Dél-Dunántúli Gazdaság SPORT ÉS GAZDASÁG InnoTeq Kft.

A CSIGABIT IS BEBIZONYÍTOTTA: NINCSENEK LEKÜZDHETETLEN AKADÁLYOK

Az elsô tíz között ért célba a közelmúltban megrendezett Pécs–Orfû–Abaliget félmaraton futáson a pécsi InnoTeq Kft. munkatársai alkotta CsigaBit csapata, ami hatalmas örömöt jelentett az alkalmi teamnek. Az innovatív fejlesztéssel, vizualizációs megoldásokkal, térinformatikával és kiterjesztett valósággal foglalkozó informatikai vállalkozás nem elôször indult sportversenyen, többször részt vettek a Pécs–Harkány, illetve a Pécs–Orfû futóversenyen is. Mint a pécsi vállalkozás egyik tulajdonosa, egyben a CsigaBit csapattagja, BÍRÓLászló mondja, a felkészültségi szint, a szabadidô, valamint a kedv függvényében alkalomszerûen változik a csapat összetétele, most azonban elôször volt nôi túlerô a háromtagú együttesben.

— A korábbi versenyeinkre visszagondolva a kollégák részérôl idén év elején felmerült, hogy esetleg ismét részt vehetnénk valamelyik kihívást jelentô futóversenyen. Rátaláltunk erre a félmaratonra, amihez gyorsan összeállt a csapat. Az egyik tagunk rendszeresen jár futni, én inkább túrázom, de azt gondoltam, képes leszek lefutni a rám mért távot. Az új kolléganônk, aki csatlakozott a csapathoz, a verseny elôtt néhány héttel kezdte el az aktív futást, így ez egy nagyszerû lehetôség volt számára. A távot három részre osztottuk, arra figyeltünk, hogy mindenki a saját erejének megfelelôen válasszon szakaszt. Ehhez mérten készültünk a megmérettetésre. Egy kolléganônk segített a mobilizációban és a váltópontokon fuvarozott minket, ô buzdított bennünket, ez elég volt arra, hogy erôvel bírjuk ezt a néhány kilométert.

— Mit tanul meg az ember egyegy ilyen verseny vagy a folyamatos mozgás, sporttevékenység által?

— Mindenképpen a kitartást. Van egy cél, amit el akarunk érni, és ahhoz végig- megyünk egy folyamaton, aminek az eredményeképpen megvalósítjuk az elképzelésünket. E verseny esetében tréningeztünk, nemcsak fizikálisan, hanem mentálisan is mentünk elôre, és egyszer csak olyan állapotba kerültünk, ami segített átbillenni az apró nehézségeken. Ezek a tapasztalatok az életünk más területén is hasznosíthatók. A célhoz ugyan nehéz, rögös út vezet, de ha fejben, mentálisan rendben vagyunk, akkor azt gondolom, hogy meg fogjuk valósítani a tervünket. A munka területére ugyanez igaz, nincsenek leküzdhetetlen akadályok.

— A mostani sportsiker mellett milyen többletet jelentett a versenyen való részvétel? Lesz-e következô alkalom?

— A teljesítés öröme, az efölött érzett elégedettség a hétköznapi munka apróbb buktatóin, nehézségein is átsegít. Jót tesz a csapatszellemünknek is, tovább erôsítve azt. A kollégáink velünk osztoztak az örömünkben. Már várjuk a következô alkalmat, hogy a CsigaBit újra starthoz állhasson!

— Az InnoTeqnél többségében ülômunkát végeznek. Mégis mennyire nevezhetô sportosnak a csapat? Esetleg vannak-e közös aktív mozgásos eseményeik, netán a munkatársak sportolnak-e?

— Valóban, a munkánk kevés mozgást igényel, ezt kompenzálva több kollégáról tudjuk, hogy biciklizik, van, aki kerékpárral is jár a munkába, vagy szabadidejükben teremfociznak, futnak. Én magam inkább túrázni járok. Mi is támogatjuk a munkatársaink sportos életvitelét, arra buzdítjuk ôket, hogy a cafeteriát is erre, rekreációra használják. Korábban szerveztünk néhányszor közös sportos eseményt, kirándulást, ám a pandémia leállította ezt, és azóta egyelôre nem került újra elô ez a téma. Illetve egy-egy rendezvény – mint a mostani futóverseny – erejéig szoktunk összejönni, s közösen vállalni a kihívást.

Van szándék arra, hogy több közösségi eseményt, rendezvényt iktassunk be a mindennapjainkba, fölmerült a sárkányhajózás ötlete is, reméljük, meg is valósul. Egyébként volt egy kollégánk, aki egyszer részt vett velünk a Pécs–Orfû félmaratonon, és ugyan már elköltözött innen, de tudom, hogy azóta már több félmaratont és maratont is lefutott. Ennek a versenynek a hatására vált rendszeres sportolóvá.

— Önnek mi jelenti a személyes motivációt a túrázásban?

— Én alapvetôen a kutyámmal járok napi szinten kisebb túrákra, hétvégeken kicsit hosszabbakra. A természetben megtett 5–10–15 kilométer sokat hozzátesz a mentális egészségemhez, kitisztítja a fejemet, le tudom tenni azokat a gondokat, amik napközben esetleg rám rakódnak. Rendszerezem a gondolataimat, végigfuttatom magamban az aznapi történéseket, hogy azok miként hatottak rám, illetve rákészülök a következô napra vagy idôszakra, hogy milyen feladatokat kell megcsinálnom. Ilyenkor teljesen kikapcsolok, csak a kutyámra, a természetre és magamra figyelek. Tudom, hogy sokan zenét hallgatnak, esetleg podcastet, rádiót, én azonban a környezetem hangjaira figyelek, ez is hozzásegít a feltöltôdéshez. És persze a testemnek sem tesz rosszat így 50 felett a rendszeres mozgás. K. T.