéséért a tulajdonos felelős, továbbá, ha a zálogtárgyat biztosítékadási kötelezettség alapján kötötték le, és a kárért a jogosult nem felelős, a tulajdonostól, illetőleg a biztosíték adására kötelezettől megfelelő új zálogtárgyat vagy az értékcsökkenésnek megfelelő további fedezetet lehet követelni. A zálogtárgy elpusztulásának, illetőleg értékcsökkenésének pótlására szolgáló biztosítási összeg, kártérítés vagy más érték a zálogtárgy helyébe lép, illetőleg a zálogfedezet kiegészítésére szolgál. Jelzálogjog esetében mind a tulajdonos, mind a jogosult ennek az értéknek a zálogtárgy helyreállítására fordítását követelheti. Ha a zálogtárgyat károsodás elhárítása érdekében értékesítik, a vételár a zálogtárgy helyébe lép. Az értékesítéshez - ha ennek elháríthatatlan akadálya nincs - a tulajdonos beleegyezése szükséges.

A zálogjog leggyakoribb, s leginkább ismert esete a jelzálogjog. Jelzálogjog esetén a zálogtárgy a zálogkötelezett birtokában marad, aki jogosult a dolog rendeltetésszerű használatára, hasznosítására, köteles azonban annak épségét megőrizni. Ha a kötelezett vagy harmadik személy a zálogtárgy épségét veszélyezteti, a jogosult kérheti a veszélyeztető cselekmény megtiltását és a veszély elhárításához szükséges intézkedések elrendelését. Nem lehet jelzálogjogot alapítani a dolog egy részén, közös tulajdonban álló dolognak a kötelezett tulajdonában lévő egész tulajdoni illetősége azonban zálogba adható. Ingatlan esetében jelzálogjog csak az ingatlan-nyilvántartásban önálló egységként nyilvántartott egész ingatlanra, illetőleg annak a kötelezett tulajdonában lévő egész tulajdoni illetőségére létesíthető. Ingatlant csak jelzálogjog alapítása útján lehet elzálogosítani. Ingatlanra vonatkozó jelzálogjog alapításához az erre irányuló szerződésen felül a jelzálogjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése szükséges.

Ingatlan jelzálog esetén a Ptk. 2010. nyári módosítása tilalmat vezetett be a deviza-alapú kölcsönök tekintetében: azaz deviza alapon kötött kölcsönszerződés (kivételesen lízing) biztosítására tilos ingatlan jelzálogot kötni.

Más dolgot terhelő jelzálogjog alapításához – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a zálogszerződés közjegyzői okiratba foglalása és a jelzálogjognak a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál külön törvény rendelkezései szerint vezetett nyilvántartásba (zálogjogi nyilvántartás) való bejegyzése szükséges. Ha a zálogjog több zálogtárgyat terhel, továbbá, ha a zálogtárgy egyedi megjelölése nem lehetséges, a zálogtárgy, illetve a zálogtárgyak köre fajta és mennyiség szerint vagy körülírással is meghatározható. A fenti nyilvántartásokba történő bejegyzésben – a nyilvántartásra irányadó szabályok szerinti egyéb adatok mellett – fel kell tüntetni a követelés összegét (jövőbeli követelések esetén a biztosítani kívánt legmagasabb összeget), valamint annak járulékait, ez utóbbiak a zálogszerződés tartalmára utalással is

83 megjelölhetők. A követelés csökkenése vagy megszűnése a bejegyzés tartalmára tekintet nélkül kihat a zálogjogra.

A tulajdonos az ingatlan-nyilvántartásban azt is feljegyeztetheti, hogy az ingatlant egy éven belül a feljegyzésben meghatározott összegnél nem nagyobb összeg erejéig jelzálogjoggal kívánja megterhelni. Ha a jelzálogjog bejegyzését a feljegyzésben meghatározott határidő alatt kérik, a bejegyzett jelzálogjog a feljegyzés rangsorban elfoglalt helyéhez (ranghely) igazodó ranghelyet kap (ranghely fenntartása).

A zálogjogi nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog tárgya lehet – a rendelkezési jog megszerzésétől függő hatállyal – olyan dolog is, amelyre a zálogkötelezett a zálogszerződés megkötése után szerez rendelkezési jogot. Az ilyen zálogjog ranghelyét a bejegyzésének időpontja határozza meg, e szabályra azonban nem lehet hivatkozni azzal szemben, akinek javára a rendelkezési jog korábbi jogosultja alapított zálogjogot.

A zálogjogi nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog megszűnik, ha a zálogtárgyat kereskedelmi forgalomban vagy rendes gazdálkodás körében jóhiszemű vevő részére értékesítik. Megszűnik továbbá abban az esetben is, ha a jóhiszemű vevő a mindennapi élet szokásos tárgyai körébe tartozó dolog tulajdonjogát visszterhesen szerzi meg.

Ha a felek olyan követeléseket biztosítanak jelzálogjoggal, amelyek a zálogszerződésben meghatározott jogviszonyból vagy jogcímen keletkeznek, illetve keletkezhetnek, a bejegyzésnek a jogviszonyt vagy jogcímet és azt a legmagasabb összeget is tartalmaznia kell, amelyen belül a zálogjogosult a zálogtárgyból kielégítést kereshet (keretbiztosítéki jelzálogjog). Ha a jogviszonyba új kötelezett lép a keretbiztosítéki jelzálogjog a jogviszonyból korábban létrejött követeléseken felül azoknak a követeléseknek is biztosítékául szolgál, amelyek a jogviszonyból az új kötelezett terhére keletkeztek.

A jelzálogjog megszűnik akkor is, ha a követelés elévül.

A zálogjog másik esete az úgynevezett kézizálogjog. Kézizálogjog létrejöttéhez az erre irányuló zálogszerződésen felül a zálogtárgy átadása is szükséges. Az átadás harmadik személy (zálogtartó) kezéhez is történhet. Kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen akkor is lehet zálogjogot szerezni, ha az, aki a zálogtárgyat adta, nem volt tulajdonos. Kézizálogjog sem a dolog egy részén, sem annak tulajdoni illetőségén nem szerezhető. Nem lehet kézizálogjog tárgya olyan dolog sem, amelyre vonatkozóan ezt jogszabály kizárja. A kézizálogjog jogosultja a zálogtárgyat köteles épségben megőrizni, és a zálogjog megszűnésekor azt a zálogkötelezettnek visszaadni, azonban a jogosult zálogtárgyat külön rendelkezés hiányában nem használhatja, és nem hasznosíthatja, de természetes hasznait jogosult és köteles beszedni. A hasznok elsősorban a szükséges költségek fedezésére szolgálnak. A jogosult a hasznokról elszámolni köteles. Ha a zálogtárgy állagának romlásától vagy értékének lényeges csökkenésétől lehet tartani, a kötelezett vagy a tulajdonos más megfelelő biztosíték felajánlása mellett a zálogtárgy visszaadását kérheti.

A kézizálogjog megszűnik, ha a kézizálogjog jogosultja a zálogtárgyat a tulajdonosnak visszaadja. Megszűnik akkor is, ha a jogosult a birtokából akaratán kívül kikerült zálogtárgyat egy éven belül nem szerzi vissza, és evégből bírósághoz sem fordul.

A zálogjog másik fő köre a vagyont terhelő zálogjog. A jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vagyonának egészén vagy annak önálló gazdasági egységként működtethető részén (vagyon) az ezt alkotó dolgok, jogok és követelések (vagyontárgy) meghatározása nélkül - a zálogszerződés közjegyzői okiratba foglalásával és a zálogjognak a zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzésével - vagyont terhelő zálogjog alapítható. Ez a zálogjog a zálogszerződés megkötése után a kötelezett vagyonába kerülő vagyontárgyra is kiterjed, attól az időponttól kezdve, hogy azon a kötelezett rendelkezési jogot szerez, megszűnik azonban, ha a vagyontárgy a kötelezett vagyonából kikerül.

84 A vagyont terhelő zálogjog jogosultja a kielégítési jogának megnyíltával a zálogkötelezett vagyonából a vagyon egységének fenntartása mellett kereshet kielégítést, de a vagyont terhelő zálogjogot a zálogkötelezetthez intézett írásbeli nyilatkozattal az abban meghatározott vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá is átalakíthatja. Az átalakító jognyilatkozat az általa létesítendő zálogjogok létrejöttéhez a zálogszerződésen felül szükséges további feltételeket nem pótolja. Vagyont terhelő zálogjoga, illetve az átalakító jognyilatkozattal létesített zálogjoga alapján a jogosult a vagyont terhelő zálogjog bejegyzésének időpontja szerinti ranghelyen gyakorolhatja kielégítési jogát. A vagyont terhelő zálogjogra egyebekben a jelzálogjog szabályait kell alkalmazni.

A zálogjog következő fő esete, ha a zálogjogot valamely követelésen határozzák meg.

Jogon vagy követelésen az erre irányuló szerződéssel alapítható zálogjog. E zálogjog a zálogkötelezett javára jövőben keletkező jogokra és követelésekre is kiterjedhet. A zálogjog tárgyát képező jogok vagy követelések körülírással is meghatározhatók. Ha a jog vagy követelés fennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítja, a zálogjog az e nyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre. Zálogjog osztható követelés meghatározott részén is keletkezhet.

Végül a Ptk. ismeri az önálló zálogjog esetét is, amikor is még nem áll fenn semmilyen követelés, azonban a későbbi követelések hatékonyabb és gyorsabb biztosítása érdekében a jogosult valamely dolgon zálogjogot alapítson. Zálogjog úgy is alapítható, hogy az a zálogtárgyat személyes követelés nélkül terhelje. Ilyen esetben a zálogjogosult – a zálogszerződésben meghatározott összeg, valamint annak járulékai erejéig – kizárólag a zálogjoggal terhelt zálogtárgyból kereshet kielégítést. Az önálló zálogjog átruházható. Az önálló zálogjog – ranghelyének megtartása mellett – követelést biztosító zálogjoggá, ez utóbbi pedig önálló zálogjoggá a felek erre irányuló megállapodásával – ha a zálogjogot a nyilvántartás tartalmazza, úgy a megállapodáson felül a nyilvántartásba történő bejegyzésével – átváltoztatható. Az átváltoztatáshoz nincs szükség a rangsorban azonos vagy hátrább álló zálogjogosultak hozzájárulására. c) Jogok átruházása, engedmény Napjainkban egyre elterjedtebb, hogy a felek valamilyen követelés átruházását, engedményezését kötik ki szerződési biztosítékként. Az engedményezés, mint biztosíték tipikusan a pénzintézetek által nyújtott kölcsönök fedezetét szolgálhatja. d) A bankgarancia A szerződés teljesítésének a gazdasági életben egyre gyakoribbá váló biztosítéka a bankgarancia, amely alapján a bank kötelezettséget vállalhat arra, hogy meghatározott feltételek – így különösen bizonyos esemény beállta vagy elmaradása, illetőleg okmányok benyújtása – esetében és határidőn belül a kedvezményezettnek a megállapított összeghatárig fizetést fog teljesíteni.

A garancia csak megszabott határidő (ún. bankgarancia-futamidő) lejárta előtt vehető igénybe, e határidő lejártával a bank kötelezettségvállalása is megszűnik.

A bank csak az előre megállapított összeghatárig teljesít, akkor is, ha a jogosult alapjogviszonyból fakadó követelése ennél magasabb. A bankgarancia nem banki kezesség, mivel a banki kezesség egy járulékos mellékkötelezettség, addig a bankgarancia egy külön díj által a bank által szerződésben vállalt kötelezettség, amely független az alapjogviszonyból. e) A kezesség A kezesség a kötelem megerősítését célzó személyi biztosíték, amely a rendeltetését azáltal tölti be, hogy az adós kötelezettségének teljesítésére más is kötelezettséget vállal.

Kezességi szerződéssel a kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett

85 nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni. Kezességet csak írásban lehet érvényesen vállalni.

A kezesség mindig az alapügylet (főkötelem) hitelezője és a kezes közötti ingyenes kötelmi szerződéssel jön létre.

A kezesség járulékos mellékkötelezettség, amely érvényes főadósságot feltételez. A kezesség mértékében is igazodik a főkötelemhez. A kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen elvállalásakor volt, de enyhébb lehet. A kezesség kiterjed az elvállalása után esedékessé váló mellékszolgáltatásokra, feltéve, hogy ezek kikötéséről a kezes tudott. A járulékosság megmutatkozik abban is, hogy a kezes a hitelezővel felhozhatja, érvényesítheti mindazon kifogásokat, amelyek a kötelezettet megilletik a hitelezővel szemben. Így élhet beszámítási, illetve elévülési kifogással is.

Azaz, ha a hitelező 100 000 Ft-ot követelhet az adóstól, az adós azonban nem fizet, de a hitelezőtől egy másik jogviszonyból 80 000 Ft-ot követelhet, akkor a kezes a fenti, 80 000 Ft összegű beszámítási kifogását felhozhatja a hitelezővel szemben, azaz, nem 100 000, hanem csak 20 000 Ft-ot köteles neki megtéríteni.

A főkötelezettség megszűnésével a kezesség is megszűnik. Kezesség esetén a jogosult amúgy sem követelhet többet, mint amennyi tartozása még a kötelezettnek fennáll.

Azaz, ha a hitelező 100 000 Ft kölcsönt adott az adósnak, aki ebből 40 000 Ft-ot már visszafizetett, a kezestől nem 100 00, hanem csak 60 000 Ft követelhető.

A kezességnek több fajtáját különböztetjük meg. Elsőként a készfizető kezesésgről szólok, amely a jogosult számára nagyobb biztonságot nyújt azzal, hogy a kezes a sortartás kifogására nem hivatkozhat, azaz, ha a kötelezett nem teljesít, a jogosult dönthet arról, hogy a követelését a kötelezettel vagy a kezessel szemben érvényesíti-e, így egy sorban áll a kötelezettel, s egy esetleges perben egyetemleges elmarasztalásnak lehet helye. Készfizető kezesség külön megállapodással, a kárért való felelősséghez kötődő kezesi jogviszony létesítésével keletkezik. Bankkezesség esetén a bank mindig készfizető kezes.

A következő speciális fajta az, amikor készfizető kezesség hiányában van egyetemlegesség. Erre akkor kerülhet sor, ha ugyanazért a kötelezettségért többen egyidejűleg vagy egymásra való tekintet nélkül vállalnak kezességet. Ebben az esetben elsődlegesen a kötelezett vagyona szolgál a követelés alapjául, az egyetemlegesség csak az egy sorban lévő kezesek egymás közötti kapcsolatában érvényesül.

Amennyiben a kezes a jogosultat kielégíti, a követelés az azt biztosító és a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogokkal, valamint a végrehajtási joggal együtt reá száll. Azaz: a teljesítő kezes a jogosult helyébe lép, teljesítésével annak törvényi engedményese lesz.

Ellenőrző kérdések: 1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

Határolja el egymástól a nemlétező, az érvénytelen és a hatálytalan szerződéseket!

Határozza meg a megtámadhatóság, megtámadás és a semmisség fogalmát!

Mutassa be az akaratban fellelhető megtámadási okokat!

Mutassa be a célzott joghatás hibájában felmerülő megtámadási okokat!

Mutassa be az akarathibából fakadó semmisségi okokat!

Mutassa be a szerződési nyilatkozat hibáiból fakadó semmisségi okokat!

Mutassa be a célzott joghatás hibájából fakadó semmisségi okokat!

86 8. Mutassa be az érvénytelenség jogkövetkezményeit!

9. Mutassa be a foglalót és a jogvesztés kikötését!

10. Mutassa be a kötbért!

11. Mutassa be az óvadékot,a jogok átruházását,az engedményt, a bankgaranciát és a kezességet!

12. Mutassa be a zálogjogokat!

87

7.

A szerződés módosítása, megszüntetése. A szerződés teljesítése, a teljesítés helye, ideje, módja

a) A szerződés módosulása és módosítása Módosulás alatt – szűkebb értelemben – a felek szándékán kívül álló olyan jogi tényeket értünk, amelyek a szerződést valamely lényeges elemében megváltoztatják. Módosítás pedig az az akaratlagos magatartás, amely a felek akaratából – ideértve az egyik fél igényére történő bírói módosítást is – vezet ugyanezen eredményre.

1. A szerződés módosulása a) Módosulás az alanyi kör tekintetében Alanyváltozásról akkor beszélünk, ha a szerződés alanyainak körében utóbb, a szerződéskötést követően kerül sor változásra. E változás leggyakrabban a felek közös akarata folytán állhat be: kétpólusú kötelmeknél a jogosult a követelését másra engedményezheti, a kötelezett helyébe tartozásátvállalás folytán – a jogosult hozzájárulásával – harmadik személy léphet. A többalanyú kötelmek nyitott konstrukciója pedig eleve széles teret enged az alanyi kör módosulásának. b) Módosulás a szerződés tárgyában A szerződés tárgyában való módosulás egyik lehetséges esete az úgynevezett vagylagos kötelem (obligatio alternativa).

Vagylagos kötelemről akkor beszélünk, ha a felek szerződésükben két vagy több szolgáltatást úgy kötöttek ki, hogy ezek közül valamelyik fél határozhatja meg, hogy melyiket kell teljesíteni.

A választás az erre jogosult félnek a szerződő partneréhez intézett egyoldalú, címzett jognyilatkozatával történik. A választási jogával élő fél tehát egyoldalú alakító jogával (hatalmasság) élve a szerződés tárgyát úgy „módosíthatja”, hogy az eredetileg lehetséges szolgáltatásra vonatkozó kötelezettség ezután pusztán a kiválasztott szolgáltatásra koncentrálódik. Így ha egy szerződésben azt kötötték ki, hogy a vevő választhat, hogy a teljesítési határnapon OTP vagy Richter részvényeket kíván vásárolni, az vagylagos szolgáltatásnak tekinthető. Ugyanis a megjelölt vásárlási napon a vevő maga dönti el, hogy mely részvényt veszi meg, s a szerződés alapján ezzel kapcsolatban az eladóval nem kell megállapodnia. Így nyilatkozata egyoldalú, s címzett, hiszen azt az eladónak küldte. c) Módosulás a szerződés tartalmában A feleknek a szerződés megkötésekor az objektíve lényeges és a bármelyikük által lényegesnek tartott kérdésekben meg kell állapodniuk, ennek hiányában a szerződés nem jön létre közöttük. A szerződés tartalmát a feleket terhelő kötelezettségek és az őket megillető jogosultságok összessége teszi ki. Nem véletlen, hogy a jogügyletek módosulásának és módosításának legszélesebb és legszínesebb skáláját e körben fedezhetjük fel.

A módosítás elvileg bármely tartalmi elemre vonatkozhat, s bár a leggyakoribb az akarategységben történő változtatás, a bíróság (kivételes esetben a jogszabály) általi módosítási lehetőségekről sem szabad megfeledkezni. Így például a felek közös elhatározással módosíthatják a kialkudott vételárat, megállapodhatnak részletfizetésben, módosíthatják a vételár kiegyenlítésének határidejét is. d) Módosulás a szerződés jogcímében

88 A Ptk. szabályai szerint a felek – kizárólag közös megállapodással, tehát módosító szerződés útján – megváltoztathatják a kötelem jogcímét is.

2. Módosítás a felek akaratnyilatkozata alapján A szerződések módosításának kétségkívül leglényegesebb módja a felek akaratából történő módosítás. a) Szerződésmódosítás – szerződés útján A Ptk. szerint „[h]a jogszabály kivételt nem tesz, a felek közös megegyezéssel módosíthatják a szerződés tartalmát, vagy megváltoztathatják kötelezettségvállalásuk jogcímét.”

A szerződési szabadság és a felek autonómiájának elvéből következik, hogy a közöttük levő kötelmi jogviszonyt elsősorban egyező akarattal módosíthatják. A módosító szerződés létrehozása ugyanolyan módon történik, mint bármely más szerződésé, rá ugyanazon szabályok vonatkoznak, mint a kötelemalapító szerződésre. Így ha a szerződésre a Ptk. alakszerűségi követelményeket állapít meg, akkor a módosító szerződés is ugyanolyan alakban kötendő, mint az eredeti, módosítani kívánt szerződés. A módosító szerződés is megkívánja a felek akarategységének meglétét, így a másik fél kifejezett elfogadó nyilatkozata hiányában a módosító szerződés nem jön létre.

A szerződési biztosítékok körében jelezni kell, hogy a zálogkötelezett beleegyezése nélkül a zálogkötelezett vagy a kezes terhei a módosító szerződéssel nem válhatnak súlyosabbá.

Azaz ha felek megállapodnak abban, hogy a kölcsön kamatát évi 10-ről évi 10,50%-ra emelik, ez az emelés csak akkor módosítja a kezes kötelezettségvállalásának a mértékét, ha ebbe a kezes is beleegyezett. b) Az egyezség Az egyezség sajátos szerződés-, illetve kötelemmódosító jogügylet. A Ptk. szerint „[a] szerződést egyezséggel is lehet módosítani. Egyezség esetén a felek a szerződésből eredő vitás vagy bizonytalan kérdéseket közös megegyezéssel úgy rendezik, hogy kölcsönösen engednek egymásnak.” Az anyagi jogi egyezség fogalmi elemei a következők: - a felek között már fennálló szerződési (vagy egyéb kötelmi) kapcsolat; - ennek tartalmában tisztázatlan vagy bizonytalan, többféleképpen értelmezhető – tehát vitatható – elemek; - a felek között létrejövő megegyezés, konszenzus, és ennek eredményeként - olyan új, közös álláspont, amelyben a felek mindegyike engedett eredeti álláspontjából, és a bizonytalanság így eloszlott.

Az egyezség esetén a Ptk. sajátos megtámadási szabályt mond ki azzal, hogy „[ä]z egyezséggel való szerződésmódosítás érvényességét nem érinti a feleknek olyan körülményre vonatkozó tévedése, amely közöttük vitás volt, vagy amelyet bizonytalannak tartottak. Ez arra az esetre is áll, ha az egyezség megkötése után előkerült bizonyítékokkal a vitát vagy a bizonytalanságot el lehetett volna hárítani.” Ez csak a tévedésre való hivatkozást zárja ki a megtámadási okok közül, azonban természetesen az egyéb megtámadási okok alapján el lehet érni az egyezség érvénytelenségét.

A Ptk.-n kívüli anyagi jogi egyezséget jelent a cégjog körében bemutatásra kerülő, a csődeljárás, vagy a felszámolási eljárás során az adós és a hitelezők közötti csődegyezség, illetve felszámolás során kötött egyezség.

89 Az anyagi jogi egyezségen kívül a magyar magánjog ismeri a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben szabályozott eljárásjogi egyezség kategóriáját is, amelyről röviden a Jogi ismeretek stúdium keretében szóltam. c) Az egyoldalú jognyilatkozat, mint alakító jog A magyar polgári jog bizonyos esetekben kivételesen elismeri az egyoldalú nyilatkozat jogviszonyt (itt kötelmet) módosító erejét. Az alakító jog (hatalmasság) gyakorlója a jogosított egyoldalú jognyilatkozatával jogviszonyt létesíthet, módosíthat, illetve szüntethet meg.

Ilyen alakító jog például a már bemutatott vagylagos kötelem (obligatio alternativa), amikor is a jogosult választhat a szolgáltatás tárgyai közül. Szintén egyfajta alakító jog az adásvétel körében bemutatásra kerülő vételi jog (opció) lehetősége, amikor is a vételi jog jogosultja egyoldalú jognyilatkozatával, az eladó beleegyezése nélkül létrehozhatja az adásvételi szerződést. d) A bíróságok szerződésmódosító jogköre A Ptk. szerint „[a] bíróság módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti.”

A fentiek szerint tartós jogviszonyok esetében a bíróság csak kivételesen, a következő konjunktív feltételek együttes fennállása esetén módosíthatja a szerződést: - a felek között fennálló tartós jogviszony, - a szerződéskötést követően beálló, - jelentős változás, mely - valamelyik fél lényeges, jogos érdekét sérti.

Tartós jogviszony például egy vállalkozási, megbízási egy tartási, vagy akár egy hosszabb távú bérleti jogviszony is tartós jogviszonynak minősül. Ezek esetében kerülhet sor a fenti feltételek mellett a szerződés bírói módosítására. Így például ha valaki 15 évre kötött bérleti szerződést az irodájára egy korábban kevésbé frekventáltnak számító helyen, ám az a környék jelentős ingatlan-beruházásai miatt kiemelt körzetté vált, akkor elvileg helye lehet a szerződés módosítása iránti kérelemnek.

A szerződés bírói módosítására kerül sor abban a – jelen fejezetben már ismertetett – esetben, amikor a bíró az érvénytelenség jogkövetkezményeit orvosolja.

A Polgári törvénykönyv a gazdálkodó szervezetek szerződéskötési kötelezettsége alá eső ügyekben megadja a bíróságnak azt a jogot, hogy – egyéb jogosítványai mellett – a már megkötött vagy létrehozott szerződést módosítsa. Hasonló szabályokat tartalmaz a Ptk. az előszerződések körében.

Ha a jogszabály a hatályba lépése előtt megkötött szerződést módosítja, a Ptk. lehetővé teszi, hogy ha a szerződés megváltozott tartalma bármelyik fél lényeges jogos érdekeit sérti, a fél kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását, vagy – ha jogszabály másképpen nem rendelkezik – a szerződéstől elállhat.

A polgári jog szabályai szerint a szerződésszegés miatt kialakult jogvitákban a bíróságot megilleti az a jog, hogy például részletfizetés engedélyezésével módosítsa az eredeti szerződést. A Ptk. azt is lehetővé teszi, hogy a túlzott mértékű foglalót, kötbért, kamatot, bánatpénzt mérsékelje a bíróság.

90 e) Jogszabályi módosítás lehetőségei a Ptk.-ban és más törvényekben A Ptk. igyekszik szűkre szabni a szerződések módosítása során a jogszabályok szerepét.

Mint az előbbiekben jeleztem, a hatályos polgári jog szerint „[j]ogszabály a hatályba lépése előtt megkötött szerződések tartalmát csak kivételesen változtathatja meg. Ha a szerződés megváltozott tartalma bármelyik fél lényeges jogos érdekeit sérti, a fél kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását, vagy – ha jogszabály másképpen nem rendelkezik – a szerződéstől elállhat.” f) Az emberi és a társadalmi körülmények módosító hatása E körben a jogosult vagy a kötelezett halálát emelhetjük ki, amely az örökléssel járó jogutódlás miatt végső soron a szerződés alanyainak megváltozása iatti módosuláshoz vagy módosításhoz vezet.

b) A szerződés megszűnése – teljesítés nélkül A szerződések megszűnésének rendszerinti esete az, ha a felek a szerződést tartalmának megfelelően teljesítik. Előfordulhat azonban, hogy a szerződés teljesítés nélkül szűnik meg.

A következőkben ennek főbb eseteit tekintjük át.

1. A szerződés megszüntetése kétoldalú nyilatkozat útján: megszüntető és felbontó szerződés A Ptk. szerint a felek a szerződést közös megegyezéssel megszüntethetik vagy felbonthatják.

A megszüntető szerződés a felek olyan kétoldalú jognyilatkozata, amely a szerződést a jövőre nézve (ex nunc hatállyal) szünteti meg. A szerződés ilyenkor csupán a jövőre nézve szűnik meg. Ha tehát a megszűnést megelőzően bármelyik fél már valamilyen szolgáltatást teljesített, partnere köteles ennek ellenértékét megtéríteni.

A felbontó szerződés ezzel szemben olyan kétoldalú jognyilatkozat, amellyel a felek szerződésüket annak keletkezésének idejére visszaható (ex tunc) hatállyal számolják fel.

Ebben az esetben a szerződést úgy kell tekinteni, mintha létre sem jött volna, a már teljesített szolgáltatások pedig visszajárnak. Így például ha egy megbízási jogviszony megszüntetése esetén csak a megszüntető szerződésben megjelölt időponttal szűnik meg a szerződés. Ezzel szemben ha egy adásvételi szerződést még az adásvételi szerződést felbontják, akkor úgy kell tekinteni, mintha a szerződés létre sem jött volna. Ha már az árut vagy a vételárat átadták, akkor ezeket értelemszerűen vissza kell adni.

Vannak olyan szerződések, amelyek felbontása fogalmilag kizárt, ugyanis irreverzibilis jogügyletről van szó. Ezek körébe tartoznak azon szerződések, ahol a szolgáltatás valamely dolog használata (bérlet, használat, haszonélvezet), amely nem tehető meg nem történtté.

Hasonló a helyzet a munka végzésével járó szerződéseknél (megbízási szerződés, vállalkozási szerződés), illetve a megélhetést szolgáló kötelmeknél (tartási, életjáradéki szerződés). Ezeket felbontani nem lehet, csak megszüntetésükre kerülhet sor.

Ha jogszabály vagy a felek megállapodása a szerződés érvényességét megszabott alakhoz köti, az ilyen szerződés megszüntetésére vagy felbontására is csak ugyanezen formai követelmények érvényesítése mellett kerülhet sor. Azonban nem lehet érvénytelennek tekinteni a megszabott alak mellőzésével történt megszüntetést vagy felbontást, ha az annak megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött.

91 Az ingatlan adásvételi szerződést a Ptk. írásbeli szerződésként rögzíti. Amennyiben azonban a vevő visszaadja az ingatlant, az eladó visszaadja a vételárat, s döntésüket valós, konszenzuson alapuló akaratukból hozták, akkor az írásbeli forma mellőzésével is felbontottnak kell tekinteni az adásvételi szerződést.

2. A szerződés megszűnése egyoldalú jognyilatkozat alapján: felmondás, illetve elállás útján a) Felmondás A felmondás a másik félhez intézett egyoldalú, címzett jognyilatkozat, amely a szerződést a jövőre nézve szünteti meg. A szerződés így felmondás esetén ex nunc hatállyal szűnik meg, a már teljesített szolgáltatásokért ellenszolgáltatás jár, az ellenszolgáltatással nem fedezett szolgáltatás pedig visszakövetelhető.

A felmondási jog egyaránt alapulhat szerződésen és jogszabályon. Oka szerint megkülönböztethetjük a rendes és a rendkívüli felmondást. A rendes felmondást a polgári jogban – a munkajoggal ellentétben, ahol minden felmondást indokolni kell – jellemzően nem kell megindokolni, azonban annak hatálya nem a közléskor, hanem egy meghatározott időtartam (az úgynevezett felmondási idő) elteltét követően szűnik meg. A rendes felmondás általában a határozott idejű, tartós jogviszonyokhoz kötődik. A rendkívüli felmondást a polgári jogban jellemzően indokolni kell, ugyanis csak törvényben vagy szerződésben meghatározott esetekben – jellemzően a az egyik fél súlyos szerződésszegése esetén – kerülhet sor az alkalmazására. A rendkívüli felmondás általában azonnali hatályú, nem kapcsolódik hozzá felmondási idő, s sok esetben szankciós jellegű. Így például a határozatlan idejű megbízási szerződésnél mind a megbízót, mind a megbízottat megilleti a rendes felmondás joga. Azaz: bármelyik fél megszüntetheti a szerződést felmondó nyilatkozatával. A szerződés megszűnése azonban nem a közléssel áll be, hanem kötelező felmondási idő letelte után kerül erre sor. Amennyiben azonban valamely fél lényeges szerződési kötelezettségét súlyosan megszegi, a Ptk. lehetőséget ad a szerződés rendkívüli, a közléssel azonnali hatályú megszüntetésére. b) Elállás Az elállás a másik félhez címzett egyoldalú nyilatkozat, amely a szerződést ex tunc (visszaható) hatállyal számolja fel. Az elállás eredményeként a szerződéskötés előtti állapotot kell helyreállítani (in integrum restitutio) oly módon, mintha a felek a szerződést meg sem kötötték volna Értelemszerűen az úgynevezett irreverzibilis szerződéseknél elállásra nincs lehetőség.

Az elállási jog alapulhat jogszabályon és szerződésen is. A jogszabályon alapuló elállás körében kell szólni az úgynevezett objektív elállásról, amikor a Ptk. rendelkezései alapján valamely fél, külön indokolás és szerződésszegés nélkül is elállhat a szerződéstől. A jogszabályon alapuló elállás másik esete a szubjektív elállás, amelyre a magyar polgári jog valamely szerződésszegés esetén ad lehetőséget.

Elállási jogot szerződés is alapíthat. Nem ritka azonban, hogy ezen elállási jog fejében ellenértéket – jellemzően bánatpénzt – is kikötnek a felek. A bánatpénz nem más, mint az egyik fél által a másik szerződő félnek azért adott vagy ígért vagyoni érték – általában pénzösszeg –, hogy ennek elvesztése illetve megfizetése fejében a bánatpénzt szolgáltató a szerződéstől indokolás nélkül elállhasson. Ebben az esetben az elállás jogszerű magatartás, mivel jellege szerint a kötelezettet megillető vagylagos felhatalmazottság (facultas alternativa): a kötelezett a bánatpénz elvesztésével, illetve megfizetésével megválthatja

92 teljesítési kötelezettségét. A bánatpénz abszolút kárátalány jellegű, azaz ebben az esetben a jogosult nem követelheti a bánatpénz mértékét meghaladó kárának megtérítését.

3. Közhatalmi aktusok (jogszabály, bírósági határozat, közigazgatási hatósági határozat) szerződésszüntető ereje A Ptk. szűk körben lehetővé teszi, hogy a szerződéseket jogszabály, bírósági határozat, kivételesen közigazgatási határozat is megszüntesse.

A bíróságok és a jogszabályok szerződésmegszüntető hatáskörére ugyanazokat lehet elmondani, mint a szerződések módosításánál. Míg azonban szerződést közigazgatási hatóság jellemzően enm módosíthat, megszüntetésére jogszabály (jellemzően törvény) alapján szélesebb körben nyílhat lehetősége. Így például a Gazdasági Versenyhivatal – amennyiben a gazdasági versenyt korlátozó vállalkozás jönne létre két vagy több gazdasági társaság összeolvadásából, egyesüléséből stb. – megtilthatja a fúziót, s ebben az esetben gyakorlatilag egyben fel is bontja a fúzió mögött álló szerződéseket.

4. Confusio A Ptk. szerint megszűnik a szerződés, ha ugyanazon személy lesz a jogosult és a kötelezett, ilyenkor a tartozás és a követelés egy kézben egyesül (confusio). A törvény értelmében a szerződés megszűnése a harmadik személy jogait és kötelezettségeit nem érinti.

Ilyen confusiora kerülhet sor, ha egy húsipari vállalat megvesz egy sertésüzemet,s az sertéstelep a húsüzembe beleolvad. Ha a sertésüzem még jogosan követelhetett volna a húsüzemtől pénzt, akkor ez a szerződés a beolvadással megszűnik.

5. A halál, mint szerződésszüntető körülmény A szerződő felek halálával rendszerint nem szűnik meg a szerződés. Vannak azonban olyan vagyoni jogok, kötelezettségek, amelyek nem szállnak át a jogutódokra, mert erősen tapadnak az eredeti jogosult, illetve a kötelezett személyéhez. Ezen esetekben a halál megszünteti a szerződést. A kötelezett halála esetén megszűnik az a szerződés, amelynek tekintetében a szolgáltatás csak személyesen volt teljesíthető (pl. művészi alkotás elkészítése).

Szintén megszűnik a szerződés a kötelezett halálával az ingyenes tartási szerződés, valamint a visszterhes tartási szerződés esetén akkor, ha a kötelezett haláláig nyújtott tartás a kapott ellenszolgáltatást elérte (fedezte). A jogosult halála pedig akkor szünteti a szerződést, ha az az ő eltartására irányult.

A halálhoz hasonló szerződésmegszüntető jogi tény a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági szervezet jogutód nélküli megszűnése.

6. A lehetetlenülés Ha a szerződés a megkötése után bekövetkezett valamely okból nem teljesíthető, lehetetlenülésről beszélünk.

A lehetetlenülés körében megkülönböztetjük a - jogi lehetetlenülést, amikor a szerződés teljesítése valamely jogi akadály miatt nem lehetséges; Erre kerülhet sor, ha a bérbe vett épületet – annak életveszélyes állapota miatt – az építéshatóság (kijelölt települési önkormányzat jegyzője) lebontatja.

- fizikai lehetetlenülést, ha a szolgáltatás tárgya megsemmisül, vagy egyéb okból elérhetetlenné válik,

93 - a gazdasági (értékbeli) lehetetlenülést, ha a szerződéskötés után, a szerződéskötéskor előre nem látható okok miatt bekövetkezett változások eredményeképpen a szerződést csak rendkívüli nehézségek vagy aránytalan áldozatok árán lehetne teljesíteni, s ezt a kötelezettől nem lehet elvárni; ebben az esetében – a korábban jelzettek szerint – sor kerülhet a szerződés bírói módosítására.

A lehetetlenülés jogkövetkezményei eltérőek attól függően, hogy a teljesítés meghiúsulása valamelyik félnek felróható-e vagy sem.

Objektív, azaz egyik félnek sem felróható lehetetlenülés esetén a szerződés megszűnik. Ha a szolgáltatás tárgyát vagylagosan határozták meg, akkor a szolgáltatás a megmaradt egy vagy több szolgáltatásra koncentrálódik. A lehetetlenülés következtében a szerződés a jövőre nézve (ex nunc hatállyal) szűnik meg, a már teljesített szolgáltatásokkal el kell számolni. A jogosult nem követelheti a lehetetlenül szolgáltatást.

Szubjektív (felróható) lehetetlenülés esetén pedig a jegyzetben később bemutatásra kerülő szerződésszegés következményeit kell alkalmazni.

A szerződések megszűnésének rendszerinti, ideális, de nem szükségképpeni módja a teljesítés. A szerződés a teljesítés létszakába lépve tölti be rendeltetését, azonban az nem mindig vezet a szerződés megszűnéséhez.

c) A teljesítés elvei: a reális teljesítés, az együttműködés és a tájékoztatás 1. A reális teljesítés A Ptk. szerint „[a] szerződéseket tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni. A szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában a) alkalmasnak kell lennie azokra a célokra, amelyekre más, azonos fajtájú szolgáltatásokat rendszerint használnak, és b) rendelkeznie kell azzal a minőséggel, illetve nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos fajtájú szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult elvárhat, figyelembe véve a szolgáltatás természetét, valamint a kötelezettnek, a gyártónak, az importálónak vagy ezek képviselőjének a szolgáltatás konkrét tulajdonságaira vonatkozó - különösen reklámban vagy az áru címkéjén megjelenő - nyilvános kijelentését, és c) alkalmasnak kell lennie a jogosult által meghatározott célra, ha azt a jogosult a szerződéskötés időpontjában a kötelezett tudomására hozta, és abba a kötelezett beleegyezett, valamint d) rendelkeznie kell a kötelezett által adott leírásban szereplő, és az általa a jogosultnak mintaként bemutatott szolgáltatásban lévő tulajdonságokkal.”

Polgári jogunk a szerződéses érdek tényleges kielégítésének elvét hirdeti. Csak olyan szolgáltatás képes a szerződés gazdasági céljának betöltését elősegíteni, amely megfelel a törvény, illetőleg a felek által megkívánt, előírt követelményének, feltételeknek. A jogosultnak elsődleges érdeke fűződik a tényleges teljesítéshez, valamint ahhoz, hogy e teljesítés szerződésszerű legyen.

2. Együttműködés A felek a szerződés teljesítésében együttműködésre kötelesek. Ez a szabály gyakorlatilag nem más, mint a polgári jog általános, a hatályos Ptk. 4. §-a (1) bekezdésével megállapított együttműködési alapelvének konkrétan a teljesítésre történő vonatkoztatása. Ez a kötelezettség a feleket természetesen minden polgári jogviszonyban terheli, továbbá a szerződés valamennyi létszakában is. Nem vitás azonban, hogy az együttműködési – és vele együtt a tájékoztatási – kötelezettség különösképp a szerződés létrehozatalához (megkötéséhez), valamint a teljesítés pillanatához vagy folyamatához kapcsolódik. A szerződés létrehozatalakor a szerződéskötés körülményeit illetően megfelelő gondossággal,

94 körültekintéssel kell a feleknek eljárniuk, a kötelezettnek pedig a szerződés teljesítése során az adott helyzetben általában elvárható magatartást kell tanúsítania. A jogosultnak természetesen ugyanilyen módon elő kell segítenie a teljesítést, hiszen az együttműködési kötelezettség őt is terheli.

3. Tájékoztatás Az együttműködés elvével szorosan összefügg a tájékoztatási kötelezettség kérdése is, amely tulajdonképpen a feleket széles körben terhelő együttműködési kötelezettség nevesített esete. A felek ugyanis kötelesek a szerződés teljesítését érintő minden lényeges körülményről egymást tájékoztatni. Így például a kötelezett köteles a szállított, átadott dolog tulajdonságai, adottságai tekintetében minden lényeges felvilágosítást, tájékoztatást megadni a másik fél számára ahhoz, hogy a szolgáltatás rendeltetésszerűen használható legyen.

Adott esetben az együttműködési, tájékoztatási kötelezettség teljesítésének elmaradása kártérítési igény érvényesítésére adhat alapot.

d) A teljesítés joghatásai – szerződésszerűség 1. A teljesítéshez fűződő joghatások A szerződésszerű teljesítés egyik legfontosabb következménye az, hogy az ellenérték esedékessé válik. Csak a megfelelő helyen és időben felajánlott teljesítéshez fűződnek joghatások. A megfelelő teljesítés kapcsán a kötelezett követelheti a kialkudott ellenértéket, ha pedig a jogszerűen felajánlott teljesítést a jogosult nem fogadja el, úgy szerződésszegést követ el, késedelembe esik. A dologszolgáltatással együtt járó szerződések – például az adásvétel, a csere, a vállalkozási szerződés – esetén a teljesítéssel, a tulajdonjoggal együtt a kárveszély is a másik félre száll át. Így ha egy személygépkocsi adásvételére kötök vevőként szerződést, akkor a gépjárműben keletkezett károkért attól az időponttól kezdve felelek, amikor a kereskedő (eladó) a gépjárművet a birtokomba adta.

A fenti főszabály alól több kivétel is van. Így a használati kötelmek (pl. bérlet) esetén a dolog átadásától kezdve a használó nem feltétlenül viseli a dologban bekövetkezett mindazon károkat, amelyek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni. Egy használati kötelem esetében azonban mindig a használót terheli a kárveszély viselése: ez a használati kötelem a lízing.

Azaz: ha a gépkocsit lízingelem (ebben az esetben – mint később látni fogjuk – a gépkocsi tulajdonosa továbbra is a lízingbe adó) a gépkocsiban keletkezett károk tekintetében annak ellenére viselem a károk bekövetkeztének veszélyét, hogy a járműnek nem vagyok a tulajdonosa.

2. A szerződésszerűség Csak a szerződésszerű teljesítéshez fűződnek maradéktalanul a fent említett joghatások. A teljesítés szerződésszerű, ha megfelel a törvényi és a szerződésben megállapított feltételeknek. Így a szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy azt rendeltetésének, illetőleg a szerződésben kikötött vagy egyébként a szerződéskötéskor a kötelezett által ismert célnak megfelelően lehessen felhasználni. Egyéb, kógens szabály is kötelező előírást tartalmazhat a szolgáltatásra vonatkozóan: így a dolog meg kell, hogy feleljen a reá irányadó szabványnak, minőségtanúsításnak.

95 Abban az esetben, ha a teljesítés nem felel meg a szerződésszerűség követelményeinek, akkor a szerződéssel a teljesítéssel nem szűnik meg, hanem új létszakaszba, a szerződésszegés létszakaszába lép.

e) A teljesítés helye (főszabály – kivételek) 1. A teljesítés helyéről általában A polgári jogban a jogügyletek szabályai – a szerződési szabadság alkotmányos elvéből is következően – túlnyomórészt diszpozitívak. Ez jelen esetben azt jelenti, hogy bár a Ptk. rendelkezik a teljesítés helyének megállapítása felől, ám e szabályok csak akkor lépnek életbe, ha a felek másként nem állapodtak meg.

2. Főszabály – kivételek A hatályos Ptk. szerint a teljesítés helye főszabály szerint a kötelezett lakóhelye, illetve székhelye, tehát a jogosultnak a szolgáltatásért érte kell mennie. Azonban ezzel kapcsolatban kiemelhetjük, hogy a gazdasági életben a Ptk. által főszabályként feltüntetett eset a szerződések többségében nem érvényesül, s inkább a kivéltelek alkalmazására kerül sor.

A Ptk. maga is több kivételt nevesít. Így nem a kötelezett lakóhelye, székhelye tekintendő teljesítési helynek, ha 1. jogszabály eltérően rendelkezik, 2. a szolgáltatás tárgyából vagy rendeltetéséből más következik, 3. a szolgáltatás tárgya a felek által ismert más helyen van.

A mindennapi élet és az ésszerűség is indokolja ezeket a rendelkezéseket. Bár a felek számára nyitva áll annak a lehetősége, hogy a teljesítési hely tekintetében eltérően állapodjanak meg, erre gyakran nincs lehetőség. Így például egy ingatlan bérbeadására vonatkozó szerződés teljesítési helye egyszerűen nem is lehet más, mint az adott ingatlan. Ugyanez a helyzet egy szolgalmi jog alapításánál, vagy egy lakás, épület felépítésére vonatkozó vállalkozási szerződésnél.

A pénztartozások teljesítésére vonatkozó főszabály, hogy eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában a jogosult lakóhelyén, illetőleg székhelyén kell teljesíteni.

Azaz míg a dologszolgáltatásért a jogosultnak „érte kell menni”, addig a pénzt a jogosulthoz el kell vinni, „a pénz házhoz jön”.

A gazdálkodó szervezetek által kötött szerződésekre is a főszabálytól eltérő rendelkezést ad a Ptk. Ha ugyanis a jogosult eltérően nem rendelkezik, a gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerződéseinél a teljesítés helye mindig a jogosult székhelye (telephelye), amennyiben pedig a teljesítés fuvarozó közbeiktatásával történik, a rendeltetési állomás.

Azaz, ha például egy lámpagyár – mondjuk a Rábalux Kft. – köt szerződést egy lámpák kereskedelmével foglalkozó másik kft.-vel (például a Holux Kft.-vel), akkor a teljesítés helye főszabály szerint a Holux Kft. székhelye, telephelye, ha pedig fuvarozót vesznek igénybe, akkor a Holux Kft. által megjelölt rendeltetési állomás, amely jellemzően a Holux Kft. valamely mintaboltja.

3. A teljesítés helye a dolog elszállítása esetén A teljesítési hely meghatározásának a dologszolgáltatások tekintetében lehet különös jelentősége. Gyakran előfordul, hogy a kötelezett és a jogosult lakóhelye nem ugyanabban a helységben található és az árut el kell szállítani. Ebben az esetben kiváltképpen a kárveszélyviselés miatt nem mindegy, hogy külön rendelkezés hiányában mit kell a teljesítés

96 helyének tekinteni, s például a szállítás során bekövetkezett olyan károk, amelyek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni, kit fognak terhelni.

A Ptk. ezel kapcsolatban rögzíti, hogy „[h]a a szolgáltatás tárgyát a kötelezett lakóhelyétől, illetőleg székhelyétől különböző helyre kell küldeni, s azt, vagy valamely közbeeső helyet nem kötöttek ki teljesítési helyként, a teljesítés azzal történik meg, hogy a szolgáltatás tárgyát a kötelezett elküldés, illetőleg elszállítás végett a jogosultnak, a szállítmányozónak vagy a fuvarozónak átadja. Fogyasztói szerződés esetében a teljesítés a fogyasztó részére való átadással történik meg.”

Ha a dolog elszállításáról a jogosult gondoskodik, akkor az kikerül hatalmából, így nem lenne indokolt az átadott, teljesített szolgáltatás tekintetében a kárveszély viselésével a kötelezettet sújtani. Hasonló a helyzet akkor, ha a dolgot elszállítás céljából fuvarozó, szállítmányozó veszi át. A fuvarozónak történő átadással szintén megtörténik a teljesítés, hiszen a fuvarozás közben bekövetkezett károkért a fuvarozó felelőssége speciális, az általános szabályoknál szigorúbb a Ptk. vonatkozó rendelkezései szerint. Azonban ha a felek mindegyike gazdálkodó szervezet, a teljesítés helye főszabály szerint a rendeltetési állomás.

Más a helyzet akkor, ha a kötelezett a dolgot saját szállítóeszközével, vagy megbízottja (de nem fuvarozó) útján küldi el a jogosultnak. Ebben az esetben indokolt és logikus a törvény azon rendelkezése, amely szerint a teljesítés helye a jogosult lakóhelye, székhelye.

A Ptk. további kivételt határoz meg a már korábban bemutatott fogyasztói szerződés esetében. E körben – a gazdaságilag hátrányosabb helyzetben levő fogyasztó védelme érdekében – a teljesítés a dolognak a fogyasztó részére történő átadásával történik meg, így a dolog átadásáig bekövetkezett károkért való felelősség a kötelezettet terheli.

f) A teljesítés ideje, előteljesítés A teljesítés idejét illetően az a tipikus szerződési megoldás, hogy azt a felek akarategységben határozzák meg.

1. A teljesítés idejének meghatározása: határnap, határidő A teljesítési időt a felek a szerződésükben többféleképpen is megállapíthatják.

Határnapról beszélünk akkor, ha a felek egy bizonyos nap kitűzésével jelölik meg azt az időpontot, amikor teljesíteni kell. Ez lehetséges naptári nap megadásával (például 2009. november 18.), de egyéb módon is (pl. így november hónap utolsó szombatján).

A határidő tűzése is többféleképpen mehet végbe. Véghatáridőről beszélünk akkor, ha a szerződés a szolgáltatás teljesítésére a szerződés megkötésétől a kijelölt határidőig bármikor lehetőség van. A teljesítési határidőbe a szerződéskötés napja nem számít bele, s ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le.

A véghatáridő tipikus esete, ha a felek a 2009. november 18-án kötött szerződésben úgy állapodnak meg, hogy a kötelezett a szolgáltatást 2010. január 1-jéig teljesíti. Ebben az esetben a kötelezett a szerződést 2009. november 19-étől 2010. január 4-éig (2010. január 1-je péntek, munkaszüneti nap, az utána következő első munkanap január 4.) teljesítheti szerződésszerűen.

Nyilvánvaló, hogy a túl hosszú véghatáridő nem mindig szolgálja a jogosult érdekét, hiszen így nem képes időben pontosan kalkulálni a másik fél szolgáltatását és ezáltal a saját ellenszolgáltatásának esedékességét.

A határidő megállapítható továbbá teljesítési időszakként is, ha például a kötelezett bizonyos árucikket meghatározott „-tól-ig” határidőben teljesít szerződésszerűen. Ilyenkor az időszak első napja is beleszámít a teljesítési határidőbe.

97 Időszakként meghatározott határidőről van szó, ha a 2009. november 18-án megkötött szerződés akként rendelkezik, hogy a kötelezett a szolgáltatást 2009. november 25-e és 2009. november 30-a között teljesíti. Ebben az esetben az első nap, azaz 2009. november 25-e is beleszámít a teljesítési határidőbe.

Végül a teljesítési határidő megadható úgy is, hogy a szerződés valamelyik felet feljogosítja arra, hogy egyoldalú nyilatkozatával tegye esedékessé, a másik fél a – teljesítés idejét illetően nyitva hagyott – szolgáltatását (teljesítését). Ez az ún. lehívás, melynek – főleg a gazdálkodó szervezetek egymás közötti, de az utóbbi időben a gazdálkodó szervezetek és a magánszemélyek közötti szerződések körében – leggyakoribb módja a jogosult számlavezető bankjának adott azonnali vagy határidős beszedési megbízás. Ennek alapján a bank azonnali „inkasszóval", vagy határidős beszedéssel terheli meg a kötelezett bankszámláját.

Ilyen lehívásról van szó, ha például a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás esetén a biztosított azonnali beszedési megbízásra ad engedélyt a biztosító számlavezető bankjának, amely a biztosítási díjat a biztosító által meghatározott időpontban leemeli a biztosított számlájáról, ezzel esedékessé teszi a szolgáltatást.

2. A teljesítés idejére vonatkozó egyéb szabályok a) A teljesítés felajánlása Ha a teljesítés idejében a felek nem állapodnak meg, a törvény eltérést engedő, diszpozitív szabályokkal igyekszik kiszűrni a vitára okot adó tényezőket.

Ha a teljesítés ideje nincs meghatározva, bármelyik fél a másik fél egyidejű teljesítését követelheti. A Ptk. főszabályként tehát a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyidejűségét írja elő. Ez azt jelenti, hogy bármelyik fél csak úgy hívhatja fel partnerét teljesítésre, ha egyidejűleg a saját teljesítését is felajánlja, annak szolgáltatására készen áll. Így eltérő szerződési kikötés hiányában a gépkocsi kereskedője nem hívhatja fel a vevőt a vételár megtérítésére addig, amíg ő maga is fel nem ajánlja a gépkocsi tulajdonjogának átruházását és azzal egyidejűleg annak birtokba adását.

Mivel így a szolgáltatás szinte a szerződéskötést követően azonnal esedékessé tehető -.

Természetesen csak akkor, ha a felek a teljesítési időben nem állapodtak meg – a kötelezett védelmét szolgáló szabályt állapít meg a Ptk. A kötelezett eszerint a teljesítés előkészítéséhez szükséges idő elteltével köteles csak a szolgáltatást teljesíteni. Azt pedig, hogy a felszólítás, felajánlás után mennyi időre van szüksége a kötelezettnek a felkészülésre, mindig az adott helyzetben, a konkrét szolgáltatás sajátosságainak, természetének mérlegelésével lehet eldönteni. Ezt a szabályt az ingyenes szerződések – például az ajándékozás – esetén is alkalmazni kell.

Külön szabályok vonatkoznak az életfenntartást szolgáló, időszakonként visszatérő szolgáltatások teljesítési idejére. A Ptk. szerint a tartásdíjat, az életjáradékot, és a baleseti járadékot időszakonként előre kell fizetni: a megélhetés biztonságát célzó teljesítések esetében értelemszerűen ez felel meg leginkább a jogosult érdekeinek. A törvény azonban határidőt is szab az igényérvényesítésre: a jogosult a hat hónapnál régebben lejárt és alapos ok nélkül nem érvényesített részleteket bírósági úton többé nem, az naturalis obligatiova válik.

A fentiek szerint a gyerektartásdíjat időszakonként előre, azaz pl. a novemberi tartásdíjat november elején (ha a tartásdíjat megállapító döntés másként nem rendelkezik november 1-jéig) meg kell fizetni. Amennyiben a tartásdíjra jogosult szülő alapos ok nélkül – például feledékenységből – nem érvényesíti, akkor csak az elmúlt hat hónap elmaradt tartásdíját

98 követelheti. Így ha valaki márciustól novemberig nem érvényesítette tartásdíj iránti igényét, akkor csak decemberben már csak június óta járó tartásdíjat kérheti, a március és május közötti időszakét nem. b) A szolgáltatás megtagadása A szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyidejűsége diszpozitív szabály, attól a felek eltérhetnek. Gyakori, hogy valamely fél szerződéses megállapodás folytán teljesítésével a másik felet megelőzi. Ilyenkor egyfajta hitelviszony jön létre a felek között: az ellenszolgáltatás, ellenérték csak az ellenérdekű fél teljesítését követően, meghatározott idő múlva válik esedékessé. Ez azonban a teljesítésével elöl járó fél számára kockázatot jelent: ő már teljesített a részéről, ám ellenszolgáltatást még nem kapott. Ezt a rizikót a Ptk. az alábbiak szerint kívánja csökkenteni.

Az a szerződő fél, akinek a teljesítéssel elöl kell járnia, biztosíték hiányában megtagadhatja a szolgáltatást, ha 1. a szolgáltatást részletekben vagy folyamatosan kell teljesíteni, és a másik fél a saját szolgáltatásával késedelembe esik. A fél számára ez a lehetőség mindaddig nyitva áll, amíg a késedelem tart; Azaz, ha például a szerződés 5000 csillár adásvételéről szól, de úgy, hogy a csillárokat 5 részletben, 1000 darabonként, minden hónap 5-éig kell leszállítani, s az ellenértéket minden hónap 10. napjáig kell megfizetni, s a vevő az ellenérték kifizetésével késedelembe esik, akkor az eladó a csillárok leszállítását visszatarthatja.

2. a másik fél vagyoni viszonyainak időközben bekövetkezett olyan jelentős megromlásáról szerez tudomást, amelynek folytán a viszontszolgáltatás veszélyeztetve van, illetve ha Az előbbi példánál maradva, ha a csillárok eladója tudomást szerez arról, hogy az azokat megvevő kereskedő ellen felszámolási eljárás megindítása iránti kérelmet nyújtottak be egyéb hitelezői, akkor a fentiek szerint megtagadhatja a teljesítést.

3. a másik félnek vele szemben pénzügyi fedezethiány miatt kiegyenlítetlen tartozása áll fenn.

Kiegyenlítetlen tartozásra csak pénzügyi fedezethiány miatt lehet hivatkozni. Ha vita áll fenn a felek között az ellenszolgáltatás összegéről, s emiatt az egyik fél tartozást mutat ki, akkor a vitatott helyzet miatt fennálló kiegyenlítetlen tartozásra elvileg nem lehet hivatkozni.

A jog nem kívánja belekényszeríteni megfelelő biztosíték hiányában a szerződő felet egy nyilvánvalóan bizonytalan, kétes kimenetelű teljesítésbe, sőt, megadja a lehetőséget ennek elkerülésére. Ez egy időleges és feltételes jogosultság, valójában nem a szolgáltatás nyújtásának megtagadása, hanem ún. visszatartási jog (ius retentionis). A Ptk. szerint „[a]nnak a félnek a jogaira és kötelezettségeire, aki a szolgáltatás megtagadására jogosult, egyebekben a felelős őrzés szabályai irányadók.”

A Ptk. továbbá elállási jogot is enged a szolgáltatás megtagadására jogosult fél számára, amennyiben biztosíték nyújtására szólította fel a másik felet, s az erre megszabott határidő eredménytelenül telt el. c) Az előteljesítés és következményei

99 A kötelezett a határnapot megelőzően, illetőleg a határidő kezdete előtt csak a jogosult beleegyezésével teljesíthet. A jogosult a határidő előtt felajánlott teljesítést nem köteles elfogadni. A teljesítési időnek a szerződésben való megállapítása, rögzítése ugyanis nemcsak a kötelezett, hanem a jogosult érdekét is szolgálja. A jogosultnak is tudnia kell, hogy mikorra számítson a másik fél szolgáltatására. Így például ennek jelentősége akkor merül fel, ha a szerződő partner nagy mennyiségű árut szállítana, akkor az a jogosultnál előre nem látható raktározási költségeket okozhatna.

Ha a jogosult az idő előtti teljesítést mégis elfogadja, az a felek szerződésének ráutaló magatartással való módosítását jelenti.

A főszabály alóli kivételt állapít meg a Ptk. a pénztartozások esetében, amikor kimondja, hogy a kötelezett által a határnap vagy a határidő kezdete előtt felajánlott teljesítést a jogosult köteles elfogadni.

Az előző példára visszautalva: a pénz fajlagos jellege és mindenkori hasznosíthatósága miatt nincs olyan nyomós érdek, amely az előteljesítést kizárná.

A szolgáltatás jellege indokolja a mezőgazdasági termékértékesítési szerződések körében az előszállítás lehetőségét. A kötelezett ugyanis többnyire nem tudja befolyásolni, hogy mikorra érik be az eper, mikortól szüretelhető a szőlő.

Sárándi Imre találó szavaival élve „a magyar mezőgazdaság nem gyár, a paradicsom nem anyacsavar”.

Előfordulhat, hogy a jogosult tiltakozása ellenére a kötelezett már le is szállította a teljesítés helyére a kért árut. Ilyenkor a jogosult a felelős őrzés szabályai szerint tartozik eljárni: köteles tehát a dolgot a szerződő fél költségére és veszélyére megőrizni. A felelős őrzésbe vétellel a teljesítés joghatásai nem állnak be, így a dologban bekövetkezett károk is a kötelezettet sújtják és az ellenérték nem lesz esedékes.

A korábbi, csilláros példánál maradva: ha a csillárokat gyártó cég a teljesítési határidő előtt szállította le a csillárokat úgy, hogy ez ellen a kötelezett tiltakozott, s a raktárba, ahol ezeket végül lerakta, belecsap a villám, abban az esetben a villámcsapás miatti károkért a szállító (a csillárokat gyártó cég) felel.

g) A teljesítés módja Miként azt már a Jogi ismeretek stúdium keretein belül is áttekintettük, az együttműködés általános polgári jogi alapelvéből következően a polgári jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése során a felek kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni.

A feleknek egyaránt érdekük, hogy megkötött szerződés betöltse rendeltetését; s bár az együttműködési kötelezettség végigkíséri a szerződés minden létszakaszát, kétségtelen, hogy a szerződés „kiteljesítésekor”,a teljesítés során nyer különös hangsúlyt.

A Ptk. szerint a szerződéseket tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni.

Ha a felek a (dolog)szolgáltatást fajta és mennyiség szerint jelölik meg, de a minőséget nem határozzák meg, a Ptk. rendelkezései alapján a forgalomban szokásos, jó minőségű dolgokkal lehet teljesíteni. A jogosult a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles meggyőződni arról, hogy a teljesítés megfelelő-e, meg kell vizsgálni, hogy a

100 szolgáltatás megfelel-e a törvényi vagy a szerződési rendelkezéseknek. A törvény azonban rögzíti, hogy nem kell vizsgálni a dolog átvétele során azokat a tulajdonságokat, amelyeknek a minőségét tanúsítják, illetve amelyekre jótállás vonatkozik.

A fenti szabály értelmezéséhez elég egy példa: ha egy kereskedőnél személygépkocsit veszünk, abban az esetben nem várható el, hogy a vevő – aki jellemzően nem rendelkezik kellő szakértelemmel – teljes egészében végignézze a személygépkocsi minden főbb elemét. Éppen ezért elegendő az, ha átveszi a minőséget garantáló tanúsítványt, illetve elfogadja a jótállást.

A felek a szerződés teljesítését érintő minden lényeges körülményről kötelesek egymást tájékoztatni. Ez vonatkozik magára a teljesítés folyamatára, de a szerződés tárgyára is.

Ennek megfelelően, ha használt autó vásárlására kerül sor az eladó akkor is köteles tájékoztatni a vevőt a gépjármű korábbi balesetéről, ha azt már kijavították, s a gépjármű fenntartására (pl. biztosítási díj) sincs hatással.

A Ptk. szerint az átadással járó költségek a kötelezettet terhelik, míg az átvétellel járó költségeket a jogosult viseli. Ezen rendelkezések alól jogszabály – a Ptk. értelmező rendelkezéseire figyelemmel törvény vagy kormányrendelet – kivételt tehet.

Osztható szolgáltatás esetében előfordulhat, hogy a kötelezett egyszerre csak a szolgáltatás egy részét tudja teljesíteni. A részteljesítéssel azonban beállnak a teljesítés joghatásai, így például esedékessé válik az ellenérték arányos része. Ilyenkor a jogosult a részteljesítést is köteles elfogadni, kivéve, ha e kötelezettséget már a szerződéskötéskor kizárta, vagy pedig a részteljesítés lényeges érdekét sértené.

A fentieknek megfelelően ha a szerződés 5000 csillár leszállításáról szólt, de a gyártó csak 3000 csillárt tud szállítani, akkor e részteljesítést a vevő megtagadhatja, ha a szerződésben korábban kikötötte, hogy nem kerülhet sor részteljesítésre (azaz csak és kizárólag 5000 csillárt hajlandó átvenni), vagy ha igazolja, hogy a részteljesítés a vevő lényeges érdekét bármely módon sérti.

A felek tehát a szerződésükben úgy is megállapodhatnak, hogy az egyébként természetben osztható dolgot a kötelezett egyszerre, vagyis annak valamennyi részét együttesen köteles szolgáltatni. Ez az ún. jogi oszthatatlanság, amelynek egyik következménye, hogy a jogosult ilyen kikötés esetében nem köteles a részteljesítést elfogadni.

h) Pénztartozások, kielégítési sorrend. A nyugta 1. A pénztartozás teljesítésének speciális szabályai A pénz, mint általános egyenértékes a szerződéses viszonyokban vagy az ellenszolgáltatás (áru, dolog ellenértéke, munkavégzés, meghatározott más tevékenység díja stb.) vagy pedig a főszolgáltatás (pl. kölcsönszerződés esetén) szerepét tölti be. A pénz és a pénztartozás sajátos természete magyarázza azt, hogy a teljesítés kapcsán az eddig ismertektől eltérő szabályokkal találkozunk.

A pénztartozás teljesítésének helye – ha jogszabály kivételt nem tesz –a főszabálytól eltérően nem a kötelezett, hanem a jogosult lakóhelye, székhelye. A korábbiakban szintén jeleztem, hogy a jogosult a határnapot megelőzően, illetőleg a határidő kezdete előtt felajánlott pénzbeli teljesítést is köteles elfogadni. Ilyenkor a teljesítés és a lejárat közötti időre (tehát amennyivel korábban teljesít a kötelezett) kamat vagy kártalanítás nem jár. A

101 feleknek ilyen kamatra vagy kártalanításra vonatkozó megállapodása – jogszabály engedélye hiányában – semmis, és a részleges érvénytelenség következményeit vonja maga után A személygépkocsi adásvételi példánál maradva: ha a vételár kifizetésének határideje 2009. november 18-a, de a kötelezett (vevő) a vételárat már 2009. november 11-én kifizette, akkor nem követelheti a kereskedőtől a november 11 és 18. közötti időszakra járó betéti kamatának megtérítését.

2. A kielégítési sorrend Amennyiben a kötelezett a tőkeösszegen felül kamattal és költségekkel is tartozik, előfordulhat, hogy az általa fizetett összeg az egész tartozás kielégítésére nem lesz elég. Ilyen esetben a jogosult érdekeit védő szabály, hogy a teljesítést elsősorban a költségekre, azután a kamatra, végül a főtartozásra kell elszámolni, a kötelezett ettől eltérő rendelkezése hatálytalan.

E diszpozitív szabály természetesen nem akadályozza a feleket abban, hogy a szerződésükben már előre, ettől eltérően rendezzék az ilyen jellegű elszámolási problémát.

Egy példával megvilágítva: tegyük fel, hogy a kötelezett a jogosultnak tartozik a szolgáltatás 1 000 000 forintos vételárával, késedelme miatt a jogosult jogszerűen követelhet 150 000 forint késedelmi kamatot, s a jogosultnak 30 000 forint indokolt költsége merült fel. Így a kötelezett tartozik 1 180 000 forinttal. Ha a kötelezettnek csak 600 000 forintja van, abban az esetben ennek átadásával törlesztette a 30 000 forint költséget, a 150 000 forint késedelmi kamatot, a szolgáltatás miatti tartozásából 420 000 forintot. Ezt követően is tartozik 580 000 forinttal, amely után gazdálkodó szervezetek egymás közötti viszonyaiban a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása alapján további késedelmi kamatot számíthat fel a jogosult.

3. A nyugta A kötelezettnek elsődleges érdeke fűződik ahhoz, hogy szükség esetén bizonyítani tudja a teljesítés megtörténtét, illetve biztosítékot szerezzen arra az esetre, ha a jogosult a már teljesített követelést próbálná újra behajtani rajta. A teljesítés megtörténtének igazolására szolgál a nyugta kiállítása vagy a kötelezvény visszaadása.

A kötelezett helyzetét tehát a nyugta kiállítása, továbbá az is megszilárdíthatja, ha a tartozásról korábban felvett és a jogosultnak átadott kötelezvényt visszakapja. Ezáltal védelmet nyer a kettős teljesítés veszélyével szemben, valamint a teljesítés megtörténtének dátum szerinti igazolásával a szerződésszegés miatt ellene felhozott támadásokkal szemben is védekezhet. Ha ugyanis a jogosult a teljesítést a szerződésszegésről tudva elfogadja – amennyiben jogfenntartó nyilatkozatot nem tesz – késedelem miatt szerződésszegési igényt utóbb nem támaszthat.

Ha a jogosult nem állít ki nyugtát, a kötelezett a nyugtaadásig nem köteles teljesíteni, és késedelembe esik. A Ptk. szerint ugyanis a jogosulti késedelem szabályait kell alkalmazni például akkor, ha a jogosult a nyugtát nem állítja ki. A jogosult késedelme pedig kizárja a kötelezett egyidejű késedelemét.

Azt, aki a jogosult aláírásával ellátott nyugtát mutat fel, a teljesítés elfogadására jogosított személynek kell tekinteni, ha ezt felismerhető körülmény kétségessé nem teszi, azaz a nyugta legitimáló hatása mellett megdönthető vélelem szól.

i) Teljesítés harmadik személy részéről

102 A szerződéses viszonyokban elvileg nincs akadálya annak, hogy a jogosult ne a kötelezett, hanem más személy elégítse ki. A Ptk. szerint a jogosult a harmadik személy részéről felajánlott teljesítést is köteles elfogadni, ha bizonyos feltételek egyébként fennállnak.

Nyilvánvaló, hogy e szabály megalkotásánál a jogosult érdekeit szem előtt tartva kell eljárni: számára sok esetben nem mindegy, hogy a szolgáltatást szerződő partnere nyújtja-e, vagy valaki más. Ha tehát valaki egy országszerte elismert kovácsmesterrel egy díszkapu elkészítésére szerződik, a jogosult igényeit nem biztos, hogy ki tudná elégíteni más. Éppen ezért a jogosult nem köteles elfogadni a harmadik személy által felajánlott teljesítést, ha az különleges szakértelmet vagy képességet kíván és ezzel az illető személy nem rendelkezik, vagy akkor sem, ha a szolgáltatás személyhez kötött (pl. tartás, gondozás).

Harmadik személy teljesítésére főszabályként a kötelezett hozzájárulásával kerülhet sor. E hozzájárulás hiányában is jogszerűen teljesíthet a harmadik személy, ha törvényes érdeke fűződik ahhoz, hogy a teljesítés megtörténjék.

Ez a helyzet például akkor, ha a nem fizető adós helyett a kezes teljesít, de akkor is, ha a jogosultat a zálogtárgy tulajdonosa elégíti ki, aki nem feltétlenül a követelés kötelezettje.

Ilyenkor a polgári jog szabályai szerint a követelés a teljesítő harmadik személyre átszáll (törvényi engedmény), e harmadik személy pedig a kötelezettől megtérítést igényelhet, s a követelés biztosítékai (pl. zálogjog stb.) pedig fennmaradnak.

A szerződés teljesítésének áttekintése után tekintsük át a szerződésszegéssel és annak jogkövetkezményeivel kapcsolatos ismereteket.

Ellenőrző kérdések 1. Mutassa be a szerződés módosulását!

2. Mutassa be a szerződésmódosítást szerződés útján és az egyezséget!

3. Mutassa be a módosító szerződésen és az egyezségen kívüli egyéb szerződésmódosítási eseteket!

4. Mutassa be a szerződés megszüntetését kétoldalú jognyilatkozattal!

5. Mutassa be a szerződés megszűnését egyoldalú jognyilatkozattal!

6. Mutassa be a szerződés teljesítés nélküli megszűnésének egyéb eseteit!

7. Ismertesse a teljesítés elveit!

8. Mutassa be a teljesítés joghatásait és a teljesítés szerződésszerűségét!

9. Miként határozható meg egy szerződésben a teljesítés ideje?

10. Ismertesse a teljesítés idejére vonatkozó egyéb szabályokat!

11. Ismertesse a teljesítés módjával kapcsolatos ismereteket!

12. Ismertesse a pénztartozásokkal, a kielégítési sorrenddel és a nyugtával kapcsolatos ismereteket!

13. Mikor teljesíthet a kötelezett helyett egy harmadik személy és melyek ennek a joghatásai?

103

8. A szerződésszegés és jogkövetkezményei a) A szerződésszegésről általában 1. Objektív és szubjektív szerződésszegés A szerződés a felek meghatározott érdekeinek kielégítésére irányul. Ezeket az érdekeket a jog védelemben részesíti, ha összhangban állnak a társadalmi érdekekkel. Ha tehát a szerződés nem megy teljesedésbe, vagy nem szerződésszerűen teljesítik azt, ezek a jogilag védett érdekek szenvednek sérelmet. Szükséges tehát, hogy a jog szankciók kilátásba helyezésével ösztönözzön a szerződésszerű teljesítésre, és ha mégis megszegnék a szerződésből folyó kötelezettségeket, kényszerítse ki a szerződésszerű teljesítést, gondoskodjék a szerződésszegéssel előállott érdeksérelem kiküszöböléséről.

Szerződésszegésnek tekintünk minden olyan magatartást, körülményt vagy állapotot, amely a szerződésbe ütközik, vagy egyébként sérti valamelyik félnek a szerződéssel kapcsolatos jogait.

A szerződésszegés jellegének szempontjából fontos megkülönböztetni az objektív és a szubjektív szerződésszegést. Objektív szerződésszegés az a körülmény vagy állapot, amely a szerződésbe ütközik, tekintet nélkül arra, hogy a felek mennyiben működtek közre ennek előidézésében. Szubjektív a szerződésszegés, ha az valamelyik fél felróható magatartására vezethető vissza. a) Objektív szerződésszegés Az objektív szerződésszegés problematikája abból áll, hogy a szerződésszerűen teljesítésbe nem ment szerződésből keletkezett viszonyokat akkor is el kell rendezni, ha a szerződésszegés egyik fél felróható magatartására sem vezethető vissza. Az erre a célra rendelt szankciók a teljesítés kikényszerítésére, vagy a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értékegyensúlyának biztosítására, vagy pedig a jogviszony megszüntetésére irányulnak.

Az objektív szankciók célja nem a pszichikai ráhatás, nem a represszió, rendeltetésük a szerződéssel létrehozott társadalmi-gazdasági viszony megfelelő alakítása és nem a felelősségre vonás.

Ide tartozik például a hibás teljesítésnél a kijavításra, kicserélésre, ellenérték csökkentésére való kötelezés. Ha egy áruházban pl. egy televízió készüléket vásárolunk, amelynek a csomagolása hibátlan, s semmilyen probléma nem merül fel a próbaüzemnél, de két nap múlva tönkremegy, akkor az eladó nem követett el semmilyen felróható magatartást, azonban a jog úgy ítéli meg, hogy a megfelelő működés kockázatát nem a vevőnek, hanem először az eladónak, s végső soron a gyártónak kell viselnie, ezért előírja, hogy ebben az esetben a készüléket az eladónak ki kell cserélnie. b) A szubjektív szerződésszegés Ha valamelyik vagy mindkét fél a szerződésszegést felróhatóan követte el, vagyis a teljesítés érdekében nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben a szerződésben vállalt kötelezettsége alapján elvárható lett volna, akkor szubjektív szerződésszegés áll be, és az objektív alapú szankciókhoz hozzáadódnak a szubjektív célzatú szankciók, amelyek a polgári jogi felelősség körébe tartoznak. Leggyakoribb formájuk a kártérítés, de megjelenhetnek veszélyviselési többlet formájában is, azaz a szerződésszegő minden olyan kárért felel, amely egyébként nem következett volna be.

2. A szerződésszegések esetcsoportjai

104 A szerződésszegésnek különféle tipikus esetcsoportjai vannak.

Ha a kötelezett a teljesítési időben a szolgáltatást nem teljesíti, a kötelezett késedelme áll be.

Ha a jogosult a szerződésszerűen felajánlott teljesítést nem fogadja el, vagy elmulasztja azokat az intézkedéseket, amelyek a kötelezett szerződésszerű teljesítéséhez szükségesek, a jogosult késedelme következik be.

Ha a szolgáltatás egyébként nem szerződésszerű, hibás teljesítés következik be, amelybe a hiányos teljesítés is beleértendő.

Ha a szolgáltatás valamilyen okból lehetetlenné válik – például a szolgáltatás egyedileg meghatározott tárgya (egy meghatározott festmény) megsemmisül, a kötelezett fizikailag képtelenné válik a személyes szolgáltatásra (egy tartási szerződésnél a kötelezett megrokkan) – a szerződés lehetetlenül, meghiúsul. A szerződésszegésnek némileg önálló esete az, ha a kötelezett a teljesítést véglegesen megtagadja, amely egyfajta meghiúsulásként fogható fel.

Ez a felsorolás nem kimerítő, a szerződésszegő vagy a szerződés lebonyolítását veszélyeztető magatartások köre ennél tágabb.

A felek együttműködési kötelezettségéből még számos olyan kötelezettség fakad, amelyek megsértéséhez szankciók fűződnek, noha a kötelezettségszegés nem jár közvetlenül a teljesítés meghiúsulásával vagy hibássá tételével. Különösen a különböző értesítési, tájékoztatási kötelezettségek tartoznak ide. Külön problémát okoznak azok a kötelezettségek, amelyek valaminek a nemtevéséből állnak.

Ilyen kötelezettség az, hogy a bérbeadó – bár a bérbe adott dolog a tulajdonában áll, így megilleti őt a használat joga – a szerződéssel létrejött kötelmi jogviszony alapján köteles tartózkodni a dolog használatától.

Ezek megszegése nem késedelem, nem lehetetlenülés és nem is a teljesítés megtagadása, azonban egyértelműen a szerződésszegés esetkörébe tartozik.

A teljesítés jogellenes másra bízásához csak akkor fűződnek jogkövetkezmények, ha szerződésszegés következik be.

b) A késedelem 1. A kötelezetti késedelem A késedelem nem más, mint a szerződésszegés a teljesítési időre nézve, vagyis a szolgáltatás időleges nem teljesítése. Ilyenkor a kötelezett készül ugyan a teljesítésre, de szerződésszegő magatartása miatt ez a teljesítés késik (azaz időleges a nemteljesítés).

Amennyiben a kötelezett jogos ok nélkül nem akar teljesíteni, a teljesítés megtagadásáról beszélünk, amely egy önálló szerződésszegési esettípus. a) A kötelezett késedelembe esése A Ptk. szerint a kötelezett késedelembe esik, ha a szerződésben megállapított vagy a szolgáltatás rendeltetéséből kétségtelenül megállapítható teljesítési idő eredménytelenül eltelt, vagy más esetekben, ha kötelezettségét a jogosult felszólítására nem teljesíti.

A teljesítés szabályainak ismertetése során már említettük, hogy a felek szolgáltatás teljesítésének idejét többféleképpen is megállapíthatják. Ha a felek a szolgáltatás teljesítésére határnapot tűztek, és az eredménytelenül eltelt, a kötelezett késedelembe esik.

Előfordul, hogy a felek a szerződésben ugyan nem kötnek ki határidőt, ám a szolgáltatás tárgyának rendeltetéséből nyilvánvalóan megállapítható, ha a teljesítési határidő eltelt.

105 Ez a helyzet például akkor, ha a jogosult által november végén megrendelt karácsonyi képeslapokat január közepén szállítják.

Nem ritka, hogy a szolgáltatás természete nem teszi lehetővé határidő megjelölését.

Tipikusan ilyenek a praestare, azaz a helytállási (rendelkezésre állási) kötelmek. Így például egy biztosítási szerződés esetén a szerződésben nem lehet megjelölni pontosan, hogy mikor kerül sor a biztosítási eseményre (pl. CASCO biztosítás esetén az autóban bekövetkezett baleseti kárra), amely alapján a biztosítónak teljesítenie kell.

Ha a kötelezett nem teljesít időben, késedelembe esik. Vannak azonban bizonyos esetek, amikor nem áll be a késedelem, illetve a késlekedés nem szerződésszegő magatartás.

Ennek megfelelően nem állhat fenn a kötelezetti késedelem, ha a jogosult késedelembe esik. Ez a helyzet akkor, ha a jogosult a szerződésszerűen felajánlott teljesítést jogos ok nélkül nem fogadja el, illetőleg ha a jogosult saját szolgáltatásával késedelembe esik. Így például ha egy építkezési vállalkozótól lakást vásárolunk, s az építkezési vállalkozó a lakást határidőre nem adja át, és erre figyelemmel nem fizetjük ki az utolsó vételárrészletet, az építési vállalkozó nem követelheti a (kötelezetti) késedelmes teljesítésre vonatkozó szankciók megállapítását, hiszen maga is (jogosulti) késedelembe esett.

Nem következik be a késedelem akkor sem, ha a felek a teljesítési határidőt még annak lejárta előtt közös akarattal módosítják.

Megszűnik a kötelezetti késedelem akkor, ha a kötelezett lejárat után teljesített, továbbá a már korábban említett esetben, ha a jogosult a teljesítést nem fogadja el, s ezáltal késedelembe esik.

Megszűnik a késedelem adott időszakra akkor is, ha a kötelezett utóbb a jogosulttól fizetési vagy teljesítési halasztást kapott.

A kötelezetti késedelem jogkövetkezményei kétfélék lehetnek. Objektívek, ha a jogkövetkezmény attól függetlenül beáll vagy érvényesíthető, hogy a kötelezett a szerződésszegését kimentette-e vagy sem. Szubjektívek a következmények, ha azok a kötelezett felróhatóságáéhoz kötődnek.

Objektív jogkövetkezmények a teljesítés követelése, az elállási jog gyakorlása, illetve a késedelmi kamat iránti igény érvényesítése a jogosult részéről, míg szubjektívek a kártérítés, a kárveszély viselése a dologban a késedelem alatt bekövetkezett károk tekintetében, valamint, ha a felek kikötötték, akkor a kötbérviselési kötelezettség a kötelezett részéről. b) A kötelezetti késedelem objektív jogkövetkezményei A Ptk. a kötelezetti késedelem objektív jogkövetkezményeivel kapcsolatban rögzíti, hogy a jogosult – függetlenül attól, hogy a kötelezett késedelmét kimentette-e – követelheti a teljesítést, vagy ha ez többé nem áll érdekében, elállhat a szerződéstől. Nincs szükség a teljesítéshez fűződő érdek megszűnésének bizonyítására, ha a szerződést a felek megállapodásánál vagy a szolgáltatás felismerhető rendeltetésénél fogva meghatározott időpontban – és nem máskor – kellett volna teljesíteni, vagy ha a jogosult az utólagos teljesítésre megfelelő határidőt szabott, és az is eredménytelenül telt el. ba) A teljesítés követelése A késedelem objektív jogkövetkezménye, hogy a jogosult változatlanul követelheti a teljesítést. E joga a kötelezett felróhatóságától függetlenül fennáll, a jog elismeri a

106 szerződésszerű teljesítéshez fűződő érdekét, akár felelős a kötelezett a késedelemért, akár nem. bb) Elállás joga Mivel azonban a szerződés elsődlegesen a jogosulti érdek kielégítésére hivatott, a jogosultat értelemszerűen megilleti az elállás joga abban az esetben, ha a szolgáltatás teljesítése többé nem áll érdekében. A jogosult elállási jogával – az alábbiakban ismertetendő szűk kivételekkel – csak akkor élhet, ha érdekmúlását bizonyítani tudja.

A Polgári törvénykönyv bizonyos esetekben az érdekmúlás igazolása nélkül elállási jogot biztosít a jogosult számára a késedelmes kötelezettel szemben.

Ilyen esetet jelent az, ha a szolgáltatás rendeltetéséből nyilvánvalóan kitűnik, hogy azt meghatározott időpontban és semmivel sem később kell teljesíteni: a kötelezett késedelme esetén a hitelező elállhat a szerződéstől.

Ugyancsak nincs szükség az érdekmúlás bizonyítására, ha a felek a szolgáltatás teljesítésére fix vagy másképpen szigorú határidőt szabtak. Ilyen esetben ugyanis a megállapodás alapján a kötelezett tudomással bír arról, hogy a szerződéses szolgáltatást pontosan meghatározott időpontban – és nem máskor – kell teljesítenie.

Erre az esetre jó példa, ha egy középiskolai osztály osztálykirándulásra készül, s a kirándulás napjára reggel 7.30-ra rendel egy buszt az egyik helyi személyszállítási vállalkozástól. A vállalkozó azonban reggel 7.15-kor jelzi, hogy kapott egy jobb ajánlatot, így az adott napon nem, hanem csak egy héttel később állna rendelkezésre. Ebben az esetben az osztály elállhat a szerződéstől.

Amennyiben nincs érdekmúlás, a jogosult a késedelmes kötelezett számára utólagos határidőt, ún. póthatáridőt tűzhet a teljesítésre.

Amennyiben a teljesítésre megszabott, s a kötelezettnek reális lehetőséget nyújtó póthatáridő eredménytelenül telt el, ez megnyitja a jogosult érdekmúlás nélküli elállási jogát.

Ugyanis ebben az esetcsoportban nem az érdekmúlás hiányzik, hanem a bizonyítási kötelezettség nem áll fenn, mivel megdönthetetlen vélelem szól az érdekmúlás fennállása mellett. bc) Késedelmi kamat, mint a szerződésszegés objektív szankciója A késedelmi kamat a fizetési késedelemben megnyilvánuló szerződésszegés objektív alapú szankciója. Ennek értelmében a szerződésszegő felet a törvényben, vagy a szerződésben meghatározott késedelmi kamat akkor is terheli, ha fizetési késedelmét elvárható magatartásának bizonyításával egyébként kimentette.

A késedelmi kamat ún. törvényi kamat, melynek jogszabályban rögzített összegét a késedelmes adós akkor is köteles megfizetni, ha pénztartozása kamatmentes, illetve a szerződésben a felek külön késedelmi kamatot nem kötöttek ki. A késedelmi kamat rendhagyó kárátalány jellegéből adódóan fedezetet nyújt a jogosultnak arra az esetre, ha a kötelezetti késedelem folytán kára merülne fel. A késedelmi kamat kárátalány jellege miatt a jogosult mentesül a kár mértékének bizonyítása alól, sőt, a késedelmi kamat akkor is megilleti, ha nem merült fel kára. Ám ha a felmerült kár a késedelmi kamat összegénél nagyobb, a jogosult a felróhatósági szabályok szerint követelheti a késedelmi kamatot meghaladó kára megtérítését.

Azonban, míg a késedelmi kamat objektív, tehát a felróhatóságtól független, kimentést nem tűrő szankció, addig a kárigény szubjektív alapú jogkövetkezmény, érvényesítése szigorúan a kötelezett felróható magatartásához kötött.

107 A késedelmi kamatot meghaladó kár mértékével kapcsolatos bizonyítási nehézségek miatt a kamatot meghaladó kártérítés iránti perek aránya elenyészőnek mondható. c) A kötelezetti késedelem szubjektív szankciói A következőkben a késedelemben megnyilvánuló szerződésszegés szubjektív alapú, felróhatósághoz kötődő következményeit vesszük sorra. ca) Kártérítési kötelezettség A Ptk. szerint a kötelezett köteles megtéríteni a jogosultnak a késedelemből eredő kárát, kivéve ha bizonyítja, hogy a késedelem elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Ha a kötelezett a szerződésszerű teljesítéssel késedelembe esik és késedelmét kimenteni nem tudja, a teljesítés mellett köteles megtéríteni a jogosultnak a késedelemből eredő minden kárát. Ez azt jelenti, hogy a kötelezett teljes kártérítéssel tartozik, amely magában foglalja a ténylegesen felmerült vagyoni kár mellett az elmaradt hasznot, valamint a késedelem következtében felmerült költségeket is. A kár mértékét értelemszerűen a jogosultnak kell bizonyítania. cb) Felelősség a dologban beállott károkért és a kárveszély A Ptk. szerint, ha a kötelezett késedelmét kimenteni nem tudja, felelős a szolgáltatás tárgyában a késedelem ideje alatt bekövetkezett minden kárért, kivéve, ha bizonyítja, hogy az késedelem hiányában is bekövetkezett volna.

A Ptk. ezen rendelkezése a dologban a kötelezett késedelme folytán bekövetkező károkért való felelősség kérdését szabályozza. A kötelezett kártérítési felelősségét önmagában az megalapozza, hogy a késedelem neki felróható volt. Az okozati összefüggést illetően közömbös, hogy maga a káresemény a kötelezett hibájából, gondatlansága, figyelmetlensége miatt következett-e be, vagy akár rajta kívülálló, tőle független okokból. Ezáltal a kötelezett felel a vis maiorért (ellenállhatatlan erő) is, helytállási kötelezettsége tehát az objektív felelősséghez közelítő. Ha a szolgáltatás tárgyát nem adja át időben a jogosultnak, felel a dologban bekövetkezett minden kárért, mondván, hogy a károsodást felróható magatartásával „közvetve” ő idézte elő. Így például ha egy autókereskedő a nála megvásárolt autót a szerződésben meghatározott határidőben nem adja át, s ezen határidő lejárta után, de még az átadás előtt az autót ellopják, vagy belecsap egy villám, akkor ezen károkért való felelősség nem a vásárlót, hanem az eladót terheli.

Csupán egy esetben mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a károsodás a késedelem hiányában, tehát szerződésszerű teljesítés esetén is bekövetkezett volna. Így például, ha egy olyan földrengés következtében semmisült meg a személygépkocsi, amely a vásárló garázsát is lerombolta, akkor az eladó mentesülhet a kár megtérítése alól.

2. A jogosulti késedelem a) A jogosult késedelembe esése A Ptk. szerint a jogosult késedelembe esik, ha a szerződésszerűen felajánlott teljesítést nem fogadja el; elmulasztja azokat az intézkedéseket vagy nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kötelezett megfelelően teljesíteni tudjon; a nyugtát nem állítja ki, illetőleg az értékpapírt nem adja vissza.

108 A szerződéses kapcsolatokban adott esetekben nemcsak a kötelezett, hanem a jogosult is késedelembe eshet. E szabályozás indoka többek között a felek mellérendeltségének, egyenrangúságának elvén és együttműködési kötelezettségén alapul. Ha a jogosult saját cselekményével, tényeivel késlekedik, szerződésszegést követ el, amelynek következményeivel helytállni tartozik, méghozzá – a kártérítési kötelezettséget leszámítva – objektíve, tehát felróhatóságtól függetlenül. A jogosult tehát nem háríthatja el késedelmének a következményeit arra való hivatkozással, hogy ő elvárható magatartást tanúsított.

A jogosulti késedelem beáll, amennyiben a kötelezett szerződésszerűen felajánlott teljesítését a jogosult alapos indok nélkül nem fogadja el. Ezen tényállás teljesüléséhez több feltétel együttes fennállása szükséges. Így a kötelezettnek a szolgáltatást megfelelő módon, a szerződés szerinti mennyiségben, helyen és időben kell felajánlania, ha nem így történik, a jogosult alapos okkal fogja a teljesítést megtagadni. A részteljesítést illetően kivételt képeznek a pénztartozások, ugyanis ezek esetében a jogosult nem tagadhatja meg a részteljesítés átvételét. Így ha a kötelezett a szerződésben vállalt 5000 csillár helyett csak 1000 teljesítését ajánlja fel, a jogosult alapos indokkal utasíthatja vissza a teljesítést.

A kötelezettnek az azonnali teljesítés lehetőségével kell felajánlania a szolgáltatását. Ha ugyanis a kötelezettnek a felajánlás időpontjában nem volt reális a teljesítési szándéka, illetve képessége, a jogosult késedelme nem következik be. Értelemszerűen nincs szükség sem mód a teljesítés felajánlására, ha a jogosult éppen azáltal esik késedelembe, hogy elmulasztja a közreműködést a kötelezett teljesítésénél. A jogosult ugyanis köteles megtenni azokat a cselekményeket vagy jognyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kötelezett szerződésszerűen teljesíteni tudjon. A jogosult e kötelezettsége a polgári jog általános érvényű együttműködési alapelvének a szerződések teljesítésére való alkalmazásával is összhangban áll.

A teljesítés szabályainál már szóltunk a nyugta, valamint a kötelezvény szerepéről.

Említést nyert, hogy a jogosult a kötelezett ez irányú kérésére köteles a teljesítésről elismervényt adni, ha pedig a tartozásról okiratot állítottak ki, azt visszaszolgáltatni. A kötelezett – éppen saját biztonsága érdekében, a kétszeres fizetés veszélyének elkerülése, illetőleg a teljesítés megtörténtének igazolása végett – nem köteles addig teljesíteni, amíg a jogosult törvényben (vagy szerződésben) szabályozott nyugtaadási kötelezettségének eleget nem tesz, hiszen mindaddig jogosulti késedelem áll fenn.

A gyakorlat problémája ez esetben az egyidejűség, vagyis megoldható, hogy a teljesítés és a nyugtaadás azonos alkalommal történjék meg, a teljesítés bizonyos szempontból mindig megelőzi a nyugtaadást, mert teljesítés hiányában nincs mit nyugtázni. b) A jogosulti késedelem jogkövetkezményei A Ptk. szerint a jogosult köteles megtéríteni a kötelezettnek a késedelemből eredő kárát, kivéve ha bizonyítja, hogy a késedelem elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A jogosult – függetlenül attól, hogy késedelmét kimentette-e – köteles a kötelezett felelős őrzéséből eredő költségeket megtéríteni; éppúgy viseli a dolog megsemmisülésének, elveszésének vagy megrongálódásának veszélyét, mintha a teljesítést elfogadta volna; késedelme idejére kamatot nem követelhet. A jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja.

A kötelezett a felróható jogosulti szerződésszegés jogkövetkezményeként kártérítési igénnyel léphet fel a jogosulttal szemben. Amennyiben tehát a jogosult a fentiek szerint

109 késedelembe esik, köteles megtéríteni a kötelezettnek ebből eredő kárát, amely a ténylegesen felmerült vagyoni káron kívül kiterjed az elmaradt haszonra, valamint az indokolt költségekre is (teljes kár). A jogosult azonban az elvárható magatartásának bizonyításával kimentheti magát.

A jogosulti késedelemben megnyilvánuló szerződésszegés objektív, vagyis kimentést nem tűrő következményei a következők: •

a kötelezett felelős őrzéséből eredő költségeket megtéríteni;

•

éppúgy viseli a dolog megsemmisülésének, elveszésének vagy megrongálódásának veszélyét, mintha a teljesítést elfogadta volna;

•

késedelme idejére kamatot nem követelhet;

• a jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja.

A jogosulti késedelem generális, minden esetben érvényesülő joghatása, hogy kizárja, vagy ha már bekövetkezett, akkor megszünteti a kötelezett egyidejű késedelmét.

Azaz, az előző példánál maradva, ha a csillárok vevője nem hajlandó az eladónak az általa aláírt kötelezvényt visszaadni, akkor a kötelezett esetleges késedelme sem állhat fenn, így a kötelezetti késedelemhez kapcsolódó jogkövetkezmények (például a késedelmi kamat) sem érvényesíthetőek.

A Ptk. szerint a jogosult késedelmére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha a szolgáltatás fajta és mennyiség szerint volt meghatározva, de a felek a teljesítésre szánt dolgokat megjelölték, vagy a többi hasonló dologtól a jogosult részére elkülönítették. E rendelkezésnek az objektív lehetetlenülés, illetőleg az ezzel összefüggő kárveszélyviselés szempontjából van különleges jelentősége. A fajta és mennyiség szerint meghatározott, vagyis a fajlagos szolgáltatások körében általános elv, hogy a fajlagos szolgáltatás nem lehetetlenülhet – az ókori római jogászok tétele szerint „genus perire non potest”, azaz „a fajta nem semmisülhet meg” – hiszen a megsemmisült darabokat a fajta (például búza) azonos paraméterű egyedeivel korlátlanul helyettesíteni lehet. Ha azonban a teljesítésre szánt dolgokat a felek megjelölték, illetve a többitől elkülönítetten kezelték, ezáltal mintegy „egyedesítették” a szolgáltatás tárgyát: a kötelezettnek ezt kell szolgáltatnia és nem mást. Ha tehát a jogosulti késedelem ideje alatt az így kiválasztott dolog elpusztul, úgy a szolgáltatás lehetetlenül, ennek következményei pedig a fentebb kifejtettek értelmében a késedelmes jogosultat sújtják. Így ha a felek például az adásvétel tárgyát képező búzát megjelölték, s egy külön raktárba helyezték el, s annak a vevő részéről történő átvételére azért nem került sor, mert ő esett késedelembe, s ezen időszak alatt a raktárba villám csapott, s leégett, akkor a tűz miatti károkat a késedelmes jogosultnak kell viselnie.

c) A szavatosság A Ptk. szerint olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak.

Hibás teljesítésnek minősül a szolgáltatott dolog szakszerűtlen összeszerelése is, ha a szerelés szerződéses kötelezettség, és azt a kötelezett vagy olyan személy végezte el, akinek magatartásáért a kötelezett felelős. A kötelezett felel akkor is, ha a szolgáltatott dolog összeszerelését a szerződésnek megfelelően a jogosult végezte el, és a szakszerűtlen összeszerelés a használati útmutató hibájára vezethető vissza. Fogyasztói szerződésben

110 semmis az a kikötés, amely e rendelkezésektől a fogyasztó hátrányára tér el. A kötelezett a hibás teljesítésért felelősséggel tartozik (kellékszavatosság).

Szladits Károly (a XX. század első felének legnagyobb magyar polgári jogásza) szerint a „szavatosság az egyedileg meghatározott szolgáltatásnak jogi és fizikai kellékeiért fennálló tárgyi (objektív) felelősség”. A szavatosság széles értelemben magában foglalja a szolgáltatás hibátlanságát egyrészt a maga „fizikai valójában” (kellékszavatosság), másrészt pedig helytállást azért, hogy a szolgáltatás tárgyán a jogosult korlátozásmentes tulajdonjogot, vagy – használati kötelmek (pl. bérlet) esetén – mások által nem korlátozott, a szerződésnek megfelelő rendelkezési, használati jogot szerezhessen (jogszavatosság). A teljesítés akkor szerződésszerű, hibátlan, ha a szolgáltatás tárgya a rendeltetésszerű használatra alkalmas, a szerződésben konkrétan kikötött vagy egyébként a kötelezett által ismert célnak megfelelően használható, felhasználható. A szerződéskötés körülményeit, a szerződés megkötését megelőző tárgyalásokat, valamint a felek kifejezett nyilatkozatait, illetve ráutaló magatartását is figyelembe kell venni annak eldöntésekor, hogy mely tulajdonságok azok, amelyekkel a szolgáltatás tárgyának rendelkeznie kell. Erre figyelemmel nyilvánvaló, hogy nem lehet kimerítő (taxatív) jelleggel megadni azon hibák, hiányosságok listáját, amelyek a szavatosság jogkövetkezményének alkalmazásához vezetnek.

Mindezekre tekintettel a szavatosság a hibás teljesítés objektív, kimentést nem tűrő jogkövetkezménye.

A Ptk. vonatkozó szabálya szerint a szolgáltatásnak a teljesítéskor kell megfelelnie a törvényi, illetve az egyéb feltételeknek. Azaz a szolgáltatás tárgyának időben a teljesítéskor kell hibátlannak lennie, az utóbb bekövetkezett kellékhiányosságokért, sérülésekért a kötelezett nem felel. Azonban ha a teljesítéskor hibátlannak tűnő dolog hibája a teljesítés után jelenik meg, de a szolgáltatott dologban a hiba oka már a teljesítés idején megvolt (rejtett hiba), a szolgáltatást nyújtó felet a szavatosság alapján objektív helytállási kötelezettség terheli. Sajátosan alakul a teljesítés idejének a szavatosság szempontjából való értelmezése a tartós jogviszonyok (például a bérlet, haszonbérlet) esetén. Ilyenkor ugyanis a szolgáltató fél a jogviszony teljes időtartama alatt szavatol azért, hogy a dolog rendeltetésszerű használatra alkalmas legyen.

1. A szavatossági igények A Ptk. szerint hibás teljesítés esetén a jogosult •

elsősorban – választása szerint – kijavítást vagy kicserélést követelhet, kivéve, ha a választott szavatossági igény teljesítése lehetetlen, vagy ha az a kötelezettnek a másik szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát, és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenséget;

ha sem kijavításra, sem kicserélésre nincs joga, vagy ha a kötelezett a kijavítást, illetve a kicserélést nem vállalta, vagy e kötelezettségének a Ptk.-ban meghatározott feltételekkel nem tud eleget tenni – választása szerint – megfelelő árleszállítást igényelhet vagy elállhat a szerződéstől. Jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye.

A kijavítást vagy kicserélést – a dolog tulajdonságaira és a jogosult által elvárható rendeltetésére figyelemmel – megfelelő határidőn belül, a jogosultnak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni. Ha a kötelezett a dolog kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja, vagy nem végzi el, a jogosult a hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja. A jogosult a kijavításig vagy kicserélésig az ellenszolgáltatás arányos részét visszatarthatja (ius retentionis – visszatartási jog). Speciális •

111 szabályt tartalmaz a Ptk. a fogyasztói szerződések tekintetében, eszerint fogyasztói szerződésben semmis az a kikötés, amely a szavatossági jogoknak a törvényben meghatározott sorrendjétől a fogyasztó hátrányára tér el.

A Ptk. szerint a jogosult a választott szavatossági jogáról másikra térhet át. Az áttéréssel okozott kárt köteles a kötelezettnek megtéríteni, kivéve, ha az áttérésre a kötelezett magatartása adott okot, vagy az áttérés egyébként indokolt volt.

A törvény a szavatossággal összefüggő költségek viselésével összefüggésben kimondja, hogy a szavatossági kötelezettség teljesítésével és a szerződésszerű állapot megteremtésével kapcsolatos költségek - ideértve különösen az anyag-, munka- és továbbítási költségeket - a kötelezettet terhelik. Fogyasztói szerződés esetében a felek ettől eltérő megállapodása semmis. Kicserélés vagy elállás esetén a jogosult nem köteles a dolognak azt az értékcsökkenését megtéríteni, amely a rendeltetésszerű használat következménye.

Ha a fogyasztói szerződés hibás teljesítésének oka a kötelezettel szerződő harmadik személy (előző kötelezett) hibás teljesítése, a fogyasztói szerződés kötelezettje követelheti az előző kötelezettől a hibás teljesítés miatt támasztott fogyasztói igények kielégítése költségeinek a megtérítését, feltéve, hogy a minőség megvizsgálására vonatkozó kötelezettségének eleget tett. A fogyasztói szerződés kötelezettje ezt az igényét a fogyasztó igényének kielégítésétől számított hatvannapos elévülési határidő alatt érvényesítheti. Az igény az előző kötelezett teljesítése időpontjától számított legfeljebb öt évig érvényesíthető; e határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.

Az igényt az előző kötelezett is érvényesítheti a vele szerződő előző kötelezettel szemben, az hatvannapos elévülési és az ötéves jogvesztő határidő megfelelő alkalmazásával.

A Ptk. kimondja, hogy a hibás teljesítés jogkövetkezményeire vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a kötelezettség nem dolog szolgáltatására irányul; ilyenkor a kicserélésen a szolgáltatás újbóli teljesítését kell érteni.

2. A szavatossági jog érvényesítésének határideje A jogosult a hiba felfedezése után a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles kifogását a kötelezettel közölni. A legrövidebb időt a bíróság az ügy körülményeit mérlegelve esetenként önállóan állapítja meg. A magyar polgári jog azonban a fogyasztói szerződések tekintetében értelmezte a fenti fogalmat azzal, amikor kimondta, hogy fogyasztói szerződés esetében a hiba felfedezésétől számított két hónapon belül közölt kifogást kellő időben közöltnek kell tekinteni. A felek ettől eltérő megállapodása semmis. A polgári jog azt is kimondja, hogy amennyiben a jogosult a közléssel késlekedik, akkor az ebből eredő kárért ő felel.

A hiba bejelentését követően rendezi a Ptk. azt, hogy mennyi időn belül van lehetősége a jogosultnak a szavatosságból fakadó igények érvényesítésére. Általános szabályként a magánjogi kódex rögzíti, hogy a jogosult a teljesítés időpontjától számított hat hónapos elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági jogait. Kivételként rögzíti egyrészt, hogy ha a dolog használhatóságának legkisebb időtartamát hatósági előírás vagy kötelező műszaki előírás határozza meg (kötelező alkalmassági idő), és ez hat hónapnál rövidebb, az igény érvényesítésére ez a határidő irányadó.

Erre jó példa az élelmiszeripar. Nehezen lehet elvárni például egy doboz tejföltől, hogy hat hónapig tökéletes minőségű legyen. Ezért az élelmiszerek tekintetében külön jogszabályok jellemzően hat hónaposnál rövidebb kötelező alkalmassági időt állapítanak meg.

112 Az állatokért való szavatosság tekintetében a Ptk. speciális rendelkezéseket állapít meg azzal, hogy kimondta, ha a szerződés állat szolgáltatására irányul, a szavatossági igény a teljesítéstől számított hatvan nap alatt évül el.

Az elévülési határidő számítása tekintetében törvényi rendelkezésként érvényesül, hogy nem számít bele az elévülési időbe a kijavítási időnek az a része, amely alatt a jogosult a dolgot nem tudja rendeltetésszerűen használni. A szavatossági jog érvényesíthetőségének határideje a dolognak vagy jelentősebb részének kicserélése (kijavítása) esetén a kicserélt (kijavított) dologra (dologrészre), valamint a kijavítás következményeként jelentkező hiba tekintetében újból kezdődik. A fogyasztók védelme érdekében e körben is külön szabályok vonatkoznak a fogyasztói szerződésekre, esetükben a fogyasztó – a főszabálytól eltérően – a teljesítés időpontjától számított kétéves elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági igényét. Az ennél rövidebb elévülési határidőt megállapító kikötés semmis. Amennyiben a fogyasztói szerződés tárgya használt dolog, a felek rövidebb határidőben is megállapodhatnak, egy évnél rövidebb elévülési határidő azonban ebben az esetben sem köthető ki.

A szavatossági igények érvényesítésének elévülési jellegű határidején túl, a forgalom biztonsága érdekében a Ptk. jogvesztő határidőként olyan igényérvényesítési határidőket szabályozott, amelyek elteltét követően – a jogvesztő jellegre figyelemmel – már nincs lehetőség az igény érvényesítésére. Ez a jogvesztő határidő elsősorban a rejtett hibák esetén jelentős, hiszen rejtett hiba alapján igényt érvényesíteni nem lehet a fenti határidő elteltét követően.

Főszabály szerint, ha a jogosult igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni, így különösen, ha a hiba a jellegénél vagy a dolog természeténél fogva a fent ismertetett elévülési határidőn belül nem volt felismerhető, a szavatossági jogok érvényesítésének határideje a teljesítés időpontjától számított egy év, tartós használatra rendelt dolog esetében három év. Ha a kötelező alkalmassági idő három évnél hosszabb, az igény érvényesítésére ez a határidő az irányadó. E határidők elmulasztása jogvesztéssel jár.

Ilyen, három évnél hosszabb kötelező alkalmassági időt határoznak meg a jogszabályok egy épület fő tartó szerkezeti elemei tekintetében. Jellemzően ugyanis az épületeket három évnél hosszabb használatra tervezik, így indokolt lehet a három évesnél jóval hosszabb kötelező alkalmassági idő – s így szavatossági jogérvényesítési határidő – érvényesítése.

E körben is – a fogyasztók védelme érdekében – szigorúbb szabályokat tartalmaz a Ptk. a fogyasztói szerződésekre nézve, amikor rögzíti, hogy fogyasztói szerződésben a hároméves határidőnél rövidebb határidő kikötése semmis.

A fenti törvényi határidőkhöz kapcsolódóan a bírói gyakorlat – amely a Legfelsőbb Bíróság I. számú Polgári – Gazdasági Elvi Döntésében (I. PED – GED) tükröződik – kiegészítő szabályokat határozott meg azzal, hogy ha a hiba az adott esetben figyelembe vehető jogvesztő határidő végén keletkezik, akkor a fogyasztói érdek hatékony védelme érdekében ilyenkor is biztosítani kell az igényérvényesítés lehetőségét. Ilyen esetben tehát – bár jogvesztő és nem elévülési határidőkről van szó – alkalmazni kell azokat a szabályokat, amelyek az elévülési idő végén jelentkező hibák esetén az elévülés nyugvására és megszakadására vonatkoznak. Ezek szerint az igény érvényesítésére a fentiek alapján rendelkezésre álló határidő végéig a szavatossági igény bírósági úton a három hónapos anyagi jellegű határidőn belül akkor is érvényesíthető, ha a jogvesztő határidő eltelt volna. Azonban ilyenkor az elévülés újabb nyugvásának vagy megszakadásának nincs helye.

A Ptk. az igényérvényesítési határidőkkel kapcsolatban rögzíti, hogy a szavatossági igényt a szolgáltatott dolog minden olyan hibája miatt határidőben érvényesítettnek kell tekinteni,

113 amely a megjelölt kellékhiányt előidézte. Kivételként határozza meg, hogy ha azonban a jogosult a szavatossági igényét csak a dolognak – a megjelölt hiba szempontjából – elkülöníthető része tekintetében érvényesíti, a szavatossági igény a dolog egyéb részeire nem minősül érvényesítettnek.

Amennyiben az igényérvényesítés a jogvesztő határidő miatt bírósági úton nem érvényesíthető, abban az esetben is van lehetőség arra, hogy a szavatossági jogok az ugyanabból a jogalapból eredő követeléssel szemben kifogásként a határidők eltelte után is érvényesíthetők.

3. A hibás teljesítés szubjektív szankciója A Ptk. rögzíti, hogy szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a jogosult a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti a kártérítés szabályai szerint.

Előfordulhat, hogy a szolgáltatott dolog hibája a jogvesztő határidők eltelte után jelentkezik. Ilyenkor a jogosult szavatossági igénnyel nem léphet fel, ám az általános, ötéves elévülési határidőn belül kártérítést követelhet, amennyiben a hibás teljesítéssel összefüggésben bizonyíthatóan kára merült fel.

A szerződésszegéssel okozott kár megtérítésére a Ptk. rendelkezése szerint a szerződésen kívüli károkozás szabályait kell – egy kivétellel – alkalmazni. Ezen kivétel szerint a kártérítési kötelezettség alól kimentésnek van helye azon a címen, hogy a kötelezett a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

A hibás teljesítés további szubjektív, tehát felróhatósághoz kötött jogkövetkezménye lehet a felek erre irányuló, írásbeli kikötése esetén a teljesítési kötbér.

d) A jótállás A hibás teljesítés miatti helytállás másik, a fogyasztók érdekeinek védelmét szolgálni képes objektív eszköze a szavatosság mellett a jótállás. A jótállást a hatályos Ptk. a szerződést biztosító mellékkötelezettségek között tárgyalja, ám funkcióját, szerepét tekintve az kizárólag a hibás teljesítés elleni védelem eszköze.

A Ptk. szerint, „[a]ki a szerződés hibátlan teljesítéséért szerződés vagy jogszabály alapján jótállásra köteles, ennek időtartama alatt a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A jótállás a jogosultnak a törvényből eredő jogait nem érinti. A jótállás a kötelezettet a jótállási kötelezettséget keletkeztető szerződésben vagy jogszabályban, továbbá a szolgáltatásra vonatkozó reklámban foglalt feltételek szerint terheli.

Fogyasztói szerződés esetében a jótállási nyilatkozatnak tartalmaznia kell a jótállás kötelezettjének nevét és címét, a jótállás tartalmát, időtartamát, területi hatályát és a belőle eredő jogok érvényesítésének módját; utalnia kell továbbá arra, hogy a jótállás a fogyasztónak a törvényből eredő jogait nem érinti. A jótállási nyilatkozatot a fogyasztó kérésére írásban vagy más maradandó eszközzel rögzíteni kell, és a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani.

Jótállást kötelezően előíró jogszabály a jótállási nyilatkozatra vonatkozóan további követelményeket állapíthat meg. Az e bekezdésben meghatározott feltételek nemteljesülése nem érinti a jótállási kötelezettségvállalás érvényességét. A jogosult a jótállási határidő alatt bármikor közölheti kifogását a kötelezettel. A törvénynek a szavatossági jogok gyakorlására vonatkozó szabályait a jótállási jogok gyakorlásánál megfelelően alkalmazni kell.”

1. A jótállás fogalma A jótállás (köznapi elnevezéssel: garancia) a legáltalánosabb értelemben szerződésben vállalt, a szerződésszegésért való objektív, kimentést nem tűrő helytállási kötelezettség, amely a szavatossággal sok hasonlóságot mutat.

114 A szavatosság és a jótállás között a különbség elsősorban a helytállási időtartamban és a kötelezett számára többletteherként jelentkező bizonyítási kötelezettség előírásában rejlik. Ugyanis a szavatosság esetében a jogosultat terheli a bizonyítás kötelezettsége a tekintetben, hogy a szolgáltatás már a teljesítéskor hibás volt, addig a jótállásnál alapvetően fordított a helyzet. A jótállás esetén a törvény a hibás teljesítést vélelmezi, s a jótállásra kötelezettet szorítja arra, hogy mentesülése érdekében bizonyítsa, a hiba a teljesítés után keletkezett.

A jótállás tehát nem más, mint valamely szerződési kötelezettség maradéktalan teljesítésére irányuló objektív, kimentést nem tűrő, ám visszterhesen vállalt helytállási kötelezettség.

A jótállás első pillanatban nem tűnik visszterhes kötelezettségnek, ami elsősorban abból fakad, hogy a jogszabályok a termékek esetében kötelező jótállási időket írnak elő. Ezen jogszabályi kötelezettségek nem jelennek meg külön ártételként, ám mindenképpen tudni kell, hogy ezt a gyártó és a kereskedő beépíti a termék árába. A visszterhesség egyértelműen megfigyelhető abban az esetben, ha a vásárló az adott termékre hosszabb jótállási időt kíván. Erre lehetőség nyílik, ám ezt a fenti visszterhesség miatt ki kell fizetni.

Ilyen az az eset, amikor valaki egy televíziókészüléket vásárol, s egy meghatározott pénzösszegért a jogszabályi jótállási időnél hosszabb jótállást „vásárol”.

A jótállás így egyértelműen praestare, helytállási mellékkötelezettség, amelynek révén az adott terméket vásárlók között egyfajta kockázatközösség jön létre a termék megfelelő működése tekintetében.

2. A jótállás és a szavatosság további eltérő vonásai A tipikusan eltérő vonások a jótállás és a szavatosság között a bizonyítási teher átfordulása mellett a következők: •

a jótállási kötelezettség időtartama általában hosszabb, mint a szavatosság (elévülési jellegű, hat hónapos) határidő;

•

a jótállási jogérvényesítési határidők jogvesztő jellegűek, és menthető okból sem hosszabbodnak meg (nincs nyugvás);

•

az igényérvényesítési igények közel azonosak, azonban a rövid határidőn belüli (jellemzően három nap) meghibásodás esetén a jogosult feltétel nélkül követelheti a dolog kicserélését,

•

a kimentés terhe miatt a jótállás kötelezettje a helytállást feltételekhez kötheti és általában köti is.

Ilyen feltétel például a személygépkocsik hároméves jótállásánál az, hogy a jótállás csak akkor érvényes, ha a személygépkocsi tulajdonosa évente márkaszerviznél elvégezteti a gépkocsi kötelező felülvizsgálatát.

3. A jótállási igények. A jótállás és a szavatosság Amennyiben a jótállási kötelezettség a felek megállapodásán alapszik, a jogosult által a jótállás alapján érvényesíthető igények esetében elsősorban a szerződés lesz az irányadó, ha a felek eltérően nem állapodnak meg, a jogosult azokat az igényeket érvényesítheti, amelyek őt a szavatosság alapján megilletnék.

Ezzel kapcsolatban fontos hangsúlyoznunk, hogy a jótállási kötelezettségben való megállapodás nem jelenti azt, hogy a jogosult elvesztené a törvényen alapuló

115 szavatossági jogait. A jótállás ugyanis „többet” kell, hogy adjon a fogyasztónak, mint a szavatosság.

4. A kötelező jótállás Jótállási kötelezettséget jogszabály is előírhat. Hatályos jogunkban ilyen norma az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet, amelynek hatálya a mellékletében felsorolt termékekre terjed ki, valamint a lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról szóló 181/2003. (XI. 5.) Korm. rendelet.

A rendelet szerint a jótállási kötelezettség teljesítése azt terheli, akit a fogyasztói szerződés a szerződés tárgyát képező szolgáltatás nyújtására kötelez (a továbbiakban: forgalmazó). A jótállási jogokat a fogyasztási cikk tulajdonosa érvényesítheti, feltéve, hogy fogyasztónak minősül (a továbbiakban: fogyasztó). Ha a gyártó a fogyasztási cikkre a rendeleti előírásoknál kedvezőbb jótállási feltételeket vállal, a jótállás alapján a forgalmazót megillető jogok a fogyasztói szerződés teljesítésének időpontjában átszállnak a fogyasztóra.

A rendelet szerint a jótállás időtartama egy év. A jótállási határidő a fogyasztási cikk fogyasztó részére történő átadása, vagy ha az üzembe helyezést a forgalmazó vagy annak megbízottja végzi, az üzembe helyezés napjával kezdődik. A forgalmazó köteles a fogyasztónak a fogyasztási cikkel együtt – külön kérés nélkül – jótállási jegyet átadni. A jótállási jegyet közérthetően és egyértelműen, magyar nyelven kell megfogalmazni, s fel kell rajta tüntetni a forgalmazó nevét és címét, a fogyasztási cikk megnevezését, típusát, gyártási számát, továbbá – ahol alkalmazható – azonosításra alkalmas részeinek meghatározását, a gyártó és - külföldről származó termék esetén - az importáló nevét, címét, a fogyasztót a jótállás alapján megillető jogokat, azok érvényesíthetőségének határidejét, helyét és feltételeit, a vásárlás vagy az üzembe helyezés időpontját. Azonban a jótállás érvényesítésének nem feltétele a jótállási jegy megléte és annak bemutatása, elég igazolni – például számla bemutatásával -, hogy az adott termék tekintetében a forgalmazónak jótállási kötelezettsége áll fenn. Erre utal a rendelet azon szabály, amely szerint a jótállási jegynek utalnia kell arra, hogy a jótállás a fogyasztó törvényből eredő jogait nem érinti, valamint az, hogy a jótállási jegy szabálytalan kiállítása vagy a fogyasztó részére történő átadásának elmaradása nem érinti a jótállási kötelezettségvállalás érvényességét.

A rendelet szerint a fogyasztó a kijavítás iránti igényét a forgalmazó által a jótállási jegyen feltüntetett javítószolgálatnál közvetlenül is érvényesítheti. A kijavítás során a fogyasztási cikkbe csak új alkatrész kerülhet beépítésre. A jótállás keretébe tartozó javítás esetén a forgalmazó, illetve a javítószolgálat a jótállási jegyen köteles feltüntetni: a javítási igény bejelentésének és a javításra átvétel időpontját, gépjármű esetében továbbá a kilométeróra állását, a hiba okát és a javítás módját, a fogyasztási cikk fogyasztó részére történő visszaadásának időpontját, gépjármű esetében továbbá a kilométeróra állását, a jótállás - a kijavítás időtartamával meghosszabbított - új határidejét.

A rendelet meghatározza a javítás elvégzésének helyét. Így főszabály szerint a rögzített bekötésű, illetve a 10 kg-nál súlyosabb, vagy tömegközlekedési eszközön kézi csomagként nem szállítható fogyasztási cikket - a járművek kivételével - az üzemeltetés helyén kell megjavítani. Ha a javítás az üzemeltetés helyén nem végezhető el, a le- és felszerelésről, valamint az el- és visszaszállításról a forgalmazó gondoskodik.

A rendelet azt is kimondja, hogy ha a fogyasztó a fogyasztási cikk meghibásodása miatt a vásárlástól (üzembe helyezéstől) számított három munkanapon belül érvényesít csereigényt, a forgalmazó nem hivatkozhat a Ptk. 306. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében aránytalan többletköltségre, hanem köteles a fogyasztási cikket kicserélni, feltéve, hogy a meghibásodás a rendeltetésszerű használatot akadályozza.

Hasonló szabályokat tartalmaz a lakásokra vonatkozó szavatosssági rendelet is.

116

e) A jogszavatosság A szerződésszerű teljesítés nem pusztán azt jelenti, hogy a szolgáltatott dolog fizikailag megfelel a jogosult által támasztott igényeknek, hanem szükséges az is, hogy a szolgáltatás tárgyán harmadik személynek ne álljon fenn olyan joga, amely a jogosult érdekeit sértené, szerzett jogát korlátozná vagy kizárná.

A kötelezett a jogszavatosság alapján helytállási kötelezettség terheli azért, hogy a jogosult a szolgáltatás tárgyán a szerződés szerint jogot, méghozzá eltérő megállapodás hiányában korlátozásmentes jogot szerezzen.

A Ptk. nem tartalmaz a jogszavatosságra vonatkozó általános rendelkezéseket, az erre vonatkozó szabályokat az egyes szerződések szabályai között lelhetjük fel, ezért e körben is csak rövid áttekintést vázolok fel.

A jogszavatosságból fakadó igények – objektív és szubjektív jogkövetkezmények egyaránt felmerülhetnek – nagyrészt eltérnek attól függően, hogy a jogi hiba kizárja a jogosult jogszerzését, vagy csupán korlátozza azt.

Abban az esetben, ha a jogosult a szerződésben rögzített jogot (pl. adásvétel esetén a tulajdonjogot, bérlet esetében a birtoklás és a használat jogát) harmadik személynek a szolgáltatás tárgyán fennálló valamilyen joga miatt egyáltalán nem szerezheti meg, első lépésként az akadály elhárítására megfelelő határidőt kell tűznie a kötelezett számára, illetve biztosíték nyújtására szólíthatja fel.

Ha e felhívás eredménytelen, a jogosulttól nem várható el, hogy hosszú ideig bizonytalanságban legyen, ezért a törvény ilyen esetben lehetővé teszi, hogy a jogosult elálljon a szerződéstől. Az elállási jog – mint objektív szankció – mellett a jogosult kártérítést is követelhet a felróható szerződésszegés szubjektív szankciójaként.

Alapvetően eltérő a helyzet akkor, ha a kötelezett szerződésszegése abban áll, hogy a jogosult a szerződés alapján csupán korlátozott jogot szerezhet. Ekkor a jogosultat megilleti a tehermentesítés lehetősége, méghozzá a kötelezett költségére.

Ilyen eset például az, ha egy ingatlant – bár a szerződésben tehermentesként szerepel – jelzáloggal terhelten adnak el. Ebben az esetben a vevő (jogosult) követelheti az eladótól (kötelezett), hogy tehermentesítse az ingatlant, azaz érje el a jelzálogjog törlését.

Amennyiben a kötelezett nem tehermentesként adja el az ingatlant, hanem felhívja a jogosult figyelmét a fennálló jelzálogjogra, abban az esetben a jogosult nem kérheti az ingatlan tehermentesítését.

A jogosult a tehermentesítés követelésével egyidejűleg ennek megtörténtéig visszatarthatja az általa fizetendő összeg (vételár) – amennyiben még nem került átadásra – a tehermentesítéshez szükséges részét. Ha pedig a tehermentesítés a kitűzött határidő elteltéig sem történik meg, az így rendelkezésre álló összegből a tehermentesítést elvégezheti.

Ha a dolog tehermentesítése lehetetlen, vagy az eset összes körülményeit figyelembe véve aránytalan költséggel járna, a jogosult mintegy szavatossági igényként árleszállítást is kérhet, ha a szolgáltatást ilyen feltételekkel is igényli, ám ha úgy kívánja, elállhat a szerződéstől. A jogosult követelheti továbbá a hibás teljesítéssel összefüggésben felmerült kárának a megtérítését.

f) A felróható lehetetlenülés A Ptk. szerint, ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért a kötelezett felelős, a jogosult a teljesítés elmaradása miatt kártérítést követelhet. Ha a teljesítés olyan okból vált

117 lehetetlenné, amelyért a jogosult felelős, a kötelezett szabadul tartozása alól, és követelheti kárának megtérítését.

Ha a szolgáltatás valamilyen, a szerződés megkötése után bekövetkezett okból nem teljesíthető, a szerződés lehetetlenüléséről beszélünk.

Ha a szolgáltatás végleges lehetetlenülése a kötelezettnek felróható okból következett be, a jogosult kártérítési igénnyel léphet fel vele szemben, méghozzá az elmaradt haszonra is kiterjedően teljes kárának megtérítését követelheti.

A szolgáltatás lehetetlenülése bekövetkezhet a jogosultnak felróhatóan is. Ilyenkor a kötelezett szabadul a kötelemből, valamint kártérítési igénnyel léphet fel, amelyben követelheti teljes szerződési érdekének a kártérítés útján való kiegyenlítését.

A Ptk. azt is rögzíti, hogy ha a vagylagos szolgáltatások közül valamelyiknek a teljesítése lehetetlenné válik, a szerződés a többi szolgáltatásra korlátozódik. Ha a lehetetlenülésért a választásra nem jogosult fél felelős, a másik fél választhat a lehetséges szolgáltatás és a lehetetlenné válás következményei között.

Vagylagos szolgáltatás esetén a felek a szerződés tárgyát úgy határozzák meg, hogy a kötelezett a választásra jogosult személy döntése szerint, az előre (vagylagosan) kikötött szolgáltatások közül az egyiket köteles szolgáltatni. Amennyiben valamelyik szolgáltatás lehetetlenül, a jogkövetkezmények annak megfelelően alakulnak, hogy a lehetetlenülés melyik félnek felróhatóan következett be.

Objektív lehetetlenülés esetében, továbbá akkor is, ha a választásra jogosult félnek felróható a lehetetlenülés, a szerződés a fennmaradó szolgáltatásra korlátozódik.

Mivel ebben az esetben a választási lehetőség korlátozódásáért egyik fél sem volt felelős, vagy annak volt felróható, aki a választásra jogosult személy volt, ezért egyértelmű, hogy a másik felet nem indokolt kedvezőtlen helyzetbe hozni.

Abban az esetben viszont, ha a választásra jogosult féllel szembenálló másik félnek felróható okból lehetetlenül az egyik szolgáltatás, a választásra eredetileg jogosult fél kezében van a döntés joga, választhat a még lehetséges szolgáltatás jogkövetkezménye, vagy a lehetetlenülés jogkövetkezménye között.

A Ptk. ezzel kapcsolatban kimondja, hogy ha a lehetetlenné vált szolgáltatás tárgyának maradványa a kötelezett birtokában maradt, vagy a kötelezett a szolgáltatás tárgya helyett mástól kárpótlást kapott vagy igényelhet, a jogosult a maradvány, illetőleg a kárpótlás átengedését követelheti az ellenszolgáltatás arányos része ellenében. Ez az ún. maradvány (residuum).

Erről beszélhetünk akkor, ha a vevő a próbaúton a kipróbálásra az eladó által rendelkezésre bocsátott személygépkocsival úgy karambolozik, hogy az nem lesz totálkáros. Ilyen esetben az eredeti adásvétel lehetetlenül.

Hasonló a helyzet akkor, ha az elpusztult dolog helyébe kárpótlás, jellemzően kártérítés lép (surrogatum), amelyet az adott esetben figyelembe kell venni.

A Ptk. szerint a jogosult követelheti a residuum, illetve a surrogatum átengedését, természetesen az ellenszolgáltatás arányos részének megtérítése ellenében.

g) A teljesítés megtagadása A Ptk. szerint, ha a kötelezett a teljesítést jogos ok nélkül megtagadja, a jogosult választhat a késedelem és a lehetetlenülés következményeinek alkalmazása között.

118 A teljesítés megtagadásáról beszélünk akkor, ha a kötelezett lejárt tartozásának, kötelezettségének kiegyenlítésére jogos ok nélkül nem hajlandó és emiatt a teljesítés elmarad.

Ekkor egy sajátos, „kétarcú” helyzet áll elő: a késedelem és a lehetetlenülés.

A kötelezett ugyanis, amennyiben nem teljesít időben, késedelembe esik. A kötelezetti késedelem szabályainak alkalmazását azonban megnehezíti az, hogy a teljesítés megtagadásakor az adós késedelme végleges, hiszen önszántából nem akar és később sem fog teljesíteni. A jogosult azonban ennek ellenére követelheti a teljesítést, valamint kérheti kárának megtérítését, azonban akár el is állhat – érdekmúlás miatt – a szerződéstől.

A teljesítés megtagadása esetén a jogosult választhatja a lehetetlenülés jogkövetkezményeit is. Ezzel elkerülheti a teljesítés bírói eljárás során történő kikényszerítésének hosszadalmas és költséges útját, s a felróható teljesítés miatt kártérítést követelhet (amely egyébként szintén egy hosszú per tárgyává válhat).

h) A szerződésszegés közös szabályai A polgári jog alapvetően diszpozitív jellegéből és a szerződési szabadság elvéből fakadóan a felek a törvényi rendelkezésektől – amennyiben a törvény nem tiltja – egyező akarattal eltérhetnek. Így főszabály szerint nincs akadálya annak, hogy a kötelezett a jogosulttal való megállapodása alapján a szerződésszegésért való felelősséget kizárja.

Bizonyos esetekben azonban a Ptk. nem engedi meg a szerződésszegésért való felelősség ilyen kizárását. Az emberi élet, egészség természetüknél fogva kiemelt védelmet élveznek. Hasonló a helyzet a bűncselekménnyel okozott szerződésszegés esetében is. A polgári jog ilyen esetekben nem fűzheti a célzott joghatásokat a szerződésszegésért való felelősséghez, s az ilyen kikötéseket érvénytelennek tekinti. A törvény szövege a szándékosan vagy súlyos gondatlansággal elkövetett szerződésszegésekhez is a fenti szankciót fűzi.

A Ptk. azt is rögzíti, hogy jogi személy nem korlátozhatja és nem zárhatja ki a szerződésszegésért való felelősségét. Ez alól két kivétel jelölhető meg.

Az első eset, amikor a felelősség korlátozását vagy kizárását jogszabály teszi lehetővé.

Ma már ilyen ritkán fordul elő, de a Ptk.-ban is van olyan rendelkezés, amely a külkereskedelmi szerződéssel kapcsolatos belföldi szerződések esetében teszi lehetővé a korlátozás alkalmazását.

Jogszerűen korlátozza, illetve zárja ki a jogi személy felelősségét az esetben, ha az ezzel járó, s a szerződő partnere oldalán jelentkező hátrányt valamilyen más előnnyel elégíti ki.

Erre jó példa az ún. „turkálók” (elegánsabban: használt ruha kereskedők) szerződéskötési gyakorlata. Ezek a cégek a ruhákat a piaci ár alatt adják el, azonban nem vállalnak értük semmiféle jótállást.

1. A közreműködőért való felelősség A szerződéses kapcsolatokban nem ritka, hogy akár a jogosulti, akár a kötelezetti pozícióban levő alanyok jogaik gyakorlása vagy kötelezettségeik teljesítése érdekében közreműködő segítségét vegyék igénybe. Az ilyen harmadik személy esetleges szerződésszegéseiért az igénybe vevő helytállni tartozik, méghozzá legtöbbször úgy, mintha ő maga járt volna el.

Erre jó példa a fővállalkozói – alvállalkozói struktúra. Amennyiben a fővállalkozó alvállalkozót vesz igénybe, az alvállalkozó hibáiért úgy felel, mintha azokat ő maga követte volna el.

119 2. A teljesítés elfogadása nyílt hiba ismeretében A teljesítésnél már elemeztük, hogy a jogosult a teljesítéskor a lehető legrövidebb időn belül köteles meggyőződni arról, hogy a teljesítés szerződésszerű-e. Ha a teljesítéskor az átadott dolgot, elvégzett munkát a hibáról tudva jogfenntartó nyilatkozat nélkül átveszi, elfogadja, úgy a szerződésszegés miatt utóbb igényt nem érvényesíthet.

A fenti törvényhely jogkövetkezményeit csak akkor lehet alkalmazni, ha a jogosult tudott a szerződésszegésről, vagyis a hibát teljes körűen és a várható következményeivel együtt a teljesítéskor felismerte. Az, hogy a jogosult a hibát kellő körültekintéssel felismerhette volna, nem vezet a kötelezett mentesüléséhez, viszont kihatással lehet az igényérvényesítési határidőre.

3. Az oszthatatlanság hatása a szerződésszegés mértékére Ha a szerződésszegés egy osztható szolgáltatásnak csupán egy részére áll be, akkor jogkövetkezményeit is – főszabály szerint – csak e rész tekintetében lehet alkalmazni.

Azaz, ha a felek 5000 csillár leszállítására szerződtek, de az eladó határidőben csak 3000 csillárt szállít le, s csak a határidő után egy héttel a további 2000-et, akkor az eladó csak 2000 csillár tekintetében esett késedelembe.

Amennyiben a szerződésszegés jogos érdek miatt oszthatatlan szolgáltatás egy részére vonatkozik, a szerződésszegés következményei az egész szerződésre beállnak. Ez a helyzet az ún. jogi oszthatatlanság esetén is, amikor a felek az osztható dolog egészben történő szolgáltatásában állapodtak meg.

Azaz: ha egy öltönyről csak két gomb hiányzik, akkor az öltönyt készítő szabó hibásan teljesített.

A jogi oszthatatlanságra az a példát hozhatom fel, hogy egy étteremben ünnepli egy társaság azt, hogy az egyik tagjuk PhD-fokozatot szerzett. Erre az alkalomra 12 adag ebédet rendeltek meg, de az étterem csak 10 helyet és 10 adag ebédet biztosít. Így egyértelműen hibás a teljesítés az egész szolgáltatás tekintetében, hiszen nem 10, hanem 12 személy igényelte volna a vendéglátói-pari szolgáltatást, s egyértelműen nem alkalmas így a helyzet a baráti társaság közös ünneplésére.

4. A szerződéses és a szerződésen kívüli kárfelelősség kapcsolata A Ptk. szerint a szerződésszegéssel okozott károk tekintetében is a szerződésen kívüli kárfelelősség szabályait kell alkalmazni, így a magyar jogban egy egységes kárfelelősségi rendszer jött létre a kötelmi jogviszonyok terén – egy kivételtől eltekintve: a szerződésszegéssel okozott károk esetében nincs lehetősége a bíróságnak a kártérítés mértékének méltányosságból történő mérséklésére.

5. Kötelező igényérvényesítés szerződésszegés esetén A Ptk. egy kötelező igényérvényesítési esetet határoz meg akkor, ha a jogosult a maga szolgáltatását nem saját anyagi eszközeiből, hanem egyében vagy részben a központi költségvetésből, vagy a helyi önkormányzat költségvetéséből rendezte. Ilyen esetben a törvény a kötelezett nemteljesítése vagy hibás teljesítése esetére kötelezővé teszi a jogosult számára az állami érdek védelme miatt a szerződésszegésből folyó igényeinek érvényesítését.

Ezen kötelezettségétől a jogosult csak akkor tekinthet el, ha a szerződésszegés olyan körülményekre vezethető vissza, amelyekért a kötelezett nem felel, vagy ha a szerződésszegés a nemzetgazdaság, továbbá a felek együttműködése szempontjából jelentéktelen.

120 Így egy helyi önkormányzat nem mondhat le egy építési vállalkozóval szembeni kötbérigényéről. Amennyiben lemondana ezen követeléséről, annyiban megvalósulhat a hűtlen kezelés büntetőjogi tényállása.

A szerződésszegés eseteinek áttekintését követően a szerződésen kívül okozott károk megtérítésére fordítunk kiemelt figyelmet.

Ellenőrző kérdések 1. Jellemezze az objektív és szubjektív szerződésszegést!

2. Mutassa be a szerződésszegés esetcsoportjait!

3. Jellemezze a kötelezetti késedelmet és jogkövetkezményeit!

4. Jellemezze a jogosulti késedelmet és jogkövetkezményeit!

5. Mutassa be a szavatossági igények körét!

6. Mutassa be a szavatossági igények érvényesítésének határidejére, valamint a hibás teljesítés szubjektív szankciójára vonatkozó szabályokat.

7. Határozza meg a jótállás fogalmát, vesse össze a szavatosságot és a jótállást!

8. Ismertesse a kötelező jótállásra vonatkozó fontosabb szabályokat!

9. Jellemezze a teljesítés felróható lehetetlenülését!

10. Mutassa be a teljesítés megtagadását!

11. Ismertesse a szerződésszegésre vonatkozó közös szabályokat!

121

9. A polgári jogi szerződésen kívül okozott károkért való felelősség jellemzői, speciális felelősségi alakzatok6 A jogi felelősség általános kérdéseiről, annak az erkölcshöz, a gazdasághoz való viszonyáról, valamint a közjogi és a büntetőjogi felelősség alapvető kérdéseiről már röviden szóltam a Jogi ismeretek című tantárgy első, jogelméleti blokkjában. Miként e fejezet címe is mutatja, jelen esetben csak a polgári jog szerződésen kívül okozott károkért való felelősségi rendszerének legfontosabb kérdéseit tekintem át.

A fejezet a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség kérdését elemzi. értelemszerűen nem tartozik ide a szerződéses viszonyokban – jellemzően szerződésszegés miatt – keletkezett károkért való felelősség elemzése, hiszen annak áttekintésére már az előző, 5. fejezetben sor került.

a) A polgári jogi szerződésen kívüli károkozásért való felelősség feltételei. Az általános felelősségi alakzat A Ptk. szerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

A törvényi fogalom alapján a közös előfeltételek a következők: 1. jogellenes magatartás, 2. kár, 3. okozati összefüggés a magatartás és a kár között, 4. felróhatóság.

1. Jogellenes magatartás A felelősségre vonás objektív előfeltétele a jogellenes károkozás. A polgári jog szabályai szerint minden károkozás, amely nem minősül jogszerűnek, az jogellenes, és a többi feltétel fennállta esetén meg kell állapítani a kártérítési szankciót.

Azaz a polgári jogi kártérítési felelősség szempontjából mindaz a károkozás jogellenes, amelyet jogszabály kifejezetten meg nem enged.

A jogellenes károkozó magatartás lehet tevőleges és megvalósulhat nemtevésben is.

A jogellenes cselekmények jellemzően tevőleges (aktív) formában valósulnak meg, azonban a nemtevésben (passzív) formában megjelenő károkozó magatartás is általában jogellenes. A nemtevéssel megvalósuló szerződésszegés néhány tipikus esete a más jogág normájába tartozó szabály nemtevéssel történő megszegése, az együttműködési kötelezettség megszegése, vagy ha egy kórház elmulasztja felhívni a beteg figyelmét a műtéti kockázatra.

A más jogági kötelezettség elmulasztására jó példa az, hogy ha egy vasúti kocsivizsgáló elmulasztja megvizsgálni a vasúti kocsi kerekeinek állapotát, így nem észleli azt a hibát, ami miatt a vonat kisiklik: ebben az esetben a kocsivizsgáló polgári jogi, szerződésen kívül okozott kárfelelőssége megállapítható.

Amennyiben a mulasztás a károsult részéről merül fel, nem tarthat igényt a kár azon részének megtérítésére, amely ezen magatartása miatt következett be.

A jogellenességet kizáró körülmények között szólhatunk a Ptk. alapján a jogos védelemről, a szükséghelyzetről, a károsult beleegyezéséről és a rendeltetésszerű joggyakorlásról.

6

Jelen fejezet megírása során jelentős mértékben támaszkodtam Ujváriné Antal Edit: Felelősségtan című tankönyvére.

122 A Ptk. szerint jogos védelmi helyzet akkor áll fenn, ha a támadás jogtalan, vagy ha valaki a jogtalan és közvetlen támadásra utaló fenyegetés elhárítása érdekében cselekszik. Ennek a támadásnak vagy fenyegetésnek a megtámadott személyre vagy annak vagyonára kell irányulnia. A támadás körében ki kell emelni, hogy jogszerűen eljáró személy – például jogszerűen, a vonatkozó törvényi szabályok betartásával intézkedő rendőr – támadása nem minősül jogellenesnek, így azzal szemben nincs helye jogos védelemnek.

Ilyen helyzetben a támadónak okozott kárt nem kell megtéríteni, ha a védekező az elhárítással a szükséges mértéket nem lépte túl.

Például általában a szükséges mérték túllépését jelenti, ha egy fegyvertelen ember támadásával szemben fegyveresen védekezik valaki. Hasonlóan a szükséges mérték túllépése a bírói gyakorlat szerint, ha valaki vagyonának megóvása érdekében más életét veszélyezteti (például 220V-os feszültéséget vezet a kerítésébe).

Szükséghelyzetről akkor beszélünk, ha más életét vagy testi épségét, közvetlenül fenyegető és más módon el nem hárítható veszélyhelyzet áll fenn.

Amennyiben a szükséghelyzetből csak károkozás árán szabadulhat valaki, a károkozása nem jogellenes, azonban a szükséghelyzetben okozott kárt meg kell téríteni. Ez a megtérítés – figyelemmel a jogszerű magatartásra –nem kártérítés, hanem kártalanítás. A fenti kötelezettség nem a jogszerűen cselekvőt terheli, hanem azt, aki a szükséghelyzetbe került.

A szükséghelyzetre jó példa, hogy valakinek kigyullad a háza melletti gazdasági épület, amely a szomszéd kertes ház konyhakertjéből oltható jól. Ebben az esetben a szomszéd tűrni köteles, hogy a tűzoltók belépjenek a kertjébe, s onnan oltsák a tüzet. Azonban ha a tűzoltók letapossák a veteményt, akkor a szükséghelyzetbe került személy (azaz nem a tűzoltók, hanem akinek a gazdasági épületét a tűzoltók oltották) köteles a felmerült kárt megtéríteni kártalanításként.

Ha több személy került szükséghelyzetbe, a kárt a veszélyeztetett érdekeik arányában viselik.

Ez az ún. lex Rhodia szabálya, ugyanis ez a rendelkezés a tengeri kereskedelemmel foglalkozó ókori Rodoszon alakult ki. A hajótöréssel fenyegető helyzetben ugyanis gyakran a rakományok kidobásával próbálták a gályát megmenteni. Ha több kereskedő rakománya volt a hajón, de csak egy kereskedő rakományát dobták ki teljes egészben, akkor nem egyedül az a kereskedő járt pórul, hanem a fenti szabály szerint a hajó értékének és a rakományok értékének arányában megosztották a kárt a hajós vállalkozó és az összes kereskedő között.

A tulajdonos attól a személytől, aki a szükséghelyzet megszüntetése során indokolatlanul nagy kárt okozott, kártérítést követelhet.

A Ptk. szerint a károkozás jogellenességét kizárja, ha abba a károsult beleegyezik. A Ptk. szerint szerződéssel előre lehet korlátozni, illetve ki lehet zárni a felelősséget, kivéve a szándékosan vagy súlyos gondatlanságból elkövetett károkozásért, az életben, testi épségben, az egészségben okozott károsodásért, továbbá a bűncselekményért való felelősséget. A beleegyezést jognyilatkozatként kell értelmezni, így a beleegyezés tekintetében is alkalmazni kell a jognyilatkozatok érvényességére és érvénytelenségére vonatkozó szabályokat.

Szintén nem jogellenes a jogosultság rendeltetésszerű gyakorlásával okozott kár. Ilyen például a kisajátítás, a használati, szolgalmi jogok gyakorlása.

123 2. A kár A kár legáltalánosabb értelemben minden olyan hátrány, amely valakit valamely károsító esemény folytán személyében vagy vagyonában ér.

Ennek megfelelően különböztetünk vagyoni és nem vagyoni kár között.

A vagyoni kár három főbb csoportba sorolható.

Felmerült kár (damnum emergens): a károsult vagyonában beállott tényleges értékcsökkenés.

Indokolt költség: a vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges költség, amely szintén csökkenti a károsult vagyonát.

Elmaradt jövedelem (haszon) (lucrum cessans): az az érték, amellyel a károsult vagyona gyarapodott volna, ha a károsult magatartás nem következik be.

Egy példa a vagyoni kár három elemére. Kovács István személyszállító kisiparos (taxisofőr) által vezetett Skoda Octavia típusú taxiba egy részeg személy által vezetett gépkocsi a kötelező elsőbbségadást elmulasztva beleütközik. A taxiban 1 millió forint kár keletkezik: ez a felmerült kár. Ráadásul Kovács István szilánkosra töri a lábát, amiért kórházba kerül. A családja többször meglátogatja, s felesége gyakran és jelentősen kiegészíti a kórházi kosztot, s egyéb más kiadásai is felmerülnek, amivel összefüggésben 50 ezer forint többletköltsége keletkezik. Ez az indokolt költség. Mivel Kovács István ezen baleset miatt két hónapig nem tudott dolgozni, így nem tudta megkeresni kéthavi bérét, amely személyi jövedelemadó-bevallása szerint havonta bruttó 180 000 forint. Ez az elmaradt jövedelem.

A nem vagyoni kár akkor merülhet fel, amikor a jogellenes, felróható magatartás a károsult személyhez fűződő jogait sérti.

Például, ha valakikről azt pletykálják, hogy egy kabátlopási ügybe keveredett, amiből csak annyi igaz, hogy tanúként meghallgatták (vagy ne adj’ Isten, az ő kabátját lopták el), akkor abból közvetlen vagyoni kár nem feltétlenül következik, de indokolt, hogy valamilyen módon kompenzálják az őt személyhez fűződő jogaiban ért sérelmet.

A kár beállhat egyszerre, de jelentkezhet folyamatosan vagy időszakonként visszatérően is. A károk között elvi különbség nincs, felmerülésükkor nyomban esedékessé válnak és követelheti a károsult azok megtérítését.

3. Az okozati összefüggés Az okozati kapcsolat a kártérítésnél két vonatkozásban is szerepet játszik; a felelősség egyik feltétele, hogy a jogellenes, felróható magatartás és a kár között okozati összefüggés álljon fenn. Ugyanakkor a kártérítés mértékének a meghatározásánál is szerepet játszik, hiszen csak azokat a következményeket tartozik viselni még a felelősségének megállapítása esetén is a károkozó, amelyek azzal a károkozással okozati összefüggésben vannak, amelyért felelős.

Az oksorozat vizsgálatánál azokat a láncszemeket kell elsősorban számba venni, amelyek a megelőzés és az elhárítás szempontjából lényegesek, amelyekre a jog eszközeivel, így a kártérítés szankciójával hatni lehet, azonban a károsodásnak nemcsak a közvetlen kiváltó okát lehet a polgári jogi felelősség szempontjából oknak tekinteni, hanem a közvetett okát is.

4. A felróhatóság A Ptk. kártérítési felelősségi rendszere az objektív és a szubjektív rendszer között, az objektív felelősséghez közelebb helyezkedik el, azt tipizált felelősségként lehet jellemezni.

124 Az objektív rendszer irányába mutat az a főszabály, amely szerint a jogellenesen okozott kárt meg kell téríteni. E szabály alól csak kivétel, hogy mentesülhet az a felelősség alól, aki úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A Jogi ismeretek tantárgy körében már megvizsgáltuk, hogy az általában elvárhatóság nem személyhez kötődő mérce, hanem egy tipikus, a társadalom által elvártnak tekintett feltétel.

A kártérítési felelősség egyes, speciális alakzataiban a fenti keretnél jellemzően szigorúbb (kivételesen enyhébb) felelősségi alakzatok is felmerülnek.

A természetes személy károkozó magatartása akkor felróható, ha vétőképes volt. A vétőképesség alapja a belátási képesség, az a képesség, amely alapján a személy előre látja magatartásának következményeit és tudatával át is tudja fogni, hogy ezt a társadalom miként ítéli meg.

Az egyéb jogalanyok (pl. jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok stb.) mindig vétőképesek.

A polgári jog a vétőképességre nézve nem állapít meg korhatárt, az eset összes körülményeit, az általános tapasztalatot is figyelembe véve kell a konkrét károkozások során megítélni, hogy az adott személy rendelkezett-e vétőképességgel. Így például arra is lehetőség van, hogy cselekvőképtelen (14 év alatti) kiskorúak vétőképességét megállapítsák, ha kárt okozott. Így a bíróság megállapította annak a 13 éves kiskorúnak a kártérítési felelősségét, aki egy lakóházat festékszoró spary-vel megrongált (graffiti), ugyanis álláspontja szerint a kiskorú tisztában volt tettének hátrányos társadalmi megítélésével.

5. A bizonyítási teher A polgári jogi felelősség célja a teljes vagyoni reparáció biztosítása a károsult számára, ezért a jogalkotó a bizonyítási terhet megosztotta a károkozó és a károsult között.

A károsultnak kell bizonyítania, a kárt (és annak mértékét), valamint a károkozó cselekmény és a kár közötti okozati összefüggést.

A károkozónak kell bizonyítania, hogy magatartása nem volt jogellenes (jogellenességet kizáró ok áll fenn), valamint hogy magatartása jogellenes ugyan, de nem volt felróható („úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható).

A fentiek szerint hatályos jogunkban kettős vélelem érvényesül: a jog – az ellenkező bizonyításáig – vélelmezi a károkozás jogellenességét és felróhatóságát. Így ha egy kártérítés miatt perre kerül sor, akkor nem a károsultnak kell bizonyítania, hogy a károkozó nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, hanem a károsult köteles az általában elvárható eljárásának igazolására. Azaz: pár ebben a perben a károsult a felperes és a károkozó az alperes, a felróhatóság tekintetében – a károsult védelme érdekében – a károkozó van nehezebb helyzetben.

6. A méltányosság kérdése a magyar kártérítési jogban A Ptk. rendszere elveti a méltányosságot, mint a felelősség megállapításának általános lehetőségét, azt csak két esetben alkalmazza.

Az első alkalmazási kör a felelősségcsökkentő méltányosságként a károkozó javára, amikor is a törvény rögzíti, hogy a bíróság a kárért felelős személyt rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján a felelősség alól részben mentesítheti.

A második alkalmazási kör a károsult javára egyes speciális felelősségi alakzatoknál (pl. gondozó felelőssége) felelősségmegállapító méltányosságot enged.

125 Miként azt az előző fejezetben rögzítettem, a méltányossági szabály alkalmazására a szerződésszegéssel okozott károknál nincs lehetőség.

7. Kártérítés több személy együttes károkozása esetén A Ptk. rögzíti, hogy több károkozó esetén a károsult védelmének elve érvényesül azzal, hogy a jogszabály felelősségüket a károsulttal szemben egyetemlegesnek minősíti, amennyiben a kárt közösen okozták.

A többek általi károkozást a Ptk. szerint két csoportra oszthatjuk. Az első esetet az jelenti, ha a kárt a közreműködők közös ténykedéssel okozzák, ekkor felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges lesz.

Előfordulhat azonban olyan helyzet is, amikor a közreműködők egymástól függetlenül, de mégis egymással okozati kapcsolatban álló magatartással okozzák a kárt. Ebben az esetben nem alkalmazható az egyetemleges felelősségre vonatkozó szabály.

Mindezekre tekintettel közös károkozás akkor áll fenn, ha a kár bekövetkeztében több okfolyamat hatott közre, amelyek bármelyikének közrehatása nélkül a kár nem következett volna be. A felelősségre vonás szempontjából lényeges azonban, hogy valamennyi okfolyamatban résztvevő személynek felelősnek kell lennie az okláncolat előidézésében.

Az egyetemleges felelősség a károkozók külső viszonyaiban azt jelenti, hogy minden károkozó kötelezett az egész kártérítéssel tartozik, és ha bármelyikük teljesít, vagy esetleg beszámítással megszünteti a követelést, a többiek kötelezettsége is megszűnik. Ezzel összhangban bármelyik károkozó hivatkozhat a többieket megillető kifogásokra, amennyiben azok a károkozó kielégítésével kapcsolatosak, de csak saját követeléseit használhatja fel beszámításra. Minden károkozóra kihat a károsult késedelme, bármelyikükkel szemben is álljon be.

Az egyetemlegesség alkalmazásának e körben nem akadálya, hogy a károkozó más-más felelősségi alakzat (pl. az egyik károkozó az általános, a másik a veszélyes üzemi felelősség szerint) felelnek.

A károsult tehát dönthet úgy, hogy a teljes kár megtérítését csak egy károkozótól, vagy több károkozótól, esetleg az összes károkozótól követeli.

A károkozók belső viszonyában a felelősség a károkozók magatartásnak felróhatósága arányában oszlik meg, amely egyenlő, ha azt nem lehet megállapítani.

A bíróság csak akkor mellőzheti a károkozók egyetemleges marasztalását, ha ez a kár megtérítését nem veszélyezteti, és tetemesen nem is késlelteti, valamint ha a károsult maga is közrehatott a kár bekövetkeztében, vagy igénye érvényesítésével menthető ok nélkül késlekedik.

8. Felelősség kizárása vagy korlátozása A Ptk. a szerződésen kívüli károkozással kapcsolatban rögzíti, hogy semmis az olyan szerződési kikötés, amely a szándékos vagy súlyos gondatlanságból eredő károkozásért, az életben, testi épségben okozott károsodásért, továbbá bűncselekmény következményeiért való felelősséget előre korlátozza vagy kizárja.

9. Kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség A Ptk. előírja, hogy a károsult a kár megelőzése, elhárítása, valamint enyhítése körében is úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ha ezt megsérti, nem kell a károkozónak a kár azon részét megtérítenie, amely ebből az önhibából adódik.

A Ptk. lehetővé teszi, hogy a potenciális károsult már a kár bekövetkezte előtt – a kárveszély alapján – bírósági utat vegyen igénybe ezen veszély elhárítása érdekében.

126 A károsult magatartásának a mércéje e körben – hasonlóan a károkozó magatartásáéhoz – az általában elvárhatóság tipizált követelménye.

A Ptk. fenti szabályai alapján amennyiben a károsult kárenyhítési, kárelhárítási kötelezettségét megsérti, abban az esetben, ha nincs károkozó, vagy a felelőssége nem állapítható meg, viseli a kárt, amennyiben pedig a károkozásért felelősséggel tartozó személy okozta a kárt, kármegosztásra kerül sor.

A fenti esetre egy példa: egy építési vállalkozó egy teremgarázzsal rendelkező társasházat épít. Az építkezés során elvonja a szomszéd ingatlantól a földtámaszt, az megsüllyed, s egyes falai megrepednek. A károsult azonban nem hívta fel a károkozó figyelmét a földtámasz elvonásának veszélyeire, semmilyen módon nem kísérelte meg kezelni a helyzetet, s kárigényét is csak egy évvel a kár bekövetkezte után érvényesítette. Ekkor sor kerülhet arra, hogy a bíróság figyelembe véve a kárenyhítési kötelezettség elmulasztását, a károkozó felelősségét alacsonyabb mértékben állapítsa meg.

b) A veszélyes üzemi felelősség A Ptk. a fokozott veszéllyel járó tevékenység tekintetében egy speciális felelősségi alakzatot, a veszélyes üzemi felelősséget határoz meg. A veszélyes üzemi felelősség esetében •

szűkebb az alanyi kör;

szűkebb a kimentési ok: a károkozó csak abban az esetben mentesül, ha a kárt a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső elháríthatatlan ok okozta.

1. A fokozott veszéllyel járó tevékenység mibenléte A fokozott veszéllyel járó tevékenység fogalma nem határozható meg, de arra sincs lehetőség, hogy az ebbe a körbe tartozó magatartásokat kimerítően felsoroljuk. E tevékenység tartalma a technika fejlődésével változik, bővül, meghatározásánál a bírói gyakorlatra kell támaszkodni. A fokozott veszéllyel járó tevékenység két esetköre nyert szabályozást, a környezetet veszélyeztető tevékenység és a vadállat tartása.

A környezetvédelmi törvény (1995. évi LIII. törvény) szerint a környezet igénybevételével, illetőleg terhelésével járó tevékenységgel vagy mulasztással okozott kár környezetveszélyeztető tevékenységnek minősül, és arra a Ptk. fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. A jogsértő tevékenységért való felelősség az ingatlan tulajdonosát és birtokosát egyetemlegesen terheli, s a tulajdonos csak akkor mentesül, ha megnevezi az ingatlan használóját, és bizonyítja, hogy a környezetveszélyeztető tevékenységért nem felelős.

A természetvédelmi szabályok megsértése is a szigorú felelősségi szabály, a fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozott kárért fennálló szabály alkalmazását vonja maga után.

A bírói gyakorlat alapján veszélyes üzemi tevékenységnek minősül különösen: •

•

gépi erővel hajtott járművek;

•

gépi erővel működő üzemek, villamos energiát termelő és átalakító üzemek és berendezések (tehát a villamos meghajtású háztartási gépek használata is), az építkezések, a bányák, a gázművek és a vízművek;

•

bizonyos gépek alkalmazása (pl. gépi meghajtású kapálógép);

•

vízlépcső, zsiliprendszer, vízierőmű;

•

robbanóanyagok, sugárzóanyagok és készítmények, mérgező anyagok, vegyi anyagok előállítása, tartása, felhasználása, a lőfegyver tartása;

127 •

a viszonylag kezdetleges körülmények között folytatott tevékenység (pl. árokásás, tetőfedés, fakivágás);

• tűzveszélyt okozó eszközök használata.

2. Üzembentartói kör A szigorú felelősség azt a személyt terheli, aki a veszélyes üzemi felelősség folytatója. Ez a személy a veszélyes üzem fenntartója, akinek érdekében a veszélyes üzem működik, aki a veszélyes üzemre vonatkozó alapvető döntéseket meghozza és aki a fokozott veszélyforrás elleni védekezésre köteles. A gyakorlat ezt a személyt üzembentartónak nevezi.

3. Okozati összefüggés A veszélyes üzemi felelősségre vonatkozó rendelkezések csak akkor alkalmazhatók, ha okozati összefüggés állapítható meg a fokozott veszéllyel járó tevékenység és a kár között. Így például ha valaki rosszul lesz vezetés közben, s emiatt balesetet okoz gépjárműjével, akkor a bírói gyakorlat szerint az okozati összefüggés megállapítható.

4. A kimentés. A károsulti magatartás értékelése A felelősség alóli mentesülésnek kettős feltétele van: a kár oka elháríthatatlan legyen, és kívül essék veszéllyel járó tevékenység körén (külső elháríthatatlan ok).

Ha bármelyik feltétel hiányzik, kimentésre nincs lehetőség.

Elháríthatatlan ok lehet: •

az erőhatalom (vis maior), ha az üzem körén kívül lép fel;

•

a károsult elháríthatatlan közrehatása (pl. egy öngyilkos a vonat elé veti magát);

•

harmadik személy elháríthatatlan közrehatása (azonban a bírói gyakorlat a terrortámadást nem tekinti ilyen elháríthatatlan közrehatásnak, ebben az esetben is megállapítható a felelősség);

• más külső erő, esemény (pl. állat) elháríthatatlan behatása.

E körben kell szólni az erőhatalom (vis maior) fogalmáról, amely olyan körülmény, amelynek károsító hatását emberi erővel nem lehet elhárítani. A veszélyes üzemi felelősség körében meg kell jegyezni, hogy az erőhatalom csak akkor jelenthet a felelősség alóli mentesítést, ha az az üzemi körön kívül keletkezett.

Például ha egy váratlan, előre nem látható anyaghiba miatt felrobban egy dízelmozdony, s lángra gyújtja a közeli szántóföldeket, a vasút veszélyes üzemi felelősségét meg kell állapítani, hiszen az előre nem látható anyaghiba bár erőhatalom, de nem az üzemi körön kívül lépett fel.

Ebben az esetben – hasonlóan az általános felelősségi alakzathoz – a bizonyítási teher a károkozón van.

A károsulti magatartást értékelve •

amennyiben az elháríthatatlan, a felelősség nem áll be;

•

elhárítható és nincs felróható közrehatás, a felelősség beáll;

•

elhárítható, de van felróható károsulti közrehatás, kármegosztás alkalmazására kerül sor. Ebben az esetben a kármegosztás aránya a felróható közrehatáshoz igazodik.

128 A bíróság kármegosztást alkalmazott abban az esetben, amikor egy vonatról egy azzal rendszeresen utazó középiskolás diák még annak megállása előtt megkísérelte a leszállást, azonban rosszul lépett, s az egyik lábfejét a megálló vonat olyan súlyosan megsértette, hogy három ujját amputálni kellett. A bíróság álláspontja szerint a kár bekövetkeztében felróható módon közrehatott a diák is azzal, hogy a leszállást a vonat megállását megelőzően kísérelte meg.

4. A fokozott veszéllyel járó tevékenységek találkozása, közös károkozás Ha az okozati láncolatban két vagy több veszélyes üzem okoz harmadik személynek kárt a külső viszonyban egyetemlegesen felelnek.

A bíróság megállapított a koncert szervezőjének és a fellépő zenekarnak az egyetemleges felelősségét a zenekar által alkalmazott pirotechnikai eszköz alkalmazása során bekövetkezett baleseti kárért.

Eltérően alakul azonban az egymás közötti belső viszonyuk. A jogszabály egyfajta sorrendet állít fel, a felelősség súlyát értékelve ezáltal: •

egymás közötti viszonyukban a felelősség általános szabályait kell alkalmazni;

•

ha a károkozás egyik félnek sem róható fel az általános felelősségi szabályok szerint, egymás közötti viszonyukban a felelősség kérdését az dönti el, hogy melyikük fokozott veszélyességgel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességre vezethető vissza a károkozás;

ha sem a felróhatóság, sem rendellenesség nincs, mindegyik károsult maga viseli a kárát.

Ezeket a szabályokat kell akkor is alkalmazni, ha egymásnak okoznak kárt úgy, hogy kívülálló nem károsodik.

•

A felróhatóság és rendellenesség hiányában a felek által viselt kárra jó példa az ún. „vadkarambol”, amikor féktávolságon belül a jármű elé kerül egy vadállat. Így ebben az esetben a gépjármű üzembentartója nem kérheti a vadászati társaságtól a gépjárműben keletkezett kár megtérítését, de a vadászati társaság sem kérheti a vad elhullása miatti kára megtérítését, ugyanis mindketten veszélyes üzemi tevékenységet végeztek, s egyikük tevékenysége esetén sem merült fel felróhatóság vagy rendellenesség.

5. A felelősség kizárása. Elévülés A Ptk. szerint veszélyes üzem esetében a felelősség kizárása vagy korlátozása semmis, azaz e körben is szigorúbbak a szabályok, mint az általános felelősség esetében.

Ehhez kapcsolódóan rövidebb ezen felelősségi alakzat esetében az elévülési idő is: a kártérítési követelés e körben három év alatt évül el. Amennyiben a három éves elévülési idő eltelt, veszélyes üzemi felelősség érvényesítésére nincs lehetőség. A kár azonban a károsult számára kevésbé kedvező általános felelősségi szabályok szerint az általános öt éves elévülési időn belül érvényesíthető.

c) Egyéb speciális kárfelelősségi alakzatok a Ptk.-ban 1. Felelősség olyan személyek károkozásáért, akiknek belátási képessége hiányzik vagy korlátozott A Ptk. szerint akinek belátási képessége hiányzik vagy fogyatékos, felelősségre nem vonható. Helyette gondozója felel, kivéve, ha bizonyítja, hogy a felügyelet ellátása érdekében

129 úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A belátási képességgel kapcsolatban már jeleztem, hogy e tekintetben a Ptk. nem állapít meg általános korhatárt, azt a bíróság mindig az eset összes körülményének figyelembevételével mérlegeli. Ha a károkozónak nincs gondozója, vagy a gondozó felelősségét nem lehet megállapítani, kivételesen a károkozót is kötelezni lehet a kár részben vagy egészben való megtérítésére, feltéve, hogy az eset körülményei és a felek anyagi viszonyai ezt nyilvánvalóan indokolttá teszik.

A károkozó belátási képességének hiányára vagy fogyatékosságára nem hivatkozhat, ha ezt az állapotát maga idézte elő, azaz például ha azért nem volt belátási képessége birtokában, mert önhibájából súlyosan ittas állapotba került, a felelősségét meg kell állapítani.

Ha a kárt belátási képességgel rendelkező olyan kiskorú okozta, akinek felügyeletre köteles gondozója is van, és bizonyítják, hogy az kötelességeit felróhatóan megszegte, a gondozó a károkozóval egyetemlegesen felelős.

Ez a szabály gyakorlatilag a belátási képességgel rendelkező kiskorú esetén a gondozó – adott esetben a szülő, vagy az iskola (tanára) – egyetemleges felelősségét alapozza meg, ha az az általában elvárható gondossági kötelességét elmulasztotta.

2. Az alkalmazott, szövetkezeti tag, képviselő és megbízott károkozása. Az államigazgatási jogkörben okozott kár A Ptk. szerint, ha az alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős. E szabályt kell alkalmazni akkor is, ha szövetkezet tagja okoz a tagsági viszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt. Államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette.

E körben ki kell emelni, hogy államigazgatási jogkörben kárt okozhat az államigazgatási szerv, valamint az önkormányzati szerv döntésre jogosult köztisztviselője. A Ptk. e szabály alkalmazását kiterjeszti a bírósági és ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősségre is, ha jogszabály másként nem rendelkezik.

Mindkét esetben a kár megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha azt az ügyfél rendes jogorvoslattal nem tudja elhárítani, vagy ha az ügyfél a rendes jogorvoslati utat – figyelemmel a Ket. előző félévben megtanult szabályaira, a fellebbezést – nem vette igénybe.

A megbízott által ilyen minőségben okozott kárért a károsult harmadik személlyel szemben a megbízó a megbízottal egyetemlegesen felelős. A Ptk. e körben speciális mentességi szabályt határoz meg, amely szerint mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy őt a megbízott megválasztásában, utasításokkal ellátásában és felügyeletében mulasztás nem terheli. Ez a szabály a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytató személyek felelősségére nem vonatkozik.

Az alkalmazotti viszonyhoz hasonló jellege miatt a Ptk. eltérő rendelkezést állapít meg állandó jellegű megbízási viszony esetében, továbbá, ha a megbízó és a megbízott egyaránt gazdálkodó szervezet, ekkor ugyanis a bíróság a károsult és a megbízó viszonyában az alkalmazottak károkozásáért való felelősség szabályait is alkalmazhatja.

A törvényes képviselő károkozásáért a képviselt személy nem felelős.

E törvény szabályai szerint felel az általa okozott kárért a megbízott a megbízóval, a képviselt személlyel munkaviszonyban nem álló képviselő pedig a képviselttel szemben. A megbízó vagy a képviselt személy az általa harmadik személynek nyújtott kártérítés fejében ugyancsak e törvény szerint követelhet megtérítést a megbízottól, illetőleg a képviselőtől. Az

130 alkalmazott és munkáltató közti ilyen igényekre a Munka Törvénykönyvének szabályai, szövetkezet és tagja közti ilyen igényekre pedig külön jogszabályok rendelkezései az irányadók.

3. Az állattartók felelőssége Aki állatot tart, az általános szabályok szerint felel azért a kárért, amelyet az állat másnak okoz. Vadállat tartója úgy felel, mint az, aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat.

4. Az épületről lehulló tárgy által okozott kár Épület egyes részeinek lehullásából vagy az épület hiányosságaiból másra háramló kárért az épület tulajdonosa felelős, kivéve, ha bizonyítja, hogy az építkezésre és karbantartásra vonatkozó szabályokat nem sértették meg, és az építkezés vagy karbantartás során a károk megelőzése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Az épületre kifüggesztett tárgyak leesésével okozott kárért a károsulttal szemben az felelős, akinek érdekében a tárgyat kifüggesztették.

Ezek a szabályok nem érintik a felelős személynek azt a jogát, hogy a károkozótól a kár megtérítését követelhesse.

Valamely tárgynak lakásból vagy más helyiségből való kidobásával, kiejtésével vagy kiöntésével okozott kárért a károsulttal szemben a lakás bérlője, illetőleg a helyiség használója felelős. Speciális mentesülési szabályt jelent az, ha a bérlő, illetőleg a használó a károkozót megnevezi, kezesként felel. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a károkozó jogosulatlanul tartózkodott a helyiségben. Valamely tárgynak az épület közös használatára szolgáló helyiségeiből való kidobásával, kiejtésével vagy kiöntésével okozott kárért a károsulttal szemben az épület tulajdonosa felelős. Ha a tulajdonos a károkozót megnevezi, kezesként felel. Ezek a szabályok nem érintik a felelős személynek azt a jogát, hogy a kárért egyébként felelős személytől a kár megtérítését követelhesse.

d) A felelősség módja, a kártérítés mértéke 1. A kártérítés módozatai A kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni.

A Ptk. a teljes kártérítés elvét alkalmazza akkor, amikor rögzíti, hogy kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.

A kárt pénzben kell megtéríteni, kivéve, ha a körülmények a kár természetben való megtérítését indokolják. A kár természetben való megtérítése különösen akkor lehet indokolt, ha a kártérítés tárgyát a károkozó maga is termeli, vagy az egyébként a rendelkezésére áll.

Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. Rendszerint járadékot kell megállapítani akkor, ha a kártérítés a károsultnak vagy vele szemben tartásra jogosult hozzátartozójának tartását, illetőleg tartásának kiegészítését hivatott szolgálni. A járadékkal összefüggésben a Ptk. rögzíti, hogy akinek munkaképessége baleset folytán csökkent, csak akkor követelhet járadékot, ha a baleset utáni keresete (jövedelme) a baleset előtti keresetét – neki fel nem róható okból – nem éri el.

Azaz, ha a károkozás nem befolyásolja a károsult jövedelmi viszonyait – pl. egy baleset során amputálták a kis lábujját, de olyan munkakörben dolgozik, ahol ez nem jelent gondot – akkor a kárért csak egyösszegű juttatást követelhet, rendszeres járadékot nem.

131 A járadék számításánál fontos szabály, hogy a balesetből eredő munkaképtelenség vagy munkaképesség-csökkenés esetében járadékként az elmaradt keresetnek (jövedelemnek) a társadalombiztosítási ellátásokkal csökkentett összegét kell megtéríteni. A járadék megállapításánál a balesetért felelős személy javára nem vehető figyelembe az a kereset (jövedelem), amelyet a balesetet szenvedett személy a balesetből eredő jelentős testi fogyatékossága ellenére rendkívüli munkateljesítménnyel ér el.

Azaz ha a károsult a baleset előtt keresett havi nettó 110 000 forintot, de a baleset miatt rokkantsági nyugdíjas lett, de a rokkantsági nyugdíjas csak havi 75 000 forint, akkor a károsult havi 35 000 forint járadék megállapítását kérheti a bíróságtól. Amennyiben a károsult – rokkantsága ellenére is – munkát vállal a rokkantsági nyugdíj mellett heti 4 órában, s arra kap 40 000 forint nettó munkabért, a károkozó annak ellenére, hogy nem csökkent a jövedelme köteles 35 000 forint járadékot fizetni, mivel a többletjövedelmet rendkívüli munkateljesítménye alapján érte el, így azt figyelmen kívül kell hagyni.

A Ptk. meghatározza a járadék megállapításának alapjául szolgáló jövedelem kiszámításának módját is. A balesetet szenvedett személy keresetveszteségét (jövedelemkiesését) általában a balesetet megelőző egy évben elért rendszeres kereset (jövedelem) havi átlaga alapján kell meghatározni. Ha az említett idő alatt a keresetben (jövedelemben) tartós jellegű változás állott be, csak a változás utáni kereset (jövedelem) átlagát lehet figyelembe venni. A Ptk. kimondja, hogy ha a balesetet szenvedett személy munkabére a balesetkor rendszeres jellegű és határozott összegű volt, ezt kell a keresetveszteség megállapításánál figyelembe venni. Ha a keresetveszteség (jövedelemkiesés) az (1) és (2) bekezdés alapján nem állapítható meg, annak meghatározásánál az azonos vagy hasonló munkát munkaviszony (tagsági viszony) alapján végző személyek átlagos havi keresete az irányadó.

Mi történik akkor, ha időközben bérelemelésre került sor? A Ptk. erről is rendelkezik akkor, amikor rögzíti, hogy a keresetveszteség (jövedelem-kiesés) megállapításánál figyelembe kell venni azt a jövőbeli változást is, amelynek meghatározott időpontban való bekövetkezésével már előre teljes bizonyossággal lehet számolni.

A járadék speciális esetének alkalmazásáéra kerül sor, ha a károsult a baleset során elhunyt. Ekkor a baleset következtében meghalt személy által eltartottak olyan összegű tartást pótló járadékot igényelhetnek, amely szükségleteiknek – a tényleges, illetőleg az elvárhatóan elérhető keresetüket (jövedelmüket) is figyelembe véve – a baleset előtti életszínvonalon való kielégítését biztosítja. Járadék követelhető akkor is, ha a baleset következtében meghalt személy a tartási kötelezettségének megszegésével nem nyújtotta ténylegesen a tartást, vagy ha a járadékot igénylő a tartási igényét menthető okból nem érvényesítette. A járadék mértékének megállapításánál értékelni kell, hogy a járadékot igénylő érvényesítette-e, illetőleg érvényesíthet-e követelést azokkal szemben, akik az ő tartására a baleset idején meghalt személlyel egy sorban voltak kötelesek.

2. Általános kártérítés Ha a kár mértéke – akár csak részben – pontosan nem számítható ki, a bíróság a károkozásért felelős személyt olyan összegű általános kártérítés megfizetésére kötelezheti, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. Az általános kártérítés visszakövetelésének nincs helye azon az alapon, hogy a tényleges kár mértéke utóbb nem érte el az általános kártérítés összegét. Ha azonban a kötelezett általános kártérítésként járadékot fizet, a járadék mértékének csökkentését vagy a járadékfizetés időtartamának megváltoztatását a körülmények alakulásához képest követelheti.

3. A kár megtérítésének közös szabályai

132 A Ptk. rögzíti, hogy a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes, továbbá hogy a kárért felelős személy helyzetére a szerződés teljesítésében késedelmes kötelezettre irányadó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

Azaz ha valaki a kártérítést nem fizeti meg nyomban, hanem bírósági perre kerül sor, akkor a bíróság ítéletében a késedelmes teljesítésre vonatkozó szabályok szerint késedelmi kamatot számol fel a károkozás időpontja és az ítélet meghozatala közötti időszakra.

Az engedményezésre, a tartozásátvállalásra, a követelések biztosítására, a teljesítésre és beszámításra vonatkozó szabályokat a kártérítési követelésekre is megfelelően alkalmazni kell.

Bűncselekményekkel okozott kár esetében a Ptk. speciális szabályokat állapít meg akkor, amikor kimondja, hogy az elévülés szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy öt évnél rövidebb idő alatt nem évülhet el a követelés, ha a kárt szándékosan vagy bűncselekménnyel okozták. A bűncselekménnyel okozott kár esetén azonban a követelés öt éven túl sem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül. Így például ha valakinek a 8 év alatt elévülő büntetési tételű erőszakos közösülés bűntettével okoztak nem vagyoni kárt, akkor a kártérítési igénye nem 5, hanem 8 év alatt évül el.

A Ptk. kötelmi részének áttekintését követően a következőkben az egyes szerződéstípusok főbb szabályait elemzem.

Ellenőrző kérdések 1. Melyek a szerződésen kívüli kár megállapításának feltételei? Mutassa be a jogellenes magatartások, valamint a jogellenességet kizáró esetek körét!

2. Mutassa be a kárra és az okozati összefüggésekre vonatkozó fontosabb szabályokat!

3. Mutassa be a felróhatóságra vonatkozó rendelkezéseket!

4. Mutassa be a bizonyítási teherre és a méltányosságra vonatkozó főbb szabályokat!

5. Mutassa be a több személy közös károkozása esetén alkalmazandó kártérítés szabályait!

6. Ismertesse a felelősség kizárására, valamint a kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettségre vonatkozó rendelkezések főbb tartalmi elemeit!

7. Melyek a fokozott veszéllyel járó tevékenységek? Jellemezze azokat!

8. Ismertesse a veszélyes üzemi felelősség esetén az üzembentartókra, az okozati összefüggésre, a kimentésre, a felelősség kizárására és az elévülésre vonatkozó rendelkezéseket!

9. Mutassa be röviden az egyéb speciális kárfelelősségi alakzatokat!

10. Mutassa be a kártérítés módozatait!

11. Ismertesse az általános kártérítésre, valamint a kárfelelősség közös szabályaira vonatkozó rendelkezéseket!

133

10.A szerződések csoportosítása, átruházási kötelmek7 A kötelmi jog általános részi szabályainak áttekintését követően a következő fejezetekben az egyes szerződéstípusok részletes rendelkezéseit, a kötelmi jog különös részét elemezzük.

a) A szerződések csoportosítása A szerződési szabadság elvéből – valamint az abból fakadó diszpozitivitásból – következően a felek bármely, a Ptk. által nem tiltott formában és rendelkezési tartalommal szerződést köthetnek. Így a szerződő felek nincsenek kötve a Ptk.-ban vagy más jogszabályban megnevezett szerződésekhez, ezektől eltérhetnek, addig nem nevesített szerződéseket alkothatnak, de még gyakoribb, hogy a létező típusok elemeit vegyítve jutnak konszenzusra.

Mindezekre figyelemmel a szerződések tipizálása viszonylagos, s arra számos ismérv alapján kerülhet sor. A következőkben az egyes fontosabb csoportosítási szempontokat tekintjük át.

1. A szerződések tipizálásának lehetséges főbb csoportjai a) Nevesített – nevesítetlen szerződések E csoportosítás rendezőelve, hogy a Ptk. vagy esetleg más jogszabály, vagy legalábbis a jogggyakorlat nevesítette-e az adott szerződést avagy sem.

A Ptk.-ban nevesített szerződésként szerepelnek az alaptípusok (adásvétel, bérlet, vállalkozás, megbízás), de számos, az alaptípusokból kinőtt szerződés is külön fejezet, név alatt szerepel (pl. szállítási szerződés, mint halasztott adásvétel).

Lehet egy szerződéstípus más jogszabály által nevesített, ilyen például a felhasználási szerződés a szerzői jogról szóló törvényben, vagy a licenciaszerződés a szabadalmi és védjegytörvényben.

A nevesítetlen szerződések köre három gyökérből táplálkozhat. Az első forrás az ún, együttműködési szerződések köre, a második a még nem nevesített, új szerződések csoportja, amelyeket ma – figyelemmel a nevesített szerződések széles körére – nehéz létrehozni, végül a harmadik gyökér a vegyes jellegű szerződések köre, amely már nevesített szerződések különböző elemeit vegyíti. b) Visszterhes vagy ingyenes szerződések A szerződés tartalma szerinti egyik lehetséges csoportosítás a szerződések ingyenessége, vagy visszterhessége. Az árucsere-forgalomban a visszterhesség az uralkodó elv, a jog általában vélelmezi a szerződések visszterhességét. A szerződések besorolhatóak a kizárólag visszterhes szerződések csoportjába, amelyek csak és kizárólag visszterhesen köthetőek meg, a kettős alakzatú szerződések csoportjába, amely szerződések esetében a jogügylet ingyenesen vagy visszterhesen köthető meg, végül a tisztán ingyenes szerződések körébe, amelyek esetében fogalmilag kizárt a visszterhesség.

Tisztán visszterhes szerződés például az adásvétel, amely esetében fogalmilag kizárt az ingyenesség. Kettős alakzatú például a pénzkölcsön, amelyet magánszemélyek egymás között ingyenesen – azaz kamatmentesen – valamint visszterhesen – azaz kamatfizetés mellett is –megköthetnek. A tisztán ingyenes szerződések alaptípusa az ajándékozás.

7

A 10. fejezet megírása során jelentős mértékben támaszkodtam Bíró György (szerk.): Szerződési alaptípusok című egyetemi tankönyvére.

134 c) Konszenzuál- vagy reálszerződések Ez a csoportosítás a szerződéseket a létrejöttük alapján osztályozza. A jogkövetkezmények konszenzuálszerződésnél általában már a szerződés megkötésekor beállnak a felek között (de kivétel, hogy a konszenzuálszerződésnek tekinthető adásvétel esetében a tulajdonjog átruházása ingó dolog esetében is csak az átadással valósul meg), míg a reálszerződéseknél ezekhez szükség van a dolog átadására is. d) Kétalanyú – többalanyú szerződések A jogviszonyban álló alanyok száma szerint megkülönböztetünk két- vagy többalanyú szerződéseket. e) Polarizált alanyú és egypólusú szerződések Attól függően, hogy a szerződésben résztvevő jogalanyok érdekpozíciója ellentétes vagy nem, beszélhetünk polarizált alanyú és egypólusú szerződésekről. f) Jogcímen alapuló – absztrakt szerződések A szerződés lehet továbbá jogcímen alapuló, amely esetben a követelés jogcímének hiánya érvénytelenségre vezet, illetve absztrakt, amelyeknél az adott szerződéses kötelezettség jogcíme háttérbe szorul és esetleg közömbössé válik.

Ilyen absztrakt szerződések például az értékpapírügyletek, ahol közömbös, hogy az értékpapír kibocsátása mögött milyen jogviszony (például a jelzáloglevél esetén egy jelzáloggal biztosított kölcsönszerződés) áll. g) Tartós – egyszeri szerződések A szerződés időtartama alapján lehet tartós vagy egyszeri. A tartós szerződések esetén az ellenszolgáltatás fizetésének módja pedig ismétlődő vagy szakaszos. h) Dare – facere – non facere – praestare szerződések A felek – különösen a kötelezett – által kifejtendő magatartás, tehát a jogügylet közvetlen tárgya szerint a szerződés lehet dologszolgáltató (dare), mással szemben saját dolgát illetően tartózkodásra kötelező (non facere), más részére tevékenységet kifejtő (facere), valamint helytállási kötelezettséget jelentő (praestare) jellegű.

2. A jegyzet tagolásának elvi alapja: a tényleges szolgáltatást nyújtó fél magatartásának jellemző eleme A jegyzetben a szerződések csoportosításának – így azok tárgyalási rendjének – alapja a szerződés közvetlen tárgya, vagyis, hogy a szerződésbe foglalt tényleges szolgáltatás – és nem az ellenszolgáltatás – kötelezettjének milyen jellegű magatartást kell tanúsítania. A fenti szempontrendszer alapján négy főbb szerződési csoportot különíthetünk el. a) Dologszolgáltató szerződések, amelyek alaptípusa a tulajdonjogot átruházó adásvétel, amelynek vannak sajátos alakzatai, és számos nevesített fajtáját ismerjük. Ilyenek a gazdálkodó szervezetek közötti, gazdaságszervező jellegű halasztott adásvételi szerződések, mint amilyen a szállítási szerződés, vagy a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés.

Rendhagyó dologátruházó szerződések a reményvételként induló ún. szerencseszerződések.

Ingyenes dologszolgáltatás az ajándékozás. A villamos energia, a hőenergia, a földgáz és a víz folyamatos jellegű szolgáltatására szolgál a közüzemi szerződés. Ezen szerződések a végleges dologszolgáltatási szerződések, amelyektől megkülönböztetjük az ideiglenes dologszolgáltatási szerződések körét, amelynek alaptípusa a kölcsönszerződés, amely a visszavétel szándékával ruházza át ideiglenesen a dolgok tulajdonjogát.

135 b) Non facere szolgáltatással járó szerződések: a használati kötelmek. A tényleges szolgáltatás nyújtására (és nem az ellenszolgáltatás fizetésére) kötelezett ideiglenes dologszolgáltatása más nézőpontból non facere jellegű, vagyis a saját dolgán egyébként fennálló jogosultságtól való tartózkodási kötelezettségben jelenik meg. Ugyanakkor jogosulti oldalon beáll a használat-haszonszedés joga, tehát ezeket a szerződéseket a jogosulti oldalról szemlélve gyakran nevezik használati kötelmeknek.

Ilyen használati kötelem például a bérlet, ahol a bérbeadó tulajdonos (haszonélvező) tartózkodni köteles a saját tulajdonának használatától, míg arra a másik fél jogosulttá válik. c) Tevőleges (facere) szolgáltatásokkal járó szerződések. A tevőleges szolgáltatás kifejtésére irányuló magatartás két alaptípusa a vállalkozás és a megbízás. A vállalkozási típusú szerződések esetében a szerződésben vállalt eredmény elmaradása minden esetben szerződésszegésnek minősül (eredménykötelem), addig a megbízási típusoknál a gondos ügyvitel már mentesít a szerződésszegés jogkövetkezményei alól és díjigényt alapoz meg (gondossági kötelem). E körbe vonható még a megbízási szerződésből kinőtt altípusként a bankszámlaszerződés és a tartási szerződés is. d) Praestare (helytállási) szerződések. A helytállási kötelezettség ügyletei a hitelműveletek szerződései (melyeket szokás a kölcsönügyletek rendhagyó előszerződésének is minősíteni), valamint a biztosítás szerteágazó szerződései. A jogviszony uralkodó elemei a tartósan rendelkezésre állás és a dare jellegű szolgáltatás esetleges nyújtása.

b) Az adásvételi szerződés, mint a dologszolgáltató (átruházási) kötelmek alaptípusa Az adásvételi szerződés alapján a dolog tulajdonosa arra vállal kötelezettséget, hogy vételár ellenében valamilyen forgalomképes dolog tulajdonjogát a vevőre átruházza. Az adásvételi szerződés az árucsere-forgalom alapügylete, amely a gazdasági élet egyik legalapvetőbb szerződése.

1. Az adásvétel lényeges elemeinek (alany, tárgy, tartalom) különös vonásai Az adásvételi szerződés alanyai a tényleges szolgáltatást nyújtó, a tulajdonjogot átruházó eladó, és a dolog átvételére, valamint a vételár, mint ellenérték megfizetésére kötelezett vevő.

Mindkét pozícióban főszabályként bárki, tehát természetes és jogi személy is szerepelhet. Az ingatlanok tekintetében az alanyok között külön jogszabályok korlátokat határoznak meg. Így EU-n kívüli, harmadik országból származó személy lakóingatlant csak a regionális államigazgatási hivatal engedélyével vásárolhat, valamint 2011-ig Magyarországon termőföldet csak magyar állampolgárságú természetes személy vásárolhat a törvényben meghatározott térmértékig (ez jelenleg 300 hektár vagy 6000 aranykorona). A termőföldről szóló törvény ezen felül további szabályokat határoz meg a hozzátartozók közös termőföldtulajdonának maximumára is. Így ha egy magyar állampolgársággal rendelkező természetes személynek már van 250 hektár, hektáronként 20 aranykoronás földje, akkor nem vásárolhatja meg teljes egészében a 100 hektáros, hektáronként 25 aranykorona értékű földet, hiszen akkor termőföldtulajdona 350 hektáros és 7500 aranykorona termőértékű lenne. Ebből a termőföldből legfeljebb 40 hektárt vásárolhat meg. Igaz, hogy így csak 290 hektár földje lenne, de tulajdonának termőértéke így éri el a 6000 aranykoronát.

A termőföld, mint nemzeti kincs védelme érdekében Magyarország 2011-et követően is fenn kívánja tartani a külföldi személyek tulajdonszerzésének moratóriumát.

136 Az adásvétel közvetett tárgya bármely forgalomképes ingó vagy ingatlan dolog. Mivel az állami tulajdon kizárólagos tárgyai, valamint a forgalomképtelen önkormányzati törzsvagyonba tartozó dolgok forgalomképtelenek. A forgalomképességet törvény kizárhatja vagy korlátozhatja, így például meghatározott egyéb dolgokat forgalomképtelennek nyilváníthat, valamint egyes dolgok adásvételét engedélyhez, jóváhagyáshoz kötheti. A fenti tilalmak ellenére kötött adásvételi szerződések semmisek. Így például a kulturális örökség részét képező dolgok tekintetében a külföldi személynek történő adásvétel esetében meghatározott körben a kulturális örökségvédelmi törvény az örökségvédelmi hatóság (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) jóváhagyását írja elő kötelezettségként.

Az adásvétel tárgya lehet még nem létező dolog is. Ez esetben reményvételről van szó, amely lehet feltételes (remélt dolog vétele, amikor csak akkor kell fizetni, ha a dolog előáll), és lehet feltétlen, amikor a vevőnek akkor is meg kell fizetni a vételárat, ha a dolog nem jön létre. Ez utóbbi körbe tartozóak az ún. szerencseszerződések, amelyeknél a vételár a reménykeltés okából megfizetendő, más kérdés, hogy a szerencseelem bekövetkezése esetén egy további dare szolgáltatás nyújtása terheli a kötelezettet.

Ilyen szerencseszerződés például egy kaparós sorsjegy megvásárlása, ahol a sorsjegynél a nyeremény reménye miatt vételárat kell fizetni, amit akkor is teljesíteni kell, ha a sorsjegy nem nyer. De ha a szelvény nyertes, akkor az azt árusító szervezetnek egy további dologszolgáltatási kötelezettsége is fennáll.

A Ptk. rögzíti, hogy ingatlan adásvételének érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges, amelynek elmulasztása semmiségre vezető alaki hiba. A Legfelsőbb Bíróság XXV. Polgári elvi döntése (XXV. PED) szerint a szerződés minden lényeges elemét írásba kell foglalni. Az okiratba foglalás azonban csak kötelmi igényt keletkeztet, de nem jelenti az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyezhetőséget (dologi jogosultság), amelyhez többletfeltételeket kell teljesíteni (közjegyző általi hitelesítés vagy ügyvédi ellenjegyzés, a tulajdonjog bejegyzéséhez történő írásbeli hozzájárulás).

A tartozékokat illetően a dologi jog keretében megismert szabály szerint a tartozék kétség esetén osztja a fődolog jogi sorsát. A mezőgazdasági jellegű ingatlanoknál azonban a Ptk. külön kimondja, hogy a mezőgazdasági felszerelés és jószág az ingatlannak nem tartozéka, így azok csak a felek kifejezett, erre irányuló megállapodása esetén kerülnek a vevő tulajdonába.

Azaz, ha május 1-jével eladnak egy szántóföldet, s a szerződés nem rendelkezett a jószág – azaz a szántóföldön növekvő gabona – sorsáról, akkor annak learatására ezen szabály szerint még az előző tulajdonos jogosult.

Az adásvétel közvetlen tárgya a tulajdonjog ellenérték fejében történő átruházására irányuló magatartás. A tényleges szolgáltatást nyújtó eladó magatartása a másik félnél, a vevőnél csak akkor keletkeztet tulajdonszerzést, ha a dolgot számára ténylegesen vagy jelképesen át is adták. Bizonyos speciális dolgok adásvétele esetében a tulajdonszerzéshez kell egy konstitutív hatályú közigazgatási aktus, például ingatlanok esetében a földhivatalok által vezetett ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés. A magyar polgári jogban a szerződés létrejötte, a konszenzus önmagában tulajdonszerzést nem jelent, pusztán kötelmi igényt a tulajdonjog megszerzésének kikényszerítésére. A dologi (tulajdoni) igény főszabályként a vevőt az átadástól (bejegyzéstől) illeti meg, és akkor száll át reá a kárveszély is.

137 A vevő által kifejtendő leglényegesebb magatartási elemek a dolog átvétele, valamint az ellenérték (vételár) megfizetése. A vételárra a Ptk. az adásvételi szabályoknál értelmező jellegű rendelkezéseket tartalmaz. Eszerint a piaci árként megjelölt ellenérték a teljesítés helyén és idején kialakult középárat kell, hogy jelentse. Ettől eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában a vételárat a dologszolgáltatás tiszta súlya alapján kell meghatározni.

Ha például valaki 15 dkg párizsi felvágottat (közismert nevén parizert) vásárol a boltban, és ezt neki egy közel 2 dkg-os csomagolópapírba csomagolják, és úgy mérik le, akkor az eladó megsértette a Ptk. fenti szabályát, és ezzel megkárosította a vásárlót.

Egyébként az ár meghatározásában csak jogszabályba foglalt, kivételes kógens rendelkezések (pl. bizonyos termékek esetén jogszabályban megállapított hatósági ár), valamint az értékarányosság követelményei kötik a szerződést kötő feleket.

Ilyen hatósági ár például a közcélú vasúti személyszállítás díjai, amelynek jogszabályban meghatározott mértékét a közlekedésért felelős miniszter állapítja meg rendeletben. Ebben az esetben tehát a MÁV, vagy más vasúti közlekedést bonyolító gazdasági társaság (például a GYSEV) nem térhet el ettől a jogszabályi ártól.

Az adásvételi szerződés tartalma az eladó és a vevő egymás irányában fennálló teljesítési kényszerűsége, amely több fő- illetve mellékkötelezettség füzére. Ha a kötelezettségek teljesítése elmarad vagy nem szerződésszerű, akkor szerződésszegésről beszélünk.

2. Az eladó és a vevő alapvető és járulékos kötelezettségei Az eladó főkötelezettségeit (tulajdonjog átruházását és a dolog átadását, mint magatartást) már számba vettük. Ezek megfelelőségéért az eladót feltétlen helytállási kötelezettség terheli, amely a jogszavatosságban és a kellékszavatosságban ölt testet, de az eladó vállalhat garanciát (jótállást) is a szolgáltatott dolog rendeltetésszerű használatra alkalmasságáért.

Ha a vevő tulajdonszerzését harmadik személynek a dolgon fennálló valamely joga akadályozza, a vevő jogosult az eladót 1. az akadály elhárítására felhívni, 2. biztosítékot követelni, végül pedig 3. elállhat az ügylettől és 4. kártérítést követelhet a jogszavatossági hiba folytán. Amennyiben a vevő tulajdonszerzését korlátozza valamely harmadik személy joga, abban az esetben 1. tehermentesítést követelhet, ha pedig az erre biztosított idő eredménytelenül telt el, jogában áll a 2. tehermentesítést a vételár terhére elvégezni. Ha a tehermentesítés lehetetlen, vagy a vételár terhére nem végezhető el n(mert azt már a jogszavatossági hiba tudomásra jutása előtt teljes egészében kifizették), akkor 3. a vevő vételárcsökkentést követelhet, vagy akár 4. el is állhat a szerződéstől.

Az eladó mellékkötelezettségei a szavatosságon túlmenően egyrészt a tájékoztatás, amelynek ki kell terjednie a jogokra és a terhekre, a dolog tulajdonságaira és a dologgal kapcsolatos körülményekre, olyan részletességgel, amely az adott helyzetben általában elvárható. Így például egy használt autó vásárlásánál ilyen információ az autó korábbi balesete, vagy az autón fennálló jelzálogjog, amely az autóhoz felvett kölcsön visszafizetésének biztosítéka.

A mellékkötelezettségek között fontos szerepe van az okirat szolgáltatásának, amely legtöbbször egy speciális tájékoztatás és igazolás valamely tényről vagy körülményről.

138 Ilyen okirat szolgáltatás például használt személygépkocsi adásvétele esetén a szervizkönyv átadása.

Vannak azonban olyan iratok is, amelyek nélkül rendeltetésszerű használat eleve kizárt.

Ha az előző példánknál maradunk használt autó esetén ilyen a gépkocsi forgalmi engedélye és törzskönyvi lapja.

Az átadási költségek viselését jelentheti az eladó számára a teljesítési helyre utazás vagy szállítás, a dolog becsomagolása, ingatlan esetében az ingatlan-nyilvántartási állapotok rendezése.

A mellékkötelezettségek megsértése a vevő részéről elálláshoz, egyéb szavatossági igény érvényesítéséhez és a feltételek fennállása esetén kártérítési igényhez, illetve a szerződés megtámadásához vezethet.

A vevő főkötelezettségei az adásvétel tárgyát képező dolog átvétele és a vételár megfizetése. A vételár megfizetésének elmaradása az érdekmúlás igazolásával az eladónak elállási jogot biztosít, amennyiben egyidejűleg a dolgot visszaszolgáltatja, illetve a visszaadást felajánlja. Az átvétel elmaradása vagy késedelme pedig azt jelenti, hogy ezen idő alatt az eladó a dolognak immár felelős őrzője.

A vevő mellékkötelezettségei az átvétel, valamint a szerződéskötés költségeivel járó kiadások fizetése, kivéve, ha a felek ettől eltérően nem állapodtak meg. Az adásvételi szerződéssel kapcsolatos ügyvédi munkadíj, illetve egyéb költségek – eltérő megállapodás hiányában – a vevőt terhelik, miként a dolog átvételével kapcsolatos kiadások.

A Ptk. szerint a vevőnek külön szerződési kikötés nélkül elállási joga nincs, azonban a másik fél súlyos szerződésszegése miatti szankciós elállás mindkét felet megilleti, azonban ilyenkor is előbb fel kell hívni a másik felet a szerződésszerű teljesítésre, s figyelmeztetni kell a várható elállásra.

3. Az egyes létszakokban rejlő különös vonások és jogkövetkezményeik. A létrehozáshoz kötődő hatalmasságok a) Az elővásárlási jog Az elővásárlási jog az adásvételi szerződés körében a leendő vevőt megillető, feltételhez kötött egyoldalú alakító jog (hatalmasság), amely feltétel fennálltával a jogosult nyilatkozatával a másik felet, az eladót konszenzus hiányában is a szerződés vele való létrehozatalára kényszerítheti.

Az elővásárlási jog gyakorlásának mellőzhetetlen előfeltétele, hogy a dolog tulajdonosa ellenérték fejében el akarja adni a leendő szerződés tárgyát, azaz az ingyenes átruházási szándékkal – amilyen például az ajándékozás – nincs alakító jog.

Az elővásárlás alapulhat jogszabályon vagy a felek szerződésén. A jogszabályon alapuló elővásárlási jog a jogok ütközése esetén megelőzi a szerződésen alapulót. Így például társasházi lakás adásvétele esetén a többi társasházi lakónak jogszabályon alapuló elővásárlási joga van. Ha a lakás tulajdonosa szerződésével alapított egy másik személynek elővásárlási jogot, s ezt követően el akarja adni a lakását, s mind az elővásárlási szerződés jogosultja, mind az egyik társasházi lakó bejelenti elővásárlási igényét, ezzel a joggal a jogszabályon alapuló jog jogosultja, azaz a társasházi lakó élhet.

A szerződéssel létrejövő elővásárlási jog érvényességének alaki feltétele az írásba foglalás.

139 Az elővásárlási jog úgy realizálódhat, hogy a dolgot eladni kívánó tulajdonos a harmadik személytől kapott ajánlatot a szerződés megkötése előtt, teljes terjedelmében köteles az elővásárlásra jogosulttal közölni. A bírói gyakorlatra figyelemmel nem terheli ez a kötelezettség a tulajdonost, ha a közlés a jogosult vagy jogosultak tartózkodási helye vagy más körülményei miatt rendkívüli nehézséggel, vagy számottevő késedelemmel járna.

Ha az elővásárlásra jogosult a tulajdonoshoz intézett nyilatkozatában az ajánlat tartalmát elfogadja, a szerződés közötte és a tulajdonos között létrejön.

Ha a jogosult a megfelelő határidőn belül nem tesz az ajánlatra elfogadó nyilatkozatot, akkor a dolog tulajdonosa a dolgot a teljes terjedelemben a közölt ajánlatnak megfelelő, illetve annál számára, mint eladó számára kedvezőbb feltételekkel más személynek eladhatja.

E körben természetesen az ellenérték fizetésére vonatkozó mértéken túl az egyéb szerződéses kötelezettségek sem hagyhatóak figyelmen kívül.

Ez egy gyakorlati példával szemléltetve: Tatabányán, a Gál István-lakótelepen van egy társasházi lakása a jogosultnak, s azt el kívánja, adni, s megállapodott a vevővel 8,5 millió forintos vételárban, akkor ezt a vásárlási ajánlatot közölnie kell a társasház többi lakásának tulajdonosával, mivel nekik törvényi elővásárlási joguk van. Ha valamelyik társasházi lakás tulajdonosa elfogadja az ajánlatot, akkor az adásvételi szerződés nem az eredetileg kiszemelt lakó, hanem a társasházi lakástulajdonos és az eladó között jön létre.

Ha egyik elővásárlásra jogosult sem fogadja el, akkor az eladó legalább 8,5 millió forintért eladhatja a lakást. Ha alacsonyabb vételár merülne fel – például 8 millió forint akkor ismét fel kell hívnia nyilatkozattételre az elővásárlásra jogosultakat.

Ha az elővásárlásra jogosulttal az ajánlatot nem közölték, és a dolgot harmadik személynek ellenérték fejében eladták, az ügylet az elővásárlásra jogosulttal – de csak vele – szemben és csak akkor, ha ezen jogával élni kíván, hatálytalan lesz, amennyiben a harmadik személy nem volt jóhiszemű.

Az elővásárlási jog esetén a jogosult igénye kötelmi jellegű, így azzal kapcsolatban az elévülésre hivatkozni lehet. Ha az elővásárlási jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzik, az mindenkivel szemben hatályos lesz, de nem változtatja a kötelmi igényt dologivá, csak azt zárja ki, hogy harmadik személy az elővásárlási jogról nem tudó jóhiszemű szerző lehessen.

Maga az elővásárlási jogosultság önmagában nem forgalomképes, és csak az adásvételre vonatkozik, az ugyancsak visszterhes csere, valamint az ajándékozás esetkörére nem. b) Vételi jog A vételi jog (opció) sok tekintetben hasonló az elővásárlási joghoz, de mint jogosultság több annál. A vételi jog kivételesen alapulhat jogszabályon, de legtöbbször szerződéssel keletkezik. E jog jogosultja az opció fennállása alatt egyoldalú nyilatkozatával minden további feltétel nélkül kikényszerítheti az adásvételi szerződés létrejöttét.

Míg az elővásárlási joggal terhelt dolog tulajdonosának csak a szerződéses partnerválasztási szabadsága szenved csorbát, addig a vételi jog kötelezettjének a szerződés megkötésére vonatkozó szabadsága hiányzik. Ha a vételi jog valamilyen okból létrejött, a clausula rebus sic stantibus hivatkozása kivételével kizárólag az opció jogosultjának döntésén múlik, hogy él-e a vételi joggal az adott időtartamon belül, avagy nem.

Az opciós megállapodás feltételei: A vételi jog szerződéses alapítása esetében a feleknek meg kell állapodniuk a leendő adásvételi szerződés lényeges elemeiben, különösen az ellenérték mértékében, valamint a vételi jog fennállásának időtartamában. A határozott időre szóló opció leghosszabb időtartama öt év lehet, a határozatlan időre kötött opció hat hónap elteltével megszűnik. Az opciós megállapodás formai érvényességi feltétele az írásba foglalás.

140 Ha a vételi jog alapján az adásvételi szerződés létrejön, akkor a vételi jog esetleges ellenértéke beleszámít a vételárba. Ellenkező esetben az opciós díj a rendelkezésre állás ellenértékeként a dolog tulajdonosát illeti meg.

A clausula rebus sic stantibus alapján a vételi jog kötelezettje akkor mentesülhet az adásvétel megkötése alól, ha bizonyítja, hogy a körülményekben az opciós jog keletkezése óta beállt, neki fel nem róható lényeges változások miatt a kötelezettség teljesítése nem várható el. c) A visszavásárlási jog A visszavásárlási jog nem más, mint egy speciális alany, az előző tulajdonos javára fennálló vételi jog, amelyet írásban, a dolog korábbi eladásával egy időben kell kikötni, és amely legfeljebb öt év időtartamra szólhat. A visszavásárlási ár azonos a vételárral, amelyet növelnek az új tulajdonos hasznos ráfordításai, és amelyet csökkent az időközi vásárlásból származó értékcsökkenés. A visszavásárlási jog kötelezettje semmi olyat nem tehet, amely meghiúsítaná vagy megnehezítené a visszavásárlást, ilyen magatartása esetén beáll a kártérítési felelőssége. Ha azonban a dolog kötelezettnek fel nem róhatóan elpusztul, az a visszavásárlási jog megszűnéséhez vezet.

A visszavásárlási jog mögöttes joganyaga az elővásárlási jog, míg a Ptk. a vételi jognál visszavásárlás – ezzel közvetve az elővásárlás – szabályait jelöli meg háttér joganyagként.

4. Különleges helyzetek az akaratnyilatkozat hatályosulásában a) A megtekintésre vétel Amennyiben a vevő a dolgot úgy kívánja megvenni, hogy az eladó telephelyén megtekintett, vételre felajánlott árura vonatkozóan az akaratnyilatkozata megtételére határidőt kér, ha a határidő leteltéig nem tesz nyilatkozatot, az eladó ajánlati kötöttsége megszűnik, és a felek között a szerződés nem jön létre.

A megtekintésre vétel speciális vonásai: •

a felhívás ajánlattételre helyzet a leendő vevő feltételes ajánlatával az eladó részéről átfordul ajánlattá, s ahhoz a határidő lejártáig kötve is marad;

•

a leendő vevő feltételes ajánlatot tesz, amelyet ha nem erősít meg a határidő lejártáig, akkor az visszavontnak tekintendő;

•

akkor beszélhetünk megtekintésre vételről, ha az áru az eladó birtokában marad.

Ilyen megtekintésre vétel az, ha egy autószalonban a vevő azt mondja, hogy köszöni a szalon ajánlatát, de kér az autó tekintetében három nap gondolkodási időt. Ha a három napon belül visszatér, akkor az eladó a korábban tett ajánlatához kötve marad. Ha nem jelenik meg, akkor az eladó ajánlati kötöttsége megszűnik. b) A próbára vétel A próbára vétel annyiban tér el a megtekintésre vételtől, hogy a leendő szerződés tárgya, a dolog a potenciális vevő birtokába kerül, éppen a használati értékről való meggyőződés céljából.

Ha a vételi szándékát feltételesen kifejező vevő a határidő alatt nem tesz a szerződés létrejöttét illetően elutasító nyilatkozatot, és egyidejűleg nem juttatja vissza a dolgot az eladó tulajdonosnak, akkor a szerződés létrejön. A két feltétel együttes, azaz nem elegendő csak az elutasító nyilatkozat megtétele vagy a dolog visszajuttatása, a két feltételt együttesen kell teljesíteni.

5. A teljesítési létszak speciális esetei

141 a) A részletvétel A részletvétel sajátossága szerint a létrejött adásvételi szerződésben a felek úgy állapodnak meg, hogy az átruházott és birtokba is vett dolog ellenértékét a vevő több részletben, meghatározott későbbi időpontban szolgáltatja az eladó részére.

E körben fel kell hívnom a figyelmet, hogy a köznyelvben legtöbbször „részletre vett” áruk tekintetében nem részletvételről van szó, hanem arról, hogy az áru megszerzése érdekében a vevő egy kölcsönszerződést kötött, s annak a törlesztő részleteit fizeti. Ez a szerződés nem részletvétel, hiszen a vevő az eladónak a folyósított kölcsönből a teljes vételárat megfizette. Részletvételről csak akkor beszélünk, ha a vevő közvetlenül az eladónak teljesít több részletben.

A részletvétel esetében főszabályként a tulajdonjog a vevőre egyből, a szerződés megkötése és a birtokbaadás pillanatában azonnal átszáll. Éppen ezért az eladó részéről külön írásbeli kikötéssel célszerű gondoskodni a hitelezői pozícióját védő jogi eszközök alkalmazásáról.

Ilyen jogosultság lehet a tulajdonjog fenntartás, amelyről a későbbiekben külön szólok.

A részletfizetés jogának megvonása egy jogvesztés kikötés az eladó részéről abból a célból, hogy megelőzze a kötelezetti késedelmet és biztosítsa, hogy a vevő a részleteket pontosan fizesse.

Az elállás kilátásba helyezése a szerződés felbontásával, ezáltal az eredeti állapot helyreállításával fenyegeti a nem fizető vevőt. E tekintetben indokolt a fokozatosságot alkalmazni, azaz az első figyelmeztetés csak „megintés” legyen, az elállásra csak annak eredménytelenségét követően kerülhessen sor. Ha az eladó a szerződéstől elállt, akkor a vevő köteles a dolgot visszaadni, valamint a használati időszakra használati díjat köteles fizetni, és köteles azt az összeget is kártalanításként vagy kártérítésként megtéríteni, amely az értékcsökkenést meghaladja. Ezzel szemben a vevő az elszámoláskor igényt tarthat a korábban befizetett részletek használati díjat és kártalanítást meghaladó mértékének egyidejű kiszolgáltatására.

Az elidegenítési és terhelési tilalom kikötése a tulajdonjog átruházásával egyidejűleg történhet. b) A tulajdonjog fenntartás Ezen jog alapján az eladónak módjában áll a tulajdonjogát a dolog tényleges átadását követően is magának fenntartani mindaddig, amíg a teljes vételárat meg nem kapta. A kikötés formai feltétele az írásba foglalás, időbeli korlátja pedig a vételár teljes megfizetése.

A vevő ebben az esetben a dolog birtokába lép, jogában álla a használat, a hasznok szedése, valamint – annak ellenére, hogy nem tulajdonos – viseli a dolog fenntartásával járó terheket és a kárveszélyt.

A fentiekre tekintettel a tulajdonjog-fenntartás egy speciális hitelezővédelmi eszköz a polgári jogban. c) Minta szerinti vétel A minta szerinti vétel teljesítése során az eladó olyan dolgot köteles a kialkudott feltételekkel szolgáltatni, amely a vevő által megismert és elfogadott mintának megfelel.

A minta szerinti vétel jelentősége igen nagy a tömegáruk esetében és a magánszemélyek beszerzéseinél is előtérbe került a csomagküldő szolgálatok elterjedésével. Ez esetben a minta a megküldött katalógus, amely mind a választék, mind minőség szempontjából viták forrása lehet. Azaz: ebben az esetben ha a szolgáltatott áru nem felel meg a katalógus szöveges és képi leírásának, a vevő hibás teljesítésre hivatkozhat. A mintára vétel megjelent az ingatlanok

142 piacán is, ahol az eladók gyakran mintalakásokon keresztül mutatják be az általuk nyújtott szolgáltatás minőségét.

A minta szerepe különösen két kérdés szempontjából jelentős.

A nyílt hiba a Ptk. kötelmi jogi általános szabályai szerint ítélendő meg, azaz ha a vevő a hibát a szerződéskötéskor ismerte, az eladó mentesül a szavatossági felelősség alól. A rejtett hibáért az eladó akkor is szavatol, ha az a mintában is megvolt.

Gyakori hiba lehet még a teljesítés körében ezen altípus esetében az aliud szolgáltatás, vagyis, ha a dolog nem minőségében tér el a mintától, hanem az eladó mást szolgáltat, mint a minta.

Az aliud szolgáltatásra jó példa az, ha valaki 5 darab 54-es méretű öltönyt rendel, de helyette 5 darab 50-es méretű öltönyt szállítanak. Ez egyértelműen nem használható a vevő részéről.

Fontos kérdés a bizonyítási teher telepítése. Amennyiben a minta az eladónál van, az ő dolga a szállított dolog és a minta azonosságának a bizonyítása. A mintától való eltérés kötelezettsége a vevőt terheli akkor, ha a minta a birtokába került. d) A csere A minden árumozgás gyökerét jelentő alapmegoldás mára már az adásvételi szerződés egy altípusának értékelhető. A csere specialitása az adásvételhez képest abban áll, hogy mindkét fél tényleges dologszolgáltatást teljesít a másik irányában, azaz mindegyik fél eladó a saját szolgáltatása és vevő a másik féltől kapott szolgáltatás vonatkozásában. A szolgáltatott dolgok tulajdonjogát a felek az adásvétel szabályai szerint kölcsönösen egymásra ruházzák. Úgy is mondhatjuk, hogy két adásvétel zajlik egyidejűleg, amelyből a beszámítás révén a pénz, mint ellenszolgáltatás kiesik.

A cserére polgári jogi értelemben minden tekintetben az adásvétel szabályait kell alkalmazni.

c) Az áruk nemzetközi adásvétele Az áruk nemzetközi adásvételéről az ENSZ égisze alatt, Bécsben 1980-ban jött létre a Vételi Egyezmény (angol rövidítése: CISG – Convention on International Sales of Goods). Az Egyezmény egységes szerkezetbe foglalja az adásvételi szerződés létrejöttére és tartalmi kérdéseire vonatkozó szabályokat.

E körben csak a szerződés leglényegesebb elemeit tekintjük át, figyelemmel arra, hogy egyes szakokon és szakirányokon a külkereskedelmi jog oktatása egész féléves stúdium, amelynek ismeretanyagát felesleges megismételni.

Az Egyezmény hatálya azon adásvételekre terjed ki főszabály szerint, amelyek esetében a szerződést kötő felek telephelye (üzleti tevékenységének helye) különböző – az Egyezményben részes, ahhoz csatlakozott – államok területén van, azonban a felek a szerződés alkalmazását ebben az esetben is kizárhatják kifejezett nyilatkozatukkal.

Az Egyezmény részletesen szabályozza értelmezésének alapelveit, a joghézagok kitöltésének módját, valamint a szerződéses jognyilatkozatok és reálaktusok értelmezésének elveit.

Az Egyezmény alapján az áruk nemzetközi adásvételi szerződése az ajánlat elfogadásával, azaz egybehangzó akaratnyilatkozattal jön létre, s a teljes formátlanság elvéből indul ki, azaz nincs szükség a szerződés írásba foglalására, azt jellemzően a könnyebb bizonyíthatóság érdekében alkalmazzák gyakran. Azonban az Egyezmény megengedte a Részes Államoknak, hogy ezen szabállyal szemben fenntartással éljenek, s nemzeti jogukban formai feltételeket

143 határozzanak meg. Magyarország elvileg tett ilyen fenntartást, ugyanis 2004. május 1-jéig a 7/1974. (X. 17.) KkM rendelet 6. §-a előírta a külkereskedelmi szerződések írásba foglalását, azonban ezt a szabályt hazánk európai uniós csatlakozása óta nem kell alkalmazni, így a magyar fenntartás „üres halmazra” vonatkozik.

A fenti szabályokat követően az Egyezmény meghatározza az eladó és a vevő kötelezettségeit. Az eladó a CISG szerint köteles az áru szolgáltatására, az áru tulajdonjogának átruházására és – szükség szerint – az árura vonatkozó okmányok átadására.

A vevő köteles a vételár megfizetésére és a szolgáltatás átvételére.

Részletesen rendezi az Egyezmény a szerződésszegés következményeit. A magyar jogtól annyiban eltér az Egyezmény, hogy ezek megállapítására a kötelezettségszegés, a hátrány előidézése mellett csak akkor kerülhet sor, ha annak következményeit a szerződésszegő előreláthatta. Azaz, ha a szerződést megszegő fél valamely kár bekövetkeztét nem láthatta előre, akkor azt érvényesíteni nem lehet rajta. Így ha az eladó nem látta előre, hogy késedelme révén a másik fél egy nagy összegű megrendeléstől elesik, akkor a fenti megrendeléstől való elesése miatti kárát a vevő nem érvényesítheti.

d) A szállítási és a közüzemi szerződés 1. A szállítási szerződés A szállítási szerződés egyfajta halasztott adásvétel, a Ptk. szerint a szállítási szerződés alapján a szállító köteles a szerződésben meghatározott dolgot a kikötött későbbi időpontban vagy időszakban a megrendelőnek átadni, a megrendelő pedig köteles a dolgot átvenni és az árát megfizetni.

A felek a dolog minőségét, a minőség és a mennyiség megvizsgálásának módját, a minőségi és a mennyiségi kifogásolás rendjét meghatározhatják szabványra, műszaki feltételre, más előírásra, mindkét fél által ismert szokványra vagy mintaszabályzatra utalással, mintával vagy részletes leírással.

A szerződés megszűnése és felbontása körében a törvény rögzíti, hogy a megrendelő a szerződéstől bármikor elállhat, köteles azonban a szállító kárát megtéríteni. Ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, vagy ha ezt nemzetgazdasági érdek vagy különös méltánylást érdemlő egyéb érdek indokolja, a bíróság a megrendelő elállása esetében – bármelyik fél kérelmére – a szerződést a jövőre nézve szünteti meg. A megrendelő ilyenkor is köteles a szállító kárát megtéríteni.

A teljesítés idejével és módjával kapcsolatban a Ptk. kimondja, hogy a szállító köteles a megrendelőt a teljesítés idejéről legalább három nappal előbb értesíteni. Eltérő szakmai szokás hiányában a szállító a dolgot csomagolva és mérlegelve adja át. A csomagolásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy a dolog épségét a fuvarozás és a tárolás időtartama alatt megóvja. A csomagolt és mérlegelt dolgot a szállító vagy a fuvarozó jelenlétében elegendő bruttósúly és darabszám szerint átvenni. A minőségmegvizsgálás helye a megrendelő telephelye. A megrendelő a mennyiségi ellenőrzés még el nem végzett részét, valamint a minőségi vizsgálatot köteles haladéktalanul, de legkésőbb az átvételtől számított nyolc nap alatt megkezdeni és azt a megvizsgáláshoz szükséges idő alatt folyamatosan elvégezni. A szavatossági igény érvényesítése tekintetében e szerződés a Ptk. általános szabályainál szigorúbb akkor, amikor rögzíti, hogy a megrendelő az észlelt minőségi hibát annak felfedezése után a szállítóval haladéktalanul közölni és egyben szavatossági igényét megjelölni köteles.

144 A fenti rendelkezéseken túl a Ptk. további szabályokat állapít meg a fuvarozó útján történő teljesítés tekintetében. Eszerint fuvarozó közbenjöttével történő szállítás esetén a megrendelő köteles – a szállító érdekében – a fuvarozóval szembeni igény érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket megtenni, és erről a szállítót haladéktalanul értesíteni. Ezen intézkedések elmulasztása esetén a megrendelő nem követelheti a szállítótól azoknak a károknak a megtérítését, illetőleg felel azokért a károkért, amelyek a fuvarozóval szemben érvényesíthetők lettek volna. A megrendelő a dolgot az átvételtől számított három napon belül kicsomagolás és megvizsgálás nélkül tovább küldheti. Ha a szállítónak közvetlenül harmadik személy részére kell a szolgáltatást teljesítenie, a mennyiségi és minőségi vizsgálatot ennek kell elvégeznie. Ha a harmadik személy az átvételkor mennyiségi vagy minőségi hibát észlel, köteles erről a szállítót és a megrendelőt haladéktalanul értesíteni. A közreműködő hibás teljesítése alapján a szállító vele szemben mindaddig érvényesítheti jogait, amíg a megrendelővel szemben a szerződésszegés miatt helytállni tartozik, feltéve, hogy a szállító a minőség megvizsgálására vonatkozó kötelezettségének eleget tett.

2. Közüzemi szerződés A közüzemi szerződés a szállítási szerződés egy speciális altípusának tekinthető, amelynek specialitását a szolgáltatás adja meg,amely közüzemi szolgáltatás – különösen áram, villamos energia és víz – nyújtása lehet.

Közüzemi szerződés alapján a szolgáltató köteles meghatározott időponttól a felhasználó számára folyamatosan és biztonságosan a felhasználó igénye szerint meghatározott közüzemi szolgáltatást – így különösen gázt, villamos energiát és vizet – nyújtani, a felhasználó pedig köteles időszakonként díjat fizetni.

Jogszabály kimondhatja, hogy a szerződés a szolgáltatás igénybevételével jön létre. A szolgáltató a szerződés megkötését csak jogszabályban meghatározott esetekben tagadhatja meg, illetőleg a szerződés tartalmát csak jogszabályban meghatározott feltételektől teheti függővé. A szolgáltató a felhasználóval szemben a teljesítést csak jogszabályban meghatározott esetekben szüneteltetheti, illetőleg korlátozhatja. A szolgáltató a szerződést csak a jogszabályban meghatározott feltételek esetén mondhatja fel.

Mindezen szabályokból kitűnik, hogy a közüzemi szerződések legfőbb tartalmi elemeire vonatkozó szabályok külön törvényekben – például a villamos energiáról, a földgázellátásról és a hulladékgazdálkodásról szóló törvényekben – kerültek részletes kifejtésre

e) Ajándékozás Az ajándékozás az ingyenes dologszolgáltató szerződések alaptípusa. Ajándékozási szerződés alapján az egyik fél saját vagyona rovására a másiknak ingyenes vagyoni előny juttatására köteles. Az ingatlanok adásvételi szerződéséhez hasonlóan ingatlan ajándékozásának érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges, amely azonban szintén csak kötelmi és nem dologi igényt alapoz meg.

A Ptk. külön foglalkozik az ajándékozás megtagadásának és visszakövetelésének a kérdésével. Az ajándékozási szerződés teljesítését az ajándékozó megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy az ajánlattétel, illetőleg a szerződés megkötése után körülményeiben, különösen a megajándékozotthoz való viszonyában olyan lényeges változás állott be, hogy a szerződés teljesítése tőle többé el nem várható.

A még meglevő ajándékot az ajándékozó visszakövetelheti annyiban, amennyiben arra létfenntartása érdekében szüksége van, és az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti.

145 Ha a megajándékozott vagy vele együttélő hozzátartozója az ajándékozó vagy közeli hozzátartozója rovására súlyos jogsértést követ el, az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket.

Az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket akkor is, ha az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és enélkül az ajándékozásra nem került volna sor.

Visszakövetelésnek nincs helye, amennyiben az ajándék vagy a helyébe lépett érték a jogsértés elkövetése időpontjában már nincs meg, továbbá ha az ajándékozó a sérelmet megbocsátotta; megbocsátásnak számít, ha az ajándékozó az ajándékot megfelelő ok nélkül hosszabb ideig nem követeli vissza. A szokásos mértékű ajándék visszakövetelésének nincs helye.

A szerződés ingyenességére figyelemmel az ajándékozás esetében az általános szabályokhoz képest kevésbé szigorúak a felelősségi rendelkezések. Az ajándékozó a megajándékozott tulajdonszerzésének, továbbá az ajándék tárgyának lényeges fogyatékosságáért vagy az ajándékozás során abban beálló kárért csak akkor felel, ha a megajándékozott bizonyítja, hogy az ajándékozó szándékosan vagy súlyosan gondatlanul járt el; a felelősség a kárért akkor is terheli az ajándékozót, ha a megajándékozottat nem tájékoztatja az ajándék olyan lényeges tulajdonságáról, amelyet a megajándékozott nem ismer. Az ajándékozó az általános szabályok szerint felelős azért a kárért, amelyet az ajándékozással kapcsolatosan a megajándékozott egyéb vagyonában okoz.

f) A tartási és az életjáradéki szerződés A tartási szerződés speciális helyzetű, ugyanis abban a dologszolgáltatás mellett a tartásra kötelezett meghatározott magatartás kifejtésére is kötelezett, azaz a dare szolgáltatás mellett megjelenik egy facere jellegű is. Mindezek miatt egyes szerzők ezt a szerződést gyakran a facere szerződések körében tárgyalják. Az életjáradéki szerződés esetében egyszerűbb a helyzet, ott végső soron mindegyik fél dologszolgáltatásra kötelezett.

Mindkét szerződés tartalmaz szerencseelemet is, hiszen az ellenszolgáltatás szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy milyen időtartamban kell azt nyújtani.

1. A tartási szerződés Tartási szerződés alapján az egyik fél köteles a másik felet megfelelően eltartani.

Tartási szerződést kötelezettként jogi személy is köthet. A tartási szerződés megkötésével kapcsolatban formai feltétel annak írásbelisége.

Az előbbiekben jelzettek szerint a tartási kötelezettség facere jellegű szolgáltatás, amit a Ptk. azzal is jelez, hogy e kötelezettség a gondozásra, a gyógyíttatásra, az ápolásra és az eltemettetésre is kiterjed.

A szerződés időtartamával kapcsolatban kiemelhetjük, hogy az a jogosult haláláig áll fenn; a tartási kötelezettség – az örökhagyó tartozásaiért való felelősség szabályai szerint – annyiban száll át, amennyiben a kötelezett haláláig nyújtott tartás az ellenszolgáltatást nem fedezi.

A tartási szerződés esetén az ellenérték tipikus formája ingatlan átruházása a tartást nyújtókra. Ha a jogosult tartása fejében a tulajdonában levő ingatlant a kötelezettre átruházza, a tartási jogot az ingatlan-nyilvántartásba be lehet jegyezni. Amennyiben ezt a jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték, a jogosult a tartási kötelezettség elmulasztása esetén az ingatlanból a végrehajtásra vonatkozó szabályok szerint kielégítést kereshet. Ha az ingatlant a tartásra kötelezett elidegeníti, az új tulajdonos köteles a kielégítést tűrni.

146 A Ptk. e körben lehetővé teszi, hogy – mindkét fél érdekeinek figyelembevételével – a bíróság a tartási szerződést módosíthassa. Ha valamelyik fél magatartása vagy körülményei folytán a természetben való tartás lehetetlenné vált, bármelyik fél kérheti a bíróságtól a szerződés végleges vagy az említett körülmények megszűntéig tartó átváltoztatását életjáradéki szerződéssé, ha pedig a szerződés célja ilyen módon sem valósítható meg, a szerződés megszüntetését. A bíróság a szerződést a felek megfelelő kielégítésével szünteti meg.

A szolgáltatás és ellenszolgáltatás körében a Ptk. vélelmezi, hogy ha a körülményekből más nem következik, a közeli hozzátartozók között létrejött tartási szerződésből folyó kötelezettségek teljesítéséért ellenszolgáltatás nem jár. Ez az ingyenes tartási szerződés a kötelezett halálával is megszűnik. A kötelezett az ingyenes tartási szerződés megszüntetését követelheti, ha annak teljesítése vagy életjáradéki szerződéssé átalakítása a szerződéskötés után megváltozott vagyoni körülményeinél fogva reá nézve túlságos megterheléssel járna. Az ingyenes tartásra az ajándékozás szabályait is megfelelően alkalmazni kell.

2. Az életjáradéki szerződés Életjáradéki szerződés alapján az egyik fél meghatározott pénzösszeg vagy terménymennyiség időszakonként visszatérő szolgáltatására köteles. Az életjáradéki szerződésre a tartási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

Ez a szerződés a Ptk. megalkotásakor a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok földigényét elégítette ki azzal, hogy olyan idős mezőgazdasági munkások földjéért nyújtott pénzbeli vagy terményben nyújtott szolgáltatást, akiknek gyerekei már nem mezőgazdasági munkát végeztek. A szerződés szerepe átalakult: ma már alapvetően az idős személyek lakástulajdonának megszerzésére irányul megfelelő járadék fizetése fejében.

A dologszolgáltató szerződések főbb szabályainak áttekintését követően a következőkben a facere és non facere szerződések, azaz a vállalkozási-megbízási és a használati kötelmek főbb rendelkezéseit elemzem.

g) A facere típusú szerződések – általában A kötelezettnek valamilyen pozitív tartalmú kötelezettsége minden szerződésben van. A facere szerződések közös jellemzője, hogy a tényleges szolgáltatást nyújtó fél (e vonatkozásban: kötelezett) a másik fél érdekében fejti ki tevékenységét. A más részére végzett tevékenységek polgári jogi szerződésfajtáit a jogtudomány aszerint különbözteti meg, hogy kötelezett egy munkával elérhető eredmény létrehozására vállalkozik-e, vagy csupán gondos eljárásra. Az első kört eredménykötelemként, míg a másodikat gondossági kötelemként jelölik.

A következő táblázatban láthatóak az eredménykötelem és a gondossági kötelem közötti főbb különbségek:

147

Szempont

Eredménykötelem

A kockázat viselése

A tevékenységet kockázata.

Érdekeltségi viszonyok

Nyereségérdekeltség

kifejtő

Közömbös, hogy a munkát A tevékenység személyes maga végzi-e vagy mással végezteti (hiszen az jelleg eredmény a lényeg).

Gondossági kötelem Az „ügy urának” kockázata Díjérdekeltség A tevékenység végzését a megbízott másra csak eltérő megállapodás alapján bízhatja.

Utasítási jog

Erősen korlátozott utasítási Széles utasítási jog jog

A szerződés megszüntetése

A tevékenységet kifejtő Mindkét fél külön indokolás önhatalmúlag nem nélkül bármikor szüntetheti meg a szerződést. megszüntetheti a szerződést.

h) A vállalkozási szerződés, mint az eredményorientált szerződések alaptípusa 1. A vállalkozási szerződés fogalma, a vállalkozási szerződés alanyai A vállalkozási szerződés lényege a munkával elérhető eredmény produkálása. A Ptk. ezzel összhangban határozza meg a vállalkozási szerződés fogalmát akként, hogy ezen szerződés alapján a vállalkozó valamely dolog tervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására, a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és díjfizetésre köteles.

Az, hogy a fenti eredmény elérésbe mennyi munkát és költséget fektetnek be, az a megrendelő számára közömbös. Ebben a szerződésben a vállalkozó a maga ura, a vállalkozási szerződés pedig eredménykötelem.

A vállalkozás alanyai a megrendelő és a vállalkozó. Mindkét pozícióban a polgári jog bármely alanya megjelenhet, ám a vállalkozói pozíció gyakorta szakképzettséghez, illetve gyakorlathoz kötött.

E körben hívnám fel arra a figyelmet, hogy a vállalkozói szerződés jogalanya, s az egyéni vállalkozó nem feltétlenül azonos. Az egyéni vállalkozó – figyelemmel az egyéni vállalkozókról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvényre – egy speciális jogalany, az egyéni vállalkozói névjegyzékbe kerülésnek törvényi feltételei vannak, s a névjegyzéket a közigazgatási hatóságok vezetik. Ezzel szemben a Ptk. szerint a vállalkozó a vállalkozási szerződés egyik alanya, amely lehet egyéni vállalkozó is, de általában (és gyakrabban) valamely más jogalany, pl. gazdasági társaság.

Ki kell emelni, hogy a speciális vállalkozási szerződések – amelyek körét a későbbiekben tekintjük át – tipikusan gazdálkodó szervezetek között jönnek létre.

2. A vállalkozási szerződés elhatárolása más szerződéstípusoktól Miként az előbbiekben jeleztem, a vállalkozási szerződés fő jellemzője a szolgáltatást nyújtó fél részéről valamely munkával elérhető eredmény létrehozása díj ellenében.

148 A következőkben azt tekintjük át, hogy a vállalkozási szerződést miként lehet elhatárolni más jellemző és a gazdasági életben gyakran előforduló szerződéstípustól. a) Az adásvételi szerződés és a vállalkozási szerződés A fenti két szerződés között az a legfontosabb különbség, hogy az adásvételi szerződés esetében az eladó valamely dolog tulajdonjogának az átruházására vállal kötelezettséget, addig a vállalkozási szerződés esetében a vállalkozó elsősorban arra kötelezi magát, hogy valamely munkával elérhető eredményt hoz létre. Az adásvételi szerződés fő célja a dolog és a pénz cseréjének lebonyolítása, addig a vállalkozó termelő tevékenységre is köteles. Az adásvételi szerződés esetében teljesen közömbös, hogy ki volt a dolog előállítója, a cél csak a tulajdonosváltozás előidézése, azaz az adásvételi szerződés „csupán” áruforgalmat bonyolít le.

A vállalkozási szerződés esetében nem közömbös, hogy a ki a dolog előállítója, a szerződésnek bizalmi eleme is van.

Ha valaki bemegy a cipőboltba és vesz egy 43,5 méretű férfi cipőt, vagy ha ugyanezt egy cipész mester boltjában teszi, ahol a kirakatba kiállított cipőút veszi meg, az egyértelműen adásvételi szerződés. Ám ha a cipésztől méretre rendel egy 43,5 méretű alkalmi cipőt, akkor az vállalkozási szerződés. b) A szállítási szerződés és a vállalkozási szerződés E két szerződés elhatárolása a gyakorlatban elég sok nehézséggel jár. A rendező elvet a bírósági gyakorlat akként próbálta kialakítani, hogy szállítási szerződést állapított meg abban az esetben, ha a felek sorozatgyártású, a gyártómű által rendszeresen előre meghatározott alakban, jellemzőkkel, mértékben stb. termelt dolgok szolgáltatásában állapodtak meg.

Vállalkozási szerződés akkor jön létre ezen megközelítés szerint, ha a megállapodás a megrendelő egyéni kívánsága alapján, egyedi jellegű termék előállítására irányul. Egyebekben az elhatárolás szempontjai azonosak az adásvételnél ismeretetekkel.

Azaz ha a Holux Kft. a Rábalux Kft.-től 5000 darab Soma típusú spotlámpát rendel, az a fentiekre figyelemmel vállalkozási szerződés, de ha 10 darab, aranyozott, ólomkristály búrás, 50 villanyégős báltermi csillárt, az vállalkozási szerződés. c) A megbízási és a vállalkozási szerződés A megbízási szerződés és a vállalkozási szerződés elhatárolásánál első körben az eredménykötelmek és a gondossági kötelmek elhatárolásának fentebb már bemutatott táblázatára kell hivatkoznom, ugyanis a vállalkozási szerződés az eredménykötelmek alaptípusa, a megbízási szerződés pedig a gondossági kötelmeké.

A fentieken túl a megbízási szerződés alapvető sajátossága, hogy ennek alapján a megbízott köteles a rábízott ügyet ellátni, azaz a megbízásnál a szolgáltatás maga a szerződésben meghatározott tevékenység kifejtése, a vállalkozásnál pedig a tevékenységgel elérhető, a szerződésben meghatározott eredmény létrehozása. A megbízás és a vállalkozás közötti fogalmi különbségből folyik az a joghatásbeli különbség, hogy a megbízott azzal követ el szerződésszegést, ha nem a megbízó utasításai szerint jár el, de részéről önmagában nem szerződésszegés az, ha az említett eljárás nem vezet eredményre. A vállalkozó viszont szerződésszegést követ el, ha a szerződésben vállalt munkaeredményt nem szolgáltatja vagy hibásan szolgáltatja, bármilyen gondossággal is járt el.

Jó példa erre az ügyvédi tevékenység. Az ügyvéd – a vonatkozó jogszabályokra figyelemmel – megbízási szerződés alapján jár el a megbízója érdekében, de nem azt ígéri, hogy minden körülmények között megnyeri a pert, mert az eredmény nemcsak az ő gondos

149 eljárásától függ, hanem sok rajta kívül álló tényezőtől. Az ügyvéd „csak” a megbízó érdekének megfelelő, ám gondos és szakszerű képviseletére köteles. d) A munkajogviszony és a vállalkozási szerződés A munkajogviszony egy speciális, külön törvény és különb jogág által szabályozott magánjogi jogviszony. A munkaszerződésben – mint később majd szó lesz róla – a munkavállaló arra kötelezi magát, hogy a munkáltató utasítása szerint rendszeres munkát végez. A munkaviszonyt tehát jellemzi egyrészről a munka rendszeressége, állandó jellege, a munkáltató és a munkavállalók közötti szoros kapcsolat, valamint a munkavállalónak a munkáltatótól való függő helyzete. Ugyancsak fontos ismérve a munkaviszonynak a munkaerőnek a munkáltató részére történő rendelkezésre bocsátása, a munkafegyelem megtartásának kötelezettsége. A munkaszerződés – éppúgy, mint a megbízási szerződés – nem eredménykötelem. A munkaszerződésnél a munkabér magáért a munkavégzésért jár, míg a vállalkozási szerződésnél a vállalkozói díj a szolgáltatandó munkaeredményért.

3. A szerződéskötés A vállalkozási szerződés gyakran versenytárgyalás útján jön létre, amikor a kiíró – azaz a megrendelő – a versenytárgyalásra vonatkozó felhívásában rögzíti, hogy több ajánlattevőtől ajánlatot kér és megjelöli az ajánlatok benyújtásának határidejét, valamint az elbírálás időpontját és szempontjait. A Ptk. ezzel összefüggésben rögzíti, hogy a felek megállapodhatnak abban, hogy a vállalkozó részletes műszaki és gazdasági adatokat tartalmazó ajánlatot készít, a megrendelő pedig díjat fizet és az ajánlatot átveszi.

Itt tehát voltaképpen olyan külön vállalkozási szerződés jön létre, amelynek tárgya egy részletesen kidolgozott ajánlat készítése egy megkötni tervezett másik vállalkozási szerződés céljára. Az ilyen részletes műszaki és gazdasági adatokat tartalmazó ajánlat nagy munkát és költségráfordítást igényel, ezért a gazdasági forgalomban önálló áruként szerepelhet. Ez abban is megnyilvánul, hogy az ilyen ajánlatot a megrendelő – eltérő rendelkezés vagy megállapodás hiányában – felhasználhatja még akkor is, ha nem köti meg a vállalkozási szerződést.

Ilyen esetre jó példa az Országház építésének pályázata. Az utolsó körben három magyar építész pályázata maradt talpon az Országház tervének elkészítésére, végül az első díjat Steindl Imre nyerte el neogótikus-neoreneszánsz pályázatával. Ezen terv alapján készült el végül a magyar Országház. Hauszmann Alajos neobarokk és Bukovics Gyula neoklasszicista terve nyerte el a második és a harmadik díjat. Bár az Országház nem az ő terveik alapján készült el, de az nem „veszett kárba”: Hauszmann Alajos terve alapján készült el a Magyar Királyi Curia (az akkori legfőbb magyar bírói szerv) épülete (ma a Néprajzi Múzeum), Bukovics Gyula tervei alapján pedig az Igazságügyi Minisztérium (ma a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) – mindkettő a Kossuth téren, az Országházzal szemben.

4. Főkötelezettségek A vállalkozó főkötelezettsége az eredmény létrehozása (a mű előállítása), a megrendelő főkötelezettsége a díj megfizetése.

Mivel a vállalkozó az eredmény előállítására vállal kötelezettséget, a szerződést csak akkor teljesítette, ha az eredmény elő is állt. Ha az eredmény elmarad, nem védekezhet azzal, hogy ő a legteljesebb gondossággal járt el és az eredmény elmaradása rajta kívül eső okra vezethető vissza. Ez másképpen azt jelenti, hogy a vállalkozó az eredmény bekövetkeztéért szavatossággal tartozik.

150 A létrehozott munkaeredményt a vállalkozó szolgáltatni is köteles a megrendelőnek.

Bővül ez a szolgáltatási kötelezettség, ha a vállalkozó a saját anyagát használja fel, ugyanis ilyenkor a vállalkozó dologszolgáltatást is végez azzal, hogy a felhasznált anyagainak a tulajdonjogát is köteles a megrendelőre átruházni. Ez az átruházás az átadással egyidejűleg történik meg, a vállalkozó által adott anyag tekintetében tulajdonjog fenntartás nem jöhet szóba.

A vállalkozó a saját gazdasági tevékenysége körében a munkát saját költségére végzi el és nincs alárendelve a megrendelőnek.

A megrendelő főkötelezettsége a vállalkozói díj megfizetése. A vállalkozói díj nem pusztán a vállalkozó tevékenységéért, hanem e tevékenység eredményéért nyújtott ellenszolgáltatás.

A magyar jog az ingyenes vállalkozást nem ismeri, a megrendelőnek minden esetben kell díjat fizetnie. Ha valaki ingyenesen vállalkozna eredmény létrehozására, akkor az nem eredménykötelem, hanem gondossági kötelem, ezért arra az ingyenes megbízás szabályait kell megfelelően alkalmazni.

A vállalkozás esetében külön díjazás a szükséges pótmunkákért csak akkor jár, ha aggálytalanul megállapítható, hogy a felek a díj meghatározásánál valamilyen szolgáltatásra nem voltak tekintettel. Ha a vállalkozó a szerződés kereteit meghaladó szolgáltatást is nyújtott a megrendelő részére, akkor az ilyen szolgáltatás tekintetében a XXXII. Polgári elvi döntés alapján a felek jogviszonyára a megbízás nélküli ügyvitel szabályait kell megfelelően alkalmazni.

5. Egyéb jogok és kötelezettségek a) Alvállakozó A Ptk. a vállalkozási szerződés esetében főszabályként megengedi, hogy a vállalkozó alvállalkozót vegyen igénybe az eredmény létrehozásához, azonban mivel a vállalkozási szerződés megkötésében jelentős szerepet játszik a bizalmi elem, ezért már magának a vállalkozónak is kellő garanciát kell látnia arra, hogy a kívánt eredményt megkapja. Ezen szabályok diszpozitívak, tehát a vállalkozási szerződés megtilthatja alvállalkozó igénybevételét.

A fentiekre figyelemmel az alvállalkozóért való felelősség attól függően alakul, hogy a vállalkozó jogosan vette-e igénybe az alvállalkozót vagy sem.

Ha a vállalkozó jogosult volt alvállalkozót igénybe venni, akkor az alvállalkozó magatartásáért úgy kell helytállnia, mintha maga járt volna el.

Alvállalkozó jogosulatlan igénybevétele esetén a vállalkozó felelős minden olyan kárért, amely az alvállalkozó igénybevétele nélkül nem állott volna elő. Ez utóbbi esetben a szankció lényegesen súlyosabb, megközelíti a feltétlen felelősséget: a vállalkozó még a vis maior által okozott kárért is felel, hacsak a kár nem következett volna be akkor is, ha a vállalkozó nem vesz igénybe alvállalkozót. b) Utasítások A vállalkozó köteles a megrendelő utasításai szerint eljárni. A megrendelő utasításai azonban nem terjedhetnek ki a munka megszervezésére, hanem inkább az eredmény tulajdonságaira vonatkozhatnak, tehát közel állnak a minőségi megkötésekhez. Ezen kívül az utasítás nem teheti a teljesítést terhesebbé, mint a szerződésben vállalt eredmény. Így például egy lakóház építése során a megrendelő nem mondhatja meg, hogy mikorra hívják a hidegburkolót, de azt igen, hogy milyen technikával helyezzék el a kerámiaburkolatot (pl. diagonál elhelyezést kér). Szintén nem adhat olyan utasítást, hogy

151 a szerződésben vállalt Zalakerámia burkolat helyett villányi vörösmárvány burkolatot helyezzenek el, mert ez terhesebbé tenné a teljesítést a szerződésben vállalt eredménynél.

A vállalkozási szerződésnél a vállalkozó rendszerint szakember, a megrendelő pedig nem.

Ebből következik, hogy a megrendelő szakszerűtlen utasítást is adhat. A szakember vállalkozó ezt nem hajthatja közömbösen végre, hanem köteles a megrendelőt az utasítás szakszerűtlenségére figyelmeztetni. A figyelmeztetés elmulasztásából eredő kárért a vállalkozó felelős. Ha a megrendelő a figyelmeztetés ellenére fenntartja utasításait, a vállalkozó elállhat a szerződéstől. Ha a vállalkozó elállási jogával nem él, köteles a megrendelő kockázatára megkísérelni az eredmény létrehozatalát. A vállalkozó azonban köteles elállni a szerződéstől abban az esetben, ha a munka folytatása jogszabály vagy hatósági rendelkezés megsértéséhez, vagy az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetéséhez vezetne.

Azaz a vállalkozó nem mérlegelheti, hogy eláll-e a szerződéstől, ha a megrendelő olyan utasítást ad, hogy az épülő ház a helyi építési szabályzat (amely önkormányzati rendelet, tehát jogszabály) által meghatározott egyemeletes magasságú beépítés helyett kétemeletes beépítést írna elő. c) A munkaterület rendelkezésre bocsátása A megrendelőnek köteles a munkahelyet alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére bocsátani, ellenkező esetben jogosulti késedelem áll elő.

A bírói gyakorlat ezt a szabályt úgy értelmezi, hogy ez a kötelezettség magában foglalja a munka megkezdésének feltételeihez szükséges intézkedések megtételét is. d) A munkafolyamat ellenőrzése A megrendelő ellenőrizheti – szerződésben és jogszabályban meghatározott esetben pedig köteles ellenőrizni – a munkát és a felhasználásra kerülő anyagot. Azon a címen azonban, hogy a megrendelő e jogát nem gyakorolta, a vállalkozó a szerződésszegés kötelezettségei alól nem szabadul.

Ha egyes munkarészleteket a vállalkozó beépít (eltakar), a vállalkozó köteles előzetesen a megrendelőt a beépítésről értesíteni, hogy az ellenőrizhesse a beépítésre kerülő munkarészt.

Ha a megrendelő az ellenőrzést mégis elmulasztja, később a beépített munkarészt csak akkor ellenőrizheti, ha az újból végzett munkával kapcsolatos költségeket a vállalkozónak megtéríti. e) Értesítési kötelezettség A Ptk. szerint a vállalkozó köteles a megrendelőt minden olyan körülményről haladéktalanul értesíteni, amely a vállalkozás eredményességét vagy kellő időre való elvégzését veszélyezteti vagy gátolja. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért felelős. f) Együttműködési kötelezettség Az általános, a Ptk. 4. §-a szerinti együttműködési kötelezettségen túl a vállalkozási szerződésre vonatkozó joganyag egyéb együttműködési kötelezettségeket is meghatároz.

Az együttműködésnek egy speciális változata valósul meg akkor, ha ugyanazon létesítményen több vállalkozó tevékenykedik. Ebben az esetben a megrendelő a munkának a gazdaságos és gyors, a vállalkozókkal összehangolt elvégzéséhez szükséges feltételeket köteles megteremteni, a vállalkozók pedig kötelesek a munkavégzést összehangolni. A munka nem megfelelő megszervezésével okozott kárt a mulasztó köteles megtéríteni.

Több vállalkozó munkavégzése esetén az együttműködés módjainak és feltételeinek meghatározására a megrendelő és a vállalkozók szerződést köthetnek egymással.

152 g) A szellemi alkotáshoz fűződő jogok védelme A szellemi alkotáshoz fűződő jogok védelmét szolgálja a Ptk. azon szabálya, amely szerint ha a megrendelő a vállalkozó teljesítése révén új elgondolásról, megoldásról vagy műszaki ismeretről szerez tudomást, ezt a vállalkozó hozzájárulása nélkül mással nem közölheti.

6. Teljesítés, elállás, szerződésszegés a) Teljesítés A vállalkozási szerződések teljesítésével kapcsolatban a vállalkozási szerződések esetében is irányadóak az általános szabályok. Azonban speciális szabály, hogy a szolgáltatás ellenkező megállapodás hiányában oszthatatlan, vagyis a megrendelő nem köteles részteljesítést elfogadni. Ha a megrendelő a szolgáltatást nem fogadja el kifejezetten részteljesítésként, legfeljebb felelős őrzésről lehet szó, a teljesítés jogkövetkezményei semmilyen vonatkozásban nem állnak be. Ha a megrendelő elfogadja a részteljesítést, az ellenszolgáltatásnak is csak a megfelelő részével tartozik. A szolgáltatás átadása során a Ptk. szerint a felek annak érdekében, hogy a teljesítés megfelelő minőségét meg tudják állapítani, közösen elvégzik a szerződésben meghatározott, vagy a szakmában szokásos és indokolt próbákat. A próba lefolytatásához szükséges feltételeket a megrendelő biztosítja – a vállalkozó költségére –de a próbát a vállalkozó köteles elvégezni (a szakmai szokások eltérő szabályokat írhatnak elő).

A Ptk. a vállalkozó tájékoztatási kötelezettségét külön kiemelt kötelezettségként írja elő.

Ha ennek a vállalkozó nem tesz eleget, a megrendelő nem köteles a díjat megfizetni, tehát a szerződésszerű teljesítés jogkövetkezményei nem állnak be. A tájékoztatási kötelezettség elmulasztása csak akkor eredményezheti a díj visszatartását – amely főszabályként a teljesítéskor esedékes –, ha az annak hiányában szolgáltatott dolog rendeltetésszerű használatba nem vehető.

A vállalkozót a díj biztosítására törvényes zálogjog illeti meg a szerződés következtében birtokába került, a megrendelő tulajdonát képező dolgokon.

Azaz, ha a megrendelő nem fizette ki az általa átadott aranyból készült nyakláncot, s a nyaklánc elkészülte után az átadott aranyból még maradt a vállalkozónál, akkor azon az aranyon zálogjog illeti meg, s az értékesítéséből származó pénzt követelése megtérítésére fordíthatja a vállalkozó. b) Elállás, felmondás A megrendelőt – kártalanítás ellenében való – indokolás nélküli , objektív elállás joga illeti meg. Ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, vagy ezt nemzetgazdasági érdek, vagy különös méltánylást érdemlő egyéb érdek indokolja – bármelyik fél kérelmére a bíróság a szerződést a jövőre nézve szünteti meg (objektív felmondás). Ezzel a jogával azonban a szükséglethordozó megrendelő csak a teljesítésig élhet. c) Szerződésszegés Az alvállalkozóval kapcsolatos ismeretek közlése során már jeleztem, hogy az alvállalkozó (közreműködő) magatartásáért a megrendelő felé a vállalkozó felel. Fontos szabály, hogy hibás teljesítésük esetén a vállalkozó mindaddig érvényesítheti jogait, amíg a vállalkozó a megrendelővel szemben a szerződésszegés miatt helytállni tartozik, feltéve, hogy a vállalkozó a minőség megvizsgálására vonatkozó kötelezettségének eleget tett.

7. Teljesítési határidő előtti szerződésszegés a) A vállalkozó szerződésszegő magatartásai

153 Már a teljesítési határidő előtt nyilvánvalóvá válhat, ha a vállalkozás határidőre nem lesz teljesíthető. Ezért amennyiben nyilvánvaló, hogy olyan késedelem fog bekövetkezni, amely miatt a teljesítés a megrendelőnek már nem fog érdekében állni, a megrendelő a vállalkozó késedelme miatt elállhat és a szerződésszegésre vonatkozó szabályok szerint kártérítést követelhet. Az elállásnak tehát nem feltétele az, hogy a vállalkozó késedelme felróható legyen: e a jog az objektív késedelem esetében is gyakorolható.

Azaz ha a vállalkozónak a gépébe villám csapott, s a javítás miatt nem tudta határidőre elkészíteni a kért művet, a megrendelő ezen késedelem miatt is elállhat a szerződéstől.

A másik ilyen eset, ha a munka végzése során a körülmények arra engednének következtetést, hogy a teljesítés hibás lesz, a megrendelő a fogyatékosság kiküszöbölésére tűzött megfelelő határidő sikertelen eltelte után gyakorolhatja a hibás teljesítésből eredő – a kötelmi jog általános részében már áttekintett – jogokat. b) A megrendelő szerződésszegő magatartásai A megrendelő – a teljesítési határidő előtt – jogszabályban vagy a szerződésbe foglalt megállapodás alapján meghatározott kötelezettségek teljesítésével késedelembe eshet.

A Ptk. e körben kiemelten szabályozza a megrendelő kötelezettségei között, hogy a munkahelyet a munkavégzésre alkalmas állapotban köteles a vállalkozó rendelkezésére bocsátani. Miként korábban már jeleztem, ezen kötelezettség megszegésének objektív jogkövetkezménye, hogy a vállalkozó a munka megkezdését mindaddig megtagadhatja, amíg a megrendelő e kötelezettségét nem teljesíti, valamint ha a vállalkozó által megszabott határidőig a megrendelő e kötelezettségének nem tesz eleget, a vállalkozó elállhat a szerződéstől.

Természetesen a vállalkozó ezen túlmenően élhet a szerződésszegés szubjektív jogkövetkezményeivel is.

8. Lehetetlenülés, veszélyviselés A vállalkozó a senkinek fel nem róható ok következtében elpusztult mű újbóli előállítására, a megrendelő pedig annak átvételére nem köteles.

A vállalkozói díjak vonatkozásában a Ptk. az objektív – senkinek fel nem róható – lehetetlenülés veszélyét az érdekköröknek megfelelően megosztja.

Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, és a lehetetlenné válás oka a vállalkozó érdekkörében merült fel, díjazásra nem tarthat igényt.

Ha a megrendelő érdekkörében merült fel a lehetetlenné válás oka, a vállalkozót a díj megilleti, de a megrendelő levonhatja azt az összeget, amelyet a vállalkozó a lehetetlenné válás folytán költségben megtakarított, továbbá amelyet a felszabadult időben másutt keresett, vagy nagyobb nehézség nélkül kereshetett volna.

Végül, ha a lehetetlenné válás mindkét fél érdekkörében vagy érdekkörén kívül merült fel, a vállalkozót az elvégzett munka és költségei fejében a díj arányos része illeti meg.

A vállalkozó érdekkörében merül fel a lehetetlenülés, ha például a műhelye leég, a megrendelő érdekkörében, ha a építkezni kívánt, de ingatlanát időközben autópálya építése miatt kisajátították, mindkettejük érdekkörén kívül, ha az állami tulajdonban állóü lakás bérlője a lakást ki akarja festetni, ám az épület leég.

A szerződés teljesítéséhez szükséges anyagokban és eszközökben esett kár viselésére viszont az általános szabályokat kell alkalmazni, azaz a kárveszélyt a tulajdonos viseli.

9. A vállalkozási szerződés speciális altpíusai

154 A Ptk. a vállalkozási szerződés alaptípusán túl további altípusokat is meghatároz, ezek a következők: • építési szerződés, amely alapján a vállalkozó építési-szerelési munka elvégzésére, a megrendelő pedig annak átvételére és díj fizetésére köteles; •

szerelési szerződés, amely alapján a vállalkozó technológiai szerelési munka elvégzésére, a megrendelő pedig annak átvételére és díj fizetésére köteles;

•

tervezési szerződés, amely alapján a vállalkozó műszaki-gazdasági tervező munka elvégzésére, a megrendelő pedig annak átvételére és díj fizetésére köteles;

•

kutatási szerződés, amely alapján a vállalkozó kutatómunka végzésére, a megrendelő pedig díj fizetésére köteles. A felek megállapodhatnak abban, hogy a díj a munka eredménytelen befejezése esetén is jár;

utazási szerződés, amely alapján a vállalkozó utazási iroda köteles a szerződésben meghatározott utazásból, az út egyes állomásain való tartózkodásból és az ezzel összefüggő részszolgáltatásokból - így különösen szállás, étkezés - álló szolgáltatást teljesíteni, a megrendelő pedig köteles a díjat megfizetni.

Mindezen szerződések a vállalkozási szerződés alaptípusára épülnek, ám a Ptk. – valamint a külön jogszabályok – bizonyos esetekben eltérő rendelkezéseket írnak elő.

•

i) A használati kötelmek – általában Az ügyletek jelentős részénél időleges dologszolgáltatás történik, amelyet kötelezetti magatartásként jellemez egy átadási aktus, mint a teljesítést megkezdő lépés és egy folyamatos tűrési kötelezettség a dologgal egyébként rendelkezni jogosult, szolgáltatásra kötelezett részéről, az egyébként tartós szerződések fennállásának teljes időtartama alatt. A domináns elem a tényleges szolgáltatás nyújtására kötelezett részéről tehát a tűrés, azaz tartózkodás olyan magatartási lehetőségektől, amely egyébként a non facere tartalmú szerződés hiányában a kötelezettet megilletné. Ha a szolgáltatás jogosultja oldaláról közelítjük meg a szerződéseket, akkor használati kötelmekről (használati jogot biztosító szerződések) beszélhetünk. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy a szolgáltatás kötelezettjének a dolog birtoklásáról, használatáról, általában a hasznai szedésétől kell tartózkodnia, de például a rendelkezési jog ezen kívüli része továbbra is nyitva álló lehetőségeket jelent számára.

A tűrést általában ellenérték szerzése érdekében, annak fejében vállalja a szolgáltatás kötelezettje. Erre figyelemmel ezen szerződéscsoporton belül egyetlen ingyenes szerződésről, a haszonkölcsönről beszélhetünk, a többi szerződés visszterhes. A használati kötelmek alaptípusa a bérlet, amely altípusokra bontható a szerződés közvetett tárgya (dologbérlet, lakásbérlet), illetve a jogosulti cél szerint (hasznot hajtó dolog bérlete, azaz haszonbérlet – ezen belül a közvetett tárgy szerinti altípus a mezőgazdasági haszonbérlet). E körben tárgyalom a dologszolgáltatással vegyes használati kötelemként a Ptk.-ban nem nevesített lízinget.

j) A bérleti szerződés, mint alaptípus 1. A bérlet fogalma A Ptk. szerint bérleti szerződés alapján a bérbeadó köteles a dolgot időlegesen a bérlő használatába adni, a bérlő pedig bért fizetni.

A szerződés alapján a jogosult minden esetben csupán időleges használati jogot nyer. A bérlet tehát – mely a használati kötelmek alaptípusa – egyrészt a tulajdonjog részjogosítványát képező használat ellenérték fejében történő határozott vagy határozatlan időre szóló, tehát

155 időleges átengedését, másrészt azonban a bérbeadói szolgáltatás domináns elemeként a bérlő általi használat tűrését jelenti (non facere).

2. A bérleti jogviszony alanyai A bérleti jogviszony alanyai a bérbeadó és a bérlő. Bérleti szerződést bérlőként az köt, akinek a dolog használatára csak időlegesen van szüksége, vagy a dolgot nem tudja véglegesen megszerezni.

3. A bérleti jogviszony tárgya A jogviszony tárgya mind ingó, mind ingatlandolog lehet. A jogi szabályozás lényegében a bérleti jogviszony tárgya alapján különül el. A Ptk.-ban csupán az egyszerű bérlet (vagy dologbérlet) általános szabályai kerülnek meghatározásra, mivel a jogalkotó a bérleti jogviszony tárgyai közül a kiemeli a lakást és az ennek bérletére vonatkozó szabályokat külön törvényben állapítja meg. A dologbérlet és a lakásbérlet szabályainak egymáshoz való viszonyát illetően a Ptk. a lakásbérletet minősíti ún. alapügyletnek.

4. A bérleti jogviszony tartalma A bérbeadói oldalon a főkötelezettség a dolog használatba adása, ami szükségképpen feltételezi a dolog birtokának, birtoklásának átengedését.

A bérlőt terhelő főkötelezettség, hogy a dolog használatáért bért fizessen. A bér szinte mindig pénzben kerül meghatározásra, ez azonban nem akadálya annak, hogy a bérleti díjat kivételesen más dologban határozzák meg. A bér a dolog használatának az ellenértéke, ebből következik, hogy a bérlő arra az időre, amíg a dolgot – a rajta kívülálló okból – nem tudja használni, nem kötelezhető bérleti díj fizetésére. A bér nemfizetésének szankciója az azonnali hatályú felmondás, amit megelőzően azonban a bérbeadó köteles határidő tűzésével és a következményekre való figyelmeztetéssel a bérlőt a hátralék fizetésére felszólítani. Ha a bérlő ennek ellenére nem tesz eleget a felhívásnak, a bérbeadó előtt megnyílik a fenti szankció alkalmazásának lehetősége. a) A bérbeadó kötelezettségei A bérbeadó köteles a dolgot a bérlő birtokába adni és a jogviszony fennállása alatt tűrni a bérlő birtoklását.

A bérbeadó szavatol azért, hogy a bérelt dolog a bérlet egész tartama alatt a szerződésszerű használatra alkalmas (kellékszavatosság). Erre a szavatosságra a hibás teljesítés miatti szavatosság szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni – figyelemmel a bérlet tartós és irreverzibilis (visszafordíthatatlan) jogviszony jellegére –, hogy a bérlőt az elállás helyett az azonnali felmondás joga illeti meg, illetve kicserélést nem követelhet. A kellékszavatosság érvényesítésére csak akkor kerülhet sor, ha a bérlet tárgya már eleve hibás, vagy a bérlet ideje alatt – rendeltetésszerű használat mellett – meghibásodik.

Például ha valaki egy Audi A8quattro típusú személygépkocsit bérel 2009. december 1jétől 2010. március 1-jéig, s a gépkocsi 2010. február 3-án meghibásodik, s a javítás várható időtartama 2010. április 1-jéig tart, akkor a bérlő értelem szerint nem állhat el a szerződéstől, hiszen 2009. december 1. és 2010. február 3. között a gépkocsit használta, ám február 3-ával azonnali hatállyal felmondhatja a szerződést.

A bérbeadó szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs a bérelt dologra vonatkozóan olyan joga, amely a bérlőt a dolog használatában korlátozza vagy akadályozza (jogszavatosság).

156 A Ptk. rendelkezik a költségek viseléséről is. Eszerint a bérbeadó viseli a rendkívüli felújítás és javítás költségeit, a bérlő által a dologra fordított szükséges kiadásokat, valamint a dologgal kapcsolatos közterheket.

Az előző példánál maradva, ha az Audi azért hibásodik meg, mert egy kátyúba hajtott a bérlő, akkor ezen rendkívüli kiadás költségeit ő viseli. Szintén neki kell állnia a dologra fordított szükséges kiadásokat, azaz például az üzemanyag árát. A bérleti időszakra neki kell fizetnie a gépjárműadót, valamint 2010. január 1-jétől az egyes nagy értékű vagyontárgyakra kivetett különadót, mint közterheket. b) A bérbeadó jogai A bérbeadó a bérlő szükségtelen zavarása nélkül ellenőrizheti a használatot, követelheti a rendeltetésellenes vagy szerződésellenes használat megszüntetését, illetve az ilyen használatból eredő kárának megtérítését. Ha az ilyen használat tovább folyik, vagy ha bérelt dolgot fenyegető veszély súlyossága miatt az abbahagyás követelése sem vezetne célra, a bérletet azonnali hatállyal felmondhatja és kártérítést követelhet.

Ez az ellenőrzés azonban nem járhat a bérlő szükségtelen zavarásával, zaklatásával. A bírói gyakorlat szerint ilyen zavarásnak minősül az, ha a bérbeadó ellenőrzés jogcímén kizárja a dolog rendeltetésszerű használatát. Egy ilyen magatartás joggal való visszaélésnek minősül, s ezzel szemben az előző félévben megismert jogorvoslatnak van helye.

A bérbeadót megilleti a rendes felmondás joga, valamint bér nemfizetése és a rendeltetésellenes, szerződésellenes használat súlyos, ismétlődő volta esetén az azonnali hatályú felmondás joga.

Az ingatlan vagy lakás –de csak ezen két dolog, az egyéb ingó dolog, például a személygépkocsi – bérbeadóját (albérletbe adóját) a hátralékos bér és járuléka erejéig a bérlőnek a bérlemény területén levő vagyontárgyain törvényi zálogjog illeti meg (actio Salviana). A bérbeadó mindaddig, amíg e zálogjoga fennáll, megakadályozhatja a zálogjoggal terhelt vagyontárgyak elszállítását. Ha a bérlő írásban kifogásolja a zálogjog fennállását, terjedelmét vagy azt, hogy a bérbeadó a követelésére teljes fedezetet nyújtó vagyontárgyakon felül más vagyontárgyak elszállítását is megakadályozta, a bérbeadó nyolc napon belül köteles zálogjogát bírósági úton érvényesíteni. Ha ezt elmulasztja, zálogjoga megszűnik. Ha a bérlő a zálogjoggal terhelt dolgot a bérbeadó engedélye nélkül elszállítja, és más megfelelő biztosítékot nem nyújt, a bérbeadó követelheti a dolognak a bérlő költségén való visszaszállítását. A dolog visszaszállításával a zálogjog feléled.

Egy példával illusztrálva: ha a főiskolai hallgató lakhatásának biztosítása érdekében egy szobát bérel, s abba bevisz egy mikro hifi berendezést, akkor azon a szobát bérbeadó személynek kizárólag a hátralékos bér és járuléka erejéig áll fenn a zálogjoga. Azaz, ha a mikro hifi berendezés ára 15 000 forint, s a bértartozás csak 5 000 forint, akkor ezen zálogjog csak 5 000 forint értékű. Nem vonatkozik ez a zálogjog az ingóságok – így a személygépkocsik bérletére, így ha valaki egy mélynyomót beszerel egy autóba, azon a személygépkocsi tulajdonosának nincs zálogjoga.

A bérbeadónak lehetősége van arra, hogy a bérbeadott dolog elidegenítse. Ezzel kapcsolatban a Ptk. rögzíti, hogy a bérlő köteles megengedni, hogy aki a dolgot meg kívánja venni, azt megfelelő időben és módon megtekinthesse.

157 A bérlet közvetett tárgyát képező dolog elidegenítésével kapcsolatban a Ptk. kimondja, hogy a határozott időre kötött bérletet a bérbeadott dolog vevője nem mondhatja fel, kivéve ha őt a bérlő a bérleti viszony fennállása vagy lényeges feltételei tekintetében megtévesztette. Ha a bérbeadó személyében változás áll be, a bérkövetelés átszállásának időpontjára az engedmény szabályait kell alkalmazni. A vevő arra az időre, amelyre a bérlő a béreket az eladónak előre megfizette, bérfizetést csak akkor követelhet, ha az előrefizetésről az adásvételi szerződés megkötésekor nem tudott, és arról nem is kellett tudnia, különösen ha a bérlő az előrefizetés tekintetében megtévesztette. c) A bérlő kötelezettségei A bérlő a bérlet fejében bérleti díjat köteles fizetni, valamint köteles viselni a dolog fenntartásával járó kisebb kiadásokat.

A bérlő a bérbeadott dolgot a bérbeadó engedélye nélkül nem adhatja albérletbe, illetőleg harmadik személy használatába. E tekintetben kivételt képez a lakás és az ingatlan, amelyeket jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a bérbeadó engedélye nélkül lehet albérletbe, vagy egyébként másnak a használatába adni. Ha a bérlő a dolgot a bérbeadó engedélyével más használatába adta, a használó magatartásáért, mint a sajátjáért felel. Ha pedig a bérlő a dolog a bérbeadó engedélye nélkül engedi át másnak a használatába, felelős azokért a károkért is, amelyek e nélkül nem következtek volna be, azaz adott esetben – a vállalkozási szerződésnél ismertetettekhez hasonlóan – akár vis maiorért is felel.

A bérlő köteles a bérbeadót értesíteni, ha a bérbeadót terhelő munkálatok szükségessége merül fel, és köteles megengedni, hogy a bérbeadó azokat elvégezze, továbbá a károk elhárításához szükséges intézkedéseket megtegye. Az értesítés elmulasztásából eredő károkért a bérlő felelős.

Ha a bérlő a dolgon jogosulatlanul olyan átalakítási munkálatokat végeztetett, amelyekhez a bérbeadó vagy a hatóság engedélye lett volna szükséges, a bérbeadó kívánságára köteles az eredeti állapotot helyreállítani.

A bérlet megszűnése után a bérlő köteles a dolgot a bérbeadónak visszaadni. d) A bérlő jogai A bérlő a dolgot rendeltetésének és a szerződésnek megfelelően használhatja. Felelős minden olyan kárért, amely a rendeltetésellenes vagy szerződésellenes használat következménye.

A bérlő a bérbeadóval szemben fennálló, a bérleti jogviszonyból keletkezett követeléseinek kiegyenlítéséig azonban a dolgot annak használata nélkül visszatarthatja (ius retentionis). Ezt a szabályt ingatlan és lakás bérletére nem lehet alkalmazni. Ha a bérlő a dolgot jogosulatlanul tartja vissza, minden olyan kárért felel, amely enélkül nem következett volna be.

A bérlő mindazt, amit a saját költségén a dologra felszerelt, a dolog épségének sérelme nélkül leszerelheti és elviheti (ius tollendi).

5. A bérleti jogviszony megszűnése a) Határozott idejű bérlet esetén a határozott idő lejárta A szerződésben megállapított idő elteltével vagy a szerződésben meghatározott körülmények bekövetkeztével a bérlet megszűnik. Azonban határozatlan időtartamúvá alakul át a határozott időre kötött bérlet, ha a bérleti idő lejárta után a bérlő a dolgot tovább használja, és ez ellen a bérbeadó tizenöt napon belül nem tiltakozik. b) Felmondás ba) Rendes felmondás

158 A határozatlan időre kötött bérletet bármelyik fél, külön indokolás nélkül tizenöt napos felmondási idővel felmondhatja. A rendes felmondás a határozatlan időre kötött bérlet megszüntetésének fő eszköze.

A törvény rendkívüli felmondási jogot biztosít a határozott idejű bérlet tekintetében az eredeti bérbeadó örököseinek azzal, amikor kimondja, hogy a bérlő örökösei a határozott időre kötött bérletet is felmondhatják; e jogukat azonban legkésőbb a hagyaték birtokbavételétől, illetőleg átadásától számított harminc napon belül gyakorolhatják. bb) Azonnali hatályú felmondás A korábbiakban jelzettek szerint a bérlő azonnali hatállyal felmondhatja a szerződést súlyos kellék- vagy jogszavatossági hiba esetén, a bérbeadó pedig rendeltetésellenes szerződésellenes használat súlyos, ismétlődő volta, valamint a bér nemfizetése esetén. c) Dolog megsemmisülése Megszűnik a bérleti jogviszony a dolog megsemmisülése esetén is, az elpusztult dolog pótlására a bérbeadó nem köteles.

k) A lakásbérlet A Ptk. a lakásbérlettel kapcsolatban rögzíti, hogy a lakásbérleti jogviszonyt a bérbeadó és a bérlő szerződése hozza létre. További részletes szabályokat a Ptk. nem tartalmaz, mivel a lakásbérleti jogviszony létrejöttére, a felek jogaira és kötelezettségeire, továbbá a lakásbérlet megszűnésére vonatkozó szabályokat külön törvény, a lakások és helyiségek bérletéről szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ltv.) tartalmazza.

A lakás fogalmát a Ptk. tágan értelmezi azzal, hogy a lakásbérlet szabályait – ha jogszabály másként nem rendelkezik – megfelelően alkalmazni kell a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérletére is.

1. A lakásbérleti jogviszony alanyai A lakásbérlet alanyai a bérlő és a bérbeadó.

A bérlők tekintetében a Ltv. a lakásbérlet során külön szabályozza azt az esetet, amikor a lakást több bérlő bérli úgy, hogy mindegyik bérlő jogosult az egész lakás használatára, tehát a lakáshasználat nincs közöttük megosztva. Ezt a viszonyt bérlőtársi jogviszonynak nevezi. Ki kell emelni, hogy az Ltv. szerint a házastársak csak akkor minősülnek bérlőtársnak, ha a bérbeadóval közösen így állapodnak meg.

Társbérleti jogviszonyról akkor beszélünk, ha a bérlői oldalon úgy áll több személy, hogy az egyes bérlők a lakás lakószobáit esetleg más helyiségeit is kizárólagosan, a többi helyiséget pedig más bérlőkkel közösen használják.

2. A lakásbérleti jogviszony tartalma a) A bérbeadó jogai A dologbérleti jogviszonyhoz hasonlóan a bérbeadót megilleti a bérleményre megállapított lakbér, továbbá az általa esetlegesen nyújtott, s a lakbérben nem kalkulált külön szolgáltatás díja. A Ltv. rendezi az önkormányzati, állami tulajdonú lakások bérleti díjának mértékét. E körben lehetőséget ad arra, hogy szociális rászorultság alapján az önkormányzat rendeletében meghatározott módon – a piacinál alacsonyabb bérleti díjat állapítson meg.

A bérbeadót a lakásbérleti jogviszony esetében is megilleti a rendeltetésszerű, szerződésszerű használat ellenőrzésének joga. b) A bérbeadó kötelezettségei A bérbeadó a lakást a komfortfokozatának megfelelő lakásberendezésekkel együtt a szerződésben meghatározott feltételekkel és időpontban rendeltetésszerű használatra alkalmas

159 állapotban köteles a bérlőnek átadni. A lakás rendeltetésszerű használatra akkor alkalmas, ha az épület központi berendezéseinek a lakásban lévő részei és a lakásberendezések üzemképesek.

A bérbeadó szavatol azért, hogy a lakás az átadásakor rendeltetésszerű használatra alkalmas, valamint, hogy a bérlet fennállása alatt a lakással összefüggő, törvényben meghatározott, illetőleg a szerződésben vállalt kötelezettségeknek megfelel. Ezen szavatosságra a hibás teljesítés miatti szavatosság során a Ptk. általános szabályai érvényesülnek azzal, hogy az elállás joga helyett az azonnali felmondás joga illeti meg a bérlőt, illetve, hogy kicserélést nem követelhet – hasonlóan a dologbérleti jogviszonyhoz.

A bérbeadó köteles gondoskodni az épület karbantartásáról, az épület központi berendezéseinek állandó üzemképes állapotáról, valamint a közös használatra szolgáló helyiségek állagában, továbbá e helyiségek berendezéseiben keletkezett hibák megszüntetéséről. c) A bérlő jogai A bérlő és a vele együttlakó személyek a lakást rendeltetésszerűen, a szerződésnek megfelelően használhatják. A bérlőt és a vele együttlakó személyeket – a többi bérlő jogainak és érdekeinek sérelme nélkül – megilleti a közös használatra szolgáló helyiségek és területek használatának a joga.

A bérlő az igazolt költségének egy összegben való megtérítését igényelheti a bérbeadótól, ha helyette azonnali beavatkozást igénylő munkát végzett, feltéve, hogy az a másik félnek méltánytalan megterhelést nem okoz. Önkormányzati lakás esetén a bérbeadónak a bérlő igazolt költségeit – haladéktalanul – egy összegben kell megtéríteni. d) A bérlő kötelezettségei A bérlő a lakbért a szerződésben meghatározott összegben és időpontban köteles a bérbeadó részére megfizetni. Ha a felek a lakbérfizetés időpontjában nem állapodtak meg, a bérlő a lakbért havonta előre egy összegben, legkésőbb a hónap 15. napjáig köteles megfizetni.

A bérlő és a vele együttlakó személyek a lakást rendeltetésszerűen, a szerződésnek megfelelően használhatják.

A lakás burkolatainak, ajtóinak, ablakainak és a lakás berendezéseinek karbantartásával, felújításával, illetőleg azok pótlásával, cseréjével kapcsolatos költségek viselésére a bérbeadó és a bérlő megállapodása az irányadó; megállapodás hiányában a karbantartással és felújítással kapcsolatos költségek a bérlőt, a pótlással és cserével kapcsolatos költségek a bérbeadót terhelik.

A bérlő köteles tűrni az épület karbantartásával, felújításával, helyreállításával, átalakításával, bővítésével és korszerűsítésével kapcsolatos, valamint a bérbeadót és más bérlőt terhelő egyéb munkák elvégzését, ha ezek nem eredményezik a lakás megsemmisülését. Ha az épület karbantartásával, felújításával, helyreállításával, átalakításával, bővítésével kapcsolatos munkák csak a bérlő átmeneti kiköltöztetése esetén végezhetők el, a lakásbérleti jogviszony a munkák elvégzésének időtartamára szünetel. A szünetelést és annak időtartamát a bérbeadó és a bérlő megállapodása, vita esetén a bíróság állapítja meg. A bérbeadó az átmenetileg kiköltöztetett bérlő részére ugyanazon a településen – fővárosban a főváros területén – köteles másik lakást felajánlani. A bérlő ingóságai elhelyezésének, továbbá költözésének költségei a bérbeadót terhelik.

A szerződés megszűnésekor a bérlő köteles a lakást és a lakásberendezéseket rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban a bérbeadónak visszaadni.

3. A lakásbérleti jogviszony megszűnése

160 A lakásbérleti jogviszony megszűnhet: •

a határozott időre szóló, vagy feltétel bekövetkeztéig tartó jogviszony a határozott idő leteltével vagy a feltétel bekövetkeztével;

•

közös megegyezéssel;

•

a lakás elpusztulásával, megsemmisülésével;

•

bármelyik fél felmondásával, amelyet mindig írásban kell közölni – az önkormányzati és állami bérlakások esetén a bérlőnek cserelakást kell felajánlani, vagy ha erre nincs mód, pénzbeli térítést kell fizetni –a felmondási idő a bérbeadó által felmondás esetén nem lehet rövidebb három hónapnál, a bérlő általi felmondás esetén legalább 15 nap és a hónap utolsó napjára kell esnie; a bérlő a határozott időre szóló lakásbérleti szerződést csak akkor mondhatja fel, ha a bérbeadó jogszabályban vagy szerződésben vállalt kötelezettségét nem teljesíti;

Azaz, ha március 1-jén a bérbeadó közli a felmondást, akkor a felmondási idő június 1-jén jár le, s a bérleti jogviszony akkor szűnik meg. Ha a bérbeadó közli március 1-jén a felmondást, akkor a felmondási idő március 31-éig tart, ha ezt a felmondást március 25-én közli, akkor április 30-án (hiszen a felmondási idő vége a hónap utolsó napja, s az nem lehet rövidebb 15 napnál), ha március 15-én, akkor március 31.

•

a bérlő a lakást elcseréli;

•

a bérlő meghal, kivételesen, önkormányzati lakás tekintetében e körben helye lehet jogutódlásnak;

•

bírósági, hatósági határozat alapján.

l) Haszonbérlet A Ptk. szerint haszonbérleti szerződés alapján a haszonbérlő meghatározott mezőgazdasági földterület vagy más hasznothajtó dolog időleges használatára és hasznainak szedésére jogosult, és köteles ennek fejében haszonbért fizetni. A haszonbér a felek megállapodása szerint pénzben vagy természetben jár.

1. A szerződés megkötése A szerződés érvényességének külön formai szabályát határozza meg a Ptk. a mezőgazdasági földterület haszonbérbe adása esetén, amikor írásbeli szerződéskötést ír elő; jogszabály a szerződés érvényességét hatósági jóváhagyáshoz kötheti, amely azzal függ össze, hogy a termőföldről szóló törvény meghatározza a mezőgazdasági haszonbérlet maximumát is, annak érdekében, hogy ne alakuljon ki a bérleti jogviszony révén egészségtelen birtokszerkezet (azaz: bérletek révén ne jöjjenek létre mamut mezőgazdasági üzemek). A fenti formai szabályon túl a mezőgazdasági földterület alhaszonbérbe adása – ha törvény másként nem rendelkezik – semmis.

2. A felek jogai és kötelezettségei A haszonbérlő a dolog használatára és hasznainak szedésére csak a rendes gazdálkodás szabályainak megfelelően jogosult. Mezőgazdasági földterület haszonbérlője köteles a földet rendeltetésének megfelelően megművelni és ennek során gondoskodni arról, hogy a föld termőképessége fennmaradjon.

A dolog fenntartásához szükséges felújítás és javítás, továbbá a dologgal kapcsolatos közterhek viselése a haszonbérlőt terheli.

A rendkívüli felújítás és javítás a haszonbérbe adót terheli.

161 A mezőgazdasági haszonbérlet megszűntével a földet és a többi haszonbérelt dolgot olyan állapotban kell visszaadni, hogy a termelést megfelelő módon azonnal folytatni lehessen.

A haszonbért időszakonként utólag kell megfizetni. A mezőgazdasági haszonbérlet esetén a Ptk. lehetővé teszi méltányosságból a haszonbér mérséklését vagy elengedését, ha abban az évben, amelyben elemi csapás vagy más rendkívüli esemény okából az átlagos termés kétharmada sem termett meg. Erre irányuló igényét köteles még a termés betakarítása előtt a haszonbérbe adóval közölni. A mérsékelt vagy elengedett haszonbér pótlását a következő évek terméséből sem lehet követelni.

A haszonbérbe adót a hátralékos haszonbér erejéig a dolog hasznain, valamint a haszonbérlőnek a haszonbérelt területen levő vagyontárgyain törvényi zálogjog illeti meg (actio Salviana).

3. A haszonbérlet megszűnése a) Határozott idő lejárta. b) Rendes felmondás A határozatlan időre kötött mezőgazdasági haszonbérletet hat hónapi felmondással a gazdasági év végére lehet megszüntetni. Más dolog haszonbérlete esetében a felmondási idő egy hónap.

A haszonbérlő örökösei a mezőgazdasági haszonbérletet a gazdasági év végére akkor is felmondhatják, ha az örökhagyó a gazdasági év végét megelőző hat hónapon belül halt meg.

Az örökösök e jogukat csak a hagyatéki eljárás jogerős befejezésének időpontjától számított harminc napon belül gyakorolhatják. c) Azonnali hatályú felmondás A haszonbérbe adó azonnali hatállyal felmondhatja a haszonbérletet, ha a haszonbérlő figyelmeztetés ellenére is rongálja a dolgot, vagy súlyosan veszélyezteti épségét, ha figyelmeztetés ellenére sem műveli meg a haszonbérelt földet, vagy általában olyan gazdálkodást folytat, amely súlyosan veszélyezteti a termelés eredményességét, a föld termőképességét, az állatállományt vagy a felszerelést, valamint ha a haszonbért vagy a közterheket a lejárat után közölt felszólítás ellenére a kitűzött megfelelő határidőben sem fizeti meg.

Ha az azonnali hatályú felmondást a haszonbérlő három napon belül nem veszi tudomásul, a haszonbérbe adó további nyolc napon belül a bírósághoz fordulhat. Ha nem így jár el, a felmondás hatályát veszti.

A haszonbérletnél mind a rendes, mind az azonnali hatályú felmondás csak írásban közölhető.

4. Egyéb szabályok A Ptk. kimondja, hogy a haszonbérletre – ha a törvény másként nem rendelkezik – a dologbérlet szabályait kell megfelelően alkalmazni. A mezőgazdasági haszonbérlet szabályait jogszabály a Ptk.-tól eltérően is megállapíthatja. Ilyen jogszabály például a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény, amely például a haszonbérlet létesítése és megszűnése esetén ad külön szabályokat. Így többek között szőlő és gyümölcsös művelési ágú és más ültetvénnyel betelepített termőföldre, illetőleg szőlő, gyümölcsös vagy más ültetvény telepítése céljából a haszonbérleti szerződést legfeljebb annak az évnek a végéig lehet megkötni, amíg a szőlő, gyümölcsös, illetőleg ültetvény értékkel bír (értékcsökkenési leírási időszak).

m) A lízing 1. A lízing fogalma

162 A Ptk. és a külön jogszabályok nem határozzák meg a lízing fogalmát. A jogtudományban8 kialakult álláspont szerint a lízing olyan határozott időre szóló szerződés, amely alapján a lízingbe vevő a vagyontárgy, vagyoni értékű jog – többnyire gépek, berendezések, újabban lakások - birtoklására, használatára és üzemeltetésük révén elérhető hasznok szedésére jogosult, díj fizetése és a tulajdonost illető kötelezettségek átvállalása fejében.

A lízing egy speciális változatát, a pénzügyi lízinget a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) nevesíti éás határozza meg a következő tartalommal: „az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó ingatlan vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbevevő megbízása szerint abból a célból szerzi meg, hogy azt a lízingbevevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy az a lízingbevevő könyveiben kerül kimutatásra. A használatba adással a lízingbevevő a) viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot, b) a hasznok szedésére jogosulttá válik, c) viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is), d) jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbevevő nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbeadó birtokába és könyveibe. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét – amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos –, valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését. Nem minősül pénzügyi lízingnek az anyavállalat és a leányvállalata közötti lízing, ide nem értve a pénzügyi intézmény által kötött ilyen ügyletet.”

2. A jogviszony alanyai A lízingszerződés alapformájában kétoldalú jogügylet.

Lízingbe adó bárki lehet, kötelezetti pozícióban szerepelhet a termék előállítója vagy egy speciális lízingszakvállalat. A lízingügyletek lebonyolításához jelentős tőke szükséges, ezért a lízingbe adó gyakran bank, vagy valamely bank lízingügyletekre specializálódott leányvállalata, érdekeltsége. A lízing egyik fajtájánál, a pénzügyi lízingnél a Hpt. szigorú előírásokat tartalmaz: lízingbe adó csak pénzügyi szolgáltatás folytatására jogosult cég lehet, amelynek a Hpt. szigorú felelősségi és tőkekövetelményeit határozza meg.

Lízingbe vevőként szintén bárki szerepelhet a szerződésben, kezdetben jellemzően gazdasági társaságok éltek ezzel a lehetőséggel, azonban ma már – a lízing hitelviszony jellegére, s a szükséges önerő nélkülözhetőségére figyelemmel – magánszemélyek is tömegesen kötöttek ilyen szerződéseket, elsősorban személygépkocsik és lakások megszerzése céljából.

Visszlízing (sale and lease back leasing) esetén a dolog korábbi tulajdonosa a lízingbe vevő, aki eladta és most visszalízingeli vagyontárgyát, ily módon más forrásokra elkölthető szabad pénzeszközökhöz jut.

Pénzügyi lízing esetén a természetes személy jogalanyok tekintetében 2010. március 1jétől sajátos szerződéskötési korlátot állapított meg a Hpt., valamint a felhatalmazása alapján kiadott, a körültekintő lakossági hitelezés feltételeiről, valamint a hitelképesség vizsgálatáról szóló 361/2009. (XII. 30.) Korm. rendelet. Eszerint pénzügyi lízingnél •

8

az ingatlanra alapított jelzálogjog fedezete mellett nyújtott forinthiteleknél a kitettség vállaláskori értéke nem haladhatja meg az ingatlan forgalmi értékének

Ld. Barta – Fazekas – Harsányi – Miskolczi – Osváth – Ujváriné: Kereskedelmi szerződések, Novotni Kiadó, Miskolc, 2000. 178. o.

163 80%-át; építés alatt lévő létesítményre nyújtott hitelnél a korlát az ingatlan teljes készültségének elérésekori forgalmi értékre vonatkoztatva értendő; •

az ingatlanra alapított jelzálogjog fedezete mellett nyújtott euró alapú hiteleknél és euróhiteleknél a kitettség vállaláskori értéke nem haladhatja meg az ingatlan forgalmi értékének 65%-át;

•

az ingatlanra alapított jelzálogjog fedezete mellett nyújtott, a fentiektől eltérő pénznemben (pl. svájci frankban) meghatározott devizahitelek kitettségének vállaláskori értéke nem haladhatja meg az ingatlan forgalmi értékének 50%-át;

•

gépjárművásárláshoz nyújtott forinthitel esetén a kitettség vállaláskori értéke nem haladhatja meg a gépjármű piaci értékének 80%-át;

•

gépjárművásárláshoz nyújtott euró alapú hitel és euróhitel esetén a kitettség vállaláskori értéke nem haladhatja meg a gépjármű piaci értékének 65%-át;

gépjárművásárláshoz nyújtott a fentiektől eltérő pénznemben (például svájci frankban) meghatározott devizahitel esetén a kitettség vállaláskori értéke nem haladhatja meg a gépjármű piaci értékének 45%-át, pénzügyi lízing esetén 50%-át.

Amennyiben lízingbe adóként nem a termék előállítója, hanem ilyen tevékenységre szakosodott lízingvállalat szerepel, ez a szakvállalkozás azért vásárolja meg a berendezéseket, hogy azokat lízingbe adja. Gyakorta előfordul, hogy az adásvételt és a lízingbe adást egy szerződésben oldják meg. Ilyenkor háromoldalú szerződésről beszélünk, ahol a termék előállítója is a jogviszony alanyává válik. Az ilyen szerződésben a lízingbe vevőt több kötelezettség terheli, például köteles az átvett dolgot az átvétel előtt megvizsgálni, valamint az előállítóval szemben neki kell érvényesítenie az esetleges szavatossági igényeket.

3. A jogviszony tárgya Lízingszerződés bármilyen ingatlanra és ingó dologra létrejöhet, azonban vagyoni értékű jogok (például lakás vagy helyiségek bérleti joga) is lízingbe adhatók.

4. A jogviszony tartalma a) A lízingszerződés fő tartalmi elemei Mivel a lízingszerződés a jogszabályokban nem nevesített szerződés, ezért a felek szabadsága a szerződés tartalmának formálása tekintetében az átlagosnál is nagyobb. A hazai joggyakorlat alapján rögzíthetjük, hogy a lízingszerződés alapján a lízingbe vevő megszerzi a birtoklás és a használat jogát, valamint a hasznosítás jogát is.

Ezért cserébe pedig használati díjat fizet, amely pénzügyi lízing esetében – figyelemmel annak speciális hitelviszony jellegére – a vételárnál jóval magasabb, mivel fedezi az előlegezett vételárat, a lízingbe adó egyéb költségeit, valamint a hasznát, amely általában az átlagos hitelkamat-szintél jóval magasabb. A díj a berendezés átvételétől jár, a szerződésben meghatározott ütemezés szerint.

•

A pénzügyi lízing alkalmazása az utóbbi években tömegesen terjedt el a természetes személyek körében, akik ily módon önerő (azaz megtakarítás) nélkül juthattak nagy értékű ingóságok (jellemzően személygépkocsik) és ingatlanok (lakások) birtokába. A fentiekre tekintettel azonban ez a birtokszerzés (hiszen a lízing alapján a dolog nem került az átvevő tulajdonába) rendkívül drága: a tulajdonszerzésig eltelő hosszú ideig jóval a piaci hitelkamat feletti összeget kell a lízingbe adónak fizetni. Így például egy 10 éves időtartamra lízingelt, 2-2,5 millió forint vételárú Suzuki Ignis gépjármű megszerzéséhez 44,5 millió forint lízingdíjat kell kifizetni. b) A lízing elhatárolása a haszonbérlettől

164 A lízingszerződéssel kapcsolatban kiemelhetjük, hogy az a haszonbérlettel áll a legközelebbi rokonságban. A felek jogaira és kötelezettségeire – analógia útján – a haszonbérletnél rögzítettek az irányadók. A lízing ügyletet megkülönbözteti a haszonbérlettől, hogy az ügyletet alkotó szerződéssorozat elején és végén tulajdon-átruházásokra kerülhet sor, amelyek a tisztán kötelmi alapú haszonbérlethez nem kapcsolódnak. A gyakorlatban kialakult néhány eltérés, amely a lízingszerződés tartalmát megkülönbözteti a haszonbérlettől, amelyeket a következő táblázatban mutatok be.

Szempontok

Díj fizetése

Haszonbérlet

Időszakonként utólag.

Lízingszerződés Előre meghatározott (jellemzően időpontokban havonta, negyedévente vagy félévente) esedékes.

Költségek viselése

A haszonbérbe adónak kell megfizetnie a rendkívüli Mindenféle költség felújítás és a javítás lízingbe vevőt terhel. költségeit.

Kárveszélyviselés

Bár a lízingbe vevő nem A haszonbérbe adót, mint tulajdonos, de mégis ő viseli tulajdonost terheli. a kárveszélyt.

Dolog elpusztulásának jogi hatása

A dolog elpusztulása esetén a A dolog elpusztulása esetén a szerződés nem szűnik meg, hanem átalakul egyösszegű szerződés megszűnik. pénzfizetési kötelezettséggé.

Felmondási jog

A bérlőnek van felmondási A lízingbe adónak joga. felmondási joga.

a

nincs

Áttekintve kiemelhetjük, hogy mindegyik sajátosság a lízingbe vevő terhére megfogalmazott korlátozást, kockázat-, illetve költségviselési többletet jelent, amelyek egyidejűleg javítják a lízingbe vevő pozícióját. Így például, ha a lízingelt gépkocsit ellopják, az nem szünteti meg a szerződést, hanem a lízingbe vevőnek egy összegben kell a teljes hátralevő szerződési összeget (azaz nem a vételárat, hanem az összes használati díj hátralékot) megfizetni.

5. A szerződéskötés A lízingszerződés gyakran egy szerződéskötési folyamat egyik elemeként jön létre.

Időrendi sorrendben az alábbi szerződések követhetik egymást, amelyek együtt alkotják a lízingügyletet: •

előszerződés, amelyben a későbbi lízingbe adó és a leendő lízingbe vevő megállapodnak abban, hogy lízingszerződést fognak kötni;

•

adásvételi szerződés, amelyben a lízing szakvállalat megszerzi a

•

lízingszerződés,

•

adásvétel, amely révén a lízingszerződésben vételi joggal felruházott személy jellemzően az utolsó használati díj kifizetésével – megszerzi az addig használt dolog tulajdonjogát.

165 Amennyiben a dolog előállítója maga adja azt lízingbe, az előszerződésre és az első adásvételi szerződésre nincs szükség. A lízingbe vevő tulajdonszerzésére sem kerül feltétlenül sor, tehát a negyedik szerződést sem kötik meg minden esetben. Gyakori jelenség, hogy a lízingszerződést és a lízingtárgy tulajdonjogának átruházását egyetlen szerződésbe foglalják.

Ilyenkor a lízingbe vevő nem vételi joggal rendelkezik, hanem a használati idő elteltével külön jogcselekmény nélkül tulajdonossá válik.

A lízingszerződés általában határozott időre szól. Ennek az a magyarázata, hogy az esedékes díj mértékét úgy állapítják meg, hogy az összes költséget elosztják annyival, ahány hónapra szól a szerződés. Minél hosszabb lejáratú a lízingügylet, annál nagyobb az összköltség (a hosszabb időre kalkulált kamatok miatt), de annál kisebb az egy hónapra eső díj (mivel az összeg többfelé oszlik).

Ez a magyarázata annak, hogy a Magyar Suzuki Zrt. és az azzal szerződéses viszonyban álló gépkocsi kereskedők miért preferálták a hosszú távú (120 hónapos) lízingügyleteket: így a bevételeket maximálták, úgy, hogy az egy havi törlesztő részlet még a természetes személyek számára elviselhető mértékű volt.

A szerződést szabályozandó kérdések nagy száma miatt azt a gyakorlatban kivétel nélkül írásban kötik meg, de az írásbeliség – a tulajdon-átruházással járó ingatlanlízing kivételével – nem érvényességi kellék.

A pénzügyi lízing esetében sajátos szerződéskötési korlátot jelent 2010. március 1-jétől a már említett 361/2009. (XII. 30.) Korm. rendelet maximális kitettségi értéke. További korlátot határozott meg ez a rendelet a gépjárművek pénzügyi lízingjénél, amikor kimondta, hogy annak futamideje nem haladhatja meg a 84 hónapot (7 évet). (Azaz: a Magyar Suzuki Zrt. fenti, 120 hónapos időtartamú pénzügyi lízingjének alkalmazására immár nincs lehetőség.)

6. A jogviszony megszűnése A lízingszerződés a határozott idő elteltével szűnik meg. A szerződés megszűnéséhez kapcsolódó kérdés, hogy mi lesz a lízing tárgyának jogi sorsa. E tekintetben két megoldás lehetséges: az eredeti állapot helyreállítása vagy a tulajdon átszállása a lízingbe vevőre.

Ha a gép, berendezés visszakerül az eredeti tulajdonosához, akkor az esetleg újból lízingbe adható, természetesen jóval kisebb használati díjért. Ez az ún. secondhand (másodkézi) lízing.

Visszaadásra akkor is sor kerülhet, ha a lízingbe vevőnek a szerződés vételi jogot biztosított. Az opció ugyanis feljogosít a tulajdon megszerzésére, de nem kötelez arra, bár a hazai gyakorlatban jellemző, hogy a vételi joggal él a lízingbe vevő, amelyet úgy is ösztönöznek, hogy az utolsó használati díjat minősítik vételárnak, vagy jelképes vételárat határoznak meg a határozott idő végén. Azonban a hazai kellően hosszú időtávú lízingszerződések esetén ez azt jelenti, hogy a lízingbe vevő egy csekély forgalmi értékű, erősen amortizált dolog tulajdonjogát szerzi meg.

A határozott idő eltelte előtt a szerződés csak ritkán szűnik meg, ugyanis az ilyen szerződést rendes felmondással nem lehet megszüntetni. A lízingbe vevőnek azonnali hatályú felmondási joga sincs. A lízingbe adó pedig legfeljebb a szerződéses partner súlyos szerződésszegése esetén élhet azonnali hatályú felmondási joggal, de csak akkor, ha ezt a szerződésben kikötötte. A lízing tárgyának elpusztulásával – mint korábban láttuk – a szerződés nem szűnik meg, hanem átalakul egyösszegű pénzfizetési kötelezettséggé.

A vállalkozási és használati kötelmek főbb szabályainak áttekintését követően a következőkben a gondossági jellegű szerződések főbb rendelkezéseit elemzem.

166 Ellenőrző kérdések 1. Mutassa be a szerződések tipizálásának főbb csoportjait!

2. Mutassa be az adásvétel lényeges elemeinek különös vonásait!

3. Mutassa be az eladó és a vevő alapvető és járulékos kötelezettségeit!

4. Mutassa be az adásvételi szerződés egyes létszakaiban rejlő különös vonások és jogkövetkezményeiket, valamint annak létrehozásához kötődő hatalmasságokat!

5. Jellemezze a megtekintésre vételt és a próbára vételt!

6. Ismertesse az adásvételi szerződés teljesítési létszakának speciális eseteit!

7. Jellemezze az áruk nemzetközi adásvételére vonatkozó szerződéseket!

8. Mutassa be a szállítási és közüzemi szerződést!

9. Jellemezze az ajándékozást!

10. Mutassa be a tartási és életjáradéki szerződést!

11. Jellemezze a facere típusú szerződéseket! Hasonlítsa össze a gondossági és az eredménykötelmeket!

12. Mutassa be a vállalkozási szerződés fogalmát, a vállalkozási szerződés alanyait!

13. Határolja el a vállalkozási szerződést más, hasonló tartalmú vagy tárgyú szerződéstípusoktól!

14. Melyek a vállalkozási szerződés megkötésére vonatkozó fontosabb szabályok és mik a vállalkozó fő- és mellékkötelezettségei?

15. Melyek a megrendelő fő- és mellékkötelezettségei?

16. Ismertesse a vállalkozási szerződés esetén a teljesítés, az elállás, a szerződésszegés, valamint a lehetetlenülés és a veszélyviselés főbb szabályait!

17. Melyek a vállalkozási szerződés főbb altípusai?

18. Jellemezze a használati kötelmeket általában!

19. Jellemezze a (dolog)bérleti szerződést, mint a használati kötelmek alaptípusát!

20. Jellemezze a lakásbérleti szerződést!

21. Jellemezze a haszonbérleti szerződést!

22. Mutassa be a lízingügyleteket és a lízingszerződést! Határolja el a lízinget a haszonbérlettől!

167

11.

A fuvarozás, a szállítmányozás és a letét. A banki szerződések és a helytállásra irányuló kötelmek a) A fuvarozás

1. A fuvarozás fogalma A Ptk. szerint a fuvarozási szerződés alapján a fuvarozó díjazás ellenében köteles a küldeményt rendeltetési helyére továbbítani és a címzettnek kiszolgáltatni.

2. A fuvarozási szerződés létrejötte, a fuvarlevél A szerződés a fuvarozás elvállalásával jön létre. Jogszabály kimondhatja, hogy a küldemény átvétele jelenti a fuvarozás elvállalását.

A Ptk. ezt követően külön nevesíti a fuvarozási szerződésekor nagyon gyakran kiállított fuvarlevélre vonatkozó szabályokat. Amennyiben ugyanis a szerződő felek a fuvarozásról fuvarlevelet állítanak ki, a fuvarlevél bizonyítja a fuvarozási szerződés létrejöttét, illetőleg a küldemény átvételét. Az átvétel napja – míg mást nem bizonyítanak – az a nap, amelyen a fuvarlevelet a fuvarozó aláírta (lebélyegezte). Jogszabály a fuvarlevél kiállítását – meghatározott alakban és tartalommal – kötelezővé teheti. A feladó kívánságára a fuvarozó köteles a fuvarlevél általa aláírt (lebélyegzett) másodpéldányát a feladónak átadni vagy a küldemény átvételéről elismervényt adni.

3. A felek jogai és kötelezettségei A fuvarozási szerződés alanyai a feladó és a fuverozási tevékenységet ténylegesen ellátó fuvarozó. a) A feladó kötelezettségei A feladó köteles a küldeményt úgy csomagolni, hogy a csomagolás azt megóvja, és a küldemény mások személyét vagy vagyonát ne veszélyeztesse. Ha felismerhető, hogy a csomagolás ezeknek a követelményeknek nem felel meg, a fuvarozó a küldemény továbbítását csak a feladó írásbeli kívánságára és csak akkor vállalhatja, ha az mások személyét vagy vagyonát nem veszélyezteti.

A feladó köteles a fuvarozónak a küldemény továbbításához vagy útközben szükséges hatósági kezeléséhez a megfelelő okmányokat átadni. Míg ez meg nem történt, a fuvarozó a küldemény átvételét megtagadhatja, a fuvarozó köteles az átadott okmányokat megfelelően felhasználni.

A feladó a fuvarozás megkezdése előtt a szerződéstől elállhat, köteles azonban a fuvarozó kárát megtéríteni. A feladót a küldemény kiszolgáltatásáig, illetőleg amíg a címzett a küldeménnyel nem rendelkezett, megilleti az a jog, hogy a küldeménnyel rendelkezzék.

Ebben a jogkörében a küldeményt útközben feltartóztathatja, visszairányíttathatja, más címzettet vagy rendeltetési helyet jelölhet ki. A feladót terheli az utólagos rendelkezésével felmerült díjtöbblet és költség.

A feladó legfontosabb kötelezettsége a díjfizetési kötelezettség, ugyanis a fuvarozó a fuvarozási díj, továbbá a fuvarozásra szükségesen és hasznosan fordított költségek megtérítését követelheti. A feladó a fuvardíjnak az akadály felmerültéig járó arányos részét és a fuvarozó költségeit köteles megfizetni, amennyiben azok meg nem fizetésével gazdagodnék, továbbá akkor is, ha a fuvarozó bizonyítja, hogy az akadályt a fuvarozás körén kívül felmerült ok idézte elő.

Ehhez kapcsolódóan a fuvarozót a fuvardíj és költségek erejéig törvényi zálogjog illeti meg azokon a dolgokon, amelyek a fuvarozással kapcsolatosan birtokába kerültek. A

168 zálogjogot a fuvarozó a többi fuvarozó előtte ismert követeléseinek biztosítására is köteles érvényesíteni; ha ezt elmulasztja, az előző fuvarozókkal szemben kezesként felel. A fuvarozó zálogjoggal biztosított követelését a zálogtárgyból más zálogjogosultakat megelőzően, bírósági eljárás nélkül, a kereskedelmi forgalomban való értékesítéssel elégítheti ki. b) A fuvarozó kötelezettségei A fuvarozó köteles a fuvareszközt a megfelelő időben és helyen, fuvarozásra alkalmas állapotban kiállítani, és – ha jogszabály másképpen nem rendelkezik – a fuvarozást haladéktalanul megkezdeni. A Ptk. rögzíti, hogy a küldemény berakása a feladót, kirakása a címzettet terheli, ha jogszabály másképpen nem rendelkezik.

A Ptk. ehhez kapcsolódóan speciális elállási jogot biztosít a feladónak, amikor kimondja, hogy ha a fuvarozó a küldemény átvétele előtt a megfelelő fuvareszköz kiállításával késlekedik, a feladó elállhat és kártérítésként a berakás eredménytelen megkísérléséből eredő költségeket, valamint a más fuvarozónak kifizetett fuvardíjtöbbletet követelheti, valamint a küldemény elveszése vagy megsemmisülése, illetőleg késedelemből származó értékcsökkenése (megrongálódás, áru megromlása) esetében pedig követelheti a küldeménynek az értékét, illetőleg az értékcsökkenést. Ezt a jogát azonban csak akkor érvényesítheti, ha a fuvarozóval közölte a küldemény tárgyát, vagy arról a fuvarozó enélkül is tudott, vagy tudnia kellett. Azonban, ha a feladó késlekedik a berakással, a fuvarozó kárának megtérítését követelheti, és el is állhat a szerződéstől.

A fuvarozónak a küldemény továbbításában a gazdaságosság és a küldemény biztonságának figyelembevételével kell eljárnia. A fuvarozó köteles a feladó utasításait követni. Jogszabály azonban a feladó utasítási jogát korlátozhatja. E körben is rendezi a Ptk. a szakszerűtlen utasításokért való felelősséget, amikor kimondja, hogy ha a fuvarozó olyan utasítást kap, amely veszélyezteti a fuvarozás gazdaságos, gyors és biztonságos teljesítését, köteles erre a feladó figyelmét haladéktalanul felhívni. Amennyiben a feladó az utasítást írásban megismétli, a fuvarozó köteles azt a feladó veszélyére és költségére végrehajtani; meg kell azonban tagadnia az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtásával veszélyeztetné mások személyét, vagy megkárosítaná mások vagyonát. Ha a fuvarozás akadályba ütközik, a fuvarozó köteles a feladótól haladéktalanul utasítást kérni; a fuvarozó e kötelezettségét jogszabály korlátozhatja és ki is zárhatja.

A Ptk. általános tájékoztatási kötelezettségéhez kapcsolódóan a fuvarozási szerződés külön tájékoztatási kötelezettségeket rendelet, ugyanis a fuvarozó köteles a feladót a fuvarozás lebonyolításával kapcsolatos minden lényeges körülményről haladéktalanul értesíteni. Az ennek elmulasztásából eredő károkért felelős. Az értesítési kötelezettség különösen akkor áll fenn, ha a küldeményt kár érte, ha a fuvarozási határidő lényeges túllépése várható, ha a küldemény épsége veszélyben van, vagy ha a küldemény kiszolgáltatása nem lehetséges. Az értesítési kötelezettséget jogszabály korlátozhatja.

A fuvarozó a küldemény megérkezéséről a címzettet haladéktalanul köteles értesíteni. Az értesítés vétele után a küldemény a címzett rendelkezésére áll. A küldemény megérkezéséről szóló értesítés vétele előtt a címzett a küldemény biztonsága és az átvétel előkészítése érdekében utasításokat adhat a fuvarozónak. Az utasítások a fuvarozót csak akkor kötelezik, ha nem ellentétesek a feladó rendelkezéseivel. Az utasításokból eredő költség a címzettet terheli. Jogszabály a címzett utasításadási jogát korlátozhatja. Ha a küldeményt nem lehet kézbesíteni, vagy a címzett az átvételkor esedékes követeléseket nem egyenlíti ki, a fuvarozó köteles a feladót haladéktalanul értesíteni és a küldeményt a felelős őrzés szabályai szerint megőrizni. A küldemény megérkezéséről szóló értesítés vétele után a fuvarozó elleni igényeket a feladón kívül a címzett is érvényesítheti. Bármelyik fél részéről történt érvényesítés a másik félnek ezt a jogát megszünteti.

169 A Ptk. ismeri az alfuvarozás intézményét, azaz a fuvarozó a küldemény továbbítását más fuvarozóra is bízhatja. A fuvarozásban résztvevő fuvarozók egyetemlegesen felelősek, ha azonban a további fuvarozókat a feladó jelölte ki, minden fuvarozó önállóan felel. Több fuvarozó közreműködése esetében mindegyik fuvarozó követelheti az őt illető díj és költségek kiegyenlítését. Az első fuvarozó azonban érvényesítheti a feladóval szemben az őt követő, az utolsó fuvarozó pedig a címzettel szemben az őt megelőző fuvarozók díj- és költségkövetelését.

3. A fuvarozó és a feladó speciális kontraktuális felelősségi szabályai a) Késedelem esetén kötelező kötbérfizetés A késedelmes fuvarozó a késedelem tartamához mért, legfeljebb azonban a fuvardíjnak megfelelő összegű kötbért köteles megfizetni. A károsult a kötbért meghaladó kárának megtérítését akkor követelheti, ha a fuvarozó a határidőben való teljesítéséhez fűződő érdek ismeretében írásban vállalta a határidő megtartását, és nem bizonyítja, hogy a késedelmet tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. A felelősség e korlátozását nem lehet alkalmazni arra, aki alkalomszerűen vállalkozik fuvarozásra. b) Speciális kontraktuális kárfelelősségi szabályok A fuvarozó felelős azért a kárért, amely a küldemény átvételétől a kiszolgáltatásig terjedő idő alatt a küldemény teljes vagy részleges elveszéséből, megsemmisüléséből vagy megsérüléséből keletkezett.

E körben a Ptk. sajátos, az általános szabályoknál szigorúbb mentesülési okokat határoz meg azzal, hogy a kárt csak akkor nem kell megtéríteni, ha az •

a fuvarozó tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok,

•

a küldemény belső tulajdonsága,

•

a csomagolás kívülről észre nem vehető hiányossága,

•

a feladó által végzett berakás, illetőleg a címzett által végzett kirakás, vagy

annak következtében állott elő, hogy a feladó, a címzett vagy az általuk rendelt kísérő nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, ideértve azt az esetet is, ha a feladó a szükséges okmányokat nem adta át, vagy nem jól töltötte ki, továbbá ha a fuvarozót nem tájékoztatta a küldemény kívülről fel nem ismerhető rendkívüli értékéről.

Ehhez kapcsolódóan a Ptk. azt is rögzíti, hogy a fuvarozót terheli annak bizonyítása, hogy a kárt a tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok okozta, a feladót, illetőleg a címzettet terheli annak bizonyítása, hogy a kár nem a küldemény belső tulajdonságára vezethető vissza.

Azonban a csomagolás hiányosságát a fuvarozó, azt, hogy a kár nem ennek következtében állott elő, a feladó, illetőleg a címzett köteles bizonyítani.

Ha a berakást a feladó, illetőleg a kirakást a címzett végezte, őt terheli annak bizonyítása, hogy a kár nem a berakás, illetőleg a kirakás következtében állott elő.

A feladót, illetőleg a címzettet terheli annak bizonyítása, hogy ő, illetőleg az általa rendelt kísérő úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. c) Felelősség a küldemény elvesztése, illetve megsemmisülése esetén A küldemény teljes vagy részleges elveszése, illetőleg megsemmisülése esetében a fuvarozó fuvardíjra, illetőleg a fuvardíj arányos részére nem tarthat igényt, köteles továbbá megtéríteni az elveszett dolog értékét. A küldemény megrongálódása esetében a fuvarozó választása szerint vagy az értékcsökkenés megtérítésére, vagy pedig a rongálódás kiküszöbölésére köteles.

•

170 Ha a kárt a fuvarozó szándékosan okozta, az ebből eredő minden kárért felelős. d) Igényérvényesítés Ha az átvételkor felismerhető, hogy a küldemény hiányos vagy sérült, a fuvarozóval szemben az igényt haladéktalanul érvényesíteni kell. Ennek elmulasztása jogvesztéssel jár. Az átvétel után csak három napon belül és csak akkor lehet a fuvarozóval szemben igényt támasztani, ha a hiányt vagy sérülést az átvételkor nem lehetett felismerni. Ezen igények esetében az általános elévülési határidőnél rövidebb határidőt határoz meg a Ptk. akkor, amikor kimondja, hogy a fuvarozási szerződés alapján támasztható igények egy év alatt elévülnek. Az elévülés kezdő időpontja a küldemény kiszolgáltatásának időpontja, illetőleg az az időpont, amikor a küldeményt ki kellett volna szolgáltatni. Ha a fuvarozási szerződésből eredő igény érvényesítése előzetes eljárás lefolytatásától függ, az eljárást megindító felszólítás az elévülést nem szakítja meg, de az eljárás időtartama az elévülési időbe nem számítható be. e) Felelősség hiányos csomagolású áru fuvarozása esetén Ha a feladó írásban utasította a fuvarozót arra, hogy a küldeményt a csomagolás hiányossága ellenére vegye át, a csomagolás hiányossága következtében a fuvarozóra vagy más személyre háruló kárt köteles megtéríteni, és viseli a küldeményben keletkezett kárt is.

Ha pedig a fuvarozó a csomagolás kívülről észrevehető hiányossága ellenére anélkül vette át a küldeményt, hogy erre a feladó írásban utasította volna, a csomagolás hiányossága következtében a fuvarozóra vagy más személyre háruló kárt, valamint a küldeményben keletkezett kárt fele részben a fuvarozó, fele részben a feladó viseli.

Harmadik személyekkel szemben a fuvarozó köteles helytállni, a feladótól azonban a felelősség általános szabályai szerint megtérítést követelhet.

4. Egyéb szabályok A Ptk. a fenti rendelkezések rögzítésén túl kimondja, hogy ha a küldeményt az országhatáron túl kell továbbítani, e fejezet rendelkezéseit csak annyiban lehet alkalmazni, amennyiben nemzetközi szerződés vagy egyezmény, illetőleg szabály másképpen nem rendelkezik. Ilyen egyezmény például a Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény (COTIF).

Hajózási, illetőleg légifuvarozási vállalat fuvarozási szerződéseire e fejezet annyiban irányadó, amennyiben jogszabály vagy nemzetközi szerződés, egyezmény, illetőleg szabály eltérően nem rendelkezik.

Személyek szállításának elvállalására – ha jogszabály (azaz a távolsági autóbusz közlekedésre, valamint a vasúti személyszállításra vonatkozó külön törvények) kivételt nem tesz – a vállalkozás szabályait kell megfelelően alkalmazni.

b) A szállítmányozási szerződés 1. A szállítmányozás szerződés fogalma. A szerződés megkötése.

A szállítmányozás nem más, mint fuvarozási bizomány, azaz a szállítmányozó fuvarozási szerződés megkötésére kapott megbízást azzal, hogy el kell látnia a küldemény továbbításával kapcsolatos egyéb feladatokat is.

Mindezekre figyelemmel a Ptk. szerint szállítmányozási szerződés alapján a szállítmányozó köteles valamely küldemény továbbításához szükséges fuvarozási és egyéb szerződéseket a saját nevében és megbízója számlájára megkötni, valamint a küldemény továbbításával kapcsolatos egyéb teendőket elvégezni, a megbízó pedig köteles az ezért járó díjat megfizetni.

A szállítmányozási szerződés a megbízás elfogadásával jön létre.

2. A felek jogai és kötelezettségei

171 A szállítmányozási szerződés alanyai a szállítmányozó és megbízó. Megbízóként bárki felléphet, szállítmányozó pedig jellemzően az ilyen gazdasági tevékenységet végző gazdálkodó szervezet, egyéni vállalkozó.

A szállítmányozónak a fuvarozó vagy más szállítmányozó megválasztásában, az útirány megállapításában és egyéb kötelezettségei teljesítésében a gazdaságosság és a küldemény biztonságának figyelembevételével kell eljárnia.

A szállítmányozó köteles a megbízó utasításait követni. E körben is rendezi a Ptk. a szakszerűtlen utasítások kérdését azzal, hogy ha a szállítmányozó olyan utasítást kap, amely veszélyezteti a küldemény gazdaságos és biztonságos továbbítását, köteles erre megbízójának figyelmét haladéktalanul felhívni. Ha a megbízó az utasítást írásban megismétli, az ő költségére és veszélyére köteles a szállítmányozó azt végrehajtani. A szállítmányozó a küldeményt csak a megbízó utasítására köteles biztosítani.

Bár a szállítmányozó kötelezettsége elvileg arra irányul, hogy a megbízó érdekében fuvarozási szerződést kössön, a Ptk. lehetővé teszi, hogy a A szállítmányozó a fuvarozást maga is elláthassa, valamint, hogy más szállítmányozó közreműködését is igénybe vegye, további szállítmányozók azonban a megbízóval nem kerülhetnek jogviszonyba. A szállítmányozó az általa választott más szállítmányozó tevékenységéért közvetlenül felel; ha azonban a más szállítmányozó igénybevételére a megbízó adott utasítást, a szállítmányozók közvetlenül felelnek a megbízónak.

A megbízó igényeit a fuvarozóval szemben a szállítmányozó köteles érvényesíteni; felelős minden kárért, amely e kötelezettségének megszegése folytán a megbízót éri. Ez a szabály nem érinti a megbízónak azt a jogát, hogy igényét maga érvényesítse.

A szállítmányozó a szállítmányozási díj, továbbá a szállítmányozásra szükségesen és hasznosan fordított költségek megtérítését követelheti. A szállítmányozót illeti az az utólagos fuvardíjkedvezmény vagy üzletszerzési jutalék, amelyet a fuvarozó a szállítmányozó közreműködésével továbbított küldemények után neki juttat.

A szállítmányozót díjai és költségei erejéig a megbízóval szemben törvényi zálogjog illeti meg azokon a dolgokon, amelyek a megbízással kapcsolatosan birtokába kerültek, illetőleg amelyek felett a birtokában levő okmányok révén rendelkezik. A szállítmányozó a zálogjogot az előző szállítmányozók előtte ismert követeléseinek biztosítására is köteles érvényesíteni; ha ezt elmulasztja, az előző szállítmányozóknak közvetlenül felelős. A szállítmányozó zálogjoggal biztosított követelését a zálogtárgyból a fuvarozó után, de más jogosultakat megelőzően, bírósági eljárás nélkül, a kereskedelmi forgalomban való értékesítéssel elégítheti ki.

3. A szállítmányozó különös felelősségi szabályai A szállítmányozó szállítmányozási tevékenysége körében a küldeményben bekövetkezett kárért fuvarozó módjára, más károkért az általános szabályok szerint felel, azonban a fuvarozás körében bekövetkezett kárért a szállítmányozó csak akkor felel, éspedig fuvarozó módjára, ha •

maga fuvarozta a küldeményt, vagy

a küldeményt mások küldeményeivel együtt, ugyanazzal a szállítóeszközzel, el nem különítve (gyűjtőforgalomban) továbbíttatta, és a kár ennek során keletkezett.

A szállítmányozási szerződés alapján támasztható igények egy év alatt elévülnek. Az elévülés kezdő időpontja az az időpont, amikor a küldeményt a fuvarozónak át kellett adni, ha pedig átadták, az az időpont, amikor a fuvarozó felelősségének elévülése megkezdődött.

4. A szállítmányozásra vonatkozó egyéb szabályok •

172 A szállítmányozás szabályait kell alkalmazni akkor is, ha a szállítmányozó megbízója nevében köti meg a küldemény továbbításához szükséges szerződést, továbbá ha a szállítmányozó küldemény átvételére kap megbízást; ez esetben felel azért is, hogy a címzett érdekei sérelmet ne szenvedjenek.

Ha a szállítmányozó megbízója nevében kötötte meg a küldemény továbbításához szükséges szerződést, a megbízó igényeit a fuvarozóval szemben csak akkor érvényesítheti, ha erre a megbízó kifejezetten feljogosította.

Főszabály szerint, a Ptk.-nak a szállítmányozásra vonatkozó, az előbbiekben jelzett külön szabályai hiányában a szállítmányozó szerződéseire és más jogcselekményeire a bizomány, a küldemény kezelésére, megóvására és továbbítására pedig a fuvarozás szabályait kell megfelelően alkalmazni.

c) A letét 1. Fogalma, funkciója, a letéti szerződés lényeges elemeinek különös vonásai A Ptk. szerint a letéti szerződés alapján a letéteményes köteles a letevő által rábízott dolgot időlegesen megőrizni. A letéteményes tevőleges szolgáltatása (facere) a dologőrzés, amelyet a másik fél, a letevő érdekében fejt ki. A lététnél az őrzés jelenti a főszolgáltatást.

Hatályos jogunk a letétet konszenzuálszerződésként kezeli, vagyis a felek akarategységével a szerződés létrejön. A letéteményes felelőssége alapesetben a megbízáshoz közeli, gondossági jellegű, kivéve néhány speciális letétet (pl. a szálloda felelőssége).

Kétségtelen tény viszont, hogy a speciális letétek előfordulási gyakorisága többszörösen meghaladja az általános alakzatú őrzési kötelmet.

Az alanyok vonatkozásában különösebb jogi megkötés az általános alakzat szerint sem a letevő, sem a letéteményes személyét illetően nincs. Bizonyos speciális letétekre a letevő érdekében azonban vannak szűkítő szabályok. Bírói letétet csak bíróság, ügyvédi letétet csak ügyvéd vehet át, közraktárban elhelyezendő dolgok őrzésére csak a speciális tevékenységi körre jogosított alany van hivatva. Az üzletszerűen dologőrzéssel foglalkozó letéteményes legtöbbször társas, ritkábban egyéni vállalkozás.

A szerződésnek van közvetett tárgya, méghozzá az a fogalmilag ingó dolog, amelyre az őrzés vonatkozik.

A szerződés közvetlen tárgya, mint főszolgáltatás a letéteményesnek a letevő érdekében, de általában a saját székhelyén vagy telephelyén a birtokában levő ingóság épségben megóvására irányuló tevékenységkifejtő magatartása.

A letét egy,a megbízásból kinőtt gondossági kötelem, amelynek azonban a vállalkozásra, mint alaptípusra utaló jegyei is vannak, és amelyeknél a speciális alakzatokat illetően jellemző a fokozott felelősség fennállta is.

3. Elhatárolási kérdések a) A letét és a felelős őrzés A két jogintézményben közös a más javára fennálló időleges megőrzési kötelezettség. A felelős őrzésnél azonban •

nincs konszenzus a felek között,

•

így eleve nincs díjérdekeltség,

és az aránytalanul terhessé váló őrzést a felelős őrző értékesítéssel, illetve felhasználással megszüntetheti. b) A letét és a vállalkozási, valamint fuvarozási szerződés •

173 A vállalkozási szerződésnek gyakori, a fuvarozásnak pedig szükségszerű eleme, hogy a másik fél (a megrendelő vagy a feladó) bizonyos dolgokat ad a kötelezettnek, amelyeket a szerződés teljesítése során azok őrizetükben is tartanak, majd a szerződés megszűnésekor kötelesek visszaszolgáltatni. E szerződések esetében az őrzési elem kétségtelenül létezik, de nem domináns elem, mivel az a dologmegmunkáló, valamint árutovábbító kötelezetti magatartásban rejlik, és a díjat is az ezekkel biztosított eredmény esetén fogja a kötelezett megkapni. c) A letét és a megbízás A letéti szerződésnek mindig van közvetett tárgya (valamely ingó dolog), amelynek az őrizete a főkötelem, míg a megbízási szerződésnek általában nincs közvetett tárgya, és a kötelezetti magatartás is általában több vagy más, mint a puszta őrizet. A megbízott szerződésszüntető joga általában tágabb, mint a letéteményesé és végül a megbízott felelőssége általában nem lépi túl az elvárhatósági mércét, míg a letéti formák többsége ennél szigorúbb. d) A letét és a kölcsön A kölcsönszerződéssel a kölcsönbevevő a saját érdekében időleges tulajdonhoz jut, amelyet a lejáratkor helyettesíthető dolog tulajdonjogának a visszaadásával szüntet meg. A kölcsönszerződés a kölcsönbevevő adós érdekében történik, és a célja a kölcsöntárgy felhasználása, míg a letét célja az adott ingó dolog megőrzése és a lejáratkori visszaszolgáltatása. Éppen ezért a díjérdekeltség is ellentétes irányú: a kölcsönadó kamatot kap, a letevő pedig díjat fizet. Különösen jelentős az érdekmotiváció vizsgálata, ha a tulajdonátadó rendhagyó letétet akarjuk elhatárolni a pénzkölcsöntől, hiszen a rendhagyó letét középpontjában is a megőrzés áll. A rendhagyó letétre ugyanis a kölcsön szabályait kell alkalmazni, de a visszaadás helyére és idejére a letét szabályai az irányadók, valamint a letevő követelésébe csak a letéttel kapcsolatos ellenkövetelést lehet beszámítani. e) A letét és a bérlet A bérlet a bérlő érdekében történő ideiglenes dologszolgáltatás, ezért a bérlő díjat fizet a bérbeadónak. Az őrzési elem minden használati kötelemnél fennáll, de nem az a domináns elem, és nem az az ügylet célja. A bérlőnek (haszonkölcsönbe vevőnek) mindig ugyanazt a dolgot kell állagsérelem nélkül visszaszolgáltatni, de az ügylet célját jelentő természetes elhasználódás a használati jogosultság velejárója.

Az elhatárolásnak a kárveszélyviselés és az egyéb jogkövetkezmények szempontjából – mint azt a főkötelezettségek számbavételénél látni fogjuk – igen komoly jelentősége lehet.

4. A letéteményes és a letevő kötelezettségei a) A letéteményes kötelezettségei A letéteményes főkötelezettsége a rábízott dolog átvétele és a szerződés tartama alatt gondos őrizete. Az őrizet módjáról a szerződés szabadon rendelkezhet. A letéteményes akkor köteles kezelni is a dolgot, ha ez a szerződésből, vagy a dolog természetéből fakad, egyébként erre nem jogosult. Fordított előjellel ugyanez áll a dolog használatára, amely ellenkező megállapodás hiányában tilos. Az őrizet a bizalmi elem miatt személyhez tapadó kötelezettség, közreműködő igénybevétele ellenkező megállapodás hiányában nem jogszerű.

Ha az őrzésre átvett dologban a jogszerűtlen közreműködés folytán áll be károsodás, a letéteményes a személy magatartásáért mint a sajátjáért felel.

A károsodástól óvó célzat és helyénvaló magatartás mindig jogszerűvé teszi a harmadik személy igénybevételét, sőt, mentesíti a letéteményest e személyért való felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a személy kiválasztása, utasításokkal ellátása és ellenőrzése terén úgy járt el,

174 ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, hasonlóan a megbízásnál megismert culpa in eligendo, contrahendo et inspiciendo szabályához.

A főkötelezettség a szerződés megszűnésekor való épségben visszaadással zárja le a letéteményes szerződésszerű teljesítését. Ha felróható mulasztás terheli az őrzésben, akkor kártérítési kötelezettség terheli. A letét különös nemeinél a helytállási kötelezettség a felróhatóságtól függetlenedik.

A letéteményes egyik legfontosabb kísérő kötelezettsége a letevő tájékoztatása a letétre vonatkozó minden lényeges körülményről. Amennyiben a tájékoztatási kötelezettség elmulasztásából fakadóan áll be kár, a letéteményes ezért helytállni tartozik. b) A letevő kötelezettségei A letevő főkötelezettsége a dolog átadását követően, főszabályszerűen a lejáratkor, tehát a visszavételkor a letéteményes részére a díj megfizetése. A díj magában foglalja az őrzéssel rendszerint együtt járó költségeket, de nem tartalmazza az efölötti szükséges készkiadásokat, amelyekre a letéteményes minden esetben igényt tarthat.

A Ptk. a letéteményes javára törvényi zálogjogot alapít a díjkövetelés és a költségtérítés biztosítására, amely a letét következtében a birtokába került vagyontárgyakra terjed ki.

A felek megállapodásán, esetleg sajátos viszonyukon múlik, hogy a letéti szerződés ingyenes szerződés legyen. A törvény – a megbízáshoz hasonlóan – a visszteher szempontjából a letéti szerződést is kettős alakzatúnak ismeri el.

Ha a letéti szerződés hamarabb szűnt meg, mint azt a felek a szerződés szerint meghatározták, a letevő időarányos díjat köteles fizetni. Ha a letét idő előtti megszűnése a letéteményes kezdeményezésére történt, a letevő az ebből eredő kárát a díjából levonhatja.

A letevőt is terheli együttműködési kötelezettség, amelyből valós teher leginkább a letett dolog rendhagyó tulajdonságáról való tájékoztatás. Ha ezt elmulasztja, az ebből eredő károkért felróhatósága folytán felelni fog.

A letevő a szerződés megszűnésekor köteles a dolgot visszavenni. Ha megtagadja, a letéteményes helyzete ezután a felelős őrzés szerint alakul.

5. A letéti szerződés megszűnésének sajátosságai A letéti szerződés egyoldalú megszüntetése két okból is könnyebb, mint például más dologátruházó szerződéseké.

Az egyik ok a clausula rebus sic stantibus szabály alkalmazhatósága, amely szerint a kötelezett letéteményes megtagadhatja a dolog átvételét, és ezzel megszüntetheti a felek szerződését, ha a szerződés megkötését követően olyan – neki fel nem róható – körülménybeli változások történtek, amelyeknél fogva a dolog visszavételét követelhetné. A letéteményes a dolog visszavételét akkor követelheti, ha a dolog biztonsága veszélyben van, vagy a nem foglalkozásszerűen őrzést vállaló letéteményes körülményei a szerződéskötéstől eltelt idő alatt olyannyira megváltoztak, hogy a dolog őrzését számára nagymértékben megnehezítené.

A másik ok a rendes felmondás lehetősége, amely mindkét felet megilleti, ha a szerződés határozatlan időre jött létre. A letevőt akár azonnali hatállyal, a letéteményest pedig 15 napos felmondási idővel illeti meg ezen alakító jog. Amennyiben a letéti szerződés határozott időre szól, a rendes felmondás csak a letevőt illeti meg. A letéteményes a szerződést csak a körülményekbeli változás fent ismertetett okai alapján mondhatja fel.

A Ptk. rögzíti, hogy ellenkező kikötés hiányában a letétbe helyezett dolgot az őrzés helyén kell visszaadni.

6. A letét különös nemei a) A szállodai letét

175 A Ptk. szerint a szálloda felelős azért a kárért, amelyet a megszálló vendég dolgainak elveszése, elpusztulása vagy megsérülése folytán szenved, kivéve, ha bizonyítja, hogy a kárt a szálloda alkalmazottainak és vendégeinek körén kívül álló elháríthatatlan ok vagy a vendég maga okozta. Ez a felelősség jóval szigorúbb az általános feltételeknél, s azokban a dolgokban bekövetkezett károkért áll fenn, amelyeket a vendég a szállodában kijelölt, illetőleg általában erre rendelt helyen vagy a szobájában helyezett el, vagy amelyeket a szálloda olyan alkalmazottjának adott át, akit dolgai átvételére jogosultnak tarthatott. Értéktárgyakért, értékpapírokért és készpénzért a szálloda csak akkor felelős, éspedig a felelősség mértékének korlátozása nélkül, ha 1. a dolgot megőrzésre kifejezetten átvette, 2. a szálloda a megőrzésre átvételt kifejezetten megtagadta, 3. a kár olyan okból következett be, amelyért az általános szabályok szerint felelősséggel tartozik. Ebben az esetben a bizonyítás a vendéget terheli.

Azaz, ha egy szálloda előírja, hogy az értéktárgyakat a szálloda széfjében kell elhelyezni, s ennek a vendég nem tett eleget, de az árukat ellopják, akkor a szálloda nem tartozik ezzel a szigorúbb helytállási felelősséggel.

A szálloda felelősségét érvényesen nem korlátozhatja és nem zárhatja ki. A szigorú felelősség ellensúlyozásaként a Ptk. kimondja, hogy jogszabály a kártérítés mértékét korlátozhatja. Nem terjedhet ki a korlátozás arra az esetre, ha a vendég bizonyítja, hogy a szálloda nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, valamint az értéktárgyakért, értékpapírokért és készpénzért való felelősségre.

A vendég a kárt haladéktalanul köteles bejelenteni. Ennek elmulasztása esetén a szálloda a kárért az általános szabályok szerint tartozik felelősséggel, de a bizonyítás sikertelenségének következménye a vendégre hárul.

A szállodát az elszállásolásból folyó követelései biztosítására törvényi zálogjog illeti meg a vendégnek azokon a dolgain, amelyeket a szállodába magával vitt. Erre a zálogjogra a bérbeadó zálogjogának szabályait kell megfelelően alkalmazni. b) Fürdők, kávéházak, éttermek, színházak és hasonló vállalatok, továbbá ruhatárat üzemben tartók felelőssége A fürdők, kávéházak, éttermek, színházak és hasonló vállalatok, továbbá a ruhatárat üzemben tartók felelősségére a szálloda felelősségének szabályait a következő eltérésekkel kell alkalmazni: •

a vállalat felelőssége csak az olyan dolgokra terjed ki, amelyeket a látogatók a vállalat helyiségeibe rendszerint magukkal szoktak vinni;

ha megfelelő hely áll a látogatók rendelkezésére dolgaik megőrzése céljából, a vállalat csak az itt elhelyezett dolgokban esett kárért tartozik felelősséggel.

A felelősség e korlátozásai figyelmen kívül maradnak, ha a látogató bizonyítja, hogy a vállalat nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. c) A rendhagyó letét Ha a letét tárgya pénz vagy más helyettesíthető dolog, és a megállapodás szerint a letéteményes később ugyanolyan dolgot ugyanolyan mennyiségben köteles visszaszolgáltatni, a kölcsön szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a visszaadás helyére és idejére a letét szabályai irányadók, és hogy a letevő követelésébe csak a letéttel kapcsolatos ellenkövetelést lehet beszámítani.

A bankletétre, az értékpapírletétre, a bírói letétre és a közgyűjteményi letétre a jelen fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni, feltéve, hogy jogszabály eltérően nem rendelkezik.

•

176 Jogszabály a letevők javára a jelen fejezettől eltérő szabályokat állapíthat meg, ha a letéti szerződés dolgok raktározására irányul.

d) A hitelszerződés A mindennapi életben és a banki gyakorlatban is sokszor egybemosódik a hitel- és a kölcsönszerződés fogalma, így a tágabb értelemben vett hitelezés alatt érthetjük mind a hitelszerződést, mind a kölcsönszerződést. A két szerződés egymással való közvetlen kapcsolatát mutatja, hogy a hatályos Ptk. egy cím alatt tárgyalja e két szerződési tpíust.

1. A hitelszerződés fogalma, megkötése, alanyai A Ptk. szerint bankhitelszerződéssel a pénzintézet arra vállal kötelezettséget, hogy jutalék ellenében meghatározott hitelkeretet tart a másik szerződő fél rendelkezésére, és a keret terhére – a szerződésben meghatározott feltételek megléte esetén – kölcsönszerződést köt, vagy egyéb hitelműveletet végez. Azaz: a hitelszerződés tulajdonképpen egy kölcsönszerződés megkötésére irányuló speciális előszerződésnek is tekinthető.

A hitelszerződés érvényességéhez annak írásba foglalása szükséges. A hitelezéssel járó kockázatok miatt a szerződési feltételeket a hitelintézetek alakítják ki a törvényi keretek különösen a Hpt. speciális szabályai – szerint. Formájukat tekintve ezek a szerződések leggyakrabban blankettaszerződések, amelyekkel kapcsolatban alkalmazni kell az általános szerződési feltételekre, s gyakran a fogyasztói szerződésre vonatkozó szabályokat.

A jogviszony egyik alanya a hitelező, aki mindig valamely hitelintézet. A szerződés másik alanya a hitelt igénylő, aki bárki lehet.

2. A jogviszony tartalma A hitelszerződés alapján a hitelintézet alapvető kötelezettsége, hogy meghatározott hitelkeretet tart a másik szerződő fél rendelkezésére és e keret terhére kölcsönszerződést köt, vagy más hitelműveletet végez. A hitelintézet tehát a hitelezéssel még nem ad át pénzeszközt, csak azt vállalja, hogy kölcsönfolyósításra vagy más hitelművelet végzésére rendelkezésre áll. A szerződés alapján egy praestare (helytállási) jellegű kötelezettséget vállal.

Azaz, ha én megállapodok a folyószámlámat vezető bankommal, hogy 100 000 forint hitelkeretet biztosít, az hitelszerződés. Ha azonban a keretet igénybe is veszem, mondjuk 15 000 forint erejéig, akkor arra a 15 000 forintra kölcsönszerződést kötöttem.

A hitelszerződés fentebb már jelzett előszerződés jellegéből fakad, hogy érvényesül az ún. clausula rebus sic stantibus, azaz a hitelintézet a kölcsönszerződést csak akkor köteles megkötni, ha a hitelszerződésben meghatározott feltételek még akkor is változatlanul fennállnak, amikor a másik fél a kölcsönt igénybe akarja venni.

A hitelintézetet a rendelkezésre állásért a szerződésben kikötött jutalék illeti meg, még akkor is, ha a hitelt igénylő nem él a kölcsön, vagy az egyéb hitelművelet lehetőségével, a jutalék ugyanis a rendelkezésre állás díja.

3. A jogviszony megszűnése A hitelszerződés megszűnik a hitelkeret kimerítésével – azaz a teljes hitelkeretre vonatkozó kölcsönszerződés(ek) megkötésével – a rendelkezésre tartás idejének lejártával, vagy a kölcsönszerződés feltételeinek végleges meghiúsulásával.

e) A kölcsönszerződés 1. A kölcsönszerződés fogalma, keletkezése, alanyai

177 A Ptk. szerint a kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni. Ha a hitelező pénzintézet, – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles (bankkölcsön).

A fogalomból látható, hogy hitelező bárki lehet, nemcsak hitelintézet. A nem hitelintézet által nyújtott kölcsön esetében a Ptk. ismeri az ingyenes szerződési típust, azaz a kamatmentes kölcsönt. Hitelintézet által nyújtott bankkölcsön esetében azonban az adós kamat fizetésére köteles, azaz a bankkölcsönnek nincs ingyenes változata. Gyakoribb előfordulására tekintettel a következőkben a bankkölcsön szabályait tekintjük át.

A kölcsönszerződés érvényességéhez nem szükséges annak írásba foglalása, de e jelentős kockázat miatt arra jellemzően sor kerül, s a szerződési feltételeket jellemzően a hitelintézetek alakítják ki a törvényi keretek - különösen a Hpt. speciális szabályai – szerint. Formájukat tekintve ezek a szerződések leggyakrabban blankettaszerződések, amelyekkel kapcsolatban alkalmazni kell az általános szerződési feltételekre, s gyakran a fogyasztói szerződésre vonatkozó szabályokat.

A jogviszony egyik alanya a hitelező, aki a kölcsönt nyújtja, aki főszabály szerint bárki lehet. A Ptk. és a Hpt. szabályai szerint bankkölcsön esetében csak hitelintézet nyújthat ilyen szolgáltatást. A jogviszony másik alanya az adós, aki bárki lehet.

2. A jogviszony tartalma A hitelező legfőbb kötelezettsége a szerződésben meghatározott összeg rendelkezésre bocsátása. Ez alól csak a clausula rebus sic stantibus esetében mentesül, ha bizonyítja, hogy a szerződés megkötése után akár az ő, akár az adós körülményeiben olyan lényeges változás állott be, amely miatt a szerződés teljesítése többé el nem várható, vagy ha a szerződés megkötése után olyan körülmények következtek be, amelyek miatt azonnali hatályú felmondásnak lenne helye.

Az adós főkötelezettsége a kölcsön összegének visszafizetése és a kamat megfizetése. A kamat a pénz használatának ellenértéke, mivel az adós a rendelkezésre bocsátott pénzzel a sajátjaként rendelkezik. A kölcsönügylet tehát nem más, mint pénzösszeg ideiglenes tulajdonba adása.

A jelzálogjoggal fedezett kölcsönszerződések esetén is – hasonlóan a pénzügyi lízingnél meghatározottakhoz, azonban azoknál 5 százalékponttal alacsonyabb mértékben – természetes személy adósok esetében a 361/2009. (XII. 30.) Korm. rendelet „kölcsönplafont” állapít meg, azaz a plafon felett kizárja kölcsönszerződés kötését.

Az adós a kölcsönösszeg szerződés szerinti visszafizetésétől – szerződés eltérő rendelkezése hiányában – annyiban térhet el, hogy azt előbb is visszafizetheti, így ha a felek által kötött szerződés nem zárja ki, helye van előtörlesztésnek.

Az adós a kölcsön felvételére nem köteles, ekkor természetesen kamatot sem kell fizetnie.

Arra az időre azonban, amely alatt a hitelintézet – akár hitelszerződés alapján, akár a nélkül – a kölcsönösszeget a rendelkezésére tartotta, jutalékot köteles fizetni.

3. A hitel- és a bankkölcsönszerződés elhatárolása A két szerződésfajta több közös jellemző vonása mellett jelentős eltéréseket is mutat.

Közös bennük, hogy mindkettő •

visszterhes ügylet,

•

hitelezői oldalon a hitelintézet áll,

•

az adós nem köteles a hitelkeretet kimeríteni, a kölcsönt felvenni,

•

konszenzuálszerződések,

178 • tartós jogviszonyok, ezért tekintetükben érvényesül a clausula rebus sic stantibus.

A legfőbb eltérés, hogy míg a hitelszerződés tárgya meghatározott hitelkeret rendelkezésre tartása, azaz egy praestare jellegű szolgáltatás, addig a kölcsönszerződésé meghatározott pénzösszeg átadása, azaz egy dare szolgáltatása.

Bár az írásba foglalás mindkét szerződésénél tipikus és kívánatos, de csak a hitelszerződés érvényességi feltétele.

Visszteherként a hitelszerződés alapján jutalékot, a kölcsönszerződés alapján kamatot kell fizetni.

4. A jogviszony megszűnése A kölcsönszerződés a lejárattal, a kölcsönösszeg visszafizetésével, illetve azonnali hatályú felmondással szűnik meg. Mint jeleztem, a kölcsönösszeg visszafizetése bármikor történhet, tehát a határozott idejű lejáratot megelőzően is.

Azonnali hatályú felmondással a kölcsönadó akkor élhet, ha •

a kölcsönnek a szerződésben meghatározott célra fordítása lehetetlen (értelemszerűen ez a felmondási ok nem érvényesül az ún. szabad felhasználású kölcsönök esetében, amikor nem kötnek ki a felek a szerződésben célt);

•

az adós a kölcsönösszeget a szerződésben meghatározott céljától eltérően használja (természetesen ez sem merülhet fel szabad felhasználású kölcsönök esetében);

•

a nyújtott biztosíték (jellemzően jelzálogjog) értéke jelentősen csökkent, és azt az adós a hitelező felszólítására nem fizeti ki;

•

az adós vagyoni helyzetének romlása vagy a fedezet elvonó magatartása veszélyezteti a kölcsön visszafizetésének lehetőségét;

• az adós más súlyos szerződésszegést követ el.

Ha a hitelező hitelintézet, az alábbi esetekben is élhet az azonnali felmondás jogával: •

az adós hitelképtelenné válik;

•

az adós a hitelintézetet a kölcsön összegének megállapításánál valótlan tények közlésével, adatok eltitkolásával, vagy más módon megtévesztette, amennyiben ez a kölcsön összegének megállapítását befolyásolta;

•

az adós a kölcsön fedezetével, biztosítékával vagy céljának megvalósulásával kapcsolatos vizsgálatot – figyelmeztetés ellenére – akadályozza, ideértve azt az esetet is, amikor a szerződésben vállalt, vagy jogszabályban előírt adatszolgáltatási kötelezettséget megszegi. f)

A bankszámla- és a betétszerződés

A Ptk. szerint bankszámlaszerződéssel a pénzintézet kötelezettséget vállal arra, hogy a vele szerződő fél (számlatulajdonos) rendelkezésére álló pénzeszközöket kezeli és nyilvántartja, azok terhére a szabályszerű kifizetési és átutalási megbízásokat teljesíti, a számlatulajdonost a számla javára és terhére írt összegekről, valamint a számla egyenlegéről értesíti. A szerződés alapján a pénzintézet a számlára befolyó pénzeszközöket használhatja, valamint a számlakövetelés kimerülése – azaz ha a bankszámla egyenlege 0 – a bankszámlaszerződést nem szünteti meg.

Betétszerződés alapján a pénzintézet köteles a szerződő fél által lekötött pénzeszközök után kamatot fizetni és a betét összegét a szerződés szerint visszafizetni. g)

A folyószámla-szerződés

179 A Ptk. szerint folyószámla-szerződéssel a felek meghatározott jogviszonyból származó kölcsönös pénzköveteléseiknek egységes számlán való elszámolására vállalnak kötelezettséget. A felek a folyószámlán levő egyes követeléseikkel nem rendelkezhetnek; rendelkezési joguk a folyószámla egyenlegére nézve áll fenn. Végrehajtás alá vonni csak a folyószámlának a végrehajtás foganatosításakor fennálló egyenlegét lehet. A folyószámlára kerülő egyes követelések elévülése az egyenleg elévülésének kezdő időpontjával veszi kezdetét.

A felek az egyenleget, illetőleg az annak alapjául szolgáló tartozásokat és követeléseket a felek a közléstől számított tizenöt napon belül írásban kifogásolhatják. Ha az egyenleget nem kifogásolták, illetőleg a kifogásolt tételekben megegyeztek, vagy a kifogás tárgyában a bíróság határozatot hozott, az egyes követelések megszűnnek, és helyükbe a folyószámlaegyenleg lép.

h) A takarékbetét-szerződés A Ptk. szerint takarékbetét-szerződés alapján a pénzintézet köteles a betevőtől takarékbetétkönyv vagy más okmány ellenében pénzt átvenni és annak összegét a szerződés szerint visszafizetni. Takarékbetétet – a pénzmosás elleni védekezés érdekében – csak és kizárólag névre szólóan lehet elhelyezni. Takarékbetét elhelyezhető a pénzintézetnél más kedvezményezett részére is.

A pénzintézet a takarékbetét után a betételhelyezés idejére kamatot, illetőleg – (a ma már csak kivételesen előforduló, de a szocializmus időszakában a gyors gépkocsi-szerzés lehetővé tétele miatt népszerű) nyereménybetét esetén – a sorsolás eredményétől függően nyereményt fizet ki. A takarékbetét összegének visszafizetésére és a kamat, továbbá a nyeremény kifizetésére vonatkozó követelés nem évül el.

A takarékbetét-szerződés részletes szabályait külön jogszabály tartalmazza, azonban a Ptk. rögzíti, hogy a magánszemélyek által bankszámlaszerződés keretében elhelyezett pénzeszközökre a takarékbetét-szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

i) A biztosítás 1. Közös szabályok A Ptk. szerint biztosítási szerződés alapján a biztosító meghatározott jövőbeni esemény (biztosítási esemény) bekövetkeztétől függően bizonyos összegnek megfizetésére vagy más szolgáltatás teljesítésére, a biztosított, illetőleg a másik szerződő fél pedig díj fizetésére kötelezi magát.

A fentiek alapján a biztosítási szerződés helytállási praestare kötelem, amelyben a biztosított a biztosítási esemény bekövetkezte esetén pénz fizetésére vagy más szolgáltatás teljesítésére kötelezett, a biztosított, illetve a másik szerződő fél ennek ellenértékeként díj fizetésére kötelezett. A díj a rendelkezésre állás ellenértéke, amelyet akkor is ki kell fizetni, ha a szerződés fennállta alatt nem következett be semmilyen biztosítási esemény.

A biztosítási szerződés esetében a diszpozitivitás korlátozottan érvényesül, ugyanis a biztosítási szabályzat és a felek szerződése a biztosított, illetőleg a kedvezményezett hátrányára a törvény kifejezett engedélye nélkül nem térhet el. A szabályzat azonban kimondhatja, hogy ha a biztosítási esemény meghatározott rendkívüli körülményekkel kapcsolatosan következik be, a biztosító nem köteles teljesíteni.

A Ptk. a biztosítási események körével kapcsolatban példálózó felsorolást ad, ám ez a felsorolás lesz az alapja a biztosítási szerződések tipizálásának. Így biztosítási esemény lehet különösen: a szerződésben megállapított károsító esemény, a halál bekövetkezése, meghatározott életkor elérése, a testi sérülést, rokkantságot vagy halált okozó baleset.

180 A biztosítási szerződés a felek írásbeli megállapodásával jön létre. Az írásbeli forma, mint érvényességi kellék alóli kivételként a Ptk. rögzíti, hogy a szerződés akkor is létrejön, ha a biztosító az ajánlatra tizenöt napon belül nem nyilatkozik. Ilyen esetben a szerződés az ajánlatnak a biztosító vagy képviselője részére történt átadása időpontjára visszamenő hatállyal jön létre. Ha a biztosító kifejezett nyilatkozata nélkül létrejött szerződés eltér a biztosítási szabályzattól, a biztosító tizenöt napon belül írásban javasolhatja, hogy a szerződést a szabályzatnak megfelelően módosítsák. Ezt a határidőt attól a naptól kell számítani, amelyen az ajánlat a biztosítónak kötvénykiállításra jogosult szervéhez beérkezett.

Ha a szerződő fél a javaslatot nem fogadja el, vagy arra tizenöt napon belül nem válaszol, az elutasítástól, illetőleg a módosító javaslat kézhezvételétől számított tizenöt napon belül a szerződést harminc napra írásban felmondhatja. Az írásbeli megállapodást, illetőleg a biztosító elfogadó nyilatkozatát biztosítási kötvény (igazolójegy, biztosítási bélyeg) kiállítása pótolja. Ha a kötvény tartalma a fél ajánlatától eltér, és az eltérést a fél tizenöt napon belül nem kifogásolja, a szerződés a kötvény tartalma szerint jön létre. Ezt a rendelkezést lényeges eltérésekre csak akkor lehet alkalmazni, ha a biztosító az eltérésre a szerződő fél figyelmét a kötvény kiszolgáltatásakor írásban felhívta; ha a felhívás elmarad, a szerződés az ajánlat tartalmának megfelelően jön létre. A szerződő fél biztosítási kötvény kiadását akkor is követelheti, ha a szerződés más módon már létrejött.

A biztosítás az azt követő napon lép hatályba, amikor a szerződő fél az első díjat a biztosító számlájára vagy pénztárába befizeti, illetőleg amikor a díj megfizetésére vonatkozóan halasztásban állapodtak meg, vagy a biztosító díj iránti igényét bírósági úton érvényesíti. Ha a szerződő fél a díjat a biztosító képviselőjének fizette, a díjat legkésőbb a fizetés napjától számított negyedik napon a biztosító számlájára, illetőleg pénztárába beérkezettnek kell tekinteni; a szerződő fél azonban bizonyíthatja, hogy a díj korábban érkezett be.

A Ptk. e körben is nevesíti a tájékoztatási kötelezettség szerződés specifikus szabályait.

A biztosított a szerződéskötéskor köteles a biztosítás elvállalása szempontjából lényeges minden olyan körülményt a biztosítóval közölni, amelyeket ismert vagy ismernie kellett. A biztosító írásban közölt kérdéseire adott, a valóságnak megfelelő válaszokkal a fél közlési kötelezettségének eleget tesz. A kérdések megválaszolatlanul hagyása egymagában nem jelenti a közlési kötelezettség megsértését. A felek megállapodhatnak, hogy a biztosított és a szerződő fél a szerződésben meghatározott lényeges körülmények változását megfelelő határidőn belül köteles legyen a biztosítónak írásban bejelenteni. A közlésre, illetőleg a változás bejelentésére irányuló kötelezettség megsértése esetében a biztosító kötelezettsége nem áll be, kivéve ha bizonyítják, hogy az elhallgatott vagy be nem jelentett körülményt a biztosító a szerződéskötéskor ismerte, vagy az nem hatott közre a biztosítási esemény bekövetkeztében. Ha a biztosító csak a szerződéskötés után szerez tudomást a szerződést érintő lényeges körülményekről, továbbá ha a szerződésben meghatározott lényeges körülmények változását közlik vele, tizenöt napon belül írásban javaslatot tehet a szerződés módosítására, illetőleg - ha a kockázatot a szabályzat értelmében nem vállalhatja - a szerződést harminc napra írásban felmondhatja. Ha a biztosított a módosító javaslatot nem fogadja el, vagy arra tizenöt napon belül nem válaszol, a szerződés a módosító javaslat közlésétől számított harmincadik napon megszűnik. Erre a következményre a biztosítottat a módosító javaslat megtételekor figyelmeztetni kell. Ha a biztosító e jogaival nem él, a szerződés az eredeti tartalommal hatályban marad.

A díj fizetésével kapcsolatban a Ptk. kimondja, hogy a biztosítás első díja a szerződés létrejöttekor, minden későbbi díj pedig annak az időszaknak első napján esedékes, amelyre a díj vonatkozik. Az egyszeri díjat a szerződés létrejöttekor kell megfizetni. Azonban ezektől a rendelkezésektől a felek megállapodással eltérhetnek. A díj nemfizetéséhez a Ptk. sajátos

181 szankciót fűz: a szerződés megszűnését. A biztosítási díj esedékességétől számított harmincadik nap elteltével a szerződés megszűnik, ha addig a hátralékos díjat nem fizették meg, és a biztosított halasztást sem kapott, illetőleg a biztosító a díjkövetelést bírósági úton nem érvényesítette. A biztosító a szerződés megszűnését és a bírósági út igénybevételének határidejét további harminc nappal meghosszabbíthatja, ha az esedékességtől számított harminc nap eltelte előtt ennek a körülménynek a közlésével a biztosítottat a fizetésre írásban felszólítja.

A biztosítási esemény bekövetkezését a szabályzatban megállapított idő alatt a biztosítónak be kell jelenteni, a szükséges felvilágosításokat meg kell adni, és lehetővé kell tenni a bejelentés és a felvilágosítások tartalmának ellenőrzését. A biztosító kötelezettsége nem áll be, amennyiben a biztosított az előző bekezdésben előírt kötelezettségeket nem teljesíti, és emiatt lényeges körülmények kideríthetetlenekké válnak. Ha a biztosítás hatályának kezdete előtt a biztosítási esemény bekövetkezett, bekövetkezése lehetetlenné vált, vagy a biztosítási érdek megszűnt, a szerződés, illetőleg annak megfelelő része nem válik hatályossá. Ha a szerződés hatálya alatt a biztosítási esemény bekövetkezése lehetetlenné vált, vagy a biztosítási érdek megszűnt, a szerződés, illetőleg annak megfelelő része a hónap utolsó napjával megszűnik.

Ha a biztosítási esemény bekövetkezik, a biztosító az egész évre járó díj megfizetését követelheti, kivéve ha a felek rövidebb időszakban állapodtak meg.A szerződés megszűnésének egyéb eseteiben a biztosító annak a hónapnak az utolsó napjáig járó díjak megfizetését követelheti, amelyben veszélyviselése véget ért.

Ha a biztosítási szerződést nem a biztosított, hanem az ő javára harmadik személy köti, a biztosítási esemény bekövetkezéséig, illetőleg a biztosított belépéséig a díjfizetési kötelezettség a szerződő felet terheli, a jognyilatkozatokat hozzá kell intézni, és ő köteles a megfelelő jognyilatkozatok megtételére. A közlésre, illetőleg a változás bejelentésére irányuló kötelezettség egyaránt terheli a szerződő felet és a biztosítottat; egyikük sem védekezhet olyan körülmény vagy változás nem tudásával, amelyet bármelyikük elmulasztott a biztosítóval közölni vagy neki bejelenteni, noha arról tudnia kellett, és a közlésre, illetőleg bejelentésre köteles lett volna.

2. A biztosítás egyes altípusai a) A vagyonbiztosítás Vagyonbiztosítási szerződést csak az köthet, aki a vagyontárgy megóvásában érdekelt, vagy aki a szerződést érdekelt személy javára köti meg.

A biztosítási összeg nem haladhatja meg a biztosított vagyontárgy valóságos értékét (túlbiztosítás tilalma). A vagyontárgy valóságos értékét meghaladó részében a biztosítási összegre vonatkozó megállapodás semmis, s a díjat megfelelően le kell szállítani. Nem minősül túlbiztosításnak, ha a biztosítási szerződést valamely vagyontárgy várható értéke, továbbá helyreállításának, illetőleg új állapotban való beszerzésének értéke erejéig kötik meg..

Ha a szerződést nem a biztosított kötötte, a biztosított a biztosítóhoz intézett írásbeli nyilatkozattal bármikor a szerződő fél helyébe léphet. Ebben az esetben a folyó biztosítási időszakban esedékes díjakért a szerződő féllel egyetemlegesen felelős.

A határozatlan időre kötött szerződést a felek bármikor felmondhatják, azonban a felek a szerződésben a felmondási jogot legfeljebb három évre kizárhatják. Ha a szerződés három évnél hosszabb időre szól, és a felek nem kötötték ki, hogy az a megállapított időtartam eltelte előtt is felmondható, a negyedik évtől kezdve a szerződést bármelyik fél felmondhatja.

Felmondás esetében a biztosító a szabályzat szerint követelheti annak a díjengedménynek a megfizetését, amelyet a szerződés hosszabb tartamára tekintettel a biztosítottnak nyújtott (tartamengedmény). A szerződést írásban, a biztosítási időszak végére kell felmondani. A

182 felmondási idő harminc nap. Ha az esedékes díjnak csak egy részét fizették meg, a szerződés – változatlan biztosítási összeggel – a kifizetett díjjal arányos időtartamra marad fenn. Ha a szerződés a díj nem fizetése miatt megszűnik, a biztosító a szabályzat szerint követelheti a tartamengedmény megfizetését.

Ha a biztosítási esemény bekövetkezik, a biztosító a szabályzatban megállapított időn belül köteles szolgáltatását teljesíteni. Ha a biztosítási összeg a vagyontárgy értékénél kisebb (alulbiztosítás), a biztosító ellenkező megállapodás hiányában a kárt olyan arányban köteles megtéríteni, ahogy a biztosítási összeg a vagyontárgy értékéhez aránylik. A biztosítási összeg a folyó biztosítási évre a fizetett kártérítési összeggel csökken, kivéve ha a szerződő fél az évi díjat megfelelően kiegészíti. Ezt a rendelkezést a felelősség- és a balesetbiztosítás körében nem lehet alkalmazni.

A biztosított köteles a kárt tőle telhetően enyhíteni. A felek megállapodhatnak a biztosított kármegelőzési és kárenyhítési teendőiben. A kárenyhítés költségei akkor is a biztosítót terhelik, ha a kárenyhítés nem vezetett eredményre. Ha a biztosítási összeg a vagyontárgy értékénél kisebb, a biztosító a kárenyhítés költségeit olyan arányban köteles megtéríteni, ahogy a biztosítási összeg a vagyontárgy értékéhez aránylik.

A biztosító mentesül fizetési kötelezettsége alól, amennyiben bizonyítja, hogy a kárt jogellenesen •

a biztosított, illetőleg a szerződő fél,

•

velük közös háztartásban élő hozzátartozójuk,

•

a biztosítottnak a szabályzatban megállapított munkakört betöltő alkalmazottai, illetőleg megbízottai,

a biztosított jogi személynek a szabályzatban meghatározott tagjai vagy szervei szándékosan vagy súlyosan gondatlanul okozták.

A szabályzat a biztosító mentesülését csak vezető, továbbá a biztosított vagyontárgyak kezelésével együttjáró munkakört betöltő alkalmazottak, megbízottak, tagok, illetőleg szervek magatartásához fűzheti, s ezeket a rendelkezéseket a kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség megszegésére is alkalmazni kell.

A biztosítási esemény bekövetkezte után a biztosított vagyontárgy állapotában a biztosított a szabályzat által megállapított határidőn belül csak annyiban változtathat, amennyiben ez a kárenyhítéshez szükséges. Amennyiben a megengedettnél nagyobb mérvű változtatás következtében a biztosító számára fizetési kötelezettsége elbírálása szempontjából lényeges körülmények tisztázása lehetetlenné vált, kötelezettsége nem áll be.

Amennyiben a biztosító a kárt megtérítette, őt illetik meg azok a jogok, amelyek a biztosítottat illették meg a kárért felelős személlyel szemben, kivéve ha ez a biztosítottal közös háztartásban élő hozzátartozó. Ha a biztosítóra a kár megtérítésére irányuló jog csak részben száll át, és a biztosító a kárért felelős személy ellen keresetet indít, a biztosított kívánságára köteles egyszersmind az ő igényét is érvényesíteni. A biztosított igényének érvényesítését a biztosító a költségek előlegezésétől teheti függővé. Ha a biztosító és a biztosított ugyanabban az eljárásban érvényesíti igényét, és a kártérítésként befolyt érték mindkettőjük követelését nem fedezi, a biztosított elsőbbséget élvez. Ha a biztosított vagyontárgy megkerül, a biztosított arra igényt tarthat; ebben az esetben azonban a kártalanítási összeget vissza kell fizetni.

•

Így ha egy autóra vagyonbiztosítást (casco) kötött a tulajdonosa, s az autót ellopták, akkor a biztosító köteles a kárt megtéríteni. Ez a megtérítési mérték főszabály szerint az autó

183 forgalmi értéke, azonban a Ptk. megengedi, hogy a felek olyan biztosítási szerződést kössenek, ahol a biztosítási összeg a beszerzéskori érték, vagy a pótlás értéke. b) A felelősségbiztosítás A Ptk. szerint felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelős. A biztosító a megállapított kártérítési összeget csak a károsultnak fizetheti; a károsult azonban igényét közvetlenül a biztosító ellen nem érvényesítheti. A biztosított csak annyiban követelheti, hogy a biztosító az ő kezéhez fizessen, amennyiben a károsult követelését ő egyenlítette ki.

A biztosítót a károsulttal szemben a biztosított szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartása sem mentesíti, de a szándékos károkozás, továbbá a súlyos gondatlanságnak a szerződésben megállapított eseteiben azonban követelheti a biztosítottól a kifizetett biztosítási összeg megtérítését, kivéve ha a biztosított bizonyítja, hogy a károkozó magatartás nem volt jogellenes. A biztosított és a károsult egyezsége a biztosítóval szemben csak akkor hatályos, ha azt a biztosító tudomásul vette, a biztosított bírósági marasztalása pedig csak akkor, ha a biztosító a perben részt vett, a biztosított képviseletéről gondoskodott, vagy ezekről lemondott.

A kötelező felelősségbiztosítások – ilyen például a gépjárművek, az ügyvédek vagy az orvosok kötelező felelősségbiztosítása – esetén törvény eltérő szabályokat állapíthat meg. c) Az életbiztosítás A Ptk. szerint életbiztosítási szerződésben kedvezményezett lehet a szerződésben megnevezett személy, a bemutatóra szóló kötvény birtokosa, a biztosított örököse, ha a kedvezményezettet a szerződésben nem jelölték meg, és bemutatóra szóló kötvényt sem állítottak ki. A szerződő fél az eredetileg kijelölt kedvezményezett helyett a biztosítóhoz intézett írásbeli nyilatkozattal bármikor más kedvezményezettet nevezhet meg. Ha nem a biztosított a szerződő fél, ehhez a biztosított írásbeli hozzájárulása szükséges. A kedvezményezett kijelölése hatályát veszti, ha a kedvezményezett a biztosítási esemény bekövetkezte előtt meghal.

Az életbiztosítási szerződés megkötéséhez és módosításához – ha a szerződést nem ő köti meg – a biztosított írásbeli hozzájárulása szükséges. Ha a biztosított kiskorú, és a szerződést nem a törvényes képviseletet gyakorló szülője köti meg, a szerződés érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges. A biztosított hozzájárulása nélkül kötött biztosítási szerződésnek a kedvezményezett kijelölését tartalmazó része semmis; ilyen esetben kedvezményezettnek a biztosítottat, illetőleg örökösét kell tekinteni, aki azonban az ennek folytán neki járó biztosítási összegből a szerződő fél költekezéseit - beleértve a kifizetett biztosítási díjakat - köteles megtéríteni. A biztosított a szerződés megkötéséhez adott hozzájárulását írásban bármikor visszavonhatja. A visszavonás következtében a szerződés a biztosítási időszak végével megszűnik, kivéve, ha a biztosított a szerződő fél írásbeli hozzájárulásával a szerződésbe belép.

A biztosított a szerződő fél beleegyezésével a szerződésbe bármikor beléphet; a belépéshez a biztosító hozzájárulása nem szükséges. A biztosított, mielőtt a szerződés felmondás vagy díjfizetés elmaradása miatt megszűnik, a biztosítóval közölt nyilatkozatával a szerződő fél helyébe léphet. Ilyen esetekben a folyó biztosítási időszakban esedékes díjakért a biztosított a szerződő féllel egyetemlegesen felelős.

Ha a biztosító csak később szerez tudomást a szerződéskor már fennállott lényeges körülményekről, az ebből eredő jogokat a szerződés fennállásának csupán az első öt évében

184 gyakorolhatja. A közlési kötelezettség megsértése ellenére beáll a biztosító kötelezettsége, ha a szerződés megkötésétől a biztosítási esemény bekövetkeztéig öt év már eltelt.

A biztosítási díjat a biztosító az első évben bírósági úton érvényesítheti; ezt követően csak akkor élhet e jogával, ha abban az évben a biztosított a díjfizetést már megkezdte, vagy a díjfizetésre halasztásban állapodtak meg. Ha a biztosító kötvényt adott ki, a biztosítási összeget csak a kötvény visszaszolgáltatása ellenében köteles kifizetni.

Ha a szerződés bármely okból a biztosítási összeg kifizetése nélkül szűnik meg, a biztosító köteles a befizetett díjaknak a szabályzatban megállapított részét (visszavásárlási összeg) kifizetni. Díjfizetés elmulasztása esetében a szerződés megfelelően csökkentett biztosítási összeggel marad fenn; a biztosított azonban ehelyett követelheti a szerződés megszüntetését és a visszavásárlási összeg kifizetését.

A biztosító a biztosítási összeg kifizetése alól mentesül, ha a biztosított a kedvezményezett szándékos magatartása következtében vesztette életét; a visszavásárlási összeg ebben az esetben az örökösöket illeti meg, és a kedvezményezett abból nem részesülhet. A szerződés a biztosítási összeg kifizetése nélkül szűnik meg, és a biztosító nem a visszavásárlási összeget, hanem a díjtartalékot köteles visszatéríteni, ha a biztosított szándékosan elkövetett súlyos bűncselekménye folytán vagy azzal összefüggésben, vagy a szerződéskötéstől számított két éven belül elkövetett öngyilkosság következtében halt meg. d) A balesetbiztosítás A Ptk. szerint a balesetbiztosításra az életbiztosítás szabályait a következő kérdésekben kell alkalmazni: •

a biztosított részéről szükséges hozzájárulásra, ha nem a biztosított a szerződő fél;

•

a biztosított hozzájáruló nyilatkozatának visszavonására és belépési jogára;

•

a kedvezményezett kijelölésére és jogaira;

a biztosító mentesülésére, ha a szerződő fél halálát a biztosítási összegre jogosult okozta.

A balesetbiztosítás esetén a biztosítási összeg nem esik korlátozás alá, és a biztosító a kárért felelős személlyel szemben igényt nem támaszthat.

A felek megállapodhatnak, hogy a biztosított foglalkozásának megváltozásával a biztosítási összeg – a veszélyviselésnek megfelelően – kifejezett megállapodás nélkül is módosul.

A felek a felmondási jog korlátozásában érvényesen nem állapodhatnak meg. A balesetbiztosításra egyébként a vagyonbiztosítás szabályait kell alkalmazni.

•

Ellenőrző kérdések 1. Jellemezze a fuvarozási szerződést!

2. Jellemezze a szállítmányozási szerződést!

3. Ismertesse a letét általános alakzatára vonatkozó főbb szabályokat!

4. Mutassa be a letét különös nemeit!

5. Jellemezze a hitelszerződést!

6. Jellemezze a kölcsönszerződést!

7. Jellemezze a bankszámla-szerződést, a folyószámla-szerződést és a takarékbetétszerződést!

8. Jellemezze a biztosítás általános szabályait!

185 9. Jellemezze vagyonbiztosítást!

10. Jellemezze a felelősségbiztosítást!

11. Jellemezze az élet- és a vagyonbiztosítást!

186

II. rész: Társasági jog és cégjog9 12.A társasági törvény általános rendelkezései. A gazdasági társaságok alapítása a) A gazdasági társaság fogalma és a típuskényszer. Személyegyesítő és vagyonegyesítő társaságok 1. A gazdasági társaság fogalma és a típuskényszer Társasági jogi szabályozásunk a gazdasági élet biztonsága, a kiszámítható, egyértelmű formai keretek biztosítása érdekében típuskényszert alkalmaz, azaz normatív módon meghatározza, hogy milyen társasági formákban lehet gazdasági társaságokat létesíteni.

Gazdasági társaságnak tehát csak az a társaság tekinthető, amelyet a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) lehetővé teszi, s amelyet a Gt. szabályainak megfelelően hoztak létre. Ebből a szempontból a társasági jog jelentősen különbözik a szerződési jogtól, ahol a szerződés szabadság jegyében a felek – a jogszabályi tilalmak keretei között – bármilyen tartalmú szerződést megköthetnek, függetlenül attól, hogy a szerződés illeszkedik-e valamilyen jogszabály által meghatározott szerződéstípusba.

A Gt. nem határozza meg normatívan a gazdasági társaság fogalmát, helyette felsorolja a gazdasági társaságnak minősülő társasági formákat. Így a Gt.-ben felsorolt négy társasági típus – a közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, valamint a részvénytársaság (amely működhet zártkörűen és nyilvánosan) – tekinthető a Gt. alkalmazása szempontjából gazdasági társaságnak.

2. Személyegyesítő és vagyonegyesítő társaságok A hatályos társasági jogi szabályozás arra törekszik, hogy olyan társasági típusokat alkosson, amelyek képesek szervezeti kereteket biztosítani az olyan társaságoknak, amelyek a tagok tevékenységének az egyesítését tűzik ki célul, és olyanoknak is, ahol az elsődleges szempont a tőkeegyesítés. a) A személyegyesítő jelleg jogi tükröződése A társaságok személyegyesítő jellegére különböző sajátosságok utalnak. Így a tagok mögöttes felelőssége mindenképpen a társaság személyes jellegét erősíti, ugyanúgy, mint az, ha a társaság képviseletét és ügyvezetését kizárólag a tagok láthatják el. A társaság személyegyesítő jellegének árulkodó jele az, hogy ha a társaság tagjai valamilyen módon kontrollálják a társaságba bekerülő új tagok személyét. b) A vagyonegyesítő jelleg Ha a tagok személyes tulajdonságai nem bírnak kiemelkedő jelentőséggel, akkor indokolt lehet minden olyan jogi eszköz igénybevétele, amivel a tagsági jogok mobilizálhatóakká, piaci forgalomra alkalmassá tehetők. Ennek eszköze, ha a tagsági jogokról forgalomképes értékpapírt állítanak ki. Az értékpapír kiállításával a tagsági jogok már oly mértékben elválnak a jogosult személytől, hogy dologiasult formában jelenhetnek meg, s e dologiasult formában vesznek részt a forgalomban.

E körben a részvényre, mint értékpapírra kell gondolni, amely egy részvénytársaságban betöltött tagsági jogot testesít meg, azonban mint értékpapír adható-vehető, piaci értékkel 9

Ezen rész megírása során jelentős mértékben támaszkodtam Kisfaludi András: Társasági jog, Complex Kiadó, Budapest, 2007. című egyetemi tankönyvére.

187 rendelkezik, s mint értékpapír dolog. Azaz: a tagsági jogok tulajdonképpen dologként átruházhatóak egy harmadik személyre a részvény adásvételével.

Ugyancsak a tőkeegyesítő funkció előtérben állására utal, ha megengedett a tagok nyilvános felhívás alapján való gyűjtése. Ez azt jelenti, hogy teljesen közömbös, ki vesz részt a társaságban, ezért előre személy szerint meg nem határozott befektetőknek lehet megnyitni a társasági részvételt.

A fentieket figyelembe véve a közkereseti és betéti társaságot személyegyesítő jellegűnek, a részvénytársaságot tőkeegyesítő jellegűnek, a korlátolt felelősségű társaságot pedig a két típus közötti átmenetnek tekinthetjük a későbbiekben kifejtendő jellemzőikre tekintettel.

b) Kogencia és diszpozitivitás a Gt.-ben A Gt. – az előző (1997-es) társasági törvényhez hasonlóan – a kógens szabályozás talaján áll, amikor kimondja, hogy a tagok (részvényesek) e törvény, illetve más jogszabályok keretei között a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) tartalmát szabadon állapíthatják meg, e törvény rendelkezéseitől azonban csak akkor térhetnek el, ha ezt a törvény megengedi.

A fentiekre figyelemmel, bár a kogencia az alapelv, de rögzíti, hogy a Gt.-ben nem szabályozott kérdések tekintetében a felek szerződési szabadsága teljesnek tekinthető.

Mindezeken túl a Gt. egyes rendelkezései a társasági jogi normákhoz való teljes kötöttség és a korlátlan eltérés között fokozatokat vezet be. Gyakori az a megoldás, amikor a törvény nem ragaszkodik mereven egy norma minden körülmények között való betartásához, de nem is akarja parttalanná tenni az eltérés lehetőségét: ilyenkor meghatározza a tagok eltérő megállapodásának lehetőségét is irányait. Így például a Gt. szerint egy korlátolt felelősségű társaság halála esetén a tag üzletrésze a hagyatékába tartozik, s arra az örökös szerez jogot, vagyis az örökös a társaság tagjává válik. A társasági szerződésben azonban az öröklést ki is lehet zárni.

Ezek a szabályok a választás lehetőségét adják, de arra az esetre, ha a létesítő okirat nem él ezzel a lehetőséggel, a törvény elsődleges szabályai lépnek működésbe.

A Gt. azonban ezen túl lehetővé teszi, hogy bizonyos szabályoktól eltérhessenek, de az eltérés törvényességéhez az is szükséges, hogy az eltérés tényét nyilvánosságra hozzák. Így a Gt. előírja, hogy a Budapesti Értéktőzsdére (BÉT) bevezetett részvényeket kibocsátó, nyilvánosan működő részvénytársaság igazgatósága évente köteles jelentést készíteni arról, hogy a BÉT Felelős Vállalatirányítási Ajánlásait milyen eltérésekkel alkalmazza.

c) A gazdasági társaság alapítására vonatkozó általános szabályok Gazdasági társaságot kétféleképpen lehet létrehozni: eredeti alapítással vagy más jogalany átalakulásával.

1. Eredeti alapítás Eredeti alapításról beszélünk akkor, ha a társaság minden – jogi értelemben vett – előzmény nélkül, azaz úgy jön létre, hogy a társaságnak nincs jogelődje, nem egy korábban működött jogalany jogait és kötelezettségeit veszi át.

A következőkben a társasági szerződés eredeti alapítására vonatkozó szabályokat vesszük számba.

188 a) A társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) A gazdasági társaság alapításához társasági szerződés megkötése, részvénytársaság esetében alapszabály, egyszemélyes gazdasági társaságnál alapító okirat elfogadása szükséges. Ezt a társasági szerződést valamennyi tagnak (alapítónak) alá kell írnia. A tag helyett a társasági szerződést közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt meghatalmazással rendelkező képviselője is aláírhatja. A nyilvánosan működő részvénytársaság alapszabályát a társaság közgyűlése fogadja el.

A társasági szerződés formai feltétele, hogy azt közjegyző által készített közokiratba vagy ügyvéd, illetve az alapító jogtanácsosa által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. A közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, valamint a zártkörűen működő részvénytársaság esetén a társasági szerződés a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) mellékletét képező szerződésminta megfelelő kitöltésével is elkészíthető. Ez esetben a társasági szerződés tartalmát kizárólag a kitöltött szerződésmintában foglalt rendelkezések alkothatják. A szerződésmintával készült társasági szerződést is közjegyző által készített okiratba, vagy ügyvéd, jogtanácsos által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni.

Mára már a fenti társaságok esetén – a gyors cégalapítás és az egyszerűbb és közérthetőbb rendezés érdekében – a szerződésminta alkalmazása vált általánossá.

Ha a társasági szerződés a gazdasági társaság időtartamáról nem rendelkezik, a társaságot határozatlan időre létrejöttnek kell tekinteni.

A társasági kötelező tartalmi elemeit is rendezi a Gt. Eszerint a társasági szerződésben meg kell határozni: •

a gazdasági társaság cégnevét és székhelyét;

•

a gazdasági társaság tagjait, mégpedig – ha a Gt. másképp nem rendelkezik – nevük (cégnevük) és lakóhelyük (székhelyük), jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság cégjegyzékszámának (nyilvántartási számának) feltüntetésével;

•

a gazdasági társaság azon tevékenységeit, amelyeket a társaság a cégjegyzékben feltüntetni kíván;

•

a társaság jegyzett tőkéjét, az egyes tagok vagyoni hozzájárulását, valamint a jegyzett tőke rendelkezésre bocsátásának módját és idejét;

•

a társaság képviseletét, ideértve a cégjegyzés módját;

•

a tagok (részvényesek) által kijelölt első vezető tisztségviselők, illetve – ha a társaságnál működik felügyelőbizottság, illetve könyvvizsgáló – az első felügyelőbizottsági tagok és az első könyvvizsgáló nevét (lakóhelyét, székhelyét), továbbá jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság cégjegyzékszámát (nyilvántartási számát);

•

a gazdasági társaság működésének időtartamát, ha a társaságot határozott időre alapítják; valamint

• mindazt, amit e törvény az egyes társasági formáknál kötelezően előír.

A Gt. speciális szabályokat határoz meg a társasági szerződés érvénytelenségével, valamint az érvénytelenség megállapítására vonatkozó eljárással kapcsolatban. Eszerint a társaság jogerős cégbejegyzéséig a társasági szerződés érvénytelenségére a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. A jogerős cégbejegyzés után a társasági szerződés

189 megtámadására nincs mód, és a semmisség megállapításának is csak a cégtörvényben szabályozott perben, semmisségi okokból van helye.

A jogerős cégbejegyzés után a társasági szerződés semmisségét csak az alábbi okokból lehet megállapítani: •

a társasági szerződés ügyvédi, illetve az alapító jogtanácsosa általi ellenjegyzésére vagy közjegyzői okiratba foglalására nem került sor;

•

a társasági szerződés nem tartalmazza a társaság cégnevét, tevékenységi körét, jegyzett tőkéjét, továbbá a tagok (részvényesek) vagyoni hozzájárulása mértékét;

•

a társaság tevékenységi köre jogszabályba ütközik;

•

a társaság alapításában részt vevő valamennyi tag (részvényes) cselekvőképtelen volt, vagy a társaság alapításában részt vevők a tagok legkisebb számára vonatkozó törvényi előírásokat megsértették;

a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság esetében a jegyzett tőke legkisebb összegére vonatkozó törvényi előírásokat megszegték.

Ha a bíróság a fentiek alapján a társasági szerződés érvénytelenségét megállapítja, felhívja a társaság tagjait – amennyiben ez lehetséges – az érvénytelenség kiküszöbölésére. Ha erre nincs mód, a bíróság a társasági szerződést a határozatában megjelölt időpontig hatályossá nyilvánítja, és szükség esetén felhívja a cégbíróságot törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatására. A jogerős cégbejegyzést követően a társasági szerződés érvénytelenségének megállapítása nem érinti azon kötelezettségek fennállását, amelyek a társaság terhére vagy javára az érvénytelenség megállapításáig keletkeztek. b) A tag (részvényes) vagyoni hozzájárulása A gazdasági társaság alapításához valamennyi tag (részvényes) vagyoni hozzájárulása szükséges. A tagok (részvényesek) vagyoni hozzájárulása pénzbeli hozzájárulásból, illetve a tagok (részvényesek) által a társaság javára szolgáltatott nem pénzbeli hozzájárulásból (apport) áll. A nem pénzbeli hozzájárulás (apport) bármilyen vagyoni értékkel rendelkező dolog, szellemi alkotáshoz fűződő vagy egyéb vagyoni értékű jog – ideértve az adós által elismert vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelést is – lehet. A tag munkavégzésre vagy más személyes közreműködésre, illetve szolgáltatás nyújtására irányuló kötelezettségvállalását nem pénzbeli hozzájárulásként figyelembe venni nem lehet. Törvény a pénzbeli és a nem pénzbeli hozzájárulás arányát meghatározhatja, és a tag (részvényes) korlátozott felelősségével működő társaságoknál megállapíthatja a törzstőke, illetve az alaptőke legkisebb mértékét. Azoknál a társaságoknál, amelyeknél a tagok (részvényesek) felelőssége a társaság tartozásaiért korlátozott, törvény a nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatására többletszabályokat állapíthat meg.

A Gt. rögzíti a vagyoni hozzájárulásért való felelősséget azzal, hogy szabályozza, A nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltató tag (részvényes) a hozzájárulás szolgáltatásától számított ötéves jogvesztő határidőn belül helytállni tartozik a gazdasági társaságnak azért, hogy a társasági szerződésben megjelölt érték nem haladja meg a nem pénzbeli hozzájárulásnak a szolgáltatás idején fennálló értékét. Azok a tagok, akik valamely tag nem pénzbeli hozzájárulását tudomásuk ellenére a szolgáltatáskori értéket meghaladó értékkel fogadták el, a nem vagyoni szolgáltatást teljesítővel együtt egyetemlegesen és korlátlanul felelnek a társaság felé az abból származó károkért.

Ha a tag (részvényes) a társasági szerződésben vállalt vagyoni hozzájárulását az ott meghatározott időpontig nem szolgáltatja, a gazdasági társaság ügyvezetése harmincnapos határidő kitűzésével felhívja a teljesítésre. A felhívásban utalni kell arra, hogy a teljesítés elmulasztása a tagsági jogviszony megszűnését eredményezi. A harmincnapos határidő •

190 eredménytelen eltelte esetén a tagsági jogviszony a határidő lejártát követő napon megszűnik.

Erről a gazdasági társaság ügyvezetése a tagot (részvényest) írásban köteles értesíteni. Az a tag (részvényes), akinek tagsági jogviszonya a fenti szabályra tekintettel szűnt meg, a vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztása miatt a gazdasági társaságnak okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerinti felelősséggel tartozik. c) Az előtársaság A gazdasági társaság a társasági szerződés ellenjegyzésének vagy közokiratba foglalásának napjától a létrehozni kívánt gazdasági társaság előtársaságaként működhet. A létrehozni kívánt gazdasági társaságnak a társasági szerződésben kijelölt vezető tisztségviselői a létrehozni kívánt gazdasági társaság cégbejegyzéséig annak nevében és javára járnak el, az előtársasági jelleget azonban a cégbejegyzési eljárás alatt a gazdasági társaság iratain és a megkötött jogügyletek során a társaság elnevezéséhez fűzött „bejegyzés alatt” („b.a.”) toldattal kell jelezni. Az előtársasági jelleg feltüntetésének elmulasztása esetén a megkötött jogügyletek - ha a cégbíróság a társaságot nem jegyzi be - az alapítók által együttesen megkötött ügyleteknek minősülnek.

Az előtársaság üzletszerű gazdasági tevékenységet csak a gazdasági társaság cégbejegyzése iránti kérelem benyújtását követően folytathat azzal, hogy a cégbejegyzésig hatósági engedélyhez kötött tevékenységet nem végezhet. A létrehozni kívánt gazdasági társaság cégneve alatt az előtársasági létszakaszában is jogképes. Az előtársaságra a létrehozni kívánt gazdasági társaságra irányadó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy •

tagjainak személyében – a törvény által előírt eseteket kivéve – változás nem következhet be;

•

a társasági szerződés módosítására - a cégbíróság általi hiánypótlásra történő felhívás teljesítésének kivételével - nem kerülhet sor;

•

nem kezdeményezhető a tag kizárására irányuló per;

•

hatósági engedélyhez kötött tevékenységet nem végezhet;

•

jogutód nélküli megszűnés, társasági formaváltás, egyesülés vagy szétválás nem határozható el;

• gazdasági társaságot nem alapíthat, illetve abban tagként nem vehet részt.

Ha a gazdasági társaságot a cégbíróság jogerősen bejegyzi, az előtársasági létszakasz a cégbejegyzéssel megszűnik, és az előtársasági létszakaszban kötött jogügyletek a gazdasági társaság jogügyleteinek minősülnek. Ha a gazdasági társaság cégbejegyzési kérelmét jogerősen elutasítják, az erről való tudomásszerzést követően az előtársaság további jogokat nem szerezhet, kötelezettségeket nem vállalhat, és köteles működését haladéktalanul megszüntetni. E kötelezettség elmulasztásából származó károkért az előtársaság vezető tisztségviselői korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A működés megszüntetéséig vállalt kötelezettségekből eredő tartozásokért a tagok (részvényesek) a gazdasági társaság megszűnése esetére irányadó szabályok szerint kötelesek helytállni. Ez a szabály vonatkozik a tagok (részvényesek) egymás közötti elszámolására is. Ha a létrehozni kívánt gazdasági társaságnál a tagok (részvényesek) felelőssége a társaságot terhelő kötelezettségekért korlátozott volt, és a tagok (részvényesek) helytállása ellenére ki nem elégített követelések maradtak fenn, e tartozásokért harmadik személyek irányában a létrehozni kívánt gazdasági társaság vezető tisztségviselői korlátlanul és egyetemlegesen kötelesek helytállni. d) A gazdasági társaság alapításának cégbírósági bejegyzése

191 A gazdasági társaság alapítását – ha a cégtörvény ettől eltérően nem rendelkezik – a társasági szerződés megkötésétől számított legfeljebb harminc napon belül – bejegyzés és közzététel végett – be kell jelenteni a cégbíróságnak. Ha a gazdasági társaság létrejöttéhez alapítási engedély szükséges, a cégbírósági bejelentést az engedély kézhezvételétől számított tizenöt napon belül kell teljesíteni. A gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzésével, a bejegyzés napján jön létre. A gazdasági társaság feletti törvényességi felügyeletet a gazdasági társaság székhelye szerint illetékes cégbíróság látja el a cégtörvény szabályai szerint.

A gazdasági társaságra, valamint a gazdasági társaság tagjaira, vezető tisztségviselőire és felügyelőbizottsági tagjaira vonatkozó, a cégnyilvántartás részét képező jogok, tények és adatok nyilvánosak.

A cégbejegyzési eljárásról ezen fejezet d) alpontja szól részletesen. e) Szerződésmódosítás Ha a társasági szerződés módosításáról a gazdasági társaság legfőbb szerve határoz – ha e törvény másként nem rendelkezik – , a tagok aláírására nincs szükség. A legfőbb szerv határozatával módosított társasági szerződést külön okiratba vagy – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a legfőbb szerv üléséről felvett jegyzőkönyvbe kell foglalni. A társasági szerződés módosítását a gazdasági társaság jogtanácsosa is ellenjegyezheti. A gazdasági társaság cégnevét, székhelyét, telephelyeit és fióktelepeit, valamint a társaság tevékenységi köreit – ha a tagok ezt a társasági szerződésben nem zárták ki – a társaság legfőbb szerve egyszerű szótöbbséggel is módosíthatja. A társasági szerződés felhatalmazhatja a gazdasági társaság ügyvezetését – a főtevékenység megváltoztatása kivételével – a fenti módosító döntések meghozatalára, és ezzel összefüggésben a társasági szerződés módosítására.

A társasági szerződés módosítását – ha a Ctv. ettől eltérően nem rendelkezik – a változás megtörténtétől számított harminc napon belül kell bejelenteni a cégbíróságnak.

2. Az átalakulás Átalakulással való létesítésről van szó akkor, ha a gazdasági társaság valamilyen korábban létezett jogalany egyetemes jogutódjaként jön létre, azaz jogai és kötelezettségei egy másik jogalany jogainak vagy kötelezettségeinek egységes átvételéből erednek. A Gt. szerint az átalakulással létrejövő gazdasági társaság az átalakult gazdasági társaság általános, egyetemes jogutódja. a) Az átalakulás esetei Az átalakulás a jogelőd jogalany típusától és a jogelőd helyzetének változásától (fennmarad-e a jogelőd vagy megszűnik) függően többféle lehet. Mindenekelőtt meg kell különböztetnünk azt az esetet, amikor a gazdasági társaság nem gazdasági társaság átalakulásával jön létre attól az esettől, amikor a gazdasági társaságok egymás közötti átalakulásáról van szó. b) Átalakulás nem gazdasági társaságból Az első esetcsoport szabályozása a társaságalapítás szempontjából nem tartozik a Gt. hatálya alá, de az átalakuló jogalany megszűnésével, az átalakulással kapcsolatos döntéshozatalával összefüggő szabályok többnyire az adott jogalanytípusra vonatkozó szabályok között nyertek elhelyezést.

Ilyen szabályozást találunk például a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény 85-89. §-aiban a szövetkezetek gazdasági társasággá alakulásáról, vagy az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 100/O. §-ában a közszolgáltatást végző költségvetési szerv gazdasági társasággá alakításáról.

192 c) Átalakulás gazdasági társaságból A gazdasági társaságok átalakulhatnak bármilyen gazdasági társasággá, illetve egyesüléssé. A gazdasági társaságok egymás közötti átalakulásának szabályait a Gt. tartalmazza. Ezek az átalakulások többfélék lehetnek.

A jogelőd gazdasági társaság megszűnik, ha táraságiforma-váltásra, egyeüslésre vagy szétválásra kerül sor.

Társaságiforma-váltásról akkor van szó, ha az átalakulás nem érint más társaságot: az átalakulás nem jár egy másik társaság vagyonának megszerzésével vagy az átalakuló társaság vagyonának felosztásával más társaságok között. Az újonnan létrejövő társaság lényegében azonos a jogelőd társasággal, csak a társasági formában különbözik.

A legegyszerűbb formaváltás az, ha sem a társaság tagsága, sem vagyona nem változik, csak a társasági típusba sorolása, s ennek megfelelően a működés szabályai alakulnak át.

Például erről van szó, ha egy betéti társaság korlátolt felelősségű társasággá alakul át.

Ekkor egyrészt – ha a bt. jegyzett tőkéje nem érte el a kft.-re vonatkozó törvényi minimumot (ami ma 500 000 Ft), akkor arra ki kell egészíteni, s általában a működésre nem a korábbi, hanem az új, a kft.-re vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

A formaváltással azonban elképzelhető mozgás a tagok személyében is. Meg kell engedni tehát azt, hogy a formaváltás esetén is megszűnhessen azok tagsági viszonya, akik az új társaságban nem kívánnak részt venni. Ez pedig értelemszerűen a társasági vagyon változásával is együtt jár, hiszen azokkal a tagokkal, akiknek a társasági jogviszonya megszűnik, el kell számolni.

Ilyen helyzetre általában akkor kerül sor, ha egy korlátolt tagi felelősségű társasági formából (jellemzően kft.-ből) a társaság egy mögöttes tagi felelősségű társasággá – bt.vé vagy kkt.-vá – alakul át. Sok esetben a korlátolt tagi felelősséggel rendelkező tagok nem kívánnak ilyen esetben mögöttes vagyoni felelősséggel részt venni az új társaság tevékenységében.

A társaságok egyesülése szükségképpen több társaságot érint oly módon, hogy két vagy több gazdasági társaságból egyetlen jogutód társaság keletkezik. Az egyesülés további két fajtára osztható: összeolvadás vagy beolvadás. Összeolvadásról akkor van szó, ha az egyesülésben résztvevő gazdasági társaságok mindegyike megszűnik, és azok vagyona az átalakulással létrejövő új gazdasági társasára száll.

Beolvadás esetén csak a beolvadó társaság vagy társaságok szűnnek meg, és vagyonuk egy már létező (nem az átalakulással létrejövő) és társasági formáját változatlanul megtartó gazdasági társaságra, mint egyetemes jogutódra száll át.

Látható, hogy összeolvadás esetén a társaságok megszűnésének és új társaság alapításának egységes folyamata valósul meg, beolvadás esetén viszont új társaság alapításáról nincs szó, csak a beolvadó társaság vagy társaságok megszűnéséről. Ez utóbbi esetet tehát társaságalapításként nem lehet felfogni. A versenyjog szabályrendszere bizonyos piaci méret felett a gazdasági társaságok beolvadásához vagy összeolvadásához versenyhivatali engedély fennálltát követeli meg.

A gazdasági társaság szétválása esetén a gazdasági társaság két vagy több gazdasági társaságra válik szét, vagyis a korábbi gazdasági társaság helyén több társaság lesz, akár úgy,

193 hogy mindegyikük újonnan alakul, akár úgy, hogy a jogelőd gazdasági társaság is fennmarad.

Ennek megfelelően a szétválás történhet különválással vagy kiválással.

Különválásról beszélünk akkor, ha az átalakuló gazdasági társaság megszűnik, és vagyona az átalakulással létrejövő gazdasági társaságokra, mint jogutódokra száll át.

Kiválás esetén pedig a társaság tagjai vagy azoknak egy része a társasági vagyon egy részének a felhasználásával új gazdasági társaságot vagy társaságokat hoznak létre, miközben az eredeti gazdasági társaság változatlan formában folytatja működését.

Kiválásnak tekinthető az is, ha a társaságból kiváló tag vagy tagok a társasági vagyon egy részével már létező másik társasághoz csatlakoznak. Ilyen esetben a beolvadás szabályait is alkalmazni kell, hiszen egyszerre történik beolvadás és kiválás.

3. A társaságalapítás fajtáinak áttekintése Mivel a társaságok létrejötte meglehetősen változatos módon történhet, ezért egy rövid táblázatos formában összefoglalom azok rendszerét a rájuk vonatkozó jogi szabályok egyidejű feltüntetésével.

A gazdasági társaságok alapítási módozatai és a rájuk vonatkozó jogszabályok Az alapítás módozatai Eredeti alapítás

Átalakulás

Alkalmazandó jogszabály Gt.

Egyéni cégből

2009: CXV. tv.

Szövetkezetből

2006: X. tv.

Egyes jogi személy 1992: LV. tv.

Nem gazdasági vállalatából társaságból Nem állami vállalat 1992: LV. tv. leányvállalatából Költségvetési szervből

+ Gt.

1992: XXXVIII. tv.

Formaváltással Gazdasági társaságból

Összeolvadással

Gt.

Szétválással

d) A cégbejegyzési eljárás 1. A bejegyzési kérelem a) A kérelem funkciója A létesítő okirat megfelelő formában és tartalommal való elkészítése önmagában még nem elegendő a társaság létesítéséhez, ehhez ugyanis szükség van arra, hogy a társaságot az állam – nyilvántartásba vétellel – egyedi elismerésben is részesítse. A gazdasági társaságok cégnek minősülnek, ezért a cégnyilvántartásba be kell jegyezni őket. A cégnyilvántartás vezetése bírósági hatáskörbe tartozik: a megyei bíróságok, a fővárosban pedig a Fővárosi Bíróság járhat el cégügyekben, e minőségükben eljárva ezeket a bíróságokat a jogszabályok cégbíróságoknak nevezik. A cégbírósági eljárásban a bíróság illetékességét a bejegyzendő cég székhelye határozza meg.

194 A cég létrejöttének a cégjegyzékbe történő bejegyzése a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv., vagy cégtörvény) kérelemre történik, újonnan létrejövő gazdasági társaságot a cégbíróság hivatalból nem jegyez be. b) A bejegyzési kérelemre kötelezettek A bejegyzés iránti kérelmet a társaságnak a létesítő okiratban megjelölt vezető tisztségviselője köteles előterjeszteni, de nem teheti ezt meg személyesen, hanem csak jogi képviselő útján, azaz a cégbejegyzési eljárásban kötelező a jogi képviselet.

A képviseletet rendszerint a létesítő okiratot közokirati formában elkészítő közjegyző vagy a létesítő okiratot ellenjegyző ügyvéd, illetve jogtanácsos látja el a bejegyzendő társaság vezető tisztségviselőjének a meghatalmazása alapján.

A cégbejegyzési kérelem késedelméből, elmaradásából vagy hibás voltából eredő károkért a Gt. szerint a vezető tisztségviselő felel a társasággal szemben. Ha a társaságnak több vezető képviselője van, akkor a felelősségük korlátlan és egyetemleges. c) A bejegyzési kérelem benyújtásának határideje, az előterjesztés formája és tartalma A korábbiakban már jeleztem, hogy a Gt. főszabálya szerint a bejegyzési kérelmet a társasági szerződés megkötésétől vagy más létesítő okirat megalkotásától számított 30 napon belül kell előterjeszteni. Ha a társaság létrehozásához alapítási engedélyre van szükség – ilyen alapítási engedély meglétét írja elő például a Hpt. a hitelintézetek esetében – akkor ez a határidő 15 napra csökken. A fenti határidő elmulasztása esetén a cégbíróság 50 000 Ft-tól 500 000 Ft-ig terjedő pénzbírságot szabhat ki a vezető tisztségviselőre.

A cégbejegyzési kérelmet az erre jogszabály által rendszeresített nyomtatvány kitöltésével kizárólag elektronikus formában lehet benyújtani. A bejegyzési kérelemhez a Ctv.-ben meghatározott mellékleteket kell csatolni. A bejegyzési kérelmet az igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztérium szervezeti egységeként működő Céginformációs és Elektronikus Cégeljárásban Közreműködő Szolgálatnál (a továbbiakban: cégszolgálat) kell benyújtani.

2. A cégbejegyzési eljárás lefolytatása A cégbíróság eljárása nemperes eljárás, amelynek során a Pp. rendelkezéseit kell alkalmazni a Ctv. által meghatározott eltérésekkel.

Az eljárás jellegét meghatározó, a Pp.-től eltérő szabály az, amely szerint a cégbejegyzési eljárásban nem érvényesül a kötetlen bizonyítási rendszer. Csak okirati bizonyítékok felhasználására van lehetőség, s a cégbíróság csak olyan okiratok csatolását kérheti, amelynek csatolását a jogszabály előírja. Sajátos eleme a cégeljárásnak, hogy a kérelem hiánypótlási felhívás nélküli elutasítására is sor kerülhet akkor, ha a kérelmező nem csatolja a törvényben meghatározott mellékleteket.

A gazdasági társaságok minél gyorsabb piacra jutását szolgálja az a szabály, amely a cégbíróság eljárását szigorú határidőkhöz köti. Ennek megfelelően, ha a társasági szerződést nem formanyomtatvány kitöltésével kötötték meg, akkor a cégbíróság három munkanapon belül formai szempontból megvizsgálja a kérelmet és nyolc munkanapon belül dönt a kérelem alapján történő bejegyzésről, vagy a kérelem elutasításáról. Ha közkereseti társaság, betéti társaság, korlátolt felelősségű társaság vagy zártkörűen működő részvénytársaság esetén a társasági szerződés formanyomtatványon kötötték, akkor 2008 decembere óta a cégbíróság egy munkaórán belül határoz.

A cégbejegyzési eljárásnak sajátos a jogorvoslati rendszere. Ha a bejegyzési kérelmet hiánypótlási felhívás nélkül elutasították, akkor ez ellen a végzés ellen fellebbezésnek van

195 helye abban az esetben, ha a kérelmező vitatja, hogy hiányos lett volna a kérelme, vagy olyan egyéb hibában szenvedett volna, amely megalapozza a fenti elutasítást. A gyakorlatban azonban sokkal inkább alkalmas a hátrányok orvoslására az a rendelkezés, amely szerint abban az esetben, ha a cégbejegyzési kérelem hiánypótlás nélkül elutasító végzés közlését követően 8 napon belül ismételten kérik, az elutasításhoz fűződő jogkövetkezmények nem alkalmazhatóak, ha a bejegyzési kérelem megfelel a törvényi feltételeknek.

Ha a bejegyzési kérelemnek a cégbíróság helyt ad, e végzése ellen nincs helye jogorvoslatnak, viszont a végzés meghozatalának alapjául szolgáló iratok jogszabályba ütközése miatt az ügyész, valamint az, akire nézve a végzés rendelkezést tartalmaz – a rendelkezés reá vonatkozó része tekintetében – pert indíthat a társaság ellen a végzés hatályon kívül helyezése érdekében. A keresetlevelet a bejegyző végzésnek a Cégközlönyben való közzétételétől számított harminc napos, jogvesztő határidőn belül kell benyújtani a cég székhelye szerinti megyei bíróságra. A bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti eljárásban a bíróságnak arra kell törekednie, hogy lehetőség szerint a jogszabálysértést kiküszöböljék, s erre figyelemmel a bejegyzett társaságot ne kelljen törölni a cégjegyzékből.

A bejegyzést elrendelő, s a cég cégjegyzéki adatait is tartalmazó végzést a cégbíróság az igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztérium által szerkesztett Cégközlönyben közzéteszi. A bejegyzést kérőnek kell állnia a közzététel költségét. Ezt követően a cég legfontosabb cégadatai ingyenesen is elérhetőek a világhálón a Cégszolgálat honlapján.

e) A gazdasági társaságok szervezetére vonatkozó általános szabályok 1. A gazdasági társaság legfőbb szerve A gazdasági társaság legfőbb szerve közkereseti és betéti társaságoknál a tagok gyűlése, korlátolt felelősségű társaságnál a taggyűlés, részvénytársaságnál a közgyűlés. Az egyesülés legfőbb szerve a taggyűlés. A legfőbb szerv ülésén a gazdasági társaság tagjai (részvényesei), valamint – szavazati jog nélkül – a jogszabály vagy a társasági szerződés rendelkezései alapján meghívottak vehetnek részt. A gazdasági társaság minden tagja (részvényese) jogosult a legfőbb szerv tevékenységében részt venni.

A gazdasági társaság legfőbb szervének feladata elsősorban a társaság alapvető, stratégiai ügyeiben való döntés. A legfőbb szerv kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyeket az egyes gazdasági társasági formákra vonatkozó rendelkezések határozzák meg. Gazdasági társaság alapításakor a vezető tisztségviselőket, a felügyelőbizottság tagjait, valamint a könyvvizsgálót az alapítók (tagok, részvényesek) a társasági szerződésben jelölik ki. Ezt követően – ha e törvény kivételt nem tesz – a vezető tisztségviselőket, a felügyelőbizottsági tagokat és a könyvvizsgálót a legfőbb szerv választja, és ezen személyek nevét a társasági szerződésnek nem kell tartalmaznia.

Egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságnál, illetve részvénytársaságnál taggyűlés (közgyűlés) nem működik, és a gazdasági társaság legfőbb szervének e törvényben, illetve a társasági szerződésben meghatározott hatáskörében az egyedüli tag (részvényes) írásban határoz.

A gazdasági társaság legfőbb szerve, illetve felhatalmazása alapján a társaság ügyvezető szerve a társaságnál a döntések előkészítése érdekében az e törvényben szabályozott társasági szervek mellett más szervek (pl. bizottság, tanácsadó testület) működését is lehetővé teheti. E szervek tevékenysége nem érinti az e törvény szerinti társasági szervek hatáskörét és felelősségét.

A legfőbb szerv a határozatait – ha törvény vagy törvény felhatalmazása alapján a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik – ülésein hozza meg. A társasági szerződés módot adhat arra, hogy a tag (részvényes) vagy meghatalmazottja a legfőbb szerv ülésén való

196 személyes részvétele helyett a tagsági jogaikat elektronikus hírközlő eszközök igénybevételével (levélszavazás, távszavazás) gyakorolja. A társasági szerződés – ha a Gt. eltérően nem rendelkezik – meghatározhatja azokat az ügyeket, amelyekben a tagok ülés tartása nélkül írásban vagy más, a döntéshozatal során tett jognyilatkozatok bizonyítására alkalmas eszköz felhasználásával határozhatnak. Ez esetben a társasági szerződésben kell meghatározni a döntéshozatal módját. Ha e törvény kivételt nem tesz, bármely tag kérésére a legfőbb szerv ülését össze kell hívni. A legfőbb szerv ülése szabályszerű összehívás nélkül is megtartható, illetve azon határozat hozható, ha valamennyi tag jelen van és az ülés megtartásához hozzájárul. A társasági szerződés és a zártkörűen működő részvénytársaság alapszabálya lehetővé teheti, hogy a tagok (részvényesek) a nem szabályosan összehívott, illetve megtartott ülésen elfogadott határozatot – legkésőbb az ülés napjától számított harminc napon belül – egyhangú határozattal érvényesnek ismerjék el. Így például a társasági szerződés lehetővé teheti, hogy a legfőbb szerv levélváltás, telefax, e-mail útján, vagy konferenciabeszélgetés, esetleg Skype vagy MSN kapcsolat révén hozzon döntést.

A legfőbb szerv az ülésére szóló meghívóban (hirdetményben) nem szereplő kérdéseket csak akkor tárgyalhatja meg, ha az ülésén valamennyi tag (részvényes) jelen van, és egyhangúlag hozzájárul a kérdés megtárgyalásához. Ha a gazdasági társaság tagja (részvényese) törvény vagy a társasági szerződés rendelkezései szerint valamely ügyben nem szavazhat, az érintett tagot (részvényest) az e kérdésben történő határozathozatal során a határozatképesség megállapításánál számításon kívül kell hagyni. A határozat meghozatalánál nem szavazhat az a tag (részvényes), akit a határozat kötelezettség vagy felelősség alól mentesít, vagy a gazdasági társaság rovására másfajta előnyben részesít, az, akivel a határozat szerint szerződést kell kötni, aki ellen pert kell indítani, valamint az, akinek a társasággal fennálló társasági jogi jogviszonyának létesítésére, tartalmára vagy megszűnésére a határozat vonatkozik.

A legfőbb szerv határozatait – ha törvény vagy a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik – a jelen lévő tagok (részvényesek) szavazatainak egyszerű többségével hozza meg. Azok a tagok (részvényesek), akik olyan határozatot hoztak, amelyről tudták, vagy az általában elvárható gondosság mellett tudhatták volna, hogy az a gazdasági társaság jelentős érdekeit nyilvánvalóan sérti – ha törvény kivételt nem tesz –, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társasággal szemben az ebből eredő kárért.

2. A gazdasági társaság ügyvezetése A gazdasági társaság ügyvezetését – a gazdasági társaságok egyes formáira vonatkozó rendelkezések szerint – a társaság vezető tisztségviselői vagy a vezető tisztségviselőkből álló testület látja el. Ügyvezetésnek minősül a társaság irányításával összefüggésben szükséges mindazon döntések meghozatala, amelyek törvény vagy a társasági szerződés alapján nem tartoznak a társaság legfőbb szervének vagy más társasági szervnek a hatáskörébe.

A közkereseti és a betéti társaság ügyvezetését az üzletvezetésre jogosult tag vagy tagok vezető tisztségviselőként látják el. A korlátolt felelősségű társaság ügyvezetését egy vagy több ügyvezető látja el. A részvénytársaság ügyvezetését – kivéve, ha a zártkörűen működő részvénytársaság alapszabálya az igazgatóság hatáskörét egy vezető tisztségviselőre (vezérigazgató) ruházta – az igazgatóság mint testület látja el. A nyilvánosan működő részvénytársaság alapszabálya úgy is rendelkezhet, hogy igazgatótanács látja el egységesen az ügyvezetési és az ellenőrzési funkciókat (egységes irányítási rendszerű részvénytársaság). Ez

197 esetben a részvénytársaságnál felügyelőbizottság nem működik, és az igazgatótanács tagjai minősülnek vezető tisztségviselőknek. Az egyesülésnél az igazgató vezető tisztségviselőként vagy az igazgatóság mint testület látja el az ügyvezetési teendőket.

Vezető tisztségviselő – a közkereseti és a betéti társaság kivételével – csak természetes személy lehet. A vezető tisztségviselő a társaság belső működése körében a társasággal, illetve annak testületeivel, valamint más tisztségviselőivel kapcsolatos feladatait csak személyesen láthatja el, képviseletnek nincs helye.

A vezető tisztségviselőt e minőségében megillető jogokra és az őt terhelő kötelezettségekre a Ptk. megbízásra vonatkozó szabályait (társasági jogi jogviszony) vagy a munkaviszonyra irányadó szabályokat kell alkalmazni. A vezető tisztséget – ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik – nem láthatja el munkaviszonyban az egyszemélyes gazdasági társaság tagja, illetve a közkereseti és a betéti társaság üzletvezetésre egyedül jogosult tagja.

A vezető tisztségviselő feladatát önállóan látja el. E minőségében csak a jogszabályoknak, a társasági szerződésnek, valamint a társaság legfőbb szerve határozatainak van alávetve, és a gazdasági társaság tagjai (részvényesei) által nem utasítható. Egyszemélyes gazdasági társaságnál az egyedüli tag (részvényes) a vezető tisztségviselő részére írásban utasítást adhat, amelyet a vezető tisztségviselő végrehajtani köteles, de ez esetben mentesül a felelősség alól.

A társaság legfőbb szerve csak abban az esetben és körben vonhatja el a vezető tisztségviselőknek, illetve az ügyvezető testületnek a társaság ügyvezetése körébe tartozó hatáskörét, amennyiben ezt e törvény vagy a társasági szerződés lehetővé teszi.

Nem lehet gazdasági társaság vezető tisztségviselője az, akit bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen szabadságvesztés büntetésre ítéltek, amíg a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesült. Akit jogerős bírói ítélettel a vezető tisztség gyakorlásától eltiltottak, e tilalom hatálya alatt nem lehet vezető tisztségviselő. Akit valamely más foglalkozástól jogerős bírói ítélettel eltiltottak, az ítélet hatálya alatt az abban megjelölt tevékenységet főtevékenységként folytató gazdasági társaságban nem lehet vezető tisztségviselő. A gazdasági társaságnak megszüntetési eljárás során való törlést követő három évig nem lehet más gazdasági társaság vezető tisztségviselője az a személy, aki a törlést megelőző naptári évben a gazdasági társaságnál vezető tisztségviselő volt. Nem lehet más gazdasági társaság vezető tisztségviselője az a személy, akinek – mint a felszámolással megszűnt gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjének vagy legalább többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tulajdonosának – felelősségét a felszámolás során ki nem elégített követelésekért a bíróság a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény szerinti eljárásban jogerősen megállapította, és a jogerős bírósági határozat szerinti helytállási kötelezettség alapján a fizetési kötelezettségeit nem teljesítette. A tilalom hatálya a vele szemben lefolytatott végrehajtási eljárás eredménytelenségétől számított öt év.

Ha a társasági szerződés másként nem rendelkezik, a vezető tisztségviselőket határozott időre, de legfeljebb öt évre kell megválasztani, illetve a társasági szerződésben kijelölni. Ha a társasági szerződésben a vezető tisztségviselői megbízás időtartamáról a tagok (részvényesek) nem rendelkeznek, a vezető tisztségviselőt öt évre megválasztottnak kell tekinteni, kivéve, ha a gazdasági társaság ennél rövidebb időtartamra jött létre.

A vezető tisztségviselői megbízás az érintett személy általi elfogadással jön létre. A vezető tisztségviselők újraválaszthatók és a társaság legfőbb szerve által bármikor, indokolási kötelezettség nélkül visszahívhatók. A vezető tisztségviselő az új vezető tisztségviselői megbízás elfogadásától számított tizenöt napon belül azokat a társaságokat, ahol már vezető tisztségviselő vagy felügyelőbizottsági tag, írásban tájékoztatni köteles.

198 A Gt. szabályozza az összeférhetetlenséget azzal, hogy kimondja, a vezető tisztségviselő – a nyilvánosan működő részvénytársaságban való részvényszerzés kivételével – nem szerezhet részesedést a gazdasági társaságéval azonos tevékenységet főtevékenységként megjelölő más gazdálkodó szervezetben [Ptk. 685. § c) pont], továbbá nem lehet vezető tisztségviselő a társaságéval azonos főtevékenységet végző más gazdasági társaságban, illetve szövetkezetben, kivéve, ha ezt az érintett gazdasági társaság társasági szerződése lehetővé teszi vagy a gazdasági társaság legfőbb szerve ehhez hozzájárul. A vezető tisztségviselő és közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont], valamint élettársa nem köthet a saját nevében vagy javára a gazdasági társaság főtevékenysége körébe tartozó ügyleteket, kivéve, ha ezt a társasági szerződés megengedi.

A társasági szerződés úgy is rendelkezhet, hogy ezek a tilalmak a gazdasági társasággal azonos tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet [Ptk. 685. § c) pont], illetve a gazdasági társaság tevékenységi körébe tartozó ügylet tekintetében áll fenn. A gazdasági társaság vezető tisztségviselője és közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont], valamint élettársa ugyanannál a társaságnál a felügyelőbizottság tagjává nem választható meg. Ezen szabályok megszegésével a gazdasági társaságnak okozott kár megtérítésére vonatkozó igényt a társaság a kár bekövetkeztétől számított egy éven belül érvényesítheti a vezető tisztségviselővel szemben.

A gazdasági társaság alapításának, a társasági szerződés módosításának, a cégjegyzékbe bejegyzett jogoknak, tényeknek és adatoknak és ezek változásának, valamint törvényben előírt más adatoknak a cégbírósági – elektronikus úton történő – bejelentése a vezető tisztségviselők kötelezettsége. A vezető tisztségviselők korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társasággal szemben azokért a károkért, amelyek a bejelentett adat, jog vagy tény valótlanságából, illetve a bejelentés késedelméből vagy elmulasztásából származnak, ideértve azt is, ha a számviteli törvény szerinti beszámoló, valamint a kapcsolódó üzleti jelentés összeállítása és nyilvánosságra hozatala nem a számviteli törvény előírásainak megfelelően történt.

A vezető tisztségviselők kötelesek a gazdasági társaság üzleti titkait (Ptk. 81. §) megőrizni.

A vezető tisztségviselők – ha e törvény másként nem rendelkezik – kötelesek a tagok (részvényesek) kérésére a társaság ügyeiről felvilágosítást adni, a társaság üzleti könyveibe és irataiba való betekintést lehetővé tenni. Ha e kérelemnek nem tesznek eleget, az érdekelt tag (részvényes) kérelmére a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárás keretében kötelezheti a gazdasági társaságot a felvilágosításra, illetve a betekintés biztosítására. A tagok (részvényesek) (2) bekezdés szerinti joggyakorlásának rendeltetésszerűnek kell lennie és nem sértheti a gazdasági társaság méltányos üzleti érdekeit, illetve üzleti titkait.

A gazdasági társaság munkavállalóival szemben a munkáltatói jogokat – ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik – a vezető tisztségviselő gyakorolja. Ha a társaságnál ügyvezető testület működik, a társasági szerződésben, a társasági szerződés ilyen rendelkezése hiányában pedig az ügyvezető testület ügyrendjében kell rendelkezni a munkáltatói jogok gyakorlásának a testület tagjai közti megosztásáról. A társasági szerződés vagy a társaság legfőbb szervének határozata a munkáltatói jogok gyakorlását több vezető tisztségviselő esetében az egyik vezető tisztségviselőre, illetve más, a gazdasági társasággal munkaviszonyban álló személyre ruházhatja át.

A gazdasági társaságot törvényes képviselőként a vezető tisztségviselők képviselik harmadik személyekkel szemben, valamint bíróságok és más hatóságok előtt. A vezető tisztségviselők törvényen alapuló szervezeti képviseleti jogát a társasági szerződés korlátozhatja, illetve több vezető tisztségviselő között megoszthatja. A képviseleti jog korlátozása, illetve megosztása harmadik személyekkel szemben nem hatályos. A vezető tisztségviselők az ügyek meghatározott csoportjaira nézve a gazdasági társaság

199 munkavállalóit képviseleti joggal ruházhatják fel. A gazdasági társaságot a társaság vezető tisztségviselője, valamint cégvezetője (32. §) írásban cégjegyzés útján képviseli. Ha törvény vagy a társasági szerződés másként nem rendelkezik, a vezető tisztségviselők és a cégvezető cégjegyzési joga - a pénzforgalmi számla feletti rendelkezés tekintetében is - önálló, az egyéb képviselők cégjegyzésének érvényességéhez pedig két képviseleti joggal rendelkező személy együttes aláírására van szükség. A társasági szerződés úgy is rendelkezhet, hogy meghatározott munkakört betöltő munkavállaló cégjegyzési joga önálló, valamint hogy a vezető tisztségviselő, illetve a cégvezető valamelyik képviseletre feljogosított munkavállalóval együttesen jogosult a gazdasági társaság cégjegyzésére.

A társaság felelős azért a kárért, amelyet vezető tisztségviselője e jogkörében eljárva harmadik személynek okozott. A vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal – és ha e törvény kivételt nem tesz –, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni.

A vezető tisztségviselők a polgári jog általános szabályai szerint felelnek a gazdasági társasággal szemben a jogszabályok, a társasági szerződés, illetve a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozatok, illetve ügyvezetési kötelezettségeik felróható megszegésével a társaságnak okozott károkért.

A gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően, a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. Külön törvény e követelmény felróható megszegése esetére, ha a gazdasági társaság fizetésképtelenné vált, előírhatja a vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettségét.

Együttes képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselők, illetve testületi ügyvezetés esetén a vezető tisztségviselők gazdasági társasággal szembeni kártérítési felelőssége a Ptk. közös károkozásra vonatkozó szabályai szerint egyetemleges. Ha a kárt a testületi ügyvezetés határozata okozta, mentesül a felelősség alól az a tag, aki a döntésben nem vett részt, vagy a határozat ellen szavazott.

A társasági szerződés előírhatja, hogy a társaság legfőbb szerve évente tűzze napirendjére a vezető tisztségviselők előző üzleti évben végzett munkájának értékelését, és határozzon a vezető tisztségviselők részére megadható felmentvény tárgyában.

A gazdasági társaság jogutód nélkül való megszűnése után a vezető tisztségviselőkkel szembeni kártérítési igényt – a jogerős cégbírósági törléstől számított egyéves jogvesztő határidőn belül – a társaság cégbírósági törlésének időpontjában tagsági jogviszonyban álló tagok (részvényesek) érvényesíthetik.

Megszűnik a vezető tisztségviselői jogviszony •

a megbízás időtartamának lejártával,

•

visszahívással,

•

törvényben szabályozott kizáró ok bekövetkeztével,

•

lemondással,

•

ha a tisztségviselő meghal,

• külön törvényben meghatározott esetben.

Ha ezt a társasági szerződés nem zárja ki, a társaság legfőbb szerve a vezető tisztségviselők tevékenységének segítése érdekében egy vagy több cégvezető kinevezéséről határozhat. A cégvezető olyan munkavállaló, aki a vezető tisztségviselők rendelkezései alapján irányítja a társaság folyamatos működését. A cégvezető feladatkörében a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján köteles eljárni. A cégvezető tevékenysége nem

200 érinti a vezető tisztségviselők társasággal szembeni felelősségét. Ha a gazdasági társaság székhelyétől eltérő telephelyen vagy fióktelepen is folytat tevékenységet, az általános jogosítvánnyal rendelkező cégvezetőn, illetve cégvezetőkön kívül a telephelyeken, illetve fióktelepeknél is működhet cégvezető.

A cégvezető részére a társaság legfőbb szerve általános képviseleti és önálló cégjegyzési jogot biztosíthat. A cégvezető és a képviseletre jogosult más munkavállalók képviseleti jogukat másra nem ruházhatják át.

3. A gazdasági társaság működésének tulajdonosi és közérdekvédelmi ellenőrzése a) Felügyelőbizottság A tagok (részvényesek) a gazdasági társaság ügyvezetésének ellenőrzése céljából jogosultak – a Gt.-ben meghatározott esetekben pedig kötelesek – társasági szerződésükben felügyelőbizottság létrehozását előírni.

Kötelező a felügyelőbizottság létrehozása: •

a nyilvánosan működő részvénytársaság esetében, kivéve, ha a részvénytársaság az egységes irányítási rendszer szabályai szerint működik;

•

zártkörűen működő részvénytársaság esetében, ha azt a szavazati jogok legalább öt százalékával rendelkező alapítók, illetve tagok (részvényesek) kérik;

•

a társaság formájára és működésének módjára tekintet nélkül, ha azt törvény a köztulajdon védelme érdekében vagy a társaság által folytatott tevékenységre figyelemmel előírja;

ha e törvény a munkavállalókat megillető ellenőrzési jogok gyakorlása érdekében így rendelkezik.

A felügyelőbizottság legalább három, legfeljebb tizenöt tagból áll. A köztulajdonban álló gazdasági társaságok esetében a köztulajdonban álló gazdasági társaságok hatékonyabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény további korlátozást állapít meg azzal, hogy főszabály szerint a felügyelőbizottság csak háromtagú lehet, kivéve a legalább 200 millió forint jegyzett tőkével működő társaságokat, ahol a maximális taglétszám elérheti a hat főt.

A felügyelőbizottság testületként jár el. A felügyelőbizottság – ha törvény vagy a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik – tagjai sorából választ elnököt, szükség esetén elnökhelyettest. Ilyen eltérő szabályt jelent az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény, valamint a már említett 2009. évi CXXII. törvény, amely szerint a köztulajdonban álló társaságok felügyelőbizottsági elnökét az Állami Számvevőszék jelöli ki. A felügyelőbizottság határozatképes, ha a tagjainak kétharmada, de legalább három tag jelen van; határozatát a jelenlévők egyszerű szótöbbségével hozza.

A felügyelőbizottság tagjai személyesen kötelesek eljárni, képviseletnek a felügyelőbizottsági tevékenységben nincs helye. A felügyelőbizottság tagját e minőségében a gazdasági társaság tagjai (részvényesei), illetve munkáltatója nem utasíthatja. A felügyelőbizottság tagjai a társaság legfőbb szerve ülésén tanácskozási joggal vehetnek részt.

A felügyelőbizottság az ügyrendjét maga állapítja meg, amelyet a gazdasági társaság legfőbb szerve hagy jóvá. A felügyelőbizottság ügyrendje lehetővé teheti, hogy a felügyelőbizottság ülésén a tagok nem személyes jelenléttel, hanem elektronikus hírközlő eszköz közvetítésével vegyenek részt. Ez esetben az ülés megtartásának részletes szabályait az ügyrendben meg kell állapítani.

Ha a felügyelőbizottság tagjainak száma a társasági szerződésben meghatározott létszám alá csökken, vagy nincs, aki az ülését összehívja, a gazdasági társaság ügyvezetése a •

201 felügyelőbizottság rendeltetésszerű működésének helyreállítása érdekében köteles összehívni a társaság legfőbb szervének ülését.

A felügyelőbizottság egyes ellenőrzési feladatok elvégzésével bármely tagját megbízhatja, illetve az ellenőrzést állandó jelleggel is megoszthatja tagjai között.

A felügyelőbizottság a vezető tisztségviselőktől, illetve a gazdasági társaság vezető állású munkavállalóitól felvilágosítást kérhet, amelyet a társasági szerződésben meghatározott módon és határidőn belül kell teljesíteni. A felügyelőbizottság a társaság könyveit és iratait – ha szükséges, szakértők bevonásával – megvizsgálhatja. Ha a gazdasági társaságnál felügyelőbizottság működik, a számviteli törvény szerinti beszámolóról a gazdasági társaság legfőbb szerve csak a felügyelőbizottság írásbeli jelentésének birtokában határozhat.

Ha a felügyelőbizottság megítélése szerint az ügyvezetés tevékenysége jogszabályba, a társasági szerződésbe, illetve a gazdasági társaság legfőbb szervének határozataiba ütközik, vagy egyébként sérti a gazdasági társaság, illetve a tagok (részvényesek) érdekeit, összehívja a gazdasági társaság legfőbb szervének rendkívüli ülését, és javaslatot tesz annak napirendjére.

A felügyelőbizottsági tagok megbízatásának időtartama eltérhet attól az időtartamtól, amelyre vonatkozóan a gazdasági társaság legfőbb szerve a vezető tisztségviselőket megválasztotta. Ha a társasági szerződés alapján a társaság legfőbb szerve a vezető tisztségviselőket határozatlan időre választja, úgy a felügyelőbizottság tagjai is határozatlan időre választhatók.

A munkavállalói képviselet kivételével a gazdasági társaság munkavállalói nem válhatnak a felügyelőbizottság tagjává.

A felügyelőbizottsági tagok – a Ptk. közös károkozásra vonatkozó szabályai szerint – korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a gazdasági társasággal szemben a társaságnak az ellenőrzési kötelezettségük megszegésével okozott károkért, ideértve a számviteli törvény szerinti beszámoló, valamint a kapcsolódó üzleti jelentés összeállításával és nyilvánosságra hozatalával összefüggő ellenőrzési kötelezettség megszegését is.

A zártkörűen működő részvénytársaság alapszabálya, illetve a korlátolt felelősségű társaság társasági szerződése az igazgatóság tagjai, illetve az ügyvezetők megválasztásának, visszahívásának, díjazása megállapításának jogát a felügyelőbizottságra ruházhatja át, továbbá egyes ügydöntő határozatok meghozatalát a felügyelőbizottság előzetes jóváhagyásához kötheti (ügydöntő felügyelőbizottság). Ez esetben az ügyvezetés körében ellátott funkciók tekintetében - a felügyelőbizottság tagjai is vezető tisztségviselőnek minősülnek. Ha a felügyelőbizottság ezen jogkörében eljárva a határozat jóváhagyását megtagadta, a gazdasági társaság igazgatósága, illetve vezető tisztségviselője jogosult a társaság legfőbb szervének összehívására. Ez esetben a legfőbb szerv a felügyelőbizottság határozatát megváltoztathatja.

A fenti ügydöntő határozatok meghozatalával a társaságnak okozott károkért a vezető tisztségviselők és a felügyelőbizottság tagjai a társaság irányában egyetemleges felelősséggel tartoznak a Ptk. közös károkozásra vonatkozó szabályai szerint.

Ha a gazdasági társaság teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóinak létszáma éves átlagban a 200 főt meghaladja, a munkavállalók – az üzemi tanácsnak a társaság ügyvezetésével kötött eltérő megállapodása hiányában – jogosultak részt venni a gazdasági társaság működésének ellenőrzésében. Ebben az esetben a felügyelőbizottság tagjainak egyharmada a munkavállalók képviselőiből áll. Ha a tagok számának egyharmada tört számot eredményez, a felügyelőbizottság tagjainak számát a munkavállalókra kedvezőbb módon kell megállapítani. Ha a nyilvánosan működő részvénytársaság az egységes irányítási rendszer szabályai szerint működik, a munkavállalókat a társaság ügyvezetése ellenőrzésében – az alapszabályban foglaltak szerint – megillető jogok gyakorlásának módjáról az igazgatótanács

202 és az üzemi tanács állapodik meg egymással. Az alapszabály az igazgatótanácsnak a megállapodás megkötésére vonatkozó jogosultságát a cégvezetőre ruházhatja át.

Ha a gazdasági társaság olyan szervezetből jön létre átalakulással, amelynél a felügyelőbizottságban nem volt munkavállalói képviselet, de a törvényi feltételek fennállnak, a társasági szerződésben biztosítani kell, hogy a munkavállalók az átalakulás után a felügyelőbizottság működésében azonnal részt vehessenek.

A felügyelőbizottságban részt vevő munkavállalói küldött – az üzleti titok körén kívül – tájékoztatni köteles az üzemi tanácson keresztül a munkavállalók közösségét a felügyelőbizottság tevékenységéről. A munkavállalói képviselőket a felügyelőbizottságba az üzemi tanács jelöli a munkavállalók sorából, a gazdasági társaságnál működő szakszervezetek véleményének meghallgatása után. A felügyelőbizottságban a munkavállalói küldötteket a többi taggal azonos jogok illetik meg, és azonos kötelezettségek terhelik. Ha a munkavállalói küldöttek véleménye a felügyelőbizottság többségi álláspontjától egyhangúlag eltér, a munkavállalók kisebbségi álláspontját a gazdasági társaság legfőbb szervének ülésén ismertetni kell. A munkavállalói küldöttet megilleti a Munka Törvénykönyve alapján az üzemi tanács tagját megillető munkajogi védelem, de munkaviszonyának megszűnése esetén felügyelőbizottsági tagsága is megszűnik. b) Könyvvizsgáló A gazdasági társaság legfőbb szerve által választott könyvvizsgáló feladata, hogy gondoskodjon a számviteli törvényben meghatározott könyvvizsgálat elvégzéséről, és ennek során mindenekelőtt annak megállapításáról, hogy a gazdasági társaság számviteli törvény szerinti beszámolója megfelel-e a jogszabályoknak, továbbá megbízható és valós képet ad-e a társaság vagyoni és pénzügyi helyzetéről, működésének eredményéről.

A könyvvizsgáló nem nyújthat a gazdasági társaság részére olyan szolgáltatást, amely közérdekvédelmi feladata tárgyilagos és független módon történő ellátását veszélyeztetheti.

Külön törvény határozza meg a társaság könyvvizsgálója által végezhető kiegészítő tevékenységek körét, a szolgáltatásnyújtás feltételeit és korlátait.

Ha a számviteli törvény a gazdasági társaság számára a könyvvizsgálati szolgáltatás igénybevételét kötelezővé teszi, vagy azt a gazdasági társaság társasági szerződése egyébként előírja, a gazdasági társaság legfőbb szerve megválasztja a társaság könyvvizsgálóját és meghatározza a könyvvizsgálóval kötendő szerződés lényeges elemeinek tartalmát. Ezen túl is kötelező a könyvvizsgáló választása, ha azt törvény a köztulajdon védelme érdekében előírja.

A társaság könyvvizsgálójává az választható, aki az erre vonatkozó jogszabály szerint a könyvvizsgálók nyilvántartásában szerepel. Egyebekben a könyvvizsgálóra vonatkozó szakmai képesítési és etikai követelményeket, valamint az összeférhetetlenségi szabályokat külön törvény állapítja meg. Ha a társaság legfőbb szerve jogi személyt választ a társaság könyvvizsgálójává, úgy a jogi személynek ki kell jelölnie azt a tagját, vezető tisztségviselőjét, illetve munkavállalóját, aki a könyvvizsgálat elvégzéséért személyében felelős. A személyében felelős könyvvizsgáló helyettesítésére – tartós távolléte esetére – helyettes könyvvizsgáló is kijelölhető.

Nem lehet könyvvizsgáló a gazdasági társaság alapítója, illetve tagja (részvényese). Nem választható könyvvizsgálóvá a társaság vezető tisztségviselője, felügyelőbizottsági tagja, valamint ezen személyek közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont], élettársa, továbbá a társaság munkavállalója, e jogviszonya, illetve minősége fennállta idején, valamint annak megszűnésétől számított három évig.

A társaság legfőbb szervének a társaság könyvvizsgálóját határozott időre, de legfeljebb öt évre kell megválasztani. A könyvvizsgáló megbízatásának időtartama nem lehet rövidebb, mint az őt megválasztó taggyűléstől (közgyűléstől) az üzleti év számviteli törvény szerinti

203 beszámolóját elfogadó taggyűlésig (közgyűlésig) terjedő azon időszak, amelynek a felülvizsgálatára megválasztották. A társasági könyvvizsgáló visszahívására nem adhatnak alapot a független könyvvizsgálói jelentésben tett megállapítások vagy a társaság számviteli törvény szerinti beszámolójához kapcsolódó könyvvizsgálói záradék megadásának az elutasítása. Külön törvény a társasági könyvvizsgáló újraválasztását kizárhatja.

A könyvvizsgálói megbízás elfogadásának az minősül, ha a könyvvizsgáló megválasztását követő kilencven napon belül megbízási szerződést köt a gazdasági társaság ügyvezetésével.

A határidő eredménytelen elteltével a könyvvizsgáló megválasztása hatálytalanná válik és a legfőbb szervnek másik könyvvizsgálót kell választania.

A könyvvizsgáló feladatának teljesítése érdekében a gazdasági társaság könyveibe betekinthet, a vezető tisztségviselőktől, illetve a társaság munkavállalóitól felvilágosítást kérhet, a társaság pénzforgalmi számláit, ügyfélszámláit, könyvvezetését, szerződéseit megvizsgálhatja.

Ha a gazdasági társaságnál felügyelőbizottság működik, a bizottság kezdeményezheti a társasági könyvvizsgálónak a bizottság ülésén történő meghallgatását. A könyvvizsgáló is kérheti, hogy a felügyelőbizottság az általa javasolt ügyet tűzze napirendjére, illetve, hogy a felügyelőbizottság ülésén tanácskozási joggal részt vehessen.

A gazdasági társaság könyvvizsgálója nem alakíthat ki olyan szakmai együttműködést a társaság ügyvezetésével, amely a könyvvizsgálati feladatok pártatlan elvégzését veszélyeztetheti.

A könyvvizsgáló köteles a gazdasági társaság ügyeivel kapcsolatos üzleti titkot megőrizni.

A gazdasági társaság könyvvizsgálóját a társaság legfőbb szervének a társaság számviteli törvény szerinti beszámolóját tárgyaló ülésére meg kell hívni. A könyvvizsgáló az ülésen köteles részt venni.

Ha a könyvvizsgáló megállapítja, illetve egyébként tudomást szerez arról, hogy a gazdasági társaság vagyonának jelentős csökkenése várható, illetve olyan tényt észlel, amely a vezető tisztségviselők vagy a felügyelőbizottság tagjainak e törvényben meghatározott felelősségét vonja maga után, köteles a gazdasági társaság legfőbb szervének összehívását kezdeményezni. Ha a legfőbb szerv ülésének összehívására nem kerül sor, illetve a jogszabályok által megkívánt döntéseket nem hozza meg, a könyvvizsgáló erről a társaság törvényességi felügyeletét ellátó cégbíróságot értesíti.

f) Társasági határozatok bírósági felülvizsgálata. A kisebbségi jogok védelme és a hitelezővédelem 1. A társasági határozatok bírósági felülvizsgálata, a tag kizárása a társaságból a) A társasági határozatok bírósági felülvizsgálata A gazdasági társaság bármely tagja (részvényese) kérheti a társaság szervei által hozott határozatok bírósági felülvizsgálatát arra hivatkozással, hogy a határozat e törvény vagy más jogszabály rendelkezéseibe, illetve a társasági szerződésbe ütközik. A Gt. szerint a tagokon kívül a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozat bírósági felülvizsgálatát – jogsértésre hivatkozással – a társaság bármely vezető tisztségviselője, illetve a felügyelőbizottság bármely tagja is kezdeményezheti.

A jogsértő társasági határozat bírósági felülvizsgálata iránti pert – a határozatról való tudomásszerzéstől számított harminc napos szubjektív határidőn belül a gazdasági társaság ellen kell megindítani. A per megindításának objektív, jogvesztő határideje a határozat meghozatalától számított kilencvennapos határidő, amelynek elteltével a határozatot akkor sem lehet keresettel megtámadni, ha a perlésre jogosulttal azt nem közölték, illetve arról addig

204 nem szerzett tudomást. A keresetindítás joga érvényesen nem zárható ki, de nem illeti meg azt a személyt, aki – a tévedés, a megtévesztés és a jogellenes fenyegetés eseteit kivéve – a határozat meghozatalához szavazatával hozzájárult. A keresetindításnak a határozat végrehajtására halasztó hatálya nincs, de a bíróság a határozat végrehajtását felfüggesztheti.

A jogsértő határozatot a bíróság hatályon kívül helyezi. A jogsértő társasági határozat felülvizsgálata során hozott bírósági határozat hatálya azokra a tagokra (részvényesekre) is kiterjed, akik nem álltak perben. b) A tag kizárása a társaságból A gazdasági társaság tagját a bíróság a gazdasági társaságnak a tag ellen indított keresete alapján kizárja a társaságból, ha a tagnak a társaságban maradása a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztetné. A Gt. azonban korlátozza a tag kizárásának lehetőségét, így •

nem indítható kizárásra irányuló kereset a részvényes ellen, valamint

•

a tag nem zárható ki a gazdasági társaságból, ha a gazdasági társaságnak csak két tagja van és

• nem zárható ki az a tag, aki legalább a szavazatok háromnegyedével rendelkezik.

Ezen szabályokra azért van szükség, hogy a kizárási per – a későbbiekben ismertetettekre figyelemmel – ne veszélyeztesse a társaság létét, valamint a vagyonegyesítő társaságoknál a törvény azt vélelmezi, hogy a befektetői tag, a részvényes tevékenysége nem veszélyeztetheti oly mértékben a társaság működését, hogy emiatt indokolt lenne őt ezen jogaitól megfosztani.

A perindításról a gazdasági társaság legfőbb szerve háromnegyedes szótöbbséggel határoz. A határozatot írásba kell foglalni. Az érintett tag a perindítás kérdésében nem szavazhat. A keresetet a határozat meghozatalától számított tizenöt napos jogvesztő határidőn belül lehet előterjeszteni. A perindítást elhatározó társasági határozat bírósági felülvizsgálata iránt külön per nem indítható, annak jogsértő voltára azonban a kizárási perben az alperes hivatkozhat.

A bíróság az alperes tagsági jogainak gyakorlását az eljárás jogerős befejezéséig kérelemre felfüggesztheti. A felfüggesztés a tagnak az adózott eredmény felosztása során reá eső részhez való jogát nem érinti. A felfüggesztés ideje alatt keletkezett tartozásokért a tagsági jogaiban felfüggesztett tag korlátlan felelőssége nem áll fenn. A felfüggesztést elrendelő végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, a bíróság azonban az ilyen végzést kérelemre maga is megváltoztathatja. A tagsági jog felfüggesztésének időtartama alatt – ha törvény kivételt nem tesz – a gazdasági társaság a társasági szerződését nem módosíthatja, újabb tag kizárását nem kezdeményezheti, nem dönthet a társaság átalakulásáról, illetve jogutód nélküli megszűnéséről sem.

2. A kisebbségi jogok védelme a gazdasági társaságokban A társasági jognak a tekintetben is szabályozást kell tartalmaznia, hogy miként védhetőek meg a kisebbségi tulajdonosok tagsági jogai. A Gt. e tekintetben differenciált szabályozást tartalmaz és több eszközt biztosít a kisebbségi jogok védelme érdekében. a) Legfőbb szerv összehívásának joga Azok a tagok (részvényesek), akik a szavazatok legalább öt százalékával rendelkeznek, a társaság legfőbb szervének összehívását – az ok és cél megjelölésével – bármikor kérhetik. A társasági szerződés ezt a jogot a szavazatok kisebb hányadát képviselő tagoknak (részvényeseknek) is megadhatja. Ha az ügyvezetés az indítványban foglaltaknak harminc napon belül nem tesz eleget, a gazdasági társaság legfőbb szervének ülését az indítványtevő tagok kérelmére, a kérelem benyújtásától számított harminc napon belül a

205 cégbíróság hívja össze, vagy az ülés összehívására az indítványtevő tagokat jogosítja fel. A kérelemnek helyt adó cégbírósági végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. A cégbíróság a társaság legfőbb szerve ülésének összehívására csak akkor köteles, ha az indítványtevő tagok (részvényesek) a szükséges költségeket megelőlegezik, és biztosítják az ülés megtartásának egyéb feltételeit is. A gazdasági társaság legfőbb szerve dönt arról, hogy a gazdasági társaság legfőbb szerve ülésének összehívásával felmerült költségeket a gazdasági társaság vagy az ülést összehívók viselik. b) Könyvvizsgálói vizsgálat kezdeményezése Ha a gazdasági társaság legfőbb szerve elvetette azt az indítványt, hogy az utolsó, számviteli törvény szerinti beszámolót vagy az utolsó két év ügyvezetésében előfordult valamely eseményt könyvvizsgáló vizsgálja meg, illetve, ha a legfőbb szerv szabályszerűen bejelentett ilyen indítvány kérdésében a határozathozatalt mellőzte, ezt a vizsgálatot a társaságnak a szavazatok legalább öt százalékával rendelkező tagjai (részvényesei) kérelmére a cégbíróság elrendeli. A kérelmet – jogvesztés terhe mellett – a legfőbb szerv ülésének napjától számított harminc napon belül kell előterjeszteni. A kérelemnek helyt adó döntés esetében a könyvvizsgálót a cégbíróság jelöli ki, ennek költségeit a gazdasági társaság köteles előlegezni. A kérelem alapján a cégbíróság a társaság választott könyvvizsgálóját nem jelölheti ki. A gazdasági társaság legfőbb szerve dönt arról, hogy a könyvvizsgáló tevékenységével felmerült költségeket a gazdasági társaság vagy a vizsgálatot indítványozók viselik-e. c) Keresetindítás a társaság tagja, vezető tisztségviselője, felügyelőbizottsági tagja és könyvvizsgálója ellen Ha a gazdasági társaság legfőbb szerve elvetette azt az indítványt, hogy a társaságnak a tagok, a vezető tisztségviselők vagy a felügyelőbizottsági tagok, illetve a társaság választott könyvvizsgálója ellen támasztható követelése érvényesítésre kerüljön, továbbá, ha a társaság legfőbb szerve a szabályszerűen bejelentett ilyen indítvány tárgyában a határozathozatalt mellőzte, a követelést a társaságnak a szavazatok legalább öt százalékával rendelkező tagjai (részvényesei) a legfőbb szerv ülésének napjától számított harminc napon belül - jogvesztés terhe mellett a gazdasági társaság nevében keresettel maguk érvényesíthetik.

3. Hitelezővédelem a társasági jogban A társasági jogban a tagok védelme mellett kiemelkedően fontos – a forgalombiztonság érvényesítése érdekében – a társaság hitelezőinek védelme is. Ez különösen jelentős a tagok korlátolt felelőssége mellett működő gazdasági társaságoknál, de szerepet kaphat a mögöttes tagi felelősségű társaságok esetében is. A Gt. e körben is több eszközt ad a hitelezők kezébe érdekeik védelméhez. a) Visszaélés a korlátolt tagi felelősséggel A korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése esetén nem hivatkozhat korlátolt felelősségére az a tag (részvényes), aki ezzel visszaélt. A korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság azon tagjai (részvényesei), akik korlátolt felelősségükkel, illetve a társaság elkülönült jogi személyiségével a hitelezők rovására visszaéltek, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségeiért. A tagok (részvényesek) felelőssége különösen akkor állapítható meg, ha a társaság vagyonával sajátjukként rendelkeztek, a társasági vagyont saját vagy más személyek javára úgy csökkentették, hogy tudták, illetve az általában elvárható gondosság tanúsítása esetén tudniuk kellett volna, hogy ezáltal a társaság a kötelezettségeit harmadik személyek részére nem lesz képes teljesíteni. Ezen szabályokat – a megfelelő eltérésekkel – alkalmazni kell a betéti társaság kültagjára is. b) A társaság kötelező formaváltása vagy megszűnése

206 Ha a gazdasági társaság a számviteli törvény szerinti beszámolójában foglaltak alapján egymást követő két teljes üzleti évben nem rendelkezik a társasági formájára kötelezően előírt jegyzett tőkének megfelelő összegű saját tőkével és a társaság tagjai (részvényesei) a második év számviteli törvény szerinti beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül a szükséges saját tőke biztosításáról nem gondoskodnak, a gazdasági társaság köteles e határidő lejártát követő hatvan napon belül elhatározni más gazdasági társasággá való átalakulását, vagy rendelkeznie kell jogutód nélküli megszűnéséről. Az átalakulás során olyan társasági formát kell választani, amely esetében a törvény a jegyzett tőke legkisebb összegét nem határozza meg, vagy az olyan mértékű, amelynek a gazdasági társaság az átalakulással eleget tud tenni. A korlátolt felelősségű társaság törzstőkéjének és a részvénytársaság alaptőkéjének veszteség folytán való csökkenése jogkövetkezményeire törvény eltérő szabályokat állapíthat meg.

g) Befolyásszerzés a gazdasági társaságokban 1. Minősített többséggel járó befolyás a) Minősített többséget biztosító befolyás szerzése Ha a korlátolt felelősségű társaságban vagy a zártkörűen működő részvénytársaságban (a továbbiakban: ellenőrzött társaság) annak tagja (részvényese) az alapítást követően minősített többséget biztosító befolyást szerez, a befolyásszerző (a továbbiakban: minősített befolyásszerző) köteles azt a befolyás létrejöttét követő tizenöt napon belül a cégbíróságnak elektronikus úton bejelenteni. A bejelentési kötelezettség késedelmes teljesítése vagy elmulasztása esetén a cégbíróság a minősített befolyásszerzővel vagy annak vezető tisztségviselőjével szemben a Ctv. szerinti törvényességi felügyeleti intézkedéseket alkalmazhatja.

Minősített többséget biztosító befolyásnak számít, ha a minősített befolyásszerző az ellenőrzött társaságban – közvetlenül vagy közvetve – a szavazatok legalább hetvenöt százalékával rendelkezik. b) Kisebbségi tulajdonos jogainak védelme minősített befolyásszerzés esetén A minősített többségű befolyás közzétételétől számított hatvannapos jogvesztő határidőn belül az ellenőrzött társaság bármely tagja (részvényese) kérheti, hogy a minősített befolyásszerző az üzletrészét (részvényét) vegye meg tőle. A minősített befolyásszerző vételi kötelezettségének az üzletrésznek (részvénynek) a kérelem benyújtásának időpontjában fennálló piaci értékén, de legalább a gazdasági társaság saját tőkéjéből az üzletrészre (részvényre) jutó résznek megfelelő értékén kell hogy eleget tegyen. E rendelkezéseket nem kell alkalmazni, ha azt a tagok (részvényesek) a társasági szerződésben kizárták. A társasági szerződés e rendelkezésének elfogadásához a tagok (részvényesek) egyhangú határozata szükséges. c) Minősített befolyással rendelkező tartósan hátrányos üzletpolitikája esetén alkalmazandó szabályok (hitelezővédelem) Ha a minősített befolyásszerző az ellenőrzött társaság vonatkozásában tartósan hátrányos üzletpolitikát folytat és ezáltal az ellenőrzött társaság kötelezettségeinek teljesítését jelentősen veszélyezteti, az ellenőrzött társaság bármely hitelezőjének kérelmére a cégbíróság a minősített befolyásszerzőt biztosíték adására kötelezheti, illetve vele szemben a Ctv. szerinti törvényességi felügyeleti intézkedéseket alkalmazhatja.

Ha az ellenőrzött társaság felszámolásra kerül, a minősített befolyásszerző korlátlan felelősséggel tartozik a társaság minden olyan kötelezettségéért, amelynek kielégítését a felszámolási eljárás során az adós ellenőrzött társaság vagyona nem fedezi, ha hitelezőinek a felszámolási eljárás során benyújtott keresete alapján a bíróság - az adós társaság felé

207 érvényesített tartósan hátrányos üzletpolitikájára figyelemmel - megállapítja a minősített befolyásszerző korlátlan és teljes felelősségét.

2. Az elismert vállalatcsoport A modern gazdasági viszonyok között a nagyobb üzleti csoportok nem egy társaság keretében, hanem egy több társaságból álló rendszeren keresztül végzik tevékenységüket. Erre a fejleményre a Gt.-nek is figyelemmel kellett lennie, ezért a „leányvállalati” struktúrákra nézve is külön szabályozást alakított ki: ez az elismert vállalatcsoport.

Ilyen elismert vállalatcsoport például a Magyar Államvasutak Zrt., ahol a MÁV Zrt. irányító „holdingtársaságként” működteti a MÁV START Zrt.-t (amely a személyszállításért felel), a MÁV-TRAKCIÓ Zrt.-t, amely a vonatok vontatásáért (azaz a mozdonyok működtetéséért felel), a MÁV ZRt.-t, amely a vasúti pályák fenntartásáért felel, valamint az egyéb, kapcsolódó és kiszolgáló feladatokat ellátó társaságokat (ilyen például a MÁV Informatika Zrt.). (A teherszállításért a MÁV-CARGO Zrt. felel, ezt azonban 2007ben a MÁV ZRt. eladta az Österreichische Bundesbahn /ÖBB/ AG-nak.) a) Az elismert vállalatcsoport létrejötte. Az uralmi szerződés A számviteli törvényben foglaltak szerint összevont (konszolidált) éves beszámoló készítésére köteles gazdasági társaság (uralkodó tag) és az a részvénytársaság, illetve korlátolt felelősségű társaság, amely felett az uralkodó tag a számviteli törvény alapján meghatározó befolyással rendelkezik (ellenőrzött társaság), egységes üzleti céljaik megvalósítására uralmi szerződés kötése útján elismert vállalatcsoportként történő működésükről határozhatnak. Az elismert vállalatcsoporthoz tartozó ellenőrzött társaságok önállóságának korlátozására e törvény és az uralmi szerződésben foglaltak szerint, a vállalatcsoport egésze céljainak teljesítéséhez szükséges módon és mértékben kerülhet sor. Az uralmi szerződésben gondoskodni kell a vállalatcsoporthoz tartozó ellenőrzött társaságok tagjai (részvényesei), valamint hitelezői jogainak a védelméről. Az elismert vállalatcsoportként való működés tényének a cégjegyzékbe való bejegyzése nem hoz létre az abban részt vevő gazdasági társaságoktól elkülönült jogalanyt.

Az elismert vállalatcsoport létrehozásának az előkészítéséről és az uralmi szerződés tervezetének tartalmáról – ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik – a gazdasági társaságok legfőbb szerve határoz egyszerű többséggel. Az uralkodó tag – az elismert vállalatcsoport előkészítésében részt vevő gazdasági társaságok erre vonatkozó döntését követő nyolc napon belül – köteles a Cégközlöny két egymást követő számában közleményt közzétenni.

Az elismert vállalatcsoport előkészítésében részt vevő gazdasági társaságok legfőbb szerve a szavazatok legalább háromnegyedes többségével határoz az uralmi szerződés tervezetének jóváhagyásáról. b) Az uralkodó tag jogai Az elismert vállalatcsoport uralkodó tagja, illetve annak ügyvezetése – az uralmi szerződésben meghatározottak szerint – az ellenőrzött társaság ügyvezetését utasíthatja, az ellenőrzött társaság működésére vonatkozó kötelező határozatot hozhat. Ez esetben az ellenőrzött társaság legfőbb szervének hatáskörét és működését illetően nem alkalmazhatók e törvénynek a taggyűlés (közgyűlés) kizárólagos hatáskörét megállapító rendelkezései, valamint az uralkodó tagnak a felelőssége nem állapítható meg, ha eljárása megfelelt az uralmi szerződésben foglaltaknak.

Ha az elismert vállalatcsoport uralmi szerződése előírja, a gazdasági társaság legfőbb szervét megillető hatáskörök közül továbbá az ellenőrzött társaság vezető tisztségviselőinek,

208 felügyelőbizottsági tagjainak kinevezésére, visszahívására és díjazásuk megállapítására az elismert vállalatcsoport uralkodó tagja jogosult. Az uralmi szerződés azt is előírhatja, hogy az ellenőrzött társaság cégvezetőjévé az uralkodó tag munkavállalója is kinevezhető, ebben az esetben a kinevezésről az uralkodó tag legfőbb szerve határoz.

Az elismert vállalatcsoporthoz tartozó uralkodó tag vezető tisztségviselője, felügyelőbizottsági tagja az ellenőrzött társaságnál is vezető tisztségviselővé, felügyelőbizottsági taggá választható. c) Az ellenőrzött társaság kötelezettségei Az ellenőrzött társaság vezető tisztségviselője a gazdasági társaság ügyvezetését – az uralmi szerződésben foglaltaknak megfelelően – az elismert vállalatcsoport egésze üzleti érdekének az elsődlegessége alapján köteles ellátni. A vezető tisztségviselő mentesül a felelősségének megállapítására vonatkozó rendelkezések alkalmazása alól, ha tevékenysége megfelel a jogszabályoknak és az uralmi szerződésben foglaltaknak.

Az ellenőrzött társaság ügyvezetése – ha a társasági szerződés nem írja elő a tagok (részvényesek) rövidebb időközönként történő tájékoztatását – legalább évente köteles a gazdasági társaság legfőbb szervének ülésén beszámolni az uralmi szerződésben foglaltak teljesítéséről. c) Kisebbségi és hitelezői jogok védelme az ellenőrzött társaságban Az ellenőrzött társaságnak a szavazatok legalább öt százalékával rendelkező tagjai (részvényesei), valamint azok a hitelezői, akiknek az ellenőrzött társasággal szembeni le nem járt követeléseinek értéke eléri a jegyzett tőke tíz százalékát, kérhetik, hogy az uralkodó tag ügyvezetése adjon részükre tájékoztatást az uralmi szerződésben foglaltak végrehajtásáról.

Az elismert vállalatcsoporthoz tartozó ellenőrzött társaság tagját (részvényesét) megilletik az uralmi szerződésben foglaltak szerinti jogok, illetve juttatások.

Az ellenőrzött társaságnak a szavazatok legalább öt százalékával rendelkező tagjai (részvényesei), valamint az ellenőrzött társaság vezető tisztségviselői kezdeményezhetik az uralkodó tag legfőbb szerve ülésének az összehívását, ha az uralmi szerződésben foglaltak lényeges vagy ismételt megsértését észlelik. Ha az uralkodó tag ügyvezetése a kérelemnek tizenöt napon belül nem tesz eleget, az indítványtevők kérelmére az uralkodó tag legfőbb szervének ülését a cégbíróság hívja össze, vagy az ülés összehívására az indítványtevőket jogosítja fel az erre vonatkozó kérelem benyújtásától számított nyolc napon belül. Az ülés költségeinek megelőlegezéséről az uralkodó tag köteles gondoskodni.

Az ellenőrzött társaságnak a szavazatok a fentiek szerinti kisebbségi részesedéssel rendelkező tagjai (részvényesei), valamint azok a hitelezői, akiknek az ellenőrzött társasággal szembeni le nem járt követeléseinek értéke eléri a jegyzett tőke tíz százalékát, szakértő kirendelését kérhetik a cégbíróságtól annak megállapítása végett, hogy az uralkodó tag megsérti az e törvényben vagy az uralmi szerződésben foglaltakat. A cégbíróság az uralmi szerződésben foglaltak megsértése esetén az ellenőrzött társaság tagjának (részvényesének), vezető tisztségviselőjének, továbbá hitelezőjének az indítványára •

felhívja az elismert vállalatcsoport uralkodó tagját az uralmi szerződésben vállalt kötelezettségének a teljesítésére;

•

a Ctv. szerinti törvényességi felügyeleti intézkedést alkalmaz;

• eltiltja a vállalatcsoportot az elismert vállalatcsoportként való további működéstől. d) Az elismert vállalatcsoport megszűnése A vállalatcsoport nem működhet tovább elismert vállalatcsoportként, ha •

az uralmi szerződésben meghatározott idő letelt, illetve feltétel bekövetkezett;

209 •

a vállalatcsoportban részt vevő valamennyi gazdasági társaság legfőbb szerve a szavazatok legalább háromnegyedes többségével így határoznak;

•

a cégbíróság ezt törvényességi felügyeleti eljárása során a elrendeli;

a vállalatcsoportban részt vevő uralkodó tag a számviteli törvény rendelkezései alapján már nem készít összevont (konszolidált) éves beszámolót.

Az uralkodó tag az elismert vállalatcsoportként való működés idején vállalt kötelezettségeinek teljesítéséért a vállalatcsoport megszűnését követően is helytállni tartozik.

4. A tényleges vállalatcsoport Uralmi szerződés és elismert vállalatcsoportként való bejegyzés hiányában is alkalmazhatóak az elismert vállalatcsoportra vonatkozó rendelkezések, ha az uralkodó tag és az ellenőrzött társaság (társaságok) közötti tartós, már legalább három éven keresztül, megszakítás nélkül fennálló együttműködés során a vállalatcsoporthoz tartozó gazdasági társaságok egységes üzleti koncepció alapján folytatják tevékenységüket, és tényleges magatartásuk biztosítja a vállalatcsoportként való működésből származó előnyök és hátrányok kiszámítható és kiegyenlített megosztását.

Kétség esetén az uralkodó tagot terheli annak bizonyítása, hogy a fenti feltételek a vállalatcsoporthoz tartozó gazdasági társaságok vonatkozásában teljesültek, valamint hogy az uralkodó tag és az ellenőrzött társaság (társaságok) közötti együttműködés során jogszerűen kerültek alkalmazásra.

A vállalatcsoport uralkodó tagja a tartósan hátrányos üzletpolitika érvényesítése esetére előírt szabályok szerint felel az irányítási jogok törvénybe ütköző alkalmazása esetén.

A bíróság az uralkodó tag, valamint a jogi érdekét valószínűsítő más személy kérelmére megállapíthatja, hogy az uralkodó tag és az ellenőrzött társaság (társaságok) közötti tényleges együttműködés megfelelt a fenti követelményeknek. A bíróság ilyen tartalmú határozata kizárja, hogy az ellenőrzött társaságnak a bíróság által vizsgált időszak alatt vagy ezen időszak során felmerült okból utóbb bekövetkező fizetésképtelenné válásával összefüggésben az uralkodó tag korlátlan felelőssége az ellenőrzött társaság ki nem elégített tartozásaiért tartósan hátrányos üzletpolitika érvényesítésére történő hivatkozással - megállapításra kerüljön. Ha a bíróság határozatának jogerőre emelkedésétől számított kilencven napon belül az uralkodó tag és az ellenőrzött társaság (társaságok) a határozatban foglalt tartalommal uralmi szerződést fogadnak el, a cégbíróság az elismert vállalatcsoportként való működés tényét a cégnyilvántartásba bejegyzi.

•

a. A gazdasági társaságok megszűnése A gazdasági társaságok megszűnése kétféleképpen történhet meg: egyetemes jogutódlással vagy jogutódlás nélkül.

1. Jogutóddal való megszűnés Jogutódlással szűnik meg a társaság társaságiforma-váltás, egyesülés és szétválás (együtt: átalakulás) esetén.

Mivel ebben az esetben az egyik társaság megszűnik, de közben egy másik keletkezik, ezért a jogutódlással való megszűnés eseteivel már korábban foglalkoztam, ezért e körben arról nem szólok.

2. A jogutód nélküli megszűnés A jogutód nélküli megszűnés azt jelenti, hogy a gazdasági társaság elveszti jogalanyiságát, s ezzel együtt azok a jogviszonyok is megszűnnek, amelyeknek a társaság alanya volt, vagy nem szűnnek meg, akkor nem általános, hanem egyedi jogutódlásra

210 kerül sor: vagyis nincs olyan jogalany, amelyik a megszűnő társaság jogait és kötelezettségeit átvenné a megszűnés pillanatában.

A következőkben a társaságok jogutód nélküli megszűnésének okait tekintjük át. a) A társasági szerződésben meghatározott időtartam letelte A Gt. megengedi, hogy a gazdasági társaságokat határozott időre is létre lehessen hozni.

Ebben az esetben a társaság megszűnhet – egyéb okból – a határozott idő letelte előtt is, de a határozott idő lejártát megszüntető oknak kell tekinteni. Ez nem azt jelenti, hogy a határozott idő elteltével a törvény erejénél fogva megszűnik a társaság, ugyanis ekkor is kötelező a végelszámolási eljárás lefolytatása, amelynek lezárásával – a cégjegyzőkből történő törléssel – szűnik meg a gazdasági társaság. b) A társasági szerződésben meghatározott feltétel bekövetkezte A Gt. szerint a tagok kiköthetnek olyan feltételt is, amelynek bekövetkeztéhez a társaság megszűnésének jogkövetkezményét kívánják fűzni. Ez is megszüntető oknak minősül, s ilyenkor is végelszámolási eljárást kell lefolytatni. c) A legfőbb szerv döntése a társaság jogutód nélküli megszüntetéséről A társulási szabadság alkotmányos alapjogából fakad, hogy a társasági jog megadja a tagoknak azt a jogot, hogy ha már nincs szükségük a társaságra, akkor megszüntessék azt, még akkor is, ha ezzel hátrányt okoznak másoknak (például a megszűnő társaság elbocsátásra „ítélt” dolgozóinak).

E kérdésben a döntést a társaság legfőbb szerve hozza. Közkereseti és betéti társaság esetén a döntés meghozatalához egyhangú szavazás, korlátolt felelősségű társaságnál és részvénytársaságnál a tagok legalább háromnegyedének egyetértése szükséges.

Ezen döntés alapján a társaság kezdeményezi a végelszámolási eljárás megindítását, amelynek befejeződésével szűnik meg a társaság jogalanyisága. d) A tagok száma egy főre csökken A korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság kivételével, amelyek egyszemélyes társaságként is működhetnek, azaz a közkereseti és betéti társaságok körében megszűnik a társaság, ha tagjainak száma egy főre csökken. Ilyenkor úgynevezett kényszer-végelszámolási eljárást kell lefolytatni. e) A cégtörvényben meghatározott egyéb okok A cégbíróság a gazdasági társaságok törvényességi felügyelete során hozhat olyan intézkedést, amellyel a társaságot megszűntnek nyilvánítja, illetve az ismeretlen székhelyű céget az erre irányuló különleges felügyeleti eljárás keretében megszüntetheti. f) A betéti társaság beltag nélkül marad A betéti társaság – későbbiekben részletesen ismertetendő struktúrájára figyelemmel – megszűnik abban az esetben is, ha bár egynél több tagja van, de nincs korlátlan mögöttes felelősségű beltagja, vagy korlátolt felelősséggel rendelkező kültagja. g) Felszámolás Megszűnik a gazdasági társaság akkor is, ha fizetésképtelenség miatt felszámolják.

A gazdasági társaságok jogutód nélküli megszűnésének okait a következő táblázatban foglalhatjuk össze:

211

A jogutód nélküli megszűnési okok és az ehhez kapcsolódó megszűnési eljárások Megszűnési okok

Megszűnési eljárás

A társasági szerződésben meghatározott időtartam eltelte

Végelszámolás

A társasági szerződésben meghatározott megszűnési feltétel Végelszámolás bekövetkezte A társaság legfőbb szerve elhatározza a társaság jogutód nélküli Végelszámolás megszűnését A társaság tagjainak száma egy főre csökken, kivéve, ha a Gt. Kényszer-végelszámolás másként rendelkezik A cégbíróság a Ctv.- A társaság megszűntnek nyilvánítása ben meghatározott okok miatt Az ismeretlen székhelyű cég tagjai felhívás megszünteti ellenére nem állítják helyre a törvényes működést Jogszabályban meghatározott további okok

A társaság fizetésképtelensége

Kényszer-végelszámolás vagy felszámolási eljárás Ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárás vagy felszámolási eljárás Felszámolás

A betéti társaság összes beltagja vagy Kényszer-végelszámolás kültagja társasági viszonyának megszűnése

3. A gazdasági társaságok megszűnéséhez vezető eljárások a) A felszámolási eljárás A felszámolási eljárás a gazdasági társaság, mint adós fizetésképtelensége esetén lefolytatandó eljárás, amelynek célja a gazdasági társaság jogutód nélküli megszüntetése és vagyonának meghatározott sorrend szerinti felosztása a hitelezők között. A felszámolási eljárás részletes szabályait a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) tartalmazza.

A felszámolási eljárás olyan bírósági nemperes eljárás, amelyre a gazdasági társaságnak az eljárás lefolytatására irányuló kérelem benyújtásának napján bejegyzett székhelye szerinti megyei (fővárosi) bíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel.

A felszámolási eljárás az adós, a hitelező vagy a végelszámoló kérelmére, továbbá a cégbíróság vagy a büntetőügyben eljáró bíróság értesítése alapján folytatható le. Az eljárás megindítását a bíróság rendeli el a társaság fizetésképtelensége esetén. A fizetésképtelenségről akkor beszélünk, ha •

az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 15 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólítására sem teljesítette, vagy

•

az adós a jogerős bírósági határozatban megállapított teljesítési határidőn belül tartozását nem egyenlítette ki, vagy

•

az adóssal szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt, vagy

•

az adós a fizetési kötelezettségét a csődeljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette, vagy

•

a korábbi csődeljárást megszüntette, vagy

•

az adós, illetve a végelszámoló által indított eljárásban az adós tartozásai meghaladják a vagyonát, illetőleg az adós a tartozását (tartozásait) az

212 esedékességkor nem tudta vagy előreláthatóan nem tudja kielégíteni, és az adós gazdálkodó szervezet tagjai (tulajdonosai) felhívás ellenére sem nyilatkoznak arról, hogy kötelezettséget vállalnak a tartozások esedékességkor történő kifizetéséhez szükséges források biztosítására.

A bíróság a felszámolás elrendelésével egyidejűleg kirendel egy felszámolót az e tevékenységre jogosult, a felszámolók névjegyzékében szereplő szervezetek vagy személyek közül, aki a társaság eddigi képviselői helyett a vagyoni viszonyokban a társaság képviselőjévé válik, a társaság vagyonát érintő nyilatkozatokat csak ő tehet. Vagyis a törvény rendelkezése értelmében a társaság vagyona feletti rendelkezés kikerül a tagok által választott vezető tisztségviselők köréből. A felszámolás elrendelésével bekövetkező másik jelentős változás az, hogy az azt elrendelő jogerős végzés közzétételének napján a gazdasági társaság valamennyi tartozása lejárttá (esedékessé) válik, függetlenül attól, hogy a jogviszony tartalma szerint az esedékesség mikor következett volna be. A felszámolási eljárás megindulása után az egyes hitelezők külön-külön nem érvényesíthetik követelésüket a társasággal szemben, hanem a felszámolás kezdő időpontjától kezdve a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. A fenti igények bejelentésére a Cstv. 40 napos határidőt határoz meg. A felszámolási eljárás megindulásával a folyamatban levő végrehajtási eljárásokat meg kell szüntetni.

A felszámolás elrendeléséről szóló végzés jogerős közzétételétől számított 40 napos határidőn túl, de 1 éven belül benyújtott igények kielégítésére már csak a többi, határidőben bejelentett igényt követően kerülhet sor. A felszámolás kezdő időpontjától számított 1 éven túl már nem lehet hitelezői igényt bejelenteni. Így például ha egy alapítvány videokazettákat vásárolt egy olyan cégtől, amelynek felszámolási eljárása megindult, és egy megrendelésére – bár a vételárat kielégítette – nem kapta meg a videokazettákat, s közben a cég ellen felszámolási eljárás indult, akkor ezen követelését 40 napon belül be kell jelentenie. Ha ezt elmulasztja, akkor még egy éven belül bejelentheti, de ilyenkor – mivel a legtöbb hitelező előtte áll az igényérvényesítési sorban – nagy valószínűséggel nem jut hozzá a követeléséhez. Ha az egyéves határidőt is elmulasztja, akkor követelését nem érvényesítheti.

A felszámolás kezdő időpontjától a gazdasági társaság megjelölése során a „felszámolás alatt (f. a.)” toldatot fel kell tüntetni.

A felszámoló feladata, hogy a társaságnak a felszámolási eljárás megindulásakor meglevő vagyonát felmérje, ezt a vagyont a hitelezők érdekében a szükséges működtesse, megőrizze, végső soron azonban értékesítse azt a piacon elérhető legmagasabb áron. Ehhez kapcsolódóan a Cstv. rögzíti, hogy az adós ingatlanán és egyéb vagyontárgyain fennálló elidegenítési és terhelési tilalom a felszámolás kezdő időpontjában, a visszavásárlási és vételi jog, valamint a zálogjog a vagyontárgy értékesítésével megszűnik.

A vagyontárgyak értékesítése mellett a felszámoló feladata az is, hogy a társaság követeléseit behajtsa, igényeit érvényesítse. Ha a felszámoló azt tapasztalja, hogy a társaság a törvényben meghatározott időtartamokon belül olyan szerződéseket kötött, illetve olyan jognyilatkozatokat tett, amelyek hitelezők kijátszását, a társaság vagyonának ingyenes vagy feltűnően alacsony ellenszolgáltatásért történő átruházását, illetve valamely hitelezőnek a többiek rovására történő előnyben részesítését célozta, a szerződést vagy a nyilatkozatot megtámadhatja. A felszámoló jogosult a társaság által kötött szerződéseket azonnali hatállyal felmondani, vagy ha a felek egyike sem teljesített még szolgáltatást, a szerződéstől a felszámoló elállhat.

213 A vagyontárgyak értékesítéséből és a követelések behajtásából, igények érvényesítéséből befolyt pénzeszközökből a felszámoló a hitelezői igényeket elégíti ki a legnagyobb mértékben. Ha a források nem elegendőek, akkor a hitelezők az alábbi sorrend szerint tarthatnak igényt követeléseik megtérítésére: •

a felszámolás költségei, amelyek a következők: o az adóst terhelő munkabér és egyéb bérjellegű juttatások – ideértve a munkaviszony megszűnésekor járó végkielégítést, valamint a kollektív szerződésben, illetve a munkaszerződésben meghatározott juttatásokat is, továbbá ha a felszámolás kezdő időpontját megelőzően esedékessé vált munkabért és egyéb bérjellegű juttatásokat a felszámolás kezdő időpontja után fizették ki, az ezeket terhelő adó- és járulékfizetési kötelezettség is (ideértve az egészségügyi hozzájárulást, illetve a magánnyugdíj-pénztári tagdíjat is); o a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével, továbbá vagyonának megőrzésével kapcsolatos költségek, ideértve a környezeti károsodások és terhek rendezésének költségeit, továbbá a polgári jogi jogviszonnyal összefüggésben felmerült kiadásokat, valamint az adósnak azokat a hiteltartozásait, adó- és járulékfizetési (ideértve az egészségügyi hozzájárulást, illetve a magánnyugdíj-pénztári tagdíjat is), kártérítési kötelezettségeit, amelyek a felszámolási eljárás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből keletkeztek, kivéve a nyereségből fizetendő adókat; o a vagyon értékesítésével és a követelések érvényesítésével kapcsolatos igazolt költségek; o az adóst terhelő, a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből kapott támogatás; o a felszámolással kapcsolatos bírósági eljárás során felmerült, a gazdálkodó szervezetet terhelő költségek; o az adós iratanyagának rendezésével, elhelyezésével és őrzésével kapcsolatos költségek; o a felszámoló díja; o a vagyonfelügyelő (ideiglenes vagyonfelügyelő) ki nem fizetett és a kezesektől meg nem térült költségei és díja, ha a felszámolási eljárást csődeljárás előzte meg;

•

a felszámolás kezdő időpontja előtt vagyont terhelő zálogjoggal biztosított követelések a zálogtárgy értékének erejéig, figyelembe véve a már kifizetett összeget is; ha a vagyont több zálogjog terheli, akkor a kielégítés sorrendjére a Ptk. szabályai az irányadók,

•

a gazdálkodó szervezetet terhelő tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék, bányászati keresetkiegészítés, továbbá a mezőgazdasági szövetkezet tagja részére a háztáji föld vagy termény helyett adott pénzbeli juttatás, amely a jogosultat élete végéig megilleti,

•

a kötvényen alapuló követelések kivételével, magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő más követelése (így különösen a hibás teljesítésből, a kártérítésből eredő követelések, a szakmában szokásos várható szavatossági vagy jótállási kötelezettségek felszámoló által számszerűsített összegét is ideértve), a kis- és mikrovállalkozás, valamint a mezőgazdasági őstermelő követelése,

214 •

a társadalombiztosítási tartozások és a magán-nyugdíjpénztári tagdíj tartozások, az adók – kivéve a munkabért terhelő adótartozásokat – és adók módjára behajtható köztartozások, a visszafizetendő állami támogatások, valamint a víz- és csatornadíjak,

•

egyéb követelések,

•

a keletkezés idejétől és jogcímétől függetlenül a késedelmi kamat és késedelmi pótlék, továbbá a pótlék és bírság jellegű tartozás,

azok a követelések (ide nem értve a kötelező minimálbér kétszeresét el nem érő, hathavi átlagkeresetet meg nem haladó munkabér- és bérjellegű követeléseket, amelyek jogosultja o a gazdálkodó szervezet legalább többségi befolyással rendelkező tagja (részvényese), o a gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője, o a vezető állású munkavállaló, o ezen személyek közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont], élettársa, o az adós többségi befolyása [Ptk. 685/B. §] alatt álló gazdálkodó szervezet, o az adós ingyenes szerződései alapján kedvezményezett szervezet (személy).

A hitelezői igények kielégítésére fel nem használt vagyont a társaság tagjai között kell felosztani, az egyes társasági típusra meghatározott szabályok szerint. Ha a közhasznú szervezetnek minősülő nonprofit gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik, úgy a tartozások kiegyenlítése után a társaság tagjai (részvényesei) részére csak a megszűnéskori saját tőke összege adható ki, legfeljebb a tagok (részvényesek) vagyoni hányadának teljesítéskori értéke erejéig. Az ezt meghaladó vagyont a cégbíróság a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) rendelkezései szerint fordítja közcélokra. Ilyen rendelkezés hiányában a cégbíróság a megmaradt vagyont a megszűnő nonprofit gazdasági társaság közhasznú tevékenységével azonos vagy ahhoz hasonló közérdekű célra fordítja.

Ha a társaság felszámolási eljárásba bevont vagyona nem elegendő a hitelezői követelések kielégítésére, akkor a hitelezők a közkereseti társaság tagjai, illetve a betéti társaság beltagjai ellen fordulhatnak igényeik kielégítése érdekében. Ha a tag (részvényes) felelőssége a gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság fennállása alatt korlátozott volt, a tag (részvényes) felelőssége a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonból a tagnak (részvényesnek) jutó rész erejéig áll fenn a megszűnt társaságot terhelő kötelezettségekért. b) A végelszámolási eljárás A végelszámolás a nem fizetésképtelen gazdasági társaságok általános megszüntetési eljárása, amelynek részletes szabályait a Ctv. tartalmazza. Mivel a fizetésképtelenségből eredő veszélyek a végelszámolás során nem fenyegetnek, ezért a törvényi szabályozás sokkal rugalmasabb.

Az eljárás célja, hogy a jogutód nélkül megszűnő gazdasági társaság vagyoni viszonyait rendezett módon lezárják, a társaság hitelezőinek követeléseit teljes mértékben kielégítsék, s a megmaradó vagyont felosszák a tagok között.

A végelszámolás megindításáról nem feltétlenül a bíróságnak kell döntenie. Ilyen döntést hozhatnak a társaság tagjai is, amikor a nem fizetésképtelen társaság legfőbb szerve a törvényben meghatározott többséggel szavaz a társaság jogutód nélküli megszüntetéséről. Ezt azonban szintén be kell jelenteni a cégbíróságnak, s az ilyenkor is végzést hoz, amelyet a •

215 Cégközlönyben közzé kell tenni. A végelszámolásra sor kerülhet a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárása során hozott döntéssel.

A végelszámolási eljárásban nem szükségszerű, hogy a társaság vagyona feletti rendelkezést egy kívülálló vegye át. A Ctv. szerint a cég legfőbb szerve a határozatában megállapítja a végelszámolás kezdő időpontját és megválasztja a végelszámolót, illetve rendelkezik a cég vagyoni részesedésével működő jogalanyok, valamint a részvételével működő alapítvány vagy társadalmi szervezet sorsáról is. A végelszámolás kezdő időpontjában a cég vezető tisztségviselőjének megbízatása megszűnik. A végelszámolás kezdő időpontjától a cég önálló képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselőjének a végelszámoló minősül. Végelszámolóvá a cég bárkit megválaszthat, aki megfelel a vezető tisztségviselőkkel szemben támasztott követelményeknek, s aki a megbízást elfogadja. Ha a végelszámoló nem természetes személy, a Cstv.-ben előírt összeférhetetlenségi és alkalmassági feltételeknek a szervezetnek.

Ha a végelszámolást a bíróság rendeli el, akkor a végelszámolót is ő rendeli ki, de még ebben az esetben is megengedett, hogy kivételesen a vezető tisztségviselő legyen a végelszámoló.

A végelszámoló a végelszámolás során a cég vagyoni helyzetét felméri, követeléseit behajtja, tartozásait kiegyenlíti, jogait érvényesíti és kötelezettségeit teljesíti, vagyoni eszközeit pedig szükség esetén értékesíti. A hitelezők kielégítése után fennmaradó vagyont a cég tagjai (részvényesei) között pénzben vagy természetben felosztja és a cég működését megszünteti. A végelszámoló a végelszámolás alatt gondoskodik a cég vagyonának megóvásáról, az értékesítésre nem kerülő vagyon megőrzéséről. A végelszámoló az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható fokozott gondossággal, a végelszámolás alatt álló cég, valamint a hitelezők érdekeinek szem előtt tartásával köteles eljárni. A kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel.

A hitelezői igények számbavétele a végelszámolás közzététele után hitelezői igénybejelentés alapján történik, amire a közzétételt követő 40 napon belül van lehetőség.

Ellentétben azonban a felszámolási eljárással, a határidőben történő bejelentés elmaradása nem jár a követelés megszűnésével, az igénybejelentést tehát később is meg lehet tenni, s a társaság köteles ezen igényeket is kielégíteni. Viszont a zárómérleg és a vagyonfelosztási határozat után bejelentett igényeket már csak a megszűnt társaság tartozásaiért való helytállás szabályai szerint lehet érvényesíteni.

Amennyiben a végelszámolási eljárás során az derülne ki, hogy a társaság vagyona mégsem elegendő a hitelezői igények kielégítésére, akkor a végelszámolás nem folytatható tovább, hanem a végelszámolónak felszámolási eljárást kell kezdeményeznie az illetékes bíróságnál.

Ha megtörtént a hitelezői követelések maradéktalan kielégítése, a megmaradó vagyont a végelszámoló pénzben vagy természetben felosztja a társaság tagjai között. A vagyonfelosztás a végelszámoló által készített terv alapján, a társaság legfőbb szervének döntése alapján történik. A társaságnak a cégjegyzékből való törlését a végelszámolónak kell kérnie a cégbíróságtól. A vagyon tényleges felosztására csak a cég törlése után kerülhet sor.

A társaság által elhatározott végelszámolás nem visszafordíthatatlan folyamat. A cég törlése iránti kérelem benyújtásáig a társaság legfőbb szerve elhatározhatja a végelszámolás megszüntetését és a cég működésének továbbfolytatását. c) Az ismeretlen székhelyű cég megszüntetése iránti eljárás Ez az eljárás az ún. fantomcégek megszüntetésére, a cégnyilvántartásából való törlésére irányul a forgalom biztonságának garantálása érdekében. Ennek megfelelően, ha a cégbíróság tudomást szerez arról, hogy a cég a székhelyén, illetve telephelyén, fióktelepén sem található,

216 és a cég képviseletére jogosult személyek lakóhelye is ismeretlen vagy ismeretlennek minősül, mivel a cég képviseletére jogosult személy lakóhelye külföldön van és nincs a cégjegyzékbe bejegyzett kézbesítési megbízottja (a továbbiakban: ismeretlen székhelyű cég), a cégbíróság a Cégközlönyben közzétett hirdetményben felhívja a cég tagjait (részvényeseit), hogy a cég törvényes működéséhez szükséges intézkedéseket hatvan napon belül tegyék meg.

A törvényes működés helyreállítása érdekében a tagok (részvényesek) a cég legfőbb szervének összehívására is jogosultak. A cégbíróság a fenti végzésének közzétételével egyidejűleg a cég 50 százalékot meghaladó szavazati joggal rendelkező tagját (részvényesét) közvetlenül is, illetve kézbesítési megbízottja útján felhívja a törvényes működés helyreállítására. A külön felhívás mellőzhető abban az esetben, ha az 50 százalékot meghaladó szavazati joggal rendelkező tag (részvényes) székhelye (lakóhelye) külföldön van, és nem gondoskodott kézbesítési megbízott bejelentéséről.

Ha a törvényes működés helyreállítása nem történt meg, mivel a tagok (részvényesek) a cégbíróság felhívásában foglaltaknak határidőn belül nem tettek eleget, a cégbíróság határozatot hoz a cég megszüntetésére irányuló eljárás megindításáról. Ha a megszüntetési eljárás elrendelését követően a cég ellen felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet nyújtanak be, a felszámolási eljárás lefolytatására illetékes bíróság a kérelem benyújtásáról elektronikus úton, haladéktalanul értesíti a cégbíróságot. A cégbíróság a felszámolás elrendelése tárgyában hozott döntés jogerőre emelkedéséig a cég törléséről nem határozhat, szükség esetén a törvényességi felügyeleti eljárást felfüggeszti. Ha a bíróság a cég felszámolását elrendelte, a cégbíróság eljárását meg kell szüntetni. Ha a felszámolási eljárás a felszámolás elrendelése nélkül fejeződik be, a cégbíróság folytatja a megszüntetési eljárást, vagy szükség szerint törvényességi felügyeleti intézkedést alkalmaz. A megszüntetési eljárás megindításáról szóló végzést a cégbíróság – a kézbesítés mellőzésével – a Cégközlönyben közzéteszi és ezzel egyidejűleg a megszüntetési eljárás megindításának tényéről az állami adóhatóságot elektronikus úton értesíti. A végzésnek felhívást kell tartalmaznia arra, hogy akinek a cég székhelyére, működésére (ideértve azt az esetet is, ha a cég ellen per van folyamatban), illetve a képviselő lakóhelyére vonatkozó adatról tudomása van, azt a közzétételtől számított harminc napon belül a cégbíróságnak jelentse be. A végzésnek felhívást kell tartalmaznia arra is, hogy a cég hitelezői és az egyéb érdekeltek a cég általuk ismert ingó vagy ingatlan vagyonára vonatkozó adatokat – hitelezők esetében hitelezői igényüket is megjelölve – harminc napon belül jelentsék be.

A cég székhelyére, működésére, vezető tisztségviselőire vonatkozó érdemi bejelentés esetén a cégbíróság felhívja a cég képviselőjét a szükséges változásbejegyzési kérelem benyújtására. Ha a felhívás eredményes, a cégbíróság a megszüntetési eljárást megszünteti és a végzését a Cégközlönyben közzéteszi. Ha a cég a változásbejegyzési kérelem benyújtását elmulasztja, a cégbíróság a céggel szemben törvényességi felügyeleti intézkedést alkalmaz.

Ha a cég székhelyére, működésére, illetve vezető tisztségviselőire vonatkozóan érdemi bejelentés nem érkezik, a cégbíróság megkeresi az ingatlanügyi hatóságot, illetve szükség szerint más közhiteles vagy közérdekvédelmi célból vezetett nyilvántartást vezető szervezetet (pl. adóhatóság, a gépjármű nyilvántartó hatóság, közjegyző), hogy a cég tulajdonában álló – általuk ismert – ingó vagy ingatlan vagyonra vonatkozóan harminc napon belül adjanak tájékoztatást.

Ha megállapítható, hogy a cég fellelhető vagyonnal rendelkezik, a cégbíróság a megszüntetési eljárást megszünteti, és kezdeményezi a cég ellen a felszámolási eljárás lefolytatását. Ennek során a cég képviseletére ügygondnok hivatalból is kirendelhető. Ha a bejelentésben szereplő ingó vagyon ténylegesen nem lelhető fel, a cégbíróság – ha szükséges – végzéssel rendelkezik az ingóságnak a nyilvántartásból való törléséről.

217 Ha a megszüntetési eljárás folyamata alatt a cég vagyonára vonatkozóan nem merül fel adat, a cégbíróság a cég törléséről – felszámolási eljárás kezdeményezése, illetve végelszámolás elrendelése nélkül – végzéssel határoz.

Ha a megszüntetési eljárás bármely szakaszában - a cég törlését elrendelő végzés jogerőre emelkedéséig a cég helyreállítja a törvényes működését, a cégbíróság a megszüntetési eljárást megszünteti.

Ellenőrző kérdések 1. Határozza meg a gazdasági társaság fogalmát, s ismertesse, mit jelent a típuskényszer a társasági jogban!

2. Jellemezze általában a személyegyesítő és vagyonegyesítő társaságokat!

3. Ismertesse, hogy a Gt. szabályozása mennyiben tekinthető kógensnek és mennyiben diszpoztívnak?

4. Jellemezze a társasági szerződést (alapszabályt, alapító okiratot)!

5. Ismertesse a tag vagyoni hozzájárulásával kapcsolatos főbb általános szabályokat!

6. Jellemezze az előtársaságot! Ismertesse a társasági szerződés módosításával kapcsolatos főbb rendelkezéseket!

7. Jellemezze a gazdasági társaságok átalakulással történő létrejöttét és az átalakulás főbb eseteit!

8. Mutassa be a cégbejegyzési eljárást!

9. Jellemezze a gazdasági társaság legfőbb szervét!

10. Jellemezze a gazdasági társaság ügyvezetését, vezető tisztségviselőit!

11. Mutassa be a felügyelőbizottságot és a könyvvizsgálót!

12. Mutassa be a társasági határozatok bírósági felülvizsgálata.

13. Mutassa be a társasági jognak a kisebbségi jogok védelmére és a hitelezővédelemre vonatkozó főbb szabályait!

14. Mutassa be a gazdasági társaságokban történő befolyásszerzésre vonatkozó főbb szabályokat!

15. Mutassa be a gazdasági társaságok jogutód nélküli megszűnését és ismertesse annak okait!

16. Ismertesse a felszámolási eljárásra vonatkozó főbb szabályokat!

17. Ismertesse a végelszámolásra és az ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére vonatkozó főbb rendelkezéseket!

218

13.A közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság Jelen fejezet célja, hogy röviden átfogó képet rajzoljon a személyegyesítő jellegű gazdasági társaságok működését meghatározó legfontosabb rendelkezésekről.

a) A közkereseti társaság 1. A közkereseti társaság fogalma és személyegyesítő jellege a) A közkereseti társaság fogalma A közkereseti társaság (e fejezetben a továbbiakban: társaság) létesítésére irányuló társasági szerződéssel a társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy korlátlan és egyetemleges felelősségük mellett üzletszerű közös gazdasági tevékenységet folytatnak és az ehhez szükséges vagyoni hozzájárulást a társaság rendelkezésére bocsátják. A közkereseti társaság elnevezést – vagy annak „kkt.” rövidítését – a társaság cégnevében fel kell tüntetni. b) A közkereseti társaság személyegyesítő jellege A közkereseti társaság (kkt.) személyegyesítő jellegű gazdasági társaság, amelyre egyértelműen utal, hogy a tagok teljes magánvagyonukkal felelnek a társaság tartozásaiért, ez a felelősség korlátlan és egyetemleges.

A személyegyesítő jelleget erősíti az a tény is – amely egyébként logikusan következik a tagok korlátlan és egyetemleges felelősségéből –, hogy ezen társaságok taglétszáma kicsi.

A kkt. fenti jellegét erősíti az is, hogy e társaságok jellemzően alacsony tőkével működnek.

2. A társaság belső viszonyai a) A tag vagyoni hozzájárulása Egyik tag sem köteles vagyoni hozzájárulását a társasági szerződésben megállapított összeget meghaladóan növelni, vagy veszteség esetén azt kiegészíteni. A tag a vagyoni hozzájárulását vagy annak értékét a társaság, illetve a tagsági jogviszonya fennállása alatt nem követelheti vissza. b) Nyereség és a veszteség megosztása Ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik, a nyereség és a veszteség a tagok között a vagyoni hozzájárulásuk arányában oszlik meg. Semmis az a megállapodás, amely valamely tagot a nyereségből vagy a veszteség viseléséből kizár. c) Személyes közreműködés A társaság bármely tagja a társasági szerződés rendelkezése vagy a többi taggal való külön megállapodás alapján személyesen közreműködhet a társaság tevékenységében. Nem minősül személyes közreműködésnek az üzletvezetés és a képviselet ellátása, valamint a munkaviszonyban, illetve polgári jogi szerződés alapján történő munkavégzés. A tagot személyes közreműködéséért – a társasági szerződés rendelkezése vagy a többi taggal való külön megállapodás alapján – díjazás illetheti meg.

3. A tagok gyűlése, mint a kkt. legfőbb szerve A közkereseti társaság legfőbb szerve a tagok gyűlése, amelynek tevékenységében való részvétel lehetőségét valamennyi tag számára biztosítani kell. A társasági szerződésben a tagok a tagok gyűlése összehívására és a határozathozatal eljárási rendjére nézve részletes szabályokat állapíthatnak meg.

219 A tagok gyűlése határoz a társaság mindazon ügyében, amelyet törvény vagy a társasági szerződés a társaság legfőbb szervének a hatáskörébe utal. A tagok háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozattal bármely kérdés eldöntését a tagok gyűlése hatáskörébe utalhatják. A tagok gyűlése hatáskörébe tartozó kérdésekben a tagok ülés tartása nélkül írásbeli vagy más bizonyítható módon történő szavazás útján is határozhatnak, kivéve, ha bármely tag az ülés megtartását igényli. A társasági szerződés az ülés tartása nélküli határozathozatal lehetőségét kizárhatja.

A határozathozatal során valamennyi tagnak azonos mértékű szavazata van. Ez abból következik, hogy a Kkt. elsősorban személyegyesítő jellegű társaság, ahol a jegyzett tőke mértéke alacsonyabb, így a társaság működésében nem a tőke hozzájárulás, hanem a személyes közreműködés a meghatározó. A társasági szerződés ettől eltérően rendelkezhet, de legalább egy szavazat minden tagot megillet. A tagok gyűlése a leadható összes szavazatszámhoz viszonyított szótöbbséggel hozza meg határozatát. A társasági szerződés ettől eltérő rendelkezése semmis. A határozathozatal egyszerű szótöbbséggel történik, kivéve azokat a kérdéseket, amelyek esetében törvény vagy a társasági szerződés háromnegyedes szótöbbséget vagy egyhangúságot ír elő. Háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozat kell az üzletvezetési és képviseleti jog megvonásához. Valamennyi tag egyhangú szavazatával meghozott határozat kell – a korábban már ismertetett esetek kivételével – a társasági szerződés módosításához, valamint a társaság átalakulásának és jogutód nélküli megszűnésének az elhatározásához.

4. Üzletvezetés, képviselet Ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik, a társaság üzletvezetésére mindegyik tag időbeli korlátozás nélkül jogosult. A társasági szerződésben a tagok az üzletvezetéssel egy vagy több tagot is megbízhatnak; ebben az esetben a többi tag üzletvezetésre nem jogosult. A társaság jogi személy tagja az üzletvezetést az általa kijelölt természetes személy útján látja el. Ilyen esetben a vezető tisztségviselőkre vonatkozó személyi előírásokat a jogi személy tag képviselőjére kell alkalmazni.

Az üzletvezetés körébe tartozik mindazon kérdések eldöntése, amelyekről nem a tagok gyűlése jogosult határozni. Az üzletvezetésre jogosult tagok mindegyike önállóan járhat el.

Az üzletvezetésre jogosult tag a másik ilyen tag tervezett vagy már megtett intézkedése ellen tiltakozhat. Ebben az esetben a tagok gyűlése jogosult az intézkedés felülbírálatára. A még meg nem tett intézkedés – a halaszthatatlan intézkedés kivételével – mindaddig nem tehető meg, amíg arról a tagok gyűlése nem határoz.

A fenti főszabály – az önálló eljárás – mellett a társasági szerződés úgy is rendelkezhet, hogy több üzletvezetésre jogosult tag csak együttesen járhat el. Egyetértés hiányában bármelyikük jogosult az adott kérdésben a tagok gyűlésének a döntését kérni. A halaszthatatlan intézkedéseket azonban az üzletvezetésre jogosult tagok önállóan is megtehetik. Az ilyen intézkedésről a többi üzletvezetésre jogosult tagot haladéktalanul tájékoztatni kell.

A társaság törvényes képviselői az üzletvezetésre jogosult tagok, akik a társasági szerződésben foglaltaknak megfelelően gyakorolják a cégjegyzési jogukat.

5. A társaság külső viszonyai A társaság kötelezettségeiért elsősorban a társaság felel vagyonával. Ha a társasági vagyon a követelést nem fedezi, a társaság kötelezettségeiért a tagok saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A tagok – mögöttes felelősségük érintése nélkül – a társasággal együtt is perelhetők. A társaság vagyonára a tagok perben állása nélkül is, a tagok saját vagyonára pedig csak perben állásuk esetén hozható marasztaló ítélet és vezethető végrehajtás.

220 Azaz, ha a társaság felszámolási eljárás útján szűnt meg, s a felszámolási eljárás során felmerült összesen 1,5 millió forint hitelezői igény, de a társaság vagyonának értékesítéséből csak 1 millió forint térült meg, akkor a társaság tagjainak 500 ezer forintot kell megtéríteniük. Ez a követelés egyetemleges, azaz bármelyik tagon követelhetik a tartozás egészét, vagy annak csak egy részét.

Ez a felelősség azonban csak akkor áll fenn, ha a társaság vagyona nem elegendő a hitelezők kielégítésére, egyebekben a társaság a tagoktól elkülönült jogalany.

A társaságba belépő tag felelőssége – ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik – a belépése előtt keletkezett társasági kötelezettségekért a többi tagéval azonos.

A tag hitelezője a tag által a társaság tulajdonába adott dolgot, vagyoni értékű jogot biztosíték vagy kielégítés céljából nem veheti igénybe. A hitelező követelésének fedezetéül csak az a vagyonhányad szolgál, amely a tagot a társaság vagy a tagsági jogviszony megszűnése esetére megilleti. Ha a hitelező e vagyonhányadra végrehajtást vezetett, a tagot megillető rendes felmondás jogát gyakorolhatja, de nem követelheti a tagnak járó vagyonhányad természetbeni kiadását.

6. A társasági jogviszony megszűnése Megszűnik a tagsági jogviszony •

ha a tag a társasági szerződésben meghatározott vagyoni hozzájárulását felhívás ellenére nem teljesítette;

•

a tagok közös megegyezésével;

•

a tag kizárásával;

•

rendes felmondással;

•

azonnali hatályú felmondással;

•

a társasági részesedés átruházásával;

•

a tag halálával vagy megszűnésével;

•

ha annak fenntartása jogszabályba ütközik.

A társaságban fennálló tagsági jogviszonyát bármely tag három hónapra írásban felmondhatja (rendes felmondás). E jog kizárása vagy korlátozása semmis. Ha a felmondás lejárta alkalmatlan időre esik, a többi tag a felmondási időt legfeljebb további három hónappal meghosszabbíthatja.

Bármely tag a társaságban fennálló tagsági jogviszonyát írásban, az ok megjelölésével azonnali hatállyal felmondhatja, ha a társaság valamely más tagja a társasági szerződést súlyosan megszegi vagy olyan magatartást tanúsít, amely a vele való további együttműködést, vagy a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyezteti.

A rendes vagy azonnali hatályú felmondás érvénytelensége iránt a társaság az arról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napos jogvesztő határidőn belül indíthat pert.

A tag a társasági részesedését (tagsági jogait és kötelezettségeit) írásban megkötött szerződéssel a társaság más tagjára vagy harmadik személyre átruházhatja. Az átruházás a társasági szerződés módosításával válik hatályossá. A társasági szerződés módosítása szükséges ahhoz is, hogy házastársi vagyonközösség vagy házastársi közös vagyon megosztása címén a nem tag házastárs –akár ítélet, akár a másik házastárssal való megállapodás alapján –a társaság tagjává váljon.

221 A társaságtól megváló taggal – a társasági részesedését átruházó tag kivételével – a tagsági jogviszonya megszűnésének időpontjában fennálló állapot szerint kell elszámolni. A társaságtól megváló tagot – a társaság és a tag eltérő megállapodásának hiányában – a társaság saját tőkéjéből akkora hányadrész illeti meg, amilyen mértékben a vagyoni hozzájárulása viszonyult a társaság jegyzett tőkéjéhez. A társaság saját tőkéjéből a társaságtól megváló tagot megillető arányos rész kiszámításánál – eltérő megállapodás hiányában – a forgalmi értéket kell irányadónak tekinteni. A társaságtól megváló tag követelését – a társaság és a tag eltérő megállapodásának hiányában – a tagsági jogviszony megszűnésétől számított három hónapon belül pénzben kell kifizetni.

A meghalt tag örököse, illetve a megszűnt tag jogutódja a társaság tagjaival történt megegyezés alapján a társaságba tagként beléphet. Ilyen megegyezés hiányában az örökössel, illetve a megszűnt tag jogutódjával történő elszámolásra a fenti rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

A társaságtól megváló tag – ideértve a társasági részesedését átruházó tagot is –a tagsági jogviszonya megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidőn belül, ugyanúgy felel a társaságnak harmadik személlyel szemben fennálló, a tagsági jogviszonya megszűnése előtt keletkezett tartozásáért, mint ahogy a tagsági jogviszonya fennállta alatt felelt. Ezt a rendelkezést kell megfelelően alkalmazni a megszűnt tag társaságba be nem lépő jogutódjára is. A meghalt tag örököse – ha a társaságba nem lép be – a jogelődje halálának időpontjától számított ötéves jogvesztő határidőn belül az örökhagyó tartozásaiért való felelősség szabályai szerint felel azokért a társasági tartozásokért, amelyek a halál időpontjáig keletkeztek.

7. A társaság megszűnése Ha tagsági jogviszony megszűnése folytán a társaság tagjainak száma egy főre csökken, a társaság csak akkor szűnik meg, ha hat hónapos jogvesztő határidőn belül nem jelentenek be a cégbíróságnál új tagot.

Azaz: a társaság tagjainak egy főre csökkenése nem jelenti a társaság azonnali megszűnését, hanem a jog egy hat hónapos átmeneti időt biztosít új tag belépésre. Az új tag belépéséig, illetve a végelszámoló cégbíróság által történő kirendeléséig az egyedüli tagot akkor is a társaság üzletvezetésére és képviseletére jogosultnak kell tekinteni, ha korábban nem minősült annak.

A társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyont – a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában – a vagyoni hozzájárulásuk arányában kell felosztani a társaság tagjai között.

Közkereseti társaság betéti társasággá vagy betéti társaság közkereseti társasággá a társasági szerződésének a módosításával alakulhat át. Az ilyen társasági formaváltozásokra az átalakulás általános rendelkezéseit nem kell alkalmazni. A társasági tevékenység megváltozott formában való továbbfolytatásában részt venni nem kívánó tagokkal a korábban ismertetett rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával kell elszámolni.

Ha közkereseti társaság betéti társasággá való átalakulása során az addig korlátlanul felelős tag felelőssége korlátozottá válik, az ilyen tag e változás bekövetkeztétől számított ötéves jogvesztő határidőn belül még korlátlanul felel a társaság harmadik személlyel szemben fennálló olyan tartozásáért, amely e változás előtt keletkezett.

b) A betéti társaság 1. A betéti társaság fogalma és funkciója A betéti társaság létesítésére irányuló társasági szerződéssel a társaság tagjai üzletszerű, közös gazdasági tevékenység folytatására vállalnak kötelezettséget oly

222 módon, hogy legalább egy tag (beltag) felelőssége a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért korlátlan és a többi beltaggal egyetemleges, míg legalább egy másik tag (kültag) csak a társasági szerződésben vállalt vagyoni betétje szolgáltatására köteles, a társaság kötelezettségeiért azonban – a törvényben meghatározott kivétellel – nem felel. A betéti társaság elnevezést – vagy annak „bt.” rövidítését – a társaság cégnevében fel kell tüntetni.

A betéti társaságot a jog a közkereseti társaságból „kinőtt” társasági típusnak tekinti, ezért a Gt. rögzíti, hogy a bt.-re a közkereseti társaságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ha a Gt. vonatkozó fejezete másként nem rendelkezik.

A betéti társaság eredeti gazdasági funkciója az, hogy a vállalkozáshoz szükséges erőforrásokkal rendelkező személyek az általuk biztosított erőforrás természetének megfelelő módon vehessenek részt a közös vállalkozásban. A betéti társaság olyan társas vállalkozásnak nyújt így keretet, ahol az egyik fél valamely üzleti tevékenység végzéséhez rendelkezik megfelelő szakértelemmel, munkaerővel, vállalkozási hajlandósággal és képességgel, míg a másik fél – mindezek hiányában – tőkével kívánna részt venni a vállalkozásban, s ilyen módon kíván részesedni a vállalkozás hasznából.

A betéti társaság tipikus kisvállalkozási forma, ugyanis néhány egyedi esettől eltekintve kisvállalkozások kerete. Sikerének oka, hogy úgy lehet korlátozott felelősséget elérni, hogy – a kft.-vel ellentétben – nem kell egy meghatározott tőkeminimumot teljesíteni, valamint, hogy a bt. viszonylag egyszerűen alapítható, s működési szabályai is viszonylag lazábbak. Mindezekért az előnyökért nem tűnik túl nagy árnak, hogy valakinek a korlátlan felelősséggel járó beltagi pozíciót is vállalni kell.

2. A betéti társaság felelősségi rendszere A betéti társaság jellegadó sajátossága az a felelősségi rendszer, amely vegyíti a tagok mögöttes, korlátlan felelősségének intézményét a korlátozott tagi felelősséggel. A betéti társaság formájában a tag már elérheti a felelősség korlátozott voltából eredő előnyöket, de csak azzal a feltétellel, hogy van a társaságnak legalább egy olyan tagja, aki korlátlanul és egyetemlegesen felel annak tartozásaiért abban az esetben, ha a társaság vagyona a kötelezettségek kielégítésére nem nyújtana fedezetet.

A korlátozott tagi felelősség valódi tartalmát illetően nem azzal jellemezhető, hogy a tag csak korlátozott mértékben lenne felelős a társasági kötelezettségeiért, hanem sokkal inkább azzal, hogy a társasági tartozásokért nem tartozik felelősséggel. Természetesen a korlátozott felelősségű tagnak, a kültagnak is van kötelezettsége a társasági jogviszonyok alapján,de ez a társasági szerződésben vállalt vagyoni hozzájárulásra korlátozódik. Ez azonban nem jelent felelősséget abban az értelemben, ahogy a betéti társaság beltagjának a felelőssége, helytállási kötelezettsége felmerül.

Abban a tekintetben nincs különbség a kültag és a beltag között, hogy vagyoni hozzájárulást mindketten kötelesek teljesíteni, s e kötelezettség kapcsán semmiféle korlátozás nem érvényesül. A kültag ugyanúgy teljes vagyonával köteles helytállni a társasági szerződésben vállalt hozzájárulás teljesítéséért, mint a beltag. A különbség tehát csak a társasági kötelezettségekért való helytállásban (felelősségben) lehet, ott azonban a különbség abban áll, hogy van-e mögöttes helytállási kötelezettség, vagy nincs. A beltag esetében ez fennáll, míg a kültag esetében ez hiányzik.

Vegyünk egy példát: egy betéti társaságot két személy hoz létre Nagy István és Kis János.

Nagy István a társaság beltagja, Kis János a bt. kültagja, aki 500 000 forint vagyoni betétet szolgáltatott a társaságnak. A bt.-t felszámolják, összesen 1 000 000 forint ki nem fizetett tartozása maradt fenn. A kültag Kis István ezen megszűnés esetén csak a félmillió

223 forintos vagyoni betétjét bukta el, további tartozás megfizetésére nem lehet kötelezni, míg a beltag a fennmaradó 1 000 000 forintot köteles megtéríteni.

3. Eltérések a kkt. szabályaitól a) Üzletvezetés, tagok gyűlése A kültag a társaság üzletvezetésére – főszabály szerint, a külön szabályozott eset kivételével, illetve, ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik – nem jogosult. A tagok gyűlése tevékenységében a kültag is részt vesz.

A kültag a társaság törvényes képviseletére (cégjegyzésre) – a külön szabályozott eset kivételével, illetve, ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik – nem jogosult. A társaság képviseletének ellátására meghatalmazást a szervezeti képviselő, illetve a tagok gyűlése a kültag részére is adhat.

Ha a betéti társaságnak csak egyetlen olyan tagja van, aki elláthatja az üzletvezetést és a képviseletet, akkor ő erre – ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik – időbeli korlátozás nélkül jogosult.

Az a kültag, aki korábban a társaság beltagja volt, a beltagi minősége megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidőn belül felel a társaság harmadik személlyel szemben fennálló olyan tartozásáért, amely e változás előtt keletkezett.

Ha a társaságból valamennyi beltag vagy valamennyi kültag kiválik, a társaság az utolsó beltag vagy az utolsó kültag kiválásától számított hat hónapos jogvesztő határidő elteltével megszűnik, kivéve, ha a társaság e határidőn belül a társasági szerződése módosításával a betéti társaságként vagy közkereseti társaságként való működés törvényes feltételeit megteremti, és ezt a változást a cégbíróságnak bejelenti.

Azaz, ha valamennyi kültag kiválik, akkor a társaság betéti társaságként nem működhet: vagy gondoskodik új kültag belépéséről, vagy – ha legalább kettő beltagja volt – átalakul közkereseti társasággá, hiszen ha csak a beltagok maradtak, akkor mindegyik tag mögöttes felelőssége korlátlan és egyetemleges, azaz a társaság a közkereseti társaság jellemzőivel rendelkezik.

Ha a társaságnak nem maradt üzletvezetésre és képviseletre jogosult tagja, a fenti bejelentés megtételéig, illetve a jogvesztő határidő eredménytelen eltelte esetén a végelszámoló kijelöléséig a kültagot is a társaság üzletvezetésére és képviseletére jogosultnak kell tekinteni.

c) A korlátolt felelősségű társaság fogalma, funkciója 1. A törvényi fogalom A korlátolt felelősségű társaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott összegű törzsbetétekből álló törzstőkével (jegyzett tőkével) alakul, és amelynél a tag kötelezettsége a társasággal szemben csak törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerződésben esetleg megállapított egyéb vagyoni hozzájárulás szolgáltatására terjed ki.

A társaság kötelezettségeiért - törvényben meghatározott kivétellel - a tag nem felel.

A korlátolt felelősségű társaság elnevezést - vagy annak „kft.” rövidítését - a társaság cégnevében fel kell tüntetni.

2. A korlátozott felelősség A korlátolt felelősségű társaság felelőssége – bár a társaság elnevezése e tekintetben megtévesztő – nem korlátozott, ugyanis a tartozásaiért korlátlanul, a teljes vagyonával köteles helytállni, ám a tagok felelőssége sajátságosan alakul. A korlátolt felelősségű társaság

224 esetében ugyanis főszabály szerint a tagok egyike sem köteles helytállni a társaság, mint elkülönült jogi személy tartozásaiért, sem közvetlenül, sem mögöttesen. Ez a kft. meghatározó ismérve, amitől érvényesen nem térhetnek el a tagok a társasági szerződésben.

3. A tagok kockázatának korlátozottsága Az előbbiekben láttuk, hogy a korlátolt felelősségű társaság saját tartozásaiért korlátlanul felel, a tag pedig egyáltalán nem felel a társaság tartozásaiért. Ami a kft. esetében korlátozott, az a tag üzleti kockázatának mértéke: a tag ugyanis a korlátolt felelősségű társaságba bevitt vagyonát kockáztatja, ugyanis ezt a vagyont elveszítheti, de ez egyben főszabály szerint a gazdasági kockázatának maximuma is.

4. A tőke- és személyegyesítő funkciók A korlátozott tagi felelősség intézménye a kft.-t alkalmassá teszi olyan gazdasági funkciók megvalósítására, amelyre a mögöttes tagi felelősséggel működő társaságok nem alkalmasak.

Ezen szabályozásra figyelemmel a korlátolt felelősségű társaság képes tőkeegyesítő funkciókat is ellátni. Vannak azonban olyan elemei is a kft.-re vonatkozó szabályozásnak, amelyek a tagoktól való határozott elkülönülés mellett is lehetővé teszik azt, hogy ha a tagoknak szándékukban áll, akkor ellenőrzés alatt tarthassák a társaság tagságának alakulását, illetve a tagok lássák el az ügyvezetést is. Ilyen módon a korlátolt felelősségű társaság átmenetet képez a személyegyesítő és a tőkeegyesítő társaságok között.

5. A korlátolt felelősségű társaság elhatárolása a részvénytársaságtól A zártkörűen működő részvénytársaságtól való elhatárolás során a legfontosabb különbség az, hogy a kft. nem bocsáthat ki a tagsági jogról értékpapírt (részvényt), s ennek megfelelően a tagsági jogok átruházása is csak jóval kötöttebben valósulhat meg. A kft. személyegyesítő jellegét éppen ezek, a tagsági jogok átruházására vonatkozó kötöttségek mutatják meg.

A részvénytársaságokhoz képest a másik jelentős különbséget a kft. nyilvánossághoz való viszonya jelenti. A nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében – miként az elnevezés is mutatja – előre meg nem határozott személyi körtől, azaz a nyilvánosságtól is gyűjthetnek tőkét a társaság tevékenységének finanszírozásához nyilvános részvénykibocsátással. Bár ezt a zártkörűen működő részvénytársaság nem teheti meg, a lehetősége azonban ennek a társaságnak is megvan arra, hogy társasági formaváltás nélkül működési formáját nyilvánossá téve a tőkepiacról szerezzen forrásokat. A kft. esetében azonban a Gt. kifejezetten tiltja a tagok nyilvános, azaz felhívás útján történő gyűjtését. Ehhez kapcsolódik az is, hogy a nyrt.-k esetében a nyilvánosság nemcsak jog, hanem kötelezettség: számos, a működésével kapcsolatos dokumentumot nyilvánosságra köteles hozni. A kft.-t értelemszerűen ilyen kötelezettségek sem terhelik.

d) A korlátolt felelősségű társaság alapítása 1. Alapítás, társasági szerződés Az előbbiekben is jeleztem, a Gt. egyértelműen rögzíti, hogy tilos a tagokat nyilvános felhívás útján gyűjteni.

A társasági szerződésben – a valamennyi társasági szerződés kötelező elemeként rögzített kérdéseken túl – meg kell határozni: •

az egyes tagok törzsbetéteinek mértékét;

• a szavazati jog mértékét.

Szükség szerint rendelkezik a társasági szerződés azokról a kérdésekről, amelyek szabályozását e törvény a társasági szerződés körébe utalja: azaz ha a felek a törvény engedélye alapján el akarnak térni annak főszabályaitól, akkor ezen szabályokat a társasági szerződésben kell rendezni.

225 2. A társaság törzstőkéje, törzsbetétje A társaság törzstőkéje az egyes tagok törzsbetéteinek összességéből áll. A Gt. a kft. esetén tőkeminimumot határoz meg, amikor kimondja, hogy a törzstőke összege nem lehet kevesebb ötszázezer forintnál.

A törzsbetét a tagok vagyoni hozzájárulása, amely pénzbeli, illetve nem pénzbeli hozzájárulásból áll. Az egyes tagok nem pénzbeli hozzájárulásuk értékét maguk állapítják meg és azt a tagok fogadják el. Ha a tagok a nem pénzbeli hozzájárulás értékének megállapításánál nem vettek igénybe könyvvizsgálót vagy más szakértőt, úgy meg kell határozniuk, hogy milyen szempontok alapján történt meg a hozzájárulás értékelése. Ezen nyilatkozatukat az ügyvezető külön nyilatkozatához kell csatolni.

A tagok törzsbetétei különböző mértékűek lehetnek, az egyes törzsbetétek mértéke azonban nem lehet kevesebb százezer forintnál, azaz senki sem lehet kft. tagja 100 000 forintnál kisebb tőkével. A törzsbetétnek forintban kifejezettnek és tízezerrel maradék nélkül oszthatónak kell lennie.

Azaz, a tagok kft.-.hez való csatlakozásának két feltétele van: 1. a törzstőke nem lehet kevesebb, mint 100 000 forint, és annak 10 000 forinttal maradék nélkül oszthatónak kell lennie. Így nem lehet 70 000 forintos törzsbetét, de 152 000 forintos sem.

Minden tagnak egy törzsbetéte van; egy törzsbetétnek azonban - a közös tulajdon szabályai szerint - több tulajdonosa is lehet.

3. A vagyoni hozzájárulás szolgáltatása A társaság bejegyzésére csak azután kerülhet sor, ha a bejegyzési kérelem benyújtásáig minden egyes pénzbeli hozzájárulásnak legalább a felét a társaság javára befizették.

Azaz, ha a tagok 500 000 forint törzstőkével alapították a kft.-t, csak akkor jegyezhető be a társaság, ha a cégbejegyzési kérelem benyújtásáig legalább 250 000 forintot befizettek a társaság javára. Ha a befizetés mértéke csak 240 000 forint, akkor a bejegyzést el kell utasítani.

Ha a pénzbeli hozzájárulások teljes összegét a társaság alapításakor nem fizették be, a fennmaradó összegek befizetésének módját és esedékességét a társasági szerződésben kell meghatározni. A társaság cégbejegyzésétől számított egy éven belül valamennyi pénzbeli hozzájárulást be kell fizetni.

A nem pénzbeli hozzájárulást a társasági szerződésben szabályozott időben és módon kell a társaság rendelkezésére bocsátani. Ha alapításkor a nem pénzbeli hozzájárulás értéke eléri a törzstőke felét, akkor ezt alapításkor teljes egészében a társaság rendelkezésére kell bocsátani.

Azaz, ha a 16 000 000 Ft törzstőkével létrehozott társaság törzstőkéjének 75%-át egy 12 000 000 forintos lakás teszi ki, akkor azt a lakást már a cégbejegyzésig a társaság rendelkezésére kell bocsátani, azaz kérelmezni kell a társaság tulajdonoskénti földhivatali bejegyzését.

Ha a nem pénzbeli hozzájárulást a társaság alapításakor nem bocsátották teljes egészében a társaság rendelkezésére, akkor ezt a társaság cégbejegyzésétől számított három éven belül teljesíteni kell.

4. A tag kötelezettsége a vagyoni hozzájárulás teljesítésére

226 A társaság tagjai kötelesek a pénzbeli hozzájárulást befizetni és a nem pénzbeli hozzájárulást rendelkezésre bocsátani. A társasági tagok nem mentesíthetők a befizetés alól, és a társasággal szemben beszámításnak sincs helye. A társaság fennállása alatt a tag az általa teljesített vagyoni hozzájárulást – a tőkeleszállítás esetét kivéve – a társaságtól nem követelheti vissza.

e) A társaság és a tagok közötti viszony 1. Mellékszolgáltatás, pótbefizetés A társaság tagjai törzsbetétjük szolgáltatásán kívül egyéb vagyoni értékű szolgáltatás (mellékszolgáltatás) teljesítésére is kötelezettséget vállalhatnak. A társasági szerződés feljogosíthatja a taggyűlést arra, hogy a veszteségek fedezésére pótbefizetési kötelezettséget írjon elő a tagok számára.

2. Az üzletrész A társaság bejegyzését követően a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot az üzletrész testesíti meg. A társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában az üzletrész mértéke a tagok törzsbetétéhez igazodik. Azonos mértékű üzletrészhez azonos tagsági jogok fűződnek, a társasági szerződés azonban egyes üzletrészeket a többiekétől eltérő tagsági jogokkal ruházhat fel.

Minden tagnak csak egy üzletrésze lehet. Ha a tag másik önálló üzletrészt szerez meg, eredeti üzletrésze az átvett üzletrésszel megnövekszik.

Egy üzletrésznek több tulajdonosa is lehet. Ezek a személyek a társasággal szemben egy tagnak számítanak; jogaikat – ideértve a társasági szerződés megkötését is – csak közös képviselőjük útján gyakorolhatják, és a tagot terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen felelnek.

Az üzletrész a társaság tagjaira – a társaság saját üzletrészét kivéve – szabadon átruházható. A társasági szerződésben a tagok egymásnak elővásárlási jogot biztosíthatnak, illetve az üzletrész harmadik személyre történő átruházását egyéb módon korlátozhatják vagy feltételhez köthetik.

Az üzletrészt harmadik személyre főszabály szerint csak akkor lehet átruházni, ha a tag a törzsbetétét teljes mértékben befizette. A tagot, a társaságot vagy a taggyűlés által kijelölt személyt – ebben a sorrendben – az adásvételi szerződés útján átruházni kívánt üzletrészre – ha azt a társasági szerződés nem zárja ki vagy nem korlátozza – elővásárlási jog illeti meg.Az elővásárlási jog átruházása semmis.

A kft. személyegyesítő jellegét jeleníti meg a szabályozás, akkor, amikor rögzíti, hogy a tagok az üzletrész kívülálló személyre történő átruházását a társaság beleegyezéséhez köthetik. A beleegyezés megadásának, illetve megtagadásának feltételeit a társasági szerződésben kell szabályozni. A beleegyezés megadásáról a taggyűlés dönt. Az adásvételi szerződésen kívüli jogcímen történő átruházás a társasági szerződésben kizárható vagy korlátozható.

Az üzletrész átruházása esetén az átruházónak a tagsági jogviszonyból eredő jogai és kötelezettségei az üzletrész megszerzőjére szállnak át. Az üzletrész átruházásához írásbeli szerződést kell kötni. Az üzletrész átruházása a társasági szerződés módosítását nem igényli.

A tulajdonosváltozást és annak időpontját a tagjegyzékbe való bejegyzés végett az üzletrész megszerzője – nyolc napon belül – köteles bejelenteni a társaságnak. A bejelentést közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban kell megtenni, és mellékelni kell hozzá az üzletrész-adásvételi szerződést. A bejelentésben nyilatkozni kell a megszerzés tényén kívül arról is, hogy az üzletrész megszerzője a társasági szerződés rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el.

227 A tag halálával vagy megszűnésével üzletrésze átszáll a jogutódra. A társasági szerződés az átszállást kizárhatja, ebben az esetben azonban rendelkeznie kell az üzletrésznek a tagok vagy a társaság által történő megváltásáról. Ha a tag jogutód nélkül szűnik meg, a társaság köteles a tag megszűnéséről való tudomásszerzéstől számított három hónapon belül vagyonrendezési eljárás lefolytatását kezdeményezni. Ha a vagyonrendezési eljárásban az üzletrészre más nem tart igényt, a jogutód nélkül megszűnt tag üzletrészét haladéktalanul be kell vonni.

Ha a tag az üzletrészét házastársi közös vagyonból szerezte, akkor a bíróság a házassági vagyonjogi perben a nem tag házastársnak – kérelmére – az üzletrész adásvételi szerződésen kívüli jogcímen történő átruházására vonatkozó szabályok szerint juttathat társasági részesedést.

Az üzletrész csak átruházás, a megszűnt tag jogutódlása és öröklés, valamint a házastársi közös vagyon megosztása esetén osztható fel. A felosztáshoz – ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik – a taggyűlés hozzájárulása szükséges. Nincs szükség a taggyűlés hozzájárulására a házastársi közös vagyon megosztása esetén történő felosztáshoz, azonban ilyenkor a tagokat, a társaságot vagy a taggyűlés által kijelölt személyt – ebben a sorrendben – elővásárlási jog illeti meg. A törzsbetét legkisebb mértékére vonatkozó rendelkezéseket az üzletrészek felosztása esetében is alkalmazni kell. A társasági szerződés az üzletrész felosztását kizárhatja.

3. Kifizetés a tag részére, osztalék A társaság saját tőkéjéből a tagok javára, azok tagsági jogviszonyára figyelemmel kifizetést a társaság fennállása során kizárólag az e törvényben meghatározott esetekben és –a törzstőke leszállításának esetét kivéve – csak a számviteli törvényben meghatározott feltételek teljesülése esetén, a tárgyévi adózott eredményből, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményből teljesíthet. Nem kerülhet sor kifizetésre, ha a társaságnak a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőkéje nem éri el vagy a kifizetés következtében nem érné el a társaság törzstőkéjét.

A tagot a társaságnak a felosztható és a taggyűlés által felosztani rendelt, a számviteli törvény szerint meghatározott tárgyévi adózott eredményéből, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményéből arányos hányad (osztalék) illeti meg. Osztalékra az a tag jogosult, aki az osztalékfizetésről döntő taggyűlés időpontjában a tagjegyzékben szerepel, kivéve, ha a társasági szerződés ettől eltérő időpontot határoz meg.

A társasági szerződés lehetőséget adhat arra, hogy a tagot megillető osztalék nem pénzbeli vagyoni értékű juttatásként kerüljön teljesítésre. A tag az osztalékra csak a már teljesített vagyoni hozzájárulása arányában jogosult. A társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában az eredményt a törzsbetétek arányában kell a tagok között felosztani. A Gt. meghatározott feltételekkel lehetővé teszi ún. osztalékelőleg kifizetését is.

4. A társaság saját üzletrésze Sor kerülhet olyan esetre is, hogy a társaság maga szerzi meg az üzletrészét. Ez hasonló a saját farkába harap kígyóhoz, ugyanis ebben az esetben számos problémát okoz, hogy a tagi jogokat maga a társaság gyakorolja, valamint ez a szabályozás hitelezővédelmi kérdéseket is felvet Éppen ezért a Gt. számos – korlátozó – jellegű szabályt határoz meg e körben.

A társaság a saját üzletrészét a törzstőkén felüli vagyonából vásárolhatja meg. Csak azok az üzletrészek vásárolhatók meg, amelyekre a törzsbetétek teljes összegét befizették, illetőleg teljesítették.

Tilos a saját üzletrész megvásárlása, ha a társaság osztalék fizetéséről sem határozhatna. A saját üzletrész megvásárlása fedezetének megállapításával összefüggésben a számviteli

228 törvény szerinti beszámolóban és a közbenső mérlegben foglaltakat a mérleg fordulónapját követő hat hónapon belül lehet figyelembe venni.

A társaság tulajdonába került saját üzletrész után a társaság szavazati jogot nem gyakorolhat, ezen üzletrészt a határozatképesség megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni.

A saját üzletrészre eső osztalékot az osztalékra jogosult tagokat megillető juttatásként kell – ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik – törzsbetéteik arányában számításba venni. Az osztalékra való jogosultság szabályai megfelelően alkalmazandók a társaság megszűnése esetén a társasági vagyon felosztása során is.

A saját üzletrészt – ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik – a vásárlástól számított egy éven belül a társaság köteles elidegeníteni vagy azt a tagoknak – törzsbetéteik arányában – térítés nélkül átadni, illetve a törzstőke-leszállítás szabályainak alkalmazásával bevonni.

5. Az üzletrész bevonása, az üzletrész árverése Az üzletrész bevonására főszabály szerint csak akkor kerülhet sor, ha a társasági szerződés az üzletrész bevonását kifejezetten megengedi. Az érintett tag beleegyezése nem szükséges az üzletrész bevonásához, ha a bevonás feltételeit a társasági szerződés már akkor is tartalmazta, amikor a tag az üzletrészét megszerezte. Bizonyos, a Gt.-ben meghatározott esetekben az üzletrészt akkor is be lehet vonni, ha azt a társasági szerződés nem teszi lehetővé. Ilyen eset például a tag kizárása.

Az üzletrész bevonásának elhatározása a taggyűlés hatáskörébe tartozik. A bevonás elrendelésével a törzsbetét megszűnik, és értékével a törzstőkét – a kötelező tőkeleszállítás szabályainak alkalmazásával – csökkenteni kell. A társaság úgy is határozhat, hogy az üzletrészt a tagoknak – eltérő megállapodás hiányában – törzsbetéteik arányában térítés nélkül át kell adni. Értékesíteni kell annak a tagnak az üzletrészét, akinek tagsági jogviszonya a vagyoni befizetés elmaradása vagy a tag bíróság általi kizárása miatt szűnt meg. Ekkor főszabály szerint a tagsági jog megszűnésétől számított negyvenöt napon belül nyilvános árverést kell tartani.

f) A kft. szervezetére vonatkozó fontosabb szabályok 1. A taggyűlés A taggyűlés a társaság legfőbb szerve. A taggyűlést legalább évente egyszer össze kell hívni.

A taggyűlés kizárólagos hatáskörét a törvény pontosan meghatározza.

A taggyűlésen a tagot meghatalmazott személy is képviselheti. Nem lehet meghatalmazott az ügyvezető, a cégvezető, a felügyelőbizottság tagja, valamint a könyvvizsgáló. A meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni.

A taggyűlés akkor határozatképes, ha azon a törzstőke legalább fele vagy a leadható szavazatok többsége képviselve van. A társasági szerződés ennél nagyobb részvételi arányt is előírhat.

Ha a taggyűlés nem volt határozatképes, a taggyűlés és a megismételt taggyűlés között – ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik – legalább három, legfeljebb pedig tizenöt napnak kell eltelnie. Ilyen esetben a taggyűlés az eredeti napirenden szereplő ügyekben a jelenlevők által képviselt törzstőke, illetve szavazati jog mértékétől függetlenül határozatképes, ha a társasági szerződés másként nem rendelkezik.

229 A taggyűlést – ha törvény vagy a társasági szerződés másként nem rendelkezik –az ügyvezető hívja össze.

E törvényben vagy a társasági szerződésben meghatározott eseteken kívül a taggyűlést akkor is össze kell hívni, ha az a társaság érdekében egyébként szükséges. Az ügyvezető haladéktalanul köteles, a szükséges intézkedések megtétele céljából, összehívni a taggyűlést, ha tudomására jut, hogy •

a társaság saját tőkéje veszteség folytán a törzstőke felére csökkent, vagy

a társaságot fizetésképtelenség fenyegeti, vagy fizetéseit megszüntette, illetve, ha vagyona tartozásait nem fedezi.

A taggyűlést – a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában – a társaság székhelyére vagy telephelyére kell összehívni, ettől eltérni csak a tagok egyszerű szótöbbséggel hozott előzetes hozzájárulásával lehet.

A taggyűlésre a tagokat a napirend közlésével kell meghívni. A meghívók elküldése és a taggyűlés napja között – ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik – legalább tizenöt napnak kell lennie.

Bármelyik tag jogosult az általa megjelölt napirendi kérdés megtárgyalását kérni, ha javaslatát a taggyűlés előtt legalább három nappal ismerteti a tagokkal.

A társasági szerződés rendelkezhet a taggyűlés olyan módon történő megtartásáról is, hogy a tagok a taggyűlésen nem közvetlen személyes jelenléttel, hanem a társasági szerződésben foglaltak szerint, erre alkalmas, a tagok közötti párbeszédet, illetve vitát korlátozás nélkül lehetővé tevő elektronikus hírközlő eszköz közvetítésével vesznek részt. A taggyűlés ilyen módon történő megtartása esetén nem alkalmazhatók olyan elektronikus hírközlő eszközök, amelyek nem teszik lehetővé a taggyűlésen részt vevők személyének megállapítását.

•

Azaz, alapvetően a tag hangját vagy képmását (esetleg mindkettőt) közvetítő hírközlési eszköz használható. Egy példával élve, ha Skype vagy MSN kapcsolatot használnak, akkor nem lehet szöveges üzenetek váltásával megvalósítani a taggyűlést, hanem szükség van a hang és a képtovábbító funkció bekapcsolására is.

A társasági szerződés kizárhatja a taggyűlés elektronikus hírközlő eszköz közvetítésével történő megtartásának lehetőségét, illetve meghatározhatja azokat a kérdéseket, amelyek ilyen módon nem tárgyalhatók.

Az elektronikus hírközlő eszköz közvetítésével tartott taggyűlésen elhangzottakat és a hozott határozatokat hiteles módon, úgy kell rögzíteni, hogy az utóbb is ellenőrizhető legyen.

Ha a taggyűlésen hozott határozatot be kell nyújtani a cégbírósághoz, a felvétel alapján jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyet az ügyvezető hitelesít.

A taggyűlésről az ügyvezető jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyv tartalmazza a taggyűlés helyét és idejét, a jelenlévőket és az általuk képviselt szavazati jog mértékét, továbbá a taggyűlésen lezajlott fontosabb eseményeket, nyilatkozatokat és a határozatokat az azokra leadott szavazatok és ellenszavazatok számát, illetve a szavazástól tartózkodókat vagy az abban részt nem vevőket. A jegyzőkönyvet az ügyvezető és egy – a taggyűlésen jelenlevő, hitelesítőnek megválasztott – tag írja alá.

Az ügyvezető a tagok által hozott határozatokról folyamatos nyilvántartást vezet (határozatok könyve), amelyet – a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában – a társaság székhelyén kell tartani. Az ügyvezetőnek a határozatokat azok meghozatala után haladéktalanul be kell vezetnie a határozatok könyvébe. A társasági szerződés előírhatja, hogy

230 a határozatok könyvében a felügyelőbizottság határozatait is nyilván kell tartani. A jegyzőkönyvbe, továbbá a taggyűlésről készült felvételekbe, valamint a határozatok könyvébe bármelyik tag betekinthet és az azokban foglaltakról az ügyvezető által hitelesített másolatot kérhet.

Ha a társasági szerződés így rendelkezik, a taggyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben a tagok ülés tartása nélkül is határozhatnak (levélszavazás). A társasági szerződés előírhatja, hogy a tagok meghatározott hányadának vagy bármely tagnak a kérésére össze kell hívni a taggyűlést a határozattervezet megtárgyalására. A taggyűlés tartása nélkül döntésre bocsátott határozat tervezetét írásban és – ha a társasági szerződés ennél rövidebb határidőt nem állapít meg –, a döntésre legalább nyolc napot biztosítva kell a tagokkal közölni, akik szavazatukat írásban vagy más, döntésük bizonyítására alkalmas módon adják le. A taggyűlés tartása nélküli döntéshozatal során is irányadóak e törvénynek a tagok szavazati jogának számítására, gyakorlására és a határozattervezet elfogadásához megkívánt szavazatarányra vonatkozó rendelkezései. A taggyűlés tartása nélküli döntéshozatal esetében a határozatot az utolsó szavazat beérkezését követő napon kell meghozottnak tekinteni. A szavazás eredményéről az ügyvezető a tagokat az utolsó szavazat beérkezését követően - ha a társasági szerződés rövidebb határidőt nem ír elő - nyolc napon belül írásban tájékoztatja.

2. A társaság ügyvezetése A társaság ügyeinek intézését és a társaság törvényes képviseletét a tagok közül vagy harmadik személyek köréből a taggyűlés által választott egy vagy több ügyvezető látja el. A társasági szerződés úgy is rendelkezhet, hogy valamennyi tag jogosult az ügyintézésre és képviseletre; ilyenkor őket kell ügyvezetőknek tekinteni, amennyiben megfelelnek a vezetői tisztségviselőkre vonatkozó általános rendelkezéseknek.

Az ügyvezető a társaság tagjairól nyilvántartást (tagjegyzéket) vezet.

Ha a társaság ügyvezetőinek száma a társasági szerződésben meghatározott létszám alá csökkent, az ügyvezető harminc napon belül köteles összehívni a taggyűlést. Ha a társaságnak nem maradt ügyvezetője a taggyűlést bármelyik tag összehívhatja. Ha erre a változás bekövetkeztétől számított harminc napon belül nem került sor, vagy az nem lehetséges, akkor a taggyűlést bármelyik tag vagy hitelező kérelmére a cégbíróság hívja össze.

g) A kft. társasági szerződésének módosítása. A kft. törzstőkéjének felemelése és leszállítása 1. A kft. társasági szerződésének módosítása - általában A társasági szerződés módosításához – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – a taggyűlés legalább háromnegyedes szótöbbséggel hozott határozata szükséges. A tagok társasági szerződésben foglalt kötelezettségeinek növeléséhez, új kötelezettségek megállapításához, illetve az egyes tagok külön jogainak csorbításához a taggyűlés egyhangú határozatára van szükség.

2. A törzstőke felemelése A törzstőke felemelhető pénzbeli, illetve nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatásával, valamint a törzstőkén felüli vagyon terhére. A törzstőke felemeléséről a taggyűlés jogosult dönteni a társasági szerződés módosítására vonatkozó szabályok betartásával, azzal, hogy a tőkeemeléshez – ha a társasági szerződés szigorúbb rendelkezést nem tartalmaz – egyszerű szótöbbséggel meghozott határozat elégséges.

A törzstőke felemelésére vonatkozó szabályoknál arra kell figyelemmel lenni, hogy a társasági szerződés ezen módosítása ne járjon a társaságon belüli viszonyok nem szándékolt megváltozásával, illetve, hogy a tagok érdekeit megfelelően védjék a vonatkozó jogszabályok.

231 a) A törzstőke felemelése vagyoni hozzájárulás szolgáltatásával A vagyoni hozzájárulás szolgáltatásával megvalósuló törzstőke felemelésére csak akkor kerülhet sor, ha valamennyi korábbi törzsbetétet teljes egészében szolgáltatták. A tőkeemelést elhatározó taggyűlési határozatban meg kell határozni, hogy a tőkeemelésre milyen nagyságú (tárgyú) pénzbeli, illetve nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatásával kerül sor.

Vagyoni hozzájárulás szolgáltatásával megvalósuló törzstőkeemelés esetén a tagoknak – ha a társasági szerződés, illetve a tőkeemelést elhatározó taggyűlési határozat másként nem rendelkezik – a tőkeemelés elhatározásától számított tizenöt napon belül elsőbbségi joguk van arra, hogy a tőkeemelésben részt vegyenek. Ha a tag nem él a megadott határidőn belül elsőbbségi jogával, helyette további tizenöt napon belül a többi tag gyakorolhatja az elsőbbségi jogot. Ha a tagok nem éltek elsőbbségi jogukkal, a taggyűlés által kijelölt személyek jogosultak a vagyoni hozzájárulás szolgáltatására. Az elsőbbségi jog gyakorlására – ha a társasági szerződés, illetve a tőkeemelést elhatározó taggyűlési határozat legalább háromnegyedes szótöbbséggel másként nem rendelkezik – a tagok törzsbetéteik arányában jogosultak.

A törzsbetét legkisebb összegére, megfizetésének módjára, esedékességére, a késedelem jogkövetkezményeire, valamint a vagyoni hozzájárulás értékelésére és szolgáltatására, továbbá a vagyoni hozzájárulást szolgáltató tag felelősségére vonatkozó rendelkezéseket a törzstőke felemelése során is alkalmazni kell. b) A törzstőke felemelése a társaság törzstőkén felüli vagyonából A taggyűlés a törzstőkét a társaság törzstőkén felüli vagyonával vagy annak egy részével felemelheti, ha a számviteli törvény szerinti, az előző üzleti évre vonatkozó számviteli törvény szerinti beszámolójának mérlege vagy a tárgyévi közbenső mérlege alapján a tőkeemelés fedezete biztosított, és a társaság törzstőkéje a tőkeemelést követően sem haladja meg a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőke összegét. A törzstőkén felüli vagyon fedezetének fennállását – a mérleg fordulónapját követő hat hónapon belül – a számviteli törvény szerinti beszámoló vagy közbenső mérleg igazolja. Ez a törzstőkeemelés a tagok törzsbetéteit – külön befizetés nélkül –a korábbi törzsbetéteik arányában növeli, ha a társasági szerződés, illetve a minősített szótöbbséggel hozott taggyűlési határozat ettől eltérően nem rendelkezik.

3. A törzstőke leszállítása A törzstőke leszállítása során a tagok érdekeinek védelme mellett különösen fontos szempontot jelent a társaság hitelezőinek védelme, ugyanis a törzstőke leszállításával a hitelezők garantált kielégítési alapja is csökken.

Mindezekre figyelemmel a Gt. rögzíti, hogy ha a törzstőke leszállítása e törvényben meghatározott ok miatt kötelező, a taggyűlés az ok bekövetkeztétől történt tudomásszerzéstől számított harminc napon belül köteles a tőke leszállításáról határozni. Ha a törzstőkét az 500 ezer forintos tőkeminimum alá kellene leszállítani a társaságnak társasági formaváltásról, más társasággal való egyesüléséről, szétválásáról, avagy jogutód nélküli megszűnéséről kell döntenie.

A hitelezők védelmét szolgálja az, hogy az ügyvezető a törzstőke leszállítását elhatározó taggyűlési határozat meghozatalát követő harminc napon belül köteles a taggyűlési határozatról szóló közleményt a cégbíróságnak elektronikus úton megküldeni, egyidejűleg intézkedni a tőkeleszállításról hozott döntés Cégközlönyben történő kétszer egymás utáni közzétételéről, akként, hogy a két közzététel között legalább harminc napnak kell eltelnie. A hirdetményben fel kell tüntetni a döntés tartalmát, valamint fel kell hívni a társaság hitelezőit, hogy a hirdetmény első alkalommal történt közzétételét megelőzően keletkezett és ezen

232 időpontig esedékessé nem vált követeléseik után biztosítékra tarthatnak igényt. Az ismert hitelezőket a társaság közvetlenül is köteles értesíteni.

A hitelezők a hirdetmény utolsó közzétételétől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül jogosultak bejelenteni, ha a társaság törzstőkéjének leszállításával összefüggésben biztosítékra tartanak igényt.

Nem jogosult biztosítékra a hitelező, ha a törzstőke-leszállításhoz kapcsolódó kockázattal arányos biztosítékkal – jogszabály rendelkezése vagy szerződés alapján – már rendelkezik, vagy ha a társaság pénzügyi, vagyoni helyzetére figyelemmel a biztosítékadás indokolatlan.

A társaság az igénybejelentés előterjesztésére biztosított határidő lejártát követő nyolc napon belül köteles biztosítékot nyújtani, vagy a kérelem elutasítását és annak indokát a hitelező tudomására hozni. Az elutasító, illetve a hitelező által nem megfelelőnek tartott biztosíték nyújtására vonatkozó döntés felülvizsgálatát a hitelező a határozat kézhezvételétől számított nyolcnapos jogvesztő határidőn belül a cégbíróságtól kérheti. A cégbíróság – a törvényességi felügyeleti eljárásra irányadó szabályok megfelelő alkalmazásával – a kérelem előterjesztésétől számított harminc napon belül határoz. A cégbíróság az eljárás lefolytatását követően elutasítja a kérelmet, vagy a társaságot megfelelő biztosíték nyújtására kötelezi. A törzstőke leszállítása mindaddig nem jegyezhető be a cégjegyzékbe, amíg a hitelező megfelelő biztosítékot nem kapott.

A fenti szabályokról az alábbi áttekintő időtáblát vázolhatom fel: Törzstőke leszállításáról szóló határozat 30 napon belül

Ügyvezető bejelenti a határozatot a cégbíróságnak, egyidejűleg intézkedés a közzétételről 1. közzététel A 2 közzététel között legalább 30 nap eltelik

2. közzététel A 2. közzétételt követő 30 napos jogvesztő határidő

Hitelező bejelentése biztosítékadás iránt

Biztosíték nyújtása

Biztosíték nyújtásának elutasítása nem megfelelő biztosíték esetén: 8 nap

8 nap

Cégbírósági felülvizsgálat kezdeményezése 30 napos eljárási határidő

Cégbírósági döntés

Jóváhagyás esetén: bejegyzés (ha biztosítékot kell adni, a biztosíték teljesítése után)

Ezek a szabályok nem alkalmazhatók, ha a társaság törzstőkéjének leszállítására

233 •

a társaság veszteségének rendezése végett, vagy

a számviteli törvényben meghatározott módon, a társaság törzstőkéjén felüli lekötött tartalék javára történő átcsoportosítás céljából kerül sor.

A tőkeleszállítás bejegyzésének feltétele, hogy az ügyvezető igazolja a törvényi szabályok betartását. A törzstőke leszállítása alapján a tagoknak kifizetéseket csak a tőkeleszállítás cégjegyzékbe történt bejegyzése után szabad teljesíteni.

Az ügyvezetőnek a törzstőke leszállítása meghiúsulását harminc napon belül kell elektronikus úton bejelentenie a cégbírósághoz. Ha a törzstőke kötelező leszállítása hiúsult meg és a meghiúsulástól számított harminc napon belül a társaság a kötelező tőkeleszállítás okait nem szünteti meg, a társaság köteles más társasági formába átalakulni vagy jogutód nélküli megszűnéséről határozni.

•

h) A társaság megszűnése. Az egyszemélyes kft.

1. A kft. megszűnése A társaság megszűnésének elhatározásához a taggyűlésnek legalább háromnegyedes szótöbbséggel hozott határozata szükséges.

A Gt. rendelkezik a vagyon felosztásáról, eszerint a társaság jogutód nélküli megszűnése esetében a hitelezők kielégítése után fennmaradó vagyonból először a pótbefizetéseket kell visszatéríteni, majd a további részt – a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában – a törzsbetétek arányában kell felosztani a társaság tagjai között. Ha a végelszámolás megindításakor, illetve a felszámolás elrendelésekor a társaság törzstőkéje még nem került teljes egészében befizetésre, a végelszámoló, illetve a felszámoló jogosult a még nem teljesített befizetésekre vonatkozó kötelezettséget azonnal esedékessé tenni és annak teljesítését a tagoktól megkövetelni, ha arra a társaság tartozásainak kiegyenlítése érdekében szükség van.

Ha a társaság tagjainak száma egy főre csökkent, a társaság nem szűnik meg, hanem egyszemélyes társaságként tovább működik. Amennyiben a társaság legkésőbb egy éven belül nem jelent be új tagot, akkor a korábbi társasági szerződését alapító okiratra kell módosítani.

2. Az egyszemélyes kft.

A társasági jog lehetővé teszi az rt. és a kft. esetén, hogy annak csak egy tagja legyen, azaz egyszemélyes társaságként működjön. Ezt a megoldást általában akkor alkalmazzák, ha egy személy egy meghatározott üzleti tevékenységet úgy akar végezni, hogy üzleti kockázata korlátozott legyen. Ezért a Gt. e körben is fokozott figyelmet szentel a hitelezővédelem biztosításának.

A társaságot egy tag is alapíthatja, illetve ilyen társaság létrejöhet úgy is, hogy a már működő társaság valamennyi üzletrészének tulajdonát egy tag szerzi meg (egyszemélyes társaság). Egyszemélyes társaság alapításához alapító okirat elfogadására van szükség. Az alapító okirat tartalmára és alakszerűségére a társasági szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

Speciális, hitelezővédelmi rendelkezés az, hogy egyszemélyes társaság alapítása esetén főszabály szerint, a Gt.-ben meghatározott kivételekkel a cégbírósághoz történő bejelentés előtt a nem pénzbeli hozzájárulást a társaság rendelkezésére kell bocsátani. Szintén a hitelezők védelmét szolgálja az a rendelkezés, hogy az egyszemélyes társaság és annak tagja közötti szerződés érvényességéhez a szerződés közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalása szükséges.

234 Mivel itt csak egy tag van, ezért a Gt. a taggyűlés helyett rögzíti, hogy az egyszemélyes társaságnál a taggyűlési hatáskörbe tartozó kérdésekben az egyedüli tag dönt, és erről a vezető tisztségviselőket írásban köteles értesíteni.

Az ügyvezetés tekintetében speciális rendelkezés, hogy ha az egyedüli tag természetes személy, egyszemélyes társaságnál az alapító okirat úgy is rendelkezhet, hogy a tag jogosult az ügyvezetésre és a képviseletre.

Egyszemélyes társaság a saját üzletrészét nem szerezheti meg.

Ha az egyszemélyes társaság az üzletrész felosztása vagy a törzstőke felemelése folytán új tagokkal egészül ki, és így többszemélyes társasággá válik, a tagok kötelesek az alapító okiratot társasági szerződésre módosítani.

Egyebekben az egyszemélyes társaságokra a többszemélyes társaságokra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

i) A részvénytársaság fogalma. A részvény 1. A részvénytársaság fogalma A részvénytársaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott számú és névértékű részvényekből álló alaptőkével (jegyzett tőkével) alakul, és amelynél a tag (részvényes) kötelezettsége a részvénytársasággal szemben a részvény névértékének vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki. A részvénytársaság kötelezettségeiért – törvényben meghatározott kivétellel – a részvényes nem felel.

A részvénytársaság zárt körben vagy nyilvánosan alapítható, működési formája lehet zártkörű vagy nyilvános. Részvénytársaság – zártkörű vagy nyilvános működési formában – létrejöhet e törvény szerinti átalakulással is. A részvénytársaság elnevezést – a működési forma megjelölésével, illetve annak „zrt.” vagy „nyrt.” rövidítésével – a társaság cégnevében fel kell tüntetni.

A részvénytársaság fő funkciója – a fenti fogalomra tekintettel – , hogy sok tőketulajdonos viszonylag kis tőkéjéből gyűjtsön össze viszonylag nagyobb tőkét üzleti vállalkozás folytatásához, úgy, hogy a tőketulajdonosok e tevékenység végzésével kapcsolatban legfeljebb a befektetett tőkéjüket kockáztassák.

2. A részvény a) A részvény fogalma, névértéke, másodlagos értékpapírok A részvény olyan, névre szóló, átruházható, névértékkel rendelkező értékpapír, amely a részvénytársaságban a tagokat megillető tagsági jogokat testesíti meg, hogy e jogokat csak az értékpapír által igazolt (alakilag legitimált) mindenkori jogosult gyakorolhatja, s e joggyakorlással szemben a társaság csak a Gt.-ből eredő vagy olyan kifogásokat hozhatna fel, amelyek magából az értékpapírból kitűnnek, az értékpapírba foglalt jogok átruházása pedig az értékpapír átruházása útján lehetséges.

E körben külön kell szólni az értékpapírjog egyik legfontosabb fogalmáról, az alaki legitimációról. Az alaki legitimáció azt jelenti, hogy egy értékpapír jogosultjának azt kell tekinteni, akit maga az értékpapír – az értékpapír típusának megfelelő módon – jogosultként igazol.

A nyomdai úton előállított részvény esetében a részvényt átruházni a részvényokiratra írt átruházó nyilatkozattal, azaz forgatmánnyal lehet. Amennyiben a részvény dematerializált, abban az esetben azt kell részvényesnek tekinteni, akinek az értékpapírszámláján a részvényt nyilvántartják.

A részvény névértékkel rendelkező értékpapír. A részvény névértéke azt fejezi ki, hogy az adott részvény kibocsátása ellenében milyen összeggel járult hozzá az első tulajdonos a

235 részvénytársaság alaptőkéjéhez, vagy a társaság alaptőkén felüli vagyonából történő tőkeemelés során milyen összeg jutott a tőkeemelésből az adott részvényre. Ennek megfelelően az összes részvény névértékének összege adja ki a társaság alaptőkéjét.

A részvényre a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény alapján a részvényre úgynevezett másodlagos értékpapír (derivatív értékpapír) is kibocsátható. Másodlagos értékpapír a letétkezelő általa másodlagos értékpapír tulajdonosa – mint végső jogosult – részére kibocsátott, az elsődleges értékpapírra vonatkozó rendelkezési jogot, illetőleg az értékpapír által megtestesített jogok gyakorlását biztosító, sorozatban kibocsátott, névre szóló, átruházható értékpapír. Ez annyit jelent, hogy ha részvényre vonatkozóan másodlagos értékpapírt bocsátanak ki, akkor e másodlagos értékpapír fogja biztosítani az elsődleges értékpapír, azaz a részvény által megtestesített jogok gyakorlásának a lehetőségét.

j) A részvénytársaság működési formája Nyilvánosan működik az a részvénytársaság (nyrt.), amelynek részvényei az értékpapírokra vonatkozó külön törvényben meghatározott feltételek szerint részben vagy egészben nyilvánosan kerülnek forgalomba hozatalra. Nyilvánosan működik az a részvénytársaság is, amelynek részvényeit a nem nyilvános forgalomba hozatalt követően nyilvános értékesítésre ajánlották fel, illetve a szabályozott piacra bevezették.

Azaz, nyrt.-ről beszélünk akkor, ha a részvénytársaság részvényeit bárki megszerezheti a piacon. Ennek legjelentősebb formája, ha a részvénytársaság részvényeit az értéktőzsdén lehet megvásárolni, de az is piaci forgalomra utal, ha befektetési szolgáltatók árusítják.

Zártkörűen működik az a részvénytársaság (zrt.), amelynek részvényei nem kerülnek nyilvános forgalomba hozatalra, továbbá az a részvénytársaság is, amelynek a nyilvánosan forgalomba hozott részvényeit nyilvános ajánlattétel útján már nem értékesítik, illetve azokat a szabályozott piacról kivezették.

Ennek megfelelően tilos a zártkörűen működő részvénytársaság részvényeseit, illetve jegyzett tőkéjét nyilvános felhívás útján gyűjteni.

A részvénytársaság legfőbb szerve az alapszabály módosítására irányadó szabályok szerint – az értékpapírokra vonatkozó törvényi rendelkezések figyelembevételével – határozhat a részvénytársaság működési formájának megváltoztatásáról.

k) A zártkörűen működő részvénytársaság 1. A részvénytársaság alapítása A részvénytársaság alapítása során az alapítók arra vállalnak kötelezettséget, hogy a részvénytársaság valamennyi részvényét átveszik (zártkörű alapítás).

Az alapítók a részvénytársaság alapításáról, a részvények átvételére vonatkozó kötelezettségvállalásról, valamint a részvénytársaság szervezetéről és működéséről az alapszabályban rendelkeznek.

A részvénytársaság alaptőkéje nem lehet kevesebb ötmillió forintnál. A kft.-hez hasonlóan zrt. pénzbeli hozzájárulás nélkül, nem pénzbeli hozzájárulással, azaz kizárólag apporttal is alapítható. Így például egy zrt. létrehozásához elegendő egy új középkategóriás gépkocsi apportálása is, de egy városi lakás mindenképpen elegendő a zrt. alapításához.

A részvénytársaság cégbejegyzésére csak azután kerülhet sor, ha a bejegyzési kérelem benyújtásáig

236 •

a pénzbeli hozzájárulás teljesítését vállaló alapítók az alapszabályban átvenni vállalt részvény névértékének, illetve kibocsátási értékének legalább huszonöt százalékát befizették,

a nem pénzbeli hozzájárulást – kivéve, ha a nem pénzbeli szolgáltatás értéke az alaptőke huszonöt százalékát nem éri el – teljes mértékben a részvénytársaság rendelkezésére bocsátották.

2. A részvényes jogai és kötelezettségei a) A részvényes jogai A részvényes a jogai gyakorlására a részvény vagy letéti, illetve tulajdonosi igazolás birtokában, a részvénykönyvbe történő bejegyzést követően jogosult.

Dematerializált részvény esetén az értékpapírszámla-vezető köteles a részvényes kérésére a részvényről tulajdonosi igazolást kiállítani.

Nyomdai úton előállított és – külön törvény szerinti – értékpapírletét-kezelőnél letétbe helyezett részvény esetén az értékpapírletét-kezelő köteles a részvényes kérésére a részvényről letéti igazolást kiállítani. A tulajdonosi igazolás kiállítását követően az értékpapírszámla-vezető az értékpapírszámlán a részvényre vonatkozó változást csak a tulajdonosi igazolás egyidejű visszavonása mellett vezethet át. A letéti igazolást az értékpapírletét-kezelőnek vissza kell vonnia, ha annak kiállítását követően a részvényt a tulajdonos vagy képviselője rendelkezésére bocsátja.

A részvénynek több tulajdonosa is lehet, akik a részvénytársasággal szemben egy részvényesnek számítanak; jogaikat csak közös képviselőjük útján gyakorolhatják és a részvényeseket terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen felelnek. Az értékpapírokra vonatkozó külön törvény előírásai alapján eljáró részvényesi meghatalmazott a részvénytársasággal szemben a részvényesi jogokat saját nevében, a részvényes javára gyakorolja.

A részvényes jogosult a közgyűlésen részt venni, e törvényben megszabott keretek között felvilágosítást kérni, valamint észrevételt és indítványt tenni, szavazati joggal rendelkező részvény birtokában pedig szavazni.

A közgyűlés napirendjére tűzött ügyre vonatkozóan az igazgatóság köteles minden részvényesnek a napirendi pont tárgyalásakor a szükséges felvilágosítást megadni.

Az igazgatóság a számviteli törvény szerinti beszámolónak és az igazgatóság, valamint a felügyelőbizottság jelentésének lényeges adatait a közgyűlést megelőzően legalább tizenöt nappal köteles a részvényesek tudomására hozni.

A részvényest a részvénytársaság üzleti titkaival kapcsolatban titoktartási kötelezettség terheli, ennek megszegésével a részvénytársaságnak okozott károkat köteles a Ptk. 339. §ának szabályai szerint megtéríteni.

A részvényhez fűződő szavazati jogot – a szavazatelsőbbségi részvényre vonatkozó kivételekkel – a részvény névértéke határozza meg. Nem gyakorolhatja szavazati jogát a részvényes, amíg esedékes vagyoni hozzájárulását nem teljesítette.

Azok a részvényesek, akik a szavazatok legalább öt százalékával rendelkeznek, – az ok megjelölésével – írásban kérhetik az igazgatóságtól, hogy valamely kérdést tűzzön a közgyűlés napirendjére. Az alapszabály ezt a jogot a szavazatok kisebb hányadát képviselő részvényeseknek is megadhatja. A részvényesek ezen jogukat a közgyűlési meghívó kézhezvételétől, illetve a közgyűlés összehívásáról szóló hirdetmény megjelenésétől számított nyolc napon belül gyakorolhatják. b) A részvényes kötelezettségei •

237 A részvényes köteles az általa átvett részvények névértékének, illetve kibocsátási értékének megfelelő pénzbeli és nem pénzbeli szolgáltatást a részvénytársaságnak befizetni, illetve rendelkezésre bocsátani. A részvényes e kötelezettségek alól – az alaptőke-leszállítás esetét kivéve – nem mentesíthető; az általa már teljesített vagyoni hozzájárulást a részvénytársaság fennállása alatt nem követelheti vissza.

A késedelembe esett részvényest az általa teljesített vagyoni hozzájárulás értéke az alaptőke leszállítását követően, illetve akkor illeti meg, amikor a helyébe lépő részvényes vagyoni hozzájárulását a részvénytársasággal szemben teljesíti.

4. A társasági vagyon védelme A részvénytársaság saját tőkéjéből a részvényes javára, annak tagsági jogviszonyára figyelemmel kifizetést a társaság fennállása során kizárólag az e törvényben meghatározott esetekben és – az alaptőke leszállításának esetét kivéve – csak a számviteli törvényben meghatározott feltételek teljesülése esetén, a tárgyévi adózott eredményből, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményből teljesíthet. Nem kerülhet sor kifizetésre, ha a részvénytársaságnak a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőkéje nem éri el vagy a kifizetés következtében nem érné el a részvénytársaság alaptőkéjét.

Az alapszabály előírhatja, hogy az igazgatóságnak írásban kell nyilatkozni arról, hogy a kifizetés nem veszélyezteti a társaság fizetőképességét, illetve a hitelezők érdekeinek érvényesülését. A nyilatkozat megtételének elmulasztásával történő kifizetéssel, illetve valótlan nyilatkozat tételével okozott károkért az igazgatóság tagjai a vezető tisztségviselőkre vonatkozó általános rendelkezések szerint felelnek.

Ezen szabály alkalmazása során kifizetésnek minősül a pénzbeli és a nem pénzbeli vagyoni értékű juttatás egyaránt. Kivételt képeznek a részvénytársaság által ellenérték nélkül juttatott részvények (pl. dolgozói részvény).

Azokat a kifizetéseket, amelyeket e tilalom ellenére teljesítettek, a részvénytársaság részére vissza kell fizetni, feltéve, hogy a társaság bizonyítja a részvényes rosszhiszeműségét.

A kamatozó részvény kivételével a részvénytársaság kamatot a részvény után nem fizethet.

A részvényest a részvénytársaságnak a 219. § (1) bekezdése szerint felosztható és a közgyűlés által felosztani rendelt eredményéből a részvényei névértékére jutó arányos hányad (osztalék) illeti meg. Osztalékra az a részvényes jogosult, aki az osztalékfizetésről döntő közgyűlés időpontjában a részvénykönyvben szerepel, kivéve, ha az alapszabály ettől eltérő időpontot határoz meg. Az alapszabály lehetőséget adhat arra, hogy a részvényest megillető osztalék nem pénzbeli vagyoni értékű juttatásként kerüljön teljesítésre. A részvényes az osztalékra csak a már teljesített vagyoni hozzájárulása arányában jogosult.

A közgyűlés az osztalékfizetésről a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásával egyidejűleg, az igazgatóság javaslatára határozhat. Ha a részvénytársaságnál felügyelőbizottság működik, az igazgatóság javaslatát a felügyelőbizottságnak előzetesen jóvá kell hagynia.

A törvényben meghatározott feltételek teljesítése esetén a közgyűlés két beszámoló közötti időszakra osztalékelőleg fizetéséről is dönthet.

5. A részvénytársaság szervezete a) A közgyűlés A közgyűlés a részvénytársaság legfőbb szerve, amely a részvényesek összességéből áll.

A közgyűlés kizárólagos hatáskörét a Gt. részletesen meghatározza.

238 A közgyűlést az alapszabályban meghatározott gyakorisággal, de legalább évente egyszer össze kell hívni. Szükség esetén rendkívüli közgyűlés bármikor összehívható. A közgyűlésen megjelent részvényesekről jelenléti ívet kell készíteni. A jelenléti ívet a közgyűlés elnöke és a jegyzőkönyvvezető aláírásával hitelesíti.

A közgyűlés határozatképes, ha azon a szavazásra jogosító részvények által megtestesített szavazatok több mint felét képviselő részvényes jelen van. Ha a közgyűlés nem határozatképes, a megismételt közgyűlés az eredeti napirenden szereplő ügyekben – az alapszabály eltérő rendelkezése hiányában – a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes. A nem határozatképes és a megismételt közgyűlés között – az alapszabály eltérő rendelkezése hiányában – legalább három napnak kell eltelnie, de ez az időtartam nem lehet hosszabb, mint huszonegy nap. Az alapszabály módot adhat a közgyűlés felfüggesztésére. Ha a közgyűlést felfüggesztik, azt harminc napon belül folytatni kell. A közgyűlést csak egy alkalommal lehet felfüggeszteni.

Az alapszabály a határozatképességgel kapcsolatos rendelkezések alkalmazását az egyszerű többséget igénylő kérdések eldöntésénél kizárhatja vagy azokat eltérően szabályozhatja.

A közgyűlésnek a Gt.-ben meghatározott ügyekben, ha a törvény eltérően nem rendelkezik, a határozati javaslatot legalább háromnegyedes többséggel kell elfogadnia. Az alapszabály a felsorolt ügyeken kívül is előírhatja a szavazatok legalább háromnegyedes többségével történő határozathozatalt. Ha az alapszabály módosítására az alaptőke felemeléséről vagy leszállításáról hozott közgyűlési határozat végrehajtásával összefüggésben, az alaptőke nagyságának meghatározása végett kerül sor, a közgyűlésnek az alapszabály módosítására vonatkozó jóváhagyó döntése az alaptőke felemelésével vagy leszállításával összefüggő közgyűlési határozat elfogadásával megadottnak tekintendő.

Alapszabály eltérő rendelkezése hiányában a közgyűlés olyan határozata, amely valamely részvénysorozathoz kapcsolódó jogot hátrányosan változtat meg, akkor hozható meg, ha ahhoz az érintett részvénysorozatok részvényesei az alapszabályban meghatározott módon külön is hozzájárulnak. Ennek során a részvényhez fűződő szavazati jog esetleges korlátozására vagy kizárására vonatkozó rendelkezések – ide nem értve a saját részvényre vonatkozó szavazati jog kizárást – nem alkalmazhatók. A hozzájárulás megadásának módjára vonatkozó részletes szabályokat az alapszabályban kell megállapítani.

A közgyűlésről jegyzőkönyvet kell készíteni. A jegyzőkönyvet a jegyzőkönyvvezető és a közgyűlés levezető elnöke írja alá, és egy erre megválasztott, jelen lévő részvényes hitelesíti. ) Az igazgatóság a közgyűlési jegyzőkönyvnek vagy kivonatának egy hiteles példányát, a jelenléti ívet a közgyűlés befejezését követő harminc napon belül köteles a cégbírósághoz benyújtani. Bármely részvényes a közgyűlési jegyzőkönyvből kivonat vagy másolat kiadását kérheti az igazgatóságtól.

Az alapszabály rendelkezhet a közgyűlés oly módon történő megtartásáról is, hogy a részvényesek a közgyűlésen nem közvetlen személyes jelenléttel, hanem az alapszabályban foglaltak szerint, erre alkalmas, a részvényesek közötti párbeszédet, illetve vitát korlátozás nélkül lehetővé tevő elektronikus hírközlő eszköz közvetítésével vesznek részt, amely a személyes részvétellel egyenértékű részvényesi joggyakorlásra ad lehetőséget (konferenciaközgyűlés).

Az alapszabály rendelkezhet úgy, hogy a részvénytársaság éves rendes közgyűlésén csak személyes megjelenéssel lehet részt venni, továbbá meghatározhatja azokat az egyéb kérdéseket, amelyek a konferencia-közgyűlésen nem tárgyalhatók. Az alapszabály rendelkezhet úgy is, hogy nem tartható konferencia-közgyűlés olyan internet kapcsolat közbeiktatásával, amely a hangot nem közvetíti. Az alapszabály kimondhatja, hogy nem

239 tartható konferencia-közgyűlés, ha a részvénytársaságnak a szavazatok legalább öt százalékával rendelkező részvényesei – az ok megjelölésével – írásban ez ellen, a közgyűlés megtartása előtt legalább öt nappal tiltakoznak, és egyben kérik a közgyűlés hagyományos módon történő megtartását.

A konferencia-közgyűlésen elhangzottakat és a hozott határozatokat hiteles módon úgy kell rögzíteni, hogy az utóbb is ellenőrizhető legyen. Ha a közgyűlésen elhangzottakról felvétel készült, azonban a közgyűlésen hozott határozatot be kell nyújtani a cégbírósághoz, a felvétel alapján jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyet az igazgatóság hitelesít.

Az alapszabály előírhatja, hogy a részvényesek a közgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésekben közgyűlés tartása nélkül írásban vagy más, a döntéshozatal során tett jognyilatkozatok bizonyítására alkalmas eszköz felhasználásával is határozhatnak (levélszavazás). b) Az igazgatóság Ha e törvény kivételt nem tesz, az igazgatóság a részvénytársaság ügyvezető szerve, amely legalább három, legfeljebb tizenegy természetes személy tagból áll. Elnökét maga választja tagjai közül. Az alapszabály úgy is rendelkezhet, hogy az igazgatóság elnökét közvetlenül a közgyűlés választja.

Az igazgatóság jogait és feladatait testületként gyakorolja. Az igazgatóság tagjainak egymás közötti feladat- és hatáskörmegosztásáról az igazgatóság által elfogadott ügyrendben kell rendelkezni. Az igazgatóság ügyrendje lehetővé teheti, hogy az igazgatóság ülésén a tagok nem személyes jelenléttel, hanem elektronikus hírközlő eszköz közvetítésével vegyenek részt. Ez esetben az ülés megtartásának részletes szabályait az ügyrendben meg kell állapítani.

Az igazgatóság tagjai a részvénytársaság közgyűlésén tanácskozási joggal vesznek részt.

A részvénytársaság számviteli törvény szerinti beszámolójának az előterjesztése az igazgatóság feladata.

Az igazgatóság az ügyvezetésről, a társaság vagyoni helyzetéről és üzletpolitikájáról az alapszabályban meghatározott gyakorisággal, de legalább évente egyszer a közgyűlés, háromhavonta a felügyelőbizottság részére jelentést készít.

Az igazgatóság gondoskodik részvénytársaság üzleti könyveinek szabályszerű vezetéséről.

A Gt. szabályozza azt is, hogy az igazgatóság köteles nyolc napon belül – a felügyelőbizottság egyidejű értesítése mellett – a szükséges intézkedések megtétele céljából a közgyűlést összehívni a Gt.-ben megjelölt esetekben.

Az alapszabály úgy is rendelkezhet, hogy igazgatóság választására nem kerül sor és az igazgatóság e törvényben meghatározott jogait egy vezető tisztségviselő (vezérigazgató) gyakorolja.

6. Az alaptőke felemelése Az alaptőke felemelése •

új részvények forgalomba hozatalával;

•

az alaptőkén felüli vagyon terhére;

•

dolgozói részvény forgalomba hozatalával; illetve

• feltételes alaptőke-emelésként, átváltoztatható kötvény forgalomba hozatalával történik.

Az új részvény és kötvény forgalomba hozatala zártkörű vagy nyilvános módon történhet.

240 Ha a részvénytársaság új részvények nyilvános forgalomba hozatalával alaptőkéjének felemelését határozza el, a közgyűlésnek előzetesen határoznia kell a részvénytársaság működési formájának megváltoztatásáról.

A részvénytársaság alaptőkéje felemeléséről főszabály szerint a közgyűlés határoz, azonban a Gt. lehetővé teszi, hogy bizonyos feltételekkel az igazgatóság is döntsön a tőkeemelésről.

A zrt. esetében a személyegyesítő jelleg jelenlétére utal az, hogy az alapszabály az alaptőke pénzbeli hozzájárulás ellenében történő felemelése esetére a részvényeseknek, az átváltoztatható, illetve jegyzési jogot biztosító kötvények tulajdonosainak a részvények átvételére elsőbbségi jogot biztosíthat. Részvények átvételére vonatkozó elsőbbségi jog biztosítása esetén legalább az elsőbbségi jog gyakorlására jogosultak körét, sorrendjét és a rendelkezésre álló időtartamot az alapszabályban kell szabályozni.

Az alaptőke-emelés, illetve annak cégjegyzékbe történő bejegyzése során az alapításra irányadó szabályokat megfelelően alkalmazni kell.

7. Az alaptőke leszállítása A részvénytársaság az alaptőkét leszállíthatja, az e törvényben meghatározott esetekben pedig az alaptőke leszállítása kötelező. Nem szállítható le az alaptőke ötmillió forint alá, ha az alaptőkét ötmillió forint alá kellene leszállítani és a részvényesek az alaptőke pótlásáról három hónapon belül nem gondoskodnak, a részvénytársaság közgyűlése köteles a részvénytársaságnak más társasági formába történő átalakulásáról, más társasággal történő egyesüléséről, vagy jogutód nélküli megszűnéséről dönteni.

Az alaptőke leszállításáról, ha az a részvénytársaság elhatározásából történik, arról főszabály szerint a közgyűlés dönt.

Az alaptőke leszállításáról döntő közgyűlést összehívó meghívónak tartalmaznia kell az alaptőke leszállítás mértékére, okára és végrehajtásának módjára vonatkozó tájékoztatást, továbbá, ha erre sor kerül, az alaptőke feltételes leszállításának tényét.

Alaptőke leszállítása esetén mindenekelőtt a részvénytársaság tulajdonában álló saját részvényeket kell bevonni.

Az alaptőke leszállításának végrehajtására nyomdai úton előállított részvények esetén sor kerülhet a részvények •

kicserélésével;

•

lebélyegzésével;

• számának az alapszabályban meghatározott módon történő csökkentésével.

Ha az alaptőke leszállítása a Gt. szerint kötelező, az alaptőke – a tőke-leszállítási eljárás eredményes lefolytatásától függő – feltételes leszállításáról a társaság kérelmére a cégbíróság határoz.A kérelemben meg kell jelölni az alaptőke kötelező leszállításának okát. A társaság köteles kérelméhez mellékelni azokat az okiratokat, amelyekből az alaptőke leszállításának kötelező volta megállapítható. A kérelemről a cégbíróság tizenöt napon belül határoz. A kérelemnek helyt adó végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

Az igazgatóság az alaptőke leszállítását elhatározó közgyűlési határozat meghozatalát, illetve a jogerős bírósági határozat kézbesítését követő harminc napon belül köteles intézkedni az alaptőke leszállításról hozott döntésnek a Cégközlönyben történő, kétszer egymás utáni közzétételéről, akként, hogy a két közzététel között legalább harminc napnak kell eltelnie. A hirdetményben fel kell tüntetni, hogy az alaptőke feltételes leszállításáról a közgyűlés vagy a bíróság döntött, a hirdetménynek ezen kívül tartalmaznia kell a döntés tartalmát, valamint fel kell hívni a társaság hitelezőit, hogy a hirdetmény első alkalommal történt közzétételét

241 megelőzően keletkezett és ezen időpontig esedékessé nem vált követeléseik után biztosítékra tarthatnak igényt. Az ismert hitelezőket a részvénytársaság közvetlenül is köteles értesíteni. A társaság hitelezői a hirdetmény utolsó közzétételétől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül jogosultak bejelenteni, ha a részvénytársaság alaptőkéjének leszállításával összefüggésben biztosítékra tartanak igényt. Nem jogosult biztosítékra a hitelező, ha az alaptőke-leszállításhoz kapcsolódó kockázattal arányos biztosítékkal már rendelkezik, vagy ha a részvénytársaság pénzügyi, vagyoni helyzetére figyelemmel a biztosítékadás indokolatlan.

Az igazgatóság a kérelem előterjesztésére biztosított határidő lejártát követő nyolc napon belül köteles biztosítékot nyújtani vagy a kérelem elutasításáról indokolással ellátott határozatot a hitelezőnek kézbesíteni. Az elutasító vagy nem megfelelő biztosíték nyújtásáról szóló határozat felülvizsgálatát az érintett hitelező a határozat kézhezvételétől számított nyolc napon belül a cégbíróságtól kérheti. A cégbíróság a kérelem előterjesztésétől számított harminc napon belül határoz. A cégbíróság az eljárás lefolytatását követően elutasítja a kérelmet vagy a társaságot megfelelő biztosíték nyújtására kötelezi. Az alaptőke leszállítása mindaddig nem jegyezhető be a cégjegyzékbe, amíg az arra jogosult hitelező nem kap megfelelő biztosítékot. A következőkben áttekintem a törzstőke leszállításának folyamatát: Alaptőke leszállításáról szóló határozat 30 napon belül

Igazgatóság (vezérigazgató) bejelenti a határozatot a cégbíróságnak, egyidejűleg intézkedés a közzétételről 1. közzététel A 2 közzététel között legalább 30 nap eltelik

2. közzététel A 2. közzétételt követő 30 napos jogvesztő határidő

Hitelező bejelentése biztosítékadás iránt

Biztosíték nyújtása

Biztosíték nyújtásának elutasítása nem megfelelő biztosíték esetén: 8 nap

8 nap

Cégbírósági felülvizsgálat kezdeményezése 30 napos eljárási határidő

Cégbírósági döntés

Jóváhagyás esetén: bejegyzés (ha biztosítékot kell adni, a biztosíték teljesítése után) Ha meghiúsul az alaptőke leszállítása 30 napon belül

Bejelentés a cégbíróságnak

242 Ezek a rendelkezések nem alkalmazhatók, ha a részvénytársaság alaptőkéjének leszállítására •

a társaság veszteségének rendezése végett, vagy

a számviteli törvényben meghatározott módon, a részvénytársaság alaptőkéjén felüli lekötött tartalék javára történő átcsoportosítás céljából kerül sor.

Ha az alaptőke kötelező leszállítása meghiúsult és a meghiúsulástól számított harminc napon belül a részvénytársaság a kötelező tőkeleszállítás okait nem szünteti meg, a részvénytársaság köteles más társasági formába átalakulni vagy jogutód nélküli megszűnéséről határozni.

Az alaptőke leszállításának bejegyzésére csak akkor kerülhet sor, ha az erre irányuló kérelem mellékleteként a részvénytársaság igazolja a fenti eljárási szabályok betartását.

Az alaptőke leszállításának meghiúsulását az igazgatóság köteles a cégbíróságnak harminc napon belül elektronikus úton bejelenteni.

Nyomdai úton előállított részvények esetén, az alaptőke leszállításának bejegyzését követő hatvan napon belül az igazgatóságnak az alapszabályban meghatározott módon, erre vonatkozó felhívásban kell tájékoztatnia a részvényeseket a felülbélyegzendő, illetve kicserélendő részvények átvételének és az új, kicserélt vagy felülbélyegzett részvények átadásának helyéről, kezdő és záró időpontjáról. Alapszabály eltérő rendelkezése hiányában a részvények átadására és átvételére legalább harminc napot kell biztosítani. A kicserélésre átadott részvényeket az igazgatóság, az értékpapírokra vonatkozó rendelkezések szerint eljárva, a záró időpontot követően érvényteleníti.

Ha a részvényes a felülbélyegzendő vagy kicserélendő részvényeket a felhívásban megjelölt időtartamon belül az igazgatóságnak nem adja át, az igazgatóság a részvényeket érvénytelenné nyilvánítja. A részvények érvénytelenítéséről szóló határozatot a Cégközlönyben közzé kell tenni. Az érvénytelenné nyilvánított részvényekkel részvényesi jogok a határozat keltétől kezdve nem gyakorolhatók. Az érvénytelenné nyilvánított részvények helyett a részvénytársaság új részvényeket bocsát ki, és azokat értékesíti. Ha a részvényes az új, kicserélt vagy felülbélyegzett részvényeket a felhívásban megjelölt időtartam alatt nem veszi át, a részvénytársaság ezeket a részvényeket is értékesíti. Az értékesítésből befolyt vételár, illetve a részvények bevonása esetén azok névértékére jutó saját tőkerész a határidőt elmulasztó részvényest illeti meg.

Dematerializált részvények esetén az igazgatóság az alaptőke leszállításának bejegyzését követő, az alapszabályban meghatározott időn, ennek hiányában tizenöt napon belül értesíti a központi értéktárat és a részvényes értékpapírszámla-vezetőjét az alaptőke leszállítása következtében a részvényes részvénytulajdonában beállt változásról. A részvényesnek csak az alaptőke-leszállítás cégjegyzékbe történő bejegyzése után szabad az alaptőke, illetve az alaptőkén felüli vagyon terhére kifizetést teljesíteni vagy a részvényre vonatkozó, még be nem fizetett pénzbeli, illetve még nem szolgáltatott nem pénzbeli hozzájárulás teljesítését elengedni.

8. A részvénytársaság megszűnése A részvénytársaság közgyűlése a szavazatok háromnegyedes szótöbbségével elhatározhatja a részvénytársaság megszűnését.

A részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése esetében a tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyont – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a részvényesek között az általuk a részvényekre ténylegesen teljesített befizetések, illetve nem pénzbeli hozzájárulások alapján, részvényeik névértékének arányában kell felosztani. Ha a részvénytársaság •

243 likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbséget biztosító részvényt bocsátott ki, a vagyon felosztásakor az elsőbbségi részvény biztosította jogokat figyelembe kell venni.

Ha a végelszámolás megindításakor, illetve a felszámolás elrendelésekor a részvénytársaság alaptőkéje nem került teljes egészében befizetésre, a végelszámoló, illetve a felszámoló jogosult a még nem teljesített pénzbeli és nem pénzbeli szolgáltatásokra vonatkozó kötelezettséget azonnal esedékessé tenni és azok teljesítését a részvényesektől követelni, ha arra a részvénytársaság tartozásainak kiegyenlítése érdekében van szükség.

A részvénytársaságok átalakulására az általános szabályoktól eltérő, különös rendelkezések vonatkoznak.

9. Az egyszemélyes részvénytársaság Az egyszemélyes részvénytársaság – figyelemmel arra, hogy csak egy tagja van szükségszerűen csak és kizárólag zrt. lehet.

A Gt. ugyanis kimondja, részvénytársaság úgy is alapítható, hogy valamennyi részvényét egy személy, az alapító részvényes veszi át. Egyszemélyes részvénytársaság létrejöhet úgy is, hogy már működő részvénytársaság valamennyi részvényének tulajdonjogát egy részvényes szerzi meg.

Ennek megfelelően ha a nyilvánosan működő részvénytársaság részvényeinek tulajdonjogát egy részvényes szerzi meg, a részvénytársaság zártkörűen működik tovább.

Egyszemélyes részvénytársaság cégbejegyzési kérelmének benyújtásáig a nem pénzbeli hozzájárulást a társaság rendelkezésére kell bocsátani. Egyszemélyes részvénytársaságnál a közgyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben a részvényes írásban dönt, amelyről a vezető tisztségviselőket értesíteni köteles.

Az egyszemélyes részvénytársaság és annak részvényese közötti szerződés érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges.

Egyszemélyes részvénytársaság saját részvényt nem szerezhet. Az egyszemélyes részvénytársaság részvényesének felelősségére a minősített befolyással rendelkező részvényes felelősségére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

l) A nyilvánosan működő részvénytársaság (nyrt.)

Az nyrt.-re vonatkozó szabályok mögöttes joganyaga a zrt.-re vonatkozó szabályrendszer.

E körben csak a fontosabb eltérésekről szólok részletesen.

Az nyrt. által kibocsátható részvények köréről a g) 2. pontban már részletesen szóltam.

1. Az nyrt. alapítása A nyilvánosan működő részvénytársaság – az értékpapírokra vonatkozó külön törvényben meghatározott feltételek szerint – nyilvános eljárással, részvényjegyzés útján alapítható. A nyilvánosan működő részvénytársaság alaptőkéje nem lehet kevesebb húszmillió forintnál. A részvényjegyzés az alapítási tervezetnek megfelelően, az abban foglaltakkal megegyező módon történik. Az alapítási tervezet eredeti példányát közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni, és az arról készített másolatokat közjegyzővel kell hitelesíttetni.

Az alapítási tervezetet valamennyi alapítónak alá kell írnia, majd ezt követően az alapítók az alapítási tervezetet az értékpapírokra vonatkozó törvényi rendelkezéseknek megfelelően elkészített tájékoztató részeként teszik közzé.

A részvényjegyzés a jegyzési ív aláírásával történik. Az alapító kivételével a részvényjegyző a jegyzéssel csak pénzbeli hozzájárulás szolgáltatására vállalhat kötelezettséget. A részvényjegyző – kivéve azt az alapítót, aki nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltat – köteles az általa jegyzett összeg legalább tíz százalékát az alapítók által megjelölt módon a jegyzéssel egyidejűleg befizetni.

244 Azaz, az nyrt. esetében alapítói előjog az apport lehetősége: aki nyilvánosan jegyez részvényt, az nem apportálhat, hanem csak pénzbeli befizetést teljesíthet.

Ha a nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatására könyvvizsgálói jelentés nélkül kerül sor, az igazgatóság a nem pénzbeli hozzájárulás tényleges szolgáltatásának napjától számított egy hónapon belül nyilatkozatot tesz közzé a Cégközlönyben, amely nyilatkozat tartalmazza a nem pénzbeli hozzájárulás leírását, értékét, értékelésének forrását, illetve adott esetben az értékelés módszerét. A nyilatkozat továbbá kitér arra, hogy a kapott értékek megfelelnek legalább az ellenükben kibocsátandó részvények számának és névértékének - vagy kibocsátási értékének -, illetve adott esetben a hozzájárulásokon jelentkező árfolyamkülönbözetnek, valamint arra, hogy az eredeti értékelés vonatkozásában nem merültek fel új befolyásoló körülmények.

A Gt. részletesen szabályozza a túljegyzés és az aluljegyzés kérdését.

Ha több részvényt jegyeztek, mint amennyit a részvénytársaság az alapítási tervezet szerint kibocsát (túljegyzés), az alapítók – ha az alapítási tervezet erre feljogosította őket –, az alapítási tervezetben meghatározott szempontok szerint döntenek a túljegyzés elfogadásáról vagy visszautasításáról. Ha az alapítási tervezet nem jogosította fel az alapítókat a túljegyzésről való döntésre, a többlet elfogadásáról vagy visszautasításáról – az alaptőke megállapítása során – az alakuló közgyűlés dönt.

Ha az alapítók vagy az alakuló közgyűlés a túljegyzést visszautasította, a visszautasított részvényjegyzésre teljesített befizetést a visszautasításra vonatkozó döntést követő tizenöt napon belül a részvényjegyzőknek levonás nélkül vissza kell fizetni. E kötelezettség teljesítéséért az alapítók és a forgalomba hozatalban közreműködő befektetési szolgáltató egyetemlegesen felelnek.

Az alapítás meghiúsul, ha a részvénytársaság tervezett alaptőkéjét megtestesítő valamennyi részvényt vagy – az alapítási tervezet ilyen rendelkezése esetén a jegyzési minimumnak megfelelő számú részvényt – a részvényjegyzésre megállapított zárónapig nem jegyezték le, kivéve, ha a részvényjegyzést jegyzési garanciavállalás biztosítja. Ha a részvényjegyzés során csak a jegyzési minimumnak megfelelő számú részvényt jegyezték le, a részvénytársaság alaptőkéjét a jegyzett részvények névértékének összege alapján kell megállapítani. Az alapítás meghiúsulása esetén a részvényjegyzés során befizetett összeget a befizetést teljesítő részére tizenöt napon belül, levonás nélkül vissza kell fizetni. E kötelezettség teljesítéséért az alapítók és a forgalomba hozatalban közreműködő befektetési szolgáltató egyetemlegesen felelnek.

Az alapítók az eredményes részvényjegyzés zárónapjától számított hatvan napon belül kötelesek megtartani az alakuló közgyűlést. Ha az alapítók elmulasztják az alakuló közgyűlésnek a fenti határidőn belüli megtartását, a részvényjegyző mentesül további kötelezettségei alól, és az általa befizetett összeget visszakövetelheti. A levonás nélküli visszafizetés teljesítéséért az alapítók egyetemlegesen felelnek.

Az alakuló közgyűlés megnyitásáig a pénzbeli hozzájárulás szolgáltatását vállaló részvényjegyző köteles a jegyzés alkalmával fizetett összeget az általa jegyzett részvények névértékének, illetve kibocsátási értékének huszonöt százalékára kiegészíteni.

Az alakuló közgyűlés •

megállapítja a részvényjegyzés eredményességét;

•

dönt a túljegyzés elfogadásáról vagy visszautasításáról, kivéve, ha az alapítók az alapítási tervezetben ezt a jogot maguknak tartották fenn;

•

megállapítja az alapszabályt.

245 Az alakuló közgyűlés a határozatokat háromnegyedes többséggel hozza. Az alakuló közgyűlés az alapítási tervezettől csak valamennyi részvényjegyző egyhangú döntésével térhet el, kivéve azokat a jogosultságokat, amelyeket az alapítók maguknak tartottak fenn. Az alakuló közgyűlésről jegyzőkönyvet kell felvenni.

A bejegyzési kérelem benyújtásáig a nem pénzbeli hozzájárulást a részvénytársaság rendelkezésére kell bocsátani.

2. A részvényes jogai és kötelezettségei Nyilvánosan működő részvénytársaság esetén a részvényeseknek címzett, a részvények névértékének, illetve kibocsátási értékének befizetésére történő felszólítást – amennyiben a részvénytársaság rendelkezik ilyennel – a részvénytársaság hirdetményi lapjában, valamint honlapján kell közzétenni.

A közgyűlés napirendjére tűzött ügyre vonatkozóan az igazgatóság köteles minden részvényesnek a közgyűlés napja előtt legalább nyolc nappal benyújtott írásbeli kérelmére a szükséges felvilágosítást megadni. Az igazgatóság csak akkor tagadhatja meg a felvilágosítást, ha álláspontja szerint az a részvénytársaság üzleti titkát sértené. Ebben az esetben is kötelező a felvilágosítás megadása, ha arra a közgyűlés határozata kötelezi az igazgatóságot. Az üzleti titkot nem tartalmazó felvilágosítás megadása nem korlátozható.

Ha ez a szabály nem lenne a Gt.-ben, akkor a nyilvánosan működő üzleti társaságok üzleti titkait könnyen ki lehetne fürkészni, ugyanis a konkurensnek csak a tőzsdén részvényt kellene vennie, s részvényesként kérne betekintést a másik társaság üzleti titkait tartalmazó iratokba. Ezen visszaélés lehetőségét kívánja a fenti szabály kizárni.

A nyilvánosan működő részvénytársaság alapszabálya meghatározhatja az egy részvényes által gyakorolható szavazati jog legmagasabb mértékét. A szavazati jog legmagasabb mértékének meghatározása során tilos a részvényesek közötti bármiféle különbségtétel. A társaság alapszabálya az alapszabályban meghatározott részvényesi csoport szavazati joggyakorlását maximáló szabályt is előírhat.

A nyilvánosan működő részvénytársaság esetében a közgyűlés napirendjének kiegészítésére vonatkozó jogot azok a részvényesek gyakorolhatják, akik a szavazatok legalább egy százalékával rendelkeznek. A szavazatok legalább egy százalékával rendelkező részvényesek a napirendi pontokkal összefüggésben határozati javaslatot is előterjeszthetnek.

A nyilvánosan működő részvénytársaság esetében azok a részvényesek, akik a szavazatok legalább egy százalékával rendelkeznek, független szakértő kirendelését kérhetik.

3. A nyilvánosan működő részvénytársaság szervezete a) A közgyűlés A közgyűlés kizárólagos hatásköre bővebb a zártkörűen működő részvénytársaságénál.

A közgyűlést, annak kezdőnapját legalább harminc nappal megelőzően, az alapszabályban meghatározott módon – de legalább a részvénytársaság honlapján – közzétett hirdetmény útján kell összehívni. A honlapon történő közzététel mellett az alapszabály előírhatja a nyomtatott sajtóban történő együttes közzétételt is, továbbá azt, hogy azokat a részvényeseket, akik ezt kívánják, a közgyűlés összehívásáról a nyomtatott sajtóban vagy a honlapon történt közzététel mellett elektronikus úton is értesíteni kell. A hirdetmény és a részvényes részére elektronikus úton küldött értesítés közötti eltérés esetén a hirdetményben foglaltak az irányadók.

Ha a részvénytársaság részvényeire tett nyilvános vételi ajánlattal kapcsolatos részvényesi állásfoglalás miatt vagy az eredményes nyilvános vételi ajánlattételi eljárást követően a

246 befolyásszerző kezdeményezésére rendkívüli közgyűlés összehívására kerül sor, a közgyűlést annak kezdőnapját legalább tizenöt nappal megelőzően kell összehívni.

A nyilvánosan működő részvénytársaság a számviteli törvény szerinti beszámoló tervezetének és az igazgatóság, valamint a felügyelőbizottság jelentésének lényeges adatait, az összehívás időpontjában meglévő részvények és szavazati jogok számára vonatkozó összesítéseket (ideértve az egyes részvényosztályokra vonatkozó külön összesítéseket), valamint a napirenden szereplő ügyekkel kapcsolatos előterjesztések összefoglalóját és a határozati javaslatokat a részvénytársaság hirdetményeinek közzétételére vonatkozó alapszabályi rendelkezések szerint, de legalább a részvénytársaság honlapján a közgyűlést legalább huszonegy nappal megelőzően nyilvánosságra hozza.

Az alapszabály eltérő rendelkezése hiányában a közgyűlésen részt venni szándékozó részvényes, illetve részvényesi meghatalmazott nevét a közgyűlés megkezdéséig kell a részvénykönyvbe bejegyezni. Ha az alapszabály rendelkezik arról az időpontról, ameddig a fenti bejegyzésre sor kerülhet, ez az időpont a közgyűlés kezdő napját megelőző hetedik munkanapnál nem lehet korábbi. A közgyűlésen a részvényesi jogok gyakorlására az a személy jogosult, akinek nevét – lezárásának időpontjában – a részvénykönyv tartalmazza.

Nyilvánosan működő részvénytársaság a közgyűlésen hozott határozatokat az értékpapírokra vonatkozó, külön törvényben meghatározott módon és időben köteles nyilvánosságra hozni.

Nyilvánosan működő részvénytársaságnál a részvényesek közgyűlés tartása nélkül nem hozhatnak határozatot. b) A nyilvánosan működő részvénytársaság ügyvezetése A nyilvánosan működő részvénytársaságnál, ha az alapszabály úgy rendelkezik, igazgatóság és felügyelőbizottság helyett egységes irányítási rendszert megvalósító igazgatótanács működhet. Ebben az esetben az igazgatótanács látja el az igazgatóság és a felügyelőbizottság törvényben meghatározott feladatait. Erre figyelemmel a nyilvánosan működő részvénytársaság esetében nincs mód ügydöntő felügyelőbizottság választására, s nem választható igazgatóság helyett vezérigazgató.

Az igazgatótanács (IT) legalább öt és – ha az alapszabály a munkavállalói részvétel érvényesítése érdekében másként nem rendelkezik – legfeljebb tizenegy természetes személy tagból áll. Elnökét maga választja tagjai közül. Az alapszabály úgy is rendelkezhet, hogy az igazgatótanács elnökét közvetlenül a közgyűlés választja. Az igazgatótanács tagjai többségének főszabály szerint független személynek kell lennie, az alapszabály ennél magasabb arányt is megállapíthat. Függetlennek minősül az igazgatótanács tagja, ha részvénytársasággal az igazgatótanácsi tagságán kívül más jogviszonyban nem áll. A Gt. példálózó jelleggel felsorol olyan okokat – így a részvénytársaság munkavállalója vagy volt munkavállalója, vagy szakértője – amelyek kizárják az IT-tag függetlenségét. Nem kell az igazgatótanács tagjai többségének független személynek lennie, ha a nyilvánosan működő részvénytársaság elismert vállalatcsoporthoz tartozó ellenőrzött társaság.

A nyilvánosan működő részvénytársaságoknál legalább háromtagú audit bizottságot kell létrehozni, amelynek tagjait a közgyűlés az igazgatótanács, illetve ahol felügyelőbizottság működik, a felügyelőbizottság független tagjai közül választja. Az audit bizottság hatáskörét a GT. kimerítően szabályozza.

Ha a részvénytársaság részvényei a Budapesti Értéktőzsdén bevezetésre kerültek, az igazgatóság az éves rendes közgyűlésen a számviteli törvény szerinti beszámolóval együtt terjeszti a közgyűlés elé a felelős társaságirányítási jelentést. A jelentésben az igazgatóság összefoglalja a részvénytársaság által az előző üzleti évben követett felelős vállalatirányítási gyakorlatot és nyilatkozik arról, hogy milyen eltérésekkel alkalmazta a Budapesti Értéktőzsde

247 Felelős Társaságirányítási Ajánlásait. A jelentést a részvénytársaság honlapján közzé kell tenni. A jelentés elfogadásáról a közgyűlés külön határoz. Ha a részvénytársaságnál felügyelőbizottság működik, a jelentés a felügyelőbizottság jóváhagyása nélkül nem terjeszthető a közgyűlés elé.

Ezek a jelentések különösen fontosak a tőzsdére bevezetett cégek esetében, hiszen a nyilvánosság ebből értesül a cég gazdálkodásának sikerességéről. Így a jelentés nagy befolyást gyakorol a részvényárfolyamokra. A következő részben bemutatott bennfenntes kereskedelem egyik leggyakoribb példája az, ha egyes személyek részére kiszivárog idő előtt a jelentés tartalma, s ennek ismeretében kötnek tőzsdei ügyleteket.

A szabályozott piacra bevezetett, nyilvánosan működő részvénytársaság a részvénytársaság honlapján évente, az éves rendes közgyűlés összehívásával egyidejűleg közzéteszi az igazgatóság vagy igazgatótanács, valamint ahol felügyelőbizottság működik, a felügyelőbizottság tagjainak nevét, valamint a tagoknak e minőségükben nyújtott valamennyi pénzbeli és nem pénzbeli juttatásokat tagonként és a juttatás jogcíme szerint részletezve. A részvénytársaság biztosítja az adatoknak a honlapon való folyamatos elérését.

4. Az alaptőke felemelése és leszállítása a) Az alaptőke felemelése Ha a nyilvánosan működő részvénytársaság eltérő részvényfajtába, illetve részvényosztályba tartozó részvényeket hozott forgalomba, az alaptőke felemelését elhatározó, illetve az arról döntő közgyűlési határozat érvényességének feltétele, hogy a tőkeemeléssel közvetlenül érintett, továbbá az alapszabály által érintettnek minősített részvényfajta, illetve részvényosztály részvényesei az alapszabályban meghatározott módon az alaptőke felemeléséhez külön hozzájáruljanak. A hozzájárulás megadásának módjára vonatkozó részletes szabályokat az alapszabályban kell megállapítani. Ez a szabály megfelelően irányadó az igazgatóságot tőkeemelésre felhatalmazó közgyűlési határozat esetén is.

Ha az alaptőke felemelésére pénzbeli hozzájárulás ellenében kerül sor, a részvénytársaság részvényeseit, ezen belül első helyen a forgalomba hozott részvényekkel azonos részvénysorozatba tartozó részvénnyel rendelkező részvényeseket, majd az átváltoztatható, és velük egy sorban a jegyzési jogot biztosító kötvények tulajdonosait – ebben a sorrendben – az alapszabályban meghatározott feltételek szerint a részvények átvételére vonatkozó elsőbbségi jog illeti meg.

A részvénytársaság köteles az alapszabályban meghatározott módon tájékoztatni a részvényeseket, illetve az átváltoztatható és a jegyzési jogot biztosító kötvények tulajdonosait a részvények átvételére vonatkozó elsőbbségi jog gyakorlásának lehetőségéről és módjáról, így a megszerezhető részvények névértékéről, illetve kibocsátási értékéről, valamint e jog érvényesítésére nyitva álló - legalább tizenöt napos - időszak kezdő és zárónapjáról.

A részvények jegyzésére vonatkozó elsőbbségi jog az alapszabályban érvényesen nem zárható ki, illetve nem korlátozható. A közgyűlés azonban – az igazgatóság írásbeli előterjesztése alapján – a jegyzési elsőbbségi jog gyakorlását korlátozhatja, illetve kizárhatja.

Ebben az esetben az igazgatóságnak az előterjesztésben be kell mutatnia a jegyzési elsőbbségi jog korlátozására, illetve kizárására irányuló indítvány indokait.

A közgyűlés az igazgatóságot az alaptőke felemelésére felhatalmazó határozatában felhatalmazhatja a tőkeemelésre vonatkozó felhatalmazás időtartamára a jegyzési elsőbbségi jog gyakorlásának korlátozására, illetve kizárására. Az igazgatóság az előbbi szerinti

248 közgyűlési határozatok cégbíróságnak történő megküldésével egyidejűleg gondoskodik a határozatok tartalmának Cégközlönyben történő közzétételéről. Új részvények nyilvános forgalomba hozatalával megvalósuló alaptőke-emelésre csak pénzbeli hozzájárulás szolgáltatása ellenében kerülhet sor. Nyilvános részvénykibocsátás során nem kerül sor a részvények átvételére vonatkozó, előzetes kötelezettségvállaló nyilatkozat megadására, a tőkeemelés elhatározásáról döntő közgyűlési határozat a tőkeemelésben részt vevő leendő részvényesek körét és személyét nem határozza meg. Az új részvényeket megszerezni kívánó személyek az értékpapírokra vonatkozó törvényi rendelkezések szerinti jegyzési eljárás során vállalják a részvények ellenértékének megfizetését és válnak jogosulttá a részvényekre. Amennyiben az alaptőke-emelés során a részvények kibocsátási értéke a névértéket meghaladja, a különbözetet a részvényjegyzéskor teljes egészében meg kell fizetni. b) Az alaptőke leszállítása Ha a nyilvánosan működő részvénytársaság eltérő részvényfajtába, illetve részvényosztályba tartozó részvényeket hozott forgalomba az alaptőke leszállítását elhatározó közgyűlési határozat érvényességéhez az is szükséges, hogy az alaptőke-leszállítással közvetlenül érintett, továbbá az alapszabály által érintettnek minősített részvényfajta, részvényosztály részvényesei az alapszabályban meghatározott módon a döntéshez külön hozzájáruljanak. Ennek során a részvényhez fűződő szavazati jog esetleges korlátozására vagy kizárására vonatkozó rendelkezések – ide nem értve a saját részvényre vonatkozó, kizárt szavazati jogosultságot – nem alkalmazhatók. A hozzájárulás megadásának módjára vonatkozó részletes szabályokat az alapszabályban kell megállapítani.

Ellenőrző kérdések 1. Határozza meg a közkereseti társaság fogalmát, s magyarázza meg, hogy miért tekinthető a személyegyesítő gazdasági társaság alaptípusának!

2. Jellemezze a társaság belső viszonyait, valamint a tagok gyűlését, mint a társaság legfőbb szervét és a társaság üzletvezetését és képviseletét!

3. Mutassa be a társaság külső viszonyait, a társaság tagsági jogviszonyának megszűnési eseteit, valamint a társaság megszűnését!

4. Határozza meg a betéti társaság fogalmát és jellemezze e társasági típus gazdasági funkcióját!

5. Ismertesse a betéti társaság sajátos felelősségi viszonyait, valamint a bt.-re vonatkozó, kkt. szabályaitól eltérő törvényi rendelkezéseket!

6. Határozza meg a korlátolt felelősségű társaság fogalmát és jellemezze annak gazdasági funkciót!

7. Mutassa be a korlátolt felelősségű társaság alapításával kapcsolatos ismereteket!

8. Jellemezze a kft. és a tagjai közötti viszonyt!

9. Jellemezze a kft. taggyűlését!

10. Jellemezze a kft. ügyvezetését!

11. Mutassa be a kft. társasági szerződésének módosításával, a törzstőke felemelésével és leszállításával kapcsolatos ismereteket!

12. Mutassa be a részvénytársaság fogalmát és jellemezze röviden a részvényt, mint értékpapírt!

249 13. Milyen formában működhet a részvénytársaság! Határozza meg a két működési forma fogalmát!

14. Jellemezze az átváltoztatható és jegyzési jogot biztosító kötvényt, valamint az ideiglenes részvényt és a részvényutalványt!

15. Jellemezze a (zártkörűen működő) részvénytársaság alapítását!

16. Jellemezze a (zártkörűen működő) részvénytársaság részvényesének jogait és kötelezettségeit!

17. Miként lehet kifizetést teljesíteni, osztalékot vagy osztalékelőleget fizetni a (z)rt.-nél?

18. Ismertesse az alaptőke felemelését a zrt.-nél!

19. Mutassa be az alaptőke leszállításának folyamatát a zrt.-nél!

20. Mutassa be a zrt. megszűnésére vonatkozó főbb szabályokat és jellemezze az egyszemélyes zrt.-t!

21. Mutassa be az nyrt. alapítására vonatkozó főbb szabályokat!

22. Mutassa be az nyrt. közgyűlésére vonatkozó főbb szabályokat!

23. Jellemezze az egységes irányítási rendszerű nyrt. ügyvezetését és mutassa be az audit bizottságot!

24. Mutassa be az nyrt. alaptőkéjének felemelésére és leszállítására vonatkozó speciális szabályokat!

250

III. rész: Egyéb gazdasági szakjogi alapismeretek A jegyzet harmadik, záró részében egyéb, a gazdaságot érintő szakjogok kérdését tekintem át – elsősorban a gazdasági életben középvezető és vezető beosztásokat betöltő szakemberek igényeire tekintettel. Ennek megfelelően elsőként a munkajogi és társadalombiztosítási alapismereteket tekintem át, ezt követően a fogyasztóvédelem, a környezetvédelem és a gazdasági közigazgatás egyéb főbb kérdéseit veszem górcső alá, majd végül röviden szólok egyes, fontosabb büntetőjogi tényállásokról.

14.Munkajogi alapismeretek a) A foglalkoztatási jellegű jogviszonyok főbb jellemzői, az ezen jogviszonyokra vonatkozó szabályok 1. A foglalkoztatási jellegű jogviszonyok főbb jellemzői Munkavégzéssel járó tevékenységet többféle jogviszony keretében lehet végezni. Ezek közül a polgári jog szabályozza a megbízási szerződés és a vállalkozási szerződés keretében végzett tevékenységet.

A jogilag szabályozott munkavégzési viszonyokon belül mindenekelőtt különbséget kell tenni a mellérendeltségi viszonyban végzett és a „más” részére végzett (függő) munka között.

Előbbi esetben a munkavégző önállóan, saját érdekkörében végez munkatevékenységet.

Ennek legjobb példája a vállalkozó munkája. A társadalmi munkaviszonyok nagyobb része azonban ettől eltérően függőségben, nem a munkavégző érdekkörében, hanem „más” részére végez munkát. Amennyiben ez a munkavégzés nem rendszeres jelleggel, az alkalmazó és az alkalmazott mellérendeltsége mellett történik, abban az esetben a polgári jog által szabályozott megbízásról van szó. Ha azonban az alkalmazott a munkaadónak alárendelten, attól való függőségben végzi munkáját, akkor beszélünk munkaviszonyról. Azaz, a munkajog tárgyát csak a függő, alárendeltségben végzett munka viszonyai alkotják, azon kívül esik mind a mellérendeltségi polgári jogviszonyok, mind az önfoglalkoztatás köre.

A munkaviszonyok keretében végzett munka másik fő jellemzője, hogy ez szerződéses alapozású, azaz ezek a jogviszonyok az egymást szabadon kiválasztó munkavállaló és munkáltató kölcsönös és egybehangzó megegyezésével (akaratnyilatkozatával) jönnek létre.

Ehhez kapcsolódóan kell jelezni, hogy a munkaviszony minden esetben visszterhes, azaz az ingyenesen nem lehet függő munkát végezni, az legfeljebb megbízási jellegű jogviszony lehet. Így a büntetőügyben eljáró bíróság által elrendelt munka nem munkaviszony, hiszen azt a bíróság egyoldalú közhatalmi aktusával rendelte el. Összefoglalva tehát, a munkajog az idegen munkaerő alkalmazása során keletkező azon munka végzésével kapcsolatos viszonyokat szabályozza, amelyeket a munkavégző szerződés alapján, díjazás ellenében, a munkáltató érdekkörében és a munkáltató irányítása alatt végez. Az alkalmazott e munkavégzési viszonyokban – a munkajogviszonyban – a munkáltatónak alárendelt és jellemzően egy munkaszervezet rendjébe és emberi közösségébe illeszkedve, ahhoz igazodva végzi munkáját.

2. A munkajogi jogviszonyokra vonatkozó főbb szabályok

251 A munkajog területének szabályozása törvényi szinten nem egységes. A hatályos jogi szabályozás szerint a munkaviszony a versenyszféra jogviszonya, amelyet a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) szabályoz. Az állami és önkormányzati közszolgáltató költségvetési szerveknél foglalkoztatott alkalmazottakra külön törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) vonatkozik, míg az állami és önkormányzati közigazgatási szervek közhatalom gyakorlására feljogosított, vagy ahhoz szorosan kapcsolódó tevékenységet ellátó alkalmazottaira a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) (önkormányzati szervek), valamint a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (államigazgatási szervek) vonatkozik. A fegyveres és rendvédelmi szervek, valamint az igazságszolgáltatás (bíróság, ügyészség) dolgozóinak továbbá a helyi és országos politikai vezetők jogállását külön szolgálati törvények rendezik.

Az elhatároláshoz példa: egy vállalatnál dolgozó könyvelő a Mt. hatálya alatt áll. Ha ezt a munkát a könyvelő egy önkormányzati fenntartású középiskolában végzi, akkor rá a Kjt. vonatkozik, míg ha egy polgármesteri hivatalban végzi az önkormányzat könyvelését, akkor ő köztisztviselő és jogállását a Ktv. szabályozza.

Hasonló példát hozhatnék a felsőoktatás köréből is: az állami felsőoktatásban dolgozók (például az Eötvös Loránd Tudományegyetemen) a Kjt., míg egy magán felsőoktatási intézményben dolgozók (például a Modern Üzleti Tudományok Főiskoláján) a Mt. Hatálya alatt állnak.

A különböző törvényeket és az ahhoz kapcsolódó gyakorlati szabályozást összehasonlítva kiemelhetjük, hogy a versenyszférára magasabb bérek jellemzőek, de a munkavállalók védelme gyengébb, a foglalkoztatásuk kevéssé stabil. Ezzel szemben a közszférában jellemzően alacsonyabbak a bérek, de – a kormánytisztviselők kivételével, ahol kéthónapos felmentési idővel, indokolás nélküli felmentéssel szüntethető meg a jogviszony – stabilabb a foglalkoztatás és a foglalkoztatott személyek védelme erősebb.

A munkaviszony keretében is egy többszintű szabályozásról beszélhetünk. A Mt. Rögzíti, hogy a munkaviszonnyal összefüggő kérdéseket törvény, illetőleg törvényi felhatalmazás alapján egyéb jogszabály szabályozza. Ezen túl a Mt. lehetővé teszi, hogy a munkáltató és a munkáltatónál működő reprezentatív szakszervezetek (illetve kivételesen az üzemi tanács) által kötött kollektív szerződés a munkaviszonyra vonatkozó bármelyik kérdésről rendelkezhet, de ez főszabály szerint a jogszabállyal ellentétes nem lehet. Kollektív szerződés, illetve a felek megállapodása e törvény harmadik részében meghatározott szabályoktól – ha az Mt. vagy a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló törvény másképp nem rendelkezik (ezen társaságok esetében ugyanis a bérezés tekintetében a fenti törvény korlátokat állapított meg, azaz nem lehet korlátozás nélkül jutalmat és egyéb juttatásokat adni – ezen szabályozás indokául a köztulajdonban álló társaságoknál kirobbant botrányok jelentették) – eltérhet. Ennek feltétele, hogy a munkavállalóra kedvezőbb feltételt állapítson meg. A kollektív szerződés, illetve a felek megállapodása semmis, ha ezen szabályokat megszegik. Ezen szabályok összességét a Mt. munkaviszonyra vonatkozó szabálynak nevezi.

A következőben – a helyhiányra figyelemmel – kizárólag a Mt. szabályaira figyelemmel áttekintjük a legfontosabb munkajogi szabályokat.

b) A munkaviszony létesítése és a munkaszerződés módosítása 1. Munkaviszony létesítése

252 Munkaviszonyt cselekvőképes, vagy korlátozottan cselekvőképes, főszabály szerint 16. életévét betöltött személy köthet. Tizenhat évesnél fiatalabb személy is köthet – a törvényes képviselő beleegyezésével – munkaszerződést diákmunka keretében, ha 15. életévét betöltötte, s a munka végzésére az iskolai szünetben kerül sor. A tanköteles fiatal munkavállaló a gyámhatóság engedélye alapján, a külön jogszabályban meghatározott művészeti, sport-, modell- vagy hirdetési tevékenység keretében tizenöt éves kor alatt is foglalkoztatható. Így például egy gyermekszínész egy színházzal köthet munkaviszonyt 12 évesen is, vagy például egy futballzseni 14 évesen is játszhat munkavállalóként egy csapatban.

Diákmunkát azonban csak 15 éves kortól lehet vállalni, de azt is kizárólag az iskolai szünetben. Tizenhat éves kor felett azonban szabad a munkavállalás lehetősége.

A munkaviszony – ha törvény másként nem rendelkezik – munkaszerződéssel jön létre.

A munkaszerződést írásba kell foglalni. A munkaszerződés írásba foglalásáról a munkáltató köteles gondoskodni. Az írásba foglalás elmulasztása miatt a munkaszerződés érvénytelenségére csak a munkavállaló – a munkába lépést követő harminc napon belül – hivatkozhat. Az írásbeliség alól – külön törvény alapján – kivétel az egyszerűsített foglalkoztatás, ahol az öt munkanapot meg nem haladó időtartamú munkaszerződést nem kell írásba foglalni.

Azaz, ha nem foglalták írásba a munkaszerződést, akkor erre hivatkozva nem szüntetheti meg a munkáltató a jogviszonyt, arra csak a munkavállaló jogosult.

A munkaszerződésben a felek bármely kérdésben megállapodhatnak. A munkaszerződés jogszabállyal, illetve kollektív szerződéssel ellentétben nem állhat, kivéve, ha a munkavállalóra kedvezőbb feltételt állapít meg. E körben kivételt fogalmaz meg a köztulajdonban álló gazdasági társaságokra vonatkozó törvény, amely juttatási korlátokat állapít meg.

A feleknek a munkaszerződésben meg kell állapodniuk •

a munkavállaló személyi alapbérében,

•

munkakörében, illetve

• munkavégzési helyében.

Amennyiben ezen elemek nincsenek benn a munkaszerződésben, az érvénytelen. Ezen elemek mindegyikét írásban kell a szerződésben rögzíteni. A munkáltató a munkavállalót a munkaköri feladatokról, a munkakör betöltéséhez szükséges iskolai végzettségről – kivéve, ha ezt jogszabály határozza meg – tájékoztatja.

A munkaszerződésben meg kell jelölni a felek nevét, illetve megnevezését és a munkaviszony szempontjából lényeges adatait.

A munkavállalótól csak olyan nyilatkozat megtétele vagy adatlap kitöltése kérhető, illetve vele szemben csak olyan alkalmassági vizsgálat alkalmazható, amely személyiségi jogait nem sérti, és a munkaviszony létesítése szempontjából lényeges tájékoztatást nyújthat. Tilos a munkavállalót terhesség megállapítására irányuló vizsgálat elvégzésére, illetve erről szóló igazolás bemutatására kötelezni, kivéve, ha erre a munkaköri alkalmasság vizsgálata és véleményezése körében, jogszabály előírása alapján kerül sor.

Azaz tilos a személyiségi jogokat súlyosan sértő, a munkaviszonnyal összefüggésben nem álló kérdésekben pszichológiai tesztet alkalmazni, valamint tilos a terhesség megállapítására vonatkozó vizsgálat elvégzése.

253 A munkaviszony kezdete a munkába lépés napja. A munkába lépés napját a felek a munkaszerződésben határozzák meg. Erre vonatkozó megállapodás hiányában a munkaszerződés megkötését követő munkanapon kell a munkavállalót munkába állítani. A munkaszerződés megkötésének napja és a munkába állás napja közötti időszakban – a munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a munkaszerződés eltérő rendelkezése hiányában – csak azok a munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek illetik meg, illetőleg terhelik a feleket, amelyek a munkába állást segítik elő.

A munkaviszony – eltérő megállapodás hiányában – teljes munkaidőben történő foglalkoztatásra jön létre. Részmunkaidős foglalkoztatás esetén a munkaviszony alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni munkavállalói juttatás tekintetében legalább az időarányosság elve alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével összefügg. Egyéb kérdések tekintetében a részmunkaidő foglalkoztatott jogviszonya megegyezik a teljes munkaidősével.

Azaz a részmunkaidős személyt ugyanannyi szabadság illeti meg, s ugyanannyi szolgálati időnek számít jogviszonya, mintha teljes munkaidőben dolgozna. Ha nincs benne a szerződésben, hogy milyen munkaideje van a munkavállalónak az teljes munkaidőnek minősül.

A munkaviszony – eltérő megállapodás hiányában – határozatlan időtartamra jön létre.

Azaz, ha a szerződésben nincs beleírva, hogy milyen időtartamra kötik, akkor az határozatlan időtartamú.

A határozott idejű munkaviszony időtartamát naptárilag, vagy más alkalmas módon kell meghatározni. Ha a felek a munkaviszony időtartamát nem naptárilag határozták meg, a munkáltató köteles tájékoztatni a munkavállalót a munkaviszony várható időtartamáról.

Határozatlan időtartamúnak kell tekinteni a munkaviszonyt, ha a határozott időtartamú munkaviszony azonos felek közötti ismételt létesítésére, illetve meghosszabbítására az ahhoz fűződő munkáltatói jogos érdek fennállása nélkül kerül sor és a megállapodás megkötése a munkavállaló jogos érdekének csorbítására irányul. A határozott időre szóló munkaviszony időtartama – ideértve a meghosszabbított és az előző határozott időre kötött munkaszerződés megszűnésétől számított hat hónapon belül létesített újabb határozott időtartamú munkaviszony tartamát is – a Mt.-ben meghatározott szűk kivételekkel az öt évet nem haladhatja meg.

Ezen szabály szerint határozatlan időtartamúnak kell tekinteni a jogviszonyt, ha például egy iskolában a tanárokkal – azért, hogy a nyári szünetre jutó kéthavi fizetést megtakarítsák – szeptember 1. és június 30. között kötnek minden évben újabb szerződést.

Szintén határozatlannak kell tekinteni azt a munkaszerződést, ha évente kötöttek valakivel újabb határozott idejű szerződést, s így eltelt öt év.

A határozott idejű munkaviszony határozatlan idejűvé alakul, ha a munkavállaló az időtartam lejártát követően legalább egy munkanapot, közvetlen vezetője tudtával tovább dolgozik. A harmincnapos vagy ennél rövidebb időre létesített munkaviszony azonban csak annyi idővel hosszabbodik meg, amilyen időtartamra eredetileg létrehozták. Ezek a szabályok nem vonatkoznak a választással keletkezett, illetve a hatósági engedélyhez kötött, illetve a közcélú foglalkoztatás érdekében létesített munkaviszonyra.

Azaz, ha egy polgármestert nem választanak újjá, de jogviszonyának megszűnte után bemegy a hivatalába, s ott dolgozik, azzal nem válik a település határozatlan idejű

254 polgármesterévé. Szintén nem alkalmazható a fenti szabály, ha valaki a rendelkezésre állási támogatás igényléséhez szükséges évente legalább négy hónapos közfoglalkoztatási ideje lejárt.

2. A munkaszerződés módosítása A munkáltató és a munkavállaló a munkaszerződést csak közös megegyezéssel módosíthatja. Kollektív szerződés a munkaszerződést a munkavállaló hátrányára nem módosíthatja. A munkaszerződés módosítására a megkötésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, azaz annak módosítására csak írásban kerülhet sor.

Ha a munkavállalót megállapodás alapján határozott időre a munkaszerződéstől eltérően foglalkoztatják, a határozott idő lejártát követően a munkaszerződés szerint kell tovább foglalkoztatni, és munkabérét az időközben bekövetkezett bérfejlesztésekre tekintettel módosítani kell.

Nem minősül munkaszerződés-módosításnak, ha a munkavállaló – a munkáltató működésével összefüggő okból, ideiglenesen – a munkáltató utasítása alapján, eredeti munkaköre helyett, vagy eredeti munkaköre mellett más munkakörbe tartozó feladatokat lát el (átirányítás).

c) A munkaviszony megszűnése és megszüntetése 1. A munkaviszony megszűnésének esetei A munkaviszony megszűnik: •

a munkavállaló halálával,

•

a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével,

•

a határozott idő lejártával,

a munkaviszonynak a munkáltató átalakulása miatt közalkalmazotti vagy köztisztviselői jogviszonnyá való átalakulásával; ekkor a munkaviszony megszűnésével egyidejűleg közalkalmazotti vagy köztisztviselői jogviszony keletkezik. .

2. A munkaviszony megszüntetésének esetei A munkaviszony megszüntethető: •

•

a munkáltató és a munkavállaló közös megegyezésével;

•

rendes felmondással;

•

rendkívüli felmondással;

•

azonnali hatállyal a próbaidő alatt;

• határozott idejű munkaszerződés megszüntetésével.

A munkaviszony megszüntetésére irányuló megállapodást, illetve nyilatkozatokat írásba kell foglalni.

3. A határozott időtartamú munkaviszony megszüntetése A határozott időre szóló munkaviszony csak közös megegyezéssel vagy rendkívüli felmondással, illetőleg próbaidő kikötése esetén azonnali hatállyal szüntethető meg. Ezen eseteken kívül is megszüntetheti a munkáltató a határozott időre alkalmazott munkavállaló munkaviszonyát, a munkavállalót azonban egyévi, ha a határozott időből még hátralévő idő egy évnél rövidebb, a hátralévő időre jutó átlagkeresete megilleti.

255 Azaz, ha munkáltató egy hat hónapos munkaszerződést szüntet meg a második hónap végén, akkor a teljes időre hátralevő, azaz négy hónapnyi munkabért ki kell fizetnie. De ha egy 24 hónapos szerződést szüntet meg a 2. hónap végén, akkor csak 12 havi munkabért kell kifizetnie.

4. A rendes felmondás A határozatlan idejű munkaviszonyt mind a munkavállaló, mind a munkáltató felmondással megszüntetheti.

A munkáltató – kivéve ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül – köteles felmondását megindokolni. Az indokolásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie.

Vita esetén a felmondás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania. Azaz a felmondásnak világosnak, valósnak és okszerűnek kell lennie.

A felmondás indoka csak a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató működésével összefüggő ok lehet. A munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás önmagában nem szolgálhat a határozatlan idejű munkaviszony rendes felmondással történő megszüntetésének indokául. A munkavállaló munkavégzésére vagy magatartására hivatkozással történő munkáltatói felmondás előtt lehetőséget kell adni a vele szemben felhozott kifogások elleni védekezésre, kivéve, ha az eset összes körülményeiből következően ez a munkáltatótól nem várható el.

A munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát rendes felmondással – kivéve, ha egyébként nyugellátásban részesül – a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül a nyugdíjkorhatár eléréséig csak különösen indokolt esetben szüntetheti meg.

A munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt az alábbiakban meghatározott időtartam alatt (felmondási védelem): •

a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év, továbbá az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés miatti keresőképtelenség alatt a táppénzre való jogosultság,

•

a beteg gyermek ápolására táppénzes állományba helyezés,

•

a közeli hozzátartozó otthoni ápolása vagy gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság,

•

a külön törvény szerinti emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelés, a terhesség, a szülést követő három hónap, illetve a szülési szabadság,

•

a gyermek ápolása, illetve gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadságnak, illetve – a fizetés nélküli szabadság igénybevétele nélkül is – a gyermek hároméves koráig terjedő,

•

a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatnak a behívóparancs, a polgári szolgálatnak a teljesítésre vonatkozó felhívás kézhezvételétől számított,

•

a külön törvény szerinti rehabilitációs járadékban részesülő személy esetén a keresőképtelenség teljes,

•

a külön törvény szerinti, örökbefogadás előtti kötelező gondozásba helyezés esetén az örökbe fogadni szándékozó munkavállalót - közösen örökbe fogadni szándékozó házastársak döntése alapján a gyermek nevelésében nagyobb szerepet vállaló házastársat - érintően a kötelező gondozásba helyezéstől számított hat hónap, illetve, ha a gyermek a hat hónap letelte előtt kikerül a gondozásból, a kötelező gondozás

256 időtartama.

A felmondási idő, ha a felmondási védelem időtartama •

a tizenöt napot meghaladja, ezt követően csak tizenöt nap,

• a harminc napot meghaladja, ezt követően csak harminc nap elteltével kezdődhet el. Ez a védelem nem vonatkozik a munkavállaló munkaviszonyának felmondására, ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül. A védelem fennállása szempontjából a felmondás közlésének időpontja az irányadó.

A felmondási idő legalább harminc nap, az egy évet azonban nem haladhatja meg; ettől érvényesen eltérni nem lehet.

A harmincnapos felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött •

három év után öt nappal,

•

öt év után tizenöt nappal,

•

nyolc év után húsz nappal,

•

tíz év után huszonöt nappal,

•

tizenöt év után harminc nappal,

•

tizennyolc év után negyven nappal,

• húsz év után hatvan nappal meghosszabbodik. Ez a felek szerződésével legfeljebb egyéves időtartamig meghosszabbítható.

A munkáltató rendes felmondása esetén köteles a munkavállalót a munkavégzés alól felmenteni. Ennek mértéke a felmondási idő fele. A töredéknapot egész napként kell figyelembe venni. A munkavégzés alól a munkavállalót – legalább a felmentési idő felének megfelelő időtartamban – a kívánságának megfelelő időben és részletekben kell felmenteni. A munkavégzés alóli felmentés időtartamára a munkavállalót átlagkeresete illeti meg. Nem illeti meg átlagkereset a munkavállalót arra az időre, amely alatt munkabérre egyébként sem lenne jogosult. Ha a munkavállalót a felmondási idő letelte előtt a munkavégzés alól végleg felmentették és a munkabér fizetését kizáró körülmény a munkavállalónak a munkavégzés alóli felmentése után következett be, a már kifizetett munkabért visszakövetelni nem lehet. A felmentés tartamára kifizetett átlagkereset akkor sem követelhető vissza, ha a munkavállaló a felmentési idő alatt munkavégzéssel járó jogviszonyt létesít.

A munkáltató rendes felmondása esetén, ha a munkavállaló a felmondási idő alatt munkaviszonyának megszüntetését a munkavégzés alóli felmentése előtti időpontra kéri, a munkáltató köteles a munkaviszonyt a munkavállaló által megjelölt időpontban megszüntetni.

Az Mt. e körben részletesen szabályozza a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó fontosabb szabályokat, amikre helyhiány miatt nem térek ki.

5. Végkielégítés A munkavállalót végkielégítés illeti meg, ha munkaviszonya a munkáltató rendes felmondása vagy jogutód nélküli megszűnése következtében szűnik meg, de nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha legkésőbb a munkaviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül.

A végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a munkáltatónál meghatározott időtartamban fennálljon. A végkielégítés mértéke ehhez kapcsolódóan •

legalább három év esetén: egyhavi;

257 •

legalább öt év esetén: kéthavi;

•

legalább tíz év esetén: háromhavi;

•

legalább tizenöt év esetén: négyhavi;

•

legalább húsz év esetén: öthavi;

• legalább huszonöt év esetén: hathavi átlagkereset összege.

A végkielégítésnek mértéke háromhavi átlagkereset összegével emelkedik, ha a munkavállaló munkaviszonya az öregségi nyugdíjra , továbbá a korkedvezményes öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg. Nem illeti meg az emelt összegű végkielégítés a munkavállalót, ha az korábban már emelt összegű végkielégítésben részesült.

6. Rendkívüli felmondás A munkáltató, illetve a munkavállaló a munkaviszonyt rendkívüli felmondással megszüntetheti, ha a másik fél •

a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy

egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Ettől érvényesen eltérni nem lehet.

A rendkívüli felmondás indoka tekintetében rendes felmondás indoklására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A munkáltatói rendkívüli felmondás közlése előtt lehetőséget kell adni a munkavállalónak a tervezett intézkedés indokainak megismerésére és a vele szemben felhozott kifogások elleni védekezésre, kivéve, ha az eset összes körülményeiből következően ez a munkáltatótól nem várható el. Kollektív szerződés, illetve munkaszerződés meghatározhatja azokat az eseteket, amikor rendkívüli felmondásnak van helye a munkáltató vagy a munkavállaló magatartása miatt.

A rendkívüli felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni. Ha a rendkívüli felmondás jogát testület jogosult gyakorolni, a tudomásszerzés időpontjának azt kell tekinteni, amikor a rendkívüli felmondás okáról a testületet – mint a munkáltatói jogkört gyakorló szervet – tájékoztatják.

Rendkívüli felmondás esetén – az Mt.-ben előírt kivételektől eltekintve – a rendes felmondás szabályai nem alkalmazhatók, azaz nincs felmondási idő, nincs felmondási védelem és nem jár végkielégítés sem. Ha a munkaviszonyt a munkavállaló szünteti meg rendkívüli felmondással, a munkáltató köteles annyi időre járó átlagkeresetet részére kifizetni, amennyi a munkáltató rendes felmondása esetén járna, továbbá megfelelően alkalmazni kell a végkielégítés szabályait is. A munkavállaló követelheti felmerült kárának megtérítését is.

7. A munkaviszony jogellenes megszüntetésének következményei a) Munkáltató jogsértése Főszabály szerint, ha a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, a munkavállalót – kérelmére – eredeti munkakörében kell továbbfoglalkoztatni.

A munkáltató kérelmére a bíróság mellőzi a munkavállaló eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, feltéve, ha a munkavállaló továbbfoglalkoztatása a munkáltatótól nem •

258 várható el. A továbbfoglalkoztatás mellőzése nem alkalmazható az Mt.-ben meghatározott súlyos munkáltatói jogsértések esetén.

Ha a munkavállaló nem kéri vagy a munkáltató kérelmére a bíróság mellőzi a munkavállaló eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, a bíróság a munkáltatót – az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésével – a munkavállaló legalább két, legfeljebb tizenkét havi átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetésére kötelezi.

Ha a munkavállaló nem kéri vagy a munkáltató kérelmére a bíróság mellőzi a munkavállaló eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, a munkaviszony a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedése napján szűnik meg.

A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét (egyéb járandóságait) és felmerült kárát. Nem kell megtéríteni a munkabérnek (egyéb járandóságnak), illetve a kárnak azt a részét, ami máshonnan megtérült. A munkavállalót, ha munkaviszonya nem rendes felmondással szűnt meg megilleti a felmentési időre járó átlagkeresete és a rendes felmondás esetén járó végkielégítés is. b) Munkavállaló jogsértése A munkavállaló, ha munkaviszonyát nem e törvényben előírtak szerint szünteti meg, köteles a munkáltató számára a rá irányadó felmondási időre járó átlagkeresetének megfelelő összeget megfizetni. Amennyiben a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése kizárólag azért jogellenes, mert a felmondási idő egy részét nem tölti le, megtérítési kötelezettsége a le nem töltött idővel arányos. A munkáltató jogosult a fenti mértéket meghaladó kárának érvényesítésére is.

Az Mt. ezt követően részletesen szabályozza a munkavégzésre, a munkaidőre és a pihenőidőre vonatkozó főbb szabályokat, amelyeket helyhiány miatt nem ismertetek.

d) A munkavállaló és a munkáltató kártérítési felelőssége 1. A munkavállaló felelőssége a) Általános felelősségi alakzat A munkavállaló a munkaviszonyából eredő kötelezettségének vétkes megszegésével okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik. Azaz a munkaviszony esetében a munkavállaló felelőssége jóval enyhébb, mint a polgáéri jogviszonyokban, hiszen e körben csak a szándékos és a gondatlan károkozásért felel, nem pedig az adott helyzetben általában elvárható magatartásért.

A munkavállaló vétkességét, a kár bekövetkeztét, illetve mértékét, valamint az okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania.

Gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke korlátozott: a munkavállaló egyhavi átlagkeresetének ötven százalékát nem haladhatja meg. Kollektív szerződés vagy munkaszerződés a károkozás, illetve a károkozó körülményeire, így különösen a vétkesség fokára, a károkozás jellegére, gyakoriságára, valamint a munkavállaló beosztására tekintettel a kártérítés mértékét ettől eltérően is szabályozhatja. A kártérítés mértékét a munkaszerződés legfeljebb másfél havi, a kollektív szerződés legfeljebb hathavi átlagkeresetig határozhatja meg; ettől érvényesen eltérni nem lehet.

Gondatlan károkozás esetén is teljes kárért felel a pénzintézet pénztári számfejtője és ellenőre a számfejtés körében előidézett vagy az ezzel összefüggő ellenőrzés elmulasztásával vagy hiányos teljesítésével okozott kárért.

Szándékos károkozás esetén a munkavállaló a teljes kárt köteles megtéríteni.

259 a) Visszaszolgáltatási és elszámolási kötelezettséggel átvett dolgokért való felelősség A munkavállaló vétkességére tekintet nélkül a teljes kárt köteles megtéríteni a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dolgokban bekövetkezett hiány esetén, amelyeket állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel. Mentesül a munkavállaló a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagy a munkáltató a biztonságos őrzés feltételeit nem biztosította. A munkavállalót a teljes anyagi felelősség csak akkor terheli, ha a dolgot (szerszám, termék, áru, anyag stb.) jegyzék vagy elismervény alapján vette át. A pénztárost, a pénzkezelőt vagy értékkezelőt e nélkül is terheli a felelősség az általa kezelt pénz, értékpapír és egyéb értéktárgy tekintetében.

A fenti feltételek meglétét, a kár (hiány) bekövetkeztét, illetve mértékét a munkáltató bizonyítja.

Ha a megőrzésre átadott dologban megrongálódása folytán keletkezett kár, a munkavállaló felelősségét a vétkességi felelősségre megállapított szabályok szerint kell elbírálni, de ebben az esetben a vétlenség bizonyítása a munkavállalót terheli. c) Leltárhiányért való felelősség A leltárhiányért a leltárfelelősségi megállapodást kötött munkavállaló vétkességére tekintet nélkül felelősséggel tartozik.

Leltárhiány az értékesítésre, forgalmazásra vagy kezelésre szabályszerűen átadott és átvett anyagban, áruban (leltári készlet) ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség mértékét (a továbbiakban együtt: forgalmazási veszteség) meghaladó hiány.

A leltárhiányért való felelősség feltétele: •

leltárfelelősségi megállapodás megkötése;

•

a leltári készlet szabályszerű átadása és átvétele;

a leltárhiánynak a leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel alapján történő megállapítása.

Ha a leltári készletet a leltárhiányért nem felelős munkavállaló is kezeli, a felelősség megállapításához szükséges az is, hogy a leltárhiányért nem felelős, de a leltári készletet kezelő munkavállalót a munkáltató a leltárhiányért felelős munkavállaló előzetes hozzájárulásával foglalkoztassa az adott munkakörben, illetve munkahelyen.

Leltárhiányért való felelősség csak azzal a munkavállalóval szemben érvényesíthető, aki a két egymást követő leltározás közötti időszaknak (leltáridőszak) legalább a felében a munkáltatónál, illetve az adott munkahelyen dolgozott.

A leltárfelelősségi megállapodást írásba kell foglalni és ebben meg kell határozni a leltári készletnek azt a körét, amelyért a munkavállaló felelősséggel tartozik.

2. A munkáltató kártérítési felelőssége •

A munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékében felel. Míg a munkavállaló felelőssége a polgári jogi felelősségnél enyhébb, a munkavállaló felelőssége gyakorlatilag veszélyes üzemi jellegű felelősség, ugyanis az Mt. kimondja, hogy a munkáltató csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása idézett elő.

A munkavállaló bizonyítja, hogy a károkozás a munkaviszonyával okozati összefüggésben következett be.

260 A munkáltató működési körébe esnek különösen a munkáltató által feladatai során kifejtett tevékenységgel összefüggő magatartásból, a használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdonságából, állapotából, mozgatásából és működéséből eredő okok.

A munkáltatót felelősség terheli a munkavállaló munkahelyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett károkért, ez a felelősség hasonló a szálloda felelősségéhez a letéti szerződés esetében. Erre utal az a szabály is, amely szerint a munkáltató előírhatja a munkahelyre bevitt dolgok megőrzőben (öltözőben) való elhelyezését, illetve a bevitel bejelentését. A munkába járáshoz, illetve a munkavégzéshez nem szükséges dolgok bevitelét a munkáltató megtilthatja, korlátozhatja, vagy feltételhez kötheti. Ha a munkavállaló az előírt szabályokat megszegi, a bekövetkezett kárért a munkáltató csak szándékos károkozása esetén felel.

A munkáltató felelőssége alapján a munkavállalónak elmaradt jövedelmét, dologi kárát, a sérelemmel, illetve ennek elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségeit köteles megtéríteni. Meg kell téríteni a munkavállalónak azt a kárát is, amely nem vagyoni kár.

Ellenőrző kérdések 1. Határozza meg a foglalkoztatási jellegű jogviszonyok főbb jellemzői, jellemezze az ezen jogviszonyokra vonatkozó szabályok körét!

2. Miként jön létre a munkaszerződés és a munkaviszony, s hogyan kerülhet sor a munkaszerződés módosítására?

3. Miként szűnik meg, s miként szüntethető meg a munkaviszony?

4. Mutassa be a határozott idejű munkaszerződés megszüntetését és a rendes felmondást!

Jellemezze a végkielégítést!

5. Jellemezze a rendkívüli felmondást!

6. Ismertesse a jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit!

7. Mutassa be a munkavállaló kárfelelősségének főbb szabályait!

8. Mutassa be a munkáltató kárfelelősségének főbb szabályait!

261

15.A közigazgatás gazdasággal kapcsolatos fontosabb feladatai és az iparjogvédelmi jog alapjai A következőkben a speciális gazdasági szakjogok közül a közigazgatás fontosabb, a gazdasággal és a kereskedelemmel összefüggő feladatai közül a versenyjogi, a fogyasztóvédelmi, a környezetvédelmi szabályozást rendszerét tekintem át röviden. Ezt követően röviden szólok egyes fontosabb, a gazdasági életben gyakrabban előforduló bűncselekményről.

a) A gazdasági verseny tisztaságának érvényesítése A modern piacgazdaságok egyik pillére a szabad gazdasági verseny, amelyet védeni kell mind az állami beavatkozásoktól, mind a piaci szereplők versenykorlátozásaitól. A verseny védelmének egyik eszköze e versenyjog, illetve a versenytörvények működtetése.

A versenytörvények – s köztük a hazai, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény – alapvetően két nagy csoportba tartozó magatartásszabályokat tartalmaznak. Egyrészt tiltják a tisztességtelen versenycselekményeket. Ezek közé tartozik az üzleti titok megsértése, a bojkottfelhívás, a hírnévrontás, a névbitorlás és a szolgai utánzás tiltása. Ezen versenykorlátozó cselekmények kereskedelmi vonatkozású megjelenései a tisztességtelen kereskedői magatartások, amelyek tilalmáról külön törvény rendelkezik. A második csoportba a versenykorlátozás tilalma tartozik. Ez a csoport két részre bontható: egyrészt vonatkozhatnak az államra, másrészt a többi vállalkozásra. Az államra vonatkozó szabályozás körébe tartoznak a kereskedelmi jellegű állami monopóliumra, az állami vállalatok irányítására, valamint az állami támogatásokra vonatkozó előírások. A vállalkozásokra irányuló normák körében a magyar versenytörvény tiltja: •

A gazdasági erőfölénnyel való visszaélését: ez elsősorban a monopol- vagy duopol gazdasági struktúrákra jellemző, ahol a meghatározó súlyú fél visszaélve gazdasági erőfölényével torzítja a versenyt, s indokolatlan haszonra tesz szert, ezzel rontja a gazdaság hatékonyságát, ilyen magatartás lehet különösen: o az üzleti kapcsolatokban – ideértve az általános szerződési feltételek alkalmazásának esetét is – tisztességtelenül vételi vagy eladási árakat megállapítani, vagy más módon indokolatlan előnyt kikötni, vagy hátrányos feltételek elfogadását kikényszeríteni; o a termelést, a forgalmazást vagy a műszaki fejlődést a fogyasztók, üzletfelek kárára korlátozni; o indokolatlanul elzárkózni az ügylet jellegének megfelelő üzleti kapcsolat létrehozásától, illetve fenntartásától; o a másik fél gazdasági döntéseit indokolatlan előny szerzése céljából befolyásolni; o az árut az ár emelését megelőzően vagy az ár emelkedésének előidézése céljából, vagy egyébként indokolatlan előny szerzésére, illetve versenyhátrány okozására alkalmas módon a forgalomból indokolatlanul kivonni, illetőleg visszatartani; o az áru szolgáltatását, átvételét más áru szolgáltatásától, átvételétől, továbbá a szerződéskötést olyan kötelezettségek vállalásától függővé tenni, amelyek természetüknél fogva, illetve a szokásos szerződési gyakorlatra figyelemmel nem tartoznak a szerződés tárgyához;

262 o azonos értékű vagy jellegű ügyletek esetén az üzletfeleket indokolatlanul megkülönböztetni, ideértve olyan árak, fizetési határidők, megkülönböztető eladási vagy vételi feltételek vagy módszerek alkalmazását, amelyek egyes üzletfeleknek hátrányt okoznak a versenyben; o a versenytársaknak az érintett piacról való kiszorítására vagy a piacra lépésük akadályozására alkalmas, nem a versenytársakéhoz viszonyított nagyobb hatékonyságon alapuló, túlzottan alacsony árakat alkalmazni; o a piacra lépést más módon indokolatlanul akadályozni; vagy o a versenytárs számára indokolatlanul hátrányos piaci helyzetet teremteni, vagy gazdasági döntéseit indokolatlan előny szerzése céljából befolyásolni.

•

A gazdasági versenyt korlátozó megállapodást: a törvény szerint tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások társadalmi szervezetének, a köztestületnek, az egyesülésnek és más hasonló szervezetnek a döntése (a továbbiakban együtt: megállapodás), amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. Nem minősül ilyennek a megállapodás, ha egymástól nem független vállalkozások között jön létre. Ezek a jogsértések az oligopol piacokra jellemzőek. A törvény szerint különösen ilyen magatartás lehet: o a vételi vagy az eladási árak, valamint az egyéb üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett meghatározása; o az előállítás, a forgalmazás, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozására vagy ellenőrzés alatt tartása; o a beszerzési források felosztására, illetve a közülük való választás lehetőségének korlátozására, valamint a fogyasztók, üzletfelek meghatározott körének valamely áru beszerzéséből történő kizárása; o a piac felosztására, az értékesítésből történő kizárásra, az értékesítési lehetőségek közötti választás korlátozása; o a piacra lépés akadályozása; o az az eset, ha azonos értékű vagy jellegű ügyletek tekintetében az üzletfeleket megkülönböztetik, ideértve olyan árak, fizetési határidők, megkülönböztető eladási vagy vételi feltételek vagy módszerek alkalmazását, amelyek egyes üzletfeleknek hátrányt okoznak a versenyben; o a szerződéskötés olyan kötelezettségek vállalásától történő függővé tétele, amelyek természetüknél fogva, illetve a szokásos szerződési gyakorlatra figyelemmel nem tartoznak a szerződés tárgyához (árukapcsolás).

A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés megelőzése érdekében tiltja a gazdasági verseny korlátozására vezető vállalati egyesüléseket (fúziókontroll).

Hazánkban a gazdasági verseny tisztaságának ellenőrzése a Gazdasági Versenyhivatal, mint autonóm államigazgatási szerv, valamint a tisztességtelen versenycselekmények egy része tekintetében a polgári ügyekben eljáró bíróság feladat- és hatáskörébe tartozik.

•

b) A fogyasztók védelmére vonatkozó fontosabb szabályok A fogyasztóvédelem iránti igény megjelenése összekapcsolódik annak felismerésével, hogy a gazdaságban tökéletes verseny tiszta formájában soha nem érvényesül, így a piaci kapcsolatokban sincsen a termelő és a fogyasztó között teljes egyenlőség és mellérendeltség.

A fogyasztó különösen a tömegfogyasztásra szánt áruk piacán kerül különösen hátrányos

263 helyzetbe, ugyanis nincs elegendő információja a tökéletesen racionális döntéshez, másrészt, döntéseit jelentősen befolyásolja a modern piaci viszonyok között erősen elterjedt reklám és marketing. A vevők piacaként jellemzett modern gazdaságokat ezért – a szakértők szerint – a fogyasztók erős kiszolgáltatottsága jellemzi. Ez vezetett ahhoz a felismeréshez, hogy a gyengébb fogyasztót a jog eszközeivel is védeni kell.

A fogyasztóvédelmi jog a közjog és a magánjog határán helyezkedik el, egyes elemei a klasszikus polgári jogon, míg mások a közigazgatási jogon belül helyezkednek el. A magánjogi szabályozást már jelen jegyzet I. részében áttekintettük, a következőkben a közjogi szabályozás főbb elemeit vizsgálom.

1. A gazdasági reklámtevékenységre vonatkozó szabályok A fogyasztók döntéseinek befolyásolásának legfontosabb eszköze a reklám és a marketing. Éppen ezért a közigazgatási jog kiemelt figyelmet fordít a reklámtevékenység olyan szabályozására, amely garantálja a verseny tisztaságát, s védi a fogyasztók érdekeit.

Ennek megfelelően a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvény •

egyrészt meghatározza a reklámtilalmakat, azaz azon eseteket, amelyek esetében tilos a reklám alkalmazása, így tilos o az erőszakos, a közbiztonságot fenyegető magatartásra ösztönző reklám; o a környezetet, illetve természetet károsító tevékenység reklámozása

Azaz: tilos az olyan reklám, amelyben egy fuvarozó azt hirdeti, hogy illegális hulladéklerakókba is szívesen szállít hulladékot. o a gyermek- és fiatalkorúak fizikai, szellemi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését károsító reklám; o gyermekjóléti, gyermekvédelmi és közoktatási intézményben bármilyen reklám elhelyezése; o a pornográf reklám, a szexuális szolgáltatás reklámja, a szexuális ingerkeltésre vonatkozó reklám; o olyan termék reklámozása, amelynek előállítása vagy forgalmazása jogszabályba ütközik; Azaz jogellenes reklámnak minősül az, ha egy kábítószer-kereskedő egy internetes portálon hirdeti, hogy nála príma minőségű gandzsa kapható jutányos áron. o o o o o •

a tudatosan nem észlelhető – azaz a tudatalattira ható – reklám; a megtévesztő reklám; az állatviadal reklámozása; a terhesség-megszakítás reklámozása; az emberi szövet, szerv felhasználásának reklámozása.

másrészt, egyes reklámoknál korlátozásokat fogalmaz meg a verseny tisztasága, a fogyasztók, vagy egyes kiemelt fogyasztói csoportok védelme érdekében, így o a törvény részletesen meghatározza, hogy mely esetekben alkalmazható összehasonlító reklám; o korlátozza a fegyver, az alkohol és a dohányáru reklámját; o tilos gyermek- és fiatalkorúaknak szóló, szerencsejátékra felhívó reklám.

264 A fenti tilalmak betartását részben a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság és a megyei kormányhivatalok szakigazgatási szerveiként működő megyei fogyasztóvédelmi felügyelőségek, országos érintettség, valamint a piac jelentős torzulása esetén a Gazdasági Versenyhivatal, továbbá részben a bíróságok ellenőrzik és érvényesítik.

2. A szűkebb értelemben vett fogyasztóvédelmi szabályozás A fogyasztók védelméről szóló 1997. évi CLV. törvény (Fgytv.) a következő területeket szabályozza: •

fogyasztóvédelmi alapfogalmak (fogyasztó, szolgáltatás, áru);

•

termékbiztonság kérdése (a fogyasztók életének, egészségének és biztonságának védelme);

•

fogyasztók vagyoni érdekeinek védelme a fogyasztási kölcsön szabályainak meghatározásával;

•

fogyasztók tájékoztatására vonatkozó szabályok (termékek címkézése, használatikezelési útmutatója);

•

megfelelőségtanúsítvány, árak feltüntetése, az áruk csomagolása;

•

a fogyasztók oktatása;

•

békéltető testület, mint a bíróságon kívüli jogvitarendezés eszköze;

•

fogyasztóvédelem állami, intézményrendszere;

önkormányzati,

érdek-képviseleti

(civil)

• a fogyasztóvédelmi hatóság eljárása.

A következőkben azt tekintem át, hogy milyen következményei vannak annak, ha a fogyasztóvédelmi szabályokat megszegik.

A Fgytv. rögzíti, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság – a vonatkozó kormányrendelet szerint ez a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, valamint elsőfokon a megyei kormányhivatalok szakigazgatási szerveiként működő megyei fogyasztóvédelmi felügyelőségek – ellenőrzi az e törvényben és – a szerződés létrejöttére, érvényességére, joghatásaira és megszűnésére vonatkozó rendelkezések kivételével – a végrehajtására kiadott jogszabályokban foglalt rendelkezések betartását, és eljár azok megsértése esetén. A fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzi a külön jogszabályban fogyasztóvédelmi rendelkezésként meghatározott rendelkezések betartását, és – ha a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény eltérően nem rendelkezik – eljár azok megsértése esetén.

Ha külön törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, a fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzi továbbá •

az áru fogyasztók számára való értékesítésére,

•

a fogyasztóknak forgalmazott termék minőségére, összetételére, csomagolására, megfelelőségértékelésére, megfelelőségi jelölésére,

•

a fogyasztóknak értékesítésre szánt, illetve értékesített áru mérésére, hatósági árára vagy egyébként kötelezően megállapított árára,

•

a fogyasztói panaszok intézésére,

•

a fogyasztói szerződés keretében érvényesített szavatossági és jótállási igények intézésére,

•

a termék forgalmazása vagy szolgáltatás nyújtása során az egyenlő bánásmód követelményére, továbbá

265 • a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó rendelkezések betartását, és eljár azok megsértése esetén.

A fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzi a fogyasztói szerződés megkötésénél alkalmazott vagy e célból nyilvánosan megismerhetővé tett általános szerződési feltételeket abban a tekintetben, hogy azok nem tartalmaznak-e a jóhiszeműség és tisztesség követelményébe ütközően a szerződéses jogokat és kötelezettségeket egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztó hátrányára megállapító feltételt.

A fogyasztóvédelmi hatóság eljárása során – a Fgytv. eltérő rendelkezése hiányában – a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. (Az általános eljárási szabályok tekintetében ld. a Jogi ismeretek c. jegyzet XIII. fejezetét.)

Ha a fogyasztóvédelmi hatóság eljárása során megállapítja a fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértését, az eset összes körülményeinek – így különösen a jogsértés súlyának, a jogsértő állapot időtartamának, a jogsértő magatartás ismételt tanúsításának, illetve a jogsértéssel elért előny – figyelembevételével és az arányosság követelményének szem előtt tartásával az alábbi jogkövetkezményeket állapíthatja meg: •

elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését,

•

megtilthatja a jogsértő magatartás további folytatását,

•

határidő tűzésével a feltárt hibák, hiányosságok megszüntetésére kötelezheti a vállalkozást azzal, hogy az a hibák, hiányosságok megszüntetése érdekében tett intézkedéséről köteles értesíteni a fogyasztóvédelmi hatóságot,

•

a jogszerű állapot helyreállításáig feltételhez kötheti vagy megtilthatja az áru forgalmazását, illetve értékesítését,

•

elrendelheti a fogyasztó életére, egészségére, testi épségére veszélyes termék forgalomból való kivonását vagy visszahívását,

•

elrendelheti a fogyasztó életére, egészségére, testi épségére veszélyes termék megsemmisítését a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével,

•

a jogszerű állapot helyreállításáig terjedő időtartamra elrendelheti a jogsértéssel érintett üzlet ideiglenes bezárását, ha az a fogyasztók életének, testi épségének, egészségének védelme vagy a fogyasztók széles körét érintő kárral fenyegető veszély elhárítása érdekében szükséges,

•

az alkoholtermékek árusítására vonatkozó rendelkezések megsértése esetén a jogsértés megállapításától számított legfeljebb egy évig megtilthatja az alkoholtartalmú ital, a dohánytermék, illetve a szexuális termék forgalmazását, e rendelkezések ismételt megsértése esetén pedig elrendelheti a jogsértéssel érintett üzlet legfeljebb harminc nap időtartamra történő ideiglenes bezárását, illetve

• fogyasztóvédelmi bírságot (a továbbiakban: bírság) szabhat ki.

A Fgytv. bizonyos súlyos, a fogyasztók életének, testi épségének és egészségének sérelmével járó jogsértések esetén kötelezővé teszi a bírság kiszabását, amelynek minimális és maximális mértéke a vállalkozás éves forgalmától függ: azaz a KKV-kra kedvezőbb szabályok vonatkoznak azok kisebb teherbíró képessége miatt.

c) A környezetvédelemre vonatkozó fontosabb szabályok A Magyar Köztársaság Alkotmánya a 70/D. §-ában rögzíti az egészséges környezethez való jogot. A környezet- és a természet védelme kiemelkedően fontos egyrészt a megfelelő, élhető emberi környezet biztosítása, másrészt a gazdaság kielégítő működéséhez: a környezet

266 szennyezésével ugyanis jelentős erőforrások mennek veszendőbe, amelyek vagy nagyon nehezen vagy egyáltalán nem pótolhatóak. Mivel a gazdaság szereplőinek rövidtávú érdekei általában a környezetvédelmi célokkal ellentétesek, ezért az önszabályozás mellett mindvégig fontos szerepet játszott az állam a környezetvédelmi célok érvényesítésében.

Az állam környezetvédelmi kötelezettségeit három fő csoportba sorolhatjuk: 1. a környezetvédelem feltételeinek kialakítása, a védelmi érdekek érvényesítése; 2. az állam felel az állami szervek és az állami tulajdonban álló gazdasági társaságok által okozott környezeti károkért és veszélyekért; 3. az állam végső soron, külön felelős hiányában minden környezeti kárért felel: azaz ha nem állapítható meg a környezetszennyező kiléte, vagy azon az igényt nem lehet érvényesíteni, akkor a környezeti elemek helyreállításának költségeit az állam viseli.

A környezetvédelem állami befolyásolásának több lehetséges eszközét különíthetjük el: 1. hagyományos közigazgatási jogi szabályozás: ez a jogalanyok közvetlen befolyásolásán alapuló megoldás, amelynek során az álam szervei bizonyos tevékenységeket engedélyeznek, másokat tiltanak, valamint a jogsértések esetén bírságokat szabnak ki; ez a jogalkalmazó szervek határozatain keresztül érvényesül; 2. gazdasági jogi szabályozás: ebben az esetben az állam szervei nem közvetlenül kötelező döntéseket hoznak, hanem a gazdaságot és az árakat szabályozva próbálják megfelelően alakítani a jogalanyok tevékenységét; Erre jó példa a környezetvédelmi termékdíj. A termékdíjat a környezetet terhelő termékek semlegesítésének állami költségeihez történő hozzájárulásként szedi az állam bizonyos termékek után. A termékdíj jellemzően a környezetet jobban károsító termékek esetén – így pl. egy nem visszaváltható üdítős palack tekintetében – magasabb: ezzel szemben a visszaváltható palackok esetében jóval alacsonyabb. Mivel a termékdíj tényleges költségként jelentkezik a gyártónál, ezért az értelemszerűen beépíti az áraiba. Ennek eredményeképpen az eldobható PET-palackos üdítő ára magasabb, mint a visszaváltható palackosé, így ezzel a vásárlók valószínűleg a környezetet kevéssé terhelő eldobható palackot választják.

3. önszabályozás: ez a vállalatok saját társadalmi felelősségén alapuló, jogon kívüli szabályozása, amelynek feltétele, hogy bizonyos körben a jog megengedje ennek létét.

A jog elsősorban a környezethasználat elfogadható mértékének meghatározására törekszik. Erre két megoldás mutatkozik.

Az első megoldás ún. mértékrendelkezések megadása, amely mennyiségi mutatókkal igyekszik meghatározni a környezethasználat elfogadható mértékét.

A mértékrendelkezéseknek a következő főbb csoportjait ismerjük: •

határértékek, ezek lehetnek o környezetminőségi értékek, amelyek a lehetséges szennyezőanyag-terhelés megengedhető mértékét állapítják meg (pl. a szálló por maximális mennyiségét) o kibocsátási vagy teljesítményértékek, amelyek azt határozzák meg, mennyi lehet a környezetbe jutó terhelés mértéke (pl. mennyi CO2-t bocsáthat ki az adott jogalany évente);

•

közvetlen előírások, amelyek valamely magatartási, szakképzettségi, esetleg felszerelési vagy technikai követelményt határozhatnak meg;

267 • listák, amelyekre a környezeti szabályozás kiterjed.

A másik lehetséges szabályozási út a környezethasználat technikájára, technológiájára vonatkozó szabályok előírása. Ezek közül a legismertebb az „elérhető legjobb technika” (best available technics – BAT) módszere, amelynek alkalmazását a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1996. évi LIII. törvény is előírja.

A környezetjog általános szabályainak áttekintése körében a következőkben áttekintem a közigazgatási szervek közvetlen tevékenységeinek főbb csoportjait. Ezek lehetnek •

kifejezetten megelőzési célúak: o engedélyezés és annak altípusai; o környezeti hatásvizsgálat; o egységes környezethasználati engedély; o környezeti felülvizsgálat a környezetvédelmi működési engedély formájában; o környezeti nyilatkozat vagy állapotvizsgálat a felszámolási eljárás esetében; o termék- és technológiaminősítés vagy hasonló tartalmú eszközök; o határértékek megállapítása;

•

pozitív vagy tartalmú kötelezést tartalmazó eszközök;

•

együttműködési típusú eszközök (hatósági szerződések);

• mindezek érvényesítésére ellenőrzés.

A közvetett állami befolyásgyakorlás eszközei a következők: •

szankciók, felelősségi eszközök;

•

gazdasági szabályozó, piacbefolyásoló eszközök;

•

önszabályozás feltételeinek kialakítása;

•

együttműködési típusú eszközök;

• mindezek érvényesítésére e körben is az ellenőrzés.

Az állami szervek tevékenysége a következő formákban valósulhat meg: •

környezetvédelmi hatósági tevékenység;

•

környezetvédelmi információs rendszer működtetése, a környezetvédelmi tervezés;

•

termékek, technológiák anyagok minősítése, engedélyezése;

•

környezeti károk elhárítása.

d) Az iparjogvédelmi jog alapjai Az iparjogvédelmi jog – mint a szellemi alkotások jogának részterülete – alatt értjük a találmányok szabadalmi oltalmát, továbbá a védjegy, az eredetmegjelölés, a származásjelzés és a használati minta oltalmát, valamint a mikroelektronikai termékek topográfiájának oltalmát.

1. A találmányok szabadalmi oltalma A legjelentősebb iparjogvédelmi jognak a szabadalmat tekintjük. A találmányok szabadalmi oltalmáról az 1995. évi XXXIII. törvény rendelkezik. Eszerint szabadalmazható minden 1. új, 2. feltalálói tevékenységen alapuló, 3. iparilag alkalmazható 4. találmány a technika bármely területén.

268 Új a találmány, ha nem tartozik a technika állásához. A technika állásához tartozik mindaz, ami az elsőbbség időpontja előtt írásbeli közlés, szóbeli ismertetés, gyakorlatbavétel útján vagy bármilyen más módon bárki számára hozzáférhetővé vált.

Feltalálói tevékenységen alapul a találmány, ha a technika állásához képest szakember számára nem nyilvánvaló.

Iparilag alkalmazható a találmány, ha az ipar vagy a mezőgazdaság valamely ágában előállítható, illetve használható.

Nem minősül találmánynak különösen 1. a felfedezés, a tudományos elmélet és a matematikai módszer; 2. az esztétikai alkotás; 3. a szellemi tevékenységre, játékra, üzletvitelre vonatkozó terv, szabály vagy eljárás, valamint a számítógépi program; 4. az információk megjelenítése. Ezen szellemi termékek védelmére a szerzői jogról szóló törvény és a Ptk. rendelkezései vonatkoznak.

A szabadalom a feltalálót vagy jogutódját illeti meg. Amíg jogerős bírósági ítélet vagy hatósági határozat mást nem állapít meg, azt a személyt kell igényjogosultnak tekinteni, aki a találmányt korábbi elsőbbséggel jelentette be.

A szabadalmi oltalom alapján a szabadalom jogosultjának – szabadalmasnak – kizárólagos joga van a találmány hasznosítására. A kizárólagos hasznosítási jog alapján a szabadalmas bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül o előállítja, használja, forgalomba hozza, illetve forgalomba hozatalra ajánlja a találmány tárgyát képező terméket, vagy e terméket ilyen célból raktáron tartja vagy az országba behozza; o használja a találmány tárgyát képező eljárást, vagy - ha tud arról, illetve a körülmények alapján nyilvánvaló, hogy az eljárás nem használható a szabadalmas engedélye nélkül - másnak az eljárást használatra ajánlja; o előállítja, használja, forgalomba hozza, illetve forgalomba hozatalra ajánlja, vagy ilyen célból raktáron tartja vagy az országba behozza a találmány tárgyát képező eljárással közvetlenül előállított terméket.

A végleges szabadalmi oltalom a bejelentés napjától számított húsz évig tart. A szabadalmi oltalom tartamára évenként, külön jogszabályban meghatározott fenntartási díjat kell fizetni. A díj az első évre a bejelentés napján, a további évekre a bejelentés napjának megfelelő naptári napon előre esedékes.

Ha a szabadalmi bejelentésnek vagy a szabadalomnak a tárgyát jogosulatlanul másnak a találmányából vették át, a sértett vagy jogutódja követelheti annak megállapítását, hogy a szabadalom egészben vagy részben őt illeti meg, valamint kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint. Szabadalombitorlást követ el, aki a szabadalmi oltalom alatt álló találmányt jogosulatlanul hasznosítja. A szabadalmas a bitorlóval szemben – az eset körülményeihez képest – a következő polgári jogi igényeket támaszthatja: o követelheti a szabadalombitorlás megtörténtének bírósági megállapítását; o követelheti a szabadalombitorlás vagy az azzal közvetlenül fenyegető cselekmények abbahagyását és a bitorló eltiltását a további jogsértéstől; o követelheti, hogy a bitorló szolgáltasson adatot a szabadalombitorlással érintett termékek, illetve szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében résztvevőkről, valamint az ilyen termékek terjesztésére kialakított üzleti kapcsolatokról;

269 o követelheti, hogy a bitorló nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a bitorló részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak; o követelheti a szabadalombitorlással elért gazdagodás visszatérítését; o követelheti a kizárólag vagy elsősorban a szabadalombitorlásra használt eszközök és anyagok, valamint a szabadalombitorlással érintett termékek lefoglalását, meghatározott személynek történő átadását, kereskedelmi forgalomból való visszahívását, onnan való végleges kivonását, illetve megsemmisítését; o szabadalombitorlás esetén a szabadalmas a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést is követelhet.

A szabadalmakat egy központi államigazgatási szerv, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala tartja nyilván, vezeti azok lajstromát.

2. Mintaoltalmak A formatervezési minták oltalmáról a 2001. évi XLVIII. törvény rendelkezik.

Formatervezési mintaoltalomban (a továbbiakban: mintaoltalom) részesülhet minden 1. új és 2. egyéni jellegű formatervezési 3. minta (a továbbiakban: minta).

Mintának minősül valamely termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek, illetve a díszítésének a külső jellegzetességei – különösen a rajzolat, a körvonalak, a színek, az alak, a felület, illetve a felhasznált anyagok jellegzetességei – eredményeznek.

Terméknek minősül bármely ipari vagy kézműipari árucikk. A termékek közé tartoznak egyebek mellett - a csomagolás, a kikészítés, a grafikai jelzések és a nyomdai betűformák, valamint azok a részek is, amelyeket valamely összetett termékben való összeállításra szántak.

A számítógépi program nem tekinthető terméknek. Összetett terméknek minősül az olyan alkotóelemekből álló termék, amelyek eltávolításával a termék szétszedhető és utána újból összeállítható. Új a minta, ha azzal azonos minta nem jutott nyilvánosságra az elsőbbség időpontját megelőzően. A mintákat egymással azonosnak kell tekinteni akkor is, ha külső jellegzetességeik csupán lényegtelen részletekben különböznek.

A mintának egyéni jellege van, ha az elsőbbség időpontja előtt nyilvánosságra jutott bármely mintához képest a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz. Az egyéni jelleg megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a szerző - különösen a termék természetére és az ipari, illetve kézműipari ágazat sajátosságaira tekintettel - milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát. A mintát nyilvánosságra jutottnak kell tekinteni, ha közzététellel, egyéb közlés útján, kiállítással, kereskedelmi forgalomba hozatallal vagy bármilyen más módon bárki számára hozzáférhetővé vált, kivéve, ha ezek az események a rendes üzletvitel során ésszerűen nem juthattak az érintett ágazaton belül az Európai Közösségben működő szakmai körök tudomására. Nem eredményezi a minta nyilvánosságra jutását, ha harmadik személy számára titoktartási kötelezettség terhe mellett mutatják be a mintát.

A minta szerzője az, aki a mintát megalkotta. Amíg jogerős bírósági ítélet mást nem állapít meg, azt a személyt kell a minta szerzőjének tekinteni, aki az elismert bejelentési napon benyújtott bejelentésben szerzőként szerepel.

A mintaoltalom a szerzőt vagy jogutódját illeti meg. A mintaoltalom alapján a mintaoltalom jogosultjának kizárólagos joga van a minta hasznosítására. A kizárólagos hasznosítási jog alapján a mintaoltalom jogosultja bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül hasznosítja a mintát. Hasznosításnak minősül különösen: a minta szerinti termék

270 előállítása, használata, forgalomba hozatala, forgalomba hozatalra való felkínálása, behozatala, kivitele és e célokból való raktáron tartása.

A végleges mintaoltalom a bejelentés napjától számított öt évig tart. A mintaoltalom további öt-öt éves időtartamra legfeljebb négyszer újítható meg. Megújítás esetén az újabb oltalmi idő az előző oltalmi idő lejárati napját követő nappal kezdődik. A bejelentés napjától számított huszonöt év elteltével az oltalom nem újítható meg.

Ha a mintaoltalmi bejelentésnek vagy a mintaoltalomnak a tárgyát jogosulatlanul másnak a mintájából vették át, a sértett vagy jogutódja követelheti annak megállapítását, hogy a mintaoltalom egészben vagy részben őt illeti meg, valamint kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint. A mintaoltalom bitorlását követi el, aki az oltalom alatt álló mintát jogosulatlanul hasznosítja.

A formatervezési mintákat egy központi államigazgatási szerv, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala tartja nyilván, vezeti azok lajstromát.

Hasonló jellegű oltalomban részesülnek a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiája (a mikroelektronikai félvezető termék elemeinek, amelyek közül legalább egy aktív elem, és összekötéseinek vagy azok egy részének bármely formában kifejezett, térbeli elrendezése, vagy egy gyártásra szánt félvezető termékhez készített ilyen térbeli elrendezés), valamint a különböző használati minták (valamely tárgy kialakítására, szerkezetére vagy részeinek elrendezésére vonatkozó megoldás, ha új, ha feltalálói lépésen alapul és iparilag alkalmazható). Ezek esetében a lajstromot szintén a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala vezeti.

3. Védjegyek és földrajzi árujelzők oltalma A védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról az 1997. évi XI. törvény rendelkezik.

Védjegyoltalomban részesülhet 1. minden grafikailag ábrázolható 2. megjelölés, amely 3. alkalmas arra, hogy valamely árut vagy szolgáltatást megkülönböztessen mások áruitól vagy szolgáltatásaitól. Védjegyoltalomban részesülő megjelölés lehet különösen: o szó, szóösszetétel, beleértve a személyneveket és a jelmondatokat; o betű, szám; o ábra, kép; o sík- vagy térbeli alakzat, beleértve az áru vagy a csomagolás formáját; o szín, színösszetétel, fényjel, hologram; o hang; valamint o az előző pontokban felsorolt egyes megjelölések összetétele.

Ki van zárva a védjegyoltalomból a megjelölés, ha o nem alkalmas a megkülönböztetésre, különösen, ha kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak, vagy pedig amelyeket az általános nyelvhasználatban, illetve az üzleti kapcsolatokban állandóan és szokásosan alkalmaznak; o kizárólag olyan formából áll, amely az áru jellegéből következik, vagy amely a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges, illetve amely az áru értékének a lényegét hordozza.

A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha

271 o a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközik; o az áru, illetve a szolgáltatás fajtája, minősége, földrajzi származása vagy egyéb tulajdonsága tekintetében alkalmas a fogyasztók megtévesztésére; o rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.

A védjegy jogi oltalma (a továbbiakban: védjegyoltalom) azt illeti meg, aki a megjelölést az ebben a törvényben előírt eljárás útján lajstromoztatja. A védjegyoltalom – a bejelentés napjára visszaható hatállyal – a lajstromozáskor keletkezik.

A védjegyoltalom a bejelentés napjától számított tíz évig tart. A védjegyoltalom további tíz-tíz éves időtartamra megújítható. Megújítás esetén az újabb oltalmi idő az előző oltalmi idő lejárati napját követő nappal kezdődik.

A védjegyoltalom alapján a védjegyjogosultnak kizárólagos joga van a védjegy használatára. A kizárólagos használati jog alapján a védjegyjogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ.

Védjegybitorlást követ el, aki a védjegyet jogosulatlanul használja. A védjegyjogosult a bitorlóval szemben – az eset körülményeihez képest – a következő polgári jogi igényeket támaszthatja: o követelheti a védjegybitorlás megtörténtének bírósági megállapítását; o követelheti a védjegybitorlás vagy az azzal közvetlenül fenyegető cselekmények abbahagyását és a bitorló eltiltását a további jogsértéstől; o követelheti, hogy a bitorló szolgáltasson adatot a bitorlással érintett áruk, illetve szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében résztvevőkről, valamint az ilyen áruk terjesztésére kialakított üzleti kapcsolatokról; o követelheti, hogy a bitorló nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a bitorló részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak; o követelheti a védjegybitorlással elért gazdagodás visszatérítését; o követelheti a kizárólag vagy elsősorban a védjegybitorlásra használt eszközök és anyagok, valamint a védjegybitorlással érintett áruk, illetve csomagolóanyagok lefoglalását, meghatározott személynek történő átadását, kereskedelmi forgalomból való visszahívását, onnan való végleges kivonását, illetve megsemmisítését; o védjegybitorlás esetén a védjegyjogosult a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést is követelhet.

Földrajzi árujelzőként oltalomban részesülhet a kereskedelmi forgalomban a termék földrajzi származásának feltüntetésére használt földrajzi jelzés és eredetmegjelölés. A földrajzi jelzés valamely táj, helység, kivételes esetben ország neve, amelyet az e helyről származó – a meghatározott földrajzi területen termelt, feldolgozott vagy előállított – olyan termék megjelölésére használnak, amelynek különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője lényegileg ennek a földrajzi származásnak tulajdonítható. Az eredetmegjelölés valamely táj, helység, kivételes esetben ország neve, amelyet az e helyről származó - a meghatározott földrajzi területen termelt, feldolgozott, illetve előállított - olyan termék megjelölésére használnak, amelynek különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője kizárólag vagy lényegében az adott földrajzi környezet, az arra jellemző természeti és emberi tényezők következménye.

272 Így például földrajzi árujelzésnek tekinthető a konyak kifejezés is, amelyet csak és kizárólag a Cognac tartományban termett szőlőből előállított borpárlatokra lehet alkalmazni. Az árujelzés oltalma miatt ezért a hazai konyakokon nem alkalmazható a konyak megjelölés, hanem a brandy vagy borpárlat kifejezés használható. Magyarország egyik legjelentősebb és legpiacképesebb földrajzi árujelzője a tokaji, amelyet csak és kizárólag a történelmi Tokaj-Hegyalja borvidéken termett fehérborokra lehet alkalmazni.

A védjegyek és a földrajzi árujelzők lajstromát is a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala vezeti.

Ellenőrző kérdések 1. Jellemezze a gazdasági verseny tisztaságának érvényesítése érdekében végzett állami tevékenységet!

2. Mutassa be a reklámokkal kapcsolatos szabályozás főbb jellemzőit!

3. Jellemezze az általános fogyasztóvédelmi szabályozás főbb vonásait!

4. Jellemezze a környezet védelmére vonatkozó főbb szabályokat!

5. Jellemezze a szabadalmat!

6. Mutassa be a mintaoltalmakat!

7. Jellemezze a védjegyet és a földrajzi árujelzőket!