Daubner - Pszichopatológia 34 oldal

Pszichopatológia Fritz Rieman: A szorongás alapformái Szorongás központi szerepe, dinamikus. Négy alapszükséglet, két ellentétpár: Szkizoid Önállóvá válás igénye Félelem önmagam elvesztésétől Egyetlen, önálló személyiséggé, individuummá kell válnom Kényszeres Állandóság, változatlanság igénye Félelem a változástól

Hiszteroid Változás, fejlődés igénye Félelem az állandóságtól

Depresszív A kapcsolat igénye Félelem az egyedül maradástól Közösséghez, másik emberhez kell tartoznom Típusos szorongások: Szkizoid: félelem a beolvadástól, az egyéniség, az önállóság, az autonómia elvesztése, a másik/többi ember közelségétől. Nagy távolságot tart, intimitás félelmetes, társas helyzet fárasztó, kötődés ellen védekezni kell. Autonómiáját kényesen őrzi, távolságot tart, hajlamos kapcsolatait személytelenné tenni, különcségig elkülönülni.

Depresszív: félelem az önmagunkká válástól, az elszigetelődéstől, az egyedül maradástól, a védtelenségtől. Közelség iránti igény válik meghatározóvá, intenzív, szoros emberi kapcsolatok, csekély távolság is félelmetes szakadéknak tűnik. Állandóan az átölelni és átölelve lenni – re vágyik. Érzelmileg hallatlanul színes, hallatlanul érzékeny, figyelmes társ, ám ha egyedül marad, szürke, színtelen és kiszolgáltatott lesz.

Kényszeres: félelem minden változástól, amely a mulandóság, bizonytalanság félelmével fenyeget. Mindenhól az állandóságot keresi, a változatlanság mindennél fontosabb, irtózik minden változástól, szertartásokkal veszi körül magát. Kacatok tömegét tárolja, holott rendkívül precíz, pedáns, rendszerető.

Hiszteroid: félelmetesnek érzi az állandóságot, a kötöttséget, a végérvényességet, a szabadság elvesztését. Az új igézetében él. Keresi a változást, minden újdonság felcsigázza, izgalomban, mozgásban tartja. Imádja a divatot, barátait, ruhatárát, rokonait kicseréli. Kapcsolatai felszínesek, mert fél a kötődéstől, azt szabadsága korlátozásának tartja. Leleményes, találékony, színes, A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

ha esemény van, de a hétköznapok egyhangúsága során szürke, ingerült, megbízhatatlan.

Normális körülmények között életünk e szükségletek és félelmek állandó összjátékában zajlik, formálódik. Ha egyik szükségletünk hiányt szenved, a hozzá kapcsolódó szorongás erősödik, és egyensúlyunk megrendül. Uralkodóvá válhat az egyik szükséglet, és meghatározóvá válhat a személyiségben, bizonytalan egyensúly, labilitás alakul ki.

Közelség – távolság, kamaszkór.

Tünet: magatartás – élménymód. Lelkizavar (pszichés zavar): a páciens számára szenvedést okoz, és mindennapi életvitelében akadályozza.

Inger – érzékelés – feldolgozás – válasz. A magatartás egészleges megfigyelése.

Tudat: Éberségi szint (vigilitás) és összerendezettség.

Fokozottabb éberség, izgatottság, extatikus állapot, felfokozott élmények.

Csökkent éberség: kábultság, aluszékonyság, szopor, kóma. Összerendezettség: szétszórtság, kuszaság, fellazult asszociációk, szétesettség.

Lehet fokozott, elfogultság, tudatszűkült állapot.

Sch. Tévelyállapot: álomszerű révület szétszórt kuszaság, részleges hozzáférhetetlenség, esetleges hallucinációk. Delirium.

Figyelem: A külvilág ingeráradatából kiszűri a fontosnak tetszőt, elkülönít, rangsorol, és főleg figyelmen kívül hagy, amiről nem veszünk tudomást aktív válogatás végeredménye. Felkelthető, irányítható és tartósan leköthető. Én foglalkozom valamivel, engem foglalkoztat valami.

Tájékozódási/orientációs reflex, érdeklődést ébreszt, kíváncsiak leszünk, oda fordulunk. Szorongásos állapotban minden ismeretlen, váratlan vagy új inger félelmet kelt, így behúzódást, visszahúzódást, bezárkózást kelt. A szorongásos tartalmak, téveszmék, hallucinációk, kóros élmények az érdeklődést befelé irányítják, önmagunkhoz kötik.

Tájékozódás: Térre, időre, saját személyre. Érzékelés: Érzékszerveink által közvetített ingerek segítségével alkotunk képet a világról, tájékozódunk térben és időben, ismerünk meg szerkezeteket, struktúrákat. Érzékeink nyomán képződik le bennünk a világ. Érzékeink valóságképünk biztosítékai.

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

Érzékelés formai zavarai: felfokozott érzékelés – mániás, depressziós, droghatás, szomatizációs tünet. Érzékelés csökkenése – szorongásos állapot, gyógyszer, sch (fájdalom megszűnhet).

Minőségi zavar: nem külső inger váltja ki az érzetet, hanem belső tartalmainkat érzékeljük a külvilágban.

Illúzió: van ugyan külső inger, de az a felfokozott belső érzésnek megfelelő jelentést vagy tartalmat nyer.

Hallucináció: külső inger nélkül megjelenő érzet. Valamilyen belső tartalom vetül ki, és külvilági élményként jelenik meg, külső – belső határ fellazul. A hallucináció lehet elemi érzet, de lehet összetett kép vagy komplex jelenet is.

Mintha jellegű hallucináció, az érzett elmosódott, különbözik a külső inger keltette érzettől.

Pszeudo- vagy álhallucináció, nem a külső térben, hanem a hallucináló fejében, vagy behunyt szemmel lát valamit.

Valódi hallucináció, komplett külső élményként éli meg. Lehet hallási, látási, szaglási, tapintási, ízérzésbeli vagy zsigeri (cönesztéziás), de lehet összetett.

Derealizáció: a külvilágot a szokásostól eltérően éli meg, szorongással járhat.

Deperszonalizáció: saját testét érzi megváltozottnak, saját magát éli meg a szokásostól eltérően. Egyes testrészei megnőnek vagy összezsugorodnak, esetleg különválnak.

Sajátélmény-zavar: az én és a külvilág megélésének számottevő és tartós változása, minden pszichiátriai betegséget megelőzően jelentkezik. A tünetek elmúlása után is fennmaradó sajátélmény-zavar rossz prognózisra utal, a tünetek újrajelentkezése várható.

Gondolkodás: Feladathelyzetek belső feldolgozása képzetek és fogalmak segítségével, belsővé (interiorizált) tett cselekvés, melynek során ítéleteket alkotunk, különböző következtetésekre jutunk, amelyek már közvetlenül befolyásolják, meghatározzák cselekedeteinket, viselkedésünket. Ha képzeteink hordozzák az érzékletes valóság elemeit, de a konkrét érzékeléstől elvonatkoztathatók, akkor már a fogalmi rendszerben mozgunk. Ha fogalmaink világosak, ha ítéleteinkben megfelelő módon tükröződik a megtapasztalt világ, ha következtetésünk helyes volt, akkor feladatmegoldásunk, tehát alkalmazkodásunk sikeres lesz. Ellenkező esetben kevésbé eredményes, vagy eredménytelen, sikertelen (maladaptív).

Gondolkodásunk tehát tartalmazza érzékelésünket, érzelmi viszonyulásunkat, beállítódásunkat, ugyanakkor elvonatkoztatási, absztrakciós készségünket és teljes problémamegoldó eszköztárunkat. A gondolkodásnak két fő funkciója van: a megértés és a problémák megoldása. Előfeltétele a tudattartalmak társulása, az asszociáció. A képzetáramlás gazdagsága egyéni és jelentősen függ aktuális éberségi szintünktől, fáradságunktól, hangulatunktól és érzelmi állapotunktól.

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

A gondolkodás fontos alapmozzanata a jelenségek, tapasztalatok, dolgok értelmezése, a számunkra való jelentés, jelentőség felismerése, a jelenségek felruházása a számunkra való jelentéssel, értelemmel. A gondolkodás fejlődésében döntő fontosságú az elvonatkoztatás a személytől és a személyestől, a függetlenedés az érzelmi elfogultságtól, az aktuális érzelmihangulati befolyástól, vagyis a tárgyilagosság.

A gondolkodás elemi folyamatai (vágyak, szükségletek, érzelmi állapotok, egyszeri cselekvési sorok az úgynevezett primer, elsődleges gondolkodási folyamatok. Ezek a szocializáció során beépülnek a másodlagos gondolati rendszerbe, mely a szemlélet- és gondolkodásmód kulturális meghatározottságait, elvárásait, szokásait tartalmazza. Az európai kultúrában a másodlagos rendszer hangsúlyozottan racionális, szigorúan követi a logika szabályait, nemcsak tárgyilagos, hanem mondhatni szélsőségesen személyiségtávoli, s csaknem tiltja, de mindenesetre pejoratív módon kezeli a személyiségközeli gondolkodást. Ez jelentősen nehezíti érzelmi-indulati tartalmaink, folyamataink felismerését és gondolati feldolgozását. Pl.: érzelmeink kétarcúak, ambivalensek, az ellentétek összetartoznak, így logikai gondolkodásunk nem képes érzelmi viszonyaink adekvát követésére.

Felnőtt gondolkodásunkat alapvetően a diszkurzív logikai szabályok uralják, a problémamegoldó műveletek (összehasonlítás, elkülönítés, általánosítás, mérlegelés stb.) eszerint történik. Az egészséges gondolkodás valahonnan valahová eljut, produktív. Gondolkodásunk egy része tudatos, másik része tudattalanul, automatikusan zajlik. A gondolkodási automatizmusok nagymértékben megkönnyítik, leegyszerűsítik a működést, ugyanakkor ronthatják a gondolkodás eredetiségét, produktivitását. (brain storming). A gondolkodászavarok túlnyomó része a tudattalan részből adódik.

A gondolkodás formai zavarai: Lassulás. Szorongó embernél elakad. Depresszióban lassul, színtelenné, sőt sematikussá válik, elveszti produktivitását.

Gyorsul. Mánia. Színes, követhetetlenné teszi, romlik a produktivitás.

Egyenetlen. Sch. (gyorsul, lassul, elakadások, zárlat, ismétlések, megtapadások, sztereotip fordulatok).

A gondolkodás minőségi zavarai: Fellazulás, célképzetek minduntalan elvesznek. Ha fokozódik a fellazulás a páciens zavarodottságot észlel. A fellazulás az inkoherenciáig fokozódhat (a gondolkodás szétesettsége a viselkedésben is megnyilvánul). Pszichotikus állapotokban gondolattolongás és bizarr asszociációk. Rigiditás, aprólékosság, körülményesség. SCH.-ban gondolatelvonás, gondolatátültetés.

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

A gondolkodás tartalmi zavarai: A diszkurzivitás, a racionális szemlélő jelleg, a mérlegelés, az elemzés, a lényegi vonásokat kiemelő általánosítás, a finom differenciálás, a gondolkodás nyitottsága és rugalmassága, a valósággal való folyamatos összevetés (realitáskontroll) és nem utolsó sorban az invenció (lelemény, találékonyság, ötlet) rögtön háttérbe szorul, a gondolkodás elveszti autonóm jellegét, és többé vagy kevésbé, esetleg teljes egészében érzelmi-indulati hatás alá kerül. Az erős és tartós érzelmi befolyás előbb-utóbb tartalmi zavarokhoz is vezet. Elfogultság – túlértékelés. Túlértékelt eszme. Téves ítéletek.

Fóbia: bizonyos helyzetekhez, tárgyakhoz, állatokhoz stb. fűződő, heves vegetatív tünetekkel járó páni félelem.

Kényszer (gondolat, cselekvés, ötlet) teljesen értelmetlennek tartott gondolat vagy cselekvés, amelynek távoltartása, az ellene folytatott küzdelem jár heves, kínzó szorongással. Bár a páciens mindkét esetben tökéletesen tisztában van a fóbia illetve a kényszer értelmetlenségével, irracionalitásával, gondolkodását teljesen kitölti és megköti a félelem és az azok körüli gondolat. Tehetetlennek érzi magát, akaratlagosan nem képes a gondolkodását irányítani, és a tökéletes irracionalitás tudatában nem bírja a cselekvésbe való átmenetet megakadályozni.

Téveszme (doxasma): Érzelmileg meghatározott gondolat, amely abszurditása ellenére logikailag kikezdhetetlen, sőt vitatása, kétségbevonása inkább erősíti, szilárdítja azt. Korosságuk a páciens számára nem ismert, teljes valóságként élik meg. Minél abszurdabb, annál kevésbé próbáljuk vitatni. A szkeptikus, kételkedő távolságtartás mindig elfogadható, különösen ha szenvedései, megpróbáltatásai miatti együttérzésünkről biztosítjuk. A téveszmét nem az teszi kórossá, hogy nincs semmi igazságtartalma, hanem az, hogy az őt fűtő érzelem extrém mértékben, egy irányban beszűkült, és a tények által nem befolyásolható, mintegy önálló életet él. Féltékenységi téveszme – kiszolgáltatottság félelme.

Belső félelem nem választható szét a külső körülményektől. A téveszme központjában mindig a szenvedő személy, az én áll, s a külvilággal való összefolyás következtében bárkivel és bármivel kerül kapcsolatba, az mind rá vonatkozik, miatta, érte, vele vagy ellene tesz, vagy nem tesz valamit, tehát az én a valóság, s a valóság is én. Énvonatkozás szerint a téveszme lehet nagyzásos (megalomán). A hangulat többnyire emelkedett. Biztosítja önmaga nagyságába vetett hitét, önbizalmát.

Feltalálási (inventórius).

Politikai Vallásos (religiózus) Származási (genealógiás) Szerelmi (erotomániás) Önkicsinyítő (mikromániás) A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

Üldöztetéses (perzekutoros) Befolyásoltatásos Mérgeztetéses Perlekedési (querulatoros) Féltékenységi (engem nem lehet szeretni). Gyakran az érzelmek mélységének és erősségének bizonyítékaként értelmezzük, ezzel mintegy előhívjuk és erősítjük, népszerűsítjük a féltékenység érzését.

Elszegényedési és meglopatásos Önvádlásos (hibát jóvátehetetlen bűnként éli meg).

Nihilisztikus (pusztulás elkerülhetetlen) Hipochondriás (cönesztéziás).

Téveszmék igen gyakran rendszereződnek, logikus vagy az érzelmek logikáját követő téveszmerendszert alkotnak, amelyek egymásra épülve s egymást kiegészítve összetett és mindenre kiterjedő „magyarázatát” adják a kóros élményeknek.

Indukált téveszme.

Disszimulál. Közösségek zártak (a külvilág diszkurzív kritikájának távoltartása miatt). Terrorizmus, kommunizmus, fasizmus.

Téveszmék esetén az én és a külvilág elhatárolódásának súlyos elégtelensége áll fenn ugyanúgy, mint a hallucinációk esetén, keveredhetnek. Gyakori az is, hogy mindkettőt nagyon erős, az egész személyt elárasztó, lenyűgöző, megbabonázó érzelem tartja fenn, mely minden mást háttérbe szorít (elviselhetetlen veszteség, elismerés utáni vágy). Ezt az egész embert révületben tartó érzést tévelynek hívják, mely téveszmével és a hallucinációval együtt a tévelyállapotot hozza létre.

Ilyenkor: • a belső érzések erősebbek a külvilág ingereinél, elnyomják azokat; • a belső uralkodó, meghatározó érzés (félelem, vágy) ◦ a.) közvetlenül a külvilágba vetülve, hallucinációként jelenik meg, ◦ b.) eluralja a gondolatokat, a gondolkodás elveszti autonóm, kritikai jellegét, és a meghatározó érzés közvetlen gondolati formát kap, téveszmeként jelentkezik.

A logikával ellentétben álló, dereisztikus gondolkodást is a diszkurzív logika különböző mértékű háttérbe szorulása vagy teljes gátlódása jellemzi. Eleinte az érzelmileg hangsúlyos helyzetekben jelenik meg, később tartalmi zavarok jelennek meg. Álomszerű fellazultsággal jár. Az asszociációk szerteágazóak, a képzetek elmosódottak, a fogalmak kevésbé világosak, érzelmi összefüggések kerülnek előtérbe, az időrend szubjektívvé válik, mágikus-misztikus elemek törnek felszínre, a mérlegelés elmarad, az ítéletek elvesztik tárgyilagosságukat, mind több szubjektív torzítás jelentkezik.

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

Emlékezés Az élet fonala az emlékezet szálaiból sodródik. Megjegyzés, megtartás és az emlékbe hívás. Felejtés (aktív, élettani folyamat, gátlás). Az emlékezés megérthető zavarai az élmények indulati töltése mentén jönnek létre, így nem állandóak, hanem bizonyos helyzetekhez kötöttek. Pesszimista beállítódás, tartósan nyomott hangulat, negatív énképpel járó személyiségfejlődés vagy önkicsinyítéses lelki zavar esetén az emlékezés-felejtés ellentétes előjellel működik; az egyén inkább a negatív emlékekre, élményekre, önmagát leértékelő eseményekre, például sikertelenségre élesen emlékszik, míg sikeres, értékét bizonyító élményeket elfelejti. Az emlékezés torzulhat, és ellentétébe fordulhat.

Freud fedőemléknek nevezte az elfojtott tartalom helyén megjelenő, azt mintegy elfedő emlékképet, amely látszatra értelmetlenül, de az érzelmi összefüggések mentén megérthetően kapcsolódik az elfelejtett tartalomhoz.

Emlékezés megmagyarázható zavarai az idegrendszer szervi kórfolyamatai következtében, azok szabályszerűségeit követve jönnek létre. Koponyasérülés, keringészavar. Amnézia.

Az affektivitás /érzelmi élet/ viszonyulási struktúra Az érzés lehet kellemes vagy kellemetlen, járhat feszültséggel vagy relaxációval, izgalommal vagy nyugalommal. Az érzés tehát mindig polarizált.

Ez mutatkozik meg abban is, hogy érzelmeink mindig kétarcúak, ambivalensek, tehát egyszerre negatívak és pozitívak. Az érzelmeknek nem az előjele, hanem az intenzitása fontos. Arra tudunk nagyon haragudni, akit nagyon szeretünk.

Személyes fejlődésünk talán egyik legsorsdöntőbb része az, hogy ezt a kétarcúságot, ambivalenciát hogyan tudjuk életünk során kezelhetővé tenni, úgy egyesíteni, hogy egyik pólus se szoruljon ki, és – lehetőleg a pozitív tartományban maradva – ne veszítsük el a negatív tartomány jelzéseit sem.

Akár ideálisnak látszó helyzetekben is minél korábban érzékelni tudjuk a minket zavaró, feszültséget keltő, negatív érzéseinket, ezeket jelzésként értékeljük, és merjük az ezeket csökkentő „intézkedéseket” megtenni. Ha a kellemes helyzet fenntartása érdekében negatív érzéseinket letiltjuk, távol tartjuk vagy elfojtjuk, akkor a negatív érzések összegyűlve, heves érzelmi megnyilvánulások közepette, a legváratlanabb és legkellemetlenebb pillanatban fognak felszínre bukkanni, miközben a kontrollt elveszítjük felettük.

Ami az állatoknál az ösztön, az az embernél – mint minden más –társadalmi kontroll alá került. Az embernek nincsenek genetikailag kódolt viselkedési mintái, az ön- és fajfenntartás szükségletei markáns és meghatározó érzelmekként, vágyként jelennek meg, amelyek az összes többi érzelemmel együtt az én ellenőrzése alatt állnak, az én mérlegelő, gátló, összehangolt fennhatósága mellett nyilvánulhatnak meg.

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

Érzelmeink tehát mindig és minden helyzetben legalapvetőbb érdekeinket képviselik. Érzelmeink tehát természetüknél fogva részrehajlóak és elfogultak: az én érdekeit képviselik.

Nagyon jelentős energiával rendelkeznek, tehát mintegy „saját hatáskörükben” képesek érdeket képviselni, akár akaratunk ellenére is!

Az érzelmek közvetlen kapcsolatban vannak a cselekvéssel, tehát közvetlenül befolyásolhatják, alakíthatják magatartásunkat. Ez a késztetés a motiváció, mindenféle cselekvés előfeltétele.

A motiváció és a cselekvés között egészséges körülmények között hosszú út van. Érzelmi fejlődésünk során egyik fontos feladat az, hogy elég nagy feszültséget bírjunk ki anélkül, hogy azt közvetlenül valamilyen cselekvéssel oldjuk /Pl.: kilépjünk a helyzetből/. Minél nagyobb a frusztrációs toleranciánk, annál nagyobb az állóképességünk nehéz helyzetekben. Érzelmeink képviselik az aranyhidat testi és lelki működésünk között; egyszerre, egy időben és szétválaszthatatlanul „testiek” és „lelkiek”.

Az érzelmek közvetlen kapcsolatban állnak vegetatív, hormonális /a test nedveire vonatkozó/ és immunológiai folyamatokkal. Így lehetséges az, hogy számottevő érzelmeink árulkodó vegetatív megnyilvánulásokkal, hormonális következményekkel járnak /pl.: depresszióban, ill. pszichiátriai betegségekben elmarad a menstruáció/, vagy immunológiai változásokkal társulhatnak /Pl.: gyászban csökken az immunvédekezés, könnyebben megbetegedhet a gyászoló/.

Előfordulhat, hogy bizonyos érzések kevéssé, vagy nem átélhetőek, így tudatossá sem válhatnak, csupán zsigeri formában jelentkeznek /Pl.: a feszültség fejfájás formájában/. Így jönnek létre a pszichoszomatikus betegségek is: a tartós negatív érzelmi állapot nem a lelki működést zavarja meg, hanem közvetlenül szervi /zsigeri/ betegséget okoz.

Nemcsak a cselekvéssel és a testtel, de a szavakkal is közvetlen kapcsolatban állnak érzelmeink, és ezen keresztül egész mentális struktúránkkal, értelmi működésünkkel. Ennek során nemcsak átéljük, de szemlélni is képesek vagyunk őket. Eközben érzelmeink alakulnak is, de mentális síkra is áttehetőkké válnak.

Ezáltal lehetséges a megmunkálásuk, feldolgozásuk. Ugyanakkor választ adhatunk az érzelmeinkre, ez a reflexió, s így megindulhat belső párbeszédünk, az önreflexió is.

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

Ha ez a közvetlen kapcsolat az érzelmek, és a szavak között nem jön létre, akkor érzelmeinket nem tudjuk megfogalmazni, így azok mentális megmunkálása, feldolgozása sem válik lehetővé. Ennek a jelenségnek alexothymia a neve.

Az érzelmek és e három alapvető kapcsolatuk – a beszéd, a cselekvés és a zsigerek – dialektikus egységet képeznek, tehát nem egyszerűen kapcsolatban vannak egymással, hanem összhangjuk, egységük lelki egyensúlyunk talán legfontosabb feltétele. Ráadásul ez az egység sohasem statikus, hanem a részek folytonosan hatnak egymásra, kölcsönösen alakítják egymást.

Az empátia, a beleélés képessége lehetővé teszi, hogy direkt közlés nélkül is tudomást szerezzünk egymás érzéseiről. Jó empátiás készséghez is elengedhetetlen az érzelmek, a szavak, cselekvések és zsigerek összhangja.

Az érzelmi élet zavarai Az érzelmi élet, affektivitás zavarait a következő részfunkciók szerint vesszük számba: érzelem, indulat, hangulat, közérzet, szorongás.

-Érzelmi túlfűtöttség jelentkezhet átmenetileg, izgalmi állapotokban, bizonyos krízisekben, és lehet részleges is, csak bizonyos helyzetekben, bizonyos személyek vonatkozásában, bizonyos tevékenységeket végezve. A mérsékelt túlfűtöttség általában kellemes, jelentősebb túlfűtöttség azonban kellemetlen, zavaró lehet. A legtöbb ember, ha szerelembe esik, rögtön túlfűtött lesz, aztán a láz csillapultéval már csak a szeretett személy jelenlétében érzi a felfokozottságot.

-Kórosan felfokozott érzelmi állapottal találkozunk elsősorban maniform, vagy mániás állapotokban, gyakori paranoid állapotokban is.

-Érzelmi aláfűtöttség rögtön jelentkezik, ha elfáradunk, tartós fáradtságnak pedig mindig velejárója. Krízisben, érzelmi sokkhatás után, pszichiátriai betegségben igen gyakori.

-Az érzelmi kiürülés már többnyire kóros. Jellemző a depressziós kiürülés, amelytől a beteg szenved. Legtöbbször ez a depressziós szenvedés fő forrása, az öngyilkossági késztetések elindítója.

Előrehaladott szkizofréniák esetén a súlyos személyiségkárosodást az érzelmi elsivárosodás jelzi.

-Mindenféle késztetések teljes hiányát, teljes közönyt és érdektelenséget jelent a stupor állapot, melynek során a beteg felhagy teendőivel, semmi sem érdekli, semmit nem csinál, önmagát is elhanyagolja, majd se nem eszik, se nem iszik, A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

üresen néz maga elé, kérdésekre alig, vagy egyáltalán nem válaszol, kapcsolatba nem vonható.

-Érzelmi inkontinencia /visszatartási képtelenség/ során a beteg nem tud uralkodni érzelmein. Jelentéktelen apróságok heves érzelmi reakcióval járnak, ami rögtön megnyilvánul.

-Inadekvát érzések esetén a helyzetnek nem megfelelő érzések jelentkeznek.

A legkülönbözőbb lelki zavarokban fordulhat elő az érzelmek ellentmondásossága, az ambivalencia Jelenléte neurotikusoknál döntési képtelenséget, borderline /határeseti/ zavaroknál drámai élethelyzeteket, kapcsolati kríziseket okozhat, pszichotikus állapotokban pedig a felfokozott ambivalencia extrém legátlódással, esetleg teljes cselekvési képtelenséggel járhat.

Disszociáció során az érzelmek három aspektusa – a vegetatív, testi; a motoros magtartási vagy cselekvési; a verbális, nyelvi, szóbeli – között az összhang, az egység fellazul, vagy megszűnik, és a nem átélt, letiltott vagy énidegennek tartott érzés valamilyen csatornán közvetlenül megjelenik.

A disszociációhoz hasonló jelenség az érzelmi rövidzárlat vagy rövidzárlati cselekmény. Tartós érzelmi feszültségben élő, teherbírásukon túl megterhelt, érdekérvényesítésre képtelen emberek váratlanul teljesen irracionális cselekvést hajtanak végre, amelyre előzőleg nem készültek, sőt amelynek a gondolata sem merült fel bennük.

Az indulat /affektus/ hirtelen fellobbanó, heves érzelem, amely egészséges körülmények között hamar el is múlik. .

Kóros tehát, ha az indulat tartósan fennmarad, mert a tartós megtapadó indulat mindig agresszióba: vagy túlméretezett, pusztító cselekedetekbe, vagy ezek legátlása, letiltása esetén önpusztító megnyilvánulásokba megy át!

Tartósan fennálló indulat a szenvedély is, amely meghatározott célra irányul. A szenvedély minden mást kiszorító, meghatározó érzése a sóvárgás.

Az explozív reakció során a sok vélt vagy valódi sérelem által okozott, legátolt, elfojtott harag, düh és gyűlölet egy váratlan pillanatban látszólag indokolatlanul, vagy jelentéktelen sérelemre hirtelen kirobban. A megfékezhetetlen tudatszűküléssel, így esztelen pusztítással járó dührohamnak furor a neve, mely A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

legtöbbször heves vegetatív tünetekkel – remegés, kivörösödés, vicsorgás, stb. – és igen gyakran emlékezetkieséssel jár. A furor szerencsére ritkán fordul elő.

Impulzuskontroll-zavar során fokozott indulati készséggel találkozunk, amely minduntalan, okkal, ok nélkül kisebb-nagyobb, de rendszeres vagy gyakori agresszív megnyilvánulással jár. Az indulati túlfűtöttség „tárgyat keres magának”, az illető kötözködik, keresi a bajt, lépten-nyomon gorombáskodik, szóváltásba keveredik, szinte ok nélkül üt.

A hangulat /thymia/ aktuális érzelmi-indulati állapotunk alapszintje, éppen jelen lévő érzelmeink, indulataink eredője, érzelmi állapotunk pillanatnyi jellemzője.

A hangulat általában a személy tartós jellemzője. Derűs, optimista, cselekvőkész, vagy szemlélődő, borúlátó, visszahúzódó, esetleg egyenesen pesszimista lehet valaki.

A hangulat akkor válik kórossá, ha elszakad az aktuálisan átélt eseményektől, kizárólag belső érzelmek-indulatok határozzák meg, tehát önálló életet él, nem szolgálja alkalmazkodásunkat.

Hipertímia során a hangulat emelkedett, függetlenül attól, hogy az aktuális élethelyzet ezt indokolja, vagy sem.

Hipomániának hívják azt az állapotot, amikor a hangulat már elszakadt az aktuális élményektől, de még az együttélés normáit, saját korlátait érzékeli a személy, tehát a kereteket, ha lazás is, de tartja, realitáskontrollja működik.

A disztímia vagy melankólia negatív hangulati fekvéssel jár, a rossz hangulat elszakadt a külső eseményektől, a pácienst ért hatásoktól, belső élmények tartják fenn. A figyelem befelé fordul, az érdeklődés csökken a külső tárgyak iránt, a pszichés működés egésze lelassul, legátlódik, a mozgás nehézkes lesz, a fáradtság, erőtlenség mindinkább elhatalmasodik, az ötletek elakadnak, a gondolkodás beszűkül, és elveszti produktivitását.

A nyomottság a köznapi rosszkedvtől a depressziós stuporig, a teljes tehetetlenségig és apátiáig terjed.

A közérzet /phoria/ az aktuális zsigeri érzések összességének eredője, melynek a hangulathoz hasonlóan van egy aktuális, napi érzésekből összeadódó, változékony, valamint egy állandóbb, az érzelmi beállítódáshoz hasonló része, melyben testünkhöz való alapvető viszonyunk tükröződik.

A szorongás /anxietas/ tárgynélküli félelemérzés. Mivel alapvető életérzésünk, így szorongásmentes élet nem képzelhető el, de nem is volna jó, mert a szorongásnak igen fontos funkciói vannak az élet megőrzésében. Nemcsak jelzi A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

a veszélyt, de valóságos fenyegetettség esetén elképesztő mértékben képes mindenféle teljesítményünket fokozni. Kóros a szorongás, ha állandósul, és rontja a teljesítményt, beszűkít, korlátoz.

A szorongás ritkábban külső veszélyből, gyakrabban belső lelki folyamatainkból származik. Mivel ezek a folyamatok csaknem teljesen tudattalanok, nagyon nehéz az „okát” megtalálni. Ezért az állandósult szorongás tárgyat keres magának, helyesebben mi próbáljuk valamivel magyarázni. Ha tovább folytatódik ez a tárgykereső, „könnyebbítő” magyarázatsor, ördögi körré válhat a folyamat: a magyarázatok során újabb és újabb szorongások keletkeznek – egyik generálja a másikat - a szorongás egyre fokozódik, mígnem általánossá, generalizált szorongássá dagad.

A kóros szorongás változatos vegetatív tünetekkel járhat. A szorongó embernek nyirkos a tenyere, remeg a keze, halkan, nehezen érthetően beszél, legtöbbször kiszárad a szája, de ritkábban lehet nyálfolyása is. A nyál megváltozott összetétele kellemetlen szájszagot okozhat. Könnyen elpirul, vagy nagyon elsápadhat. Nemcsak arcpír, de a nyak és mellkas bőrén körülírt bőrpír is lehetséges és gyakori a borzongás. A végtagok hidegek, mert a perifériás erek összeszűkülnek. Verítékezés csaknem mindenkinél jelentkezik.

A szorongó embernek elszorul a torka. A száj, a torok és a garat szárazsága miatt hangja rekedtessé válik, és gyakran elcsuklik, torkában gombócot érez, krákog, köhög. Mellkasában nyomást érez, nehezebben veszi, néha kapkodja a levegőt, sóhajtozik, s bár nem álmos, ásítozik. Szíve is elszorulhat, szaporábban ver, néha ki-kihagy. Összeszorul a gyomra, nem nagyon tud nyelni, enni. A bélműködés egyenetlenné válik: a székrekedés mellett hirtelen jött hasmenés is előfordulhat. Gyakori a vizelési inger. Az alvás majdnem mindig zavarttá válik: a szorongó ember nehezen, vagy nem tud elaludni, gyakran fölébred, kínzó álmai vannak. Nyak- és vállizmai megfeszülnek. Ha ez állandósul, fejfájást, tarkó merevséget okozhat. Okozhat a szorongás kiterjedt izommerevséget is. A tekintet hűen tükrözi a szorongást, a szem fénye megtörik, a pupilla gyakran tág, riadt pislogás látható.

A viselkedés gátolt, visszafogott, félszeg lesz. A szorongó ember kerüli a társas helyzeteket, de tartósan egyedül sem tud meglenni, mindkettő fokozza a szorongását. Mozgása suta, gráciáját vesztett, merev, s ha figyelik, vagy ha „vizsgahelyzetben érzi magát”, feltűnően ügyetlenkedik. Mimikája merev, aggodalmat tükröz, színtelen, alig, vagy egyáltalán nem mosolyog. Nem tud nyugton maradni.

A szorongás nagyon jelentősen rontja az énképet. Így a szorongó ember fellépése nagyon bizonytalan, ellentmondásos. .N i n c s ö n b i z a l m a , a A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

feladathelyzeteket kerüli, önbecsülése kevés, érdekérvényesítésre alig, vagy egyáltalán nem képes. A szorongást kísérő teljesítményromlás megerősíti a negatív énképet, s itt is létrejön az önmagát megerősítő, ördögi kör. Könnyen megsértődik, ott is elmarasztalást érez, ahol nincs is, folyton védekezik, magyarázkodik, vagy arrogánssá, támadóvá válik. Viselkedése gátolt ugyan, de gyűlik, sőt akár forr benne a vélt vagy valós sérelem, és mind több lesz benne az agresszió. A szorongás és az agresszió szoros összefüggésben van egymással. A szorongás minden további nélkül agresszióvá válhat, és viszont.

Az agresszív magatartás során a kifelé irányuló agresszió a viselkedés egészét átjárja, a személy minden megnyilvánulását destruktivitás /züllesztés, bomlasztás, rombolás/ jellemzi, s ez nemcsak a tárgyi világra, de emberi kapcsolatokra, emberi értékekre, emberi életre egyaránt irányul. Ha kifelé nem talál útat az agresszió, pusztíthat belül is, fordulhat önmaga ellen is. Ez megnyilvánulhat közvetlen önkárosító cselekményben, önpusztító gondolatok formájában vagy öngyilkossági késztetésben, de ölthet közvetlen formát is, mint például a szenvedélybetegségek során.

A motorium Az érzelmek és a cselekvések között a motiváció az átvezető híd.

Nagy érzelmek, indulatok közvetlenül –az én mérlegelő, összevető, gátló működését megkerülve – áttevődhetnek cselekvésbe, s hogy e cselekvések mindig célszerűtlenek, értelmetlenek, a társadalmi-közösségi összefüggéseket figyelmen kívül hagyják. Az ilyen cselekmények tehát kóros érzelmi állapotok kontroll nélküli megnyilvánulásai, vagy szövődve egyéb lelki zavarokkal /hallucináció, téveszmék, tudatzavarok, stb./, összetett tévelyállapotokra utalnak.

Ilyenkor az érzések, élmények közvetlenül cselekvést eredményeznek, többnyire a tudat kiiktatásával, vagy csökkent éberségi szint mellett, ezért ezekre a cselekedetekre vonatkozóan az emlékezés is hiányos.

Máskor ép tiszta tudati állapotban, a legkülönbözőbb érzelmi zavarok nyomán, a zavarnak megfelelő deviáns /elhajló, a társadalmi normáktól eltérő/ vagy kóros motivációk jöhetnek létre, melyek a nem kellő erősségű kontrollfunkciók egyidejű fennállása esetén különböző kóros cselekményekhez vezethetnek.

A kontroll- és megoldó funkciók az én részét képezik, így minden esetben tartalmazzák a gondolati műveleteket, annyit és olyan minőségűt, amennyi és amilyen az adott helyzetben az én rendelkezésére áll.

Az embernél az ön- és fajfenntartó ösztön társadalmi kontroll alá került, és csak az adott kultúra kapcsolati rendszerében realizálódik.

Kerülhetnek a motivációk és a cselekedetek is érzelmi „fennhatóság alá”, melynek során mind kisebb teret kap a gondolkodás, a kritikus mérlegelés, a A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

megoldások keresése, az én döntési lehetősége. Márpedig a gondolkodás normális körülmények között kellő távolságot tart az érzelmek és a cselekvés között.

A pszichomotorium mennyiségi zavarai: A gátoltság során csökkent a kezdeményezőkészség, az iniciatíva. Lelassul a mozgás egésze, beleértve az asszociációk áramlását, a kapcsolási funkciókat, a gondolkodást és a beszédet. A mozgás gátoltsága elérheti a stupor, a teljes cselekvőképtelenség állapotát, melynek részjelensége a mutacizmus, a beszédképtelenség. A gátoltság során csökkenhet a kifejező mozgások színessége, a mozgás gráciája, de csökkenhet a mimika is.

A pszichomotorium mutathat izgalmi tüneteket is. A beszéd sajátos izgalmi tünete a dadogás, amelyben a nyak és a váll izmai is részt vehetnek. A dadogáshoz hasonló, akaratlagosan nem befolyásolható, spontán rángásszerű mozgás a tik, amely elsősorban a mimikai izmokban jelentkezik. De izgalmi tünet lehet például a köhécselés, krákogás, cuppogás is. Felfokozott mimika és kifejező mozgások esetén hiperexpresszivitásról b e s z é l ü n k . Fokozott mozgáskésztetésnek hívjuk, ha izeg-mozog valaki, nem tud egy helyben maradni, hol ilyen, hol olyan mozgásba kezd. Ha a mozgáskésztetés extrém módon fokozódik, agitáltról beszélünk. Legsúlyosabb izgalmi tünet az értelmetlen, céltalan mozgásokból álló mozgásvihar /jaktáció/.

A pszichomotorium minőségi zavarai a katatóniás tünetek.

Kezdetben a páciens mozgása szögletessé válik, különböző túlmozgások, sajátos modorosságok jelentkeznek, e manírok eluralkodnak, bizarrak, a kívülálló számára érthetetlenek lesznek, bár néha határozottan szándékosnak tetszenek.

Ehhez hasonló a krisztallizáció, amikor bármely, akár bizarr testhelyzetben, pózban megmerevedve, „kristályosodva” marad a beteg, míg valaki el nem mozdítja belőle.

A proszkinézia során bármely mozgást akár vég nélkül ismételgethetünk, azt a beteg automatikusan követni fogja, például akárhányszor kezet fog.

Parancsautomatizmusról beszélünk, ha a beteg a felszólításokat automataként, minden további nélkül végrehajtja.

Passzív negativizmusnak hívjuk, ha a felszólításoknak nem tesz eleget, kérdésekre nem válaszol, kéznyújtásra nem ad kezet, stb., de aktív a negativizmus, ha mindennek ellenszegül, vagy az ellenkezőjét csinálja.

Táplálkozási negatívizmusról beszélünk, ha az étkezést utasítja el.

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

A DINAMIKUS PSZICHOPATOLÓGIAI MODELL Bevezetés A Freud által leírt „aszociális” csecsemő mára alapvetően, nembeli lényegéből adódóan, magzatkorától szociális lény, aki kapcsolatra van kárhoztatva, a nélkül nem létezhet. Én-te kapcsolataihoz kötött, e kötődés a legelemibb szükséglete és alapvető meghatározója. E kapcsolat és kötődés mindig érzelmekkel telített, mondhatjuk: érzelmekkel elárasztott és párbeszédben zajlik, tehát kölcsönösség jellemzi.

A csecsemő születés után kialakuló első /primer/ kapcsolata és kötődése, annak szerkezete lesz a későbbi kapcsolatainak mintája. A primer kapcsolat érzelmi jellegzetességei a meghitt kapcsolataiban megjelennek. Az Én a számára fontos Másikkal való kapcsolatban alakul ki és formálódik jó esetben élete végéig. A számára fontos Másikat a szakirodalomban tárgynak nevezik, ő a kötődés, a vágy vagy a gyűlölet tárgya, mert a kötődés vagy vággyal és melegséggel, vagy gyűlölettel telített. A kötődés révén a tárgy sajátos átalakuláson, megszemélyesítésen megy keresztül, meghitt viszony jön létre vele. Az emberi lét legalapvetőbb jellegzetessége a reflektivítás, amelynek jellemzői az egyéni fejlődés során, az anyával való szimbiotikus kapcsolatban alakulnak ki.

A tudatos-tudattalan rendszer A lelki folyamatok túlnyomó része tudattalanul zajlik, mint ahogy a biológiai létünket, folyamatosságunkat biztosító működések /emésztés, immunrendszer, hőszabályozás, mozgáskoordináció, stb./ is. A tudattalan tartalmak nagyobb hányada mindig is tudattalan volt, s az is marad. Ilyen például a kollektív tudattalan, amely kulturális örökségünk része. Másik hányada azonban a tudat világa mellett átélt – legtöbbször fájdalmas, kínzó, keserves – élmény, vagy eredendően tudatosan átélt vágy, szándék, érzelem, amelyet a környezet rossz néven vesz, tehát tiltottá válik, s ezért elfojtásra kerül. Az elfojtott tartalom – bár a tudat számára már nem hozzáférhető – dinamikáját, tehát lelki hatékonyságát megőrzi, így a lelki működést különböző módon képes befolyásolni, s patológiás folyamatokban tünetképző hatása lehet.

A tudatos és a tudattalan működések között húzódik a rendkívül nagy egyéni változatosságot, de az egyénre jellemző tartományon belül is igen nagy aktuális ingadozást mutató tudatelőttes mező.

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

A „lelki készülék” (Személyiség) szerkezete Az ösztön-én tartalmazza az egyén vágyait, szükségleteit, amelyek közvetlen és akadálytalan kielégítésre törnek, az örömelv jegyében.

A felettes én a beépült szülői tiltásokat és az idealizált elvárásokat közvetve szigorúan ellenőrzi, cenzúrázza a feltörekvő vágyakat, kívánságokat, egyeseket letilt, másokat – többnyire módosítva – engedélyez.

Az én a két nagyhatalom között lavírozva igyekszik mindkét félre tekintettel lenni, mindkettő elvárásait lehetőleg teljesíteni, a vágyakat a tiltások mentén, a mindenkori realitást is figyelembe véve. Az én tehát a külvilággal, a valósággal is közvetlen kapcsolatban áll, s e három szorításban próbálja – a valóságelv jegyében – az egyén érdekeit képviselni.

Az ösztön-én túlnyomó része tudattalan, azon tartalmai azonban, amelyek az énnel összeegyeztethetőek, felszínre kerülhetnek, tehát bekerülnek a tudatelőttesbe, illetve tudatosulhatnak. Hasonló a helyzet a felettes énnel is: jelentős része tudattalan marad, de például a realitáskontroll által elért része a tudat számára hozzáférhetővé válik, így többnyire a tudatelőttes része, illetve tudatosulhat. Az én szerkezete: az „én magja”, tehát központi eleme, a tudat, jelentős része a tudatelőttes tartományban mozog, de az énműködés számottevő része tudattalan marad.

Az én legfontosabb feladata mindenkor – de kora gyermekkorban és a krízisek idején kiváltképpen – a lelki struktúra védelme, különösen magának az énnek a védelme, működőképességének megőrzése. Később az ödipális korban, kellően megerősödve, a konfliktusok színterévé válik, s így szüntelenül azok elhárításán illetve megoldásán fáradozik.

Elsődleges és másodlagos folyamatok A lelki szerkezet leírt működése egymással szembenálló erők szüntelen feszültségét jelenti, mely a külső valóság megjelenésével konfliktuózus helyzetté válik. Ez a feszültségek és szorongások állandó –bár értelemszerűen rendkívül változékony szintű – jelenlétével jár. Az én épségét és működőképességét, pedig elsősorban a szorongás /és nyomában a félelmetes agresszió lehetősége!/ veszélyezteti, így a szorongás elhárítása, csökkentése az én számára folyamatos feladat.

Az énnek a szorongás elhárítására szolgáló eszközei első lépésben az elhárító mechanizmusok, amelyek mindig tudattalanul működnek és az elsődleges folyamatok keretében őrzik az én épségét. Az elsődleges folyamatokat A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

szubjektív belső képek, a sűrítés és az eltolás mechanizmusai jellemzik.

Leginkább az álomban érhetők tetten, ahol a külvilági realitás kizárásával vagy jelentős háttérbe szorulásával, ugyanakkor az érzelmek közvetlen hatására alakulnak és változnak. Az álomképek sűrűsödnek, egymásra vetülnek, s egészen szubjektív értelmet nyernek az érzelmek „logikája” mentén.

A külvilági realitás érvényre jutása során az elsődleges folyamatok mindinkább a valóság ellenőrzése alá kerülnek, ennek kötöttségei közt alakulnak ki a másodlagos folyamatok, amelyeket az éber gondolkodás, a figyelem, a mérlegelés, az érvelés, az ítéletalkotás, a belátás, a racionális logika és az ellenőrzött cselekvés jellemez .Ezek birtokában válik lehetővé az átdolgozás, melynek során a mindig tudattalanul működő elhárító mechanizmusok egyéb, tudatos vagy tudatosítható, kognitív mentális lehetőségekkel egészülnek ki. Az átdolgozás tehát az elsődleges és másodlagos folyamatok összhangja, együttműködése révén válik lehetségessé. Ez az élmény, az élménnyel járó érzések és mindaz, amit erről gondolok, együtt, ezeknek mintegy sűrítménye.

A másodlagos folyamat tehát az elsődleges folyamat módosulása! Az éret, ép a konfliktusok megoldására képes én funkcióit a másodlagos folyamatok dominanciája m e l l e t t az állandóan és kiterjedten működő elhárító mechanizmusok jellemzik.

Az egységes énfunkció tudattalanul működő részét az elsődleges folyamatok, a tudatelőttes és tudatos részét, pedig a másodlagos folyamatok képezik. Míg a tudattalan elsődleges folyamatokat az örömelv, a tudatelőttes és tudatos, másodlagos folyamatokat a valóságelv jellemzi. Tehát a primer folyamatok olyan tudattalan intrapszichés /belső lelki/ folyamatok, amelyek nem állnak a valóság ellenőrzése /realitáskontroll/ alatt, mindig az én tehermentesítését, szűken vett és pillanatnyi érdekeit képviselik, a valóságos helyzet bármiféle értékelése és a legcsekélyebb előrelátás nélkül.

A lelki egyensúly és a növekvő szorongás A lelki egyensúlyt tehát a szorongás és az agresszió veszélyezteti, melynek nagysága, destruktivitása sohasem a külső vagy belső „veszély” objektív nagyságával arányos, hanem azt mindig a szubjektív élmény és a pillanatnyi lelki diszpozíció határozza meg. A szorongás elhárítása során rendkívül nagy jelentősége van annak, mennyire változatos és differenciált az én rendelkezésére álló hárító rendszer, mennyire rugalmasan tudja azt használni az én, továbbá, hogy mekkora az egyén szorongástűrő képessége, a frusztrációs toleranciája.

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

Átdolgozás Az átdolgozás sokkal több, mint az egyszerű hárítás. Mindig a személyiség egésze vesz benne részt, és a feszültség csökkentése mellett magasabb teljesítményt tesz lehetővé, emeli a személyiség színvonalát. Az átdolgozás tehát sajátos érési folyamat is, amely sohasem egyenletes, inkább ugrásszerű.

A pszichoterápiás kapcsolat jelentősen támogatja, katalizálja az átdolgozást. A feltétel nélküli elfogadás biztonsága önmagában szorongáscsökkentő hatású, eleinte talán csak az ülés idejére, de a meginduló önreflexióban számos megértés, belátás születhet, amely elindíthatja az átdolgozást.

A szorongás dezintegratív hatása A növekvő szorongás regressziót /korábbi fejlődési fokra való visszacsúszást/ eredményez, melynek során primitívebb, már gátlás alá került hárítási módok is felszabadulnak, csatasorba állnak. Támaszkereső, megkapaszkodó munkamódok kerülnek előtérbe, s ha ez még mindig kevés a szorongás csökkentéséhez, a túlhajtott hárító mechanizmusok mentén, a szabadon lebegő szorongás tünetekké formálódik.

Amíg a regresszió olyan mértékű, hogy bizonyos funkciókat már érint, de a korábbi fejlődés során kialakult énstruktúrát még épen hagyja, és a tünetek általános jellegűek /koncentrációs zavarok, érzékenység, ingerlékenység, befelé fordulás stb./, krízisről beszélünk. Ha azonban a regresszió mélysége eléri és érinti a korábban kialakult énszerkezetet, és e regressziónak megfelelő tünetek mutatkoznak, már betegségről van szó.

A pszichiátriai betegség során tehát az énszerkezetet dezintegráló /leépítő, bomlasztó, szétziláló/ mélységű regresszió és az e regresszióra jellemző tünetek jelentkeznek.

A krízis tehát már megrendült lelki egészség, de még nem betegség, a lelki működés struktúrája még nem sérült. Az elhúzódó, nem megoldott krízis viszont előbb a személyiség elakadásával jár, majd szükségszerűen betegségbe torkollik.

Az énszerkezet kialakulása Az első három évben lényegében kialakul az az énstruktúra, amely a legalapvetőbb önvédelmi, kapcsolati és alkalmazkodási lehetőségeinket meghatározza. Az én csírái már a kora magzati korban megjelennek, s a magzat már jóval a születése előtt képes önmagát elhatárolt egységként megélni, a létét A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

veszélyeztető ártalomra félelemmel, védekezéssel reagálni, az anya különböző állapotait, igényeit respektálni. Tehát az énnek vannak veleszületett adottságai.

Stabil énkép, differenciáltan működő énfunkciók a tárggyal (szeretett személy) megélt egységből nőhetnek ki. Ha nincs külső tárgy (szeretett személy), akihez a gyermek önmagát viszonyíthatja, nincs énkép, és nincs realitásérzék sem. A csírázó, gyenge kis ént lépten-nyomon veszélyeztető elementáris, parttalan csecsemői harag, félelem is a szimbiotikus kapcsolat által nyújtott rendíthetetlen biztonságban szelídülhet meg, kerülhet korlátok közé, válhat szabályozhatóvá úgy, hogy a negatív érzéseket a tárgy hosszú ideig magáévá teszi, mintegy „elnyeli”, és tompított, a gyerek számára elviselhető formában tükrözi vissza.

Láthatóvá vált az is, ha az apa részt vesz a gondozási feladatokban, akkor ő is a szimbiózis része lesz, s az anya-apa egység differenciálatlanul, együtt alkotja a szimbiotikus diád egyik pólusát, ami jelentősen növeli a biztonságot, segíti a differenciálódást.

Az énfejlődés legelső és alapvető teljesítménye mindenképpen a külvilág és az én megbízható elkülönítése, akkor is, ha az én és a nem-én különbsége már a magzati korban megjelenik. Biztos azonban, hogy ez a különbségtétel döntő fordulatot a születés után, a szimbiotikus kapcsolatban vesz, az én és a tárgy jellegzetes viszonyában, ahol a tárgy kezdetben egységet képez, összetartozik, összefolyik az énnel, s az elkülönülés fokozatosan, az énfejlődés folyamatában megy végbe.

Az elkülönülés feltétele, hogy a csecsemő meg tanulja használni érzékszerveit, és mozgása révén élménye legyen saját testéről, kezdjen kialakulni a test sémája, s az anyjával /gondozójával/ való szimbiózisban élményeket szerezzen saját maga és az anyja közti kapcsolat /én-tárgy kapcsolat/ párbeszéd jellegéről.

Kezdetben tehát az elkülönülő ént a tárgy, az anyai ölelés és gondoskodás mintegy körülveszi.

A belső tárgy a lelki reprezentáció; ez képzet, érzés, fantázia, emlék stb., amely a másik emberre vonatkozik, míg a külső tárgy a valóságos, hús-vér személy. A kettő között mindig több-kevesebb különbség van: minél szeretettelibb, intenzívebb és élénkebb a párbeszéd, annál rugalmasabb, színesebb, részletesebb, személyesebb a belső kép, s annál közelebb kerül a külső képhez, tehát annál reálisabb. A szeretet nélküli, rideg kapcsolatban a belső kép félelemmel elárasztott és merev lesz, a másik arca szorongásos fantáziákkal torzított maszkká válik, mind kevesebb realitással. A párbeszéd is sorvad, s a belső tárgy alig hasonlít a külsőre.

Nagy lendületet kap a képalkotás, külön az énről, külön a tárgyról, majd a tárgyon keresztül a külvilágról. E belső képek segítségével tájékozódunk a A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

világban. Másként fogalmazva: azt tudjuk a világról és magunkról, amiről képünk van, s annyira tudunk tájékozódni, amennyire hű a képünk a világról és magunkról. Igen korán megjelenik, majd szünet nélkül folyik a valóságkontroll, tehát az ellenőrzés, hogy a világról és a magunkról alkotott képünk megfelel-e annak, amiről alkottuk. S tudnunk kell, hogy a kép, amely kialakult bennünk, különböző mértékben közelíti az eredetit, de sohasem azonos vele!

E korai képek ráadásul még részképek csupán: s e részek csak jóval később, az énfejlődés vége felé állnak össze egységes egésszé.

Az én egyik legfontosabb dolga tehát a képalkotás és e képek valóságkontrollja.

E korai időszak fő munkamódja az introjekció /magába vetítés/, ami a külvilág elsajátításának sajátos módja. Biológiai megfelelője a bekebelezés. Az énkép alakulását például alapvetően meghatározza az anya gyermekéről való képének introjekciója. A gyermekről kialakult anyai kép tehát közvetlenül bevetül, s azt a gyermek önmaga képeként éli meg! Az elmarasztalások, leértékelések, elutasítások is belsővé válnak, negatívvá teszik az énképet, aláássák az önbizalmat, önpusztító érzéseket generálnak.

A mozgás, az aktivitás során a csecsemő megtanulja saját mozgását irányítani, összerendezni, s élményeket szerez arról, hogy maga is alakíthatja körülményeit.

A mozgásában gátolt, vagy az erőfeszítésektől megkímélt csecsemő kevéssé képes átélni saját kompetenciáját.

Az én és a tárgy, illetve a külvilág elkülönítése, tehát az én aktív munkája révén lehetséges. Korai fejlődési szakaszban a csecsemő a félelmet és az agressziót vagy kivetíti, vagy nem vesz róla tudomást, tehát e kor hárítási módja a projekció és a tagadás.

A további fejlődés során a belső képek jó és rossz én- és tárgyképekre polarizálódnak, a magunkról és a tárgyról alkotott képek mintegy meghasadnak jóra és rosszra.

A korábbi részképek tehát markáns és aktuális érzelmi jegyet kapnak. Jó a tárgy, ha teljesíti a csecsemő vágyát, kielégíti szükségletét, s rossz, ha magára hagyja, ellátását késlelteti.

A védelmi eszköztár kiegészül a hasítással, melynek segítségével a babát éppen dédelgető, „jó anyától” távol lehet tartani a „rossz anya” hiánya miatt érzett haragot, s az nem veszélyezteti az együttlét harmóniáját.

A z „elég jó anya” elfogadhatóvá, élhetővé tudja tenni a sokféle kínnal és félelemmel teli világot. A túlnyomórészt gondoskodó és szerető anya teszi A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

lehetővé az ősbizalom létrejöttét, mely nyomán bízni lehet az emberi kapcsolatok melegében. Ugyanakkor az „elég jó anya” tud „rossz” is lenni. Nem kíméli feltétlenül a kíntól, nehézségektől a gyermeket, hagyja, hogy megküzdjön velük, elviselje azokat, bízik a gyermek képességében. A megküzdő képesség a frusztrációk elviselése az én fontos funkciója, s e képesség az énkép nagyon jelentős, biztonságot és önbizalmat adó része!

Ebben a fejlődési szakaszban a csecsemő megtapasztalja az időt, és bánni kezd vele. Ki tudja várni a törődés idejét, mindinkább képes halasztani szükséglete kielégítését.

A jó és rossz anya tárgyképek tehát lassan összeolvadnak, integrálódnak, a csecsemő egyre összetettebb, integráltabb képet tud alkotni a tárgyakról és önmagáról, s e képek már egyúttal az énhez való érzelmi viszonyt is összetetten, árnyaltan tartalmazzák.

Létrejön az úgynevezett tárgyállandóság / tárgykonstancia, az a képesség, amellyel a gondozó hiánya, távolléte esetén előhívható a gondoskodás nyújtotta biztonság, a pozitív érzés, a szeretet egy olyan szülővel szemben, akinek a hiánya éppen kínoz, aki csalódást okozott. Ez tehát szilárd képzet a jó anyáról /s természetesen más tárgyakról is/, akár jelen van, akár hiányzik, vagy éppen frusztráló.

A tárgykonstancia a személyiség kialakulását is jelzi: a gyermeknek önmagáról is stabil képe formálódik. A sokféle helyzetben, hangulatban, ellentmondásos érzések között átélhetővé válik önmaga állandósága is, és ez céltudatos cselekvéseket tesz lehetővé.

De a stabil énkép fontos előfeltétele a határképzésnek is, amely elfogadó légkörben és határtartó – tehát mintát adó – tárgy részvételével rendre gátat szab a „határtalanságnak”. A határképzés a későbbi évek során, életfogytiglan fejlődhet, differenciálódhat.

Tehát a tárgykonstancia teszi lehetővé, hogy valaki a másik személyt, illetve önmagát alapvetően jónak érzékelje akkor is, ha éppen a „rossz” megnyilvánulásai állnak előtérben.

Ez a - 2-3 éves kor között megszerzett – képesség egész életünk során fejlődik.

Minden csalódás kikezdi, de jó esetben mind stabilabbá, teherbíróbbá válik.

A képalkotás során a képek szavakkal is társulnak. A beszéd tanulásával újból megkettőződik a világ, kialakul a második jelzőrendszer. Az absztrakciók /elvonatkoztatások/ révén a képzelet szabaddá válik a konkrét világtól, és A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

lehetőség nyílik a belső munkára. Ez újból hatalmas fordulat az énfunkciók fejlődésében.

Az absztrahálás elsajátításával sajátos perspektívát kap a Jó és a Rossz: egyre inkább eltávolodik személyes /szubjektív/ jellegétől, a „számomra való” kellemes vagy kellemetlen voltától, s megindul az emberi létet alapvetően jellemző idealizációs folyamat, amely mindinkább a magatartást befolyásoló, meghatározó, szabályozó erkölcsi erővé válik. Az én mellett annak mintegy részeként működő felettes én is részese a fejlődési folyamatnak: a külvilágtól származó tiltásokra ráépül a primitív, majd az érettebb idealizáció, s a felettes én is a mind érettebb és hatékonyabb realitáskontroll hatása alá kerül. A felettes én rugalmasabbá válik, respektálja az egyén érdekeit, nem kér számon elérhetetlen ideálokat, nem hajszolja a Tökéletest. Kialakul az önszabályozás legbiztosabb garanciája, a lelkiismereti funkció.

Az absztrakciós folyamat nyomán gyökeresen megváltozik a gondolkodás is.

Megjelenik, majd mind meghatározóbbá válik a logika, a mérlegelés, tehát kialakulnak, s átveszik az irányítást a másodlagos folyamatok. Ugyancsak az absztrakciós folyamat része az is, hogy az é n képessé válik saját magát is tárgyként szemlélni, tehát jelentős fordulatot vesz az önreflexió is.

Az absztrakciós folyamat nagy fordulatot jelent a hárítási módok szempontjából is: megjelenik az elfojtás, amely lehetővé teszi a tudattalanba száműzött tartalom további, belső megmunkálását. Hiszen míg a kivetített vagy a tagadás által „megszüntetett” tartalom az én számára elvész, s azt nem képes sajátjaként megélni – tehát így az én megkönnyebbül ugyan, de egyúttal „kiürül”, szegényedik is -, addig az elfojtott tartalom csak a tudatból szorul ki, a tudattalanban tovább létezik, dinamikáját, hatékonyságát is megőrzi, s így a mélyben tovább „meg-munkálása” válik lehetővé. Ennek módszerei az eltolás, kompenzálás, reakcióképzés /Pl. ellentétbe fordítás/, racionalizálás stb., annak betetőzéseként a szublimáció, mely révén létrejöhetett az emberi kultúra.

Az elfojtásra épülő hárító mechanizmusokkal tehát megsokszorozódtak az én védelmi eszközei, és lehetővé vált az elaboráció, az átdolgozás is.

E fejlődési sor utolsó mozzanataként befejeződik a jó és a rossz én- és tárgyképek integrálódása. A személy már nem csupán az énhez való viszonyának aktuális állapota szerint tud a tárgyhoz, a másik emberhez viszonyulni, hanem integrált, egészleges képe szerint képessé válik stabil, folyamatos érzelmi kapcsolat vitelére, konstans tárgykapcsolatra.

A fejlődés végén tehát az én megbízhatóan elhatárolódik a külvilágtól, stabil, önszabályozásra képes énképpel rendelkezik, jól működik a realitáskontrollja A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

mind a külvilág, mind saját maga vonatkozásában. Bánni tud az idővel, képes szükségletei halasztott kielégítésére, tud beszélni, a második jelzőrendszerben eligazodik, tud elvontan bánni a Jóval és a Rosszal, tehát vannak értékei, erkölcsi érzéke. Képes stabil emberi kapcsolatok kialakítására, intim kapcsolatban respektálja a másik szükségleteit, és tud egyedül is lenni.

Kialakultak másodlagos folyamatai, már racionálisan is megtanult gondolkodni, képes saját magától is elvonatkoztatni, decentrálni, kilépni énközpontúságából , tehát képessé vált a társas helyzettel járó feszültségek viselésére.

Az énnek az érzékelő, integráló, gondolkodó, irányító, kontrolláló, cselekvő, szintetizáló, összeegyeztető stb. részét, amelynek funkciói mérhetőek és vizsgálhatóak, a szakirodalom „ego”-nak nevezi. Az én másik részét érzések, érzetek, érzékelések, gondolatok, képek tömege alkotja, mindaz, ami az énre vonatkozik. Ezt az énrészt a szakirodalomban „self”-nek hívják.

Az esetleges hiányosságokat a folyamatos fejlődés azonban elfedi, így ezek csak a krízisek és zavarok jelentkezésekor, tehát regressziós állapotban kerülnek felszínre.

Ha azonban a fejlődési zavarok erőteljesek, a frusztrációk tartósak és markánsak, a kialakuló énszerkezetet a hiányok határozzák meg, kárt szenved az énkép és az önbizalom, érzelmi egyenetlenségek, pesszimizmus válik jellemzővé, hiányoznak bizonyos énfunkciók, e hiányok rontják az adaptációt, kapcsolati bizonytalanságok, közelségtől való félelem állandósul, az intimitás ijesztővé válik stb., esetleg kifejezetten patológiás szerkezeti elemek jönnek létre, amelyek a személyiség érését, kiteljesedését változó mértékben, de folyamatosan korlátozzák. Ezek jelenléte az életkor előrehaladtával a személyiséget, merevvé, rigiddé teheti, és tárgyvesztéskor, érzelmi megterhelésre, testi betegségek esetén mind jelentősebbé válhat a lelki zavar, nő a betegség kialakulásának lehetősége. Sőt, ha túl sok a patológiás szerkezeti elem, szinte törvényszerű az egyensúlyvesztés, a betegség kialakulása.

A lelki zavarok regressziós szintjei. Tünetképző mechanizmusok A regresszió mélysége szerint a lelki zavaroknak három nagy csoportja különíthető el.

1. Ha a regresszió a jó és a rossz én- és tárgyképek összeolvadásának, integrálódásának szintjéig történik, de annál mélyebbre nem megy, neurózisok, más néven szorongásos betegségek alakulhatnak ki. Ezek során a valóságkontroll ugyan kifogástalanul jelez, hatékonysága viszont jelentősen csökken. A szorongások a viselkedést változó módon befolyásolják, ám a mélyebb énfunkciók megtartottak maradnak.

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

2. Ha a regresszió a jó és a rossz én- és tárgyképek létrejöttéig történik, de a külvilág és az én elhatárolódása ép marad, határeseti/borderline típusú regresszió jön létre. A zavarok e csoportjába a szenvedélybetegségek, evészavarok, depresszió és borderline szindróma tartozik, valamint számos olyan – elsősorban affektív – zavar, amely a neurózisnál több, a pszichózisnál kevesebb. Az ilyen típusú regresszióban a külvilág és az én elhatárolódása kielégítő, a realitáskontroll azonban énközeli, érzelmileg hangsúlyos helyzetekben részben vagy egészben felmondja a szolgálatot.

Az anorexiás fiatal lány például kifogástalanul viselkedik, kitűnően vizsgázik az egyetemen, de testsémáját illetően nincs realitáskontrollja, hiszen csontsoványan is „gusztustalanul hájasnak” érzi magát.

3. Ha a regresszió olyan mély, hogy a külvilág és az én elhatárolódása bizonytalanná válik, vagy megszűnik pszichotikus mértékű regresszió jön létre, melynek során pszichózisok /elmebetegségek/ alakulhatnak ki.

Ezekben a betegségekben/ állapotokban a külvilág és az én összefolyása bizonyos tünetekben tetten érhető. A hallucináció során például valamely belső tartalom – félelem vagy vágy – a külvilágban jelenik meg; a vitális szorongás esetén, pedig a beteg tulajdon szorongását fenyegető világkatasztrófaként éli át.

A fejlődés során elfedett, meghaladott, kompenzált sérülések, érzékenységek, illetve az ezekkel járó énszerkezeti sajátosságok és az ebből fakadó érzelmi igények a regresszió során felszínre kerülhetnek.

A regresszív állapot tehát mindig individuális: a visszalépés minden személynél kizárólag önmagához képest értékelhető!

A neurotikus regresszió A személy önmagához és a világhoz való viszonya stabil, a külső és a belső valóság jól elkülönül, a valóságfunkciók épek, csak éppen mindent átitat, áthat és többnyire elbizonytalanít a szorongás. Különösen stresszhelyzetben ingadozik vagy legátlódik a teljesítmény.

K ü l ö n ö s e n é r z é k e n y a t e k i n t é l y r e , ilyen helyzetekben, vagy „tekintélyszemélyek” közelében /rendőr, tanár, elöljáró stb./ ügyefogyottá, gátlásossá válik, nem tud zavarán úrrá lenni, autoriter megnyilvánulások heves érzelmeket váltanak ki belőle, de a bűntudat gyerekesen védtelenné, kiszolgáltatottá teszi, s érdekeit képtelen megfelelően képviselni. Bár a társas helyzeteket nagyon jól átlátja és érzékeli, visszahúzódó, gátlásos, korábbi A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

szerepelvárásait nem biztos, hogy képes teljesíteni, vagy az szokatlanul megterheli, s ettől visszahúzódóvá válik, befelé fordul.

Felfokozott érzékenysége fáradékonnyá teszi, de például az empátiás készsége megnőhet, ez azonban nagyon megterheli, könnyen elérzékenyül, és tehetetlen szomorúságot érez, hiszen aktivitása gátolt. Kiéleződnek a személy belső ellentmondásai, különösen a Jó és a Rossz belső küzdelme elevenedhet fel. A mindennapi élet – korábban már jól viselt – „méltánytalanságai, igazságtalanságai”, az ezek körüli kínlódások, önmarcangolások ismét megjelennek és problémát okoznak. Mindezek következtében felfokozódik a fantázia, a képi gondolkodás, a szimbólumok.

Ha bizonyos időszakokban sűrűsödik a szorongás, akkor rohamokban fog jelentkezni. A rohamokban jelentkező szorongás szélsőséges megnyilvánulása a pánikroham.

Konverzió során a szorongás testi tünetté alakul át, például szívszorítás, ritmuszavar, fejfájás vagy bármiféle fájdalom, szédülés formájában mutatkozik meg. Gyakorlatilag nincs olyan testi tünet/zavar, amelyet a szorongás a konverzió révén ne tudna utánozni.

A hisztériás tünet a konverzió sajátos változata, amikor valamely markáns lelki tartalom /vágy, félelem stb./ az elfojtás révén kikerül a mentális kontroll alól, és közvetlen testi formát ölt: például hisztériás vakság /ha valamit „látni se birok!”/, fulladás /valami-valaki „megfojt”/, gyomorgörcs /”nem veszi be a gyomrom”/, hascsikarás /”nem bírom megemészteni”/ fordulhat elő. A hisztériás funkciózavarnak mindig van valami átvitt értelme, „mondanivalója”, a tünetek az érzelmi összefüggések ismeretében „magukért beszélnek”. Gyakoriak a hisztériás bénulások, amelyek sohasem az anatómiai beidegzést követik, hanem a lelki tartalom szerint alakulnak, és „megfejthetők”, értelmezhetők. „Üzenetük” a kívülállók számára gyakran nyilvánvaló, emiatt e tüneteket gyakran szándékosnak vélik, holott ezek a lelki tartalmak mindig tudattalanul alakulnak át tünetté, így akaratlagosan és közvetlenül sohasem befolyásolhatók.

A fóbia során a szorongás meghatározott helyzetekhez kötődik /hídon való áthaladáskor, magasban, tömegben, zárt helyen, járművön, apró bogarak vagy állatok jelenlétében stb. tör elő/, akár a halálfélelemig fokozódhat, s így lehetetlenné tesz bizonyos cselekvéseket.

A kényszer során értelmetlen, céltalan gondolatok, cselekedetek, rítusok ismétlésére „kényszerül” a páciens, s ha ezeket megpróbálja nem megtenni, akkor jelentkezik az extrém szintén akár a halálfélelemig fokozódó szorongás.

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

A hipochondria létrejöttekor a szorongás egy testrészt, szervet, testrendszert, vagy akár az egész testet „megszállja”, ami kínzó aggodalmaskodást vált ki a személyből, mert az illető részt vagy az egész testét betegnek, de legalábbis hamarosan megbetegedőnek véli.

A derealizáció és a deperszonalizáció a külvilág és önmagam megélésének megrendülését jelző, jellegzetes szorongásos tünet.

A borderline regresszió A borderline típusú regresszió során a szorongás már nem csupán a viselkedést érinti, hanem mélyebben befolyásolja a lelki funkciókat, és kevéssé vagy alig megélhető. Pontosabban az egyén a diszfunkcióit kívülre helyezi, és a környezetével való diszharmóniaként éli meg azokat. Az elgyengült, hatékonyságát vesztett vagy ki sem alakult tárgyállandóság miatt lehetetlené válik önmaga folyamatosságának átélése, a hiányosan átélt én-tárgy kapcsolat következtében fellazul, vagy megtörik önmaga és a világ egységes megélése, és érzelmileg hangsúlyos helyzetekben fellazul, elmosódik a határ az én és a külvilág között. Az egységét vesztett én jellegzetessége a következetlenség, állhatatlanság, ellentmondásosság, a nagyfokú befolyásolhatóság. A döntéseknek alig van súlya, következménye, vagy nem is születnek döntések, a cselekvések a pillanatnyi hangulat szerint alakulnak, sérül a tevékenységek, az életvitel folyamatossága. A fellazuló én, a gyengülő tárgyállandóság gyengíti a személy kontrollfunkcióit, morális egységét, így kapcsolataiban szeszélyessé, kiszámíthatatlanná, akár megbízhatatlanná válik.

Mindezzel párhuzamosan csökken, háttérbe szorul, vagy megszűnik az önreflexió, melynek során folyamatosan mintegy kívülről is szemléljük magunkat, összevetjük élményeinkkel és minősítjük viselkedésünket.

Fokozatosan csökken a belső tartalmak és a cselekvés közti távolság, az a sáv, ahol helyet kapnak a diszkurzív gondolkodási funkciók. Ha viszont már nincs meg ez a távolság, az élmény és a cselekvés „összeér”, nincs helye a mérlegelésnek, a gondolati kontrollnak.

Fellazulnak, bizonytalanná válnak, vagy elvesznek a belső határok, a külsők pedig zavarókká, terhesekké, korlátozókká válnak, ellenkezést, indulatot váltanak ki. Belső határok hiányában óhatatlanul külső korlátokba ütközik az illető, s a dühös ingerültség, felcsattanó feszültség, lázadás, ellenséges indulatok jellemzik viselkedését. Jó esetben képes ugyan fegyelmezni magát, de érzelmi beállítódását a „tagadás uralma” határozza meg, ami nagyon keserves állapot.

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

Fokozott kapcsolati igényénél fogva e személy keresi a társas helyzeteket, eligazodik az emberi viszonyok közt, de szinte minden embernek más-más arcát mutatja. Belső megosztottságát mintegy kihelyezi, ő megkönnyebbül, miközben körülötte veszekednek – rajta! Könnyen lesz bizalmatlan, gyanakvó, aminek következtében kontrollál és manipulál. E manipuláció ritkán szándékos, nem tudatos, többnyire az azonnali szorongás igénye hívja elő, de éppen a jóindulatú társakból vált ki dühöt.

A jó tárgy állandóságának hiánya miatt nem tud fenntartani huzamosabb ideig jó közérzetet, hiszen az a dicsérő, szerető, gratifikáló (megerősítést adó) külső tárgyak állandó jelenlététől függ, s egyedül maradva végtelenül elhagyottnak, kifosztottnak érzi magát, mert hiányzik a megerősítő, gratifikáló belső tárgy, amely az egyedüllétet elviselhetővé/élvezhetővé teszi. Ha produktivitása legátlódik, vagy nem kap teret, önvádló értéktelenség érzet, keserves üresség kínozza.

E szakadatlan zajló drámában harcol a gonosz világgal, az őt meg nem értő szeretteivel, a mindenütt jelen lévő igazságtalansággal, méltánytalansággal, s nem egyszer e harc áldozatának érzi magát. Egész önmaga és az egész világ a dráma részese, illetve színtere. A dráma során felcsapó indulatának tárgyat keres, és ha odakint nem talál tárgyat, dühe önmaga ellen fordul. Elégedetlen, de kíméletlen is magával, nem képes önmagát becsülni, védeni, óvni, hanem ezt is a környezetétől várja: szeressék, dédelgessék, becézzék, miközben ő kevéssé vagy egyáltalán nem képes mások – akár elemi – igényeit respektálni.

Mivel nem tudja önmagát kerek egészként megélni, fokozott kapcsolati igénye szimbiotikus jellegűvé válik. Piócaként tapad a másik emberre, akit szintén nem különálló másikként, hanem önmaga meghosszabbításaként él meg, illetve tárgyként kezel: amennyiben igénye van rá, használja, ha nincs rá szüksége elfelejti, vagy tudomást se vesz róla, de elvárja, hogy ha igényli, korlátlanul rendelkezésére álljon. Az ilyen kapcsolati igény a másiktól való jelentős függőség lehetőségét rejti, így a zsarnoki megnyilvánulások ellenére a kliens kiszolgáltatottságát, önállótlanságát jelenti.

A kapcsolat további sajátossága, hogy a másikat önmaga részeként vagy felértékeli, idealizálja – így önmagát is különbnek, nemesebbnek, erősebbnek érzi -, vagy leértékeli, önmaga hiányosságait vetíti rá, s ilyenkor a másikat veti meg, miközben ő maga felértékelődik. Ezek a kapcsolati sajátosságok óhatatlanul az intimitás rovására mennek, amely pedig tudvalevően a kapcsolat minőségét határozza meg. Így rendkívül mértékben /sőt mértéktelenül!/ megterhelik kapcsolataikat, akár a szakítás lehetőségével is.

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

A terápia mindig nagyon nehéz, sok meghittséget és kitartást igényel, különösen akkor, ha erkölcsi érzékünket bántó megnyilvánulásokat is tapasztalunk.

Ilyenkor fontos szem előtt tartani, hogy az egész ember elfogadása nem jelenti azt, hogy a kritikátlan, netán etikátlan cselekedeteit is elfogadjuk, vagy azokra felmentést keresünk. Pont fordítva: ha a kliens érzi bizalmunkat és megértésünket, toleranciánkat, képessé válik a kritika elfogadására.

E regresszió sajátossága még az oralitás, a szájjal szerezhető örömök /dohányzás, rágógumi, evés, ivás stb./ dominanciája, ami az állandóan jelenlévő függőségi igénnyel együtt nagyon is kedvez a pillanatos kielégülést adó alkoholés drogélvezetnek, s ha az alkalmi fogyasztás rendszeressé válik, igen hamar szenvedélybetegségbe torkollhat.

A borderline mélységű regresszióban az elfojtás mentén képződő tünetek mellett a hasítás és a projektív identifikáció révén keletkező jellegzetes tünetek is megjelennek, sőt az énstruktúra leépüléséből adódó dezintegratív tünetek is átmenetileg vagy időszakosan feltűnhetnek.

Míg azonban a neurotikus regresszióban általában egy domináló tünet van, s mint majd látni fogjuk, az határozza meg a neurotikus betegséget /Pl. pánikvagy kényszerbetegséget/ is, addig a borderline regresszióban, egy időben, egymás mellett, egyszerre több neurotikus tünet lehet jelen. Ez a polineurotikus tünetképzés önmagában borderline regresszióra utalhat.

Affektív tünetek: az érzelmi reakciók szélsőségesen polarizálttá válnak, a rajongó szeretet és a heves gyűlölet váltogathatja egymást, egyazon személyre vonatkozóan is. A polarizáltság az egészséges ember számára érzelmileg követhetetlen, így félelmet, kiszolgáltatottságot, vagy heves indulatot vált ki, ami mindenféle kapcsolat szakítópróbája.

A polarizáltság mellett az érzelmek határtalanná, parttalanná válnak, mert a jelen érzelmei összefolynak a múltban megélt érzelmekkel, és határtalanná dagadhatnak. Egy apró sérelem nemcsak az éppen sértő személytől megélt korábbi sérelmekkel, de az életben megélt összes sérelemmel összekapcsolódva szinte maga alá temeti a pácienst. Többnyire a negatív érzések folynak ily módon össze, a pozitív érzésekkel ez ritkábban fordul elő, ha mégis, akkor sajátos, felfokozott állapot, egzaltáltság jön létre. Csökken vagy elvész az érzelmek és indulatok fölötti uralom képessége, megszűnik azok folyamatos ellenőrzése. A hangulat is többé-kevésbé elszakad a külső hatásoktól, mintegy önálló életet él, és tartósan emelkedett vagy nyomott hangulati fekvés alakulhat ki.

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

A h a s í t á s az érzelmek, az élménymód és saját magam megélésének integráltságát, egységét szünteti meg, a kognitív funkciókat is széttöredezi, a gondolkodás énközeli, illetve érzelmileg hangsúlyos helyzetekben elveszti a diszkurzív kontrollt, érzelemvezéreltté, kritikátlanná válik, változatos elfogultságokkal, téves ítéletekkel, durva következetlenséggel. A hangsúlyos externalizáció, a negatív énrészek folyamatos kihelyezése kiterjedt paranoid munkamódokkal járhat, ami a működő realitáskontroll miatt téveszmék kialakulásához ugyan nem vezet, de az illető az állandó gyanúsítgatással, vádaskodással, rosszhiszeműséggel, ellenségeskedéssel rengeteg indulatot provokál önmagával szemben. Környezetével való viszonyát ez a folyamatos ellenségeskedés, harc jellemzi.

Itt érhető tetten a projektív identifikáció, amely annyival több, mint az egyszerű kivetítés, projekció, hogy az illető a kivetített tartalomnak megfelelően lép kapcsolatba környezetével /vádaskodik, ellenséges, támadó-agresszív stb./. Ezzel szemben a projekció során az illető nem lép kapcsolatba a környezettel, nem támad, nem harcolt, élményének belső következményei vannak, viselkedésében a visszavonulás, elzárkózás érzékelhető.

A felbolydult aktivitás, és a meggyengült kognitív funkciók következtében a viselkedés, a cselekvések kontrazavara szinte mindig a tüneti kép előterében áll, s talán a fékevesztettség szóval jellemezhető leginkább, mert plasztikusan fejezi ki a fékező funkciók, a kritikus szabályozó én meggyengülését. Az agresszió önmaga ellen fordulása szinte állandóan kísértő, könnyen realizálódó önkárosító, önpusztító, öngyilkossági késztetésekben mutatkozik meg. Gyakran része a tüneti képnek valamilyen abúzus. Az abúzusból könnyen létrejöhet függőség, így a borderline regresszió a szenvedélybetegségek igen nagy kockázatát jelenti.

Az ödipális szintnél mélyebb regresszió csaknem mindig érinti a szexualitást is: az is veszít érettségéből, polimorffá válhat, így a legkülönbözőbb szexuális zavarok, esetleg perverziók színezhetik a tüneti képet.

A pszichotikus regresszió A pszichotikus szintű regresszió során az én mind önmagától, mind a külvilágtól elidegenedik, és elmosódik/megszűnik a határ az én és a külvilág között.

A pszichotikus ember számára a szorongás mint az én szorongásom nem vagy alig élhető át, csak mint a világot fenyegető veszély, vagy mint a vitális szorongás esetében, a mindenséget fenyegető, kozmikus katasztrófa részeként.

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

Ebben az állapotban az ember elfordul a világtól, befelé figyel, belső élményei kötik le, s azok mindig fontosabbak, jelentőségük sokkal nagyobb, mint a külvilág eseményei. Az elmosódott, megszűnt határ következtében a belső tartalmak kiáramlanak, és külsőként jelennek meg /látomás, hallucináció/, vagy fordítva: a beteg külső eseményeket saját élményként éli meg. Az idegenség burokként veszi körül az ilyen embert, amelyen keresztül nehezítve, mintegy szűrve jutnak át az ingerek, hatások. Az idegenség nemcsak a világtól, a többi embertől, de önmagától is „elválasztja” a személyt.

Kétszemélyes kapcsolatban vagy „beleolvad” a másikba, azonosul annak vágyaival, érzéseivel, szükségleteivel, miközben nem érzékeli a sajátjait, azok mintegy megszűnnek számára, vagy állandóan nagy távolságra van szüksége, hogy önmagát /érzéseit, vágyait stb./ átélje. Ilyenkor csekély, nem általa kezdeményezett közeledés is félelmet, az én elvesztésének félelmét váltja ki. A pszichotikus regresszióban az ember a kozmoszba, az űrbe magányosan kivetettnek érzi magát, tehetetlenül kiszolgáltatottnak és céltalanul létezőnek.

A pszichotikus regresszióban megjelenő tünetek E tünetek nagyon színesek, változatosak és sokrétűek lehetnek. Létrejöttükben együttesen játszanak szerepet: - A mindinkább előtérbe kerülő primitív hárítások /projekció, tagadás/, - A szerfelett hiányos vagy szünetelő realitáskontroll, - A külső világ és az én elhatárolódásának hiányosságai, és - A lelki struktúra szétzilálódása, a dezintegráció.

Ha a mélyülő regresszió során a projekció kerül előtérbe, akkor a pszichózist jelző legkorábbi tünet a paranoiditás lesz: a letiltott vagy megtagadott, nem sajátként átélt énrészek /félelmek, haragok, indulatok, vágyak/ más személyekre, vagy arctalanul a külvilágra vetülnek, s a beteg úgy érzi, ezeknek a kiszolgáltatott, tehetetlen velük szemben. Belső világát mindinkább leköti az ellenséges környezettel, valójában kivetülő saját belső tartalmaival való foglalkozás, viselkedését viszont a gyanúsítgatások, vádaskodások, majd az ezekből kinövő téveszmék jellemzik.

Ha azonban a tagadás az uralkodó hárítás, a tevékenységek feladása, az érdeklődés számottevő beszűkülése, az érdeklődés fokozódó hiánya, a kezdeményezések csökkenése, a gondolkodás háttérbe szorulása, a megfogyatkozó beszéd, a mozgások lassulása, elakadása válik láthatóvá.

Mindezek végül stuporba, az általános tagadásba torkollhatnak.

Az én és a külvilág elhatárolódásának hiánya következtében bármely belső, lelki tartalom külsőként, a külvilág részeként jelenhet meg. Ez a hallucináció.

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

A dezintegráció leglátványosabb tünete a tudati zavartság. A z érzelmek /pl. az egy időben megjelenő ellentétes érzelmek, az ambivalencia/, a gondolkodás /a logika elvesztése, vagy a gondolkodás szétesése/, a mozgás széthullásának változatos tünetei /elakadások, töredezett mozdulatok/ tapasztalhatók, de a pszichés részfunkciók összerendezettségének fokozódó hiányosságai is feltűnőek lehetnek /pl. szomorú hírre csillapíthatatlan vihogás/.

A normális körülmények között nem létező pszichés funkciók megjelenését /hallucináció, téveszmék, tudatzavar/ produktív vagy plusztüneteknek, míg a normális körülmények között jelen lévő, de a pszichózisban hiányzó lelki működéseket /mozgásos gátoltság, beszédhiány, a kapcsolati készség hiánya, érzelmi üresség stb./ hiány- vagy mínusz- tüneteknek nevezik. Fontos tudni, hogy a különböző regressziós szintek között az átmenet mindig fokozatos, így a határ elmosódott, sohasem éles. Különösen igaz ez a borderline állapotokra, amelyek időszakosan átmeneti pszichotikus epizódokba torkollhatnak.

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

A regresszió típusok jellegzetességei: Regresszió Én és a Társas Gondolkodás Típusa külvilág helyzetben Beszéd viszonya NEUROTIKUS

Stabil

jól tájékozódik szerepeit tartja Elbizonytalanodott

BORDER megrendült sokarcú LINE Változékony manipulatív

PSZICHO- ElidegeTIKUS nedett

nem tudja magát elhelyezni, szerepvitel gyengül izolált

tárgyszerű logikus konvencionális

érzelem vezérelt Töredezett Formailag ép Szavak szubjektív tartalma kerül előtérbe

alogiás, diszkurzivitást vesztett minőségi és tartalmi zavarok /téveszme, dezintegráció/ A szó nem a Kommunikáció Eszköze, belső Világát közli Konvenciókat nem tartja

Szorongás

Dráma

gátló bent zajlik kapcsolatban beszél kezelhető róla kihelyezi kint akarja megoldani mások csökkentsék

kivülre kerül kapcsolatokban zajlik

megsemmi- a világsitő, űrben dezintegrál zajlik kapcsolatban tanú fokozódik nélkül

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

A KRÍZIS Olyan állapot, amely akkor következik be, ha „a személy fontos életcéljai megvalósítása közben akadályokba ütközik, amelyeket a problémamegoldás szokásos módjaival egy ideig nem tud leküzdeni.”

A krízis mélységét nem a külsőleg elszenvedett trauma nagysága határozza meg, hanem a személy aktuális lelkiállapota, stabilitása, érzékenysége. Egy érzékeny, kiélezett lelkiállapotban lévő személy képtelen szembenézni olyan eseménnyel, amely számára fenyegető, lelki egyensúlyát veszélyezteti, erejét meghaladja, leküzdhetetlen akadály. Gyakran a félelem irreális nagyságúra festi a problémát, a kliens szorong, regresszióba kerül, gyermeki kiszolgáltatottságot él meg. Gyermekkorban elszenvedett, feldolgozatlan trauma a későbbi életkorban felhányódik, előkerül az akkori megoldás, az ott fel nem dolgozott érzelmi teher. Így a krízisben újraélednek az akkori érzések, a mostani szereplőkre vetülve. Például egy gyermekkorban átélt és feldolgozatlanul maradt tárgyvesztés /valamelyik szülő halála/ folyamatos szorongást tarthat fent a partnerkapcsolatban, az elveszítés félelmét.

A fenyegető eseményt a krízisben lévő sem megoldani, sem elkerülni nem tudja, í g y élete központi kérdésévé válik, beszűkül rá, és csak ezzel foglalkozik.

Probléma megoldási módszerei csődöt mondanak, érzi, hogy önerejéből már nem képes a helyzetén változtatni, önmagáról alkotott képe romlik, a tehetetlenség miatti haragja gyakran önmaga ellen fordul.

A krízis kiváltója lehet veszteség /tárgyvesztés/, lehet konfliktus. A veszteség tárgya érzelmileg átitatott, és a vesztes számára hangsúlyos, emiatt nehezen elengedhető. A konfliktus: a személyiségben ellentétes belső követelmények állnak egymással szemben /pl. vágy és morális követelmény, illetve két ellentmondásos érzelem között/. A személyiségen belüli egymással összeférhetetlen erők ütközésében hol egyik, hol másik válik uralkodóvá, de egyikről sem lehet lemondani, mert akkor az identitás veszélybe kerül. Az egymással harcban lévő igények, szükségletek ütköztetésénél, az ellentétes erők harcában a személy legátlódik, tehetetlenné válik.

A v e s z t e s é g sokkolhatja a klienst, aki átmenetileg tiltakozhat annak befogadásától. Ha azonban a sokk, a tiltakozás fázisában marad, kevés esélyt ad önmagának a krízis megoldására. A krízis kimenetele nagyban függ attól, milyen gyorsan reagál a kliens a veszteségre. Minél rövidebb a sokkfázis, annál nagyobb az esély a kilábalásra. Ha a veszteség tudatosul, a megoldás felé mozdul el a krízis, és felszínre törhetnek a korábban jól bevált problémamegoldó módszerek. Ha ezek csődöt mondanak, a feszültség fokozódik, ami mozgósítja a A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!

külső és belső erőforrásokat. Ez vagy elvezet a probléma megoldásához, vagy a végső fázisban súlyos dezorganizációt eredményez.

Ha megoldódik kreatív vagy produktív, mert új, fejlettebb egyensúlyi állapot elérését eredményezi /erőforrás/. A hosszan meg nem oldódó krízis azonban személyiségkárosodást, pszichotikus reakciót, lelki betegséget, szorongást, alkohol- vagy drogabúzust stb. alakít ki. A meg nem oldott krízis véghelyzete az összeomlás.

A destruktív kríziskimenetel a szuicidium, az öngyilkosság. Az élethez kötő és az élettől eltávolító pszichés erők küzdelmének eredménye hozza létre a cry for help, a segélykérés állapotát, amikor a személy a környezete felé jelzéseket ad, még egy kísérletet tesz az életben maradásra.

Az öngyilkosságot megelőző tüneteknek három lényeges jegye van: a fokozódó beszűkülés, agressziógátlás, és a halálfantáziák.

A személynek a külvilág felé mutatott érdeklődése, fogékonysága, motivációja csökken, érzelmileg beszűkül, emberi kapcsolatait redukálja, súlyos esetben izolálódik. Az egyén értékvilága is beszűkül, számára korábban értékes és kívánatos dolgok iránt már nem érez vonzódást, ezek nem keltik fel érdeklődését.

Az agresszív indulatok nem tudnak megnyilvánulni, holott az egyén igen sok frusztrációt szenved el. Az indulatok önmaga ellen fordulnak, önmagára haragszik, önmagával elégedetlen.

A valóság elviselhetetlensége miatt az illető a fantáziájába menekül, ahol képi módon jelenik meg a probléma és annak kedvező kimenetele. Egyre erősebbé válik az öngyilkosságra hívó fantázia, mely egyre több indulati energiát köt meg. Ezt az erős indulati gócot gyújtja be az újabb valós vagy vélt sérelem, mígnem az öngyilkossági fantázia cselekvéssé érik.

A krízis önmagában nem betegség! Krízisbe bárki kerülhet.

A fejlődési vagy életmentő krízisek a megterhelő élettörténeti időszakok esetén lépnek fel. A születés, az óvoda- és iskolakezdés, a serdülőkor a maga sajátos autoritás- és identitás problémáival, a terhesség, a klimax és az öregedés ideje érdemel például említést.

A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!