Otto Kernberg fejlődéselmélete illetve fejlődéspszichopatológiai modellje. Kernberg elméletében az érzelmek jelentik a primer motivációs rendszert. A pszichés struktúra alapvető egységét egy szelf- és egy tárgyreprezentáció jelenti, valamint az őket összekötő affektív állapot. Az affektusok libidinális és agresszív ösztönkésztetésbe szerveződnek, ami a tárggyal való interakció során valósul meg. A főbb pszichés struktúrák (ösztön-Én, Én, felettes-Én) pedig a tárgyreprezentációk és a szelftárggyal való –változatos emocionális állapotok hatása alatt történő internalizációból származnak. Egy csecsemő mindig érzelmi diszpozíciókkal születik, melyek lehetnek kellemesek és kellemetlenek. Az érzelem mindig a szelf és a tárgy képe közötti viszonyba ágyazódik, és a környezet hívja elő az érzelmeket. A tárgykapcsolati egységek, vagy is a szelf-tárgy-affektus triádok az affektív memóriában tárolódnak, és az anya-gyerek kapcsolat kontextusában ösztönkésztetéssé fejlődnek: a kellemes affektusok libidóvá, a kellemetlenek agresszióvá. A fejlődés a tárgykapcsolati egységek internalizációját, és az ezek elleni védekezés kialakítását jelenti. A psziché elfojtott, tudattalan része olyan tárgykapcsolati egységekből áll, amelyekről a gyerek – különböző érettséget mutató elhárítása segítségével – megpróbálja védeni magát. Kernberg fejlődési modellje 5 szakaszból áll: 1.) az élet első heteiben a szelf-tárgy reprezentációk differenciálatlanok 2.) a differenciáció az első életév első felében zajlik, ekkor a kellemes és kellemetlen élmények jó és rossz szelf-tárgy reprezentációkba szerveződnek. A szelftárgy differenciációjának képtelensége sebezhetővé tesz a pszichotikus állapotok számára. A szakasz egy későbbi fázisában az én aktívan hasítja szét a jó és a rossz imágókat, hogy így védje a jókat a rosszak pusztító erejétől. 3.) A harmadik szakasz a 6. hónaptól a 18-36. hónapig tart, ekkor a szelf-tárgy képzetek egyre differenciáltabbakká válnak. Az én határai már elég szilárdak. A 3. életévben a polarizált jó és rossz reprezentációk fokozatosan integrálódni kezdenek; teljes szelfreprezentációk és teljes tárgyreprezentációk képződnek. A hasítás helyét az elfojtás veszi át, és ez megvédi a személyt a súlyosabb személyiségzavaroktól. 4.) Az ödipális időszaknak megfelelő szakasz. Ekkor a libidóval és a regresszióval felruházott szelfképzetek koherens szelfrendszerré egyesülnek, megszilárdul az énazonosság. Egyes szelf és tárgyképzetek ideális szelf- és tárgyképzetekké integrálódnak. Ezek egyesülnek a már előző szakaszban jelenlévő kegyetlen és üldöző felettes-Én futárokkal ill. aktuális szülői tiltásokkal; kialakul a felettes-Én. 5.) Megvalósul az Én és a felettes-Én integrációja. A felettes-Én fokozatos integrálódása táplálja az énazonosságot, ez segíti a másikkal való hatékony interakciókat. A belső reprezentációk konszolidálódnak. Kernberg fejlődéspatológiai modelljében nem különíti el az ödipális és preödipális problémákat. Elgondolása szerint a zavarok minden szintje összetettebb súlyos személyiségzavarok esetében, de minden szint érintett valamilyen mértékben a pszichopatológiák teljes spektrumában. A pszichés zavarok 3 csoportját különbözteti meg, melyek hozzáférhetőek a pszichoterápia számára, bár a súlyosabb karakterpatológiák esetében csak az expresszív terápiákat találja alkalmasnak. (Fonagy-Target, 2005)
A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!