Forgó Léda
RÖVID KIRÁNDULÁS A GYERMEKRÁKOSZTÁLYON Láttam, hogy Aline nővér miként próbál meg kedves lenni, de hangos nevetése inkább fenyegetésre hasonlított, és a hang, akár egy eltévedt luftballon, kószált a levegőben. Hogy vajon csak rossz időszakok és belső feszültség vagy egy egészen boldogtalan gyermekkor akadályozta az emberségességét, nem tudom. Egyszer megéltük, ahogy egy semmiség, egy székletminta miatt ráförmedt egy lányra. A lány újonnan érkezett még, szülői kíséret és diagnózis nélkül, csak a gyanú állt fenn, de nem igazolódott be. Azon kevés szerencsés közé tartozott, akik egészségesen hagyhatták el ezt a szörnyű helyet, de ezen a délutánon mégis mindannyian megsajnáltuk. Egy napja váratott már magára egy székletminta, amivel a vizsgálatot le lehetett volna zárni, de a székelés elmaradt. A lány evett és ivott és Aline nővér félóránként friss és telt arccal nyitott be, hogy érdeklődjön. Szép, nyitott arca volt, formás, kerek és erőteljes, fiatalosan gömbölyded, a feszültség fagyos keretébe betonozva, szemében hidegen izzó láng, szép és ijesztő. Fején egy szőkésbarna, drótszerű építmény befőttesgumival megszorítva, csak néhány önkéntelenül elszabadult tincs mutatja a felszín alatt rejtőző természetes játékosságot. Tekintetét a lányra szegezte, minél távolabb húzódott tőle, ő annál közelebb ment és hangosabb lett, így imitálta a jó, kötelességtudó ápolónőt, hogy ő gondoskodik és figyelmeztet. Tudja, hogy ha elnéző, az gyakran rossz módszer, és a barátságos,
22
I could see how sister Aline is trying to be kind, but her loud laughter was more like a threat, and the sound, like a stray balloon, was wandering in the air. Whether it was miserable times and nervous tension or a whole unhappy childhood was blocking her from being humane, I do not know. We were there when she yelled at a girl over nothing, over a stool sample. The girl just arrived, with no parental guide or diagnosis, she was a suspected case only, but not confirmed. She was one of those lucky people who were able to leave this horrible place healthy, however, that afternoon we all felt sorry for her. A whole day the stool sample was awaited for, that could have concluded the process, but it did not arrive. The girl ate and drank and sister Aline poked her head in every half an hour with her fresh, bonny face to enquire. She had a fine, open look with a pretty, round and vigorous, youthfully curvy face framed in freezing tension with cold flames in her eyes, beautiful and scary. On her head a fair colored nest of wires tightened with a rubber band, only a few locks escaped to give away the natural playfulness hiding under the surface. She was staring at the girl, the further the poor thing pulled back, the more she approached her, and the louder she got thus, demonstrating the role-model of a good and responsible nurse, who cares and warns. She knows that overlooking is often the wrong method while a friendly discipline applied in the right way is more effective. Nothing happened though. The girl's intestines were not susceptible to pedagogy – tension was growing, since the bed eventually had to be given to a cancer patient as sister Aline was letting us know in her warm, increasingly fiery tone, and continued with the girl who was more and more
