Alena Mornštajnová
RESTART ILYEN AZ ÉLET RESTART TOHLE JE ŽIVOT RESTART THAT’S LIFE Még a világon sem voltam, amikor szülővárosomban, az észak-kelet morvaországi kisvárosban különös betegség ütötte fel a fejét. Magas láz, hányás, téveszmék, melyekben a betegeket holtak és olyanok látogatták meg, akik még csak ezután fognak megszületni. A fertőzöttek száma gyorsan gyarapodott, a városban és környékén pedig minden újabb halálesettel egyre jobban terjedt a pánik. A fertőzőosztályok már egész Morvaország-szerte tele voltak, mikor végre kiderült, milyen betegségről van szó és honnan merítették. Merítették, igen, ez a helyes kifejezés, a betegség csíráit ugyanis a víz minden egyes literével merték ki a kútból, ahonnan a helyi cukrászdába vezettek a vízelvezető csövek. Ahova édességért jártak az emberek, onnan indult terjedésnek a tífuszjárvány, onnan árasztotta el a várost és terjedt el a környéken. A tífusz néhány hétig sanyargatta a várost, hosszú évekre károsította több száz ember egészségét, több tucat áldozatával végzett is. A város felett a félelem fellege lebegett és bánattal töltötte meg lakosainak lelkét. Leeresztve maradtak az üzletek redőnyei, az éttermek bezártak, az emberek pedig nagy ívben kikerülték egymást az utcán. A városban
Nebyla jsem ještě na světě, když v mém rodném městečku ležícím na severovýchodě Moravy propukla podivná nemoc. Vysoké horečky, zvracení, bludy, v nichž nemocné navštěvovali zemřelí i ti, kteří se měli teprve narodit. Nakažených přibývalo a ve městě a okolí se začala šířit panika stupňující se s každým mrtvým. Infekční oddělení na celé Moravě už byla plná, když se konečně zjistilo, o jakou nemoc se jedná a odkud se bere. Bere, ano, to je to správné slovo, protože zárodky nemoci se nabíraly s každým litrem vody, který byl odčerpán ze studny, z níž vedly vodovodní trubky do místní cukrárny. Z místa, kam lidé chodili pro zákusky, se rozšířila tyfová epidemie, zaplavila město a rozlezla se do okolí. Tyfus sužoval kraj několik týdnů, na dlouhá léta poškodil zdraví stovkám lidí a desítky jich zabil. Nad městem se vznášel oblak strachu a zanášel duše lidí smutkem. Obchody se schovaly za zataženými žaluziemi, restaurace zavřely a lidé se na ulicích míjeli v oparných obloucích. Život ve městě se zastavil. Zdálo se, že už nikdy nebude nic takové jako dřív. Oblak strachu se zvedl až v květnu. Další nakažení nepřibývali, ne-
I was not yet born when a curious illness reared its ugly head in my hometown, a little place in northeast Moravia. A high fever, vomiting, and hallucinations in which the ill were visited by the dead and those who were only just then about to be born. The number of infections grew rapidly and with every new death there was greater and greater panic in the town and the surrounding area. When at last it became apparent what the illness was and where it was being drawn from, the fever wards were already filled to capacity throughout Moravia. Drawn, yes, that is the correct expression, as with every litre of water the local patisserie piped from the well it relied on for its supply, it drew up the seeds of the virus. The place people were going for their cakes and sweet treats was the source of the typhoid epidemic. It was from there that the infection had begun to pour into the town and was now spreading into the surrounding area. The town was afflicted by typhoid for a few weeks, but the health of several hundred people was damaged for many years afterwards and several dozen more fell victim to it and died. A cloud of fear hung over the town and oppressed the spirits of the inhabitants. Shop shutters were rolled down and stayed that way, restaurants closed their doors and people gave each other a wide berth on the streets. Life in the town came to a standstill. It seemed nothing would ever be the same again. It was only in May that the cloud of fear began to lift. The number of
57
