Magyar Márton: Turisztikai animáció by Edutus Főiskola

IDEGENFORGALMI INTÉZET

Magyar Márton

TURISZTIKAI ANIMÁCIÓ

Fıiskolai jegyzet

BUDAPESTI GAZDASÁGI FİISKOLA KERESKEDELMI, VENDÉGLÁTÓIPARI ÉS IDEGENFORGALMI FİISKOLAI KAR BUDAPEST, 2003.

Lektorálta: Dr. Jusztin Márta, fıiskolai docens (BGF, KVIFK Idegenforgalmi Intézet)

Terjeszti: STUDENT Kft.

Nyomdai munkák: ERICOM Kft.

Minden jog fenntartva! A kiadó engedélye nélkül az utánnyomás és fénymásolás tilos!

Azonosító: FSZ-I 20-01/2003. Budapest, 2003.

TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS ............................................................................................................................ 5 I. AZ ANIMÁCIÓ FOGALMA ÉS KIALAKULÁSA.......................................................... 6 I.1. AZ ANIMÁCIÓ FOGALMA, CÉLJAI, SAJÁTOSSÁGAI.............................................................. 6 I.2. AZ ANIMÁCIÓ KIALAKULÁSA KÜLÖNBÖZİ TERÜLETEKEN ................................................ 8 I.2.1. Animáció a film és számítástechnika világában......................................... 8 I.2.2. Szocio-kulturális animáció a világban ........................................................ 9 I.2.2.1. Szocio-kulturális animáció Németországban.................................................. 13 I.2.2.2. Az animáció gyakorlata Franciaországban ..................................................... 14 I.2.3. Az animáció gyökerei Magyarországon ................................................... 16 II. ANIMÁCIÓ A TURIZMUSBAN ÉS A SZÁLLODAIPARBAN ................................. 18 II.1. A TURISZTIKAI ANIMÁCIÓ FOGALMA, SZÜKSÉGESSÉGE, TÉNYEZİI ............................... 18 II.2. A TURISZTIKAI ANIMÁCIÓ KIALAKULÁSA...................................................................... 20 II.3. A TURISZTIKAI ANIMÁCIÓ MEGKÖZELÍTÉSE MARKETING SZEMPONTBÓL ...................... 23 II.4. A TURISZTIKAI ANIMÁCIÓ TÍPUSAI ................................................................................ 26 II.5. ANIMÁCIÓ A SZÁLLODAIPARBAN ................................................................................... 31 III. A TURISZTIKAI ANIMÁCIÓ PSZICHOLÓGIAI VONATKOZÁSAI .................. 37 III.1. A PSZICHOLÓGIA ALKALMAZÁSA A TURIZMUSBAN ...................................................... 37 III.2. A SZÜKSÉGLETEK ÉS AZ ANIMÁCIÓ KAPCSOLATA ........................................................ 38 III.3. A KULTÚRA ÉS A JÁTÉK ............................................................................................... 41 III.4. A KREATIVITÁS, MINT AZ ANIMÁCIÓ KÖZPONTI ELEME ................................................ 47 III.5. VENDÉGTÍPUSOK AZ ANIMÁCIÓBAN ............................................................................. 50 IV. A TURISZTIKAI ANIMÁCIÓ TERÜLETEI; AZ ANIMÁCIÓS TEVÉKENYSÉGEK RENDSZERE .................................................................................... 52 IV.1. A SZABADIDİS TEVÉKENYSÉG JELLEGE SZERINTI CSOPORTOSÍTÁS .............................. 53 IV.2. A LEGELTERJEDTEBB ANIMÁCIÓS PROGRAMOK ........................................................... 57 IV.3. „KÜLÖNLEGES” ANIMÁCIÓS PROGRAMOK ÉS AZOK LEBONYOLÍTÁSA .......................... 59 V. AZ ANIMÁCIÓS PROGRAMSZERVEZÉS: SZERVEZÉS, HIRDETÉS, LEBONYOLÍTÁS.................................................................................................................. 66 V.1. AZ ANIMÁCIÓS PROGRAMOK ELİKÉSZÍTÉSE ................................................................. 66 V.2. AZ ANIMÁTOR-CSAPAT KIALAKÍTÁSA ........................................................................... 67 V.3. AZ ANIMÁCIÓS PROGRAMTERV KIALAKÍTÁSA............................................................... 69 V.4. AZ ANIMÁCIÓS PROGRAMOK HIRDETÉSE (REKLÁMOZÁS, TOBORZÁS) ......................... 74 V.5. AZ ANIMÁCIÓS TEVÉKENYSÉGEK ÉRTÉKELÉSE ............................................................. 76 V.6. AZ ANIMÁCIÓS PROGRAMOKAT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZİK ........................................... 78 V.7. VEZETÉSI TEVÉKENYSÉG AZ ANIMÁCIÓBAN ................................................................. 80 VI. AZ ANIMÁCIÓS TEVÉKENYSÉGEK SZEMÉLYI FELTÉTELEI; VISELKEDÉSKULTÚRA AZ ANIMÁCIÓBAN............................................................... 85 VI.1. AZ ANIMÁCIÓS SZOLGÁLTATÁS SZEMÉLYI FELTÉTELE ................................................ 85 VI.2. A TURISZTIKAI ANIMÁCIÓ ÁLTALÁNOS PROTOKOLL-VONATKOZÁSAI ......................... 88 VI.3. A TURISZTIKAI ANIMÁCIÓ SPECIÁLIS PROTOKOLL MEGNYILVÁNULÁSAI ................... 100 VI.4. NEMZETKÖZI PROTOKOLL-SZOKÁSOK ALKALMAZÁSA AZ ANIMÁCIÓBAN ................. 102 FELHASZNÁLT IRODALOM .......................................................................................... 107

ÁBRÁK ÉS TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 1. ábra: Általánosan elterjedt klubhotel-szerkezet ................................................................. 21 2. ábra: Club Esquinzo Playa ................................................................................................. 22 3. ábra: Szemlélet-váltás a marketingben............................................................................... 24 4. ábra: Thai Chi..................................................................................................................... 27 5. ábra: Szállodai funkciók..................................................................................................... 31 6. ábra: A szállodai funkciókhoz tartozó helyiségcsoportok.................................................. 32 7. ábra: Függelmi viszonyok a szállodában............................................................................ 33 8. ábra: Függelmi és funkcionális viszonyok a szállodában #2 ............................................. 34 9. ábra: Maslow-i szükséglet-hierarchia................................................................................. 39 10. ábra: Festés a Mini Clubban............................................................................................... 43 11. ábra: Gyermek videó .......................................................................................................... 43 12. ábra: Szerepjáték ................................................................................................................ 44 13. ábra: Sakk ........................................................................................................................... 44 14. ábra: Banánozás.................................................................................................................. 53 15. ábra: Mini Disco................................................................................................................. 54 16. ábra: Tánctanítás ................................................................................................................ 55 17. ábra: Kerti sakk .................................................................................................................. 55 18. ábra: Bunjee-jumping ugrás egy helikoperbıl……………………………………………56 19. ábra: Aperitif játék ............................................................................................................. 60 20. ábra: Esti show az Iberostar-nál ..................................................................................... 61 21. ábra: Aldiana Show……………………………………………………………………….61 22. ábra: A Dzsungel Könyve (Club Tihany) .......................................................................... 61 23. ábra:Curling........................................................................................................................ 62 24. ábra: Kitesurf...................................................................................................................... 63 25. ábra: Kneeboard ................................................................................................................. 63 26. ábra: Pétanque golyók…………………………………………………………………….64 27. ábra: Pétanque játék .................................................................................................... 64 28. ábra: Különbözı esti programok szervezése a heti ritmus alapján .................................... 72 29. ábra: Magic Radio .............................................................................................................. 75

1. táblázat: A turisztikai animáció-típusok motívuma, hatóköre ............................................. 30 2. táblázat: Magyarországi szállodák %-os megoszlása az animációs tevékenység szállodai szervezetben betöltött helyére .................................................................................................. 36 3. táblázat: Animációs programok magyarországi elterjedtsége.............................................. 58 4. táblázat: Animációs programok tervezési és értékelési listája – „Mozgás, sport”............... 70 5. táblázat: Az esti program-kavalkád részletes csoportosítása ............................................... 73

Bevezetés

BEVEZETÉS „Az ANIMÁCIÓ egy szívélyes, szeretetre méltó formája annak, ahogyan az embereket aktivizálhatjuk: szórakoztató, sport vagy kulturális területen.” /Karl O. Hermanns/ A jelen „Turisztikai animáció” jegyzet elsısorban a Budapesti Gazdasági Fıiskola Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Karának szabadidı-programszervezı szakirányos hallgatóinak készült, ám haszonnal forgathatja bármely más nyílt, tág érdeklıdéső körő diák is, aki a turizmus, szállodaipar ezen sajátos területén szeretne dolgozni. A jegyzet célja a hallgatók számára olyan elméleti és gyakorlati ismereteket adni, amellyel a turizmus egy speciális területén, a vendégkapcsolatok kiépítésével és ápolásával foglalkozó munkakörben jártasak legyenek; valamint a kereskedelmi szálláshelyek és turisztikai létesítmények, szabadidı-központok mőködtetése során egy sajátos szemléletmódot követve egyedi arculatot tudjanak kialakítani. A „Turisztikai animáció” jegyzet elsı két fejezete megismerteti az olvasót a szociokulturális animáció alapjaival, kialakulásával, valamint az ennek bázisán létrejött sajátos turisztikai szolgáltatás – a turisztikai animáció – típusaival, fajtáival. A harmadik fejezetben megismerjük az animáció sajátos pszichológiai vonatkozásait, úgymint szükségletek, kultúra és játékelmélet, kreativitás; valamint javaslatot teszünk ezek gyakorlatbeli alkalmazására is. E fejezet megalkotásában hálás köszönettel tartozom Bata Imrénének, a Pedagógiai Intézet docensének, akinek elıadásvázlatai és konzultációi során sikerült az animációt e speciális nézıpontból bemutatnom. A negyedik rész tárgyalja az idegenforgalmi animáció speciális csoportjait sok-sok példával alátámasztva; illetve itt ismerkedhetünk meg „különleges” animációs programokkal, úgynevezett activitykkel és azok lebonyolítása során alkalmazható praktikákkal is. Az ötödik fejezet témája az animációs programszervezés egyes lépéseinek kialakítására ad gyakorlatban hasznosítható, praktikus ötleteket. Végül, a hatodik fejezetben megismerhetjük az animáció személyi feltételeit, illetve sajátos protokolláris vonatkozásait, amelyek a játékmesterek viselkedésében tükrözıdnek. Jegyzetünk ezen elsı változatát nemcsak a hallgatóink számára ajánlom, hanem az ezen a területen kezdı és leendı kollégáink figyelmébe is. Remélem, praktikus segédanyagot nyújtok át mindenkinek a napi vendég-kapcsolatok ápolása, az ÉLMÉNY-nyújtás érdekében. Magyar Márton

6 I. Az animáció fogalma és kialakulása

AZ ANIMÁCIÓ FOGALMA ÉS KIALAKULÁSA

I.1. AZ ANIMÁCIÓ FOGALMA, CÉLJAI, SAJÁTOSSÁGAI Az „ANIMÁCIÓ” SZÓ latin eredető, alapja az „animo” szó, amelynek jelentései: 1. éltet, elevenít, élıvé tesz; 2. valakit bizonyos érzéssel vagy hangulattal tölt el, hangol, felhangol, lelkesít; 3. feltüzel. Lényegében ez a tartalom a mai napig megmaradt az animáció mindenféle értelmezésében.

Franciaországban az Eckhardt-féle nagy szótárban az „animer” ige elsı jelentése – a latin értelemmel egybecsengıen – életet önteni (illetve lehelni) valamibe. Kulturális területen használva ezt a fogalmat, már konkrét meghatározásokkal találkozhatunk: „animálni = lelket, szellemet tölteni egy közösségbe, egy társadalomba, mozgást (aktivitást) idézve elı … Animálni annyit tesz, mint életet adni egy csoportnak, lehetıvé téve, hogy értékelje, fejlessze, kiteljesítse önmagát.” „Az animáció megkönnyíti az egyének, illetve csoportok közötti kölcsönös megértést. Segíti az egyéni és csoportos önkifejezést, cselekvési szándékot, kreativitást.” 1 Ezek már egy olyan terminológiák, melyeket bátran használhatunk a szocio-kulturális és a turisztikai animáció területén (mint ahogyan azt a késıbbiekben látni fogjuk).

Német nyelvterületen az animáció legtágabb értelmezése – mint ösztönzés, illetve felélénkítés – nemcsak a mővelıdés és a turizmus területén, de a napi sajtóban és a mindennapi beszédben is meghonosodott. A Finger – Gayler német szerzıpáros hivatkozott munkájában az animáció szó egyes betőivel határozta meg az animáció lényegét: A nregung (javaslat, bíztatás, ösztönzés) N eugier (kíváncsiság) I nteresse (érdeklıdés) M otivation (motiváció) A ufforderung (felkérés, buzdítás) T ätigkeit / Tun (cselekedet, tevékenység) I mpuls (impulzus, „lökés”, elindítás) O ffenheit (nyitottság) N achwirkung (utóhatás)2 1

Udvari Lakos Endre: Mi is az animáció? In: Bokor – Dr. Koltai (1995) p. 11-13. alapján. Finger – Gayler (1990) p. 320. A németül tudó Olvasó – leginkább – eredetiben élvezheti igazán Finger és Gayler szellemes szójátékát, amely az animáció fogalmát, tartalmi meghatározását hozza közelebb hozzánk, élvezhetıvé téve az új ismeret elsajátítását (animatív módszer a tanulásra).

7 Az elıbb megismert szójáték minden része hangsúlyos, de kiemelhetjük közülük: az ösztönzést, motiválást, amely a folyamat tartalmára irányul; a nyitottságot, amely az animátor részérıl fontos követelmény; valamint az utóhatást, amelynek keretében az ÉLMÉNYrıl soha nem szabad elfeledkezni (érezze jól magát az egyén az animációs programban). Az animációs tevékenység és fogalom hozzánk francia közvetítéssel érkezett, amit mi sem bizonyít jobban, mint magának a személynek az elnevezése, aki ezt a tevékenységet megvalósítja. Az „ANIMATEUR” (magyarosítva: animátor) Limbos szerint egy olyan csoportvezetıi szerepet betöltı egyén, aki annak érdekében aktivizál egy csoportot, hogy a társaság elsı lépésben megfogalmazza önmagát, az egyes tagok elhelyezhessék magukat a közösségben és azon keresztül a társadalomban is; valamint közös cselekedeteik során elindítsanak bizonyos fejlıdési folyamatot, a jobb minıségő élet irányába. 3 Az animátor tevékenységi kör további meghatározásai: „Az animátor … nem tevékenységeket hirdet meg és arra keres vállalkozókat, hogy aztán belılük csoportokat szervezzen, hanem a környezetében élık spontán csoportosulási kedvére, illetve ennek lehetıségeire felfigyelve segíti a találkozások létrejöttét, a saját célok közössé szervezıdését. … segíti a különbözı élethelyzető emberek egymás mellett élését és kapcsolatát, egymás értékeinek, vélekedésének, szokásainak elfogadását és tiszteletben tartását. … Az animátor nem önmagára, hanem a csoportra koncentrál, … csak akkor kezdeményez, ha mások nem.”4 „Az animátor nem tévedhetetlen receptek tárháza, hanem egy tisztán látó ember, aki a csoportokban – és közvetve a társadalomban is – változásokat erjeszt.”5 „… szüntelenül azon fáradozik, hogy feleslegessé tegye magát. Az ı számára a siker az, ha úgy tevékenykedik, hogy az általa animált csoportoknak többé nincs szükségük rá.”6 Napjainkban már majdnem minden európai nyelvben hasonló formában megtalálható ez a szakmai fogalom, bár sok helyen elsı jelentése a filmmel kapcsolatos. Az angol nyelvben például a turisztikai animáció az ACTIVE GUEST RELATIONS (Vendégkapcsolatok ápolása), az animátor pedig a GUEST RELATION MANAGER (Vendégkapcsolatok Menedzsere) nevet kapta. Magyarországon is az animációt – az angol nyelvbıl átvéve - szinte kizárólag a rajzfilm, trükkfilm készítés értelmében használták. Mivel a turisztikai animáció megjelölésére más alternatívát – egyenlıre még - nem sikerült találni, a magyar szakirodalomban is a szó másodlagos jelentését is el kell fogadni és fogadtatni. Az animáció célrendszerét is érdemes most már összefoglalóan megismerni, melyek az egyes fentebb említett fogalmi meghatározásokban is elıfordultak.

Limbos (1985) p. 7. alapján. u. o. p. 8. 5 u.o. p.118. 6 u.o. p. 119. 4

Az animáció céljai (E. Limbos szerint) a következık:

megadni minden embernek azt a lehetıséget, hogy szándéka szerint részt vehessen a csoport, a társadalom életében, javaslatokat tehessen az esetleges változtatásokra, feltárni az egyénben lakozó, belülrıl fakadó kreativitást, elısegíteni az egyes közösségekbe való beilleszkedés lehetıségét, megakadályozni az elidegenedést, elmagányosodást és a perifériára szorulást, támogatni az eltérı élethelyzető emberek közötti kapcsolat kialakítását, a csoport törekvéseinek, érdekeinek megvalósulását elımozdítani.7

Ezek a célok – mint ahogyan azt a késıbbiekben látni fogjuk – az animáció minden részterületére igazak, követendıek.

I.2. AZ ANIMÁCIÓ KIALAKULÁSA KÜLÖNBÖZİ TERÜLETEKEN Az animáció kialakulásának tárgyalásakor alapvetıen 3-féle vonalat különíthetünk el (nem feltétlenül idırendi sorrendben). Ezek a következık: 1. Filmes és számítástechnikai animáció 2. Szocio-kulturális animáció 3. Turisztikai animáció (a szocio-kulturális animációra alapulva8)

I.2.1. ANIMÁCIÓ A FILM ÉS SZÁMÍTÁSTECHNIKA VILÁGÁBAN 1. A filmes iparban megjelent animáció: Errıl a típusról tud a legtöbbet az „átlag ember”. Ennek keretében az élettelen rajzokból álló képsorozatokat keltik életre, a kamera megfelelı gyorsaságú mozgatásával. A mozgást fázisonként külön kockára rajzolják - pl. a futást a legapróbb változásokból építik fel, s a felvétel után a folyamatosan pergı filmben mozogni (futni) látjuk a figurát. Ez a rajzfilm-korszak nagy áttörést hozott a filmiparban, amely nem csak a gyermek korosztály számára okozott nagy örömet és kikapcsolódást, hanem az idısebbeknek is. (Gondoljunk csak például az aranyos rajzolt figurára, a Menı Manóra, vagy a 2 hajszállal dicsekedni tudó Gusztávra!) De nemcsak rajzolt figurákba öntöttek életet a filmipar animátorai, hanem egyéb élettelen anyagokba is, mint például Sebaj Tóbiás gyurma-figurájába. A filmszakmában animáció kapcsán beszélnek ezeken kívül még tévésorozatról, „mővészi” játékfilmrıl is, ahol a papíron élettelen dolgokat élettel töltik meg.

7 8

Limbos (1985) p. 17. Errıl bıvebben lásd: Finger – Váczy (2002) p. 27.

9 Magyarországon az 1950-es években vette kezdetét ez a mőfaj, melynek kiemelkedı képviselıje volt az akkortájt szerte a világon hatalmas befolyással bíró Disney-stílusra nemet mondani bíró Macskássy Gyula, akinek mővei közül elég „A kiskakas gyémánt félkrajcárja” címőt megemlíteni, amely szinte minden Olvasó számára élményt jelentett. Ezen kívül nem érdemtelen arról sem megemlékeznünk, hogy a Pannonia Filmstúdiót a világ 5 legnagyobb animációs stúdióinak egyikeként tartották számon.

2. Animáció a számítástechnika területén: Az animáció rövid mozgó képsor, amely az Interneten maximum 10-20 másodperces, és egyszerő képekbıl, legtöbbször rajzokból áll. Legtöbbjük nem csak egyszer fut le, hanem végtelenített: ha a képsor a végéhez ér, elölrıl kezdi. Mivel a weblap egyetlen (állandóan) mozgó eleme, ezért nagyon figyelemfelkeltı. Funkciója is ebbıl fakad: a különösen kiemelni kívánt elemeket, szövegeket reklámozza:

Jelölhet újonnan feltöltött anyagokat, megkönnyítve a rendszeres látogatók dolgát. Lehet valamilyen különösen hangsúlyos fıcím, felszólítás. (pl. Kattints ide, ha...) Lehet szemléltetı, vagy magyarázó funkciójuk. Vagy szolgálhatnak egyszerően dekorációs célokat is.

I.2.2. SZOCIO-KULTURÁLIS ANIMÁCIÓ A VILÁGBAN A szocio-kulturális animáció a polgári mővelıdés-elméletekben és a mővelıdés gyakorlatában értelmezhetı. Így ír errıl Bokor Béla és Dr. Koltai Dénes: „A kultúraközvetítés és a szociális munka, a közösségszervezés és az indirekt eszközökkel irányított kiscsoportokban folyó sajátos, jól körülírható gyakorlatát a valóság szülte, … hamarabb jött létre a praxis, mint annak elmélete. … Gyökerei a társadalmi ellentmondások feloldásának egyfajta megoldását kínáló, a társadalmi békét szolgáló mozgalmakban, szervezetekben találhatók.”9 Koltai Dénes, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Felnıttképzési Tanszék vezetıje a következıképpen értelmezi a társadalmi-kulturális animáció fogalmát, céljait:

SZOCIO-KULTURÁLIS ANIMÁCIÓ FOGALMA „A szocio-kulturális animáció olyan stabilizációs technika, melyet a különbözı társadalmi testületek, szervezetek, ... egyesületek keretében alkalmaznak, s melynek legfıbb célja az állam szociális destabilizációs tényezıinek felszínre hozása, és közösségi körülmények közötti ... szakszerő alkalmazása. Ennek érdekében a mővelıdési mozgalmak és szervezetek célrendszerében a módszer lemond a mindenek feletti mőveltség-nevelı és tudásbıvítı funkcióról. Ehelyett az egyénben bennelévı, és egy adott szinten kondicionált kulturális szintre építve, a magatartás olyan – elsısorban kreatív - elemeit hozza domináns helyzetbe a személyiség szerkezetén belül, mely birtokában az animációs folyamatban aktivizált egyén (pl. munkanélküli) a saját problémájának kreatív, társadalmilag értékes, az uralkodó normarendszerrel adekvát cselekedetek és megoldások felé tör.10 9

Bokor – Dr. Koltai (1995) p. 2. Koltai Dénes: „Parkolópálya” – szociokulturális animáció. In: Bokor – Dr. Koltai (1995) p. 179-180.

10 Elsısorban a nyugat-európai, fejlett tıkés országokban fejlıdött ki ez az észak-amerikai eredető mozgalom, amely az 1960-as évek közepén már széleskörően elterjedt az USA-ban.

A szocio-kulturális animáció kialakulásának feltételei: a liberális gazdaság; a gazdaság gyors mozgásainak korrekt regisztrálása, valamint az erre adandó társadalmi válaszadás intenzív szükséglete.

A szocio-kulturális animátorok szerepe: Az elidegenedı társadalmakban - ahol a kettészakadás, polarizálódás jelei voltak észlelhetık – pótolták és helyreállították az eltőnt „szerves emberi közösségeket”, a tanulás/tanítás segítségével.

Tevékenységük funkciói a következık: szociális segítés; illetve kultúra-közvetítés és mővelıdés. A szocio-kulturális animáció a kultúrát (mővészetek, felnıttoktatás, önkifejezés elısegítése, valamint az önálló problémamegoldás képességének kifejlesztése az egyénekben) nem célként, hanem eszközként használja fel abban a folyamatban, amelynek során a tagok csoportokba rendezıdve - a közösségi lét feltételeit biztosítva – képessé válnak arra, hogy a társadalomban megtalálják helyüket, saját erıbıl tartósan cselekedhessenek.11 Az animátor az egyének élethelyzetén kíván javítani, segíteni felvilágosító, tudatosító munkájával, a lehetıségek megmutatásával.

Az animáció preventív funkciója: Ellátja a krízishelyzetbe kerültek, valamint a tartósan hátrányos helyzetőek fejlesztését, stabilizációját. Ez azt jelenti, hogy a

„a gazdagság és szegénység, a munkavállalók és a munkanélküliek, a fiatalok és az öregek, az alternatívok, deviánsok és a … jól szocializáltak, valamint a fogyatékosok és az egészségesek”

között húzódó alapellentéteket (esélytelenség) megpróbálja feloldani.12

A szocio-kulturális animáció két szinten stabilizáló tevékenység: 1. Stabilizálja az egyént: Rajtuk kívülálló okok miatt létrejött krízis-helyzetekben (pl. elbocsátották munkahelyérıl) kezelni tudja az egyéneket a kultúra-közvetítéssel. Ezzel az animátor megmutatja a kivezetı utat, és saját programot is ad a feszültségek feloldásához.

2. Stabilizálja a külsı környezetet és a társadalmat: Az animátorok prevenciót fejtenek ki az antiszociális megnyilatkozásokkal szemben, s a társadalmi értékeknek és érdekeknek megfelelı reakciókat gerjesztenek.13 11

Dr. Koltai Dénes: A szociokulturális animáció elmélete és gyakorlata. In: Bokor – Dr. Koltai (1995) p. 72. Bokor – Dr. Koltai (1995) p. 2. 13 Dr. Koltai Dénes: A szociokulturális animáció elmélete és gyakorlata. In: Bokor – Dr. Koltai (1995) p. 74. 12

11 Nemcsak a társadalmi-kulturális animáció, hanem minden vállfaja közös célokkal dolgozik.

Az animációs munka céljai: Minden embernek lehetıséget ad arra, hogy felfedezze önmagát, a csoport és a társadalom munkájában részt vegyen, bizonyos változtatásokat javasolva elısegíthesse az élet minıségének állandó emelkedését; Támogatja a szabadon kidolgozott, az egyes tagok társadalmi csoportjaikban átélt problémák, szükségletek és erıfeszítések megfelelı célokhoz csatlakozását; Segíti a különbözı körülmények között élı emberek egymás mellett élésébıl adódó kapcsolatokat, egymás értékeit, véleményeit, szokásait elfogadva és tiszteletben tartva; Lehetıséget teremt mindenkinek, hogy elhelyezze önmagát (a csoportban és a társadalomban), kibontakozhasson, hogy a lehetı legteljesebb, legoptimálisabb összhangban tudjon élni saját vonatkoztatási keretei között.14 Az animáció – mint a csoportokban megvalósuló nevelı-fejlesztı tevékenységi forma – eltérı színtereken, intézményekben, illetve mozgalmakban jelentkezett szerte a világon.

Az animációs munka a következı színtereken alakult ki: Az államhatalmi apparátusok keretei között mőködı adminisztrációs szervezetek, mint a tanácsok, a bíróságok, az ifjúságvédelmi szervezetek; Szociális gondozó hálózat; A (hagyományos) közmővelıdési intézmények munkája; A különbözı egyesületek, mővelıdési körök, társaságok, illetve a társadalmi munkások tevékenységei; Munkahelyi átképzéssel és munkásmővelıdéssel foglalkozó szervezetek, állami munkaközvetítı irodák és átképzı központok;15 Terapeuták anti-pszichiátriai eszközként alkalmazzák az animációt; Pedagógusok az ifjúsági munkában és a felnıtt-képzésben a csoportmunka alapelveként használják az animációt (játékos tanulás = animatív oktatás); Építészek az animáció elvein alapuló kapcsolódó struktúrákat veszik igénybe. A reklám-pszichológusok és a belsı építészek atmoszféra-dizájnokat hoznak létre, és animatív kommunikációs tereket alakítanak ki.16

A szocio-kulturális animáció területei, tevékenységi körei: 17 Mővészetek: irodalom, film, festés, szobrászat, fotózás, stb. Tudományos tevékenységek: önképzés, konferenciák, könyv-kiadás, sajtó, stb. Társas élet: családi környezet, szomszédok, kávéházak, ünnepek, bálok, baráti összejövetelek, egyesületek, társulások (pl. népdal-kör, néptánc-kör, stb.) Test-kultúra: sport, természetjárás, horgászat, vadászat, golyójátékok (pl. boccia, pétanque → lásd a IV.4. alfejezetben) Gyakorlati tevékenység: kertészkedés, barkácsolás, stb. 14

Limbos (1985) p. 17. alapján. Dr. Koltai Dénes: A szociokulturális animáció elmélete és gyakorlata. In: Bokor – Dr. Koltai (1995) p. 73. 16 Finger – Váczy (2002) p. 25. 17 Udvari Lakos Endre: Mi is az animáció? In: Bokor – Dr. Koltai (1995) p. 14-15. alapján. 15

12 Az elızıekben említett szocio-kulturális animációs területek mindegyikére igaz, hogy:

Munkaidın kívüli nevelı jellegő tevékenység; Az emberek szükségletei, szórakozási igényük alapján alakul; Önkéntes részvételt feltételez; Nyitott tevékenységek, tehát bárki (bármilyen korú, nemő, foglalkozású, elıképzettségő, nemzetiségő, stb.) csatlakozhat hozzá; Általában csoportos keretek között zajlik, sokoldalú lehetıségeket rejtve magában; Általában animátor segédkezik ezek lebonyolításában.

Szocio-kulturális animáció Nyugat-Európában: A szocio-kulturális animáció eltérı formái jól szemléltethetık Franciaország és Németország (a volt NSZK) példáján keresztül. A különbségeket itt mutatjuk be:

Franciaország: a polgári típusú gazdasági mőködésbıl, illetve az oktatási rendszer elitképzı jellegébıl fakad az animáció; a spontán módon kialakuló csoportokban rejlı lehetıségeket tárja fel; a csoport-történéseket társadalmi viszonyokban értelmezi; a csoport passzivitása esetén kezdeményez az animátor; kulturális élményeket teremt a személyközi viszonyokon keresztül, egyéni formákban.

Németország: a mővészeti nevelésen van a hangsúly, kifejezetten az animátor munkájához kapcsolódó ismeretek átadását helyezi a középpontba, a hozzáértés kompetenciáját hivatott elısegíteni; elvárja, hogy a csoporttagok egyéni szándékai a kollektív célhoz illeszkedjenek, vagyis a társadalmi együttmőködés (Mitbestimmung) felfogásához; jelentıs szerepet vállalnak a német szervezettség és életstílus kapcsolatteremtı hatásának kialakulásához, melyek közös tapasztalatokból táplálkoznak. Habár a két ország tevékenységében az animáció funkcionális területei (pl. felnıttképzés, társadalmi tevékenységek, a munkaidın kívüli mővelıdés és regenerálódás megszervezése, stb.) eltérı, céljuk azonban közös: a prevenció, a stabilizálás segítése.18

Dr. Koltai Dénes – Dr. Krisztián Béla: Munkanélküliség és kezelhetıség társadalmi problémák kezelésére: a szociokulturális animáció. In: Bokor – Dr. Koltai (1995) p. 212.

I.2.2.1. SZOCIO-KULTURÁLIS ANIMÁCIÓ NÉMETORSZÁGBAN Az 1990. év elıtti Kelet-Németországban (a volt NSZK-ban) az a szemlélet honosodott meg, hogy egy adott réteg-kultúrához kapcsolódó mővészeti tevékenység jelentıs segítség abban, hogy közösségeket hozzanak létre, illetve tartsanak fenn. Az ún. „Szputnyik-sokk”19 után az USA-ban a felnıtt-képzés középpontjába a kreativitás, a szakmai át- és továbbképzés, valamint a szocio-kulturális animáció került. Az amerikai mintát követve Németországban is átalakították a mővészeti nevelés gyakorlatát a felnıtt-nevelés és a szabadidıs tevékenységek területén: A korábbi porosz „Kunstbildung” (vagyis mővészeti képzés) helyett bevezették a sokkal szélesebb értelemmel bíró „Kunsterziehung”-ot (mővészeti nevelést), elıtérbe helyezve az egyéni tevékenységen alapuló közösségi alkotómunkát. A volt Német Szövetségi Köztársaság területén az animátorok különbözı intézmények, szakszervezetek, szabadidıközpontok, mővelıdési házak keretein belül mőködtek. Különösen figyelemre méltó a munkanélküli fiatalok körében végzett tevékenységük, hiszen számukra pont az animáció jelentette a prevenciót: az antiszociális csoportokhoz csapódás elkerülését. Itt is láthatjuk, hogy a szocio-kulturális animáció tevékenysége szoros kapcsolatot mutat a társadalmi munkás funkciójával. A „Remscheid Akadémia” 1968 óta foglalkozik médiapedagógiai továbbképzésekkel az ifjúsági, szociális, (köz)mővelıdési és kultúrmunka szakszemélyzetének érdekében, s folyamatosan újítja, bıvíti képzési területeit.

Remscheid Akadémia a zenei képzésért és a média-nevelésért: Ebben, az egyik legjelentısebb német szocio-kulturális képzést adó központban többek között az alábbi – kreativitás kibontakoztatását célzó – programokkal indult el a munka: Test-kommunikáció: a résztvevık maguk örömére kitalált mozgás-, tánc-tevékenysége; Csoportos zene: csoportos, közösségi muzsikálás, effektek, akusztikai hatások; Szerepjátékok: drámai játék, szerepek és élethelyzetek, jellemek megformálása; Sík- és térbeli ábrázolás: kollázs, montázs, plasztikák (egyéni alkotások). Video-technika: idı és a tér ábrázolása, forgatókönyv és felvétel, effektek. 20 Ma már a következı 11 területen történik a képzés: Kultúr-pedagógia és kultúrmunka; Zene; Tánc; Ritmus; Játékpedagógia; Színház; Irodalom; Képzımővészet és fotózás; Online-média és multimédia; Sajtó- és PR-munka; Szociál-pszichológia és tanácsadás. 21 19

Az oroszok 1957. október 4-én - az amerikaiakat megelızve - felbocsátották a Szputnyik-1-et, az emberiség elsı mőholdját. Az USA-t meglepetésszerően érte, sokkolta ez a példátlan, lenyőgözı szenzáció. 20 Dr. Koltai Dénes: A szociokulturális animáció elmélete és gyakorlata. In: Bokor – Dr. Koltai (1995) p. 75-76. 21 Forrás: http://www.akademieremscheid.de/ars/index.htm

I.2.2.2. AZ ANIMÁCIÓ GYAKORLATA FRANCIAORSZÁGBAN A már többször hivatkozott Koltai Dénes szerint a francia szocio-kulturális animáció gyakorlata a XIX-XX. század fordulóján, elsısorban a szakszervezeti mozgalom és a szocialista mozgalom kezdeményezésébıl született népi nevelés folytatása. A – mai értelemben vett - animációs munka valójában az 1960-as évektıl igényelte a hivatásos, foglalkozásszerően dolgozó animátorokat, akik a szabadidıs programok szervezésében vettek részt, az emberi kapcsolatok pedagógiáját alkalmazva. A szociális és nevelési területeken feladatuk a személyek és a csoportok közötti közvetítést jelentette.22 A francia Sport és Ifjúsági Minisztérium irányította ezt a kulturális nevelı tevékenységet, melyet szocio-edukatív animációnak nevezett el.

SZOCIO-EDUKATÍV ANIMÁCIÓ FOGALMA „A társadalmi-nevelési (közmővelıdési?!) animáció arra irányul, hogy felébressze és fejlessze a nevelı (önnevelı) és a kulturális aktivitást; az állampolgári, gazdasági, mővészeti, illetve sport jellegő nevelés – mint folyamatos nevelési folyamat – során általános emberi gazdagodást, fejlıdést érjünk el.”23 1968-tól kiszélesedik e társadalmi-nevelési animáció mozgástere: célkitőzéseikkor igyekeznek az animátorok figyelembe venni a teljes lakosság szükségletét. A társadalmi és kulturális fejlıdés feltételeit próbálják megteremteni a falusi körzetekben és a városi intézményekben egyaránt: az elszigeteltségbıl való kijutás; a vélemény-nyilvánítás szabadsága; a közösségi dimenzió megtalálása vagy újramegtalálása. Az animátorok figyelmébe folyamatosan új területek kerültek: Az 1970-es évektıl: az emberi élet feltételei, a fogyasztás problémái, az egészségügyi szektor, a harmadik világ, a nık egyen-jogúságáért folytatott mozgalmak, a harmadik életkor (vagyis a nyugdíjaztatás utáni idıszak). Az 1980-as évektıl pedig a bevándorlókkal és az informatika világával is foglalkoznak (szabad rádiók és tudományos társaságok).24 Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy Franciaországban az animáció lényege a következı: Az emberekben, akik fıleg a munkanélküliség miatt kerültek krízishelyzetbe, megfelelı autonómiát hozzanak létre, és fejlesszenek ki. Az animátorok azt szeretnék elérni, hogy az egyének saját képességeikkel tudják megoldani problémáikat, ne váljanak a deviancia áldozatává. A francia társadalmi-kulturális animátorok szerint ez a prevenció. Oktatási programjuk tartalma a következı: Állampolgári ismeretek: Az egyének az állam intézményrendszerének megismerésén túl kommunikációs tréningeken elsajátítják a viselkedés társadalmilag értékes formáit is. Drogok elleni prevenció: Fıleg a munkanélküli csoportok esetében fontos, hogy a tagokat megóvjuk a narkomán függı helyzetbe kerüléstıl, mely bőnözéshez is vezethet. Olvasási készség fejlesztése: Ezzel a készséggel a krízishelyzetbe kerültek elıtt új út nyílhat meg képzés vagy az átképzés tanfolyamainak irányába.25 22

Gerard Muller: A jövı mestersége még a hivatásos animátor? In: Bokor – Dr. Koltai (1995) p. 59. alapján. Udvari Lakos Endre: Mi is az animáció? In: Bokor – Dr. Koltai (1995) p. 13. 24 Gerard Muller: A jövı mestersége még a hivatásos animátor? In: Bokor – Dr. Koltai (1995) p. 60. 25 Koltai Dénes: A mővelıdés néhány stabilizációs funkciója. In: Bokor – Dr. Koltai (1995) p. 114-115. alapján. 23

Franciaországban szakosodott animátorok dolgoznak ezen a területen: 1. Assistent Sociales (vagyis társadalmi munkás): A társadalom arra rászorult egyéneinek gondozását, támogatását és bizonyos értelemben ellenırzését ellátó szakember, akit nemcsak a munkanélküliek gondozásában alkalmaznak, hanem az egyes munkahelyeken is, a dolgozók szociális problémáinak kezelésére.

2. Educatens specialiten (azaz szakosított nevelı): Nem csoporttal, hanem egyetlen emberrel foglalkozó szakember, akit lakótelepeken, illetve munkanélküliek körében alkalmaznak. Feladatai közé tartozik, hogy megkeresi a társadalom tagjai között azokat, akik valamilyen veszélybe sodorják magukat, felismeri a veszélyt, és biztosítja a társadalmi prevenciót.

3. Socio-kulturell Animator (értsd csoportokkal foglalkozó nevelı): A fiatalok, a felnıttek és az idısek körében alkalmazott, munkaterület szerint is szakosodott (falun vagy városban dolgozó) szakemberek, akiket ifjúsági házakban, szabadidıközpontokban, mővelıdési házakban vagy ún. „innovációs centrumokban” alkalmaznak. Munkájuk mottója : „Az élet maga oktat, s nem az oktatók!”

4. Assistens sociotes (vagyis családokkal foglalkozó munkatárs): Olyan szakember, akit a krízishelyzetbe került családok keresnek fel, s ıket segíti az egyéni konkrét probléma-megoldásban, szükség esetén nevelési tanácsadó szerepet is betölt. A „saját családi stratégia” közös kidolgozása után kilép ebbıl a környezetbıl.26

A francia szocio-kulturális animáció helyszínei: Az 1960-as évektıl kezdték gyors ütemben megújítani és bıvíteni a társadalminevelési funkciót betöltı intézmények hálózatát. Ezek között az alábbiakat találjuk meg: A fiatalok és a kultúra házai (les maisons de jeunes et de la culture): fiatalok és felnıttek személyes és kollektív tevékenységeinek színtere; Szociális központok (les centres sociaux): egészségügyi és szociális szolgáltatásaikon kívül a mővészi önkifejezésre, többféle szellemi, manuális és testi tevékenységre, egyletek és társaságok üléseire is helyet biztosító intézmények; Ifjúmunkás otthonok (Foyer de Jeunes Travailleurs): bentlakásos szociális és nevelı intézetek, a francia közmővelıdés speciális helyszínei; Szünidei nyaralási központok és táborok; Sportintézmények; „Újszerő” mővelıdési házak (maisons de la culture): André Marlaux által létrehozott intézmények, melyek elsıdleges célja a kreativitás kibontakoztatása.27 A felmérések szerint az 1990-es években 100.000 animátor tevékenykedett Franciaországban a különbözı területeken, akiknek egyötöde rendelkezett felsıfokú végzettséggel. A hivatalos francia szakmajegyzék pedig kb. 20 olyan foglalkozást említ, mely animátori tevékenységet nevez meg, és ebbıl csak az egyik az ifjúsági munkás.28

Koltai Dénes: A mővelıdés néhány stabilizációs funkciója. In: Bokor – Dr. Koltai (1995) p. 115-116. alapján. Zrinszky László: Andragógiai megfontolások a franciaországi szociokulturális animáció értelmezéséhez. In: Bokor – Dr. Koltai (1995) p. 204-205. 28 Forrás: www.mobilitas.hu 27

I.2.3. AZ ANIMÁCIÓ GYÖKEREI MAGYARORSZÁGON Az elıbbiekben említett francia példa hazánkban is meghonosodott. A közösségi, mővelıdési házakban Magyarországon is dolgoznak animátorok, akik az adott település lakosságának szabadidıs tevékenységeit koordinálják, illetve nevelıi feladatokat is ellátnak. Magyarországon a kulturális és sportmunka (fıként az ifjúság és a népmővelés területén) a ’70-es években vált jelentıssé. A szocialista társadalom kialakításában nélkülözhetetlen szerepe volt a kultúrának. Az állam elınyben részesítette a dolgozó kollektívák közös pihenését, sportolását, utazását. A szabadidı értelmes, kulturált eltöltésének jelentısége mind az egészség megırzésében, mind a személyiség formálásában folyamatosan növekedett, s ennek a tevékenységének a katalizátora volt a népmővelı.

NÉPMŐVELİ AVAGY KULTÚROS: A szocialista közmővelıdés szerves része volt a kulturális nevelımunka, melynek során a népmővelı állt kapcsolatban a polgárokkal. Egyik fı törekvése abban nyilvánult meg, hogy felkeltette az emberek érdeklıdését a mővészetek, mővészi alkotások iránt. A célok elérése érdekében a leghatásosabb módszernek a különbözı mővészeti ágak – film, színház, zene, képzımővészet – értékes alkotásainak bemutatása bizonyult. Ez egy kicsit különbözött a – mai szakmai értelemben vett - animációtól. Példa erre a hajdúszoboszlói HUNGUEST Hotel Béke, ahol már 1963-ban is, a SZOT üdültetés területén díjtalan szolgáltatás volt ez a mővelıdés-szervezés a szállóvendégek számára.

A nevelımunka fı területei a következık voltak: a mővészeti nevelés, az esztétikai nevelés, valamint az olvasóvá nevelés és a zenemővészet. A népmővelık munkájának köszönhetıen valamennyi mő az általános kultúrával rendelkezı polgár számára is közérthetıvé vált.29 Ez a kultúra-közvetítı szakma tekinthetı a hazai animáció elıdjének, amely a gyakorlatban sokáig annak egy részét jelentette. A mővelıdésszervezés igen sokoldalú tevékenység volt. A mővelıdés, mint tudatos tevékenység külön erıfeszítést igénylı elsajátítás (ez különbözteti meg a szocializációtól), de önkéntes alapokon nyugszik (ezért nem sorolható a nevelési tevékenységbe). Lényegében: „A mővelıdés az általános mőveltségnek - az egyéni érdeklıdés által meghatározott irányban való - öntevékeny építése”.30 A koncertektıl a kiscsoportos foglalkozásokig mindent magában foglalt, azonban lehetetlennek bizonyult, hogy egy-egy ember e színes skálán mindenben ugyanolyan megbízható legyen.

29 30

Vadász (1982) Gáspár László: Szocializáció, nevelés, mővelıdés. In: Bokor – Dr. Koltai (1995) p. 7.

17 A fent említett okok miatt szükség volt arra, hogy a különbözı területeken arra specializálódott személyek tevékenykedjenek. A népmővelıi szakmában Földiák András szerint a következı nagyobb területek különíthetık el: Rendezvény-menedzser vagy Szabadidı-szervezı: leginkább a nagyobb tömegek megmozgatását, szórakoztatását végzi (koncertek szervezése stb.) Felnıtt-oktató: elsısorban tanfolyamok, tréningek, továbbképzések szervezésében jártas, pedagógiai és csoportismeretekre van szüksége ANIMÁTOR: a kreativitás, egy-egy csoport vezetésének szakembere; speciális klubokat, foglalkozásokat, amatır köröket tart Közösségi munkás: a népmővelı szakma fogalmát leginkább kimerítı terület. Kizárólag személyes kapcsolatokra építhet, kisebb körökben szervez közéleti együttléteket, valamint bizonyos mértékig szociális gondozóhoz hasonló munkát is végez. 31 Amint láthatjuk, az animáció a népmővelıi munka specializációjából ered. Körülbelül az 1980-as évektıl kezdve érzékelhetı e szakma szociális funkcióinak felerısödése, a humánszolgáltatások bevezetése.32 A témát Dr. Koltai Dénes és Dr. Krisztián Béla gondolataival zárjuk: „A szocio-kulturális animációt olyan folyamatnak tekintjük, amely kultúra-közvetítı szerepénél fogva eszköze a gazdaság és társadalom adaptációs képessége alakításának. Ennek alapfeltétele az egyének alkalmazkodóképességének, magatartásának, aktivitásának fejlesztése, ami döntıen kulturális meghatározottságú. ... Az aktív munkaerı-piaci tevékenységben a szocio-kulturális animáció az európai gyakorlathoz illeszkedı feladatokat old meg, élnünk kell lehetıségeivel.”33

Földiák András: Egy hivatás szakmai esélyei - A mővelıdés szervezésének szakszerősége. In Bokor - Dr. Koltai (1995) p.82-83. 32 Koltai Dénes: A mővelıdés néhány stabilizációs funkciója. In: Bokor - Dr. Koltai (1995) p.106. 33 Dr. Koltai Dénes – Dr. Krisztián Béla: Munkanélküliség és kezelhetıség társadalmi problémák kezelésére: a szociokulturális animáció. In: Bokor – Dr. Koltai (1995) p. 213

II. Animáció a turizmusban és a szállodaiparban

II. ANIMÁCIÓ A TURIZMUSBAN ÉS A SZÁLLODAIPARBAN

II.1. A TURISZTIKAI ANIMÁCIÓ FOGALMA, SZÜKSÉGESSÉGE, TÉNYEZİI Mivel nagyon sok megközelítés létezik a világban az animáció fogalmára, ezért e jegyzet szerzıje a tevékenység szerepét, az általános fogalomból eredı kritériumokat összefoglalva a következı definíciót határozta meg:

TURISZTIKAI ANIMÁCIÓ FOGALMA A turisztikai animáció kereskedelmi szálláshelyeken, szabadidı-centrumokban, sport-létesítményekben, faluházakban és egyéb idegenforgalmi helyszíneken megvalósuló szolgáltatás, melynek célja a vendégeknek maradandó élményt nyújtani emberek közötti kapcsolatok kiépítésén és játékos programok lebonyolításán keresztül. Ennek érdekében a közös tevékenységekre való ösztönzést, bíztatást, felhívást, ráhangolást tőzi ki elsıdleges feladatául. A turisztikai animációt megteremtı alkalmazott pedig az animátor, akit magyarul játékmesternek nevezhetünk. Kollarik Amália, a Veszprémi Egyetem animáció szakos tanára könyvében a következıket írja: „Az animátor … az az életvidám, szellemes, szívélyes és ötletekben gazdag személy, aki jellemzıen az üdülıfalvakban, a klubüdülıkben, a kempingekben, a szállodákban, továbbá a kultúrházakban, a különbözı bentlakásos intézményekben, esetleg gyógyintézményekben gondoskodik a vendégek, továbbá a tagok vagy a lakók jó hangulatáról. Segíti a közösségek, a csoportok és az egyének szabadidejének tartalmas eltöltését, a hasznos, értelmes és szórakoztató sport- és kultúrprogramok tervezését és megvalósítását.”34 Egy másik meghatározás szerint pedig az animátor funkcióit a következıkben foglalhatjuk össze: Az animátor a szálláshely házigazdája, ebbıl következıen funkciói az alábbiak: 34 35

Fogadás, köszöntés; Tájékoztatás; Segítségnyújtás a másokkal való megismerkedéshez; Jelenlét, elérhetıség (animációs programiroda); Törıdés, gondoskodás, megértés; Valami különlegeset szervezni a vendégeknek, a vendégekkel együtt; Elbúcsúzás.35

Kollarik (1995) p. 77. Finger – Váczy (2002) p. 39. alapján.

A (turisztikai) animáció szükségességét bizonyító tényezık:

feloldja a szabadidejével bánni nem tudó emberek gátlásait; összehozza az azonos érdeklıdési körő embereket; lehetıséget biztosít a megszokottól eltérı kikapcsolódásra a családok, párok és egyedülállók részére egyaránt.

Érdemes áttekinteni, vajon a szakma szempontjából miért jelentıs, hasznos az animációs szolgáltatás bevezetése.

Az animáció üzemgazdasági / marketing céljai:36 1. Versenyelıny: Az animáció - mint turisztikai termék - lényegében egy USP-t (Unique Selling Product = Egyedi Értékesítési Termék) jelent, amely az egyediségével jelentıs versenyelınyt eredményezhet a konkurenciával szemben. Minél több és a turistáknak érdekesebb tevékenységet sikerül „egy csokorba kötni”, annál speciálisabb lesz a kínálatunk.

2. Vevı-/ Vendég-kötıdés: Minél megfelelıbb egy vendég számára a desztináción kínált szolgáltatások minısége, annál inkább megerısödik abban a tudatában, hogy érdemes volt abba a szállodába / kempingbe ellátogatni. Ennek következménye lesz, hogy a következı alkalommal is ezt választja. Ez pedig gerjeszti a szájpropagandát, amely a leghatékonyabb „ingyenes segítség” az értékesítésben. Kötıdés lehet: vendég-szálloda; vendég-animátor és vendég-vendég között is. Ezek közül legnagyobb elérendı célként a vendégek közötti kapcsolatokat tőzi ki az animáció.

3. Bevételnövelés: Egy vonzó szórakoztató program, mint az esti show-mősor, vagy az utána következı Disco, - a vendég számára megfelelı nehézségi fokozatú - aerobic, a klubtánc, stb. hatására a vendég szomjas lesz. Ezáltal biztosan rendelnek italt a bárból, nem mennek fel olyan hamar a szobájukba, ott maradnak az adott helyen, és tovább szórakoznak. Vagyis hosszabb lesz a fogyasztási idejük. Ez növeli az adott vendéglátó egység napi bevételét, s a vendég is jól érezte magát. (A vendéglátó bevétel növekedése akár 20-30%-ot is elérhet, ha a szálloda területén animátorok tevékenykednek, s nincs „All Inclusive” ellátás, amely esetén az érkezés elıtt kifizetett ár már magában foglalja a szállást, az étkezést, az italfogyasztást, valamint az egyes szolgáltatásokat, köztük az animációt is.)

4. Szezon-hosszabbítás: A programok többsége lebonyolítható a szálloda falain belül is, rossz idı esetén. Vagy kifejezetten ahhoz igazodva is lehet „esı-programot” szervezni (pl. esıtúra). Nem csak a nyári hónapok kedvezıek az animáció számára. Télen hógolyócsatával, szánkózással, kirándulásokkal, gesztenyesütéssel, karácsonyfadísz- és ajándékkészítéssel, stb. lehet aktivizálni a vendégeket. Tavasszal akár tojásfestést, tojás-keresést, húsvéti népszokások eljátszását, stb. vihetünk be a szálloda program-kínálatába.

Pompl (2000) p. 278-279. alapján.

II.2. A TURISZTIKAI ANIMÁCIÓ KIALAKULÁSA

Az 1950-es évek közepéig olyan helyeken töltötték az emberek szabadságukat, amelyek a tömegturizmust szolgálták ki, s ezeknek a nagy tömegeknek a szórakoztatására készültek fel a több kilométer hosszú és széles homokos stranddal, illetve a szórakozóhelyekkel (mint a játéktermek, diszkók, bárok). Ez a forma azonban nem sokkal késıbb „idejét múlttá” vált, s a vendégek keresték az olyan üdülıhelyeket, ahol színvonalas szolgáltatásokat, nyugalmat és kényelmet kínálnak. A tömegturizmus hátrányos jellemzıkkel rendelkezett: már nem kaptak teret a szociális interakciók (kapcsolatok) az üdülıhelyeken, és lényegében az ’50-es évekre eltőnt a vendéglátó/házigazda szerepkör, amely családias hangulatot teremtett a szálláshelyeken vendég-vendég és vendég-házigazda között. A házigazda-vendég kapcsolat elızıleg személyes jellegő volt: a gazda elbeszélgetett vendégeivel, tanácsokat adott nekik. Könnyen jöhetett létre a kapcsolat közöttük, hiszen ugyanabban a házban „laktak”. Mindemellett a nyaralók között is felszínessé vált a kapcsolat, vagy ki sem alakultak az interakciók. Erre a szociális, szocio-kulturális fordulatra hozott lényegében megnyugtató és szinte minden igényt kielégítı választ a turisztikai animáció.37

Az elsı animátorok Franciaországban kezdtek el tevékenykedni. Gerard BLITZ és Gilbert TRIGANO nem rendelkezett elég tıkével egy nagy turisztikai befektetéshez, de - ezt kárpótolandó - tele voltak ötletekkel. Elhatározták, hogy elindítanak egy új üdülési formát. Pénzt győjtöttek és Mallorca szigetén béreltek egy kisebb területet, ahová nyaralókat toboroztak (elıször csak a barátaik szők körébıl). Fiatal diákokat, vagy nemrég végzett egyetemistákat is meghívtak magukhoz abból a célból, hogy egymást szórakoztassák. Triganóéknál az étkezések mindig együtt történtek. (Ez a szokás mára is megmaradt a Club Med üdülıfalvakban.) Lényegében az animáció választ teremtett az üdülıvendégek megnövekedett szociálkommunikációs, kapcsolatteremtési igényeire. Ez volt a CLUB MEDITERRANÉE 1950-ben, amely mára a világon az elsı számú klubüdültetıvé vált - mind az egyes kínált animációs, szabadidı-eltöltést segítı programokat vizsgálva, mind azok professzionalitását. A Club Mediterranée vendégei eleinte csak vászonfalvakban laktak, majd ezt fejlesztették tovább fa- és kıházakkal egyaránt.

Finger – Váczy (2002) p. 36-38. alapján

21 Szájhagyomány útján kezdett elterjedni ennek az újfajta nyaralásnak a híre, amelynek hatására sorra alakultak hasonló klubok. Közülük a következıket érdemes megemlíteni: ROBINSON: A TUI (Touristik Union International, Németország legnagyobb túraszervezıje) láncolatához tartozik, és még ma is jelentıs helyet foglal el a klubüdültetık listáján (1970 óta). AQUARIS: Akkoriban úgy hirdette magát, mint „a másik francia Club”. FRAM: Mottója: „Vakáció francia módon” volt. CLUB ALDIANA: A Neckermann klubja, s 1968 óta várja vendégeit. A korabeli idegenforgalmi, szállodai szakemberek rájöttek, hogy ezt a formájú üdülést szállodákban is meg lehet oldani. Így alakultak ki a hotelklubok, vagy klubhotelek, melyek az üdülıfalvak koncepciója alapján üzemelnek.

Jelmagyarázat: Z.Z. = Zajzóna W = Wellness-részleg = Szállás (házak) 1. ábra: Általánosan elterjedt klubhotel-szerkezet /Forrás: Váczy Sándor: Animáció-elıadások, Kodolányi János Fıiskola/

Hasonlóképpen jöttek létre az elsı üdülı- vagy turistafalvak, ahol „kerítésen” belül találjuk a piacot, a bevásárló-központot, az éttermet, a bárt, a kultúr- és sport-létesítményeket. A következı oldalon a ROBINSON láncolatához tartozó Club Esquinzo Playa hotelt láthatjuk, a területén található létesítményekkel.

2. ábra: Club Esquinzo Playa /Forrás: ROBINSON 2002/03. téli katalógus/

Jelmagyarázat: 1. Recepció 2. Vendégszobák 3. Fitness 4. Masszázs 5. Szaunák 6. „Pihenı” medence 7. Szauna medence 8. Strandbejárat 9. Fitness-bár 10. Mosoda 11. Fényképész 12. Minipiac 13. ROBIN üzlet 14. Orvos 15. ROBY CLUB 16. Gyermek pancsoló medence 17. Röplabda-pálya 18. Sport-medence 19. Szeminár-terem 20. NITE CLUB 21. Spanyol étterem 22. Olasz étterem 23. ARTelier (Kézmőves-ház) 24. Gimnasztika 25. Aerobic-terem 26. Színház 27. Kerti sakk 28. Élmény-medence 29. Fı-bár 30. Belsı bár 31. Fı-étterem 32. Információ 33. Shuffleboard / Asztalitenisz 34. Videó / Mozi 35. Tenisz-bár 36. Teniszpályák 37. Tenisz-csarnok 38. Parkoló 39. Szörf-bázis 40. Strandbár

Az üdülıfalvakon és klubhoteleken kívül ma már luxushajókon és ún. Resort Hotelekben (vízparti és hegyvidéki nyaralószállodákban), valamint kempingekben is találkozhatunk ezzel a szolgáltatási formával, amelynek neve: ANIMÁCIÓ. A legtöbb animációs szolgáltatással rendelkezı szálloda Tunéziában, Törökországban, Görögországban és Olaszországban található. Néhány helyen magyar nyelvő (gyermek-) animátor várja a hazánkból pihenni, kikapcsolódni vágyó vendégeket. Hazánkban elıször a CLUB TIHANY kialakítása történt az 1. ábrán jelölt rendszerben, 1987-ben. Ezt a filozófiát követve további szálláshelyek is (túlnyomórészt Balaton-parti nyaralószállodák és kempingek) létrehozták saját animációs szolgáltatásbázisukat, fıként a nyári turistaszezonra koncentrálva. A mai magyar helyzetrıl azt mondhatjuk, hogy még kevés szállodában foglalkoztatnak animátorokat, aminek a legfıbb indoka az lehet, hogy nem ismerték fel a hazai szakemberek az animációban rejlı lehetıségeket, számukra és a vendégeknek közvetíthetı pozitív élményt!

II.3. A TURISZTIKAI ANIMÁCIÓ MEGKÖZELÍTÉSE MARKETING SZEMPONTBÓL Ma a nagyobb megatrendek egyike a szolgáltatások rohamos fejlıdése. A szolgáltató szektor a fejlett országokban az elmúlt évtized során – az ipar és az agrár-szektor rovására – olyan mértékben fejlıdött, hogy mára a foglalkoztatottak létszámát vagy a megtermelt GDP nagyságát vizsgálva bizton nevezhetjük a nemzetgazdaságok vezetı szektorának. Magyarországon is korszerősödött ezen szektor üzletági szerkezete. Jelentısen megnıtt a nem-anyagi szolgáltatások aránya, s emellett olyan új, - korábban egyáltalán nem, vagy csak nálunk – nem ismert üzletágak jelentek meg a piacon. Például az adótanácsadás, a fejvadász-szolgáltatás, a pénzügyi tanácsadás, az ingatlanügynökség, vagy az ANIMÁCIÓ. Az animáció a turisztikai szektor speciális szolgáltatása, így rá is érvényesek az általános szolgáltatási ismérvek, amelyeket elıször a HIPI-elv alapján mutatunk be: H – Változékonyság (Heterogeneity): Ez elsısorban az emberi tényezı következménye. Egy animációs program sikerét /bukását/ nagyban befolyásolhatja az azt irányító és szervezı játékmester, animátor tevékenysége. Ez egy 1-személyes program (pl. az aerobic) esetében is ugyanolyan nagy jelentıséggel bír, mint akár az esti shownál, ahol minden animátor szerepel. Ha vonzó az animátor személye, pozitív a kisugárzása, akkor a vendégek szívesen játszanak. A szolgáltatás minıségét ezen kívül befolyásolhatja a nyújtásának idıpontja és helyszíne is. Más sikerekre számíthatunk egy délelıtti, délutáni vagy egy esti program esetén (a legnagyobb játékos-szám este figyelhetı meg!); de befolyásoló tényezı az is, hogy például az adott kulturális témájú program a szállodában (kulturális vetélkedı) vagy éppen egy – a szállodán kívüli – galériában, múzeumban, stb. történik. Általánosan elmondhatjuk: A szolgáltatást mindig akkor és ott kell nyújtani, ahol és amikor a vendégnek arra szüksége van! I – Megfoghatatlanság (Intangibility): A szolgáltatások – szemben a fizikai, tárgyiasult termékektıl – nem láthatók, nem ízlelhetık, nem szagolhatók, stb. a vásárlás elıtt, hogy meggyızıdhessünk arról, jót választottunk-e. A vendégeknek át kell élniük az animációs programok igénybevételét, részt kell venniük bennük, hogy véleményt alkothassanak róluk. P – Romlékonyság, nem tárolható jelleg (Perishability): a szolgáltatás csak akkor létezik, amikor igénybe veszik. Az igénybevétel elmulasztását sem a szolgáltató (animátor), sem a vevı (vendég) nem tudja pótolni. Ha nem tudott eljönni az elızı esti Musical-showra a vendég, akkor másnap már nem tudja megnézni, mivel változatos az esti program-kínálat is, így nem ismétlıdik 1 (vagy 2) héten belül ugyanaz a program. I – Elválaszthatatlanság (Inseparability): szolgáltatás nyújtása és felhasználása, igénybevétele (termelés és fogyasztás) idıben és térben nem választható szét. Az animáció a vendégek és a játékmester/ek együttes jelenlétében történik (elıállító fél az animátor, a vevı pedig a játékon részt vevı vendég), bármelyikük jelenléte hiányában nem létezı fogalom.

24 Az elızı négy tulajdonságot a termelıi-felhasználói szolgáltatásoknál kiegészíthetjük a SHIPIT-elv alapján még további két sajátossággal, különösen akkor, ha: a szolgáltatás az igénybevevı egyéni igényeire szabott (ahogyan az animációban is) valamilyen technológiához kapcsolódik. S – Specializáció (Specialization): Az animációs szolgáltatás a vendég speciális (egyedi) igényeire szabott, az igény- és felkészültség-szintjének megfelelı programokat kínálunk. T – Technológia (Technology): Az animációs tevékenység elıkészítı szakaszában megismerkedünk a vendég (vagy adott esetben az ıt alkalmazó cég) koncepciójával, ismereteivel, tudás- és aktivitás-szintjével (amennyire ez lehetséges), stb. és ennek megfelelıen alakítjuk ki a komplex, testre szabott program-kínálatot.

Az animáció sajátos természete is visszatükrözıdik ezen felül az alkalmazandó marketing-mixben, amely esetében szemlélet-változás történt a szolgáltatások piacán. McCarthy „4P-elmélete” a termék vagy szolgáltatás elıállítójának szempontjából végzi vizsgálatait: vagyis mi mindent kell mérlegelnünk a termék piacra juttatásakor. A Kotler által felállított „4C-szemlélet” ezzel szemben viszont azt mondja: ma már minden a vevıkért/vendégekért történik, éppen ezért az üzletmenet, a stratégia kialakítása minden esetben a vevı érdekeibıl kell, hogy kiinduljon. (Ha a vevı nem találja számára kielégítınek a kínálatot, nem fog a vásárlás / a szolgáltatások igénybevétele mellett dönteni.)

A 4C-elmélet célja: próbáljunk meg ne az eladó, hanem a vevı fejével gondolkodni!

PRODUCT

CUSTOMER NEEDS

TERMÉK

A VÁSÁRLÓ SZÜKSÉGLETEI

PRICE ÁR PLACE ELOSZTÁSI CSATORNÁK

COSTS, VALUES KÖLTSÉGEK, ÉRTÉKEK CONVENIENCE KÉNYELEM

PROMOTION

COMMUNICATION

PROMÓCIÓ

KOMMUNIKÁCIÓ

3. ábra: Szemlélet-váltás a marketingben

1. C: Customer needs / values: Az animációs tevékenység leginkább ehhez kapcsolódik, hiszen minden esetben a vendégszükségletekhez mérten alakítjuk ki a megfelelı programokat, s az értékelés fázisában vendég-elégedettségi vizsgálatokat folytatunk annak érdekében, hogy biztosítsuk a „játékosaink” számára legmegfelelıbb, legújabb, különleges termékeket, programokat (USP), annak érdekében, hogy a nyaralás, üdülés élmény-telivé váljon.

25 Megéri-e a vendégnek részt vennie az animációban? Természetesen megéri, hiszen így nem kell egyedül vagy éppen csak a kis „mikrokörnyezetével” (a családjával) eltölteni a szabadidejét. Megéri, mert sikerélményre tehet szert; érzi, hogy foglalkoznak vele; új ismeretek birtokába kerülhet; fejlıdhet a kreativitása; egyszóval: élményekben dús lesz az ott-tartózkodása, nem unatkozik.

2. C: Cost: Ez azt jelenti, hogy megérje a vendég számára az adott szolgáltatásnak az ára. Megéri-e a vendégnek „all-inclusive package”-t vásárolnia (még egy kicsivel drágábban is, mintha „csak” szoba+reggelit váltana), a benne lévı animációval? Megéri neki, hiszen a nyaralás ideje alatt kevésbé „veszik igénybe a pénztárcáját”. Ugyanis ha a szálloda „all-inclusive” jellegő ellátást biztosít, a vendégek elıre fizetnek az egész tartózkodásuk idejére, és az üdülıfaluban / klubhotelben / szállodában nem használnak semmilyen fizetési eszközt, hanem a pénz helyett például gyöngyöket a Club Mednél. A csomagba foglalt szolgáltatások fajlagos ára alacsonyabb, ezért kedvezıbb lehetıséget kínál a vendégeknek.

3. C: Convenience: Ehhez úgy kapcsolódik a játékmesterek tevékenysége, hogy a programokat „házhoz visszük”, vagyis egyenesen a vendégeknek ajánljuk: nemcsak plakátolunk, hanem direktben toborzunk is (mikrofonnal és személyesen egyaránt). A kényelmi elemek közé soroljuk azt is, hogy az animátor a nap szinte minden órájában elérhetı a vendégek számára, segítség, információ-nyújtás céljából.

4. C: Communication: Az elıbb említett toborzás, mint kényelmi eszköz kapcsolatban áll a kétoldalú kommunikációval, hiszen párbeszédek, beszélgetések nélkül nem tudjuk feltérképezni az adott vendégkör igényeit, nem tudjuk kialakítani a kapcsolatokat az új közösségen belül. A kommunikáció erısítésére használhatunk olyan „PR-eszközöket” is, mint például a céges pólók, sapkák, tollak, oklevelek, stb.38

Katona (2002) alapján.

II.4. A TURISZTIKAI ANIMÁCIÓ TÍPUSAI Maga a turisztikai animáció komplex jelenség, melynek tipizálása a szakirodalom eddigi tanulmányozása alapján többféle lehet. Célszerőnek tartunk néhány típust Dr. Martinez José Louis, a gyöngyösi Károly Róbert Fıiskola Turizmus Tanszék-vezetıjének elıadásaiból ezen a helyen bemutatni. (Természetesen egy szálloda vagy egy kemping tevékenységében nem találjuk meg ebben a formában az összes területet, de egy-egy részterületet igen, melyek sajátos kombinálása teszi lehetıvé egy-egy szálláshely egyedi arculatának kialakítását.)

1. Rekreációs animáció: A rekreáció jelentése: visszaalkotó, újrateremtı tevékenység. A felfokozott életritmusnak, a stressznek, a mozgásszegény életmódnak köszönhetıen - szellemileg és fizikailag egyaránt - fáradt ember energiáinak újratermelését, felfrissítését célozza meg. Jellemzıen a következı szabadidıs létesítményekben fordul elı, melyek a turisztikai animáció helyszín szerinti típusait jelenti:

1.1. Rekreációs / Témaparkok: 1985 óta beszélhetünk a rekreációs parkok igazi elterjedésérıl. Építésükben elıl járt: Hollandia, Franciaország és Németország. Jellemzı példái: Asterix Park (Plailly, Franciaország, 1989); Disneyland Paris (Marne-LaVellée, Franciaország, 1992), De Efteling (Kaatsheuvel, Hollandia, 1951, téma: mese), Warner Bros. Movie World (Bottrop-Kirchhallen, Németország, 1997, téma: Hollywood), stb.

1.2. Vízparkok / Élményfürdık: A vízparkok olyan élmény- vagy kalandparkok, ahol a hangsúly a vizes attrakciókra helyezıdik: különbözı típusú csúszdák és medencék, illetve vízi show-mősorok várják a látogatókat az animációs tevékenységek (játékok) egyedi eszközeit felvonultatva. Kétféle változatuk terjedt el: a szezonális turisztikai parkok és az egész évben nyitva tartó városi parkok (ez utóbbi jobban profitáló fajta). Ehhez a speciális élményhez a magyaroknak sem kell már messzire (például a „Blizzard Beach”-re, Floridába; vagy az AquaSplash-ba, az olaszországi Lignanoba) utazniuk, hiszen Magyarországon is találunk ilyen szórakoztató parkokat. Hazánkban az elsı aquapark Hajdúszoboszlón nyílt meg 2000. júniusában, majd ezt követte a zalaegerszegi Aquapolis avatása 2002 júliusában. Mogyoródon pedig idén épült meg Közép-Európa egyik legnagyobb vízparkja, az Aqua-aréna (8 medencével, 25 csúszdával, 300 méteres sodrófolyóval, illetve kb. 4,5 ezer m2-nyi vízfelülettel).

2. Animáció az egészségmegırzés jegyében: Az egészség megırzése manapság egyre nagyobb hangsúlyt kap Magyarországon is. Erre a legfontosabb motívumnak könyvelhetjük el, hogy a Magyar Turizmus Rt. a 2003. évet az „Egészségturizmus évévé” nyilvánította. Az egészségmegırzı animáció két altípusra bontható tovább: Termalizmus (gyógyturizmus animációja) Sporttevékenységek (Sport-animáció)

2.1. Termalizmus (gyógyturizmus): Ma már Magyarországon is egyre elterjedtebbek az egészség-megırzési szemléletre építı wellness-létesítmények, ahol egészséges táplálkozási formákkal egészül ki a mozgás, ill. a Wellness-animátorok szaktanácsadással is szolgálnak.

2.2. Sporttevékenységek (Sport-animáció): A szállóvendégek aktív sportolási tevékenységén (melyet részletesebben a IV. fejezetben mutatunk be) kívül beszélhetünk passzív sport-animációról is, amelynek jellegzetes példája a sporteseményeken - nézıként való - részvétel. Legjelentısebb „attrakciók” közé sorolják a futball-meccseket (EB-k, VB-k), a teniszbajnokságokat, a maratoni futást, illetve a FORMA1-es futamokat.

3. Animáció a lelki kondicionálás jegyében: Ez lényegében a Vallásturizmushoz kapcsolódó eseményeket, attrakciókat jelenti. Ma már inkább a látvány a fontos ezen a területen is. Az egyes helyeken a vallási látnivalók mellé rendezvényeket is szerveznek, pl. - Bibliai ünnepeket (Izraeli húsvét), vagy koncerteket. A szállodába hogyan vihetı be a vallás és a hozzá kapcsolódó kultúra? A Magic Life tevékenysége erre nagyon jó példa: Shaolin-papokat hívnak meg a klubokba 1-1 hétre, amely idı alatt az érdeklıdı vendégeket megismertetik kultúrájukkal, a Qui-gonggal és a Thai-chival is.

4. ábra: Thai Chi /Forrás: Magic Life 2002. évi katalógus/

A lelki kondicionálást célozzák meg még az olyan (ma már inkább a Wellness fogalomkörébe sorolt) tevékenységek is, mint például a jóga, a meditáció, vagy éppen az autogén tréning is.

4. Kulturális animáció: A kulturális animációt helyszíne szerint szintén több csoportba bonthatjuk tovább: Múzeumok animációja Kastélyok animációja Egyéb kulturális animáció

4.1. Múzeumok animációja: Az ICOM (Múzeumok Nemzetközi Tanácsa) szerint a következıképpen határozható meg a múzeumok fogalma: „A Múzeum a társadalom és a társadalmi fejlıdés szolgálatában álló és a közönség számára nyitott non-profit, állandó intézmény, amely az ember és környezetének tárgyi bizonyítékait győjti, ırzi, kutatja, ismerteti és állítja ki tanulmányozás, mővelıdés és szórakozás céljából.”39

A múzeumok szerepe a szállodai animáció keretein belül az adott desztináció kultúrájának megismertetésében rejlik, amely játékos vetélkedı formájában is lebonyolítható. És hogy mitıl válhat maga a múzeum, mint intézmény az animáció helyszínévé? Legfıképpen attól, hogy a „puszta” tárlatvezetést nem önmagában biztosítjuk, mint szolgáltatást a látogatók számára, hanem ezt egybekötjük közös információ-feldolgozással, a látottak kiértékelésével, esetleges felhasználhatóságával a mindennapokban. A múzeum-animáció jellegzetes példáját mutatja a budapesti Néprajzi Múzeum, ahol például „Családi hétvégéket” is szoktak rendezni minden hónap utolsó péntek délutánján kézmőves játszóházzal, a gyermekek és a szüleik számára. Ennek keretében az évszakok tevékenységi köreihez, vagy az ünnepeihez, a múzeumi kiállítások lehetıségeit is felhasználva biztosítanak kreativitást és ismereteket bıvítı programokat. Ezeket minden alkalommal kiegészítik a gyermekek olyan kedvenc tevékenységei, mint a mese- és zenehallgatás, illetve a rajzolás vagy a festés. Így például húsvétkor tojásfestésre, tavaszi népszokásokról szóló filmvetítésre, valamint szellemi totóra is sor kerül.

4.2. Kastélyok animációja: A kastélyok szerepe a kulturális animációban jelentıs, hiszen történelmi emlékekben gazdagok, s ezeken keresztül is megismerhetı egy adott nép kultúrája. Ha valamely híres személy is megfordult egy bizonyos kastélyban, akkor még nagyobb népszerőségnek örvend. Magyarországon is találunk több ilyen helyszínt, s ezek a kastélyok a Széchenyi terv keretében kezdenek megújulni, kastélyszállókká alakulnak, s elindítják a turizmus egy új ágát, a kastélyturizmust. Hazánkban ennek a típusnak egyik reprezentatív példája a Kastélyhotel Sasvár, ahol az animátorokat ceremónia-mesternek nevezik.

4.3. Egyéb helyszínek: A kulturális animáció keretébe sorolhatjuk még a következı mővelıdési lehetıségeket is: Nyelvtanulási lehetıségek; Irodalmi utak (írók, költık életútjának bejárása, a hozzá kapcsolódó emlékek felidézésével); Más civilizációk megismerése pl. a mővészetükön, történelmükön keresztül, stb.; A különbözı zenei mővek, színházi elıadások megtekintése a szállodai vendégekkel (vendégkísérés vagy jegy-komissio keretében), vagy az elıadói estek még nem merítik ki az animáció fogalmát, ám ha közös mőelemzés vagy kiértékelés kötıdik hozzá, akkor már annak nevezzük!

Forrás: http://www.museoscienza.it/smec/documents/files/hungarian/Chap%2001.doc

5. „Látvány-animáció”: Ez a szféra az érzékszerveinkkel, fıleg a szemünkkel kapcsolatos. A természet kedvelése, a természetjárás, valamint a kulturált szórakozás kapcsolódik hozzá. Nemzeti parkjaink, tájvédelmi körzeteink állat- és növényvilágának megismerése sok turista körében jelentkezik motivációként. Az olyan egzotikumok is felkeltik az emberek érdeklıdését, mint pl. a sivatagok, lakatlan szigetek, vagy Írország érintetlen területei.

6. Gasztronómiai animáció: Ebbe a körbe sorolhatjuk azokat a tevékenységi formákat, amelyek a gasztronómia egy bizonyos területe iránt teszik érzékennyé az embereket. Így beszélhetünk bor-utakról, sajtutakról, borkóstolókról, fızıtanfolyamokról, amelyek egy része a szállodán / kempingen belül is megvalósítható, és nagy népszerőségnek örvendhet. Ezek azonban csak akkor számítanak animációs tevékenységnek, ha közös feldolgozás, elıadás tartozik hozzá. Például egy gulyásfızı tanfolyam a külföldiek számára Magyarországon egy szálláshelyen biztos nagy népszerőségnek örvend (fıleg a nık körében), melynek élményét a kedves vendég hazaviheti, s otthon ebbıl táplálkozva elkápráztathatja családtagjait, barátait. Szállodán kívüli gasztronómiai animációként említhetjük még a gasztronómiai fesztiválokat is, melyeket már hazánkban is egyre több helyen rendeznek meg, a falusi turizmus keretében.

7. Atipikus szórakozások animációja: A megszokottól eltérı tevékenységek csoportja, amelyen belül 2 nagy altípust különböztetünk meg:

7.1. Presztízs jellegő animáció: Vannak olyan helyek a világon, ahová el kell mennie a turistáknak; események, melyeken meg kell jelenniük, hiszen oda csak olyanok járnak, akik „számítanak”. Ilyen például egy sarki expedíció, vagy egy híres festımővész kiállításának megtekintése, stb. Ám ezek is csak a közös feldolgozástól (pl. a festımővész stílusának, „ecsetvonásainak” kiértékelésével) és az ebbıl fakadó élménytıl válhatnak animációs tevékenységekké.

7.2. Kaland-animáció: Vannak olyan ember-társaink, akik üdülıhelyük kiválasztásakor keresik az izgalmat, az erıs szenvedélyeket. Ki szeretnék próbálni magukat egy új helyzetben, lakatlan szigeten, primitív civilizációkban. Mostanában hódít a katasztrófaturizmus is, turisták tömegei keresik fel például a World Trade Center helyét is, hogy láthassák a maradványokat. Az áhított kockázat és rizikó jelentkezik a különbözı kaland- és túlélı túrák során is, amikor a lehetı legjobban próbálják kizárni a civilizáció nyújtotta elınyöket a szervezık. Magyarországon pedig látogatók érkeznek az árvízkárosult helyekre, látni szeretnék a természet romboló kezének nyomát.

Összefoglalás A különbözı animáció-típusok összefoglalásaként tekintsük át a következı táblázatot:

ANIMÁCIÓ-TÍPUS

MOTÍVUM, AMELYRE HAT

1. Rekreációs animáció

Szellem és fizikum újratermelése

2. Animáció az egészségmegırzés jegyében

Egészségünk megırzése, helyreállítása

3. Animáció a lelki kondicionálás jegyében

Érzékenység bizonyos vallások, kultúrák iránt

4. A kulturális animáció

Kulturális ismereteink fejlesztése, bıvítése

5. Látvány-animáció

Flóra-fauna és a helyi kultúrák megismerése

6. Gasztronómiai animáció

Gasztronómiai,

vinikultúrális

(borászati)

ismereteink bıvítése 7. Atipikus szórakozások animációja

Presztízsbıl és/vagy kalandvágyból eredı igényeink kielégítése

1. táblázat: A turisztikai animáció-típusok motívuma, hatóköre

II.5. ANIMÁCIÓ A SZÁLLODAIPARBAN

Annak érdekében, hogy az animációs tevékenységet elhelyezhessük a szállodán belül (amely otthont és színteret ad neki), érdemes áttekinteni a szállodai szolgáltatásokat és az azokat mőködtetı szervezet felépítését. A következıkben bemutatott séma az Animátorok kézikönyve alapján készült, késıbb pedig azt láthatjuk, hogy ma Magyarországon ez hogyan jelentkezik.

A szálloda funkciói: 1.0. Elszállásolás

3.0. Szolgáltatás

1.1. Pihenés

3.1. Gépkocsi-tárolás és szerviz

1.2. Alvás

3.2. Ruhatisztítás

1.3. Mosakodás

3.3. Pénzváltás

1.4. Fürdés

3.4. Utazási irodai szolgáltatás

1.5. Írás-olvasás

3.5. Business Center

1.6. Hírközlés

3.6. Szolgáltatóipari szolgáltatás

1.7. Vendégszolgálat 3.7. Szabadidı-eltöltési animátori szolgáltatás

1.8. Egyéb 2.0. Vendéglátás

3.8. Egészségügyi szolgáltatás

2.1. Szobaszerviz

3.9. Egyéb kereskedelmi szolgáltatás

2.2. Éttermi szolgáltatás

4.0. Járulékos funkciók

2.3. Szórakoztató szolgáltatás

4.1. Igazgatás

2.4. Vendéglátóipari napközi szolgáltatás

4.2. Ügyintézés, adminisztráció

2.5. Rendezvény-szolgáltatás

4.3. Termelıüzemi funkció

2.6. Egyéb

4.4. Mőszaki-technikai funkció 4.5. Szociális funkció 4.6. Egyéb funkció 5. ábra: Szállodai funkciók /Forrás: Kollarik (1995) p. 54./

Az ábrán külön kiemeltük az animátori tevékenységet jelölı 3.7. pontot, így látható, hogy a Szolgáltatások közé sorolták a Kézikönyv szerzıi ezt a tevékenységet.

A szállodai funkciókhoz tartozó helyiségcsoportok pedig a következık: 1.0. Elszállásolás helyiségei 2.0. Vendéglátás helyiségei 3.17. Business Center Szobaegység

2.1. Emeleti tálaló

3.18. Hostess

1.1. Szoba

2.2. Reggelizı terem

3.19. Egyéb

1.2. Elıszoba

2.3. Étterem

4.0. Járulékos funkciók

1.3. Fürdıszoba

2.4. Bisztró, snack bár

Igazgatósági adminisztráció

Vendégszobaszintek, folyosó

2.5. Eszpresszó, cukrászda

4.1. Igazgatóság

1.4. Folyosók

2.6. Drinkbár

4.2. Üzletvezetıség

1.5. Szobaasszonyi szoba

2.7. Cocktail bár

4.3. Journal

1.6. Tisztaruha-raktár

2.8. Night Club

4.4. Adminisztráció

1.7. Szennyesruha-raktár

2.9. Rendezvényterem

Üzemi helyiség

1.8. Londiner-szoba

2.10. Egyéb

4.5. Konyhaüzem

1.9. Emeleti tálaló (Office)

3.0. Egyéb szolgáltatás

4.6. Elıkészítık

1.10. Pipere mosoda

3.1. Programiroda,

4.7. Hőtık

Közösségi közlekedı

Információ

4.8. Raktárak

1.11. Elıcsarnok

3.2. Pénzváltó

Szociális helyiségek

1.12. Lépcsıház, felvonó

3.3. Londiner-szoba

4.9. Öltözık

1.13. Társalgó, hall

3.4. Poggyászraktár

4.10. Mosdók

1.14. Egyéb közösségi

3.5. Ajándékbolt

4.11. Zuhanyzók

helyiség (író-olvasó szoba,

3.6. Ajándékbolt

4.12. WC-csoport

TV-szoba, könyvtár)

3.7. Virágbolt

4.13. Személyzeti öltözı

Üzemi helyiségek

3.8. Utazási irodai

Mőszaki-gépészeti helyiség

1.15. Recepció

kirendeltség

1.16. Porta

3.9. Fodrászat, kozmetika

1.17. Kassza

3.10. Parkoló, garázs

1.18. Széf (Értékmegırzı) 1.19. Telefonközpont 1.20. Telex 1.21. Journal

3.11. Gépkocsi-szerviz 3.12. Üzemanyagtöltı 3.13. Sportlétesítmények 3.14. Sportfelszerelési raktár 3.15. Pipere mosoda

4.14. Karbantartó mőhelyek 4.15. Raktárak 4.16. Kazánház 4.17. Hıközpont 4.18. Szellızıgépház 4.19. Klímagépház 4.20. Felvonógépház 4.21. Egyéb (mosoda)

3.16. Egészségügyi részleg 6. ábra: A szállodai funkciókhoz tartozó helyiségcsoportok /Forrás: Kollarik (1995) p. 54-55./

33 Az elıbbi lista maximális felsorolás, s nem feltétlenül minden eleme található meg az összes hotelben. Ezeket a szállodán belüli helyiségeket azonban minden animátornak ismernie kell, hiszen valamilyen formában ık is használják ıket:

1. Kifejezetten a programok lebonyolításához kapcsolódó helyiségek: 1.1. Esti show-mősor helyszínei: Drinkbár, Cocktail bár, Night Club; 1.2. Sport-animáció helyiségei: Sportlétesítmények és Sportfelszerelési raktár; 1.3. Üzletvezetıség: Itt történik a programok plakátjainak nyomtatása, sokszorosítása, cocktail-kártyák elkészítése, stb. 2. Szállodai személyzettel közösen használt helyiségek: Öltözık, Mosdók, Zuhanyzók, WC-csoport.

3. Karbantartó mőhelyek: Ezeket szintén igénybe kell venni, ha valamelyik játék vagy kellék elromlik, s a hotel saját mőszaki gárdája is meg tudja javítani.

4. Programiroda: Minden helyiség között a legfontosabb a Programiroda, ahol az animátorok a vendégek kérdéseire készséggel tudnak válaszolni, illetve minden tevékenységüknek ez a központja. Fontos kialakítani ezt a szobát egy szállodában, hiszen ez jelenti a vendégkapcsolatok egyik legfontosabb bázisát. Az „Animátorok kézikönyve” alapján a ház nagyságától függıen a függelmi kapcsolódás a hotelen belül lehet közvetlen az elsı számú vezetıhöz, de funkcióját tekintve szinte minden szakmai területhez kapcsolódik. Sıt, azt is mondhatjuk, hogy a vendéggel kapcsolatba kerülı összes alkalmazott valamilyen fokon animátori feladatot is ellát, hiszen pl. a recepciós, a felszolgáló, stb. szerepe is érvényesülhet abban, ha a vendég pozitív élményekkel távozik. A Kézikönyv szerint általánosságban a következı - részleges - sémát vázoljuk fel: IGAZGATÓ

Gazdasági igazgató

Szállodai igazgatóhelyettes

Vendéglátó igazgatóhelyettes

Mőszaki Vezetı Animátor Csapatvezetı Animátorok

7. ábra: Függelmi viszonyok a szállodában /Forrás: Kollarik (1995) p. 57./

34 Mint az elıbbi ábrából láthattuk, a szerzık úgy gondolták, hogy általánosságban az animátori tevékenység is közvetlenül az igazgató irányítása alatt van. E jegyzet szerzıje továbbgondolva ezeket a kapcsolatokat, létrehozta a következı ábrát:

IGAZGATÓ

Gazdasági igazgató

Pénzügy

Szállodai igazgatóhelyettes

Vendéglátó igazgatóhelyettes

Mőszaki Vezetı

Uszodavezetı Animátor Csapatvezetı

Munkaügy Étteremvezetı stb.

Szállodavezetı

Animátorok Gondnoknı

Konyhafınök stb.

Értékesítési Igazgató

Jelmagyarázat: Függelmi kapcsolat Funkcionális kapcsolat 8. ábra: Függelmi és funkcionális viszonyok a szállodában # 2

35 Amint a 8. ábrán látszik, az animátorok csapatvezetıje a szálloda minden részlegvezetıjével jó kapcsolatban kell, hogy legyen, hiszen funkcionális viszonyban állnak.

Ezek a funkcionális viszonyok a következık: 1. Animátor-vezetı – Munkaügy: Ha a játékmesterek a szálloda alkalmazásában állnak (nem külsı cég alkalmazottjai), akkor az ezzel kapcsolatos ügyintézések helyszíne a Munka- és bérügyi osztály.

2. Animátor-vezetı – Uszodavezetı: Medencés, vízi (aperitif) játékok lebonyolítása elıtt az animátor-vezetınek az úszómesterek vezetıjével kell egyeztetnie, hogy biztosítva legyenek a körülmények a játékhoz.

3. Animátor-vezetı – Mőszaki vezetı: Ahogyan azt az elızı oldalakon is említettük, a játékok-kellékek javításában segítséget kaphatunk a mőszaki dolgozóktól.

4. Animátor-vezetı – Konyhafınök: Ha egy vendég születésnapját vagy egyéb különleges alkalmat szeretnénk megünnepelni a szálloda falain belül, akkor a konyhafınöktıl kér az animátor-vezetı egy díszes tortát.

5. Animátor-vezetı – Étteremvezetı: Ha bizonyos játékokat az étteremben (pl. Kalózos kincskeresés); az étterem eszközeivel, ételeivel-italaival (pl. fızı-tanfolyam) szeretnénk megszervezni, akkor az étteremvezetı elızetes hozzájárulását kell kérni.

6. Animátor-vezetı – Gondnoknı: Ha egyes játékokat a szálloda lépcsıházában (pl. Kalózos kincskeresés), vagy szállodai textíliákkal szeretnénk megoldani (pl. bizonyos Sketchek = rövid, mókás jelenetek), akkor természetesen a gondnoknıvel kell elızetesen egyeztetnie a csapatvezetınek.

7. Animátor-vezetı – Értékesítési igazgató: A Sales Manager, illetve kollégái nyújtanak az elıkészületi fázisban információkat a várható vendégek számáról, nemérıl, korcsoportjáról, nemzetiségérıl, állapotáról (egyedülálló emberek, házaspárok, kisgyermekes családok megoszlási aránya), stb. E jegyzet szerzıje arra vonatkozóan is folytatott vizsgálatot, vajon ha a szálloda alkalmazásában állnak az animátorok, akkor melyik üzemegység felügyeli a tevékenységüket Magyarországon? Ezt láthatjuk a következı oldalon.40

A kérdıíves kutatás részletes ismertetése és elemzése megjelent in: Magyar Márton (2002).

Üzemegység neve

Részesedési arány (%)

Értékesítés, Marketing

6,25

Vendéglátás (F&B)

18,75

Egyéb szolgáltatások

25,00

Üzemeltetés

25,00

Egyéb szervezeti egység (Sport-animáció; Rendezvény-szervezés; Fitnessz; utazási iroda)

25,00

2. táblázat: Magyarországi szállodák %-os megoszlása az animációs tevékenység szállodai szervezetben betöltött helyére

Ugyanez a vizsgálat a kempingek körében a következı eredményt hozta: a SIOTOUR Rt. központi szervezetében a „Hálózati irányításhoz” tartozik az animáció. Az egyes kempingek saját felépítésében viszont ez a tevékenység kapcsolódhat az „Egyéb szolgáltatásokhoz” (Vadvirág Kemping és Nyaralótelep); de az „Értékesítés, Marketing” területéhez is (Aranypart Kemping és Nyaralótelep). a BALATONTOURIST központi szervezetében viszont egyértelmően „Értékesítési, Marketing” terület az animáció. Amint a kutatásból látszik, eléggé változatos az animáció megítélése és a szervezeten belüli helye is hazánkban. Az „Animátorok kézikönyve” megállapításaihoz igazodóan a közvetlen igazgatósági vezetés (Üzemeltetés) is jelen van a megkérdezett szállodák és a kempingek 1/4-ében. 41

A vizsgálatba bevont szállodák: CLUB TIHANY, CASTRUM Üdülıfaluk, HUNGUEST Hotel Ezüstpart (Siófok), Kolping Családi Hotel (HévízAlsópáhok), Hotel Nereus (Balatonalmádi), Hotel Auróra (Balatonalmádi), Postás Hotel (Balatonlelle), Hotel Fesztivál (Balatonföldvár), ACCOR-Pannonia Hotel Neptun (Balatonföldvár), Club Siófok, DANUBIUS Hotel Marina és Annabella (Balatonfüred), DANUBIUS Thermal & Sport Hotel Bük (Bükfürdı), HUNGUEST Hotel Palota (Lillafüred), ROGNER Hotel & Spa Lotus Therme (Hévíz), HUNGUEST Hotel Panoráma (Hévíz), NATURMED Hotel Carbona (Hévíz), MENDAN Thermal Hotel (Zalakaros), HUNGUEST Hotel Nagyerdı (Debrecen), HUNGUEST Hotel Béke (Hajdúszoboszló); Kempingek: BALATONTOURIST, SIOTOUR (Vadvirág, Balatonszemes és Aranypart, Balatonszabadi-fürdı).

III. Az animáció pszichológiai vonatkozásai

III. A TURISZTIKAI ANIMÁCIÓ PSZICHOLÓGIAI VONATKOZÁSAI

III.1. A PSZICHOLÓGIA ALKALMAZÁSA A TURIZMUSBAN

A turizmus dinamikusan fejlıdı ágazat ma már Magyarországon is, amelynek sikerét az itt dolgozók szakmai kompetenciája, aktivitása garantálhatja.

A turizmus, a szállodaipar és a vendéglátás dolgozói munkájuk során sokféle vendég (utas-) típussal találkoznak. A szakmai munka színvonalát a lélektani törvények ismerete, alkalmazása segíti. Pszichológiai szempontokat figyelembe véve végzi munkáját a cégek Human Resource Management (Emberi erıforrás) részlege is: tréningeket tart, folyamatosan fejleszti a munkatársak kapcsolat-teremtı kultúráját. Teszi ezt abból a célból, hogy a kollégák mindig meg tudják valósítani az indokolt segítıkészséget és a figyelmességet a különbözı lehetıségek során, a vendég-igényeknek megfelelıen. A turizmusban egy sajátos szolgáltatási karakter kialakítása szükséges a munkakörök betöltéséhez:

nagyfokú felelısség-tudat, üzleti, hivatali érdekképviselet, emberközpontú szemlélet (vendégfogadó attitőd). Az emberek többsége már nagyon régóta arra törekszik, hogy megismerje társait és önmagát. Elemi szinten az emberismerı képességhez megfigyelések és tapasztalatok szükségesek. Ez mindig az érzékeléssel, észleléssel (percepció) kezdıdik, amelynek hiánya vagy zavara különösen a gyógyturizmusban résztvevı vendégeknél tapasztalható. Pl. látás-, hallás-, egyensúlyzavar. Az ilyen zavarok megnehezíthetik az érintett személy társas érintkezéseit (interakciói), új környezetbe való beilleszkedését, alkalmazkodását. Ebben hivatott segíteni az idegenvezetı, az animátor, illetve az üdülıhelyen dolgozó szakemberek.

38 Az idegenvezetık és az animátorok legfontosabb feladata, hogy nagy empátiával, megértéssel, és mindenekelıtt türelemmel kezdeményezzenek beszélgetést ezekkel az emberekkel, ezáltal segítve a beilleszkedésüket. A turizmus dolgozóinak munka-alkalmasságát jelentısen meghatározza a koncentrált figyelemre való képességük és készségük. (Ennek alapja a megújuló érdeklıdés.) A turizmus, szálloda munkahelyein azonban sokféle zavaró körülmény akadályozza, nehezíti a koncentrált figyelmet (pl. zsúfoltság, tolongás). Ezekhez való alkalmazkodást (adaptációt) tréningeken lehet elsajátítani. A turizmus különbözı helyszínein gyakori a várakozás feszültsége, s olykor a hosszú ideig tartó unalom, pl. a jármővek késése, vagy a várakozás tétlensége miatt az étteremben vagy a recepción. Ilyen helyzetekben az utaskísérı és az animátor feladata: lekötni az idegeskedı vendégeket valamiféle játékos tevékenységgel. A hosszú és rövid távú emlékezet alapvetıen szükséges képesség a turizmus minden ágában. Pl. A vendég felismerése, közös út, program felelevenítése; étteremben a fogyasztói szokásra való emlékezés; tavaly melyik játékban nyert; stb. Az emberek egy része vizuális (látott), más részük az auditív (hallott) képek befogadására és felidézésére képes, illetve ismerünk audio-vizuális típust is. Mindkettınek nagy szerepe van a bizalom kialakításában és annak erısítésében. Ezért (is) fontosak a tréningek e készség szinten tartása és folyamatos fejlesztése érdekében. Az animáció, mint minden emberi tevékenység, pszichológiai elemekbıl épül fel. Ezeket próbáljuk meg most egy közös egységben bemutatni.

III.2. A SZÜKSÉGLETEK ÉS AZ ANIMÁCIÓ KAPCSOLATA

Az animáció a turisztikai szakma speciális területe, ezért érdemes áttekinteni a WTO (World Tourism Organisation - Turisztikai Világszervezet) és az Interparlamentáris Unió által megfogalmazott definíciót: „A Turizmus az emberek mindazon önkéntes helyváltoztatása, ami nem állandó lakóés munkahelyük között történik, illetve az ilyen tevékenységekbıl eredı szükségletek kielégítésére létrehozott szolgáltatások.” Ennek kapcsán is felmerülhet az olvasóban az a kérdés, hogy vajon mik is azok a szükségletek, melyeket az emberek igényelnek mindennapjaikban, illetve az üdülés folyamán? A szükségletek csoportosításánál általában a Maslow-féle hierarchikus rendet említik. Abraham Maslow (1908 – 1970) szükségleteit egy piramisban helyezte el, kifejezve ezzel azt, hogy az egyes szintek nem léphetık át anélkül, hogy az elızı szintet kielégítettük volna.

5. Önmegvalósítás

4. Elismerés, megbecsülés iránti igény

3. Szociális szükségletek (Emberi kapcsolatok)

2. Biztonsági szükségletek

1. Fiziológiai szükségletek

9. ábra: Maslow-i szükséglet-hierarchia

A szükséglet kialakulásának pszichológiai folyamata: Kétféle homeosztázist ismerünk: élettani (vagy fiziológiai) és pszichés homeosztázist. Az élettani egyensúly akkor szolgálja a testi egészséget, ha a szervezet azonos szinten vagy szők intervallumon belül mőködik. (Ez a „belsı miliı elve”. Például: hımérséklet, szívritmus.) Ezzel szemben a pszichés homeosztázis dinamikus egyensúlyt jelent, mert az egyszintő mőködés a magas rendő képességek leépülését jelentené; az egyszintő ingermezı unalmas lenne, nem szolgálná az emberi kíváncsiságot, a kutató-keresı izgalmi állapotot, stb. (In: Selye János: Életünk és a stressz, Bp: 1964) Ezt a kétféle homeosztázist hivatott kielégíteni a turizmus, illetve az animáció, amint azt a Maslow-piramis egyes szintjein a következıkben kifejtünk.

A fiziológiai szükségleteket kielégíthetjük az egészséges életmód feltételeinek biztosításával, ebben segíthetnek például a szálláshelyen kínált egészséges ételek, illetve a Wellness-szolgáltatások. (Gondoljunk csak a friss gyümölcsökre, zöldségekre, a vérpezsdítı aerobicra, a könnyed erdei túrákra, vagy egy pihentetı masszázsra! Mind-mind hozzájárul testi szükségleteink kielégítéséhez.) Biztonság alatt egyrészt a létbiztonságot és a nyugalmat értjük, másrészt a – minden szállodában és kempingben biztosított – biztonsági ır-szolgálatot, a mőszaki személyzet rugalmasságát a váratlanul fellépı igényekre, a széf-szolgálatot, stb. A biztonsági szükséglet kora gyermekkorban még érzékelhetıen biológiai gyökerő; késıbb, felnıttkorban, illetve a felnıtt kultúrában szociális szükségletté is válik.

40 A kultúrában „simogatási szükségletnek”, vagy „kvázi simogatásnak” nevezzük a társak iránti szükségleteket: a kézfogás, a köszönés; a nem-verbális jelzések, mint a tekintet, vagy a mosoly. A biztonságot szolgálja olykor a csevegés vagy a társalgás is. Ennek ellentéte a magány, mely a biztonság-érzetünket is veszélyezteti. Éppen ezért fontos a társak elismerése és megbecsülése a turizmusban is!

Az animáció egy magasabb szinten jelenik meg ebben a szükséglet-piramisban, hiszen az elsı két szint minden szálláshelyen megtalálható. Az animáció (vagyis a játékmesterek tevékenysége) valójában a Maslow-i piramis harmadik lépcsıjétıl szerepeltethetı, hiszen annak magját képezi a szociális szükségletek kielégítése. Ha a vendég kielégítette fiziológiai szükségleteit (vagyis kipihente magát a szobájában, az étterem finom ételeibıl - italaiból fogyasztott, és a szálloda biztosítja ıt minden szempontból), akkor fog csak érdeklıdni az animációs programok iránt. A szociális szükségletek, vagyis az emberi kapcsolatok eleve adottak az animációs tevékenységben. Az animációs programok csoportokban (csapatokban), közösségi célokat megvalósítva történnek; az együttes élmény felerısödik, és a csoport tagjai sokáig emlékezni fognak ezekre az eseményekre. A közös élmény hatására új kapcsolatok alakulnak ki nemcsak a vendégek között, hanem a vendégek és az animátorok, illetve a vendégek és a szálloda között is. Az elismerés, megbecsülés és az emberi méltóság az animációban természetszerőleg megjelenik. Az animátorok arra törekednek, hogy a játékokban mindenki részt vehessen, ezért minden egyes vendéggel egyformán bánnak, tisztelik az érzéseiket, és arra törekszenek, hogy képességeiket maximálisan kiélhessék, fejleszthessék egy programban. A vendégek teljesítményét az animátorok ajándékokkal és tapssal jutalmazzák. Az önmegvalósítás, a célok megvalósítása az animációban akként jelentkezik, hogy a játékos programokban, csapatvetélkedıkben, mőtermi tevékenységekben résztvevı vendégek kreativitása, ismeretszintje, empatikus képessége növelhetı. Olyan tevékenységi formákat is kipróbálhatnak, illetve gyakorlatot szerezhetnek bennük, amelyeket addig még nem próbáltak (vagy mert nem volt rá lehetıségük, vagy úgy gondolták, hogy ez nekik nem megy).

A szükségleteket különbözı szempontok alapján csoportosíthatjuk még: 1. Velünk született szükségletek: Ezeket tovább csoportosíthatjuk:

Élettani szükségletek: az oxigén szükséglete, vagy az életmód szerves részeként az aktív vagy a passzív pihenés; illetve Pszichés szükségletek: a kompetencia-drive (az intelligencia A-faktora), a kíváncsiságdrive (kreativitás), vagy a nyelv mély strukturáltsága, stb.

2. Tanult szükségletek: Ide soroljuk az esztétikai szükségletet (ezen belül a mővelıdés iránti szükségletet); a morális (erkölcsi) szükségletet (szuper-ego, vagyis a személyiség morális, etikai alrendszere); az érzelmeket (emóciókat, mint a szeretet, a félelem, a düh, a nosztalgia, stb.), a szociális szükségleteket, stb.

III.3. A KULTÚRA ÉS A JÁTÉK

A kultúra az emberiség teljesítményeinek, a tudásnak, az ismereteknek az összessége és a társadalmi berendezések, intézmények, szokások teljes köre. A kultúra fogalma nagyon komplex, egyidıs az ember, a társadalom történetével, s különbözı meghatározásai alakultak ki. J. M. Lotman szerint a kultúra jelrendszer, társadalmilag tanult, nem öröklött információk összessége. L. A. White véleménye pedig azt tükrözi, hogy a kultúra azon jelenségeknek és tevékenységeknek (viselkedésmintáknak), tárgyaknak (eszközöknek, eszközök segítségével készített dolgoknak), eszméknek (hitnek, tudásnak) és érzelemnek (attitődöknek, értékeknek) a szervezete, amelyek a szimbólumok használatával függnek össze.42 A kultúrának különbözı rétegei, jellemzıi vannak. A rétegek mintegy egymásra épülnek, és egymásból szervesen következnek. A kultúrák felszínén – az idegen által is leginkább tapinthatóan – a szimbólumok helyezkednek el. A legkifejezıbb, tökéletes szimbólum-rendszer a nyelv. Az anyanyelv, az adott kultúra nyelvének elsajátítása nem csupán kommunikációs készséget, információ-átadást, megértést jelent. A szimbólumok mögött – a rituálék, rítusok, a hısök cselekedeteinek a követése – a gyakorlati tevékenységek, szokások találhatók, és legbelül az értékrend, amely az ember és a természet, az élet és a halál, a természet és a kultúra viszonyaira ad választ. Ez az oka annak, hogy jól beszélhetünk egy nyelvet, és mégsem értjük, sıt megsértjük önérzetében partnerünket. Erre az animációban is kifejezetten kell ügyelni! A nyelvben benne vannak az értékrendnek olyan aspektusai például, hogy hogyan viszonylik egy közösség a hatalomhoz, a valláshoz, a szükségletek hierarchiájában hol foglal helyet az önmegvalósítás (individuális – kollektív társadalom). Ismerni kell az adott nyelv hivatkozási rendszerét, a szavak több jelentését, esetleg a szavak eredetét. Jó tudni a finom árnyalatokat (szinonimákat). Milyen szavak szerepelnek ritkán vagy egyáltalán hiányoznak a nyelvbıl – ilyen esetben nem is léteznek ezek a fogalmak, tehát nem részei az értékrendnek. Tudni illik az idegenbıl átvett szavakat és használatuk mikéntjét, amelyek a humor, a vicc, az irónia, a szatíra kifejezésére szolgálnak. Ez egy játékmester számára elengedhetetlen követelmény, ám ezekkel a szavakkal különösen óvatosan kell bánnunk! Amikor a nyaraló vendégekben már kialakultak a szükségletek, fıleg az animációval kapcsolatos biztonsági szükségletek (mármint, hogy biztosan támaszkodhatnak az adott szálláshely játékmestereire, nem fognak csalódni bennük), akkor kezdenek bekapcsolódni a szálloda vagy a kemping programjaiba, vagyis játszanak. Ezért fontos, hogy a játékról pszichológiai értelemben is beszéljünk.

Bata (1996) p. 9-10.

A játék pszichológiai megfogalmazásban kétféleképpen közelíthetı meg: 1., A játék egyrészt velünk született drive (hajtóerı), amelynek lényege az aktivitás. A mozgás, aktivitás az ember létszükséglete, s annál erısebb, minél fiatalabb az egyén. A gyermek (az újszülött is) szabályozni képes a testi-lelki egyensúlyát:

ha alacsony az energia-szintje (unatkozik), akkor szétszed valamit, vagy elkezd rohangálni, stb. (azaz megemeli energia-szintjét); ha viszont túl zaklatott a gyermek, mert például nem kapja meg a csokiját (magas az energia-szintje), és hirtelen meglátja kedvenc játékmackóját, akkor elkezd vele játszani (így állítja helyre energia-szintjét). Olyan gyermeknél, aki lelki válságot él át (pl. elszakítják az édesanyjától), annál visszaesik a játék színvonala.

2., A másik értelmezésben azért játszik a gyermek, hogy a benne lévı tudatalatti feszültségeit, lelki problémáit játssza el, ezzel kivetíti problémáját a játékszerekre. Ez a projekció. A játék pozitív élmény, amely örömet okoz. Játék nélkül a gyermek személyisége nem fejlıdne. A játék gyakran társakkal együtt végzett, vagyis kulturális tevékenység. Élményfeldolgozást is jelent.

J. Huizinga szerint a játék érdek nélküli tevékenység, amely tele van ritmussal és harmóniával. Az életünk szerves része szabályosan visszatér a különbözı egyéni és társas tevékenységekben. Az egyes ember számára biológiai szükséglet, a testi és lelki homeosztázist garantálja (amelyet az elızı alfejezetben mutattunk be). Kielégíti a különbözı humánspecifikus motivációkat, mint például a kreativitás vagy az esztétika. A játék értelme, tartalma önmagában a tevékenységben rejlik. Térben és idıben határai vannak, pl. az aréna; a játéktér, a medence, vagy a színpad az animáció esetén. A szereplıket szigorú szabályok kötik a tevékenységek során, a szereplık szerepüknek megfelelı szimbólumokat viselnek: álarcot, maszkokat, ruhákat (illetve a valamelyik csapathoz tartozást szimbolizáló karszalagot vagy arcfestést), stb. A játék célja: bizonyos feszültség és öröm érzése, továbbá a „közönséges élettıl” való „különbözıség” tudata kíséri. A játék a gyermekkor legfıbb tevékenysége. Csak a nagyon beteg gyermek nem játszik. A gyermek egyensúlyát biztosítja ez a tevékenység. Az aktivációs drive, a kompetencia-késztetés és egyéb késztetések kiélését jelenti. A játékot terápiás célokra is használják a szakemberek. A játék a szocializáció legfontosabb eszköze: gondoljunk a játék fajtáira, azok sajátos funkcióira. A játék minden fajtája, típusa át- meg átszövi a felnıtt ember életét is. Igaz, ma, a modern korban kisebb mértékben, mint az optimális lenne, de ez minden kulturális jelenségre vonatkozik, sajnos. Hogy ez ne így legyen, ebben segíthet az animátorok tevékenysége. A következıkben a játékfajtákat tekintjük át.

A JÁTÉK FAJTÁI PSZICHOLÓGIAI ÉS ANIMÁCIÓS SZAKMAI SZEMPONTBÓL43 1. Izomjáték (a funkció öröme): A születéstıl az óvodáskori életszakaszra jellemzı. Pl. gagyogás, gıgicsélés (a gyermek azt élvezi, hogy hangokat ad ki), firkálgatás (a gyermek élvezi, hogy mozognak a karjainak izmai). Felnıtt embereknél az izomjáték funkciója az unalom előzése. Az animációs programok közül ebbe a csoportba sorolhatjuk a Gyermek-klubokban mőködı festést, rajzolást, stb., illetve a felnıttek délutáni vagy esti versenyeként megrendezett szkander-bajnokságot, amely mindig nagy örömnek örvend a férfiak körében (néha a nıknél is).

10. ábra: Festés a Mini Clubban /Forrás: www.magiclife.at/

2. Szimbolikus játék: Óvodás, kisiskolás korban a gyermekek szeretik a mesét, amely képzeletet fejleszt. Ez a kor alapozza meg az alkotó fantáziát. A szimbolikus játék lényege, hogy minden mindennel helyettesíthetı. A gyermek-animáció során találkozhatunk pl. azzal, hogy a kisgyermekek elhiszik, hogy a gyermek-animátor az egyik szereplı a mesébıl, s a képzeletükben szimbolizálnak.

11. ábra: Gyermek videó /Forrás: www.magiclife.at/

3. Szerepjáték: A társadalmi szerepekre készíti fel a gyerekeket (az utánzás, a modell-közvetítés, az identifikáció segítségével). A gyermek legtöbbször azokat a társadalmi szerepeket játssza, melyekkel érzelmileg azonosul vagy amely szerepektıl fél („azonosulás az agresszorral”). Pl. eljátssza az óvónıt, akit szeret, de azokat is, akiktıl fél (pl. az orvos), s ezáltal már kevésbé fog félni tıle, oldja a szorongást. A gyermek-animáció során ezzel a játékkal a Mini Playback Show szervezésénél találkozunk, ahol lehetıséget adunk a vállalkozó szellemő gyermekeknek, hogy a színpadon eljátsszák kedvenc énekesüket. Az animátorok biztosítják a megfelelı jelmezt és kellékeket, amelyekkel a valóság nagyon pontosan leképezhetı. 43

Kovácsné (1998) p. 39-41. alapján

12. ábra: Szerepjáték /Forrás: CLUB MED 2002. évi katalógus/

A felnıttek esetében pl. az Ideális Mr. Szálloda megválasztása tartozhat ebbe a csoportba, amikor egy „versenyszámként” el kell játszania a szereplıknek a sármos Gigolót, akit a pártatlan hölgyvendégek közül kiválasztott zsőri bírál el.

4. Szabályjáték: A szabályjáték 8-10 éves kortól jelenik meg. Mérei Ferenc híres kísérleteivel bizonyította, hogy az óvodások is alkotnak szabályokat, és spontán módon betartják azokat. Aki vét a szabályok ellen, azt kiközösíti a csoport. Felnıtt korban nem tisztelik feltétlenül a szabályokat az emberek, kivéve például a katonaságnál, ahol a szabálysértést szigorúan megtorolják. A gyermek saját tevékenységét is köti valamilyen szabályhoz (például: „ugróiskola”). A szabályjátékokon keresztül a társas élet normáit, törvényeit tudjuk begyakoroltatni. Az animációs tevékenységben a szabályjátékok között említhetjük a társasjátékokat, illetve bármilyen sportversenyt, ahol elıre lefektetett szabályok alapján kell játszani.

13. ábra: Sakk /Forrás: ROBINSON 2002. évi katalógus/

5. Konstrukciós játék: A gyermek megtanulja az anyagnak megfelelı bánásmódot. Az animációs programok közül pl. a Gyerekklubban a homokvár-építés, az építıkockák; gyöngyfőzés, agyagozás, szövés-fonás, batikolás, nemezelés, origami, stb. jellemzık erre a típusra.

6. Folytatólagos, képzeletbeli játékok: Ez a játék-típus fıleg olyan gyermekeknél figyelhetı meg, akiknek a tevékenységi lehetıségeit a körülmények korlátozzák (pl. betegség). Frusztrációs helyzetben, magányban a képzeletükben a valóságból átvett mintát, információt újrakombinálják, folytatják, stb. A gyermek vágyainak áttételes teljesülését jelentik a képzeletbeli játékok (király, hıs, stb.). Ez a típusú játék az animációban nem jelentkezik, hiszen a gyermek-animátorok kifejezetten a gyermekekért vannak a szállodában/kempingben, s nem hagyják, hogy unatkozzanak, mert az egész nap folyamán változatos programokat ajánlanak nekik.

45 Az ısi nagy kultúrák legkomolyabb meghatározó társadalmi eseményeit a játék elemei át- meg átszıtték. Ma is funkcionálnak ezek a társadalmi események, és ha jól megfigyeljük ıket, felismerhetjük bennük a játék elemeit. Lássunk ezekre néhány példát:

A JÁTÉK ÉS A JOG KAPCSOLATA A bíróságok, a bírósági tárgyalások ma is ırzik az archaikus formákat. A terem, „aréna” berendezése, elrendezése a proxemika szigorú szabályait követi. A közönség a küzdıtéren, a bírák, az ügyész, a védıügyvéd, a vádlott szigorúan meghatározott helyen ül, vagy éppen áll. A jelképek, a parókák, illetve az egyes ruhaviseletek (lásd bírói talár). A játék szigorú szabályai közé tartozik, hogy ki mikor szólhat, hogy a bíró irányítja a dialógusokat, stb.

A JÁTÉK ÉS A MŐVÉSZET (SZÍNJÁTÉK) Kapcsolatuk ısrégi. Az alkotás születése, bemutatása a közönségnek – küzdelem, öröm, kudarc. A gyermek-animációban, amikor rajz-versenyt rendezünk, akkor a szálloda/kemping frekventált helyén ki is állítjuk az elkészült mőalkotásokat, hogy a többi vendég is láthassa, mit alkottak a gyermekek, s ık dicséretben, elismerésben részesülhessenek. A nyelv játékai pedig a szóképek, a rímek, a zene, a színház. A színjátszás maga is ırzi a kreativitást. Ezek az elemek szintén beépülnek az adott szálláshely animációs szolgáltatásába, amikor versmondó- vagy ének versenyt szervezünk, vagy éppen az esti musical-elıadásba a gyermekeket is bevonjuk, mint statisztákat.

A JÁTÉK ÉS A TUDOMÁNY Az alkotó ember kreativitása, a hipotézisek, kérdések és a válaszok keresése, ahogy ezt a felfedezık mondják: „könnyed, játékos, ötletekkel teli asszociációk sorozata”. A mővelıdés, a kreativitás a kulturális animációban életet nyer a szállodákban is.

A JÁTÉK ÉS A HÁBORÚ A harci játékok kifejezés utal a kulturális eredetre. A harc korlátozó szabályokat tételez fel (hadüzenet, vívás, háborúban a foglyokkal való bánásmód szabályai, stb.); kihívás a „fair play” jegyében. A résztvevık egymást egyenrangúnak ismerik el. (A totális háborúk idején a játék-jelleg megszőnik, mert a háborút kezdı nem ellenfélnek tekinti a másik csoportot, hanem ördögnek, barbárnak, pogánynak, stb. A támadás ellenük orvtámadás, csapda, kiirtás.) Az animációs tevékenység során ez a vetület – gyengébb formában – a különbözı Gyermek Olimpiákon (vízi avagy szárazföldi), illetve a felnıtt csapat-vetélkedıkben fedezhetı fel. Itt is bebizonyosodik az, hogy a másik üdülı vendég nem ellenség, hanem csupán ellenfél, aki ha tényleg ügyesebb az adott feladatokban, akkor méltán nyeri el a díjat, helyezést. De a „fair play” értelmében a gyıztes és a vesztes csapat együtt fogyasztja el a jutalmat, együtt szórakoznak tovább a nap további részében.

A JÁTÉK ÉS A POLITIKA Az ókori görög demokráciában a politikusok, szónokok tevékenységének színterére, szabályaira utal. A római fórumon és a szenátusban zajló politikai küzdelmek szabályosan folytak. Az angol parlament demokratikus volta is közismert, az ellenfelek sportszerően vitatkoztak, a legkeményebb viták után is tudtak az ellenfelek barátságosan tréfálkozni egymással. A demokráciákban a választásoknak is volt stílusa, a versenyhelyzet dominált. „Egy nagy nemzeti játéknak tőnt az egész.” (USA)

46 Ma a modern kultúrákat már alig játsszák. A játék elemei a sportban lelhetık fel leginkább, talán az Olimpiai Játékokon legteljesebben.

A JÁTÉK ÉS A SPORT KAPCSOLATA Az Olimpiai Játékokkal kezdıdött. A modern korban a nemzeti és nemzetközi sportokban él tovább. Ezen csoportokon belül kétféle sportoló-típust különböztethetünk meg: az amatıröket és a professzionalistákat. Az amatırök a testedzés, a játék, a gyızelem öröméért sportolnak. Míg a profik a tehetségüket, tudásukat, erıfeszítéseiket az anyagi javak megszerzésére fordítják. Az élmény helyett az üzleti számítás dominálja a tevékenységüket. Ez a tevékenység már nem játék-attitőd. A sport-animáció kereteiben számtalan programlehetıség közül választhatnak a nyaralóvendégek, amelyek a jegyzet IV.1. fejezetében találhatóak meg.

A JÁTÉK ÉS A SZOCIALIZÁCIÓ KAPCSOLATA Több játékelmélet eredményeit összegezve elmondhatjuk, hogy a játék funkciója a személyiség kialakulásában, fejlıdésében, fejlesztésében keresendı. A játék a szocializáció folyamatában szintén jelen van (én-tudat, én-kép kialakítása, a normák, a társadalmi szerepek elsajátítása). Megtanulunk játszani, és a játékon keresztül tanulni. (Emiatt nagy hangsúlyt kapnak a nyaralás alatt a játékos tevékenységek, amelyekben nemcsak a gyermekek, hanem a felnıttek is részt vehetnek.) A témát Huizinga bölcs intelmeivel zárjuk: „Az igazi kultúra nem lehet meg egy bizonyos játéktartalom nélkül, mert a kultúra önuralmat, önfegyelmet tételez fel, azt a képességet, hogy ne saját tendenciánkban lássuk a legvégsıt és legmagasabb célt, szóval annak elismerését, hogy bizonyos önként elismert hatások közé vagyunk szorítva.

A kultúrát ma is kölcsönös megegyezés alapján és bizonyos értelemben szabályszerően kell játszani. Az igazi kultúra mindig és minden tekintetben „fair playt” kíván. A játékrontó magát a kultúrát öli meg. Az igazi kultúra kizár minden propagandát.”44

Huizinga (1990) p. 69.

III.4. A KREATIVITÁS, MINT AZ ANIMÁCIÓ KÖZPONTI ELEME Miért fontos tárgyalni a kreativitást is? Többféle értelemben is vizsgálódva, megállapíthatjuk, hogy a kreativitás központi elem az animációban: akár a gyermek-, akár a felnıtt-animációt nézzük, a vendégek kreativititásának, „alkotóképességének” fejlesztése beletartozik abba a folyamatba, amelynek során az önmegvalósításra, önmagunk kiteljesedésére vállalkozunk a turisztikai animáció keretében; másrészt az animátorok számára is fontos, hogy kreatívan tevékenykedjenek az adott klub/szálloda/kemping területén, s mindig megújuló programkínálattal fogadják az odalátogató vendégeket.

A KREATIVITÁS FOGALMI MEGHATÁROZÁSAI: 1. A Bartha Lajos-féle Pszichológiai Lexikon szerint: „Az a beállítódás és képesség (képességek szervezıdése), hogy a korábban elszigetelt tapasztalatok között kapcsolatokat hozzunk létre, amelyek új gondolkodási sémák formájában, új tapasztalatokként, ötletekként vagy produktumokként jelennek meg akár a mővészetben, akár a tudományban vagy a technikában, akár a mindennapi életben. A kreativitás alkotó szabadságot, tudati alkotóképességet jelent.”45 2. Fontos tudnunk még D. O. Hebb véleményét is: „Képesség új gondolatok létrehozására, mellyel mindenki rendelkezik, bár a kifejezést gyakran úgy használják, hogy csupán a nagy mővészek és gondolkodók nagy hatású teljesítményeire vonatkozik.”46 3. A. Koestler (1905 – 1983) regényíró pedig így vélekedik: „Minden nagy újítás hirtelen irányváltoztatásból adódik, amelynek folyamán a tapasztalatok teljesen más területére terelıdik a figyelem. Olyan valami kerül a felszínre, ami már korábban is ott volt, s most mégis meglepı erıvel érvényesül.”47 Ezen felül fontos azt is tudnunk, hogy a kreativitást az intelligenciától az különbözteti meg, hogy a gondolkodás nem a formális logika szabályait követi, tehát nem konvergens, hanem a formai logikai struktúrán túl a szabad asszociáció jellemzi, a gondolkodás divergens, vagyis széttartó. Minden fogalom kapcsolódhat bármely másikhoz.

Kreativitási szintek (Taylor nyomán): 1. Kifejezı kreativitás: A kifejezés függetlensége a lényege, példa erre a gyermekrajz.

2. Produktív kreativitás: Ennek a lényege abban keresendı, hogy az alkotó a környezet valamilyen része fölött uralmat gyakorol. Például a gyermeki rajzban a cél a befejezett alkotás létrehozása, melyet a tárgyilagosság jellemez.

Dr. Bartha Lajos: Pszichológiai értelmezı szótár. Bp: Akadémiai Kiadó, 1981. Donald O. Hebb: A pszichológia alapkérdései. Bp: Gondolat - Trivium, 1994. 47 Arthur Koestler: A teremtés. Bp: Európa Könyvkiadó, 1998. (Eredeti cím: „The Act of Creation”) 46

3. Inventív (Feltaláló) kreativitás: Lényege, hogy az alkotó a szokatlan dolgok közötti lehetséges összefüggéseket észreveszi, amikor felfedez valamit. Ez a szint a kutatók, feltalálók, felfedezık szintje.

4. Innovatív (Újító) kreativitás: Az egyén valamilyen területen oly mértékben járatos, hogy képes annak módosítására, tökéletesítésére. A Freudot követı tanítványok, mint Jung és Adler munkássága jellemzı példája ennek a szintnek.

5. Teremtı kreativitás: Egy teljesen új elv vagy felvetés születik meg itt, egészen fundamentális és elvont szinten. A teremtı kreativitás ritkán megfigyelhetı a tudomány vagy a mővészet világában, például Einstein, Freud, vagy Picasso munkásságában. Az egyéni kreativitás tanulmányozásának ma két hagyományos irányzata van. Az egyik az alkotás folyamatával, a másik a kreatív személyiségek és környezetük jellegzetességeivel, tanulmányozásaival foglalkozik. E két terület eredményei integrálódnak, amikor a kreativitást mint képességet foglaljuk össze.

Az egyéni alkotás folyamatát Harry Nyström 4 részre osztotta: 1. szakasz: Elıkészület: Anyagot győjtünk különféle forrásokból, tudatosan törekedve a tárgykör tágabb feltárására, a probléma perspektíváinak szélesítésére. Itt a probléma még víziószerő. Ez rugalmasságot eredményez, nem köti az elemzést meghatározott irányhoz. A nyitott, intuitív jellegő gondolkodás (képzelıerı) a tapasztalatokkal szemben hangsúlyos, illetve a hajlandóság a meglévı fogalmak újrafogalmazására, a többértelmőség elfogadására. Divergens gondolkodási mód jellemzi: sok lehetıséget feltáró, szerteágazó gondolkodás, mely olyan feladatok megoldását tőzi ki célul, ahol nem csak egy megoldás van.

2. szakasz: Érlelés: Itt fejezıdik be a tudatos koncentrálás a problémára, s tudat alatt dolgozzuk fel az adatokat álomszerő folyamatban. Az önállóság, a pszichológiai szabadság és biztonság fontos követelmény ebben a szakaszban.

3. szakasz: Felismerés: Akkor következik be, ha a tudatalatti gondolkodási folyamatok sikeresek, vagyis az összefüggéstelen eszmék a probléma megoldásának tekinthetı kapcsolatba rendezıdnek. Általában ez az érzés (hatékony meglepetés) azzal a szubjektív megérzéssel jár, hogy a probléma megoldása helyes. Ezért szükséges a következı fázis.

4. szakasz: Az új ötletek igazolása Ehhez szükséges a kritikus beállítottság, a konvergens gondolkodási folyamatok és az elemzı-képesség (intelligencia). A konvergens gondolkodás - a divergenssel szemben egyetlen logikai láncolatra összpontosít; egy megoldást tartalmazó feladatok megoldásaként is ismert (ám itt is többféle gondolat-menet lehetséges).

49 A kreatív személyiség kellıen nyitott, és a kreativitása mögött az önmegvalósítás motivációja rejlik. De a kreativitás függ a szociális környezettıl is, mely tiltja vagy segíti e független személyiségek tevékenységét. Ha a légkör kedvezı, akkor a személy pszichológiai biztonsága és szabadsága megnı.

A külsı környezeti feltételek vizsgálata (Rogers, 1959): Az egyéni kreativitás várhatóan akkor nı, ha az egyén: nagyobb pszichológiai biztonságot, illetve nagyobb pszichológiai szabadságot tapasztal.

A pszichológiai biztonság elérésére 3 mód kínálkozik: 1. Az egyént olyannak fogadjuk el, amilyen (empátia). 2. Olyan légkört biztosítunk, amelytıl távol tarthatjuk a külsı értékelést. 3. Az egyént saját nézıpontjából ítéljük meg.

A pszichológiai szabadság értelmezése: Teret engedünk az egyénnek, hogy személyiségét gondolatokban és érzésekben kifejezhesse.

Rogers szerint a kreativitás még akkor is növelhetı, ha:

az egyén nagyobb nyitottságot mutat a tapasztalatok iránt, vagyis elfogadja a többértelmőséget; az értékelés erısebb belsı központjával rendelkezik: az egyén önmaga határozza meg a kreativitás eredményének értékét, s ebben nem befolyásolhatja mások kritikája vagy dicsérete; nagyobb a képessége ahhoz, hogy „játsszon” a fogalmakkal (eszmék, színek, formák, kapcsolatok) és az alkotóelemekkel.

Az elsı követelmény fıleg az elıkészületi szakaszban fontos, a vizsgálati kör bıvítésében. A másik kettı pedig döntı lehet az érlelıdési és felismerési szakaszban.

Ennek a folyamatnak a tudatos átgondolása hozzásegíthet minden leendı animátort a kreatív munkaerıvé váláshoz.

III.5. VENDÉGTÍPUSOK AZ ANIMÁCIÓBAN A turizmusban az egyéni bánásmód mellett figyelembe kell venni tipológiai sajátosságokat is, mert ez segítheti a gyorsabb, alaposabb munkát az interakció során. A típusjegyeket könnyen felismerhetjük, mert testi jellemzıi, jegyei vannak, ezek genetikai adottságok. Az idegrendszer tulajdonságairól és a személyiség érzelmi viszonyulásáról van szó. A görögök (Hippokratész és Galenosz) által alkalmazott tipológia a vérmérsékletre vagy temperamentumra alapoz. A temperamentum jelenti az idegrendszer tulajdonságait:

az ingerre idıben gyorsan vagy lassan reagál; illetve nagy intenzitással vagy kicsiny erıvel. Jelenti az érzelmet is, amit a reagálás során átél a személyiség: pozitív vagy negatív érzelmet, intenzív vagy csak kevésbé intenzív hangulatot. A következıkben a görög tipológia vérmérsékleti típusaiba tartozó vendégek tulajdonságait, reakcióit mutatjuk be a vendéglátás, illetve a turisztikai animáció területén.

1. A szangvinikus (vérmes) vendégtípus: Lobbanékony, gyorsan keletkeznek érzelmei, melyek erısek, de nem tartósak. Türelmetlen, és minél gyorsabban szeretné megkapni azt, amit rendelt, kért, elvárt, kifizetett. Az étteremben, amikor a kívánt ételt vagy italt meglátja, módosítja rendelését, mert választása megalapozatlan, meggondolatlan volt. Nem tudja nyugodtan végignézni az étlapot, nem tudja átgondolni ételsorát, így utólagosan is rendel mindig valamit. Ha nem találja meg az étlapon a kedvenc ételét, akkor gyorsan elveszti a kedvét. Könnyen meg is sértıdik, de nem nehéz kiengesztelni. Ha ital hatása alá kerül, akkor elkezd hangoskodni, sérteget másokat, de könnyen meghatódhat és el is érzékenyülhet. Nem ritkán önmagát is sajnáltatja. Az animációs programra hirtelen elhatározással érkezik, és ha nem azt kapja, amit elvárt, akkor azt hamar szóvá teszi. Szeretne ı lıni elıször a légpuskával, s ha ezt nem teheti meg, akkor kissé ideges lesz. Lehet, hogy másnap nem jön el, de harmadnapra elfelejti. Ha tetszik neki a program, akkor azt viszont fennhangon hirdeti.

2. A kolerikus (epés) vendégtípus: Érzelmei és megnyilvánulásai szintén gyorsak, de szemben a szangvinikussal ezek tartósak, és cselekvésre is ösztönzik. Az étteremben nem veszi figyelembe az üzlet rendjét, a vendégek érkezési sorrendjét, ı akar mindig az elsı lenni. Türelmetlen, sürget, és elvárja, hogy ıt részesítsék elınyben. Erısen kritizál mindent: az ételt, a szolgáltatást, a felszolgálók munkáját. Fölényesen viselkedik. Sokszor kiprovokálja a többi vendéggel a vitát, gyakran a veszekedést is. Alkohol hatása alá kerülve durva és goromba lesz. Az animációs programokkal szemben úgy viselkedik, mint a szangvinikus, de ha neki nem tetszik valami az activityvel kapcsolatban, akkor többé nem jön el. Negatív véleményét fennhangon fogja hangoztatni, s ezzel ellentétes szájpropagandát végez.

3. A melankolikus (mélabús, búskomor) vendég: Érzelmei lassan jelentkeznek és tartósak. Az étterembe gátlásokkal, félszegen érkezik, és ha teheti, akkor a legközelebbi asztalok közül választ magának, esetleg a sarokba húzódik, messze a többi vendégtıl. Hosszasan nézi az étlapot, és nehezen tud választani. Ha sürgeti a felszolgáló, akkor képes gyorsan választani; mindezt csak azért, nehogy feltartóztassa ıt. Mivel nem bízik önmagában, hogy jól választ, szívesen elfogadja a tanácsot, az ajánlatot. A választott, megrendelt ételére, italára csendben, nyugodtan vár, nem kelt feltőnést. Ragaszkodó jellem: ha már megszokta az üzletet, akkor törzsvendéggé válik, és – ha teheti – mindig ugyanattól a felszolgálótól rendel, akit már ismer. Elkerüli az inzultust, de ha vitába keveredik, akkor inkább a másiknak ad igazat. Az animációs programra kissé nehezebben jön el, ezért nagyon fontos az ı esetében a személyes meggyızés, a toborzás. Bízik az animátor tanácsában nemcsak a sportprogramok, hanem a különbözı mőveltségi estek esetében is, mert nem tudja biztosan, hogy az számára hasznos-e, megéri-e”. Ha már megszokta az animátor-csapatot, akkor minden programon ott találjuk, de mindig a háttérben marad.

4. A flegmatikus (hidegvérő) vendég: Érzelmei lassan keletkeznek és – a melankolikussal szemben – nem túl erısek és nem is befolyásolják a viselkedését. Az étteremben komótosan, kényelmesen átnézi az étlapot, de mégsem tud egyértelmően rendelni, és kívánságait csak pár szóban mondja el. Elfogadja a felszolgáló, de mások véleményét is. Nem igazán érdekli a felszolgáló és a szerviz folyamata, illetve a környezete. Szeret kényelmesen, lassan, hosszasan, kimérten fogyasztani és az étkezés után sokáig üldögélni az asztalnál, így elkerüli a csúcsidıszakot. Ital hatására passzivitása fokozódik, réveteggé válik, talán el is bóbiskol az asztalnál. Az animációs programra sokkal nehezebben jön el, mint a melankolikus; vagy pedig el sem jön. İt szinte nem is érdekli, hogy ott vannak az animátorok. İ pihenni jött ide, nem igazán fogják meg a fakultatív szolgáltatások. Passzív: ugyan ott találjuk a medence partján, de csak fekszik a nyugágyán, és passzívan figyeli a vízi aerobicot, a reggeli tornát, stb. 48 Ma, a XXI. században általában C. G. Jung tipológiáját (1921) használjuk az idegrendszer velünk született alapvetı tulajdonságaira: az ingerlésre és a gátlásra. Az ingerlés és gátlás egyensúlya esetén ellensúlyozott extra- vagy introvertált személyekrıl beszélünk. A vízszintes tengely egyik oldalán az inkább nyitott, vagy „inger-éhséggel” bíró (extrovertált) személyiségeket találjuk; míg a tengely másik oldalán a zártabb (introvertált) személyiségeket helyezzük el, akikre jellemzı a gátlás dominanciája. A nyitott vendégekkel másképpen teremtünk kapcsolatot, kontextust, mivel verbálisan szeretnek kommunikálni. Keresik az új ingereket, az új élményeket. Ezzel szemben a zárkózottak kevésbé befolyásolhatóak, saját szokásaikat, ízlésvilágukat kívánják átélni, hagyomány-tisztelık. Nagyon fontos a turizmus minden területén, így az animációban is, hogy minden vendéggel szemben a saját típusához illı stílust alkalmazzuk; az intim szférát nem érinthetjük, az emberi méltóságot nem sérthetjük meg. Tehát fontos a tapintat mindenkinél! 48

Katona (2000) alapján.

IV. A turisztikai animáció területei; az animációs tevékenységek rendszere

IV. A TURISZTIKAI ANIMÁCIÓ TERÜLETEI, AZ ANIMÁCIÓS TEVÉKENYSÉGEK RENDSZERE

Az animációs szolgáltatásokat többféle szempont alapján csoportosíthatjuk:

1. A vendégek aktivitása szerinti programok: 1.1. Direkt animáció: Azok az aktív tevékenységek, amelyekben tevékenyen kiveszik a részüket a vendégek.

1.2. Indirekt animáció: A passzív animáció során a vendégek nem tanúsítanak nagy aktivitást valamely területen. Lényegében ez a szórakoztatás területe, amelynek jellegzetes példája az esti show; illetve a sport-programok külsı megfigyelése (szurkoló- vagy nézı-effektus).

2. A vendégek neme szerinti programok: A nık és a férfiak néha eltérı programokon vesznek részt, de pl. az esti show-n a párjukkal együtt szórakoznak, vagy az „Ideális Pár Választáson” együtt indulnak el. Vannak azonban tipikus nıi programok, amelyet fıleg a gyengébb nem képviselıi látogatnak, ilyen például az aerobic minden fajtája, a különbözı táncok tanítása, stb. Ugyanígy elmondható az is, hogy a férfiak a résztvevıi legtöbbször a légpuskalövészetnek, vagy a vízilabdának, pétanque-nak.

3. Egy szállodai napon belüli programok: Délelıtti, délutáni és esti animációs programok. (Részletesebben beszélünk errıl az V.3. fejezetben, az animációs programterv kialakításánál.)

4. A programok helyszíne és rendszeressége szerint: Ebbıl a szempontból a következı két területet különböztetjük meg:

4.1. Szállodai / kemping animáció: Nagyrészt nyáron, nagy víz-területek és zöld övezetek környezetében (Magyarországon a Balaton-parton, hegyvidéki szálláshelyeken; külföldön bármely klubban);

4.2. Rendezvény-animáció: Az év többi idıszakában különbözı helyszíneken, cégek konkrét megrendelésére bonyolítunk le egy napos vagy akár egy egész hétvégés (vagy több napos) program-sorozatot.

5. A vendégek életkori sajátosságainak megfelelı programok: A négy életkori kategória: gyermekek és tinik, fiatal felnıttek, felnıttek, idısek. 49 49

Bıvebben lásd: Kollarik (1995) p. 87-91.

53 2

IV.1. A SZABADIDİS TEVÉKENYSÉG JELLEGE SZERINTI CSOPORTOSÍTÁS Szinte minden szabadidıs, animációs tevékenység besorolható lenne a „Társas tevékenységek” és az „Élmény” csoportjába; de a csoportosítás alapja: mi az a tulajdonság, amely elsıdlegesen meghatározza a tevékenységet?50

1. Mozgás, sport: Teljesítmény-/ verseny-sport ⇔ szabadidıs sporttevékenységek, sportjátékok. Ez a terület a II.4. fejezetben részletezett „Animáció az egészség-megırzés jegyében” animáció-típushoz tartozó programokat mutatja be, kétféle szempont alapján.

1.1. Helyszíne szerint: 1.1.1. Szabadban: bújócska-fogócska és társai; trampolin; túrázások; labdajátékok nagyobb helyszükséglettel; lovaglás; strandröplabda; strandfoci; íjászat, golf; barlangászás; stb. 1.1.2. Házon belül: fitness-tevékenységek; labdajátékok kisebb helyigénnyel; darts; stb.

1.2. Életkor szerint: 1.2.1. Elsısorban gyermekek (3-6- és 7-12 évesek) és a tinik (13-17 év) tevékenységei: minigolf; trampolin; bújócska, fogócska, számháború, stb. 1.2.2. Gyermekek, tinik, fiatal felnıttek (18-24 év) tevékenységei: snowboard, streetball, görkorcsolya, akrobatika, lengıtrapéz, zsonglırködés, jiu-jitsu, judo, wake-board, stb. 1.2.3. Gyermekek, tinik, fiatal felnıttek és felnıttek (25-60 év) programjai: korcsolyázás, banánozás, ultimate, búvárkodás, zsákbanfutás, lábtenisz, biliárd, lovaglás, falmászás, stb.

14. ábra: Banánozás /Forrás: www.magiclife.at/

1.2.4. Fiatal felnıttek és felnıttek tevékenységei: teke, bowling, aerobic, aqua jogging, (strand)foci, (strand)röplabda, kerékpározás, síelés, golf, kézilabda, kosárlabda, szörf, kitesurf, vízisí, vitorlázás, kajakozás, kenuzás, jet-ski, vízilabda, rafting, barlangászat, hegymászás, bunjee-jumping, tájfutás, squash, autóversenyzés, ejtıernyızés, íjászat, légpuskalövészet, stb. 1.2.5. Elsısorban idısek és betegek tevékenységei: gyógytorna különbözı változatai. 50

A szerzı saját elképzelése szerint itt két szempontot egybevonva mutatjuk be a turisztikai animáció területeit. Az elsı rendezési szempont a Finger-Gayler szerzıpáros-féle tevékenység szerinti csoportosítás, a második csoportosítási ismérv pedig az életkori sajátosságok (Kollarik Amália által alkalmazott) szempontjai.

1.2.6. Mind a négy csoportnak élvezetes (családi) tevékenységek: kirándulás, szánkózás, bob, csónakázás, asztalitenisz, tenisz, darts, tollas- és gyeplabda, boccia, vízibicikli, nyílttengeri halászat, horgászás, sárkányeregetés, asztalifoci, úszás, helikopterezés, stb.

2. Társas tevékenységek: Ezek nagy része házon belül megoldható. Ezen programok legtöbbje a „Kulturális animáció” vagy a „Gasztronómiai animáció” - típus reprezentánsai.

2.1. Elsısorban a gyermekek, valamint a tinik tevékenységei: Gyermek-parti; jelmezbál; Mini olimpia, Mini disco, kis kertész program (fa-ültetés), stb.

15. ábra: Mini Disco /Forrás: www.magiclife.at/

2.2. Tinik, fiatal felnıttek és felnıttek programjai: Disco, (éjszakai) disco-hajó, karaoke, stb.

2.3. Fiatal felnıttek, felnıttek, idısek tevékenységei: Heti ritmus alapján ismerkedési est, quiz-mősorok, folklór- és táncestek, játékos vetélkedık, strand- és cocktail-partyk, Miss/Mr/Ideális pár Választás, tematikus és nemzeti estek, kaszinó, varieté, stb.

2.4. Mind a négy csoport számára élvezetes (családi) tevékenységek: Tábortőz, szabadtéri étkezések, piknikek, barbecue, ötórai tea, aperitif- és kávé-játék, társasjátékok (Shuffleboard, Backgammon, Gazdálkodj okosan, stb.), kártya, sakk, tőzijáték, Bingo-est, ének- szavaló- és dalverseny, esti show, záró parti, stb.

3. Hobby, kreatív tevékenységek: Ezek is házon belül megoldható programok, amelyek rekreációs célzattal is bírnak, illetve a kulturális ismeretek fejlesztésére irányulnak.

3.1. Elsısorban a gyermekek, valamint a tinik tevékenységei: Homokvár-építés, rajzolás, festés, gyurmázás, álarc- és jelmezkészítés, stb.

3.2. Mind a négy csoport számára élvezetes (családi) tevékenységek: 3.2.1. Képi, látvány, ábrázolás termékterület: hóember-építés, selyemfestés, batikolás, nemezelés, pólófestés, üvegfestés, stb. 3.2.2. Tárgyak készítése: modellezés, agyagozás, fa-, bır- és papírmunkák, szalma, szövésfonás, kötés, lufi-hajtogatás, gipsz-, gyertyaöntés, stb. 3.2.3. Technikák: fényképezés, képkeretezés, hotel-újság, dekoráció, jelmezek, kiállítások, viták, talkshowk, stb.

4. Mővelıdés, felfedezés: Nagy részük házon belüli tevékenység. A II.4. fejezetben bemutatott „Kulturális” és „Gasztronómiai” animáció” - típus elemeit soroljuk ide:

4.1. Elsısorban a gyermekek és tinik tevékenységei: Mini Playbackshow, bábszínház, mesedélután, gyermek-show, erdei iskola, stb.

4.2. Elsısorban a fiatal felnıttek és felnıttek tevékenységei: Fızıtanfolyam, borkóstoló, főszertanfolyam, nyelvlecke, tánctanulás, szerepjátékok, stb.

16. ábra: Tánctanítás /Forrás: CLUB MED 2002. évi katalógus/

4.3. Fiatal felnıttek, felnıttek és idısek tevékenységei: Pódiumbeszélgetések, írói/szerzıi estek, quiz-estek, vita-estek, olvasói estek, stb.

4.4. Mind a négy csoport számára élvezetes (családi) tevékenységek: Szabadtéri óriás játékok (pl. kerti sakk, óriás amıba), diavetítések, koncertek, színház; házon kívül: mőemlékek, múzeumok, kiállítások látogatása, városnézés-idegenvezetés, stb.

17. ábra: Kerti sakk /Forrás: www.magiclife.at/

5. Kaland: A kaland-animációt már a II.4. fejezetben is bemutattuk, mint az „Atipikus szórakozások” egyik vállfaját. Ezen programok többsége házon kívüli tevékenység.

5.1. Elsısorban a gyermekek és tinik tevékenységei: Kincskeresés, arcfestés, mese eljátszása (gyermek szerepjátékok), stb.

5.2. Elsısorban a fiatal felnıttek és felnıttek tevékenységei: 5.2.1. Kapcsolat a társas tevékenységekkel:

Étkezés a „természet lágy ölén”: piknik, barbecue, tábortőz, stb. Szabadban éjszakázás: erdıben, kunyhóban, strandon, barlangban, csónakban, stb.

5.2.2. Kapcsolat a mozgás, sport területével:

Kalandos sportok: ejtıernyızés, sárkányrepülés, búvárkodás, cápavadászat, bunjeejumping, rafting (vadvízi evezés), strandröplabda holdfényben, stb.

18. ábra: Bunjee-jumping ugrás egy helikoperbıl /Forrás: http://www.geocities.com/Yosemite/Rapids/1583/bungee.html/

Extrém túrák és kirándulások: barlangászás, séta egy szirtfokon, hegytetın, kráternél, vulkán lábainál, gleccsernél, éjszakai bátorságpróba, túlélı túra, lovasszánozás, lovaskocsikázás, sivatagi túra, tevegelés, szafari-túra, dzsip-túra, ıserdıbeli kirándulás, tutajozás, utazás gumicsónakkal, stb.

5.2.3. Kapcsolat a felfedezés, élmény területével: Lakatlan sziget, elhagyatott falu, szellemváros, várrom, hajóroncs felderítése, stb.

6. Pihenés, nyugalom: Nagy részük házon belüli tevékenység, de jobb a természetben megszervezni ezeket a programokat (amit lehet). Ezen programok is leginkább a „Rekreációs animáció”, a „Kulturális animáció” vagy az „Animáció a szellemi kondicionálás jegyében” elnevezéső típusba sorolhatók. A következı programokat soroljuk ide:

6.1. Elsısorban a gyermekek és tinik tevékenységei: Mesedélután, szieszta, stb.

6.2. Elsısorban fiatal felnıttek és felnıttek tevékenységei: Thai-chi, qui gong, jóga, festés zenére illetve a természetben (pl. a szavannán, Balatonparton), kisebb gyalogtúrák, vitaestek kis körben kandalló/tábortőz mellett, csónakázás holdfényben, gitározás, stb.

6.3. Elsısorban az idısek és betegek tevékenységei: Klasszikus zenehallgatás a kertben egy nyugágyon, könyvtár, beszélgetı körök, szerzıi elıadások, könyv-bemutatók, stb.

6.4. Mind a négy csoport számára élvezetes (családi) tevékenységek: Galéria-látogatás kép-elemzéssel, templom-látogatás orgona- vagy fuvola-koncerttel, stb.

IV.2. A LEGELTERJEDTEBB ANIMÁCIÓS PROGRAMOK Ebben az alfejezetben külföldön és hazánkban elterjedt programok listája olvasható, mely a szerzı ezirányú kérdıíves felmérése alapján készült.51

1. KÜLFÖLDÖN LEGELTERJEDTEBB ANIMÁCIÓS PROGRAMOK Az itt bemutatott aktivizációs programokat a külföldön elterjedt kategóriákba soroljuk. Az elemzés során olyan nagy turisztikai szervezeteket (üdültetıket) vettünk figyelembe, melyek az egyes külföldi szálláshelyeken (desztinációkon) nagy elismertségnek örvendenek. Ezen programok többségét klubhotelekben, üdülıszállodákban és apartmanszállókban kínálják a vendégeknek az egyes országokban, de akár kempingekben, vagy azok környezetében is megvalósíthatóak, ha a szükséges feltételek adottak.

1. Sport-animáció területe:

Aerobic Asztalitenisz Banánozás Biliárd Boccia Búvárkodás Búváriskola Darts Foci Golf Vízisí

Íjászat Kenu Kosárlabda Lovaglás Mini golf Squash Strandfoci Strandröplabda Szörfözés és változatai

Tenisz Tollaslabda Vezetett gyalogtúrák Vezetett kerékpártúrák Vitorlázás Vízi aerobic Vízilabda

2. Szórakozás / Szórakoztatás: Disco Élızene Esti showmősorok

3. Gyermek-animáció:

Kirándulások Strand-/ medence-játékok Tánctanítás

4. Mőtermi (Atelier) animáció:

Gyermek disco Gyermek olimpia Gyermek showmősor Pónilovaglás

Pólófestés Selyemfestés Festés, rajzolás.

A kutatás ismertetése és elemzése megjelent in: Magyar (2002).

2. HAZÁNKBAN LEGELTERJEDTEBB ANIMÁCIÓS PROGRAMOK A kutatás során megkérdezett magyar szálláshelyek (Balaton-parti kempingek és üdülıszállodák, illetve az ország más tájegységein fekvı városi gyógyszállodák) programkínálata alapján felállítható a következı magyarországi „alap tevékenységi lista”, hiszen ezen szálláshelyek minimum felében igénybe vehetik ezeket az activityket a vendégek.

A magyarországi „alap animációs tevékenységek listája” a következı: 1. Gyermek- és ifjúsági animáció körébıl: Kézmőves foglalkozások, Homokvárépítés, Kirándulások, Mini Disco, Társasjátékok és kártyák, Test / Arcfestés, vízi és szárazföldi vetélkedık, versenyek, Dal- és verstanítás, Lufihajtogatás, Mini Playback Show, Pólófestés, Álarc- / Jelmezkészítés és Jelmezbál.

2. Felnıtt animáció körébıl: Sakk, Társasjátékok és kártyák, Kirándulások, valamint a vetélkedık és versenyek; Bálok és táncos rendezvények, Disco, Fızıiskola, Biliárd, Tábortőz, Tánctanítás és Táncverseny alkotják ezt a kínálatot.

3. Sport-rekreáció területén: Asztalitenisz, Boccia, Darts, Egyéni és csapatversenyek, Íjászat, Foci, lábtenisz, Gimnasztika, Golf, minigolf, Kerékpározás (túrák és / vagy versenyek), Kirándulások, Reggeli torna, Vízi aerobic, Strandröplabda, Teke, Tenisz, Tollaslabda, valamint Vízilabda szerepel ebben az alaplistában.

4. Show és színpadi animációs programok: Ezek közül csak a Zenekarokat, a Táncdal- / Opera- / Operett-esteket lehet megemlíteni ebben a bázis-kínálatban. Ezen kívül még „viszonylag jól” elterjedtnek mondhatjuk a Kabaréesteket és a Mesedélutánokat is. (Musicalt csak kevés szálláshelyen mutatnak be.) Ezen tevékenységeket elterjedtségük szerint sorrendbe állíthatjuk a 3. táblázat alapján:

PROGRAM NEVE

ELTERJEDTSÉG

Kézmőves foglalkozások Kirándulások Testfestés Vetélkedık, versenyek Mini Disco Vízi aerobic Boccia Gimnasztika Vízilabda Homokvárépítés Társasjátékok, kártya

15,38% 10,77% 10,77% 9,23% 7,69% 6,15% 4,62% 4,62% 4,62% 3,08% 3,08%

PROGRAM NEVE

ELTERJEDTSÉG

Táncdal-/Opera-/ Operett-estek Foci, lábtenisz Strandröplabda Zenekarok Íjászat Golf, minigolf Kerékpározás Reggeli torna Teke Tenisz

3. táblázat: Animációs programok magyarországi elterjedtsége /Forrás: Magyar (2002) p.64./

3,08% 3,08% 3,08% 1,54% 1,54% 1,54% 1,54% 1,54% 1,54% 1,54%

IV.3. „KÜLÖNLEGES” ANIMÁCIÓS PROGRAMOK ÉS AZOK LEBONYOLÍTÁSA Ebben az alfejezetben olyan különleges szabadidıs programokról olvashatunk, melyek több külföldi (és néhány magyar) klub/szálloda életében meghonosodtak és valamilyen jellegzetes tartalommal bírnak. Nagy részük a hazai sport-animáció területét is gazdagíthatja, de találunk köztük a szórakoztatásra is példákat, megvalósítható ötleteket.

A játékok kiválasztásánál figyelembe kell venni a következı szempontokat: 1. Elsıdleges célunk az, hogy az adott tevékenység feltétlenül elégítse ki a résztvevık mozgás- és játékigényét, szórakoztassanak, esetlegesen új dolgokra tanítsanak meg. 2. A játékok helyszíne meghatározó: Rossz idıben teremben valósíthatók meg; de jó idıben menjünk ki a szabadba, és sportpályán, belsı füves területen, medencében, vagy akár a szálláshelyhez közeli erdıben, stb. rendezzük meg a programokat. 3. Az idıjárás, a hımérséklet is befolyásoló tényezı: Szabadtéren, hővös idıben a több mozgást tartalmazó játékokat részesítjük elınyben; nyáron, nagy melegben pedig a vízi játékokat (medencében, tengerben, tóban). Nyáron és télen egyaránt biztosítani kell a megfelelı italokat is (hősítı koktélok, üdítık; illetve forró tea, grog, stb.). 4. Az egyes játékokhoz szükséges eszközök meghatározóak: Mi áll rendelkezésre az adott szálláshelyen, vagy az animátorok saját kelléktárában? Ezeken felül mit kell beszerezni, s milyen pénz-alapból? Nagyon fontos az eszközök kiválasztásánál, hogy kis gyermekek játékainál kerüljük a bonyolultabb, veszélyt jelentı eszközök használatát! 5. A csoport speciális adottságai is meghatározzák a kiválasztható játékok körét: 5.1. Létszám, korosztály, érettség: A következı kérdéseket gondoljuk át az elıkészítés során: Minden csoporttag megérti-e az esetlegesen elıforduló bonyolultabb játékszabályokat? Elfogadják-e ezeket a szabályokat? Ennek függvényében döntenek az animátorok a játék meghirdetésérıl. Sok a hangadó, vagy agresszív vendég a csoportban? Ilyen esetben törekedni kell arra, hogy egyértelmő legyen a játék, ne adjunk alkalmat a „szabotázs-akciókra”. Vagy inkább csöndes, félrehúzódó emberek alkotják a csoportot? Az ı esetükben talán hasznosabb elıször egy egyszerő társasjátékkal kezdeni, amelyben az önmaguk sikeréért küzdenek, s késıbb rátérni az összetettebb csapat-játékokra. A játék-szabályokat érthetıen el kell mondani, és be kell tartatni! Amennyiben lehetséges, hagyjuk, hogy maga a csoport válassza ki a játékot. Ez természetesen a csoporttagok megfelelı érettségének függvénye. 5.2. Egészségi állapot: Ha nem egészségeseknek szervezünk játékot, hanem mozgás-sérülteknek, asztmásoknak, stb., akkor bizonyos könnyítésekkel játszhatjuk a hagyományos játékokat, illetve találhatunk olyanokat is, melyek egyáltalán nem okoznak nekik problémát. 5.3. Elıképzettség: Játszottak-e már a vendégek elızıleg hasonló játékot? Ha nem, akkor az animátoroknak megfelelıen be kell mutatniuk azt. 52 52

Barabás (2002) p. 40-41. alapján.

A játékok szervezésének és lebonyolításának feladatai: 1.

3. 4. 5.

Elıkészületek: Beszerezzük a szükséges kellékeket; kijelöljük a rajt- és a cél-vonalat. A játéktér esetleges hibáit is javítsuk ki, a baleseteket mindenféleképpen meg kell elızni! Meghatározzuk az értékelés módját; elıre beszerezzük a díjakat, ajándékokat; az okleveleket megírjuk (kitöltjük az elıre ismert adatokkal). Csapatok kialakítása: Többféle módszerrel történhet: Spontán: a tagok alkotnak önmaguk csapatot (kevésbé szolgálja az új kapcsolatok kialakulását, mint az animáció egyik lényeges célját); Animátorok választása: színes szalagok, kitőzık, sapkák, arcfestés, stb. (ezzel a módszerrel jobban tudjuk befolyásolni új kapcsolatok racionalizálását). A játék ismertetése: Érthetıen elmondjuk a kiválasztott játék nevét, célját, szabályait. Mindig a csoport tulajdonságainak megfelelı játékokat játsszunk! Próbajáték: Az animátorok bemutatják a feladatot, majd a játékosok is kipróbálhatják, ha szükséges (elızıleg nem ismert játékoknál). Ezután kezdıdhet az igazi játék. Játékvezetı helyzete, magatartása: A játék-showt levezetı animátor mindig úgy helyezkedjék el, hogy ne zavarja a játékot, azonban legyen központi helyen, hogy mindent láthasson! Folyamatosan buzdít, ösztönöz a játékra, tapsoltat! Ha a testi épség veszélyeztetése a legcsekélyebb módon is jelentkezik, azonnal állítsa le a játékot! Legyen tisztában a balesetvédelmi szempontokkal! Csak olyan animátor vezesse az adott játékot, akár sport, akár szórakoztatási célú, melyhez önmaga is ért!

Most pedig bemutatjuk azokat a szabadidıs programokat, melyek külföldön eléggé elterjedt animációs activityknek minısülnek. A programokat két nagy csoportba bontva ismertetjük, úgy mint szórakoztatási célú és sport programok.

1. SZÓRAKOZTATÁSI CÉLÚ ANIMÁCIÓS PROGRAMOK APERITIF-JÁTÉK Déli vízi játék, melyben minden animátor részt vesz. Lehetséges játék-fajtái pl. Matracos váltóverseny, Úszóverseny (vizes póló sorverseny), Székekkel a vízen játék, Vízi lufi-lukasztó verseny (szintén sorversenyként), Távolugrás a vízbe, Vak vízhordás (2 csapat között), Víz alatti úszóverseny, stb. 53 A vízi játékokat az úszómesterrel minden esetben egyeztetni kell! A gyızteseket a bárhoz kísérik az animátorok, és meghívják egy pohár italra. Beszélgetnek velük kb. 15 percig, majd elbúcsúznak, és jó étvágyat kívánnak az ebédhez.

19. ábra: Aperitif játék /Forrás: Magic Life 2002. évi katalógus/ 53

Forrás: Animation Club Bt.

BINGO Kissé a lottóhoz hasonlító, szerencsén alapuló közösségi vagy egyéni játék. 90 db számból számítógép segítségével különbözı kombinációkat alakítunk ki 4x10 cellás táblázatokba, ami a vendégek játéklapja. Egy kalapból, urnából, stb. a vezetı animátor különbözı segédekkel húzza ki folyamatosan a nyertes számokat, amelyeket a játékosok jelölnek a saját játéklapjukon, amennyiben szerepel azon. Egy BINGO egy teljes kihúzott vízszintes sor 10 db számát jelenti, amelyet az animátorok ellenırzés után jutalmaznak. 54

ESTI PROGRAMOK / SHOW-MŐSOROK Naponta más témájú, többségében a felnıtt vendégek részvételére számító program, de a nagyobb gyermekek és az idısebb vendégek is végig izgulhatják a különbözı vetélkedıket, amelyeknek a következı változatai lehetségesek: 1. Táncos mősorok: pl. Rock’n’Roll Party; Folklór-est, Táncverseny, stb. 2. Heti ritmus alapján: Ismerkedési est, Bingo, Quiz-mősorok, Hit Parade (Sláger Parádé), Ideális pár választás, Miss Szálloda Választás (Ideális hölgy választás), Mister Szálloda Választás, Nık a férfiak ellen, Mini Playbackshow, Garden party, Medence party, Strand party, Speciális estek (pl. Western vagy Cigány est), stb.55

A musical-show önálló esti program lehet:

20. ábra: Esti show az Iberostar-nál /Forrás: www.iberostar.com/

21. ábra: Aldiana Show /Forrás: www.aldianajobs.com/

22. ábra: A Dzsungel Könyve (Club Tihany) /Forrás: Club Tihany Animation & Sport 2002. évi prospektus/

Az esti programok végén Klubtánc, vonatozás, körtánc következik szinte az összes klubban, melyet egy animátor vezet, és minden vendég részt vesz benne. Ezután kezdıdik a hajnalig tartó disco, ahol az animátorok szintén jó alaphangulatot keltenek.

54 55

Forrás: Animation Club Bt. Forrás: http://www.ttenter.com/hotel%20animation.html

KÁVÉJÁTÉK Délutáni szárazföldi játékok, csapatversenyek összefoglaló neve, melyek kevesebb aktivitást igényelnek, mint a délelıtti sportprogramok. A következı lehetıségeket kínálhatjuk például (naponta mást): Crazy Golf, Kötélhúzó verseny (akár családok között is), Célba gurítás, Célbadobás, Darts, Luficsapkodás seprővel, Lángosevı verseny, stb.56 A Kávéjáték végén (akárcsak az Aperitif-játéknál) meghívjuk a gyıztes(eke)t a bárba egy italra.

MINI OLIMPIA VÍZBEN VAGY SZÁRAZON Gyermekek csapatjátéka, mely tartalmazhat pl. váltó futóversenyt, mocsárjárást, vízhordást (akár vakon is), seprős labdavezetést, úszó-versenyt, búvárkodást kanalak után, strandkarikába dobást vagy –ugrást, Matrac Rallyt, stb. 57

TRAMPOLIN = Gumiasztal, a gyermekek és a tinédzserek egyik kedvelt idıtöltése. 2. SPORT-PROGRAMOK AQUAROBIC, AQUAJOGGING Vízben, utasítás és gyakran zene kíséretében végzett gimnasztika, amely rendkívül ízületkímélı, s a víznyomás ellen kifejtendı ellenállás miatt edzés- és masszázsjellege is van.

BODYBOARD (BOOGIE BOARD) Rövid uszonnyal ellátott, 100-110 cm hosszú sima aljú szörfdeszka, amelyen nem állni kell (szemben a szörffel), hanem hasalni.

CALLANETICS A mély-izomtorna egyik fajtája. A dinamikus gyakorlatokkal (mint pl. aerobic) szemben a Callanetics statikus gyakorlatai fokozatosan építik át a testet, javítják az alakot és a tartást, a mélyen fekvı izmok megdolgoztatásával elısegíti a fölösleges zsírok felszívódását.

CURLING (JÉGTEKE) Eredetileg olvasztott ágyúgolyókkal; ma már azonban gránitból készített, speciálisan kialakított „liba-nyak” formájú fogantyúval ellátott korongokkal jégen játszott csapatjáték. A gyermekek számára készült szintetikus korongok könnyebbek.

23. ábra:Curling /Forrás: www.curling.wkr.hu/

56 57

Forrás: Animation Club Bt. Forrás: Animation Club Bt.

FLOORBALL Magyarul talán teremhokinak nevezhetjük ezt a sportot, melynek lényege, hogy nem a szabadban játsszák, mint a jégkorongot, hanem teremben, „körülkorcsolyázható” hokikapukra, palánkkal határolt pályán. Az ütık is hasonlítanak a jéghokiban használtakra.

KITEBUGGY A kitesurf szárazföldi változata: a zsinóros ernyı segítségével egy háromkerekő kocsiból kell a tengerparti homokban manıvereznünk.

KITESURF Magyarra talán sárkányszörfnek fordítható ez a sport, amely leegyszerősítve a sárkányrepülés és a windsurf keveréke: az ernyı kezelése és a deszkán lovaglás alkotja.

24. ábra: Kitesurf /Forrás: www.kitesurf.nl/

KNEEBOARD (vagy HYDROFLIED) A szörf olyan változata, amelyen térdelni kell.

25. ábra: Kneeboard /Forrás: www.usawaterski.org/

KORFBALL Ezt a kosárlabdához hasonlítható sportot kézilabdapálya nagyságú játéktéren, focilabdához hasonlítható labdával játsszák lányok és fiúk, nık és férfiak korra való tekintet nélkül közösen. Egy csapatot ugyanis vegyesen, négy fiú és négy lány alkot.

PÉTANQUE VAGY BOCCIA? Homokban vagy füves területen, golyókkal játszott célba dobó játék. A francia kocsmákban idıs papák játsszák a pétanque-ot, de az olaszoknál is nagyon kedvelt a boccia. Nagyon sok a hasonlóság a két játék között, a különbséget a következı oldalon bemutatott táblázat segítségével szemléltetjük.58

Mátyás József úr, a Magyar Pétanque Szövetség (MAPESZ) elnöke által.

PÉTANQUE

TULAJDONSÁG

BOCCIA

Egyiptom / Franciaország 1945. január 16-án alakult meg a Francia Pétanque Szövetség (FFPJP), 1985-ben pedig a Golyósportok Világszövetsége (CMSB). Sóderrel, apró kaviccsal leszórt kemény talaj. 12 m x 3 m-tıl 15m x 4 m-ig Palánkkal, vagy palánk nélkül, kimérve és kizsinórozva! Szórakozásra játszott pétanque-nál nem kell kimért pálya.

GYÖKEREK

Olaszország 1919-ben: Olasz Bocsa Unió

1-1 ellen egyéni 2-2 ellen duplett 3-3 ellen triplett (gyakran) 2 golyó/fı (3-3 ellen); 3 golyó/fı (2-2 ellen); 3 golyó/fı (1-1 ellen) A játéktéren maximum 12 golyó lehet! „cochonet” vagy „öcsi” Fa vagy mőanyag Nincs megkötés 25-30 mm „Boule”-nak nevezik Fém (sima, rovátkolt, mintás) 620-800 g között (puha, félpuha, félkemény és kemény) 70,5-80 mm (7,05-8,0 cm) Alapesetben 13 pontig tart a játék. A zsőri elrendelhet 11 pontos rövidített játékot is. A Világ-és Európa bajnoki döntı 5 pont eléréséig tart.

INTÉZMÉNYESÍTÉS

JÁTÉKTÉR ANYAGA

Salak, döngölt föld, szınyeg, szintetikus borítású pálya.

JÁTÉKTÉR MÉRETE

26,5 méter hosszú 3,8 - 4,5 méter széles Palánkkal is lehet. Versenyen: trió, páros, egyéni 1-1, 2-2, 4-4 ellen 3-3 ellen nem jellemzı.

JÁTÉKOSOK SZÁMA

A NAGY GOLYÓK SZÁMA CÉLGOLYÓ NEVE ANYAGA SÚLYA ÁTMÉRİJE NAGY GOLYÓ ANYAGA SÚLYA

1-1 golyó / fı (4-4 és 3-3); 2-2 golyó / fı (2-2 ellen); 4-4 golyó / fı (1-1 ellen) „pallino” vagy „Jack” Mőanyag 60 g 4 cm „Bocsa” a neve Mőanyag vagy csont 920 g

ÁTMÉRİJE

11 cm

PONTOK

12 pontig (vagy megegyezésig) játsszák

(MEDDIG TART?)

A gyermekek számára készült boccia mőanyag golyók vízzel megtöltve kerülnek forgalomba.

26. ábra: Pétanque golyók /Forrás: www.balatonsport.hu/

27. ábra: Pétanque játék

QI GONG (EJTSD: CSI GUNG) Jógára emlékeztetı ısi kínai gyakorlatrendszer, melynek célja az egészség megırzése, a betegségek diagnosztizálása és gyógyítása, a test ellenálló képességének növelése. Legfontosabb eleme a tudatos légzés, amelyet lassú, koncentráltan kivitelezett mozdulatokkal kötnek össze. Segédeszközei a kínai gyógy-golyók. (A „qi” életerıt, a „gong” pedig gyakorlatot jelent.)

RAFTING = Vadvízi csónakázás. SCUBA DIVING Légzıkészülékes merülés, nyíltvízi körülmények között. A szóösszetétel tagjai: SCUBA (Self Contained Underwater Breathing Apparatus) = önhordozó vízalatti légzıkészülék és DIVING = búvárkodás.

SNORKELLING = Légzıcsöves merülés (a búvárkodás egyik fajtája). SOFTBALL A baseball „puhább”, nıi változata, amelyet az különböztet meg a bázis-labdától, hogy az alsó dobás itt érvényes, illetve a labda belül üres, így könnyebb, akárcsak az ütı.

SPINNING (IN-DOOR CYCLING) Egy amerikai triatlonos, Johnny Golberg által kifejlesztett zenés, csoportos edzés: olyan rázkódásmentes, szobabicikli program, amelyet korra és edzettségi szintre való tekintet nélkül mindenki gyakorolhat. Célja: állóképesség fejlesztése.

TAE-BO Kéz- és lábtechnikán alapuló önvédelmi módszer, a karate és a tánc mozgás-elemeinek kombinálásából. (A „Tae” lábat jelent, a rúgásokra és a test alsó részeinek edzésére utal; a „Bo” a bokszból és a felsıtestre mért ütésekbıl jön, melyek együtt alkotják a teljes edzést.) Állóképesség fejlesztı, zsírégetı „torna”, amely férfiaknak is ajánlott.

TERRAROBIC (THERABICS) Speciális gumiszalaggal végrehajtandó, közepes intenzitású alakformáló torna.

THAI CHI CHUAN Egy közel 3000 éves egészségmegırzı rendszer, a hagyományos kínai orvostudományból eredı gyakorlat. Az önvédelem meditatív elemeibıl és mozdulataiból tevıdik össze, s árnyékboksz néven is ismert. A szervezet saját belsı energiáit mozgósítja a gyógyulás illetve betegségek megelızésének céljából.

TRECKING = Vadvízi kenuzás. WAKE-BOARD Egydeszkás vízisi; a snowboard nyári változata. A vízisí és a hullámlovaglás keverékébıl jött létre. Olyan, vízisíelésre alkalmas szerkezet, ahol egy pár léc helyett nagyobb felülető deszkát használnak nagy ugrások, szaltók, csavart fordulatok véghezviteléhez.

V. Az animációs programszervezés: Szervezés, hirdetés, lebonyolítás

V. AZ ANIMÁCIÓS PROGRAMSZERVEZÉS: SZERVEZÉS, HIRDETÉS, LEBONYOLÍTÁS A programszervezés folyamata a turisztikai animációban a következı lépésekre bontható: 1. Elıkészítés; 2. Az animátor-csapat kialakítása; 3. Programterv kialakítása; 4. A programok hirdetése (reklámozás, toborzás); 5. A tevékenység értékelése.

V.1. AZ ANIMÁCIÓS PROGRAMOK ELİKÉSZÍTÉSE A programok elıkészítését már jóval a szezonkezdés elıtt el kell kezdeni! Ez idı alatt tájékozódni kell: a szálláshely adottságairól, befogadóképességérıl, sport- és játéklétesítményeirıl, természeti környezetérıl, a rendelkezésre álló felszerelésekrıl, a vendégkör összetételérıl, valamint a helyi vezetık kéréseirıl.59 Ezek mindegyike meghatározza az adott szálloda/kemping területén nyújtható programok jellegét, a programsorozat mélységét (vagyis a programok számát). (Ebben nagy segítséget nyújthat a szálloda vagy a klubhotel Értékesítési Igazgatója, illetve kollégái, akik már az érkezés elıtt 2 hónappal is tudnak információt adni az érkezı vendégek demográfiai adatairól, valamint a szálláshely nyújtotta lehetıségekrıl.) Természetesen ezen felül a rendelkezésre álló pénzügyi keretek és játékeszközök is meghatározzák az adott helyszínen lebonyolítható programok kínálatát.

Szezonkezdéskor pedig érdemes az animátor-csapatnak felmérnie a vendégeik igényeit, illetve hozzáállásukat az egyes animációs programokhoz, stb. Ennek egyik eszköze a kérdıív, amelyet például az érkezéskor a recepción vagy a kapuban kaphatnak meg a vendégek. A leghatékonyabb módszer az információszerzésre azonban az, ha a játékmesterek a vendégeket személyesen megkeresik, és a bemutatkozás után közösen töltik ki a nyomtatványt, könnyed ismerkedı beszélgetés közepette. 59

Kollarik (1995) p. 85.

V.2. AZ ANIMÁTOR-CSAPAT KIALAKÍTÁSA Az animációs team nagyságát legfıképpen a vendégszám, a rendelkezésre álló helyiség, valamint szállodai animáció esetében a szezon határozza meg. Nyáron 5-7 fıs csapat szükségeltetik egy Balaton-parti üdülıszállodában, míg télen, amikor kevesebb vendég tartózkodik a szállodában, elég lehet 1 vagy 2 animátor is. Általában elmondható, hogy 100150 vendégre számolhatunk 1 Gentle Organisert. 60 Külföldön az animátorokat legtöbbször ún. „Animátor Ügynökségek” közvetítik ki az egyes szálláshelyekre, egy szezonra.61 Vannak azonban olyan üdülıkomplexumok, amelyek saját maguk toboroznak nagyrészt csak a nyári szezonra - maguknak animátorokat. Ilyen tevékenységet folytat pl. a siófoki Hunguest Hotel Ezüstpart, ahol a Veszprémi Egyetem animátor szakos hallgatói töltik gyakorlatukat, vagy a Club Tihany, ahol 2 állandó animátort foglalkoztatnak, hozzájuk csatlakozik nyáron még 4-5 gyermek- és sport-animátor. A szálloda vendégköréhez és létszámához igazítva kell kialakítani a csapatot, minden esetben egy vezetıvel az élen, aki koordinálja a kapcsolatokat a szálloda vezetésével is, nemcsak a csapaton belül dolgozó, különbözı területekre specializálódott animátorokkal. Kisebb szálloda, vagy munkaerı-hiány esetén a játékmesterek ún. „Jolly Joker”-ként funkcionálnak, vagyis mindenki bevethetı akár minden területen. Magyarországon kifejezetten jellemzı, hogy egy szálláshelyen maximum 5-7 animátort foglalkoztatnak a felnıtt sport- és a gyermekanimáció területére szakosodva, azonban az esti show vagy csapatvetélkedı során mindenki munkájára szükség van. Ezzel szemben külföldön elterjedt az a forma, hogy több sport-oktatót alkalmaznak specializálódva a különbözı tevékenységekre (ık a „Moniteur-ök”), az animátorok pedig a vendégek szórakoztató játékai, a gyermek-animáció és az esti mősorok házigazdái. Több külföldi klubhotelben 10 fı fölé tehetı a sport-animátorok száma, 4-5 fı a gyermek-animátori létszám, míg az esti show-mősorok kialakítása akár külön 15-20 fı show-/ színpadi animátor feladatkörébe tartozik. Nagyon fontos, hogy az animátorok és a szálloda alkalmazottai között harmonikus kapcsolat alakuljon ki, hiszen közös munkát kell végezni a szálláshelyen. Ez a folyamat általában a többi dolgozó szempontjából nehezebben alakítható ki, hiszen úgy érzik, hozzájuk képest az animátorok kedvezıbb helyzetben vannak: munkájuk szórakoztató, látványos, a figyelem középpontjában állnak.

A Club Med filozófiájában: GO = Gentils Organisateurs (animátor); GM = Gentils membres (vendég). Például Chilly Entertainment, LEMARC Agency, T & T Entertainment, ACT Animation Club & Travel AG, stb. Magyarországon: Hattrakció (Kecskemét), Zabhegyezı (Budapest), Játékmester (Budapest), Animation Club Bt. (Budapest), Animation Hungary (Budapest). 61

68 Másik ok lehet a „féltékenységre”, hogy a szálloda többi alkalmazottjának gyakran nem engedélyezik a vendégek részére fenntartott területeken (pl. az uszodában, a strandon, stb.) való tartózkodást. Így csak erısödhet bennük az érzés, hogy az animátor nem más, mint aki együtt nyaral („bulizik”) a vendégekkel, s mindeközben együttmőködést vár el tılük.62 Meg kell értetni a recepciósokkal, a felszolgálókkal és a többi szállodai személyzettel, hogy az animátornak ez a munkája, s hasonlóan fárasztó, mint a pult mögött állni. Nehezebb elfogadtatni munkájukat, ha a játékmestereket csak idényszerően, „külsısként” alkalmazzák, hiszen így nem is ismerték egymást elızıleg. Ilyen esetben kifejezetten szükség van a vezetıség segítségére, akik szezonkezdéskor körbevezetik az új kollégákat, és bemutatják ıket a szállodai személyzetnek. Az animátorok munkájuk során megpróbálják a szálláshely többi dolgozóját is „életre kelteni”, kissé színesíteni tevékenységeiket: vagyis bevonják ıket az animációs programok lebonyolításába. Több külföldi szálláshelyen elterjedt az a szemlélet, hogy az esti show-mősorok (fıleg a táncos, musical-, vagy kabaréestek alkalmával a fellépık között felismerik a vendégek a bárosokat, felszolgálókat, recepciósokat, londinereket, stb.). Ezzel a vendégek felé azt próbálja sugározni az adott szálloda vagy kemping, hogy nemcsak a vendégek és az animátorok között törekednek valamiféle kellemes összhang („családi hangulat”) kialakítására, hanem ugyanígy az egyes dolgozók között is. Az animátornak feltétlenül jó „csapatjátékosnak” kell lennie. Egyrészt az animátorcsapaton belül, másrészt a szálloda alkalmazottaival szemben is. Az egész csoport (értve ez alatt a vendégek csoportjait és az animációs teamet egyaránt) mőködését, együttes tenni akarását veszélyeztetheti az esetleges ellenszenv. Ez rivalizálást okozhat, amelynek hatására egyes tagok akár el is szigetelıdhetnek, mely bénító hatással van a csoport teljesítményére. A vendégek között az animátor, a csapaton belül pedig a vezetı-animátor feladata az, hogy ezeket a jelenségeket idıben észrevegye, és elviselhetıvé tegye. De igazi feladata abban rejlik, hogy a feszültségeket úgy oldja fel a csoporton belül, hogy ösztönzi a csoportot a közös és kedvezı fellépésre. Ennek érdekében minden vendéggel (és a fıanimátornak minden beosztottjával) egyformán kell bánnia!63

Ebben az alfejezetben az animátor-csapat kialakításáról általános szempontok alapján beszéltünk, a személyi, minıségi szempontokkal a VI.1. alfejezetben foglalkozunk.

62 63

Kollarik (1995) p. 80. alapján u.o. p. 81-82. alapján.

V.3. AZ ANIMÁCIÓS PROGRAMTERV KIALAKÍTÁSA A vezetı animátor az elıkészítés során összegyőjtött információk alapján az egyes területeket képviselı animátorokkal együtt kidolgozza a program-tervezetet, és elosztják a feladatokat. A programtervet minimálisan a következı elemek alkotják: a program megnevezése; a program kezdési és befejezési idıpontja; esetleges nevezés, regisztráció információi: helyszín, idıpont, költségvonzat, visszamondás feltételei; a program lebonyolításának helyszíne, kellékei; a programért felelıs animátor megnevezése. A Finger-Gayler szerzıpáros már említett jelentıs mővében a következı sémát ajánlja az animációs programok tervezéséhez és leírásához: neve: 1. Program területe: „improvizált”, illetve 2. Jellemzés „szervezett”: kinek, rendszeresen / egyszer, illetve csúcspontként. résztvevık száma. 3. Létszám 4. Attrakció jellege a vendégek részt vesznek benne, vagy nézik? elıkészületek kezdete: 5. Idı megvalósítás idıpontja: Kint vagy bent? 6. Helyszín mikor: Mennyivel elıtte hirdetjük? 7. Információ hogyan: Milyen technikával hirdetjük? Kinek: minden vendégnek szól? Vagy csak a gyerekeknek? Stb. (célcsoportok) anyagok: szükséges berendezések, eszközök, helyiségek, szék, stb. 8. Elıkészületek felszerelés: szükséges ruha, esetleges védı-felszerelés, stb. személyzet: a szállodai személyzet többi tagjai közül kinek szükséges a segítsége? (milyen végzettségő, munkaterülető, stb.) költségek: a finanszírozási lehetıségek (a vendégek által elıre befizetett részvételi díjból, helyszíni befizetésbıl, stb.) id ıjárás-függıen: 9. Alternatívák „Idızítés”: 10. Lebonyolítás A megvalósítás szempontjai (atmoszféra): Mit szeretnénk elérni ezzel a programmal? 11. Hatás Ezt a megfelelı adatokkal feltöltve kapjuk meg az ún. „Program check-listát”, amely a tervezés elsı lépése, és forgatókönyvként szerepelhet a programok lebonyolítása során.64 Az animációs programok tervezésének következı lépése – a felhasználható eszközök számbavétele után – egy ún. „Tervezési és értékelési lista” felállítása, mely összeveti a programok költségeit / ráfordításait és hasznukat (a vendégekre gyakorolt hatásukat). Ezt a „Költség-haszon-elemzést” a „sport, mozgás” program-terület néhány kiemelt elemén keresztül mutatjuk be a következı oldalon. 64

Finger-Gayler (1990) p. 321.

Animációs

Ráfordítás (Befektetés)

programterület

Haszon (Hatás) Kapacitás

„MOZGÁS”

Idı

Ráfordítás

Személyzet

Attraktivitás

Nehézség

Résztvevık

Élmény, kaland

Bevételek

száma kevés, sok, ill. speciális. ill. konkrét. Semmi, igény Minimális illetve szerinti ráfordítás minimális

sok

kevés, ill. „meglévı”

sok, ill. alacsony, kevés, ill. minden- intenzív, speciális, alacsony magas alacsony magas magas illetve magas korlátozott napos rendkívüli szakképzett semmi

„Sport, mozgás házon belül” Gimnasztika

Jóga

Trampolin

Teke

X X

(X)

„Sport, mozgás a szabadban” Úszás

X X

tenger, tó medence

4. táblázat: Animációs programok tervezési és értékelési listája – „Mozgás, sport”

/Forrás: Finger – Gayler (1990) p. 251./

71 Ha a helyi adottságokhoz igazodó ráfordítás arányban áll az elvárt/becsült hatásokkal, akkor olyan döntési anyaghoz jutunk, mely lehetıvé teszi a minimális, ún. „Standard Programlista” kialakítását, melyet megvalósítva a konkurenciával is felvehetjük a harcot. Természetesen ez az alaplista bıvülhet a mindenkori folyamatos beruházásokhoz mérten (új eszközök vásárlása vagy újabb alkalmazottak felvétele). Ezzel kapcsolatosan csak az szabhat határt, hogy vajon megoldható, kivitelezhetı-e egy program (megfelelıen átgondolt-e). A programlista kialakításakor figyelembe kell venni az adott helyszín általános tervezési programját is, hiszen az animációs programok kialakítása kapcsolatban áll a technikai, építészeti, valamint az infrastrukturális megoldásokkal is. A tervezés következı szakaszát jelenti „Az animációs programok részletes kidolgozása”, vagyis a szükséges személyzet mennyiségi és minıségi megtervezése, az szükséges kellékek és anyagok számbavétele, esetleges segédszemélyzet nevesítése, valamint a kapacitás meghatározása (hány fınek szánjuk a programot, illetve szükséges-e hozzá valamilyen elıfeltétel, amely alapján szőkíteni kell a résztvevık számát).65 A programok sikerét jelentısen befolyásolhatja azok idıbeli elosztása és az események intenzitása. A tervezés során a következıkben az egyes napszakokhoz igazodó szabadidıs, animációs programokat ismertetjük.

Reggelenként rövid, csoportos, átmozgató foglalkozásokat szerveznek az animátorok: reggeli ébresztı torna vagy vízparti kocogás, jogging keretében. Ezt követik a délelıtti olyan aktívabb és egyedülálló programok, amelyeket otthon nem feltétlenül gyakorolhat a vendég (pl. íjászat, légpuskalövészet, strandröplabda). A gyermek-animációs programok esetében figyelembe kell venni, hogy ez a korosztály általában még délelıtt passzívabb, álmosabb, szemben a tinédzser vagy a felnıtt csoporttal, így nekik a délelıtti órákra kevésbé intenzív elfoglaltságokat ajánljunk, például:

az arcfestést, a társasjátékokat, vagy az egyszerőbb kézmőves tevékenységeket. Ebéd után következhet a gyermekeknek az aktívabb programok megrendezése (pl. medencés vízi játékok), míg a felnıttek és a tinédzserek számára a kissé passzívabb programok kapnak itt helyet, mint például:

a bajnokságok, vagy a kevésbé intenzív sportprogramok (pl. boccia / pétanque, darts, stb). Amennyiben megfelelı számú sportoktató áll rendelkezésre, akkor külön térítés ellenében egyéni, személyre szabott sportoktatás is megvalósítható. A gyermek-animációnak kettıs feladata is van: egyrészt remek alkalmat biztosít a gyermekeknek, hogy kortársaikkal együtt játsszanak, illetve kreativitásukat fejlesztı tevékenységekben részt vegyenek; másrészt így „felszabadulnak” a szülık, és végre kettesben lehetnek, vagy a felnıtt sportprogramok aktív résztvevıi lehetnek.66 A nap fénypontja mindig az este, amikor lehetıleg valamennyi animátor részvételével naponta (és esetleg hetente) különbözı programok szervezhetık a vendégeknek. Az esti animációs programok néhány lehetséges fajtáját a következı oldalon mutatjuk be.

65 66

Finger – Gayler (1990) p. 249 – 254. alapján. Kollarik (1995) p. 86. alapján

Esti animációs programok: Cabaret-showk, vetélkedık, folklór-estek, táncestek, karaoke, tábortőz, disco, szalonnasütés, játékestek, musical-showk,

színházi produkciók, elıadói estek, kulturális beszélgetések, vitaestek, stb.

Ezeket a programokat ajánlatos az adott szálláshely turnusainak kialakult heti ritmusa alapján beállítani a programtervbe, melyet az itt bemutatott ábra szemléltet: Aktivitásés élménypotenciál

Csúcspont SHOW

Elsı csúcspont Nemzeti est, Beach Party, stb.

Búcsúest Utazás

Pihenés, kiscsoportos programok

Játék, vetélkedı mozgalmas programok

Ismerkedési est Elsı este, Welcome party Érkezés, stressz

Kapcsolatteremtési fázis

Csúcspont és lecsengés fázisa

Élmény fázis

7 Napok

28. ábra: Különbözı esti programok szervezése a heti ritmus alapján /Forrás: Pusztai– Váczy (2002) p. 15./

Ezek után tanácsos áttekinteni, vajon ezek a programok milyen tartalmi célokkal, funkciókkal rendelkeznek.

1. A Welcome-programok funkciója: vendégek fogadása, informálása, valamint megnyugtatása, az érkezéskori stressz csökkentése.

2. Az ismerkedési programok funkciója: A kapcsolatteremtést szolgálják.

3. Az élmény-programok szerepe: Abban nyilvánul meg, hogy a vendégeket a (klub)szállodában, illetve a társaságban tartják, és a „kerítésen belül” kínálják a jó érzéseket.

4. A csúcspont programok funkciója: A heti programokra koronát helyezni, a legnagyobb pozitív hatás keltése.67 Az esti program-kavalkádot tovább csoportosíthatjuk a program jellege szerint is, melyet a következı táblázat mutat be:

Program jellege

Welcome programok

Ismerkedési programok

Élmény programok

Táncest

Személyzet táncbemutatója, klubtánc-tanulás, stb.

Grill-parti tánccal, tábortőz, álarcos bál (nemcsak gyerekprogram), stb.

Latin-amerikai, standard-, török-, magyar-, görög-, stb. tánctanítás, limbo, divat-bemutató, stb.

Különleges vacsora

Welcome cocktail Pezsgıpiramis (Hideg) büfé, stb.

Palacsinta-sütı verseny, koktélkeverı verseny, fızıtanfolyam,stb

Candle-light dinner, testfestés csokival, ehetı jelmezekkel jelmezbál, stb.

Játékos vetélkedı

Ki mit tud egymásról, a helyrıl, az országról, stb.

Tréfás ügyességi, logikai feladatok, csapatjátékok, stb.

Nemzeti naphoz kapcsolódó lovagi torna, avatás; Mozgalmas, látványteli vetélkedı

Színpadi show

Mini Show, a személyzet elıadásában

Guest-/Star Show a vendégek fellépésével, elıtte gyermek-show

Elızetes az Animátor-showból; Cabaret/Sketch Show Kívánság-mősor (étlapról rendelhet a vendég)

Csúcspont programok

Táncverseny Jelmezbál stb.

Mr / Miss Szálloda, Ideális Pár választás

Musical Mix Show; Nagy Show

5. táblázat: Az esti program-kavalkád részletes csoportosítása /Forrás: Pusztai– Váczy (2002) p. 16.)

Az elsı nagyobb horderejő esti programot az elsı hét második felében érdemes megtartani, ekkorra ugyanis már megismertették és megkedveltették magukat a játékmesterek, így valószínőleg nagy érdeklıdésre tarthat számot majd a produkció.

Pusztai– Váczy (2002) p. 16. alapján

A szálláshely megfelelı környezete lehetıvé teheti azt is, hogy az animátorok a programok színesítésére szállodán kívüli túrákat, programokat is szervezzenek. Így pl. lehetıség nyílik hosszabb-rövidebb gyalog- és kerékpáros túrákra, népi mesterségek helyi megismerésére, városnézı programokra, múzeumok, kiállítások, állatkert meglátogatására, stb. A programszervezési munka során, így az animációban is alapelvként érvényesül, hogy soha nem szabad olyan programot beiktatni a rendezvények sorába, amely bármelyik vendég számára is kellemetlenségeket okozhat - pl. tortadobálás, szépségversenyek, stb.

V.4. AZ ANIMÁCIÓS PROGRAMOK HIRDETÉSE (REKLÁMOZÁS, TOBORZÁS) Mivel az üdülıvendégek programjaikat szabadon, „csapongva” szervezik meg, ezért a reklám nélküli vagy gyengén reklámozott programok csak kis közönségre tehetnek szert. Az animációs tevékenységnél, mint gazdasági, turisztikai tevékenységnél az eredményesség nagymértékő fokozása érdekében is nélkülözhetetlen a reklámtevékenység. A figyelem felkeltése és fenntartása nagyon fontos, pl. egy esti vetélkedı során is. A figyelem egy aktív tevékenység, amelynek során az ingerek sokaságából szőrjük ki a számunkra jelentıséggel bírót. Lényegében inger-szelekció a figyelem. A vendégeket segítjük a pontos információk kiválasztásában és a tapasztalatok megszerzésében azzal, hogy a különbözı érzékelési területekre hatunk:

szem: plakátok, szórólapok, meghívókártyák; fül: közvetlen beszélgetés / meghívás, mikrofon, szócsı, házi rádió, videó; orr és nyelv: pl. a látványkonyha, borkóstoló; tapintás: pl. az agyag, a gipsz, a gyertya, a homok, stb. a váratlan, hirtelen fellépı inger.

A kifejezetten animációs tartalmú és célú programok hirdetését egy frekventált, bárki számára megközelíthetı helyen felállított hirdetıtábla szolgálja - pl. az étteremnél vagy a recepciónál, illetve ha van a szállodában programiroda, akkor annak közelében. Ugyanezt a célt szolgálják a prospektusok, szóróanyagok, melyekkel az adott településen, illetve a szállodába való megérkezéskor találkozik a vendég. Ezeket amennyiben lehetséges - érkezéskor rögtön célszerő átadni a vendégnek. Az írott és rajzolt reklámeszközökkel szemben támasztott követelmény, hogy színesek, játékosak legyenek, így a figyelemfelkeltés elérhetı velük. Szóbeli közlésre felhasználható a mikrofon, a szócsı, valamint a hangos bemondó (pl. strandon) is. Itt az általános, reklámra érvényes feltételek betartásán kívül fontos az is, hogy az információ nyelvezetét a potenciális igénybe vevık nemzetiségéhez igazítsuk.

75 A Balatonnál a magyaron kívül német és angol nyelven hirdetjük a programokat, de pl. Tunéziában már ezt ki kell egészíteni a franciával, az arabbal és az olasszal is. A napi és esti programot legalább kétszer érdemes kihirdetni ezekkel az eszközökkel. Hirdetési célt szolgálnak a közös étkezések is: a vendégek kérésére az animátorok a vendégekkel közös asztalnál fogyasztják el az ételeket, s meghívnak az egyes programokra. Amennyiben erre lehetıség van, a házi rádió és / vagy videólánc is igénybe vehetı.

Így az animáció során alkalmazható reklámeszközök a következık: 1. Szóbeli közlés: A hirdetés meggyızı, interaktív formája. Személyes meghívással (ún. toborzással) és mikrofonnal történik. Praktikus egybekötni az elızı napi versenyek gyızteseinek újbóli kihirdetésével. Ez a vendégek elégedettségét, kötıdését válthatja ki.

2. Írott, rajzolt plakátok: Színes, játékos, figyelemfelkeltıek legyenek. Ennek érdekében nagy betőkkel, több nyelven (helyesen) írjuk ki. A figyelemfelkeltésre különbözı ikonokat (apró rajzok, képek a tevékenységekrıl) is használhatunk.

3. Házi rádió, videó: Auditív, illetve audio-vizuális eszközök, melyek közül az utóbbiaknak nagyobb lehet a hatása a célközönségre. Itt láthatjuk példának a Magic Life klubüdülıiben alkalmazott Magic Radio, mint hirdetési, reklámeszköz képét.

29. ábra: Magic Radio /Forrás: www.magiclife.at/

Az írott és a szóbeli propagálás alapvetı tartalmi követelményei: pontos helyszín és kezdési idıpont; esetleges anyagi vonzat; esetleges nevezés / regisztráció helye és kezdési és befejezési ideje.

Az animációban reklámhordozókról is beszélhetünk:

az animátorok formaruhája: póló, sál, kabát, sapka, sort, fürdıruha, stb.; a meghívó kártyák, és a plakátok; az oklevelek és az egyes ajándékok; valamint az egyes eszközök, kellékek.

Mivel a vendégek bárhol, bármikor és bármelyik animátornál jelentkezhetnek a versenyekre, vetélkedıkre, programokra, ezért érdemes minden egyes játékmesternek állandóan egy jegyzetfüzetet és tollat magánál tartania, így fel tudják írni a játékosok nevét.

V.5. AZ ANIMÁCIÓS TEVÉKENYSÉGEK ÉRTÉKELÉSE Az értékelés azt jelenti, hogy különbözı szempontok alapján értékítéletet mondunk az animációban történt eseményekrıl, a csoport fejlıdésérıl, a kitőzött cél felé haladás útjáról, illetve annak módjáról. A turisztikai animáció során elterjedt az értékelés azon formája, melyet vezetı animátor minden este az animációs helyiségben szervez meg az adott nap munkájával kapcsolatban. Ez a folyamatos értékelés, melyet kiegészít a szezon végi záró értékelés. Fontos, hogy minden érintett animátor elmondhassa a véleményét, s a következı napi programok lebonyolításánál már figyelhetünk azokra a hibákra, melyeket elızı nap esetleg elkövettünk, de a nap végén értékeltük, megbeszéltük annak helyes végrehajtási módját. Az értékelés feladatát elláthatja: az animátor-csapaton belül a vezetı: értékeli az animátorok tevékenységét; a vendégek közötti véleménycsere esetén pedig egy vendég az animátor segítségével, vagy az animátor önmaga értékeli a csoport munkáját.

Az értékelı tevékenység három szakaszra bontható68: 1. szakasz: Visszacsatolás (Feed-back): A turnusok közben, illetve azok végén az animációs munka eredményére és hatékonyságára irányuló értékelés elsı és legfontosabb része a visszacsatolás, azaz a múlt feltárása: melyik csoporttag hogyan értékelte a csoport tevékenységeit, és milyen – mai napig ható – érzéseket és reakciókat váltottak ki a programok bennük? Figyelembe kell venni, hogy a csoporttagok eltérı véleménnyel lehetnek ugyanarról a dologról.

2. szakasz: A jelen értékelése: Ennek során a csoport tagjai olyan kérdéseket próbálnak megválaszolni, mint például:

Hogyan magyarázhatjuk meg most, hogy ilyen tények következtek be? Mit érzünk most, ha visszagondolunk a programjainkra és azok hatásaira? Múltbéli tevékenységeink közelebb vittek-e bennünket a kitőzött, meghatározott céljaink elérése irányába? Vagy eltávolítottak esetleg azoktól?

3. szakasz: A jövıbeli álláspontra irányul: A jövı felé tekintenek ki az animátorok, vagyis a következı szezonra vagy napra vagy turnusra. Átgondolják addigi célkitőzéseiket, és esetleges új célok elérésére határozatokat hozhatnak, mindezt természetesen a csoport fejlıdése érdekében. Azt is megbeszélik, hogy milyen változtatásokra van szükség annak érdekében, hogy a következı szezonban még gördülékenyebben menjen a munka. Az értékelési eljárásokat többféle szempont alapján csoportosíthatjuk. Ezeket mutatjuk be a következıkben.

Limbos (1985) p. 33-34. alapján.

Az értékelési eljárások a következık lehetnek: 1. Idızítését tekintve: 1.1. Spontán vagy vad értékelés: Az értékelést nem erre az idıpontra tervezték, ezért akkor következik be, ha a teljes csoport (vagy csak egyes tagjai) véleménye szerint az átélt program: nagy érdeklıdésre tarthat számot, valamilyen különös hatást fejthet ki, rejtett összefüggésekre hívhatja fel a hangsúlyt, vagy éppen feloldja a magatartásokat, a tevékenységeket. 1.2. Pontos (vagy elıre meghatározott idıpontban készített) értékelés: Ennek idıpontját már több-kevesebb idıvel az értékelés elıtt kitőzték, tehát minden tagnak volt ideje rá felkészülni. Ide soroljuk az esti showmősor után minden nap megtervezett minısítı munkát. A csoport tagjai a szezon- vagy turnus-végi értékelı munka során rendszeresen szüneteket tartanak, hogy regenerálódjanak a következı munkaszakaszra.

2. Szervezeti kereteit tekintve: A körülményektıl és a résztvevık számától függıen alapvetıen háromféle értékelési eljárásmódot különböztetünk meg, melyeknek a folyamata megegyezik: a megállapítások után tisztázásokra, majd helyesbítésekre kerül sor.

2.1. Egyéni értékelés: Kiscsoportok esetén alkalmazható forma, melynek keretében: Minden tag – az ülésrend szerint – elmondja a véleményét. Ezután az animátor (vagy az animátorok vezetıje) összegzi a fontosabb megállapításokat. Egy másik szisztéma szerint a tagok egy papírra írják fel gondolataikat a témával kapcsolatban, és az animátor ismerteti azok tartalmát. („Titkos vélemény-csere” azon tagok érdekében, akik nem szeretik, ha a nevük nyilvánosságra kerül a véleményük mellett, valószínőleg attól való félelmükben, hogy azzal a csoportban agresszív reakciókat vagy elítélést válthatnak ki. Limbos szerint ez az érettség hiánya.) 2.2. Alcsoportokban történı értékelés: Nagy létszámú csoport esetén praktikus azt kisebb (8-10 fıs) alcsoportokra osztani, s az értékelés végére újra megalakulhat a nagy csoport. Objektívabb lehet az értékelés, ha azt egy funkcionális (érzelmileg független, vagyis abban a játékban/programban nem szerepelt) animátor vezeti le. Az alcsoportok kialakításának módszere (a tagok önmaguk döntik el, kikkel kerüljenek egy csoportba; vagy az animátor alakítja ki azokat sorshúzással, számozással, stb.) jelentısen befolyásolhatja az értékelés eredményét, hiszen egymással rokonszenvezı tagok sokkal könnyebben nyílnak meg társuk elıtt, mint a kevésbé szimpatikus vendégtársaik elıtt. 2.3. Egy nagyobb csoportban történı értékelés: 10-12 fıs csoportok esetén alkalmazható ez a forma sikeresen, melynek jó oldala, hogy minden tag jelen van a csoport egészét érintı mőveletnél, viszont hátránya, hogy az agresszívabb emberek elnyomhatják szerényebb társaikat, így azokat megbéníthatják vagy leblokkolhatják. Ennek eredménye nagyon egyhangú lehet.

3. Tartalmát tekintve: 3.1. Technikai értékelés: Ennek során elsısorban az animációs programok módszereit, anyagi, financiális szempontjait, a felhasznált (vagy felhasználható) eszközöket értékeljük ki. 3.2. Kapcsolatokra irányuló értékelés: A tagok a programok során kialakult személyek közötti (inter-perszonális) kapcsolatokat, az érzelmeket, a rejtett célokat, a vonatkoztatási keretek (a tag életében alapvetı és lényeges értékek összessége) szintjén átélteket elemzik.

78 Természetesen az értékelés típusai soha nem ilyen tisztán jelennek meg, mindig vannak köztük átfedések. Ez talán még színesíti az egyébként lehet, hogy egyhangú munkát. Az értékelésnél nagyon fontos, hogy csak azok a tagok vegyenek részt, akik a programok aktív résztvevıi voltak. Magasabb státuszú egyének is csak a csoporttagok elızetes beleegyezésével fogadhatók be ebbe a folyamatba.69

Az értékelés módjait tekintve beszélhetünk: Közvetlen meghallgatásokról, megfigyelésekrıl, illetve kérdıívekrıl. Az egyéni és csoportos interjúk, valamint a tematikus játékos vetélkedık alapján is kaphatnak információt, visszajelzést az animátorok a munkájuk hatékonyságáról.70

V.6. AZ ANIMÁCIÓS PROGRAMOKAT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZİK 1. Turnusváltások: Turnusváltások határozzák meg az egyes programsorozatok hosszát: a turnus kezdetére és végére célszerő meghirdetni a nagyobb horderejő programokat. Úgy kell kialakítani a programtervezetet, hogy a vendégek ne találkozzanak ismétléssel. Ennek érdekében a programciklusoknak legalább 1 héttel hosszabbnak kell lenniük, mint a vendégek átlagos tartózkodási ideje. (A Balaton partján általában egyhetes üdülésekre érkeznek a vendégek, így a programokat 2 hétre alakítsuk ki!) Ez a ciklikus ismétlıdés az animátoroknak is kedvezı, hiszen így könnyebben fejben tudják tartani a feladataikat, de mégsem lesz rutinszerő a munkájuk.

1.1. A turnus kezdete: Minden turnust ismerkedı rendezvényekkel/estekkel kezdjük, melyeknek (marketing) célja a figyelemfelkeltés. A hatékony kezdés pozitívan hat a vendégekre, de természetesen ezután is folyamatosan törekedni kell az elégedettség fenntartására. Bizonyos helyeken az animátor személyesen fogadja a vendégeket, felhívja a figyelmet a programokra egy üdvözlı koktél, vagy egy kis ajándék mellett.

1.2. A turnus közepe: A turnus közepére kifejezetten szórakoztató és az aktív pihenést megcélzó tevékenységeket helyezzük el a programlistában.

1.3. A turnus vége: A turnust lezáró tevékenységek, rendezvények pedig olyan célzattal készülnek, hogy a vendégek örömmel távozzanak el a szálláshelyrıl, azzal a mondattal: „Jövıre ugyanitt találkozunk!” Ebben nagy szerepe van a pozitív érzelmeknek, a hangulatnak, melynek kialakítása, szinten tartása, valamint emelése a turizmus, szálloda (köztük az animátorok), étterem dolgozóinak feladata. 69 70

Limbos (1985) p. 35-37. alapján. Kollarik (1995) p. 85.

79 Pozitív hangulat esetén szívesen játszik a vendég az animátor-csapat rendezvényein. Az ennek elismerésére átadott oklevél emeli is ezt az érzést (fıleg a gyermekek esetén, akik megnyerték a „Mini Olimpiát”, vagy a „Mini Playback Show”-t, stb.), mely a késıbbi visszaemlékezések egyik bázisa lehet. Mondják erre azt is, hogy a turizmus egy „élményterápia”71. Az élmény emléke ismételt átélésre motivál, varázsa viszont csak arra hat, aki ennek befogadására képes és hajlandó. Fıleg az animátorok feladata ösztönözni a vendégeket az élmény befogadására tájékoztatóikkal. Erre példa az itt bemutatott plakát.

Ma este az uszoda melletti színpadon fergeteges show-mősor! A szálloda animátor-csapata a »GREASE« címő musicalt mutatja be! Nézzék meg, a két kitőnı táncost és énekest, ÚJRA!

Ma este 8 órakor:

a medencénél!

ANIMATION TEAM 2. Az idıjárás kiszámíthatatlansága: Az idıjárás is befolyásolhatja az egyes programok sikerességét, ezért praktikus ún. „esı-programokat” is elıre megtervezni, amelyek pl. a vízparti szállodák falain belül (beltéri animációként) valósulhatnak meg. Ilyenek a társasjátékok vagy a kvízmősorok.

Kollarik (1995) p. 19.

V.7. VEZETÉSI TEVÉKENYSÉG AZ ANIMÁCIÓBAN A vezetı animátor (fıanimátor) az animátor-csapatot, míg az egyes szakanimátorok a saját programjaikhoz csatlakozó vendégeket irányítják, vezetik. Ezért érdemes megismerni a csoportok irányításának különbözı formáit.72 A vezetık szerepét H. Mintzberg (1971) határozta meg, melyek animációs sajátosságai a következık:

Személyközi szerepek: 1. Nyilvános megjelenések (Figurehead): A fıanimátor az animátor-csapat képviselıje a szálloda egyes részlegei felé. 2. Fınöki szerep (Leader): A fıanimátor az animátor-csapat vezetıje, „felettese” az egyes szakanimátoroknak. 3. Kapcsolatteremtı és –ápoló szerep (Liaison): Nemcsak a fıanimátor, hanem az összes animátor feladata a vendégkapcsolatok kiépítése, mely a turisztikai animáció kulcsfontosságú szerepe.

Információs szerepek: 4. Információgyőjtı szerep (Monitor): A fıanimátor a programszervezés elıkészítési fázisában a szálloda Sales Managerétıl információt kér a az érkezı vendégekrıl. 5. Információ-szétosztó szerep (Disseminator): A fıanimátor a Sales Managertıl kapott információkat közli az animátorokkal, s így alakítják ki az animációs programtervet. 6. Szóvivı szerep (Spokeperson): A többi animátorhoz hasonlóan a fıanimátor is hirdeti a programokat, de nemcsak személyesen, hanem mikrofonban is lelkesít a napközbeni és az esti színpadi programoknál.

Döntési szerepek: 7. Vállalkozói szerep (Entrepreneur): A fıanimátor és a szakanimátorok animációs tevékenységre vállalkoztak, ismerve és elfogadva annak minden sikerét és esetleges kudarcát. 8. Zavarelhárító szerep (Disturbance handler): Bármely félreértést, problémát (vendég-animátor, vagy animátorok és a szálloda dolgozói között, vagy a csapaton belül) a fıanimátor a legjobb módon próbálja megoldani. 9. Erıforrás-elosztó szerep (Resource allocator): A tárgyi, anyagi és emberi erıforrásokat a fıanimátor próbálja optimálisan „kiutalni”. 10. Tárgyaló – megegyezı szerep (Negotiator): Ez kapcsolatban áll a 8. szereppel, de magában foglalja pl. azt is, hogy a fıanimátor – esetleg elızetesen a szálloda animációért felelıs vezetıjével, majd utána – az animátorokkal megbeszéli a következı program részleteit, melyhez a vendégek javaslatait is felhasználja.

Karakasné (2000) alapján.

VEZETÉSI STÍLUSOK AZ ANIMÁCIÓBAN VEZETÉSI STÍLUS Olyan jelenség, melyet a vezetı és a vezetettek alapvetı beállítottságai alakítanak ki. A vezetıt jellemzı magatartás, a vezetésben alkalmazott eszközök, valamint a vezetık és a vezetettek közti viszony ötvözıdik benne. A csoportok irányításában, befolyásolásában a legismertebb felosztást, a Kurt Lewin által meghatározott 3-féle „klasszikus” vezetési stílust tárgyaljuk ebben a jegyzetben.

1. Anterier / auteriter vezetési stílus: Tekintélyelvre építı stílus, amely a vezetı személyét állítja elıtérbe, aki mellett a beosztottak kevés önállóságot és kezdeményezési lehetıséget kapnak. Az animátor minden eszközt felhasznál ahhoz, hogy saját elképzeléseit, álláspontját elfogadtassa a csoporttal.

Az autoriter vezetı legjellemzıbb vonásai:

Szereti elismertetni státuszát és hatalmát, melyre támaszkodva éri el céljait, A döntés jogát nem adja ki a kezébıl; Döntésein ritkán változtat, mivel a rugalmasságot gyengeségnek tekinti; Utasításait gyakran szankciók kilátásba helyezésével adja ki; Inkább a feladatra koncentrál, mint az egyéni részvételre, vagy a motiválásra. A csoporttagok személyes problémáival nem foglalkozik. Az embereket inkább egyénenként utasítja. Ennek következtében az alábbi magatartási formák alakulhatnak ki az érintettekben:

Csoporttagok viselkedése Engedelmesség Látszólagos engedelmesség Elutasítás, ellenségeskedés, dac

Vezetı reagálása Engedmények Megtorlás

Hosszabb távon ezzel a stílussal tartósan szép eredményt nem lehet elérni.

Az autoriter vezetési stílus elınyei: Gyorsan születik döntés, mert egy ember hozza (pl. hirtelen kell változtatni a programon); Célravezetı stílus, ha a fıanimátor mellett új animátorok dolgoznak, akik még kevesebb tapasztalattal rendelkeznek, így ık „biztonságban” érezhetik magukat.

Az autoriter vezetési stílus hátrányai: A vezetettek esetleges félelme a vezetıtıl frusztrációt okozhat; Elfojtja az önálló kezdeményezéseket, csökken a csoporttagok elkötelezettsége; A munka-termelékenység alacsony, mert a kemény vezetı távollétében a tagok elszabotálhatják az intézkedéseket.

Kollarik (1995) p. 83.

2. Laissez-faire vezetési stílus: Ez egy ún. „laza”, engedékeny, „ráhagyó” stílus, ahol a vezetı/animátor nagyfokú önállóságot, „szabad kezet” ad a feladatok megválasztásában és a végrehajtásban. Gyakran sodródhat ebbe a stílusba az az animátor, aki váratlanul és képességeit meghaladóan vállalja el a vezetıi szerepet a csapatban. Ilyenkor elıfordulhat az is, hogy a csoporton belül veszi valaki saját kezébe az irányítást. Ez sok esetben anarchiát szül: egyes klikkek (kisebb közösségek) harcolnak a vezetıi poszt megszerzéséért. Kedvezı a helyzet, ha a csoport egységének visszaállítására képes (és alkalmas) egyéniség választódik ki ennek következtében, s helyes irányba elıre tudja mozdítani a csoport munkáját. De elképzelhetı, hogy egy új auteriter vezetı lesz az élen, amely megint nem viszi elıre a csoportot. 74

A laissez-faire vezetı jellemzıi: Úgy viselkedik, mint a csoport egyik tagja, és élvezi a vezetıi státuszt és fizetést, Gyakran szemet huny a hibák felett, Csoportját nem fegyelmezi, csak általános irányelveket ad ki, így a csoporttagok keresik meg az alternatív megoldásokat, és hoznak döntést.

A laissez-faire vezetés elınyei: Akkor alkalmazható stílus, ha a vezetınek nagy személyes tekintélye van, és a tagok erısen motiváltak, illetve önálló munkára képesek (pl. elızıleg is ismerték a játékokat); A tagok függetlennek érezhetik magukat, mert nem a vezetı kéri számon esetleges hiányosságukat.

A laissez-faire vezetés hátrányai: Könnyen feszültté válhat a légkör, ha az elsı idıszak népszerősége után a vezetıt gyengének és eredménytelennek látják (rivalizálás esélye); A vezetettek rosszallhatják a nagy felelısséget, melyet döntéseikért kell elviselniük. Ez gyakran „bőnbak-kereséshez” vezet, mely miatt romlik a légkör és a munkateljesítmény.

3. Asszociatív / Demokratikus vezetési stílus: A vezetı/animátor és a csoport együttmőködésén alapszik. A célok megfogalmazásába, a terveiket megvalósításába és az eredmény értékelésébe egyaránt bevonja a vezetı a tagokat. Ez egyenlıséget, mellérendelt viszonyt jelent a vezetı/animátor és a csoport között. Jellemzı a rendszeres kommunikáció, a közös értékelés (az adott nap, hét, hónap, végén), a meggyızés és a vezetettek önállósága. Ez a stílus feltételezi a vezetı és a vezetettek közötti érdekazonosság meglétét.

Kollarik (1995) p. 83.

A demokratikus vezetı jellemzıi: Igyekszik felhasználni a csoport minden tagjának szakértelmét; Megosztja az információkat, lehetıvé téve a tagok bekapcsolódását a döntéshozatalba (alternatívákat dolgozhatnak ki közösen, észrevételezhetnek, módosíthatnak); A vezetı/animátor szerepe lehet felvilágosító vagy együttmőködı.

A demokratikus vezetés elınyei: A csoportmunka eredményeképpen jók a kapcsolatok a tagok között és jó az animációs munka termelékenysége és hatékonysága is; A vezetı és a tagok közötti bizalom miatt a „fınök” távollétében is hatékony a munka; A tagok elkötelezetté válnak, nı a felelısségérzetük anélkül, hogy ık lennének felelısek.

A demokratikus vezetés hátrányai: A folyamatos konzultáció idıigényes (esetleg fáraszthatja az animátorokat az esti döntés); Ha a vezetettek nem érzékelik, hogy javaslataikat figyelembe vette a vezetı, akkor az haragot válthat ki; A vezetıbe vetett bizalom csorbulása problémákat okozhat; Ezt a stílust nem lehet ráerıltetni a tagokra, mert egyes emberek nem akarnak ennyire „bevonódni” a munkába. Ezzel a stílussal érhetık el leginkább a már megismert animációs célok. Azonban nem beszélhetünk egyetlen kiváló, ideális vezetési stílusról az animációban, amelyre törekedni kellene. A külsı tényezık, a munkatársak adottságai, a vezetı személyisége, stb. mind-mind befolyásolják, hogy adott pillanatban melyik stílust érdemes alkalmazni.

Rendellenességei (anomáliái) a demokratikus stílusnak is vannak: Nagy létszám: szinte teljességgel lehetetlen figyelembe venni a csoport minden tagjának egyéni véleményét, így átcsaphat a vezetı stílusa autoriteribe; Csoporttagok érettségének hiánya: minél fejletlenebb a csoport, annál gyakrabban kell irányítani és beavatkozni (gyermek- és ifjúsági animáció); Eltérı szokások; Korlátozottan rendelkezésre álló idı: rövid idı alatt nem lehetséges minden csoporttag részvétele a munkában. Non-direktív stílus: a vezetı/animátor önmagát vádolja, hogy túlzottan kezdeményezı volt, vagy a csoport érzékeli önkényeskedı magatartásnak a vezetı/animátor kezdeményezését.75 Ezen kívül nemcsak a vállalati, hanem az animációs vezetés folyamán is könnyen kialakulhat bizonyos fajta függıség a vezetı és a tagok között, ami nem túl szerencsés.

Kollarik (1995) p. 83-84.

Az animációs vezetés során kétféle függıségrıl beszélhetünk: 1. Pro-függıség: A vezetı/animátor saját véleményét tekinti irányadónak, így önmagát a csoport gondolkodó fejének. Akkor alakulhat ki, ha:

a csoporttagokat megnyerte a vezetı/animátor, s emiatt „meggyızıdéses híveivé” váltak; vagy azért értenek vele egyet, mert nem mernek szembeszállni vele; vagy pedig pusztán kényelmi okokból fogadják el ıt a tagok. Kétségtelen, hogy egyes szakmai kérdéskörökben neki kell állást foglalnia, mégis az a legkedvezıbb a csoport számára is, ha a vezetı kezében összpontosulnak a csoporttagok saját véleményei, s így azok pozitívumai összegzıdnek. Nem szabad engedni, hogy a tagok passzivitása növekedjék, s ennek hatására egy idı után a vezetı/animátor már meg se kérdezze a véleményüket!

2. Kontra-függıség: A csoport tagjai nem képesek elfogadni a vezetı/animátor viselkedését, esetleges uralkodó magatartását. Ekkor az egyes programok elutasításában valószínőleg maga a vezetı/animátor személyisége játssza a legnagyobb szerepet, pedig lehetséges, hogy nagyon is szívesen játszanának, de nem ilyen irányítás alatt. A vezetı/animátor ilyenkor manıverezni kénytelen: megpróbálja magát „rátukmálni” a csoportra, kierıszakolja belılük a részvételt, vagyis kényszeríteni próbálja ıket arra, hogy fogadják el ıt játékmesternek.76 A vendégek gyakran úgy gondolnak az animátorra, mint aki az adott probléma megoldásának legjobb szakértıje. Éppen ezért inkább azt mondják például, hogy ı adjon ötletet a csapatnév, vagy a csapatkiáltás kitalálásakor. Ugyanis nehezen fogadja el az átlagvendég, hogy - bármely esetben is - a közösen kialakított álláspont hozza meg a sikert, vagyis a legnagyobb aktivitást, a legjobb helyezést.

Kollarik (1995) p. 79. alapján

VI. AZ ANIMÁCIÓS TEVÉKENYSÉGEK SZEMÉLYI FELTÉTELEI; VISELKEDÉSKULTÚRA AZ ANIMÁCIÓBAN

VI.1. AZ ANIMÁCIÓS SZOLGÁLTATÁS SZEMÉLYI FELTÉTELE Az animáció személyi feltételeit az animátorok (játékmesterek) jelentik, akik soha nem egyedül, hanem egy csapatban dolgoznak együtt a csoportért, a közösségért. Az V.2. alfejezetben már megismerkedtünk az animátor team kialakításának általános (fıleg mennyiségi) szempontjaival, itt pedig a minıségi, személyi összetételre vonatkozó információkat mutatjuk be.

Az animátor-csapat személyi összetételét meghatározó tényezık: 1. A szálláshely adottságai Például ahol nincsenek sportolási létesítmények, nem tudunk sport-animátort foglalkoztatni; vagy ahol nincsen nagy zöldövezet a szálloda körül, ott nagyrészt csak beltéri animációban gondolkodhatunk.

2. Az adott szálláshely sportlétesítményei: Minél többféle sport-lehetıséget kínálnak, annál több sport-animátorra lesz szükség.

3. A természetes és az ember alkotta környezet: Például több és érdekesebb gyermekprogramot szervezhetünk, ha több gyermekjátszótéri elemmel rendelkezik a ház; vagy ha a szálloda közelében erdı, hegyes-dombos vidék található, akkor túrákat és piknikeket szervezhetünk, amelyhez megfelelı felkészültségő animátort biztosítunk.

4. A szálláshelyen rendelkezésre álló felszerelések és eszközök: Például ha több kézmőves eszközt találunk a Mini Clubban, amelyhez sok gyermek társul, elképzelhetı, hogy nem csak 1 fı gyermek-animátorra lesz szükségünk;

5. Az adott szálláshely vendégkör-összetétele: Nemzetiség szerint: lehetıleg anyanyelvüket beszélı animátorokat alkalmazunk; Ha sok kisgyermek várható, akkor több gyermek-animátorra lesz szükség; Ha fıleg idıs, beteg emberek érkeznek, akkor wellness-animátorok szükségesek a gyógyító tevékenységhez, illetve show- és kultúr-animátorok a szórakoztatáshoz.

6. A turistaváltások idıpontjai 7. A szálláshely vezetıjének / vezetıinek különleges kérései

A szállodában dolgozó animátorokat a következı típusokba sorolhatjuk: vezetı animátor, gyermek-animátor, ifjúsági animátor,

sport-animátor, tánc- és showanimátor, technikus animátor.

A technikus animátor a hang- és fénytechnikáért felelıs munkaerı, a DJ animátor pedig a napközbeni animációs programok zenei aláfestéséért, valamint az esti Disco mősorának biztosításáért felel. Természetesen, az egyes munkakörök között lehetnek átfedések is. Pl. a vezetı animátor sportprogramokkal is foglalkozhat, vagy egy sport-animátor este a showban is szerepelhet.

Az animátorokkal szemben támasztott követelmények: Az animátorokkal, mint szociális környezetben (más emberekkel közös munkában) alkalmazottakkal szemben nagyon sokféle követelmény támasztható pszichológiai és szakmai szempontból egyaránt. Most ezeket próbáljuk meg egy helyen, jól láthatóan összefoglalni.

Alapkövetelmények: kapcsolatteremtı képesség, kommunikációs képesség,

szakképzettség, lelkesedés és motiválás képessége

Az animációhoz szükséges tulajdonságok:

fegyelem, megfelelı fellépés, rugalmasság, vezetési képesség (tervezı és szervezı készség),

emberismeret, empátiakészség, együttmőködési képesség, ország- és helyismeret, gyakorlati tapasztalat.

Sajátos követelmények a tevékenység hatékonyságának fokozására: Ez olyan képességek összességét jelenti, melyek segítségével az animátor tevékenysége gördülékeny, akadálymentes, könnyed lehet; illetve olyan jártasságok, melyekkel bizonyos speciális activityk is megszervezhetıvé válnak.

Képességek: spontaneitás; sajátos személyiség, egyéniség; idegen nyelv ismerete; élettapasztalat.

Jártasságok: kézmőves tapasztalatok; játék valamilyen hangszeren; táncbeli jártasság; színpadi tapasztalat.

A turisztikai animátorokkal szemben támasztott követelményrendszer: A Finger – Gayler szerzıpáros – már többször hivatkozott munkájában – a turizmus területén dolgozó animátorokkal szemben a következı követelményeket sorolja fel:

1. Életkor: minimum 22 év, de optimálisnak a 25 év felettiek korosztályát nevezik meg. 2. Végzettség: Felsıfokú iskolai végzettséget javasolnak a szerzık e hivatás betöltéséhez. Ajánlott szakképzettségként testnevelı, óvónı, pedagógus diplomát jelölnek meg, illetve valamely mővészi vagy zenei foglalkozást.

Személyes tulajdonságok, képességek:

szimpatikus, ápolt megjelenés; tolerancia, nyitottság, türelem; derő és optimizmus; érdeklıdés az emberek iránt; élettapasztalat; együttmőködési képesség;

szisztematikus gondolkodás és cselekvés képessége; szervezıkészség; kellemes hang, megfelelı nyelvi kifejezıkészség; kézügyesség; pszichológiai és fizikai terhelhetıség.

Ismeretek: Nyelvek: az angol és a német nyelv anyanyelvi szintő ismerete alapkövetelmény (a német üdülıhelyeken), s ezen felül nagyon hasznos lehet a spanyol, a francia, illetve az olasz nyelv minimum beszédszintő ismerete a turisztikailag frekventált desztinációkon. Tapasztalat emberekkel foglalkozásban, illetve szolgáltató tevékenységek területén. 77 E jegyzet szerzıje ezen a területen is végzett kérdıíves felméréseket, hogy milyen követelmény-rendszert állítanak fel a magyar hotelek és a kempingek napjainkban leendı animátoraik számára. Ezt láthatjuk az alábbiakban. A megkérdezett szálláshelyek közül a legtöbb saját kiválasztáson alapuló animátorokat foglalkoztat. A követelmény mögött zárójelben jelezzük, hogy ezen szállodák és kempingek hány %-a tartja fontosnak azt a fajta tulajdonságot, ismeretet, jártasságot. 78

Az animátorokkal szemben támasztott követelmények hazánkban: Idegen nyelvismeret /német, angol, francia, stb./ (100 %) Kapcsolatteremtési és együttmőködési képesség (90 %) Megfelelı kifejezıkészség és kommunikatív képesség (90 %) Vidám, lelkes személyiség (80 %) Ötletesség (70 %) Fiatal(os)ság (60%) Kreativitás, kézügyesség (60 %) Szervezıkészség (60 %) Türelem (50 %)

77 78

Finger – Gayler (1995) p. 204. A kutatás ismertetése megjelent in: Magyar (2002).

Teherbíró képesség /pszichológiailag és fizikailag/ (40 %) Tapasztalat emberekkel foglalkozásban, szolgáltató tevékenységek területén (40%) Konfliktuskezelı képesség (30 %) Empátia-készség (30%) Helyismeret (30 %) Nyitottság (30 %) Rugalmasság (30 %) Tolerancia (20 %) Kellemes hang (10 %)

VI.2. A TURISZTIKAI ANIMÁCIÓ ÁLTALÁNOS PROTOKOLL-VONATKOZÁSAI Az animátornak ismernie kell saját lehetıségeit, de korlátait is. Ha az emberekkel való kapcsolatban akár figyelmetlenségbıl vagy ügyetlenségbıl valamit elront, nehezen helyrehozható kellemetlen, fájdalmas emlék maradhat. Szükséges bizonyos emberi tulajdonságok, adottságok megléte, amelyeket egyrészt eleve magában hordoz az animátor, másrészt tanulás és gyakorlat útján sajátít el. Ilyen a képesség, amely tevékenység közben fejlıdik (pl. jó kommunikációs képesség). Ezen kívül szüksége van széleskörő ismeretre, jártasságra, készségre, valamint empátiára, melynek lényege, hogy a másik embert megpróbáljuk elfogadni olyannak, amilyen, anélkül, hogy ítélkeznénk. Az animáció egyik alapszabálya, hogy az animátor munkája során minden olyat ajánlhat a vendégnek, amit otthon nem szokott vagy nem tud megcsinálni. A programokon való részvételnél ügyelnie kell arra, hogy senki ne maradjon ki a játékokból (pl. a gyengén halló vagy látó, mozgásában korlátozott egyének, stb.). Az animátorok munkájuk során példaértékő, - erkölcsileg és illem szerint egyaránt helyes viselkedést kell tanúsítania, amely nevelı hatással bír a csoport tagjaira nézve. A jegyzet következı részeiben bemutatott ismeretek megértéséhez érdemes áttekintenünk az illem, etikett és a protokoll tartalmi meghatározásait.

ILLEM (VAGYIS VISELKEDÉSKULTÚRA) A Magyar Nyelv Értelmezı szótára szerint a „társadalmi érintkezés, a másokkal való viselkedés szabályainak koronként változó összessége”. A viselkedés legısibb szokásait jelenti. Ez a gyökere az erkölcsnek, a protokollnak és az etikettnek is.79 Az illemszabályokban elızékenységünk nyilvánul meg egy bizonyos alá-fölérendeltségi viszonyban. Az evidens alárendeltség a következı: a fiatal az idısebbel szemben; a férfi a nıvel szemben; az alacsonyabb beosztású a magasabb rangúval szemben.80

ETIKETT (ÉTIQUETTE) Versailles-ban, a francia királyi udvarban (az abszolutizmus virágkorában) az estiquette az udvari rang szerint összefőzött cédulácskákat („névjegyeket”) jelentette. Késıbb nemcsak a neveket, hanem az udvari szertartás egész lefolyását és külsıségeit is ehhez a kifejezéshez kötötték.

79 80

Sille (1991) p. 23. Görög (1999) p. 24.

89 Bakos Ferenc szerint pedig az etikett: „a társadalmi érintkezés formáinak megszabott és megmerevedett rendszere.81 Ez a „szertartás-rendszer” a múlt században is tovább élt, de már polgári viselkedéskultúraként. Ma már magát a szót sem igazán használja a protokoll-szakma, hiszen olyan páváskodó, s túlszabályozott viselkedési formákat takar.82

PROTOKOLL Görög eredető szó, elsı használata értelmében: a Bizánci Birodalom (330 – 1453) könyvtárában, a könyveken, pergamentekercseken használt elızéklap, irattári jelzı, annak érdekében, hogy valamely információ könnyebben kikereshetı legyen.83 A protokoll mai jelentése – Görög Ibolya, a Miniszterelnöki Hivatal volt Protokoll Fıosztály-vezetıje szerint – viselkedéskultúra + szertartásrend + rendezvény-szervezés, a hivatalos kapcsolattartás, a diplomáciai szertartások szabályai.84 Az etikett a protokollban az egyéni rangsorolásnak megfelelı eljárási szabályok rendszere, amely azt szabályozza, hogy a ceremónia egyes résztvevıi hogyan illeszkednek a szertartásrendbe. Kétféle formát különböztethetünk meg ezen belül: A hétköznapi protokoll az otthonról hozott viselkedési szabályokra, kulturált magatartásra, illemtani ismeretekre épül. A diplomáciai protokoll célja és feladata, hogy a hivatalos és személyes kapcsolatokat simává, zökkenımentessé tegye.85 Az animációs tevékenység, mint szociál-kommunikációs folyamat célja a kapcsolatteremtés. A kapcsolatok kialakításánál különbözı viselkedési, megnyilvánulási formák adódnak. A kapcsolatteremtés eszközrendszerét VISELKEDÉSTECHNIKÁNAK nevezzük.

MAGATARTÁS A magatartás a másik emberhez való viszonyunkat jelenti, mely a viselkedésen keresztül fejezıdik ki. Vagyis: a magatartás az ember folyamatosan és hosszú idın át tanúsított viselkedésmódjának összessége. Az animátorok magatartásában is alapvetı fontosságú a kölcsönös tisztelet; a határozottság (véleményünk egyértelmő vállalása) és a mértéktartás (a hencegés, a dicsekvés, saját magunk túlértékelésének elkerülése, a visszafogott étel-italfogyasztás). Az adott szituációban megnyilvánuló magatartást meghatározza az írott és íratlan szabályok betartása vagy figyelmen kívül hagyása, illetve emellett azok alkalmazásának módja is. Ezért érdemes megismernünk az erkölcs fogalmát is.

AZ ERKÖLCS Az erkölcs az emberi magatartást értékelı – szabályozó normák, szokások összessége. Az egyes emberek erkölcsi tulajdonságait tükrözi a jelleme és a lelkiismerete, önkontrollra való képessége és készsége, a környezete iránti felelısség és kötelességtudata.86

Bakos (1989) p. 233. Görög (1999) p. 10-11. 83 Sille (1991) p. 21. 84 Görög (1999) p. 11. 85 Ottlik (1998) p. 9-10. 86 Kollarik (1995) p. 22. 82

Speciális erkölcsi kérdések az animációban és a turizmusban: Az animátor (és a többi szállodai alkalmazott) munkája és magatartása befolyásolja a vendégek véleményét. Akkor jó a munkánk, ha mindent megtettünk annak érdekében, hogy a vendég elégedetten távozzon tılünk, jó élményekkel az animátor-csapatról, a szállodáról, a településrıl és végeredményben magáról az országról. Az animátorok (és más alkalmazottak is a saját területükön) megfelelıen képzettek legyenek; amit egészítsen ki segítıkészségük, empátiájuk, illetve becsületességük! Legyünk tekintettel a más országokból érkezı vendégek kultúrájára, szokásaira! (Tapintatosak legyünk velük szemben bizonyos esetekben)87 Az alkalmazottak mindegyike egyformán szolgálja ki a vendégeket, ne tegyenek különbséget egyik-másik között! Az animációs programok során se legyen diszkriminálás, ne zárjunk ki senkit az activitykbıl! A „borravaló” kérdése teljesen szakma-specifikus a turizmusban és az animációban. A dolgozó nem kérheti azt, de elfogadhatja, ha felkínálják. A legetikusabb az, ha egy animátor ilyen jellegő pénzt kap, azt helyezzék el a közös alapba, amelyet közösen használhatnak fel privát céljaikra. Hiszen nehéz azt mondani, hogy egy program sikere kifejezetten egy animátoron múlott, abban az egész csapatnak nagy szerepe volt! A Finger-Gayler szerzıpáros elismert munkájában az animátorok magatartásának erkölcsi vonatkozásában meghatározták a szakmai etikát, melyet itt mi is bemutatunk.

Az animátorok szakmai etikája: 88 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Ne sértsd mások érdekeit! Minden embert tekints partnerednek! Tedd nyilvánvalóvá mások számára is, hogy számodra a félelmek és a gátlások eredendıen emberi dolgok! Fogadj el minden résztvevıt olyannak, amilyen! Mindenkit képességei szerint foglalkoztass, és ne várj el tılük olyat, amiben gyengeségeiket kénytelenek palástolni! Hozd ki minden résztvevıbıl a legtöbbet, tehetségüket, érdeklıdésüket és képességeiket figyelembe véve! Feltétlenül bízzál a vendég tudásában, képességeiben és egyéni döntéseiben! Segítsd ıt abban, hogy felismerje igényeit és érdekeit, illetve segítsd ahhoz is, hogy ezeket késıbb egyedül, önállóan is megvalósíthassa!

Az etikai maximum, amely meghatározza az animátor viselkedését: 89

Nyíltság Lojalitás Becsületesség Türelmesség

Kollarik (1995) p. 22. Finger - Gayler (1990) p. 202. 89 u.o. p. 203. 88

Barátságosság Átérzı készség Segítıkészség Megbízhatóság

Felelısségtudatosság Fantáziadús, szellemes személyiség

AZ ANIMÁTOROK TÁRSASÁGI MEGNYILATKOZÁSI FORMÁI Az egyén – így az animátor - viselkedésébe beletartozik a társasági megnyilatkozás minden formája. Ezeket 2 nagy csoportba soroljuk:

1. 2.

Passzívák: Azok a mozzanatok, amelyek cselekvı közremőködésünk nélkül is jellemzik illemtani kulturáltságunk színvonalát. Aktívák: Azok a társasági megnyilatkozások, amelyeknek a megnyilvánulásához cselekvı közremőködésünk, valamilyen interakciónk szükséges. 90

A következıkben ezeket a megnyilatkozási formákat mutatjuk be, kifejezetten az animációs tevékenység szemszögébıl. Ehhez nélkülözhetetlen az etikett-protokoll szakirodalom klasszikus munkáinak felhasználása, úgymint Görög Ibolya, Sille István, illetve Ottlik Károly e témában írt mővei.91

1. Passzívák 1.1. A magatartás formai követelményei: A magatartás azon szabályai, amelyek az illem körébe tartoznak. Ide soroljuk a megjelenést, az öltözködést; az illedelmességet és a jó modort. A pontosság már átmenet a tartalmi követelmények felé.

1.1.1. MEGJELENÉS, FELLÉPÉS, ÖLTÖZKÖDÉS Az egyes emberek öltözködése jelzésértékő a többiek felé, akik elsı pillantásra ez alapján ítélik meg az adott egyént. Mindig az alkalomhoz igazítsuk öltözetünket, mellyel jelezzük önbecsülésünket is (természetesen alakunknak, korunknak és ízlésünknek megfelelıen), de emellett az ápoltság és a tisztaság is elengedhetetlen követelmény. Az animátorok is kifejezik ruházatukkal azt, hogy megbecsülik hivatásukat, munkájukat, illetve a szálláshelyet, amit képviselnek. A napközbeni sport-programok során és a gyermekek között a Mini Klubban elfogadott a farmer és (az animátor-közvetítı cég vagy a szálloda logojával díszített) póló, valamint a sportcipı viselete. Az esti show folyamán illik igazodni a helyszínhez és magához az alkalomhoz. Így este az étteremben vagy a bárban a férfiak szövetnadrágban és ingben, illetve fekete cipıben; a hölgyek pedig szoknyában, kosztümben, esetleg jelmezben és szép alkalmi cipıben jelenjenek meg, így is igazodva a vendégekhez! A férfiaknak olyan színő zoknit illik felvenniük, amely igazodik a cipı színéhez, és eléggé hosszú legyen ahhoz, hogy leülve ne villanjon ki a nadrág alól! A hölgyek kerüljék a magas– és kopogó sarkú cipı használatát! Az animátornak is kötelessége a haját, fogát és a körmeit rendben tartani, s a ruházata ne legyen viseltes (se a fürdıruha, se a farmer-/vászon-nadrág, rövidnadrág)! 90

Ottlik (1995) p. 59. alapján Görög Ibolya: Protokoll – az életem. Bp: Athenaeum Kiadó, 1999. 281 p. (p. 19. 22. 24-26. 41-43.) Ottlik Károly: Protokoll – Viselkedéskultúra a mindennapok gyakorlatában. Bp.: Protokoll’96 könyvkiadó, 1998. 307 p. (p. 56-59. 62-66. 69-70. 80-82. 92-99.) Sille István, dr.: Az etikett és a protokoll kézikönyve – elmélettıl a gyakorlatig itthon és külföldön. Bp: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1989. 293 p. (p. 58-62.) Sille István, dr.: Illem, etikett, protokoll. Bp: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1991. 250 p. (p. 53-56.) 91

Ékszert az animátor se használjon munkája során (kivéve, ha kellék)! Állás közben támaszkodni nem illik, ülni pedig rendesen kell (kerüljük el a lovaglóülést, kivéve ha az esti show-ban ilyen jelenet van)!

1.1.2. ILLEDELMESSÉG, JÓ MODOR Az illedelmesség a viselkedésnek mővészetté emelt foka, amellyel valaki tiszteletet ébreszthet valakiben anélkül, hogy az irigységet szülne! Az illemtudó animátor jó modorú, udvarias, tapintatos. Beszéd közben nem vág mások szavába, nem gesztikulál. Modora bizalmat kelt, de soha nem bizalmaskodó vagy tapintatlan! A testbeszéd során is ügyel erre! A kezünkkel tudni kell bánni: ha épp nincs semmi funkciója, akkor se vágjuk zsebre, ne kulcsoljuk össze magunk elıtt, ne tegyük a mellényzsebbe, ne babráljuk vele a hamutartót, az abroszt, stb. Helyette inkább fogjunk egy poharat, vagy tartsunk a kezünkben egy mappát, illetve engedjük le a testünk mellé. Ne különcködjünk!

1.1.3. PONTOSSÁG A megbízhatóság jele, amely nemcsak azt jelenti, hogy nem késünk el a programról, hanem a kihirdetett idıpontnál elıbb megérkezünk a helyszínre, és ott várjuk a résztvevıket! A társas életben jó benyomást, megbízhatóságot kelthetünk pontosságunkkal, és a tapintatos fellépésünknek is alapját képezi. A pontatlanság erénytelen magatartás, hiszen nemcsak mások, hanem a magunk idejét is elfecséreljük. Ez hatással lehet az összképre is, amelyet a vendég magáról az animátor-csapatról és végsı soron a szállodáról alkot.

1.2. A magatartás tartalmi követelményei: Belsı indíttatásból fakadó erkölcsi normák. Ide tartozik a jellem; a lelkiismeret; az udvariasság; az elızékenység; a figyelmesség; a tapintat; a szerénység; a türelem és az önuralom. (Itt is csak az animáció szempontjából kifejezetten fontos részeket mutatjuk be.)

1.2.1. UDVARIASSÁG Lényegében megkülönböztetı figyelem, elınyben részesítünk valakit illembıl: a férfiak a nıket, a fiatalok az idısebbeket, a beosztottak a vezetıket, a tanulók a tanárokat. Ez egy öntudatos magatartást feltételez, s nem csaphat át meghunyászkodásba (beosztott-vezetı), vagy ismerkedésbe (férfi a buszon átadja a helyet a hölgynek).

1.2.2. ELİZÉKENYSÉG Azért vagyunk elızékenyek, mert nem akarjuk kihasználni helyzeti elınyünket, sıt ha felismertük mások hátrányait, akkor azok megszüntetésére törekszünk. Ez a tulajdonság nincs nemhez, korhoz, ranghoz kötve! Az elızékenység mindenkinek kijár, de nem egyenlı eloszlásban! A gyermekekkel szemben is elızékenyek vagyunk! Nem illendı, ha elızékenységünket nyilvántartjuk, és adott alkalommal követeljük az ellenszolgáltatását, fıleg nem a turisztikai munka során!

1.2.3. FIGYELMESSÉG Azt jelenti, hogy odafigyelünk embertársainkra, a vendégekre. Pl. ha az animátorok „félfüllel” már hallották, hogy valamelyik vendégnek születésnapja közeleg, és a szállodában fog tartózkodni ez idıben, akkor megjegyzik ezt a napot, s egy ajándék-torta és a „Happy Birthday” c. dal közös eléneklésével köszöntik fel ıt.

93 Azért vagyunk figyelmesek, hogy jó érzést keltsünk a vendégben, éppen ezért mi is örüljünk az ı örömének! Mindig gratulálunk a vendégek kimagasló teljesítményéhez, s közös tapssal jutalmazzuk! Nemcsak ajándékozással lehetünk figyelmesek: megdicsérhetjük a vendég új frizuráját, ruháját, stb. A legnagyobb figyelmesség azonban az, ha hagyjuk beszélni partnerünket – ez fıleg az idıskori és beteg emberek animációjában kap kimagasló hangsúlyt.

1.2.4. TAPINTAT Az az érzék vagy képesség, melynek segítségével az ember megérzi, hogyan kímélheti meg szavaival és viselkedésével mások érzékenységét. A tapintatos ember lényegében figyelmes: odafigyel másokra, tudja, hogy ki mire érzékeny, és elkerüli az olyan témát, amely ezt válthatja ki. Nem emlegeti fel a kudarcokat, szomorú eseményeket, tehát azt, amit szeretne elfelejteni a vendég.

1.2.5. SZERÉNYSÉG Olyan velünk született tulajdonság, amely olyan emberekre jellemzı, akiknek lenne mivel dicsekedniük, de nem teszik ezt meg. Az álszerénység pedig lényegében a dicsekvés. Az animátorok kerülik a saját személyük elıtérbe állítását, hiszen mindig a csoport érdekeit tartják szem elıtt. Örül, ha a vendég jeleskedik az adott activityben. Nem követelik a programon való részvételt, csak ajánlják a vendégek figyelmébe.

1.2.6. TÜRELEM A türelmes ember nagyon sokat elnéz, és semmiségeken nem bosszankodik. Az animátornak türelmesnek kell lennie saját animátor-társával és a vendégekkel szemben. Ehhez lényegében önuralomra van szükségünk. Az animátorok egy szálláshelyen sok emberrel, több embertípussal, így eltérı viselkedésmódokkal találkoznak. Az agresszív vendéggel szemben a legnehezebb a dolga egy animátornak, s ellen kell állnia annak, hogy visszavágjon neki. Érzelmeinken, indulatainkon uralkodni kell az élet minden területén, így az animációban is. Hiszen a vendéglátás mottója: „A vendég a király!”

2. Aktívák 2.1. KÖSZÖNÉS A köszönés bevezetıje minden ismerkedésnek és találkozásnak. Az animátorok –mikrofonozás, toborzás, vagy személyes beszélgetés esetén – mindig köszönéssel indítják a beszédüket. Az animátor, mint az adott szálláshely házigazdája, ha idegennel találkozik, ıt is üdvözli, hiszen az eddig ismeretlen vendég szintén lehet aktív résztvevıje egy következı programnak! De ha nem is jön velünk játszani az adott vendég, akkor is jó véleménnyel lesz az animátorról, aki ismeretlenként köszöntötte. (A turizmus minden dolgozójára igaz ez!)

A köszönés módjai a következık: Magázó Tegezı Pótlék köszönési formák

2.1.1. Magázó köszönés Alapvetıen a napszakhoz igazodik. Udvariasságból mindig tegyük ki a „kívánok” szócskát: „Jó reggelt kívánok!” vagy „Jó napot kívánok!” (Ha nem tesszük ki, az udvariatlanságra vagy bizalmas viszonyra utal.) Az animátorok a közvetett (mikrofon általi) beszéd során mindig a magázó köszönést használják! Elköszönésre legalkalmasabb a „Viszontlátásra!” formula egy kis mosoly társaságában; de lehet a napszakhoz illıen is elköszönni, bár ez esetleg azt rejtheti magában, hogy nem szeretnénk az illetıt viszontlátni. A vallási vagy társadalmi szervezetekben használatos köszönési formákat – mint pl. „Dicsértessék!” vagy „Jó szerencsét!” – az animációban nem alkalmazzuk! A magyar nyelvben nagyon elterjedt köszönési forma a „Kezét csókolom!”, melyet gyakran lerövidítenek „Kezicsókolom”-ra vagy pusztán „Csókolom”-ra. Ez helytelen, s ha már használjuk, akkor az legyen tisztán a teljes formája! A turizmusban, illetve az animáció során kerüljük el ennek használatát, mert bizalmaskodó formát jelent. (De a férfiaknak a mindennapokban sem kötelezı ezt a köszönési formulát használni a hölgyekkel kapcsolatban, hiszen hivatalosan a „Jó napot kívánok!” a megfelelı.)

2.1.2. Tegezı köszönés A mindennapi életben csak baráti, bizalmas, közelebbi ismeretség esetén, az animációban pedig a személyes beszélgetés során alkalmazható köszönési formula, ha már olyan jó viszonyba kerültünk a vendéggel, hogy ı felajánlotta a tegezés lehetıségét. Tehát a tegezı köszönés feltétele mindig a kölcsönös megállapodás! A fiatalok között elterjedt forma a tegezıdés, de az animátoroknak sem szabad elfelejteni, hogy fiatalként az azonos korúak tegezıdése 25 éves kor felett már nem illendı! A tegezı formában nincs elvárt köszönési formula, itt is az alapelv az, hogy tiszteletet adjunk a másik félnek. A tegezı köszönés legáltalánosabb formája a „Szervusz!” (a latin „servus humilimus” /alázatos szolgája/ forma rövidülésébıl keletkezett); illetve a „Szia!” (az angol „See you later” formula elejére utal). A fiataloknál több változata elterjedt (pl. csı, csumi, csá, pá-pá, stb.), de az animátornak nem illik használnia ezeket a szleng üdvözlési formákat! A szállodán belül az egyes alkalmazottak mindig tegezik egymást! Az animátor azonban csak akkor üdvözölje ıket „Szervusz”-szal, amikor már közeli kapcsolatban vannak, s ık felajánlják ezt a gesztust!

2.1.3. Pótlék köszönési formák Az „Üdvözlöm!”, illetve a „Tiszteletem!” használatát az animátor udvariassági okokból inkább kerülje, mert kevésbé udvarias formák.

A köszönés formalitásai: Az alárendelt köszön elsıként, a fölérendelt pedig erre kötelezıen válaszol. Köszönéskor kifejezzük örömünket, hogy találkoztunk. A kalaphasználat fontos, ha az animátorok jelmezben fogadják a vendégeket az esti show helyszínén. Akkor emeljük le a kalapot vállmagasságig, amikor már csak három lépésnyire van tılünk a vendég, vagy akit üdvözölni szeretnénk! Mindig az ellenkezı kézzel emeljük le, mint amelyik oldalon találkozunk az üdvözölttel! Itt is igaz az az etikett-szabály, hogy az üdvözölt szemébe nézünk köszönés közben! A kalapot csak akkor tesszük fel ismét, ha az üdvözölt már elhaladt mellettünk / elıttünk!

95 A köszöntés kalap nélkül fejbiccentéssel történik, illetve könnyed meghajlással, és utána azonnal felegyenesedünk. Nem illik cigarettával a szájban, zsebre dugott kézzel, stb. üdvözölni a vendéget! Animátorként elsısorban csak a gyermekeknek integetünk! Ismeretlenek társaságában lévı ismerıssel találkozás esetén elıször mindig ismerısünket köszöntjük, majd a többieket, akiknek szintén illik visszaköszönni! Ha a partnerünknek, illetve animátor-társunknak köszön egy általunk –még– nem ismert vendég, akkor illik nekünk is visszaköszönni! A köszönést elmulasztani vagy nem viszonozni egyértelmő sértés!

2.2. KÉZFOGÁS Általánosan elterjedt udvariassági forma, ahol a fölérendelt nyújtja elıször a kezét karral lefelé, csípı és derék közötti magasságban úgy, hogy tenyere függıleges helyzető, csak a hüvelykujját nyitja, a többi ujját zárva tartja. Határozott, de ne kemény mozdulat legyen, miközben a másik fél szemébe nézünk, s ne tartson sokáig! Aki elıre köszön, annak meg kell várni, amíg a másik fél kezet nyújt neki! A kézfogás el nem fogadása egyértelmő sértés! Akár férfirıl, akár nırıl van szó, illik a kesztyőt levetni (kivéve ha olyan vékony anyagból készült, melyen átérzıdik a kéz)! A világban elterjedıben van egy felfogás, melynek értelemében a kézfogást felcserélik egy szívélyes mosolyra (valószínőleg higiéniai okokra hivatkozva).

2.3. KÉZCSÓK A kézcsók az animátorok és a vendégek közötti viszonyban nem elterjedt forma. De vannak olyan vetélkedık, amelyekben ezt az üdvözlési formulát, mint játékot használjuk fel (pl. a legelegánsabb kézcsók az „Ideális Férfi Vendég Választáson”.) Így animátoroknak (és a nıi zsőrinek is) tisztában kell lennie a kézcsók adásának illedelmes módjával: a nı kézfogásra nyújtja a kezét (függıleges tenyérrel, derék és csípı közti magasságban). A férfi kézfogással megfogja a nı kezét, majd kissé elfordítja és megemeli (de legfeljebb a derék- és a mell-magasság közé), fölé hajol, de anélkül, hogy ajkai érintenék a nı kezét. Éppen ezért hangtalan a kézcsók, s csak egy jelkép. A nı vissza is utasíthatja a kézcsókot, ha kézfogási helyzetben érezhetıen visszatartja a kezét.

2.4. MEGHAJLÁS A hölgyek felkérése a tánc illemtanába tartozik. A felsıtest könnyed elırehajlása a tisztelet jele. Ezt egészíti ki a férfi kezének illedelmes elırenyújtása tenyérrel felfelé, amelybe a felkért hölgy könnyeden elhelyezi a kezét, ha táncolni szeretne. Az esti show végén az animátorok szintén meghajolnak, amivel tiszteletüket fejezik ki a vendégek felé, hogy megtekintették az elıadást. Erre természetesen a közönség tapssal válaszol, ha tetszett neki a mősor.

2.5. MEGSZÓLÍTÁS A megszólítás a köszönés utáni kapcsolatteremtés következı és elengedhetetlen lépcsıje. A magyar megszólítás-történet (a XII. századtól napjainkig) több különbözı fajtáját ismerte, amelyekbıl napjainkra csak az uram, asszonyom és a kisasszony maradt meg. A mindennapokban a hivatali és a nem hivatalos megszólítás formalitásai különbözık. Ezt mutatjuk be a következıkben.

2.5.1. Hivatalos megszólítás: Nem kívánatos a különbözı megszólítási formulák halmozása egy adott szituációban, ezért alapvetıen kétféle hivatalos megszólítási rendszer alakult ki: Név- és udvariassági kitétel: pl. Kertész úr, stb. A család-, sıt a keresztnév kitétele egyértelmő jele a magán-, vagy baráti, bizalmas kapcsolatnak. Rang vagy beosztás és udvariassági kitétel: pl. elnök asszony, parancsnok úr, üzletvezetı úr, konyhafınök úr (a szakácsok közt: séf úr). Ha valaki a foglalkozásával is megszólítható, hozzátehetjük az urat, és mondhatjuk: mérnök úr, doktor úr, tanárnı, stb. A hivatalos megszólítás magas rangú férfiak esetében a rang használata felé tolódik (magas rangú hölgyeket hivatalos alkalmakon is hamar szólítanak keresztnevükön). Az animációban nem alkalmazzuk a hivatalos megszólítást!

2.5.2. Nem hivatalos megszólítás: A „Maga” megszólítást általánosságban használják, de kevésbé udvarias forma. Az animátorok a vendégekkel szemben kapcsolatuk kialakításakor inkább a következı udvariasabb formákat használják: „Ön”, „Asszonyom”, „Uram”. Az „Ön”-t csak abban az esetben praktikus használni, ha a mondat anélkül nem lenne értelmes. (A magyar nyelvben többször elhagyható, szemben pl. a német a nyelvvel.)

Mikrofonos üdvözlés esetén használható formulák: „Jó estét kívánok Hölgyeim és Uraim!”; „Jó estét kívánok kedves vendégeinknek az animátor-csapat nevében!”, stb.

2.5.3. Keresztnéven való megszólítás: Európa társadalmi életében Sille szerint egyre elterjedtebb a keresztnéven való megszólítás, fıleg azokon a nyelveken, ahol a tegezı forma érvényesül. (pl. Nagy-Britannia, USA) Ezt mind a magázó, mind a tegezı viszonyban használhatjuk. Az animációban fıleg a játékmesterek név-kitőzıin (budge) jelenik meg a keresztnév, mellette a beszélt nyelvek zászlójelével.

2.6. BEMUTATÁS A bemutatás harmadik fél segítségével történı ismerkedés. Az animációban akkor jelentkezik, amikor a csapatok kialakításakor az általunk ismert vendégeket ismertetjük össze egymással, illetve a kiemelkedı teljesítményt nyújtott illetıt bemutatjuk a többi vendégnek, vagy az elsı estén bemutatja a vezetı az animátor-csapatot.

A bemutatás formalitásai: Az alárendeltet a fölérendeltnek mutatjuk be: a férfit a nınek, a fiatalabbat az idısebbnek, az alacsonyabb rangút a magasabb rangúnak, illetve a késıbb érkezıt a már ott lévıknek. Családi rendezvény esetén pedig a gyermekeket mutatják be a vendégeknek. A bemutatott személy ne nyújtsa elıre a kezét, várja meg, amíg a másik (nı, az idısebb, a tekintélyesebb) kezdeményezi ezt. Az animációban inkább a magánkapcsolatokra jellemzı bemutatást alkalmazzuk, tehát kerüljük a különbözı rangok felsorolását. Leginkább a fiatalok körében alkalmazható a keresztnéven, becézett keresztnéven való bemutatás. Az animátorok –amennyiben ismerik a vendég vezetéknevét, és az illetı nem tiltakozik ellene – lehetıleg teljes nevén, de legalábbis nem a becézett keresztnevén mutassák be az újonnan csatlakozó vendéget.

97 Az egymásnak bemutatott vendégek közötti társalgás elkezdésében hatékony segítség lehet, ha a bemutatott vendégrıl az animátor egy pár plusz információt is mond – pl. kedvenc tevékenysége az elmúlt napokban a boccia és a strandröplabda volt. Ha valakit bemutatnak nekünk, akkor illik legalább annyit mondani: „Örvendek!”, vagy „Nagyon örülök!”. De ezt a bemutatott (illetve a bemutatkozó) nem mondja. Akinek egyszer már bemutattak, minden találkozáskor illik üdvözölnünk, és viszont is. A bemutatás elutasítása súlyos sértés!

2.7. BEMUTATKOZÁS A bemutatkozás harmadik fél segítsége nélküli ismerkedés.

2.7.1. A következı esetekben be kell mutatkoznunk: elsı találkozáskor; hosszabb idı utáni ismételt találkozáskor, ha érezhetı partnerünk bizonytalansága; nem személyes találkozáskor, még gyakran találkozó ismerısök esetén is – pl. telefonbeszélgetés esetén; ha ismeretlen személyt lakásán keresünk fel.

Ha egy társaságban nem találunk ismerıst, akkor kiválasztunk egy hasonló helyzetben lévıt, odalépve hozzá köszöntünk, és a bemutatkozás után társalgást kezdeményezünk.

2.7.2. A bemutatkozás formalitásai: Az ismerkedést kezdeményezı mondja elıbb és jól érthetıen a nevét, majd ezt követi annak a neve, akinek bemutatkoztunk. Hivatalos bemutatkozás esetén a teljes név mellett a munkahelyet, beosztást, vagy a munkakört is meg kell mondani! Magánkapcsolat esetén mellızhetjük a rang és a beosztás közlését. Fiatalok körében gyakori a csak keresztnéven történı bemutatkozás. Animátorként félhivatalosan mutatkozhatunk be: „Jó estét kívánok! Zsuzsi vagyok, a szálloda gyermek-animátora. Délelıtt a Mini Klubban várom a gyermekeket, délután pedig a gyermekmedence mellett találkozhatunk! Önben kit tisztelhetek?” Bemutatkozni lehet még a névjegykártya kölcsönös kicserélésével is. (Ez a fajta bemutatkozás a turisztikai animációban nem használatos forma!)

2.7.3. Nem kell bemutatkozni: Olyan esetekben, ha csak technikai okok miatt kerülünk kapcsolatba más emberekkel, illetve az elintézni való nem igényli a személyes ismeretséget – pl. vásárlás. Útitársunknak a vasúti kocsiban, vagy az autóbuszon. (Az olaszok például nagyon meglepıdnek, ha azonnal bemutatkozunk nekik a vonaton.) Leszálláskor azonban illik elköszönni azoktól, akikkel együtt utaztunk és eközben elbeszélgettünk. Utcán, ha ismerısünkkel állunk meg pár szót váltani, és ha annak a társaságában ismeretlen személy van, s a beszélgetésünk igen rövid ideig tart és az ismeretlen nem kapcsolódik be társalgásunkba. Szintén nem kell bemutatkozniuk azoknak a közismert, híres embereknek (mővészek, politikusok), akiket minden résztvevınek ismernie illik.

2.8. TÁRSALGÁS A hivatalos és a magánkapcsolatokban a hivatalos témákat nem érintı beszélgetést értjük társalgás alatt. Funkciója elsısorban a felüdülés, a kikapcsolódás.

2.8.1. Az animátorok általában a következı esetekben társalognak: A vendégekkel privát beszélgetés: pl. a délelıtti program után, vagy ha a bárba nyert a kedves vendég egy italt, és segítünk neki a nyereményt átvenni, pár szót váltva vele. A vendégeknek szervezett vitaestek, talkshowk, pódiumbeszélgetések, írói/szerzıi estek, olvasói estek, stb. alkalmával.

2.8.2. A társalgás szabályai, formai és tartalmi követelményei a következık: Társalgás közben mindig a másik szemébe nézünk, illetve a megfelelı távolságot megtartjuk: kinyújtott karunkkal még megérinthetnénk egymást, de ezt mégsem tesszük meg, mert nem illik. A társalgás formai követelménye közé tartozik a világos, jól érthetı beszéd, illetve a másokat nem zavaró hangerı. A társalgás során kerülni kell a hagyományosan „tabu témákat”, amelyekbıl mára már viszonylag kevés maradt meg. Ezek pl. a magán-, vagy egy cég belsı ügyeire vonatkozó témák; kereseti és vagyoni helyzetekre vonatkozó témák, vallási és politikai témák. Kerülni kell az olyan témát is, mely a társaság bármely tagjában kellemetlen emléket kelt. Minden esetben figyelni kell a társaságra! Mindig az adott hallgatóság érdeklıdési körének megfelelıen alakítsuk ki a társalgási témákat, s minden egyes témáról csak addig beszéljünk, amíg az leköti a közönséget! (Nem tudományos elıadás a társalgás!) Társalgás közben kerüljük a drasztikus szavakat, a káromkodást, a feltőnısködést, a tudálékos szavakat és a pletykálkodást is. Társalgás közben nem illik a másik szavába vágni. Várjuk meg, míg a felszólaló elmondja a véleményét, s utána főzzük hozzá saját megjegyzésünket! Az esetleges ellentmondás soha ne legyen durva cáfolás! Soha ne merüljünk egy téma olyan mélységeibe, ahová a partner vagy a társaság többsége már nem tud követni. Az ilyen emberek a fölényüket akarják fitogtatni. Szükségtelen a társalgásban a különleges gesztikuláció, az idegen szavak használata, illetve a nyelvjárási sajátosságok szövegbe főzése is. A túlzott arcjáték (mimika) és a gesztikuláció rontja az összhatást, és még nevetségessé is válhatunk. Fıleg a fiatalok körében elterjedt a szleng-szavak használata. Próbáljuk meg ıket arra nevelni, hogy társalgás alkalmával kerüljék ezek használatát (klassz, frankó, állati, tök jó, stb.)! A funkció nélküli töltelékszavak (pl. izé, hogyishívják, speciel) is mellızendık. A turizmusban, s ezen belül az animációban is (fıleg a külföldi turisták által preferált üdülıhelyeken) elengedhetetlen a minimum két idegen nyelv használata. Az érdekes társalgás ismérvei: témaváltás, változatosság, színesség, szellemesség. De vigyázzunk, ne csapjon át a beszélgetésünk vicc-mesélésbe! A lehetı legkevesebbet beszéljünk magunkról, s kerüljük el a túlzott öndicséretet! Kisebb asztaltársaságnál a házigazda / vendéglátó vagy a fıvendég viszi a szót, az animációban pedig a vita felkért vezetıje (akár külsı ember is lehet), vagy az animátor. Feladata, hogy minden résztvevıt bevonjon a társalgásba megfelelı utalással, kérdéssel. Nem illik társalogni tele szájjal, illetve pohárköszöntı közben (kivéve a tolmácsnak). Állóalkalmak esetén a beszélgetı csoportok saját igényeik szerint alakulnak ki. Beszélgetésükbe beavatkozni, bemutatkozni is illetlenség, különösen ha ismeretlenek. Ha egy csoportban nemcsak ismerıs van, illik üdvözölni az ismeretlen vendégeket is!

2.9. PARTNERSÉG A partnerség lényege, hogy hivatalos kapcsolatfelvétel, tárgyalás, telefon-beszélgetés esetén saját rangunknak megfelelı rangú személyhez fordulunk. Például ha a szálloda Front Office Managere vagy Sales Managere helyhiány miatt kénytelen elutasítani egy váratlanul érkezı turistacsoportot, akkor a - helyszín vagy ismeretségi viszony szempontjából, illetve egy szálloda-csoporton/-láncon belül – legközelebb fekvı szálláshelyen nem a vezérigazgatónál érdeklıdik az elhelyezés lehetıségérıl, hanem ott is a Sales / Front Office Managernél. Az animátor-csapaton belül pedig ha valami igény támad, amit a szálloda tud kielégíteni, akkor az egyes animátorok elıször a vezetı animátornak jelzik ezt, aki a szálloda Sales vagy Front Office Managerének segítségét kérheti. Rendkívüli körülmények között (pl. nem találjuk a megfelelı személyt, mert házon kívül van), akkor átugorhatunk több rangot is. De ilyenkor hivatkoznunk kell arra a rendkívüli körülményre, hogy sem a Front Office Managert, sem a Sales Managert nem értük utol, ezért kerestük meg animációs problémákkal pl. az Üzemeltetési Igazgatót.

2.10. TÜSSZENTÉS A tüsszentés rendszerint gyorsan jelentkezı inger, amelyet kiválthat az orrunkra gyakorolt sokféle hatás egyike (pl. kellemetlen szag, megfázás, főszer, virágpor, dohányfüst, por) és nem tudjuk elfojtani. A feltőnést kerülve, szájunkat és orrunkat eltakarva, lehetıleg textil-zsebkendıbe illik tüsszenteni! Hasznos lehet, ha egy csomag papír-zsebkendıt is tartunk magunknál a gyakori igénybevételre, de ezt egy használat után el kell dobbni! Társaságban csak a tüsszentı közvetlen közelébıl várható el a viszonzó jókívánság a legkevésbé zavaró módon, halkan, gesztus értékő odanézéssel és fejbiccentéssel. (Magyarul: „Egészségére!”, angolul: „Bless you!”, németül pedig: „Gesundheit!”)

2.11. KÖHÖGÉS A köhögés már erısebb inger, mint a tüsszentés, és nem szabad visszafojtani, mert nagyon káros lehet a hatása a tüdıre, és késıbb csak még erısebben újra kezdıdik. Ha csak egyet-kettıt kell köhintenünk, akkor azt úgy tegyük, hogy tenyerünkkel vagy zsebkendıvel eltakarjuk a szánkat, s a fejünket kissé lehajtjuk. Nagyobb, rohamszerő köhögésnél viszont hagyjuk ott a társaságunkat! Amennyiben lehetséges, a köhögéssel küszködı animátor azonban maradjon távol a programoktól és otthon gyógyuljon meg!

100

VI.3. A TURISZTIKAI ANIMÁCIÓ SPECIÁLIS PROTOKOLL MEGNYILVÁNULÁSAI 1. AJÁNDÉKOZÁS: Az ajándék egy nemes gesztus az ajándékozó féltıl a megajándékozottnak, amelyért nem várunk viszonzást, így nem csere! Az ajándék akkor az igazi, ha az a személy (animátor), aki adja, éppúgy örül neki, mint az, aki azt megkapja (vendég). A jól megválasztott ajándék nem dönti anyagi romlásba az ajándékozót és erkölcsi romlásba a megajándékozottat. Olyan holmi, amelyre a másiknak szüksége van, örömet okoz. Mindig az ajándékozó dönti el, hogy mit ajándékoz. A tapintatos ajándékozás egyik ismérve, hogy árra utaló jelek ne legyenek az ajándékon! Soha ne adjunk ajándékba olyan dolgot, ami másé, amit mástól kaptunk, illetve amiben valami célzás van, a másik fél hiányosságára (pl. fogyasztó tabletta egy kövér embernek, notórius késınek óra, stb.). A virágon kívül minden más ajándékot szépen, praktikusan becsomagolva illik átadni! Az átadásra szánt ajándékot ne szégyelljük, s ne rejtsük a hátunk mögé! Az ajándék átadásakor illik néhány szót mondani, s hasonlóképpen az ajándékozottnak is illik azt megköszönnie. Magyar szokás szerint illik a megajándékozottnak azonnal kibontania a kapott ajándékot, s jellegének megfelelıen „használatba venni” (virágot vázába helyezni, a bonbonnal körbekínálni, stb.). Az ajándékot minden esetben igazítsuk a megajándékozandó érdeklıdési köréhez! Ajándékot nem illik visszakérni, illetve elvárni a hasonló gesztust! Az animációban ajándékot a kiemelkedı teljesítményért, vagy jeles alkalommal adunk a vendégeknek, mindig egy nagyobb társaság elıtt, ünnepélyes formában, hogy többen is büszkék lehessenek a megajándékozott vendégre, ne csak a mikrokörnyezete (család). Az ajándékosztást mindig az animátorok és a vendégek hatalmas tapsa kíséri.

Az animátorok ajándékai:

Oklevél (az adott szálloda logojával); Póló vagy kitőzı, amit közösen készítettünk a vendégekkel; Születésnapra torta és a „Happy Birthday” címő dal; Kis kalózoknak „kincs” (cukorka, csokoládé); Ajándék koktél az aperitif játék gyıztesének, stb.

Az oklevél tartalma:

Megnevezés: Oklevél, vagy Diploma (nemzetközi nyelven) A jutalmazott megnevezése A játék vagy esemény megnevezése Dátum (helyszínnel együtt) a bal alsó sarokban Animátor/ok aláírása a jobb alsó sarokban.

101

2. A MEGHÍVÓ: Valamely formális vagy informális eseményre való invitálás, társasági összejöveteleken vagy hivatalos társadalmi alkalmakon való részvétel elıfeltétele.

2.1. Az animációban a következı módon hívhatjuk meg a vendégeket: Szóban: személyesen, mikrofonnal, szócsıvel, házi rádión / videón keresztül; Írásban: az adott eseményre készített meghívót elhelyezhetjük az éttermi asztalokon, a szálloda sőrőn látogatott helyiségeiben (pl. hall, recepció, faliújság, stb.), de szemben a protokolláris meghívókkal nem vezetjük rá a vendég nevét, hanem általánosan invitálunk minden kedves vendéget („körlevél jellegően”). A meghívó nyelve igazodjon a vendégek anyanyelvéhez! (Magyarul, angolul és németül mindenféleképpen nyomtassuk ki!)

2.2. A meghívó minden esetben tartalmazza a következı elemeket:

A „Meghívó” szó; A meghívó fél neve és rangja (animátor-csapat); A meghívott: teljes nevével, vagy az „Ön” megszólítással (hivatalos alkalmakkor a meghívott nevét kézzel illik beírni); A rendezvény jellege (pl. kiállítás megtekintése, gálavacsora, esti show és annak címe); A rendezvény idıpontja: kezdési és várható befejezési idıpont (a hónapot betővel írjuk ki, a nap megjelölésére a szám mellett azt is feltüntetjük, hogy a hét melyik napjáról van szó); A rendezvény helye: bár, szabadtéri színpad, közösségi terem, stb.; Esetleges más tennivalók (pl. visszajelzés szükséges, elıírt öltözék, stb.)92

2.3. A meghívó egy lehetséges formája:

KEDVES VENDÉGEINK!



2003. ÁPRILIS 8-ÁN, KEDDEN 21:00 ÓRAKOR

CABARET SHOW (MÓKÁS JELENETEK) A HOTEL ALMA MATER ÉJSZAKAI BÁRJÁBAN A SZÁLLODA ANIMÁTOR-CSAPATÁNAK SZERVEZÉSÉBEN!!! ELİTTE, 20:30-KOR MINI DISCO A GYERMEKEKNEK! MINDENKIT SOK SZERETETTEL VÁRUNK!

☺ JÖJJENEK ÉS MULASSANAK VELÜNK! ☺

Görög (1999) p. 107-109. alapján.



102

VI.4. NEMZETKÖZI PROTOKOLL-SZOKÁSOK ALKALMAZÁSA AZ ANIMÁCIÓBAN A szállodában dolgozó animátorok gyakran találkoznak az egyes programokon (activityk) különbözı nemzetiségő vendégekkel. A sajátságos nemzeti etikettbıl adódó eltérésekkel tisztában kell lennünk; ám azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy az alapok szinte mindenhol egyformák, egységesek. A cél hasonló minden nemzeti etikett esetében, vagyis zavartalanná tenni az emberek közötti érintkezést, részben meggyızés, részben példa alapján. Befolyásoljuk az embereket olyan irányba, hogy figyelemmel legyenek a környezetükre, a külvilágra. A következıkben azon fontosabb nemzetek sajátos protokoll- és etikett szabályait tekintjük át, melyekkel az animátorok magyarországi munkájukban leginkább találkozhatnak. E szabályok többsége a hivatali turizmus animációjában jelentkezhet ilyen formában, mert a szabadidıs/turisztikai animáció célja – akár az ilyen jellegő - kötöttségek feloldása is.

1. USA (Amerikai Egyesült Államok): Az amerikaiak a világ legközvetlenebb emberei, de ennek ellenére ık is szeretnek egy bizonyos távolságot („personal space”) megtartani maguk és a többi egyén között. Pl. társasági összejövetelek esetén a semleges zónán belül (1,20 – 3,70 méteres távolság a felek között) érzik jól magukat, ahol emeltebb hangerıt használnak, mint a normál. Kevesebb szertartásossággal, de betartják az európai etikettet.

1.1. Köszönés, üdvözlés Amerikában: A Mr/Miss/Mrs tagokat mindig kiteszik a vezetéknevek elıtt, de mégis a leggyakoribb a keresztnéven való megszólítás, még a külföldiekkel való egyszeri találkozás során is. Ez a kölcsönös elfogadás, a közvetlenség jele. Ha amerikai vendéggel találkozunk az elsı napon a szállodában, akkor ajánlatos ıt így köszönteni: „Good morning, Mr. Smith!”. Ám miután közelebb kapcsolatba kerültünk vele a programok és a köztük/közben történı beszélgetések során, már náluk is használhatjuk azt a formát, hogy: „Hello, John!”. (Ez általában igaz minden vendégre nézve.) Amerikában a magánkapcsolatokban rendszerint nem fognak kezet, még bemutatkozáskor sem. Hivatalos kapcsolatokban viszont megszokott, de nincsenek konkrét illedelmességi szabályok: függetlenül attól, hogy férfi vagy nı a fogadó fél, mindig ı nyújt kezet. Amerikában a kézcsókot nem alkalmazzák. Társalgásukban nyíltabbak, szókimondóbbak, mint például a britek, vagy a magyarok. Nem szeretik a csendet, s annak érdekében, hogy a partner jól érezze magát, csevegéssel (ún. „small talk”-kal valamely semleges témáról, mint az idıjárás vagy a televízió) töltik ki az idıt. Társalgásukra ezen felül jellemzı még az egyszerőség, a közvetlenség, a tárgyszerőség. Ajánlatos elsı alkalommal konkrét, rövid információkat adni nekik. A hivatali rang ebben az országban nem annyira meghatározó (az animációs programok során pedig egyáltalán nem).93

Hidasi (1992) p. 34-39. alapján.

103

1.2. Amerikai öltözködés Követi az európai divatot, de szabályaik ezen a téren lazábbak. Változatosan, színesen öltözködnek, kevésbé kötıdnek hagyományokhoz. Az USA-ban nagy kultusza van a vendégkönyvnek, ezért bizton számíthatunk arra, hogy az amerikai vendég megosztja velünk észrevételeit.94

2. Ausztria: Az osztrákoknál hasonló udvariassági szabályokkal találkozunk, mint hazánkban.

2.1. Osztrák köszöntés: A barátságos köszöntés során a napszakhoz illı üdvözlésen kívül hagyomány náluk a „Grüss Gott!” (kb. Adjisten-t jelent magyarul). Az üdvözlésnél Ausztriában is szokásos a kézfogás, az általános alá-fölérendeltségi viszonyoknak megfelelıen.

2.2. Megszólítás és bemutatkozás az osztrákoknál: A megszólításban mindig kiteszik az egyetemi, hivatali rangot (pl. Herr Ingenieur – Mérnök Úr, Herr Professor, Herr Doktor, Herr Direktor – Igazgató Úr). Bemutatkozásnál nagyon fontos a számukra, hogy megjegyezzék a hallott nevet, amit másoktól is elvárnak! Így ne lepıdjünk meg, ha ismét megkérdezik a nevünket! Helyi speciális szokás, hogy a feleségeket is a férjük rangján szólítják (pl. Frau Minister – Miniszterné Asszony).95

3. Belgium: Az ország társadalmi kapcsolatait nagy mértékben befolyásolja a (franciául beszélı) vallonok és a (hollandul beszélı) flamandok történelme; de a hivatalos kapcsolatokat a francia kultúra és társadalmi szokások jellemzik. Bár a belgákkal könnyő személyes, jó kapcsolatot kialakítani, de náluk is jelentkeznek a külfölditıl való elkülönülés jelei.96 Az animációs programok során ık is hasonlóan aktív játékosok, mint a hollandok!

4. FÁK (Független Államok Közössége): Az egykori Szovjetunió széthullásával és a Baltikum kiválásával megmaradt föderációban a szokások keverednek, ám vannak egységes etikett, és illemszabályok.

4.1. Köszönés a FÁK-ban: A napszakhoz igazodik, de bármikor használhatjuk a „Zdravsztvujtye” (üdvözlet, üdvözlöm Önt, szervusz/tok) az orosz vendégekkel szemben. A Baltikum, Ukrajna és Belorusszia népei esetében azonban tanácsosabb inkább valamelyik világnyelvet használni üdvözlésre. A kézfogás itt is elterjedt, éppúgy, mint nálunk, de vidéken kevésbé alkalmazzák. Ismét hódít ebben az országban a kézcsók, amely jólneveltséget és a „nyugati, polgári stílust” jelenti náluk. A hagyományos orosz „csókolózás” férfiak között már nem használatos. (Magánkapcsolataikban azonban még hódít az arcra adott három puszi.) Egy társaság köszöntésére már nem használjuk a „táváriscsi” (elvtársak) formulát, helyette inkább: „Dámi i goszpodá” (Hölgyeim és uraim).

Ottlik (1998) p. 16. alapján. Hidasi (1992) p. 124. alapján. 96 Ottlik (1998) p. 21. alapján. 95

104 Orosz vendégek esetében elköszönéskor használatos a „Dászvidányijá” (Viszontlátásra), illetve bizalmasabb helyzetben (ha már jól összeismerkedtünk a programok alatt) a „Páká” (a közeli viszontlátásra), melynek üdvözléskori megfelelıje a „Privet”.

4.2. Megszólítás, bemutatás speciális orosz esete: A megszólítások terén náluk is divatossá vált – a külföldiekkel történı érintkezésben – az „Ivanov úr”, „Petrova asszony”, „elnök úr”, „fıtitkár asszony”, stb. formula használata. De a hagyományos orosz megszólítás hagyománya is megmaradt ezzel együtt. Eszerint elıre mondják a keresztnevet, majd az apai nevet és a családnevet – pl. Alekszej Nyikolajevics Gromonov. Csak a keresztnév és az apai név használata bizalmat (baráti kapcsolatot és tiszteletet) fejez ki.97

5. Franciaország: A francia nyelv nagyon udvarias, de a franciákkal könnyő személyes, jó kapcsolatot kialakítani, habár náluk is jelentkeznek a külfölditıl való elkülönülés jelei. Udvariasak, betartják az etikettet, de nem túl mereven.

5.1. A francia köszönés: A napszakhoz igazodik, és illendı hozzátenni az „uram, asszonyom, kisasszony” megfelelıjét! Ugyanez érvényes, ha valamit megköszönünk, illetve elbúcsúzunk. (Bon jour, Monsieur! Au-revoir, Madame! Merci beaucoup, Mademoiselle!) Számunkra, magyaroknak, talán furcsa lehet, hogy Franciaországban a férfiakat köszöntik elıször, s csak utána a nıket. A franciáknál a köszönés, az üdvözlés szívélyesebb, mint az angolok vagy a németek esetében. Ezt bizonyítja az arcra adott puszi (általában három) és ölelkezés is (jó ismerısök, barátok között). A kézfogás szerves része az üdvözlésnek, melynek elmaradását hideg fogadtatásként, barátságtalan stílusnak könyvelnek el. A franciák ugyan ismerik a kézcsókot, de nem szokásos formalitásuk. A köszöntés után általában egy üres formula következik a partner hogylétére rákérdezve, melyre azt kell válaszolni, hogy jól vagyunk, s azonnal illik is visszakérdezni. Csak a közeli, szoros kapcsolat esetén lehet a kérdésre rosszullétünk egyes elemeit kifejteni.

5.2. Francia bemutatkozás és megszólítás: Bemutatkozáskor a saját - magyar – nevünk elé is ki kell tenni az úr szót (pl. Monsieur Molnár), ami szükséges formalitás. A „puszta Monsieur vagy Madame” a megszólításnál udvariatlanságnak minısül, ezért mindig mondjuk utána a vezetéknevet vagy a rangot is! A rang elıtt mindig áll egy névelı – pl. Monsieur le Directeur, Madame la Directrisse. Írásban való megszólítás (pl. meghívó) esetén ha rövidítést alkalmazunk, akkor a Monsieur esetében ki kell tenni a pontot (M.), de a Madame után soha se tegyük (Mme)!

5.3. Francia öltözködés és nyelvismeret: A nık a francia divatot követik – ízléssel és mértékkel; a férfiak esetében nincsenek olyan nagy merevségek a szokásokban és a szabályokban, mint az angoloknál. A franciák szeretik kellemes hangzású, szépen strukturált, kulturált anyanyelvüket, melyet szívesen és magas színvonalon használnak a társalgás során, még akkor is, ha beszélnek valami idegen nyelvet (általában az angolt).98

97 98

Hidasi (1992) p. 286-292. alapján. u.o. p. 136-145. alapján

105

6. Hollandia: A tulipánok országában a szokások, a nyelv és az életmód tekintetében sokban hasonlít a németre és az angolra, de francia hatás is érzıdik a megnyilvánulásaikban. Magánkapcsolataikban zárkózottak, de például egy kedves, ıszinte közeledés (animátorok) hatására képesek feloldódni. Köszönésükre jellemzı a napszak szerinti megszólítás – pl. „Goeden Avond!” (Jó estét!). Az animációs tevékenység során ık a legaktívabb játékosok! Az animátor/játékmester figyelmességét bizonyítja, ha tudja, hogy Hollandia hírnevét a rózsa és a krizantém exportja okozta!99

7. „Anglia” (Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság): A hagyománytisztelet és a régi szokások megırzésének mintaképe ez a szigetország. Polgárainak szent meggyızıdése, hogy anyanyelvüket a teljes világon „illik” ismerni! A mindennapi kommunikáció alapszabályai közé tartozik az udvariasság, a figyelmesség, az együttérzés, az objektív vélemény-nyilvánítás, valamint a beszélgetıpartner véleménye iránti folyamatos tudakozódás. Az idıjárás elterjedt társalgási témájuk, mert tényleg mindenkit érdekel, hogy milyen idı volt, van, illetve lesz valamikor. Van humorérzékük is, de ez sajátosan fanyar!100

7.1. Angolok köszönése: A napszakhoz igazodik, illetve használatos egy általános formula: „How do you do?” (Hogy van?), amelyre a válaszként ugyanezt várják, s nem konkrét részleteket. Speciális angol szokás, hogy a férfi – fıleg az elıkelı, udvari körökben – csak abban az esetben köszönhet egy nınek, amennyiben ı egy alig észrevehetı fejbiccentés vagy mosoly képében jelét adja annak, hogy fogadja a férfi köszöntését. Nagy-Britannia konzervatívabb ország, mint az USA, így a „Hello” csak jó barátok között használatos, nem terjedt el olyan széles körben, mint az amerikai kontinensen. A gyakori kézfogást kontinentális, közép-európai szokásnak vélik, így a brit férfiak között el is maradhat. A kézcsók itt nem szokásos.

7.2. Angol megszólítás-rendszer: Társas érintkezéseikben a merevség és az udvariasság jellemzi ıket (lásd gentleman). A mindennapi életben az „uram, asszonyom, kisasszony” (Mister = Mr / Mistress = Mrs / Miss) megfelelıjét ık is kiteszik a vezetéknév elé. A hivatalos életben a rangok közül hétnek a használata ma is él: Duke (herceg; felesége: Duchess) Marquis (márki; felesége: Marchioness) Earl (kb. gróf, de nincs magyar megfelelıje; felesége: Countess), Viscount (vikomt; felesége: Viscountess), Baron (báró; felesége: Baroness), Baronet (baronet; felesége: wife of Baronet), Knight (lovag; felesége: wife of Knight). Az elsı 5 cím nemességet jelöl (akiknek öröklıdı joga, hogy helyük van a Lordok Házában), s együttes elnevezésük: peer (fırend, fınemes). A „Baronet” cím öröklıdik, de a viselıi nem nemesek. Lovagi címet az uralkodó adományoz (pl. a Beatles tagjainak), mely élethosszig szóló, de nem öröklıdı cím.101 99

Sille (1989) p. 215. alapján. Hidasi (1992) p. 57. alapján. 101 Sille (1989) p. 202-205. alapján. 100

106

8. Németország: A németek eléggé merevek, nehezen kötnek barátságokat, de nem elutasítóak. Az animációs programokon is találkozunk német vendégekkel, de talán nem olyan gyakran vesznek részt azokon, mint a belgák, a hollandok, vagy az olaszok.

8.1. Németek köszönése: A napszakhoz igazodik a köszöntés, de az Ausztriával határos területeken találkozunk a „Grüss Gott!” formulával is, nemcsak a „Guten Tag!”-gal. Ehhez kapcsolódóan a kézfogás náluk is általános, ám a kézcsók csak baráti társaságban használatos. (Nekünk magyaroknak teljesen idegen szokás, hogy többnyire a szülık is kezet fognak saját gyermekeikkel.) Közeli kapcsolataikban a németeknél is találkozhatunk az „olaszos jellegő” át- vagy belekarolással, hátba veregetéssel, rövid kétoldalas öleléssel, valamint a puszival. Fiatalok körében pedig a testi érintkezést kizáró üdvözlésre emelt kéz használata is elterjedt egy „Hallo, Grüß Dich!” kíséretével.

8.2. Német megszólítás és bemutatkozás: 1919 óta (weimari alkotmány) nem használatosak kötelezıen a nemesi elıjogokat kifejezı címek. Ám ezek egyes elemei beépültek a mai nevekbe; leggyakrabban a „von” (amely pl. a hollandoknál „van”-nak ismert). A hivatalos életben a „Herr” (úr), a „sehr geehrter” (igen tisztelt) formula a ranggal együtt használható, míg az egyéb társas érintkezés során elegendı a „Herr” és a „Frau” (asszony, -né). A „Fräulein” (kisasszony) mára már elavult, még hajadonokkal szemben is a „Frau”-t illik használni. (Az olyan ısi címeknél, mint például a gróf, báró, herceg, stb. nem kell kitenni ezeket sem.) A hivatalos kapcsolatokban egyszerően a vezetéknevünket illik mondani, keresztnevünket nem kell megemlíteni. (Ez csak a nagyon fiatalok körében elfogadott.)102

9. Olaszország: Az olaszok heves beszédmodorral, -tempóval és élénk gesztikulálással jellemezhetı, „latinos temperamentumú népek”. Mindennapi kapcsolatukban jellemzı az érzelmek erıteljes, túlzó kimutatása, a nagyobb hangerı, a bıbeszédőség, a közvetlenség, a kötetlenség, valamint a mondanivalójukat gyakran test- és kézmozgással támasztják alá. Készségük van az új kapcsolatok kialakítására, ezért is könnyebb velük az animátorok munkája, mint például a németekkel vagy az angolokkal (nagy általánosságban). Számukra teljesen természetes szokás a kommunikáció verbális és nem-verbális eszközeivel azonnali reagálás a partner mondanivalójára.103

9.1. Az olasz üdvözlés és megszólítás: Az olaszok a napszakhoz igazodóan köszönnek. A férfiak pedig mindig kezet fognak. Az üdvözlést sokszor kiegészíti a nagyobb ováció, a vállveregetés, az ölelés, esetleg az arccsók is. Gyakori a „Signor” (uram), „Signore” (asszonyom), „Signorina” (kisasszony), de szeretik helyettesíteni ezeket tudományos rangokkal is: pl. „Dottore” (doktor úr), „Professore” (professzor úr), stb. A hivatalos kapcsolataikban még ma is gyakran megtapasztalhatjuk a nemesi címek és rangok használatát (még ha nincs is a gazdájának nemesi származása).104

102

Hidasi (1992) p. 241-243. alapján. u.o. p. 266-272. alapján. 104 Sille (1989) p. 224-225. alapján. 103

107 Felhasznált irodalom

FELHASZNÁLT IRODALOM Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. Bp: Akadémiai Kiadó, 1989. 955 p. Barabás Zsolt: Sport Animáció. Székesfehérvár: Kodolányi János Fıiskola, 2002. 92 p. Bata Imréné, dr.: Kultúrközi pszichológia. In.: Kovácsné Sántavy Ildikó – dr. Bata Imréné: Pszichológia 7. füzet. Bp: KVIF - jegyzet, 1996. 113 p. Bokor Béla – Dr. Koltai Dénes (szerk): Szociokulturális animáció. Pécs: Janus Pannonius Tudományegyetem, 1995. 232 p. Finger, Claus – Gayler, Brigitte: Animation im Urlaub. Starnberg: StfT e. V., 1990. 383 p. Finger, Claus – Váczy Sándor: Az animáció alapjai. Székesfehérvár: Kodolányi János Fıiskola, 2002. 56 p. Görög Ibolya: Protokoll – az életem. Bp: Athenaeum Kiadó, 1999. 281 p. Hidasi Judit (szerk): Kultúra, viselkedés, kommunikáció külkereskedıknek, idegenvezetıknek, diplomatáknak, utazóknak. Bp: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1992. 335 p. Huizinga, Johan: Homo Ludens. Szeged: Universum Kiadó, 1990. 224 p. Karakasné Morvay Klára: „Szállodai gazdálkodás és vezetés” elıadások (Budapesti Gazdasági Fıiskola KVIF Kar, 2000) Katona Mária, dr.: „Marketing a vendéglátásban és szállodaiparban” elıadások (Budapesti Gazdasági Fıiskola KVIF Kar, 2002) Katona Mária, dr.: „Rossz vendég nincs” In.: A Vendég, 2000/6. szám p. 26. Kollarik Amália, dr. (szerk.): Animátorok kézikönyve. Bp: Hunguest Rt, 1995. 155 p. Kovácsné Sántavy Ildikó: Életvitel. Bp: KVIF - jegyzet, 1998. 128 p. Limbos, Edouard: Kulturális és szabadidıs csoportok animálása. Bp: Népmővelési Intézet, 1985. 192 p. Magyar Márton: A szállodai animáció pszichológiai és szakmai szempontú bemutatása, elemzése. BGF-KVIFK szakdolgozat, 2002. 80 p. Martinez José Luis, dr.: Animáció elıadás-jegyzetek. Kodolányi János Fıiskola, 1998. Ottlik Károly: Protokoll – Viselkedéskultúra a mindennapok gyakorlatában. Bp.: Protokoll’96 könyvkiadó, 1998. 307 p. Pagel, Herman S.: Zeitgemäβe Gästebetreuung im Hotel und Kurhaus. Animation – sales promotion management. München: Carl Gerber Verlag, 1985. 158 p. Pompl, Wilhelm: Turisztikai menedzsment 1. Bp: Springer, 2000. 332 p. Pusztai Gabriella – Váczy Sándor: Esti animáció. Székesfehérvár: Kodolányi János Fıiskola, 2002. 65 p. Sille István, dr.: Az etikett és a protokoll kézikönyve – elmélettıl a gyakorlatig itthon és külföldön. Bp: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1989. 293 p. Sille István,dr.: Illem, etikett, protokoll. Bp: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1991. 250 p. Vadász Istvánné: A SZOT üdülık kulturális és sportmunkájának jelenlegi helyzete és továbbfejlesztésének feladatai. (SZOT-szakdolgozat) Hajdúszoboszló, 1982. Váczy Sándor: Animáció elıadás-jegyzetek. Kodolányi János Fıiskola, 2002.