Dr. Daubner Béla A regresszió pszichoterápiás felhasználásának integratív lehetőségei Haladási vagy fejlődési iránnyal rendelkező pszichés folyamatokban regresszió névvel jelölik a visszatérést a személyiségfejlődés egy-egyszer már elért fejlettségi szintjéről egy korábbi differenciálatlanabb fejlettségi szinthez. Topográfiai értelemben véve, a regresszió – Freud szerint – pszichés rendszerek egymásra következő sora mentén megy végbe, amelyeken az izgalom a fejlődési iránnyal ellentétesen halad. Időben nézve a regresszió egy genetikus sorrendet feltételez, és a szubjektumnak fejlődése már túlhaladott állomásaihoz (libidófejlődési szakaszokhoz, tárgykapcsolatokhoz, azonosulásokhoz stb.) való visszatérést jelöli. Formailag a regresszió az összetettség, a strukturáltság és a differenciáltság szempontjából alacsonyabb szintű kifejezés- és viselkedésmódokhoz való átmenetet jelenti. A regresszió során a gondolkodásnak, a tárgykapcsolatoknak és a viselkedési struktúráknak korábbi fejlődési fokra való visszatérése történik meg rövidebb vagy hosszabb időre. A libidó egy korábbi szerveződési formához tér vissza. Ez lehet tárgy regresszió, libidófejlődési regresszió, valamint az én fejlődésében bekövetkező regresszió. A regresszió összefügg a fixációval, ha a fixációt beírásként értelmezzük, akkor a regressziót úgy értelmezhetjük, mint ennek a már meglevő „beírtnak” újbóli működésbe hozását. Hívhatjuk ezt a jelenséget úgy is, hogy visszatérés a „szekundér v. másodlagos gestalthoz”. A másodlagos gestaltok élményeink teljessé tevésére tett kísérleteink: ha valamilyen szükségletünk kielégítése akadályba ütközik, mivel a befejezetlenség élménye nehezen tolerálható, valamilyen helyettesítő szerepű kielégítéssel az élmény mesterséges lezárására kényszerülünk (pl. kontaktusfelvétel helyett evés). Az ilyen mesterséges lezárás rövidtávú feszültség-oldást eredményez, az egyénnek azonban végső soron újra és újra meg kell ismételnie a folyamatot. Az idő múlásával ezek a másodlagos gestaltok egyre jobban rögzülnek és rendszerint érzékelésünk, gondolkodásunk, érzéseink és viselkedésünk meghatározott menetévé szilárdulnak. A „rögzült” perspektíva részben a rögzült vágyak, kielégítetlen szükségletek és zavaró élmények jelen tudatunkon kívülire zárására is szolgál (elfojtás és a fixáció). A regresszió jelenségét érdemes a kognitív megközelítés oldaláról is megnézni. A klinikai pszichológia kognitív irányzata eltérően a kognitív tudományok más alkalmazott területeitől nem tisztán a megismerés folyamatait, sokkal inkább a kogníciók és emóciók kapcsolatának szabályait és működési feltételeit vizsgálja, mivelhogy az emocionális zavar minden pszichiátriai kórkép kardinális tünete. A kognitív séma elnevezést tapasztalati tudásunkat tömörítő ismerettömbök megjelölésére használjuk. Ezeknek az elővételezett ismeretmintáknak az a fontos funkciója, hogy szabályozza a megismerési folyamatot. Beck a kognitív séma információ-szervező funkcióját hangsúlyozza, amely szerint az alkalmas arra, hogy a környezetből származó ingerek feldolgozásának és konceptualizálásának a módját meghatározza. Más szerzők a kognitív
A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!