SZERESD A MAGYART 1. évfolyam, 2. szám 2014. október by OMEGA hírek

SZERESD A MAGYART 1. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM

2014. OKTÓBER

ÉRTÉKEK, KÖZÖSSÉGEK, KINCSEK

A Veszprém megyei hungarikummozgalom kiadványai Sorozatszerkesztő: dr. Horváth Zsolt  Pannon Térség Fejlődéséért Alapítvány

www.ptfa.hu A kiadványok készítésében közreműködött: Pannon Értékmentő és Média Szolgáltató Kft. Pannon Értékteremtők és Hagyományőrzők Közössége Egyesület

S I É R E T TÉKŐ L É Y R! G E L

www.szeresdamagyart.hu

A tartalomból 4-5-6 4-5-6 7

A magyar múlt lóhátról Kaposmérő a világ lovasíjászainak központja Három tájegység értékeit gyűjtik Szabolcsi, szatmári és beregi kincsek az értéktárban

8-9

Határokon átívelő hungarikummozgalom Lendületben a csíki fiatalok – „Értéktérkép” Erdély kincseinek felfedezéséhez

10-11

A Tanár úr emléke máig él a bakonyi településen Édes anyanyelvünket őrzik a Veszprém megyei Szentgálon

-13-14 1122 -13 3-14 15 16-17 16 6-17

Zsolnay – Századokon átívelő hagyomány Hungarikum piramis – a Hungarikum törvény alapelve Az igazi Dobos-torta, ami bejárta a világot

SZÓ-KÉP-TÁR

Tolna megyei értéktár

Kiadta: Pannon Térség Fejlődéséért Alapítvány Szerkesztőség: 8200 Veszprém, Vörösmarty tér 4. email: ptfa2007@gmail.com www.ptfa.hu Lapigazgató: dr. Horváth Zsolt ISBN 978-963-12-0560-2 Az újság online változata az alábbi helyeken olvasható: www.szeresdamagyart.hu www.ptfa.hu www.omegahirek.hu Készítette: Pannon Értékmentő és Média Kft. Munkatársak: Füssy Angéla, Hatos Szabolcs, Kobán Eszter, Örsi Ágnes Köszönjük Márta István, Kozma István, Lakatosné Sira Magdolna segítségét és a Pannon Értékteremtők és Hagyományőrzők Közössége Egyesület közreműködését. Nyomdai előkészítés és nyomás: Valczer Z+J Kft., Várpalota • Felelős vezető: Valczer Zita Print Invest Magyarország-H Zrt., 9027 Győr, Almafa u. 13. • Felelős vezető: Ványik László A kiadvány a Földművelésügyi Minisztérium és a Hungarikum Bizottság támogatásával jött létre.

Ünnep, oly szép… Az elmúlt nyolc évben nagyon sok helyen jártam. Zala, Rábaköz, Somogy, Baranya, Erdély, Felvidék, Délvidék, Szabolcs és még sorolhatnám. Számos közösség képviselőjével találkoztam a hungarikumok és helyi értékek népszerűsítése során. Olyan emberek ők, akik akkor is büszkék voltak értékeikre, amikor talán ezért nem járt dicséret, sőt…Akkor is gyűjtötték kincseiket, amikor még nem volt törvény, rendelet, értéktár, bizottság. Ők, ezek az emberek a legnagyobb támogatói annak a kormányzati elképzelésnek, amely szerint ismerjük meg és ismerjük fel újra a velünk élő értékeket. Ők, ezek a közösségek a többiek előtt járnak. Ők már megrendezték a saját értékeik ünnepét. Rájöttek arra, hogy értékgyűjtő munkájuk igazi eredménye az, ha a helyben élő közösség minden tagja megismeri a szomszédban élő tudását, a másik utcában található épített örökséget, a határban lévő természeti értéket. Ők kiválasztották a település legnagyobb ünnepét és ezen a rendezvényen adtak lehetőséget a helyi termelők helyben előállított értékeinek bemutatására, helyben készített ételeket, italokat kóstoltattak. Összefoglalva: megrendezték a helyi értékek ünnepét és erre az alkalomra meghívták a rokonokat, ismerősöket, a szomszéd települések és a testvér települések „helyi értékeit” is. Ha valaki magára ismer az előbbi sorokban, az nem véletlen. Ez a kiadvány elsősorban azoknak szól, akik ezt az utat járják, vagy éppen ezt az utat keresik. Közös feladatunk, hogy hírét vigyük a jó példának. Egyre többen vagyunk. Készülnek az értékleltárok, ünnepek sora épül a hungarikumokra, előadások, szabadegyetemek témái lettek a kiemelt nemzeti értékeink. Számomra megnyugtató, hogy egyre több „újra elégedetlen” emberrel találkozok, olyanokkal, akik még többet szeretnének. Akik már létrehozták a helyi értéktárat és megrendezték a helyi értékek ünnepét, most azt szeretnék, hogy az összegyűjtött értékeknek legyen állandó kiállítási és bemutatkozási helyük. Értékek Háza? Ugye, nem is rossz gondolat...

Dr. Horváth Zsolt lapigazgató

A magyar m

Kaposmérő a világ lova „A saggitis Hungarorum libera nos, Domine”; avagy „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!” – hangzik az ősi latin mondás. Ez a pár szó magában foglalja népünk dicső századait, a legendás győzelmeket, amikor Bizánctól Brémáig a lóháton vágtató, nyilazó magyaroktól rettegett a világ. Az ősi harcmodort, mely egykor egyet jelentett a magyar virtussal, mégis hosszú évszázadokra elfelejtettük, mígnem Kassai Lajos a Somogy megyei Kaposmérőről újra megmutatta a világnak, mi is az a lovasíjászat. Az íjkészítő és terepíjász az 1980-as években régi töredékek, valamint Cs. Sebestyén Károly és Dr. Fábián Gyula munkássága alapján alkotta újra a honfoglaló magyarok íjait, majd a világon elsőként megkezdte azok sorozatgyártását. Kutatta, tanulmányozta őseink harcmodorát, és lóval alkotott egységüket, hogy életre hívja a saját módszert, melyet ma már világszerte Kassai-módszerként ismernek. A Kassai-módszer 2012-től a szellemi kulturális örökség része, 2014 tavasza óta hivatalosan is hungarikum. A lovasíjászat pedig Kassai Lajos

évtizedes munkája révén 1990 óta már nem csak egy újra felfedezett harcművészet. Látványos versenysporttá szelídülve sorra hódítja meg a keleti és nyugati országokat, Európától Amerikáig. Kassai Lajos tíz év alatt dolgozta ki és tökéletesítette a ma már világszerte elfogadott szabályrendszert. Kaposmérőn saját bemutató- és versenypályákkal, valamint iskolával egy olyan bázist, s hozzá közösséget hozott létre, mely a nemzetközi lovasíjászat központja lett. A Kassai-völgyben 15 hektáros területen, természetes környezetükben élnek az őshonos

állatok: bivalyok, mangalicák, szürkemarhák. Jól megférnek a szabadon legelő lovakkal és az udvaron kapirgáló baromfikkal. Itt, az érintetlen természetben nem is olyan nehéz megérteni a Kassai-féle filozófiát: ismerd meg belső világod, kerülj harmóniába önmagaddal, s alkoss egységet a külvilággal. Csak így lehet valaki képes arra a teljesítményre, mely elvárt Kassai tanítványaitól: vágtató lóról minél több pontos lövést leadni a 90 cm átmérőjű célra, mindössze 20 másodperc alatt, 180 fokos szögben, előre, oldalra

múlt lóhátról

asíjászainak központja

és hátrafelé is nyilazva a 99 méteres pályán. Az első lovasíjász versenyt 1994ben tartották Kaposmérőn. Azóta Kassai Lajos összesen tizenhat országba vitte el a lovasijászatot, mindegyikben ő maga is tanít. Követői minden évben világtalálkozóra jönnek a Kassai-völgybe. Ilyenkor 50 ló és 200 lovas veszi birtokba a pályákat. A Kassai Lovasíjász Iskolának jelenleg öt ország tagja (Magyarország, Szlovákia, USA, Ausztria, Kanada), ugyanakkor a nemzetközi tagozat tagjaként 14 központban, egy

törzsben és 13 kánban alkalmazzák a Kassai-módszert. Az iskolának az lehet tagja, aki elfogadja a szabályokat, teljesíti a szigorú követelményeket, azaz kiállja a próbát. Ahhoz, hogy aztán valaki taníthasson is, vagyis tovább adhassa a Kassaitól kapott tudást, 10 kilométert kell futnia, két órán át ügetnie, szőrén megülve a lovat, és 500 célzott lövést leadnia minimális hibaszámmal. „Most, hogy elértem életem delét, egy napfényes tisztásra jutottam, magam mögött hagyva a kérdések és válaszok kínzó dzsun-

gelét. Sokkal több az elfogadás, mint a változtatni akarás bennem. A lovasíjászat, ami egykor táltos lovon repített térben és időben, ma már egyre inkább egy rítus számomra, keretet adva hétköznapjaimnak, életemnek. Egyszerre jelenti számomra a tudományt, a művészetet és a vallást. Megpróbáltam a józanészre támaszkodva a lehető legtöbbet megtudni erről a tevékenységről, majd képességeimhez mérten művészien bemutatni, és mire eljutottam idáig, azt vettem észre, hogy a hitemmé vált” – írja Kassai Lajos.

„Minden erkölcsi elismerést, támogatást megkaptam” – Önnek köszönhetően a lovasíjászat hivatalos sportággá lett, mely a világ több országát is meghódította. Ezekben a távoli országokban kötik-e hozzánk, magyarokhoz a lovasijászatot?

kerestek meg, hogy szeretnének világbajnokságot rendezni. – Itthon Magyarországon hogy alakul az utánpótlás? Sok fiatal megkeresi, hogy szeretne lovasijászatot tanulni? – Ehhez elsősorban az kell, hogy itthon is megfelelő nyilvánosságot kapjanak az érdemeink. De jó úton haladunk.

– A magyar gyökerek elvitathatatlanok. Amikor nyáron Kaposmérőn rendeztünk világbajnokságot huszonkét ország részvételével, az első kilenc helyen magyarok végeztek. Nem véletlenül. Azt is megmutattuk, hogy tudásban is mi, magyarok járunk élen. – Hol tart a lovasíjászat, mint sportág elterjedése? – Több mint húsz országba vittük el a lovasijászatot. Egyre több nagy és gazdag ország látja meg a gazdasági lehetőségeket egy új sportág megjelenésében és komoly erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy világversenyeket rendezhessenek, többek között Németország vagy az Amerikai Egyesület Államok. Marokkóban, Jordániában, Malajziában személyesen a király is ott volt a versenyeken. Legutóbb Dubaiból

– Mit jelent az Ön számára és persze a sportág számára, hogy a Kassai-féle lovasíjász módszer bekerült a hungarikumok gyűjteményébe? – Nagyon nagy dolognak tartom, hogy Magyarország elkezdte felismerni és felmutatni az értékeit. Elmondhatom, hogy minden elismerést és erkölcsi támogatást megkaptam a hazámban. A lovasíjászat a szellemi kulturális örökség része, bekerült a hungarikumok gyűjteményébe, egyetemi lovasíjász edző oktatás indulhatott. Erkölcsi szinten ennél többet kapni nem lehet. Most arra lenne szükség, hogy a döntéshozók a kiemelt értékek mellé az anyagi támogatást is odategyék és biztosítsák a nemzetközi védelmet. Az olyan értékeinket, mint a lovasíjászat, csak így fogjuk tudni a világ előtt magyarnak, hungarikumnak megtartani.

Tudta, hogy…? Kassai Lajos első lova egy angol telivér kanca volt. A kaposvári egyetemtől vásárolta, de csak annyi pénze volt, hogy a versenylovak közül már kiselejtezett, vágóhídra szánt állatok közül válogathatott. A mind a négy lábára sánta kancán megesett a szíve. A lónak a nyakán is hatalmas seb éktelenkedett, egy másik ló kiharaphatott belőle egy darabot. Olyan gyenge és súlyosan sérült volt, hogy a hátára sem lehetett felülni, ezért hosszú ideig csak száron vezette. Ezt a képzési módszert meg is tartotta, Ma sem ül fel azonnal az új lovak hátára, sokáig csak vezeti őket, míg kialakul a bizalom, a szoros kapcsolat állat és ember között. Kassai Lajos és Bella nagyon sok időt töltöttek együtt, a mester még fiatalon minden pénzét a kancára költötte, amiért mindenki őrültnek tartotta. De Bella megerősödött és csodás ló vált belőle. Jó származású és jó fejű ló, aki önfejűsége miatt a lovasijászatra még sem lett igazán alkalmas.

Három tájegység értékeit gyűjtik Szabolcsi, szatmári és beregi kincsek az értéktárban Ha valaki megpróbálná kitalálni, mi szerepel Szabolcs-Szatmár-Bereg megye értéktárában, jó néhány tippje lenne telitalálat, hiszen mi, magyarok, akkor is büszkén emlegetjük például a szatmári szilvalekvárt, ha még

csak hírből ismerjük. Ismét egy minden szempontból nagyon gazdag tájegységgel találkozunk. A tavaly alakult Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Értéktár Bizottság elsőnek kulturális örökséget választott. A lánykéréstől az esküvőig évszázadok alatt kialakult szokások szabályozzák az ajaki lakodalmast. A katalógusba másodikként került be a Zümi mézes gyümölcsszörpök családja. Kenderrostból készül ma is a Tisza mentén a paszabi szőttes, amit ruhaanyagnak, lakástextíliának használnak. Szerencsés ember, aki már láthatta a varázslatos szatmári középkori templomokat, vagy járt a nyíregyházi bokortanyáknál. Nagyon finom, sokáig eláll a cukor nélkül, hosszú idő alatt szinte fekete színűre főzött szatmári szilvalekvár, ami hatodikként lett befutó, alig maradt le

mögötte a csodaszép műemlék, a túristvándi vízimalom. Az értékgyűjtésben közreműködő Magyar Nemzeti Vidék Hálózat megyei referensének javaslatára került az Értéktár Bizottság elé az országhatáron túl is nagyon híres beregi

keresztszemes hímzés, amit természetesen a testület valamennyi tagja megszavazott. Szeretjük az eredeti változatot, a fehér alapon pirossal vagy kékkel hímzettet, de az 1930-as évek után kialakult színesebb beregieknek is óriási a rajongótábora.

Egy igazi kincs – a túristvándi vízimalom Szabolcs-Szatmár-Bereg megye észak-keleti csücskében, a Túr folyó mellé települt Túristvándi. A falu védett műemléki környezetben álló vízimalmáról híres. Európa egyetlen ilyen felépítésű és méretű épített öröksége, 1752-ben már ugyanitt állt, az úttól körülbelül 60 méterre. A három, a vízi lapátokkal együtt 6 méter 20 cm átmérőjű kerékkel működő, alulcsapós vízimalom nyugati oldala a partoldalba van építve. A többi része cölöpökön áll, így a deszkafalú malomműhely is, amelyben az elromlott alkatrészeket javították, és ahol az elkopott őrlő- és daráló köveket vágták. A hengerszékek 1904-ben készültek, a túristvándi malomba az 1927-es felújítás alkalmával kerültek. 1942-ben még működött a dinamó, amelyet a malom és a molnárház világítására szereltek fel. A Kincstári Vagyoni Igazgatóság 1995-98 között felújíttatta, a malom szerkezete azóta is alkalmas működésre, őrlésre.

Határokon átívelő hu

Lendületben a csíki fiatalok – „Értéktér Fiatalok, lendületesek és elszántak. Erdélyben élnek, magyarok. Itt születtek, nőttek fel és szeretik az otthonukat. Kik ők? Az alcsíki, felcsíki térség és a Bogát régió kincseinek lelkes gyűjtői és őrzői: a csíki fiatalok. Csíkország szívében, a Dél-Hargita keleti lábánál, az Oltba torkolló Bedecs és Rege-Bánya patakok között fekszik Csíkszentimre. Az ősidők óta lakott faluban nem csak a történelem elsárgult lapjai elevenedhetnek fel, hanem szövetségese, a kultúra is találhat figyelemre méltó és megőrzendő értéket. A helyi Szent Imre Népfőiskola lelkes fiataljai 2014 tavaszán egy olyan kutatásra szánták magukat, amely keretein belül feltárták a Hargita megyei falu kulturális értékeit és leltárt készítettek azokról. A fiatalok kérdőíves vizsgálatot végeztek, válaszokat a falu családjaihoz bekopogva, az egyszerű emberek meséiben és bölcsességeiben találtak. A kitartó gyűjtés meghozta az eredményét: a falu különlegességeiről egy „értéktérképet” készítettek, ami eligazítja az érdeklődőt

a falu értékeihez vezető utakon. Elvezet a kincseket őrző kezekhez és fejekhez, egy-egy otthonba, egy családhoz kalauzolja a kíváncsi látogatókat vagy környékbelieket, emellett segít visszavezetni az értékeket a mindennapokba. Megvilágítja azt az ösvényt, ami

egy ritkábban használt gyógynövények titkát ismerő helybélihez, egy már-már eltűnt munkaeszköz büszke tulajdonosához, vagy egy falubeli étel-specialitás receptjének őrzőjéhez vezet. Székely legendák a léleknek és gyógyfüvek a testnek – Csíkszentimre kincseinek felfedezése Az értékek feltérképezésének hála megelevenednek a csíkszentimreiek közös múltjának misztikus emlékei, mondái: megismerhetjük a templom alatti sírhelyek históriáját, hogyan halt meg a német katona a Henter kúriában, vagy azt, hogy miképp történt a csodás gyógyulás a Büdös fürdőben. Azt is megtudhatja az érdeklődő, hogy milyen nyavalyára ad enyhülést az ezerjófű tea, melyik falubeli tudja elkészíteni a ha-

rangvirág kenőcsöt. Útbaigazít minket a törött kard tulajdonosához, aki talán még a történetet is ismeri és örömmel megosztja az érdeklődővel, hiszen a múzeumban, vagy a képeskönyvben bármit meg lehet nézni, de a beszélgetéseket és személyes tapasztalatokat semmi nem pótolhatja. Az adatgyűjtők előtt nem maradtak rejtve a helyi gasztronómia jellegzetességei sem, lajstromozták az ételeket, amiről a helyiek úgy

ungarikummozgalom

rkép” Erdély kincseinek felfedezéséhez utókornak, a lakók pontosan tudják, hogy kereszteletlen babát miért nem visznek az útra, vagy azt, hogy mivégett kell eldugni az ollót karácsonytól egészen vízkeresztig. Nem veszhet az sem feledésbe, hogy milyen dalokat énekelnek Csíkszentimrén az aradi vértanúkról, vagy, hogy guruzsmálással miként lehet levenni a rontást, ha a szenteltvíz már nem segít.

gondolják, hogy náluk készítik a legízletesebben: italok és ételek, amelyek a hétköznapokon vagy

ünnepeken kerülnek a megterített asztalra. A kutatás a helyi szokásokat és hagyományokat is őrzi az

A Külhoni Magyar Értéktár bővítését tűzte ki céljául a Vidékfejlesztési Minisztérium egy 2013-as pályázata. Három csíki szervezet nyújtott be pályamunkát és nyert támogatást: a Csík Terület Ifjúsági Tanácsa, a Bogát Önkormányzati Fejlesztési Társulás és a Felcsíki Kistérségi Társulás. A kérdőíves kutatómunka után interjúk keretében vizsgálták a gyűjtött adatokat, a végeredmény helyi specifikumokat, értékeket – ahogy ők nevezik, siculicumokat – bemutató kiadvány formájában látott napvilágot.

„

A csíki föld szerencsétlensége az, hogy természeti pompája s fölszíni gazdagsága feledteti idegennel és otthonival egyaránt, hogy keble mennyi kincset rejteget; a nép életének és alkotásainak egyszerűsége viszont leplezi idegen s még otthoni előtt is, hogy a lélek minő gazdag s mennyi képességgel áldott.

”

(Venczel József, 1938)

A Tanár úr emléke máig

Édes anyanyelvü

A Tanár úr. Máig így emlegetik a kis bakonyi faluban, ahol 1915. november 15-én született Lőrincze Lajos. Szentgál a szomszédos svábajkú települések között megmaradt magyarnak. Dolgos lakói számára mindig fontos volt a nyelv, a könyv, a felolvasókör, a különféle közösségek. Ilyen közegben nevelte özvegy nagymamája a kisfiút, aki végig színjelesen tanult a református általános iskolában. A pápai Református Kollégiumban is kitűnt társai közül írásaival, gyakran nyert szavalóversenyt. Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett középiskolai tanári diplomát magyar-német szakon. Tagja volt az Eötvös Kollégiumnak és ő nyerte meg az első Jó magyar kiejtési versenyt. Az egyetem Magyarságtudományi Intézetében kezdett gyakornokként, néprajzi, népnyelvi gyűjtéssel foglalkozott. Nyelvtudósból igen hamar lett nyelvművelő. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében dolgozott 1949-től 1985-ig, nyugdíjazásáig. Munkássága részeként bejárta a környező országok magyarlakta vidékeit is. Első nagyobb tanulmánya 1947ben jelent meg „Földrajzi neveink élete” címmel. 1953-ban választották a Magyar Nyelvtudományi Társaság alelnökének, ekkor in-

dította útjára a Magyar Nyelvőr című folyóiratot. Több kiadást ért meg „Édes anyanyelvünk” című gyűjteményes kötete. Aktív tagja volt a TIT Irodalmi és Nyelvi Választmányának, ismeretterjesztő előadásokat tartott itthon és külföldön, 1966-ban közremű-

ködésével indult útjára az I. Kazinczy-verseny. Egy évvel később rendezték meg először a magyar

Egy személyes találkozó emlékére

Tanácsai és segítsége máig utat mutat számomra Sófalviné Tamás Márta, Szentgál korábbi polgármestere: Kapcsolatom Lőrincze Lajos professzor úrral ekkor már régóta tartott, hiszen több alkalommal találkoztunk, főiskolai szakdolgozatomnál (Szókészlettan vizsgálat Szentgál község nyelvjárásában) is kaptam tőle segítséget. 1990-ben egy találkozót szerveztem, hiszen ekkor ünnepelte 75. születésnapját. Azon a napon már délelőtt találkozhattunk, hiszen korábban jött, hogy rokonait is meglátogathassa. A gyönyörű, késő őszi időben Lőrincze Sanyi bácsival és professzor úrral ellátogattunk a szentgáli temetőbe is. Rokonai sírjánál, rájuk emlékezve idézte fel kedves arcukat, vidám történeteiket. Hazafelé az utcán sétálva mindenkivel megállt beszélgetni. Este zsúfolásig megtelt a művelődési ház. Ő csak mesélt-mesélt, mi hallgattuk. Születésnapi köszöntőjéhez annyit fűzött: ez nem érdem, hanem Isten ajándéka. Levélben köszöntem meg ittlétét, arra is válaszolt: „...nekem van köszönni valóm azért a kedves délutánért, estéért, amit Szentgálon töltöttem, s ami igen emlékezetes marad számomra…”

él a bakonyi településen

ünket őrzik a Veszprém megyei Szentgálon Emlékszoba nyílt az iskola galériájában

nyelv hetét. A következő esztendő gyümölcse a „Nyelvőrségen” című gyűjteményes kötet. A Magyarok Világszövetsége elnökségi tagjaként 1970-ben hozta létre az első Anyanyelvi Konferenciát, melyet később négyévente hívtak össze. Lőrincze Lajos nyelvművelő előa-

dásaival rendszeresen látogatta a határon túli magyarságot Európában, Amerikában egyaránt. A tudományos közéletben, a nyelvművelésben haláláig (1993. október 11.) részt vett, utolsó kötetét (Megnől az ember szíve) barátai segítségével betegágyában szerkesztette. Előadásait, publikációit díjakkal, kitüntetésekkel ismerték el. Szentgálon, Hegyeshalomban, Mikóházán viseli az általános iskola Lőrincze Lajos nevét. Szülőfalujában a felújított, szép „oskolába” hét szomszédos településről járnak gyerekek. Ők is csatlakoztak a Pannon Ifjúsági Értékőr Hálózathoz, munkájuk, javaslatuk alapján választották Szentgálon a helyi értéktárba első helyen a Lőrincze életművet. Az iskola diákjai nevelőik felkészítése mellett évek óta döntősök a Szeresd a Magyart! vetélkedőkön, és a döntőig jutottak a három éve Lakitelken tartott Kárpát-medencei hungarikum vetélkedőn is.

Édes anyanyelvünk Vajon mit szólna a tanár úr, ha csak egy napra visszatérne? Mit szólna ahhoz, hogy eltűnőben vannak a névelők, hogy hivatásos beszélők nem tudnak különbséget tenni a kijelentő és a felszólító mód között, hogy probléma van probléma hátán, nem pedig természetesen előforduló, megoldani való feladatok, hogy a jövevény „projekt” szó hazai használatán betegre nevetik magukat az angol nyelvű világpolgárok. Ő, aki Kodály Zoltán bíztatására kezdett a rádióban napi ötperces nyelvművelő előadásokat tartani 1952-ben, ma hiába keresne ilyesmit a műsorújságokban. Nincs Édes anyanyelvünk, nincs Beszélni nehéz (a műsort Péchy Blanka indította), nincs telefonos televíziós műsor, amit szintén ő kezdeményezett „Tessék kérdezni – a nyelvész válaszol” címmel, talán a Nyelvőrző él még a Dunán. Az Édes anyanyelvünk műsorban negyven éven keresztül élvezhették a rádióhallgatók ízes kifejezéseit, magyarázatait, máig él viszont a szép magyar beszéd verseny, amit 1966-ban hirdettek meg először. Országos döntőjét azóta is minden évben a győri Kazinczy Ferenc Gimnáziumban rendezik. A máig ható folyamatot elindító Péchy Blanka nyelvi ismeretterjesztő munkájában sokáig volt társa, szövetségese Lőrincze Lajos.

A Lőrincze Lajos Általános Iskola épülete Szentgálon

Zsolnay – Századoko Az otthonok, Magyarország és a nagyvilág kincse. A Zsolnay 160 éve ékesíti az asztalokat, becses drágasága családi vitrineknek generációkon át, éppúgy pompázik hazánk épületeinek homlokzatain, mint Bécsben, vagy Berlinben. Hagyomány. És mint olyat nemcsak teremteni, de ápolni és őrizni elengedhetetlen. Aligha van még egy olyan család vagy gyár Magyarországon, amelynek története megtestesíti a korabeli Magyarország történelmét. A Zsolnay porcelánmanufaktúra históriája ilyen, megeleveníti a magyar történelem elsárgult

lapjait egészen a daliás XIX. század derekától kezdve. A Zsolnay manufaktúra története a reformkori eszmék által életre hívott magyar tőkés fejlődés fénykoráig nyúlik vissza. A kor híres gyáralapítói voltak Magyarország gazdasági függetlenségének és önállóságának letéteményesei. A nemzeti ipar felemelkedéséhez a Zsolnayak is hozzájárultak: az 1853-ban alapított gyárat a kiegyezés utáni évben jegyeztette be Zsolnay Vilmos, a sokoldalú nagyiparos, alkotó művész, akinek karján a gyár története besétált a magyar kultúra emlékezetének házába. A manufaktúra aranykorát a Monarchia idejében, a boldog békeidőkben élte. Ekkor zárkózott fel a korabeli kerámiaipar élvonalához az alapító és utódai alázatos

on átívelő hagyomány „Én a jót mindig a jobbal akarom felváltani”

munkájának, a díszítés és máz tökéletes technikájának, a hazai és külföldi piacon kivívott népszerűségnek, az épületkerámiának és a tengerentúlon is ismert dísztárgyaknak, nem utolsó sorban az eosin csodálatos színjátékának köszönhetően. A századforduló a gyár életében is sorsfordító volt. A család munkájának, a kedvező gazdasági háttérnek és szecessziónak köszön-

Zsolnay Vilmos a reformkor szülötte volt: 1828-ban látta meg a napvilágot Pécsett. Művész szeretett volna lenni, de engedelmeskedve az atyai óhajnak, kereskedő lett, majd nagyiparos. Napjainkban a reformkor álmait valóra váltó, a legnagyobb magyar fazekasként él a köztudatban. Autodidakta módon szerezte alkimista ismereteit: mikor az eosint 1900-ban a Párizsi világkiállításon bemutatta, az egész világ tudomására hozta, hogy mire képes a magyar ipar, művészet, a magyar alkotó ember. Az eosin fogalma – amely különleges fényhatása miatt nevét Éosz, a hajnal istennője után kapta – összeforrt Zsolnay Vilmoséval, a középkori máz titkának újra felfedezőjével és együtt indultak el a világhír felé. Amit az alkotó már nem érhetett meg. Egy anekdota szerint mikor betegsége ágynak döntötte, egy asztalra téve nézegette kedves munkáit. De nem gyönyörködött bennük. A tekintete nem a nagyiparos, vagy kereskedő pillantása volt, hanem a művészé, aki soha nem volt elégedett, fáradhatatlanul egyre csak a jónál is jobbra törekedett.

hetően a Zsolnay a Monarchia legnagyobb kerámiaüzeme lett. A sikertörténetet és a fejlődést a „nagy háború” és az azt követő válság, valamint a Monarchia széthullása törte meg. A világégés utáni évek átszervezéssel, modernizálással teltek, a fennmaradás volt a cél. A polgárság, mint célközönség „eltűnése” az 1920-as években mélypontra juttatta a Zsolnay-t. Sem a második háború, sem a szocializmus nem kímélték: előbb bombatalálat, később a tervutasításos rendszer volt az, mi részben

Interjú Márta Istvánnal

vagy teljesen háttérbe szorította az alkotó tevékenységet. Az önállóságát 1982-ben nyerte vissza a gyár, majd fokozatosan hódította vissza a hazai és külföldi piac figyelmét. A rendszerváltás idején a gyár élete bizonytalanná vált, a kilencvenes évek derekán privatizálták, az ezredforduló előestéjén három különálló céggé vált szét. A tradíció, az elődök kultúrája napjainkra sem párolgott el. A Hungarikum törvénynek köszönhetően a Zsolnay hagyomány immár elismerten nemzetünk egyik csúcsteljesítménye, hungarikum.

– Hogyan mutatná be röviden a Kulturális Negyedet? – 2010-ben az Európa Kulturális Fővárosa projekt részeként, 11 milliárdos összegből kezdődött az 5 hektáros terület újjáépítése, azóta nemcsak Pécs, hanem a régió egyik kulturális központjává vált. Az oktatás, művészeti programok, a közművelődés és a minőségi szabadidő eltöltésének helye is egyben. Területén többek között színház és koncerttermek, kiállító helyiségek, kerámiaiparra jellemző boltok és vendéglátóegységek működnek. – Milyen terveik vannak a jövőre nézve? – A Negyed csak az egyik működési terület. A Zsolnay Örökségkezelő 73 ezer négyzetméteren lát el feladatokat. Célunk a minőségi kultúra fenntartása, bemutatása, a hazai kulturális turizmus támogatása Pécsett és kapcsolataink segítségével kulturális híd teremtése Dél-Európa hasonló intézményeivel. – Mit gondol arról, hogy a Zsolnay Negyed, a porcelán és kerámia is bekerült a Hungarikumok Gyűjteményébe? – Ez egy gyönyörű feladattal járó misszió. Büszke vagyok arra, hogy – a Pécsi ókeresztény temetővel együtt – három hungarikumban is érdekeltek vagyunk, hiszen ezt nem sokan mondhatják el magukról az országban. Természetesen tudatában kell lenni annak, hogy mindez az ősöknek is köszönhető: 4. századi elődeinknek és a Zsolnay családnak.

Hungarikum piramis – a Hungarikum törvény alapelve A törvényalkotók szándéka szerint a nemzeti értékek védelméről és hungarikumokról szóló törvénynek vannak üzenetei, van alapelve és szellemisége. A hungarikum piramis elve úgy van benne a jogszabályban, hogy szövegesen nem olvasható. Úgy kell kiolvasni belőle. Ez az ábra sincs benne a törvényben, de a szellemisége igen. A hungarikum piramis egy több lépcsőből álló felépítmény, melyet együtt alkot a nemzet. Egy alulról felfelé építkező rendszer, melynek kialakításához polgármester, civil szervezet képviselője, a Hungarikum Bizottság tagja egyaránt

hozzáteszi a magáét. Ebben kiemelt szerep jut a közösségeknek, a közösségépítésnek. A hungarikum piramis sarkosan fogalmazva nem más, mint a magyar nemzet rendszerezett kincsestára. Szilárd alapját a helyi

és megyei értékeken túl a különböző ágazatok és a határon túli magyarság kincsei adják. A kiemelt nemzeti értékek már hosszú utat járnak be a hungarikum mozgalom építése során. Vannak olyanok közöttük, melyeknek ez a végállomás, de nagy részük többre vágyik: bekerülni a csúcsteljesítmények tárába, a hungarikumok közé Mi is az a hungarikum piramis? Vezérelv, értékek tára, egy közösségépítő rendszer. A magyar nemzet kincsei egy helyen.

Hungarikumok Gyűjteménye Magyar Értéktár

Határon túli magyar közösségek tá á értéktára

Települési, megyei és tájegységi értéktárak

k t á ra Ágazati értéktárak 15

Az igazi Dobos-torta, Azt mondják, a dobostorta a legjobb magyar torta. Piskóta, kakaó, és pörkölt cukor íz harmóniája, minden cicoma nélkül. Az egyszerű, mégis ellenállhatatlan sütemény az 1880-as években indult világhódító útjára. Egy városligeti pavilontól egyenesen az osztrák császári udvarig. A dobostorta egyelőre még nem gazdagítja a hungarikumok gyűjteményét, de minden kritériumnak megfelel, hogy nemzetünk csúcsteljesítményei közé soroljuk. A csokoládés desszert gasztronómiai értékeink közül az egyik első, ami egy külföldinek eszébe jut Magyarországról. Ha az nem is köztudott, hogy a dobostorta nem a tetején csillogó, dobot idéző karamellborításról, hanem alkotójáról kapta nevét, magyar eredetéhez kétség sem férhet.

Ki volt Dobos József? Dobos József a 19. század legkiemelkedőbb cukrászmestere volt, és nem csak idehaza. Nevét az egész Osztrák-Magyar Monarchiában ismerték. Több generációs cukrászdinasztia volt az övék. Akárcsak az ősök, Dobos József sem félt kísérletezni. Miközben ragaszkodott az egyszerű és sajátos

magyar ízekhez, gyakran ötvözte azt a francia konyha remekeivel. A cukrászmester sokkal több volt, mint egy cukrász. Kora kiemelkedő gasztronómusa. Apjától, majd később az Andrássy-családtól tanult, hogy a hagyományokat követve új ízeket, új divatot teremtsen. Saját csemegeüzlete volt Budapest előkelő negyedében, a Kecskeméti utcában, minden Országos Általános Kiállításon saját pavilont üzemeltetett, és könyveket írt. Süteményeit igencsak borsos áron számította, de mivel Dobostól vásárolni sikknek számított, inkább az jelentett problémát, hogy minden megrendelést teljesítsen, mintsem az, hogy nyakán maradtak volna portékái.

A dobostorta története A dobostortát eredetileg Dobos-tortának nevezték. Bár Dobos József nevéhez ételkülönlegességek, egyedi receptek és máig fennmaradt szakácskönyvek is fűződnek, saját bevallása szerint is életműve csúcsa a dobostorta volt. Az 1885-ös országos kiállításra készített süteményére rendkívül büszke volt, ezért saját magáról nevezte el. Nem tudni, igaz lehet-e a legenda, mi szerint a vajas krém, mely a dobostorta lelke, a véletlen műve. De a történet összeforrt Dobos József történetével. A krónikák szerint 1884-ben, egy évvel a Dobos-torta bemutatása előtt, egy napon a Kecskeméti utcai üzletben Dobos inasa véletlenül felcserélte a sót és a cukrot. A vajat akkoriban sóval tartósították. Csakhogy az inas a

ami bejárta a világot Az eredeti recept „Egy db 22 cm átmérőjű tortához kell 6 db piskótalap. Receptje: 6 tojássárgáját jól kikeverünk 3 lat (5 dkg) porcukorral, 6 db tojásfehérjét felverünk habnak, jó keményre, 3 lat (5 dkg) porcukorral, utána összekeverjük a kikevert sárgáját, 6 lat (10 dkg) liszttel és 2 lat (3 és fél dkg) olvasztott vajjal. Egy tortához szükséges krém öszszeállítása: 4 db egész tojás, 12 lat (20 dkg) porcukor, 14 lat (23 és fél dkg) teavaj, 2 lat (3 és fél dkg) szilárd kakaómassza, 1 lat (1,7 dkg) vaníliás cukor, 2 lat (3 és fél dkg) kakaóvaj, 1 tábla (20 dkg) csokoládé. A fenti 4 tojást, és 12 lat porcukrot gázon felverünk és ha meleg, addig keverjük a gázról levéve, amíg ki nem hűl. 14 lat vajat jól kikeverünk, 1 lat vaníliás cukrot teszünk bele, 2 lat olvasztott kakavajjal összekeverjük, a 12 lat felmelegített puha állapotában lévő táblacsokoládét is. Ezután a hideg tojásos masszával összeöntjük és jó átkeverés után 5 lapot összetöltünk, a hatodikat áthúzzuk dobos cukorral és 20 részre vágjuk.” köpülő edénybe véletlenül porított süvegcukrot szórt. A mester pedig a helyett, hogy kiöntötte volna az elrontott vajat, megkóstolta és nagyon ízletesnek találta. Ebből alkotta meg a vajkrémet, amit kakaóval, később kávéval és gyümölcsökkel is ízesített. Az 1885-ös Budapesti Országos Általános Kiállításon olyan tortával szeretett volna előállni, amely

nem csak ízletes és tetszetős, hanem tartósabb is az akkoriban divatos tejszínhabos süteményeknél. Kikísérletezett egy olyan krémet, amely az akkori hűtési technikák mellett is több napon át fogyasztható és élvezhető maradt. A Városligetben felállított pavilonokon színes, díszes ételkülönlegességek sorakoztak. A cukrászok akkoriban leginkább azzal versenyeztek, kinek sikerül magasabbra építenie az emeletes, színes cukrokkal díszített tortát. A lapokat még főzött krémmel töltötték, aztán tejszínhabbal fodrozták. A több emeletes torták úgy festettek, mint valami csipkecsodák. Dobos pavilonján ezzel szemben egy egyszerű, és éppen ettől olyan elegáns édesség várta kóstolóit. A legenda szerint maga Ferenc József császár és bájos felesége, Erzsébet magyar királyné ízlelhette meg elsőként a Dobos-tortát.

Titkos recept Dobos József emlékkönyvében szereplő saját vélekedése szerint a dobostorta titka a kakaótól, csokoládétól és vajtól súlyos, de gőz fölött vert tojásoktól habos-

sá váló krém és a sok könnyű vékony piskótalap együttese. Sokan próbálták íz alapján leutánozni, reprodukálni, sikertelenül. Reidl József volt az egyetlen, akinek sikerült egyáltalán megközelíteni a Dobos által megálmodott ízvilágot. A recept titok volt. S bár a cukrászmester inasait, segédeit gyakran megkörnyékezték, azok sosem árulták el a mester titkát, a titkos receptet. 1906-ban Dobos József megunhatta a silány utánzatokat és átadta az eredeti dobostorta receptjét a Cukrászok és Mézeskalácsosok Ipartestületének. Egyetlen kikötése volt: a receptet nem vásárolhatja meg senki, nem lehet egyetlen cukrász a kizárólagos birtokosa, mindenkinek hozzá kell férnie.

Tudta, hogy…? A ma cukrászdákban kapható dobostorták nem az eredeti recept alapján készülnek? Dobos József titkát, a bűvös receptet sokan tovább gondolták, újra értelmezték. Az eredeti receptet ma már csak a Dobos Emlékkönyvben találjuk meg. Bár nem egyszerű az elkészítése, és sokan azt gondolják, nem cukrászati körülmények között lehetetlen elkészíteni, ez tévedés. Dobos József szerint a legjobb a házi Dobos-torta. Ha követjük a mester utasításait, óvakodunk a margarintól és csak a legjobb minőségű kakaót használjuk, megidézhetjük a múltat és újraalkothatjuk az eredeti remekművet.

SZÓ-KÉP-TÁR

Gondolatok, képek, versek és írások a hungarikumokról

Reményik Sándor: Templom és iskola Ti nem akartok semmi rosszat, Isten a tanútok reá. De nincsen, aki köztetek E szent harcot ne állaná. Ehhez Isten mindannyitoknak Vitathatatlan jogot ád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!

E templom s iskola között Futkostam én is egykoron, S hűtöttem a templom falán Kigyulladt gyermek-homlokom. Azóta hányszor éltem át ott Lelkem zsenge tavasz-korát! Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!

Ti megbecsültök minden rendet, Melyen a béke alapul. De ne halljátok soha többé Isten igéjét magyarul?! S gyermeketek az iskolában Ne hallja szülője szavát?! Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!

A koldusnak, a páriának, A jöttmentnek is van joga Istenéhez apái módján És nyelvén fohászkodnia. Csak nektek ajánlgatják templomul Az útszélét s az égbolt sátorát? Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!

Kicsi fehér templomotokba Most minden erők tömörülnek. Kicsi fehér templom-padokba A holtak is mellétek ülnek. A nagyapáink, nagyanyáink, Szemükbe biztatás vagy vád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!

Fogalmak és rendelkezések A magyar nemzeti értékekről és hungarikumokról szóló törvényben Magyar Értéktár: a nemzeti értékek köréből a Hungarikum Bizottság által kiemelkedő nemzeti értékké nyilvánított értékek gyűjteménye; ágazati értéktár: az egyes ágazatokért felelős miniszterek által azonosított nemzeti értékek adatainak gyűjteménye; megyei értéktár: a megye területén fellelhető nemzeti értékek adatait tartalmazó gyűjtemény; tájegységi értéktár: több települési önkormányzat területén fellelhető nemzeti értékek adatait tartalmazó gyűjtemény; települési értéktár: a települési önkormányzat területén fellelhető nemzeti értékek adatait tartalmazó gyűjtemény; külhoni magyarság értéktára: az országhatáron túl fellelhető nemzeti értékek adatait tartalmazó gyűjtemény; hungarikum: gyűjtőfogalom, amely egységes osztályozási, besorolási és nyilvántartási rendszerben olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelöl, amely a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítménye;

Hungarikumok Gyűjteménye: a kiemelkedő nemzeti értékek köréből a Hungarikum Bizottság által hungarikummá nyilvánított, valamint e törvény erejénél fogva hungarikumnak minősített nemzeti értékek gyűjteménye; nemzeti érték: magyar alkotótevékenységhez, termelési kultúrához, tudáshoz, hagyományokhoz, tájhoz és élővilághoz kapcsolódó, nemzetünk történelme, valamint a közelmúlt során felhalmozott és megőrzött minden szellemi és anyagi, természeti, közösségi érték, vagy termék; nemzetközi elismerésben részesített nemzeti érték: azon nemzeti érték, amely az Országgyűlés által ratifikált, vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi megállapodások vagy viszonosság alapján nemzetközi elismerésben részesült; kiemelkedő nemzeti érték: olyan nemzeti érték, amely nemzeti szempontból meghatározó jelentőségű, a magyarságra jellemző és közismert, jelentősen öregbíti hírnevünket, növelheti megbecsülésünket az Európai Unióban és szerte a világon, továbbá hozzájárul új nemzedékek nemzeti hovatartozásának, magyarságtudatának kialakításához, megerősítéséhez.

A Veszprém megyei hungarikummozgalom kiadványai Sorozatszerkesztő: dr. Horváth Zsolt  Pannon Térség Fejlődéséért Alapítvány

www.ptfa.hu A kiadványok készítésében közreműködött: Pannon Értékmentő és Média Szolgáltató Kft. Pannon Értékteremtők és Hagyományőrzők Közössége Egyesület

TOLNA MEGYEI ÉRTÉKTÁR A bogyiszlói paprikatermesztés hagyományai Alagutak, Bátaszék Bartina zenekar munkássága Bátai református templom Bátai Szent Mihály plébániatemplom Bátai Szent Vér kegytemplom Bátai Tájház és Halászház Bátaszéki Ipartestület Bátaszéki kálvária kápolna Bátaszéki katolikus plébánia Bátaszéki református imaház Bátaszéki Számvevőség épülete Bátaszéki Tájház épülete és gyűjteménye

Dunaföldvári vár

Simontornyai református templom

Dunaföldvári vásár

Simontornyai római katolikus templom és ferences rendi kolostor

Esterházy vadászkastély, Tamási Evangélikus templom orgonája, Tamási

Simontornyai vár

Fekete Gólya Ház, Báta Géza-nap, Bátaszék Gyulaji dám Harc római katolikus temploma Harci Brill Pálinkaház Henyei kápolna, Tamási

Sióagárd – Leányvári pincefalu Sióagárd népművészete

Iglice népdalkör munkássága, Tamási

Szabadi Mihály által jegyzett, Sióagárdról szóló, Sióagárdhoz kötődő kötetei

Keresztély Gyula Városi Könyvtár épülete, Bátaszék

Székely Albert faórája és a székely kálvária fatáblái, Bátaszék

Kölesdi fehérhímzés

Szekszárdi márc

Kölesdi Képtár és Látásmozgalom

Szent Flórián szobor, Bátaszék

Kölesdi Kismegyeháza és épületei Kölesdi református templom és parókia Kölesdi Sörét-torony Mária oszlop, Tamási Bátaszéki Városháza

Markovics Gábor munkássága

Bátaszéki vasútállomás épülete

Medinai Apponyi kiskastély és Kisboldogasszony kápolna

Bogyiszlói népviselet

Medinai Kőszegi testvérek népi hangszerei Medinai református templom Medinai szerb templom Medinai zenészdinasztia munkássága

Bogyiszlói népzenei hagyományok és zenekar munkássága

Mező Kúria, Bátaszék

Bogyiszlói orchideás erdő

Nagyboldogasszony plébániatemplom és egyházi kincstár, Bátaszék

Cikádori apátsági romkert és kőtár, Bátaszék

Nepomuki Szent János kápolna, Bátaszék

Csanády gyűjtemény, Bátaszék

Pacsmagi halastavak

Cserénygáti vízimalom

Római katolikus templom, Tamási

Dr. Hermann Egyed István munkássága

Rozália kápolna, Tamási

Szent Orbán kápolna és őstölgyes Szentháromság szobor, Bátaszék Szentháromság szobor, Dunaföldvár Szentháromság szobor, Simontornya Szerb ortodox templom, kútház, kolostor, Grábóc Szerb szokások és hagyományok Medinán Tolna megyét érintő három Duna-híd Tolnai korábbi selyemgyár épülete és a Holt-Duna part értékei Tolnai selyemgyári emlékszoba, védett ipartörténeti gyűjtemény Virágvasárnapi passiójáték, Bátaszék Würtz Ádám szülőháza, Tamási Zádor Jenő zeneszerző, zenetörténész munkássága